ÉLETTÖRTÉNETEK...

Mrs. Wong meghajolt. Én is meghajoltam. Ő újra meghajolt. Vajon hány meghajlás szükséges? - tanakodtam, miközben mosolyogva ismét meghajoltam mélyebben, abban reménykedve, hogy egy mély meghajlás véget vet ennek a formaságnak.

Kínai utam során az a kiváltság ért, hogy több hívő kínaival találkozhattam. Mivel én voltam a csoport egyetlen női tagja, én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy riportot készítsek Mrs. Wonggal. Vettem egy kis édességet egy utcai árustól, hogy kellemesebbé tegyem együttlétünket. Beszélgetőtársam éppen vidékről érkezett tradicionális Mao ruhát viselt, a szék szélére ült le. Egyszer, kétszer, háromszor kínáltam édességgel. Tolmácsomnak igaza volt, a harmadik alkalommal megtört a jég! Mrs. Wong vett egy darab süteményt, és ezzel véget ért az udvariassági szertartás, elkezdhettük a riportot.


- Mrs. Wong, mikor lett hívő keresztény?
- Hat évvel ezelőtt.
- Mesélne nekem a szolgálatáról?
- Minden héten körbejárok egy tizenhat kilométeres körzetet biciklivel. Hat falut látogatok,  
   minden nap egyet. Vasárnap otthon maradok.
- Kiket tanít?
- Öt-hatszáz férfit és nőt.
- Hogy tértek meg ezek az emberek?
- Beszéltem nekik Jézusról.
- Mrs. Wong, ez azt jelenti, hogy az elmúlt hat év alatt, mióta megtért, hatszáz embert vezetett
  Krisztushoz?
- Igen.

Ezt az igent olyan egyszerűen mondta, mintha természetes és mindennapos dolog lenne évente száz embert Krisztushoz vezetni - valami olyan, amit bárki megtehet.

"Drága Uram!" - imádkoztam.- Köszönöm, hogy ilyen kiváltságban van részem, és találkozhattam ezzel az asszonnyal, akinek ilyen világos az életcélja. Vésd a szívembe azt a meggyőződést, amit benne látok!"
Mrs. Wong tudta, miért él ezen a földön. Tudta, mit akar Isten az életével tenni. Céltudatos életet élt.