Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2016. április 30., szombat

Hova tűnt az idő?

„Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak.” 
Zsolt 144,12

Mintha tegnap lett volna… barnahajú kis hercegnő táncol a dohányzóasztal tetején, csillag alakú napszemüveg az orrocskáján, énekel, mint egy rocksztár.
Hova tűnt az azóta eltelt idő? Szép fiatal nő mosolyog rám, ahogy ellép a tükörtől. Mosolya mintha most is azt mondaná: „Anyu nézd, ugye, milyen szép vagyok!”
Valóban szép. Nem csak külsőleg. Gyengéd a lelke, s úgy szeretném, ha megtudná, milyennek látja őt Isten. Semmi másra nem vágyom, csak hogy olyanná váljon, amilyennek Isten megálmodta.
A kívül-belül szép lányokról mondja Vicki Courtney egy helyen, hogy őket „elkészítik, nem megszülik”. És ez így is van.
Erről szól a mai igénk, csak kicsit másként. A paloták oszlopait nem a természet alkotta. Az oszlopokat készítették. A mester apró, gondos mozdulatokkal vési, csiszolja a nagy kőtömböt, és megalkot egy műremeket.
Leányod életében te lehetsz a kőfaragó, aki a Nagy Szobrásztól tanulja a mesterséget. Téged jelölt ki az Úr, hogy a nyers kődarabból palotákhoz méltó karcsú oszlopot formálj.
De ez nem megy egyik napról a másikra: idő, imádság és türelem kell hozzá.
Mennyi nyomás van a lányainkon, hogy olyanná váljanak, amilyennek az örökké változó kulturális elvárások kívánják. Nappal az iskolai környezet, este a család élete húzza-vonja őket, nem csoda, ha könnyen összezavarodnak.
Lányaink leginkább arra vágynak, hogy észrevegyék őket. Hogy számítsanak. Hogy tudják, valakinek fontosak, értékesek. Talán ezért találta ki Isten az édesanyákat – hogy elektromos kábelekként ők vezessék gyermekeik felé az Ő igazságát.
A mi dolgunk megmutatni gyermekeinknek, milyennek látja őket Isten. Tőlünk kell, hogy hallják: „az Ő akarata szült téged” (Jak 1,19). A tükörbe nézve, jusson eszükbe Isten végtelen szeretete irántuk, és az imáink, amiket elmondtunk értük és velük.

Uram, túl nagy feladatot bíztál rám. Kulturális környezetünkkel szemben olyan emberekké kell nevelnem gyermekeimet, akik ismernek Téged, és bíznak Benned. Azt akarom, hogy gyermekeim Benned teljesedjenek ki. Mutasd meg, mit mondjak, hogyan viselkedjem, hogy életem a Te igazságodat közvetítse feléjük. Jézus nevében, Ámen.



(Encouragement for today, 2011.06.27. Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2016. április 29., péntek

Nem ismerem a jövőt, de tudom, Ki tartja kezében



„De az Úr így szólt Mózeshez: ’Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.’”

Egész éjjel alig aludtam, aggodalmaimat csak felnagyította a sötétség. Amint az első napsugarak betekintettek az ablakon, imádkozni kezdtem. Kiöntöttem Istennek a szívemet, a lába elé tettem mindent, ami foglalkoztatott.

Imádságomban felfigyeltem valamiféle ismétlődésre. Bármiről beszéltem, bármit osztottam meg Istennel, mindennek a hátterében ugyanaz állt: félelem, hogy hiányt fogok szenvedni valamiben.Megváltoztak a körülmények, a jövő már nem volt olyan szilárd, mint valaha. Éreztem, hogy Isten arra biztat, hagyjam abba a rettegést, és bízzam rá az ismeretlent, amitől félek. Halk suttogást hallottam a lelkemben: „Én egyedül gondoskodom rólad”.

Behunyt szemmel, a könnyeimmel küzdve bólintottam. „Igen, Uram, Te vagy a Gondviselőm. Bocsásd meg, hogy kételkedtem gondoskodásodban. Békédet keresem, kérlek, vedd el tőlem a szívembe markoló félelmet. Nem tudom, mit tartogat a jövő, de tudom, hogy a jövőt Te tartod kezedben. Ámen.” Kinyitottam a szemem, és éreztem, hogy Jézus arra hív, foglalkozzam még egy darabig az Ő igéjével. Elővettem a telefonomat, rákattintottam az alkalmazásra, ahol a napi elmélkedéseket szoktam elolvasni. Pár másodperc múlva sírni kezdtem, mert az elmélkedés, amit megnyitottam, mintha pár perccel azelőtti imám visszhangja lett volna. A megélhetés miatti félelmekről szólt, arról, amiről beszéltem Istennek. Szinte szóról szóra úgy fogalmazott, mint én korábban. Isten figyelt kiáltásomra, és azonnal vissza akarta igazolni, hogy hallott engem.

Az elmélkedés alapja mai alapigénk volt a Kivonulás Könyvéből. Isten csodálatos módon gondoskodott népéről. Az volt a célja, hogy ezzel közelebb vonja őket magához, mert arra voltak kényszerítve, hogy napi szinten rábízzák magukat a gondoskodására.

Az elmélkedés szerint Izrael népe mindenfelé tekintgetett segítségért, csak épp felfelé nem. Az egyiptomiak rabszolgái voltak, és miután Isten felszabadította őket, minden szükségleteikben csak Rá támaszkodhattak. Testükben már szabadok voltak, de gondolatban még fogva tartotta őket régi szokásuk, hogy emberektől és dolgoktól várják megélhetésük biztosítását.

Belegondoltam, én hova fordulok, és bizony, ez az irány sem felfelé mutatott. A munkámhoz fordultam. A férjemhez. A csekkfüzetemhez. A megtakarításaimhoz. Céljaimhoz és álmaimhoz. Kapcsolataimhoz. De most megváltozott minden, és Isten azt akarja, hogy Hozzá forduljak.

Kicsit tovább ezt olvastam a Kiv 16,8-ban: „Mózes azután így folytatta: ’Ma este az Úr húst ad nektek enni és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mi vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen’.”

Hát igen. Én is zúgolódtam. Megosztottam másokkal a gondjaimat. Rá kellett jönnöm, hogy nemcsak Gondviselőmnek panaszkodtam, hanem Rá is. Arra, aki mindig gondoskodott rólam a múltban, és aki ezt teszi a jövőben is, még ha én nem is látom előre, hogyan.

Miután elolvastam az elmélkedést, és megköszöntem Istennek, hogy figyelmeztetett, hogy Ő az, aki gondoskodik rólam, béke öntötte el a szívemet. Elismertem, hogy szükségem van Istenre, Ő számomra Jehova-Jireh, és ettől megkönnyebbültem, a perspektíva előttem megváltozott.

Talán továbbra sem tudom, mit tartogat a jövő, de tudom, Ki tartja a jövőmet. Ő tartja kezében a tiédet is.


Uram, aggódó és kétkedő gondolataim foglya vagyok, bocsánatodat kérem ezért. Segíts örökre megjegyeznem, hogy Te gondoskodsz minden szükségletemről: testiekről, szellemiekről, érzelmiekről. Segíts felismernem, hogyan hullatsz mannát minden nap, add, hogy teljesen Rád tudjam bízni a jövőt. Jézus nevében, Ámen.

(Tracie Miles: I Don’t Know the Future, but I Know Who Holds It,,Encouragement for today, 2016. április 11.,www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, fotó: pinterest.com)

2016. április 28., csütörtök

Folyóvíz mellé ültetve

„Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,3


Mikor hozzámentem álmaim férfijához, azt hittem, elkezdődött a boldogan-éltek-amíg-meg-nem-haltak időszak. És így is volt – egy ideig. Csinos kis házunk volt a Logan streeten, negyedikeseket tanítottam, a gyülekezetben kedves barátok vettek körül. Nem csak jó, hanem nagyszerű volt az életünk.
Ez a „nagyszerű” hamar elszállt egy új állással egy új városban, egy új otthonban, egy új babával. Férjem munkájával együtt járt, hogy távol volt tőlünk – nagyon sokszor. És én egyedül voltam – szintén nagyon sokszor.
Nehéz volt átállni a sok egyedül töltött időre, de segített rájönnöm, hogy valami hiányzik. Előbb nem tudtam, mi az, és hol találom meg, csak azt tudtam, hogy nem tudja megadni az otthonom, a gyermekem, a férjem.
Eltartott egy ideig, míg végül rájöttem, mi hiányzik: Isten nem volt része a boldogan-éltek-stb. életemnek. Kihagytam belőle. Korán elfogadtam Jézust Megváltómnak, de sosem adtam át magam Neki, és nem sok időt töltöttem vele imádkozásban vagy a Bibliát olvasva.
Egy megváltott lélekből, aki nincs kapcsolatban Krisztussal, hiányzik az Ő teljessége. Ebben az ürességben éltem.
Isten meghallotta kielégítetlen szívem kiáltását, és a Szentíráshoz irányított. Amikor aznap kinyitottam a Bibliámat az első zsoltárnál, ezt a feltöltő igazságot olvastam:
„…az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal. Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.” Zsolt 1,2-3
Isten gyöngéden rávezetett, hogy az én fám – az életem – az Ő életadó folyóvizétől távolra lett ültetve. A világ vizei mellé ültettem magam, az időszakos örömök és beteljesülések mellé. Ettől pedig, a Tőle való távolléttől, állandó szomjúságban éltem. A terméketlen talaj és a vízhiány miatt fonnyadni kezdtem.
Az Igén való elmélkedés rávilágított, mi okozza a hiányérzetemet. Sosem jutott eszembe, hogy Isten utasításaiban örömöt lelhetnék, hogy a róluk való éjjel-nappali elmélkedés egyáltalán lehetséges. „Hogyan elmélkedhet valaki állandóan az Igéről, Uram, s közben a tennivalóit is elvégzi?” – kérdeztem.
Szelíd suttogással jött a válasz: „Próbáld ki.”
A következő öt hónapban naponta olvastam egy fejezetet a Zsoltárok Könyvéből. Pontosabban, a 119. zsoltárra több napot szántam. Olvastad a 119. zsoltárt? 176 verse elég nagy falat egy ilyen magamfajta újdonsült igeolvasónak.
Te Isten közelébe ültetted az életedet? Gazdag talaja van szívednek, ahol bőséges termést hozhat az Ige? Ha most azt érzed, amit én akkor, mikor kinyitottam a bibliámat – magányosnak, szomjazónak, hervadtnak –, a mai naptól fogva felfrissülhetsz!

Uram, ki akarom nyitni a bibliám, hogy Te elültethesd a változás magvait a szívembe. A világ szerinti élettől úgy érzem, fonnyad a lelkem. Köszönöm, hogy Igédnek hatalma van rá, hogy megváltoztasson. Jézus nevében, Ámen.






forrás: Wendy Pope: Planted by Streams Encouragement for today, 2012.12.11. www.proverbs31.org/devotions fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2016. április 27., szerda

Amikor elrontott múltad tanúságtétellé válik

„Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.” Jer 17,14


Fivérem gyógyult drogfüggő. Húsz évig hiányzott családunkból kábítószerproblémái miatt. Sokszor hittük halottnak, s a statisztikák alapján már nem is élhetne.
De Isten a restaurációs szakmában dolgozik. Fel akar újítani, meg akar gyógyítani mindenkit, aki Hozzá tér. Mindegy, ki vagy, mit csináltál, vagy mit tettek veled. Isten győzelemmé tudja és akarja alakítani a kudarcokat, a tragédiákat. Fivérem az élő példa.
Sok elvonó programot elkezdett és fejezett be eredmény nélkül, míg végre rátalált a megoldásra: Jézusra. Csak mikor találkozott az Úrral, akkor kezdődött el a gyógyulás, a valódi változás. Hirtelen mintha minden újrakezdődött volna. És ebben az a legizgalmasabb, hogy bárki megtapasztalhatja ezt a mámorító szabadságot!
Valljuk be, nincs erőnk, akaratunk, képességünk rá, hogy magunk szakítsuk szét a köteléket, ami fogva tart, legyen az bármi: drog, érzékiség, falánkság, büszkeség, harag vagy félelem. Amíg el nem ismerjük betegségünket, és át nem adjuk magunkat Krisztusnak, nem fogjuk megtapasztalni a szabadságot. Viszont ha Jézus Királynak adjuk elrontott múltunkat, Ő azt bizonyságtevő üzenetté alakítja.
Nem múlik el nap, hogy a testvérem ne szolgálná ily módon Istent, és ne osztaná meg valakivel a remény üzenetét.
Pár éve történt a példa, amit elmesélek. Egyik este a Vörös Rák étterembe mentünk családunkkal vacsorázni. A huszonhat éves Tiffany szolgált fel az asztalunknál. Két dolgot azonnal észrevettünk. Tiffany kedves volt a vendégekhez, és a várandósság utolsó heteiben járt. Jólesően fogadtuk kedves kiszolgálását, és nem is gondoltuk, hogy Isten tarsolyában már ott van a viszonzás részünkről.
Azzal kezdődött, hogy a nővérem nem akarta hagyni, hogy a fivérem fizesse a számlát. Jellemző nővéremre, hogy szívesen ad, de nehezen fogadja el az ajándékot. Én felfogtam, milyen nagy örömöt jelent a fivéremnek, hogy ő vendégelhet meg minket. Dehogy akartam megfosztani őt ettől a boldogságtól!
Szegény Tiffany a vita kellős közepén lépett az asztalhoz. Fivérem, igyekezetében, hogy ő nyerjen, odafordult a lányhoz: „Tudja, én évekig kábítószerfüggő voltam. A testvéreim rengeteget segítettek nekem. Most szeretnék ebből egy icipicit visszaadni, és kifejezni, mennyire hálás vagyok nekik.”
Tiffany szeme tágra nyílt: „Maga drogfüggő volt? Sosem gondoltam volna.”
„Igen – válaszolta a fivérem. – De Jézus mindent megváltoztatott.” És elmesélte a történetét.
„Elveszett voltam, de rám találtak, hajléktalan voltam, s most van egy házam, alkalmazott voltam, most saját vállalkozásom van, a kábítószer rabja voltam, de Krisztus kiszabadított.”
Tiffany szeme könnybe lábadt, ahogy megosztottuk vele Isten szeretetének üzenetét. Még azon a héten más módon is kimutattuk ezt a szeretetet, egy baba-mama csomagot küldtünk neki.
Drága barátnőm, ha te és én és mindnyájan megengedjük, mint a fivérem, hogy Isten bizonyságtevő üzenetté alakítsa elrontott múltunkat, nemcsak a mi életünk változik meg, de mások életét is alakítani tudjuk.


Uram, irgalmad csodálatra késztet. Jóságodat árasztod rám, mikor Hozzád kiáltok: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok!” Adj, Uram, alkalmakat, amikor másokba is reményt csöpögtethetek, s beszélhetek nekik jóságodról, szabadításodról. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.27., Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest.com)

2016. április 26., kedd

Kérhetünk lehetetlent Istentől




„Előtted megyek, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak.” Iz 45,2-3



Néhány évvel ezelőtt a fiatalabbik húgom mellett ültem, s hallgattam, ahogy elutasítja Istenről alkotott nézeteimet. Ő szabad szellemű, mondta, ami nem egyeztethető össze holmi hagyományos vallásossággal.
„Az jó, válaszoltam kedvesen, mert én sem vagyok vallásos.”
Vágott egy grimaszt, mintha azt várná, hogy ránk szakad a mennyezet. „Már hogyne volnál vallásos!”
Hátradőltem a fotelben, behunytam a szemem, élvezve a napsugarakat, s nyugodtan feleltem: „Nem, nem vagyok.”
Hagytam, hogy eméssze a kijelentésemet, nem akartam tisztázni, ha nem kérdez rá. Persze, hogy tovább kérdezett.
Elmagyaráztam neki, hogy én Istent követem, nem holmi lefektetett szabályokat. Szenvedélyesen kutatom a Biblia igazságait – Isten tanítását -, és hagyom, hogy ezek átjárják a lelkemet. Nem saját érzéseim szerint értékelem a világot, az életet. Isten Igéjének fényében ítélek meg minden érzésemet, tapasztalatomat.
Megtapasztaltam, hogyan igyekszik Isten meggyőzni Jelenlétének valóságáról, hogyan hív, hogy közönyösségemet váltsam élő hitre. De döntenem kellett, hogy lássam Istent. Hogy halljam Istent. Hogy minden erőmmel kövessem Istent.
Megfogtam húgom kezét, és azt mondtam, imádkozni fogok azért, hogy Isten megmutassa neki magát, érintse meg úgy, hogy ne tudjon ellenállni.
Ugorjunk hat évet. A húgom belép egyetemi tanára szobájába, és a polcon megpillantja egyik könyvemet. Szerintem nem hitte, hogy valaki is olvassa a munkáimat. De ott volt a könyv. Ez megérintette.
Hazatérve körülnézett a blogomon, és rátalált a hitvallásomra. Ez is megérintette. Egy ige különösen, olyannyira, hogy kezdte komolyan megfontolni Isten létének lehetőségét.
Pár nap múlva elment, és hátul a nyakára feltetováltatta a Jeremiás 29, 11-et. Aztán hívogatni kezdett, hogy beszélgetni akar. Az életről. A tetoválásokról. Istenről.
Pár héttel később a repülőtéren imádkoztam drága testvéremért, aki pár perce felhívott, és kérte, hogy imádkozzam érte. Felhívott. Hogy imádkozzam érte. Ez Jézusunk csodája. Ő a lehetetlen dolgok Istene.
Nem tudom, mi lenne, ha gyakrabban mernénk lehetetlen dolgokért imádkozni. Kipróbálom. Velem tartasz?

Uram, használj ma engem, hogy megérintsem valakinek a szívét. Hogy a közönyösséget élő hit váltsa fel benne. Vezess, Uram, követni akarlak. Jézus nevében, Ámen.



forrás: Lysa TerKeurst Encouragement for today, 2012.06.07.www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2016. április 25., hétfő

Ejtőernyőzés

„’Ti adjatok nekik enni’ – válaszolta.” Lk 9,13a


Szerdánként néhányan eljönnek hozzám. Magukkal hozzák történetüket hajdani drogozásról, erőszakról, keserves gyermekkorról, második-harmadik esélyükről.
És hoznak barátságot. Nevetést. Őszinteséget. Nyitottságot.
Egyik alkalommal az volt a feladatunk, ahogy körbeültük a konyhaasztalt, hogy öt dolgot tárjunk fel magunkról. Nem a múltunkból, és nem is abból, amit a tükörben látunk, ha belenézünk. Öt vonást, mely Jézussal töltekező hívő lányokként jellemez minket.
Mikor rám került a sor, három dolgot soroltam fel az ötből: jószívű vagyok, Isten szeret, kalandvágyó vagyok…
A harmadik pontnál példaként megemlítettem, hogy szeretném egyszer kipróbálni, milyen érzés kiugrani egy repülőgépből. Mielőtt tovább sorolhattam volna, monológom beszélgetéssé robbant. Kiugrani egy repülőből? Minek? Mekkora őrültség!
Nem várt fordulatot vett az együttlétünk. Rövidesen felfogtam, hogy ez Isten-akarta fordulat volt, mert az új téma társnőim rejtett, félelmekkel elnyomott vágyait hozta felszínre: megtenni egy lépést, mely kockáztatná a kapcsolatukat; kipróbálni a vezetői szerepet; elmenni missziós útra (ami repüléssel jár). Még a hullámvasút is szóba került.
Múltjuk eseményei és alakjai meggyőzték ezeket a hölgyeket, hogy a kalandos élet nem nekik való, maradjanak múltjuk és félelmeik alkotta korlátaikon belül. Jézus tanítványai is ilyenek voltak?
A Lukács 9-ben nagy gondban voltak a tanítványok. Ott volt körülöttük a tömeg. Távol voltak minden lakott területtől. És nem volt ennivaló.
A tanítványok azt tartották volna helyesnek, ha Jézus hazaküldi az embereket.
Ehelyett Jézus feléjük fordult, és így szólt: „Ti adjatok nekik enni”.
A tanítványok szerint a számukra megtehető lépés az volt, ha kérik Jézust, küldje el a népet. Emberi mérték szerint nem volt elég ennivaló. Emberi gondolkodásuk szerint Jézus az, akinek lépnie kell. Emberi valóság volt, hogy ott van körülöttük 5000 férfi, a hozzájuk tartozó nőkkel, gyermekekkel együtt mintegy 20000 ember.
A „Ti adjatok nekik enni”- parancs kilépett az emberi dimenzióból a természetfölöttibe. A repülőből kiugrás pillanata volt hitük számára.
Jézus nem várta el tőlük, hogy saját erejükből teljesítsék a parancsot. A Jn 15,5b-ben azt mondja: „nélkülem semmit sem tehettek”. Tudomásukra akarta hozni, hogy készen áll sokká tenni a keveset, amit ők fel tudnak ajánlani.
Megkérdeztem a nálam lévő hölgyeket, mi lenne, ha Jézus hívná őket egy kalandra.
Egyikük azt mondta, eljönne velem hullámvasútozni.
Egy másik kijelentette, hogy igyekezne megnyitni szívét olyanok előtt, akik még nagyon az elején járnak az útnak.
Volt köztük egy fiatalasszony, aki még sosem ült repülőgépen, nagyon fél a repüléstől, gyógyuló kábítószerfüggő, és legfőbb vágya, hogy másoknak beszéljen Jézusról. Ő ezt mondta: „Nagyon félnék, de ha Isten arra szólítana, hogy menjek el egy missziós útra, felszállnék a repülőre, mert tudnám, hogy az én Istenem velem van ott is.”
Örömömben legszívesebben táncra perdültem volna! Valami fontos dolog volt kialakulóban. Bármilyen kicsinek látnák is mások a kalandjainkat, Isten mindegyikünkkel tud nagy dolgokat véghezvinni.

Te is úgy érzed, hogy esetleg a múltad vagy mások véleménye miatt korlátok közt élsz? Félelmet keltenek benned, úgy érzed, alkalmatlan vagy arra, hogy Jézus felhasználjon téged?
Túl nehéznek, túl nagynak tűnik?
„Ti adjatok nekik enni.” „Te tedd meg.”
Jézus bizalmat szavaz neked, Ő tudja, hogy minden szükségessel el tud látni.
Felhívás ez, hogy lépjünk ki a pusztán emberiből, és higgyünk a természetfölöttiben. Ismerd meg magadat olyannak, amilyennek Isten mindig is ismert, és figyeld, hogy bontakozik ki a hit csodája a lelkedben.

Atyám, köszönöm, hogy túllátsz félelmeimen, sérüléseimen, és meglátod alattuk igazi énemet. Egy erős lányt látsz ott, Isten hívő gyermekét. Hinni akarom, hogy mindenre képes vagyok Általad, a te segítségeddel. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: Jumping Out of Airplanes, Encouragement for today, 2014.05.16., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. április 24., vasárnap

Isten mélyebb megismerése öt napon át. Első nap: Jahveh (Én vagyok, az Úr)

Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik? És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

(2. Mózes 3:13-15)

Mennyei Atyám! Izgatottan várom, hogy a következő öt napban mire akarsz tanítani engem. Nyisd meg a szívemet, hogy befogadhassam tanításodat. Lelked munkálkodása által segíts, hogy megérthessem az elmém által nehezen megragadható igazságokat is. Újítsd meg gondolkodásomat, hogy lelkem összefonódhasson Veled. Ne engedd meg, hogy az öt nap elteltével ne történjen változás bennem. Mózes 5. könyvében, a 4.fejezet 39. versében ezt olvasom: „Tudd meg azért ma, és szívleld meg: az ÚR az Isten fenn a mennyben és lenn a földön, nincs más!” Tudatosítsd ezt bennem Istenem, hogy teljes bizonyosságom legyen arról, hogy Te vagy az Isten, és nincs más! Szeretnélek egyedül Téged felmagasztalni. Egyedül téged szolgálni. Egyedül Beléd vetni minden bizalmamat. Várom, hogy elinduljak ezen az úton, Uram. Haladj mellettem. Taníts engem. Változtass meg engem. Jézus nevében kérem mindezt, Istenem, Ámen.

Amikor elhatároztam, hogy megnézem a Holt tengeri tekercsek kiállítását Charlotte városában, Észak Karolinában, nem is sejtettem, hogy közel egy évtized múlva Isten ajtót fog nyitni számomra, és lehetővé teszi majd, hogy elutazzam Izráelbe, és azt a tájat bebarangoljam, ahol ezeket a tekercseket felfedezték. Ismertem jól a történetet, de ekkor elevenedett meg igazán számomra.


A tekercsek története így szól: valamikor 1946 telén, három Beduin (Izráel nomád pásztorai) a Holt tenger észak-nyugati hegyvidékét járta, hogy megtalálják elveszett kecskéjüket. Az egyik fiatalember egy követ dobott be egy kis barlangba, gondolva, hogy az állat talán ott lehet megbújva. Csörömpölő hangot hallott, így bement a barlangba, és meglátta az agyag edényeket, melyekben ősi héber írások voltak elrejtve. Később még sok száz írás töredéket találtak meg a környező barlangokban. Ezeket az írásokat esszénus papok rejtették el a római megszállás idején.

Elgondolkodtam azon, hogy Isten egyszerű Beduin pásztorok lépteit irányította, hogy felfedezzék ezeket az Irásokat. Nem régészek,…. nem vallásos szaktekintélyek, … és nem is teológusok találták meg ezeket a tekercseket.


Alig vártam, hogy ezeket a kétezer éves tekercseket megláthassam a kiállításon. Végre sikerült bejutnom a terembe, ahol bemutatták őket. Megálltam az első töredék előtt, meghatódva szemlélve azt. Isten által sugallt szavak. Olyan kezek által leírt szavak, melyek nagyra értékeltek és sokra becsültek minden egyes betűt. Kirázott a hideg, és meghatódva, könnyes szemmel jártam végig a bemutatót.


Az egyedüli teljes épségében megmaradt tekercs, Ézsaiás próféta írása keltette fel leginkább figyelmemet. Lukács evangéliumának 4. fejezetéből a 16-20. versekben idézett szavak ismerősként csengtek: 
Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába, és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet, és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: "Az ÚR Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét." Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött.

Azon gondolkodtam, hogy talán Jézus épp ezt a tekercset tartotta, akkor ott, a templomban, amikor felolvasta ezeket a verseket? Egyes tudósok ezt elképzelhetőnek tartják…

A tekercsek ősi volta megérintett. Drága Barátnőm, ezek az ihletett írások elrejtve biztonságban voltak az agyag edényekben két ezer éven át, de pontosan ugyanazokat a szavakat elolvashatjuk a Bibliánkban mi is, napjainkban.


Hogyan lehetünk bizonyosak erről? Mert minden egyes héber vagy arám szöveg alá, a kiállítók elhelyezték az angol fordításokat. A tekercseken lévő szavak szinte hiánytalanul elolvashatók a Bibliánkban.


Személyesen szemlélhettem a könyvek azon töredékeit, amelyeket éveken keresztül olvastam és tanulmányoztam:

Isten szent szavát.
Az örökkévaló szavakat.
A sohasem változó szavakat.
Az életet adó szavakat.
Az Isten által ihletett szavakat.


Vizsgálva a tekercseket, észrevettem egy érdekes dolgot: Ahol a Jahveh névnek kellett volna állni, a másolók pontokat raktak. Abban az időben a zsidók tiszteletből nem ejtették ki és nem írták le Isten nevét.

Álljunk meg egy pillanatra, és vizsgáljuk meg Isten nevét, a Jahveh-t. Ezzel a névvel először Mózes 2. könyvének a 3. fejezetéből a 13-15. versekben látjuk, ahol a 14. versben a VAGYOK kifejezés jelenik meg. Az eredeti héber nyelvben, ez a szó négy betűből áll, jobbról balra olvasva:  Yod-Hei-Vav-Hei. Nyelvünkön a következő betűk a megfelelői:  Y (vagy J), H, W (vagy V), és H (YHWH).  Az ősi héber nyelvben mássalhangzókat használtak csupán., így összefűzve a betűket, a VAGYOK kifejezés Jahveh-ként olvasható. Isten ezen neve az eredeti héber Írásokban több ezer alkalommal megjelenik, de mint már korábban említettem, sohasem írták ki betűkkel. Isten mutatkozott így be Mózesnek, hogy megismertesse vele jellemét, természetét, és hogy megkülönböztesse Önmagát a többi istentől.

Nyelvészetileg a „lenni”, (Hei-Yod-Hei) héber ige az alapja, amelyből a volt és a lesz ige is képezhető. Ebben rejlik a név különlegessége: Isten így különítette el magát a többi istentől. Mert Ő az Örökkévaló, a Szent, az önmagától létező, önmagát fenntartó, Mindenható Isten.


És ez a név még csak a jéghegy csúcsa, amikor Isten neveit vizsgáljuk meg. Az Igében Isten a nevei által mutatkozik be nekünk. Így lép személyes, bensőséges, szerető, és erőt adó kapcsolatba velünk, gyermekeivel.


Olvassunk el együtt néhány Igerészt, ahol a Jahveh név szerepel:


Te vetettél hajdan alapot a földnek, az ég a te kezed alkotása. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz. Mind megavulnak, mint a ruha, váltod őket, mint az öltözetet. Ők változnak, de te ugyanaz maradsz, éveidnek soha sincs vége. (102. Zsoltár 25-28)

A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!" (Jelenések 4:8 )


Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. (János 5:26)


Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! (Malakiás 3:6)




(Five Days to Knowing God More Intimately, Day One: Yahweh (I Am, Lord), Wendy Blight)

Rejtett kincs

„Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.” 

2Kor 4,7

„Hova tűnt az a kecske?”- motyogta értetlenül a fiatal beduin pásztor. Felkapaszkodott a sziklákon, hogy folytassa a keresést. Hőség volt, ő pedig egyre jobban idegeskedett. 
Egy sötét barlang szájához érkezvén, nem akarta tölteni az időt azzal, hogy bemegy hiába, inkább behajított egy követ. Ám a remélt, fájdalmas mekegés helyett csörömpölést hallott. A feléledt kíváncsiság abban a pillanatban elfelejtette vele a kecskét. 
Belépett a barlangba, és felfedezte a valaha volt legjelentősebb vallásos régészeti leletet: a holttengeri tekercseket. 
A Holttengeri Tekercsek Kiállításán járva indult be a képzeletem, s varázsolta elém a fent leírt jelenetet. A történet folytatásában ez a nomád pásztor a cserépedénybe rejtett, vászonba göngyölt papírtekercset elvitte egy kereskedőnek Betlehembe. Tőle indulva kézről kézre járt a kincs, míg végül elérkezett a Hebrew University speciális múzeumába, a Könyv Szentélyébe. 
Az, hogy Isten Igéjének ezek az ősi dokumentumai hosszú évszázadokon át ott foszladoztak elrejtve egy barlangban, míg az elveszett kecskéjét kereső pásztor rájuk nem talált, megragadta a szívemet, az elmémet. Pál apostol mondja, hogy minden hívő egy kincset rejtő agyagedény. Mi van bennünk az Írások szerint? Békesség (Filippi 4,7), bűnbocsánat, megváltás, Isten kegyelmének gazdagsága (Ef 1,7), öröm (Jn 5,11) és Krisztus feltámadásának ereje (Filippi 3,10). 
A holttengeri tekercsek megtalálása erőteljes biblikus képet nyújt arról, hogyan árad szét egy eltört cserépedényből Isten ereje az életünkben és onnan körénk. Az összetörés, bármilyen fájdalmas is, egyike Isten eszközeinek, amivel megmutatja mindent felülmúló erejét az életünkben. Bár összetörésünk oka lehet egyszerűen az, hogy ebben az elesett, bűnnel teli világban élünk, Isten képes Megváltóként bemutatkozni azáltal, hogy kincseit árasztja szét rajtunk keresztül. 
Összetört vagy megrepedt edénynek érzed magad? Szenvedsz, mert elvesztetted az állásod, vagy anyagi helyzetetek megrendült? Érzelmi világodat egy barát vagy a férjed elpártolása zúzta össze? Semmivé tett a magány egy szeretett lény eltávozása miatt? Elfacsarodik és vérzik a szíved gyermeked miatt, aki más utakon jár? 
Ha hiszel Jézus Krisztusban, az Úrban, tudnod kell, hogy Ő azt ígéri, nem csak veled lesz a katasztrófák idején, hanem arra vágyik, hogy kegyelme széttört önmagadból áradjon mások felé. 
Isten Igéje, amit a Vele töltött békés időszakokban magadba raktároztál, kisugározhat belőled, amikor összetörsz. Ő látja a fájdalmadat, szíve szakad a szenvedésed láttán. Nagyon, de nagyon szeret. Kapaszkodj ígéretébe, hogy összeomlásod nem lesz hiábavaló, hanem az Ő Lelke árad szét belőle, állhatatosságot, erőt, megigazulást, reményt sugározva szét. 
Volt idő, amikor érintetlen edény voltam egy barlang mélyére rejtve, mialatt körülöttem a világ egyre mélyebbre süllyedt az Ige hiányának szakadékában. Azért könyörgök ma Istenhez összetört testvéreimmel együtt, hogy sérüléseinket használja Önmaga dicsőségére, és mindnyájunk javára. Kérem, hogy mialatt velünk jár szenvedéseink idején, Igéjének fénye egyre erőteljesebben világítson egy elveszett, haldokló világban. 

Uram, összetörten járulok ma eléd. Sérülékeny, gyenge önmagamat átadom Neked. Akár a bűn, akár a körülmények törtek össze, azt kérem, kegyelmeddel tölts fel, hogy szétáradhasson belőlem. Jézus nevében, Ámen. 



(Encouragement for today, 2011.05.13. Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2016. április 23., szombat

Nehéz kapcsolatok

„Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” 
1Péter 5:6

Szoktad néha azt érezni, hogy bizonyos kapcsolatokat nehéz sínen tartani? Esetleg épp most próbálsz tisztán látni egy bonyolult, kusza, kiszámíthatatlan szituációban?

Néha még a megfelelő szavakat is nehéz megtalálni, amivel egy beszélgetés kordában tartható. Bár nagyon hasznos a megbeszélés, előfordul, hogy a párbeszéd elkezd körbe-körbe járni, és nincsenek termékenyítő szavak, amik tovább billenthetnék. Ha idáig jutunk, legszívesebben feladnánk. Ám én már megtanultam, hogy mielőtt beadnám a derekamat, elhallgatok.

A csend gyakran a legjobb módszer összegubancolódott helyzetek megoldásához. Ha kilépek egy pillanatra az érzelmek, a frusztráció, a kimerültség világából, és az így támadt csendben Jézusra nézek, gyakran többet segít a megoldásban, mint bármilyen módszer, amit eddig találtam.

Öt csodálatos dolgot sorolok fel, amik a csendben megtörténhetnek:

1. A csendben eléggé biztonságban érezhetjük magunkat ahhoz, hogy alázatosak lehessünk.

A vita hevében az utolsó dolog, amit akarok az, hogy megalázkodjam. Minél hangosabb akarok lenni, hogy bizonyítsam az álláspontomat. Megtanultam, hogy ki kell lépnem a harcból, és alázatosan megkérnem Istent, súgja meg a szívemnek az igazságot, hogy helyre kerüljenek a dolgok. Még nem volt olyan kapcsolati probléma, aminek megoldásához valamiképpen ne tudtam volna hozzájárulni. De ezt a valamit általában csak a csendben pillantom meg.

1 Péter 5:6, „Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt…”

2. Isten a csendben egy racionálisabb szintre tud emelni minket.

Az összekuszálódott történések hevében képződő őrült érzelmek lehúzhatnak a reménytelenség gödrébe. A gödörből csak úgy tudunk kijutni, ha abbahagyjuk az egyre mélyebbre ásást, és Istenhez fordulunk megoldásért.

1 Péter 5:6 folyt.: „hogy felmagasztaljon/felemeljen titeket annak idején.”

3. A csendben a szorongás, az aggódás megszűnik, esélye van az előrelépésnek.

Aggodalmunkat kiönthetjük Jézus elé, aki olyannak fogad el és szeret minket, amilyenek az adott pillanatban vagyunk. És mivel szeretete nem ítélkezik, biztonságban érezzük magunkat, s alázatosan elismerhetjük, hogy szükségünk van Jézus munkájára a lelkünkön. Ha megpróbálok egy másik embert helyrerázni, ez csak jobban mélyíti aggódásomat. De ha hagyom, hogy Jézus dolgozzon rajtam, igazi előrelépést tapasztalhatok.

1 Péter 5:7, „Bízzátok rá minden aggodalmatokat, mert gondja van rátok”.

4. A csendben felfogjuk, hogy igazi ellenségünk nem az az ember, akivel konfliktusunk van.

Úgy tűnik, ellenségünk az az ember, akivel összegabalyodott a kapcsolatunk. Talán ellenségként is viselkedik. De az igazság az, hogy nem ő az igazi tettes. Az igazi tettes a Sátán, aki őt is, engem is befolyásol. A vita hevében ez nem jut eszembe. De a csendben éberebb vagyok, és olyan stratégiára juthatok, ami lehetővé teszi a józanabb akciót és reakciót.

1 Péter 5:8-9a, „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, hogy kit nyeljen el. Álljatok neki ellen erős hittel…”

5. A csendben lenyugszom, mert biztos lehetek abban, hogy Isten jóra fordítja a konfliktust – függetlenül annak végeredményétől.

Ha mindent megteszek, hogy jól kezeljem az adott konfliktust, felszabadulok a nyomás alól, hogy minden rózsaszínben végződjön. Egyes kapcsolatok erősödnek a konfliktusok által. Más kapcsolatok megszűnnek. Mivel nem tudok uralkodni a másik személy fölött, Istenre kell összpontosítanom, arra, hogy Ő dolgozzon rajtam, és a végkifejletet bízzam Rá.

1 Péter 5:10-11, „Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott minket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket – miután kissé szenvedtünk – tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen.”

Végül Isten ezt az egész harcot arra fordíthatja, hogy megerősítsen, és kapcsolataimban sikeresebbé tegyen. Ha elég alázatos tudok lenni, hogy a csendben elfogadjam, amit tanítani akar a konfliktus által, nyugodt lehetek, bármi lesz is a kimenetel.

Istenem, segíts, hogy hagyjam abba a próbálkozást a helyzet tisztázására, és csendben legyek Veled egy ideig. Tégy alázatossá, Uram. Segíts, hogy meglássam a Te perspektívádat. Mutasd meg lépéseidet a kapcsolat helyreállításához. Vagy mutasd meg a békés elváláshoz vezető lépéseket. Vedd el aggódásomat, és tedd helyébe a Te békédet, bölcsességedet, biztonságodat. Jézus nevében, Ámen.



(Encouragement for today, 2010.03.25. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. április 22., péntek

A morális tekintély alapja

„Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” Jn 13,14.15


Egyik nap a fiammal beszélgetve megjegyeztem, hogy jó ügyvéd lehetett volna belőlem. Szeretek kideríteni dolgokat, igazolni az állításaimat, kiállni az igazság mellett. Nem vágyként említettem, csak egy futó megjegyzés volt egy kellemes, spontán délutáni beszélgetés közben. Fiam nem késett a határozott válasszal: „Csapnivaló ügyvéd lettél volna”.

Kíváncsian és meglepetten néztem rá. Ő folytatta: „Te sosem szoktál hazudni. Bezsebelhetted volna a legsikertelenebben védőügyvéd címet. Látlak magam előtt, ahogy odaállsz a bíró elé, és közlöd: A védencem bűnös!” Jót nevettünk, s egyet kellett értenem ügyvédi képességeimről alkotott véleményével. Azt hiszem, jó választás volt, hogy inkább írásra adtam a fejem.

A fiam sarkítva ugyan, de véleményt mondott a jellememről. Mindketten tudjuk, hogy vannak nagyon tisztességes ügyvédek. Itt nem erről van szó. A lényeg az volt, hogy az ő anyja nem hazudik.Szavai a szívemig férkőztek, és megültek benne. Sok hibát követek el szülőként, de úgy látszik, valamit mégis jól csináltam. A fiam olyannak ismer, amilyen vagyok – ismeri a jót, a rosszat, a csúnyát. És levont egy fontos következtetést: szavaim összhangban vannak a jellememmel.

Észrevettem, hogy főleg azok az emberek tudnak hatni rám, akiknek a tettei egyeznek a szavaikkal. Ezek az emberek többnyire Isten dicsőségére teszik azt, ami helyes, a világ legtermészetesebb módján. Rám gyakorolt hatásuk ebből a természetes Istendicsőítésből fakad, meg tudok változni szavaik és tetteik látható összhangjának hatására.

Jézus tekintélye és hatása abból fakadt, hogy jelleme és tettei tökéletesen egyeztek a szavaival. Tizenkét tanítvány leste minden mozdulatát. Mivel nem tapasztaltak következetlenséget, bízni kezdtek Jézusban. Ez adott Jézusnak olyan morális tekintélyt, ami jóval meghaladta kora vallásos vezetőinek tekintélyét.
Ilyen anya, feleség és barát szeretnék lenni. Egész szívemmel Isten akaratát kutatva szeretném megalapozni morális tekintélyemet azok között, akik közel állnak hozzám. Tudom azt is, hogy hiába van tekintélyem, ha nincs az életemben következetesség, nem tudok hatással lenni rájuk.

Egyik legnagyobb vágyam az életben, hogy a szavaim és a tetteim összhangban legyenek. Biztos vannak még következetlenségek az életemben, amik gyöngítik a hatásomat. Előfordul, hogy kapunk egy esélyt, hogy befolyásoljunk valakit a környezetünkből. Sajnos, az elveszített morális tekintélyt nagyon nehéz visszaszerezni.

Nincs mindig igazam. Sokszor előfordul, hogy egy-egy tettem nincs összhangban a szavaimmal. De fiam megjegyzése arra sarkall, hogy megvizsgáljam az életemet, s megkeressem a következetlenségeket. Mikor találok valamit, beismerem, és kérem Isten segítségét a változtatáshoz. Ez az egyetlen módja, hogy azzá az emberré legyek, akivé Isten akarata szerint válnom kéne: akinek nem kell felemelnie a hangját, hogy hallgassanak rá, akinek a tettei hangosabban beszélnek minden kimondott szónál.




Drága Mennyei Atyám, a segítségedre van szükségem. Olyan ember szeretnék lenni, akinek a tettei tökéletes összhangban vannak a szavaival. Te tudod, hogy vannak területek az életemben, ahol ez nem teljesen működik. Átadom neked ezeket a területeket, és erőt kérek ahhoz, hogy azzá váljak, akinek látni szeretnél engem. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.04.,www.proverbs31.org,forditás:eszmelkedesek. blogspot, fotó:pinterest.com

2016. április 21., csütörtök

Keres téged


„De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákob, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! … Mivel drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.” Iz 43,1,4





Ülök a sötét teremben, a szívem vadul ver. „Gyorsabban! Gyorsabban!” – kiáltanék. „Későn érsz oda!” 
Azt hihetnétek, hogy még nem láttam a filmet, pedig dehogynem. Többször megnéztem már. Tudom, hogy a főhős épp időben érkezik. Az utolsó pillanatban ér oda, s rákiált a kapitányra meg a legénységre: „Engedjétek szabadon!” Tudom, hogy az életét fogja kockáztatni, hogy a lányét megmentse. 
Nem számít, hogy tudom, mi következik. Az üldözés izgalma, a hősies szabadítás mindig megdobogtatja a szívemet. Lehet, furán viselkedem, de tudom, nem vagyok egyedül. Sok-sok nő kuporodik fel a kanapéra, hogy újra meg újra végignézzen egy romantikus jelenetet, főleg olyat, amikor a főhős mindent kész feláldozni, hogy megmentse a lányt. Mint a hősnő, mi is arra vágyunk, hogy kívánjanak, küzdjenek értünk, hogy valaki fusson utánunk. És van ilyen valaki. 
Valaki keres minket, és mennyivel nagyobb dolog ez, mint amit a filmekben látunk. Teremtőnk, Királyunk keres, hogy szerethessen. Életét adta, hatalmas árat fizetett, hogy elérjen, és megmentsen minket. 
Voltak olyan szakaszai az életemnek, amikor Jézust megmentőmnek, pásztoromnak, barátomnak tartottam. De csak mikor a fenti versekben elmélyedtem, fogtam fel szeretetének mértékét és mélységét, ekkor láttam meg mennyire értékes vagyok Számára. 
Ne félj, mert megváltottalak. Neveden szólítottalak. Enyém vagy. Ha elborít a gond, ott leszek veled. A hömpölygő árban nem süllyedsz el. A satu nem fog halálra nyomni. Mert én vagyok Isten, a te személyes Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Hatalmas árat fizettem érted: Egyiptomot, Etiópiát, Szebát tettem fel érted. Ilyen sokat jelentesz nekem! Ennyire szeretlek! Az egész világot adnám azért, hogy visszaszerezzelek, vásárra vinném a teremtett világot érted. (Iz 43, 1b-4 – Az Üzenet) 
Odaadna mindent értem? Ez őrület! De ez a radikális szeretet forradalmasította az életemet. 
Mikor megtanultam ezeket a verseket, Jézusnak egy új oldalát kezdtem megismerni. Ő keres engem. Mindennél jobban szeret. És a mindenem akar lenni. 
Ez a felismerés egy régi vágyat elégített ki lelkemben, aminek nem is voltam a tudatában addig. Erre a felismerésre volt és van szükségem azóta is minden nap. Ez a szeretet tölti be sóvárgó lelkemben az űrt, és válaszolja meg a fel-felbukkanó kérdést: „Számítok én egyáltalán valakinek?” 
Igen, számítok. És te is számítasz, testvérem. Nagyon értékes vagy valaki számára. 




Uram, van bennem valami, ami vágyik arra, hogy megkeressék és kiszabadítsák. Te alkottál ilyenre. Te alkottad bennem az űrt, amit csak a Te feltétel nélküli szereteted tud kitölteni. Jézus, köszönöm, hogy sosem unsz meg engem, és nem hagyod abba a keresésemet. Akarod, hogy a tied legyek. Köszönöm, Uram. Jézus nevében, Ámen. 




Forrás: Lynn Cowell Encouragement for today, 2011.04.28. www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2016. április 20., szerda

Te rendben leszel

„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma.” Siral 3,22


Megkövülten álltam. Más hírben reménykedtem.
- ADH-ja van: atípusos ductalis hyperplasia – mondta az orvos. Elmagyarázta, hogy az ADH a tejutakban található sejtburjánzás.
- Kétoldali lumpectomiára, göbkimetszésre van szüksége minél hamarabb – döntötte el.
Első gondolatom ez volt: „ez most komoly? Nem elég szenvedés, hogy vak vagyok, most még ez is?”
Igen, az első gondolatom ez volt, de aztán kezdődtek a Mi van, ha-kérdések. Ismered őket, ugye? Mi van, ha kiderül, hogy rák? Mi van, ha félreismerték? Mi van, ha sugarazást kapok? Mi van, ha ez még csak a kezdet, és sokkal rosszabb jön?
A szívem vadul kalapált, közben Phil, a férjem, PhD-agya számításokat végzett.
- Minden rendben lesz – törte meg a csendet.
Egyáltalán nem éreztem, hogy minden rendben lenne. Talán mert valójában nem tudhatjuk, hogy rendben lesz-e. Soha senki nem tudhatja, hogy minden rendben lesz, ugye? Az élet bizonytalan.
Szeretnénk olyan életet élni, aminek értelme van. Szeretjük, ha a verssorok rímelnek, ha a rejtvényeknek van megoldásuk. Akarjuk, hogy minden rendben legyen. De valójában sohasem tudhatjuk, hogy minden rendben van-e, rendben lesz-e.
Az orvos telefonhívása után csak ültünk csendben Phillel. Lelkemben kavarogtak az érzelmek. Mivel nem állt össze minden, eláradt bennem a félelem. Ám ahelyett, hogy megfojtott volna, kitisztult tőle az agyam, és egy életbevágó igazságra jöttem rá: Lehet, hogy nem lesz minden rendben velem – de én rendben leszek.
Mély belső meggyőződést éreztem, hogy a bizonytalanság közben is biztos lehetek valamiben: Isten velem van, és gondja van rám.
Műtét közben az orvos két teniszlabda nagyságú daganatot távolított el belőlem. B méretről összementem 34-re. Lehet ez a kelleténél több információ, de végülis mindannyian ennyivel kezdtük, nem? (Szabad vigyorogni.) A műtét után pár nappal jelenésünk volt az orvosnál az eredményekért. Jóindulatú! Hál’ Istennek, ez a része a történetemnek valóban rendben van.
A bizonytalanság időszakában félelem és hit, béke és pánik között ingadoztam. Bár a helyzet kimenetele bizonytalan, a lelkem rendben volt. Miért? Talán mert akkora nagy a hitem? Bíztam Istenben, de ugyanakkor rettegtem is. Nem a hitemen múlott, hanem Isten mérhetetlen szeretetén, hogy nem estem kétségbe, „mert nem fogyott el irgalma” (Siral 3,22).
Drága barátnőm, te sem fogsz kétségbeesni, mert nagy az Ő szeretete. A félelem, düh, bizonytalanság, tehetetlenség nem fog felemészteni. Irántad való irgalma nem hagy el. Gyötrelmed közben is körbeölel az Irgalom. Védett vagy, mint a magzat az anyaméhben.
Ezért vagy rendben, barátnőm, függetlenül a körülményektől.
Ha bízunk Isten irgalmában, a gondok és a félelmek nem fognak felemészteni. Szeretetének és irgalmának köszönhetően, nem maradunk a porban.
Szerencsésnek éreztem magam, mert egyike vagyok a 70%-nak, akiknek a daganatáról műtét után kiderül, hogy jóindulatú. Sokan vannak, akik rossz eredményt kapnak. El sem tudom képzelni, milyen lehet biopsziák, műtétek sorát elviselni, csak hogy kiderüljön, újabb műtétre vagy sugarazásra van szükség. Pedig nagyon sokan ezt élik át. Istenem, mennyire együtt érzek velük!
Talán te is közéjük tartozol. Vagy ismered és szereted egyiküket. Vajon Isten irgalma megszűnik, ha rossz az eredmény? A pozitív diagnózis Isten szeretetének végét jelzi?
Nem.
A műtét lehet sikertelen, de Isten irgalma nem múlik el.
A kezelés lehet, hogy nem hoz eredményt, de Isten irgalma nem múlik el.
Egy kapcsolat tönkremehet, de Isten irgalma nem múlik el.
Egy álom szertefoszolhat, de Isten irgalma nem múlik el.
Drága barátnőm, akármit élsz is át, Isten törődik veled, és hordoz téged. Lehet, hogy nem lesz minden rendben, de te rendben leszel, mert Isten szeret téged.



Uram, vegyél ölbe engem. Mutasd meg, hogy gondomat viseled. Ha úgy érzem, nem bírok felállni a teher alatt, ölelj át békességeddel, jelenléteddel. Éljem át a biztonságot, hogy bármi lesz is, én rendben leszek. Jézus nevében, Ámen.

(Jennifer Rothschild: You WILL be OK, Encouragement for today, 2014.03.25.www.proverbs31.org, eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest.com)

2016. április 19., kedd

A hit, amely meghatja Istent

„A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen vagy.” 2Sám 22,26



„Félsz?” kérdezte a lányom. Körmeit rágva nézett a kampókon csüngő nyergekre, majd a hegyre, s aztán rám, hogy lássa, hogyan állok az előttünk álló kalandhoz.
Tenyeremmel árnyékolva a szemem igyekeztem felnézni a csúcsra, már amennyi az ágak között látszott belőle. Pár perc múlva nyeregbe szíjazva ott fogunk csüngeni egy vékony huzalon. Látszott, hogy a lányom pontosan tudja, mi vár rá.
„Nem, nem félek”, feleltem őszintén. Bíztam a szíjakban, a kábelben, bíztam a személyzetben, akik több ezer emberrel elvégezték már ugyanezt a mutatványt. Különösebb indoklás nélkül, már természetemből adódóan is - nem szeretek fölöslegesen adrenalint termelni -, hittem, hogy villámgyorsan feljutunk a csúcsra.
Miközben soromra vártam, hogy befűzzenek a nyeregbe, meghallottam Isten suttogását: „Szeretném, ha mindig ezzel a hittel élnél – ezzel a hittel Bennem.” Ez a gondolat befészkelte magát a szívembe, s arra késztetett, hogy foglalkozzam vele. Első reakcióm valami védekezésféle volt. Néha erős a hitem. Hányszor beleugrottam különböző helyzetekbe, úgy hogy csak a Te gondviselésedben bízhattam? – kérdeztem vissza Istentől. Mielőtt példákat hoztam volna fel, a Szentlélek arra indított, hogy ássak mélyebbre. Megtettem.
Szívem legeslegőszintébb csücskében el kellett ismernem, hogy még azokban az esetekben is, amikkel elő akartam hozakodni, bíztam ugyan Istenben, de saját lehetőségeimben, stratégiámban is.
Bíztam Istenben, de bíztam saját lehetőségeimben is, fizikai erőmben vagy helyzetmegoldási képességemben. Mintha így szóltam volna: „Bízom Benned, de hadd csatoljam be én a szíjakat, és akasszam fel a horgot a kábelre”.
Tudtam, hogy Isten olyan hitről beszél, amihez nincsenek háttérintézkedések. Olyan hitre, amire felfigyel, amihez nem tartozik nyereg és kábel. Sem hozzáértő, tapasztalt személyzet. Csak Isten van. Megízleltem már azt a hitet, de nem elég gyakran.
Isten a hit magasabb fokára hív. Oda, ahol valóban hiszem, hogy Isten valóban tud és valóban akar gondot viselni rám. Ez egy szilárd hely. Bár életemet eddig is arra a hitre alapoztam, hogy Isten mindent képes megtenni, de valahogy túl merésznek tűnt hinni, hogy valóban meg is teszi értem.
Alázatosságnak álcázott kételkedés. És ez, kedveseim, elszomorítja Istent, s behatárolja működését az életemben.
A Szentírásban azt látjuk, hogy Istent meghatja követőinek hite. Nincs hely itt most arra, hogy felsoroljak csodákat, amiket Isten azok életében vitt végbe, akik igazán hittek Benne. És arra sincs hely, hogy olyan eseteket soroljak fel, amik azt példázzák, milyen hatása van a kételkedésnek.
Isten suttogása arra késztetett, hogy hitetlenségemet újra felajánljam neki, s igyekezzek valóban a hit emberévé válni. Szívem arra vágyik, hogy teljesen átadja magát Jézusnak, hogy a legkisebb kétely nélkül kövesse Őt. Ugyanazzal a hittel akarok Isten felé fordulni, amivel elrúgtam magam a 100 láb alatti mélységben lévő dzsungeltalaj felé, s csak a szárnyalás örömét éreztem. Igen, így akarok hinni Istenben. Mindig.

Uram, Te hűséges vagy, méltó a teljes hitre. Soha nem hazudsz, soha nem szeged meg az ígéretedet. Segíts, hogy teljes bizalommal kövesselek. Oszlasd el, kérlek, minden kételyemet. Jézus nevében, Ámen.





forrás: Glynnis Whitwer: Encouragement for today, 2011.06.14.www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu fotó: pinterest.com

2016. április 18., hétfő

A megpróbáltatásnak célja van

„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” (Jak 1,2-4)


Sikítást hallottam a nappaliból. Beléptem, és rájöttem, hogy a tévéből hallatszott. A képernyőn egy férfi épp megtámadott egy nőt. Normál esetben ösztönösen a távirányító után nyúltam volna. Most viszont megkövülten álltam, tekintetem a jelenetre tapadt.
Visszarepített 26 évvel korábbra az egyetemi albérletembe. Arra a rémes pillanatra, mikor egy maszkos, fegyveres férfit találtam megbújva a lakásomhoz vezető lépcső tetején. Minden előjel nélkül felfakadtak bennem az akkori érzések, a félelem, amit átéltem.
Valami visszarepített az időben, hogy megmutassa, honnan indultam, és hova jutottam azóta.
A képernyőn zajló erőszakos jelenetben sok-sok év előtti önmagamat láttam.
Majd újra a filmbeli valóságra figyeltem, ahol az előbbi jelenet áldozata hazatérve lakását bűnügyi helyszínként látja viszont.
Ez megint visszarepített a múltba, én is értem úgy haza, hogy a lakásom tele volt nyomozókkal, helyszínelőkkel, akik mindent összeporoztak ujjlenyomatok után kutatva, különböző tárgyakat zacskóztak, címkéztek, személyes holmijaimat egyenként módszeresen átvizsgálták. Először fizikai jellemzőkkel bíró, pótolható tárgyak kerültek sorra: a fürdőruhám, lepedők, a paplanom, törülközőm. Majd személyes, látszólag pótolhatatlan dolgok: a méltóságom, a biztonságom, az értékem, az önértékelésem.
Megtámadásom napjától fogva a félelem börtönbe zárt, és fogva tartott majdnem 15 éven át.
De Istennek hála, amikor azt a tévébeli jelenetet néztem, a félelem már nem tudott magával ragadni.
Régen, ha felidéződtek a régi érzések, pánik tört rám, s addig futottam, míg találtam egy helyet, ahol nem vagyok egyedül bénító félelmemmel. De most nem. Kikapcsoltam a tévét, bátran és magabiztosan felmentem az emeletre, lezuhanyoztam, és ledörzsöltem magamról minden régi érzést.
Utána mintha az Úr ezeket a mondatokat súgta volna a szívembe: Emlékezz az ígéretemre. Állhatatos voltál, gyermekem. Az állhatatosság elvégezte munkáját.
Isten mai igénk, a Jak 1,2-4 szavaival szólt hozzám. Néha Isten megengedi, hogy megpróbáltatások teszteljék hitünket. A megpróbáltatások, bár lehetnek mérhetetlenül nehezek és fájdalmasak, elindítanak egy folyamatot, ami megtanít kitartani, az állhatatosság pedig úgy mélyíti és érleli hitünket, ahogy semmi más nem tudja.
Bizonyság erre az én életem. Isten nemcsak meggyógyított abból a sok-sok év előtti szörnyű napból, de bizonyságtétellé is alakítja azt, amit átéltem, hogy reményt adhassak másoknak, és Istenre irányítsam tekintetüket.
Ha épp megpróbáltatást élsz át, bátorítani szeretnélek, drága barátnőm. Alapigénk tanítása szerint Isten ezáltal is érlelni, tökéletesíteni akar téged. Azt is ígéri, hogy diadalmaskodni fogsz Krisztussal, aki szeret téged. Figyelj ezekre a szavakra: nem csak túljutunk a bajon, de „diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Mialatt ezeket az igazságokat végiggondoltam, Isten a következő üzenetet adta a szívembe:
Wendy, ez a megpróbáltatás nemcsak hogy nem fog elszakítani tőlem, hanem ha kitartasz, és nem veszed le rólam a tekintetedet, nem vonod meg tőlem a bizalmadat, akkor általa foglak azzá az emberré alakítani, akinek látni szeretnélek. Wendy, általam diadalmaskodni fogsz, hogy - érettebben - készen állj mások vigasztalására és bátorítására is.
Mielőtt tovább haladsz a levélben, olvasd el újra az előző bekezdést, a nevem helyére beillesztve a magadét. Engedd, hogy Isten ígérete átjárja lelkedet. A megpróbáltatásodnak célja van. Erősebbé teszi Istennel való kapcsolatodat, a Tőle való függésedet. Próbára tesz. Átgyúr téged, átalakít, talán azért, hogy túlélőként hathatós bizonyságot tegyél.
A megpróbáltatások azért jönnek, hogy Isten bennük és általuk átalakítson minket, és aztán felhasználjon, hogy reményt és gyógyulást vigyünk szenvedő népe számára.


Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy megpróbáltatásomnak célja van. Nyisd meg a szememet, hogy lássam kezed munkáját, és adj bátorságot, hogy kitartsak, s ezáltal tudj azzá az emberré alakítani, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.


(Wendy Blight: Trials Come So That…Encouragement for today, 2014.03.31.,
www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. április 17., vasárnap

Személyes GPS-ed

„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” 

Ézs 30,21

Úton vagy?
Milyen lenne, ha nehéz döntések előtt a lelkedben mindig hallanád, melyik a helyes irány? Vagy ha lenne egy „élettérképed”, ami segítene az eligazodásban, hova kell menned, hogyan juthatsz el oda, hogy a lehető legértelmesebb legyen az életed? Nehéz navigálni az életben, de Isten személyes irányító eszközt ad neked. Egy élettérképet, és egy „hangot”, ami minden fordulónál eligazít.

Hogy eljuss oda
Én elég nehezen tájékozódom. Amikor tehát megjelentek a GPS-ek, nagyon megörültem. Ha esetleg nem vagy vele tisztában, a GPS (Global Positioning System – globális helyzetjelző rendszer) egy világtérkép, ami utcákra, útjelzésekre szűkíthető, és pontosan megmutatja neked, hol vagy éppen, és hogy juthatsz el oda, ahova menni akarsz. Rákattintasz egy gombra, útjelző pontok jelennek meg a képen, és egy hang elmondja pontról pontra, merre kell menned. Nos, erre volna szükségem az életben is, és gondolom, te is így érzel.

Saját GPS
Tudtad, hogy Isten adott neked egy saját GPS-t az életutadra? Ez Isten személyre szóló támogatása a Biblia és a Szentlélek által. A Biblia a térkép, a Szentlélek a hang. Vezetni akar minden fordulóponton, minden helyzetben, egyenesen az Ígéret Földjére. Ezt ígéri Isten: „Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik.” (Zsolt 32,8). Lássuk hát, hogyan használhatjuk a kapott eszközöket!

Kezdjük a térképpel
A Biblia térképként mutatkozik be, amit neked készítettek, Isten tökéletes szemszögéből nézve. Ezt mondja Isten:
„Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.” (Ézs 55,8-9).
A tájat, ami körülvesz, te a magad szemszögéből látod, Isten viszont felülről tekint rá. Látja, melyik út hova vezet, látja a kanyarokat, amik lentről nem láthatók. Vezetni akar a fordulóknál, hogy eljuss a földre, amit tartogat neked.

Hallgass a hangra
És még a térképen is túl, Isten személyre szóló eligazításokat akar mondani neked, amik segítenek továbbhaladni az események közt, amivel szembesülsz. „Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” (Ézs 30,21). Képzeld el, hogy behív a főnököd, és nem tudod, mit mondj, neki. A Szentlélek titkos bölcsességet akar nyújtani neked, hogy sikeres legyen a találkozó. Vagy nem vagy biztos benne, hogyan kezelj egy problémát a gyermekeddel kapcsolatban. A Szentlélek kész megsúgni neked: „Ezt tedd. Ez majd a szívéhez szól.”

A Kulcs
Hadd áruljam el, hogyan hallhatod meg a hangot. Ezt mondta Jézus: „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.” (Jn 14,26). No de hogy jusson az eszedbe valami, amit még sose hallottál? Ezért annyira fontos és izgalmas a bibliaolvasás. Olyan, mintha apránként megrajzolnád személyes élettérképedet. Mondok egy példát. Egyik nap, mikor anélkül is nagyon feszült voltam, valaki mondott valamit, amivel kihozott a sodromból. Legszívesebben üvöltöztem volna vele, de a Szentlélek eszembe idézett egy igeverset, amit nemrég olvastam: „A kedves asszony megőrzi a tisztességet.” (Péld 11,16). Mintha Isten azt mondta volna: „Fordulj jobbra!” Magamra erőltettem hát a kedvességet, és ezzel kikerültem egy kátyút. Egy a milliónyi apró példa közül, ahogy a Szentlélek irányt mutat a mindennapokban, hogy eljuthass végül arra a helyre, amit Isten tartogat számodra.

Kezdd el ma
Ha eddig nem hallottad még ezt a belső tanácsadót – vagy leszoktál Isten GPS-ének használatáról – tudd, hogy Ő most is készenlétben tartja számodra. Azt akarja, hogy minden nap figyelj a hangjára, s kövesd az utat, amit mutat neked. Mindenekelőtt el kell készítened a térképet, naponta olvasnod kell a Bibliát.
„Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján, és nem vegyül a csúfot űzők közé. Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel. Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem, és levelei nem hervadnak.” (Zsolt 1,1-3)

Istenem, szükségem van a GPS-re! Köszönöm, hogy lépésről-lépésre irányítasz engem! 


 


(www.godlife.com/godlife/prayer-letter/your-personal-gps, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.com, fotó: pinterest)

Túl a nehéz napok egyikén

„De nemcsak ezzel dicsekszünk, hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet .” 

Róm 5,3-4

Egyike volt a drámateli napoknak, amiket felnőtté érő ifjú hölgyek társaságában szoktunk megélni. Mialatt tinédzser lányaim az emeleti szobájukban próbálták feldolgozni álmaik elvesztését, én leültem házunk hátsó bejárata elé a lépcsőre, s átadtam magam az érzelmeimnek.
Mindkét lányom nehéz időket élt érzelmileg, döntéseket kellett hozniuk, s egyikük sem fogadta lelkesen anyai tanácsaimat.
Békességre és csendre vágytam, egy helyre, ahol megbeszélhetem Istennel a dolgainkat. Mialatt a szavakat keresgéltem az imádkozáshoz, titokban visszavágytam abba az időbe, amikor még lányaim kicsik voltak, s a legnagyobb döntés, amit hoznom kellett, az volt, adhatok-e valami rágcsálnivalót nekik ebéd előtt.
Ahogy ott ültem, a virágágyásban feltűnt valami, ami nem illett oda. Részben már benyomulva a talajtakaró mulcs alá, a magyalfa tövében ott volt két megfakult, műanyag húsvéti tojás.
Éveket ugrottam vissza gondolatban, s azon töprengtem, vajon még a hajdani, szívemnek oly drága húsvétreggelek egyikéről maradtak-e ott a tojások. Behunytam a szemem, s hagytam, hogy a gondolataim visszarepítsenek a könnyebbnek tűnő időkbe.
Lelki szemeim előtt megjelent két szőke kislányom, ahogy a magas fűben játszanak rózsaszín, húsvéti ruhácskáikban. Apró ujjacskák kulcsolódnak szorosan a kis vesszőkosarak fülére, amikből színes húsvéti tojásokat dugdosnak a magyalbokrok alá. A bokrok, amik akkor félméteresek voltak, ma már hat méter magasak. Ahogy képzeletben újrajátszottam a kedves jelenetet, elsírtam magam.
Míg én a múltat éltem vissza, s próbáltam a jelenben levegőhöz jutni, lányaim kijöttek a házból, és mellém telepedtek a lépcsőn. Katlyn rámutatott a tojásokra – s ettől a szemem újra megtelt könnyel.
Mindketten úgy néztek rám, mintha megbolondultam volna, nem értették, mi sírnivaló van két megfakult műanyagtojáson. Aztán hirtelen mindhármunkból kitört a kacagás, megoldódott a nyelvünk, s beszélgetni kezdtünk érzéseinkről, gondolatainkról, a történtekről. Mire végére értünk, mindnyájan hálásak voltunk a kapocsért, ami összeköt minket, és átvezet a legnehezebb napokon is.
Hihetetlen áldás anyának lenni, de lesznek „nehéz napok”, amikor úgy érezzük, bedobjuk a törülközőt, és feladjuk. Olyan napok, amikor idegesen és érzelmileg kimerülten nézünk szembe a végeérhetetlen kihívásokkal, hogy Isten útjaira neveljük gyermekeinket egy olyan társadalomban, amelyiknek ezek az utak nem számítanak.
Mai alapigénk arra bátorít, hogy tartsak ki „azokon” a napokon. Az állhatatosság „ragaszkodás valamilyen cselekvéshez, hithez vagy célhoz a nehézségek, az akadályok vagy a csüggedés ellenére”.
Szülőkként Isten arra hív, hogy maradjunk az úton, ragaszkodjunk hitünkhöz, és bízzunk abban, hogy Istennek célja van mindezzel – a „nehéz napokkal” is. Segít, ha beszélgetünk más keresztény szülőkkel, eljárunk közös imaalkalmakra, belegyökerezünk Isten Igéjébe.
Azon a bizonyos napon, amikor nehéz volt a szívem, Isten két fakó húsvéti tojással akart emlékeztetni, hogy Ő velem van az anyasággal járó napi megpróbáltatások közben is, és ez reménységgel tölt el.
A remény pedig erőt ad a kitartáshoz, a kitartás segít megépíteni saját jellemünket, mialatt gyermekeink jellemének alakításába fektetjük erőnket.
Ha a múlt könnyebbnek tűnik is a jelennél, Isten arra hív, hogy a mostani szülői feladatainknak is adjuk át magunkat, s bízzunk benne, hogy Neki csodálatos terve van, amihez a „nehéz napok” is hozzátartoznak.

Uram, köszönöm, hogy néha egyszerű dolgokkal emlékeztetsz jóságodra, és köszönöm a gyermekeim életét érő pozitív hatások kegyelmét. Segíts kitartanom a Te nevedben, hogy olyan szülő legyek, amilyennek meghívtál engem. Jézus nevében, Ámen.


 



(Encouragement for today, 2012.04.09. www.proverb31.org, Tracie Miles, fordítás: www. eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. április 16., szombat

Megvagy!

„Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.” 

Fil 2,4

Beléptem az ajtón, titokban abban reménykedtem, hogy valaki odajön hozzám, bemutat a csoportnak, és segít, hogy felengedjek. Mikor ez nem történt meg, és csak múltak a percek, elővettem a mobilomat, pörgetni kezdtem az emaileket, hogy legalább úgy tűnjék, mintha kapcsolatban lennék valakivel. Bárkivel.
Jill, nézz körül.
Isten kérése hang nélkül zendült a lelkem mélyén.
Felemeltem tekintetemet a telefonomról, és körbenéztem a teremben. Ide tartozom én egyáltalán? Ezek a nők olyan kiegyensúlyozottak.
Mindegyiknek megvan a maga története, Jill, éppúgy, mint neked. Ne akard összevetni a te bensődet az ő külsejükkel. Lehet, hogy kívülről mindegyik kiegyensúlyozottnak látszik, de belül dolgoznom kell tökéletlen életükön. Próbáld meg az én szememmel látni őket!
Összeszedtem minden bátorságomat, elhagytam székem biztonságát és a telefonom iránti mímelt érdeklődésemet, átmentem a szobán, és szóba elegyedtem egy ismeretlen nővel, aki szintén egyedül üldögélt. Eleinte zavarban voltunk, de egy idő után jóleső érzéssel vettem tudomásul, hogy kapcsolatba kerültem valakivel.
Olvastam egyszer, hogy kétféle ember van. Az egyik belép egy terembe, és így szól: „Itt vagyok. Gyertek, szólítsatok meg. Szórakoztassatok, hogy jól érezzem magam”. A másik belép a terembe, és ezt mondja: „Megvagytok! Izgalmas lesz megismerni benneteket. Szeretnék többet tudni rólatok”.
Jézus mestere volt a „Megvagytok!” hozzáállásnak. Meglátta az embert, és utánanyúlt.
Zákeusnak. Az asszonynak a kútnál. Mindegyik tanítványának. Jézus rájuk talált. Feléjük fordult. Valóban látta őket.
Ha őszinte akarok lenni, be kell vallanom, én nem mindig látok megfelelően.
Ha másokkal vagyok, gyakran fontosabb, hogy én érezzem jól magam, mint az, hogy másoknak segítsek ebben.
Anya szerepben gyakran tekintettem nyájként a gyermekeimre, főleg míg kisebbek voltak. Eltereltem ötüket a gyülekezetbe. Az iskolába. A délutáni foglalkozásokra. Csoportként láttam a gyermekeimet, nem egyedi emberkékként, amilyennek Isten kitalálta őket.
Néha a férjemet sem látom. A szívem üvölt: „Itt vagyok! Nézz rám!”, és nem veszem észre, hogy nekem kellene értékelnem és biztatnom őt, vagy legalább meglátnom, mennyire fáradt vagy csüggedt.
Igen, úgy látni másokat, mint Jézus. Teljesen megélni mai igénk üzenetét: „Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is” Fil 2,4.
Nem vagyunk tökéletesek, de Isten minden nap azon dolgozik, hogy egyre tökéletesebbek legyünk, egyre jobban hasonlítsunk Jézushoz. Ez azt is jelenti, hogy az „itt vagyok” helyett lehetőleg minél többször legyünk „megvagy!” típusú emberek.

Istenem, Atyám, köszönöm, hogy látsz engem. Köszönöm, hogy feltétel nélküli szeretettel követsz mindig. Segíts, hogy úgy lássak, ahogy Te. Segíts ellenállnom a kísértésnek, hogy saját bensőmet mások külsejével vessem össze, segíts abbahagynom az összehasonlítgatást, és kezdjek el igazán látni. Add, hogy a Te szemeddel lássak, amikor ránézek férjemre, gyermekeimre, a körülöttem lévőkre. Segíts, hogy egyre inkább „megvagy!” típusú emberré váljak. Jézus nevében, Ámen.


 

(Jill Savage: There You Are! Encouragement for today, 2016. április 8. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. április 15., péntek

Ha felgyűl a neheztelés



„Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret a sátánnak.” Ef 4,26-27
 

Mosolyogva nyitottam ajtót: „Megjött a négy nagy pizza?”
A pizzás fiú elbizonytalanodott, amiből rögtön tudtam, hogy a hátsó udvaron játszó kamaszok csalódni fognak.„Hát…csak kettő van nálam. Lássuk a megrendelőlapot. Itt tényleg négy pizza szerepel. Húsz perc, és hozom a másik kettőt, rendben?” – ajánlotta. Átvettem a pizzákat, s megnyugtattam. „Semmi baj. Ezt szétosztom a gyerekek között, s mire végeznek, már itt lesz az utánpótlás.”

Bementem a konyhába, kezemben a két dobozzal. A férjem furcsállotta: „Azt hittem, négyet rendeltél.”
„Igen, csak a pizzás fiú eltévesztette. De mindjárt hozza a másik kettőt. Nem gond.”
Art kétkedve nézett rám: „Nem is kértél árengedményt vagy kuponokat?”
„Megsajnáltam a fiút. Tudnak még várni pár percet a gyerekek”- válaszoltam mosolyogva.
Art visszaemlékezett, hogyan viselkedtem reggeli „növekedésre alkalmat adó” csetepaténkban: 
„Velem is lehetnél ilyen elnéző.”

Óóó. Ez talált. Megnehezteltem valamiért, amit Art tett, és ezt kellő vehemenciával tudomására is hoztam reggel.Miért van az, hogy idegenekkel olyan könnyű kedvesnek lenni, s akiket szeretünk, azokkal meg kiabálunk? Azt hiszem, a felgyűlt neheztelés teszi.

Ezt a pizzás fiút most láttam életemben először. Érzelmeim semlegesek voltak vele szemben. Amikor hibázott, el tudtam nézni neki szó nélkül.Arttal viszont közös történelmünk van. Életünk nagy részét együtt töltjük. Ha hagyom, hogy az apró neheztelések felgyűljenek, egyre nő bennem a feszültség, az indulat. Aztán ha valami történik, már nem tudom elnézni, hanem robbanok.
A felgyűlt neheztelés ellenséges magatartásba csap át.

Életbevágó tehát, hogy ne gyűjtsem fel a nehezteléseket. Hányszor hallottam már: „Ne menjen le a nap a haragotok fölött…” (Ef 4,26). Tudom jól. De megvallom, néha nem törődöm vele. Gyűlik az indulat, mert fáradt vagyok szóba hozni. Vagy nem akarok foglalkozni vele. Vagy meggyőzöm magam, nem olyan nagy vétek, ha nehezteléssel a szívemben fekszem le aludni.

Igen ám, de ha tovább olvasom az efézusi levelet, megértem, miért nem hagyhatom figyelmen kívül az intést, miért kell azonnal foglalkoznom a nehezteléssel. Nem szabad hosszan tárolnom. Miért? Mert kemény figyelmeztetéssel folytatódik az ige: „… ne adjatok teret a sátánnak.”
Jaj!  A sátán csak alkalomra vár. Elképzelem, ahogy ott áll sziszegve: „Feküdj le dühösen… feküdj le dühösen… feküdj le dühösen, és adj teret nekem…” Lúdbőrözik a hátam tőle. Joggal.

Szeretem a férjemet. Szoktam neheztelni rá. De attól még szeretem. És nem akarok alkalmat adni az ördögnek, hogy az apró nehezteléseket ellenségességgé alakítsa.
Letettem az asztalra a dobozokat, és arcon csókoltam Artot. „Szeretlek, és sajnálom, hogy nem voltam elnézőbb hozzád.” Vigyorogva válaszolt: „Azért kérhettünk volna egy kis árengedményt.”
Mondom, szeretem!


Uram, én tényleg követni akarlak, és irgalommal teli életet szeretnék élni. Mégis néha annyira nehéz elnézőnek lenni azokhoz, akik legközelebb állnak hozzám. Segíts, kérlek. Nem akarok teret adni az ördögnek a házasságomban, a gyerekeimmel való kapcsolatomban, a barátságaimban. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.08.,forditás:eszmelkedesek.blogspot,fotó:pinterest.com
www.proverbs31.org

2016. április 14., csütörtök

Mi az, ami bántja Jézust


„Emlékezem az Úr tetteire, gondolkodom a hajdani csodákról” Zsolt 77,12





Jól esik arra gondolni, hogy ha Jézus korában éltem volna, csodáit látva-hallva megrendültem volna. Megváltoztam volna. Annak hatására, amit tettei bizonyítottak, bűnbánatra indulva elhatároztam volna, hogy másként élek ezentúl. Ő Isten Fia – a Csodatevő.
De biztos, hogy így reagáltam volna?
Ami azt illeti, gyakran úgy cselekszem, mintha Jézus képes lenne csodát tenni mások életében, de nem az enyémben. Nem az én ügyeimben.
Tavaly ráébredtem, hogy egyik dolog, amit le kéne küzdenem, a közvetlen környezetemmel szemben gyakorolt gyors, csípős reakcióim. Nyers érzelmeim újra meg újra kiborítottak engem is, a családomat is. A stresszre fogtam, a kimerültségre, a havi hormonális hullámzásra. Újra meg újra mentegetőztem, s ígérgettem, hogy holnaptól másként lesz. Aztán a holnap kihívásai és konfliktusai ugyanazokat a reakciókat váltották ki belőlem, s megint jöhetett a lelkiismeret-furdalás.
Rögtön tapsoltam, ha azt láttam, hogy valaki bűnbánatot tart, s megnyitja szívét Jézus csodáinak. De úgy éltem, mintha azok a csodák velem nem történhetnének meg.
És ez a fajta hozzáállás bosszantja Jézust. „Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot.” Mt 11,20.
Néha jót tesz, ha kilépek megszokott környezetemből, mert ez segít tudatosítani azokat a dolgokat, amiket meg kell változtatnom magamban. Tavaly elmentem egy hétre segíteni a Dream Centernek - Álomközpontnak - nevezett menedékhelyre. Ezt a Los Angeles-i központot Matthew Barnett lelkész és a gyülekezete működteti. 120 különböző program indul ki innen, havonta több mint 40000 emberrel foglalkoznak valamilyen formában. Egy régi kórházépületből alakították ki a 700 ágyas komplexumot, egy részében hagyományos hajléktalanszálló működik családoknak, van egy drogrehabilitációs részlegük és egy menedék a szex-kereskedelem áldozatainak.
Azért mentem, hogy segítsek. De hamar rájöttem, hogy én szűkölködöm. Én vagyok az, akinek szüksége van Isten valóságának új, súlyos, közeli, valós, és igen, letagadhatatlan megtapasztalására.
Láttam Isten csodás gyógyító erejét megnyilvánulni az Álomközpont sok lakójának életében. Láttam. És akartam.
Isten csodás ereje a nyolc golyónyomot testében hordó bandatagot Jézus szerető szolgájává alakította.
A volt prostituáltat az utcáról kimenekített fiatal lányok tanácsadójává formálta.
Isten csodatevő ereje változtatta a drogfüggő férfit szerető édesapává, aki igyekezett megtanítani fiának, hogyan vezethet másokat Jézus követésére.
Mi gátolt abban, hogy elfogadjam, Isten engem is meg tud változtatni?
Valamiért már nem vártam el Istentől, hogy csodákat tegyen velem.
A menedékhelyen tapasztalt életátalakulások hatására lelkem felfogta a meztelen valóságot: megváltozhatok. Valóban kezelhetem másként is nyers indulataimat. Tudtam, nem fog egyből tökéletesen menni, de a csoda bekövetkezhet. Új reménység töltött el.
Természetem szerint nem vagyok szelíd, de az lehetek engedelmességből. Természetem szerint nem vagyok türelmes, de türelmessé válhatok engedelmességből. Alaptermészetem nem békés, de az lehetek engedelmességből.
Képes leszek rá. És be fog következni.
Hisztis természetem kedvessé, türelmessé, békéssé változik. Segíts, Istenem. Bocsáss meg nekem. A felismerés és a bűnbánat árnyékában ki tud bontakozni a csoda.

Uram, segíts észrevennem azokat a vonásaimat, amiket a Te segítségeddel meg kéne változtatnom. Tudom, sok mindennel beburkoltam egyéniségemet, amik mind nem Tőled származtak. Akarom, hogy ezek a durva, tökéletlen vonások megváltozzanak, kérlek, alakítsd át őket. Segíts, hogy azzá váljak, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.


 

forrás: Lysa TerKeurst Encouragement for today, 2012.07.11.www.proverbs31.org fordítás:eszmelekdesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com