Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. március 31., hétfő

Megtetted értem...

"Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok. Mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
(Máté 25: 34-40)

Kr.u. 33. évben járunk. Késő Péntek délután van, az idő viharos, egy dombon állok, egy szemétlerakó közelében, Jeruzsálem városfalain kívül. Ott toporgok egy csapat asszonnyal a kereszttől néhány méternyire. Nagy szemekben elkezd esni az eső, fölkavarva a port körülöttünk, belekapaszkodom fejkendőmbe, és közben megtörlöm az esőcseppektől és a könnytől maszatos arcomat.

Nem tudom levenni a szemem Jézusról. Teste meg van merevedve, bőrén a porral kevert vér megszáradt, a háta nagy ívben meghajolt, a karja pedig szélesre van feszítve. Bizonyára nemsokára meg fog halni. Feje a keresztfának ütközik, és felsóhajt: "Szomjazom."
 
Kilépek a csoportból, és hegyezem a fülem: Jézus azt mondta, hogy szomjas lenne? Egy félig részeg katona, fog egy szál izsópot és egy darab rongyot, majd belemártja ecetes borba, és nevetve az Úr arcába nyomja.

Megdöbbenek. Várj! Ne adj neki megsavanyodott bort! Maga az Úr Jézus az, Aki szomjas! Óh, Istenem, bárcsak lett volna egy korsónyi friss forrásvíz nálam! De ami megtörtént, az megtörtént. Már semmit sem tehetek.

Most már ebben az évben járunk. Késő, viharos délután van. Egy idősek otthona mellett haladsz el, és eszedbe jut, hogy önkénteseket keresnek az esti vacsora felszolgálásához...

Jézus azt mondta, ha a környezetünknek segítünk, akkor tulajdonképpen magát, az Urat szolgáljuk. A körülöttünk élő, szükségben lévő emberekről beszélt... Most újra írhatod a történelmet, és odaadhatod Jézusnak azt a felfrissülést jelentő forrásvizet.


(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, You Did It For Me, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. március 30., vasárnap

Mária tényleg odafigyelt Jézusra

Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával. Tanítványai közül az egyik, Júdás Iskáriótes, aki el akarta őt árulni, így szólt:
"Miért nem adták el inkább ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem juttatták az árát a szegényeknek?" Jézus erre így szólt: "Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta."
(János 12:3,4,7)

Heteken keresztül Jézus igyekezett tanítványait felkészíteni arra, hogy nem sokáig lesz már velük, és hamarosan keresztre fogják feszíteni Őt. Szemlélve a tanítványok zavarodottságát miután mindez megtörtént, nyilvánvalóan nem nagyon figyeltek oda Jézus szavaira. Egy személy azonban ténylegesen meghallotta Jézust. Ő pedig Mária volt, Márta testvére.

Az Urat valószínűleg mélyen megérintette Mária szeretetének megnyilvánulása, amikor a jó illatú olajat az Úr lábaira öntötte. Jézus számára még inkább megható lehetett az a tudat, hogy Mária mindezt az Ő temetésére szánta. Talán felmérte ez az asszony, hogy a keresztre feszített bűnözőket nem engedték a temetésük előtt illatos olajjal megkenni, és talán ezt a hálaáldozatot azért mutatta be ekkor Mária, mert jól tudta, hogy Jézus halála után már nem lenne erre lehetősége.

Hogyan állt össze a kép Máriában? Úgy, hogy ő Jézus lábainál ült, és szinte itta a szavait. Ez az asszony átgondolta mindazt amit az Úr mondott, nem vette ezeket a szavakat könnyedén, sőt szívébe zárta azokat. A tanítványok elmulasztották mindezt, és ezért nem volt lehetőségük arra, hogy Mesterüket a keresztre feszítése előtt méltóképpen szolgálják.

Mi is, Máriához hasonlóan, örömet okozunk az Úrnak, ha leülünk lábaihoz és megfontoltan átgondoljuk szavait. Lehet, hogy mások nem hallják ki a lényeget, vagy nem tanulnak belőle, de mindazoknak, akik az Úr szavait isszák, Isten feltárja titkos tervét és célját.

Uram, ma a lábaidhoz ülök, hogy meghallgassalak Téged. Kérlek segíts, hogy megérthessem csodálatos mondanivalódat.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Mary Listened, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. március 29., szombat

A hét idézete...

“Ma imádkoztam érted, és tudom, hogy Isten meg kellett, hogy hallgassa. Éreztem a választ a szívemben, bár Ő nem szavakkal beszélt. Nem kértem gazdagságot és hírnevet, tudtam, hogy téged ezek nem érdekelnek. Sokkal tartósabb kincseket kértem Tőle. Azt kértem Tőle, hogy legyen melletted minden új nap kezdetekor. Hogy adjon neked egészséget, áldjon meg, és küldjön neked barátokat, akikkel együtt járhatod az utadat. Boldogságot kértem számodra a kis és nagy dolgokban egyaránt. De leginkább szerető gondoskodásáért imádkoztam.” (Elisabeth Elliot)

A viharban is nyugodtan alszom

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

(23. Zsoltár 1.vers)


A rossz hírem az, hogy a vihar az életünk realitása. A jó hírem pedig az, hogy a mi Istenünk nagyobb minden viharnál amivel valaha is szembe kell néznünk.

Amikor lányunk Danna, a totyogós időszakában volt, apukájával közösen volt egy kedvenc játékuk. Dan feltette egy magas helyre, majd kitárta karjait, és így szólt: "Ugorj Apához!" Én nagyon aggódtam a játék közben, de Danna nagyon élvezte, és mindig kacagva leugrott apukája karjaiba. Egyszer Dan még Dannanak is túl magasnak tűnő helyet választott, és Danna ugyanazt tette, amit én szoktam tenni, amikor félek: becsukta szemeit. Amikor apukája azt mondta, hogy "Ugorj!", akkor így szólt: "Nem tudok, mert nem látlak Apa!" Dan így válaszolt: "Semmi baj kicsim, én látlak téged!" Kislányom ijedt arcán mosoly jelent meg, majd teljes bizalommal édesapja erős karjaiba repült, mert tudta, hogy apukája minden bizonnyal el fogja őt kapni, ahogy korábban is mindig megtette.
Micsoda stresszoldó technika! Mert a valódi, békével telt élet alapja az, hogy bizonyosak lehetünk abban, hogy Istenhez tartozunk, és Ő mindig mellettünk van, hogy megtartson bennünket.

A mai nap nézzünk át négy másik módját is a stressz kezelésének:

Ne feledd az alapot, melyre építhetsz: Úgy gondolom, hogy a stressz leginkább a téves alapokra helyezett elvárásokból adódik. Ilyenkor úgy gondoljuk, hogy emberek és körülmények olyan szükségleteinket is kielégíthetik, amire egyébként csak Isten képes. Ha megkérdeznéd ismerőseimet, a legtöbben egy erős nőként jellemeznének. Teljesen össze kellett fizikailag, lelkileg és érzelmileg törnöm, hogy rádöbbenjek a tényre, hogy az én erőm csupán emberi adottságaimból és egyéniségemből táplálkozott. Röviden szólva, téves dolgokkal igyekeztem a szívemben lévő űrt betölteni. Két éven át küzdöttem mély depresszióval, és a végén nem maradt más számomra, mint az összetört álmok és a megválaszolatlan kérdések sokasága. Ott, a mélységben, ahol semmi más nem vett körül, mint a darabokra hullt életem szilánkjai, rádöbbentem arra a tényre, hogy Isten minden szükségletemet be tudja tölteni. "Az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm." Ahogy a pásztor gondoskodik bárányairól, Isten ugyanígy gondoskodik rólunk. Ahogy a bárány teljesen pásztorának gondviselésétől függ, nekünk is teljesen Isten gondviselésére és vezetésére kell hagyatkoznunk. Ő a mi Kősziklánk, és ezen realitás világosságában, stresszünk feloldódhat, és teljes belső békére és nyugalomra lelhetünk.

Tanulj meg pihenni. Ezzel nagyon megküzdök. Állandóan a mezsgyéjén járok a tevékeny és a kontroll vesztett életnek. Mindig dacolok az Isten által rendelt pihenő idővel, azt gondolva, hogy hozzám nem méltó sem a fáradtság jelenléte sem a fáradtság következményei. Így hát a stressz arra késztet, hogy állandóan tevékenykedjem, hiszen "annyi tennivaló van még!" A stressz pedig örömmámorban úszik, amikor "csinálok is valamit", és nem csak úgy "elvagyok." Észrevettem, hogy fáradtan sokkal nehezebb a stresszt kezelnem.  Ahogy a bevételünk kilencven százalékán áldás van, ha a tizedet felajánljuk Istennek, ugyanúgy az energiánk is megsokszorozódhat, ha kihasználjuk a számunkra elrendelt nyugalom idejét.

Kezeld a félelmeidet. Isten nem akarja, hogy féljünk. Ő már előre megtervezte minden egyes óriásunk ledöntését. Nekünk az a dolgunk, hogy túllépjünk félelmeinken, hogy Isten erejébe kapaszkodva, és nem pedig a saját erőnkben bízva szembenézzünk ezekkel az óriásokkal. Soha se feledjük Isten ígéretét, hogy Ő tegnap és ma és örökké ugyanaz. Semmitől sem kell tartanunk. Ezt a biztonság érzetet pedig nem azért kapjuk meg, mert elég okosak és talpraesettek lennénk, hanem azért, mert az Úr a mi Pásztorunk, és mi az Ő bárányai vagyunk. Isten segítségével megtanulhatjuk, hogy miként kezeljük a stresszt és a félelmet, hogy ne ezek az érzések uralkodjanak az életünkben.


Ne légy felületes. Megfontoltan kell megválasztanunk életünk értelmét. Az örökkévalóságban gondolkodjunk és ne a napi sürgős feladataink zsarnokoskodjanak felettünk. Életünk értelme a kereszt legyen, és ne a környezetünk véleményétől függjünk. Életünk értelmének az üres sírnak kell lennie és nem pedig a kétségbeesés stresszes börtönének. Amikor úgy érzed, hogy a stressz kezdi átvenni az irányítást, és nincs erőd már folytatni a küzdelmet, akkor pihenj meg Isten igazságában és jelenlétében. Gondold át életedet, és ne feledd, hogy Isten minden szükségletedet ismeri. Ő egy valóságos, belső békéjével tud megajándékozni téged. A stressz teljesen fel tudja emészteni az életünket. A házasságok és otthonok romokban hevernek, mert túlhajszoljuk magunkat. Személyes és családi szükségleteink a teendőink listájának az alján vannak. És mivel nem a megfelelő dolgokra helyezzük a hangsúlyt, célt tévesztünk, miközben az ellenségünk a háttérben jól mulat ostobaságunkon. Állj meg hát, és szállj ki a ringlispilből. Gyere és pihenj meg Isten jelenlétében. Ne lépj tovább mindaddig, míg a stressz fel nem oldódott, és békére nem leltél.

Atyám, nem akarom a békémet feláldozni a stressz oltárán. Kérlek taníts meg igazán megpihenni a Te jelenlétedben, el nem feledve, hogy Te soha sem hagysz magamra, és soha sem fordulsz el tőlem. A mai napon leteszem eléd az én akaratomat, hogy a Te terved teljesüljön az életemben. Te az én Pásztorom és Istenem vagy. Minden bizalmamat egyedül Tebeléd vetem, és dicsőítelek a tökéletes vezetésedért. Jézus nevében, Ámen.
 
A következő héten minden nap olvasd el a 23. Zsoltárt, majd a következő kijelentések mellé írd oda saját gondolataidat arról, hogy Isten miként munkálkodik az életedben:


  • Füves legelőkön terelget: _________________________________
  • Csendes vizekhez vezet engem:____________________________
  • Lelkemet felüdíti:________________________________________
  • Vessződ és botod megvigasztal engem:_______________________
  • Igaz ösvényen vezet az ő nevéért:________________________
  • Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján:_______________
(Forrás: Mary Southerland, I Can Sleep When the Wind Blows, http://www.girlfriendsingod.com/2014/i-can-sleep-when-the-wind-blows-part-2/, used with permisssion)

2014. március 28., péntek

Ne aggódj, a körülmények ellenére TE rendben leszel


Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.
(Jeremiás siralmai 3:22)



A rossz hír hallatán megdermedtem. Egyáltalán nem erre a tájékoztatásra számítottam.

"Önnek duktális daganata van", magyarázta az orvos, "ami azt jelenti, hogy az emlő tejcsatornáinak sejtjei rendellenes elváltozást mutatnak."

"Kétoldali lumpectomiát, vagyis a daganat eltávolítását javaslom azonnali beavatkozásként."

"Most komolyan? Egyébként is vak vagyok. Nem merítettem ki még a szenvedés kvótámat?" futott át első reakcióként bennem a gondolat.

Aztán az első gondolatomat rengeteg "mi lesz, ha" kérdés követte: "Mi lesz, ha rossz indulatú a daganat? Mi lesz, ha nem tudják az egészet eltávolítani és áttét marad bennem? Mi lesz, ha sugár kezelésre kell járnom? Mi lesz, ha ez csak valami borzalmasnak a kezdete?"

Miközben szívem gyorsan vert, férjem orvos agya felmérte a helyzetet, majd megtörve a csendet, egyszerűen ezt mondta: "Minden rendben lesz."

A látszat nem ezt mutatta. Nem tudtuk, mit tartogat a jövő. De hát ez mindannyiunkkal így van, nem? Életünkben sok a bizonytalanság.

Azt szeretnénk, ha az életünk történéseiben ésszerűség lenne. Azt szeretnénk, ha a versek rímelnének, a keresztrejtvények pedig megoldódnának. Mert az a vágyunk, hogy minden rendben legyen. De az igazság az, hogy nem igazán tudjuk, hogy sorsunk miként alakul, mit tartogat számunkra a holnapi nap.

A sebésszel folytatott telefonbeszélgetés után Phillel hallgatagon ültünk tovább. Lelkem sajgott, és mivel nem állt bennem össze a kép, egy elsöprő félelem érzés lett úrrá rajtam. De ez az érzelmi hullám ahelyett, hogy a mélybe húzott volna, inkább kitisztította gondolataimat, és rádöbbentett arra az igazságra, melyre szükségem volt: Lehet, hogy nem lesz MINDEN rendben, de ÉN rendben leszek.

A bizonytalanságban egy mély, belső nyugalom töltött el, mégpedig annak a bizonyossága, hogy Istennek fontos vagyok, és hogy körbeölel szeretetével.

A műtét közben az orvos két golf labda nagyságú csomót távolított el, majd néhány nappal a beavatkozás után Phillel egy orvosi konzultáción jelentünk meg a patológiai eredményekkel kapcsolatban. 

Hálásan mondhatom el, hogy a történetem csodásan végződött. A bizonytalanság időszakában érzelmeim a félelem és a hit, a békesség és a pánik között ingadoztak. A lelkem legmélyén mégis tudtam, hogy minden rendben lesz. Miért? Hát, nem a hatalmas hitem miatt. A magam módján bíztam én Istenben, de mellette iszonyatosan féltem is. Egyedül Isten mérhetetlen szeretete tartott meg ebben az időszakban, mert az Ő "irgalma sohasem fogyott el." (Jeremiás siralmai 3:22)

Drága barátom, Isten mérhetetlen szeretetének köszönhetően te sem fogsz felemésztődni életed eseményeiben. A félelem, méreg vagy bizonytalanság nem fog legyőzni téged. Mert az Ő irgalma végig veled lesz. Még a szívfájdalmad legnehezebb időszakában is megnyugodhatsz az Ő kegyelmében. Isten jelenlétében annyira biztonságban érezheted magad, mint egy magzat az édesanyja méhében.

És ezért lesz minden rendben, - a körülményektől függetlenül, - kedves barátnőm.

Mert ha megerősödünk Isten irgalmában, a félelmeink és problémáink nem fognak felemészteni bennünket, mert az Ő szeretetének és együttérzésének köszönhetően nem lesznek elhordozhatatlan terheink.

Nagyon hálás voltam Istennek, hogy azon nők csoportjába tartoztam, akiknek a szövettani eredményük nem mutatott ki rákos elváltozást. Sok nőnek ennél nehezebb ténnyel kell megbirkózniuk. A biopszia és a műtét után úgy éreztem, nem tudnám feldolgozni a további műtétek és sugárkezelések sorozatát, annak ellenére, hogy tudom, sok nőnek, ha a vizsgálat rákos daganatot mutat, ezen végig kell mennie. Mélyen együttérzek velük!

Lehet, hogy te is egyike vagy ezen asszonyoknak. Lehet, hogy ismersz és szeretsz egy ilyen terhet hordozó nőt. Ne gondold azt, hogy Isten együttérző szeretete megrövidült volna egy ilyen diagnózis esetén, vagy hogy maga a diagnózis bizonyíték lenne Isten elfordulásának.

Semmiképpen sincs így.

Mert lehet, hogy a műtét nem úgy alakul, mint szeretnénk, de Isten ekkor sem hagy el bennünket.

Mert lehet, hogy a terápia nem hozza el a várt eredményt, de Isten ekkor is mellettünk van.

Mert lehet, hogy egy emberi kapcsolatunk tönkremegy, de Isten irgalma ennek ellenére is velünk marad.

Mert lehet, hogy egy reményünk foszlik szerte-szét, de Isten irgalmában ekkor is bízhatunk.

Barátnőm, a terheid ellenére Isten szeret és hordoz téged. Mert ne feledd, lehet, hogy a körülményeid nem lesznek rendben, de Isten véghetetlen szeretetének köszönhetően TE rendben leszel.

Uram, kérlek hordozz a mai napon, és erősíts meg Jelenlétedben. Ha már úgy érzem, hogy elhordozhatatlanok terheim, tölts meg a Te békéddel és biztosíts arról, hogy Te itt vagy mellettem. Erősíts meg abban a tudatban, hogy minden vihar ellenére, ÉN rendben leszek. Jézus nevében, Ámen.

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.
(Római levél 8:38-39)
(Forrás: http://proverbs31.org/devotions/devo © 2014 by Jennifer Rothschild.  You will be OK, All rights reserved.)

2014. március 27., csütörtök

Hamis remények

Odavezették a szamarat a csikójával együtt, ráterítették felsőruhájukat, Jézus pedig ráült. A sokaság legnagyobb része az útra terítette felsőruháját, mások ágakat vagdaltak a fákról, és az útra szórták.
Az előtte és utána menő sokaság pedig ezt kiáltotta: "Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban."
(Máté  21:7-9) 
A pálmaágakat lengető emberek nagyon izgatottak voltak. Ez persze nem meglepő, hiszen hatalmas reményeik voltak Jézussal kapcsolatban. Úgy gondolták, hogy a római elnyomóikat Jézus majd kiűzi a Szent városból, a megterhelő adók alól pedig felszabadítja őket. Jézus lesz majd az, aki táplálni és védeni fogja népét, és a nemzet méltóságát pedig jól megérdemelten ismét felemeli.
A hét előrehaladtával a tömeg hangulata azonban megváltozott. "Miért nem teszi meg Jézus a szükséges lépéseket?" - kérdezgették egymástól. "Igaz, hogy egyszer-kétszer megjelent a templomban, de miért vonul vissza esténként a városfalon kívülre egy közeli falucskába? Miért nem a "megfelelő" emberekkel tölti az idejét, olyanokkal, akik közel vannak a politikához, akik igazán befolyásosak?", tanakodtak maguk közt.

A hét közepére az emberek hangulata teljesen megfordult. A történet folytatását pedig már jól ismered...elgondolkodtam azon, hogy vajon mennyire különbözünk a Jézus korában élő emberektől? Amikor hatalmas reményeink vannak, amikor úgy gondoljuk, hogy kényünk-kedvünkre irányíthatjuk Isten tervét, vagy amikor azt hisszük, hogy az Úr feladata az, hogy életünket könnyebbé tegye... nem gondolod, hogy ilyenkor Istent dicsőítő énekünk egy kissé üresen gong?

Akkor is zengjük hozsannánkat a Magasságos Istennek, amikor a virágvasárnap szürke hétfővé változik? Ne színtelenedjen  el énekünk és ne váljon egy fakó, hányaveti dicsőítéssé, amikor Isten nem teljesíti elvárásainkat. Áldjuk Jézust önmagáért, és ne azért, akinek mi szeretnénk Őt látni.

Dicsőítelek Uram, azért Aki vagy, és amit tervezel véghezvinni szent akaratod alapján. Egyedüli reményem az, hogy elvégzed dicső célodat az életemben.
(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Wrong Expectaions, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. március 26., szerda

Mindent felajánlva

"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát."
(Márk 12:43-44)

Kennel mindig örömmel kapcsolódtunk be az évenként megrendezett "Kerék-marathon"-ra, hogy a helyi egyetem sérült emberekért létrehozott központját támogathassuk. Ilyenkor szponzor íveket töltünk ki, és barátaink adományokat ajánlanak fel minden egyes körért amit megteszek a pályán. 
Egyik évben elhatároztam, hogy a régi, hagyományos kerekesszékem helyett  az új, sokkal gyorsabb elektromos székemmel fogok benevezni a versenybe. Amikor elkezdődött a verseny, azonnal az élre törtem, mindenkit magam mögött hagyva. Körbe száguldozva, felfigyeltem egy kvadriplégiás fiatalemberre, aki minden erejét beleadva haladt előre, míg édesapja mellette sétálva biztatta. Ez a fiú igazán megizzadt minden egyes centiért. Néhány percenként elszáguldottam mellette, és nem tudom, hogy sikerült-e akár egyetlen kört is teljesítenie az engedélyezett egy óra idővallumban, de apukája végig mellette volt, bátorítva őt a továbbhaladásra.
A tizenhetedik köröm körül lelassítottam, hogy a fiatalember mellett lehessek. Nekem legrosszabb esetben a karom fájt, amint az "előre" gombot nyomtam, de itt volt ez a kvadriplégiás fiú, aki fájdalmasan megizzadta minden egyes centijét a körének. Micsoda eltökéltség kellett ahhoz, hogy a kitűzött célt elérje!
Megnyertem a versenyt, és örültem, hogy a felajánlások által a központot támogathattam. De most visszatekintve a rendezvényre, az én összes köröm nem ért fel a fiatalember egyetlenével. Csakúgy, mint az özvegyasszony a Bibliában, aki mindenét odaadta, az én kvadriplégiás barátom is az első helyen futott be mindannyiunk szívében.

Atyám, amikor valamit felajánlok Neked, akkor szeretnék erőmön felül ajándékot hozni Eléd. Segíts kérlek, hogy a meg nem lévőt is felkínáljam, hogy azt Te aztán csodálatosan megsokszorozhasd.

(Forrás: Giving All You've Got, Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. március 25., kedd

Fogadalmaim megújítása


„Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.” 
Zsolt 50,14-15.

Fiatal lányként nagyon szerettem volna karcsú lenni. Ehelyett én voltam a „duci lány” az úszócsapatban, az enyhén túlsúlyos a tánccsoportban, és mindig rosszul éreztem magam kétrészes fürdőruhában. 15 évesen felfedeztem a fogyasztó turmixokat, és rengeteget tornáztam, sportoltam, mozogtam.
Működött! Jó sok kilót leadtam, s végre jól éreztem magam a bőrömben.
Ekkor tettem magamnak egy fogadalmat: soha többé nem leszek kövér.
Első terhességem alatt annyira rettegtem a hízástól, hogy napi 5 km-t futottam minden nap a szülésig. Bármilyen áldozatra képes voltam, csak tartani tudjam magam a fogadalmamhoz. Karcsúság utáni vágyam szolgálatában álltam.
Ryan születése után még vékonyabb szerettem volna lenni. Elsősorban cukormentes italokból és keménycukorkából állt a diétám. Néha megengedtem magamnak egy-egy étkezést vagy pár falatnyi valódi ételt. Gyorsan leadtam újabb 5 kilót.

A kislányommal való terhesség alatt egy belső seb miatt ágynyugalomra ítéltek, abba kellett hagynom a testmozgást és a diétázást. Lauren megszületése után az ellenkező végletbe estem, mindent megettem, amit láttam, és felszedtem magamra 18 kilót.
Sokáig nem értettem küzdelmemet a kilókkal, mígnem egy tanítást hallottam az öröklött hajlamaink és az önmagunknak tett fogadalmak kapcsolatáról.
Emlékszem, hogy a szüleim állandóan küzdöttek a túlsúlyukkal. Sőt, tudomásom szerint a családban ez már nemzedékek óta probléma. Olyan örökség volt ez, amit saját erőmből akartam leküzdeni.
És ahelyett, hogy az Úr elé vittem volna problémámat, és az Ő szabadítását kerestem volna, megfogadtam, hogy magam leszek úrrá a helyzeten. SOHA többé nem leszek kövér.
Csakhogy ez a fogadalom nem csak az egyik, hanem mindkét végletbe belehajszolt. Rádöbbentem arra, hogy egészséges belső egyensúlyt csak úgy fogok találni, ha átadom küzdelmeimet az Úrnak.
Új fogadalomra volt szükségem, olyanra, amit nem magamnak, hanem Istennek teszek. Ami arra vonatkozik, hogy átadom neki az irányítást. Mindig.

Mai alapigénk arra bátorít, hogy a bajban mindig fordulhatunk az Úrhoz, és Ő ígérete szerint megszabadít bennünket, mi pedig  az életünk által fogjuk Őt megdicsőíteni. Az a probléma, hogy legtöbbször mi akarjuk kézben tartani a dolgainkat, és a saját erőnkből akarjuk legyőzni a nehézségeinket.

Mi lenne, ha felajánlanánk Istennek az irányítási igényünket?

Mert, ha az elhatározásainkat a saját erőnkből akarjuk teljesíteni, akkor állandóan önmagunkra figyelünk, és ez állandó belső küzdelmet, békétlenséget okoz.
Az Úrnak tett fogadalmak viszont Krisztusra összpontosítanak, és ezáltal belső békességet hoznak.
Van olyan ígéreted, amit azért tettél önmagadnak, mert akár generációkon át tartó fájdalmakat, küzdelmeket tapasztaltál a családodban? Vannak olyan minták, amiktől szabadulni akarnál? Nem föltétlen a túlsúlyra gondolok. Lehetnek másfajta generációs megkötözöttségek: erőszakosság, idegesség, szexuális kicsapongás, a függőség különböző formái, vészmadárkodás, pletykálás, stb.
Felszínesen szemlélve hasznosnak tűnhet az önmagunknak tett fogadalom, de ha jól meggondoljuk, akkor nem érünk el vele mást, mint hogy hátráltatjuk a lelki fejlődésünket, mert a fogadalmainkat kezdjük szolgálni az Úr helyett. Az egészségemnek jót tett hogy nem akartam tovább vinni az egészségtelen táplálkozás mintáját amit családomban tapasztaltam. De nem tudtam maradandó sikert elérni és nem leltem békességre, míg át nem adtam teljesen életemnek ezen területét is az Úrnak.

Most már nem állok messze az egészségesnek mondható testsúlytól. Nem a saját erőmből értem el ezt az eredményt. Azóta is napról napra tanulom, hogy életem minden mozzanatában – beleértve az ételek iránti vágyakozásomat is - az Úr segítségére hagyatkozzam.

Uram, ha a saját erőmre támaszkodom, akkor kifáradok és elesem. Segíts, hogy Benned bízzam. Igéd biztat, hogy ha Hozzád fordulok, megszabadítasz! Köszönöm, hogy a Te Neved ereje szabadságot ad. Egyedül a Te erődre és irányításodra akarok ezentúl hagyatkozni. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Stephanie Clayton: Renewing My Vows, www.proverbs31.org/devotions)

2014. március 24., hétfő

Könnyebb a másikat hibáztatni

„Ahol a kevélység tanyáz, ott veszekedés van, az alázatosaknál bölcsesség lakik.” 
Péld 13,10

Tudjátok, melyik az a szó, amit legnehezebb kimondani? „Tévedtem”.

Olyan könnyű észrevenni, ha a másik hibázik. Olyan könnyű akarni, hogy valami az ő hibája legyen. Olyan könnyű bírálni, cinikusan reagálni, beszorulni saját perspektívánk korlátai közé.

És milyen nehéz, lányok, elismerni saját hibáinkat. Azt, hogy mi tévedtünk. Azt, amiért nekünk kell felelni.

Én sokat küzdök ezzel. Nemrég egyik gyermekemet kellett kiigazítanom, mikor másra próbálta hárítani a felelősséget. Könnyű volt meglátnom a büszkeséget, a bizonytalanságot, a félelmet ítélkező szavai mögött. Hogy miért?

Mert mindezt magamban is látom.
Nehéz elismerni, ugye?
Beszélgetésünkben el kellett magyaráznom valamit a gyermekemnek, amit én is csak most tanulok. Az ítélkezésről. A hiba áthárításáról. S arról a veszélyről, ahova ez vezet.

Legtöbb konfliktusban lehetőségem van választani:
A büszkeség útján haladok, azaz a másikat hibáztatom, az ő tévedéseire összpontosítok, nem ismerem el a magam szerepét az ügyben. Ha így teszek, táplálom büszkeségemet, s egyre inkább eltávolodom az Úrtól.

Vagy választom az alázat útját: őszintén elismerem a magam szerepét a konfliktusban, belátom, hol hibáztam, és bocsánatot kérek. Ha így teszek, növelem alázatosságomat és egyre inkább fogékonyabb leszek az Úr vezetésére.
A Bibliát át- meg átszövi ez az elv:

Jak 4,6: "Az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad".

Péld 29,23: „Az embert a gőgje (porig) megalázza, de az alázatost megbecsülés éri.”

Mt 23,12: „Aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.”

Tudom mindezt. Hiszem is. Akkor miért olyan nehéz mégis követni néha?
Az én agyam ilyen irányba szokott elindulni, mikor egy-egy konfliktust elemzek magamban: „Na de ha egyszer nem az én hibám? Az nem igazság, hogy magamra kell vegyem, mikor a másik tette/mondta ezt és ezt.”
Ez az irány téves. Nem arról van szó, hogy magadra kell venned a hibát. Csak ismerj el annyit, amivel te járultál hozzá a konfliktushoz. Ha alázatos szívvel gondolkodom egy konfliktusról, arra kell figyelnem, én mit tettem hozzá.

Ha a másik nem látja be a hibáját, az nem a mi gondunk, hagyjuk az Úrra annak elrendezését.

A konfliktus kemény dolog, de vannak rejtett ajándékai. Áldás és hála járhat vele. De ezeket az ajándékokat csak akkor veszem észre, ha abbahagyom a másik szidását, és a magam szerepét kezdem átgondolni.

Uram, szeretném ebben is tanításodat követni. De nagyon nehéz. Dühös vagyok, ideges, és szenvedek. Az utolsó dolog, amit szeretnék ebben az állapotban az, hogy a saját hibámat, tévedéseimet próbáljam megtalálni. Pedig tudom, hogy ezt kellene. Kérhetlek, hogy lágyítsd meg a szívemet? Hogy segíts a fájdalom mögé látni? Segítenél, hogy abbahagyjam a másik ócsárlását, az ítélkező gondolkodást? A te dicsőségedre szeretnék élni ebben a helyzetben is. Igazán ezt akarom. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás:Lysa TerKeurst: When It Feels Better to Blame Someone Else, www.proverbs31.org/devotions
fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)


2014. március 23., vasárnap

"Zozó" bizonyságtétele

Egy reggeli imádság

„Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” 
Zsolt 86,11

Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé.

Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.

Kinyitom a Bibliát a Zsoltárok könyvénél, és imádkozom a verseket, hogy ezzel induljon a napom. Minél tovább imádkozom, annál kevésbé hallom a világ zsémbelődését. Isten igazságának harmonikus dallama kél, és aggódásom szertefoszlik a fényben. Ha az Ő szemszögéből nézem a gondjaimat, ez elfedi a bennem lévő szorongást. Az Istennel töltött idő felkészít mindenre, amit a nap hozhat. Felszerel szelíd bátorságával, csendes erejével, szerető irgalmával mindahhoz, ami előttem áll.
„Nyisd ki a szádat és én teletöltöm” – utasít Isten a 81. zsoltár 11. versében. Szavakat ad nekem. Megadja, mit mondjak örömteli percekben, és mit szorongatottságban. Mit mondjak, ha nem érzem magam biztonságban, és mit, ha igen. Arra is int, hogy néha tartsam csukva a számat, és ne mondjak semmit.

A 84. zsoltár eleje emlékeztet rá, milyen kedves Isten hajléka. Azt kérem hát, hogy lakozzék bennem gazdagon. Szeretném, ha Isten sugárzása miatt lennék vonzó. Nem a hajam miatt. Nem a külsőm miatt. Nem az erőfeszítéseim miatt. Egyszerűen Ő miatta: Aki eltörli helytelen hozzáállásomat, vigyáz szavaimra, állandó igazságokat suttog a szívembe.


A Zsolt 86,11 sürget, hogy kérjem: „Taníts engem utaidra, Uram, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet…”

Ezek a versek irányítják reggeli imádságomat:


Uram, szeretném, ha ma semmi nem választana el Tőled. 
Taníts, hogy mindig csak a Te utadon járjak, és minden lépéssel közelebb jussak Hozzád. 
Segíts, hogy az Ige vezessen, és ne saját érzéseim.

Segíts, hogy szívemet megőrizzem tisztának és osztatlannak. 
Védj meg saját óvatlan gondolataimtól, szavaimtól, cselekedeteimtől. 
Ne engedd, hogy saját akaratom, vágyaim, gondolataim a dolgok alakulásáról eltérítsenek.


Segíts, hogy bármi jöjjön is szembe az úton, azt fogadjam el, 
ne akadálynak tekintsem, hanem a lehetőséget lássam benne.

És végül engedj megpihennem a Zsolt 86,13 igazságában: 
„Hiszen annyira szeretsz engem”.
Te már látod, hol fogok megcsúszni, hol fogok bajt okozni. De most nagyon tudatosan belevésem lelkem mélyébe igaz szavadat az irántam való abszolút szeretetedről. Látom, hogy szereteted nem függ az én teljesítményemtől. Szeretsz mindenestül.
Ez ámulatba ejt.
De ami még ennél is bámulatosabb, hogy a világ Megváltója arra vágyik, hogy ma reggel velem töltsön pár percet. Uram, add, hogy sose felejtsem el, mekkora ajándék, hogy így itt ülhetek Veled. Ámen.



Most már készen állok szembenézni a mai nappal. Az Igazság fegyverzetében. Szeretetbe burkolózva. Telve kegyelemmel.

Szeretlek, Uram. Arra vágyik a szívem, amit fentebb leírtam. Bevallom, tetteim és reakcióim néha hűtlenül elárulják Irántad való szeretetemet. Bocsáss meg, kérlek. Köszönöm kegyelmedet, ami képessé tesz, hogy ezt a napot is lehetőségnek lássam, mely közelebb vihet Hozzád. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Lysa TerKeurst: A Morning Prayer www.proverbs31.org
fordította:eszmelkedesek.blogspot.com)

2014. március 22., szombat

Éjszakai küzdelem

„Nappal az Úr adja kegyelmét és éjjel neki énekelek, áldom éltető Istenemet.” 
Zsolt 42,9

Hogy történhetett meg? Megakadályozhattam volna?

Egyik gyermekem olyan döntést hozott, amitől érzelmeim mélyrepülésbe fogtak, s egy újabb álmatlan éjszaka várt rám. A gondolataim nem akartak elnyugodni. Nappal tudtam Isten ígéretébe kapaszkodni, hogy Ő mindent jóra fordít. De ahogy leszálltak az árnyak, a bizalomért vívott küzdelemben egyre inkább alulmaradtam.

Sokszor előfordul, hogy éjjel a gondolataim kavarogni kezdenek a gondjaim körül. Ilyenkor legerősebb a küzdelem. A hitem és a rettegésem hadakozik egymással.
Mi lesz, ha a gyermekem – vagy másvalaki, akit szeretek - soha nem jut el Jézushoz?
Mi lesz a következménye gyermekem mostani rossz döntésének?
Hogy tudnék segíteni barátnőmön, aki a rákkal küzd?
Hiába pihen a testem, a gondolataim hadakoznak.

Te szoktál csatákat vívni az éjszaka csendjében? Talán azt gondolod, másoknak kevesebb bajuk van. Mások láthatóan élvezik, hogy élnek. A te életed pedig annyira nehéz. Küzdelmeink, amiket ilyenkor vívunk, valóságosak, megfosztanak az örömtől – és a pihentető álomtól.

Nagyon szeretem Dávid király biztató szavait a 42. zsoltárban. Nappal engedte, hogy Isten szeretete vezérelje. A tudat, hogy Isten szereti, erőt adott neki a nehéz, de jó döntések meghozatalára. Éjjel félretette a gondokat s a gondolatokat, és átadta magát Isten dicsőítésének.

Én is ezt akarom tenni. Mikor leoltom a lámpát, kiválasztok egy dicsőítő, hálaadó éneket, ennek igazságával és érzéseivel vértezem fel magam, s imádom az Egyetlent, aki hordozni és helyrehozni tudja bajaimat, gondjaimat. Mikor egy gondolat újra be akarja fészkelni magát a tudatomba, hogy aztán csak forogjon, forogjon körbe-körbe, leállítom, és énekelni kezdek – még ha csak hangtalanul is.

A minap kipróbáltam, miközben kavargó gondolataimmal küszködtem. Eszembe jutott róla az a felirat, amit édesanyám falán olvastam: „Mielőtt lefekszel, add nekem a gondjaidat. Én amúgy is ébren maradok.” – Aláírás: Isten.

Válassz ki egy éneket, amit énekelhetsz, ha kopogtatnak a zavaró gondolatok, ha az aggódás meg akarja gyötörni szívedet és elmédet. Ének legyen az imádságod, és aztán egész nap énekelj magadban az Úrnak ébredéstől elalvásig. Figyeld meg, hogyan veszi át szívedben a hit a félelem helyét, ha rendíthetetlenül bízol az Úrban.

Uram, nappal erősebb vagyok, mint éjjel. Juttass eszembe, kérlek egy dicsőítő éneket, ami felemeli a szívemet, elhessegeti zavaró gondolataimat, és erősíti hitemet. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Lynn Cowell: Battle in the Night, www.proverbs31.org
fordította: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2014/03/lelekerosito-levelek-145.html)

2014. március 21., péntek

Bízhatunk Istenben?

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.
(Róma 8:28)

Egy lány arról panaszkodott anyukájának, hogy milyen rosszul alakulnak dolgai: "Bukásra állok matematikából, a fiúbarátom épp szakított velem, és a legjobb barátnőm pedig elköltözik." Anyukája türelmesen meghallgatta, majd megkérdezte tőle: Éppen tortát sütöttem, kérsz egy szeletet?" Lánya elmosolyodott és így válaszolt: "Köszönöm, nagyon örülnék neki, tudod mennyire szeretem a sütijeidet!" "És szeretnél-e egy kis étolajat?" A lánya csodálkozva ránézett, és így reagált: "Fújj!" "Esetleg néhány nyers tojást?" folytatta anyukája,  "Vagy egy kis sütőport?" "Anya, ezek mind-mind undorító dolgok!", válaszolt a lánya.  Az édesanya fogott egy szelet tortát, a tányérra rakta, egy villát is tett mellé, majd így szólt: "Édesem, ezek a dolgokat tényleg nincs kedvünk külön-külön megenni, de ha megfelelő módon kombinálod az alapanyagokat, akkor egy finom torta lesz a végtermék."

Isten gyakran így munkálkodik. Időnként azon tűnődünk, hogy Ő vajon miért enged meg fájdalmas időszakokat az életünkben.  Azonban ezeket az időszakokat egyedül csak Isten képes az Ő bölcsességében a javunkra fordítani. Nekünk egyszerűen bíznunk kell benne.

Soha sem fogom elfelejteni a napot, amikor megtanultam, hogy Isten valóban győzelemmé tudja formálni az életünkben előforduló tragédiát...

...az asztalomnál ültem, és épp a lelkigondozóm által felírt feladaton dolgoztam. Hónapokon keresztül a múltam eseményeit írtam le, - lassan, szisztematikusan küzdöttem meg minden fájdalmas, eltemetett emlékkel, történéssel, melyek úgy tűnt, hogy a depressziómat táplálták. Ahogy a kemény realitás megtöltötte az egyik lapot a másik után, egyszer csak egy fájdalmas emlék szúrt szíven.

Úgy tűnt, hogy elhordozhatatlan a fájdalmam, ahogy a gyermekkorom hitvány emléke kirajzolódott előttem. Majdnem elállt a lélegzetem, oly kétségbeesetten próbáltam menekülni a ténytől, hogy  fiatal lányként molesztáltak. Az elkövető a családi orvosunk volt, egy bizalommal kezelt barát. Még ingyenes orvosi kezeléssel is ellátott bennünket azon időszakokban, amikor nem tudtunk fizetni neki. Megbíztam benne, és adtam a véleményére. Édesanyám, mint ápolónő, nap mint nap mellette dolgozott, én pedig a gyermekeire vigyáztam, hogy egy kis plusz keresethez jussak. 

Eddig még nem tapasztalt méreg öntött el, a bosszú és a megtorlás vad gondolatai cikáztak bennem. Nagyon dühös voltam rá, de nemcsak a férfire, hanem magára Istenre is. Miért engedte meg, hogy ezt átéljem? Hol volt a világosság ezen sötét időszakban?

Hosszú időn keresztül harcoltam át magam a fájdalmas emlékeken, és a tomboló érzelmeimen, míg egyszer csak egy fénysugarat fedeztem fel. Ez pedig a tudatosan választott megbocsátásban volt csomagolva. Rádöbbentem, ha nem lettem volna ilyen mélységesen megsebezve, soha sem tapasztaltam volna meg a megbocsátás ilyen mérvű szabadságát, és egyúttal átélhettem a mérhetetlen fájdalomból való gyógyulás és szabadulás hatalmas voltát is. Ma már őszintén meg tudom köszönni Istennek mindazt amit elvégzett bennem a orvosunk borzalmas bűne által.

Egyedül Isten az, aki életünk összetört darabjaiból egy csodálatos végeredményt tud alkotni. Ő arra vár, hogy elengedd a fájdalmadat, és őszintén megbízz Benne. Mert Istenben tényleg megbízhatsz. Senki más nem szeret úgy, mint Ő.

Atyám, hiszem, hogy az Igédben megfogalmazott ígéreteidhez Te hűséges vagy. Hiszem, hogy amikor a múltam fájdalmát és sebét a lábadhoz teszem, akkor azt Te azt egy szép dologgá alakítod át. Tudom Atyám, hogy életem összetört darabjait a Te gyógyító erőd élő példájává tudod formálni. Jézus nevében, Ámen.


Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.
(Ézsaiás 45:3)

... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
(Zsidókhoz írt levél 12:1)

 (Forrás: March 20, 2014. Can we really trust God? Mary Southerland,)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014
Used with permission
www.girlfriendsingod.com

2014. március 20., csütörtök

Súlyemelés

"Félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően."
(Filippi 2:12-13)

A Krisztusban való növekedés a nehéz súlyok emeléséhez hasonlítható. A probléma ott kezdődik, hogy senki sem szereti ezeket a súlyokat emelgetni. Csak körbesétálgatjuk a hatalmas súlyzónkat, megvizsgálgatjuk, összehasonlítgatjuk társaink súlyaival. Összejöveteleket tartunk más súlyemelőkkel, és megbeszéljük a helyes technikáját a súly megközelítésnek, a meghajlásnak és megragadásának, és végül a felemeléséről is beszélgetünk.

Előszeretettel hallgatjuk meg a híres emberek bizonyságtételeit, akik rekord nagyságú súlyokat emeltek, könyveket, cikkeket gyűjtünk a témáról. Hasonló gondolkodású súlyemelők csoportjához csatlakozunk, akikkel együtt imádkozunk és verseket tanulunk meg a súlyemelésről.

Mindent megteszünk az ügy érdekében, csak éppen a súlyt nem ragadjuk meg, és nem is emeljük fel. Időnként a félelmeink gátolnak bennünket. Sikerülni fog? Mi fog történni, ha kudarcot vallunk a nehéz súlyokkal? Talán túlontúl gyengék vagyunk? Mire végre rászánjuk magunkat, és kezünkkel a súlyt megragadjuk, majd elkezdjük az erőkifejtést,  hirtelen meglepő dolog történik. Mennyből jövő erőt kapunk. Isten hatalma elkezd bennünk kiteljesedni, amint a feladat elvégzéséhez a hitünket gyakoroljuk. Mindent meg tudunk tenni - még azokat a bizonyos súlyokat is fel tudjuk emelni, - Általa, Aki megerősít Bennünket.

Miközben az üdvösségedért szorgoskodsz, Isten munkálkodik benned, és megadja neked a vágyat és az erőt, annak érdekében hogy teljesíthesd az Ő akaratát. Csak akkor lesz erőd "nem"-et mondani a rossz szokásaidra, ha az Ő ereje mondatja veled ezt a bizonyos "nem"-et. Csak akkor fogsz késztetést és erőt érezni ahhoz, hogy megnyisd a Bibliát, ha az Ő erejével veszed fel az Igét, és kezded el olvasni a verseket.

 Uram, tudom, hogy a mai napon hitemet próbáló események várnak rám, amelyek elől valószínűleg legszívesebben megfutamodnék. Szeretnék minden egyes kihíváshoz pozitívan hozzáállni, szeretném kezeimmel megragadni a feladatomat, és teljes szívemből bízni Benned, hogy Te fogod megadni az elegendő erőt az engedelmességhez.
(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Lifting Barbells, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)


2014. március 19., szerda

A hit izmai

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet."
(2Péter 1:5-8)



A fizikoterápián Candy, egy mozgássérült sorstársam volt a torna partnerem. Minden áldott nap a gyógytornász beállította a székünket egy súlyzókkal és emelőcsigákkal teli fallal szembe, hogy elkezdjük a megerőltető napi tornagyakorlatainkat. Emlékszem, hogy míg én izzadtam és küszködtem, Candy csupán játszadozott a súlyzókkal.
Évekkel később, amikor visszamentem a kórházba ellenőrzésre, összefutottam Candyvel. Teljesen megdöbbentem, amikor megláttam. Karjai vékonyak voltak, és egész teste nagyon fáradtnak, gyöngének tűnt. Mindkettőnknek,  mozgáskorlátozottak lévén, ugyanaz a lehetőségünk megvolt arra, hogy erősítsük izmainkat, de mivel Candy elmulasztotta a mozgást, ezért izmai teljesen elsorvadtak és használhatatlanná váltak.

Sok keresztény, Candyhez hasonlóan, felelőtlenül éli meg a mindennapjait. Azt gondolják, hogy a keresztény élet valódi elköteleződés és hűséges engedelmesség nélkül egyszerűen csak az ölükbe pottyan. Ez pedig sajnos erőtlen életet, a nehéz, próbákban megterhelt időszakban pedig a kitartás hiányát eredményezi.

Épp ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy erősen megállhassunk az Úrban. A keresztény növekedés nem egyszerűen csak "megtörténik" velünk, a lelki életünk csak akkor fog acélosodni, ha hitünket közben eddzük.

Szerinted folyamatosan erősödsz Krisztusban? Könnyedén megállapíthatod, ha életedet a fenti Ige mérlegére teszed.
Fejlődő önismerettel és önuralommal rendelkezel? A kegyesség és a testvéri szeretet életedet gyümölcsözővé tette?


A mai napon erős szeretnék lenni Tebenned, és a Te mindenható hatalmadban. Kérlek kegyelmeddel támogasd meg szívemet, hogy az életemben  a jóság, ismeret, önuralom, és a kitartás egyre inkább felismerhetővé váljon.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Muscles of Faith, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. március 18., kedd

Három kérdés, melyet érdemes feltenni magadnak...

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.
(Példabeszédek 15:1)



A szívem elkezdett gyorsabban verni, amikor megláttam a mobilomon megjelenő telefonszámot. Minden porcikám tiltakozott a beszélgetés ellen. Iszonyatosan bosszús voltam, meg voltam bántódva és belefáradtam már a magyarázkodásba.


Mégis felvettem a telefont, miközben a következő két cél lebegett előttem - mégpedig, hogy bebizonyítsam az igazamat, és igazoljam a beszélgető társam helytelen gondolkodását.


Szerinted, hogy sikerült a beszélgetés?


Bevallom, nem túl jól.


A fenti konfliktus öt évvel ezelőtt történt, a rám törő érzelmi hullámokat lassan már homály fedi, és most már tisztábban látom mennyire rosszul álltam a dolgokhoz.


Tanultam ebből a konfliktusból. Remélhetőleg minden konfliktusból tanulok valamit - kifejezetten azt, hogy miként reagáljak jobban ezekben a vitás helyzetekben. Még nagyon messze állok attól, hogy a glóriám a fejem felett ragyogjon...


... de igyekszem egyre jobban kezelni ezeket a nézeteltéréseket.


Mindezt hogyan csinálom?


Három kérdést teszek fel magamnak:


1. Az adott helyzetben hol hibáztam, és miért kell bocsánatot kérnem?


Minden szituációnak két oldala van és egyik oldal sem vagy tökéletesen jó, vagy teljesen rossz.


Ha sikerül békére jutnom, elrendeznem, bocsánatot kérnem az én hibás hozzáállásomért, akkor nagyobb az esélye, hogy a tisztázó beszélgetés alatt nyugodt tudok maradni. A mai Igénket megtanultam, és gyakran elismételem is magamban: "A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt."


2. Miként tudnám meglágyítani a szívem az adott személlyel szemben, annak érdekében, hogy megmaradjon bennem a tisztelet, függetlenül az ő reakcióitól?


Ez a pont nagyon nehezen szokott menni. Igazán megszenvedek vele. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy egy sértett ember nagyon bántó tud lenni a másik emberrel szemben.

Általában annak az illetőnek, akivel a nézeteltérésem adódik, vagy a múltban vagy a jelenben, valamilyen formában sérült a személyisége és leginkább ez a tény táplálja a mi vitánkat is. Valószínűleg ennek a sérülésnek semmi köze sincs énhozzám, mégis ez a seb okozza az adott helyzetben adott válaszát.


Könnyebb a szívemet meglágyítani, ha együtt tudok érezni ezzel a sérüléssel. Ha sikerül büszkeségemet háttérbe szorítanom, akkor tisztelet lesz a jutalmam, mert a Példabeszédek könyvének 29. fejezetéből a 23. vers így szól: "Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi."


3. Ha tudnám azt, hogy a beszélgetést felvennék, és számomra tisztelt emberek előtt lejátszanák, miként befolyásolná a reakcióimat?


Mi lenne, ha a legközelebbi gyülekezeti alkalommal a pásztor lejátszana egy videót a rossz reakciók szemléltetéseként? Majd feltűnne az arcom a kisfilmen. Bizonyára ott helyben elájulnék.


Persze nem valószínű, hogy a beszélgetésünket felvennék, majd egy adandó alkalommal le is játszanák, de mindenképpen vannak szem- és fültanúi a szóváltásunknak. Gyermekeink. Munkatársaink. Barátaink. Ami igazán összeszorítja a szívemet, maga Jézus Krisztus is jelen van. A Filippieknek írt levél 4.részéből az 5. vers így figyelmeztet bennünket: "A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!"



Értelemszerűen minden konfliktus más és más. Bizonyos vitás helyzetek olyan pontot érnek el, amikor már szakemberek bevonására van szükség. Imádkozó szívvel mindig figyelj erre.
 



A mindennapi félreértéseinkben azonban érdemes a fenti három kérdést átgondolni. Ha rövidtávon sikerül reakcióinkat kontrollálni, nem kell együtt élnünk majd a hosszan elnyúló, lerendezetlen vitás helyzetek "sarával."


Drága Uram, meghívlak, hogy légy a reakcióim középpontjában, és segíts kérlek megváltoztatni nézőpontomat. Szavaimmal és tetteimmel Téged szeretnélek dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.


Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.

(Példabeszédek 18:21)

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
(Jakab 1:19-20)
(Forrás: 2014 by Lysa TerKeurst. Three Questions You must Ask Before Reacting, http://proverbs31.org/devotions/devo/)


2014. március 17., hétfő

Hogy én egy farizeus lennék?! Semmiképpen sem!

Némely elbizakodott embernek, aki igaznak tartotta magát, a többieket pedig lenézte, ezt a példázatot mondta:
  "Két ember ment fel a templomba imádkozni: az egyik farizeus, a másik vámszedő.  
A farizeus megállt, és így imádkozott magában: 
Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember: rabló, gonosz, parázna, vagy mint ez a vámszedő is.  
Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szerzek.  
A vámszedő pedig távol állva, még szemét sem akarta az égre emelni, hanem a mellét verve így szólt: 
Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. 
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. 
Mert mindenki, aki felmagasztalja magát, megaláztatik, 
aki pedig megalázza magát, felmagasztaltatik."
(Lukács 18:9-14)
Legtöbben, a történet olvasása közben a vámszedővel azonosítjuk magunkat. De ha őszinték vagyunk magunkhoz, inkább a farizeusra hasonlítunk, aki megbízható polgárként a helyén volt, szilárd alapokon állt, és tetteit vallásos meggyőződés alapján élte, soha sem feltételezve magáról, hogy képes lenne az úgymond "nagy bűnök" elkövetésére.

Még mindig úgy gondolod, hogy te a bűnbánó vámszedő vagy? Akkor teszteld magad az Úr szavaival, melyeket a Lukács evangéliumának 18. fejezetében olvashatsz. Biztos vagy az igaz voltodban? Csupán azért hasonlítod magad össze a környezeteddel, hogy megbizonyosodj, hogy te felettük állsz? Te is, a farizeushoz hasonlóan, imádkozásod alatt leginkább önmagadért jársz közben? Ha valamelyik kérdésre is igennel válaszoltál, akkor fogadd el az Úr által felírt gyógymódot: Alázd meg önmagadat.
A bűnvallomást az idős Puritán imájában páratlan módon fogalmazta meg:

Kegyelmes Uram, bocsásd meg kérlek a mai napon, a héten és az évben elkövetett személyes bűneimet. A gyermekkorom, a középkorom és az idős korom vétkeit, a mulasztásokat, a mogorvaságaimat, az ingerlékenységeimet, a mérges indulatomat. Az ajkammal elkövetett bűnöket, a Krisztus érdekében hozott meggondolatlan döntéseimet, és annak a hiányát is, amikor épp nem volt bennem elég buzgóság, hogy az Úr dicsőségéért bizonyságot tegyek...Bocsásd meg az összes ismert és elrejtett, az észrevett és a fel nem ismert vétkeimet, a megvallottakat és a meg nem vallottakat is, az emlékezetemben lévőket és az elfelejtetteket. Jó Uram, hallgass meg engem, és bocsáss meg nekem.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Me a Pharisee? Never! http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. március 16., vasárnap

Önző felajánlásaink

"Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem."
(Filippibelieknek írt levél 3:8)

"Miről fogsz lemondani a Nagyböjt idején?" Gyermekkoromban gyakran feltettük egymásnak ezt a kérdést. A lányok válaszát már előre lehetett tudni: csokiról, csokiról, csokiról!"

Ha szereted a csokoládét, akkor nagyon jól tudod, hogy milyen hatalmas áldozat is ez. És talán ez volt az a pont, ahol a böjtről és az áldozatról alkotott fogalmunk vakvágányra került. Ugyanis, amíg az áldozat tárgyára fókuszáltunk, addig az áldozat célja teljesen feledésbe merült. Így van ez minden részünkről felajánlott áldozattal, legyen az akár a nagyböjt idejére korlátozva, vagy egy élettartam hosszúságú. Mert míg az ételre, szokásokra, energiánkra vagy időnkre tesszük a hangsúlyt, elmulasztjuk megtapasztalni azt a nyereséget amit a böjt magában rejt.

"Nyereség?" - teszed fel most talán a kérdést. "A böjt vagy más felajánlás nem a nyereségről szól. Különben is, miféle áldozat bemutatásakor lehet kapni is valamit?" 

Egyedül csak egyetlen egy típusú áldozat az aminek értelme van. Ez pedig nem más, mint az Istennek tett felajánlásaink, mert ezek által magát Krisztust ismerhetjük meg. És ez az, ami a böjt valódi hozománya.

Pál nagyon is jól tudta, mit jelent az áldozat, még egy listát is írt róluk a Filippiekhez írt levél 3. fejezetének a 1-7 verseiben. Felsorolta származását, tanulmányait, státuszát, és így szól: "Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért.Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem." (Filippi 3:8)

Pál egész élete, a megtérése pillanatától egy böjt volt. Te mit nyersz amikor böjtölsz?

Uram, egyedül csak Te látod értékemet, és tudom, hogy Te becsesnek tartasz engem. Kérlek segíts minden vívmányomat, amit én értem el, - legyenek azok személyek, tárgyak és emlékek - szemétnek ítélnem, hogy Téged megnyerhesselek. Kérlek, engedd, hogy akaratod kibontakozhasson az életemben, és ezáltal Téged egyre inkább megismerhesselek.

(Forrás: Joni and Friends Daily devotionals, A Selfish Sacrifice.http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)


2014. március 15., szombat

A Böjtről

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
(Jóel könyve 2:12,13)

A Böjt ideje egy szóban összefoglalható: bűnbánat. Így hát ezen időszakban a Mindennapi Imák Könyve az egyik legkedvesebb olvasmányom. A böjt elkezdésekor az ima így hangzik:

"Mindenható és Örökkévaló Isten, Aki sohasem utálod meg azt, akit Te teremtettél, és ezért megbocsátod minden bűnbánónak vétkét. Teremts bennünk egy új és bűnbánó szívet, hogy őszintén megbánhassuk bűneinket, beismerve elveszett voltunkat. Hogy Tőled a kegyelem Istenétől tökéletes helyreállítást és bocsánatot nyerhessünk, Jézus Krisztus, a mi Urunkon keresztül. Ámen."

Ha ez az ima túl ódivatúnak tűnik, talán azért van, mert ritkán emlékezünk arra, hogy bűnünk tulajdonképpen lázadás Isten ellen, és azt is gyakran elfelejtjük, hogy szerencsétlen, szánalmas bűnösök voltunk egykor mi is, akik egy mocsárban vesztegeltünk. Egy idős puritán tanácsa így szól: "Ne feledkezz meg az önvizsgálatról." Mert ez a legjobb módja annak, hogy értékeljük Jézus kereszt áldozatát.

A böjt ideje egy befelé forduló önvizsgálat időszaka a Feltámadás napjáról való megemlékezés előtt. Csakis egy őszinte bűnlátás fog segíteni bennünket arra, hogy teljes egészében értékelni tudjuk Isten kegyelmét. Ha igazán megértjük, hogy milyen mélységben van az ember, tudjuk csak megragadni igazán megváltásunk hatalmas voltát.
Ne feledd, Krisztus nem csak általánosságban a világ bűneiért halt meg, hanem Ő meghalt a te minden egyes, személyesen elkövetett bűneidért is.

Kegyelem Atyja, kérlek segíts megértenem a fenti Bibliavers üzenetét. Ha nem látom tisztán bűnöm súlyát, kérlek segíts, hogy "teljes szívvel Hozzád térhessek". Áldalak bűnbocsánatodért!
(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Lent, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)
 
 

2014. március 14., péntek

Nem lesz tenger?!

És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé. És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.
(Jelenések könyve 21:1-2)

Először, amikor ezeket a verseket olvastam, elkezdtem nyafogni: "Jól értem, hogy az új mennyben és az új földön nem lesz tenger? És a középpontjában egy város fog állni?" Mivel a vidéket mindig jobban szerettem a városnál az újjáteremtett Földről szóló bibliai leírás először nem tűnt túl vonzónak.

C.S. Lewis régen leírt sorai épp a félelmeimet szólították meg:

"A mennyről alkotott elképzelésünk gyakran tiltások sorozatát fogalmazza meg: nem lesz étel, ital, házasélet, és nem lesz idő sem...ezeket ellensúlyozva, hogy megerősítsük magunkat, inkább a pozitív dolgokra koncentrálunk, mégpedig arra, hogy szemtől szembe fogjuk látni az Urat, és az Ő jelenlétét élvezhetjük majd...A szemünkben a tiltások mégis egyfajta igazságtalanul nagy hangsúlyt kapnak, mert úgy gondoljuk, hogy az Isten jelenléte nem kiteljesíteni fogja személyiségünket, hanem inkább elnyomja majd azt. De nem szabad így gondolkodnunk. Inkább higgyük azt, hogy ezek a "nem lesz" felsorolások a kiteljesedett életünk fordított oldalát mutatják csupán."

Teljesen egyetértek Lewis-al. Arra irányuló vágyamat, hogy az új Földön legyen óceán és festői táj, csupán korlátolt emberi elképzelésem ihleti. Mert a Mennyben tapasztalt látvány nem szegényesebb lesz a eddig tapasztalt élményeimnél, hanem hiszem, hogy sokkal nagyobb gazdagságot és szépséget fogok majd az új otthonomban megélni, mint most, itt, ezen a Földön.   

Milyen is lesz mindez? Lewis bővebben rávilágít erre: "A megélt földi tapasztalataink olyanok, mint a ceruza rajzok fehér papíron. Ha  a földi élményeink elhalványulnak az újjáteremtett életünkben, azt olyan értelemben kell értenünk, mint ahogy a vonalrajz is halovánnyá válik a valódi táj mellett. Ne úgy gondoljunk rá mint az elfújt gyertyafényre,  hanem úgy mint egy gyertya lángra ami csak azért válik láthatatlanná, mert valaki elhúzta a sötétítő függönyt, vagy szélesre tárta a spalettákat, és beengedte a felkelő Nap sugarát."

Hiszem, Uram, hogy a Menny nem kevesebbet, hanem sokkal többet tartogat annál mint amit valaha megéltem ezen a Földön. Kérlek tedd ezt a tényt valóságossá számomra ezen a napon.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, No Sea?!  http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)


2014. március 13., csütörtök

Isten munkatársa

"Tagjaitokat se adjátok oda a bűn szolgálatára, hogy a gonoszság fegyvereivé legyenek. Hanem adjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek. Tagjaitokat is adjátok át az igazság fegyvereiként az Istennek."
(Római levél 6:13)

Amit őszintén átadsz Istennek, Ő azt bizonyosan át is fogja venni. A Nála letett dolgokat  Ő aztán mindig megtisztítja. Amit Isten megtisztít, azt minden esetben be is fogja tölteni. Amit pedig Isten betölt, azt Ő mindig, az Ő szolgálatában  használni is fog.

Isten mindig elfogadja azt, amit tiszta szívből, igazán felajánlasz Neki. Ha egy barátot viszel elé, Ő mindent meg fog tenni azért, hogy megtisztítsa a kapcsolatot, és betöltse azt az Ő erejével az Ő szándéka szerint. Ha a gondolatvilágodat ajánlod fel neki, Ő azt is kezelésbe fogja venni, segít neked, hogy megtisztítsd elmédet, és arra fog késztetni, hogy nemes és értékes gondolatokkal töltsd be azt.

Ki ne szeretne Isten eszközeként a szolgálatra készen állva lenni, amikor Isten elhívja, hogy elvégezze a számára  rendelt feladatot? Nem lenne csodálatos, ha Isten örömmel látná, hogy alkalmas vagy a munka elvégzésére? Szerintem minden kereszténynek ez a szíve vágya. Tehát, ha szeretnél Isten szolgálatába beállni, erősítsd meg szívedet, mert Ő igénybe akar venni téged az Ő munkájában.


Ha olyan alázatban ajánlod fel magad Istennek, mint aki a halálból az életre lett hívva, akkor Isten tudni fogja, hogy komolyan gondolod ígéretedet. Ő ekkor fog megtisztítani és az Ő erejével megtölteni téged. Ne feledd, azt a személyt, akit Isten megtölt, Ő mindenképpen használni is fog.

Uram, szeretnék olyan gyermeked lenni, akit Te örömmel használsz a Te dicsőségedre. Bizonyos feladatok teljesítésekor kérlek gondolj rám. Őszintén, minden fenntartás nélkül átadom magam szolgálatodra. Kérlek fogadj el engem, és tisztíts meg engem. Tölts meg jelenléteddel, és használj engem akaratod szerint. Ez a szívem őszinte vágya.

(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, The Person God Uses, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)