Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. augusztus 31., szombat

Hogyan imádkozzunk?

„És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik a zsinagógákban, és az utcák szegletein állva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, elnyerték jutalmukat! Te pedig, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és titkon, ajtódat bezárva imádkozz a te Atyádhoz. Atyád pedig, aki látja, amit titkon tettél, megfizet neked."

 
Máté evangéliuma 6. rész. 5-6. vers.
Lehet látványosan, lehet szórakozottan, nagy hangon és csendben, hosszan és röviden... 
Az imáról már nagyon sok dolgot leírtak. Könyvek százai jelentek meg a „hogyan”-ról.
Számomra ma reggel nagyon személyesen jelent meg ez a tanács. Azt üzeni Isten, hogy ne az emberek elismeréséért imádkozz. Ne azért, hogy látszólag alázatosan, fejedet mélyen a melledre hajtva – közben azt erősen döngetve – elmondjad, hogy te mennyit imádkoztál ezért vagy azért. Aztán mellkasodról felpillantva várod az elismerést, a hatást, a vállveregetést. „Hát ez aztán az ima embere! Hogy micsoda csodálatosan imádkozik! Micsoda gyönyörű szavakkal! Én aztán soha nem tudnék így imádkozni!” És máris megkaptad jutalmadat. Természetesen az emberektől, és nem Istentől.
Isten valahogy egy egészen másfajta imádságot ért meg. Lehet, hogy az az ima dadogva hangzik. Nem is a legjobb szavakkal, nem is a legkifejezőbb mondatokkal. Mégis – elhat annak fülébe, akihez szól. Ezzel az imával nem lehet kiállni a porondra. Nincs benne színészi, költői fordulat. Csak őszinte szó. Titkon elsóhajtott, elrebegett, elsírt – valódi szó. Olyan - igazán - szívből jövő.
Ez igen. S amikor Atyád hallja ezt – mert Ő meghallja – megfizet neked. És akkor – már nem bírsz a belső szobádban maradni. Kimész és elmondod, mily nagy dolgokat tett érted és veled az Úr. 
Ez az igazi ima!
(Forrás:Reggeli dicséret)
 

2013. augusztus 29., csütörtök

Jézus igája

Azt mondhatná valaki, hogy a szenvedély borzasztó iga - de Jézus is igát ajánl!

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én nyugalmat adok nektek. Vegyétek fel magatokra az én igámat és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek. 
(Mt. 11:28-30)

Ezért hív! Nyugalomra hív! Jézus is igát ajánl, de: "Az én igám jó, és az én terhem könnyű" Ő ilyen igát ajánl. Jó igát. Használható igát. Olyan igát, amivel húzni tudom az életem. Amivel terheket tudok vinni! Olyan igát, aminek az egyik fele az Ő vállán nyugszik - én csak a másik felében vagyok, és az igával engemet is visz, nemcsak a terhemet. Olyan igát ajánl, amiben megosztja magányosságomat.
Nem vagyok magányos, barátom van: az én Uram, Jézus Krisztus! Nincs már űr a szívemben, amit ki kell tölteni ezzel-azzal, mert minden percemben beszélhetek Hozzá, s Ő szól hozzám.
Gyökössy Endre
  

2013. augusztus 28., szerda

Fogódzó a viharban

Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 

(ApCsel 27,25)

Pál apostol hogy megmeneküljön népe vezetőinek halálos gyűlöletétől, a császárhoz fellebbezett. Ezért mint foglyot Rómába kellett őt szállítani. Nem hallgattak rá, hogy kicsit később induljanak el, így olyan viharba kerültek, hogy kétheti hánykolódás után „elveszett megmenekülésünk minden reménye".

Ekkor megszólalt a fogoly Pál: „bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó." Honnan veszi ezt? Isten azt mondta neki: császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón... Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. Egy szigetre kell kivetődnünk." Nem tudták, hova sodródtak, végül Málta szigetére kerültek, s megmenekültek.

Ez a hívők szerepe a világban. Ők mindig kapcsolatban maradnak Krisztussal. Krisztus szól hozzájuk az igén keresztül, s ők értik, amit mond. Nemcsak értik, hanem biztosra veszik, hogy az ige igaz, hittel megkapaszkodnak benne, s így tudják a többiekben is tartani a lelket. Nem szégyellik az igét vállalni mások előtt sem. De közben Pál észrevette, hogy a matrózok meg akarnak szökni, és megakadályozta ezt. Gondja volt arra is, hogy egyenek az emberek, mert az úszáshoz erő kell, s maga adott jó példát erre. Ő fogolyként is Krisztus szolgája volt - mindenki javára. Nincs identitászavara, a gyilkos viharban is hivatása magaslatán áll. Két lábbal ebben a világban, de nem e világból való erőkkel tud szolgálni másoknak.


Nem sértődött meg, hogy először nem hallgattak rá, nem volt közönyös, hogy neki már üdvössége van, a többi elveszhet, nem szégyellte a Krisztus evangéliumát, de tudott egészen gyakorlati segítséget is adni.

Így használhat-e minket is Urunk azok javára, akik közt élünk?


(Cseri Kálmán)

2013. augusztus 27., kedd

Semmi sem választhat el...

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.”

Rómabeliekhez írt levél 8:38-39

Pál apostol időnként nehezen érthetően fogalmaz. Mestere volt az akkori Írásoknak, törvények, zsidó hagyományoknak. Érvelései, levezetései logikusak, világosak. Ezt látjuk itt a Rómabeliekhez írt levél 7., 8. fejezetében is, amikor a hívő ember belső harcát írja le. Régi, bűnös természetünk állandóan elő akar törni, legyőzni jóra való törekvésünket, megakadályozni az Istennel való járást. Gondolatmenetének a végén úgy ír, mint egy zsoltáríró, akik igazán költői módon fogalmazzák meg Istennel szerzett, személyes tapasztalataiakat.

A győzelem titka egyszerűen Krisztus győzelmének igénylése a bennünk élő Szentlélek által. Amikor megkeresztelkedünk, jelképesen egyé válunk Krisztussal. Ez egyrészt azt jelenti, hogy bűneink a kereszthalála által el vannak törölve, másrészt új életünket ő irányítja minden tekintetben:

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Többé pedig nem én élek, hanem Krisztus él bennem; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Galata 2:20)

A felnőtt, érett döntésen, és elköteleződésen alapuló keresztség ezt a mély tapasztalatot jelképezi. Bemerítkezni a vízbe - mintegy meghalni a régi életünknek, otthagyni a múltat a hullámsírban, és feltámadni egy új életre. A Krisztussal való egyesülés olyan erős kötelék, amit égen-földön semmilyen erő, vagy hatalom nem képes szétválasztani. 

Ma, amikor az elvileg örökké tartó házassági fogadalmakat is könnyedén felrúgják emberek, különösen bátorító a gondolat, hogy Isten irántunk való szeretet soha nem változik. Övéi vagyunk, a Szentlélek által bennünk él. Megnyugtató, inspiráló, megerősítő és irányt mutató a jelenléte életünkben.
Ilyen az Isten, ahogy az alábbi nagyszerű vers is megfogalmazza:

Szent-Gály Kata: Az Öreg Remete bútsúbeszéde

Valami olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint itt, előttünk, ez a Tó,
mely, mint tudjátok, teljes egészében
át nem fogható.
De megmerülni benne:
jó.

Valami olyan az Isten
-- akihez megyek --,
mint egy hatalmas ország.
Talán: Magyarország.
De közületek vajon ki járta be
valamennyi útját,
hegyét meg dombját?

Valami olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a végtelen ég.
Valaki felfedezte, nemrég,
a távcsövét.
Azóta tudjuk: nagyobb messziség
és újra csillag van fejünk felett,
és ha majd lesznek nagyobb távcsövek,
lesznek új napok
és nagyobb csillagok,
lehet.

Valami olyan az lsten
-- akihez megyek --,
mint a szemfedő,
mely ránk borul, örökre.
De nem úgy, mint a lenti temető
sárgálló rögje,
hanem mint Kéz -- -- anyánké
vagy apánké -- -- talán,
amikor este magukhoz vontak
a játék után.
Térdükre vettek -- -- és megöleltek,
csak úgy -- -- porosan.

Testvérek, az Isten

-- akihez megyek --,

valami -- -- -- olyan -- -- --

(forrás: Reggeli dicséret)


2013. augusztus 26., hétfő

Rendelkezz velem, Uram!

"Nem kérek sem egészséget, sem betegséget, sem életet, sem halált, hanem azt, hogy Te rendelkezz az egészségemről, betegségemről, az életemről és halálomról a Te dicsőségedre és az én üdvösségemre.


Egyedül Te tudod, mi szolgál javamra. 

Te vagy az Úr, tedd amit akarsz, Te adj és Te végy el tőlem. 
Uram, csak egyet tudok: Jó nekem, ha Téged követlek..... 
- No ezt szeretném, ha teljes szívből - és naponként elvégződne bennem.... , 
hogy csak az a vágy maradjon legerősebben bennem, hogy értsem és kövessem elrendelt utamat..... 
hálás szívvel, ha valamicskét is megérthetek. 
Tudom, nem várhatom életem eddigi eseményeire Isten magyarázatát, csak vigyen tovább a helyes úton."

(Pascal)


2013. augusztus 25., vasárnap

Jézus hamar eljön!

„E beszédek megbízhatóak és igazak, és az Úr, a próféták Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa szolgáinak őket: ennek hamarosan meg kell történnie. Ímé hamar eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv prófétai beszédeit.”
Jelenések könyve 22:6-7.

Ma reggel elgondolkodtam azon, hogy mire mondhatnánk napjainkban azt, hogy megbízható, igaz, biztos, változhatatlan. Szinte semmire. Minden változik. Itt meg ma reggel azt mondja nekem Isten, hogy ebben az állandóan változó világban van egy – egyetlen – pont, ami igaz, változhatatlan. És ez Isten beszéde.
Isten már évezredekkel ezelőtt elmondta, leíratta prófétáival, hogy Jézus el fog jönni. Olvashatunk a Szentírásban arról, hogy ez hogyan történik. Hogy mi előzi meg. Hogy milyen események mutatják közeledtét.
A jelekből ítélve, ez most már hamarosan bekövetkezik. Jézus eljövetele egyre közelebb van hozzánk.
És azok az igazán boldogok, akik készülnek a nagy találkozásra. Akik figyelnek. Akik mindent megtesznek azért, hogy már most a lehető legtöbbet megtudják arról a személyről, akivel egy örök életet szándékoznak együtt tölteni.
Isten boldogoknak nevezi őket.
Remélem és hiszem, hogy Te is ezek között vagy!
(Reggeli dicséret)


2013. augusztus 24., szombat

Ember, hol vagy?

Az őstörténet arról is beszél, hogy a magányos, a félő, a rejtőzködő embert - keresi az Isten! Ez az örömhír! Arról beszél a Biblia első oldala, hogy a fák között járó, a hűvös alkonyatban megjelenő Isten... az embert kereső Isten!

Mi, akik tudjuk, kicsoda Jézus, azt is tudjuk, hogy Benne keresett meg bennünket - az Ő Igéjével keres. Ezzel az ős-Igével, és Szentlelkével keres.

Te magányosság és félelmek által fenyegetett ember! Isten keres téged! És azt kérdezi: Ádám, hol vagy? Éva, hol vagy? Mi mögött rejtőzöl? Hova bújtál? Jöjj elő, kereslek téged!

Ez a kereső kegyelem! Az Ő nagy kegyelme, hogy még kérdez, még szóba áll velünk: Ádám, hol vagy?

De vissza kell találnunk a hami biztosítékokból -  a természet örök rendjének ritmusába, s a "biztosított" élet félelmeiből el kell jutnunk - az elrejtett élet merészségére.

Fontos, hogy eljussunk a kérdező Isten közelébe, "rejtekébe". Hogy a mi bujkáló életünk gyógyult és merész élet legyen! Ezért imádkozzunk:

Kedves Atyám!

Arra kérlek testvéreimmel együtt, hogy ne csak tudjunk a betegségeinkről, hanem gyógyulhassunk is betegségeinkből! A Te nagy agapédat, gyógyító szeretetedet kérjük: gyógyítgasson bennünket az elrejtett élet merészségére! Hogy amíg lelepleződnek bokrocskáink, amik mögé elbújunk, odakényszerüljünk a Te Lényed közelébe, Szentlelked titkaihoz! A Te Fiad sebeihez! Az agapé nagy áradásához! A gyógyító erők forrásához!
Arra kérlek, gyógyíts is! Hogy a mi tudásunk ne úgy növekedjék, hogy attól még magányosabbak legyünk, - hanem áld meg a tudásunkat, hogy az által még inkább kapcsolatba kerülhessünk Veled. - Ámen

(Gyökösi Endre:Szabadulás félelmeinkből és szenvedélyeinkből)


2013. augusztus 21., szerda

A szeretet... nem rója fel a rosszat. (1Kor 13,4-5)

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást?

Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki.

A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket.

Mai igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni.


 Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a kereszten ezt tette. Az tudja az ő példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez akarat döntése. És nagy felszabaduláshoz és békességhez vezet.
(Cseri Kálmán)
 

2013. augusztus 20., kedd

Mózes imája

És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig.” (2Mózes 17:11-12)


Küzdelem az élet napról napra. A világ bizonyos részein véres harcok folynak, máshol vallási, vagy politikai csatározások történnek. Szemben állnak volt barátok, testvérek; kétségbeesett küzdelem folyik a mindennapi betevőért, a becsületért, az igazunkért. Bármilyen jellegű is a harcunk, egyedül sokkal nehezebb győzni. Erről szól a mai üzenetünk is.

Mózes vezetésével Isten kihozta Egyiptomból Izrael népét. Már önmagában ez is nagy csoda volt, de az igazi próbák csak ezután vártak rájuk. Túlélni a pusztában napról napra. Amikor Mózes látta a szükséget megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Isten elmondta, és adott vizet, mannát, annyit, amennyire szükségük volt. Teljes mértékben Istentől függtek. Emberi erővel nem maradtak volta életben.

Isten gondoskodott szükségleteikről, de most újabb kihívással kell szembe nézniük. Az Amálekiták megtámadják őket. Józsué a néppel együtt harcol, Mózes pedig Istenhez fordul imában erőért és győzelemért. Miután felemelt keze elfárad, Áron és Húr nyújt támaszt neki, és a nép győzelmet arat.
A kérdés, hogy kitől függött a győzelem?
Elsősorban Istentől, mert övé a nép, az erő, a győzelem. Az emberi részben pedig mindenki benne volt.

Élet- és hitharcainkban nagy erőt ad, hogy nem kell egyedül küzdenünk. Az imatámogatás, a közös munka sok-sok tapasztalatot és győzelmet ígért.

Nehéznek érzed a küzdelmeidet? Fordulj Istenhez, és fordulj azokhoz a társaidhoz, akik tartják a karod, akik érted és veled imádkoznak. A valóságban nincs helye a magányos harcosoknak. Függjünk Istentől, mert csak nála van szabadítás!
(Reggeli dicséret )


2013. augusztus 19., hétfő

Amit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal: mert ez a törvény és a próféták.

(Máté 7:12)
 
A szeretet mindig észreveszi mások hibáit is. Világosan látja őket, de ettől még nem inog meg. Elismeri csalódásait, de megbocsát, és továbbra is bensőséges viszonyban marad a másikkal. Vajon tudunk-e gyengéden törődni azokkal az emberekkel, akik rosszul bántak velünk? Ez ugyanis szeretetünk mércéje.

Isten azt várja, hogy másokkal való kapcsolatainkban mi a magunk oldalára figyeljünk, az isteni szeretet magasztos mércéjéhez ragaszkodva még akkor is, ha az, akit szeretni akarunk, csúnyán cserbenhagy minket.
Ez azonban teljesen idegen a természetünktől.


Arra tanított, hogy úgy szeressünk másokat, mint önmagunkat, és mások jólétét ugyanannyira a szívünkön viseljük, mint a sajátunkat. A parancsolat megdöbbentő. Minél jobban megértjük, mit követel a szeretet, annál inkább rájövünk, milyen kevés van bennünk, és annál jobban tiszteljük Krisztus szeretetét.

(Dr. Lawrence Crabb: Mélybenéző)

 

2013. augusztus 18., vasárnap

Béke a Lélekkel

Varga Margit
Béke a lélekkel... 
A lelki béke szilárd nyugalom,
de nem kérést elutasító unalom;
fegyelem, mely enged, s elfogad,
sosem fél, nem remél, csak ad.
A lelki béke tevékeny erő,
nem eltipró, hanem felemelő;
táplál, éltet, legyőzi a szenvedést, 
maga alá gyűri a szenvedélyt.
A lelki béke féltő hatalom,
nem másokat lebíró akarom;
szelíd, finom, végtelenül kegyes,
meghajolva előtte, legyőzheted.
A lelki béke feltörő tudás,
befogadás, semmit nem tagadás; 
mélység és magasság között feszül,
általa minden összhangba kerül.
A lelki béke értő szeretet,
hatása békíti ki az ellentéteket;
pont, mely körül belső világod forog,
melyet elérve önvalód láthatod...
 

2013. augusztus 17., szombat

Filemonhoz írt levél 1-25----igehirdetés, (Bikádi Róbert)


Bonts vitorlát!

Pompeius mondta egy vihar idején a hajósainak a szállóigévé vált mondást: "Navigare necesse est" - azaz hajózni szükséges. Ha kihajózunk a Csendes-óceánra, míg süt a nap és enyhe szellőcske fújdogál, úgy érezhetjük, hogy uralunk mindent, biztonságban érezhetjük magunkat. Ám ha vihar jön, s megmozdul alattunk és körülöttünk az a hétszázmillió köbkilométer víztömeg, hamar ráébredhetünk, milyen kis pontok vagyunk mi ebben a gigantikus rendszerben. Milyen más "papíron" hajózni, mint az élő vízen, ami folyton változik, alakul, alkalmazkodást kíván - itt nincsenek átlagos pillanatok! Az evangéliumban és az életben minden eleven, mert forrása az élő Isten, közvetítője a feltámadott Krisztus, ereje a megelevenítő Lélek. A szabadítás nem pusztán egy múltbéli, pontszerű jogi esemény, hanem állandó történés - a valóságos Most. A keresztény életben semmi statikus nincs. Aki erre törekszik, tévúton jár, aki ebben bízik, az hazudik önmagának - bunkerben nem lehet hajózni. Isten megnyilvánulásai, ajándékai nem olyanok, mint egy horgony, ami csak megtartja életünk hajóját, aztán majd csak lesz valami. Hanem vitorla, amibe Isten Lelkének ereje hatalmas erővel belekap, és úgy röpít a cél felé - Isten célja felé.
Ahhoz azonban, hogy hajónkat a mély vízben kormányozhassuk, sok tanulás szükséges, ugyanis a vitorlázás az egyik legtöbb elméleti tudást igénylő sport! A Lélek oly módon nyilatkozik meg, mint a hajósnak a természet és a tenger. Két, látszólag egymásnak ellentmondó dolog kell az előrehaladáshoz: objektivitás és szubjektivitás.
Az objektivitás azt jelenti, hogy tárgyilagosan fordulok a világ dolgaihoz, megpróbálva kívülről szemlélni azokat. A szubjektivitás azt jelenti, hogy az egyén önmagát, illetve a véleményét, tapasztalatait teszi mércévé. Ezeknek egészséges egyensúlyban kell lenniük, különben csakhamar valamilyen szélsőséges gondolkodás és életellenes rendszer alakul ki, ami ahelyett, hogy szabaddá tenné, fogságban tartja az embert. Olyan fogságban, aminek a rácsa az illúzió - amikor valóságnak tekintem azt, ami nem az.
Az egyik véglet, az első szélsőség az élethez való olyan hozzáállás, amely az objektív igazságot a valódi szubjektív tapasztalat fölé emeli. Ez azokban a rendszerekben figyelhető meg, amelyekben kizárólag információkra épül a valóságtan. A közlésből próbál valóságos képet alkotni, dinamizmus nélkül. Ez tulajdonképpen nem más, mint a tekintélyelv, amelyet széltében-hosszában láthatunk magunk körül a világban.
A tudásalapú társadalomban mindent az iskolázottságban mérnek: kinek milyen és hány diplomája van. A rendszer nélkülözi a bensőségességet, őszinteséget, hiszen azt képviseli, hogy az egyén akkor ér valamit, ha ezt be tudja bizonyítani - az számít, ami látszik. A vallásos életben ez még erőteljesebben jelentkezik. Az ilyen rendszerekben információszinten, teológiailag elismerik ugyan a Szentlélek létét, de amikor a gyakorlatra kerül a sor, ha valaki azt állítja, hogy a Lélek ezt vagy azt munkálta benne, akkor ezt gyanakvással fogadják, illetve tagadják, hogy az adott dolog egyáltalán létezhet. Isten csak az apostolokhoz, prófétákhoz szólhat, hozzád nem. Az ilyen rendszer szerint Isten az arra érdemteleneket (tekintély és képzettség nélküliek) is részesítheti ajándékaiban - de csak elméletben, és csak a nagyokat, akik valahol mégiscsak érdemesek rá. Téged nem. Neked nem szól.
"Amikor látták [a vallási vezetők], hogy milyen bátran beszél Péter és János, és felfogták, hogy ok írástudatlan és iskolázatlan emberek, elcsodálkoztak. Fel is ismerték őket, hogy Jézussal voltak." Péter és János magabiztossága és tekintélye abból fakadt, hogy Jézussal voltak, és "megteltek Szentlélekkel" (Ap csel 4,8).
E rendszer teológiájában elméleti szinten megjelenik ugyan a bensőséges kapcsolat Istennel, ám maga a rendszer a gyakorlatban mégsem engedheti meg az Isten Lelke iránti érzékenységet és engedelmességet, hiszen akkor "minden felborulna", "beköszöntene az anarchia", szörnyű rendetlenség lenne, ami alatt azt értik, hogy az emberi vezetés és számonkérés rendszere kényszerülne átadni a helyét valami másnak.
Van Istenünk, de valahol messze. Van Krisztus, a mennyben, ő is messze van. Van Szentlélek, akit kibocsátottak a világba, de egészen pontosan nem tudjuk, merre jár, mit tesz - nincs kapcsolatunk vele, nincs jelen, nem osztjuk meg az életünket vele, és ő velünk. A Lélek helyett a tekintélyek, a szabályok, a törvények és az elvárások kormányoznak. Isten valamikor a múltban nagyon aktív volt, csodákat is véghezvitt, legyőzhetetlen volt. De azóta visszavonult az aktív közreműködéstől, ránk bízott mindent. Addig pihen, míg mi fel nem tornásszuk magunkat a mennyek országába. Így a rendszer nem a nagy "Vagyok"-ot imádja, hanem a nagy "Voltam"-ot. "Isten halott" - mondta Nietzsche, s ennek megfelelően ténykednek sokan azok közül, akik elméletben vallják Isten létét, de ez a gyakorlatukban egyáltalán nem tükröződik.
A másik véglet, amikor csak a tapasztalat van, de nincs mellette kontroll. Irtózunk minden szabálytól, új ismerettől, ami veszélyeztetheti azt, amit eddig gondoltunk. Támadt egy ötletem, és az csakis a Szentlélektől lehet - gondolja az illető. Miért is? Hát... mert én gondolom, és én jókat gondolok, tehát ez jó, ha pedig jó, akkor biztosan ezt akarná Isten is, ugye?
Mindkét végletben az a legveszélyesebb, hogy olyan emberek társaságát és véleményét keresem, akik ugyanígy gondolkodnak. A saját szubjektivitásomhoz hozzáadom a többiekét - hát csak az lehet az igazság, amikor tekintélyes emberek és én egyképpen gondoljuk. Ám ne feledjük el: világosság angyalából kettő van, az egyik igazi, a másik csak annak öltözik. Szkülla és Kharübdisz között kell hajózni. Elérhetjük a célt?
Szél nélkül nem - széllel igen, figyelemmel és gyakorlottsággal. Szél és tapasztalat - Isten és ember együtt: csak ebben lehet biztonságunk. És a jól ismert, tapasztalataink tekintetében is megbízható hajó nélkül - a Biblia mint mérce nélkül - nincs célba érés.
(Forrás: Lámpás és Lándzsa)

2013. augusztus 16., péntek

Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.

(Zsid. 12:1-2)

Hiszek benned, Istenem,
hiszem, hogy Te vagy a béke,
mely meghátrálásra készteti legnyomasztóbb gondjaimat is,
Te vagy a megelégedés
legnagyobb ínségemre,
Te vagy az erő,
mely legnehezebb feladataim elvégzéséhez kell.
Semmi sem lehet túl sok számomra,
ha bízom benned.
Bocsásd meg azokat a perceket,
amikor szem elől tévesztem mindezek valóságát,
s belezuhanok az aggódásba és a félelembe,
vagy az oktalan gőg csapdájába esem.
Ám ha újra rád figyelek - 
arra, hogy ki is vagy Te -
megint a hit szemével látok,
és minden a helyére kerül.


2013. augusztus 15., csütörtök

Néhány gondolat Hellen Kellertől

Helen Keller írónő 19 hónapos korában egy súlyos betegség következtében veszítette el látását és hallását. Helen Keller kevéssé ismert itthon. Pedig az, ahogyan fogyatékossága ellenére, mérhetetlen lelki erejének, szinte emberfeletti kitartásának köszönhetően teljes életet tudott élni, mindenki számára példaértékű lehet.

Annak bemutatására, ki mennyit „lát meg” a világból, álljanak itt Helen Keller sorai, amit az után vetett papírra, hogy egyszer megkérdezte az erdei sétáról visszatérő barátját, mi szépet látott, s aki erre azt felelte: semmi különöset. „Megdöbbentem a válaszon. Én, aki nem látok, százféle érdekes dolgot találok puszta tapintással… Tavasszal reménykedve érintem meg a fák ágait, bimbót keresve… Néha, amikor gyengéden ráteszem a kezem egy kis fára, érzem, hogyan borzong boldogan a teljes erejéből csattogó madárdaltól. Csöndes, figyelő testemmel a hangok milliárdját hallom és fogom föl: a gallyak halk ropogását, amikor a madarak szállnak, a fű ingását, amikor a rovarok szárnyai súrolják, a bogáncs ezüstös susogását. Hallom mindezeket, bár a csöndben élek.”



„A boldogság nem valamiféle kielégülés, amikor jól érezzük magunkat, a boldogság a kitartásban rejlik, hogy hűek maradunk nemes célunkhoz.”

„Ameddig nem adsz helyet a lelkedben valakinek, aki éppolyan fontos neked, mint saját magad, addig mindig magányos maradsz."

„Jobb annak, aki együtt megy a barátjával a sötétben, mint aki egyedül megy a fényben.”
 
 
Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat

Köszönöm, Istenem, fogyatékosságomat,

    mert általa találtam meg
        magamat, munkámat,
            sőt téged, magadat is Istenem!
Köszönöm, hogy életem sötét és néma éveiben
    használtad életemet valami célra,
        melyet ugyan nem ismerek,
de egy napon majd mindent meg fogok érteni
    és akkor nagyon elégedett leszek.
 
Hiszem, hogy az életet azért kaptuk,

    hogy növekedjünk a szeretetben.
Hiszem, hogy Istenem bennem vagy,
    miként a nap a fényben és az illat a virágban.
Fény az én sötétségemben!

    Hang a csöndemben.
        Hiszem az örök életet.
Hiszem, hogy ott enyémek lesznek azok az érzékek,
    amelyeket most nélkülözök,
és hogy odaát csodaszép otthonom lesz
    telve színnel, zenével,
        a virágok bólongatásával
            és szeretteim arcával.
 
 
 

A hét idézete...

" A szabadságot nem a szabadságra való törekvés, hanem az igazságra való törekvés útján érjük el. 
A szabadság nem célpont, hanem csak következménye valaminek. "
 (Tolsztoj)

2013. augusztus 12., hétfő

A vigyázásról...

„Józanok legyetek, vigyázzatok!” (1Pt 5:8a)
Ez a felszólítás félreérthetetlenné teszi, hogy rajtunk áll, a mi döntésünkön múlik, hogy józanok, vigyázók vagyunk-e, vagy sem. Az apostol szívünkre beszél. Miért is kell vigyáznunk?

„Mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:” (1Pt 5:8b)
Azt gondoljátok, hogy itt a világi emberekről beszél? Egyáltalán nem! Keresztényekről beszél, mert ők Sátán királyságának legádázabb ellenségei. És ő jól tudja, hogy időt veszít, ha nem tudja nyakon csípni a keresztényeket. Péter így folytatja:

„A kinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben, tudva, hogy a világban lévő atyafiságotokon ugyanazok a szenvedések telnek be.” (1Pt 5:9)
Testvérek, ez a hit nemes harca! Az apostol felszólít: álljunk ellen az ördögnek hitben! Testi szemeinkkel ugyanis nem látjuk ezt a harcot. Sátán sokszor láthatatlan csapdákat állít az életünkben, amikbe könnyedén belesétálunk, és félvállról vesszük, hogy megtörtént. Meg sem gondoljuk, mi történik a háttérben!

„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak 4:7)
Látjuk itt, milyen harcra hív minket az Isten? Álljatok ellene az ördögnek! Ezt neked kell megtenned, de ígéreted van rá, hogy az ellenség elfut tőled! Mennyi időre? Nyilván a következő alkalomig! Jézust is megkísértette a pusztában, aztán egy időre elhagyta Őt. Meddig? A következő alkalomig, amikor megint megkörnyékezte. Meg kell értenünk, Testvérek: Sátán soha nem adja fel, amíg csak él! Amikor Jézus visszatér a szentekkel a mennyből, és ott lesznek mind együtt az Új Jeruzsálemben, Sátán gondolkodása még mindig arra van eltökélve, hogy elpusztítsa azt a várost. Őrültség!! Hogy lehet Istennel szemben harcolni?! De ilyen Sátán gondolkodása: őrültség! Konokul eltökélte, hogy elpusztítja Jézust. Ezt nyilván nem tudja megtenni, ezért igyekszik legalább a gyermekeit, testvéreit elpusztítani! Ezért buzdít minket levelében János apostol:

„Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.” (1Jn 4:1)
A Biblia itt is vigyázásra hív minket, mert vannak megtévesztő lelkek. Sátán nem úgy jön az emberhez, hogy: „Szia! Én vagyok Sátán. Akarsz engem követni?” Nem, ezek megtévesztő lelkek: amióta csak elbuktak, a megtévesztés művészetét tanulmányozzák, és a csalás mestereivé váltak.
(Forrás:Hajnalcsillag)


 Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől, sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök. Mert az Úrban bizakodhatsz és ő megőrzi lábad a csapdától.
(Péld. 3:25-26)


Oh, Uram, úgy érzem, a szívem
kiugrik a helyéből az engem
szorongató erők láttán.
Nagyon félek, mert
mintha az egész világomat
hatalmas veszély fenyegetné.
Segíts, oh, Uram, 
hogy hozzád forduljak bátorságért
e szörnyű időszakban!
Növeld meg hitem,
és erősítsd meg bizalmamat,
hogy Te majd gondomat viseled!
Ezért imádkozom, ámen.

Körülményeid ellenére miben hiszel ma?
Körülményeid ellenére kiben bízol ma?
Legyen hited a pihenőhelyed - 
szentélyed a káosz kellős közepén!   
 

2013. augusztus 11., vasárnap

A kegyelemről- Max Lucado gondolatai

„A kegyelem hozott el biztonságban idáig, és a kegyelem fog hazavezetni engem.”
Amikor John Newton papírra vetette ezeket a szavakat, a saját tapasztalatát írta le. Élete legnagyobb próbája jött el azon a napon, amikor eltemette feleségét. Nagyon szerette őt, és azért imádkozott, hogy az Úr előbb vegye magához, mint a feleségét. Azonban ez az imája válasz nélkül maradt.
Nagy volt a fájdalma, de szomorúságában megtalálta Isten gondoskodását. Később ezt írta: „A világ legnagyobb bankja sem tudna kárpótolni a veszteségemért. Azonban az Úr, a Mindenható, szól és megteszi. Ezért akik ismerik Őt és bíznak Benne, bátorodjanak.”
Betegség, csapások és nyomorúság árasztják el a világot. Azonban nem ezek irányítják! A kegyelem teszi.
12,9 De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. (2 Korinthus)
A kegyelem szót úgy is megfogalmazhatnánk, hogy „Isten erejének és védelmének kimeríthetetlen tárháza”. Nem csak alkalmanként adja, hanem állandóan és kitartóan. Úgy, mint a tenger hullámai. Egyik hullám jön a másik után. Az egyik épphogy elment, már ott is a következő.
Bizalmunkat bátran abba a jó hírbe vethetjük, hogy ha Isten megenged egy próbát, akkor a kegyelmet is megadja hozzá. Soha nem merítjük ki a tárházát. Ő nem mondja: „Ne kérj már annyit! A kegyelem készletem kimerül.” Nem, a menny nem ismer ilyen szavakat. Istennek van elég kegyelme ahhoz, hogy megoldja a problémáidat, és letörölje a könnyeidet.
8,32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róma)
Ha a legnagyobb és legdrágább ajándékot már odaadta, akkor hogyan ne árasztaná ránk a számunkra tartogatott áldásokat?
Max Lucado

2013. augusztus 10., szombat

"Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? Minden reggel megvizsgálod..."

(Jób 7:17-18)


A Szentírás egyik lélegzetelállító tanítása az a kijelentés, hogy Isten mindnyájunkat személyesen ismer és éjjel-nappal gondja van ránk. Egyszerűen képtelenség teljesen felfogni a Királyok Királya és az Urak Ura szeretetének horderejét. Az Úr mindörökkön örökké mindenható, mindent tud, fenséges és szent. Miért törődne velünk - gondjainkkal, javunkkal, félelmeinkkel? Időnként nehéz élethelyzetekben Isten érthetetlen számunkra. Amire azonban végképp nem találunk magyarázatot, az hogy törődik velünk, puszta halandókkal.
(Dr. James Dobson)

"Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök, vagy felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram"
 (139. Zsoltár 1-4)
 

2013. augusztus 9., péntek

Isten időzítése mindig tökéletes

A hit egyik rombolója az az időzítés, amely nem illik előzetes elképzeléseinkbe. Gyors ütemű világban élünk, ahol hozzászoktunk, hogy minden kívánságunkra és bajunkra azonnali választ várunk. Azonnal oldódó kávé, azonnal kész krumpli, azonnali készpénz a kis pénzkiadó automatából.
Sajgó izmoknál és kisebb hátfájásnál azonnali fájdalomcsillapítás. Szinte születési előjogunk, hogy a világot kívánságunk szerint ugráltassuk. Isten azonban nem így munkálkodik. Sohasem siet. És néha gyötrően lassan oldja meg azokat a problémákat, amelyekre felhívjuk a figyelmét. Az idő majdnem elég arra, hogy a türelmetlen hívő feladja és valami mással próbálkozzon.
Ám mielőtt ezt megtennénk, vessünk egy pillantást Mária, Márta és testvérük, Lázár történetére...
Jézus egyik legmegrázóbb csodáját mutatta be, amikor lázárt kihívta a sírból. Láthatjuk, hogy a mester egyáltalán nem késett. Csak úgy tűnt, hogy későn érkezett. Pontosan abban a pillanatban jött meg, amikor Isten terveit kellett teljesítenie, ahogy mindig is akkor érkezik.
A tiszteletlenség minden szándéka nélkül megjegyezném, hogy ami Bethániában történt, jellemző a keresztyén életre. Nem figyeltük-e még meg, hogy Jézus rendszerint négy nap késéssel jelenik meg? Gyakran akkor jön, miután kisírtuk magunkat, aggódtunk, és fel-alá járkáltunk - miután kiizzadtuk az orvosi vizsgálatot vagy végigizgultuk az orvosi vizsgálatot vagy végigizgultuk az üzleti veszteségeket. Ha időben érkezett volna, a távollétében érzett feszültség nagy részét elkerülhettük volna. Rendkívül fontos azonban meglátnunk, hogy tulajdonképpen sohasem késik. Cselekedeteinek időzítése egyszerűen csak különbözik a mienktől. 
Nyugodtan elmondhatjuk, hogy míg céljai és tervei nagyon különböznek a mieinktől, végtelenül igazságos, és időzítése mindig tökéletes. Mindig a megfelelő pillanatban lép közbe végső javunkra. Ezért azt diktálja a bölcsesség, hogy ne aggódjunk túlságosan, míg Ő nem mond semmit.
(Dr. James Dobson)
 

2013. augusztus 8., csütörtök

Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!

(Péld. 22,24-25)


Mennyei Atyám, segíts számot vetni a különböző
befolyásokkal, amelyek életem során érnek!
Vannak olyan kapcsolataim, 
melyek megakadályozzák, hogy megadjam neked a kellő tiszteletet?
Vannak olyan kapcsolataim, amelyekben 
határozottabban kellene kiállnom meggyőződésem 
és az általam vallott értékek mellett, ahelyett
hogy csak mennék a többiek után,
hogy később sajgó ürességet érezzek?
Vannak olyan emberek, akik ápolják a lelkemet,
és tölthetnék velük több időt is?
Nem szeretném, ha a veled való kapcsolatom
valamiféle hideg, elfeledett hellyé válna,
mert képtelen vagyok fenntartani veled a jó viszonyt.
Adj kérlek, ma erőt és bátorságot, hogy 
hűséges legyek hozzád,
legeslegdrágább barátom!
Ámen. 

Könnyebb ma változtatni viselkedésünkön,
mint holnap helyrehozni a hírnevünket.
Bruce Bickel-Stan Jantz: Isten a részletekben lakozik

  

2013. augusztus 7., szerda

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet"

János 14:6

Uram, Te elültetted szívünkben és 
elménkben igazságod fényét.
Te értelmet hozol a zűrzavarba,
és biztonságot a kétségek közé.
Reménnyel töltöd el szívünket,
ahol korábban kétségbeesés honolt.
Köszönjük, hogy képesek vagyunk
felfogni fényedet, és
elnyerni az igazság szabadságát.
Add, hogy ne csak úgy tekintsünk Rád,
mint életünk fényére,
de úgy is, mint a
világ fényére!

Nincs szükségünk a modern szlengre 
a megvilágosodáshoz,
hiszen az már eljött Jézussal.
És a megvilágosodás most is itt van 
az Ő Lelkében - 
és valóságosabb, mint a napsütés,
ami éppen most árasztja el az udvart,
s tör be a ház körül álló fák közé...,
Nincs szükségünk újabb világosságra,
ideje aszerint cselekednünk, hogy
már itt van a világosság körülöttünk
és bennünk,
Jézus Krisztus jelenlétében. 
Eugenia Price

2013. augusztus 6., kedd

Istennek minden szava színigaz, pajzsa Ő a hozzá menekülőknek.

(Zsoltár 30,5)


Rá kellett ébrednem, Uram,
hogy bár az igazság a leghelyesebb út,
néha göröngyös.
Nem mindig akarom meghallani az igazságot,
s nem tetszik, ha szembe kell néznem vele,
mert változtatást kíván,
s ez kényelmetlen.
Ám hazugságban élni abszurd, Istenem,
ha az igazság már kiviláglott.
Így miközben becsületes és 
hiteles életmódra törekszem,
kérlek, ültesd el lelkemben
az igazság utáni vágyat!

Isten minden elmének megadta a választást az
igazság és a nyugalom között.
Emerson: Esszék

  

2013. augusztus 5., hétfő

Tűnékeny érzések, vagy az írott Ige tekintélye. Te melyikre építesz?

Válságban levő keresztyén családok közötti munkámban azt tapasztalom, hogy nagyon sokszor ugyanúgy küszködnek, mint a tanítványok. Miközben mélyen gondolatokba merülve bandukolnak az úton, semmi jelét sem látják annak, hogy Jézus a világmindenségnek azon a részén tartózkodik, ahol ők. Képtelenek elhinni, hogy gondja van rájuk, mert nem "érzik" a jelenlétét. A tényekből nem lesznek okosabbak, ezért meggyőződéssel vallják hogy nincs ésszerű magyarázat. Imádságaik nem hoznak azonnali megkönnyebbülést, ezért azt hiszik, hogy nem találnak meghallgattatásra. Ám tévednek. Meggyőződéssel vallom, hogy ilyenkor túl kevéssé hiszünk Isten ígéreteiben, aki azt  mondta, hogy "be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Filippi 4:19)

Ha ma azon a poros emmauszi úton fedezzük fel magunkat, és életünk körülményei miatt tanácstalanok és lesújtottak vagyunk, tanácsot szeretnék adni. Isten hallgatását vagy látszólagos tétlenségét sohase tartsuk érdektelensége jelének! Megismétlem: az Úr elérhetetlenségének érzése semmit sem jelent! Egyáltalán semmit! Igéje végtelenül megbízhatóbb, mint kísérteties érzéseink. Reubin Welch lelkész és író egyszer így fogalmazott: "Istennel még akkor is történik valami, ha semmi sem történik." Megállapítása igaz. Az Úr a maga sajátos módján még akkor is munkálkodik, amikor úgy tűnik, hogy imádságaink csak az üres világegyetemben visszhangzanak.
Életünk alapjait ne tűnékeny érzésekre, hanem az írott Ige tekintélyére építsük! Az Úr megígérte, hogy sohasem hagy el minket (Máté 28:20). Azt is mondta, hogy "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:20). Olyan "barát aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Péld.18:24). Arról biztosít, hogy "az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel" (1Péter 3:12). Dávid mondja:

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (Zsoltár 39: 7-10)

Ezek az ígéretek és kijelentések még akkor is igazak maradnak, ha lelkünkben semmilyen érzés sem él. Egy bulldog csökönyösségével ragaszkodjunk ehhez az igazsághoz! Mert a "hit szenvedélyes meggyőződéssel való ragaszkodás a bizonytalanságokhoz" - mondta Kierkegaard.
(Forrás: Dr. James Dobson)