2012. október 25. Életcélunk meghatározása
Szeretném bemutatni másik barátnőmet, Jeant:
Jean Fleming egy mélyen gondolkodó nő, élete összeszedett. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan fogalmazná meg életcélját, így válaszolt: "Szeretnék hatni a következő nemzedékre."
A 78. Zsoltár 1-5. verse fejezi ki Jean óhaját, hogy Isten mély igazságát tovább tudja adni gyermekeinek és unokáinak: "elbeszéljük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt." (Zsolt.78:4)
Nehéz összpontosított életet élni azzal a reménységgel, hogy örökséget hagyunk hátra a jövő nemzedéknek. Jean nagyszerű könyvében, a Finding Focus in a Whirlwind World-ben, (Megtalálni az életcélt egy forgószeles világban) ezt írja:
Miközben keressük életünk célját, egy ijesztő problémával kerülünk szembe. Nem érjük el célunkat, ha nem fejtünk ki erőfeszítést, nem vagyunk elszántak vagy elkötelezettek. A mindennapi élet tennivalói elhomályosítják a célt, elvonják figyelmünket a helyes iránytól. Annyira elfoglaltak leszünk, hogy már nincs is időnk annak mérlegelésére, hogy élünk. Platon szerint nem érdemes olyan életet élni, amit időnként nem vizsgálunk át.
Jean egy fához hasonlítja életét. A fa törzse képviseli kapcsolatát Krisztussal, az ágak pedig Istentől kapott felelősségeinek a fő területeit, mint például család, munka, szolgálat és egyéni fejlődés. A fa gallyai szimbolizálják az élet tevékenységeit és lehetőségeit. Néha a "tevékenységek gallyai" szaporodnak és fejlődnek, elhomályosítva a törzset és az ágakat. Ekkor érzi magát csapdában, összezavarodottnak és üresnek. "Újra meg újra fel kell ismernem, hogy az életet nem a tevékenységek határozzák meg. Nem a gallyakra, hanem a törzsre és az ágakra kell elsődlegesen figyelnem. Amit teszek, Jézus miatt teszem, és azért, mert Ő igényt tart az életemre. Amit nem teszek, ugyanezért nem teszem."
Jean számára a céltudatos élet azt is jelenti, hogy időnként meg kell metszenie fáját. "Évente három-négy alkalommal egy fél napot az Úrral töltök, hogy értékeljem életemet, megvizsgáljam, időbeosztásomat, és új célt szabjak az előttem lévő hónapokra. Ezt az időt bibliaolvasással, imádsággal, és énekléssel töltöm. Ez a "metszés" időszaka. Levágom a fölösleges gallyakat, a mindennapi élet illúzióit és ábrándjait, és ez újra képessé tesz, hogy figyelmemet és a szívemet a mennyei dolgokra irányítsam."
Az ilyen csendes elvonulások alkalmával Jean az Úr elé viszi "fáját", és megkérdezi: "Uram, életemnek ebben a szakaszában mit kell tennem, hogy erős és egészséges legyen a közösségem veled? Mire akarod, hogy igent mondjak, és mire, hogy nemet?"
Egy ilyen fél napos elmélkedés után Jean mindig világosan látja, hogy melyik irányba kell haladnia? Nem. De miközben az Úr hangjára figyel, lelke felkészül annak hallására, amit az Úr mondani akar, és szíve harmóniába kerül Istennel. (Linda Dillow)
Jean Fleming egy mélyen gondolkodó nő, élete összeszedett. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan fogalmazná meg életcélját, így válaszolt: "Szeretnék hatni a következő nemzedékre."
A 78. Zsoltár 1-5. verse fejezi ki Jean óhaját, hogy Isten mély igazságát tovább tudja adni gyermekeinek és unokáinak: "elbeszéljük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt." (Zsolt.78:4)
Nehéz összpontosított életet élni azzal a reménységgel, hogy örökséget hagyunk hátra a jövő nemzedéknek. Jean nagyszerű könyvében, a Finding Focus in a Whirlwind World-ben, (Megtalálni az életcélt egy forgószeles világban) ezt írja:
Miközben keressük életünk célját, egy ijesztő problémával kerülünk szembe. Nem érjük el célunkat, ha nem fejtünk ki erőfeszítést, nem vagyunk elszántak vagy elkötelezettek. A mindennapi élet tennivalói elhomályosítják a célt, elvonják figyelmünket a helyes iránytól. Annyira elfoglaltak leszünk, hogy már nincs is időnk annak mérlegelésére, hogy élünk. Platon szerint nem érdemes olyan életet élni, amit időnként nem vizsgálunk át.
Jean egy fához hasonlítja életét. A fa törzse képviseli kapcsolatát Krisztussal, az ágak pedig Istentől kapott felelősségeinek a fő területeit, mint például család, munka, szolgálat és egyéni fejlődés. A fa gallyai szimbolizálják az élet tevékenységeit és lehetőségeit. Néha a "tevékenységek gallyai" szaporodnak és fejlődnek, elhomályosítva a törzset és az ágakat. Ekkor érzi magát csapdában, összezavarodottnak és üresnek. "Újra meg újra fel kell ismernem, hogy az életet nem a tevékenységek határozzák meg. Nem a gallyakra, hanem a törzsre és az ágakra kell elsődlegesen figyelnem. Amit teszek, Jézus miatt teszem, és azért, mert Ő igényt tart az életemre. Amit nem teszek, ugyanezért nem teszem."
Jean számára a céltudatos élet azt is jelenti, hogy időnként meg kell metszenie fáját. "Évente három-négy alkalommal egy fél napot az Úrral töltök, hogy értékeljem életemet, megvizsgáljam, időbeosztásomat, és új célt szabjak az előttem lévő hónapokra. Ezt az időt bibliaolvasással, imádsággal, és énekléssel töltöm. Ez a "metszés" időszaka. Levágom a fölösleges gallyakat, a mindennapi élet illúzióit és ábrándjait, és ez újra képessé tesz, hogy figyelmemet és a szívemet a mennyei dolgokra irányítsam."
Az ilyen csendes elvonulások alkalmával Jean az Úr elé viszi "fáját", és megkérdezi: "Uram, életemnek ebben a szakaszában mit kell tennem, hogy erős és egészséges legyen a közösségem veled? Mire akarod, hogy igent mondjak, és mire, hogy nemet?"
Egy ilyen fél napos elmélkedés után Jean mindig világosan látja, hogy melyik irányba kell haladnia? Nem. De miközben az Úr hangjára figyel, lelke felkészül annak hallására, amit az Úr mondani akar, és szíve harmóniába kerül Istennel. (Linda Dillow)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése