Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2012. szeptember 30., vasárnap

IMÁDKOZOM...


2012 szeptember 30. KAPCSOLATAIM ELFOGADÁSA

MILYEN GYAKRAN KELL MEGBOCSÁTANOM?


Egyszer Péter megkérdezte: "Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? még hétszer is?" (Mt. 18:21) A rabbik azt tanították, hogy háromszor kell megbocsátani, ezért Péter rendkívül nagylelkűnek érezte magát, azt kérdezve, hogy még hétszer is? Pétert valószínűleg teljesen megdöbbentette Jézus válasza: "Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." (22.vers) Jézus ezzel nem a megbocsátás felső határát szabta meg 490-ben, Inkább ezt mondta: "Folyamatosan: annyiszor, ahányszor szükséges."
Ezután Jézus egy példázatot mondott a megbocsátásról:

Ezért a mennyek királysága olyan királyhoz hasonló, aki el akarta számoltatni rabszolgáit. Mikor a számonkérést elkezdte, hozzávittek valakit, aki tízezer talentummal volt adósa (kb. tízmillió dollár). Mivel nem volt miből megadni, megparancsolta a király, hogy adják el őt, a feleségét, a gyerekeit és mindenét, amije van, s abból fizessék meg tartozását. Leborult hát a rabszolga, a földet csókolta előtte, s úgy kérte: -Légy hosszútűrő velem s mindent meg fogok adni neked.
Az úr szánalomra gerjedt a rabszolga iránt és elbocsátotta őt, tartozását is elengedte. Ahogy az a rabszolga elment, rátalált egyik rabszolgatársára, aki tíz dénárral tartozott  (kb. kétezer dollár). Megragadta, fojtogatta, s azt mondta neki: -Add meg, amivel tartozol!
Leborult hát a rabszolgatársa, s úgy esengett neki: - Légy hosszútűrő velem, s mindent megadok neked!
De az nem volt rá hajlandó, hanem elment s tömlöcbe vettette, amíg tartozását lerója. Mikor rabszolgatársai a történetet látták, rendkívül elszomorodtak, elmentek és felvilágosították a királyt afelől, ami történt. Ekkor ura magához hívatta, és ezt mondta neki: - Gonosz rabszolga! Én a te tartozásodat az után, hogy rimánkodtál nekem, mind elengedtem. Hát nem kellett volna-e neked is könyörülnöd rabszolgatársadon, mint ahogy én könyörültem rajtad? - Ekkor megharagudott az ura, s a kínzóknak adta őt át arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti neki.
Mennyei Atyám is így fog tenni veletek, ha mindenikőtök szívből meg nem bocsát testvérének. (Mt. 18:23-35, Csia Lajos ford.)

Ez komoly. Hallottad, mit mondott Jézus? Más szavakkal: ha én nem vagyok hajlandó megbocsátani barátnőmnek, férjemnek, gyermekeimnek, kollégáimnak, barátnőmnek, a kínok áldozata leszek - ami állandó belső kínokat jelent. A keserűség gyökere szó szerint élve megemészt engem. Elítélt leszek a saját magam által készített koncentrációs táborban. Swindall a következőképpen jellemzi a megbocsátásra képtelen lelkület következményeit: "A keresztyénre börtön és kifejezhetetlen szenvedés szakad mindaddig, amíg teljesen és maradék nélkül meg nem ocsát másoknak, még akkor is ha azok cselekedtek helytelenül."
Felfogod Isten megbocsátásának mélységét? Megbocsátotta tízmillió dolláros adósságodat. Ő nekem is megbocsátott. Túl sokat kér, amikor azt várja el, hogy én is bocsássam meg barátnőm kétezer dolláros adósságát, vagy amikor azt kéri, hogy bocsássunk meg férjünknek, a gyülekezetben lévő nőknek, szobatársunknak?
A megbocsátás az a kulcs, mely kinyitja a megbántódás ajtaját, és lehullanak a gyűlölet bilincsei. A megbocsátás töri össze a keserűség láncait és az önzés béklyóját.
Jézus, miközben haldoklott a kereszten, így szólt: "Bocsáss meg nekik!" - a római katonáknak, a vallási vezetőknek, a tanítványoknak, akik a sötétben elmenekültek, sőt neked és nekem is, akik olyan sokszor megtagadtuk. "Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek."
Philip Yancey író a megbocsátást természetellenes cselekedetnek nevezi. Igaza van. Valóban természetellenesnek érezzük. Ugyanakkor a megbocsátás nem egy érzés, hanem a szív választásának titka.  
(Linda Dillow)






ÉLETTÖRTÉNETEK...

Ma reggel rakta ki egy ismerősöm a Facebookra. Gondoltam, megosztom veletek is ezt a megható történetet egy nő bátorságáról...








Ő Irena Sendler. A második világháború idején vízvezetés szakértőként dolgozott a varsói gettóban, ám ez csak az álca volt. Zsidó csecsemőket és gyerekeket csempészett ki a táborból a szerszámos ládája aljában, vagy egy nagy zsákban a hátán. Nap, mint nap, dacolva a veszéllyel. Volt egy kutyája, akit betanított, hogy ugasson, amikor látja őt kijönni a tábor kapuján. A kutya ugatása ugyanis elnyom
ta a gyerekek zaját, így a náci katonák nem vették észre mi történik. Egy ideig. Mikor mégis rájöttek, súlyosan megverték a nőt, összerugdosták, eltörték mindkét kezét lábát. Addigra azonban már sikerült megmenteni 2500 gyereket. Irena felépült és a háború után segített a kiszabadított gyerekeknek visszatérni a családjukhoz (már akinek még volt életben maradt rokona) vagy új családot keresett számukra. Irenat Nobel-békedíjra is jelölték, de nem ő kapta meg végül. 4 éve halt meg, 98 évesen. Azért meséltem ma ezt el, hogy lássátok: egy nő lelke, bátorsága, emberségessége és szeretete életeket menthet. Legyünk büszkék arra, hogy nők vagyunk!



2012. szeptember 29., szombat

IMÁDKOZOM...


FILMAJÁNLÓ

A tegnapi esős napon, vasalás közben néztem meg ezt a filmet újra, a Filmajánló oldalára tettem fel a linket, ha időtök van nézzétek meg:

SZELÍD SZERELEM


A HÉT FÉNYKÉPE




Milyen gondoltatok jutnak eszetekbe erről a képről?

(Néhányan szóltatok, hogy nem tudtok megjegyzéseket hozzáadni, a hétvégén megpróbáljuk megoldani a problémát, majd küldök e-mailt.)

2012. szeptember 29. A MEGBOCSÁTÁS TÖBB MINT LEHETŐSÉG

Soha nem fogom elfelejteni első látogatásomat Auschwitzban, a Lengyelországban lévő német koncentrációs  táborban. Csoportunk síri csendben volt. A lányomon látszott, hogy mindjárt rosszul lesz. Én is hasonlóan éreztem magam.
Amilyen szörnyű egy koncentrációs tábor, egy másik börtön - a keserűség - is olyan gyötrelmes tud lenni. Charles Swindall a Growing Strong in the Seasons of Life című könyvében igen képszerűen írja le, mi történik velünk, ha a keserűség gúzsba köt minket:

A keserűség elönti életünk  pincéjét, éppen úgy mint csőtörésnél. A szenny minden fajtája feljön a kifolyt víz felszínére: előítélet, világiasság, gyanakvás, gyűlölet, gonoszság és cinizmus. Semmilyen gyötrelem nem hasonlítható a keserűség belső gyötrelméhez, mely egy megbocsátani nem akaró lelkület mellékterméke. Ez visszautasítja a csitítást, visszautasítja a gyógyulást, visszautasítja a felejtést. A keserűség rácsai mögött a legszörnyűbb börtönben élünk, lehetőséget sem adva a harc befejezésére.


Bár tudjuk milyen pusztításra képes, a keserűség mégis sokakat tart fogva közölünk. A megbocsátás az egyetlen menekülés ebből a börtönből.
De hogyan lehet megbocsátani egy barátnőnek, aki mélyen megsértett, vagy esetleg a gyülekezetben lévő nőknek, a szobatársnak, vagy egy férjnek?

A keresztény számára a megbocsátás nem választás kérdése. Jézus megparancsolta nekünk, hogy bocsássunk meg, és Ő be is mutatta a megbocsátást. A megbocsátás hiánya nem csupán sebeket okoz Megváltónknak, hanem tönkre is tesz bennünket. A megbocsátás hiánya okozza, hogy a keserűség meggyökerezik a szívünkben. A Zsid 12:15 ezt mondja: "Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön."

Az Újszövetség minden alkalommal, amikor a keserűséget említi, a görög pic szótövet említi, mely "kivágást, átszúrást" jelent.
Péter keservesen sírt, miután megtagadta az Urat. (Luk.22:62). Lelkiismerete "át volt szúrva, elevenébe vágott", mert cserbenhagyta Jézust.
(Linda Dillow)


2012. szeptember 28., péntek

ITT A PÉNTEK DÉLUTÁN... SZÉP HÉTVÉGÉT KÍVÁNUNK!



JÓ REGGELT!




"Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az ÚRnak, mert jót tett velem."

*Zsoltárok 13,6


BARNASÖRÖS CSOKITORTA




A RECEPTBÖRZE OLDALÁN MEGTALÁLJÁTOK A RECEPTET...:-)

2012. SZEPTEMBER 28. KAPCSOLATAIM ELFOGADÁSA

Megkérdeztem huszonöt nőt, hogy az elmúlt évben bántotta-e meg őket olyan valaki, akivel őszintén törődtek. Talán el sem hinnétek, hogy mindannyian átéltek valamiféle megbántást vagy elutasítást. Majd azt is megkérdeztem, hogy ők bántottak-e meg valakit szándékosan, vagy véletlenül. Ismét igennel válaszolt mindenki. Az USA Today felmérést végzett felnőttek között azzal kapcsolatban, hogy mi miatt aggódnak a legjobban. A legtöbben, mintegy 64%, a szeretteikkel való kapcsolatuk miatt.
Ez igaz. Elégedetlenségünk nagyrészt a másokkal való kapcsolatainkból fakad. Gondold csak végig: Teljes a békességed férjeddel? Gyermekeiddel? Szobatársaiddal? Munkatársaiddal? Családoddal? Barátaiddal?
Az ige azt parancsolja, hogy szeressük, szolgáljuk, és biztassuk egymást. Amikor engedelmesek vagyunk, a kapcsolatok örömet és szépséget hoznak életünkbe. Semmi nem olyan csodálatos, mint egy férj vagy egy barátnő szeretete. És semmi sem olyan megrázó, mint ennek a szeretetnek az elárulása. 

JÉZUS PÉLDÁJA
Az Úr Jézus a Gecsemáné kertjében megtapasztalta mindazt a fájdalmat, félelmet, visszautasítást, amit valaha is átéltél. Amikor megérkezett a kertbe imádkozni azon az éjszakán, tudta, hogy el fogják árulni és fájdalmas halált kell elviselni a a kereszten. Bizalommal fordult barátaihoz, amikor elmondta nekik, hogy a szívét megtörte a fájdalom. Kérte őket, hogy virrasszanak vele, ezzel csökkentve szenvedését. Ők meg is ígérték, hogy így lesz. Jézus kicsit távolabb ment tőlük imádkozni. "Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinnom, de legyen meg  a te akaratod." (Mt. 26:42) Vigasztalásra vágyakozva egy órával később visszatért tanítványaihoz, és alva találta őket. Hogy történhetett meg, hogy három erős, egészséges halász, aki sok éjszakát töltött alvás nélkül a Galileai-tengeren, most annyira gyenge lett, hogy nem volt képes egy órát fennmaradni Jézussal?
Könnyű úgy gondolkoznunk Jézusról, hogy ő Isten volt, aki testben élt, ő nem érzett fájdalmat, visszautasítást, mint én. De az ige beszámol arról, hogy Jézus nagy fájdalmat érzett, szenvedett és gyötrődött. "Szomorú az én lelkem, egészen a halál pontjáig..." (Mt. 26:38) Szüksége volt barátaira, megkérte őket, hogy legyenek vele haláltusájában. Cserbenhagyták őt. És hogy még szörnyűbb legyen a helyzet, ez további két alkalommal megismétlődött! Az sem könnyű ha egyszer csalódunk, de el tudod képzelni, hogyan éreznéd magad, ha a barátaid továbbra is magadra hagynának.
Ismered azt a fájdalmat, amit a barátaid okoznak neked. Vagy éppen te hagytál sebeket okozva cserben másokat. Te voltál az, aki elaludt, pedig megígérted, hogy ébren leszel, és imádkozol? Te voltál "Péter", aki megtagadtad a hűséget barátnődtől, amikor ő nagy szükségben volt? A kapcsolatotokban létrejövő feszültség éppen a te hibád, esetleg mindkettőtöké? Te félreálltál és nem kezdődött el a sebek gyógyulása.
Amikor szeretünk valakit, azzal kiszolgáltatjuk magunkat, és sebezhetővé válunk. Elégedetlenségünk és békességünk hiánya nagy mértékben a kapcsolatainkkal összefüggő elvárásainkból származik. Jézus kérte barátait, hogy vállaljanak részt az ő szenvedéseiben, ők azonban magára hagyták. Mit tett ekkor Jézus? "Keljetek fel, menjünk..." (Mt. 26:46)
Én így kiáltottam volna: "Felejtsétek el! Ha nem tudtok ébren maradni velem, miközben én vért izzadok, ha nem tudtok részt vállalni fájdalmaimban azok után, amit veletek tettem, ha nem tudtok megfeledkezni magatokról csupán egy éjszakára, felejtsétek el! Megyek tovább nélkületek. Nem voltatok ott, amikor szükségem volt rátok. Viszontlátásra."
Figyeld meg Jézus szavait: "Menjünk". Többes számban beszélt. Azután, hogy megcsalták őt, magához vonta barátait. Megbocsátott nekik, bár többször megbántották. Tőlünk is ezt kéri: "Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek" (1Pt. 2:21)
Nagyon megszégyenít Jézus viszonyulása azokhoz, akik cserbenhagyták őt. Túl kell tennem magam mások tökéletlenségén, ahogy Jézus is tette. Ha a tökéletességen kívül semmi mást nem tudok elfogadni, akkor hamarosan kikötök a semminél. Késznek kell lennem a megbocsátásra! És ha te is vágysz a megelégedettségre, akkor neked is ezt kell tenned.
Ha ezt nem tesszük meg, aggódó szívünk nem fog lecsendesedni.
(Linda Dillow)

2012. szeptember 27., csütörtök

IMÁDKOZOM...


2012. szeptember 27. SZEREPEM ELFOGADÁSA

MIT KÉR TŐLÜNK ISTEN?

Mi alapján ítél bennünket Isten a Tőle kapott szerepünkben? A siker? A tökéletesség? Az ige elmondja: "Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon" (1Kor. 4:2)

A hűséget méri Isten! Nem kell tökéletesnek és sikeresnek lennünk az Ő szolgálatában - csupán hűségesnek. Megbízatást kaptunk. Sok mindent bíztak ránk: természetes ajándékainkat, lelki javainkat, anyagi forrásainkat. Istentől kapott szerepünk is egy megbízatás. Szeretetében adta nekünk az egyedülállóság, házasság vagy az özvegység ajándékát. Szuverén hatalmában eldöntötte, hogy e szerepben tudjuk a legjobban megdicsőíteni Őt.
Bízol-e benne, hogy sorsodat, osztályrészedet az Ő szerető kezéből kapod? Úgy döntesz-e, hogy kijelölt szerepedben másokat fogsz szolgálni? Kész vagy-e elmondani ezt az imát? :


Szent Atyám! Ismered szerepem örömeit, nehézségeit. 
Bevallom, hogy harcoltam az ellen amit adtál nekem.
Ajándékozz meg azzal az erővel, hogy szolga legyek.
Ó Istenem! Nagyon szeretnék hűséges lenni hozzád.
Ajándékként fogadom szerepemet.
Taníts meg, hogy,
"hagyjam abba a vágyakozást, és tudjam meg, hogy 
Te Isten vagy."

(Linda Dillow)



2012. szeptember 26., szerda

A HÉT IDÉZETE

Simon András:

Aki nem önmagát helyezi az élete középpontjába, hanem a szeretetre vágyó másik embert, vagyis aki nem mindenáron a saját boldogságát keresi, hanem örömmel dolgozik mások boldogításán is, az előbb-utóbb menthetetlenül maga is boldog emberré válik.







ÁLDOTT SZÉP NAPOT KÍVÁNUNK!






...ÉS NE ENGEDD, HOGY BOSSZANTÓ DOLGOK ÉS A GONDOK ELVEGYÉK AZ ÖRÖMÖDET!

FORDULJ AZ ÚR JÉZUSHOZ, Ő KÉSZ ARRA, HOGY MEGADJA EZT NEKED!




2012. szeptember 26. SZEREPEM ELFOGADÁSA

MINDEN SZEREPBEN REJTŐZNEK LEHETŐSÉGEK

Gondolkozzunk együtt egy kicsit, miért jött Jézus a földre? Több válasz is lehetséges. Jézus elmondta jövetelének elsődleges okát: "az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adta válságul sokakért." (Mt.20:28)

Tőled és tőlem azt kéri, hogy ugyanez legyen a mi célunk is Jézus megalázta magát, és a szolga szerepét vállalta magára. Kijelölt szerepét arra használta, hogy szolgáljon a környezetében élőknek, végül pedig a saját életét adta ajándékul. Nem gondolom, hogy közülünk sokan gondoltak volna már korábban is erre, de ha mégis, akkor ennek át kellett volna formálnia magatartásunkat.
Dr. Larry Crabb Egybeszerkesztve című könyvében azt írja, hogy egy feleség vagy szolgálja, vagy manipulálja férjét annak érdekében, hogy saját akaratát érvényesítse. Melyiket választottad: szolgálsz vagy manipulálsz?
Az egyedülálló nők is választhatják, hogy másokat szolgálnak. Nem kell ahhoz házasságban élni, hogy adhassunk másoknak!
Az anyák is választhatnak, hogy a tőlük telhető legjobban nevelik, gondozzák gyermekeiket, és ajándéknak tekintik a velük töltött időt, vagy pedig már várják a napját amikor kirepülnek otthonról.
Isten a nőket az élet hordozásával bízta meg, függetlenül jelenlegi szerepüktől. Azok a nők, akiknek nincs gyermekük, választhatják azt, hogy elkérik Istentől a lelki anyaság, a kereszt-vagy a nevelőanyaság kiváltságát.
Ha megelégedett nők szeretnénk lenni, el kell fogadni osztályrészünket, Isten által kijelölt szerepünket. Meg kell hoznunk azt a döntést, hogy életünkben a pozitív dolgokat tartjuk szem előtt. Ha nem így teszünk, elégedetlenek leszünk, akik mindig valami mást akarnak, mint amit kaptak. (Linda Dillow)



2012. szeptember 25., kedd

2012. szeptember 25. SZEREPEM ELFOGADÁSA

TE MILYEN SZEREPET JÁTSZOL?

"Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (Ef. 2:10)

Az élet nagy színpadán mindnyájan valamilyen szerepet játszunk. Sokan közülünk több különböző szerepet is játszanak.
Elizabeth-nek sok szerepbe kellett beletanulnia. Szerelmes volt, és szeretett volna férjhez menni, mégis miután befejezte a főiskolát négy évig kellett várnia. Mikor aztán hozzáment szeretett vőlegényéhez, biztos volt benne, hogy ez a szerelem örökké fog tartani. Két év és három hónap után egy új szerepet kapott: özvegy lett. Tizennégy évig ismét magányos volt. Isten adott neki egy második férjet, így ismét a feleség szerepét játszotta, ez alkalommal hat éven keresztül, majd újra megözvegyült. Teljesen meg volt lepve, amikor Isten egy harmadik férjet adott neki.
Elizabeth azért éli meg teljes odaadással, méltósággal a ráosztott szerepeket, mert tisztában van azzal, hogy Isten az, aki osztja azokat. Talán azt kérdezed: Hogyan lehet az özvegység vagy a magány ajándék? Erre Elizabeth válasza a leghitelesebb:

Huszonhárom éves koromban Isten az egyedülállóság ajándékát adta nekem, huszonhét éves koromban pedig a házasság ajándékát. Huszonkilenc évesen az özvegység ajándékát kaptam. Már nem voltam feleség. Özvegy voltam. Egy új megbízatás. Egy másik ajándék. Ne gondold, hogy ez jutott eszembe abban a pillanatban, amikor megkaptam a hírt férjem haláláról. "Ó, Uram! -valószínűleg ez volt minden, amire abban a döbbenetes helyzetben gondolni tudtam.
Az évek folyamán egyszerre csak egy lépést tettem a szenvedés titkán kutatva. Kezdtem felismerni, hogy lényegében minden ajándék, még az özvegységem is.
Elmondhatom, hogy békességet találtam. Azt nem mondom, hogy nem voltam magányos. Az voltam- rettenetesen. Nem mondom, hogy nem gyászoltam. De igen- a legmélységesebben. De olyan békességet kaptam, melyet a világ nem tud adni. Nem a szenvedés szűnt meg, hanem egy más módon, az elfogadás által kaptam békességet.

Már valószínűleg ki is találtad,  hogy Elizabeth családneve: Eliott. Szavaiból világosan kitűnik, hogy az örökkévalóságra összpontosít. Ő egy olyan asszony, aki fájdalmasan megtapasztalta a magányosságot, egy olyan asszony, akit Isten hatalmasan tud használni, mert teljesen az övé.
Eddigi életem során az anyaság hat különböző szerepében volt részem. Már voltam biológiai anya, örökbefogadó anya, nevelőanya, lelki anya, keresztanya és nagymama. Ha Istennek tetszik, egy napon még dédmama lehetek!
Mi a te szereped? Egyedülálló vagy, férjezett, elvált, özvegy? Vér szerinti, örökbefogadó vagy lelki anya? Meg vagy elégedve a szereppel, amit Istentől kaptál? Hiszed, hogy Isten az áldott irányítója szerepednek? Hiszed, hogy a legjobbat adta neked?
Ha bízunk Istenben, hogy a tőle kapott osztályrész a legjobb számunkra, meghozhatjuk azokat a titkos döntéseket, melyek megajándékoznak a megelégedettséggel. Ha nem fogaduk el Isten által kijelölt sorsunkat, elégedetlen szívű nők leszünk.
(Linda Dillow)


2012. szeptember 24., hétfő

2012.szeptember 24. SZEREPEM ELFOGADÁSA

Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit.  

(Zsolt. 25:10)


Mikor válik egy nő felnőtté? Talán akkor, amikor már nem hasonlítja össze saját életét másokéval. Amikor már nem vár az "Igazira". Amikor már nem arról álmodozik, hogy bárcsak máshoz ment volna feleségül, vagy hogy a gyermekei nagyobbak is lehetnének.
Akkor válunk felnőtté, amikor életünket és szerepünket Isten szemszögéből látjuk, amikor megköszönjük Istennek a tőle kapott szerepünket, és ajándéknak, nem pedig keresztnek tekintjük sorsunkat, amikor reggelente azt kérdezzük: " Istenem, hogy szerezhetek neked dicsőséget, betöltve a tőled kapott szerepet?"
Mi a szereped? Egyedülálló vagy, férjezett, elvált, özvegy? Vér szerinti, örökbefogadó vagy lelki anya? Meg vagy elégedve a szereppel, amit Istentől kaptál? Hiszed, hogy Isten az áldott irányítója szerepednek? Hiszed, hogy a legjobbat adta neked?
Ha bízunk Istenben, hogy a tőle kapott osztályrész a legjobb számunkra, meghozhatjuk azokat a titkos döntéseket, melyek megajándékoznak a megelégedettséggel. Ha nem fogadjuk el Isten által kijelölt sorunkat, elégedetlen szívű nők leszünk.
(Linda Dillow)

2012. szeptember 23., vasárnap

2012. szeptember 23.

Napkeltétől napnyugtáig dicséjétek az Úr nevét!

(Zsolt. 113,3)

Drága Uram, a kora ősz a csodálatos szépség időszaka, különösen a levelek gyönyörűek, ahogy tűzpiros és ragyogó aranyszínt öltenek. Emlékeztess, kérlek, arra, hogy amint  a levelek változtatják színüket, úgy változtatod meg Te is a szívemet azáltal, amit Jézus tett értem a keresztfán.

Ahogy lehullanak a levelek, újra kiszélesedik a látóhatár, drága Uram!
Távolabb látok, és tiszta éjszakákon megláthatom, hogyan nyújtózkodnak
előttem a csillagok. Ezzel a fénnyel arra emlékeztetsz, hogy Te is  fény vagy.
Megvilágítod számomra az igazságot és az előttem álló utat. A Te jelenléted beragyogja szívemet, és  vigaszt hoz életem sötét szakaszába. Köszönöm a Napot, a Holdat 
és a csillagokat - a menny e fényeit, melyeket mostanában
jobban láthatok-, hiszen a Te szereteted fényét tükrözik vissza.



Istenem, amikor az őszi szél lágyan megérinti az arcom, 
szinte olyan, mintha Te Lelked simogatná gyengéden lelkemet.
Szeretem ezt az időszakot, mert bármerre nézek,
mintha a Te jelenlétedet látnám mindenben.
Köszönöm a felhőket és a szelet, és az összes többi ajándékot,
melyekkel megáldottál ebben az évszakban!


Az ősz a visszatekintés évszaka, amikor választ adhatunk Istennek,
felidézhetjük kegyelmét és jóságát.
Hagyjuk, hogy szeretetével elcsitítsa lelkünket,
megtisztítsa szívünket és
átalakítsa gondolatainkat!


2012. szeptember 22., szombat

2012 szeptember 22.

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.

(2Kor 4,16)

Úr Jézus!
A Te bölcsességedet és erődet hívom segítségül, hogy képes legyek alkalmazkodni az újabb és újabb évszakokhoz. Ahogy a napok rövidülnek és az éjszakák hosszabbodnak, a meleg szél hűvös, csípős fuvallatoknak ad helyet, s a fák lombja merész színeket ölt, úgy változom én is. Segíts alkalmazkodni, meghajolni, elég rugalmasnak lenni, hogy belül még mindig jól működjem a kint bekövetkező változások ellenére!
S ahogy a tél sötétebb napjai egyre közelebb érnek, töltsd meg szívem szeretettel, fénnyel és meleggel magam, családom és környezetem iránt.


Az évszakok változásával, s amikor a külvilág
más lesz, rátalálhatunk a  szükséges bátorságra,
erőre és útmutatásra, ha a végtelen, változatlan
és megváltoztathatatlan , örökké szerető
Istenre figyelünk.


2012. szeptember 21., péntek

2012. szeptember 21.

A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővelkedjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. 

(Róm 15,13)


Uram, néha elveszítem a reményt.
Köszönöm, hogy Te mégsem hagysz engem cserben!
Elég a Te hűséged és jóságod. Van számomra remény.
Nem kell a kétségbeesésbe menekülnöm.
Te képes vagy felemelni engem erős karoddal,
és reményt lehelni belém, hogy meg tudjak
birkózni a terhekkel.

(Charles Stanley: Az Úr békéjének érintése)

Életem állandó velejárója ez. 
Isten felcseréli magányomat az Ő jelenlétével,
az Ő erejét az én gyengeségemmel,
az Ő gyógyító erejét az én betegségemmel,
az Ő reményét az én kétségbeesésemmel,
az Ő békéjét az én aggodalmammal,
az Ő szeretetét az én neheztelésemmel,
az Ő kegyelmét az én szenvedésemmel,
az Ő vigaszát az én bánatommal.

(Evelyn Christenson: Uram, változtass meg engem!)






2012. szeptember 20., csütörtök

2012. szeptember 20. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

ISTEN PARANCSÁNAK BETÖLTÉSE



Isten nagyon érdekes parancsot ad az 1Móz 1:28-ban. Az előzőekben éppen arról beszél, hogy a férfit és a nőt saját képmására teremtette, majd ezután egy feladattal bízta meg őket. Megáldotta őket, és ezt mondta nekik: "Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!"
Isten a nőket saját képmására teremtette. Mindnyájunknak adott hatalmat, felelősséget és képességeket. Ez önértékelésünk forrása. Az 1Móz 1:28-ban Isten neked és nekem is három alapvető parancsot ad:

-  Uralkodj:  Amikor uralkodunk, döntéseket hozunk egy ügy célját és kimenetelét illetően
-  Hajtsd uralmad alá:  Amikor valamit uralmunk alá hajtunk, akkor azt legyőzése által uralmunk alá vonjuk, és gondoskodáson keresztül gyakoroljuk az uralmat rajta.
-  Szaporodj:  Amikor termelünk, értéket hozunk létre a szaporodás, szaporítás által.

Azt a felelősséget kaptuk, hogy uralkodjunk. Milyen uralmat adott neked Isten? Milyen embereken, körülményeken és anyagi javakon kell uralkodnod? Egy pillanatra gondolkozz el azon, hogy az első és legfontosabb személy, akin uralkodnod kell - önmagad. Mindnyájunknak uralkodnunk kell testünkön, jellemünkön, és talentumainkon. Milyen könnyen felismerjük Isten iránti engedelmességünk szükségét, amikor szembe kerülünk azzal a kihívással, hogy uralkodjunk ezeken a területeken!

Cathy állandóan azt ismételgette, hogy nincs megelégedve külsejével. Nem Isten teremtő munkája okozta panaszát, hanem az a plusz 25 kg, amit cipelt. Nem egészségi probléma okozta túlsúlyát. Nem hajtotta uralom alá étvágyát, és nem edzette lusta testét. Könnyebb volt arra panaszkodni, amit Isten adott, mint felelősséget vállalnia az Istentől kapott ajándékért.

Lynn csípős megjegyzései mindig megsebezték az embereket. Amikor barátnői szembesítették jellemvonásának hiányosságával, azt mondta, nem tehet róla. Éles nyelvvel született és lobbanékony természettel. Könnyebb volt "örökségét" vádolni, mint vállalni, hogy uralkodik magán, és megzabolázza természetét.

Charline állandóan sajnálta és sajnáltatta magát. Azt állította, hogy nincs talentuma. Isten kihagyta őt, amikor azokat osztotta. Az igazság pedig: Kényelmesebb volt Istent hibáztatni, mint szolgálni őt azzal, amit adott. Nem akarta "uralni és uralom alá hajtani saját világát."

Meg vagyok róla győződve, hogy az a nő, aki küszködik énképével és életcéljával, feladta a reményt, hogy személyiségét fejlessze. Ne felejtsd el: Isten készíti a festményt életünk vásznán. Testünk csupán a keret. Isten egy szép képet akar festeni - egy olyan képet, melyen keresztül, jellemünket felhasználva, egyedi módon mutatja be Krisztus életét másoknak - és a mi keretünkbe illeszti bele. De a mi közreműködésünk nélkül nem jöhet létre ez a műalkotás. Életünk végéig tartó munkakapcsolat ez. Ha úgy döntesz, hogy bírálgatod a keretet, vagy akadályozod Isten ecsetvonásait, nem fogod megtalálni a megelégedettséget. Ha Isten szempontjára figyelsz, mely magába foglalja a képet a kerettel együtt és azt az üzenetet, melyet rajtad keresztül akar közvetíteni, akkor azt mondod: "Meg vagyok elégedve azzal, aki vagyok."

Leonardo da Vinci kimagasló tehetségű művész volt. Amikor még festőtanonc volt, mestere magához hívta, és azt kérte tőle, hogy fejezze be az általa elkezdett festményt. A művész már megöregedett, és úgy gondolta, eljött annak az ideje, hogy abbahagyja a festést. A fiatal da Vinci annyira tisztelte mestere művészetét, hogy teljesen megdöbbent a javaslatán, miszerint ő a saját ecsetvonásaival egészítse ki a festményt. A művész mindössze ennyit mondott: "Tedd a tőled telhető legtöbbet."
Érzelmi felindulásában, ecsettel a kezében, reszketve térdelt az állvány elé és imádkozott. "Szeretett mesterem kedvéért, ügyességemet és erőmet bevetve, megpróbálkozom." Amint elkezdett festeni, keze egyre biztosabban mozgott, és szemében a géniusz ragyogása villant fel. Mesterművet alkotott.

Drága barátnőm, kezedbe veszed az ecsetet, és letérdelsz Mestered elé?
(Linda Dillow)

(Ezzel a bejegyzéssel lezárul az "Önmagam elfogadása" témakör. Zárásként szeretném ezt a fényképet feltenni.):



2012. szeptember 19., szerda

A HÉT FÉNYKÉPE

Minden héten egy-egy újabb képet fogtok itt találni a "Hét fényképe" cimke alatt. Erre a hétre ezt tesszük közzé. Mit gondoltok erről a képről?



2012. szeptember 18., kedd

ISTEN MOST IS MUNKÁLKODIK...

Tudom, ma este ezt már nem fogjátok látni, de olyan megnyugtató volt az üzenet, gondoltam, megosztom veletek is!  

A HÉT IDÉZETE

ARRA SZÜLETTEM, HOGY NŐ LEGYEK. AZ A TÉNY, HOGY NŐ VAGYOK, NEM TESZ ENGEM MÁSFAJTA KERESZTYÉNNÉ, DE AZ A TÉNY, HOGY KERESZTYÉN VAGYOK, MÁSFAJTA NŐVÉ TESZ. EZÉRT ELFOGADTAM ISTENNEK RÓLAM ALKOTOTT ELKÉPZELÉSÉT, ÉS EGÉSZ ÉLETEM MINDENESTŐL FELAJÁNLOM NEKI - ÉN AKI VAGYOK, ÉS AKIVÉ FORMÁLNI AKAR." (ELISABETH ELLIOT)






2012. szeptember 19. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

A NEMES JELLEMŰ NŐ 



Egy igen jól ismert szakasz, a Péld 31:10-31 lefesti előttünk a nemes jellemű és bölcs asszonyt. Amikor erről a "szupernőről" olvasol, mire gondolsz? Tevékenységeinek hosszú felsorolására? Először én is így gondoltam. Ő minden kétséget kizáróan a "tettek asszonya" volt. Viszont, ha figyelmesen olvasod a szövetet, felfedezed, hogy mindaz, amit elért, belső jelleméből fakadt. Ez az asszony Istennel kapcsolatos ismereteit ügyesen és sikeresen alkalmazta élete minden területén, és így vált az szépséges festménnyé. Érdekes, hogy nem ismerjük a nevét, sem azt, milyen volt a külseje. Nem tudunk semmit egyéniségéről sem, azt viszont tudjuk, hogy férje és felnőtt gyermekei dicsérték. "Sok nemes jellemű nő van, de te felülmúlod mindegyiket! A csalóka báj rejthet egy csúnya személyiséget, és lehet hogy a szépség csak felszínes. De az az asszony, aki féli és tiszteli Istent, igazán szép és vonzó. Őt dicséjétek!" Megfigyelted, hogy miért dicsérték? Nem azért, mert már hajnalban felkelt, késő éjszakáig dolgozott, vagy mert megvarrta ruháikat, megszervezte a háztartást, és ételt vitt a szegényeknek. Lelki tulajdonságaiért dicsérték őt. Micsoda elismerés! Minden általuk ismert nő közül ő volt a legjobb.
Ez a rendkívüli asszony elhitte, hogy Isten az életének áldott irányítója. Tisztában volt azzal is, hogy csak Isten szerinti döntések eredményeként képes az önuralomra. Ilyen döntés volt az is, hogy magát "lenvászon és bíbor" öltözetével tegye vonzóvá. (22.v.) Nehezebb döntés lehetett  a nyelvén való uralkodás: "Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít." (26.v.) A Péld. 31 asszonyát nem uralták körülményei, sem családjának, háztartásának vagy üzleti életének követelményei. Ő uralkodott viselkedésén, idején és teendőin. Istennel való közössége volt élete központja. Nemes jellemének kialakulása az Isten mindenható irányítása előtt való meghajlás eredményeként született. Megengedte Istennek, hogy Ő fesse meg élete képét. Viszont ő döntött úgy, hogy uralkodik megjelenésén, száján és tevékenységein.
(Linda Dillow)

2012. szeptember 18. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

A FELSZÍNRE BUKKANÓ KÉPED


A keret. Egy festményként képzeld magad elé életedet. Személyiséged, testi adottságaid, ajándékaid és képességeid alkotják a keretet. Valószínűleg nem újdonság, hogy sok nő ahelyett, hogy megköszönné a keretet, melyet Isten neki adott, idejének jelentős részében annak megváltoztatásával foglalatoskodik.

Olvastam egy kijózanító történetet egy ilyen asszonyról.

Ráhel nem volt megelégedve azzal a kerettel, melyet Isten neki adott. Biztosra vette, hogy testi és érzelmi hiányosságait, hiányzó képességeit egy életen át kell keresztként cipelnie. Szeretett volna egy másik keretet választani.
Egyik éjszaka különös álma volt. Különböző formájú és méretű keretek feküdtek szanaszét körülötte. Meglátott egy gyönyörű keretet, belül drágakövekkel és arannyal kirakva.
-Ó, ez tökéletes lenne számomra- kiáltotta, és magára akasztotta. Az arany és a drágakövek szépek voltak, de túlságosan nehéznek bizonyultak, és összeroskadt alattuk.
Ezután egy bájos, virágmintás keretet talált. "Biztosan ez lesz a tökéletesen hozzám illő". Gyorsan fölemelte, de a virágok alatt szúrós tövisek voltak, melyek testét megsebezték.
"Nincs olyan keret, ami megfelelne nekem?" Ekkor egy egyszerű kerethez ért. Se drágakövek, se gyönyörű virágok. Valami mégis vonzotta hozzá. Felemelte, magára akasztotta, és tökéletesnek érezte. Amint jobban megnézte az őt körülölelő keretet, felismerte, hogy ez volt az, melyet Isten eredetileg is neki alkotott!

Lehet, hogy valaki más kerete csábítóbbnak tűnik, mint  a sajátod? Talán irigykedsz egy olyan nőre, akinek a kerete drágakövekkel vagy virágokkal van kirakva, de nem tudod, milyen nehéz az ő kerete. Azért imádkozz, hogy Isten segítségével meglásd azt a bölcsességet, mellyel megalkotott téged.

A művészi alkotás. Most pedig figyeljük meg, a műalkotást a kereten belül. Ez képviseli azt a formálódó képet, amellyé válsz. Isten megfesti a hátteret, majd életed vásznán biztos kézzel irányítja az ecsetvonásokat, hogy remekművet alkosson. Isten meghív téged, hogy vele együtt alakítsd ki a képet. Ha alázattal meghajolsz az ő művészete előtt, Krisztus jelleme fog visszatükröződni életed képéről.

Lépj kissé hátra, és nézz rá a képre. Mit tükröz vissza? Krisztus jellemét látod rajta vagy eszeveszett tenni akarást? A jellem vagy a teljesítmény színeivel próbálsz festeni? Életünkben a teljesítmény és az aktivitás túl gyakran beárnyékolja a növekedést és a jellembeli fejlődést. Lihegve rohanunk körbe, cselekedeteinkkel igyekszünk megfesteni a képet, de jellemünknek kellene kialakulnia előbb és azt követik a tevékenységek.
Mit tart értékesnek a Biblia különböző nőkben és férfiakban? Belső jellemüket. Isten azt akarja, hogy célunk a Krisztushoz való hasonlóság legyen, hogy jellemünk az ő hasonlatosságára formálódjon. Ő ezt a képet akarja megfesteni Mi viszont leginkább a keretre figyelünk. Isten azt mondja, hogy ez téves szemlélet.
Amikor Sámuel Izráel következő királyát keresve számba vette Jesse fiait, Isten így figyelmeztette: "Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívében van." (1Sám 16:7)

Velünk szemben Isten a belső értékekre figyel. Salamontól azt tanuljuk, hogy a "kedves asszony tisztességet érdemel" (Péld. 11:6) nem a csinos asszony, nem az okos asszony, hanem a kegyelmes szívű asszony. Péter is hangsúlyozta ezt a belső szépséget, amikor leírta, mi fontos Isten számára: "Ne a külső dísz legyen a ti ékességetek, ne a hajfonogatás, arany ékszerek felrakása vagy különféle ruhák felöltése, hanem a szív elrejtett embere a szelíd és csendes lélek el nem múló díszével: ez értékes Isten előtt" (1Pét 3:3-4)
A nő valódi ékessége a belső jelleme!
(Linda Dillow)








2012. szeptember 17., hétfő

2012. szeptember 17. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

ÉLETED CÉLJÁNAK MEGTEREMTÉSE

Van még egy végső igazság, amit megtanulhatunk magunkkal kapcsolatban a 139. zsoltárból. Isten minden egyes életet céllal teremtett. "Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt. 139:16)

Ez azt jelenti, hogy a világ mindenható Teremtője tervet készített számunkra, hogy aszerint járjunk. Isten határozott céllal cselekedett, amikor megteremtett téged, mert terve volt számodra, hogy azt betöltsd. Mennyire egyedi vagy, és mennyire szeret Isten! Minden képességed - és azok hiánya - úgy lett teremtve, hogy illeszkedjen abba a személyes tervbe, melyet Isten készített számodra. Senki nem töltheti be életcélodat, egyedül csak te. És Istenterve, melyet nekünk készített, sokkal többet foglal magába, mint a megélt események és körülményeink. Isten tervében az is benne van, hogy mivé akar bennünket formálni, és mit akar rajtunk keresztül elvégezni.

Jerry Bridges: Trusting God Even When It Hurts (Bízz Istenben, akkor is, ha fáj) című könyvében a 139. zsoltár 13-16 verseiről azt mondja, hogy ezeket egy egységként kell tekinteni.

Isten teremtette legbelső lényünket, és megformált minket édesanyánk méhében, hogy rendelkezzünk mindazzal, ami szükséges az Isten által számunkra készített terv teljesítéséhez, melyet elkészített számunkra még születésünk előtt. Aki vagy, az nem egy véletlen biológiai esemény következménye. Ami vagy, az nem a körülmények véletlen egybeesése. Mindkettő Isten tervének része.

Amikor nem vagyok elégedett az Istentől kapott talentumokkal, ajándékokkal és képességekkel, emlékeztetem magamat, hogy Ő mindent a kezében tart. (1Tim. 6:15). Ha hiszem ezt, akkor azt is hinnem kell, hogy Isten tisztában van azzal, hogy mi ér miért adott nekem: külső megjelenésem, személyiségem, ajándékaim és talentumaim. A szívem legmélyén arra vágyakozom, hogy Isten tetszésére legyek, és neki az tetszik, ha elégedett vagyok azzal, amilyennek teremtett.

Talán te is szeretnél elégedett lenni, viszont hallod azokat a hangokat, melyek azt sulykolják: Légy sikeres! Légy népszerű! Légy gyönyörű! Légy tökéletes!

Ó, drága barátnőm, ne hallgass ezekre a hangokra! Hallgass Isten hangjára:

Hisz Atyád ő, ki teremtett, ő alkotott. ( 5Móz 32:6)

Kezed formált és alkotott engem... Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt...Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át. (Jób 10:8-11)

Hellen Keller, aki süketen és vakon született, írta a következő gondolatébresztő szavakat:

Elvették azt, ami a szemem lett volna,
           (De Milton Paradicsomára emlékeztem)
Elvették azt, ami a fülem lett volna,
           (Beethoven jött, és letörölte könnyeimet)
Elvették, ami a nyelvem lett volna,
           (De még fiatalon beszéltem Istennel)
És Ő nem engedte, hogy elvegyék a lelkemet,
           Ennek birtokában minden az enyém maradt.

Ez a gyönyörű költemény alázatra késztet engem. Bármikor olvasom, úgy érzem, hogy arcra kellene borulnom Isten előtt, bocsánatot kérve tőle, hogy nyafogok jelentéktelen hiányosságaim miatt. Milyen nehéz lehetett Helen Keller számára elfogadni azt a fizikai keretet, amit Isten adott neki.






2012. szeptember 16., vasárnap

2012 szeptember 16. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

ISTEN TEREMTETTE TESTEDET



A 139. zsoltár szerint Isten nem csupán személyiségedet teremtette meg, hanem testedet is. A 15. vers így szól: "Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna."

A héberben az a szó, hogy képződtem, azt jelenti, hogy "hímezve".  Ugyanezt a héber szót találjuk, amikor az ótestamentumi szent sátor szőnyegének művészi elkészítéséről olvasunk. Amikor Isten megalkotott édesanyád méhében, (ezt a "föld mélyének" mutatja be a zsoltár), Isten művészi képességgel hímzett meg téged. Bár senki más nem láthatott, Isten látta minden részletének kiformálódását. Amint a takács különböző színű szálakat sző össze, hogy gyönyörű mintát alkosson, Isten úgy szőtte egybe vénáidat, izmaidat, idegszálaidat, és minden egyes porcikádat, ami egyedül csak rád jellemző. Vajon akad szövésminta, amely az ember megalkotásának nyomába érhet?

Talán mások mintáit szebbnek gondolod, mint a sajátodat. Nem tetszik az orrod, a csípőd, a melled. Lényegében nem sok minden tetszik magadon. Mindannyian hosszú listát írhatnánk azokról, amiket nem szerünk magunkban. De ha nem vagyunk megelégedve testi formánkkal, akkor lényegében Istennel vitatkozunk. Ő felelős hajunk színéért, orrunk méretéért és bőrünk minőségéért.

Nem lep meg, hogy olyan sok nő küszködik külsejével. Kultúránk vétkes ebben. A média állandó nyomása alatt vagyunk, hogy a testünk tökéletes legyen. A külsőnk túlhangsúlyozása helytelen és nem biblikus. Mi keresztyén nők tudjuk, hogy mindez egy torz szemléletmód eredménye, mégis milyen könnyű az összehasonlítgatás halálos betegségébe esni.

Férjem, Jody úgy véli, hogy a nők többet nézegetik a többi nő külsejét, mint a férfiak. Ez talán furcsán hangzik, de azt gondolom, igaza van. Mi nők összehasonlítjuk magunkat a csontsovány szupermodellel, aki tökéletes fürdőruhában pózol. Nekem soha nem tett jót az összahasonlítás. Ha másokkal hasonlítjuk össze magunkat, akkor a Biblia szerint "balgák" vagyunk (2Kor 10:12, Living Bible fordítás)

Néhány évvel ezelőtt olvastam James Hufstetler lelkész cikkét, mely az összehasonlítgatás játékát jobban megértette velem.

Soha nem fogod igazán élvezni a többi embert, soha nem lesz egészséges önbizalmad, soha nem fogod életedet Istennek tetsző megelégedettségben élni, soha nem fogod legyőzni az irigységet, és nem fogsz szeretni másokat úgy, ahogy kellene, amíg meg nem köszönöd Istennek, hogy olyanná teremtett, amilyen vagy.

Isten azt akarja, hogy magasztaljuk őt alkotó munkájáért, mellyel megteremtett bennünket.
George MacDonald, az a férfi, akit C.S.Lewis mentorának tekintett, így írt:


Inkább legyek olyan, amilyennek Isten megalkotott, mint a legnagyszerűbb teremtmény, amit csak kitalálhatok, mert az a tény, hogy megszülettem Isten gondolataiban és megalkotott engem, a legkedvesebb, leghatalmasabb és legértékesebb gondolat számomra.

Ez a megelégedettség imája...

2012. szeptember 15., szombat

REMÉNYSÉGEM


2012. SZEPTEMBER 15. ÖNMAGAM ELFOGADÁSA

ISTEN TEREMTETTE A SZEMÉLYISÉGEDET

Figyeljük meg közelebbről  a 139. zsoltárt. Így kezdődik: "Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem" (1.vers) Más szavakkal, Isten ismerete vizsgálta meg és irányította Dávid életének minden területét. Isten személyesen ismerte Dávid minden útját (3.vers), még mielőtt teremtette. Bámulatos! Dávid szerint Isten olyan tökéletesen ismeri, mintha átkutatta volna életének minden részletét. Isten ismerte Dávid cselekedeteit, de ami még meglepőbb, ismerte minden gondolatát!

Isten ugyanígy ismeri a te életedet is. Nehéz felfogni, ugye? Az egész világ mindenható teremtője személyes, bensőséges érdeklődést tanúsított irántad, mielőtt még saját édesanyád tudott volna rólad.

A zsoltáros tovább megy, és példákat ad arra, milyen egyedi módon ismerte őt Isten: "Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében" (13. vers). A  héber nyelvben a "vese, vagyis legbenső részünk" a vágyakra, óhajokra utal, vagyis személyiségünkre. Még mielőtt Dávid megszületett volna, Isten kiformálta személyiségét. Hasonlóképpen, amikor Isten megalkotott téged, nemcsak testedet teremtette meg, hanem érzelmi világodat - személyiségedet is.

Dávidot úgy lenyűgözi ez az igazság, hogy magasztalás tör fel belőle: "Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt" (14. vers)

Megköszönted-e már valaha a Teremtőnek, hogy olyan szerető gondoskodással alkotott téged? Magasztaltad-e őt személyiséged megteremtéséért? Elmondhatod Dáviddal: "Magasztallak téged, mert félelmetesen és csodálatosan alkottál engem"? Vagy inkább a következő leírás jellemző rád?

Carol nem hálás személyiségéért Istenek. Sőt, úgy érzi, Isten hibát vétett, amikor őt alkotta. Miért? Carol egy befelé forduló, a "színfalak mögött" élő hölgy. Szégyenlősségének tudatában van, és ezért amennyire teheti, távol is marad minden összejöveteltől és ünnepségtől. Néha még istentiszteletre sem megy, mert nem bírja elviselni, amikor a lelkipásztor azt kéri a gyülekezettől, hogy váltsanak pár szót a mellettük ülőkkel. Carol olyan szeretne lenni, mint barátnője, Sally, aki kirobbanó egyéniség. Sally ragyogóan feltalálja magát bármilyen társaságban. Mivel Carol folyamatosan összehasonlítja magát Sallyval, nem tudja kamatoztatni saját egyéni értékeit. Nincs elképzelése, hogy Isten miért teremtette őt, még a fáradságot sem vette, hogy megkérdezze. Túlságosan el van foglalva azzal, ami hiányzik az életéből, ahelyett hogy felismerné, amit Isten neki adott.

Te kire hasonlítasz, Sallyre vagy Carolra? Állj meg egy pillanatra, és köszönd meg Istennek egyedi személyiségedet!
(Linda Dillow)

2012. szeptember 14., péntek


2012. szeptember 14. KÖRÜLMÉNYEIM ELFOGADÁSA

EZEKRŐL GONDOLKOZZATOK


Pál a 8. versben visszatér a mi részünkre: "Egyébként, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!" (Fil. 4:8)

Ha ki kellene választanom a legkedvesebb verseimet a Bibliából, ez biztosan az első tíz között lenne. A bölcsesség ezen szavai bekeretezve föl vannak akasztva nappalinkban, ahol állandóan emlékeztetnek engem, hogy a pozitív dolgokra gondoljak a negatívak helyett. Ugye nehéz fegyelmezni gondolatainkat? Pedig éppen ez az , amit Isten kér tőlünk.
A Példabeszédek 23:7 mondja: "Amint a szívében gondolkozik, olyan ő." Ralph Waldo Emerson író, filozófus ezt így fogalmazza meg: "Vigyázz, hogy min gondolkozol, mert biztos, hogy olyan leszel." Milyen meggyőző! Azzá leszünk, amire gondolunk. Gondolataink -nem körülményeink- határozzák meg, hogy elégedettek vagyunk-e. Gondolatvilágunk -nem barátaink, férjünk, gyermekeink, munkahelyünk vagy bármi más - határozza meg megelégedettségünket!
Ellenőrzés alatt kell tartanunk gondolatainkat. Azt parancsolja az ige, hogy "változzatok meg értelmetek megújulásával" (Róm 12:2) Úgy tudjuk megújítani értelmünket, ha foglyul ejtjük a negatív gondolatokat, és a pozitívokra figyelünk.

GYAKORLAT TESZI A MESTERT
A 9. versben Pál összekapcsolta a mi részünket és Isten részét. "Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!" (Fil 4:9) Pál arra szólít fel, hogy gyakoroljuk "ezeket a dolgokat". Miket?

- Azt a döntést, hogy aggodalmainkat átadjuk Istennek.
- Azt a döntést, hogy megnevezzük imakéréseinket.
- Azt a döntést, hogy hálásak vagyunk.
- Azt a döntést, hogy pozitív dolgokra gondolunk.

Gyakorolnunk kell, hogy az aggódást felváltjuk imával, a negatív dolgokat pozitívokkal -és az Isten békessége velünk lesz! Már másodjára látjuk ebben a szakaszban, hogy az engedelmességre irányuló döntésünket Isten békessége követi. Ezen az úton járt Pál is, míg megtanulta az engedelmességet.
(Linda Dillow)


2012. szeptember 13., csütörtök

A KERTBEN

Néhány hete találtam rá erre a videóra. Amerikában sokat énekeltük ezt az éneket,  hosszú (24év?) után újra jó volt meghallgatni, gondoltam felteszem nektek is :-)






A szöveg magyarul így hangzik:                                          Ref:
Egyedül jövök a kertbe,                                                      és Ő velem jön,  
amikor a harmat még a rózsákon csillog,                            és beszélget velem,
és az Isten fiának hangja,                                                   és arról biztosít, hogy az Övé vagyok
teljesen körbevesz engem.                                                 és az öröm, melyben osztozunk
                                                                                         semmi máshoz nem fogható.
Legszívesebben a kertben maradnék vele,
bár az éjszaka közeledik,
Ő a fájdalmak hangján kéri, hogy menjek,                            Ref:
számomra ez a hang mégis hívogató.




2012. szeptember 13. KÖRÜLMÉNYEIM ELFOGADÁSA

ISTEN RÉSZE


A Fil. 4:7-ben Isten részét látjuk a megelégedettség folyamatában: "és Isten békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban." A Living Bible a vers elején található és szócskát így értelmezi: "ha ti ezt megteszitek". Mit teszünk meg? Ha az imádságot választjuk az aggodalom helyett, akkor személyesen meg fogjuk tapasztalni Isten békességét. Micsoda ígéret! A zűrzavar, a problémák, a szívfájdalmak és aggodalmak világában mindannyiunknak békességre van szükségünk.
Ez a vers arra is rámutat, hogy miért nem rendelkezünk békességgel. Ha te és én aggodalommal, félelemmel vagyunk tele megelégedettség helyett, fel kell tennünk a kérdést, hogy megtettük-e a mi részünket. Ne feledd el, Isten azt mondja, hogy a mi választásunk az előfeltétele a tőle kapott békességnek.
A következő fordítást kedvelem a leginkább: "És az Isten békessége, mely felülmúlja azt az erőt melyet el tudunk képzelni, őrséget fog állni szívünknél és gondolatainknál a Krisztus Jézusban." Magam elé képzelem, amint Isten körülvesz őrző angyalokkal, akiknek az a feladata, hogy segítség az én szegény, gyenge szívemet, amikor az aggodalmak megsokasodnak bennem, az értelmem összezavarodik és megtelik "mi lesz, ha" kérdésekkel. Szívem -érzelmeim bölcsője- vadul ide-oda himbálódzik. Isten békessége az, amire legnagyobb szüksége van az én aggodalommal teli szívemnek és értelmemnek.
Mit teszünk, amikor bár átadjuk aggodalmunkat Istennek, tíz perc múlva ismét visszavesszük? Emlékszem, hány éjszakát töltöttem álmatlanul, amikor egyik tizenéves gyermekem a legnehezebb időszakát élte, és azon gondolkoztam: "Helyesen döntöttem? Hogy állítom meg ezt a gyereket, aki rossz irányba halad?"
Hányszor elimádkoztam a Fil 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásban ragadt.
Gyakran mondtam: Uram ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem használt, még mindig aggódom, ahelyett hogy betöltene békességed. Megint elimádkoztam a Fil. 4:6-9-et, utána pedig ismét csak aggódtam. Úgy tűnt, hogy értelmem az aggódásba ragadt.
Gyakran mondtam, Uram ismét itt vagyok. Tíz perccel ezelőtt is itt voltam, de nem használt, még mindig aggódom, ahelyett hogy betöltene a te békességed. Megint elimádkoztam a Fil. 4 alapján az ér részemet, és Isten részét, majd újra elkezdtem aggódni. Ezen a ponton felültem, rávettem magam, hogy kibújjak a meleg takaró alól, és az író asztalhoz menjek. Tollat, papírt vettem a kezembe, és összeírtam azokat a pozitív dolgokat, amiket az Úr elvégzett tizenéves gyermekem életében az elmúlt év folyamán. Ezután imában végigmentem a listán, és hálát adtam, hogy ő eddig is munkálkodott, és most is munkálkodik gyermekem életében. Majd lekapcsoltam a villanyt, visszabújtam kényelmesen ágyamba, és ezután már békés szívvel aludtam.
(Linda Dillow)

2012. szeptember 12., szerda

ÉRTESÍTÉS FILMKLUBRÓL



A péntek virága a rózsa, a filmre utalva :-). Nektek küldöm, és várlak benneteket a szokott helyen, 6 óra előtt is jöhettek :-)

A HEGYEK ISTENE A VÖLGYBEN IS ISTEN

Az oldalsó sávba ajánlásként kiraktuk Wiesz Miriam blogját. Ha időtök engedi, érdemes olvasgatni. Arról szól, hogy egy fiatal keresztény nő hogyan simul bele Isten akaratába. A bloggjának címe: A hegyek Istene a völgyben is Isten. A cím megadásában egy ének ihlette, ezt szeretném közzétenni:




A fordítás így szól:

Az élet könnyű, amikor
a hegytetőn vagy,
Olyan békesség van benned,
ami semmihez sem fogható.
De a dolgok megváltoznak,
amikor a völgyben vagy,
Ne veszítsd el a hited,
mert soha nem vagy egyedül.

Ref: Mert a hegyek Istene,
       a völgyben is Isten.
       Amikor körülményeid nehezek,
       Ő majd helyrehozza azokat.
       Az öröm Istene a nehézségek Istene is.
       A nappal Istene az éjszaka is Isten.


A hitedről beszéltél, amikor a hegytetőn voltál,
olyan könnyű erről vallást tenni,
amikor az élet csodálatos.
De most a völgyben vagy,
próbák és kísértések között,
ilyenkor vizsgázik igazán
a hited.

Ref.: Mert a hegyek Istene,
       a völgyben is Isten.
       Amikor körülményeid nehezek,
       Ő majd helyrehozza azokat.
       Az öröm Istene a nehézségek Istene is,
       A nappal Istene éjszaka is Isten.

2012. szeptember 12. KÖRÜLMÉNYEIM ELFOGADÁSA

A MI RÉSZÜNK


Pál apostol bemutatja a megelégedés két oldalát: a mi részünket és Isten részét.
Először a mi részünk: "Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kérdéseiteket Isten előtt" (Filippi 4:6)  
A Living Bible  a következő fordítást adja: "Ne aggódjatok semmiért, e helyett imádkozzatok mindenért. Mondjátok el Istennek szükségeiteket, és ne felejtsetek el hálát adni válaszáért." Pál arra buzdít, hogy aggodalmainkat arra használjuk fel, hogy mindenért külön-külön imádkozzunk. A megelégedettség megtanulásának folyamatában a mi részünk egy szívbeli döntés, egy választás:aggodalmaskodás helyett inkább imádkozzunk.
Pál azt parancsolja, hogy ne aggodalmaskodjunk, hanem imádkozzunk. A szomorú helyzet az, hogy legtöbben megfordítjuk a sorrendet, és mindenért aggódunk, az imádság pedig csak a legutolsó támasz! Könnyebb aggódni, nyugtalankodni, szívpanaszokkal bajlódni, álmatlanul hánykolódni, veszekedni férjünkkel, barátainkkal, a gyerekekkel vagy szobatársainkkal, ahelyett hogy imádkoznánk. Nem a hitünkben, hanem a gyakorlatunkban forgatjuk ki a Biblia előírását.
Azon felül, hogy mindenért imádkozunk, az sem mindegy , hogyan! Hálaadással kell tennünk. Ez aztán az igazán nehéz! Amikor aggódom, mert gyermekem nem mutat érdeklődést iskolai kötelezettségei iránt, és bukásra áll matematikából, vagy barátnőm megsértett, illetve a problémák túlságosan besűrűsödtek körülöttem, nagyon nehéz hálásnak lenni.
A 116. Zsoltár 17. verse segít nekem annak megértésében, hogy mit jelent hálaadással imádkozni: "Hálaáldozatot mutatok be neked, az Úr nevét hirdetem." Szeretem ezt az emlékeztetést, mivel nagy áldozatnak tűnik számomra hálát adni, amikor egy sötét alagútban érzem magam! Amikor kis unokahúgom kiesett az első emeltről, és koponyája három helyen betört, áldozat bemutatásának számított így imádkozni: "Uram, ismered szívem aggodalmának mélységét. Nem tudom elviselni, hogy olyan messze vagyok, amikor rokonaim ekkora fájdalmat éreznek. Annyira fáj a lelkem, de úgy döntök, hogy nem aggódom, és hozzád emelem a kicsi Angie-t. Nehéz megnyugodni ebben a helyzetben, de köszönöm neked, szerető Atyám, hogy szereted őt, és hogy ő a tied. Köszönöm, hogy életben maradt. Köszönöm, hogy nagyszerű orvosi kezelésben van része. Bízom benned, hogy ebben a szörnyű helyzetben is kezedben tartod a dolgokat."
Amikor nehéz körülményekkel szembesülünk, választanunk kell: Imádkozunk-e a problémáért, vagy aggódunk miatta?
(Linda Dillow)


2012. szeptember 11., kedd

A HÉT FÉNYKÉPE



Ismét közzé teszünk egy fényképet, mit gondoltok róla?














----------------------------------------------------------------------------------------------

Megint egy angol számot linkelek be, elnézést kérek! (jövő héten készülök néhány szép magyar éneket is feltenni) A héten hallgattam a  YouTube-on, nekem erről a fényképről ez jutott eszembe:

Fáradt vagy és megterhelve?




Nem látod a fényt a sötétben?
Ha a Megváltóra tekintesz,
megláthatod a világosságot,
és egy szabad és bővölködő életed lesz.
                                                                                             Ref:
Halálból az örök életre ment,                                                 TEKINTS JÉZUSRA
és mi követjük Őt oda,                                                           NÉZZ BELE AZ Ő CSODÁLATOS
Így a bűnnek felettünk már nincs hatalma                              ARCÁBA
és ezáltal többek lettünk mint győztesek                                ÉS AZ ÉLET DOLGAI
                                                                                             ELHALVÁNYULNAK MAJD
Ígérete szerint az Ő szava                                                      AZ Ő KEGYELMÉNEK ÉS
soha nem fog cserbenhagyni                                                 DICSŐSÉGÉNEK FÉNYÉBEN.

Higgyél benne, és minden rendben lesz.
Ezután menj a haldokló világhoz
és oszd meg velük a tökéletes örömhírt.

A HÉT IDÉZETE



“Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.” (Helen Keller)



2012. szeptember 11. Körülményeim elfogadása

SÁR VAGY CSILLAGOK

 Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten!
 De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. (3.Zsoltár 3,4)



Megítélés kérdése, hogy életünket pozitív vagy negatív szemszögből szemléljük. A veled történt eseményekről írhatsz lelkendező beszámolót, de egy kijózanítóan lehangolót is. Mindkettő igaz lehet, a különbség csak a szemléletben van.
Hogyan osztályozod életedet? Szánj rá most egy kis időt, és sorold fel azokat a pozitív és negatív dolgokat, melyeket Isten megengedett életedben! Csinálj két oszlopot, és mindenképpen írd le a lényeges eseményeket.
Most szeretnék feltenni neked egy kérdést, melyet magamnak is gyakran felteszek: Melyik listára gondolsz többet?
Sokat hasonlítunk ahhoz a fiatalasszonyhoz, akiről a következő történet szól:

Élete nem úgy alakult, ahogy remélte. Amikor hozzáment szíve választottjához, aki a tengerészetnél szolgált, úgy gondolta, hogy nagyon romantikus és izgalmas lesz idegen országokban lakni, és körbeutazni a földet. Két évvel később azonban már nagyon magányos és elégedetlen volt. Írt egy panaszokkal teli levelet az édesanyjának. Nem voltak barátai, csak angolul beszélt, és nyelvtanulást is időpocsékolásnak tartotta, hiszen bármelyik nap jöhetett az értesítés, hogy tovább kell költözniük. A legrosszabb mégis az volt, hogy a férje soha nem volt otthon. A levelet a következőkkel fejezte be: "Már nem bírom tovább, hazamegyek."
Bölcs édesanyja csupán egy kétsoros választ küldött:

"Két nő nézett ki a börtön rácsain keresztül,
Az egyik sarat látott, a másik csillagokat.

Ez a bölcs asszony feltárta lánya előtt a megelégedettség titkát.Mindannyiunk előtt ott a választás lehetősége, hogyan szemléljük életünket: Tekintetünket irányíthatjuk a sárra, vagy felemelhetjük a szemünket, és nézhetjük a csillagokat. Minden nő életében vannak időszakok, amikor börtönben érzi magát. Isten azt akarja, hogy te és én eljussunk a megelégedettségre, még mielőtt körülményeink megjavulnának.
(Linda Dillow)


2012. szeptember 10., hétfő

2012.szeptember 10. Teáscsésze teológia

Isten mindannyiunkat különleges egyedi teáscsészének teremtett. Lehet, hogy antik csésze vagy, rózsákkal kifestve, arannyal díszítve. Előfordulhat, hogy csupán egy hétköznapi csészének tekinted magadat - a mindennapi használatban kicsorbultnak. Ne feledd, hogy a nehéz, de törhetetlen, ellenálló és nagy űrtartalmú pléh bögrére is szükség van!

Isten megtölti csészénket azokkal a dolgokkal, amit a legjobbnak ítél. Kirendeli, milyen legyen a testi és lelki felépítésünk, képességeink, körülményeink, feladataink és kapcsolataink.

Persze, nem mindig tetszik nekünk, amit a csészénkbe töltenek. Emlékszel az Úr Jézusra a Gecsemáné kertjében? Amikor látta a rá váró szenvedést, így könyörgött: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lukács 22:42) Krisztus fogta a csészéjét, felemelte Isten elé, és ezt mondta: "Elfogadom a sorsomat. Áraszd belém erődet, hogy megihassam."

Minden csészének, az értékes kínai porcelánnak és az egyszerű durva agyagnak is van füle. Isten belehelyezte sorsunkat a csészénkbe. Vagy úgy döntünk, hogy megfogjuk és fölemeljük Istenhez, miközben ezt mondjuk: "Elfogadom a sorsomat, elfogadom ezt a csészét", vagy úgy döntünk, hogy darabokra törjük a csészét: "Isten, visszautasítom sorsomat. Ez a csésze nem megfelelő méretű számomra, nem tetszik, amit beletettél. Majd én irányítom a saját életemet."
(részlet Linda Dillow könyvéből)Pearlringcup


2012. szeptember 9., vasárnap

2012. szeptember 9: Átadom életem irányítását, hogy megelégedett legyek?

Első lépéseimet a megelégedettség felé tizenöt évvel ezelőtt tettem meg, amikor az életem irányításához használt módszereim csődöt mondtak. Nem tudtam kézben tartani az eseményeket. Elmondtam egyik barátnőmnek a félelmeimet, aki ezt válaszolta: "Linda, te szereted a dolgokat irányítani, pedig az életben sok minden kiszámíthatatlan." Akkor még nem értettem mit is ért ez alatt.
Visszatekintve rájöttem, hogy én akartam Istenben bízni, de néha az Úr nagyon lassú volt. Amikor a dolgok csigalassúsággal haladtak előre, tudat alatt úgy döntöttem, hogy szüksége van a segítségemre. Ez istenkáromlásként hangzik, hiszen Istennek nincs szüksége a segítségünkre. Mégis, mikor közbeléptem, hogy átgyúrjam (a helyes szó a manipuláció, de az átgyúrás jobban hangzik!) a körülményeket, vagy megszervezzem az embereket, akcióim a következőt sugallták: "Istenem, nem teszed azt, amit szerintem tenned kellene, ezért kisegítelek." Amikor így kisegítjük Istent, akkor lesz aggodalmaskodó a szívünk. Amikor átvesszük az irányítást, már nem arra figyelünk, aki mindent irányít, hanem a körülményeink kerülnek a középpontba.

Két igevers vezetett át engem azokon a napokon. Megtanultam őket, szívembe véstem, és eldöntöttem, hogy szerintük fogok élni. az első:

Isten...az áldott irányítója mindennek, a királyok Királya és az uraknak Ura. (1Tim 6:15)

 Elgondolkoztam ennek a versnek az igazságán: Ki irányítja életemet? Isten. Milyen irányító Ő? Áldott. A jól ismert teológus, J.I.Packer szerint: "A megelégedettség alapvetően annyi, hogy elfogadjuk Isten kezéből azt, amit küld, mert tudjuk, hogy Ő jó, és ezért, amit küld, az is jó."
A második igevers:

Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat. (Zsolt. 16:5)

Elizabeth Elliot, az író és előadó gondolatébresztő megállapítása ezzel a verssel kapcsolatban:

Szerintem, semmi sem teszi egyszerűbbé az életet. Akármi történik, Isten tudtával történik. Elsötétül itt az értelem? Mondhatjuk, hogy történnek olyan dolgok velünk, melyek nem tartoznak a mi szeretettel kijelölt osztályrészünkhöz (ez odatartozik, amaz nem)? Ennek alapján bizonyos dolgok nem a Mindenható irányítása alatt állnak? Minden, ami velem történik örökkévaló javam szempontjából megmérettetett. Amint elfogadom kijelölt osztályrészemet, minden egyéb elveszíti jelentőségét. A döntések sokkal könnyebbé, az irányok világosabbá, a szívem pedig összehasonlíthatatlanul nyugodtabbá válik A nyugodt szív megelégedett azzal, amit Isten ad.

részlet:Linda Dillow, Akinél a szív lecsendesül című könyvéből

2012. szeptember 8., szombat


KÖSZÖNTŐ

Bízunk abban, hogy áldást fog jelenteni mindannyiunk számára ez a blog.  Írjuk együtt ezt az oldalt, sűrűn látogassatok ide, olvasgassátok a bejegyzéseket, ti magatok is írjatok hozzá!

2012. szeptember 7., péntek

A megelégedettség titka

Pál apostola Filippi levélben felfedi a titkot:
"Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is. Egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippibeliekhez írott levél 4.fej.11-13.vers)

Pál életét ismerve döbbenhetünk rá az idézett versek mélységére. Élete nehéz körülményektől volt terhes. Egy sötét börtön sivár zárkájából írt a legelemibb higiénia és fűtés nélkül. Egy őrhöz volt láncolva, mégis magányos volt.
Pál élete rendkívül nehéz volt. Annyira megverték, hogy majdnem belehalt, folyamatosan félreértették, barátai elhagyták - életét nehéz körülmények, váratlan, kiszámíthatatlan események irányították. Mégis ezt mondja: "megtanultam, hogy a körülményeim között elégedett legyek." Döbbenetes! Azt állítja, hogy az elégedettség megtanulható. Ez tehát azt jelenti, hogy te is és én is meg tudjuk tanulni, hogyan legyünk elégedettek.
Pál a hogyan titkával folytatja ezt a rendkívüli kijelentését, azzal, hogy megtanulta az elégedettséget minden körülményben (Fil. 4:13) Ezt a gyakran idézett verset a görög eredetiből így lehet fordítani: "Képes vagyok bármivel szembenézni az által, aki engem képessé tesz (hogy ezt megtegyem)" Elgondolkoztál már valaha is azon, hogy miért eza vers következik Pál elégedettséggel kapcsolatos kijelentése után? Pál felismerte, hogy a hívők megelégedettségének forrása és ereje maga Isten.
A Fil. 4:13 fordításai közül Kenneth Wuest ógörög professzoré áll a szívemhez legközelebb:
Erős vagyok minden dologra abban,
aki folyamatosan erőt önt belém.

Krisztus minden körülmények között képes és kész, hogy megadja a megelégedettségünkhöz szükséges erőt. A megelégedettség úgy érvényesül, hogy Krisztus ereje beárad gyenge testembe, lelkembe, elmémbe. A beáradás betöltést, teleöntést, elárasztást jelent. Minden reggel, amikor forró vízbe lógatom a teafüvet, e folyamatnak vagyok tanúja.
Hogyan tesz Isten képessé bennünket a megelégedettségre? Igéje által megelégedettséggel áraszt el minket. Amint szava behatol értelmünkbe, átformál. Ahogyan a tea erősebb lesz, ha időt hagyunk a teafű kiázására, úgy mi is elégedettebbek leszünk, ha több időt töltünk Isten igéjével, hagyva, hogy beáradjon életünkben, és Krisztushoz hasonlóvá formáljon.
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)



2012. szeptember 2., vasárnap

Minden héten egy egy új képet fogunk feltölteni, Szólj hozzá, írd le mi jut eszedbe róla! Egy igevers, egy szép idézet, esetleg egy emlék? Oszd meg velünk is! Mit gondoltok erről a képről?