Labels

5 nap:Isten közel van (5) 7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (4) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) Advent2018 (7) aggodalom (2) Aggódás (25) ajándék (14) Alapítvány (4) alázatosság (8) alkalmatlanság (7) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (14) Atya (2) barátság (20) bátorítás (37) bátorság (5) Békesség (31) belső békesség (15) belső viharok (26) beszéd (6) betegség (3) Biblia olvasás (18) Bizalom (71) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (4) böjt (2) bölcsesség (22) Bűnbocsánat (12) bűntudat (4) céltudatos élet (10) család (6) csalódások (7) Csendes percek (2356) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (13) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (25) Egy misszionárius naplójából (18) egyedül (2) együttérzés (13) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (11) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (19) elhívás (5) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (4) elvárások (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (3) engedelmesség (11) erő (15) fájdalom (13) fáradtság (10) feladat (17) félelem (18) feltámadás (5) feltöltődés (11) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (156) Galéria (39) gondolataink irányítása (13) Gondolatok (42) gondoskodás (3) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (7) Gyermeknevelés (36) Gyógyulás (12) győzelem (5) hála (12) hálaadás (11) harag (7) harc (7) házasság (33) hit (42) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (13) igazság (12) Igehirdetés (38) ígéretek (3) Igevers (4) Ima (46) imádság (22) Immánuel (3) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (13) Isten ereje (20) Isten gondoskodása (33) Isten hangja (6) Isten hűsége (35) Isten időzítése (4) Isten keresés (6) Isten követése (19) Isten lát (2) Isten mellett (2) Isten munkálkodása (19) Isten neve (6) Isten szeretete (93) Isten terve (29) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (20) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (20) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (44) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (32) karácsony (7) kedvtelenség (1) Kegyelem (27) keresés (2) kételkedés (9) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (11) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (3) kudarc (1) küzdelem (16) lábmosás (1) Légy világosság (24) lehetetlen (2) magány (11) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megállás (1) megbízatás (2) megbocsátás (16) megelégedettség (12) megfelelési kényszer (1) megismerés (6) megpihenés (1) Megpróbáltatás (36) megtèrès (6) megváltás (7) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (3) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (3) olvasói gondolatok (46) otthon békéje (3) öltözet (2) önbizalom (4) önértékelés (41) önuralom (2) önvizsgálat (27) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (2) összetöretés (3) Pártfogó (1) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (3) próba (5) ráhagyatkozás (2) Receptek (4) Remény (29) rohanás (3) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (4) szépség (6) szerelem (3) szeretet (51) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (28) szünet (2) támogatás (1) teherhordozás (6) tiszta szív (2) tisztánlátás (5) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (16) új élethelyzet (1) új év (11) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (3) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (8) vígasztalás (3)

2018. december 31., hétfő

Jusson eszedbe

„Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mely kezdet óra vezet!” Zsolt 25,6


Néha nem könnyű meglátnom, hogyan illik Isten Igéje rám és az életemre. Tudod, nagyon régóta várakozom. Arra, hogy végigvonuljak a templom hajóján. Vágyom egy bölcsőre, puha, gügyögő kis csomagra a karjaimban. Arra, hogy szeretteim teljes szívükkel Jézus felé forduljanak. Hogy manna hulljon a mennyből.
Fura dolog, hogy mennyire kimerítő tud lenni a várakozás. Magába szippantja a figyelmemet, megemészti a gondolataimat, s csak állok bizonytalanság, kételyek között. Megfeledkezem Isten hatalmáról, mely képes teljesíteni reményeimet, férjjel, gyermekekkel megválaszolhatja könyörgésemet. Amikor nem látszik, hogyan valósíthatja meg mindezeket, olyankor kell abba kapaszkodnom, hogyan bizonyította hűségét a régmúltban.
Ha felidézzük Isten hűségét a Szentírásban, hinni tudjuk, hogy ezt bizonyítani fogja a mi életünkben is.
Mikor körülvesz az ár, és úgy érzed, nincs szabadulás, Isten is elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 8,1: Ekkor Isten megemlékezett Noéról és minden vadállatról, minden háziállatról, ami vele volt a bárkában. Isten szelet támasztott a föld felett, mire a víz apadni kezdett.
Amikor por és szemét kezdi befedni vágyaidat, álmaidat, elhivatottságodat, és úgy érzed, Isten elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 9,15: akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek.
Amikor nem hallod pici talpak csoszogását, és úgy érzed, Isten elfelejtett, jusson eszedbe 1Móz 30,22: Megemlékezett Isten Ráhelről is, meghallgatta Isten, és megnyitotta méhét.
Amikor fogságba zár a félelem, az aggódás, a kétség, a szorongás, és úgy érzed, Isten megfeledkezett rólad, jusson eszedbe 2Móz 2,23a; 24a; 25b: Közben hosszú idő telt el…Izrael fiai pedig sóhajtoztak a szolgaság miatt…Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett szövetségére…és gondja volt rájuk Istennek.
Amikor nem jön álom a szemedre, és nyugtalanul forgolódsz, jusson eszedbe Zsolt 63,7-8: Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem. Mert te voltál segítségem, szárnyad árnyékában ujjongok.
Amikor bűntudat gyötör, és félsz, hogy Isten sosem bocsát meg, jusson eszedbe Ézs 43,25: Én, én vagyok az, aki eltörlöm álnokságodat önmagamért, és vétkeidre többé nem emlékezem.
Amikor minden remény elveszett, jusson eszedbe Lk 24, 6a-7: Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek… Az Emberfiának – mondta - a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnap feltámad.
Amikor házasságod a kétségbeesés szakadékának széléről visszatér, jusson eszedbe 5Móz 8,2a. Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr, már negyven esztendeje a pusztában…
Amikor teljesülnek álmaid, és hivatásod új fényben ragyog, jusson eszedbe 1Krón 16,12a; 15: Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt… örökké emlékezik szövetségére, ezer nemzedéken át adott szavára…
Ezeket a bibliai szakaszokat olvasgatva eszembe jutnak Isten jóságának bizonyítékai saját életemben. Mikor nem látom, hogyan működik értem, emlékezetembe idézem, hogy megígérte, ugyanúgy jelen lesz hűségesen az én életemben és a te életedben ma, ahogyan jelen volt a régiek életében.
Amikor körülölel az öröm. Amikor ránk tör a szomorúság. Amikor úgy tűnik, minden rendben van körülöttünk. Amikor elhagyottnak és magányosnak érezzük magunkat – emlékezzünk, mint a régiek: Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk (Zsolt 78,35).


Uram, tudom, szereteted és kegyelmed soha nem hagy el. Segíts, hogy ez mindig eszembe jusson. Köszönöm Neked. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.12.28., www.proverbs31.org, Samantha Reed, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

2018. december 30., vasárnap

Ma van holnap

„Bízd az Úrra, ami tennivalód akad, akkor terveid valósággá válnak.” 

Péld 16,3


Nem akartam azzal foglalkozni, amit el kellett volna végeznem, inkább áttettem másnapra. Aztán a holnap továbbtolta a következő holnapra. Mikor végre megtettem, amit halogattam, már fásult voltam, rosszkedvű, úgy éreztem, egyáltalán nem is volt szükség arra, amit végül megcsináltam. 

Ilyesmikre gondolok:
Jobban odafigyelek arra, mit eszem – holnaptól.
Olvasom a Bibliát és imádkozom – holnap.
Kitakarítok – holnap.
Felhívom a barátnőmet – holnap.
Elviszem a fiamat ebédelni – holnap.
Viszek a sütiből a szomszéd néninek – holnap.
Minőségi időt töltök a férjemmel – majd holnap.

Isten adott nekünk 24 órát minden napra. Rajtam múlik, mire használom. Lehet, hogy nem tudom elvégezni minden feladatomat egyetlen nap alatt. De ha egyre csak halogatok fontos dolgokat, nem sáfárkodom hűséges szolgaként az idővel és a feladatokkal, amiket Isten rám bízott.

Volt egy időszak az életemben, amit annyira meghatározott a halogatás, hogy mindennel elmaradtam. Szerettem volna, ha megváltoznak a dolgok, de nem tettem érte semmit. A továbbalvás fontosabb volt, mint a reggeli ima. A hamburger és sült krumpli előnyt élvezett a levessel és friss salátával szemben. A szennyes ruha helyett egy magazint vettem a kezembe. Tévézni jobb volt, mint kocogni. Inkább a barátnőimmel beszélgettem, mint a férjemmel.
Minden nap meg volt bennem a szándék a változásra.
Minden nap elhalasztottam holnapra.
Egész életemet kudarcként éltem meg.

Egy rövidke mondat hozott ki az apátiából, ami hároméves kislányom szájából hangzott el. Néhány éve azt terveztük, hogy elmegyünk Disneyland-be. Elkövettem azt a hibát, hogy megmondtam Haley Grace-nek még hónapokkal az indulás előtt. Naponta elhangzott a kérdés: „Ma megyünk Disneylandbe?”
És én mindennap válaszoltam: „Nem ma. Három hónap múlva, … még öt hetet várnod kell, … még nyolc nap …” Indulás előtti este végre bejelenthettem neki, amire annyira vágyott: „Hayley Grace, holnap indulunk Disneylandbe!”
Másnap reggel korán ébredt, még fel se keltem, már a szobámban volt. „Anya, anya, ma van holnap?” Beleborzongtam saját válaszomba: „Igen, kislányom, ma van holnap!”

Leesett. Ekkor határoztam el, hogy a mát teszem holnappá.

Nem pazaroltam az értékes időt, imádkozni kezdtem, kértem Istent, mutassa meg, milyen feladatokat szán nekem mára. Erőt és kitartást kértem, hogy mindent elvégezzek, amit feladatul ad. Néhány barátnőmnek is szóltam, egymást bátorítottuk, hogy halogatás helyett tegyük meg, amit kell.
Megcselekszem ma, amit holnapra halasztanék.
Milyen változtatások, célok, szándékok várják, hogy nekik fogj ma? Tenni-való listánkat alakítsuk mára-való listává. Nemcsak sikerélménnyel gazdagodunk, de valódi változást érhetünk el. Ma van holnap!


Uram, mindig azt érzem, hogy nincs elég időm arra, hogy mindent elvégezzek. Segíts, hogy fontossági sorrendbe tegyem a dolgaimat a Te tetszésed szerint. Fegyelmezettségért, motiváltságért fordulok Hozzád, segíts, hogy ma és minden nap elvégezzem az aznapra tartozó tennivalóimat. Jézus nevében, Ámen.







(Encouragement for today, 2012.01.09.Melissa Taylor, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2018. december 29., szombat

Építkezés a múlt alapjaira

„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.”


Kol 2,6-7



Újévkor minden évben ugyanazt a dilemmát élem át: tegyek újévi fogadalmat, vagy ne tegyek. Egyfelől jó érzés újrakezdeni, reménykedni, hogy idén jobban sikerül. De az igazat megvallva, nem igazán reménykedem. Inkább félek a kudarctól, az újrakezdéssel járó „mi lesz, ha…” feltételezésektől.


Idén találtam egy fogódzót a Szentírásban, ami segít, hogy reménykedéssel, és ne rettegéssel gondoljak az újévi fogadalmakra. Mai alapigénk rámutat, hogyan tervezzük a jövőnket a hálaadásra koncentrálva. Segít, hogy a jövőt egy biztos alapokon álló múltra tervezzük, a jelen növekedési mintájával.


„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne.Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.” Kol 2,6-7


Visszatekintve hosszú évekre, bámulva szemlélem, mennyire megváltozik az ember élete, ha átadja magát Jézusnak, mint Urának. Hatalmas élményekkel, új igazságok felismerésének borzongásával, a nehézségek átértelmezésével gyökeret verünk, és megerősödünk. Jézus alapot épít bennünk, ami nem rendülhet meg, így köszönetet mondhatunk neki a múltunkért.


A jelenre azt kéri, hogy „éljünk benne”. Mindennapi életünk elvárásai között is igyekezzünk arra figyelni, hogy Istenben éljük életünket. Figyelmünk jutalmaként az Ő javaiban részesülünk: békesség, útmutatás, szeretet és megbocsátás lesz osztályrészünk.


Ajándékul kaptuk, hogy Benne élhetünk, ezért hálásak lehetünk a jelenünkért.


Azzal, hogy emlékezünk a múltra, és igyekszünk Istent jelenünk legfontosabb részévé tenni, „felépülünk őbenne”. Itt válik ez az egész izgalmassá a jövő szempontjából. A görög „felépül” szó jelentése: „a valakiben vagy valamiben rejlő potenciál növelése az adott folyamat szempontjából.”


Bámulatos, de igaz. Isten mindenkit képességforrásokkal, tehetségbimbókkal alkotott meg. Azt olvassuk a Szentírásban, hogy Isten előkészítette számunkra a jó cselekedeteket (Ef 2,10), tervezz tehát nyugodtan az új évre! Kérd Istent, hogy építsen tovább téged 2015-ben, tegye nyilvánvalóvá a még benned rejlő lehetőségeket. De miközben előre nézel, ne feledd a múltat és a jelent – burkold be az egészet a hála köntösébe.


Ma reggel üldögéltem a csendben, néztem ahogy a hajnal első sugarai megvilágítják az ablakokat. Nem kísérte kürtszó, sem parádé. Alázatra indító pillanat volt, mélységes békébe és túlcsorduló hálába mártva, ezért


hálát adtam Istennek a múltamért:


Szüleimért, akik olyan otthonban neveltek fel, ahol szerettük Istent.


A sok nehézségért és rossz döntésért, amik segítettek rájönnöm, hogy szükségem van Jézusra.


A vasárnap iskola tanáraiért, a közösségi vezetőkért, akik tanítottak.


Az utamra hullatott áldásokért: családomért, munkahelyekért, amiket szerettem, és amiket nem szerettem, az otthonomért.


Azután áttértem a jelen egyszerű ajándékaira:

A kezemben gőzölgő csészére.

A kandallótűzre, ami melegíti a szobámat.

A heverőn szundikáló kis vörös kutyámra.

Barátaimra, akik ismernek jól, mégis szeretnek.

A férjemtől kapott szeretetre, kedvességre.

A fiaim nevetésére.

Teremtőm rám áradó kegyelmére.

Végül pedig megköszöntem Istennek a 2015-ös évet az összes lehetőségeivel:

A leckékkel, amiket még meg kell tanulnom.

Az álmokkal, amik még beteljesedésre várnak.

Növekedési tapasztalatokkal.

Minden ismeretlen dologgal, amit hozni fog.


Most rajtad a sor. Még ha úgy tűnik is, hogy nem úgy indul 2019, ahogy szeretnéd,  – adj érte hálát. Álmodj. Tervezz. Tégy fogadalmakat múltad alapzatán, a jelenben lakva. Kíváncsi vagyok, mi mindent tartogat számodra Isten 2019-ben!

Uram, köszönjük neked a közelgő új évet, az új kezdeteket, és áldunk téged a jelen pillanatért. Használd, Istenem, a múlt darabkáit, a jelen ajándékait, hogy felépítsd a jövőt, amit tervezel számunkra. Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: Amy Carroll: Building on the Past’s Foundation, Encouragement for today, 2015.01.09. www.proverbs31.org, fordítás: www.lelekerosito.hu)

2018. december 28., péntek

Mikor az élet megváltozik

„Mert én, az Úr, meg nem változom.” Mal 3,6a

Nehéz feldolgozni életünk változásait. Nemrég kisebb lakásba költöztünk. Az élettér szűkítése azt jelenti, hogy át kell nézned minden holmidat, és ami nem fér el, attól meg kell válnod.
A költözés önmagában is stresszes folyamat. Ezt csak tetézi, ha az új lakás kisebb az előzőnél.
Jó ideig nem találtam a csészéket. Fontosabb papírjaimat az asztalomból egy dobozba raktam, valahol a rakás alján lehet. Be kell jelentenem a lakcímváltozást a postán… Hol a fogkefém? - Feladtam a keresést, újat vettem.
A legbonyolultabb a mobilszolgáltató váltás volt. Nem tudom, miért nem megy simán. Egyenesen brutális. El tudod képzelni, hányszor kell próbálkoznod, míg végül eljutsz az illetékes személyhez, aki segíteni tud? Mondja már meg valaki, miért nem lehet ezt egyszerűbben megoldani?
Eléggé rabja vagyok a szokásaimnak. Bármilyen változás a napirendemben leszívja az energiáimat. Vegyük például a forgalmi rendet, ami egészen más lesz, mint amihez munkába menet eddig hozzászoktam. Nem beszélve a kerülőutakról, amiket fel kell fedeznem, hogy ki tudjam kerülni az esetleges torlódásokat. Eddig a kocsim már szinte magától tette meg az utat az otthonunk és a munkahelyem között.
Nehéz a költözés, nem könnyű a változás.
Ha a tested már nem úgy működik, mint régen, ha étrendet kell váltanod, meg kell változtatnod a testgyakorlási formáidat, új életteret kell kialakítanod magad körül. Ha elveszíted a munkádat, és hosszan, meredten nézed a számoszlopot, ami mutatja, mennyiből kell megélnetek - könnyen rád telepszik az aggódás, a rettegés. Ha meghal valaki, aki közel állt hozzád, várod, hogy megszólaljon a telefon, és újra meg újra beléd vág, hogy nem hív többé, mintha mindegyre tört döfnének a szívedbe.
Van úgy, hogy nem csak nehéz, de fájdalmas is a változás.
Ám akár tetszik, akár nem, ez az élet változásokkal jár.
Változnak a kapcsolatok.
Változnak a helyszínek.
Változik a munkánk.
Változik a testünk.
Mi magunk is változunk.
Az élet változás. Minél tovább élünk, annál inkább tudjuk, hogy az egyetlen biztos dolog az életben a változás. Akár nehéz, akár örömteli, a változásból megtanuljuk, hogy az élet törékeny, bizonytalan, átmeneti. Semmi sem tart örökké.
Illetve valami mégis. Isten. „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Mal 3,6a).
A 102. zsoltár 28. versében a zsoltáros kijelenti: „De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget”.
Isten nem változik. Eddig sem változott, és ezután sem fog.
Örömmel tölt el, hogy Isten, akit szolgálunk, változatlan. Ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Mi költözhetünk, állást válthatunk, kapcsolati, testi, lelki átalakulásokat élhetünk át, Isten biztos árbocként állandó marad.
És nemcsak Ő marad állandó, de nem változnak tervei se rólunk. „Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata” – olvassuk a 33. zsoltárban (11.v.). „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad” olvassuk Izajásnál/Ésaiásnál (40,8).
És mert tervei nem rendülnek meg, örök szeretettel fordul felénk. Támaszkodhatunk szavára, a Vele való kapcsolatban meghúzódhatunk bármilyen változás közben.
A változások idején megtanultam, mennyire fontos megpihenni a változatlan Istenben. Sok dolog van az életemben, amit nem irányíthatok, de azt tudhatom, hogy Istennél menedéket találok a tomboló időkben, vigasztalást fájó szívemnek, iránymutatást Igéjében, hogy navigálni tudjam az életemet a változások között.
Bár gyakran érzem, hogy a változások miatt kiesik a gyeplő a kezemből, már ismerem a megpihenés szépségét Isten karjaiban, aki biztos kézzel irányítja a sorsom, bármi történjék is az életemben.
Elfogadsz tőlem egy kis bátorítást? Semmi nem történt és nem történhet veled, ami meglepné Istent.
És mert Ő nem változik, és hűsége nemzedékről nemzedékre száll (Zsolt 119,90), bízhatsz Benne, hogy karjában fog végigvinni minden változáson, ami ér az életben.
Ha Isten megengedett valamilyen változást, hagyd, hogy az új helyzet közelebb vonjon Hozzá és Igéjéhez. Ő legyen a menedéked, vigaszod és erőd.



Drága Jézus, Te ugyanaz vagy, de valami az életemben megváltozott. Nem könnyű megélni, és szükségem van a segítségedre, hogy fel tudjam dolgozni életem új történéseit. Köszönöm Igédet. Erősíts és vigasztalj szeretetből fakadó terveid alapján. Bízom benne, hogy velem maradsz ebben és az összes következő időszakban. Jézus nevében, Ámen.

Chrystal Evans Hurst: When Your Life Changes … and the Change isn’t Easy,Encouragement for today, 2016.11.11.www.proverbs31.org,ford.:eszmelkedesek.blogspot, kep:pinterest

2018. december 27., csütörtök

A holnap reménysége


Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. ( 2 Timóteus 1:7)



A terror felhője borította be a völgyet, miközben fröcskölődő fenyegetések és hitvány ígérgetések röpködtek. A megfélemlítő a füves lejtőkön parádézott hatalmas buzogányát lengetve, mamut szerű, vasmarkolatban lévő lábai döngtek a talajon, minden percben készen állva a támadásra. A hatalmas, visszataszító lény, Góliát, a 2,7 méter magas óriás, a filiszteusok büszkesége volt. Biztos védőöltözetet viselt, egy bronz felsőt, amely 90 kilót nyomott, nehéz vas lándzsa volt a kezében és egy súlyos bronz sisak volt a fején. Dühöngésének és hencegésének célpontjában a halálra ijedt, reménytelen Izráeli sereg állt, akik sátraikban bújtak el. Negyven agonizáló napon keresztül csúfolta őket Góliát, a pusztulást esélyét tárva eléjük. Az Izráeliek megbénultak a félelemtől, a szabadulás minden reményét feladták, elfogadták borzalmas végzetüket a filiszteusok szörnyének a kezéből.

De eljött a 41. nap! Biztos vagyok benne, hogy amint a felkelő Nap a hegy gerincén araszolt azon a reggelen, sem Góliát, sem az Izráeli sereg nem sejtette, hogy most egy egészen más nap áll előttük. Egy fiatal, jóképű fiú lépett a félelem völgyébe, aki éppen Isten jelenlétében frissült fel előtte. Dávid, a legfiatalabb a nyolc fiú testvér között, nem hitt a szemének. Az óriás fenyegetései ellenére, Dávid elfogadhatatlannak tartotta az események alakulását. Ehelyett inkább azt választotta, hogy hitben megragadja azt, amit tudott a szívében: ez az óriás legyőzhető. Egyszerű, de sziklaszilárd hitével, és Istenbe vetett bizalmával, Dávid átlépett félelmein, és a Mindenható jelenlétébe és erejébe kapaszkodott. Góliát nem csak Dáviddal ismerkedett meg ekkor, hanem megismerte a Menny és Föld Urát is. És az órás a földre zuhant! Mert az óriások mindig a földre zuhannak Isten jelenlétében.

Az új év küszöbén állunk, -ami egy új kezdetet jelent! Lehet, hogy te is, hozzám hasonlóan vegyes érzelmekkel várod a 2018-as esztendőt. Személy szerint, én nagyon hálás vagyok, hogy túléltem a 2017-es évet! Voltak olyan pillanatok amikor igencsak kétségbe vontam ennek a lehetőségét. Izgalommal várom az új kezdetet, az előttem álló, különböző álmokkal megtöltött napokat, az engem váró lehetőségeket, de azzal is tisztában vagyok, hogy az elkövetkezendő év rengeteg ismeretlen dolgot, és minden bizonnyal egy-két óriást is tartogat számomra. És ha teljesen őszinte vagyok, akkor be kell ismernem, hogy mindez félelemmel tölt el, és kérdéseket valamint aggodalmat vet fel bennem.

Mégis biztonságot ad az a tudat, hogy a bennünket váró események nem ismeretlenek Isten előtt. Sőt, Ő már megjárta előttünk az utat. Ez pedig megerősítheti reménységünket, amint minden egyes holnappal szembenézünk, mert tudhatjuk azt, hogy bármi is fog érni bennünket aznap, az már az Ő Szent jelenléte előtt áthaladt, és minden az Ő engedélyével történik velünk. Isten nem akarja, hogy féljünk, vagy hogy a félelem irányítsa az életünket. Lépjünk túl a félelmeinken, és minden ránk támadó óriással szemben Isten erejével és ígéreteivel harcoljunk. Isten Szent Lelke el fogja érni, hogy az igazság győzedelmeskedjen, és a holnap minden egyes óriása a földre fog zuhanni.

Ő ugyanaz az Isten marad tegnap, ma, és örökké! Az előttünk álló napokat Góliát elesésének emléke hassa át, és az a tudat, hogy a győzelem a Mindenható Isten kezében van!

Tehát, kedves barátnőm, mitől kellene félnünk?





Atyám, hitben jövök eléd, és leteszem lábaidhoz félelmeimet és aggódásaimat. Nem tudom, hogy ez az év mit tartogat számomra, de mégis biztonságot ad az a tudat, hogy te minden lépésemnél mellettem állsz. Amikor a kétségbeesés kísért, kérlek emlékeztess arra, hogy bízzak Benned. Amikor a félelem rám tör, segíts, hogy a pánik helyett az imádkozást válasszam, tudva azt, hogy Te vagy az Uram, és Pásztorom. Áldalak a hűséges jelenlétedért az életemben, még akkor is, ha nem értem minden egyes esemény célját, vagy nem látom a következő lépést. Dicsőítelek, Uram! Jézus nevében, Ámen.

Most te következel:


Gondold át az elmúlt évedet. Milyen óriásokkal kellett szembenézned? Jól tudtad ezeket kezelni? Milyen változásokat kell megtenned, amint az új év közeleg?
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

Hogyan kezelem általában a félelmet?

Milyen óriásokkal kell most szembenéznem?

Mi volt általában a reakcióm ezekkel az óriásokkal szemben?

Miként hat Jézus Krisztus születése, élete és halála ezekre a reakciókra?

Olvasd el Lukács evangéliumának 2. fejezetéből a 8-14. verseket. Gondold át életedet ennek az Igének a fényében.

Máris itt van a 2018-as év előttünk, mint egy hófehér lepel, új és friss kezdetekkel. Az előző év tapasztalatai mindenképpen segíteni fognak az új évben. Ahogy lassan elmúlnak az ünnepek, azért imádkozom, hogy szíved és lelked örömmel várja a következő évet. Őrizd meg szíved és lelked tisztaságát! Állj biztosan Isten erejében és jelenlétében! Ő hűséges, és az Ő ereje elegendő mindahhoz, amit a 2018-as esztendő tartogat számodra.

(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com Mary Southerland, fotó:https://hu.pinterest.com/source/hello-moment-s.tumblr.com/ )

2018. december 26., szerda

Követni a csillagot

Tegyük fel, hogy adhatnál valamilyen ajándékot Jézusnak. Mi lenne az? Hogyan választanál ajándékot az Egyetlennek, akinek nem csak hogy mindene megvan, de aki mindent alkotott?

A napkeleti bölcsek megtették. Ők példa lehetnek számunkra. Az arany, a tömjén és a mirha mellett adtak még néhány ajándékot a Megváltónak: a reményüket, az idejüket és az imádatukat. Ezekkel mi is megajándékozhatjuk Őt.

A vándorló napkeleti bölcsek Jézusnak adták a reményüket. Amikor mindenki a sötét éjszakai eget látta, ez a maréknyi csapat a fényt látta. A csillag látványa felébresztette a vágyat a szívükben, majd elkezdtek csomagolni. Elindultak, hogy megkeressék Jézust.

Amikor leszáll az éjszaka a világodra, mit látsz? A sötétséget vagy a csillagokat? Reménytelenséget vagy reményt? Olykor, mint ahogyan nagyon régen is ezt tette, Isten a sötétséget használja, hogy a figyelmünket a csillagokra terelje: „A világosság a sötétségben fénylik” (János 1:5). Add Istennek a reményedet karácsonyra.

Miközben ajándékozol, add Istennek az idődet. A bölcsek ezt tették. Mielőtt Istennek adták volna az ajándékaikat, megajándékozták Őt a jelenlétükkel. Nagyon valószínű, hogy ezek az emberek két évig utaztak, mielőtt megtalálták a menny Hercegét. De mielőtt ez a jelentőségteljes pillanat elérkezett, amikor ott térdeltek Jézus előtt, a bölcsek, heteket, hónapokat, sőt talán éveket töltöttek kereséssel, miközben alig várták, hogy ez a momentum elérkezzen. Ahogyan a napkeleti bölcsek odaszántan keresték a Megváltót, te is ezt teheted: „De ha keresni fogod ott az Urat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívvel, lélekkel keresed” (5 Mózes 4:29).

És amikor megtalálták Őt, a napkeleti bölcsek egy másik ajándékot adtak Jézusnak: az imádatukat. Ezek a gazdagsággal, befolyással és intellektussal bíró férfiak mit tettek, amikor meglátták Jézust? „… és imádták” (Máté 2:11).

Imádat. Ez egy olyan ajándék, ami az ajándékozóra is hatással van. Az imádaton keresztül, még világosabban kezdjük el látni Istent.

Isten az imádaton keresztül meghív minket arra, hogy megláthassuk az arcát, és ezen keresztül átformálhassa a miénket. Az imádatban, egyszerűen Isten előtt állunk, nyitott szívvel és hagyjuk, hogy Isten munkálkodjon. És Ő munkálkodik. Letörli a könnyeket. Letörli a verítéket. Kisimítja az összeráncolt szemöldökünket. Megérinti az arcunkat. Megváltoztatja az arcvonásainkat, miközben imádjuk Őt. A bölcsek az Istengyermeket keresték, csakúgy, mint ahogy Isten keresi a gyermekeit. „… az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának” (János 4:23).

A remény, az idő és az imádat ajándéka. Három ajándék, amiket a bölcsek ma is adnak.

(Max Lucado, fordítás: ahitatok.hu)

2018. december 25., kedd

Velünk az Isten!

Isten tudja, hogy milyen embernek lenni. Amikor határidőkről, sorbanállásról, nehéz időszakokról beszélünk, Ő megérti. Ő is átélte, hiszen itt élt a földön. Betlehem miatt van egy Barátom a mennyben.

Betlehem miatt van egy Megváltóm a mennyben. Az első karácsonykor kezdődött az, amit a húsvét ünnepel. A gyermek a jászolban a keresztrefeszített Király lett. És mivel Ő ezt tette, az én bűnlajstromom teljesen üres. A kegyelem miatt tiszta lapom van. Az Ő ajánlatában nincsenek apróbetűs részek. Ő nem mondja: „Tisztítsd meg magad, mielőtt Hozzám jössz.” Ehelyett így szól: „Csak gyere Hozzám, és én tisztává teszlek.” Nem az számít, én mennyire fogom Őt, hanem az, hogy Ő mennyire fog engem. És Ő biztos kézzel tart engem.

A jelenléte is ilyen bizonyos az életemben. Isten mindig közel van hozzánk. Mindig értünk van. Mindig bennünk van. Mi elfeledkezhetünk Róla, de Ő soha nem feledkezik meg rólunk. Mindig mi járunk az eszében és mi szerepelünk a tervében. Úgy nevezi magát: „Immánuel”, ami annyit tesz, hogy velünk az Isten (Máté 1:23).

Nem csak „Isten alkotott minket”.

Nem csak „Isten gondol ránk.”

Nem csak „Isten felettünk van.”

Hanem Isten velünk van. Isten ott van, ahol mi vagyunk: az irodában, a konyhában, az autóban. Ugyanazt a levegőt lélegezte be, amit mi, és ugyanazon a földön járt, amin mi. Isten velünk van!

Isten mindig közel van hozzánk. Betlehem csak a kezdet volt. Jézus megígért egy második felvonást. Azonban, akkor már nem csendes éj lesz. Az ég meg fog nyílni, trombiták hangja hallatszik és egy új királyság veszi kezdetét. A sírok megnyílnak és a halál tele teljesen megolvad. Ő minden könnyet letöröl majd a gyermekei arcáról: „Tűnj el szomorúság, betegség, kerekesszék és rák! Elég volt belőled fájdalom, félelem és rettegés! Halál, te most elpusztulsz! Élet, te pedig örökké uralkodsz!” A jászol arra hív, hogy bátran higgyük el, hogy a legjobb még csak ezután következik. És ez akár ma is elkezdődhet.


De ha nem is ma lesz az a nap, akkor is tudhatjuk, hogy egyik nap sem véletlen. Egyetlen cselekedet sem történik találomra, vagy feleslegesen. Csak nézd meg a betlehemi születést. Egy király népszámlálást rendelt el. József kénytelen volt útra kelni. Mária a nagy pocakjával egy szamár hátán utazott. A fogadóban teltház volt. Későre járt az idő. Az egész egy nagy zűrzavar volt. Mégis a zűrzavarból megszületett a remény.

Most is így van. nem szeretem a zűrzavart. De szeretem a karácsonyt, mert arra emlékeztet, hogy „minden összedolgozik azoknak a javára, akik Istent szeretik” (Róma 8:28, EF).

(Max Lucado, fordítás: ahitatok.hu)

2018. december 24., hétfő

Jézus fogadására készülve

„Márta pedig sürgött-forgott a sok házi munkában.” Lk 10:40


Én magamat inkább Márta típusú egyéniségnek tartom. Nem Martha Stewartra gondolok, mikor ezt mondom. Az a Martha szerintem már októberben kész volt mindennel karácsonyra.

Nem, én nem hasonlítok Martha Stewartra. Ami azt illeti, pár éve még a fát sem tudtam feldíszíteni. Fény is csak azért volt rajta, mert előre rátették az égőket. Néhány ajándékot sikerült alátennem, de csak azért, mert a gyermekeim újra meg újra rám emelték reményteli pillantásukat: kezdjek már becsomagolni valamit. Ennyi is volt a készülődés. Nem voltak ajándékkártyák, nem volt karácsonyi koncert, de még éneklés sem. Nem jártuk be a várost gyönyörködve a kivilágításban. Nyüzsgés volt, talán a szokásosnál kicsit még intenzívebben.

Akik ismerik Lukács 10. fejezetéből Márta és Mária történetét, azoknak mondom, hogy én arra a Mártára gondolok. Az a Márta abban a kegyben részesült, hogy Jézust láthatta vendégül. De ahelyett, hogy leült volna a lábaihoz, mint a nővére, Mária, Márta dolgozott, és panaszkodott Jézusnak, hogy Mária nem segít neki.

Képzeljük bele magunkat egy pillanatra a jelenetbe. Jézus eljött a TE házadba. Hogy meglátogasson TÉGED. De nem csak nem hagysz magadnak időt arra, hogy Vele legyél, hanem a kevés idődben még panaszkodsz is. „Valakiről” nem végzi a munkáját, és emiatt neked kell mindent megcsinálnod, és ha „valaki” segítene, akkor te is le tudnál ülni Jézus elé, hogy vele legyél, és bla-bla-bla…

Márta egy csodálatos lehetőséget szalasztott el. És ez velem is gyakran megesik. Hagyta, hogy a mindennapi tennivalók elfedjék az isteni hívást. Jézus végülis kedvesen megdorgálta Mártát, és Máriának adott igazat, aki félretéve a sok tennivalót, leült, és Vele töltötte az idejét.

A 42. versben azt olvassuk, hogy Mária azt tette, ami „szükséges”. Jézus szerint tehát, amit Márta tett, az ott és akkor nem volt szükséges – akár azért tette, hogy imponáljon Jézusnak, akár hogy kényeztesse, vagy csak hogy kiszolgálja. Jézus azt szerette volna, ha csak mellé ül, és Vele van.

Képzeld el, hogy elutazol valahová messzire meglátogatni egy régi barátodat. Mivel nagyon kedves akar lenni hozzád, egyfolytában sürög-forog, és nem ül le veled beszélgetni. Ismersz ilyeneket? Szeretnél rászólni: „Ülj már le nyugodtan, nem kell nekem semmit készítened. Azért jöttem, hogy veled legyek, hogy egymásra figyeljünk, hogy beszélgessünk.”

Ezt mondta Jézus is Mártának. Más szavakkal:

Márta, köszönöm, hogy ki akarsz szolgálni, de ne idegeskedj annyit. Egyetlen dologra vágyom most, arra, hogy itt legyél mellettem. Mint Mária. Gyere, ülj ide mellé. Az ebéd várhat. Nem sokáig lehetünk már együtt.

A nagy sürgölődésben Márta alig figyelt Jézus érkezésére. Mi viszont figyelhetünk. Ahogy egy különleges vendég fogadására készülünk, ezen a karácsonyon készüljünk úgy Jézus fogadására.

Megesett már veled, hogy a mindennapi tennivalók elvontak Istentől? Hogy valami jó dolgot választottál a legjobb helyett? Ebben nem vagy egyedül. Arra kérlek, tedd félre a sürgés-forgást, az egyéb tennivalókat, és telepedj le ma Jézus elé, töltsd Vele az idődet.

Nem kell semmi különöset tennünk ahhoz, hogy élvezzük Jézus jelenlétét. Csak le kell állítanunk a napi rohanást, vegyünk egy mély levegőt, és hagyjuk, hogy Jézus békéje és öröme szétáradjon a lelkünkben. Ezt megtehetjük úgy, hogy kiülünk a ház elé, és bámuljuk a csillagokat, hallgathatunk karácsonyi zenét, kortyolgathatunk egy csésze kávét a kandalló előtt. Csak üljünk le, ne csináljunk semmit, és hívjuk Jézust magunk mellé.

Ha elképzelem a Lukács 10-ben leírt jelenetet, nem nehéz kitalálnom, melyik nővérnek volt nagyobb béke a lelkében. Nem Mártának, az biztos. Ezen a karácsonyon, én valóban Jézus fogadására akarok készülni – ez az, amire valóban szükségem van.


Mennyei Atyám, köszönöm neked az ajándékot: Fiadat, Jézust. Ezen a karácsonyon, és a következő évben is segíts, hogy a neked tetsző dolgokat helyezzem előtérbe. Segíts, hogy Jézus fogadására készüljek, és a sok apró részlet ne vonja el erről a figyelmemet. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2009. december 24.,Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot,hu, fotó: pinterest)

2018. december 23., vasárnap

Nem fogsz összeroppanni

„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa.”


1Móz 50,20





Mekkora sár van néha odakint! De az igazán őrjítő az, mikor odabent cuppog a mocsok.

Mindezzel nem törődünk: felrakjuk a lámpafüzéreket, odabiggyesztjük a kopott angyalkát a fa tetejére.
Díszes köntösbe öltöztetjük a bejáratokat és a hátsó utcákat, az egész elnyűtt világot. Nézd csak, hogy pörög minden a csillogó fényben!
De míg a világ karácsonyra csinosítja magát, talán észre sem veszi, hogy a fényes ruhák koszos szegélye a sárba lóg. A kívül ragyogó holmik hátoldala össze van karcolva, álmaink, kimondatlan reménységünk cafrangokban áll.

Ezt érzed is – a szétszakadt világban kicsit szétszaggatott önmagadat.

Ha elég bátor vagy, ajándékul adod magadnak az őszinte szembenézést a rongyaiddal. Megérinted őket, és azt tapasztalod, hogy lehetnek ezek elvékonyodások is, melyeken át elér hozzád Isten békessége.

A Teremtés könyvének Józsefeként, aki szintén odanyúlt önmaga elnyűtt részeihez. Végigtapogatta a szakadás szélét, és átnézett rajtuk, kimondva azt a bátorító igét, amibe ma belekapaszkodhatunk:”Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt”.

Azt, ami össze akart roppantani, Isten arra szánta, hogy összerakjon téged.Bármi legyen, ami elgyengített, Isten úgy intézi, hogy az elvékonyodott gyenge anyagon át dicsőséget láss. Bármi történik, bármi bontakozik ki, bármilyen irányt vesznek a dolgok, nem fognak összeroppantani.

Állhatsz a karácsonyfa mellett olyanokkal, mint József testvérei, csalókkal, hazugokkal, hóhérokkal. Vagy mint az apja, Jákob, akinek csalás miatt menekülnie kellett az atyai házból.

Egy ilyen zűrös család vonalának végére Isten a Messiást helyezte. Ami ártani akart, azt Isten jóra fordította, bármi akar most ártani neked, Isten karja ott van, és megtart. Nem fogsz összeroppanni.

Bármi akar ártani neked, Isten mindig jelen van, sohasem tehetetlen, soha sincs távol.

Nem fogsz összeroppanni.

Kollektív szemetünk közepén ott áll a legszörnyűbb gonosz. A baba-Jézust körülölelő bölcső széttört forgácsai előtt ott áll a kereszt fája. A betlehemi csillag alatti csecsemő sírását elnyomja az igazságtalanul elítélt ártatlan áldozat kiáltása a Kálvária dombon.

A jászol fölötti szent éjszaka sötétje átadta helyét a förtelem homályának a haldokló Messiás körül, a kalapács koppanásának, a csont roppanásának, a bőrszaggató tüskéknek – az alkotásnak, mely megöli Alkotóját.

Ám Isten az ember történelmének e legnagyobb gonoszságát a valaha volt legnagyobb Ajándékká formálja át.

„Ha a legrosszabb dolgok a hívő ember javára válnak, mivé válnak a legjobb dolgok?” – kérdezi a puritán Thomas Watson. „Semmi nem sebzi meg az istenfélő embert … minden… összefog a javára, hogy keresztjei áldássá váljanak.”

Ha Isten a legnagyobb gonoszságot a legnagyobb Ajándékká tudja alakítani, akkor azon dolgozik, hogy ajándékká tegye azt, amin most átmész – legyen az bármi. Nem tud összeroppantani.

Advent tűnhet viharosnak, ricsajosnak, zűrzavarosnak.

De a karácsonyi díszbe öltözött világ bátran pöröghet tovább szépségében – Istenbe kapaszkodva, Aki nem engedi, hogy összeroppanj.


Uram, nem azért jövünk Hozzád, mert Te vagy utolsó menedékünk, hanem mert Te vagy első szerelmünk. Hozzád jövünk, mielőtt bármit tennénk, mert a legbölcsebb dolog, amit tehetünk, az, hogy várakozunk Rád. Bízunk Benned, hogy ezt az egészet rendbe fogod hozni a Magad idejében. Te csak jó vagy. Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: Ann Voskamp: You Can Never Be Undone, Encouragement for today, 2014.11.25., www.proverbs31.org fordítás: http://lelekerosito.hu/)

2018. december 22., szombat

Hogyan tehetnéd különlegessé az idei Karácsonyt?

Az évnek ezen időszaka az ajándékozásról szól. Felmerült-e már benned, hogyan tehetnéd különlegessé valakinek az életét ezen a Karácsonyon?

Szerintem a lehető legjobb mód erre, ha JÉZUSRÓL A VILÁG VILÁGOSSÁGÁRÓL beszélsz neki.

Mert nagyon sok ember számára ez a világ igenis egy sötét helynek számít, mivel:



Sokfelől veszély leselkedik ránk ...

Az elvárások leterhelnek bennünket...

Betegségek tombolnak körülöttünk ...

Halálesetekkel szembesülünk ...

A gyűlölet szétválasztja az embereket ...

Megválaszolatlan kérdések nyomasztanak bennünket ...

Zűrzavarral találkozunk mindenhol ...

Azt tapasztaljuk, hogy a szeretet sokszor meghidegül ...


Egy dolog azonban sohasem változik:


Jézus még mindig a világ Világossága


Ő még rád ragyogtatja Fényét, és képessé tesz arra, hogy eszközként tovább is adhasd ezt a Fényt.

Nem számít hogy a világ mennyire tűnik ijesztőnek és sötétnek, Jézus még jelen van körülöttünk. Ő sosem rejti el szeretetét előlünk. Kérd az Ő Világosságát, hogy továbbíthasd a szeretet, remény, megváltás üzenetét mindenki felé. Kezd a közvetlen környezeteddel, a szomszédaiddal, családtagjaiddal, barátaiddal, munkatársaiddal. Kérd Jézust, hogy legyen a segítségedre ebben a törekvésedben.


Ha Jézusra tekintünk, akkor ránk árassza fényét, sőt rajtunk keresztül ez a fény mások felé is kiragyoghat. Készen állsz arra, hogy ezt a sötét világot megtöltsd Jézus világosságával?


Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

János evangéliuma 8:12










(Forrás:http://www.rebeccabarlowjordan.com/ One Way You Can Make a Difference This Christmas)


Minden idők fénye





Csillag jelentette jöttét:
mert tiszta volt Ő is, mint a fény.
Míg tündökölt ezen a földön
ki gondolt rá, hogy
fénye, amíg ember él
bevilágítja ezt a földet,
s kiváltképpen való utat mutat.
Akik keresik, kívánják,
elméjükben világot gyújtogat.
Ki gondolta a gyermekről akkor,
hogy hatalma a föld végéig ér,
- ki gondolta, hogy megsebesíttetik,
hogy Ő, aki megrontatik,
és meghal bűneinkért.
S míg századok hulltak a múltba,
tűntek el korok, emberek,
Ő marad: minden Idők fénye,
marad a legszebb üzenet:
marad az örök, nagy szeretet.






(Páskulyné Kovács Erzsébet)

2018. december 21., péntek

Az ünnep feszültsége


„Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.” Zsolt 106,3


„Nem szeretem az ünnepeket” – suttogtam.
Régebben, mielőtt férjhez mentem, szerettem. Mielőtt éreztem volna a nyomást, hogy egyszerre sokfelé kell teljesítenem. Mielőtt azt tapasztaltam volna, hogy bármennyire igyekszem, valaki mindenképpen kimarad, megsértődik, rosszul érzi magát.

Úgy szerettem volna otthon maradni, új hagyományokat kialakítani csak magunknak, kis családunknak a férjemmel és apró gyermekeinkkel. Mindkét családban a miénk volt az első házasság a fiatalabb generációban, mi törtük meg a „mindig így szoktuk” rendjét.

A Hálaadás Napja arra szolgál, hogy hálásak legyünk. Ehelyett én csak a stresszt éltem át. A Karácsony az öröm ünnepe, én viszont csak a rohanást érzékeltem.

Ahogy jöttek a gyermekek, feszültségemet igyekeztem lelkesedéssel álcázni. Jó móka volt a töklámpások készítése, a ház kidíszítése, de belül végig nyugtalan voltam, mert tudtam, micsoda stressz vár rám, amikor egyszerre kell mindenkinek megfelelnem. Visszagondolva nem értem, miért nem szóltam. Csak hagytam, hogy elfekélyesedjen a seb. Nem gondoltam rá, hogy ha nem szólok, semmi sem fog megváltozni. Csak belül fortyogtam az idegességtől.

Harminc év múltán értékes kincsem az ünnepi időszak. Időbe telt, de megtanultam megosztani a gondjaimat. Összeszedtem a bátorságot, hogy elmondjam tágabb családunknak, mennyire kimerítő, ha ilyen rövid idő alatt mindenki igényt tart a jelenlétünkre.

Mindnyájan megpróbáltuk figyelembe venni a többiek igényeit. Nyugodtak maradtunk, őszintén és kedvesen akartuk megoldani a konfliktusokat. Egyesek nyitottak voltak. Mások, főleg eleinte, kevésbé. Nagyon örültünk, ha valaki rugalmasnak mutatkozott. Ha meg nem, azt sem vettük zokon, nem éreztük személyes támadásnak. Tudtuk, hogy a változtatáshoz idő kell.

Talán a legnagyobb ajándék később érkezett. Mikor gyermekeink megnősültek, férjhez mentek, újabb családok kerültek a képbe. Elmondtuk a gyermekeinknek, hogy nem a dátum számít, nem az teszi különlegessé az ünnepet. A szív a fontos, amivel megéljük az ünnepet. Az, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk.

Így hát előfordul, hogy Hálaadás napján összejövünk, de olyan is, hogy csak hetekkel később. Talán csak Karácsony napján, s a Hálaadást más családtagokkal töltjük. Ha egy bizonyos napon nincs nálunk senki, a férjemmel új hagyományokat alakítunk ki, csak kettőnk számára.

Felfedeztük, hogy ha elengedjük a gyermekeinket, gyakrabban jönnek látogatóba. Nem érzik a kötelesség nyomását. Minket is beengednek saját családjuk szokásaiba. A dátumtól függetlenül bármikor, ha együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Az együtt töltött idővel megajándékozzuk egymást és magunkat is.



Uram, köszönöm Neked a családomat. Annyi mindenért hálás vagyok, többek közt a családomért, azokért, akik szeretnek, és szívesen vannak velem. Segíts, hogy meg tudjam osztani érzéseimet, igényeimet szeretteimmel, és hogy ezt kedvesen és méltósággal tegyem. Segíts, hogy ne vegyem személyem elleni támadásnak, ha küzdenek a változtatásokkal. Ha pedig én vagyok merev, segíts meghajolnom és növekednem. Segíts, kérlek, hogy minden nap hálás legyek azért, amit kapok. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.11.25.T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. december 20., csütörtök

Arról gondolkozzatok

„arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, …ami kedves,….” Fil 4,8

Modern korunk csodálatos vívmányának tartom az összeszerelhető karácsonyfát, amire még a fényfüzérek is előre fel vannak rakva. A fa három részét összeillesztjük. Közös elosztóban három dugó, majd együtt a konnektorba, és voilá! Egy pillanat alatt gyönyörűséges, tökéletesen megszerkesztett látvány. Már csak az angyalok éneke hiányzik…
Persze csak akkor, ha kigyulladnak a fények…
Hálaadás másnapján lecipeltük a padlásról a karácsonyi kincseket, behordtuk őket a szobába. A várakozás magasra hágott, ahogy karácsonyi dallamok és fahéjas gyertyaillat lengték be a helyiséget. Két kislány és az édesanyjuk izgatottan igyekezett minél „karácsonyibbá” tenni az otthonukat.
Első volt a fa. Alsó harmad felállítva. Ellenőrzés. Működik. Középső elem. Működik. Finoman elhegyesedő felső rész helyrerakva. A dugó B-be, B a C-be és tadá! Hát majdnem tadá. Három kis pimasz ágon nem gyúltak ki a fények. Kihúztam, újra bedugtam. Semmi. Tekergettem kicsit az ágakat, jobban becsavartam az égőket. Hiába. Semmi fény.
Perfekcionista önmagam teljesen kiborult, úgy éreztem, a karácsony örömét mind beszippantotta a csalódottság fekete lyuka. Kicsi dolog volt, mégis a fa hirtelen életem csalódással és tehetetlenséggel teli sötét foltjainak szimbólumává vált.
Tizenhárom éves lányom összehúzott szemmel ránézett a fára, a fejét kicsit oldalra billentette, és azzal, amit kimondott, örökre megváltoztatta a látószögemet: „Anya! Tudom a megoldást! Ne nézz azokra az ágakra, amik sötétek. Csak azokat nézd, amik fénylenek.”
Hmm. Csak a fénylő ágakra nézz. Ez eszembe juttatta Pál apostol figyelmeztetését a Filippi 4,8-ból: keresd, ami igaz és kedves, és azokkal foglalkozzanak a gondolataid.
Bevált, mert ha a fénylő ágakat néztem, mintha el is tűntek volna azok, amik sötétben maradtak. A működő égők fénye olyan erős volt, hogy a sötétek már nem is számítottak.
Komoly karácsonyfa-lecke, és tudom, Jézus azt várja tőlem, hogy az életemre is alkalmazzam. Megvannak a magam sötét ágai: özvegység, betegségek a családban, anyagi gondok. De más ágak megvilágítják az utamat a túláradó szeretet fényével: az Ő és családom szeretetével. Meg még vannak barátaim, van házam, ahol lakhatunk, két drága gyermekem, akiknek jóéjt puszit adhatok, illatos kávém, puha párnám. És folytathatom a listát, ha arra figyelek, amim van, és nem arra, ami nincs.
Gyertek, ezen a Karácsonyon tűzzük célul magunk elé, hogy életünk kivilágított ágait nézzük, és nem gondolunk azokra, amik sötétek.
Mindig lesznek olyan dolgaink, amik jobb lenne, ha másmilyenek lennének. De mindig eldönthetjük, hogy mire figyelünk inkább, arra, ami olyan, amilyennek látni szeretnénk, vagy arra, ami nem olyan. Ne azon nyűglődjünk, ami nem éri el a megálmodott tökéletességet, hanem gyönyörködjünk a fénylő ágakban: a szeretetben, áldozatban, az együtt töltött időben.
Ahelyett, hogy tennivalóink listájának még kipipálatlan elemein szorongnánk, vagy arra hajtanánk, hogy tökéletesen megszervezzük az ideálisnak képzelt karácsonyt, figyeljünk inkább életünk áldásaira. És ha megfelelően hunyorítunk, ha jó szögben billentjük meg a fejünket, szépnek, fénylőnek láthatjuk az életet.


Uram, köszönöm, hogy néha ilyen egyszerű dolgokkal szemlélteted Igazságodat. Te vagy a világ világossága, jövőnk reménye. Segíts, kérlek, hogy meglássam életemben a fénylő dolgokat, és ne a sötét foltokkal foglalkozzam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.22. , www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás: eszmelkedesek.blogspot

2018. december 19., szerda

„Te kellesz nekem!”

„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” 1Pt 2,9


Csak pár nap választott el karácsonytól, és még nem volt karácsonyfánk. Egy főiskolás diák anyagi lehetőségeivel, első gyermekünket várva tengődtünk, nem engedhettük meg magunknak, hogy 25-50 dollárt költsünk valamire, ami nem létszükséglet. Olyan triviálisnak tűnt, mikor elpanaszoltam Istennek, hogy nem tudunk fenyőfát venni karácsonyra. Bűntudatot is éreztem, amikor azokra gondoltam, akiknek sokkal több minden hiányzik az életükből.

Azon a karácsonyon megbizonyosodtam, mennyire odafigyel Isten szívünk vágyaira, s ha van rá szemünk, észrevehetjük irántunk való szeretetét.

Mikor advent utolsó vasárnapján este hazafelé tartottunk egy barátunktól, észrevettünk a lakásunkhoz közel egy árusítóhelyet, ahol minden fa árát levitték egységesen 10 dollárra. Széles mosollyal néztünk egymásra, s elterveztük, hogy másnap délután, mikor hazajön JJ a hatórás munkájából, megvesszük a karácsonyfánkat.

Hétfő délután együtt jártuk végig a sorokat, keresve azt a lucfenyőt, ami elférne lakásunk egyetlen szobájának sarkába. Szentimentálisnak és kicsit anyásnak éreztem magam, mikor észrevettem, hogy első karácsonyfánk kiválasztása épp olyan nehéz, mint gyermekünk nevének közös megtalálása.

Túl sok időt töltöttem a válogatással. A nap hamar lebukott, a karácsonyfa-telep kezdett bezárni, kikapcsolták a reflektorokat. Ott álltunk a sötétben fa nélkül.

Kreatív és nagyon türelmes férjem közelebb jött a kocsival, és olyan szögbe állította, hogy a hosszú fényszóróval megvilágíthassa a fákat. Felvillant a fény, elűzve a sötétséget, és épp előttem, ott állt a legkedvesebb fa, amit valaha láttam. Két-három ága kicsit kajla volt ugyan, és egyik oldalában volt egy hiány, de rámutattam, s így szóltam JJ-hez: „Ő kell nekem!”

Alig vártam, hogy hazaérjek a kis lucfenyőmmel. Valamivel később egy csupor forró kakaóval a kezemben a dívány sarkán ültem, és néztem a fenyőt. Felidéztem, milyen szomorú voltam, mikor a sötétségben nem láthattam a fákat. Aztán mikor világosság árasztotta el őket, a remény visszaszállt a szívembe.

Kitörölhetetlen kép bukkant fel az emlékezetemben egy másik sötétségről, amikor nem én választottam, de nagy szükségem volt arra, hogy kiválasszanak.

Amikor úgy tűnt, minden álmomnak vége, elszállt minden reményem, Isten töretlen szeretetének Világossága átszakította a depresszió sötét fellegeit az elmémben. Ez is télen történt, 1989 januárjának egy hideg estéjén, amikor egy templom karzatán álltam, reménykedve, hogy hallhatok valamit, ami megtöltheti az üres helyeket a lelkemben. Mintha a Lélek megrángatta volna a szívemet, úgy éreztem, Isten a fülembe súgja: „Renee, te kellesz nekem.”

Már évek óta meg akarta mondani nekem, de múltbeli sérelmeim, meg mások szavai meggyőztek arról, hogy én senkinek sem kellek. Élete egy bizonyos pontján, azt hiszem, mindenki érzi azt, amit én éreztem, meg a kis fenyőfa. Csalódások sebhelyei sajognak, és kétségbe vonjuk, hogy valaha is kellhetünk valakinek. Hiányosságaink előre vetítik az elutasítást, csak abban reménykedünk, hogy senki nem veszi észre a bennünk lévő üres részeket. Ahogy a kis fenyőmnek, nekünk is csak akkor van esélyünk, ha a kifogástalanokat előbb mind kiválasztja valaki.

A Péter első levele 2,9 arra emlékeztet, hogy Krisztusban kiválasztottak vagyunk! Isten elküldte Fiát, hogy Világosságot gyújtson sötétségünkbe, és kitöltse bennünk az üres helyeket. Drága barátnőm, kérlek, kapaszkodj bele abba az igazságba, hogy Isten meglátott téged, és halld meg, ahogy egész szeretetével így szól hozzád: „Te kellesz nekem!”


Uram, sok a közös bennem és a kis lucfenyőben. De az ürességeimmel és kajla ágaimmal együtt Te kiválasztottál, és Jézus által bevontál családodba. Köszönöm, hogy elküldted Fiadat, aki Világosságot hozott életem sötét sarkaiba, és végtelen reményt a szívembe. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010. december 15., Renee Swope, , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. december 18., kedd

Elfogadom a megbízatást…

„’Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!’ S ekkor eltávozott tőle az angyal.” Lk 1,38


Hogy tudta Mária ilyen könnyen elfogadni a megbízatást? Kétségkívül, csodálatos feladatot kapott. Az, hogy, neki kellett kihordania, majd anyjaként felnevelnie a megígért Messiást, lélegzetelállító lehetőség volt. Mindamellett óriási személyes árat fizetett érte. A zsidó törvények szerint azt az asszonyt, aki házasságon kívül fogan gyermeket, halálra kell kövezni. József ugyan megmentette, és nem bocsátotta el, de bizonyára sok pletykát, sugdolózást és homályos célzást kellett elviselnie egész életében.

Van egy gyönyörű jelenet CS Lewis A ló és kisgazdája című regényében. Hwin, a bölcs ló, találkozik a félelmetes oroszlánnal, Aslannal. Aslan az Urat testesíti meg teljes dicsőségében. A Narnia-könyvekben gyakran mondják a szereplők, hogy Aslan nem szelídített oroszlán, de jóságos. A történet így folytatódik: Hwin, bár minden ízében remegett, halk nyihogással odakocogott az Oroszlánhoz. „Kérlek szépen, szólította meg, te olyan gyönyörű vagy. Megehetsz, ha akarsz. Inkább választom, hogy a te táplálékod legyek, mint hogy valaki más tápláljon engem.” A kicsi lovat teljesen elárasztotta a szeretet és a csodálat Aslan iránt, s ez képessé tette arra, hogy egy szempillantás alatt felismerje az Igazságot.

Mária készséges szolgálóleány volt, mert ismerte az Igazságot és Gazdája nagyszerűségét. Magasztaló énekéből a Lukács 1,46-55-ben képet kapunk róla, milyen mélységekig ismerte Őt. Magasztalja Megtartóként, Hatalmasként, a gyermekei iránti gondoskodásért, erejéért, irgalmáért, magasztalja hatalmas, de együttérző Királyként, Izrael gondoskodó Uraként. Nem volt ismeretlen Mária számára Az, aki a megbízást adta. Dicsérő éneke kifejezi mély szeretetét és csodálatát Iránta.

Isten mindnyájunk számára ad megbízást. Mikor megteremtett, egy cél lebegett a szeme előtt, feladatok, amelyeket el kell végeznünk - nekünk, az Ő gyermekeinek. Hogyan válaszolunk a hívásra főleg, ha azok személyes árat követelnek tőlünk? Ha elég ismeretet, tapasztalatot gyűjtöttünk Mesterünkről életünk folyamán, könnyebb lesz készséges szolgaként engedelmeskednünk. Tudni fogjuk, hogy a mi javunk szorosan kapcsolódik az Ő dicsőségéhez. Tudni fogjuk, hogy az igazi személyes veszteség az, ha nem követjük utasításait. Tudni fogjuk, hogy Ő érdemes a szolgálatra, s az Ő szolgálata magában hordja önnön felbecsülhetetlen jutalmát.

Volt idő, amikor nem törődtem azzal, mit mond nekem. Néha azért, mert sok más dolgom volt. Máskor, mert nem tudtam, valóban Ő szólt-e, vagy saját gondolataimat hallom. Olykor nyílt szembenállásból. Az biztos, hogy mindig megbánás és üresség volt a vége. De irgalmas volt, és mindig megbocsátott, amikor kértem. Gyöngéden, hűségesen helyreállított. Soha többé nem akarom elszalasztani, hogy igent mondhassak a megbízásaira, ezért tekintetemet Jézusra szögezem. Annyira meg akarom ismerni, hogy mindig meghallhassam a hangját, és követhessem, bármilyen feladatot ró rám. Az Úr szolgálóleánya szeretnék lenni, mint Mária.


Uram, Te érdemes vagy az imádatomra, életem odaszánására. Segíts, hogy halljam és kövessem hangodat. Örömmel szeretnék eleget tenni minden feladatnak, amivel megbízol, amit az életben még tartogatsz nekem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2007. dec. 18., www.proverbs31.org,Amy Carroll, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó: pinterest)

2018. december 17., hétfő

A legnehezebb időszakokat is jóra fordítja Isten

„Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, a népek előtt feltárod hatalmadat.” Zsolt 77,15


Tavaly hirtelen félbeszakadtak karácsonyi készülődéseink, mikor egy kocsi teljes sebességgel belénk rohant a jelzőlámpánál. Ajándékok, finomságok, karácsonyi listák szóródtak szét a földön. Hál’ Istennek, hamar kiérkeztek a mentősök és a rendőrök, s javasolták, hogy menjünk be a kórházba vizsgálatra.

Több órányira voltunk még otthonról, rengeteg tennivaló várt. Igyekeztünk higgadtan megnyugtatni őket, hogy csak horzsolások, zúzódások vannak rajtunk, de különben jól vagyunk. A mentősök hazaengedtek.

De férjem, Dale, nem érezte jól magát. Másnapra ez a „nem érzi jól magát” a mellkasára koncentrálódott. Úgy gondoltuk, valami történt a szívével.

Huszonnégy órán belül másodszor hívtuk a mentők számát. Most is azonnal kijöttek, és a férjemet, meg engem, mint kísérőt, bevitték a sürgősségre.

Szerencsére nem voltunk egyedül. Sógorom, Tom, kocsijában a lányainkkal, követte a mentőt. Todd barátunk szintén meghallotta, mi történt, s ő is elindult a kórházba.

A váróban Todd Tommal beszélgetett a kelet-afrikai misszióról, amit Tom vezet. Tom elmesélte, hogyan igyekszik anyagi forrásokat találni, mert kutakat szeretnének fúrni, hogy több ezer ember tiszta vízhez jusson a környéken. Toddnak eszébe jutott egy beszélgetés, amit épp előző este folytatott egy ismerősével. Hihetetlen, de az illető épp arról a régi vágyáról beszélt, hogy támogatni szeretné afrikai emberek ivóvízhez jutását.

Todd azonnal felhívta az illetőt, és elmesélte találkozását Tommal és a problémájával. Ez a nagylelkű hölgy azonnal felajánlott egy összeget, amiből 5000 ember számára tudnak kutat fúrni Kelet-Afrikában.

Mialatt Isten a vízellátás csodáját bontakoztatta ki, a férjem gyógyulásában is csoda készült. Az orvosok megállapították, hogy Dale-nek szívrohama volt a baleset miatt. A család, a barátok imádkoztak érte, és hihetetlen, de nagyon hamar tökéletesen érezte magát. Másnap törölték a „szívroham” diagnózist, s hazaengedték a kórházból. Semmi baja nem volt!

Hogy felgyorsultak a dolgok! Nem egészen 24 óra alatt balesetünk volt, Dale kórházba került, szívrohamot állapítottak meg nála, létrejött „a semmiből” egy szerződés, mely több ezer afrikai ember egészséges vízzel való ellátását biztosítja, és kiengedték a kórházból Dale-t teljesen gyógyultan!

Őszinte leszek: iszonyatosan nehéz 24 óra volt, ami teljesen felborította minden tervemet az ünnepekre. Nem szeretném újra átélni. Az autóbalesetek, a sürgősségi osztály nem olyasmik, amiket az ember valaha is át szeretne élni, hát még karácsonykor. Hiszen karácsonyt az év legszebb időszakának tartjuk!

Akkor, pillanatnyilag, szörnyű volt, de visszanézve az egész csodálatos! Az évnek egy olyan időszakában, mikor Isten legnagyobb csodájára – Jézus világra jöttére – emlékezünk, mi is tanúi lehettünk néhány lélegzetelállító csodának. Isten felhasználta a legnehezebb helyzetet, hogy megmutassa hatalmát – nem csak a helyi kórházban, ahol Dale meggyógyult, hanem a messze Afrikában, ahol sok élet menekült meg azáltal, hogy tiszta vízhez jutnak az emberek.

Legyünk résen az ünnepek alatt, tudjunk figyelni az Úr működésére. A 77. zsoltár 15. versében megígéri nekünk, hogy csodákat fog véghezvinni, és megmutatja a hatalmát. Te miben tapasztalod ezt?


Uram, nyisd meg a szememet, hogy lássam a csodákat az én terveimen kívül eső történésekben. Segíts, hogy tekintetemet mindig rajtad tartsam, és a Te hatalmadon. Jézus nevében, Ámen.

(Sharon Glasgow: The Hardest Days – God Uses Them for Good, Encouragement for today, 2012. dec. 17., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. december 16., vasárnap

Ki ez a gyermek?

Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.


(Lukács 1:31)



Nagyon meglepődnél a válaszokon, ha megkérdeznéd ma az utca emberét, mit gondolnak a jászolban lévő csecsemőről. Nem volt ez másként Jézus születéskor sem.


A szállásadót nem igazán érdekelte a születendő baba. Túlontúl elfoglalta a hatalmas tömeg amely megszállta a várost, és a nagy forgalommal járó üzleti haszon. Heródes megpróbálta elpusztítani az ünneplés lehetőségét. A pásztorok pedig csak azután tudták félretenni félelmeiket, miután megértették az angyal megnyugtató szavait, mely megmagyarázta a mennyei tűzijátékot, mely körbevette őket.
A bölcsek kíváncsiak voltak, rengeteg kérdés feszült bennük, és addig nem nyugodtak, míg azokra választ nem találtak. Mások pedig Simeonhoz hasonlóan várakoztak. Ismét mások, Annához, a próféta asszonyhoz hasonlóan, reménykedtek. És voltak olyanok is, mint Mária és József, akik örültek a megszületett gyermeknek.


Az emberiség nem sokat változott azóta, és az utca embere is a fentiekhez hasonlóan viszonyul a születés történetéhez. 
Te kihez hasonlítasz? A vendéglőshöz, aki túlontúl elfoglalt volt? Vagy mint a bölcsek, még mindig kutatod a válaszokat a kérdéseidre? Vagy talán megijedtél, mert az istállóban megszületett gyermek túl sokat kér tőled? Állj meg egy pillanatra, és gondold át, te hogyan reagáltad volna le Jézus születésének hírét akkor, ott, Betlehem utcáin?


Mert többféleképpen viszonyulhatunk az embert a bűnéből megváltó Üdvözítő születésének híréhez. De ezek a reakciók mit sem változtatnak a tényen, hogy mindaddig, míg a gyermek meg nem született, ez a világ sötétségben vesztegelt, reménytelenül elveszett állapotban volt. De nekünk egy Gyermek született, egy Fiú adatott számunkra! Ha ezt tényt a mélységében megértjük, akkor egyedül egyetlen méltó válaszunk lehet a hírre: Áldjuk és dicsőítjük Istenünket!


Uram, Jézus, örömmel és hálaadással szeretnék születésedre gondolni, hiszen reményt hoztál el erre a Földre, megszabadítottál bennünket a bűntől és annak szúró fájdalmától. Legnagyobb ajándékként, Immánuelként megszülettél számunkra.







(Forrás: Joni and Friends, Daily devotionals, What Child is This?, http://www.joniandfriends.org/)

2018. december 15., szombat

Válaszd a megbocsátást, szabadulj fel!

"Elszenvedve egymást és kölcsönösen megbocsátva egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna – amint Krisztus is megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek.”

Kolossé 3:13


Emlékszel még Jézus utolsó szavaira a kereszten? ,,Elvégeztetett!” A szó szerinti fordítás talán így hangzana: ,,Teljesen kifizetve.”

Soha nem felejtem el, amikor végre kifizettem a hitelt az első autómra. Mikor a negyvennyolcadik és egyben utolsó fizetnivalót küldtem el, megünnepeltem, hogy végre az enyém az a kicsi, élénk, kék Chevrolet Vega minden alkatrészével együtt. Voltak, akik azt mondták, hogy a Vegát nem lehet vezetni, csak elkoptatni. Mások az élénk színét huzakodva ,,különlegesnek” nevezték. Számomra viszont a világ legszebb autója volt, mert az enyém volt.

Hamar találtam helyet annak a pénznek, amit egykor a hitelemre fizettem, és folytattam az életet- míg egy nap a postaládámban találtam egy levelet az autóra felvett kölcsönről. A papíron nagy, piros betűkkel ez állt: ,,Teljesen kifizetve.” Táncot jártam örömömben a kocsifelhajtón, hiszen végre megszabadultam ettől az adósságtól.

A megbocsátás egy része arról szól, hogy elengedjünk valakinek az adósságát, aki úgy gondoljuk, hogy tartozik nekünk. Amikor elutasítjuk a mások okozta sérelmek és fájdalmak elengedését, megfosztjuk magunkat az örömtől.


Választhatjuk a fájdalmaink és veszteségeink elengedését, ahelyett, hogy engednénk, hogy egy kifizetetlen adósság terhe mentálisan és érzelmileg is kimerítsen minket.

Megbocsátani annak, aki adós nekünk, tudatos döntést jelent, amihez akaratra van szükségünk. Lehet nem érzed úgy, hogy meg tudsz bocsátani. Nem számít. Csak tedd meg, és sokszor a döntésedet majd követik az érzéseid is, máskor pedig lehet, hogy nem. Hozd meg a döntést, hogy megbocsájtasz... és aztán engedelmeskedj.


Valaki egyszer azt mondta: ,,Nehezteléseinket mélyhűtőbe tesszük, majd feltekerjük a fokot, hogy később újra kiolvadhassanak. Haragunkat az ima tavába tesszük, hogy ott elnyelje a víz, de végül mégis úszóleckét adunk neki. Milyen gyakran téptünk már szét piszkozatokat, de belekapaszkodtunk a szemetesládába, ami a darabjait őrizte? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem létezik emberi megbocsátás, csak hogy nagyon ritka, és ami sokszor annak tűnik, valójában egyáltalán nem az.”

Isten az, aki begyógyítja a fájdalmas emlékeket. A megbocsátás pedig a helyes testtartásba helyez minket, hogy Ő megtehesse ezt az életünkben. Az évek során sok sorsfordító igazságot tanultam meg a megbocsátásról:


Ha meghozzuk a döntést, hogy megbocsátunk, Isten ad megbocsátást.


Megbocsátásunknak nem lehet határa, hiszen az Övének sincs.


A megbocsátás nem egy érzés, hanem egy tudatos döntés.


A megbocsátás az egyik legnagyobb szükségünk, és Isten legnagyobb ajándéka.


Bár nem tudjuk megváltoztatni a múltat, de változtathatunk a múltra való reagálásunkon, és irányíthatjuk a rajtunk gyakorolt erejét.


Ha a legnagyobb szükségünk az információ lett volna, Isten egy pedagógust küldött volna.


Ha a legnagyobb szükségünk a technológia lett volna, Isten egy tudóst küldött volna. 


De mivel a legnagyobb szükségünk a megbocsátásra van és volt, Isten egy Szabadítót küldött.


Jézus Krisztus egy magasabb helyre hív minket, a megbocsátás helyére. A döntést nekünk kell meghoznunk. Ma választhatjuk a szabadságot azáltal, ha a megbocsátást válasszuk.


Atyám, magasztallak a Te szeretetedért és megbocsátásodért, amit ingyen ajánlsz fel. Nem értem hogy szerethetsz engem, aki ennyire méltatlan Jézus keresztáldozatára. Hacsak belegondolok, hogy Ő meghalt értem, az megrengeti a világomat. Kérlek adj nekem bölcsességet és erőt, hogy megbocsássak azoknak, akik megbántottak. Szeretném, ha az életem élő példája lenne a Te feltétel nélküli szeretetednek és kiapadhatatlan megbocsátásodnak. Jézus nevében, ámen.






(Forrás:Mary Southerland: Choose Forgiveness and Set Yourself Free, Girlfriends in God Daily Devotionals, http://girlfriendsingod.com/choose-forgiveness-set-free/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com, Fordítás: Szabó Edit, fotó: Pinterest)

Olvasói gondolatok - különleges Karácsonyra vágysz?

“Üdvözítő született ma néktek, aki az Úr Krisztus a Dávid városában.
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg angyallal, akik dícsérték az Istent és ezt mondták:
Dicsőség a magasságban Istennek, és földön a békesség, és az embereknek jóakarat.” 
Lukács 2:11-14




Amikor megpillantottam ezt a mondatot, tudtam, miről írjak.

A Visa figyelemfelkeltő kérdésére keresem a választ. De nem arra vágyom, amit a Visa kínál nekem...Mert a különleges karácsony számomra egészen mást jelent, mint sokaknak…mint azoknak, akik még nem hallottak Jézusról, vagy nem tőle várták azt, amire vágytak...

Arra vágyom, hogy végre lássam a jelet...Az égi jelet, a születendő kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban. És várakozás közben visszafogjam magam a vásárlás túlzott sietségétől, ráírányítsam a figyelmemet az angyalok különleges hangjára, akik már hirdetik és dícsérik az Istent...nehéz meghallani ezeket a csodás, suttogó hangokat mert túl sok a zaj, túl sok az információ, amit be kell fogadnunk ezekben a napokban. De ha sikerül elkapni egy csilingelő hangot, egy szép kórusmuzsikát, vagy több időnk van elcsendesedni és figyelni azokra a jelekre, amik hirdetik a Isten dicsőségét, már úton vagyunk….Úton vagyunk afelé, hogy megéljük az igazán különleges perceket...És talán sokan rászánják magukat arra, hogy elmenjenek a templomokba, amiknek a harangjai hívogatnak, szüntelenül hirdetik nekünk azt, hogy tudjuk, mi a különleges...és talán most lesz az ideje annak, hogy rádöbbenjen mindenki itt a földön, megszületett az Üdvözítő, aki békességet hoz...olyan békességet, amit nem találunk meg a kirakatokban, az üzletekben...És talán itt az lesz az ideje annak, hogy jobban szeressünk, és jobb emberekké váljunk...Nem a vásár időszaka ez, hanem a várakozásé . Nem mindegy, milyen ez az advent, mert a legszentebbre nézünk, egy kisdedre, aki meg tud minket változtatni...

Emlékeim között nincs betlehemes, kicsi jászol, mert az én gyermekkoromban eltüntették a fa

alól...nem volt “divat”, amint hallom sok embertől...Csak anyám mondta el minden évben, mit ünnepelünk karácsonykor. Vártuk Jézuska születésnapját, mert ő hozta nekünk az ajándékokat. Akkor még nem értettük meg miért olyan “különleges” ez az ünnep...

Drága Szeretett Testvérem! Különleges karácsonyra vágysz? Ne keresd tovább, mert itt van előtted az Igében! És ha befogadod, hiszed, hogy Üdvözítő születik neked, nemcsak különleges lesz a karácsonyod, hanem örömteli, szeretettel teljes és békés. Megkapod azt, amire igazán vágysz és elégedett leszel. A mennyei seregek sokasága nemsokára megjelenik és hirdetik Isten dicsőségét. Kell ennél különlegesebb ajándék? Ugye, hogy nem?

Istenem, Jó Atyám! Köszönöm a mai üzenetet, hálás vagyok a “különleges” karácsonyért ebben az évben is. Tudom már, mire vágyom. A Te szeretetedre, a Te vígasztalásodra, a Te fiad születésnapjára, hogy méltón ünnepelhessek Veled. Kérlek, ne engedd, hogy másra figyeljek, arra, ami nem hoz nekem békességet, csak jóakaratot. Add, hogy így teljen a várakozás. Ámen.

Sarolta Barnoczki
2018. December. 5.

2018. december 14., péntek

A hála mindent megváltoztat


Minden körülmény között hálát adjatok...
(1 Thessz. 5:18, angol fordítás)


Pál írta a Thessalonikai levelet. A vers olvasásakor talán arra gondolunk, milyen szépen csengő szavak is ezek. Majd felületesen hálát adunk a mindennapjainkért és folytatjuk a napi rutinunkat. A valóságban azonban nagyon kevesen tudjuk igazán észrevenni és hálásan megköszönni a bennünket körülvevő áldásokat.

Ha megfigyeljük, a Biblia nem azt parancsolja, hogy érezzük magunkat hálásnak minden körülményben, hanem arra utasít, hogy "adjunk hálát minden körülmény között." Amikor egy nehéz élethelyzetben elkezdem Istent dicsőíteni, -még akkor is, ha semmi kedvem sincs hozzá-, sok esetben egy fátyol hull le a szememről, és Isten dicsősége ragyog fel előttem. Olyan ez, mint amikor gyémánt csillog a fekete bársonyon. A tragédiák zűrzavarában sok esetben egyáltalán nem látom ezt a dicsőséget, de akkor is áldhatom Istent az Ő jelenlétéért.

A hálaadás megváltoztatja a lencsét, amin keresztül életünk adott darabkáját szemléljük. Ilyenkor a perspektívánk átértékelődik az összetört álmok, kapcsolatok, a körülmények zűrzavara vagy a megválaszolatlan vágyaink ellenére. Amint Istent dicsőíted önmagáért és munkálkodásáért, akkor a figyelmed középpontjában Ő nagyobbá, a probléma pedig kisebbé változik, valamint az igazságról alkotott ismereted és érzésed közötti érzelmi űr szűkül, te pedig egy bensőségesebb kapcsolatba kerülsz Isteneddel.

A Zsoltárokban számtalan helyen Dávid lázad a körülményei miatt. (42. 57. 62. Zsoltár) A legtöbb esetben aztán a siránkozásai közepette elkezdi Istent dicsőíteni jelleméért és munkájáért. És tudod mi történik ekkor? Dávid hirtelen jobban kezdi érezni magát! Rádöbben, hogy nem is olyan borzasztó az élete. A nézőpontja középpontjában Isten egyre hatalmasabbá válik, a probléma pedig egyre kisebbé zsugorodik, és ekkor minden esetben meglátja Isten dicsőségét ragyogni az élethelyzetében.

Miről is van szó? Egy aprócska zsoltár keretében Dávid a depresszióból az ünneplésre vált át. Nem vár addig, míg Isten megváltoztatja a körülményeit, megoldja problémáit, vagy kedélyesebbé teszi őt, Dávid mindezek megtörténte előtt hálát adott Istennek. Kedves barátnőm, amikor abbahagyjuk a panaszkodást, zsörtölődést, és elkezdjük Isten szeretetnyelvét, a hálaadást használni, a látószögünk is megváltozik. A magasztalás lencséjén keresztül fogjuk észrevenni a percekben elrejtőző dicsőséget, - olyan ragyogó pillanatokat, melyek mindig is ott voltak, csak rejtve maradtak zsörtölődő szemeink előtt.
 
 
Drága Uram! Magasztalom nagy nevedet. Annak ellenére, hogy nem mindig értem, mi miért történik az életemben, bízom a jóságodban, és megkapaszkodom abban a tudatban, hogy terved az életemre vonatkozóan reményteljes. Jézus nevében, Ámen
(forrás:Girlfriends in God, Daily devotionals, Sharon Jaynes, Gratitude changes things, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission,www.girlfriendsingod.com, picture: pinterest.com )

2018. december 13., csütörtök

Lehet, hogy ilyen egyszerű

„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”
Mik 6,8 (KG)


Néha olyan bonyolult tud lenni az élet. Jó volna mindig tisztán látni, mi a helyes döntés. De akár kapcsolatokról, akár feladatokról vagy anyagiakról van is szó, könnyen összezavarodom. Főleg mostanában.

Olyan időszakába értem az életemnek, amikor döntenem kell, hogyan tovább. Valamikor nagyon világos volt Isten útmutatása. Mostanra viszont… Megváltoztak a dolgok. Ami egykor feltöltött energiával, most leszívja az erőmet. Ideje váltani.

De mi van, ha tévedek? Hátha kitartást vár tőlem Isten a nehézségek közepette? Ám az is lehet, hogy elvégeztem itt, amit nekem szánt, és eljött az idő, hogy továbblépjek. Istenem, nem tudnál egy mennyei szövegkiemelővel rávilágítani a megoldásra?

Voltál már ilyen helyzetben, amikor nem tudtad, mi a helyes lépés?

Régebben úgy gondoltam, hogy Isten kitalált számomra egy ösvényt, és vagy pontosan követem az utat, vagy elszalasztok valami jót, amit Isten nekem szánt. Mostanában viszont egyre inkább rájövök, hogy Isten azt akarja, hogy a szívem legyen a helyén. Hogy Őt mi módon szolgálom, az másodlagos.

A történelem során Isten népe mindegyre összekeverte ezt a két dolgot. Hozzátartozik emberi természetünkhöz, hogy irányítani akarunk, még Isten beleegyezését is manipulálni szeretnénk. A rítusok, szabályok megalkotása egyfajta biztonságot ad, ezekkel összevetve, mindig tudjuk, hol állunk.

Bár Isten alkotott számunkra szabályokat, melyek a javunkat szolgálják, ezek nem arra vannak, hogy a Vele való kapcsolat helyébe álljanak. Isten azt akarja, hogy Benne bízzunk, nem az iránymutatásokban.

Sokszor kell döntést hoznunk, igazán csoda lenne, ha mindig tudnánk, melyik a helyes út. Túlvállalhatjuk magunkat nagy igyekezetünkben, hogy Istent szolgáljuk, vagy alulteljesítünk, mert lebénít a félelem a rossz döntéstől, sőt akár fel is adjuk a próbálkozást, hogy megfeleljünk Isten akaratának.

Izrael népe ugyanezzel a problémával viaskodott. Nemzedékeken át vagy túlzásba vitték a törvénytiszteletet, hogy vallási áldozataikkal Isten kedvében járjanak, vagy feladták az igyekezetet, és megkeményítették szívüket.

Mikeás próféta idején a nép szíve eltávolodott Istentől. Betarthatatlan rítusok és szabályok szövevényéből alakították ki vallásos életüket. Egyesek el is fordultak Istentől, és bálványokat kezdtek imádni. De Isten nem tágított, folyamatosan hívta őket vissza magához.

Mikeás próbálta elmondani a népnek, hogy Isten követése sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt értelmezték: „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel” (Mik 6,8 KG).

El tudom képzelni, hogy sok hívő ember kevésnek tartotta a hitnek ezt az egyszerűsített változatát. Vagy talán elfogadták, de szerették volna néhány száz szabállyal kiegészíteni, pontosítani. Mikeás ezzel a próféciával tisztán közvetítette Isten szándékát. Három dolog szükséges: igazság, irgalmasság és alázat.

Érdekes belegondolni, hogy bár cselekedetekkel járnak, mégis mindhárom feltétel alapja a lágy, szerető szív. Nem fogunk igazul cselekedni, ha harag és gyűlölet van a szívünkben. Nem leszünk jók és irgalmasak, ha saját érdekeinket akarjuk szolgálni. És a gőgös szív mindig Isten elé helyezi a maga akaratát.

Ez a hármas feltétel vajon az én életemre is érvényes? Talán semmi mást nem vár tőlem Isten, csak hogy az igazság mellett álljak, a jóságot válasszam, és járjak minden nap Vele, alávetve akaratomat az Övének.

Lehet, hogy én magam nehezítem meg a döntést. Ha félresöprök minden emberalkotta szabályt, minden elvárásomat magammal szemben, és ha Istentől nem kaptam világos útmutatást, akkor egyetlen dolog számít: helyén van-e a szívem, benne lakik-e Isten.

Ha Isten évezredeken át követelte magának népe szívét, most is igényt tart a miénkre. A rutinszerű engedelmesség és szolgálat nem visz közel Hozzá. Igazából Isten, az Atya, azért küldte el Fiát, hogy a lelkébe költözzék azoknak, aki hisznek Jézusban – és ez a lehető legszorosabb kapcsolat.

Remélem, bátorítást kapsz Isten igéjéből, ha olyan helyzetben vagy, ahol döntened kell, de képtelen vagy rá. Lehet, hogy ilyen egyszerű: cselekedj az igazság szerint, szeress irgalmasan, járj alázattal Istennel. Ha ez mind megvan, rajtad áll, hogy döntesz, nem tudsz tévedni.





Mennyei Atyám, köszönöm, hogy nem raksz újabb terheket anélkül is nehéz életünkre, és egyszerű utat mutatsz követésedre. Segíts, hogy ne nehezítsem meg a dolgomat, és fontosabb legyen szívem állapota, mint az, hogy tökéletesen döntsek. Jézus nevében, Ámen.


(Glynnis Whitwer: Maybe It Really is That Simple,Encouragement for today, 2017.01.03.,www.proverbs31.org, kép:pinterest.com, fordítás:eszmelkedesek.blogspot)

2018. december 12., szerda

Újraépülhetünk

„Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.” 2Kor 3,4-5


„Biztos, hogy oroszlánszelídítő akarsz lenni?”- kérdezte anyu széles mosollyal. Ez volt az első reakciója, mikor akkori barátom, Barry, a szüleim elé állt, és megkérte a kezem. Még mindig elfog a nevetés, ha eszembe jut, mert valóban furcsa keveréke voltam a szófogadó első gyermeknek és a csupa szeszély, ijesztően független fiatal lánynak. Máig nem tudom, sejtette-e Barry, mire vállalkozik, mikor igennel válaszolt.

Ennek már több mint húsz éve, s mikor idei nyaralásunkon egy alkalommal Barry feltett nekem egy nehéz kérdést, elgondolkoztam, mennyi munkát adtam Istennek az életem során. Az óceán partján ültünk Barryvel egy mólón, s halkan beszélgettünk a sokunkat érintő problémákról: anyagi helyzet, gyermeknevelés, jövő, stb. Egyszercsak Barry a következő kérdéssel hökkentett meg:

„Ha megváltoztathatnál egyetlen dolgot bennem, mi volna az?”

Hirtelen mintha minden gondolat kiszállt volna az agyamból egy kivételével: „Huhh, de nehéz kérdés.” Először nem is akartam válaszolni (miért rontsunk el egy ilyen gyönyörű estét?), de aztán mégis válaszoltam, majd összeszedtem minden bátorságomat, s visszakérdeztem: „És te? Te mit változtatnál meg bennem?”

Egész lista sorjázott az agyamban a lehetséges válaszokból – Szeretném, ha kevésbé volnál kritikus. Szeretném, ha nem beszélnél annyit. Szeretném, ha gyakrabban főznél vacsorát.

A tényleges válasza meglepett. „Szeretném, ha visszanyernéd az önbizalmadat. Mikor elvettelek, a kedvenc szólásod az volt: ’Majd én megcsinálom!’ Végignéztem, ahogy az évek során elvesztetted az önbizalmadat, és szeretném, ha visszanyernéd” – válaszolta.

Egyik államból a másikba költözés, kudarccal végződött barátkozások, a harc, hogy megtaláljam a helyemet az idegen városban, mely az otthonunk lett, felőrölték minden tenniakarásomat. Küzdöttem, és veszítettem a másokkal való összehasonlító hajlamom, a tökéletesség iránti vágyam, fejletlen felelősségérzetem miatt. Lassacskán bizonyossá vált számomra, hogy képtelen vagyok…, hogy nem vagyok… Előbb megrendült, majd darabjaira tört az önbizalmam.

De vannak dolgok, amiknek össze kell törniük, hogy újra felépíthessük őket.

Isten terve volt, hogy elköltözzünk, hogy sikertelen barátkozási kísérleteim legyenek, hogy véresre kalapáljam magam, mialatt más emberré akarok válni? Nem! Ám ezt a sok rosszat Ő jó célra tudta felhasználni. Egy éve Isten elkezdett újra felépíteni engem, de a végső lökést akkor kaptam, amikor hazaértem az idei She Speaks konferenciánkról. A konferencián újra meg újra figyelmeztetett Isten, hogy engedjem át Neki életem irányítását. Hazatérve, a következő vasárnapi iskolai órámon a mai igénket olvastam a 2 Kor 3,4-6-ból: „Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.”

Onnan indultam el, hogy „Majd én megcsinálom”, de Isten odavezetett, hogy „Majd Ő megcsinálja bennem”. Kirángatott saját korlátolt, törékeny hatalmamból, és a Szentlélek belém áramló erejének sodrásába helyezett. Az önbizalom ereje hamar elfogy, a Belé vetett bizalom végtelen lehetőségeket nyit meg.

Tudom, lesznek még napok, amikor küszködni fogok a kétségekkel, de újraépült, megújított bizalmam mostmár szilárdan kapcsolódik Krisztushoz. Olyan jó Nála lenni.


Uram, magamra hagyatkoztam, és sokszor elbuktam. Önbizalmam megrendült. Építs újjá, kérlek, segíts, hogy teljes bizalmamat Beléd vessem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.10.26., Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)