Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2018. február 28., szerda

Isten alkotása

„Hiszen az Ő műve vagyunk. Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk.” Eféz. 2:10


1988-ban beiratkoztam a Déli Metodista Egyetem Jogi Karára. Három évet fektettem be az életemből, hogy jogi döntéseket tudjak hozni. Csoportelsőként végeztem, és munkát kaptam egy nagy dallasi cégnél. Minden úgy történt, ahogy terveztem – jogi felülvizsgálatokat készíthettem, az első 10-ben végeztem, és helyi nagyvállalatnál helyezkedtem el. Mindez azért is jó volt, mert férjemmel együtt hitelt vettünk fel a tanulmányaim folytatására. Nem volt ok aggodalomra: megkaptam a jól fizető állást, amire vágytam.

Az ezt követő évben alkalmazhattam mindazt a tudást, amit megszereztem, éjjel-nappal dolgoztam, jogi aktákat tanulmányoztam, és határozatokat írtam. Munkám megtérült, helyi, országos, sőt szövetségi bíróságokon érvelhettem. Még abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy határozatot készíthettem Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága számára.

De valójában utáltam az egészet.

Dollár ezreket fektettem a tanulmányaimba, órák ezreit a kutatásba, írásba, érvelésbe – és utáltam. 28 éves koromban, emlékszem, így szóltam az Úrhoz: „Uram, miért vezettél ide? Semmi örömöt nem lelek abban, amit csinálok. Mit akarsz velem, mit kéne tennem? És mi lesz a rengeteg adóssággal?”

Nem sejtettem, milyen csodálatos választ ad Isten a kérdéseimre. Húsz évvel később azok a kutatási tanulmányok és tapasztalatok láttak el módszerekkel, amikkel Isten Igéjét tanulmányozhatom, értelmezhetem. A bírák előtti érvelés volt a felkészülés, hogy úgy beszéljek és tanítsak, ahogy Isten elvárja tőlem. A fogalmazásgyakorlás tette lehetővé, hogy könyvet írjak a reményről és Isten gyógyító erejéről a nehéz körülmények között.

Most, negyvenes éveimben már tudom, hogy Isten nem jogásznak, hanem bibliatanárnak teremtett. Arra hívott, hogy az Ő igéjét tanulmányozzam, és üzenetét tanítsam. Vannak pontok a múltamban, amiket nem értek. A tartozást még törlesztenünk kell. De Isten hűséges.

Barátom, ha véletlenül kerültél ide, keresve, mit akar Isten az életeddel, egy dologban biztos lehetsz: egyetlen perc sem volt hiábavaló az életedből. Isten a múltadat és a jelenedet használja fel, hogy felkészítsen a jövőre. Gyönyörű terve van veled, hivatásod van. Várja, hogy ezt kinyilvánítsa előtted.

A Jeremiás 1:5-ben olvassuk: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; például rendeltelek a nemzetek számára.”

A 139. zsoltár 16. versében pedig: „Még alakot sem nyertek tagjaim, és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.”

Drága barátom, Isten vezetett ma téged ide. Emlékeztetni akar egy nagyértékű igazságra. Halld, és soha ne feledd: mielőtt az idő elkezdődött volna, mielőtt Isten szavával létrehozta volna a világot, téged Ő már a szívében hordozott. Kiválasztott téged, hogy a gyermeke legyél. Istennek tökéletes terve van az életedre. Az a terv csak a tied, ahogy csak a tied a családod, a képességeid, a tehetséged, a szíved, a neveltséged, a múltad, a jelened – csak a tied, senki másé.

Arra választott téged, hogy nagy dolgokat vigyél véghez az ő országában, olyan dolgokat, amiket csak te tudsz elvégezni.

Ő készített téged, és készít most is.


De hogy használhasson téged, bíznod kell Benne a múltaddal kapcsolatban; remélned Benne a jövőddel kapcsolatban; hinni, hogy terve van veled; alávetni életedet az Ő tervének, és hinni, hogy mindennel ellát, amire szükséged van a terve megvalósításához. Ámen.

(Encouragement for today, 2010.03.17.Wendy Blight, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:)

2018. február 27., kedd

Gondodat viseli

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 

1Pt 5,7



Amikor túlcsordulnak a gondok, eszedbe jut néha, hogy vajon észreveszi-e Isten, mi történik? Látja, mennyire igyekszel helytállni és gondot viselni mindenre és mindenkire? Hogy késő éjjelig fenn vagy, hogy ki tudd fizetni a számlákat, kettészakít az otthoni és a gyülekezeti szolgálat, közben gondoskodsz idős szüleidről, ingázol a munkahelyedre, és szállítod a gyerekeidet?

Néhány éve odajutottam, hogy ha így folytatom, megfulladok a felelősségek terhe alatt. Az attól való szorongás, hogy nem sikerül mindenütt helytállnom, lassan átszőtte minden gondolatomat.


Kimerültem, s már-már ott tartottam, hogy feladom az egészet. Nem volt elég energiám, hogy mindenütt megfeleljek. A hitem is kiszikkadt, ettől kételkedni kezdtem önmagamban is. Megkérdőjeleztem alkalmasságomat, hogy képes vagyok kezelni az élethelyzeteket, hogy képes vagyok meghallani Isten szólítását, és betölteni minden szerepet, amit szerintem nekem szánt.

Elfáradtam, és eltöprengtem: vajon Isten látja, mekkora terhet cipelek, és egyáltalán, érdekli ez Őt? Miért nem tesz semmit, hogy könnyebb legyen az életem? Hisz, ha belegondolok, az Ő és az emberek szolgálatában emésztődik fel az életem.

Egyik alkalommal, mikor a Bibliát olvastam, odaértem, ahol Márta töpreng azon, hogy miért nem törődik vele Jézus. A testvére, Mária, ráhagyta a konyhát az összes tennivalóval együtt, ő maga meg a szobában Jézust hallgatja. Ezt olvassuk a Bibliában: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?” (Lk 10,40b).
Figyeld, hogy felel neki Jézus: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (41-42. v.)

Jézus e szavai rávilágítanak, mennyire törődik Mártával. Nem csak azzal, hogy milyen sokat dolgozik, hanem a pihenéssel, amire szüksége lenne. Nem azt adja neki, amit kér, hanem megmutatja, mire volna szüksége, és hogyan kaphatja azt meg.

Jézus segített Mártának belátni, hogy Mária nem ráhagyta a munkát, hanem félretette azt, ami elvonja a figyelmét, hogy megragadjon valamit, amit senki nem vehet el tőle.

Ez az egyetlen dolog, ami megmarad azután is, hogy Jézus elmegy: a jelenlétében töltött idő, ráhangolódás az Ő látásmódjára, ígéreteinek meghallgatása.

Péter írja első levelében: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”(1Pt 5,7).

Elolvasva ezt az igeverset és Márta történetét, felismertem, mennyire más az, amit Isten ajánl nekem, és az, amit én teszek. Cipeltem gondjaim hatalmas súlyát, pedig Jézus arra hív, adjam át neki a terheket, hogy gondomat viselhesse.

Ha egyfolytában én intézkedem, én adom az utasításokat, nem adok esélyt Istennek. Megmutatta, hogy ahelyett, hogy felsorolnám neki, mire van szükségem, mondjam ezt: „Uram, ezek foglalkoztatnak. Ezek miatt aggódom.” Azután álljak meg egy pillanatra, és kérdezzem meg Jézust: „Uram, merre tart a lelkem? Te mit gondolsz mindezekről? Mi az, amire szükségem van, mit kellene tennem?”

Mialatt tanulom Istenre hagyni a gondjaimat, egyre nagyobb biztonságban érzem magam, tudva, mennyire törődik velem az Úr. Ettől az új hozzáállástól csökkent a teher súlya, és a szívem is megkönnyebbült.


Jézusom, segíts, hogy mialatt szolgálni szeretnék, legalább annyira akarjak a Te közeledben lenni. Szeretném Rajtad egyensúlyban tartani az életemet, a munkámat, tudva, hogy te gondomat viseled. Jézus nevében, Ámen.








(Forrás: Renee Swope: He Cares About You Encouragement for today, 2013. május 29.
www.crosswalk.com/devotionals/encouragement, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html fotó:pinterest.com)


2018. február 26., hétfő

Mi emeli fel a szívet?

„Örüljetek az Úrban, vigadjatok, ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek! Zsolt 32:11


Ahogy elolvastam a mai igét, hála töltött el, hogy örülhetek az Úrban, és vidám lehetek. Énekelhetek, mert fenn van a szívem. De meg kell mondanom, ez a felemelt szív nagyon le volt sújtva pár hónappal ezelőtt. Érezted már azt, hogy akkora rajtad a nyomás, hogy fájnak bele a csontjaid, s az energiádat mintha mind kiszívta volna a nyári nap?

Tavaly ilyenkor kezdődött, azokban a hónapokban, amikor a már aktív vagy még jelölt keresztény női előadók és írók éves She speaks konferenciájára készültünk. Sokan böjtöltek úgy, hogy keddenként nem ebédeltek, míg a többiek másfajta böjtöléssel engedelmeskedtek az Úrnak. Én is az ebédböjtöt tartottam, de mostmár bevallom, engedetlen voltam az Úrhoz, amikor azt kérte, hogy valami mást vonjak meg magamtól.

Mert ez a más olyasmi volt, amit szerettem. Talán túlságosan is. Olyasmi, ami mindig nagy örömöt okozott. Muszáj mosolyognom. A Dr. Pepper-ről van szó… Igen, az Úr azt kérte tőlem, hogy adjam fel Iránta való engedelmességből ezt a szokásomat – és én nemet mondtam. Szembeszegültem az Úrral, akit úgymond szeretek, és továbbra is ittam az üdítőt. Ettől kezdve az Úrral való kapcsolatom érezhetően károsodott.

Nem hagyott el engem lázadásom alatt, továbbra is használt országa építésében, és ettől úgy hittem, „megúszom” a lázadást. Továbbra is tartottam előadásokat, írtam, vezettem online bibliaórámat. Úgy tűnt, megsütöttem a pecsenyémet – most épp a Dr. Peppert -, és meg is ehetem.

A konferencia után nyugtalanság fogott el. Álmatlanul hánykolódtam éjszaka, csak vonszoltam magam napközben. Testem és lelkem is elgyengült. Egyre nehezebb vettem meg a Dr. Peppert. Tudtam, hogy lázadok, de inkább kompromisszumokat kötöttem, nem adtam fel. Kisebb adagokat rendeltem egyszerre a Dr. Pepperből, utántöltő nélkül. Még amikor az üzlet egyet-fizet-kettőt-kap akciót tartott, akkor is csak egy tizenkettes ládát hoztam el. Mestere lettem a kompromisszumos engedelmeskedésnek – a magam módján engedelmeskedtem. Hónapok teltek el így.

Dávid így ír a bűnben élés hatásáról: „Míg elhallgattam, csontjaim megöregedtek, s egész nap jajgattam. Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, ellankadt erőm, mint a nyár hevében.” Zsolt 32:3-4

Meghökkentettek ezek a szavak. Feketén-fehéren le volt írva mostani állapotom. Szerencsére az 5. versben Dávid megmutatja, mit kell tennünk, ha a lázadás tünetei nyilvánvalóvá válnak életünkben. „Megvallottam előtted bűnömet, gonoszságomat el nem rejtettem. Elhatároztam: ’Megvallom hűtlenségemet az Úrnak.’ És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.”

Miért tudok ma örvendezni? Decemberben megvallottam Istennek a bűnömet, és nem takargattam tovább. A vallomáson és bűnbánaton túl végre megtettem, amit hónapokkal azelőtt kért tőlem Isten: abbahagytam a Dr. Pepper ivását. Visszatért az erőm, s már nem fájtak a csontjaim. Kiegyenesedtem, és magabiztos vagyok, mert az engedelmesség útján járok. Hogy fogok-e még valaha Dr. Peppert inni? Erre majd az Úr adja meg a választ. De addig is azt akarom, hogy szívem felemelkedjen, s énekelni tudjon, míg az utamat járom.

A te szíved hol tart: felemelkedett, vagy le van sújtva? Olvasd el a 32. zsoltárt, és kövesd Isten utasításait. Biztosítalak, hogy „felemelő” lesz az eredmény!


Drága jó Uram, köszönöm, hogy arra ihletted Dávidot, írja meg ezt a csodálatos üzenetet. Segíts, hogy éljem Igéd igazságát, hogy örüljek és vigadjak a Veled való kapcsolatomban. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.06., www.proverbs31.org,  Wendy Pope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. február 25., vasárnap

Jobban boldogul kettő, mint egy

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (…) A hármas fonál nem szakad el egyhamar.”



(Préd 4,9-10; 12B)



Kis kuckóm ablakából kinézve pillantottam meg a két szomszédnőmet, ahogy lassan botorkálnak ki, az utcára. Kopasz fejét gyapjúsapka alá rejtve, Ernestine szorosan kapaszkodott Patti támogató karjába. Patti gesztenyeszín haja, mely mindössze öt centi volt, úgy ragyogott, akár egy győzedelmi korona – a rák túlélőjének koronája!

Előző év májusában Pattinek daganata volt, és a legrosszabbtól tartott. Egy orvosi vizsgálat bebizonyította, hogy rákja van. Négy hónapig kemoterápiás kezelésen vett részt, amit egy hét hetes sugárterápia követett, heti öt alkalommal. Az Úr akarata szerint Hálaadás ünnepére esett utolsó kezelésének időpontja. Igen, abban az évben bőven volt miért hálát adnia: egy teljes életért, egy szerető férjért, és Ernestine Nevilsért, aki az ő új, éppen két évvel azelőtt odaköltözött szomszédja volt.

Amikor Ernestine beköltözött a szomszédságunkba, ő és Patti úgy összenőttek, mintha egész életükben ismerték volna egymást. Patti mondta egyszer: „Bár Ernestine túl fiatal, hogy az édesanyám legyen, sőt tizenöt évvel fiatalabb az enyémnél, mégis úgy érzem, mintha csak Isten adta volna őt ajándékba: anyám helyett anyám volt.”

Patti kezelése alatt Ernestine folyamatosan mellette volt, Jézus kezének és lábának meghosszabbítása, szeretetet, bátorítást és támogatást biztosítva. Az év júliusára Patti összes haja kihullott, és szomszédnőm férje után Ernestine volt az egyetlen, aki előtt kényelmesen levehette a parókát.

Pattinek utolsó sugárterápiás kezelése után egy évvel megadatott a lehetőség, hogy visszaadja Ernestine kedvességét. Következő év novemberében ugyanis kiderült, hogy Ernestine limfómás lett, ami a nyirokrendszer limfocitáit (fehérvérsejtjeit) megtámadó betegség. Most Pattire esett a sor, hogy ápolja Ernestine-t. Ő vitte el a lányt első kemoterápiás kezelésére, és ő mondta el, mire számítson. Ő javasolta Ernestine-nek, mit egyen, hova menjen parókát készíttetni, és hogyan viselje el a depressziót.


Ernestine így emlékezett vissza: „Soha nem kellett mondanom Pattinek, mire van szükségem, hiszen ő már tudta, még akkor is, amikor én még nem. Mondta például, hogy ’Ernestine, szerintem ki kéne menned sétálni. Jobban fogod érezni magad tőle.’ Ha ezt akkor valaki más mondja nekem, azt felelem, hogy ’Hagyj békén! Te nem tudhatod, mit érzek.’ De Patti tudta. Ő ugyanezt az utat járta be néhány hónappal azelőtt. A kétségek árnyai mögül is tudtam, hogy Isten vezetett engem ide, Patti szomszédságába. Jó az Úr!”

Ahogy elnéztem kettejüket azon a hűvös novemberi éjszakán, amint egymásba kapaszkodva haladnak útjukon, elsuttogtam egy imát, hálát adva az Úrnak a Benne lakozó barátnőkért… olyan barátokért, akikkel az Ő kezei és lábai tudunk lenni, ha valamelyikünk túl gyenge ahhoz, hogy segítség nélkül induljon el. Akikkel az Ő erős karja tudunk lenni, amikor a teher túl nehéz, hogy egyedül cipelje. Akikkel az Ő hangja tudunk lenni, amikor egy barát elfelejtette a dal szavait szívében.

Köszönöm, Mennyei Atyám, hogy úgy alkottad a nőket, hogy ilyen jó kapcsolatban élhessünk egymással. Köszönöm, Uram, hogy elrendelted Ruth-ot Noéminek és Erzsébetet Máriának, és köszönöm, hogy még ma is küldesz nőket egymásnak kölcsönös bátorításért és támogatásért. Kérlek, Uram, nyisd fel a szemem, hogy meglássam, ma kinek van szüksége egy adagra a Te szeretetedből, és adj bölcsességet, hogy megtudjam, hogyan legyek a Te kegyelmed kibővítése!


Jézus nevében, Ámen.




(forrás: http://www.girlfriendsingod.com/two-are-better-than-one/ Sharon Jaynes Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission: www.girlfriendsingod.com, fordítás: Kiss Erzsébet Janka)

2018. február 24., szombat

A hála mindent megváltoztat

Minden körülmény között hálát adjatok...


(1 Thessz. 5:18, angol fordítás)



Pál írta a Thessalonikai levelet. A vers olvasásakor talán arra gondolunk, milyen szépen csengő szavak is ezek. Majd felületesen hálát adunk a mindennapjainkért és folytatjuk a napi rutinunkat. A valóságban azonban nagyon kevesen tudjuk igazán észrevenni és hálásan megköszönni a bennünket körülvevő áldásokat.


Ha megfigyeljük, a Biblia nem azt parancsolja, hogy érezzük magunkat hálásnak minden körülményben, hanem arra utasít, hogy "adjunk hálát minden körülmény között." Amikor egy nehéz élethelyzetben elkezdem Istent dicsőíteni, -még akkor is, ha semmi kedvem sincs hozzá-, sok esetben egy fátyol hull le a szememről, és Isten dicsősége ragyog fel előttem. Olyan ez, mint amikor gyémánt csillog a fekete bársonyon. A tragédiák zűrzavarában sok esetben egyáltalán nem látom ezt a dicsőséget, de akkor is áldhatom Istent az Ő jelenlétéért.


A hálaadás megváltoztatja a lencsét, amin keresztül életünk adott darabkáját szemléljük. Ilyenkor a perspektívánk átértékelődik az összetört álmok, kapcsolatok, a körülmények zűrzavara vagy a megválaszolatlan vágyaink ellenére. Amint Istent dicsőíted önmagáért és munkálkodásáért, akkor a figyelmed középpontjában Ő nagyobbá, a probléma pedig kisebbé változik, valamint az igazságról alkotott ismereted és érzésed közötti érzelmi űr szűkül, te pedig egy bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Isteneddel.


A Zsoltárokban számtalan helyen Dávid lázad a körülményei miatt. (42. 57. 62. Zsoltár) A legtöbb esetben aztán a siránkozásai közepette elkezdi Istent dicsőíteni jelleméért és munkájáért. És tudod mi történik ekkor? Dávid hirtelen jobban kezdi érezni magát! Rádöbben, hogy nem is olyan borzasztó az élete. A nézőpontja középpontjában Isten egyre hatalmasabbá válik, a probléma pedig egyre kisebbé zsugorodik, és ekkor minden esetben meglátja Isten dicsőségét ragyogni az élethelyzetében.

Miről is van szó? Egy aprócska zsoltár keretében Dávid a depresszióból az ünneplésre vált át. Nem vár addig, míg Isten megváltoztatja a körülményeit, megoldotta problémáit, vagy kedélyesebbé teszi őt, Dávid mindezek megtörténte előtt hálát adott Istennek. Drága barátnőm, amikor abbahagyjuk a panaszkodást, zsörtölődést, és elkezdjük Isten szeretetnyelvét, a hálaadást használni, a látószögünk is megváltozik. A magasztalás lencséjén keresztül fogjuk észrevenni a percekben elrejtőző dicsőséget, - olyan ragyogó pillanatokat, melyek mindig is ott voltak, csak rejtve maradtak zsörtölődő szemeink előtt.


Drága Uram! Magasztalom nagy nevedet. Annak ellenére, hogy nem mindig értem, mi miért történik az életemben, bízom a jóságodban, és megkapaszkodom abban a tudatban, hogy terved az életemre vonatkozóan reményteljes. Jézus nevében, Ámen




(forrás:Girlfriends in God, Daily devotionals, Sharon Jaynes, Gratitude changes things, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission,www.girlfriendsingod.com, )

2018. február 23., péntek

Ismerni akarom az igazságot

„akkor megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” Jn 8,32

Nem számítottam erre a diagnózisra. Kizökkentett. Aztán jöttek a könnyek – a megkönnyebbüléstől. Beszálltam a kocsiba, bekapcsoltam a biztonsági övet, és letöröltem a könnyeimet. Miért könnyebbültem meg a rossz hírtől? – kérdeztem magamtól. Felidéztem az orvos szavait, s ezzel együtt megfogalmazódott bennem egy gondolat: mégsem bolondultam meg. A megkönnyebbülés ebből a felismerésből eredt.
Mitől képzeltem, hogy kezdek megkattanni? Két éve állandóan visszatérő fájdalmat éreztem. A szokásos vádakra gondoltam: Csak képzelődsz. Nincs semmi bajod. Kezdesz megbolondulni. S már el is érkeztem a hazugsághoz, ami lassan befészkelte magát a gondolataimba.
Felnőtt éveim egy része azzal telt, hogy próbáltam lefejteni a tudatomról az önmagamról képzelt hazugságokat. A gyermekkori bántalmazások hatására e hazug gondolatok mérge beivódott az agyamba: Értéktelen vagy. Senki sem fog szeretni. S ami a legfájóbb volt: Isten nem törődik veled.
Tudom, nem vagyok egyedül, sokan elhiszik magukról ezeket a hazug vádakat. Talán hozzátartozik embervoltunkhoz. A nők különösen fogékonyak rájuk. Ez a fogékonyság talán még Éva bűnbeesésének a következménye, aki elhitte az első hazugságot, amit a kígyó sziszegett neki az Édenkertben.
De örömhír is érkezik az igazsággal. Nem a mi igazságunkkal. Az Igazsággal, aki Jézus Krisztus.
„Nincs tehát már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” – olvassuk a Római levélben (Róm 8,1). Más szavakkal, amikor tehát az agyamban ott kavarognak a kárhoztató gondolatok, tudhatom – teljes bizonyossággal -, hogy ezek nem Istentől valók. Ha pedig nem Istentől származnak, nem méltók arra, hogy higgyek nekik.
Úgy próbálom legyőzni a hazugságokat, hogy szembesítem őket Jézussal, az Igazsággal.
„Értéktelen vagy” – nyilatkozik az ellenség.
„Drágagyöngy vagy” – szól Jézus.
„Senki sem fog szeretni” – mondja az ellenség.
„Nagyon szeretlek” – biztosít Jézus.
„Isten nem törődik veled” – közli az ellenség.
„Az életemet adtam, hogy neked örök életed legyen” – mondja Jézus.
Az orvossal való találkozás után, mikor rájöttem, hogy megint a hazugságok csapdájába estem, már meg is jelent egy újabb gondolat: úgyis mindig visszaesel. Na ne! Nevetnem kellett. Szinte hallottam a sziszegést, nem voltam hajlandó újra megadni neki magam. Jézushoz fordultam inkább, és megköszöntem Neki a szabadságot, amit Benne, az Igazságban találtam.
Bár az ellenség továbbra is próbálkozni fog, hogy elferdítse Isten igazságát, tudhatjuk, hogy már elvesztette a harcot. Ez már egy befejezett történet. A Teremtés Könyvében olvashatjuk, hogy Jézus sarkával eltapossa a kígyó fejét, örökre legyőzve őt. Nincs már valóságos hatalma rajtunk.
Minél tovább járunk Jézussal, minél inkább keressük az Ő igazságát, annál könnyebben felismerjük az Ő hangját, és annál inkább örülünk a Benne megtalált szabadságnak. Krisztus szabadságra szabadított meg minket (Gal 5,1).


Uram, azért imádkozom, hogy mindig felismerjem a Te hangodat a többi hang között. Adj nekem Téged meghalló fület. Taníts meg a te szabadságodban élni, és köszönöm irgalmad ajándékát. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.05.02., Ginny L. Yttrup , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2018. február 22., csütörtök

Hol marad az elismerés?

„A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Urat! Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének.” Bír 5,2-3

Befejezted a nagy projektet. Elkészült az ebéd. Munkád, erőfeszítéseid végeztével csend vesz körül. Elmarad a taps. Nem hangzik „köszönöm”. Még annyi sem, hogy „ügyes vagy!”.
Hogy esik?

Szívesen felelném, hogy „minden rendben, jól vagyok”. Sőt, nagyon jól, mert mindent csak az Úrért teszek. Szeretném hinni, hogy nincs szükségem más elismerésére.
Csak hát sajnos, ettől még messze vagyok. Hiába szeretném csendben végezni a munkámat, nehezen viselem, ha elmarad a köszönet és a dicséret.

Hálásan gondolok Debórára, aki elém éli, milyen az, mikor valakinek nincs szüksége vállveregetésre. Javaslom, olvasd el ennek az erős asszonynak a történetét a Bírák könyve 4,1-16-ban. Isten hadvezéri küldetésre választotta ki Debórát. Ő volt az egyetlen nő, aki ezen a szerepkörön túl még bírája is volt az izraelitáknak. (Abban az időben történt, mikor még nem volt királya Izraelnek.) Tízezer embert vezetett Debóra Bárákkal együtt a kilencszáz vas harci kocsival rendelkező hatalmas sereg ellen, és győzedelmeskedtek.

A hatalmas győzelem után Debóra beszédet intéz a néphez, ennek részlete mai alapigénk: „A fejedelmek Izráel élére álltak, és önként harcra kelt a nép: áldjátok hát az Urat! 3Halljátok, királyok, figyeljetek, fejedelmek! Én most az Úrnak éneket mondok, zsoltárt zengek az Úrnak, Izráel Istenének” (Bír 5,2-3).
 
Ilyen bámulatos siker után nem hallom, hogy Debóra önmagát dicsérné. Itt sem, a korábbi meg a későbbi versekben sem. De nem csak erről van szó. Nemhogy Debóra nem dicsekszik sikerével, de évszázadokkal később, az Újtestamentum Zsidókhoz írt könyvében a dicsőséges múltról írva meg sem említik Debórát. „És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról. Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be.” Társát, Bárákot felsorolják, de Debóra, aki nélkül Bárák harcra se kelt volna, lemarad a listáról.

Vajon ha Debóra látta volna ezt a későbbi felsorolást, mit szólt volna hozzá?
Jobban megismerve életét, biztos vagyok benne, hogy nem úgy reagált volna, mint én, nem kérte volna számon, hol marad az elismerés. Ő csak engedelmeskedett Istennek, megtette, amit kért tőle. Taps és díjak nem szerepeltek a csomagban.

Debóra azt üzeni nekem, hogy a magabiztos nőnek nincs szüksége elismerésre. Debóra nem várt dicséretet senkitől, Istent leszámítva. Mindig Isten felé mutatott, nem akarta magára fordítani a tekinteteket.

A magabiztos nő nem igényli mások dicséretét, mert megkapja Istentől, amire szüksége van. Ha tudjuk, hogy Isten elégedett azzal, amit teszünk, az emberek elismerése veszít fontosságából.

Jó volna kijelenteni, hogy lám, én is ilyen vagyok. Hiszek magamban, nincs szükségem megerősítésre másoktól. De még nem tartok itt. És talán még te sem. De ha továbbra is az ilyen asszonyoktól tanuljuk a hitet, mint Debóra, egyre közelebb kerülünk a krisztusi magabiztossághoz.



Uram, úgy szeretném, ha egyetlen célom a Te dicsőséged lenne. Építsd fel bennem a Rád és a Te elismerésedre alapuló önbizalmat, mely többé nem vágyakozik mások dicséretére, és nincs is szüksége rá. Jézus nevében, Ámen.









 















Lynn Cowell: Where’s My „Atta-Girl”?.Encouragement for today, 2018.02.16. ,https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/02/16/wheres-my-atta-girl. fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest.com

2018. február 21., szerda

A szeretet kezdeményez

„Adjatok, és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.” Lk. 6:38


9 éves kisfiam, Robbie, Spongya Bob-os pizsamában, papucsban, egy takaróval felmászott az ölembe egy kis lefekvés előtti összebújásra.

Januári este volt, nagyon hideg volt a kezem. Túl hideg ahhoz, hogy hozzáérjek az ő meleg bőréhez. Ahogy befészkelte magát az ölembe, mindkét kezemet becsúsztattam a combom alá, hogy nehogy megérintsem jeges ujjaimmal.

„Vigyázz, Robbie”, mondtam, „ne érj a kezemhez, mert nagyon hideg.” Mit se törődve a figyelmeztetéssel, bedugta a kezét a szék és a lábam közé, hogy megtalálja a kezemet. „Tényleg, Robbie”, szóltam újra, „fázom, nagyon hideg a kezem.”

„Tudom, anyu”, közölte, és előhúzva a kezeimet, a csupasz mellkasára helyezte őket. „Majd én felmelegítelek.” Meleg tenyerét rászorította az én hideg kezemre, és közelebb bújt hozzám. Pár perc múlva éreztem, ahogy az ő melege átáramlik a kezeimbe.

Egyszer felállt valamiért, majd újra visszaült az ölembe, s a kezemet újra rátette a mellkasára. Éreztem, hogy hűvösebb a bőre ott, ahol a kezem volt, meghatódott hálát éreztem áldozatáért. Pár perc múlva mindketten jólesően átmelegedtünk.

Hiszem, hogy Isten az én drága kicsi fiam által mutatta meg, hogyan kéne kifejezzék egymás iránti szeretetüket az Ő gyermekei. Hideg a kezed? Az enyém meleg, hadd fogjam meg a tiedet. Éhes vagy? Az én kamrám tele van, itt egy szatyor ennivaló. Elfáradtál a pakolásban? Én kialudtam magam az éjjel, azonnal átjövök hozzád, és segítek.

Aki szeret, észreveszi, ha valakinek szüksége van valamire, és kezdeményez akkor is, ha az áldozattal jár. Időt, pénzt, saját kényelmét áldozza fel, mint Robbie a mellkasa melegét. Isten országának paradoxona, hogy ha valamit odaadunk, Isten pótolja a veszteséget. A Lukács 6:38 biztosít róla, hogy ha adunk, kapni fogunk, „jó, tömött, megrázott és túláradó mértékkel”.

Ha Isten szeretetét akarjuk sugározni, figyeljünk az alkalmakra, amikor adhatunk anélkül, hogy kérnének. Az önzetlen kezdeményezés a szeretet jele. Köszönöm a leckét, Robbie.


Mennyei Atyám, áldalak Téged önfeláldozó szeretetedért. Csodálatos vagy minden megnyilvánulásodban. Bevallom, hogy nem mindig szerettem úgy másokat, ahogy kellett volna. Nyisd fel a szemem, kérlek, hogy meglássam a körülöttem élők szükségét, és továbbadhassam a Te szeretetedet. Jézus nevében, Ámen.

(www.glynniswhitwer.blogspot.com, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:ana-rosa.tumblr.com)

2018. február 20., kedd

Mondj igent Jézusnak

"Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni"

Józsué 24:15

"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,"

Titusz 2:11-12




Emlékszel még arra az alkalomra, amikor "igen"-t mondtál Jézusnak? Mikor született meg benned a döntés? Én 1964 novemberében, tinédzser koromban adtam át életem irányítását az Úrnak. A minap azonban újra "igen"-t kellett mondanom Neki.

Miután Kennel, a férjemmel, összevesztünk elmenekültem egy barátommal a bevásárló központba, hogy eltereljem a gondolataimat a vitánkról. A ruhaállványok között kódorogtam, amikor már nem tudtam tovább visszatartani az önsajnálatomat és elkezdtem zokogni a próbababák mellett. Nem tudtam elrejteni az arcomat egy zsebkendő mögé, és a tolószékem túl nagy volt, hogy a ruhaállványok elrejtsenek. Így hát maradtam ott ahol voltam, sírtam, és a próbababák mű mosolyát bámultam.
   
Miközben a szememet törölgettem a kezemen lévő sín fonákjával, tudtam jól mit kell tennem. Két zokogás között kimondtam azt, amit már annyiszor megvallottam előtte: "Jézus, Téged választalak. Az önsajnálat és a sértődöttség helyett Neked mondok "Igen"-t"!

Annak ellenére, hogy az arcom még mindig nedves volt, béke töltötte el a szívemet. A férjem nem változott meg, ... az üzlet másik felében a vásárlók még mindig a ruhák között válogattak,..a tinédzserek még mindig ugyanúgy őgyelegtek, kacarászva és pattogatott kukoricát majszolva, ... de mindezt más megvilágításból láttam, a megbékélt szívem segítségével. És ezt annak köszönhettem, hogy ismételten "igen"-t mondtam Jézusnak, újból átadtam életem irányítását Neki.


Drága Uram, most újra átadom életemet Neked. Sok nehézséggel kell szembenéznem a mai napon, így Lelked hatalmával "igent" mondok arra, hogy Téged követlek a nap minden percében.




(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ fotó:pinterest.com)

2018. február 19., hétfő

Fejedelmekben reménykedni

„Jobb az Úrhoz menekülni, mint fejedelmekben reménykedni.” Zsolt. 118:9


Napok óta vártam ezt a percet. Végre ott ültem az asztalnál, szemben a barátnőmmel, és kiöntöttem neki a szívemet. A nagy döntésről beszéltem neki, amit meg kellett hoznom. A szemében láttam a bölcsességet, amire szükségem volt. Feszülten vártam a válaszát.

Ám ahelyett, hogy választ adott volna a problémámra, tartott egy mini prédikációt. Olyat, amire szükségem volt. Rámutatott, hogy én a választ keresem, és nem minden felelet Forrását. Úgy gondoltam, ha jó döntést hozok, megoldom minden problémámat. „Ne a helyes döntésre összpontosíts, hanem Istenre,” mondta. „Mindegy, mit döntesz, Neki gondja lesz rád, és véghezviszi érted azt, ami szükséges.” (Zsolt 138:8 alapján).

Komolyan bólintottam. Igaza volt. A végeredmény csapdába ejtett. Fejedelmekbe vetettem bizalmamat – emberektől, körülményektől vártam a választ -, ahelyett hogy figyeltem volna arra az igazságra, hogy mindegy, hogyan döntök, Isten gondomat viseli. Olyannyira fontosnak hittem a döntést, hogy Isten helyett rá fókuszáltam.

Imádkoztam a jó döntésért. Sok oldalt végigolvastam a Bibliában, hogy megtaláljam a válaszát. De végül úgy gondolkoztam, hogy ha a megoldást nem adta meg egyértelműen, nekem kell meghoznom a döntést aszerint, ahogy jónak látom, és ez nagyon nyomasztott. Elfeledkeztem arról, hogy miután döntök, Ő a háttérben aszerint rendezi majd a dolgokat, ahogy a legjobb, ahogy mindig is tette.

Ha kisebb-nagyobb döntés előtt állsz az életedben, mindenekelőtt Őt keresd. Vigyázz, nehogy a végeredmény, vagy mások véleménye fontosabbá váljék, mint Az, aki „megnyitja kezét, és betölt minden élőt áldásával”. (Zsolt 145:16)

Akár jól döntesz, akár rosszul, Ő ott lesz melletted, szeret és segít neked. Imádkozz a jó döntésért. Olvasd Isten Igéjét. Keresd az istenes tanácsokat. Aztán hozd meg a szerinted legjobb döntést. Néha a legnagyobb döntés az, ha egyszerűen csak döntünk. Istenbe vesd bizalmadat, és légy nyugodt, mert Ő vár rád döntésed túlsó oldalán.


Uram, köszönöm, hogy kegyelmedből tudhatom, hogy Te mindig ott vagy nekem. Köszönöm a Római levél 8:28 ígéretét, hogy mindent a javunkra fordítasz. Imádkozom, hogy életem dicsőségedre váljék, és hiszem, hogy Te is minden körülmények között segítesz ebben. Segíts, hogy bizalmamat beléd vessem, és ne a fejedelmekbe. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.02.25.Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: destinationpearlstreet.tumblr.com)

2018. február 18., vasárnap

Tedd azt, amit a szeretet mond

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.


Galata 5:22-23

Elmúlt a Valentin nap. Az üzletekben csokoládét és virágot vásárolhattunk szeretetünk kimutatásaként. De valóban ez a szeretet megnyilvánulása? Miért engedjük, hogy az üdvözlőkártyákon lévő sablon szövegek vagy a csokoládé segítségével mondjuk el érzéseinket? A mai Igevers egy mélyebb meghatározást tár elénk. Számos Biblia fordító a szeretet szó után egy vesszőt tesz, jelezve ezzel, hogy az öröm, a türelem és a felsorolás folytatása tulajdonképpen a szeretet mibenlétét definiálja.

Nagyon szeretem a „The Message” - (Az Üzenet) parafrázisát az I. Korintusi levél 13. fejezetéről: „A szeretet sohasem adja fel, a szeretetnek fontosabb a másik ember, mint saját maga. A szeretet nem akarja azt, ami nem az övé. A szeretet nem vág fel, nem dülleszti a mellét, és nem erőlteti rá önmagát a másik emberre. A szeretet nem helyezi előtérbe önmagát, és nem veszíti el a fejét. A szeretet nem tartja számon mások bűneit, és nem tapsol, amikor a másik elesik. A szeretet örül, amikor az igazság felragyog. A szeretet elfogadó, mindig Istenben bízó, mindig a legjobbat kereső, sohasem vissza- tekingető, hanem töretlenül előre halad a célig.”

Írd le egy papírra ezt az idézetet, és tedd ki egy jól látható helyre. És ezután, „ Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.” (Jakab 1:22) Kinek mondod azt, hogy „Szeretlek”? Kedvesen is fordulsz felé? Vigyázol is a hírnevére? Esetleg úgy adsz neki, hogy cserébe vissza is vársz valamit? Számon tartod-e, ha ez az ember ellened vétkezett? Tudsz örülni annak, ha mással is mély barátságot ápol? „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet. ” (I.Korintus 13:13)

Uram, Istenem! Imádkozom a szeretteimért. Tégy engem tiszta csatornává, hogy önzetlen szeretetedet képviselhessem a környezetem felé. Segíts, hogy ne legyek elváró feléjük, hanem örömömmel tudjam a jóságodat és kegyelmedet a körülöttem élőkre sugározni.







(Forrás: Do What Love Says, Joni Earackson Tada, Fotó: pinterest.com)

2018. február 17., szombat

Miként tudja az ima megváltoztatni egy férfi életét

Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.


(Jakab 5:16)

Allan durva ember volt. 

Egyedülálló édesanya nevelte öt testvérével együtt. Megtanulta, hogy kemény elszántsággal érheti el céljait. Tizenkilenc évesen házasodott meg, húsz évesen már fia született, és huszonöt volt, amikor a kislánya is megérkezett. Húsz év alatt egy fatelep kiszállító sofőrjéből egy építőanyag kereskedés társtulajdonosává lett. 

Allan nem vetette meg az alkoholt, nagy ivónak számított. Bántalmazta a feleségét szavakkal és tettlegesen is, a gyermekeit pedig érzelmileg terrorizálta. Elmerült a szerencsejátékban, belekóstolt a pornográfiába, és megkérdőjelezhető kapcsolatot ápolt kétes elemekkel. Amikor azonban tinédzser lánya átadta szívét Jézusnak, és elkezdett imádkozni a családjáért, Isten kézbe vette a kegyelem vésőjét, és elkezdett Allan kőkemény szívén dolgozni. 

Egy napon így fordult lányához: „Időnként el foglak kísérni a gyülekezetbe, de sohasem lesz keresztény belőlem. Túl sok borzalmat követtem el az életemben. Soha sem leszek méltó arra, hogy Isten megbocsásson nekem.” 

Lánya hiába mondta neki, hogy senki sem tud önmaga erejéből „jó” lenni. Épp ezért halt meg Jézus a kereszten, a bűneinket magára véve. Ám Allan számára a kegyelem ezen üzenete megragadhatatlan maradt. 

Negyvenhat éves korában Allan élete fájdalmas fordulatot vett. Egy rosszul sikerült üzleti döntés miatt beperelték. Allan közel állt az idegösszeroppanáshoz. Neki úgy tűnt, minden összeomlik körülötte, Isten azonban ezeket a történéseket felhasználta Allan érdekében.

Egyik napon kétségbeesve autóba ült Észak-Karolinában, hogy megkeresse feleségét, aki éppen egy összejövetelen volt Pennsylvaniában. Sehol sem találta, ezért megállt egy templomnál, hogy imasegítséget kérjen. A titkár egy térképet rajzolt Allan számára, mely elvezette Allant az erdőbe a pásztorhoz, aki éppen egy új gyülekezetház építésén dolgozott. 

Allan kezében a vázlatos térképpel megtalálta az épp kalapáccsal dolgozó pásztort, a szíve pedig Jézusra lelt ott, az erdőben. A pásztornak mesélt önmagáról, az életében elkövetett dolgokról. A pásztor átölelve Allant, így szólt hozzá: „Most akkor elmondom neked mindazt, amit én tettem korábban…” Allan akkor, ott, rádöbbent arra, hogy ha annak az embernek, aki hasonlóan élte korábban az életét, mint ő maga, Isten meg tudott bocsátani, sőt egy pásztorrá tudta őt formálni, akkor Isten ezt az ő saját életében is véghez tudja mindezt vinni. 

Allan ott, a Penssylvániai erdőkben elfogadta Urának és Megváltójának Jézust, és az egyik legkedvesebb emberré formálódott, akit valaha ismertem. Allan az édesapám volt. 

Korai keresztény életemben már megtapasztaltam az ember életét megváltoztatni tudó ima erejét: megláttam azt, Isten miként formálta az elhatározásait, őrizte a szívét és erősítette a hitét édesapámnak. 

A mai igeversben azt olvassuk, hogy „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab 5:16b) Az édesapám életében megnyilvánuló Isten hűsége mutatta meg számomra először az ima fontosságát az életünkben lévő férfiakért, fiúkért. Most pedig a férjemért, fiamért végzett imaszolgálat által érzem ennek az értékét. 

Feleségként hatalmas lehetőség van a kezedben: a menny zsilipei nyílhatnak meg a társad érdekében. Lehet, hogy a férjed még nem ismeri Jézust, vagy éppen szunnyadó hite van. Az is lehet, hogy szilárdan áll a hitben, hűségesen végezve munkáját. Akármi is a helyzet, senki sem alkalmasabb arra, hogy érte, és Krisztussal való kapcsolatáért imádkozzon, mint te. A hit és a hitetlenség közötti skálán bárhol is álljon, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének az 1. verse ígéretét megragadva imádkozhatsz érte: „ A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” 

Imádkozzunk hát férjeinkért és az életünkben lévő értékes fiúkért, férfiakért: 

Uram, imádkozom: _______________-ért. 

Imádkozom az ő válláért: Az élet terhei között kérlek, emlékeztesd őt, hogy számodra nincs lehetetlen. Segítsd őt, hogy az aggódás kötelékét elvághassa a dicsőítés kardjával, és minden terhét Tereád vethesse. (I.Mózes 18:14, V.Mózes 31:8, Zsoltárok 9:10) 

Imádkozom a szívéért: Vedd körül a szívét a Te védelmező Jelenléteddel, őrizd meg őt a korrupciótól, óvd szívének tisztaságát. (Példabeszédek 4:23, 17:20, 17:22) 

Imádkozom a hátáért: Őrizd őt fizikailag és lelkileg is. Óvd őt a gonosz ármánykodásától, mely tőrbe csalhatná őt. Köszönöm, hogy Te hatalmasabb vagy minden őt érő támadásnál. (János 10:10, II. Korintusi levél 2:11, Efézusi levél 6:10-18) 

Imádkozom a karjáért: Segítsd őt, hogy erős és bátor lehessen a Te hatalmas erődbe kapaszkodva. Bátorítsd őt, amikor fél, ha kétségek gyötrik, erősítsd meg őt. (V.Mózes 31:6., Józsué 1:9, Ézsaiás 30:15.) 

Imádkozom a kezéért: Áldd meg kérlek kezei munkáját. Jutalmazd erőfeszítéseit, adj sikert az életében. (V.Mózes 33:11, 28:12-13) 

Így emelem szerettemet Teeléd, Uram. Jézus nevében, Ámen. 







(Forrás: Sharon Jahnes: How Prayer Can Change a Man’s Heart, Proverbs31 Ministries Daily Devotionals, February 12, 2018. fotó: projectinspired.com)

2018. február 16., péntek

Olvasd ezt el, mielőtt döntenél

 „Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket.” Iz 49,10b


Döntést kell hoznod valamiről, ami nagyon izgalmasnak tűnik, de a lelkedben folyton ott a tétovázás?
Van egy barátunk, Wes, aki már kisfiú kora óta odavolt a pilótákért és a repülőgépekért. Mindig is arról álmodozott, ami aztán a foglalkozása lett: oktató egy repülőiskolában.
Csodálatos. Igen ám, de nemrég ez az egész kicsit bonyolultabbá vált. A repülőiskola tulajdonosa felajánlotta Wesnek, hogy vásárolja meg a céget. Káprázatos lehetőség. De ijesztő is. Olyan, ami miatt Wes nem tud azonnal dönteni.
Férjemmel együtt igyekeztünk segíteni Wesnek a helyes döntésben. Én végigelemeztem vele ennek a lépésnek az árát: mit jelent neki személyesen, mit jelent a fiatal feleségének, milyen napi nyomás alatt vannak azok, akik saját cégükben dolgoznak.
Egyik alkalommal beszélgetés közben megosztottam vele egy képet, ami nekem segíteni szokott a döntéshozatalban.
Képzeld el, hogy ez a mostani lehetőség egy gyönyörűséges, de sebes mozgású folyó. Talán meleg van, vagy csak szereted a vizet, mindenesetre, nagyon vonzónak látod, szeretnél beleugrani. Ám ha egyszer benne vagy, erősen lecsökkennek a lehetőségeid.
Olyan gyorsan halad a folyó, hogy téged is arra visz, amerre ő megy. Ha nem gondoltad át időben, hogy valóban mindenhova el akarsz jutni, amerre a folyó halad, akkor bizony bajban leszel.
A végzett egyetemisták gyakran panaszkodnak, hogy tanulmányaik alatt nem volt lehetőségük megtapasztalni azt az életformát, amibe végzettségükkel belekerülnek. Ha kémia szakra jelentkezel, de utálnál laboratóriumban vagy kórházban dolgozni, járd végig a folyópartot, mielőtt beugranál a vízbe.
Akik együtt járnak, és házasságban gondolkoznak, járják végig a partját az „otthonteremtés” vizének. Ha egyikük egy harmadik világbeli országban szeretne szolgálatot teljesíteni, a másik pedig egy közép-amerikai városi otthonról álmodozik, jól gondolják meg, mielőtt beugranak a vízbe.
Az anyuka, aki új üzleti lehetőséggel találkozik, mielőtt belevág, gondolja át a költségeket: az induláshoz szükséges összeget, a gyerekek elhelyezését, az árukészlet vagy a nyersanyagok beszerzését. Ha szeret otthon lenni a gyermekeivel, gondolja meg, mielőtt belevág valamibe, ami minden estéjét igénybe veszi, menjen végig a folyóparton, mielőtt beleugrik.
Meg tudod tenni, hogy le-föl járkálj a parton, mielőtt beugranál a folyóba.
Van lehetőséged beledugni a lábujjaidat, hogy megállapítsd a víz milyenségét.
Beszélgethetsz olyanokkal, akik már ismerik a folyót. És elcsendesedhetsz Isten jelenlétében, hallgatva az Ő suttogását, olvasva az Ő Igéjét, és keresve abban az eligazítást.
Ha már beugrottál, a sodrás a teljes figyelmedet igényelheti. Ez nem jelenti, hogy teljesen magatehetetlen leszel. Talán lesz lehetőséged igazítani kicsit a víz folyásán. De biztos, hogy sokkal nehezebb más irányba fordulni, ha már benne vagy a vízben.
Nekem nagy megnyugvást jelentenek azok az igék, amelyekben arról olvasok, hogy Isten az, aki a vizekhez vezet, irányít, terel minket.

„Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket” (Iz 49,10b).

„Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért” (Zsolt 23,1-3).

„Sírva jönnek, és fohászkodnak, miközben vezetem őket; folyóvizekhez vezetem egyenes úton, nem botlanak meg rajta. Mert atyja vagyok Izráelnek” (Jer 31,9).

Sokat beszélünk róla, hogy a keresztények hitben lépjenek előre, amivel én teljes szívemmel egyet is értek, és ezért tartom olyan megnyugtatónak a fenti igeverseket.
Hiszem, hogy olyan is van, amikor Isten egyértelműen arra utasít, hogy ugorjunk be a folyóba.
De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinek be kellene ugrania. Néha a hit nagyobb cselekedete az, ha hagyjuk, hogy Isten vezessen, beszéljen hozzánk, és terelgessen a vizek mellett.



Uram, szeretnék mindent végiggondolni, és felelős döntést hozni, mielőtt beugrom ebbe a folyóba. Mutass meg nekem, kérlek, minden szempontot, ami még nem jutott eszembe. Jézus nevében, Ámen.
 
forrás: Lysa TerKeurst: Read This Before Making That Decision Encouragement for today, 2014.08.07.www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2018. február 15., csütörtök

Hivatásunk a szabadság

„ … aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.” Fil 1,6

Szörnyű dolog a beskatulyázás. Kategóriákba sorol minket, ahonnan nagyon nehéz kiszabadulni. Talán te is szoktál címkéket aggatni magadra:
Szerencsétlen vagyok.
Nem tudok nemet mondani.
Nem tudok uralkodni magamon.
Örök vesztes vagyok.
És így tovább.
A szociális médiát nézve nem tudom nem észrevenni, hogy másként élem meg az élet terheit (és most a családunk elmúlt évi küzdelmeire gondolok), mint ahogy előre elképzeltem.
Romhalmaznak láttam az egészet, és tudtam, sosem tér vissza az életem a rendes kerékvágásba.
Aztán egy váratlan emlék felbukkanása megcsillantotta a reményt.
Ritkán járok múzeumba. De olvastam néhány nagyon érdekes dolgot Michelangelo Dávidjáról, és néhány éve elhatároztam, hogy megnézem eredetiben a firenzei Accademia galériában.
Olvasmányaim szerint a művész sosem távozott Dávid mellől. Két éven keresztül dolgozott a hattonnás márványtömbön, s ezalatt ott is aludt mellette. Témája állandóan hívogatta belülről, a még meg nem munkált felszín alól. Mikor végre előkerült a tömbből az 5 méter magas Dávid, a feljegyzések szerint így nyilatkozott a mester: „Láttam az angyalt a márványban, s addig faragtam, míg ki nem szabadítottam.” Amikor megkérdezték, hogyan tudta megalkotni a szobrot, Michelangelo így válaszolt: „Egyszerű az egész. Csak le kellett pattintani mindent, ami nem Dávid volt.”
Hosszú sor állt előttem, és két óra várakozás után végre közel kerültem ahhoz, hogy meglássam. Úgy kilenc méterre voltam Dávidtól, mikor hirtelen megálltam a szűk folyosón. Másoknak eszébe sem jutott megállni, így eléggé feltartottam a sort.
Nem mintha nem értettem volna, miért igyekszik mindenki előre, s halad el mellettem. Ugyan miért állna meg bárki is megnézni a félkész szobrokat a fal mentén? Miért fordítanák figyelmüket a csak részben megfaragott kőtömbökre, melyekből félig-meddig tűnt csak elő a tervezett szobor alak - mikor csak pár lépés, és ott áll előttük a tökéletes szobor? Ugyan ki állna meg?
Egy asszony, aki hirtelen felfedezi a kőben saját belső valóságát. Ő áll meg. Egy félkész szobor mellett álltam, melynek találó címe ez volt: Foglyok. Csak álltam, és néztem.
Félrehajtott fejjel szívtam magamba a látványt. Ez a szobor, amit alig méltattak figyelemre, én voltam: egy félig kész fogoly a magára aggatott címkék börtönében.
Aztán megfordultam, és ránéztem a folyosó végén magasodó Dávidra, a mester tökéletesen kifaragott szobrára. Ahogy közeledtem felé, suttogva így imádkoztam: „Ó, Istenem, faragj tovább engem. Örökre ki akarok szabadulni ítélkezésem fogságából. Az akarok lenni mindenestül, akinek elképzeltél engem.”
Csodálatos, amikor a Mester farag. Isten nem akarja, hogy skatulyába zárjuk magunkat. Szeretné, ha észrevennénk, hol van még szükségünk vésésre, faragásra. Ahelyett tehát, hogy azt mondanám magamról, hogy szerencsétlen vagyok, így is szólhatnék: Faragjon tovább Isten. Dolgozza meg énem kemény felületeit, hogy a sötétségből, mely magába zár, kijuthassak a fényre akként, ahogy Ő elképzelt engem.
Isten állandóan hív minket – elő a sötétségből, elő onnan, amiről azt hittük, már sosem lesz jobb, onnan, ahova beragadtunk. Hívásával együtt ígéretét is halljuk, hogy be fogja fejezni a jót, amit elkezdett bennünk (Fil 1,6).




Uram, Te vagy az Isteni Művész. Köszönöm, hogy kreativitásodat rám áldozod – előbb megteremtettél, és azóta is dolgozol rajtam, hogy azzá váljak, akinek megálmodtál. Megadom magam a vésődnek, Uram. Jézus nevében, Ámen.

 















Lysa TerKeurst: Called to Freedom, Encouragement for today, 2018.02.08., https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/02/08/called-to-freedom, fordítás:eszmélkedések.blogspot.hu, kép:pinterest

2018. február 14., szerda

Szeretet, tisztelet és csodálat

„Azért ti is külön-külön, ki-ki a maga feleségét úgy szeresse, mint önmagát; az asszony pedig tisztelje az urát.” Eféz. 5:33


Mikor hozzámentem csodálatos férjemhez húsz évvel ezelőtt, teljes szívvel akartam feltétel nélkül szeretni, tisztelni és csodálni őt. Tökéletes felesége akartam lenni, aki kedves szavakkal, romantikus csókkal és az asztalon gőzölgő vacsorával fogadja minden este. De aztán beindultak a karrierek, megszülettek a gyermekek, nőttek a szennyeshalmok, és az élet kaotikussá vált. Anélkül, hogy észrevettem volna, kialakítottam az elvárások mércéjét, amivel lemérhettem, érdemes-e a férjem a szeretetemre és tiszteletemre.

Amikor egy házasság nem váltja be az esküvő előtti irreális reményeket, és a valós élettel szembesülünk, az asszonyok észrevétlenül beleesnek férjük és akár házasságuk lerombolásának kelepcéjébe.

Minél hosszabb ideig él együtt egy pár, annál könnyebben észreveszik egymás apró hibáit, és annál irgalmatlanabbul kritizálják őket. Ez csökkenti a türelemszintet, gyakori kitörésekhez vezet, és sajnálatos módon megszünteti a házasélet boldogságát. Ennek eredményeként a feltétel nélküli szeretet, tisztelet és csodálat hajdan ingyen felajánlott ajándékait már egyáltalán nem akarjuk nyújtani egymásnak.

Néhány hónapja kezembe került barátom és szerzőtársam, Rick Johnson könyve, a Súgó a férfiakhoz. Kíváncsivá tett a címe, mert nagyon szerettem volna megszelídíteni a férjemmel való kapcsolatomat. Nem is sejtettem, hogy Isten ennek a könyvnek az igazságaival fog az orromra koppintani, és késztet arra, hogy magamba nézzek.

A kapcsolatok sok oldalát boncolgatja a könyv, s ahogy előrehaladtam benne, Isten rámutatott olyan vétkeimre, amit pár nappal azelőtt is elkövettem. Eszembe juttatta a kritikus megjegyzéseket, amik olyan könnyen kiszaladnak a számon, s egyre jobban szégyelltem magam. Kialakult az a szokásom, hogy szavaimmal leromboljam a férjemet, anélkül, hogy felfogtam volna, mekkora súlyt helyezek ilyenkor rá. S ami a legfontosabb, olvasás közben kezdtem felfogni, milyen erős hatással volnék rá és a házasságunkra, ha bátorító szavakat mondanék az állandó leszólás, elbátortalanítás helyett.

Nekünk, asszonyoknak hatalmunk van arra, hogy felépítsük, vagy leromboljuk férjünket minden nap, azzal, hogy tudomására hozzuk milyen mérvű a tiszteletünk vagy ennek hiánya iránta, mennyire hiszünk vagy nem hiszünk, bízunk vagy nem bízunk benne. A tisztelet és a csodálat két nagyon hatékony eszköz az asszony kezében férje befolyásolására. Rá kellett jönnöm, hogy az utóbbi időben megfosztottam férjemet ettől a két értékes ajándéktól.

Imádkozni kezdtem, kértem Istent, szelídítse meg a nyelvemet, töltse fel a szívemet és számat olyan szavakkal, amelyeknek hatására a férjem érezni fogja, hogy értékelem, felnézek rá, tisztelem és szeretem, függetlenül attól, hogy szerintem megérdemli-e. Kértem Istent, hogy amint kritikus, elégedetlen gondolatok törnek fel bennem, alakítsa át, állítsa le őket, s segítsen, hogy álljak ellen a kísértésnek, amikor megfogalmazódva kikívánkoznak belőlem.

Néhány hét után észrevehető változás történt – bennem, a férjem viselkedésében és a kapcsolatunkban: változás, mely újraélesztette a feltétel nélküli szeretetet, tiszteletet és csodálatot, amit mindig is adni szerettem volna neki, és amit kapni is akartam.

A feltétel nélküli szeretet, tisztelet és csodálat ajándékai, amit a feleség nyújthat, segíthetik férjünket, hogy azzá a nagyszerű emberré váljék, akinek Isten megteremtette, és viszonzásul megkaphatjuk azt a házassági kapcsolatot, amiről mindig is álmodoztunk.


Uram, segíts, hogy megszelídítsem a nyelvemet, és férjem felépítésére összpontosítsak. Segíts, hogy megszabaduljak a kritizálás szokásától, akkor is, ha okom van rá. Nyisd meg a szemem, hogy mindig a jót lássam, ne a rosszat. Vonj minket közelebb egymáshoz, és segíts, hogy mindketten erős és szeretetteljes házasságot akarjunk és gondozzunk. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.02.12., Tracie Miles, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:
ideaswu.stfi.re)

2018. február 13., kedd

Feltámadt életünk

„Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” 

Gal 2,20


Türelmetlen családban nőttem fel. Édesanyám rokonai úgy emlegették apám családját, hogy „a lobbanékony Capkáék”. Ezt tartottam természetesnek, és saját új családomban is követtem a hagyományt.
A gond csak az, hogy ez a tulajdonság boldogtalanná teszi a családot. Könnyen dühbe gurultam a férjemtől, a gyermekeinktől. Olyan szavakat mondtam rájuk, amit már a kimondás pillanatában megbántam. Gyakran összecsaptam a lányunkkal, láthattam, hogy a nyomdokaimba lépve viszi tovább a hazugságot, amit én is elhittem: mi márpedig ilyenek vagyunk: lobbanékonyak, türelmetlenek.

A Bibliát tanulmányozva kirajzolódott végül az igazság a lobbanékonyságommal kapcsolatban. Nem kell tényként elfogadnom, hogy ez nálunk öröklődik. A Galatákhoz írt levél 2:20-ban azt olvassuk, hogy ha alávetjük életünket Krisztusnak, régi énünk meghal, és új életre támadunk Krisztusban. Isten mindenestül átalakít! Az Ige azt mondja, régi (halott) természetünk elmúlik, és helyébe új – élő – természet léphet!

Az átalakulás valóságosan megtörténik. Mivel Krisztus bennem él, a türelem is bennem él. Nem muszáj lobbanékony anyukának lennem, aki csúnya szavakat köpköd valahányszor valami nem az ő elképzelése szerint történik. Még ha olyan családban nőttem is fel, ahol ez volt a minta, Isten ereje van bennem, azzal meg tudom fékezni a nyelvemet, képes vagyok gondolkozni, mielőtt megszólalnék, és igazságot mondani szeretetben, ha beszélek. Ez ugyanaz az erő, amelyik feltámasztotta Lázárt a halálból, és kettéválasztotta a Vörös-tengert. Ez az erő él benned és bennem!

„Feltámadt életnek” nevezem.

Krisztus bennem való életének – a Feltámadt életnek – a valósága először engem alakított át, majd az otthonomat.

Ha te is hiszel magadról hasonló hazugságokat, mint én hittem magamról, figyelj, és sose felejtsd:
A Feltámadt élet egy állapotot jelent, azt, hogy

feltétel nélkül szeretnek,

mindent, de mindent megbocsátottak neked,

a váltságdíj teljes összegét kifizették érted: kiváltottak, megváltottak,

új teremtmény vagy,

mindenestül átalakítottak.

A Szentléleknek ez az átalakítása valóságos. Azt ígéri az Ige, hogy „mindeneken diadalmaskodunk” Krisztus által, aki szeret minket (Róm 8,37). Új, „élő” énünk diadalmaskodik régi, „halott” énünk fölött.

Amikor tehát régi énünk csámcsogna a hallott pletykán, most témát váltunk. Ahol régebben egy kis hazugsággal úsztunk volna meg valamit, most simán annyit mondunk: „Nem”. Olyankor, amikor régi énünk dühbe gurulna, és odamondana, most hallgatunk, és szeretettel átitatott szavakat szólunk. Olyan helyzetben, amikor régebben, bár házasok voltunk, belementünk volna a veszélytelen flörtölésbe egy másik férfival, most új határokat húzunk, amitől nem csorbul férjünk és házasságunk méltósága.

A 139. zsoltár szerint Isten csodálatosnak alkotott. A bűn megrontotta a teremtett világot, de a jó hír az, hogy attól, amit Jézus a kereszten véghezvitt, visszakaptuk az erőt a teljes élethez, az eredetihez, amire Isten megteremtett. Erőt a bűntől szabad élethez. Indulj tovább, bízva a benned élő új, Feltámadt életben!



Atyám, köszönöm Neked, hogy Krisztus bennem él! Add, hogy tudatában legyek állandóan, hogy mindenestül átformált, új teremtmény vagyok. Segíts, hogy teljes mértékig éljek a bennem lakozó Szentlélek erejének hihetetlen ajándékával. Ezt kérem Tőled Jézus Krisztus nevében, Ámen.






(Wendy Blight: Resurrection Life Encouragement for today, 2013. június 19. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_10_01_archive.html fotó:pinterest.com)