2019. április 30., kedd

Békességgyűjtés

„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” Filippi 4,7


Vidéken autóztunk éppen, mikor a férjem dúdolni kezdte egy régi ének refrénjét, amit már évek óta nem hallottam.
„Békesség, békesség, csodálatos békesség…”
Eszünkbe jutott a folytatás is, együtt énekeltük tovább. Ez jól hangzik, ugye? Azt nem mondanám, hogy akkor ott jól hangzott. Egyikünk se nagy énekes, de lelkesen fújtuk a régi dallamot, ahogy autónk követte az út kanyarjait. Idétlenek lehettünk, nem örültem volna, ha valaki lát (vagy hall!) minket, mégis, így visszagondolva is úgy érzem, azok a szavak hatottak ránk.
A közös éneklés a békességről túlmutatott az ének szövegén. Volt egy időszak az életünkben, amikor nem kaptunk választ a kérdéseinkre, de békesség töltötte el a lelkünket, és megtanított hinni az ígéret igazságában: Isten elég. Mikor rákot diagnosztizáltak nálam, a békesség átölelt minket, ahogy együtt sírtunk és imádkoztunk.
Békesség. Békesség. Csodálatos békesség. Feléled a vágy utána, ahogy hallgatjuk ezeket a szavakat kaotikus világunkban. Milyen lenne, ha békesség, békesség, csodálatos békesség burkolná be házasságomat, gyermekeimmel való kapcsolatomat, belső életemet?
De hol találom meg azt a békességet?
Ahogy egy egész napi utazás során többször megállunk az út menti pihenőknél enni- és innivalóért, Isten úgy alkotott, hogy ugyanígy legyen Rá is szükségünk folyamatosan. A nap folyamán begyűjthetjük a békességet. Kérhetjük Tőle, mikor útkereszteződéshez érünk, és ösztöneink a rossz irányba vezetnének. Kérhetjük, amikor érezzük, hogy belső életünkben káros érzelmek kezdenek gyökeret verni.
Az Ő békéje stabilitást jelent akkor is, ha körülöttünk felfordul a világ.
Ő a békesség Forrása. Lesznek olyan időszakok, amikor békességszinted lecsökken. Talán a mai is egy ilyen nap. Aggódás helyett lassíts, és állj meg a Forrásnál. Mondd el Neki, mi történt, mire van szükséged, ne akarj egyedül, egyre szomjasabban hajtani tovább.
Köszönj meg Neki mindent, amit tett veled, ha ezekre gondolsz, az áldásokat is látni fogod az életedben, nemcsak a nehézségeket. Kérj Tőle annyi békességet, amennyire pillanatnyilag szükséged van. Amennyi elég, hogy átvigyen érzelmeiden az Igazság felé.
Felajánlja békességét, csodálatos békességét, Hozzá fordulhatsz bármikor, a Forrás sosem fog kiapadni. Elegendő békességet kapsz a mai napra, és holnap még többet kérhetsz.

Uram, köszönöm neked hogy nem csak egy cseppnyi békességet adsz, nem kell egy csészényivel kihúznom holnapig. A békesség forrásához vezetsz, abból adsz ma, holnap és mindig, folyamatosan. Áldalak érte Uram, juttasd eszembe, hogy mindig forduljak hozzá, ha megszomjazom. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011. 07. 15., T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 29., hétfő

Mert szeretnek

„Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok.” 2 Pét 5,6-7


Katherine Lee barátnőm egyszer a következő kérdést szegezte nekem: „Ezt most azért csinálod, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek?” Nagy kérdés.
Valamit azért tenni, „hogy szeressenek”, csapda, amibe sokan bele szoktunk esni. Hamis motiváció, ha azért csinálok valamit, hogy felhívjam magamra a figyelmet, vagy mert azt szeretném, hogy igazán értékeljenek, hogy jót mondjanak rólam, hogy jobban tiszteljenek.
Én kerülök a figyelmem központjába. Irreális elvárásokat támasztok magam vagy a másik elé. S a bosszúság bűze áradhat belőlem, ha nem figyelnek fel rám, nem értékelnek, nem tisztelnek úgy, ahogy elvárom.
Fejére áll bennem minden, frusztrációmat magamra és a másikra is kivetítem. Szabotálom saját erőfeszítéseimet, megadom magam a lankadásnak, a kudarcnak.
Ha viszont valamit azért teszek, mert szeretnek, az hihetetlenül felszabadító tud lenni.
A kapcsolatot nem a lehetséges nyereség szempontjából nézem már. Arra figyelek, mi az, amit adhatok. Isten és a szeretet áll figyelmem fókuszában. Féken tartom a vágyaimat. Pazarolni tudom az áldást, amire tudom, nekem is mekkora szükségem van. Félelem nélkül élek, tiszta szívvel, tiszta elmével, tiszta lélekkel.
Honnan vehetem észre, hogy valamit azért teszek-e, mert szeretnek, vagy azért, hogy szeressenek? Figyeld meg, könnyű-e vagy nehéz alkalmazni, amit Péter levelében olvasunk: „Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annak idején fölmagasztaljon titeket. Minden aggódásotokat hagyjátok rá, mert ő gondot visel rátok. Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, hogy kit nyeljen el. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri. Isten pedig, minden kegyelem szerzője, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott titeket, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni.” (1 Pét 5,6-10).
Mert szeretnek, meg tudom alázni magam.
Ha azon igyekszem, hogy szeressenek, megpróbálok többnek látszani.
Mivel szeretnek, minden aggódásomat átadhatom Neki.
Ha azt akarom, hogy szeressenek, azon aggódom, hogy jól sikerüljön a mutatványom.
Mivel szeretnek, ellen tudok állni a Sátánnak, és szilárd maradok a hitben.
Ha arra vágyom, hogy szeressenek, hallgatok a Sátánra is, és megingok, mert saját érzelmeimre támaszkodom.
Mert szeretnek, tudom, hogy bármi ér, Isten azzal erősebbé akar tenni, és ezt én is szeretném.
Ha próbálom megszerettetni magam, nem erősebb akarok lenni, hanem arra vágyom, hogy könnyebb legyen az életem.
Igen, ha szeretnek, egészséges, szabad nézőpontról tekintek életemre, kapcsolataimra, céljaimra – mert szeretve vagyok.


Uram, nem akarom, hogy motivációim eltorzuljanak. Segíts, hogy ne magamra fókuszáljak. Azzal a tudattal akarom élni a napjaimat, hogy szeretve vagyok. Ettől szabaddá válok. Úgy szeretném, ha megszűnne végre a teljesítménykényszerem. Tudom, hogy Te szeretsz, Uram, tudom, hogy megerősítesz. Köszönöm. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.06.23., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 28., vasárnap

Hat imádság Húsvét utánra

„Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme tudtotokra adtam.” 

Mt 28,5-7




Számomra még nincs vége a húsvétnak.

Tudom, hogy mi e nap dicső üzenete általában a világnak.

De Jézus mit szeretne nekem külön tudtomra adni, miről akarja, hogy gondolkozzam, elmélkedjem az évnek ebben a meghatározó szakaszában? Az új kezdet időszakában.

Hogy ezt megtudjam, még elidőzöm itt egy kicsit.

Úgy érzem magam, mint a kislány, aki másnap is az ünneplő ruháját akarja hordani az iskolában.

Vége a húsvétnak. Ideje visszarakni a fiókba. De számomra még nincs vége. Újra viselni akarom ma, meg holnap, meg még több holnapon át.

Ami azt illeti, számomra a húsvét nem egy vallásos rítus. Számomra a húsvét megvilágosodás. Jézus felrepeszt a szívem mélyén egy régi forradást: nem kívánt gyermeke voltam vér szerinti apámnak.

Nem kívánt.

Jézusnak viszont… Ő az életet adta értem, hogy éljek. Annyira személyesnek érzem. Tudom ugyan, hogy Isten a világot szerette annyira, hogy egyszülött fiát adta érte, mégis nagyon személyesnek élhetjük ezt át, ha hagyjuk, hogy megszólítson.

Merj személyeskedni.

Jézussal.

Igen.

Mialatt tehát a világ elrakja a húsvétot, mi tartsuk még magunknál egy kicsit, jó?

Nyitva hagyom a Bibliám annál a helynél, ahol az angyal beszél az asszonyokkal a sírnál. És míg gondolkozom a szavain a Mt 28,5-7 szerint, hat imádság fogalmazódik meg bennem.

- „Ne féljetek” -, Istenem, átadom neked mindazt, amitől félelem szokott eltölteni. Újítsd meg hitemnek azokat a területeit, melyeket el akar nyomni a félelem.

- „Tudom, hogy ti Jézust keresitek” -, Uram, add, hogy jusson eszembe mindig, mikor a lelkem keres valamit, hogy minden vágyakozás Benned teljesedik be.

- „Feltámadt” – Istenem, az, hogy feltámadt Jézus, fel kéne, hogy emelje homlokomat, lelkemet, hangulatomat. Segíts, hogy ma egész nap úgy éljek, mint aki ezt lénye minden porcikájával hiszi.

- „Amint megmondta” – Jézus, te megtartod ígéreteidet. Segíts, hogy ezt teljes lélekkel higgyem, és eszerint is éljek. Segíts, hogy jobban bízzam Benned, hogy jobban engedelmeskedjem Neked, és hogy egyre jobban hasonlítsak Hozzád.

- „Gyertek, nézzétek meg” – Jézus, Te az angyalokkal meghívattad az asszonyokat, hogy nézzék meg saját szemükkel, hogy feltámadtál, már nem vagy a sírban. Engem is meghívsz minden nap ilyen megvilágosodásokra. Bocsásd meg, kérlek, hogy gyakran a nagy rohanásban megfeledkezem arról, hogy jöjjek, és nézzem meg – szavaidat, üzeneteidet, Téged.

- „Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak” – Jézus, nem akarom titokban tartani a hitemet. Bátran és méltósággal akarom hirdetni az igazságot. Érted. Veled. Miattad. Én, a nem kívánt gyermek, akit te szerettél, megváltottál, akartál.

Jézus nevében, Ámen.

Igen, engedjük, hogy ez a csodával teli húsvét személyes legyen. És imádságos. Időzzünk még vele.


Uram, szeretném, ha Igazságod mélyen átjárná ma a szívemet, a lelkemet. Segíts, hogy figyelmem időzzön Nálad. Jézus nevében, Ámen.







(Lysa TerKeurst: 6 Prayers to Pray the Week After Easter, Encouragement for today, 2014. ápr. 21.
www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: Alíz :-) )

2019. április 27., szombat

Uram, miért éppen én?

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

(Példabeszédek 3:5,6)

Uram, miért? Miért éppen én?

Néhányszor már feltettem ezt a kérdést Istennek. Biztos vagyok abban, hogy már te is kérdeztél hasonlót.

Nincs abban semmi rossz, ha életünk nehéz időszakában szeretnénk megérteni a miérteket. Azonban a Biblia világosan azt tanácsolja nekünk, hogy ne függjünk és ne támaszkodjunk a saját értelmünkre, amikor a "miért?" kérdést szeretnénk megválaszolni....

"Bízzál az ÚRban teljes szívből" olvassuk a Példabeszédek könyvében, s a tanács így folytatódik: "és ne a magad eszére támaszkodj!" (Péld.3:5) Ne a saját okoskodásaid alapján próbáld megérteni életedben lévő nehézségeket, mert semmiképpen sem fogsz előrébb jutni.

Ne feledjük, Isten az, Aki az eseményeket irányítja, és az Ő útjai magasabbak a mieinknél. Isten így emlékeztet erre bennünket: "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézsaiás 55:8-9)

Dr. James Dobson "Amikor nem értjük Istent" című könyvében a következőképpen fogalmaz: "Isten mindenhatóságának analizálása olyan mintha egy amőba az ember cselekedeteit szeretné megérteni." Egyszerűen lehetetlenség.

Egy dologban azonban bizonyosak lehetünk: "Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség," (25.Zsoltár, 10a), függetlenül attól, hogy megértjük-e, vagy sem azokat.

"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (Korinthusi I. levél, 13:12)

Valószínű, hogy életünk sok-sok kérdésére csak akkor kapjuk meg a választ, amikor az ideiglenes földi életünkből átlépünk az örökkévalóságba. Addig pedig bíznunk kell Isten szuverenitásában.

Nem számít, hogy mit éltünk meg a múltban, vagy min fogunk keresztül menni a jövőben, Isten azt ígéri, hogy: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41:10)

Isten azt szeretné, ha a külső körülményeid ellenére is bíznál Benne. Még mindig Ő ül a trónon. Még mindig Ő kezében van az irányítás.

Mennyei Atyám! Oly sok dolgot nem értek az életemben. Azonban, felszabadító azt tudnom, hogy nem is annyira fontos megértenem minden részletet. Bízom abban, hogy minden a te irányításod alatt áll. Ahogy egy énekünk is megfogalmazza: "Amikor valamit nem értek, amikor nem látom tervedet, amikor képtelenség észrevennem közbenjárásodat, a szeretetedben bízom, Uram." Jézus nevében, Ámen.



(Forrás:Girlfriends in God, Daily Devotionals, “Why Me, LORD?”, Sharon Jaynes, http://www.girlfriendsingod.com/2014/why-me-lord/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission)

2019. április 26., péntek

A csend hangja

„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a

A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3 percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?)

Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.

Gondolj bele: egy Gordon Hempton nevű környezetkutató 30 évnyi munkával összeállított egy listát ezzel a címmel: Az utolsó nagy, csendes helyek listája. Olyan helyeket vett fel, amelyeken a nappali órákban legalább 15 percnyi folyamatos, zavartalan csend uralkodik. A legutóbbi listája szerint összesen 12 ilyen hely van az Egyesült Államokban! S akkor csodálkozunk, miért szenved a lélek…

Nehéz kirekeszteni mások hangját, a szociális média hívójeleit, s az elvárást, hogy egyre többet teljesítsünk. Pedig a csendben nagyobb eséllyel hallhatjuk meg Isten hangját, és énekelhetjük az Ő énekét.

A csend különbözteti meg a belátást a látástól.
A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól.
A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.

Próbáltál már elcsendesíteni egy zajongó termet? Aligha sikerül, ha igyekszel túlordítani a zajt. Ennél hatékonyabb, ha így szólsz: sss. Isten is ezzel a módszerrel él. Suttogása elcsendesít, megnyugtat, lecsillapít. Mai alapigénk is erről szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11a).

A világ fehérzaja a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben. A fehérzajban minden emberi fül által érzékelhető frekvencia azonos nyomáson van jelen. És mert minden benne van, nagyon nehéz egy-egy frekvenciát külön észlelni – főleg Isten halk hangját.

Amikor felhangosodik az életünk, és zaj tölt be minden frekvenciát, megszűnik létérzékelésünk. Ha túl zsúfoltak a napjaink, elveszítjük az egyensúlyt, ami a belső fül egyik funkciója.
Lehet egy végtagon járni?

Túl zajos és túl zsúfolt az életünk.

És így elfelejtjük, hogy Isten Isten. A legapróbb dolgok is elvonják Róla a figyelmünket. John Donne írta: „Egy légy zümmögése elvonta a figyelmemet Istenről és angyalairól”.

Az utóbbi tíz évben sokat dolgoztam együtt hangoskönyvek készítésénél Brad Smiley-val, a briliáns hangmérnökkel. A legutóbbi felvételen Brad elmagyarázta, hogyan dolgoznak kollégái. Mielőtt belépnének a stúdióba, előkészítik a hallásukat: tökéletes csendben lenyugtatják és újrakalibrálják a hangérzékelésüket. Csak így képesek valóban hallani. Az akusztikus ökológusok fültisztításnak nevezik a műveletet.

A csend a kulcsa annak, hogy meghalld Isten szívének dobbanását.
Csendesedj el, ha szeretnéd, hogy eltöltsön a Szentlélek.


A zsoltárok menedéknek, erődítménynek, mindig jelenlévő segítségnek hívják Istent. Az én kedvenc kifejezésem a búvóhelynek is értelmezhető „menedék”. „Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival"(Zsolt 32,7).

Csak azt tudjuk hangunkkal visszaadni, amit fülünkkel meghallottunk. Imádkozom, hogy kihalld a zajból Isten hangját. Dala fel fog szabadítani.

Egyszóval, Isten annál hangosabban beszél, minél nagyobb bennünk a nyugalom. Annyira fontos lelki vitalitásunk számára a csend, hogy érdemes szavanként végigelmélkedni alapigénket.

Csendesedj el.
Csendesedj el és tudd.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.



Uram, szeretném tisztábban hallani hangodat, mint a világ zaját, mely körülvesz. Ma mit mondasz nekem? Jézus nevében, Ámen.

Mark Batterson: The Sound of Silence; Encouragement for today, 2017. 10. 23.;
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/23/the-sound-of-silence; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

2019. április 25., csütörtök

A legjobb haditerv

„Amikor Józsué Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsué odament hozzá és megkérdezte tőle: ’Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?’” Józs 5,13

Mind voltunk már ilyen helyzetben. Ott állunk az elénk tornyosuló nehézségek mozdulatlan fala előtt, s elkerülhetetlen vereségről suttog a fülünkbe a félelem.

Ezért is vagyok annyira hálás Isten igéjének. A Biblia lapjain újra meg újra elénk kerülnek történetek emberekről, akiknek példája segíthet küzdelmeinkben. Akik tudják, mit jelent Az Úrra tekinteni, és Rá bízni magunkat.

Például Józsué. Ha volt valaha kétségbeejtő helyzet, az övé az volt Jerikó falai előtt.

Egyrészt bevehetetlennek látszottak a falak, másrészt Izrael seregének nem voltak megfelelő fegyverei egy ilyen erődítménnyel védett város bevételéhez. Nyilakkal és lándzsákkal nem lehet bezúzni a falakat. Az ehhez szükséges faltörő kosok, katapultok nem szerepeltek arzenáljukban.
De már nem fordulhattak vissza, túl messzire mentek. A nép pedig arra számított, hogy Józsué bevezeti őket az Isten ígérte földre.

E hatalmas nyomás alatt állt Józsué, mikor megjelent előtte egy férfi kivont karddal. A szövegből kiderül, hogy nem egyszerű emberről van szó, ő az Úr seregének parancsnoka. Isten jelenléte emberi formában. Nem mindennapi jelenet. Hihetetlen találkozás.

Látva, hogy a férfi harcra készen áll, Józsué megkérdezi: „Hozzánk tartozol, vagy ellenségeinkhez?” (Józs 5,13b).

A nyílt kérdésben, mely bepillantást enged Józsué gondolatvilágába, tétovázást érzünk, mintha megerősítést szeretne. Nagyon őszinte a kérdés, és kiérzem belőle, hogy Józsuéból hiányzik a teljes önbizalom és bizonyosság. Különben nem tette volna fel ezt a kérdést.

Azt várnánk, hogy Isten jelenléte megnyugtatja Józsuét, és valami ilyesmit válaszol: „Veletek vagyok, Józsué, a ti oldalatokon állok!”

De nem ez történik.
A kérdésre, hogy „Hozzánk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”, Isten jelenlétének válasza: „Egyikhez sem, én az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” (Józs 5,14a). Józsué hódolattal és alázattal földre borult előtte, majd megkérdezte, milyen üzenetet küldött az Úr az ő szolgájának (Józs 5,14b).

Vajon milyen üzenetre számít? Talán stratégiai és taktikai tanácsokra. De részletes haditerv helyett az üzenet imádásra szólítja fel Józsuét: vesse le saruit, mert a föld, ahol áll, szent hely (Józs 5,15).

Felhívja ez a mondat Józsuét, hogy dicsőítse Azt, aki elég hatalmas ahhoz, hogy eldöntse a közelgő csata kimenetelét, és szereti annyira, hogy elcsitítsa a Józsué lelkében kavargó kételyt, félelmet, bizonytalanságot. Míg nézem, ahogy Józsué leveszi saruját, rájövök, nekem mi a feladatom az elém tornyosuló nehézségek fala előtt: kevesebb aggódás, több dicsőítés…

Mikor kétségbeesetten lesem, hogy Isten közölje a részleteket…
Mikor arra vágyok, hogy bár egy aprócska bepillantást engedne a terveibe…
Mikor elbizonytalanodom, hogy vajon velem van-e, vagy ellenem…

Álljak meg, emeljem fel a tekintetemet Rá, aki félelmeimben is találkozni akar velem, és dicsőítsem Őt. Az imádás nemcsak arra való, hogy Őt dicsőítse, hanem hogy engem megváltoztasson
.
Talán nem a dicsőítés az első dolog, ami eszünkbe jut, mikor valami ránk nehezedik, pedig valóban nagy ereje van: reszkető szívünket, remegő térdünket emlékezteti Isten hatalmára, szeretetére, mindenhatóságára. Egyszerre megnyugtat és megerősít – tökéletesen felkészíti elménket és lelkünket az előttünk álló küzdelemre, bármi legyen az.

Nem tudom, milyen „falak” előtt állsz életednek ebben a szakaszában, barátnőm. Nem tudom, mennyire látszanak bevehetetlennek. De tudom, mi a tökéletes haditerv mindnyájunk számára.
Kevesebb aggódás. Több imádás. És bízzunk benne, hogy Isten győzelemre vezet.


Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy emlékeztetsz, hogy legjobban úgy tudom felkészíteni szívemet és elmémet a harcra, ha egyszerűen, alázatosan eléd borulok, és imádlak Téged. Ezért most leteszem lábaidhoz félelmeimet, és dicsőítve tárom ki kezemet Feléd. Te méltó vagy a bizalmamra. Méltó vagy imádásomra. Ma is és minden áldott nap. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: The Best Battle Plan; Encouragement for today, 2017. 09. 07.; www.proverbs31.org; kép: pinterest.com; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com

2019. április 24., szerda

Mikor nem omlanak le a falak

„Mert a fügefák nem fognak virágozni, a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs. Hiányozni fog az olajfák termése, a kertek sem teremnek ennivalót. Kivész a juh az akolból, és nem lesz marha az istállókban. De én vigadozni fogok az Úr előtt, örvendezek szabadító Istenem előtt.”
Hab 3,17-18

Vádként tornyosultak a számlák. Okosabban kellett volna. Kisebb falattal kellett volna kezdeni. Mit képzeltél?
Nem tudom, mit szólt volna valaki, ha látja, hogy hétszer körbejárom a pajtát. Kétségbe voltam esve. Ifjú férjem heti 80-100 órát dolgozott, hogy ne kelljen bezárni a gazdaságot. Eszembe jutott Józsué az Ószövetségből, aki körbejárta Jerikó falait. Isten látta Józsué hitét, és Jerikó falai leomlottak. Gondoltam, ha körbejárom az istállót, megtörténik a csoda, amiért imádkoztam, Isten ledönti a fenyegető csőd falait.
Vegyes érzelmekkel gondolok vissza arra az időre. A férjem álma a gazdálkodás volt. Én, bár városi lány voltam, betársultam, mert szerettem a jóképű fiatal farmeremet.
Tíz év kemény, áldozatos munkája után válság tört a mezőgazdaságra. Jövedelmünk egyre zsugorodott. Barátaink sorra adták el a farmjaikat, s beadták derekukat a 40 órás munkahét, a havi kétszeri fizetés idegen világának. Mi még kitartottunk.
Aztán eljött a pillanat, amikor beláttuk, hogy Jerikónk falai nem fognak leomlani. Ott álltam férjem mellett, ahogy álmai maradványait szekerekre pakolták, és elindultak velük a poros úton, kifelé az életünkből.
Nem találtam vigasztaló szavakat, amiket a férjemnek mondhatnék. Isten hűsége volt az egyetlen igazság, amibe kapaszkodhattunk. Ez volt a vitorlánk abban a bizonytalan esztendőben.
Nagy szerencsétlenség sújtotta Habakuk prófétát is, és ő is Isten előző években megtapasztalt hűségébe kapaszkodott. Az élet bizonytalan volt, de Isten szeretete és gondoskodása nem.
Évekkel később visszatekintve látom, hogy Isten velünk volt a göröngyös úton, amin jártunk, de akkor ezt nehezen érzékeltük. Pályát módosítottunk. Eladtuk a farmot. Évekbe telt, míg kimásztunk az adósságok csapdájából. De Isten karjaiban tartotta a küszködő fiatal párt.
Mint Habakukot, minket is megáldott megmagyarázhatatlan örömpercekkel. Sokat nevettünk egymásba kapaszkodva. Értékes családi együttléteink voltak az olcsó kirándulások, piknikek a közeli erdőben, csobbanások az ingyen strandokon. Együtt bízni Istenben, ez vált életünk új alapelvévé.
Ha nehéz időket élsz át, íme néhány bátorító ötlet, miközben erősen Belé kapaszkodsz.
Tedd meg, ami a te dolgod. Akár anyagi, akár más gondjaid vannak, nézz szembe velük. Átgondoltuk bevételeinket, számlát nyitottunk, meghatároztuk mi az a maximum, amit költhetünk, ami elég a megélhetésünkhöz. Számba vettük az okokat, amik idevezettek, s ha találtunk olyat, ami rajtunk múlt, megoldást kerestünk a változtatásra.
Bízd Istenre, ami az ő dolga. Imádkozz, hogy megoldódjon a helyzet. Adj hálát a kapott kegyelmekért, és figyelmedet összpontosítsd rájuk. Tedd meg, amit meg kell tenned, a többit bízd Rá.
A nehéz helyzetek leküzdése csapatmunkát igényel, Istennel együtt kell végrehajtanotok. A legnagyobb csodák akkor érnek, mikor Isten megváltoztat, és örömöt ad akkor is, ha nem úgy oldja meg gondjainkat, ahogy kértük, ahogy elképzeltük.


Istenem, nehéz ez az időszak, szükségem van Rád. Bizalmamat Beléd helyezem. Amikor látszólag semmi sem változik, boldog szeretnék lenni Benned. Adj, kérlek, örömöt a nehézségek között is. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.07.25., www.proverbs31.org,T. Suzanne Eller fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 23., kedd

A tökéletes gyöngeség

„’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.’”
2Kor 12,9a


Úgy indult, mint bármelyik otthon töltött este. Donny vacsorát főzött, míg Annie aerobic edzésen volt munka után. Jó volt ez így. Donny gyakorolhatta főzési tudományát, Annie-nek meg szüksége volt a testmozgásra. Mire Annie hazaért, készen volt a vacsora.
Abban a pillanatban nem tudhatták, hogy életük rövidesen gyökeresen megváltozik. Vacsora közben Annie jobb keze hirtelen lebénult. A villa kiesett belőle.
„Jól vagy?” – kérdezte Donny. Annie nem érezte jól magát. A feje úgy lüktetett, mint még soha. Valami nagyon nem volt rendben.
Másnap az MRI agyi aneurizmát mutatott ki Annie koponyájában. Jó hír volt, hogy az elváltozás műthető. Az orvos részletesen elmondta, mi következik, ettől Annie teljesen összeomlott. Le fogják borotválni a fejét a beavatkozás helyén. Majd egy agysebész leemeli koponyája bal oldalát. Egy pillanatra meg fogják állítani a szívét, hogy egy vékony fémkapcsot helyezzenek az agyi artéria köré. Ez egy időre tönkreteszi a beszédkészségét. Az orvos nem tudta garantálni a műtét kimenetelét, de reménykedett. Annie és Donny fájdalma nem ismert határokat.
Miután a rokonokkal és barátokkal is közölték a hírt, Annie mély depresszióba esett. Megbénította a félelem mindattól, ami előtte állt. Napokig nem kelt ki az ágyból, nem is tisztálkodott. Aztán elment a lelkészéhez. Ő talán megadja neki azt a békét, amire szüksége van. De a beszélgetés nem hozta meg a várt eredményt.
„Ez nem elég”- vallotta be Annie a lelkésznek.
„Ő az, akire szükséged van” – mutatott a pap a templom homlokzatán függő nagy keresztre. Annie lassan odament a kereszthez, letérdelt előtte, és az Úrhoz kiáltott. Nem könyörgött gyógyulásért. Még azt sem kérte, hogy élje túl a műtétet. „Csak adj erőt, hogy teljesíteni tudjam akaratodat”- könyörgött.
Ott a kereszt tövében Annie életét Isten kezébe helyezte, s eltöltötte az Ő békéje és ereje. Nem sírt többé. Abban a percben tudta, hogy bármi történjék, akár meghal, akár tovább él, minden rendben lesz.
Annie műtéte sikeres volt. Hónapokba telt ugyan, míg újra beszélni tudott, s majd egy év eltelt, mire teljesen meggyógyult, de többet kapott, mintha megpróbáltatások, betegségek nélkül élt volna. Társa lett Krisztus, és bizonyságot kapott az Ő erejéről és gyógyító kegyelméről.
A világ így gondolkozik: „Amit nem tudnak meggyógyítani, azt tűrnöd kell”. Mai igénk ennek ellenkezőjét állítja. Amit nem tudnak meggyógyítani, az Isten erejétől tesz függővé. Ebben a függésben megkapod az Ő hatalmát, és erős leszel. Én is megtanultam ezt az igazságot. Isten nem mindig húz ki a fájdalomból, de támogat benne. Ez több erőt ad, mint bármi más.
Valami csodálatos dolog zajlik le bennünk, ha hittel az Úrhoz kiáltunk gyengeségünkben, és hiszünk az Ő tökéletes gondviselésében. Megtapasztaljuk természetfölötti hatalmát és békéjét. Hitünk hirtelen erősebbé válik félelmünknél, és bizalmunk mások számára is hatékony tanúságtétel lesz. Legyél nyugodtan gyenge, ha megtörténik a baj. Elég neked az Ő ereje és kegyelme.


Uram, köszönöm kegyelmedet, amivel elárasztasz, mikor a helyzetem meginog. Gyengeségemben teljesen Tőled függök, és Hozzád kiáltok. Mutasd meg nekem hatalmadat. Légy a reménységem, a békém és az erőm. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.07.26., www.proverbs31.org, Micca Monda Campbell, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 22., hétfő

Elutasítás

„Bizony nem veti el az Úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!” Zsolt 94:14


Néhány hónapja érkezett egy telefonhívás, amire már 15 éve vártam. Egy halvány fénysugár egy álom felé talán megnyíló ajtó alatt.
Tétován izgatott voltam. Mikor ilyen hosszú ideig vársz valamire, s aztán a megvalósulás közelébe érkezel, egyszerre érzel lelkesedést és rettegést. Hirtelen a lelked kimozdul a semleges zónából, és egy nagyon érzékeny állapotba kerül, ahol az elfogadással vagy az elutasítással kell találkoznia. És nagyon jól tudod, hogy mindkettő bekövetkezhet.
A telefonhívás után összeállítottam a pályázatomat, s átadtam magam az idő előtti ünneplésnek.
Aztán jött a várakozás.
Vártam és vártam.
Semmi.
Mint az ostoba kislány, aki megveszi a táncruhát, mielőtt még meghívták volna a bálba. Szégyenlősen megkérdeztem telefonon, megérkezett-e a jelentkezésem. Azt a választ kaptam, hogy igen, beérkezett, és ha még nem kaptam semmi visszajelzést, akkor az azt jelenti, hogy nem fogadták el.
Jaj!
Ilyenkor leülsz, becsukod a szemed, és eldöntöd, hagyod-e, hogy a könnyek végigcsorogjanak az arcodon, vagy visszapislogod őket a helyükre, és emelt fővel visszavonulsz.
Az elutasítás bűzlik.
Szó szerint büdös.
Büdös volt, amikor ötödikben Saxon Palmer nem engem választott korcsolyapartnerének. Büdös volt, amikor apa elhagyott minket. Büdös volt, mikor diákszerelmem aznap szakított velem, amikor azt hittem, eljegyezzük egymást. Büdös volt, amikor a kiadók éveken át visszadobták a könyveimet. És büdös volt, amikor csak ültem, és próbáltam feldolgozni ezt a mostani helyzetet.
Néha csak lépkedsz a büdösben, és nincs ragyogó szivárvány vagy arannyal telt edény túl a sarkon. A zene nem erősödik fel, a főhős nem kap fel maga elé a lovára, hogy elvágtassatok a naplementébe, s boldogan éljetek, amíg meg nem haltok.
Néha az van, ami van, és nincs tovább.
De Isten leányainak tarsolyában ott lapul egy csodálatos ígéret, ami akkor is mosolygásra késztet, ha közben a könnyek toporognak a szemünk sarkában. Ha nincs is szivárvány vagy aranyedény, vagy herceg a lovon, miénk a megváltás ígérete.
Minden halál után van valamilyen feltámadás. Nem a körülményeink feltámadása. Nem olyan feltámadás, amiben a dolgok helyreállnak úgy, ahogy mi szerettük volna. De lesz feltámadás. Jézus biztosított róla.
Nem apadhat el a remény az életünkből, ha tudjuk, hogy „nem kieszelt meséket követünk az Úr Jézus Krisztus hatalmáról és eljöveteléről”, hanem a Feltámadott valóságát éljük át (2 Péter 1:16). Ő a mi feltámadásunk.
Ő a mi reményünk.
Ő az, aki mindig emlékeztet rá, hogy az elutasítás az emberektől sohasem jelent elutasítást Isten részéről.
És Ő az, aki olyan történetet sző az életünkből, aminek értelme egyszer majd meg fog világosodni számunkra.


Uram, tudom, hogy te sokkal erősebben átélted az elutasítottság fájdalmát, mint ahogy én bármikor is. De míg az élet nagy egészében apróság ez a mostani elutasítottságom, nekem most hatalmasnak tűnik. Segítesz feldolgozni? Segítesz, hogy túl tudjak nézni rajta? Megengeded, hogy ez a törékeny lélek érezze ma a te elfogadásod és szereteted melegét? Kérlek, Uram. Jézus nevében. Ámen.

(Encouragement for today 2009. nov. 5., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 21., vasárnap

Újraéledés

„Mert aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak; íme újjá lett minden,”

2 Kor 5:17




Lila bimbókat látok! Kibújtak az első krókuszok! Egy-két nap múlva a kedves kis virágok kibontják szirmaikat, nem törődve azzal, hogy az időjárás-jelentés újabb havazást ígér.

Közép-Nyugat Amerika északi részén szívesen látott vendég a tavasz. Hosszú reménykedés előzi meg az érkezését. A hosszú téli hónapok során hóborította, csonttá fagyott földön botladozunk, kerülgetve a hó alatt megbúvó „fekete” jégbordákat, amiken lábunk és autónk fölött is könnyen elveszítjük a kontrolt. Ahogy múlik a tél, végignézzük, hogy a szűz fehér hó szürke latyakká válik, a sárkupacok fellökődnek a járdákra, a parkolóhelyekre, lehetetlenné téve a parkolást. Néha szinte elviselhetetlen a zöld utáni sóvárgásunk.

Talán el is veszítenénk a reményt, ha egy dolgot nem tudnánk biztosan. A téli hó fagyott leple alatt a föld nem halt meg, csak alszik. Előbb-utóbb a hó elolvad, a források, patakok újra folyni fognak. Az enyhüléssel a vadludak, majd a darvak visszatérnek a lápra. Fokozatosan minden feléled az egyre melegebben sütő nap sugaraitól.

Mindig felemelő arra gondolnom, hogy a tavasz és a Húsvét együtt járnak. Ahogy a föld újraéledését, úgy ünnepeljük Krisztusunk feltámadását. A föld mintha halott lenne a fagyos hőmérséklet, a csontig hatoló szél idején. De tudjuk az igazságot: a zöld élet visszatér. És várakozunk, tudva, hogy a telet mindig követi a tavasz.

Az élet visszatértét ünnepeljük a húsvéti időben. A párhuzam jól látható, mikor Megváltónk brutális halálát gyászoljuk. Aztán három nap múlva boldog ujjongásban törünk ki az üres sír csodája és ígérete láttán, Jézus feltámadásán a halálból.

A hozzánk visszatérő élet ígérete mutatja, hogy mi a Húsvét népe vagyunk. A feltámadást életünk során bármikor átélhetjük. Újra meg újra meghalunk kicsit: kapcsolatainkban, gyászunkban, személyes kereszthordozásunkban. De mindig ott van a feltámadás reménye, és ezt annak köszönhetjük, hogy ismerjük Megváltónkat, Jézus Krisztust. Ő „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6).

Csak úgy ismerhetjük a békességet, ha ismerjük létünk igazságát. Azért vagyunk, hogy szeressük Istent, a tőle kapott ajándékokkal tiszteljük Őt, és kedvében járjunk, és folytassuk országának építését a Földön. Megkapjuk tőle az élet bőségét, ha csak Érte élünk.


Hálát adok Istennek Jézusért, aki az örök életet adta nekünk. És hálát adok Istennek a tavaszért, mert emlékeztet, hogy Benne, akitől az életet kapjuk, minden meg tud újulni.








Istenem, köszönöm Neked Jézust, aki állandóan eszünkbe juttatja, hogy mindig van lehetőségünk új életet kezdeni. Fiad ajándéka által ismerhetünk Téged, megismerhetjük békédet életünk káoszai közben. Uram, mutasd meg a Te utaidat. Mert csak ha alávetjük akaratunkat a Tiednek, akkor tudunk azon az ösvényen járni, amit kijelöltél számunkra; az ösvényen, mely a békességhez és a Veled való egyre szorosabb kapcsolathoz vezet. Jézus nevében, Ámen.


(Encouragement for today, 2010.04.01.Colleen Reske, , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)




2019. április 20., szombat

Jézus utolsó szavai a kereszten

Húsvétkor szívesen töltök időt a kereszt lábánál. Csatlakozol hozzám? Képzeljük azt, hogy mi is ott vagyunk a tömegben Jeruzsálem falain kívül, Jézus keresztre feszítésének helyszínén. A Golgotán állunk figyelve ahogy a katonák keresztre feszítik Jézust.

Korán van még.

Mivel szembesülünk?

Jézus a kereszten függ, elmondhatatlan fájdalomtól meggyötörve.

Nagy hangzavar van körülöttünk:

Zajos csőcselék vesz körbe bennünket. Kalapács ütések hangját halljuk. Csúfolódó szkeptikusokat. Zokogó hozzátartozókat. 

Hajoljunk egy kicsit közelebb:

Halljuk meg Jézus szavait a kereszten:


"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Lukács 23:34

Ezek a szavak nem méregtől és gyűlölettől habzanak. Nem menekülésért könyörögnek. Jézus első szavai a kereszten egy imában fonódnak. Megbocsátásért könyörögnek. Kiért imádkozik Ő tulajdonképpen? A római katonákért, Pilátusért, vagy Heródesért? A tömegért, akik „Feszítsd meg!-et kiáltoznak? Azokért, akik elárulták őt? Igen, őértük is, valamint érted és értem is imádkozott.


„Mondom neked bizony ma, velem leszel a paradicsomban.” Lukács 23:43


Jézus két oldalán rablók lógtak. Mindketten szidalmazták Jézust. (Máté ev. 27:44), de nem sokkal később az egyik figyelmezteti a másikat. Valami mélyen megváltozik benne. A lator meglátja saját bűneit. Megbánja azokat és Jézus kegyelmet közvetít számára. 

Amikor Jézus meglátta ott állni anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a tanítvány. (János 19:26,27)

Azt látjuk, hogy a kereszten függve Jézus az édesanyját keresi. Amikor meglátja, megszólítja, és gondoskodik róla. Kedves barátja, János gondjaira bízza. Csodálva szemléljük a jelenetet. Még szenvedései közben sem felejtkezett el édesanyjáról!

A délelőtt elmúlt, dél van. Minden elsötétedik, feketeség borítja a Földet. 


“Eli, Eli, lema sabachthani?’"Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?" (Máté 27:46)

Jézus a legnehezebb, legsötétebb óráit éli meg. A bűneink, a tiéd és az enyém megtörték Őt. (Ézsaiás 53:10, II. Korintius 5:21) Jézus mégsem jön le a keresztről. Nem könyörög kegyelemért. Ő ott marad a fán. Sírva egymásra nézünk: Hol van Isten? Miért engedte meg Isten mindezt? 

Jézus az Atyát szólítja. Fáj neki a hiánya. Krisztus ennek ellenére mégis ott marad a kereszten. Annak ellenére, hogy nem érzi a Menny közelségét, bíznia kell abban, hogy Isten elfogadja áldozatát.

„Szomjazom.” János 19:28


Egymásra nézünk. „A legkülönbözőbb fájdalmakat, csalódást, kínt mind összefoglalhatjuk a magunk számára is ezzel a szóval: szomjazom. "Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem az ínyemhez tapadt". Sóvárgunk elfogadás, szeretet, megértés után. Kívánjuk az elismerést, a törődést, az értékelést. Vágyunk testi-lelki gyógyulásra, igaz vigasztalásra. Szomjazunk valami más után, mint a mindennapok hajszolt egymásutánja. Epedünk valami maradandó, értelmes, örök valóság után a múlandóság világában. Mindezekkel a gondolatainkkal és kínunkkal odafordulhatunk Jézushoz, aki velünk szomjazik. „ *

„Beteljesedett.” János 19:30

Jézus nem elmormolja ezt a kijelentést, hanem tisztán érthetően, tudatosan mondja ki ezeket a szavakat. Ez győzelmes felkiáltás volt. Rádöbbenünk arra, hogy a Jézusról szóló próféciák beteljesedtek ebben a pillanatban. A küzdelemet, mely az Édenben kezdődött, Isten Fia megnyerte. (I.Móz. 3:15) Halleluja!

„Atyám, a te kezedbe teszem le a lelkemet.” Lukács 23:46

Megdöbbenve állunk a kereszt lábánál. A látottak mélyen megterhelnek bennünket. Jézus elvégezte a munkát. A Biblia minden egyes szavát betöltötte. Minden ígéretét teljesítette. Önként engedte, hogy saját teremtményei ezt tegyék vele… engedte, hogy megköpdössék, megkínozzák, kivégezzék, mint egy utolsó bűnözőt. Mindezt értünk tette! A megváltás útján, minden egyes lépéskor az Atya szeretetébe vetette reményét.




Abban bízom, hogy értékesnek tartottad a kereszt árnyékában eltöltött időt. Köszönöm, hogy csatlakoztál hozzám.

Áldott Húsvétot kívánok számodra!



(Wendy Blight: Jesus' last Words Through Our Eyes, April 3, 2017, http://wendyblight.com/2017/04/jesus-last-words/


* jelölt idézet: Lovas András :http://www.gref.hu/hu/igehirdetes/unnepek-igehirdetes-sorozat/jezus-szomjusaga/


fénykép:thepreachersword.com)

2019. április 19., péntek

Bízol Benne?

Max Lucado

Isten biztosan tudja, mi a legjobb.
Én pedig nem.
Tudom, hogy Ő törődik velünk.

 
Ilyen és hasonló mondatokat könnyű kimondani, amikor szélcsend van. De ha az összetört kocsidat szemléled, vagy felfedezel magadon egy gyanús anyajegyet,vagy amikor kitör egy háború, vagy a rablók betörnek, olyankor tudsz bízni Benne?

Az Írás az Ószövetségtől az Újszövetségig, a prófétáktól a költőkön át a szónokokig egyszólamú kórusként zengi: Isten intézi az emberiség ügyeit. Egy falevél sem hull le a tudta nélkül. Egy kisdelfin sem születik az engedélye nélkül. Nincs olyan hullám, ami az Ő számításait megkerülve csapódik a parti sziklákhoz. Istent sosem érik meglepetések. Sohasem.

„Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt.” Iz 45,7
 
Egyesek képtelen elfogadni ezt a gondolatot. Egy kedves asszony például. Egyik előadásom után, amelyen ezeket a gondolatokat fejtegettem, odajött hozzám, mert beszélni akart velem. Férjével az oldalán elmesélte szörnyű gyermekkorát. Az apja eleinte verte, majd elhagyta. Elképzelhetetlen és meg nem érdemelt szörnyűségek feketítik be gyermekkori emlékeit. Könnybe lábadt szemmel kérdezte: „Azt akarja mondani, hogy Isten mindezt végignézte?”

A kérdés vibrált a levegőben. Mocorogtam a széken, de válaszolnom kellett: „Igen, végignézte. Nem tudom, miért engedte meg mindezt, de egyet tudok. Szeret téged, és veled szenvedett.” Nem örült a válaszomnak. De mondhatunk egyebet? Mondjuk azt, hogy Isten elszundított? Elhagyta az őrhelyét? Mondjuk azt, hogy az ég mindent lát, de képtelen a cselekvésre? Hogy Atyánk kedves, de erőtlen? Vagy erős, de közömbös irántunk?

Milyen jó lenne, ha ez az asszony beszélgethetne Józseffel. Őt is bántották a testvérei, eladták rabszolgának. Látta ezt Isten? Igen. És a mi hatalmas Urunk ezeket a fellázadt szíveket használta arra, hogy megmentsen egy népet az éhhaláltól, a Messiás családját a kipusztulástól. Ahogy József mondta: „Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt.” (1Móz 50,20).

Persze, legjobb az lenne, ha Jézussal beszélgethetne. Jézus kérte Istent, hogy változtassa meg a forgatókönyvet: hagyja ki belőle a kereszthalált. A Getszemáni kertben Jézus egy szögek nélküli B tervért könyörgött. „’Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.’ Ekkor angyal jelent meg neki a mennyből, és erősítette őt.”(Lk 22,42).

Hallotta Isten a Fia könyörgését? Kellően ahhoz, hogy egy angyalt küldjön Hozzá. Megkímélte Fiát a haláltól? Nem. Isten dicsősége felülírta Jézus jól-létét. Krisztus hát szenvedett, és Isten kegyelme beindult és megmutatkozott.

Getszemáni-szerű időszakot élsz? Ugye „nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte” (Fil 1,29)? Ha így van, gyere szomjasan, és igyál bőven a vele való egység italából. Minden forgatókönyvnek Ő a szerzője. Ő tudja, mi a legjobb. Semmilyen csatába nem fogsz kerülni az ő akarata, jelenléte, engedélye nélkül.

Mennyi bátorságot lehet ebből nyerni! Sosem vagy a természet vagy a vak sors áldozata. A véletlen nem létezik. Nem vagy szélkakas, amit a szerencse fuvallatai forgatnak. Azt hiszed, odadobna téged Isten drogőrült rablóknak, pénzsóvár bankároknak, gonosz vezetőknek? Felejtsd el ezt a gondolatot!

„Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened.” (Iz 43, 2-3a).
 
Egy teljhatalmú király védő tenyere alatt élünk, aki felügyel minden történést, minden körülményt az életünkben, és örül, hogy jót tehet velünk.

Semmi nem kerül az utadba, ami előbb át nem ment az Ő szeretetének szűrőjén.

Jegyezd hát meg: Isten tudja, mi a legjobb. Imádkozd alázatosan a bizalom imáját: „Bízom Benned, Uram. Tied vagyok. Semmi nem érhet a Te engedélyed nélkül.”

Óvatossági szabály: a teljhatalom tételét nem könnyű megemészteni. Fokozatosan kell megbarátkozni vele. Ne oszd meg bármikor bárkivel. Ha valaki, akit szeretsz, valami nehézségről panaszkodik, ne bökd oda neki: ez Isten akarata. A pökhendi hangnem szétrepeszti az igazságot. Légy óvatos.
És ne csüggedj. Isten útjai mindig helyesek. Lehet, hogy értelmetlennek tűnnek. Lehetnek különösek, megmagyarázhatatlanok, nehezek, fájdalmasak. De akkor is helyesek. „Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” (Róm 8,28).



Részlet a Come Thirsty c. könyvből (Thomas Nelson Kiadó, 2004);Upwords with Max Lucado, 2011. 01. 28. ; www.crosswalk.com;
fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép:pinterest.com

2019. április 18., csütörtök

Jézus megmossa a tanítványok lábát

Nagycsütörtök

Max Lucado

Hosszú volt a nap. Jeruzsálem nyüzsög a Pászka ünnepre feljött emberektől, akik szinte mind igyekeznek egy pillantást vetni a Mesterre. Forrón süt a tavaszi nap. Száraz az utcák földje. A tanítványok távol vannak az otthonuktól. Milyen üdítő lenne hűvös vízben megmártóztatni a lábukat. Belépnek a szobába, egyesével, és helyet foglalnak az asztalnál. A falon lóg egy törülköző, a földön ott egy mosdótál, és mellette egy korsó víz. Bárki vállalkozhatott volna a feladatra, de senki se tette. Pár perc elteltével Jézus mozdul, leveti a felső ruháját. Derekára köt egy kötényt, veszi a mosdótálat, és letérdel a szélső tanítvány elé. Kioldja a saruját, gyöngéden felemeli a lábát, és behelyezi a lavórba. Vizet önt rá, és mosni kezdi. Aztán így tesz a többi koszos lábbal is egymás után, végig a tanítványok során. Jézus korában a lábmosás nemcsak hogy szolgai munka volt, de a szolgák legaljának a munkája. A ranglétra alsó fokán lévő szolgától lehetett elvárni, hogy letérdel kezében a törülközővel és a lavórral.
"The Spirit of the Lord is upon me, because He has anointed Me to proclaim good news to the Poor. He has sent Me to proclaim liberty to the Captives and recovering of sight to the Blind, to set at liberty those who are Oppressed. For the many that are First shall be LAST; and the Last shall be FIRST." ~Jesus ChristAki most a törülközővel a lavór mellett térdel, az univerzum Ura. A kezek, melyek a csillagokat formálták, most lemossák a mocskot. Az ujjak, melyek a hegyeket alakították, most a lábujjakat dörzsölik. Ő, aki előtt minden nemzet térdre borul majd, most ott térdel a tanítványai lábánál. Pár órával a halála előtt Jézus szándéka a bizonyítás. Azt akarja, hogy tanítványai lássák meg, mennyire szereti őket.
Jézus pontosan tudta a megmosott lábak jövőjét. Ez a huszonnégy láb holnap nem fog a mesterük nyomában járni, hogy kiálljanak mellette. Ezek a lábak egy római kard első villanására rohanni fognak menedék után. Csak egy pár láb nem hagyja őt ott a kertben. Egy pár láb nem a Getsemáne kertben fogja megtagadni – Júdás addig sem jut el. Ő már most, ezen az estén itt hagyja az asztalnál.

Mekkora pillanat, mikor Jézus megemeli árulója lábát, és megmossa azt a lavórban!
Jézus tudja, mit fognak tenni ezek a férfiak. Tudja, hogy életük legszégyenteljesebb tette előtt állnak. Reggelre a tenyerükbe rejtik önmaguktól undorodó arcukat, s nem mernek a lábukra nézni. De Ő azt akarja, hogy akkor majd jusson eszükbe, hogy ott térdelt előttük, és lemosta a port a lábukról.
Megbocsátotta bűnüket, mielőtt elkövették. Felajánlotta irgalmát, mielőtt kérték volna.

Részlet a This is Love: The Extraordinary Story of Jesus (Ez a Szeretet: Jézus rendkívüli története) című könyvből

Upwords with Max Lucado 2012.03.23.:fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com: kep: pinterest.com

2019. április 17., szerda

Ez majd boldoggá tesz?

„A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.” Préd 7,14


Kisfiamnak, Bradnek, három éves kora körül volt egy időszaka, amikor az érzelmeimre hatva próbálta elérni, amit akart. Ha valamire nemet mondtam neki, így válaszolt: „De anyu, ettől olyan boldog lennék!” És rám ragyogtatta legelbűvölőbb mosolyát, még a szemhéját is megrebegtette a jobb hatás végett.
Tudta, mivel vehet le a lábamról! Kérései olyasmikre irányultak, mint ebéd előtti nyalókázás, a lefekvés elodázása, stb. S bár pillanatnyilag lehet, hogy boldoggá tették volna, tudtam, hogy ezek ártanak neki. A bölcs döntés részemről, ha kitartok az eredeti „nem” mellett, függetlenül a manipulációs eszközöktől, amiket bevet a meggyőzésemre.
Pedig hányszor de hányszor viselkedünk mi is így Istennel!
Letérdelek Elé, és felsorolok egy hosszú kívánságlistát azokról a dolgokról, amik szerintem jobbá tennék az életemet. Semmivel sincs több fogalmam arról, mi jó nekem, mint a gyermekemnek volt. Hogy mi tesz boldoggá, függ az épp átélt időszaktól, és többnyire a körülményeken alapul.
Bár általában azt hiszem, tudom, mi tenne boldoggá, lassacskán megtanulom, hogy bizony fogalmam sincs róla. Ezért látszik a legjobb döntésnek, ha bízom Istenben, és az ő akaratára hagyatkozom.
Hányszor előfordul, hogy nagyon vágyunk valamire, aztán ha elérjük, vagy megkapjuk, rájövünk, hogy nem lettünk boldogabbak tőle. Mennyire szerettük volna, hogy miénk legyen az a bizonyos ház, hogy együtt járjunk azzal a bizonyos fiúval, hogy elérjük a sikert valamiben, hogy ilyen meg ilyen gyermekünk legyen – de lássuk be, hogy mindezek csak ideig-óráig okoztak boldogságot, nem járt velük az a kiteljesedés, amire számítottunk, az a tartós kellemes állapot, amire vágytunk.
Lassacskán rájöttem, hogy amikor rajtakapom magam, amint éppen valami vágyam beteljesülését kérem – olykor gyermekien nyafogva - Istentől, gondolkozzam el, valóban boldoggá tenne, ha teljesülne a kérésem? Már tudom, hogy bármi az a „valami”, amire vágyom, nincs ereje hosszantartó boldogságot adni, azt a mély, tartós örömöt, amit csak Isten nyújthat.
Lehetnek boldog pillanataim, amik aztán hamar elillannak. Lassan-lassan megtanulom félresöpörni ezeket az időszakos vágyakat, és csak Istent keresem. Hogy így szóljak Hozzá: „Nézd, szerintem ez így lenne jó nekem. De bízom Benned, történjék úgy, ahogy Szerinted a legjobb nekem.”
Megtanultam, hogy a nevem látványa egy kinyomtatott könyvön, a szekrényemben lógó csodálatos ruha, amiben remekül nézek ki, a gyermekemet ért elismerés, a wellness hétvége, az, hogy a megfelelő helyen lakom, nem tesz olyan boldoggá, mint amilyenre számítottam. Hiába keresem a boldogságot a földi dolgokban, történésekben. Ha így teszek, állandó csalódásra számíthatok.
Ehelyett figyeljek inkább Istenre, keressem Őt, hagyjam, hogy meglepjen váratlan áldásaival, az útközben átnyújtott kis boldogságcsokrokkal.
Ez nem jelenti azt, hogy nem nézek vágyakozva egy új iPodra, nem tapad a szemem egy különleges laptopra, vagy egy „menő cuccra”, s nem jelenik meg a „jaj de boldog lennék, ha…” mondat tudatom képernyőjén. De igyekszem megtartóztatni magam, s gondolataimnak más irányt adni, ha felfedezem ezeket a kísértéseket.
Hogy valóban boldoggá tenne? Egy időre biztosan. De hosszú távon csak Isten adhatja azt az örömöt, azt a boldogságot, amire valóban vágyom. Ezt tanulom napról napra, percről percre.



Istenem, segíts, hogy vágyaim a Te perspektívád szerint alakuljanak. Segíts, hogy figyelmem fókuszpontja oda irányuljon, ahova kell: tartósan Rád, és nem a világ dolgaira, amikről azt hiszem, boldoggá tehetnek. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.06.24., Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 16., kedd

Isten tervrajza szerint

„Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.”
2Kir 23,3a


Tucatjával halmozódtak az óriási lapok az íróasztalon, mint papír-vízesés omlottak alá az asztal szélein. Építési szerződések ellenőrzésével foglalkozó férjem szorgalmasan dolgozott legújabb munkáján, átfésült minden részletet a legutolsó adatig.
Mindig csodáltam egy-egy tervrajztömb méretét. Rengeteg lap, mindeniken számtalan aprólékos utasítás az épület felépítéséhez az alapozástól az utolsó tetőcserépig. Ha csak egyetlen számot elnéznek, az épület teljes szerkezete összeomolhat.
Ma reggel Isten tervrajzaira gondoltam, amiket a Bibliában fektetett le. Minden bölcs szó, ami benne van, arra szolgál, hogy felépítse bűntelen életünket, és mélyen megalapozzon minket Krisztusban.
Jósiás király története a Királyok könyve 2. részének 21-23. fejezetében rámutat mindennek a fontosságára. Jósiás király szerette az Urat, és követni akarta az utasításait. Mégis eltért a tervtől, és engedte, hogy a bűn beférkőzzék az országába.
Egy nap elküldte Sáfán kancellárt a főpaphoz, hogy megbeszélje vele a templom restaurálását. Sáfán megtudta a főpaptól, hogy a templomban megtalálták Mózes eredetinek hitt könyvét (amit ma Deuteronómiumnak, Második Törvénynek vagy Mózes 5. könyvének mondunk). Valószínű a korábbi gonosz királyok uralkodása alatt rejtették el.
Ebben a könyvben súlyos figyelmeztetéseket olvashatunk, mi fog történni, ha Isten népe nem engedelmeskedik a Törvénynek. Mivel a dokumentumok szerint utoljára 250 éve olvasták eredetiben Isten Igéjét, valószínűleg sem Jósiás király, sem a nép nem látta még a Törvény Könyvét. Most viszont Jósiás megtudhatta feketén-fehéren leírva, hogy a nép azt tette, amit az Úr megtiltott neki.
Mialatt Sáfán felolvasta neki Isten „tervrajzát”, Jósiás rádöbbent, hogy a nép élete alapjaiban romlott. Nekifogott hát, hogy saját és népe életét új, szilárd lelki alapokra helyezze Isten eredeti tervrajza alapján, amit az Könyvben talált. Azonnal eltávolíttatta és elégettette a bálványok imádására használt eszközöket, oltárokat a templomból. Eltávolította a bálványimádó papokat. Leromboltatta a paráznák házait és még sok mindent.
Néha én is azon kapom magam, hogy mint Jósiás, nem az Isten tervrajza, hanem a magam tervei szerint építem az életemet. A bűn meggyengíti lelkem alapjait, nehezebben állok ellen olyasminek, amiről pedig tudom, hogy nem kedves Isten előtt.
Talán téged is eltérített a bűn Isten eredeti tervétől, amit az életed építéséhez készített. Egy ártalmatlan flörtölés közös vacsorához vezethet, ami a házasságtörés előszobája, és romba döntheti a házasságodat. Pletykálásod arcul ütheti barátod lelkét, és többéves barátság hull a porba. Vagy…
Könnyű e világhoz alkalmazkodni, és semmibe venni Isten utasításait mindennapi életünkhöz. Hálás vagyok Istennek, mert Igéjében megmutatta, hogyan építsük fel magunkat úgy, hogy ellen tudjunk állni a bűn támadásának. Azzal, hogy naponta olvasom a Bibliámat, tartani tudom magam az Ő tervrajzához, és neki tetsző életet építhetek fel. Isten szelíd és alázatos szívet kér tőlünk tervei megvalósításához, olyat, amilyen Jósiásnak volt. Ha ehhez tartjuk magunkat, lelkünk alapjai erősek lesznek, a Sziklára és a fekete-fehéren lefektetett Igazságra épülünk fel.


Uram, bocsásd meg, hogy megpróbáltam saját terveim szerint élni, és elfeledkeztem utasításaidról, amiket Igédben lefektettél. Add, hogy vágyjak eligazításodra, s arra, hogy életem a te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.07.19., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 15., hétfő

Mikor az aggódás elbizonytalanít

„Egyszercsak megállt: ’Uram, méltatlankodott, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül enged szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!’” Lk 10,40b


Mikor elárasztanak az élethozta feladatok, eszedbe jut, hogy Isten vajon látja-e egyáltalán, mi mindenben kell helyt állnod – például hogy mennyire igyekszel mindenről és mindenkiről gondoskodni? Éjszakáig dolgozol, hogy kifizethesd a számlákat, majd szétszakadsz, hogy eleget tehess otthon és a szolgálatban, s közben ápolod idős szüleidet, robotolsz a munkahelyeden és fuvarozod a gyerekeket?
Néhány éve képtelen voltam mindenütt helyt állni. Úgy éreztem megfulladok a kötelességek súlya alatt. Hagytam, hogy az örökös aggódás átszője a gondolataimat, állandóan az foglalkoztatott, hogy fogok majd mindent elvégezni. Tudtam, hogy bíznom kéne Istenben, de úgy éreztem, ha abbahagyom az aggódást mindenért és mindenkiért, Ő se fog törődni velük.
Aztán eljutottam a kimerülésig, s már-már feladtam mindent. Kifogyott az üzemanyag. Nem volt már energiám, hogy minden szerepemnek, minden kapcsolatomnak és felelősségemnek eleget tegyek.
Elfogyott a hitem is. Kételkedni kezdtem saját képességeimben, abban, hogy alkalmas vagyok az életem irányítására, hogy tisztán halljam Istent, és megtegyek mindent, amit szerintem elvár tőlem. A sok aggódás, ami kimerített, el is gondolkoztatott. Miért nem tesz Isten semmit, hogy könnyebb legyen az életem? Egyáltalán látja, törődik vele, hogy mi mindent igyekszem megtenni Érte és másokért?
Egy nap a Bibliát olvasva, felfigyeltem Mártára, aki kimerülve a szolgálatban rákérdez Jézusra, látja-e, hogy a testvére magára hagyta a konyhai feladatokkal, s mindent egyedül kell elvégeznie. Figyeld meg, mit válaszol neki az Úr: „Márta, Márta! Sokmindennel törődöl, sokminden nyugtalanít. Pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszti el soha.”
Hogyan kell a jobbik részt választani? Hogyan engedhetjük el az aggódást, és találhatunk rá a békés bizonyosságra, hogy Isten figyel és törődik velünk?
Lám, mit mond Péter apostol (1Pét 5,7): „Minden gondotokat őreá vessétek, mert ő gondot visel rátok.”
Pál apostol is ugyanezt mondja, s rámutat a hogyanra is: „Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmiért. Mindazt, amit kértek, hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek Isten színe elé. Akkor Isten békéje, mely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban.” (Filippi 4,6-7)
Olyan egyszerűnek tűnik, akkor mégis miért olyan nehéz? Szerintem azért, mert a Sátán szüntelenül az ellenkezőjét sugallja. Ilyeneket suttog a fülünkbe: „Meg ne nyugodj semmiben. Izgulj és aggódj. Mondd meg Istennek, mit kell tennie. Aztán vedd át az irányítást, ha nem hallgat rád.” A többit már magában teszi hozzá: „A gondok, amiket nem engedsz el, savként marják szét a szívedet, a szorongás és kétkedés kikezdi a bizalmadat!”
Ne hagyjuk, hogy az ellenség suttogása hasson ránk, figyeljünk inkább Isten békesség-ígéretére. Határozzuk el, hogy legközelebb, ha túl soknak tűnik a feladatunk, a tennivalónk:
- Abbahagyjuk az aggódást – megnyomjuk a Stop gombot, mielőtt kikészülnénk.
- Elkezdünk imádkozni – mondjuk el Istennek mindazt, ami nyomaszt. Kérdezzük meg, mit kell félretennünk, hogy Őt megtaláljuk szolgálat közben.
- Adjunk hálát szüntelenül – köszönjük meg Istennek, amit tett a múltban, s amit tenni fog a jövőben. Ez segíteni fog, hogy visszanyerjük vagy megőrizzük bizalmunkat.


Uram, amikor kiszívják a feladatok az energiámat, jusson eszembe, hogy Te nem hagytál el, mellettem vagy, fogod a kezem, és vezetsz, ha hagyom. Meg akarlak találni, ez legalább olyan fontos, mint az, hogy szolgáljalak Téged és másokat. Segíts, hogy kialakíthassam az egyensúlyt az életemben, és aggódásaimat átengedjem Neked, bízva abban, hogy törődsz velem és ebben is tökéletes vagy! Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.07.13., www.proverbs31.org, Renee Swope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. április 14., vasárnap

A Király, Aki békét ajánl

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta. és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.


Lukács 19:41-42


Mély érzelmi viharok kavarogtak miközben Jézus Jeruzsálembe érkezett virágvasárnapon. Egy rövid igei szakasz leírásán belül azt olvashatjuk, hogy Jézus követői ujjongó örömmel veszik Jézust körül, miközben a farizeusokat majd szétveti a düh. A tömeg lelkes, Jézus pedig sír. (Lukács 19:37-41) 


És Jézusnak nem csak néhány könnycsepp folydogált le az arcán, amint a városba lépett. Ő keservesen zokogott. A „zokogni” szó jelentése a szótár alapján: mélyről jövő fájdalom hangos megnyilvánulása, fájdalmas, szívettépő sírás. Jézus így sírt azon a napon. 


Krisztus az emberek lelki vaksága miatt volt szomorú. Nem ismerték fel, ki is volt Ő valójában. Nem ismerték fel, hogy a Messiás érkezett meg hozzájuk. (János 1:11, Lukács 13:34) . A tragédia az volt, hogy elmulasztották Krisztust, és nem ragadták meg azt a valóságos békét, amit egyedül csak Ő adhat. Jézus tudta jól, hogy ez miatt mi fog rájuk várni, látta előre a zűrzavart és az ítéletet, melyet a városnak és lakóinak el kell szenvednie a közeljövőben. (Lukács 19:43-44) 

Meghallod Jézus szavaiban a fájdalmat? „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” 


Milyen békéről beszél itt Jézus? Arról a nyugalomról van itt szó, amelyet a lélek megél Krisztus kegyelmének ajándékaként. Mert Jézus egy valóságos, mélyen gyökerező békével ajándékoz meg bennünket. Ez a béke Istenben bízik, és az örök élet reményébe kapaszkodik. Jézus békéje egy lecsendesített lelkiismeretet, egy megnyugodott lelket és egy reményteljes szívet ad nekünk. Ez a béke nem azt jelenti, hogy zűrzavar, nehézségek vagy bajok nem vesznek körbe bennünket, hanem éppen ezekben a viharokban békés nyugalommal lehetünk Jézusban. Ez a béke egyenlő egy személlyel, mert egyedül Jézus Krisztusban lelhető fel, Ő a mi Békességünk Fejedelme. (Ézsaiás 9:6) Egyedül Ő hozhat megnyugvást nekünk az élet folyamatos küzdelmében. 


Mennyire elszomoríthatja Jézust, az a tény, hogy mi inkább a folytonos kesergést választjuk, mert elutasítjuk Őt, a Békesség Fejedelmét. 


Keresztényként gyakran megengedjük, hogy a körülmények lehúzzanak bennünket, vagy a viharok elszívják erőnket. A küzdelmeink súlya elvakít bennünket és elrabolja lelkünk békéjét. A világunk állandó változásban van, érzelmek viharai jönnek-mennek, ennek ellenére az igazság még mindig igazság marad! Jézus a Békesség Fejedelme, és Ő arra vágyik, hogy most és minden napon békével tölthessen el bennünket. (János 14:27, Ézsaiás 26:3-4) 


Úr Jézus Krisztus, te a Békesség Fejedelme vagy. Megnyugvást ajánlasz fel az élet zűrzavara közepette. Ajándékként adod számomra az örök élet reményét és biztonságát. Köszönöm életem azon pillanatait, amikor annak ellenére, hogy a viharok hullámai magasra csaptak körülöttem, te mégis lecsendesítetted a szívemet, lelkemet és félelmeimet a békét adó jelenléteddel. Bocsásd meg kérlek azokat a szituációkat, amikor ahelyett, hogy megragadtalak volna Téged, és megnyugodtam volna biztonságot adó jelenlétedben, inkább választottam a békétlen keserűséget. Mert a te békéd minden értelmet meghalad, és az életem minden napján, minden percében megragadható számomra. Uram, kérlek mindig emlékeztess arra, hogy elkérjem Tőled ezt a békességet. Jézus nevében, Ámen







Forrás: Krista Williams, The King Who Offers Peace, Proverbs 31 ministries, https://first5.org/plans/Luke/ff_luke_26/, fotó: pinterest.com

2019. április 13., szombat

A hegytetőn

Egyhetes vakációnkat töltöttük több másik család kíséretében Colorado-ban, amikor elhatároztuk, hogy megmásszuk az egyik hegycsúcsot.

A túra gyönyörű volt, ám egyben fárasztó is. A magaslaton lévő ritka levegő arra hívta fel a figyelmemet, hogy én igencsak besűrűsödtem.

Négyéves lányunk Sara, kétszeresen megnehezítette a túrát, mert az első pár méter után elesett, és lezúzta a térdét. Nem akart gyalogolni. Azt akarta, hogy vigyük őt. Először a hátamon cipeltem, majd anyukája a karjában, aztán megint a hátamon, majd egy barátunk a hátán, azután anyukája a karjában… Hát el tudod képzelni.

Igazából azt is tudod, hogy érezte magát Sara. Te is elestél, és te is segítséget kértél. És meg is kaptad.

Mindannyiunknak szüksége van segítségre. Az út egyre meredekebbé válik. Olyannyira, hogy néhányan fel is adják.

Néhányan nem másznak tovább. Egyszerűen leülnek. Közel vannak az úthoz, de nincsenek rajta. Nem adták fel az utat, de nem folytatják. Nem mennek tovább. Sok időt töltenek a tűz körül üldögélve, és arról beszélgetnek, hogy volt régebben. Néhányan évekig ugyanazon a helyen ülnek. Nem változnak. Az imáik nem mélyülnek. Az odaszántságuk nem növekszik. A szenvedély nem ébred fel bennük.

Néhányan még cinikussá is válnak. Jaj, annak a túrázónak, aki arra biztatja őket, hogy folytassák az utat. Jaj, annak a prófétának, aki arra bátorítja őket, hogy nézzék meg a hegycsúcsot. Jaj, annak a felfedezőnek, aki emlékezteti őket az elhívásukra… a zarándokok itt nem szívesen látott vendégek.

A zarándok tovább zarándokol, míg, aki letelepedett ott marad.

Megmarad ugyanabban.

Megmarad a biztonságban.

Megmarad a hótorlaszban.

Pedig megéri tovább menni.

Elkezdtem Sara-nak leírni, hogy mit fogunk odafönt látni, így próbáltam rávenni, hogy jöjjön tovább. „Olyan csodás lesz. Látni fogod a hegyeket, az eget és a fákat.” Nem jártam sikerrel. Továbbra is azt akarta, hogy cipeljük. Azért továbbra is jó ötletnek tartom, hogy ezeket mondtam. Semmi nem ad több erőt az úthoz, mintha elképzeljük a hegytető látványát.

Egyébként rád is vár egy fenséges látvány. A Zsidókhoz írt levél írója olyan képet fest nekünk a Mennyről, mintha a tévében a National Geographic-ot néznénk. Figyeld csak, hogy írja le a Sion hegyét. Azt írja, ha elérünk a Sion hegyéhez, akkor elérkezünk „az élő Isten városához, … ezer és ezer angyalhoz, akik összegyűltek, hogy együtt örvendezzenek. Az elsőszülöttek összegyűlt seregéhez…azokhoz, kiknek a neve fel van írva a Mennyben. Magához Istenhez…, aki minden ember bírája, és az igazságos emberek lelkeihez, akik tökéletessé váltak. Jézushoz…, aki az Újszövetséget megkötötte. Jézus véréhez, amely megtisztít, és sokkal jobb dolgot jelent, mint Ábel vére” (Zsidók 12:22).”

Micsoda hegy! Hát nem lesz nagyszerű látni az angyalokat? Végre tudni, hogy néznek ki, és kik is ők valójában? Hallgatni a történeteket arról, amikor ott voltak mellettünk, még a saját házunkban is?

Képzeld el az elsőszülöttek találkozását, ahol ott lesz Isten minden gyermeke. Nincs féltékenység, Nincs versengés. Nincs széthúzás. Nincs rohanás. Tökéletesek leszünk… bűntelenek. Nincs több bukás. Nincs több botlás. A vágyakozás elmúlik. A pletyka elhallgat. A neheztelés mindörökre eltűnik.

És képzeld el, milyen lesz Istent látni. Végre belenézni Atyád arcába. Érezni magadon az Atya tekintetét. És ez soha nem fog elmúlni.

Meg fog tenni mindent, amit megígért. „Mindent újjá teremtek” – hangzott ígérete. „Mindent helyreállítok, mindenért kárpótollak” – mondja az Atya. „A mankóval, vagy a kerekesszékben eltöltött évekért. Visszavarázsolom a mosolyt az arcodra, amit elrabolt a fájdalom és a bánat. Újrajátszom a szimfóniákat, amiket a süket fülek nem hallhattak, és a naplementéket, melyeket a vak szemek nem láthattak.

A néma dalra fakad. A szegény lakomázni fog. A sebek begyógyulnak.

Mindent újjá teremtek. Mindent helyreállítok. A gyermek, akit elragadott tőled a betegség, rohanni fog a karjaidba. A szabadság, amitől megfosztott az elnyomás, táncot jár a szívedben. A tiszta szív békéjének az ajándékát adom neked.

Mindent újjá teszek. Új remény. Új hit. És legfőképp új Szeretet. Olyan Szeretet, melyről az összes többi szeretet beszél. Olyan szeretet, mely mellett az összes többi szeretet elhalványul. A Szeretet, melyet mindig is kerestél… Az Én Szeretetem lesz a tiéd.”

Micsoda hegy! Ott lesz Jézus. Vágyakozol, hogy lásd Őt, és meg fogod látni. Érdekes, amit az író említ arról, hogy mit fogunk látni. Nem említi Jézus arcát. Nem utal Jézus hangjára, bár nagyon is hallani fogjuk. Jézus lényének olyan részét említi, amiről nem gondoltuk volna, hogy látni fogjuk. Azt mondja, látni fogjuk Jézus vérét. A karmazsinvörös keresztet. Az élet-nedű, ami csöpögött a homlokáról, kezéből, és kifolyt az oldalából.

Az isteni Krisztus emberi vére. A bűneink befedezésére adatott.

Üzenetet hordoz: Megvásárolt minket. Soha többé nem lehet minket eladni. Soha.

Micsoda pillanat! Micsoda hegy!

Hidd el nekem, ha mondom: megéri! Nincs túl nagy ár. Ha meg kell fizetned az árat, tedd meg. Nincs túl nagy áldozat. Ha a csomagodat az úton kell hagynod, hát hagyd ott. Semmilyen veszteség nem túl nagy. Tedd meg, bármi is az.

Meglátod majd, hogy megéri. Egyetlen pillantás a csúcson igazolni fogja az út minden fájdalmát.

Egyébként a kis csapatunkkal felértünk a hegytetőre. Körülbelül egy órát töltöttünk ott. Fényképeztünk és gyönyörködtünk a látványban. Később, amikor már lefelé baktattunk a hegyről, hallottam, ahogy a kislányom, Sara, büszkén mondja: „Megcsináltam!”

Megtorpantam. Nem, nem csináltad meg. Anyukád és én csináltuk meg. A barátok és a családod hoztak fel ide a hegyre. Nem te csináltad meg.

De nem szóltam semmit. Nem szóltam semmit, mert velem is így van. És veled is. Azt gondoljuk, hogy mászunk, de igazából visznek minket. Az Atya cipel minket a hátán, mióta elestünk. Az Atya a hátán visz minket, mert azt akarja, hogy biztonságban hazaérjünk. Olyan Atyánk van, aki nem haragszik meg ránk, ha elfáradunk.

Végtére is, Ő tudja mit jelent megmászni egy hegyet.

Egyet már megmászott értünk.






Max Lucado
Magyar fordítás: ahitatok.hu
fotó: pinterest.com

2019. április 12., péntek

Tanmese a sártócsáról és az igaz barátságról

„Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul.” Péld 17,17

Ültem a kocsiban a feljáró előtt, és fogalmam sem volt, mit fogok mondani ismerősömnek, ha kinyitja az ajtót.

Nem úgy készültem, hogy beugrom hozzá boltba menet, de mondott valamit tegnap, ami azóta is szomorúan visszhangzik a fejemben.

A játszótéren ültünk a homokozó deszkaperemén, apróságaink várat építettek a lábunknál, és az ismerősöm pár szóban megemlítette egy belső küzdelmét, ami sok fájdalmat okoz neki.

Nem tudtam, mit mondjak, ezért csak együttérzően bólintottam, és egy pillanatra átkaroltam a vállát. Mindketten igyekeztünk kellemesebb témára terelni a szót, milyen könyvet olvasunk éppen, hogy készülünk a közelgő gyülekezeti eseményekre, de szóba került a bilire szoktatás és a fociedzésekre járás is.

Mielőtt ma elindultam otthonról, elolvastam a mai elmélkedést. A napi ige hatására hirtelen tudtam, mit kell tennem.

Mindig szeret a barát, de szükség idején testvérnek bizonyul.” Péld 17,17

Itt ültem tehát a kocsiban a bejárat előtt bizonytalanul, s nagyon jó lett volna tudni, most mit csináljak.

Mi van, ha bekopogok, és mindent elrontok? Végülis nem vagyok sem pszichológus, sem lelkész, sem orvos vagy tanácsadó. Kialvatlan anyuka vagyok, akinek megvannak a maga küzdelmei.

Már-már tolatni kezdtem visszafelé, eldöntve, hogy figyelmen kívül hagyom a késztetést a lelkemben, mikor eszembe jutott egy jelenet nyolcéves kislányommal.

A másodikos Hannah pulóvere ujján apró vérfolt, a nadrágja fenekén pedig megszáradt sár éktelenkedett, amikor hazaért az iskolából.

Almát majszolva és Goldfish kekszet ropogtatva mesélte el, mi történt.

„Grace a szünetben megütötte magát. Mikor a labda után ugrott, elesett, beverte a térdét, és beleült a sárba.”

Vissza kellett tartanom a kuncogást, ahogy elképzeltem a jelenetet.

„Elkísérted a rendelőbe?” – kérdeztem, hogy kitöltsem a nyelési szünetet.
„Nem” – jött a válasz szerény vállvonogatás kíséretében. – „Túlságosan fájt a lába ahhoz, hogy menni tudjon. De a leggyorsabb fiú az osztályban vállalta, hogy elfut a tanító néniért. Úgyhogy én addig ott ültem mellette.”
„A sárban?” – kérdeztem hitetlenkedve.
„Igen…” – válaszolt Hannah csendes sóhajtással. „Szerintem csak egy barát kellett neki, aki vele maradjon, míg várakozik.”

Büszke anyai ölelésbe vontam a kislányomat, és megfogadtam, hogy sosem felejtem el, amit sáros kis csivitelőm már tudott.

Ha nincs, mit adnunk, adjuk az időnket.
Ha nem tudjuk megoldani a problémát, felajánlhatjuk a jelenlétünket.
Ha nem tudjuk enyhíteni valaki fájdalmát, a kezét akkor is meg tudjuk fogni.
Ha nem találjuk a szavakat, a „vele-levést” adhatjuk neki.

Még egyszer felnéztem a bejárati ajtóra, majd lehajtottam a fejem, és imádkoztam. Uram, mutasd meg, mit tegyek. Amikor felnyitottam a szemem, észrevettem egy megszáradt csokifoltot kopott farmernadrágom térdén.

A reggeli rohanás káoszának csatanyoma volt, de akkor ott a feljárón az ormótlan csokipaca furamód egy megszáradt, sötét sárfoltra emlékeztetett.

Így hát egy másodikos kislánytól tanulva, aki anyukájánál jobban érti a barátság lényegét, kiszálltam a kocsiból, és felmentem a bejárati ajtóhoz. Becsengettem és vártam, tudva, hogy nem nyújthatok semmit barátnőmnek, csak foltos önmagamat és a „vele-levés” szerény ajándékát.

Mert küszködő barátaink néha elsősegély doboznál és bibliai idézetnél, kimenekítésnél és megjavításnál is jobban vágynak valakire, aki hajlandó melléjük kuporodni a piszokba.




Istenem, adj bátorságot, hogy felajánljam jelenlétem ajándékát szükségben lévő barátomnak. Jézus nevében, Ámen.

What Mud Puddles Can Teach Us About True Friends; Alicia BruxVoort; Encouragement for today,2016.10.07.; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com;
kép:pinterest.com

2019. április 11., csütörtök

Isten melletted áll

„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” Jn 14,26 (RUF)

Mikor gimnazista volt, fiam az iskola kosárlabda csapatában játszott. Szerettünk kint lenni a meccseken, a lelátóról biztatni őket. Egy ilyen alkalommal észrevettem, hogy két férfi, más-más térfél mellől, videokamerával veszi a mérkőzést.

- Steve, ki az a két ember, aki videózik? - kérdeztem a férjemtől.
- Aki a túloldalon áll, attól a csapattól jött, akivel jövő héten fogunk játszani – magyarázta. – Felveszi a játékunkat, hogy tanulmányozzák csapatunk gyenge pontjait, s ezeket kihasználva, majd legyőzzenek minket. Az innenső oldalon álló ember is a gyengeségeket keresi majd, de egészen más célból. Meg fogja mutatni a csapatnak a felvételt, együtt ki fogják elemezni a tévedéseket, hogy tanuljanak belőle. Ugyanaz a videózás más-más céllal.

Elgondolkodtatott ez a magyarázat. A sporthoz nem igazán értek, de a sátán működéséről tudok egyet s mást. Felveszi életünk pillanatait, rákeres a gyengeségeinkre, hogy ezek alapján tervezze meg támadásait, s le tudjon győzni. Keresi a módját, hogy a megfelelő időben el tudjon gáncsolni (Lk 4,13).

De emlékezz, ketten készítettek felvételt a meccsről. Volt valaki, aki a mi oldalunkon állt. Míg a vádló ellened dolgozik, van valaki, aki melletted áll.

Mielőtt a keresztre ment, Jézus biztosította követőit arról, hogy nem hagyja őket árván (Jn 14,18). Elküldi nekik a Szentlelket (Jn 15,26), a segítőt, aki bátorítani, tanítani, erősíteni fogja őket, és közbenjár minden hívőért (Róm 8,26). Nevet is adott a Léleknek, ő lesz a Pártfogó. „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26 – RUF).

A Pártfogó érted működik, melletted áll. Igen! A te oldaladon áll! És ennek egyik módja, hogy felvilágosít, ha valamit rosszul csinálsz, ha letérsz Isten útjáról. De soha nem mutat rá gyengeségedre, bűnödre, elkövetett vétkedre csak azért, hogy nyilvánvalóvá váljék. Mindig azért fedi fel hibádat, mert itt az idő helyrehozni – hogy magadat a Fiúhoz igazítsd. A Szentlélek érzékennyé tesz életed azon részeire, amin változtatnod kell, és segít is a változtatásban. Megnézeti veled a videót, és így szól közben: „Látod? Ott. Az a mozdulat. Dolgozzunk rajta, hogy jobb legyen a játékod.”

Nemde ezt tette Jézus is Péterrel? Miután Péter rádöbbent, hogy háromszor megtagadta Jézust, a sátán megmutatta neki a videót, s a kakas kiáltását így hallotta Péter: „szégyen! szégyen! szégyen!”.
Feltámadása után Jézus is megmutatta a videót Péternek, és háromszor megkérdezte: „Simon, Jónás fia, jobban szeretsz engem ezeknél? … Legeltesd juhaimat.” (Jn 21,15a.17b). Ugyanaz a helyzet, de egészen más a cél. A sátán azt akarta, hogy Péter úgy érezze, kizárták a játékból, Jézus viszont visszahívta a pályára.

A vádló rámutat gyengeségedre, és igyekszik elhitetni, hogy sosem fogsz megváltozni. A Pártfogó rámutat gyengeségedre, hogy meg tudj változni. A jelenet ugyanaz, de egészen más perspektívából. Mondd, kinek a hangját követed? Kinek hiszel? A sorsunkat dönti el a válasz.
Jegyezd meg tehát: a Pártfogó melletted áll, érted van! Jézus melletted áll! Isten melletted áll!



Uram, köszönöm, hogy mellettem állsz. Amikor visszapörgetem életem videóját, s látom gyengeségeimet, tévedéseimet, segíts, hogy ne ragadjak le náluk, hanem indítsanak fejlődésre. Köszönöm a Szentlélek erejét, mellyel képes vagyok végrehajtani a szükséges változásokat, hogy Krisztushoz hasonlóvá váljak. Jézus nevében, Ámen.

Sharon Jaynes: God is For You; Daily Devotion 2019 április 5., https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/04/05/god-is-for-you; fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com