Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. január 31., péntek

Elengedni

„Ám parancsul adta Jákobnak, s mint törvényt rendelte Izraelnek, hogy amit kinyilatkoztatott az atyáknak, azt hirdetniük kell fiaiknak, hadd ismerjék meg a jövő nemzedékek, a fiak, akik majd születnek. Aztán ők kelnek fel és tovább hirdetik gyermekeiknek. Hogy Istenbe vessék reményüket, ne feledjék el Isten tetteit, hanem teljesítsék parancsait.” Zsolt 78,5-7

Minden december elején egyenként szedegetem elő karácsonyi és téli dekorációnk sok-sok emléktől átitatott darabkáit. Egyik különösen kedves számomra, alig várom, hogy előkerüljön. Egy bekeretezett fénykép két kicsi fiamról, ahogy színes, meleg kabátban ülnek a szánkón a frissen hullott hóban. Hátravetett fejjel nevetnek, élvezik a siklást, és az Észak-Karolinában ritka hóesést.
Furcsa, hogy egyetlen fénykép mennyire magába tudja sűríteni fiaim gyermekkorát. Nézem, és a szívem sajog a régi idők után. Felidézem az építőkockás játékokat, az apró karok nyakamra fonódó ölelését.
Nem akartam, hogy vége legyen ennek a korszaknak, ám ma már, hajdan totyogó fiaim fölém tornyosulnak, és mély hangjuk bezengi a lakást. Elmúltak a gyermeki gügyögések, a gyurma, a képeskönyvek. Helyüket elfoglalták kamaszos heccelődések, kocsikulcsok, kollégiumi emailek. A fiúk fiatalemberekké lettek, elhagyták gyermeki szokásaikat. Csak anyu is el tudná engedni őket!
Az idősebbik, Anson, készül vissza a főiskolára, másodéves hallgató lesz. Az új kihívásokkal teli időszaktól rettegve Istenhez fordulok, hogy megnyugvásra leljek.
Isten határozott iránymutatást, majd egy erőteljes ígéretet ad azoknak a szülőknek, akik aggódva figyelik a függetlenség szárnycsapásait próbálgató gyermekeiket.
Határozott iránymutatás: a szülők feladata a tanítás.
Több szentírási részben is olvashatjuk a tanítás parancsát:
„Mindenképpen vigyázz magadra és nagyon ügyelj, hogy amiket saját szemeddel láttál, el ne felejtsd, hanem őrizd meg emlékezetedben egész életedben, sőt add tudtára gyermekeidnek és gyermekeid gyermekeinek is”(5Móz 4,9).
Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz” (5Móz 11,18-19).
Ezt követi az ígéret: ahogy elengedjük őket, bízhatunk benne, hogy gyermekeink megmaradnak Istennel való kapcsolatukban.
Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz” (Péld 22,6).
Taníts, és azután bízz.
A szülőlét isteni partnerség, melyben Isten az irányító társ. Amit mi a parancsnak engedelmeskedve megtanítunk, Isten ígéretével összefonódva be fog érni bennük.
Mi a férjemmel hűségesen, szeretetben tanítottuk Isten igéjét a fiainknak. Most Istenre bízzuk, hogy bevégezze bennük a megkezdett munkát. Nem biztos, hogy azonnal látható jele lesz ennek, történnek majd botlások az úton, de a tanítás és utána az Istenre bízás segíti anyaszívemet elengedni gyermekeit.

Uram, segíts, hogy hűségesen tanítsam Igédet és utaidat gyermekeimnek, aztán bízzam Benned, hogy kíséred őket az úton. Elengedem az irányítást, és bízom abban, ahogy Te munkálkodsz bennük. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Amy Carroll: Letting Go Encouragement for today, 2013.08.09.http://proverbs31.org/devotions/devo/,used with permission.  http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2014/01/lelekerosito-levelek-139.html)

2014. január 30., csütörtök

Megújult reménység 1. rész

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.
(40. Zsoltár 2-4)


Majdnem elfelejtettem milyen felébredni a mély, ronda veremben, melyet klinikai depressziónak neveznek. A sötétség sajnos túlságosan is jól ismert kísérője volt az életemnek. Éveken keresztül próbálkoztam, hogy enyhítsem szívemben és gondolataimban a fájdalmat pótcselekvésekkel, mint például a szolgálatban elért siker, a környezetem elismerése, a perfekcionizmus, a jó cselekvése, finom ételek készítése - csak hogy néhányat megemlítsek.

1995-ben a talaj eltűnt a lábam alól, és két hosszú éven keresztül próbáltam kikecmeregni a sötétség verméből. Még egy könyvet is írtam, "Reménység a depresszióban" címmel, amely leírja a fájdalmas ugyanakkor gyógyító utamat ami teljesen átformált nem csak engem, hanem a jövőképemet is. Isten valóságosan megváltoztatott, és egy új éneket adott a szívembe, amint ajtókat nyitott meg, hogy beszélhessek nőknek az egész világon arról, miként találhatnak reményt a depresszióban. Sokszor ismételgettem a következő szavakat: "Holnap újra átélném a mélység tapasztalatát, mert Isten rengeteg mindenre megtanított általa." És ezt komolyan is gondoltam, de nem hittem volna, hogy a holnap tényleg el fog jönni egyszer. De megérkezett. Hogyan kezeltem a helyzetet? Visszatértem oda, ahol az egész elkezdődött - a teljes összetöretés helyére - és visszaemlékeztem. Atyám újabb igazságokra szeretett volna megtanítani, valamint rádöbbentem arra, hogy bizonyos, korábban a sötétségben megtanult igazságokat már el is felejtettem, melyeket újra fel kellett frissítenem. Nem jó úton haladtam, mert megengedtem magamnak, hogy az emberek elismerése fontosabb legyen számomra, mint Isten elismerése.

 Lehet, hogy nem depresszióval kell küzdened, de a nehéz időket és a sötét napokat egyszer mindannyiunknak meg kell élnünk. Életünk bizonyos szakaszán, egy bizonyos vermet mindenképpen meg kell tapasztalnunk. Lehet, hogy a gödröt saját kezünkkel és döntéseinkkel ástuk, de az is lehet, hogy az ellenség tervezte meg számunkra. A gödör azonban mindenképpen egy gödör- egy hely, a bénító és zsibbasztó kétség helye, melyet emberi törékenységünk és a sötétségből szabadulni vágyó próbálkozásaink táplálnak.

A következő napokban 4 lehetséges lépést fogunk megvizsgálni, mely lehetőséget ad számunkra, hogy friss reményt és új, sötétségből való szabadulást tapasztaljunk meg. Vágjunk hát bele!

Első lépés: Határozd meg a verem célját

Nem olyan régen azt gondoltam, hogy egy egyszerű egészségügyi beavatkozást kell elvégezni rajtam, és amikor felébredtem az altatás után, éreztem hogy bajban vagyok. Az orvos szerint jól sikerült a műtét, de nem számolt a problémás szövetek mennyiségével és a korrekció nagyságával, én pedig nem gondoltam volna, hogy mindez mekkora fájdalommal, gyötrődéssel, funkció zavarokkal jár majd. Nagyon gyámoltalanná váltam, és én nem szeretek gyámoltalan lenni. Tíz napot adtam magamnak, hogy rendbe jöjjek, de szembesülnöm kellett azzal a brutális ténnyel, hogy a felépülés ennél sokkal több időt vesz igénybe. Sőt, az a tíz nap, melyet nagy kegyesen megadtam magamnak tíz fájdalmas hónapra elnyúló lassú gyógyulássá változott. Éreztem, hogy kezdek visszacsúszni abba az ismerős sötétségbe, amit már megjártam egyszer. Az igazat megvallva, jól éreztem ott a mélyben magam. Sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint egy újabb próbálkozás, hogy újra kikecmereghessek onnan. Tudtam, milyen nehéz volt az első alkalommal, és nem voltam most már biztos abban, hogy újra végig tudnám csinálni. És abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán végig akarom-e csinálni.

A büszkeség nagy hibám. Mindig is nehéz volt segítséget elfogadnom, mert úgy neveltek, hogy erős és független legyek. Ha valaki megkérdezte, hogy miként segíthetné a gyógyulásomat, akkor automatikusan azt válaszoltam, hogy "Köszönöm, megoldom magam is, de mindenképpen szólok, ha szükségem lenne valamire." Szerencsére családom és barátaim nem figyeltek erre az abszurd hárításra, és átlépve büszkeségemen, ebédet hoztak, kitakarították a házat, kimostak, átvállalták a tanítói szolgálatomat, vigyáztak csecsemő unokánkra, miközben lányunk heti három alkalommal iskolában volt. Még az ágyból sem volt erőm egyedül kikelni, vagy a lépcsőn segítség nélkül közlekedni, ami persze nagyon kényelmetlen volt számomra. Az igazat megvallva mérges voltam az orvosra, az emberi gyengeségemre, és mindenképpen mérges voltam Istenre is.

Ahogy egy apró szikra hatalmas, pusztító tűzzé tud fejlődni, a le nem kezelt méreg depresszióvá tud nőni. Amint elkezdtem megvizsgálni haragomat és elkeseredésemet, a célja ennek a bizonyos veremnek gyorsan tiszta lett számomra, amint Isten rávilágított egy igazságra, melyet előszeretettel hangoztatok, de ritkán élek meg: Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy szükségünk legyen Istenre, és szükségünk legyen egymásra. Ha a magunk útját járjuk, akkor nagyon könnyen a totyogó kisgyermekhez tudunk hasonlítani, aki fennszóval azt hangoztatja: "majd én megcsinálom!"
Persze, hogy nem boldogulunk egyedül, de a jó hír az, hogy nem is kell egyedül küzdenünk. Tedd le a büszkeségedet barátnőm, és engedd, hogy egy megújult reménység betöltse életedet.

Atyám, lehúz a sötétség, és nem tudok egyedül, saját erőmből kijönni belőle. Tisztában vagyok emberi gyengeségemmel. Nélküled reménytelen az életem, szeretnék benned bízni, és megpihenni a Te gondviselésedben. Segíts, hogy mindinkább Jézushoz hasonlíthassak, és taníts meg azokra az igazságokra, melyeket ez a mélység tartogat számomra. Jézus nevében, ámen.


Most te következel

A próbák nyikorgó féket jelentenek életünkben, arra késztetve bennünket, hogy átértékeljük életünkben fontosnak számító dolgokat, és új megvilágításban szemléljük azokat. Olvasd el 1Péter 1:6-ot, és hasonlítsd össze az élethez való viszonyulásodat ebben a versben leírtakkal.

Ezek a vermek segítenek, hogy elismerjük gyengeségünket, és belássuk, hogy nem tudjuk megélni az életet saját erőnkből. Olvasd el 2 Korintusi levél 12. fejezetének a 10. versét: "Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.". Gondold át gyengeségeidet és küzdelmeidet, és köszönd meg Istennek azokat.  Adj hálát Isten életedben megnyilvánuló kegyelméért.


A próbák meg tudják erősíteni hitünket, ha engedjük. A 2. Korintusi levél 12. fejezetének 9. verse ezt mondja: De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Miként segített neked Isten hatalma, hogy szembe tudj nézni és kezelni tudd a sötétséget?

(Forrás: Fresh Hope, Part 1., Mary Southerland,Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission www.girlfriendsingod.com)


2014. január 29., szerda

Magyarázatok

Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordozlak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg.

 (Ézsaiás 46:4)


"Nagyon nehéz meggyógyítani egy szívet, melyet céltalan élmények törtek össze. Isten gyermekeit azonban nem a magyarázatok, hanem az Ő ígéretei éltetik." Warren Wiersbe fogalmazta meg ezeket a gondolatokat.

Amikor nehézségen mégy keresztül, egy listányi bibliai felsorolás a miértek és a mi okokból nem mindig jelent vigaszt. Igazán Isten ígéretei jelentenek balzsamot a szívnek. Isten ígéretei általában magyarázatoktól mentesek és ritkán sorolják fel a terve mögött meghúzódó okokat,  de mindig rámutatnak a szerető jellemvonásaira jóságos Urunknak.

Vegyük példaként Ézsaiás könyvének 46. fejezetéből a 4. verset. Ha valaki meghajlott idős korban köszvénytől szenved, Isten magyarázata számára igen erőteljes: "Én vagyok, Én vagyok aki hordozlak." Isten szeretné, ha megértenénk, hogy Ő egyedül a forrása a segítségünknek és reményünknek. Isten nem tartozik nekünk magyarázattal. Ő a kereszten már elég magyarázattal szolgált, arra vonatkozóan, hogy az Ő szeretete elegendő minden szükségletünk betöltéséhez.


Olvasd át még egyszer a mai nap igeversét. Egy rövid mondatban Isten megígéri, hogy megment, hordoz és gondoskodik. Miként? Legalább ötször használja a személyes névmást, mellyel magára irányítja a figyelmet. Az Ő ígéreteit az Ő személye által vannak hitelesítve, lepecsételve és felénk kinyilvánítva. Ő hűséges hozzánk. Ő szerető Isten. Ő megment és hordoz téged. Ez egy ígéret.
 
Istenem, nem azért élem túl a mindennapokat, mert elém fekteted a fájdalmas tapasztalataim mögött meghúzódó tervedet. Nem a magyarázatok éltetnek, hanem a Te ígéreteid. Vonj magadhoz általuk, és segíts, hogy szerető hűségedbe tudjak kapaszkodni a mai napon, mert ez elegendő lesz számomra.

 (Forrás:Joni and Friend Daily devotationals. http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)




2014. január 28., kedd

Amikor a lélek vérzik

"Akarsz-e meggyógyulni?"

(János evangéliuma 5:6b)

Amikor a tizenkét éve vérző asszony meggyógyításának történetét olvassuk, akkor nehéz elképzelnünk, itt a XXI. században, hogy ez a típusú betegség ilyen sokáig fenn állhatott. Jézus idejében lévő kezdetleges ismeretek óta a tudomány rengeteget fejlődött, és ma már teljesen valószínűtlennek tűnik az asszony állapota.

A véleményem szerint azonban még a ma is nagyon sok különféle krónikus vérzésben szenvedő asszony él. Nekünk most a szívünk vérzik. 

Nők, akik abban bíznak, hogy a fájdalom egyszer majd elmúlik, mert minden reggel olyan emlékkel a szívükben ébrednek, ami feltépi a sebeket.
Nők, akik vágynak a következő szavak után: "Menj el békességben, megszabadultál szenvedéseidtől."

A vérfolyásos asszony nem különbözött tőlünk. Miközben a látható betegsége fizikai jellegű volt, mégis a lelkének fájdalmai irányították életét. Egy döntő pillanatban azonban, egy meghatározó döntéssel, kinyújtotta kezét Jézus felé gyógyulás után vágyakozva.

Jézus szeretne bennünket megszabadítani, de a börtön celláinkból nem fog kituszkolni bennünket. Ő kinyitja az ajtót, azonban a lépést nekünk kell megtennünk. Választhatjuk azt, hogy tovább vérzünk, megmaradunk fájdalmainkban, és a sebeinket nyalogatjuk. Ne felejtsd el kedves barátnőm, ez döntés kérdése. Jézus így szól: "én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10)
Ő ezt szeretné megadni mindannyiunk számára. Meg kell ragadnunk ezt az igazságot, ugyanúgy, ahogy a tizenkét éve szenvedő asszony megragadta a gyógyulás lehetőségét.

János evangéliumának ötödik fejezetében Jézus találkozik egy mozgás képtelen emberrel egy tónál, ahol a "A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt". Úgy képzelték, hogy amikor egy angyal felkavarja a vizet, akkor az első belépő meggyógyulhat. Ez az ember harmincnyolc év óta volt a betegségében.

Jézus odament hozzá, és feltett neki egy furcsa kérdést: "Akarsz-e meggyógyulni?"

Lehet, hogy mégsem volt ez a kérdés annyira különös. Sokszor jól érezzük magunkat állapotunkban, és egy lepelként bújunk meg mögötte. Lelkileg megsebzett áldozatokként élünk, nem akarva a gyógyulást.

Jézus azt mondta az asszonynak: "A te hited meggyógyított téged. Menj el békességben, és szabadulj meg a szenvedéseidtől." Ugyanezt a gyógyulást ajánlja fel ma is Jézus számodra és számomra is.
 
Atyám, belefáradtam abba, hogy szüntelenül betegként éljek. Szeretném ma kinyújtani a kezem, és megérinteni ruhád szegélyét, hogy meggyógyulhassak. Igen, szeretnék meggyógyulni. Kérlek, adj hitet, hogy szabadságban és győzelemben élhessek. Jézus nevében, ámen.


Hordozol olyan lelki sérülést magadban, amit nehezen engedsz el?

Szeretnél meggyógyulni?

Ez egy kockázatos kérdés. A bénának is fel kellett állnia a megszokott helyéről, meg kellett tanulnia járni, munkát kellett találnia, és meg kellett tanulnia, miként éljen egészséges emberként. Ez nagy változás volt számára 38 év után. 
Ezt te is meg tudod tenni! El tudod engedni a múltat, és győzelemben, szabadságban élhetsz ezután. Miért nem kezded el már a mai napon?

 (Forrás:January 27, 2014   When the Soul Bleeds,Sharon Jaynes
 Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission




2014. január 27., hétfő

Sötétségből a világosságba

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
(40. Zsoltár 2.vers)


A türelem nem a legnagyobb erényem. Nem szeretek várakozni - senkire és semmire sem - ezért nem ajánlatos az élelmiszer boltban a hátam mögött lenni a sorban. Függetlenül attól, hogy ketten vagy tízen vannak előttem, az én sorom minden bizonnyal a leglassúbban halad. Istenre sem szeretek várni ... mégsem volt más választásom, amikor egy olyan gödör mélyén ültem, amelyet klinikai depressziónak neveznek. Üresnek éreztem magam, és mérhetetlenül fáradt voltam. Szüntelenül azt kérdeztem magamtól: "Hogy kerültem ide?"

A depresszió nem egyik napról a másikra ér el bennünket. Még nem találkoztam olyan személlyel, aki reggel felkelvén ezt mondta volna: "Hmmm...szerintem ma a depresszió mély gödrébe fogok beleugrani." És a szabadulás abból a bizonyos gödörből sem történik meg egy éjszaka alatt, mert mindenképpen időre és türelemre van szükség hozzá.

1. Várakozni. A zsoltáros egyszerűen azt mondja: "Vártam". Ez a várakozás azonban nem passzivitást jelent. A várakozás ideje a felkészülést, a pihenést és a gyógyulást foglalja magában.

* Várakozni azt jelenti, hogy elfogadjuk ezt a gödröt. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene. (Ézsaiás 45:3)

Amikor az Igében az ÚR kifejezés nagy betűvel van írva, akkor az "Abba Atya" jelentésre gondoljunk. A fenti vers azt mondja el nekünk, hogy Atyánk már előttünk megjárta az utat, és elrejtett egy kincset, vagy egy titkot minden egyes sötét pillanatban vagy fájdalmas körülményben. Vannak olyan tapasztalatok, melyeket a világosságban nem lehet megszerezni. Várakozni azt jelenti, hogy elfogadjuk ezt a gödröt, tudva azt, hogy a hasznunkat szolgája.
* Várakozni azt jelenti, hogy beismerjük, hogy valami nincs rendjén. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. (Ézsaiás 40:29)
Az érzelmi gyógyulás akkor kezdődik, ha valaki őszintén kimondja: "Szükségem van segítségre!" Férjem egy nagy gyülekezet pásztora volt Floridában, amikor a klinikai depresszió elborította életemet. Két választásunk volt, vagy engedjük, hogy teljesen átláthatók és őszinték leszünk, vagy a szőnyeg alá söpörjük a problémát. Arra jutottunk férjemmel, hogy az a helyes, ha felvállaljuk magunkat, így hát elmondtuk a gyülekezet vezetőségének a küzdelmemet, majd az egész gyülekezettel megosztottuk a problémát. Sok mindent kockáztattunk ekkor, de hatalmas tanulságul szolgált ez számunkra. A megosztott teher mindenképpen könnyebb terhet jelent, mert úgy vagyunk alkotva, hogy szükségünk legyen egymásra.

* Várakozni azt is jelenti, hogy nyugodtak vagyunk. A 40. zsoltár 1. verse így szól: "Vártam..."  tehát hinni és meglelni azt a Valakit, aki egyedül menthet meg bennünket.

Istent nem lehet megismerni a lótásban-futásban. Annyira körbevettek teendőim, hogy elmulasztottam, hogy maga Isten vegyen körül engem. Azon két év alatt, míg a gödörben voltam, visszaadtam vezetői szolgálataimat, mert sokszor még gyülekezetbe sem mentem el a pánik rohamaim miatt. Isten megtanított egy fontos igazságra ezáltal. Számára sokkal fontosabb hogy ki vagyok én, mint hogy mivel foglalatoskodom. Senki sem foglalhatja el a helyemet a szívében.

2. Légy türelmes.  A McDonald's hamburger étterem hálózatának huszonkét évre volt szüksége ahhoz, hogy egy billió dollárt termeljen. Az IBM-nek ehhez negyvenhat évre volt szüksége, a Xerox-nak pedig hatvanháromra. Harvey Mackay, az "Ússz együtt a cápákkal" című könyv szerzője, elmesél egy interjút a 88 éves japán vállalati igazgatóval. A beszélgetés a következőképpen zajlott:

- "Uram, vannak-e a vállalatának hosszútávú tervei ?"
-" Igen"
- "Milyen hosszúak ezek a tervek?"
- "Kétszázötven évre terveztünk"
- "Mire van szükségük, hogy ezek megvalósuljanak?"
- "Türelemre."- hangzott a válasz.


Dávid így szól: "Türelmesen vártam az Urat." A "türelmesen" azt jelenti, hogy fáradtság nélkül, kitartással. Sok évig tartott mire a mélybe leértem, és két évembe telt, mire kijöttem abból a gödörből, de a küzdelmem nem záródott le teljesen. Mert a depresszió időről időre rám tör. Ez az állapot alázatban, és szüntelenül Isten előtt tart engem, így tudatosul bennem, hogy szükségem van Istenre.


Lehet, hogy nem a depresszió gödrében vagy, de mindannyiunk életében eljönnek azok a "nem szeretem napok", amikor valamilyen mélységbe kerülünk. Lehet, hogy ezt a gödröt a saját kezünkkel kapartuk ki, amikor rossz döntéseket hoztunk. Lehet, hogy gödrünket az ellenség gondosan megtervezte számunkra.

Akár hogy is, a gödör az egy gödör. Egy hely ahol bénító félelem és nyomasztó kétségbeesés van, melyet emberi törékenységünk és szüntelen szabadulni akaró próbálkozásaink táplálnak.

A csodálatos hír az, hogy Isten vonzódik az összetört emberekhez. A 40. Zsoltár második verse azt mondja: "Lehajolt hozzám." Figyeld csak meg: nem azt mondja, hogy Dávid fordult az Úrhoz. Az igazat megvallva, Dávidnak ereje sem volt ehhez, így tehát maga Isten fordul hozzá. Ahogy Isten meghallotta Dávid kiáltását, a tiédet is meg fogja hallani.Nem tudom, hogy benne vagy-e egy gödörben, segítségre várva, vagy talán egy közeli hozzátartozód van a mélységben. Egy dolgot azonban bizonyosan tudok. A célja a gödörnek a megtisztítás és a helyreállítás. Add át életed összetört darabjait Istennek. Ő ki tud és ki fog hozni a sötétségből

Atyám! Nagyon fáradt vagyok. Nem hallom a hangod, és nem érzem a jelenléted az életemben. Az erőm véges, és szükségem van a Te erődre, hogy továbbhaladjak. Most szeretném az összetört élet darabkáimat lábad elé helyezni, és bízom Benned, hogy munkálkodni fogsz értem. Jézus nevében, Ámen.

Most te következel:
Olvasd el a 40. Zsoltár 2-5. verseit:
Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.

Karikázd be a cselekvést jelentő igéket ebből a versből. Mit kér Isten, hogy megtegyél? Mit ígér Isten, hogy minden bizonnyal meg fog tenni? Készen állsz arra, hogy Ő valóban Isten legyen az életedben?

Forrás: Coming Out of the Dark, Mary Southerland, January 15th, 2014 

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission

 

2014. január 26., vasárnap

A HÉT IDÉZETE

"Egy idő után megtanulod a különbséget aközött, hogy valakinek fogod a kezét, vagy hogy megláncolod a lelkét.
Megtanulod, hogy a szeretet nem támaszkodás, hanem támogatás.
Ahelyett, hogy vereségeidet a gyermek bánatával fogadnád, elkezded őket a felnőtt méltóságával elfogadni.
Úgy döntesz, hogy utaidat a mára építed, hiszen a holnap talaja oly bizonytalan. 
Ahelyett, hogy várnád, hogy valaki virágot hozzon neked, segítesz valakinek kertet ültetni.
Megtanulod, hogy Isten megadta az erőt a kitartáshoz, és hogy igazán értékes vagy."
Ismeretlen szerző

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.


I. Korinthusi levél 13:12

Gyermekként Észak Karolinai partoknál nőttem fel, rendszeresen úsztam az óceánban, és megszoktam, hogy zavaros vízbe gázolok bele. Még akkor is, amikor a nap sugarai gyönyörűen csillogtak a víz felszínén, a legtöbb esetben az Atlanti Óceán barnás vízében néhány centiméternél mélyebbre nem láthattam. Fiatal agyam állandóan azon zakatolt, hogy a lábam miféle szerzetekkel találkozik ott a víz alatt.

"Jaj, mi volt ez az éles dolog?!"


"Ühhh....valami sikamlóst éreztem!"


"Mi úszott el a lábam mellett?!"


Rejtett félelmeim táplálták élénk képzelőerőmet, medúzákat és csattogó cápa állkapcsokat véltem magam körül. Mivel nem tudtam mi úszkál a környezetemben, aggódva ezt kérdezgettem: "Vajon mit rejt a mély?"


Ritka alkalmak egyikén, amikor begázoltam az óceánba, meglepődve láttam, hogy lábujjaim is látszanak a vízben! Nem tudom mi okozta ezt a szokatlan tiszta állapotot, de akkor a vizeink a Karib tenger kristály tiszta kék vízéhez hasonlítottak.


És akkor rádöbbentem, hogy mennyi gyönyörűség is vesz körül! Ragyogóan színes tengeri hínárt láthattam, ezüstösen csillogó halak és kagylók sodródtak a tengerfenék alján az árral. Egy kép azonban mélyen belém vésődött: egy sárga tengeri hínár körül lenyűgöző kis  fekete és fehér csíkozású vitorláshalak úszkáltak.


Ezek miatt aggódtam annyira?


Máskor ezért a látványért fizettem a nyilvános akváriumban, most pedig a valóságban élvezhettem. Lenyűgözően szép volt minden, és megdöbbentett, hogy ezek a gyönyörű halak mindvégig a zavaros vízben rejtőztek.


Az élet gyakran hasonlít ahhoz a leckéhez, amit aznap megtanultam. Gyakran úgy gázolunk át az életen, hogy nem látunk minden egyes helyzetet egészen tisztán. Nem csoda, hogy időnként megijedünk a szemünkkel nem érzékelhető dolgoktól. 


De csak azért, mert a szépség nehezen látható, nem jelenti azt, hogy nem is lehet rálelni. Gyakran éltem át nehéz élethelyzeteket, amikor nem láttam, hova vezet a következő lépésem. De ez csupán egy kis szeglete volt az egész képnek, mert mi csak részletében látjuk most a dolgokat. Milyen hálásak lehetünk, hogy barátai lehetünk Annak, aki teljességében látja a nagy képet.


Ha az Atya szemével, az örökkévalóság lencséjén keresztül láthatnánk a dolgokat, akkor a felszín alatt fantasztikus dolgokkal találkozhatnánk. Minden egyes napot és pillanatot Isten céllal alkotott meg. Időnként csak homályosan láthatjuk, máskor pedig színről színre szemlélhetjük Isten szeretetét munkálkodása által.

Nem felejtem el, amikor haldokló barátnőm ágya mellett ültem. Nyugodt arcát figyeltem. Azért imádkoztam, hogy Isten akarata minél hamarabb és minél békésebben beteljesedhessen. Ez az időszak, amit egy fiatal, két gyönyörű kisfiú édesanyja mellett töltöttem, nagyon homályos volt számomra. Egyszerűen nem fogtam fel, hogy miért kell életének ilyen gyorsan befejeződnie.


Amikor Istenhez fordultam, és elé tártam kérdéseimet, akkor Ő emlékeztetett arra, hogy barátnőm életének minden egyes perce gyönyörűen és értékesen telt, még azok is, amelyeket ott, a kórházi ágyán, a halál árnyékában töltött. És ahelyett, hogy a fájdalomra és a szomorúságra tekintettem volna, Isten felnyitotta a szememet, hogy megláthassam Isten munkálkodását és célját barátnőm életében. Még most, évek múltán is emlékeimben tisztán él az ő csodálatos élete. A példája, mellyel Isten jóságát hirdette a tragikus valóság közepette, az ő mély hitét mutatta be Atyja iránt, tudva azt, hogy nem csak a jelenben, hanem az örök életében is Istene marad.

Életünk nehéz időszakaiban, amikor zavaros vizeken kell áthaladnunk, és csak részben látjuk a dolgokat, nyugodtan megbízhatunk abban, Aki az egész képet átlátja. A felszín alatt csodálatos dolog húzódik. Adjon számunkra Isten olyan szemet, mellyel tisztán láthatunk.

Atyám! Te egy jóságos Isten vagy. Bízom Benned, és tudom, hogy csodálatos dolgok rajzolódnak ki az életemben, még akkor is, ha most még nem látom igazán. Kérlek nyisd meg a szemeimet, amikor nem látom a Te örökkévaló látószögéből a dolgokat. Kérlek segíts, hogy szorosan beléd kapaszkodhassam, míg minden ki nem tisztul körülöttem. Ámen

Gondold át, és válaszolj:
Miként változnának a dolgok, ha igazán elhinnéd, hogy a nehéz életszakaszod nem fog örökké tartani, és ez csak Isten nagyobb tökéletesebb tervének egy kis részét képezi?

Gondolj néhány élethelyzetedre. Ha most tisztán visszagondolsz, megtalálod bennük Isten csodálatos munkáját? Visszagondolva a nehéz időben felleled Isten csodálatos munkálkodását érted?



Ige a mai napra:


Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint: azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által nemzedékről nemzedékre, örökkön-örökké. Ámen.

(Efézus 3:20-21)


(Forrás: Proverbs31 Ministry, Daily Devotionals, January 24, 2014. Looking for Hidden Beauty, Amy Carroll.  http://proverbs31.org/devotions/devo/ , used with permission)


KÖNYVKLUB: Corrie ten Boom: A menedék, Harmadik fejezet: Karel



1. „Ha mama nem kissapkákat és babaruhákat kötött a környékbeliek számára, akkor biztató, vidám leveleket írt a haarlemi ágyban fekvő betegeknek. Hogy ő maga is élete nagy részében ágyhoz volt kötve, arra nem is gondolt.
– Itt ez a szegény ember, Corrie – kiáltotta, amikor beléptem. – Három esztendeje egy kis szobába van bezárva. Gondolj csak arra, hogy nem látja az eget!
Mama szobájának egyetlen ablakán kinézve a három lábnyira lévő téglafalat láttam.” (43.o.)


Mi tapasztaltunk-e már olyat, hogy a saját problémánk eltörpült vagy észre sem vettük, mert annyira a másik ember élete, problémája foglalkoztatott, az, hogy hogyan adhatnánk neki szeretet, figyelmet…?



2. Elgondolkodtatott minket az, amikor az anya arról beszélt, hogy Bep néni mindig ott érezte magát boldogtalannak, ahol éppen volt, és mindig a korábbi állapotokat dicsőítette, azokat vágyta vissza- holott azok sem tették azelőtt boldoggá. „A boldogság nem függ a körülményeinktől, Corrie. Belül születik.”

Itt tulajdonképpen ugyanaz a gondolat jelenik meg, mint amiről már az első fejezetnél is beszélgettünk: a belülről fakadó boldogság, ami független tud lenni a körülményektől. Ott már beszéltünk arról, hogy működik-e a belülről fakadó boldogság az életünkben. Ezúttal pedig azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy el tudjuk-e képzelni/hinni, hogy változni tudunk e tekintetben? Akarjuk-e ezt, tudunk-e most így dönteni?



3. „mama mindenből ünnepet csinált” (40.o.)

A mi hétköznapjainkat mennyire jellemzik az apró ünnepek?
Vannak-e olyan apró helyzetek, amikor úgy érezzük, ünnepet élünk meg?
Tudunk-e örülni a kis dolgoknak, meglátni a szépet?
Fontos-e ez, gazdagítja-e az életünket, vagy inkább úgy érezzük, hogy erőltetett lenne így élni?



4. „Bep néni halála mindegyik testvérre a rá jellemző módon hatott. Mama és Anna néni kétszer annyit főztek és varrtak a rászorulóknak a szomszédságban – mintha rádöbbentek volna, hogy milyen rövid idő adatik az embernek a szolgálatra. Jans nénihez pedig közelebb került önnön elmúlása.” (44.o.)

Volt-e már olyan élményünk, hogy észrevettük, hogy ugyanazt az eseményt másképp éltük meg, mint egy barátunk, testvérünk vagy más körülöttünk élő ember?
Az anya szavai itt arra mutatnak rá, mennyire befolyásolják a bennünk lévő (jó/rossz) dolgok azt, hogy miként élünk meg egy eseményt, hogyan hat az ránk. Tapasztaltuk-e ezt már magunkon? Milyen következtetést tudunk ebből levonni arra nézve, hogy milyen típusú emberek vagyunk?




5. Nagyon tetszett nekünk az, ahogyan az apa vigasztalta Corrie-t,
miután ő „elvesztette” Karelt:
„… félni kezdtem, hogy vajon apa mit fog mondani – csak nehogy azt, hogy ’Majd találsz egy másikat!’ Mert akkor ez a csúsztatás közénk fog állni. Hisz bensőm mélyén éreztem, hogy nagyon hosszú ideig, vagy tán soha nem lesz másik.
Apával együtt édes szivarfüst jött be a szobába. Természetesen nem mondott hamis, ostoba szavakat.

- Corrie – kezdte-, tudod, mi fáj a legjobban? A szeretet. A szeretet a legnagyobb erő a világon, és ha falba ütközik, akkor nagyon fáj. S ha ez megtörténik, két választásunk van. Megölhetjük a szeretetet, hogy az többé ne okozzon fájdalmat. De akkor meghal egy részünk. Ám azt is kérhetjük Istentől, hogy nyisson egy másik utat a szeretet számára. Isten szereti Karelt – jobban, mint te. És ha Istent kéred, olyan szeretetet fog neked adni Karel felé, amit semmi sem gátol, és semmi sem tör szét. Ha lehetetlen a magunk régi emberi módján szeretni, Corrie, akkor Isten megadhatja nekünk a maga tökéletes szeretetét.” (54.o.)

Vigasztaltunk-e már hamis, ostoba szavakkal? Miért könnyebb az, mint őszintének lenni?

Van-e (vagy volt-e) olyan emberi kapcsolatod, amelyben „falakba ütközik” a szeretet? Ha igen, az apa Corrie-hoz intézett vigasztaló szavai segítenek-e újragondolni a helyzetedet?

(A gondolatokat Andi jegyezte le)


2014. január 25., szombat

Hírek Brazíliából, egy misszionárius naplójából.....Első jelentkezés Santarémból...

Kedveseim, imádkozó és támogató Testvérek!               Santarém, 2014.január 24.

    
                                 
“ Búcsú a piros böröndöktől – egy időre”
Hihettetlen, hogy ezek a böröndök mennyi mérföldet tettek meg és bírtak ki az eltelt évek alatt. S ha még mesélni is tudnának?! Egyelőre pihenőt kaptak az új otthonomban, a vendégszobában. Kicsit elegünk lett egymásból… A tervek szerint január 14-én befutottunk Santarémbe. Napsütéses nap volt. Aki akarta, magához vehette napernyőnek (eső esetében esernyőnek) a repülő lépcsőjénél elhelyezett legalább száz pink ernyő egyikét. Gyalog vonultunk be az épületbe. A hőség mellbevágott, s hamarosan felfedeztem eddig használaton kívüli izzadság-mirigyeimet is. A kis poros repülőtéren a misszió képviselői vártak. Brent még aznap délután fellelkesített és elvitt vásárolni, ugyanis egy üres lakás várt. Így egész gyorsan döntés született egy ágy, matrac és polc ügyében. Külön megköszöntem Istennek az elő éjjelen, hogy saját ágyamban alhattam közel két és fél éves folytonos költözködés után. Hihetetlen!
A PAZ kollegák türelmesek, odaadóak, folyton belefoglalnak a napi programokba, hogy ismerekedjem a várossal, emberekkel, gyülekezettel.  Rendszeres közös imaösszejövetellel kezdjük a hétköznapokat, ami megbeszélés is egyben. Keddenként  gyülekezeti, szerdánként házaknál van összejövetel.  Ezen a héten már elkezdődtek a képzések, megbeszélések a jövő szolgálattal kapcsolatban.  A vendégház-koordinator szerepe kicsit másként néz ki így közelről, mint ahogy elképzeltem.

A PAZ gyülekezetek tagjainak száma a városban eléri a hatvanezret- ez teljesen brazil vezetés alatt van már. A PAZ misszió szolgálata továbbra is új, egyre távolabbi közösségek elérése az Evengéliummal. A gyülekezet és a misszió karöltve szolgája a közös célt az üdvösség érdekében.
A misszió szempontjából a rövid távú segítségek szervezése, fogadása és ellátása az egyik jelentékes terület. Az én szolgáati területem különösen erre irányul. Eddigi bepillantásom szerint egész éven át 10-5 napos szakaszokra érkeznek segítségek kül- és belföldről. Ezek a segítségek gyülekezet építésben vállalnak szerepet a falukban, de idönként orvosi, fogorvosi jellegü csapat is jelentkezik. Az egész utazás lebonyolításáshoz szükséges támasz rajtam keresztül fog futni, kezdve az információval; reptéri fogadtás, programok a városban, és utazás ki a falukba, ahol napokat töltenek munkával. Ehhez is a hajó, kapitány, szakács szerződtetése, bevásárlas, menütervezés, előőőkészületek…kiutazás a csoporttal, alvás a hajón az Amazónászon vagy mellékfolyóján, stb…minden benne van. Ez a rész az, ami egészen más, mint én képzeltem! Határozottan látom, hogy nem egy-emberes munka! Hiszem, kérem az Urat, hogy elsősorban Ő segítsen mindent megértenem mielőtt rámszakad a felelősség, de imádkozom olyan társért vagy társakért, akiket Isten iderendel, hogy közösen hordozzuk a terhet. Amint látod, szolgálatom most is inkább az a “színfalak mögötti” típus, ami támogatja azokat, akik a frontvonalra kerülnek.
A város sokkal kevésbé fejlett, mint a dél-brazíliai városok. A forgalom borzalmas. Még nem volt bátorságom elővenni a PAZ kombiját ( WW kisbusz) és egyet kerülni vele! Nincsenek felfestve vonalak egyáltalan az utakon. Mindenki megy amerre lát. Ehhez rengetek motoros, biciklis is csatlakozik. Az út közepén rendszeres a sárkány eregetők csoportja, akik csak felfele néznek, és nem is törődnek azzal, hogy hol is vannak. A szennyvíz kivezetés az utcára még azzal ízesíti az egészet, hogy nagy árkok vezetnek a padka mellett, ahol gyakran az urubúk keresik kincseiket. (dögkeselyűk) Párás meleg, barátságos emberek, vakító napsütés és váratlan felhőszakadások. Legjobb esetben 30 C alatt marad a hőmérséklet.Ventilátorok (egyelőre kölcsön) pörögnek éjjel-nappal a lakásban.  Udvaromban érik a mangó, iható a kókusz-lé, és potyog az avokádó. Van több fajta gyümülcs is, de nem tudom a nevüket. Este denevérek röpködnek, éjjel kaméleonok rohangálnak a tetőn. Madárcsicsergés minden fele.    


          

Hétfőtől szombatig egy hajóútra megyünk. Első tapasztalat. Egyelőre, mint látogató, megfigyelő leszek. Építkezés lesz, és esténként istentisztelet a falu közösségben, oda hívjuk majd az embereket a család látogatások alkalmával. Már van egy kis csoport megtért ember ebben a faluban, Pajura a neve. (ejtsd: pazsúra) A jövőben rajtam lesz a felelősség ez egész előkészítésben. Félnapos utazás, vagy még több is lehet egy-egy ilyen közösség elérése.

Köszönöm minden imádat, támogatásodat abban, hogy itt lehetek és belefolyhatok az Isten szolgálatába ezen a helyen. Szükségem van továbbra is imáidra:
1.    Testi és leki oltalomért, amint új terülekre lépünk
2.    Intellektuális és lelki kapacitásért, hogy minél gyorsabban felismerjem és elfoglaljam helyem a PAZ szolgálatán belül
3.    Isten vezetéséért új kapcsolataimban
4.    Azokért a lelkekért, akiket Isten rajtunk keresztül akar elérni: meghallják és megértsék az Ő hívását
5.    Banki ügyeim rendeződéséért nemzetközi szinten
6.    A februári hónapban imáimban különösen a jobb szemem javulásáér szeretnék Isten elé járulni. Két éve egy trombózis jellegű probléma a retinát sértette meg, pontosan a macula előtt. (látás középpontja) Nagyon zavaró ez, szükségem van Isteni segítségre! Csatlakozz te is imában!

Én is rendszeresen imádkozom értetek, s kérem Isten gazdag áldását otthonotokra, családotokra, munkátokra, kapcsolataitokra. Legyen mindenben a mi Istenünk dicsőítve!

A következő beszámolóig…
Békesség!

Viktória


Fülöp Viktória
… a PAZ Vendégház koordinátoraként szolgája a missziós területre érkezőket

Missão Projeto AmaZônia
Rua Silvério Sirotheau, 3894-Mapiri
Santarém, PA
68040-020 Brasil

Támogatás: Raiffeisen Bank, Számla: 12011739-01406770-00100004


Menekülés a depresszió gödréből

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.

(40. Zsoltár 2-4)



1995. tavasza volt, és teljesen üresnek éreztem magam. Semmihez sem volt energiám. Teljesen kimerültem. Nem csoda, hogy ilyen állapotban voltam, kimerítő év állt mögöttem.

Zongorista szolgálatom a gyülekezetben inkább terhet jelentett most már, mint örömet. Éneklésem már nem egy lelkes gyermeki szív túlcsordulásaként hatott, hanem egy üresen kongó feladat teljesítés volt inkább. Nagyon élveztem, hogy anya lehetek, de a mindennapi feladataim a gyerekek körül kezdtek kimerítővé válni.

Általában én voltam az, aki mindig kész voltam arra, hogy segítsek másokon, az emberek bizalommal fordultak hozzám tanácsért. Környezetem egy erős asszonyként ismert meg. Szerettem kimagasló teljesítményt nyújtani azokban a dolgokban amikhez nekikezdtem. Ha éreztem, hogy valamit nem sikerül tökéletesre megvalósítanom, inkább hozzá sem kezdtem az egészhez. Könnyen pálcát törtem a másik ember felett... és kevés empátiával fordultam a gyenge embertársaim felé. Most pedig itt voltam én, az erős, és nem tudtam kiszállni az ágyból. A legegyszerűbb döntés súlya is pánik rohamhoz vezetett. Az eddig bölcsességet osztogatónak egy egyszerű bevásárlási lista gondot okozott. Nekem, aki korábban előadásokat tartott rengeteg nő előtt, most tömeg iszonyom lett és nem szerettem emberekkel érintkezni. Az élet nagyobb feladataira nem is mertem gondolni, mert a legapróbb megoldandó dolog is megmászhatatlan hegyként tornyosult előttem.

Az ebédkészítést, házimunkát és bevásárlást nem végeztem el. Azokon a napokon, amikor sikerült kikecmeregnem az ágyból és felöltöznöm, mire a gyerekeink hazajöttek, akkor már jó napom volt. Semmi mást nem akartam csinálni, mint aludni. Azt szerettem volna, ha az engem körbevevő világ nyugton hagyott volna.

Teljesen lebénultam.

Beleestem egy mély, sötét megfoghatatlan gödörbe.
Fogalmam sem volt, hogy kerültem oda. A legijesztőbb az egészben az volt, hogy arról sem volt fogalmam, miként jöhetnék ki onnan.

Azt hittem, hogy csupán fáradt vagyok, és csak egy kis pihenésre van szükségem. Így elmenekültünk a forró párás Floridai időjárásból kedvenc helyemre az Észak Karolinai hegyekbe három hétre. Alig emlékszem valamire abból a nyaralásból. Gyermekeink tudták, hogy valami vészesen nincs rendjén. Még sohasem látták anyukájukat ilyen csendesnek...ilyen nyugodtnak...és ilyen szomorúnak. Dan, a férjem, csendben figyelt, miközben minden este kiöntöttem szívem szomorúságát és félelmét előtte. Úgy tűnt, hogy nem lehet kérdéseimre választ találni. Szemében láttam ugyanazt a növekvő félelmet amit a szívemben is éreztem. Teljesen ismeretlen helyzetben voltunk. Egy idegen tartományban. És fogalmunk sem volt, miként tudnánk ezeken az idegen vizeken evezni. Komoly bajban voltam, és sürgősen segítségre volt szükségem.

Ahogy a napok egyre sötétebbé váltak, Dannel rájöttünk, hogy megoldást kell találnunk, mégpedig minél előbb! Úgy döntöttünk, hogy felkeresek egy lelkigondozót, akiben Dan megbízott. Az első találkozásom Bettyvel eseménytelenül telt, szerintem csupán időpocsékolás volt a vele töltött idő. Tejesen felháborodtam! Rendbe kellett volna hoznia néhány óra alatt, és ez nem sikerült neki. Egy dolgot azonban sikerült megoldania. Megnevezte a gödrömet amelyben benne voltam.

Klinikai depresszió állapotában kerültem, amiről nem sokat tudtam. Mert ugye az erős, odaszánt életű keresztényeknek nem illik depressziósnak lenni. Eddig még senkit sem hallottam volna a gyülekezetben, hogy a depressziót említette volna, vagy bevallotta volna, hogy depresszióban szenved.  Visszahőköltem az életemben lévő nyilvánvaló gyengeségtől. Szégyenkeztem a hatalmas bukásom felett, és mindent megadtam volna azért, hogy kimászhassak ebből a gödörből.

Azt is tudtam, hogy ezt az utat nem tudom egyedül megtenni. A következő évben Dan, Betty, és még sokan mások lemásztak velem ebbe a gödörbe, hogy Isten eszközei lehessenek számomra. Isten valóságosan munkálkodott általuk, hogy kiemeljen a mélységből.

Hiszem, hogy az egyik ok, amiért Isten megengedi, hogy depressziómmal küszködjem, az, hogy másoknak segíteni tudjak.

Neked sem kell a sötétség foglyának lenned.

És nem is kell tehetetlenül állnod, miközben egy barátod, vagy családtagod a depresszióba elmerül.

Isten a világosságra hív bennünket.

Emeld fel hát a fejed, nyisd meg a szíved, halld meg a hangját Annak, aki a legjobban ismer és szeret téged. Ő melletted van és meg fog szabadítani téged.

Uram, úgy tűnik, mintha minden összedőlt volna körülöttem és egy sötét veremben lennék. Szeretném teljesen átadni magam Teneked. Vágyódom utánad, de tehetetlen vagyok és félek. Kérlek, emelj ki innen, és mutasd meg számomra az utat! Jézus nevében kérlek, ámen.

Most te következel:
Nyisd meg szívedet Istened előtt, és kérd meg, hogy mutassa meg számodra a sötét részét az életednek. Amint ezt eléd hozza, írd le a gondolataidat. Légy őszinte önmagadhoz és Istenhez. Minden nap olvasd el a 40. Zsoltár 2-4. versét, és ragadd meg Isten személyesen neked szóló ígéretét.

Még néhány gondolat tőlünk:
Statisztikák alapján, a január-február hónapokban szenvednek legtöbben depresszióban. Egyetértek. Depresszió egy meg nem szűnő tüske a testemben. A következő hetekben néhány áhítat ezt a témát fogja érinteni. Azért imádkozom, hogy a gondolatok segítségül legyenek számodra.


(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission  www.girlfriendsingod.com  

 Escaping The Pit of Depression, January 14th, 2014, Mary Southerland)

2014. január 24., péntek

„Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.”

Zsoltárok 56:9


Egy dolgot biztos minden ismerős tud rólam: gyakran sírok.

Mikor valamelyik kicsikém meghorzsolta a térdét, nem került be a csapatba, megbántódott egyik társa szavai miatt – én sírtam.
Amikor jogosítványt szerzett tizenhat éves lányom először fordult ki a garázs elől az autóval, amikor egy fiú összetörte a szívét, és amikor tavaly átvonult az emelvényen kék ballagási köntösében – én sírtam.

Mikor tehát pár hónappal később a kollégiumi szobájába költöztettük, féltem, nem fogok tudni uralkodni a könnyeimen.
Büszke voltam rá, hogy bejutott a főiskolára, ideje volt szárnyat bontania, mégis az, hogy elmegy otthonról, elviselhetetlenül fájt. Elnehezült a szívem a gondolatra, hogy nem fogom látni álmos mosolyát reggelente, nem kérdezhetem meg minden nap, hogy érzi magát.
Beugrott az a jelenet, ahogy sok-sok évvel azelőtt ott áll pici lánykám rózsaszín, pillangós blúzban, farmer szoknyácskában az óvodai csoportszoba ajtajában, és búcsút int nekem.
Kifordultam a kollégiumi szoba ajtaján, és könnycsatornáim működésbe léptek.
A boldogság, hála, izgalom könnyei voltak. Meg a szomorúságé, szorongásé, anyai féltésé.
Érzelmeim hátterében felbukkant a kérdés: szabad ilyenkor sírni? Sok anya tapsolna örömében, ha kollégiumban hagyhatná a gyermekét. Önző vagyok, ha sírok?

A vegyes érzelmeknek abban a zűrzavaros pillanatában nagyon vágytam Isten vigasztalására, biztatására, és meg is találtam az 56. zsoltár 9. versében.

Arra emlékeztet Isten ebben a versben, mennyire közelről figyeli életünk minden apró részletét. Nem akarja megítélni, hogy „érvényes-e” a szomorúságunk. Együttérzésében könnyeinket összegyűjti függetlenül attól, hogy megalapozottan vagy sem, fontos vagy apró dolog miatt vagyunk-e szomorúak.

Ebben a zsoltárban Dávid szomorúságát valóban kritikus helyzet okozta. Saul, aki saját fiát akarta volna a trónon látni, halálra kereste Dávidot.
Dávidnak ezért egyfolytában menekülnie kellett előle. Mélységesen szomorú volt, félt, nem látta a jövőt. Abból, ahogy érzelmeiről beszél, kiderül, hogy sírni is szokott: „Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.” Zsolt 56,9

Dávid vigasztalást nyert a biztos tudattól, hogy bármin megy is keresztül, Isten mélyen együtt érez vele, és könnyeit kincsként összegyűjti. Életét és jövőjét rábízta Istenre. Nem érezte zavarban magát a könnyei miatt, és mi se szégyelljük, még ha szeretnénk is visszatartani őket. Az élet gyakran nehéz. A gyermekek megnőnek. Megszokott életmódunk felborul. Ilyenkor a könnyek gyakran feltörnek, és sikertelenül próbáljuk visszaszorítani őket.
 
Otthagyni a gyermekedet az óvodában, a kollégiumban, vagy bárhol a kettő között, sokféle szorongást, érzelmet idéz elő. Ne felejtsük azonban el, hogy Isten együtt érez velünk és gyermekeinkkel. Minden könnycseppünket látja, és bízhatunk benne, hogy összegyűjti őket. Akármilyen szomorúság ér ma, tudnunk kell, hogy Isten törődik velünk.

Uram, köszönöm, hogy még nálam is jobban szereted a gyermekeimet, együtt érzel velük és velem is. Add, hogy megérezzem vigasztalásodat, biztatásodat, amikor új korszak kezdődik az életünkben, és anyaként új érzelmi kihívások érnek. Gyűjtsd, kérlek, gyermekeimet a szárnyad alá, vezesd őket az úton, és tartsd őket biztonságban. Jézus nevében, Ámen.


(A fényképet egy orosz anyuka,  Elena Shumilova készítette, 500px.com/ElenaShumilova‎)

(Forrás: Tracie Miles: Where Your Tears Go
http://proverbs31.org/devotions/devo/
used with permission)
http://eszmelkedesek.blogspot.hu/

2014. január 23., csütörtök

Kétség diéta 7. nap: Újra felállni


„Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel, de a bűnösök elbuknak a bajban.”

(Példabeszédek könyve 24:16)

Mindig csodáltam azokat az embereket, akik nem féltek a kudarctól. Tudod, ők azok, akiknek a kudarc csak egy állomás a győzelem felé.

Én nem vagyok mindig ilyen bátor. Valójában, elég kemény tudok lenni önmagamhoz ha hibázok, még hogyha nem is nagy dologról van szó. Van egy kis gonosz részem, ami lejátsza újra és újra a botlásaimat, belém égetve, hogy csalódást okoztam valakinek, hogy milyen türelmetlen voltam a férjemmel, vagy milyen igazságtalan a gyermekeimmel, és mindenféle hasonló dolgot, ami nem sikerült aznap.

Amikor hibázok, hozok egy rossz döntést, vagy vétkezek, a legnagyobb vereségem mégis az, hogy utána fel akarom adni. Talán te is megengeded, hogy a bukásod tönkretegyen, megkötözzön, és fogva tartson.

Amikor a könyvem írásához 1200 nőt interjúvoltam meg, felfedeztem, hogy a múltbeli kudarcaink, és az ebből eredő félelmeink azok, amikből táplálkoznak kételyeink, és ezek bénítanak le minket.

A mai igénk (Példabeszédek 24:16) segített elengednem a kesergést, a bűntudatot, a félelmet és a szégyent, amik rám nehezedtek és visszatartottak. Most olvasd el még egyszer a Biblia verset, és figyeld meg: az igaz is elbukik. Még azok is eleshetnek, akiket megigazított Krisztus. A különbség az, hogy mi nem szándékozunk lent maradni.
Ahelyett, hogy feladnánk, Jézus erőt ad ahhoz, hogy újra talpra álljunk.

Ilyenkor kérjünk megbocsátást. Ez egy újrakezdés lehetősége a gyerekeinkkel, a munkatársainkkal, a házastársunkkal. Mert hisszük azt, hogy ha el is esünk, Isten segít fel minket.

Ahogy olvasod ígéretét a 37. zsoltár 23-24 versében, helyettesítsd be a neved az üres helyekre:
Az Úr irányítja ... lépteit, ….  útja tetszik neki. Ha elesik is  …, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja …

Amikor újra felállunk, az elkövetett hiba segít azzá a magabiztos nővé válnunk, akit Isten alkotott, mert ez tesz minket erősebbé és jobbá - amikor Istenhez megyünk segítségért. Az elkövetett hiba után merünk többet tenni, mint gondolnánk, új dolgokat kipróbálni.
Igen, a kudarc fájdalmas, de előnyünkre válhat. Bölcsebbé tesz, ha kérjük, és érettebbé, ha tanulunk belőle.

Az igazság az, hogy Jézus követése nem arról szól, hogy képesek vagyunk elkerülni a hibákat és tökéletesek leszünk. Inkább arról szól, hogy elfogadjuk gyengeségeinket, és hagyjuk, hogy ezekkel váljunk teljessé Isten tökéletes szeretetében és erejében.

Legközelebb, amikor megbotlasz, kérd Istent emlékeztessen mindezekre az igazságokra. Habár időnként elbukunk, de minden bukással közelebb kerülünk ahhoz a személyhez, akivé válnunk kell, ha Isten kezét fogjuk, hogy újra felálljunk.

Uram, annyira hálás vagyok a kegyelmedért, amit Jézusban nap mint nap megtapasztalok. Mert a lépéseimet te igazgatod, Uram, elhiszem, hogy örömödet leled bennem, még akkor is, hogy ha hibázok is. Szeretném fogni a kezed és bízni benned, hogy Te felhúzol engem a földről és arra használod a bukásaimat, hogy azzá a magabiztos nővé tegyél, amilyennek megálmodtál. Jézus nevében, ámen.

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak”
(Róma 8:1)
„Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.”
(Zsoltárok 37: 23-24 )

(Forrás: 7Day Doubt  Diet, http://reneeswope.com/aconfidentheart/ used with permission)








2014. január 22., szerda

Jeremy

"Hallod, mit mondanak a gyerekek?" Jézus pedig így válaszolt nekik: "Hallom. Sohasem olvastátok: Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet?"
(Máté 21:16)
Miller tanárnőnek sok diákja volt egy keresztény iskolában, de senki sem volt annyira fárasztó mint Jeremy. Tizenkét éves volt, szellemileg kissé sérült, és nem sikerült a másodikos tananyagnál tovább lépnie. Miller tanárnő újra és újra megpróbálta Jeremyt egy speciális osztályba áthelyezni, de a szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy gyermekük az osztálytársaival maradhasson. Ez nagyon bosszantotta a tanárnőt, hiszen tizennyolc másik gyerek tanulmányait is felügyelnie kellett.

Miután az egyik nap a Feltámadásról beszélgettek az osztályban, a tanulóknak egy otthoni feladatot adott. Mindenki kapott egy-egy nagy műanyag tojást, és arra kérte a gyerekeket, hogy tegyenek a tojásba valamit, ami számukra az életet jelentette. A tanulók lázasan tervezgettek, kivéve Jeremyt. A tanárnő azon tűnődött, hogy megértette-e egyáltalán a tanítványa az instrukciókat?

Másnap a gyerekek meghozták a tojásokat, nevetgélve mesélték, hogy milyen meglepetés rejtőzik bennük. Egyik tojásban egy virág volt, a másikban egy műanyag lepke. A harmadik egy mohás követ rejtett. Amikor a tanárnő Jeremihez ért, és kinyitotta a tojást, azt üresen találta. Miller tanárnő arra gondolt, hogy a gyermek valószínűleg nem fogta fel, hogy mit kellett csinálni. Nem akarta megszégyeníteni a sérült kisfiút, így csendben félretette a tojást.

"Tanárnő! Nem tetszik beszélni a tojásomról?" - kérdezte. "De a műanyag tojásod üres" - hangzott a válasz. "Igen, de hát Jézus sírja is üres volt." - mondta Jeremy.
 
Miközben a gyerekek kiszaladtak az udvarra, a tanárnő a teremben maradt, könnyeit törölgette. Mindvégig azt gondolta, hogy csupán időpocsékolás Jeremy oktatása, és közben a kisfiú olyan bölcsességre tett szert, amivel túlszárnyalta osztálytársait. Három hónap múlva Jeremy meghalt. A részvétüket kifejezők, akik megjelentek a temetésen, csodálkozva látták, hogy a kisfiú koporsóján tizenkilenc műanyag tojás volt. Mindegyik üresen állt.




(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. január 21., kedd

Kétség diéta: 6. nap: Megfelelni

„ Mert mi nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik magukat ajánlgatják. De azok sem cselekszenek okosan, akik magukat önmagukhoz mérik és magukat önmagukhoz hasonlítják.”
(2 Kor 10:12)

Szoktad-e hasonlítgatni magadat másokhoz sikertelenül? Talán azt gondolod, nem vagy elég okos, tehetséges, kellemes megjelenésű, vagy éppen elég lelki?

Annyira könnyű azt gondolni, hogyha több mindenünk lenne, vagy többet tudnánk, nyugodtak lennénk. A Biblia egy olyan nő történetével nyit, akinek mindene megvolt, de ez mégsem volt elég neki. (1Móz 2)
Isten Évát gyermekének teremtette, a teremtés koronájának. Mindent megadott neki, amire egy nő vágyhat: intimitás, szépség, biztonság, jelentőség, cél. Sátán mégis előhozta benne a bizonytalanságot, és Éva levette szemeit mindarról, amit kapott és arra fókuszált, amije nem volt.


Pont, mint én. Hallottam én is a kígyó beszédét, hogy lehetnék ennél is több. Egyik nap, amikor olvastam ezt a történetet, feltűnt, hogy a kérdéseivel és javaslataival a kétség magvait akarta szándékosan elültetni Éva szívében. Azt akarta, hogy ne bízzon Istenben, és saját magában.


Az ellenség szavai arra csábították Évát, hogy több akarjon lenni, és többre vágyjon Isten figyelmen kívül hagyásával. Sátán meggyőzte Évát, hogy nem teljes az élete, és a tiltott gyümölcs Istenhez hasonlóvá teheti.
Nevetséges összehasonlítás, de a legtöbb összehasonlítás az. Mégis nem ezt tesszük állandóan? Bárcsak olyan lennék, mint ő… bárcsak olyan házam, férjem, vagy munkám lenne, mint neki… bárcsak olyan jó gyerekeim lennének, mint neki… bárcsak… akkor fontosnak érezném magam, elégedettnek, nyugodtnak.
A mai igénkben, Pál felhívja a figyelmet azokra, „akik magukat önmagukhoz mérik és magukat önmagukhoz hasonlítják” 

( 2Kor10:12) Azzal, hogy összehasonlítgatjuk magunkat másokkal, rá fogunk jönni, hogy sosem leszünk elegek. Megpróbálhatjuk, hogy többet és többet teszünk, de soha nem lesz elég.

Bárcsak Éva arra nézett volna, hogy ő ki, és mije van Isten gyermekeként. De a sátán azt akarja, hogy a hibáinkra, és az alkalmatlanságunkra nézzünk, és aztán kimerüljünk abban, hogy ezeket az érzéseinket rejtegetjük. Nem kell részt vennünk a cselszövésében! Helyette ismerjük fel a hazugságait, mondjunk nemet a kísértésekre és fókuszáljunk Isten elfogadó szeretetére. Ezek után képesek leszünk megköszönni gondoskodását, ígéreteit, mert ezek emlékeztetnek arra, hogy kik is vagyunk Őbenne.


Elfogad…


Efézus 1:3-8 kiválasztott és gyermekévé fogadott.
Kolossé 1:13-14 megváltott és megbocsátotta bűneimet.
Kolossé 2:9-10 Teljes vagyok Krisztusban.

 
Megtart…

 
Róma 8:28 Isten mindent javamra fordít.
Róma 8:31-39 Semmi sem választhat el Isten szeretetétől.
Filippi 1:6 Bizonyos vagyok abban, hogy ha Isten elkezdte bennem a jó munkát, be is fejezi azt.

 
Fontosnak tart…


Efézus 2:10 Isten alkotása vagyok
Efézus 3:12 Bátran és bizalommal fordulhatok hozzá.
Filippi 4:13 Mindenre van erőm a Krisztusban.


Uram, köszönöm, hogy kiválasztottál. Megszentelsz és hőn szeretsz engem. Amikor kísértést érzek, hogy a Te jóváhagyásod nélkül keressem a biztonságom, segíts felismernem a sátán hazugságait, nemet mondanom neki, és sziklaszilárdan állnom a hitben. Emlékeztess mindig, hogy ezt a magabiztosságot Krisztuson keresztül nyerhetem el. Ezt a készséget nem magamnak köszönhetem, hanem ez is Tőle jön. Jézus nevében kértem, ámen.

Azért, mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek,
öltözzétek fel a könyörületességet, a jóságot, az alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést.
(Kolossé 3:12)

Álljatok ellen neki, legyetek erősek a 
hitben, tudva, hogy a ti atyátokfiain szerte a világon ugyanazok a szenvedések telnek be.”


( 1 Péter 5:9)
Ilyen bizodalmunk pedig Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit kigondolni. Ellenkezőleg, a mi alkalmas voltunk az Istentől van.
( 2 Kor 3:4-5)

(Forrás: The 7 Day Doubt Diet, http://reneeswope.com/aconfidentheart/, used with permission)