Labels

5 nap:Isten közel van (5) 7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (21) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (6) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) Advent2018 (7) aggodalom (3) Aggódás (29) ajándék (15) Alapítvány (4) alázatosság (9) alkalmatlanság (9) Anyák napja (6) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (14) Atya (3) az élet ösvénye (1) barátság (20) bátorítás (39) bátorság (7) Békesség (34) belső békesség (18) belső viharok (30) beszéd (7) betegség (4) Biblia olvasás (19) Bizalom (84) bizonyosság (1) bizonyságtétel (20) biztatás (4) böjt (2) bölcsesség (23) Bűnbocsánat (13) bűntudat (6) céltudatos élet (11) család (9) csalódások (9) Csendes percek (2496) csendesség (8) csüggedés (15) Depresszió (13) dícséret (2) dicsőítés (21) Döntések (27) Egy misszionárius naplójából (18) egyedül (2) együttérzés (13) elég vagy (2) elengedés (5) életöröm (12) elfogadás (10) Elgondolkodtató történetek (19) elhívás (7) elismerés (3) előítélet (5) elszámoltatás (1) elutasítás (6) elvárások (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (3) engedelmesség (14) erő (17) értékes vagy (2) fájdalom (15) fáradtság (11) feladat (19) félelem (20) feltámadás (6) feltöltődés (12) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (156) Galéria (39) gondolataink irányítása (15) Gondolatok (42) gondoskodás (3) gondviselés (14) gyász (3) gyengeségek (8) Gyermeknevelés (42) Gyógyulás (17) győzelem (6) hála (15) hálaadás (15) harag (8) harc (7) házasság (33) hit (46) hozzáállás (3) Húsvét (11) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (19) igazság (14) Igehirdetés (38) ígéretek (6) Igevers (4) Ima (51) imádság (23) Immánuel (3) irgalom (12) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (15) Isten ereje (23) Isten gondoskodása (39) Isten hangja (9) Isten hűsége (40) Isten időzítése (5) Isten keresés (6) Isten követése (23) Isten lát (6) Isten mellett (2) Isten munkálkodása (22) Isten neve (7) Isten szeretete (99) Isten terve (32) Isten tudja (2) Isten válasza (18) Isten védelme (21) Isten vezetése (65) Istenen lévő tekintet (6) Istennel töltött idő (21) Istentisztelet (1) jellem (3) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (21) Jézus barátsága (3) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (11) Jézus keresztje (1) Jézus követése (49) Jézus szeretete (19) jóság (4) jövő (3) kapcsolatok (39) karácsony (7) kedvtelenség (1) Kegyelem (28) keresés (3) kételkedés (9) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (12) kitartás (13) konfliktusok kezelése (7) korlátaink (1) könyörgés (4) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (3) kudarc (2) küzdelem (19) lábmosás (1) lassítás (1) Légy világosság (24) lehetetlen (2) magány (12) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megállás (1) megbízatás (2) megbocsátás (16) megelégedettség (14) megfelelési kényszer (2) megismerés (6) megpihenés (3) Megpróbáltatás (41) megtèrès (6) megváltás (8) megváltást (1) miért (1) mindennek ideje van (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (4) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (11) nyugtalanság (2) odafigyelés (11) odaszánás (3) olvasói gondolatok (48) otthon békéje (4) öltözet (2) önbizalom (6) önértékelés (45) önuralom (3) önvizsgálat (31) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (4) összetöretés (7) Pártfogó (1) Pásztor (3) pihenés (8) prioritások (4) próba (8) ráhagyatkozás (3) Receptek (4) Remény (33) rohanás (4) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (11) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (8) szégyen (3) szelídség (4) Szentlélek (6) szenvedés (5) szépség (8) szerelem (3) szeretet (54) szeretve élni (3) szeretve vagy (2) szív (1) szolgálat (29) szünet (2) támogatás (1) teherhordozás (8) teljes élet (2) Tetszem Istennek (1) tiszta szív (2) tisztánlátás (6) tökéletesség (1) törődés (2) túlhajszolt élet (5) türelem (18) új élethelyzet (1) új év (11) ünnep (6) valentin nap (1) változás (23) várakozás (19) vendégfogadás (4) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (8) vígasztalás (3)

2019. május 30., csütörtök

Az élet ösvénye

„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.” Zsolt 16,11

A Denvertől nyugatra húzódó dombságon nőttem fel, így minden nap ösvényeken jártam: ösvényen az iskolába, ösvényen a barátnőmékhez, ösvényen a gyermekhez, akire vigyáztam. Mindenhova gyalog mentem, és mindig ösvényen vagy poros, sáros országúton.

Gyermekkoromhoz hozzátartoztak az ösvények, és nagyon szerettem őket. Minden ösvény egy fontos úticélhoz vezetett. Külön-külön mindegyiket kitapasztalták, kitaposták az évek során előttem járók. A váltakozó évszakok színei vagy a frissen hullott hó szépsége minden nap új élményt nyújtott.

Biztonságot jelentettek az ösvények, lépésről lépésre vezettek tovább oda, ahova el kellett jutnom.

Évekkel később, fiatal menyasszonyként kaptam egy ajándékot. Már nem emlékszem, mi is volt, de a hozzá tartozó üzenetet sosem fogom elfelejteni. „Gratulálunk, Lisa és Tim. Szeretettel a Ditchfield család … Zsolt 16.11.” Kéznél volt a Bibliám, rákerestem a megfelelő helyre, és Istennek ezt az ígéretét találtam az élet ösvényére vonatkozóan: „Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”

Esküvő után messze költöztünk a szüleimtől, Denvertől. Jó érzéssel, magabiztossággal töltött el, hogy Isten velem van, és új ösvényt nyitott számomra: feleség leszek Virginiában.

Három ígéretet találtam ebben az egy mondatban:

1. Isten ismeri életem ösvényét. Csodálatos érzés tudni, hogy nemcsak vezet engem, de velem lesz minden új helyen, ahova eljutok.

2. Ha nála vagyok, teljes örömmel ajándékoz meg – nem feltétlen boldogsággal, hanem annak a tudatnak az örömével, hogy Ő mindig ott van velem. Isten örömében nincs helye félelemnek, aggódásnak. Az erő, a béke, a biztonság, hogy velem van – íme néhány előnye annak, ha Istennél vagyok.

3. A harmadik ígéret: gyönyörűségek örökké. Feltűnt itt nekem isten bámulatos nagylelkűsége, hisz nemcsak megengedi, hogy néha Vele legyek, hanem jelenlétének gyönyörűségét örökre ígéri. Nem száll el ez a gyönyörűség, hanem velem marad mostani és a halál utáni életemben is.

Ezekkel az ígéretekkel felruházva is botladozhatunk az ösvényen. A féltékenység, elkeseredés, neheztelés, harag továbbra is kísért néha. Bármelyik képes lelassítani haladásomat az úton.

Ám az Úr mindig segít, hogy ne térjek le az ösvényről, ne essem el, mert Ő ott van velem. Egyetlen kicsi szó kell a továbblépéshez, ha nehéz az út: „kérd”. Isten újra és újra várja, hogy egyszerűen kérjük tőle, amire szükség van az úton.

Nőként békességet, türelmet, megértést, együttérzést kérek. Anyaként és nagymamaként bölcsességet. Feleségként azt kérem Istentől, irányítsa házasságunkat, és töltse meg szeretetével. Gyermekként együttérzést és békességet kérek öregedő szüleimmel.

Minden nap odafigyelek, hogy kövessem Istent, mert tudom, hogy az Ő ösvényén mindig vele leszek, és eltelek örömmel. Az Ő öröme az én erőm. Útközben észre fogom venni, hogy Isten életem minden napján és az örökkévalóságban is ad gyönyörűséget. A 16. zsoltár ígérete jólesően izgatottá és céltudatossá tesz. Arra sarkall, hogy Istennel járva folytassam utamat az ösvényen. Bízom benne, hogy rád is így hat ez az ígéret.



Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy ösvényt készítettél az életemnek. Hálás vagyok, hogy megmutatod, merre visz ez az ösvény, és velem jársz az úton. Segíts, hogy figyeljek Rád, és Veled maradjak minden nap, mialatt Te tanítasz, védelmezel és vezetsz. Köszönöm, hogy mindig velem vagy életem ösvényén, most és mindörökké. Jézus nevében, Ámen.


Lisa Robertson: The Path of Life; Daily Devotion, 2019.05.24.
http://www.proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/05/24/the-path-of-life; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com; kép:pinterest.com

2019. május 29., szerda

De tényleg ki nem állhatom

„Semmit se tegyetek önzésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” Fil 2,3


Fegyverek töltve. Tíz lépés távolság lemérve. Kezdődhet a mérkőzés. Ő az asztal egyik végén, én a másikon. A tányérom volt a füstölgő puskacső. Babszemek voltak a golyók.
Jó volna azt állítani, hogy két éves dacos kisgyerek voltam. Szégyenkezve vallom be, hogy 25 éves felnőtt nőként tüzeltem egy asszonyra, akit ki nem állhattam. Láttam, hogy lopva oda-odapillant, ahogy módszeresen a tányérom szélére húzom egyik babszemet a másik után. Egy falatot sem vagyok hajlandó megenni a lepényéből, míg meg nem takarítom a zöldségektől.
Nem mintha nem szeretném a babot. Ellenkezőleg. Nagyon is szeretem. Őt nem szerettem.
Őt, a barátom anyukáját. Aki szorosan a köténye mellett tartotta. Aki mindig az asztalfőn ült. Aki befurakodott közénk. Aki fia kedvenc ételét tálalja. Nekem, a fia barátnőjének. Nekem, aki életre szóló kötelékeket próbálok kiépíteni. Aki ott ülök a fia mellett. Aki megpróbálok befurakodni anya és fia közé. Aki megvetem a házi sütésű lepényét.
Minden félretaszigált babbal erősödött a lelkemben édesanyám intő hangja: Nem számít, mit tett, edd meg a babot, Sam. Elkaptam ellenfelem tekintetét, mialatt még egy babot odatoltam az egyre növekvő halomba. Hagyd abba a lenézést, helyezd őt magad fölé, Samantha.
Határozott döféssel intéztem el az utolsó babszemet. Mindent kimondtam, anélkül, hogy egy szót szóltam volna: Csak azért sem fogom tiszteletben tartani a munkádat. Nem fogom tisztelni az érzéseidet. Nem foglak tisztelni téged. Anyám hangja szakította meg a felsorolást. Samantha, vedd elő az alázatosságodat!!
Az edények mosogatóba, a fegyverek a helyükre kerültek, és én meghallottam egy másik hangot. Csöndesen, de határozottan szólt hozzám az Úr: Sam, kértelek, hogy ne légy önző. Ez tökéletes alkalom lett volna az alázat gyakorlására. Ő időt szakított arra, hogy elkészítse nektek az ételt; az ő szempontját a tied fölé kellett volna helyezned, és meg kellett volna enned mindent, amit a tányérodra tettél.
Kész voltam a magyarázattal. De ki nem állhatom ezt az asszonyt. Mindenen rajta tartja a szemét, mindent ő akar irányítani. Nem tisztel sem engem, sem a fiával való kapcsolatunkat. Képtelenség kijönni vele, hát még tisztelni!
Számomra ő volt az ellenség, és ki kellett jelölnöm a harcvonalat. Pedig valahol mélyen tudtam, hogy nem kéne az ő viselkedéséhez igazítanom saját cselekedeteimet. Végül is keményen megdolgozott azért az ebédért. Ő a barátom édesanyja. És ami a legfontosabb, testvérem Krisztusban.
Ha csak az utóbbit veszem is figyelembe, tudom, Isten elvárja tőlem, hogy alázatos legyek. És nem csak azt, hogy megegyek mindent, amivel megkínál, hanem dicsérjem is meg a különleges fogást. Apróság lett volna, de ez lett volna a helyes, ez lett volna méltó Isten gyermekéhez.
Bár akkori barátommal és az anyjával való kapcsolatom régen megszűnt már, az alázatossággal közelebb kerültünk egymáshoz. És egyre jobb a kapcsolatunk, mert dolgozom rajta. Olyan apróságokról van szó, hogy megeszem valamit, amit nem igazán szeretek, megnézek egy unalmas tévéműsort valaki kedvéért, elmegyek egy előadásra, amikor inkább otthon maradnék. Vagy kedvesen szólok, bár dühös vagyok, imádkozom azért, aki megbántott, hátulsó helyet foglalok el, pedig elöl szeretnék ülni.
Rászoktattam magam, hogy amikor úgy érzem, megint a ravaszon az ujjam, jusson eszembe, hogy ha alázatos vagyok, ezzel Istennek adom meg a tiszteletet. Olyan öröm dicsőségére lenni Annak, Aki alázatosan lemondott az életéről, hogy én megtarthassam a magamét örökre. Ez a gondolat erőt ad ahhoz, hogy eltegyem a puskát, s kedvesen megkérdezzem: „Kaphatnék még abból a finom babos lepényből?”


Köszönöm, Uram, hogy tökéletes példáját adtad az alázatnak, a másik tiszteletének. Add, kérlek, kegyelmedet, hogy tiszteljek másokat, főleg azokat, akikre nehéz felnéznem. Köszönöm Igédet, amivel intesz, hogy másokat helyezzek magam elé. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.25., Samantha Reed, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. május 28., kedd

Isten kincse vagy

„Mert te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga tulajdon népének.” 5Móz/MTörv 7,6


Átalakul az életed, ha megtudod, hogy valakinek a kincse vagy. Ha felfogják ezt az igazságot, az emberek megváltoznak. Tudom, saját szememmel láttam.
Négy nőből és egy nagyon bátor férfiból álló kis csapatunk múlt ősszel elindult Indiába, hogy megtartson két nőkonferenciát. Csomagunk könnyű volt, de a szívünk megtelt imaszándékokkal, üzenetekkel, az elmúlt hónapok alatt kidolgozott tervekkel. Nagyot álmodtunk, de meg sem közelítettük álmainkkal az Isten-mértékű eredményeket.
Azt sem tudtuk előre elképzelni, mekkorák a sebek, amiket meg kéne gyógyítani. Megdöbbentettek és fájdalommal töltöttek el új indiai ismerőseim, barátnőim történetei.
Egyik asszony későn érkezett a konferencia másnapján, arca, karja tele volt horzsolásokkal, zúzódásokkal, a férje még meg is vágta valami éles tárggyal dühében, hogy a felesége részt vesz egy keresztény konferencián.
Egy tehetséges fiatal vezető szipogva mesélte el, hogy az apja pici korában ki akarta cserélni egy fiúval, és azt kívánta, bár halna meg.
Egy kimerült lelkészfeleség elmesélte, hogy férjével azt tervezik, abbahagyják a munkát, már nem bírják elviselni az állandó üldöztetést.
Egy szépséges tizenéves árva leány, aki egyedül tartja el nagymamáját és a húgát, arra ment haza előző este, hogy aznap megkötötték a házassági szerződését.
Egy szomorú fiatalasszony elmesélte, hogy megtérése óta levegőnek nézik a rokonai, úgy járnak-kelnek mellette, mintha ott se lenne.
A testi sebeket, lelki sérüléseket viselő nők történetei mintha sosem akartak volna véget érni.
Kis csapatunk lelkesen árasztotta a szenvedő asszonyokra Isten szívének igazságát mai alapigénk alapján. „Isten kincse vagy. Az ő hasonlatosságára vagy teremtve. Nem tudna ennél jobban szeretni téged, de ennél kevésbé sem. Annyira vágyik a szeretetedre, hogy menyasszonyának nevez. Mivel az Ő tulajdona vagy, meghívást és célt ad az életednek. Kiválasztott téged.”
Lassan, de biztosan a szomorúság könnyei átadták helyüket az örömkönnyeknek. Az arcok felragyogtak, ahogy felfogták az igazságot. A panasz helyett Isten jóságának jelei töltötték meg a termet.
A megvert asszony nemcsak visszajött bátran, de magával hozta a fiát is, hadd hallja, hogy ő is Isten kincse.
A fiatal vezető lány sírva dicsőítette Istent, megköszönve, hogy Ő, és a körülötte lévő asszonyok, lányok is szeretik őt.
A lelkészfeleség bizonyságot tett, izgatottan várja, hogy hazatérjen, és taníthassa a városukban lakó asszonyokat.
A fiatal lány, akit eljegyeztek, elmondta, hogy míg házasságra lép egy vadidegen férfival, tudni fogja, hogy az ő igazi férje Jézus, és ebből erőt merít majd.
A „láthatatlan” fiatalasszony azért imádkozott, hogy ő lehessen Jézus szeretete a szülei és testvérei számára.
Az első konferencia végén egyik résztvevő odalépett csapatunk egy tagjához, Peggyhez. A szemébe nézett, és így szólt: „Köszönöm, hogy fontosak lettünk.” Peggy gyorsan továbbadta a dicsőséget: „Édesem, Isten tett fontossá titeket.” „Igen – mondta az asszony -, de eddig nem tudtuk.”
A felismerés, hogy Isten kincse vagy, sok mindent meg tud változtatni benned. Ha te is tudod ezt az igazságot, örülj, és add tovább! Ha eddig nem tudtad, hajtsd ide a füledet, mert megsúgom neked:
Isten kincse vagy.
Hagyd, hogy átformáljon ez az igazság, s azt az örömteli, céltudatos életet élhesd, amire
teremtett az Úr.

Uram segíts, hogy teljesen felfogjam, mit jelent, hogy a kincsed vagyok. Ha végre sikerült, segíts, hogy tovább tudjam adni. Hozzád akarok csatlakozni, látni szeretném a csodát, hogyan változtatja meg mások életét is a te igazságod. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.24., Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: http://comefillyourcup.com)

2019. május 27., hétfő

És ha én törnék el?

„Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban?” Mik 7,18


Gyermekem kérdése meghökkentett és elgondolkoztatott. Pedig egyszerű, kicsit pimasz reagálásnak szánta, a szívem mégis megremegett tőle.
Egyik délután a konyhaszekrény egy olyan részét rendezgettem, amit ritkán szoktam kinyitni. Találtam egy régi, törött konzervnyitót. Odaadtam kilenc éves kisfiamnak, kértem, dobja a kukába. Elkezdte nézegetni, s ahelyett, hogy kidobta volna, megkérdezte, megtarthatja-e. Ugyan minek kellene egy kisfiúnak egy régi, koszos, haszontalan konzervnyitó? Ő mégis ragaszkodott a kéréséhez. Végül, hogy lezárjam a vitát, így szóltam: „Drágaságom, az a konzervnyitó törött. Nekem nem kell, nincs szükségem rá, légy szíves, dobd ki.”
„Ha én eltörnék, engem is kidobnál?” – kérdezte.
Hoppá. Egy közönséges konzervnyitóról indult beszélgetésünk nem akármilyen irányt vett. Biztosítottam, hogy nem dobnám el, ha bármi történnék is, mert túlságosan értékes nekem. Megöleltem, s ő már futott is, mert kezdődött egyik kedvenc tévéműsora. Én meg csak álltam ott, és töprengtem a kérdésén.
Jól emlékszem arra az időre, amikor olyan voltam, mint az a tönkrement konzervnyitó. Törött, koszos, haszontalan – legalábbis saját szememben. Fiatal lány koromban hoztam egy szörnyű döntést, aminek hatására éveken át azt hittem, hogy nem vagyok méltó a megváltásra Isten szemében. Évekig fojtogatta a szívemet a bűntudat, s megfertőzte hazugságaival, hogy Isten nem szereti az olyan bűnösöket, amilyen én vagyok.
Ahogy ott álltam a konyhaasztalnál, élénken emlékeztem a gyötrelemre, a fájdalomra, hogy elbuktam, nincs már bennem semmi szép és értékes. De aztán elmosolyodtam, ahogy eszembe jutott az a nap, amikor Isten felemelt elesettségemből. Egy dicsőítő alkalmon történt évekkel ezelőtt, ültem a padban, könnyek folytak az arcomon, s könyörögtem Istennek, bocsásson meg nekem. Kértem már korábban is, ha pontos akarok lenni, tizennégy éven át kértem, de ez most valahogy más volt.
Éreztem Isten jelenlétét, hittem bűnbocsátó ígéretében. Akkor először hallottam hangját a szívemben, ahogy azt mondja, túl értékes vagyok ahhoz, hogy elvessen magától. Másnap felfedeztem, hogy valami megváltozott. A múltam ugyanaz maradt, de már nem voltam összetörve.
Szívem széthullott darabkái újra összeálltak eggyé, és én elindultam egy csodálatos úton, hogy felfedezzem saját értékeimet Isten szemében. Az idők folyamán, olvasván ígéreteit, elhittem, hogy értékes vagyok, és nem csak szeret, de tetszem is neki.
Elesettnek, összetörtnek érzed magad? Szoktad néha úgy érezni, hogy Isten nem szerethet téged? Naponta felhánytorgatod magadnak múltbeli tévedéseidet, aktuális rossz szokásaidat, helytelen döntéseidet, önpusztító életmódodat?
Szoktad azt érezni, hogy már túlságosan el vagy rontva ahhoz, hogy megjavítsanak? Jó volna, ha nem éreznéd ilyen nyomorultul magad, vagy ha szakítani tudnál bűneiddel, csak nem tudod a módját?
Bárhogy hiszed is, nem vagy megjavíthatatlan, helyrehozhatatlan. Isten gyermeke vagy, és mint ilyen, értékes és szép, Isten örökségének része. Bármi oka legyen is, a reménytelenség, elveszettség hasogató fájdalmát Isten meg tudja javítani, el tudja simítani. Kérd Őt hittel. Aztán élvezettel fogadd el kegyelmét, irgalmát, megbocsátását.


Uram, bocsáss meg nekem, és gyógyíts meg, kérlek. Hozd helyre, ami összetört bennem. Könyörgök, adj reményt. Segíts, hogy a Te szemeddel lássam magamat. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.20., www.proverbs31.org, Tracie Miles, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. május 26., vasárnap

Győzelem Krisztusban

Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: "Az Úr az én hadijelvényem".(Jehova-Niszszi)


(Királyok II. könyve, 17:15)



Őszintén bevallom neked, ha olimpiai versenyszám lenne a bizonytalanság, alsóbbrendűség és az alkalmatlanság érzése, mindenképp első helyezést érnék el.


Valószínűleg most azt gondolod, hogy a következő mondatom így fog szólni: "...de amikor keresztény lettem, a bizonytalanság érzése egyszerűen eltűnt!" Nem így történt. Tizennégy évesen keresztelkedtem meg. Eddig rendben is volnánk. De keresztény életembe magammal vittem a bizonytalanság érzését mázsás súlyként a vékony bokámhoz láncolva. Ne érts félre, én is hangosan énekeltem a többiekkel, hogy "Győzelem Krisztusban", és határozottan hittem, ha itt hagyom ezt a Földet, átlépve a mennyei küszöböt, örökké Jézussal leszek. Inkább az a kérdés hozott zavarba, hogy mit kell csinálnom, míg oda nem érek. Ebben az életben elért győzelem lehetőségével nem tudtam mit kezdeni.


Ha újjászületett keresztényként nem tudsz győzelmes életet élni, akkor az nem Isten hibája. Mert "Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket." (2Péter 1:3), ellátott bennünket a Szentlélek erejével, (János 14:20), Krisztus értelmével, (1Korintus 2:16) és olyan értékes ígéretekkel, amelyekben soha nem kell csalódnunk. (2Péter 1:4). Rajtunk múlik egyedül, hogy Őbenne akarunk-e élni. Rajtunk múlik, hogy győzedelmes életet élünk-e Krisztusban.


Mózesnek is meg kellett harcolnia a bizonytalanság érzésével. Egyiptom hercegéből egy menekülő gonosztevővé vált. A következő negyven évben apósa nyáját legeltette Midián pusztájában. Amikor nyolcvan éves lett Mózes, Isten egy égő csipkebokorban szólt hozzá.

Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.
Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.

(2Mózes 3:7-8)

Mindez nagyon jól hangzott Mózesnek...mindaddig, míg Isten elé nem tárta, hogyan szándékozta ezt véghezvinni:

Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! (2Mózes 3:10)


Mózes mindig is népének szabadulását várta, de amikor Isten azt mondta neki, hogy "téged küldelek", Mózes elkezdett visszakozni. A bizonytalanság, alsóbbrendűség és az alkalmatlanság érzés szörnyének karmai elkezdték Mózes torkát szorongatni.

Négyszer vázolta fel Mózes Istennek, hogy miért volt ő a rossz választás, és Isten négyszer adta tudtára, hogy Ő a Mindenható Isten. Ő véghez tudja vinni tervét Mózesen keresztül. Kemény lecke volt ez Mózesnek. Mindenképpen nehéz lecke ez számomra is. Te hogy állsz ezekkel az érzésekkel?


Természetesen ismerjük a történet folytatását. Néhány héten keresztül tartó meggyőző csapások árán Fáraó elengedte Isten népét. Száraz lábbal keltek át a Vörös Tengeren, mennyből hulló mannával táplálkoztak, sziklából fakadó vizet ittak és égből hulló sült fürjet ettek.

Az Ígéret Földje felé vezető útjuk elején megtámadta a népet az amálekiták serege, akik istentelen emberek voltak, és Isten választott embereit évszázadokon keresztül üldözték. Isten közbeavatkozásának köszönhetően az Izráeliták megnyerték a csatát, majd Mózes egy oltárt épített, melyet "Az Úr az én hadijelvényem" néven nevezett el. (2Móz. 17:10-13, 15)




A hadijelvény a győzelem jelképe még ma is. Annak ellenére, hogy az Igében ez az egyetlen hely, ahol Istent mint "Hadijelvény"-t (Jehova-Niszszi) nevezi meg, Isten nem csak egyszer adott győzelmet népének. Újra és újra, Ő harcolt népe helyett, és az emberek felmutathatták a győzelem zászlaját, bár a csata végkifejlete nyilvánvaló veszteség lett volna Isten nélkül. (Józsué 10:10, 20, 33, 11:8, Bírák könyve 11:21, 20:35) Isten vizek szintjét emelte meg, falakat döntött le, és a Földet állította meg. 
Igen, Isten harcolt az Ő népéért, és barátom, Ő kész arra, hogy érted és értem is ugyanezt megtegye.

Tehát kedves barátom, emeld magasra a jelvényt! A győzelem a tiéd!


Uram, kérlek bocsásd meg, hogy sokszor én próbálom megharcolni életem küzdelmeit. Jézussal ennél sokkal többre vagyok képes, mert a győzelmem egyedül Ő benne lehetséges. Segíts, hogy ne lapuló szökevényként, hanem Benned bízó gyermekedként élhessek.

Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: October 23, 2013. God is Your Victory, Sharon Jaynes)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com




2019. május 25., szombat

Új lappal: hogyan hozzuk helyre megromlott kapcsolatainkat


Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.” 


 Ézsaiás 61:4

Helennek, az édesanyámnak sajnos nem volt szeretetteljes kapcsolata az anyukájával. Gyermek-és felnőttkorában folyton az anyukája dühkitöréseinek, alkoholfüggőségének és szorongásának következményeivel kellett együtt élnie. Ha valami nem úgy sikerült, anyukája azonnal kikelt magából és olyan szavakkal dobálózott, mint: „Soha nem tudsz semmit rendesen megcsinálni” vagy hogy „Te olyan hülye vagy”. Édesanyámnak minden egyes mozdulatára figyelnie kellett, ha el akarta kerülni a szóbeli vagy érzelmi bántalmazásokat.
Édesanyámhoz hasonlóan talán te is tudod mit jelent megromlott családi kapcsolatban élni. És ugye tudjuk, hogy minél közelebbi a kapcsolat, annál nagyobb a veszteség a szakítás után. Néha könnyebb a szomszéddal vagy a munkatárssal jól kijönni, mint a saját testvérünkkel, szüleinkkel vagy gyermekünkkel. A leggyengédebb kapcsolatok romlanak meg a legkönnyebben.
Ha ilyen cipőben jársz, biztosan megkérdezed magadtól: „De hogyan vágjak bele? Hogyan kezdeményezzem a helyreállítást? Mit mondjak neki?”. Ha abban a kiváltságos helyzetben lehetnék, hogy összeüljek veled egy csésze kávé mellett és ezekről a személyes dolgokról beszéljünk, akkor biztosan kérném imában az Úr segítségét, hogy adjon ötleteket a helyreállítást illetően. Mert tudom, hogy Nála ezekre a kérdésekre is megvannak a válaszok. Még tanulom, hogy ilyen helyzetekben mit kell tenni, de úgy gondolom, hogy Isten a következőkhöz hasonlót tanácsolná:
  1. Ismerd fel a generációs mintát: a nagymamám azért viselkedett úgy ahogy, mert nem látott jobb mintát maga előtt. Senki nem tanította meg neki hogyan küzdjön azokért, akiket szeret, és hogyan védje magát az előző generációk bűneitől és szívtépő fájdalmaitól. Az előző generációk mintáit fel kell ismerni, meg kell változni és megújítva kell továbbadni a következő generációnak.

  1. Vállald a felelősséget: könnyebb a másik szemében észrevenni a szálkát, mint a sajátunkban a gerendát. A Galatákhoz írt levél 6. fejezetének 5. verse emlékeztet minket „Hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia”. Vizsgáld meg a szívedet és kérd imában, hogy meglásd azokat a dolgokat, amelyekért bocsánatkéréssel tartozol.

  1. Húzd meg a határokat: néha szükségünk van arra, hogy lecsillapodjunk mielőtt olyasvalamit mondanánk, amit megbánnánk, vagy azért is hogy még több fájdalomtól mentsük meg magunkat. Nincs semmi baj azzal, ha meghúzzuk a határt, mert így tudjuk védeni a saját szívünket és magát a kapcsolatot is. A kényesebb témákat jobb egy ideig hanyagolni, amíg a kapcsolat egészségesebb és erősebb nem lesz.


  1. Szentelj időt arra, hogy megbeszéld Istennel: ajánld fel Istennek az ajkaidat, hogy a helyreállításra és az Ő céljaira tudd használni a szavaidat a mindennapi kommunikációdban. Kérj nyitott füleket, hogy meghalld azokat a szavakat, amelyeket szeretne, ha meghallanál. Ha a félelem helyett az Isten iránti hűség vezérel bennünket, akkor Ő meglátogat és megmutatja a következő lépést a kapcsolat helyreállását, megváltását illetően.


  1. Kezdeményezd a gyógyulást: mondd meg a szerettednek, hogy a kapcsolatot választod és hogy készen állsz arra, hogy új lappal indítsatok. Ha megtaláljátok a hasonlóságot egymás között és mindketten ugyanúgy vágytok arra, hogy közeli, jó kapcsolatban legyetek, akkor máris legyőztetek minden különbözőséget, nehézséget.


Nem tudjuk erővel megtenni ezeket a lépéseket, de Jézus képessé tesz bennünket arra, hogy határainkon felül tudjunk szeretni – Ő azt a fajta mély törődést ülteti el bennünk mások iránt, amellyel Ő is van irántunk. Ha úgy élünk a jelenben, mint a múltban, akkor megfosztjuk magunkat attól az örömtől és szabadságtól, ami az Úr Jézus munkája által a miénk lehet.
A mai fő igénkben Ézsaiás helyreállításról beszél: Felépítik az ősi romokat, helyreállítják a régi omladékokat, újjáépítik a lerombolt városokat, amelyek nemzedékeken át romokban hevertek.” Ézsaiás 61:4 Mindig kiváló küldetés egy kapcsolatot helyreállítani vagy megtenni valami azért, hogy a generációk jó irányba haladjanak. Kezdj új lappal és használd azt a tüzet, amelyet Isten a szívedre helyezett, hogy reményt hozz a családodnak és a kíváncsi szemeknek. Érzed az elhívást, hogy felkelj, helyrehozz és újjáépíts a saját befolyási körödön belül? És azt a megkönnyebbülést és megnyugvást is érzed, amellyel ez járni fog?
Ahhoz, hogy helyrejöjjön a kapcsolatod – az anyukáddal, a lányoddal, a testvéreddel vagy bárki mással az életedben – valahol útközben tudatosan irányt kell változtatnod. Az újjáépítés nem fog menni, hacsak tudatosan el nem engeded mindazt ami megtörtént vagy pont nem történt meg, és azt is, hogy ki mit és hogyan mondott neked és az milyen érzéseket váltott ki belőled. De Istennel menni fog, mert Ő egy igazi „útépítő”. Ő készítette elő a megbocsátás útját édesanyámnak, akinek sikerült kezdeményeznie a helyreállást az anyukájával úgy, hogy az anyukája nem is volt mindig nyitott erre. Isten ugyanezt az utat tudja előkészíteni számodra is.
Uram leborulok előtted és arra kérlek, hogy ölelj át a jelenléteddel. Kenj fel kérlek, hogy tudjam segíteni családunkat és a generációs mintáinkat a helyreállásban. Mutasd meg, hogyan kezdjek neki. Mutasd meg amikor várnom kell a beszéddel, és azt is, amikor mozdulnom kell a Te erődben. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.
NAPI IGAZSÁG
Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás (árad) a nyelvéről.” Példabeszédek 31:26
Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg.” 1 Péter 2:24



(Forrás: Proverbs31 Ministries Daily Devotional, https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/04/03/start-fresh-repairing-fractured-relationships
Fordítás: Sáfrány Beáta
Fotó: http://career.iresearchnet.com)


2019. május 24., péntek

Nem merek bátran imádkozni

„Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jak 5,16)

Bevallom, néha nem merek bátran imádkozni.

Nem azért mintha nem hinném, hogy Isten mindenre képes. Hogyne hinném. Odavagyok Jézusért. Teljes erőmmel követni akarom. Engedelmeskedni neki. Kalandra kelni Istennel.

Ingadozásom tehát nem abból ered, mintha kételkednék Istenben. Inkább magamban kételkedem, abban, hogy fel tudom-e ismerni, mi az Isten akarata. Tény, hogy Isten néha úgy dönt, nem tesz semmit. Ha pedig Ő a Nem mellett dönt, én pedig vadul imádkozom az Igenért, úgy érzem, nem vagyok összhangban az akaratával.

Ismered ezt az érzést?

Annyira szeretnék Isten akaratával azonosulni, hogy ilyeneket mondok imádkozás közben: Uram, kérlek, gyógyítsd meg a barátnőmet, de ha magadhoz akarod őt venni, azt is elfogadom.

Miért nem imádkozom bátran: Uram, gyógyítsd meg a barátnőmet! És aztán továbblépek, tudva, hogy nem imádkoztam hiába – függetlenül attól, mi következik ezután.

A bátor imádkozás átemel a vallásos megszokásból az Istennel való hiteles kapcsolatba.

Az imádkozás olyasmire nyitja meg lelki szemeimet, amit magamtól nem látnék meg. És biztos vagyok benne, hogy számít az ima. Az imádság erős és hatékony, ha igaz szívvel imádkozom (Jak 5,16).

Az ima tehát hat – megváltoztatja az életet, fellobbantja az elmét, megrázza a földet. Nem kell tudnom, hogyan. Nem kell tudnom, mikor. Csak bizalommal boruljak térdre, és akkor ennek a Jézust szerető lánynak az imái hullámot vetve terjednek tova a magasságban és a mélységekben.

Hagyjam, hogy ez az abszolút igazság beáradjon a lelkembe, és kioltsa a kételkedés szikráit. Hajlítsa be a térdem. És lobbantson új, bátor, lángolóbb tüzet bennem. Ez a bátorság nem a főnök követelőző bátorsága. Ez a bátorság azt jelenti, hogy teljes szívemből szeretem Jézust, akkor hát hogy adhatnék neki lángoló imaéletnél kevesebbet?

Jézus a Mt 6, 6-8 versekben az imádságos életről beszél. „Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, még mielőtt kérnétek tőle.”
 
Merjünk hát kérni. Újra meg újra. Nem azért, mintha ezzel akarata ellenére cselekvésre késztethetnénk Istent, hanem hogy lelkünk rákapcsolódjék drága Jézusunkra, és láthassuk, mit tesz a maga akarata szerint.


Uram, hálát adok a lehetőségért, hogy minden bajomat, bánatomat Eléd hozhatom. Köszönöm, hogy pontosan azt adod, amire szükségem van. Hiszem, hogy mindig a javunkat tartod szemed előtt. Jézus nevében, Ámen.

Lysa TerKeurst: I’m Scared to Pray Boldly; Encouragement for today, 2017. április 6.; www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép:pinterest.com

2019. május 23., csütörtök

Amikor az előadás nem követi a szövegkönyvet

„Az emberi értelem tervezget, de az Úr adja meg, hogy mit mond a nyelv.” Péld 16,1

„Én is szeretnék szövegkönyvet kapni”, vallotta be kislányom, mialatt a színházterem bejáratánál álltunk, és néztük a gyerekek színpadig kígyózó sorát.

Vándortársulat érkezett a városunkba, és a helybéli gyerekeket kérték fel, hogy segítsenek egy musical színrevitelében.

Nem volt felső határa a kórustagok számának, minden színészpalánta, aki elmerészkedett a meghallgatásra, helyet fog kapni a színpadon. 

Ám az én tízévesem nem elégedett meg néhány tánclépéssel, énekléssel. Szöveggel rendelkező szereplő akart lenni.

A legjobbakat kívántam a kislányomnak, és megígértem, hogy a parkolóban fogok várni, míg vége lesz a meghallgatásnak. Reményteljes mosolyt villantott rám, és beállt a sor végére.

Ahogy búcsút intettem neki, eszembe jutott, hogy igazából én is olyan vagyok, mint ő. Lehet, sosem állok kivilágított színpadon, de ezen a másikon, amit életnek nevezünk, én is szeretem, ha van szövegkönyvem.

A szövegkönyv biztonságot ad. Ha követjük a leírtakat, pontosan tudjuk, mit kell mondanunk vagy tennünk. Elég eljátszanunk a szerepet, kibillenés nélkül megtartani az egyensúlyt.

A szövegkönyv csökkenti a kockázatot. Ha tudjuk előre, mi történik, nem aggódunk, hogy valami váratlanul vagy készületlenül ér. A szövegkönyv jóleső érzést ad. Ha tudjuk a szerepünket, nem kell meglepő fordulatoktól, hirtelen színváltástól tartanunk. 

Kislányom vágya teljesült. Büszke kísérője lett az egyik fontosabb szereplőnek, szövegkönyvet kapott sárgával kiemelt, megtanulnivaló mondatokkal.

Le nem tette volna a szövegkönyvet egész héten. Szorgalmasan és elragadtatással ismételte a mondatait. Aztán eljött a nagy nap - és megtanulhattuk, hogy még a legjobb történetek is el tudnak térni a szövegkönyvtől.

Az utolsó jelenetig minden rendben zajlott. A díszletek csodaszépek, a szereplők szórakoztatóak, a történet érdekfeszítő volt.

De ahogy a tánckar megtöltötte a színpadot az utolsó ének előtt, a reflektorok pislákolni kezdtek, a hangerősítő recsegett-ropogott. A színpad elsötétedett, a legkisebbek nyafogni kezdtek.

A súgó belezavarodott a súgásba, a tánckar nem volt hajlandó sötétben táncolni, a nézők zavartan várták valami lezárását az előadásnak.

Néhány gyermek megpróbálta betanult szövegével túlkiabálni a ricsajt, de a káoszban, a hangzavarban értelmüket vesztették a szövegkönyvet követő mondatok.

Talán ismered ezt az érzést. Talán az életed nem a tervek szerint alakult. Talán mindent megtettél a siker érdekében, mégis elbuktál.

Talán büszke voltál rá, hogy mindent gondosan előkészítettél, és valami váratlan esemény keresztülhúzta a számításaidat. 

És talán, mint a kis színészpalánták, te is úgy érzed, hogy a szövegkönyv értelmét vesztette.
Elmondjam, mi lett az áramszünetes előadás vége?

Mikor már úgy tűnt, az egész előadás kudarcba fullad, a színészrendező kézbe vette az irányítást. Ipari méretű elemlámpával felszerelkezve feltáncolt a színpadra, néhány mondattal, ami nem volt az eredeti szövegkönyvben, lekerekítette a történetet, és elkezdett egy gyönyörű dalt.

A gyerekek előrejöttek, körbevették, és vele énekeltek. „A vége csodálatos volt – lelkendezett később egy kisfiú -, pedig nem is volt benne a szövegkönyvben.”

A Péld. 16,1 arra figyelmeztet, hogy még ha mi belesülünk is a szövegünkbe, van egy Megváltónk akinek a terve sosem bukik meg. Tegyük Őt történetünk szereplőjévé, és Ő fényt hoz oda, ahol sötét van, dicsősége ragyogni fog a romok fölött.

Lehet, hogy nem sikerül várakozásaink szerint minden jelenet, de bízzuk nyugodtan Jézusra a történetet. És ha nem ragaszkodunk szigorúan saját szövegkönyvünkhöz, viszont belekapaszkodunk Isten ígéreteibe, rá fogunk jönni, hogy az Általa kitalált történet százszor jobb annál, amit mi elképzeltünk.

És ami a legjobb, az Ő története mindig így végződik: és boldogan élnek örökké (Jel 21,1-7).



Istenem, add, hogy bízzam Benned akkor is, ha terveim félresiklanak, ha az életem nem úgy zajlik, ahogy vártam. Lépj be, kérlek, a történetbe, és történjék minden a Te tökéletes szövegkönyved szerint az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: When Your Story Doesn’t Stick to the Script; Encouragement for today, 2016. 09.12.; www.proverbs31.org; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com

2019. május 22., szerda

Kioldógombok

„hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd … megismeritek Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és beteltek az Isten egész teljességével.” Ef 3, 17; 19


Mámorosan néztem, hogy a mérleg nyelve már nem éri el azt a pontot, ahonnan két hétig nem tudott elmozdulni. Boldogan pördültem egyet, s azt gondoltam: „Lám, lám, végre mégis jutottam valamire. Nagyszerű nap ez a mai! Tele vagyok lelkesedéssel! Hajrá, nyers zöldségek! Semmi sem állíthat meg most már!”
Sajnos nem volt tartós ez az állapot. Az élet dolgait többnyire nem lehet megjósolni. Nem vagyok matekzseni, de arra még emlékszem, hogy tanultunk a többismeretlenes egyenletekről. Ezek olyan algebrai képletek, amelyek valós számokat és változókat is tartalmaznak. Na, ilyen az én étkezési problémám is: vannak benne valós számok meg változók is. Szerintem a tied is ilyen. Miközben a valós számokra figyelünk - kevesebbet eszünk, többet mozgunk - jó volna, ha észrevennénk életünk változóit is.
A változók olyan kioldógombok, amikkel nem számolunk előre, de amik legjobb szándékainkat is el tudják hajlítani. Ezek a kioldógombok lehetnek hatalmasak, mint a kínzó magány egy szétment kapcsolat után, vagy egy gyermekkori trauma emléke. Lehetnek aprók, mint egy lelki fröccs a tinédzser lányodnak, aki később jött haza, vagy a friss fánkillat a munkahelyed büféjében. Ezek kioldhatják a gátat, s bekapcsolják a meggyőződést: „Ezzel szebb lesz az élet”.
A kioldógomboknak semmi közük a valódi éhséghez vagy a szabályos táplálkozáshoz. Hazugságok, amikre olyan sokáig alapoztunk, hogy jól kitaposott úton vezetnek a könnyelmű lépésekhez. Az élet nem lesz szebb attól, ha túltöltjük magunkat szénhidráttal.
Hogyan védekezzünk az elénk kerülő kioldógombok ellen? Mindenekelőtt álljunk meg egy pillanatra. Adjunk időt magunknak a gondolkodásra. „Azért kell ezt a sütit megennem, mert testemnek szüksége van táplálékra, vagy azért, mert a lelkemben érzem az ürességet?”
Ha valóban éhes vagyok, választhatok egészségesebb megoldást. Ha viszont a lelkem érzi a hiányt, vegyem tudomásul, hogy a fánk a gyomromat meg tudja tölteni, de a lelkemet soha.
Az egyetlen módja az érzelmi alapon történő evéskényszer megszakításának, ha tudatunkat az igazsággal szembesítjük: „Igazából nem is vagyok éhes, máshova kell fordulnom töltekezésért.”
Azt mondja a Biblia, hogy a szeretetben is gyökerezhetünk, nem csak az ürességben. Azt mondja, hatalmunk van arra, hogy az igazságot válasszuk. Hogy ha felfogjuk Krisztus szeretetét, be fogunk telni – nem a süti, hanem – Isten teljességével. És ez igazság, ebben nincsenek változók. Az igazság szilárd, biztonságos és biztos lehetőség, ami átjuttat életem váratlan eseményein.
Adj időt magadnak, hogy belegondolj Isten igazságába, ami áramtalanítja a kioldógombokat. Ha pedig valóban szükséged van táplálékra, az a kis szünet elegendő, hogy ne nyúlj a nasi után, hanem keress valami valódi ételt. Ami tényleg táplál.


Uram, segíts megküzdenem a mai napon a csábításokkal az igazság segítségével. A Te igazságodéval. Percről percre. Megértettem, hogy az étel megtöltheti a gyomromat, de a lelkemet soha. A lelkemet csak Te töltheted meg, és én hálás vagyok ezért. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.19., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. május 21., kedd

Mi valódi?

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az élet koronáját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.” Jak 1,12


Érezted már, hogy összeomlott a bizalmad valakiben, akit szerettél? Néhány éve szembesültem valamivel, ami nagyon felkavart. Tudomásomra jutott egy eltitkolt bűn, ami át- meg átszőtte valakinek az életét, akit szerettem. Heteken át térdre borulva kértem Istent, adjon magyarázatot, hadd értsem meg, mi történt, hadd lássak tisztán. Valóságérzetem megingott, becsapták, elárulták. Kétségbeesetten kiáltottam az Úrhoz: „Uram, mi az, ami igaz? Mondd meg, mi az, ami tényleg valódi. Mert amit annak hittem, úgy látszik, nem az.”
Egyik este, mikor lefeküdtem, próbáltam megbékélni azzal a ténnyel, hogy talán nem is kell megértenem ezt a pusztító állapotot. Rengeteg kérdés merült fel, választ meg csak néhányra kaptam. Sok-sok probléma, kevés magyarázat. A másnap reggeli csendes perceimben az Úr lassacskán kezdett feltárni néhány igazságot sebzett szívemnek.
Mindenekelőtt emlékeztetett arra, mekkora szükségem van Rá – szünet nélkül, mindenben Rá van szükségem. Gyakran leveszem tekintetem az Úrról, és megpróbálok saját erőmből túljutni a nehézségeken. A Kol 3,1-2 mélyen megérintett: „Ha feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafent valókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Az én figyelmem saját dolgaimra és önmagamra irányult. És Isten nélkül a figyelmem eltorzult. Megértettem, hogy továbbra is az Urat kell keresnem, és várnom kell türelmesen arra, amit számomra tartogat. Könyörögni kezdtem az Úrhoz, vegye el tőlem ezt a fájdalmat. Tüntesd el, Uram. De úgy éreztem, mintha ezt mondaná: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” Azzal, hogy elismerem gyöngeségemet, lehetőséget adok Istennek, hogy ereje megnyilvánuljon bennem.
Aztán rámutatott arra, mi a valódi. Gyöngéden önmagára mutatott: Ő valódi. Istenem valódi. Itt a földön át fogok még élni sok feszült helyzetet, sok csalódást, sok fájdalmat, de tudhatom, hogy az én Istenem valódi, és Ő soha nem hagy el. Újra átéltem a szeretet biztonságát, ami Mózes Józsuénak mondott szavaiból árad az 5Móz 31,8-ban: „Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj.” Meggyőződtem újra, hogy teljesen Istenre kell hagyatkoznom, az Ő jóságában kell bíznom.
Már világos volt, mi a feladatom ebben a nehéz helyzetben. Az Úr arra kért, folytassam az imádkozást, Benne, és csak Benne higgyek és bízzam, Őt keressem, Rá várjak, Rá figyeljek. Olyan jó tudni, hogy semmi nem választhat el az Ő soha nem múló szeretetétől. És ez, barátnőm, EZ valódi.
 

Uram, köszönöm a leckéket, amikkel az életre tanítasz. Újítsd meg, kérlek, az erőmet, miközben Rád várakozom. Segíts, hogy továbbra is Rád vágyakozzam, Téged keresselek minden helyzetben, amivel találkozom. Teljesen Tőled akarok függeni, Istenem. Szeretlek, Uram, és bízom Benned. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.30., Holly Good, www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. május 20., hétfő

Igazi önmagammá válni

„Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében.” Zsolt 139,13


Mivel szeretsz foglalkozni? Ha elég pénzed volna, és biztos lenne a siker, mihez kezdenél?
Csapatépítő tréningünk vezetője tette fel ezeket a kérdéseket kiscsoportunknak. Nem tudtam válaszolni. Elhatároztam, hogy inkább imádkozom, fussunk ki az időből, és ne kerüljön rám a sor. De ha esetleg mégis válaszolnom kell, gondoltam, addig is figyelem a többieket, ahogy álmaikról mesélnek, hátha kapok valami ötletet.
Egyikük az Egyesült Államok első női elnöke szeretne lenni. Egy másik arról beszélt, hogy mindig egy keresztény rockzenekarban szeretett volna énekelni. Bajban voltam.
Itt állok 32 évesen, és fogalmam sincs, ki vagyok, és mik az álmaim. Mindenki engem nézett, én következtem a válaszadással. Kerestem a szavakat. Végül beismertem, hogy nem tudom, mit szeretnék csinálni.
Nem volt egyetlen álmom sem. Sosem töltöttem az időt azzal, hogy hasonló kérdésekkel foglalkozzam. Mindig igyekeztem az lenni, amit mások elvártak tőlem, vagy amire szükségük volt. De igazából ez sem sikerült tökéletesen. Gyakran volt valami kellemetlen érzés bennem, szívem mélyén éreztem, nem vagyok boldog. Állandóan a kiégés szélén álltam.
Nem éltem meg a fent idézett ige igazságát: Isten megalkotta legbelső lényemet, ő állított össze anyám méhében.
Nem azért alkotott, hogy az legyek, aminek mások akarnak, vagy amire másoknak szükségük van. Azért alkotott Isten, hogy az legyek, aminek megtervezett. Eltévedtem önmagam kialakulásának folyamatában.
Mialatt ott ügyetlenkedtem, hogy valami választ találjak, csapatépítő tréningvezetőnk azt tanácsolta, kérdezzem meg Istent, mik az Ő álmai az életemről.
Megfogadtam a tanácsot, és elkezdtem „valódi énem” megtalálásának folyamatát, igazi valómét, ami elveszett az élet forgatagában, és a másoknak való megfelelésben.
Mialatt egyik könyvet a másik után olvastam érdeklődésünk, adományaink, személyiségünk megtalálásáról, kezdtem rájönni, mi az, amit szeretek. Felismertem olyan erősségeimet, amik az idők folyamán természetessé váltak, megtanultam, mire van szükségem érzelmileg a csüggedés ellen.
Most először gondolkoztam el azon, milyen fontos oka van, hogy az vagyok, aki vagyok – a magam lelkesedési irányaival, érzelmi vegyületével. Isten nem azt akarja, hogy utánozzam az ismerős nőket, akiket csodálok, Ő engem egyedinek alkotott, s azt akarja, hogy éljem egyediségemet.
Könnyen elhanyagoljuk önmagunkat, hogy mások szükségleteit kielégítsük, és ezt önfeláldozásnak nevezzük. Olyan kegyesen hangzik. De ezzel azt kockáztatjuk, hogy lezárunk lelkünkben egy kamrát, amiben Isten álmai és ajándékai arra várnak, hogy megnyilvánulhassanak életünkben.
Nos tehát, te mennyire ismered valódi önmagadat? Elgondolkoztál-e már azon, mi az, amit tenni szeretnél? Mi az, ami életre keltené a szívedet, ha biztos lehetnél a sikerben, és meglennének az anyagi forrásaid?
Önmagunk keresésének tűnhet, pedig valójában Isten keresése, ha meg akarod ismerni azt az embert, akivé teremtett téged. Ne felejtsd, Istennek kész terve volt rólad, amikor létrehozott. Ha átadod Neki egyedi lelkesedésed és valódi személyiséged, Isten elvezet az életedről alkotott álmaihoz.


Uram, ismerni szeretném azt az embert, akit magad előtt láttál, mikor teremtettél engem. Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy sose tudjam meg, mi volt a célod az életemmel. Mutasd meg velem kapcsolatos álmaidat, hogy azt ajánlhassam fel a körülöttem élőknek, amit Te akarsz adni nekik általam. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.05.18. , www.proverbs31.org, Renee Swope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó: pinterest)

2019. május 19., vasárnap

Jézus rád vár!

Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

(Lukács 10:38)




A kiegyensúlyozottság megköveteli, hogy a prioritásainkat könyörtelenül nagyító alá tegyük. Mert a számunkra fontos dolgok nem csupán elvégzett feladatok és kitűzött célok listája, hanem szívünk vágyának őszinte visszatükröződései. És az elsőbbséget élvező dolgok az időnket, energiánkat, figyelmünket és a tartalékainkat emésztik fel. A helyes és kiegyensúlyozott mérlegelés fontossága Márta életében nagyon szembetűnő.


Jézus jól tudta, hogy Márta otthonában mindig szívesen látott vendég volt. Az Igében azt olvassuk, hogy Jézusnak "nem volt otthona, ahol fejét álomra hajthatta volna", de Ő gyakran meglátogatta barátai házát, amikor egy kis pihenésre vágyott, vagy éppen a követelődző tömeg elől kellett egy kicsit visszavonulnia. Harminc évesen Isten fia elhagyta földi otthonát, és nincs feljegyzés a Bibliában arról, hogy Ő valaha is visszatért volna oda. Ő azonban gyakran betért Betániába, Márta, Mária és Lázár otthonába, sőt földi életének utolsó hetét is ott töltötte. Jézusnak soha sem kellett azon aggódnia, hogy vajon szívesen látják-e, vagy Márta készen áll-e a látogatására. Mert tudta, hogy Márta mindig fel van készülve fogadására. Vajon Jézus elmondhatja ugyanezt rólunk is? Isten után vágyakozó szívvel éljük-e meg mindennapjainkat? Nyilvánvaló-e számunkra az életünkben jelenlévő Isten, fontosak-e számunkra az Ő tervei, és prioritásai?

Az Isten utáni vágyakozás az Ő lényének elfogadásával kezdődik, majd a következő lépés Megváltóként és Úrként való elfogadása. Mert ha Ő nem Úr minden területen, akkor egyáltalán nem Úr az életünkben. Sokszor nem a személyes kapcsolat elfogadása számunkra a probléma, hanem sokkal inkább az időhiánnyal küzdünk ezen kapcsolat életben tartása érdekében. A kiegyensúlyozottságot azonban csak akkor fogjuk megtapasztalni, amikor összhangba kerülünk Isten számunkra meghatározott tervével életünk minden pillanatában.


Egyik nyáron családunk a Pennsylvaniában lévő Ámis közösségeket látogatta meg. Mindig lenyűgöztek ezek az emberek, és minden percét élveztem a csodálatosan és gondosan megtervezett világukban megélt napoknak. Látogatásunk végén szuvenírt kerestem, ami a nyugalmas, közöttük eltöltött napokra emlékeztetett. A kezem ügyébe akadó dolgok azonban nagyon drágák voltak. Megrögzött vásárló lévén, ez nem ingatott meg vásárlási szándékomban. Ezután eldugott kis mellékutakat jártunk be, kutatva olyan ámis termékek után, melyeket csak kevesen ismertek és olyan vásárlók számára tartogattak akik elég kitartóak voltak meglelésükben. Már éppen kezdtem feladni, amikor egyszer csak egy kicsi, fehér táblát pillantottam meg egy egyszerűen tökéletes ház kerítésén. "Ámis kézműves termékek" állt a táblán. Épp ezt kerestem!




Ahogy kikecmeregtünk az autóból, azonnal megéreztük a bennünket körbeölelő békességet. Olyan volt, mintha egy ismerős, puha takaróval burkoltak volna be bennünket. Suttogásig halkítottuk szavunkat amint a keskeny kő járdán a házhoz tipegtünk. A szúnyoghálón belépve a tornácon gyönyörű ámis kézműves termékeket találtunk, majd egy asszony lépett ki a házból, kedvesen köszöntött bennünket gyönyörű mosolyával, és Máriaként mutatkozott be nekünk. Biztatott bennünket, hogy nézzünk körül, és szóljunk, ha bármire is szükségünk lenne. Be kell vallanom, szánalmasan udvariatlan voltam, ahogy a tornác ablakain keresztül igyekeztem a házba betekintést nyerni. Vendégfogadónk olvashatott a gondolataimban, mert kedvesen felajánlotta, hogy nézzünk körül az otthonában. Már kezdtem attól tartani, hogy sohasem fogja felajánlani!

Mária háza az enyémtől teljesen különböző világba repített. Egy olyan egyszerű életvitelt tárt elém, mely után sóvárogtam. A ház szellősen volt berendezve, csak a legszükségesebb dolgokat lehetett fellelni benne. Életét és mindennapi teendőit vendéglátónk mégis "nyugodt, egyszerű, békés, és derűs" -ként jellemezte. Amikor megkérdeztem, hogy miért döntött ezen életstílus mellett, a következőt válaszolta. Kedves, mély igazságot hordozó szavait soha sem fogom elfelejteni : "Rádöbbentem arra, ha túlzsúfolom életemet és szívemet, akkor nincs elég hely Isten számára." Teljesen egyetértek Máriával!

A kiegyensúlyozatlan élet egy túlzsúfolt élet, ahol nincs hely Isten számára. Könnyen száműzhetjük lelki életünket vallásos cselekedetek sokaságába, és észre sem vesszük, hogy sokszor az Istennel személyesen eltöltött idő kárára tesszük mindezt. Amikor könnyet ejtünk, Isten szeretné azokat letörölni, összegyűjtve minden egyes cseppet, hogy visszaönthesse az életünkbe frissítő, helyreállító esőként. Isten arra vágyik, hogy az Ő karjaiba fussunk, és megosszuk Vele minden fájdalmunkat és örömünket. Atyánk szeretné az Ő erős karjait körénk fonni, és megadni számunkra azt a békességet és kiegyensúlyozottságot, melyre oly kétségbeejtően szükségünk van. 

Ehelyett mi gyakran feláldozzuk életünk irányítását a világ által kínált értéktelen szükségletek oltárán. Mert elfelejtkezünk a valóban értékes dolgokról. Nem azt tapasztaljuk a mindennapjainkban, hogy a fontos teendők türelmesen félretolva vesztegelnek, míg a sürgős elintéznivalók utat nyernek? Persze ezen döntések tébolyt és kiegyensúlyozatlanságot eredményeznek életünkben. Olykor előfordulhat, hogy a fontos dolgok egyben sürgősek is, - de meg kell tanulnunk különbséget tenni a kettő között. Mi tévesen azt gondoljuk, hogy egy tevékeny élet automatikusan egy produktív élet is, és egy sűrű napirend mindenképpen egy kiteljesedett életet eredményez.

Ezzel szemben csodás hírem van. Isten magadért, a személyedért szeret téged, és nem a cselekedeteidért. Keresd az Ő társaságát a mai napon! Különíts el időt az Ő számára. Ő erre vár.




Atyám, gyakran oly elfoglalt vagyok, hogy úgy érzem, hogy teljesen szétcsúszik az életem. Belefáradtam ebbe a kiegyensúlyozatlan életstílusba. Kérlek segíts meghatároznom prioritásaimat, mely Számodra is örömet jelent, és hogy ezáltal az életemre vonatkozó terveiddel összhangba kerülhessek. Szeretném elhatározni, hogy minden napon időt töltök Veled, bölcsességedet és vezetésedet keresve. Szeretlek, Uram! Jézus nevében, Ámen


(Forrás: Girlfriends in God, Daily Devotions, Mary Southerland, He is Waiting for You, http://www.girlfriendsingod.com/2014/3812/, used with permission)

Egy gyakorlat Isten jelenlétének megtapasztalására, - Amikor a szíved nyugtalan

Mi után kutatsz?


A mai napon, éppen most, mi a legfontosabb számodra? Mi késztet arra, hogy az interneten kattintgass, vagy a Pinteresten egyik ötletet a másik után nézd meg, esetleg a Facebookon a végtelennek tűnő hírfolyamot pörgesd magad előtt, kitöltve a fel - felbukkanó különböző agyament kérdőíveket?


"Épp unatkozom." - nyugtatom meg magam, amikor a fenti dolgokat teszem. De ez ennél több, valami mélyebben meghúzódó nyughatatlanság van bennem, mely fogva tart attól, hogy az Egyetlen Egyhez forduljak, Aki kigyógyít jelenlegi állapotomból és felüdíti a lelkemet.


Amire én valóban vágyom, az üde friss legelő, egy csendes, biztonságos és nyugodt hely, ahol minden a helyén van, nemcsak az engem körbevevő világban, hanem a bensőmben is.


Szinte minden nap hajszolunk valamit.


De vajon megtaláljuk-e azt amit oly elszántan keresünk?


Eszembe jut az az Igevers, ahol Jézus megígéri, hogy:

Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. 
(János 10:9)


Jó legelő. Zöld legelő és csendes vizek. Mily csodásan hangzik!

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én egyre kevesebbet szeretnék a szociális média bűvkörében lenni, és egyre több időt szeretnék a Jó Pásztor legelőin eltölteni.

Bármit is keresel a mai napon, az biztos, hogy a nyugalmat és az örömet Jézus jelenlétében fogod megtalálni.

Ha szeretnél hozzám csatlakozni, és néhány percet Jézussal tölteni, akkor érdemes a fenti verset az Ő jelenlétébe vezető ösvényként használni:


- Köszönd meg Neki, hogy Ő az Ajtó, és megnyitotta az utat a Mennyei Atyához a keresztáldozata által. Gondold át mi mindent megtett érted, és engedd, hogy szívedet hála járja át.
- Képzeld el, hogy valóban belépsz azon az ajtón, és hátrahagyod aggódásaidat, a zavaró tényezőket, és átlépsz a túloldalra.
- Szánj időt arra, hogy megvalld mindazokat a dolgokat, melyek távol tartottak Tőle.
- Adj hálát Isten megbocsátásáért és megváltásáért. Álld Őt a hűségéért, és azért, amiért minden egyes alkalommal otthonra lelsz Nála.
- Lépj be Isten jelenlétének zöld mezejére, és pihenj meg ott. Engedd hogy szívedet átjárja az Ő szeretete és szentsége, és meg fogod lelni mindazt amit oly nagyon kerestél.


Akárhogy is telt eddig a napod, akármit is csináltál öt perccel ezelőtt, állj meg és szánj rá néhány percet, hogy valóban belépj azon az ajtón a zöld legelőre, Isten jelenlétébe.


Boldog leszel, amiért megtetted. És Istent is örömmel fogja eltölteni döntésed.







(Forrás: When Your Heart Is Restless:: An Exercise in Practicing God’s Presence, http://onethingalone.com, fotó: pinterest.com)

2019. május 18., szombat

Minden édesanyának tudnia kellene ezt a három igazságot

„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.” 

Ef 6,10

Nem könnyű anyának lenni.
Az egyik legnehezebb szituáció, amit anyaként megélhetek az, amikor magamat okolom gyermekeim helytelen döntései miatt.
Majdnem ilyen nehéz kitalálni, hogyan hozhatom helyre a dolgaikat. Főleg, mikor nagyon jól tudom, milyen komoly következményekkel fog járni az, amibe a gyermekem belekerült.
Igen mély az édesanya szomorúsága, aki tehetetlennek érzi magát.
Szerencsére, Isten pontosan tudja, milyen az, mikor tévútra tért gyermeke van valakinek. Érzi a fájdalmunkat, ismeri szomorúságunkat. És tudja, hogyan biztathat minket Igéjével.
Ezt olvassuk az Ef 6,10-12-ben: „Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.”
Ennek alapján, íme három igazság, amit szerintem tudniuk kell az anyukáknak:
1. Isten nem azt kéri, hogy találjunk magunkban erőt, amivel megoldhatjuk gyermekeink problémáit.
Arra szólít fel, hogy öltsünk fegyverzetet, mert harc az, amibe belekerültünk. Eposzi méretű harc. Az Ő fegyverei nem buta kis önszuggeszciók, amik vagy működnek, vagy sem. Az ő fegyverei biztosak.
Igazság-öv. Szétszórt gondolataimat terelje egybe az a biztos tudat, hogy Isten szereti a gyermekemet.
Józanság-mellvért. Ne a test indulatai szerint reagáljak, dicsőítés és imádság legyen a fegyverem.
A béke evangéliuma. Biztonságban és békében járhatok, tudva, hogy még ha én nem látom is a változást, Isten munkálkodik gyermekem javára.
Hit-pajzs. Hinnem kell Isten időzítésében és módszereiben.
Megváltás-sisak. Bízzak abban, hogy Isten végső célja gyermekeim számára, hogy szoros kapcsolatban legyenek Vele. Lehet, hogy egy-egy helyzet látszólag nem illik bele ebbe a folyamatba, de Isten jót fog kihozni belőle
Isten kardja, a Biblia. Olvassam minden nap Isten nekem írt szerelmeslevelét. A benne foglalt igazságokból fonódjon kötél, mellyel remegő szívemet Isten biztonságához erősítem.
Isten ajándéka, az imádság. Az imát nem utolsó mentsvárként tartsam számon, hanem - mint Isten legbátrabb követői - elsőként az imádsághoz folyamodjam.
Az Ef 6,13-18 biztosít róla, hogy ha ezek mind a helyükön vannak, nem fogunk meginogni. Ezek segítségével rákapcsolódunk egy fölöttünk álló erőforrásra.
2. A csata nem gyermekünk vagy az ő döntései ellen folyik.
Gyakran úgy érezzük, hogy a gyermekünkkel harcolunk. De még mennyire, hogy úgy érezzük! A valóság viszont az, hogy a Sátán mesterkedései ellen tart a küzdelem.
Lesznek csatáink gyermekeinkkel, amit úgy érezzük, nem lehet megnyerni. Mert a Sátán kiforgatja az igazságot. Elfedi a következményeket. Vakká tesz a valóság előtt. Tökéletes tervei vannak, ismerve gyengeségeinket.
Ezért hát a Sátánnal kell megküzdenünk. Ő a valódi ellenség itt is. És mivel jézusi lányok vagyunk, imádságunkban és Isten-dicséretünkben nálunk van a győzelmi erő.
3. A csata a mennyben zajlik.
Küzdeni akarok a gyermekemért mindennel, amire rálátásom van! De ez egyszerűen nem elég.
Ezért olyan fegyverrel kell harcolnom, ami behatol a mennybe: dicsőítéssel és imádsággal. Dicsőítsem Istent önmagáért, és kérjem, távolítsa el a Sátán hatását az adott helyzetből. Ha valaha is kételkednék abban, mekkora ereje van a dicsőítésnek és az imának egy küzdelemben, gyorsan olvassam el a 2Krón 20,1-27-et, mely enyhíteni fogja anyai szívem rettegését.
Jó volna, ha még ma időt szakítanál rá, hogy elolvasd. Csodálatos történet Isten népéről, akik egy náluk jóval hatalmasabb hadsereggel kerültek szembe, de mikor énekelni kezdtek, és dicsőítették az Urat, az ellenség legyőzetett.
Az imádság és dicsőítés kioldja Isten erejét.
Gyengeségük tudata és a győzelem közé az imádság és a dicsőítés vert hidat. És ez történik velünk is. Nem tudom minden ízében megmagyarázni. De tudom és hirdetem. Imáink és dicsőítéseink erősek és hathatósak.
Igen, valóban nehéz anyának lenni. De nem vagyunk egyedül. Isten megérti harcunkat, tudja, mit jelent tévútra tért gyermekeket nevelni.
És mivel Isten, a tökéletes szülő, az idők kezdete óta ezzel foglalkozik, érdemes az Ő tanácsait megfogadnunk.

Atyám, nagyon köszönöm, hogy minden eszközzel felvérteztél, hogy harcolni tudjak gyermekeimért. Hozzád emelem imámat és dicsőítésemet, bízva életük csatájának győzelmében. Jézus nevében, Ámen.




(Lysa TerKeurst: Three Things Every Mom Should Know, Encouragement for today, 2015. 05.12.
www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2019. május 17., péntek

Tetszem Jézusnak, jól tudom

„megmentett, mert gyönyörködik bennem.” Zsolt 18,19b

Négyéves kislányomtól semmi mély mondanivalóra nem számítottam, mikor beszélgetni kezdtem vele azon a forró nyári napon, csak szerettem volna az asztalnál tartani örökmozgó gyermekemet, hogy fejezze be a mogyorókrémes szendvicsét, mielőtt továbbrohan játszani.

- Mit tanultatok ma a szünidei bibliaiskolában? – kérdeztem tőle, miközben rózsaszín műanyag tányérja fölött átnyúlva letöröltem arcáról a mogyorókrémet.

Gyermekem szájához emelte a szendvicsét, beleharapott, s úgy lesett rám a kenyér héja fölött, mint mikor a szomszéd átsandít a kerítésen.

- Azt tanultam, hogy tetszem Jézusnak – csámcsogta. – Nagggyon tetszem neki!

Mintha egy vidám gyerekdalt énekelne. Majd átnyúlt az asztalon, és gyengéden megsimogatta a kezem. – És anya, tudom, hogy te is nagyon-nagyon tetszel neki! – mondta, mialatt ragacsos ujjacskáit az enyémekbe kulcsolta.

Azután mindkét karjával repdesni kezdett, mint egy kismadár, és én azt éreztem, hogy az én szívem is mindjárt szárnyra kel.

Régóta hiszem, hogy Jézus szeret, a kereszt rá a bizonyíték, de mikor a tükörbe nézek, nehéz elhinnem, hogy tetszem is Szabadítómnak.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én gyakran érzem úgy, hogy senki tetszését nem nyerhetem el.

Vannak napok, mikor minden összezavarodik, keserű vagyok, túlhajszolt és kimerült.
Vannak napok, amikor nem tudok hálás lenni, vidám, rugalmas vagy szórakoztató.
Vannak napok, amikor nem okozok örömöt a férjemnek, a gyermekeimnek, de még a legközelebbi barátnőimnek sem.

S ha igazán őszinte akarok lenni, gyakran saját magamnak se tetszem.

De mint megbocsátó barát, a Biblia is visszhangozza kicsi lányom elbűvölő szavait.

A Szentírásból kitűnik, hogy Aki a Kálvária keresztjén a helyünkre lépett, nem csak megtűr minket, fogcsikorgatva vagy szent kényszerűségből. Bármilyen abszurdan hangzik, Ő, Aki előbb szeretett minket, tetszését is leli bennünk. Íme a bizonyíték:

- Mai alapigénk szerint Isten gyönyörködik bennünk
- Ugyanezt mondja ki a Zsolt 149,4 is.
- Ujjongva örül nekünk, állítja a Zof 3,17.
- A Zsolt 147,11 újra kimondja, hogy gyönyörködik bennünk.

Őrület, ha belegondolsz, hogy a Menny tökéletes Hercege gyönyörködik a föld porában élő, hibákkal teli követőiben. De ha tudomásul veszem ezt az egyszerű igazságot, másként tekintek Megváltómra.

Ha elfogadom, hogy Jézus örömét leli bennem, keresem a módját, hogyan örüljek én is Neki. Igyekszem rátalálni napközben, beszélgetek vele, mialatt vezetek, együtt nevetünk gyermekeim butuska bohóckodásain.

Felfigyelek kedvességére a mindennapok taposómalmában – egy rézvörös naplementében a hegyek mögött, vagy mikor egy nehéz napon váratlanul felhív egy jóbarát.

Jelenléte nyugtat meg a zűrzavarban, szeretetét hallom a madarak énekében az ablak alatt, Őt érzem a megmagyarázhatatlan békességben, ami eltölt rohanás közben, vagy ha egy bátorító ige felbukkan tudatom felszínére, mikor legnagyobb szükségem van rá.

Egyszóval, ha tudatosítom, hogy Ő, aki meghalt értem, örömét leli bennem, én is keresem, hogyan gyönyörködhetem Benne.

Dúdolgatom a vasárnapi iskolában tanult kis éneket: „Engem szeret Jézusom, Bibliámból jól tudom”.
De nem felejtem el azt a sokszor figyelmen kívül hagyott igazságot sem, amit egy négyéves kislány mondott nekem teli szájjal, s megörvendeztette vele sóvárgó lelkemet.

Valóban tetszem Jézusnak. – És tudd meg, hogy te is tetszel neki nagyon-nagyon!




Drága Jézus! Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy megváltottál, és annyira tetszem neked, hogy ezzel megszépíted a napjaim. Taníts meg, hogyan tudjak mindig örömöt találni Benned, és úgy szeresselek, ahogy te szeretsz engem. Jézus nevében, Ámen.

Alicia Bruxvoort: Jesus Likes Me, This I Know; Encouragement for today, 2017.06.02.;
www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép:pinterest.com

2019. május 16., csütörtök

Ha Istentől van, megnyugodhatom

„Ezért most azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok.” (ApCsel 5,38-39)

Kezdettől fogva ott éreztem Istent a részletekben. Nehéz munka volt, de hálás voltam érte. Mindent elvégeztem, amit kellett, a végén mégsem úgy sikerült, ahogy vártam.
Voltál már hasonló helyzetben?

Megteszel mindent, amiről úgy érzed, Jézus akarata. Van benne gond is, gyönyörűség is, de ez természetes. Élvezed a pillanatokat, amikor érzed, hogy Isten valami nagyszerűt alkot, aztán hiába teszel meg minden tőled telhetőt, a végeredmény elmarad attól, amire számítottál.
Enyhén szólva lehangoló az egész.

Mai olvasmányunkban Péter és az apostolok igencsak nehéz helyzetben vannak. Hiába maradtak hűségesek, többször bebörtönözték, és meg is verték őket. Ők is emberek, el tudnak keseredni. Ám valahányszor kiszabadultak, ott folytatták, ahol abbahagyták, ahova Jézus szólította őket.

A hatóságoknak egy adott ponton elegük lett az apostolok csökönyösségéből. Összegyűlnek, hogy döntsenek a sorsukról. Ezen a tanácskozáson kér szót a közösség egy tekintélyes tagja, Gamáliel, és a következőt mondja:

„Engedjétek őket szabadon. Ha ez az elgondolás vagy mozgalom emberektől származik, magától felbomlik. De ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket, és úgy látszana, mintha Isten ellen hadakoznátok” (ApCsel 5,38-39).

Ha Istentől van, nem tudjátok megállítani őket.

Mi lenne, ha másként tekintenék Istentől kapott feladataimra?

Szeretettel nevelek egy gyermeket, közösséget vezetek, vagy egy kapcsolaton dolgozom – ha Istentől van, megnyugodhatom. A siker nem a nehézségektől, a befektetett munkától függ, de még az eredményektől sem.

Elég, ha biztosak vagyunk abban, hogy Isten bízta ránk a munkát. Nem vár többet, csak hogy tegyük meg a magunkét. Bízhatunk abban, hogy Ő is megteszi a magáét. Mi nem látjuk a végső eredményt, Ő viszont látja.

Jézus követése mindig gondok (érzéseink, az emberek ítélete, gyors eredmény reménye) és hit egyvelege. Talán azt hittük, könnyebb lesz. Talán abban reménykedtünk, sok örömünk lesz benne. Arra gondoltunk, hogy a gyors eredménnyel teszünk Isten kedvére. Ha csalódottnak érezzük magunkat, gondoljunk arra, hogy:

Ha Istentől van, semmi nem akadályozhatja meg. Nem miattam, hanem Miatta.
Ha Isten kér tőlünk valamit, elejétől végig nyugodtak lehetünk. Megtesszük, ami tőlünk telik.

Hűségesek leszünk. Amikor befejezzük a feladatot, várjuk a következőt. Szeretünk tovább. Szívünket Isten hívására hangoltan tartjuk. Nem engedjük, hogy az ügy kimenetele vagy az elénk tornyosuló akadályok elvegyék örömünket, hogy Isten munkatársai lehetünk.

Ha Istentől van, és ezt tudjuk, egyszerűen lássunk neki, és végezzük el, ami a mi dolgunk. A végeredmény Istentől függ.



Mennyei Atyám! Munkatársadnak hívtál meg, és én végig a külsőségekre koncentráltam. Az érzéseimmel, az eredményekkel foglalkoztam, azzal, hogy szerintem hogyan kellene történnie. Most visszafordítom tekintetem Rád. Ha Tőled van, az nekem elég. Köszönöm, hogy felhasználsz terveid végrehajtásában. Jézus nevében, Ámen.




Suzie Eller: If God Is in It, I Can Rest; Encouragement for today, 2017.08.18.; www.proverbs31.org; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

2019. május 15., szerda

Mit hozol magaddal?

„Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” Zsolt 71,20


Minden család tarsolyában találunk szemetet és drágaköveket. Milyen áldásokat és átkokat hordozol magaddal származásod révén? Milyen családi tragédiákat tapasztaltál, milyen csodákat, újjászületéseket éltél át, vagy mikről hallottál?
Ebből a szempontból én kettősséget hozok magammal: egyik oldalról egy zűrös válás terméke, másrészt nagymamám lángoló imáinak kedvezményezettje vagyok. Felmenőim között van kiátkozott operaénekes és állhatatos vasárnapi iskolai tanító is. Vannak heves antialkoholisták és függőséggel küzdők. Vannak olyanok, akik nem beszélnek egymással, s olyanok, akik fáradhatatlanul dolgoznak az egymás közti szakadékok betömésén.
Életünk első részét sokan azzal töltjük, hogy megküzdjünk a „családi örökség” negatív elemeivel, a továbbiakban meg kétségbeesetten igyekszünk helyrehozni azt, amit akkori reakcióinkkal elrontottunk. Sokan élünk állandó lelkiismeret furdalással azért, amiket elkövettünk, s nem tudunk megbocsátani azoknak, akik velünk tettek dolgokat.
Hát ez nem az a fajta „bőségben élés”, amit Jézus ígért követőinek. Nem lenne szabad lezáratlan ügyeket hagynunk magunk után életünk végén, mert csak továbbadjuk őket az utánunk jövőknek.
Az Ószövetségben olvashatunk „megátkozott” családokról. Nemzedékeken át gonoszat tettek az Úr szemében, és nem volt részük az Ő kegyeiben. De elég volt egyetlen személy, hogy megtörje a családi átkot, és új életet kezdhettek Isten áldásával. Hasonlóképpen egy hosszú időn át kegyelemben élő családban elég volt egyetlen ember, hogy elveszítse Isten kegyeit, s gonosszá tegyen sokakat.
A 2Kir 23,37-ben olvasunk például egy emberről, aki „azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan elődei tették”, vagy egy másikról kicsit korábban: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.” (2Kir 22,2).
Az Újszövetségben viszont azt látjuk, hogy ha Krisztust befogadjuk, új családba születünk: Isten családjába. Világos ebből, hogy nem vagyunk örökségünk foglyai itt a földön, bármikor megfordíthatjuk az irányt. Nem kell „ősapáink” nyomdokában járnunk, akár helyesek, akár gonoszak voltak lépteik, ugyanakkor választhatjuk azt is, hogy követjük őket.
Mániákus családfakutatóként örömmel ismerkedem felmenőim életével, személyiségével, hisz ez segít megértenem, honnan jövök, mit hozok magammal. De az, hogy hová tartok, rajtam áll. Választhatom azt, hogy a saját múltam vagy „ősapáim” világosságra került bűneinek hozadékával foglalkozom, de választhatom azt is, hogy kiegyenesítem az ösvényt, megértem, és megbocsátom az előttem élők bűneit. Dönthetek úgy, hogy mindenben Istent keresem, és áldását kérem az életemre, a gyermekeim életére, és mindazokéra, akik utánam jönnek.
Szeretnék áldás lenni, nem átok a családfánkon. Hát te?


Uram, kérlek, segíts megértenem azokat, akik előttem jártak, és azt, amit örökségül hordozok. Szakítani akarok, Uram, mindennel, ami visszatart, és azt keresni, ami szép volt elődeim életében. Segíts, és használj fel, hogy áldás lehessek a családfánkon. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.03.01., www.proverbs31.org, Nicole Seit, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. május 14., kedd

Mindig ugyanúgy

„Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret.” Zsid 10,36


Kikapcsolom az ébresztőórát, odatámolygok a kávéfőzőhöz, majd fürdőszoba, felöltözöm, megreggelizem, autóba ülök, és irány a munkahely. Talán csukott szemmel is végig tudnám csinálni, s az igazat megvallva, gyakran meg is teszem.
Beérve a hivatalba, indul egy másik rutin. Öt telefonvonal cseng állandóan, ahol az ügyfelek türelmetlenül várnak sorukra. Találkozókat beszélek meg, egyeztetek újra, vagy törlök, végig derűsen mosolyogva. Örülhetek, hisz van munkám.
Ha valaki nézne, megállapíthatná, hogy az életem egyforma napok sorából áll. „Mindig ugyanúgy”. Lehet, hogy most így van, de ez az egyformaság csak egy fejezet az életemből.
Ahogy más fejezetek is véget értek, egyszer ennek is vége lesz, Isten lapoz egyet, és új fejezet kezdődik, új kihívásokkal.
Ha visszanézek életem eddigi fejezeteire, mindegyik fölött elimádkozhatom a 31. zsoltár 15-16a versét: „De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom”.
Nagyon fontos emlékezetünkben tartanunk, hogy mennyei Atyánk a mi javunkra és az Ő dicsőségére rendelte el napjainkat, a „mindig egyforma” napokat is. Bár monotonnak, unalmasnak, zavarónak vagy gyötrelmesnek láthatjuk őket, Isten ezeknek a napoknak a tartalmát is arra használja, hogy egyre inkább az Ő képére és hasonlatosságára alakítson minket. Vágyhatunk változásra, de meg is nyugodhatunk közben Abban, aki sohasem változik. A Zsidókhoz írt levél 13,8 közli velünk, hogy „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké”. Bátorítson ez a vers arra, hogy minden napunkat állhatatosan, a pályáról le nem térve ünnepeljük, hisz Jézus „örökké él, és örökké ugyanaz: irgalmas, hatalmas és mindenkor éppen elég” (Matthew Henry).
Aki legjobban ismer és legjobban szeret minket, jelen van, hogy ellásson mindennel, ami a folytatáshoz szükséges mindaddig, míg meg nem változtatja körülményeinket.
Gyere hát, lássunk a „mindig ugyanúgy” telő napjainkban lehetőséget, hogy Abban bízzunk, Aki mindig ugyanaz. Abban, aki kezében tartja időnket és életünket.


Uram, néha úgy érzem, túlterhelnek életem körülményei, de köszönöm, hogy Te mindig az a megbízható Szikla vagy, amelyre támaszkodhatom. Benned bízom Uram, és kérlek, segíts állhatatosnak lennem, hogy beteljesüljenek rajtam ígéreteid, függetlenül attól, hogy milyennek tűnnek napjaim. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2011.02.28., Zoe Elmore, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)


2019. május 13., hétfő

Minden értelmet meghaladó béke

Itt ülök, és a körülmények ellenére szívem tele van békével.

Ez az érzés a harcok, a fájdalmak között nem jön könnyen, állandó ápolást igényel. De a hozzá vezető út nincs elrejtve előlünk.

„Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé hálaadással. Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban.” Fil 4,6-7

Imádkozz hálaadással, és Isten békéje megőrzi szívedet és értelmedet Krisztus Jézusban. Milyen csodálatos ígéret, amire támaszkodhatunk!

Isten mintha így szólna hozzád: „A hála kihúzza a baj, a csapás tüskéjét. Ezért tanítottam, hogy adjatok hálát mindenért. Van egy titokzatos eleme ennek a tranzakciónak: te hálát adsz nekem (érzéseidtől függetlenül), és én örömöt adok neked (körülményeidtől függetlenül). Ez a lelki – olykor vak - engedelmesség aktusa. Azok számára, akik nem ismernek engem közelről, irracionálisnak, sőt lehetetlennek tűnik a hálaadás szívszorító nehézségekért. Mégis, aki engedelmeskedik nekem ebben, az áldott akkor is, ha a nehézségek nem változnak. A hála megnyitja lelkedet a jelenlétemnek, elmédet az én gondolataimnak. Lehet, hogy semmi nem változott körülötted, a körülmények ugyanazok, s mégis azt érzed, mintha fény gyúlna, ami az én nézőpontomból világítja meg a dolgokat. A Jelenlétemnek ez a Világossága húzza ki a tüskét a bajból.” (Részlet Sarah Young Jesus Calling: Enjoying Peace in His Presence c. könyvéből.)

Vannak napok, amikor nem érzek indíttatást a hálaadásra. Sírva indul az imádkozásom, panaszkodom, olykor harag van bennem. De aztán gondolataim Isten uralkodó hatalmára fordulnak, figyelmem lassan elterelődik önmagamról és nehézségeimről, s érzem, ahogy az ég felé emelkedik az arcom, ahol békét és reményt találok.

Sajnos, ezek a percek elmúlnak, és tekintetem újra lefelé fordul, lelkem megtelik aggódással, kételkedéssel. Ilyenkor sokkal gyakrabban kell Mennyei Atyám ölelő karjába futnom, hogy Nála sírjam ki magam és bátorítást leljek. Ami nem azt jelenti, hogy már nem érzem a fájdalmat – érzem, nagyon erősen – de ugyanakkor azt is érzem, hogy szeretve vagyok, és vigasztal a Teremtő jelenléte. 


Kapcsolódó igeversek:

„Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.” Ef 5,20

„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.” Zsolt 118,1

„Hűségem és kegyelmem kíséri majd, nevemben fölemeli a fejét.” Zsolt 89,25

(Karen Mayes és Sarah Young gondolatai, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. május 11., szombat

Elég vagy Te, Istenem?

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő dicső gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban.” 

Fil 4,19


Elég vagy Te, Istenem? Bizony sokszor feltettem már ezt a kérdést. És egy élet alatt odajutottam, hogy nem csak hogy elég Isten, de elég is kell, hogy legyen. Rá kell vennem a szívemet, hogy legyen biztos ebben az igazságban.
 
Gyerekkoromban még nem fogtam fel, hogy szükségem van Istenre, de arra hamar rájöttem, hogy valami nagyon hiányzik. Hétévesen szexuális bántalmazás ért, tizenegy éves koromban apa elhagyott minket. Mindkét eset után úgy éreztem, kifosztottak, és nem értettem, hogyan lenne képes Isten valaha is meggyógyítani összetört szívemet. Évekig próbálkoztam tehát egyedül gyógyulgatni, igyekeztem jól érezni magam. De semmi sem volt elég, semmi sem működött.
 
Később aztán pusztán hívő keresztényből Krisztust aktívan kereső és követő kereszténnyé lettem. Ettől kezdve érezhető volt a változás.
Mivel már közvetlenül beszélgettem Istennel imádságban és rendszeres bibliaolvasás közben, a hitem növekedni kezdett. Rájöttem, hogy mikor kemény ütés ér - és ilyenek mindig lesznek -, tegyem fel magamnak a kérdést: Elég vagy Te, Istenem?
 
Amikor elárul egy barátom –
Amikor meg kell bocsátanom a megbocsáthatatlant –
Amikor nem tudom valamitől visszatartani a gyermekem –
Amikor a szakadék szélén billeg a házasságom –
Amikor édesanyám rákban haldoklik –
Amikor senki nem értékel –
Amikor munkahelyi harcokat vívok –
Amikor szándékosan meg akar bántani szavaival valaki, akit szeretek –
Amikor tele vagyok adóssággal, és nem tudom, miből fogom kifizetni a számlákat –
Amikor üldöz a múltam –
Amikor padlón vagyok, és nem akarok tovább élni –
- Elég vagy Te, Istenem?
 
Valahányszor felteszem a kérdést, kinyitom a Bibliát, és olvasni kezdem, figyelve minden egyes szóra. Bár gyakran erősen kételkedtem eleinte, Isten igéje mindig elnyugtatta bénító gondolataimat.
A Bibliában a beteljesült vagy állandó ígéretek mind arra mutatnak, hogy egyetlen válasz létezik az „Elég vagy Te, Istenem?” kérdésre: Igen, Ő elég.
 
Semmi sem biztos itt a földön, egyetlen dolgot kivéve: Jézus mindig velünk van. És ha megértjük, kicsoda Ő, kétkedéseink kezdenek elsorvadni.
 
A Biblia szerint Jézus elég nekünk. A Fil 4,19-ben olvassuk: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő dicső gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban.”Felismertem, hogy ez így van. Jézus ott van, megválaszol és eltüntet minden szükséget, kételyt, alkalmatlanságot, félelmet.
Ha mindent elveszítenék is, kibírnám, mert Jézusomat senki nem veheti el tőlem.
 
Éljek bár domboldali palotában, vagy sátorban egy nyomortelepen, Jézus nálam lakik. Ha földre ütnek, térden állva megtalálom Jézusom.
 
Ha úgy érzed, többel sújt az élet, mint amit elbírsz viselni, ne add fel. És főleg ne dőlj be a hazug szónak, hogy Isten nem elég. Tedd fel magadban a kérdést: „Elég vagy Te, Istenem?” Aztán ültesd az Ő Igéjét mélyen a szívedbe, hogy mindig megtaláld az azonnali választ: Igen, Ő elég. Elég nekem, és elég neked. Ő a mi Istenünk, „aki betölti minden szükségeteket az ő dicső gazdagsága szerint a Krisztus Jézusban” (Fil 4,19).
Uram, segíts megértenem és megjegyeznem, hogy a mindenkori elégedettség titka Te vagy. Segíts felismernem jelenlétedet minden körülmények között. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Melissa Taylor: God, Are You Enough?, Encouragement for today, 2013.05.31. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)