Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2016. december 31., szombat

Indulj!

Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. ... Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor…


Józsué könyve 1:2-3, 5-6

Most azért, indulj! Az új esztendő úgy áll előtted, mint egy meghódítandó terület. Ha megnézed a jövő évi naptárat, a napok időbeosztása még üresen tátong. Ma éjszaka, éjfélkor, átlépsz egy új és ismeretlen területre, csakúgy, ahogy az Izraeliták átlépték a Jordán folyót, amikor elfoglalták Kánaánt. Ma éjszaka olyan, mint a "nincs visszafordulás" folyama. Egy kicsit a Kánaánba való belépésre hasonlít mindez, nem gondolod? A mai első vers parafrázisként így szólna: 

„Most azért indulj, lépj bele az új évbe, melyet elkészítettem számodra.” És hallgasd csak a következő mondatot: „Nektek adok minden helyet, ahová léptek.” 

Érted? Isten neked szánja a következő tizenkét hónapot. Minden egyes helyet neked ad majd, ahová lépni fogsz. (Isten nem azért ad eléd alkalmakat, hogy azokat könnyelműen eltékozold.) Nem, neked azokat a lehetőségeket meg kell élned, hogy valóban a tieid legyenek. Az ígéret földjét lehetőségként kapták meg az Izraeliták, de nem lett az övék mindaddig, míg meg nem tették a szükséges lépéseket, hogy elfoglalják azt. 

Isten hatalmas dolgokat készített számodra a következő évben. Ő ajtókat fog nyitni számodra, és az utadat fogja egyengetni. Ő terelgetni fog, hogy megtaláld az helyes irányt. „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” Ézsaiás 30:21 

Bármerre fog Isten vezetni, bármilyen lehetőséget fog eléd tárni, légy bátor megtenni a szükséges lépéseket!

Mi úgy tekintünk a következő évre, mint, a „jövőre.” Isten azonban már „múltként” kezeli. Nekünk ezért nem kell félnünk a következő tizenkét hónaptól --- mert Isten már járt ott előttünk, tudja mi vár ránk. Ezért, Drága Barátom, Boldog Új Évet kívánok! 


Köszönöm, Uram, mindazt, amit elvégeztél az elmúlt évben… és már előre szeretném megköszönni mindazt, amit a következő évben fogsz megcselekedni. Készen állok meglépni minden általad megteremtett és megáldott lehetőséget, melyet elkészítettél számomra. Ámen





(Forrás: Joni Eareckson Tada, Joni and Friends Daily Devotionals, Get Ready, www.joniandfriends.com, fotó: pinterest.com)

Áldott, boldog új évet kívánunk!

"Kívánom, legyen időd rá,
hogy a hajszolt hétköznapokon
ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy fölismerd:
életed minden akadálya
új lehetőségeket rejt,
hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet
apró dolgait fölfedezve
bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
akik nem csak sikereid,
hanem kudarcaid idején is
kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,
hogy az élet viharai között
biztonságban lehess.

Kívánom azt a bizonyosságot,
hogy van Isten, aki életed 
minden napján, minden órájában
ott lesz melletted.


Ezt kívánom én - neked.









2016. december 30., péntek

Életed öt területe, ahova a Sátán be akar hatolni

Semmit sem akar inkább a Sátán, mint behatolni életed bizonyos területeire, és ott uralomra jutni. Mindent megpróbál, hogy elmozdítson a középpontból, hogy elvonja figyelmedet, és alkalmatlanná tegyen Isten országára.
25 év női missziós szolgálat után hiszem, hogy van néhány terület, ahol nemcsak nőknél, de mindnyájunknál elindítja támadását. Ha tisztában vagyunk stratégiájával, résen lehetünk, és visszaverhetjük, mikor megközelíti a támadási pontokat.
Íme az öt terület, ahova be akar jutni a Sátán:

1. A szíved – hogy ne csak Istené legyen.

Nem véletlenül van benne a Szentírásban: „Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet” (Péld 4,23). A Sátán tudja, hogy ha nem Isten van az első helyen a szívedben, akkor ő is benyomulhat oda. Isten első parancsa az Ószövetségben ez volt: „Ne legyen más istened rajtam kívül!”(Kiv 20,3). És Jézus ezt megismétli az Újszövetségben, mikor megkérdezik, melyik a legfőbb parancsolat: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből” (Lk 10,27). A Sátán legnagyobb vágya megakadályozni, hogy „teljes” lelked Istené legyen, ezért állandóan személyeket, dolgokat stb. lebegtet a szemed előtt – bármit, amiből hamis istent támaszthat eléd, anélkül hogy felismernéd, mi zajlik. Sóvárogj hamis isten után, legyen az karrier, házastárs vagy szerető, valamilyen álom vagy cél, hobbi vagy életstílus. Sok ember a testét imádja, és hosszú időt tölt annak külső alakításával, ahelyett, hogy hagyná Istent belül munkálkodni. Az ételért, a pénzért, valamilyen szabadidős tevékenységért, a gyermekeinkért, valamilyen szerért, egy érzésért (pl. hogy szerelmesek legyünk vagy életvidámak) rajonghatunk jobban, mint Istenért. Őrizd a szívedet, tartsd Krisztust életed trónján, hogy a Sátán ne tudjon becsempészni a helyére semmit.

2. Aggodalmaid – hogy ne bízz maradéktalanul Isten szeretetében és gondviselésében.


A Sátán azt akarja, hogy idegeskedj, hogy ne pihenj meg Isten gondoskodásának biztonságában. A nők inkább az időszakos dolgokért aggódnak – a kifizetendő számlákért, azért, hogy felfigyel-e rájuk valaki, hogy lehet-e gyermekük, valamiért, amit mondtak nekik, a külsőjükért és így tovább. A férfiak inkább a munkáért stresszelnek, a családfenntartásért, azért, hogy megtörténik-e az áttörés életük különböző területein. És akkor még nem is beszéltünk az egészségi problémákról, az idősödő szülők ápolásáról, és más gondjainkról, amelyek mind betüremkednek Isten helyére, sőt néha rávesznek, hogy haragudjunk Istenre miattuk. Ne hallgass a Sátán „Mi lesz, ha…?” bekéredzkedést biztosító jelszavára és a kételyek hullámaira, amiket lelked felé küld. Isten utasítása így szól a Filippi 4,6-7-ben: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Tarts ki az imádságban, Istennel beszéld meg a gondjaidat, és már előre köszönd meg, amivel válaszolni fog. Így nem lesz módja a Sátánnak aggodalmakkal, félelmekkel átvenni az uralmat a lelkeden.

3. Gondolkodásmódod – legyen olyan, mint a világé.

Elképesztő, mily sokan vannak, akik vallják, hogy ismerik és követik Istent, mégsem különböznek a nagytöbbségtől gondolkodásmódjukban. Örül a Sátán. Szeretné, ha annyira beszippantana a világ, hogy elveszítsd a kapcsolatot Isten igéjével. Egy-egy szerelmes dal szövege, kedvenc sztárod kijelentései, baráti jótanácsok (olyanoké is, akik hívőnek vallják magukat, de bölcsességük nem Biblia-alapú) – ezek lehetnek a Sátán eszközei. Az Írás utasítása így szól: „ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Róm 12,2). Valamint: „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!” (Fil 4,8-9). A Sátán inkább azt akarja, hogy a világra hallgatva gyötrődjék a lelkünk, semhogy Isten szavára figyeljünk. Őrizd gondolkodásmódodat, mártózz meg mindennap Isten igéjében. Csak így tudod megakadályozni, hogy a Sátán és a világi gondolatok behatoljanak elmédbe.

4. Beszéded – szavaiddal szétszakítasz másokat.

Isten azt akarja, hogy az ő szószólói legyünk – olyan emberek, akik szavaikkal segítenek, gyógyítanak. A Sátán viszont nagy szerepet szán a szánknak a rombolásban. Néhány kritikai megjegyzés, egy kis panaszkodás, pár pajzán kiszólás egy kevés pletykával keverve – és már meg is engedtük neki, hogy legalább olyan hatékonyan részt vegyünk a széthúzásban, mint nemhívő társaink. A Sátán tudja, mekkora kárt tudunk okozni a nyelvünkkel, ha nem rendeljük Isten ellenőrzése alá. Legyen bár ítélkezés, pletyka vagy rosszindulatú megjegyzés, beszédünk nem az igazságot fogja szolgálni. Reteszeld be ezt az ajtót a Sátán előtt azzal, hogy megfogadod Isten utasításait az Ef 4,29-ben: „Semmiféle rossz szó el ne hagyja ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.” Az 1Tessz 5,18 pedig így tanít: „Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.” Gyakran mondjatok köszönetet, szavaitok mások építésére és ne rombolására váljanak. Ezzel csökkentitek, majd megsemmisítitek az ítélkező és panaszkodó szellemet, melyen keresztül a Sátán uralkodni tud az életetekben.

5. Tested – hogy ne Isten dicsőségét szolgálja


Miért van az, hogy elkeseredésükben az emberek túleszik vagy leisszák magukat, vagy különféle szerekhez
nyúlnak? Miért van az, hogy fiatal lányok megvagdossák vagy kiéheztetik magukat, amikor érzelmi válságba jutnak? Azt hiszem, a Sátán ilyenkor a testünk ellen fordít minket, egyfajta Isten elleni bosszúból. Testünk értékes Isten szemében. „Okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm 12,1). A Sátán tudja, hogy Isten saját templomának tartja testünket, és ezért
szeretné, ha megőriznénk szentnek, egészségesnek az Ő dicsőségére (1Kor 6,19-20). Testünk szentül tartása istentiszteleti aktus (Róm 12,1). Mivel testünk Istennek van szentelve, a Sátán nagyon szeretné, ha kárt okoznánk benne, megcsonkítanánk, kiéheztetnénk, és különböző szerekkel pusztítanánk. Ne engedjétek be az életetekbe. Azzal sem, ahogy öltözködtök. Azzal sem, hogy milyennek látjátok magatokat. Azzal sem, ahogy bántok magatokkal. Kérjétek Istent, adjon egészséges viszonyulást a testetekhez, hogy gondozzátok és őrizzétek, mert ameddig lehetséges, benne szolgálhatjátok itt a földön Istent.

Mi lesz tehát a stratégiád, most, hogy már ismered a támadási pontokat? Isten komoly védelmi rendszert biztosít nekünk Pál utasításaiban az efézusi szentekhez (Ef 6,11-18). „Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok.” Érdekesnek találom, hogy a fegyverzetnek ebben a szakaszban felsorolt minden egyes darabja Jézusnak egy-egy vonása. Más szóval tehát: vedd magadra a Krisztus-képűséget. Lakj Krisztusban, öltözz fel jellemébe és igazságába, és akkor vissza tudod verni az ellenség támadásait.


http://www.crosswalk.com/faith/spiritual-life/5-areas-of-your-life-satan-wants-to-enter.html?utm_content=buffer92554&utm_medium=fbpage&utm_source=facebook&utm_campaign=cwupdate, fordítás:eszmelkedesek.blogspot,  kép:pinterest

2016. december 29., csütörtök

Még Máriának is szüksége volt egy barátnőre


„Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Lk 1,38

Kért már Isten olyasmire, amit nem értettél? Olyasmire, ami lehetetlennek látszott? El tudod képzelni, mit érezhetett Mária, Jézus édesanyja, mikor Gábriel közölte vele közelgő terhességét?
A mennyei döntés földi dilemmát okozott. Egy házasság előtti terhesség következménye az lehetett volna, hogy szülei kitagadják, a vőlegénye elhagyja, vádlói halálra kövezik. Máriának meg kellett tudnia, hogy hivatást kapott. Isten egy angyallal üzent neki, és hogy bizonyosságot nyerjen, elküldte Erzsébethez.
Mikor Isten meghívta Mózest, hogy vezesse ki a népet az egyiptomi fogságból, Mózes próbálta meggyőzni az Urat, hogy keressen mást erre a feladatra (Kiv 4,13). Mikor Isten meghívta Gedeont, hogy vezesse harcba az izraelitákat, Gedeon bizonytalankodott, és jelet kért az Úrtól (Bír 6,17). Mikor Isten meghívta Jeremiást, hogy ő legyen a következő nagy próféta, Jeremiás vitába szállt vele, mert túl fiatalnak tartotta magát a feladatra (Jer 1,6). Mikor Isten meghívta Jónást, hogy szólítsa fel bűnbánatra Ninivé lakóit, ő felkapott a legközelebbi hajóra, és elhagyta a várost (Jón 1,3). Ám mikor Isten meghívta Máriát, hogy hordja ki méhében a Fiát, Mária szép méltósággal elfogadta a megbízást.
„Az Úr szolgálója vagyok, felelte. Történjék velem úgy, ahogy mondod.”
A „szolgáló”-nak megfelelő görög szó az eredeti szövegben a doule. Átvitt értelemben azt jelenti, hogy „valaki, aki akaratát teljesen aláveti a másiknak, anélkül, hogy saját érdekeivel törődne”. Az Ószövetségben azokra a felszabadított rabszolgákra alkalmazzák a szót, akik szabad akaratukból az uruk szolgálatában maradtak halálukig. Az Újszövetségben átvitt értelemben a bűn szolgaságából megszabadított keresztényt jelenti, aki szabad akaratból marad Ura, Jézus szolgálatában élete végéig.
Nézzük, mi történt ezután:
„Mária még ezekben a napokban útnak indult, és a hegyekbe sietett, Júda városába. Zakariás házába tért be és üdvözölte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel. Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek” (Lk 1,39-44).
Isten indítására Erzsébet Mária mellé kerül a jelenetben, kézen fogja őt, és kíséri a különleges célhoz vezető úton.
Erzsébet több volt, mint Jézus előfutárának, Keresztelő Jánosnak élő inkubátora. Prófétaasszony volt, akit Isten kiválasztott a mentor szerepre Fia édesanyja mellé. Hihetetlen, ahogy Erzsébet felfogja azonnal a helyzetet! Mikor Mária életének későbbi fontos szereplői még semmiről se tudnak, ő rögtön megérti, hogy Mária a Messiást hordja a szíve alatt.
Hogy lehet ez? Igazán egyszerű a válasz. Nem azért, mert Erzsébetnek különleges adottságai voltak. Azért történt, mert a Szentlélek megvilágosító ereje megmutatta neki az igazságot. És ez így történik veled és velem is. Akkor érthetünk meg valami spirituális igazságot, ha a Szentlélek megnyitja rá a szemünket.
Hát nem csodálatos, hogy Isten a nőket kapcsolatra teremtette? Isten tudta, hogy Máriának szüksége lesz egy barátnőre. Isten mindig velünk van, de olykor hasonlóan gondolkodó barátnőket állít mellénk, hogy együtt menjünk az úton.




Uram, köszönöm a barátnőimet. Annyira hálás vagyok Neked, hogy nem arra hívsz, hogy egyedül járjuk végig az utunkat, hanem barátnőket adsz mellénk. Mutasd meg, Uram, ha valakinek ma egy ölelésre, egy biztató szóra, egy segítő kézre van szüksége. Add, hogy olyan könnyen és szabadon bánjak a dicsérő szavakkal, mint Erzsébet.
Jézus nevében.
Ámen


Sharon Jaynes: Even Mary Needed a Friend, Today’s Truth, 2013. dec. 23.,www.crosswalk.com/devotionals/girlfriends, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2016. december 28., szerda

Adjátok meg a tiszteletet

„Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.” 1Pét 2,17


Délután volt, esett az eső. Hetedikes fiammal az iskola folyosóján haladtunk a kijárat felé az aligazgatónál tett látogatás után. Épp elővettem az esernyőmet, hogy védekezzem a kinti hideg zuhany ellen, mikor felhangzott mögöttem egy női hang:
– Helló! Elnézést. Kérdezhetek valamit?
Megfordultam, és felismertem az egyik konyhás nénit, ő jött utánam.
– Ön Spencer anyukája? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam felé fordulva. – Valami baj van vele? – szorult össze a szívem. Épp az igazgatóhelyettestől jöttem, ahova a fiam osztálytermi vagánykodásáért hívtak be. Nem mondhatom, hogy feszült a keblem az anyai büszkeségtől. Megijedtem, hogy az ebédlőben is elkövetett valamit.
– Ó, dehogy! Nincs semmi baj, sőt! – jött a válasz. – Csak szólni akartam, milyen tisztelettudó fia van. Mindig rám mosolyog, és megköszöni, ha elé teszem az ételt, s néha még azt is megkérdi, hogy vagyok. És „asszonyomnak” szólít, a gondnokot meg „uramnak”. Gratulálni szeretnék, hogy ilyen kedves, tisztelettudó fiút neveltek!
Kevés lenne, ha azt mondanám, szavai simogatták anyai szívemet. Isten csókját éreztem, mikor ez a figyelmes iskolai alkalmazott rámutatott tinédzser fiam viselkedésének pozitív vonásaira.
A tisztelet jóformán eltűnt mai társadalmunkból. Személyesen – és főleg online – a másik becsmérlése, kifigurázása uralkodik. Újabban az a norma, hogy támadjuk a másikat, és rosszat mondjunk egymásról. Felnőttek és gyerekek egyaránt. A tiszteletnek meg nyoma sincs.
Már nem szoktuk „uramnak”, „asszonyomnak” szólítani azt, akit nem ismerünk. Ugyanilyen ritka az is, hogy tisztelettudóan bánjunk az idősebbekkel. Nem beszélve a felsőbb hatóság iránti tiszteletről, ami úgy tűnik, rég kiment a divatból.
A digitális világ sok új lehetőséget nyújt arra, hogy hallassuk szavunkat. Mindennapivá vált, hogy felhajítjuk a képernyőre a véleményünket – a szociális médiában, egy megjegyzésben vagy egy blogbejegyzésben. És sajnos véleményünket nagyon ritkán csomagoljuk a tisztelet borítékába. Cinizmusba, gúnyba, megvetésbe mártjuk inkább.
Pedig mai alapigénk a tiszteletről beszél. És nem csak arról, hogy tiszteljük a feljebbvalókat, a rendőröket, a bírókat, az elnököt vagy a kormányzót. Sokkal messzebbre megy, és azt kéri, tiszteljünk mindenkit.
MINDENKIT.
Úgy értsem, hogy a rosszindulatú szomszédot is, aki hagyja, hogy a kutyája összerohangálja és vécének használja az udvarunkat? Igen.
És a veszekedős rokont, aki mindig kibeszél a hátam mögött? Igen.
És mi legyen azzal a kiállhatatlan perszónával a bizottságban, akinek minden mozdulata, egész lénye az idegeimre megy? Hát ja. Őt is.
Megtanulhatunk tisztelettudóak lenni a körülményektől függetlenül. Hívjuk a Szentlélek erejét, hogy csillapítsa le nyelvünket, segítsen mérlegre tenni szavainkat, hogy udvarias hangnemben szólaljunk meg. Ez nem azt jelenti, hogy ne mondjunk igazat. Csak azt, hogy fogalmazzunk méltó módon.
Jézus szeretetét sugározzuk, amikor nyugodtan, összeszedetten, civil módon beszélünk.
Észre fogják venni – ahogy a konyhás néni észrevette az én csínytevő fiamon –, hogy a mi beszédünk nem goromba, nem tiszteletlen, nem durva. Szavaink tiszteletet tükröznek.
Nem csak azok felé, akikhez beszélünk, hanem ami ennél sokkal fontosabb: Isten felé is.


Atyám, segíts, hogy fontoljam meg, mielőtt kimondanék valamit, biztosítsd, hogy szavaim mindig tiszteletet sugározzanak, add, hogy hangom higgadt, viselkedésem kedves legyen. Szeretnék tetszésedre lenni, és megadni a tiszteletet másoknak a szavaimmal. Jézus nevében, Ámen.

Igazságok a mai napra:
„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” Róm 12,10
„A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja.” Péld 16,23


(Karen Ehman: R-E-S-P-E-C-T, Encouragement for today, 2015.01.12., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2016. december 27., kedd

Amikor inkább elhagynád az imádkozást


„Szüntelen imádkozzatok.” 1Tesz 5,17




„Fiúk!! Lefekvés!!” – üvöltöttem.
Nem bírtam tovább. Kikészültem. Ez a jó szó arra, ahogy abban a percben éreztem magam, és ami azt illeti, nem csak abban a percben, hanem máskor is, naponta többször. A fiúk már ágyban voltak, harsány nevetés tört ki, és tudtam, hogy ha nem hagyják abba, és nem alusznak el hamar, reggel mind fizetni fogunk érte.
Pár percig csend volt, aztán a röhögés, bolondozás újrakezdődött.
„Mit mondtam, fiúk!!!!!!”
A beállt csendet a lépcsőn lefelé captató hatéves talpacskák hangja törte meg.
„Anyu?”
„Iiiiigen?”
„Nem jössz imádkozni elalvás előtt?”
Őszintén megvallva, reméltem, nem veszik észre. Én is tudtam, hogy kihagytam az esti imádkozást, de borzasztóan fáradtnak éreztem magam. Szándékosan félretoltam agyamban a késztetést, arra gondolva, hogy a fiúknak úgysem számít.
„Kicsim, szerintem hagyjuk ma este. Napközben imádkoztunk többször is, nem?”
„Nem lehet, anyu! Azok nappali imádságok voltak. Este is kell imádkozni. Köszönjük meg Istennek a mai napot, és te majd kéred, hogy ne engedje, hogy rosszat álmodjam! Gyere már! Muszáj beszélgetnünk Istennel!”
Csak ültem lábamat magam alá húzva a díványon, és a fejemhez kaptam, mert rádöbbentem, hogy épp próbálom lebeszélni a gyermekemet az imádkozásról.
Szerencsére a kisfiam, zsenge kora ellenére, gyermeki hitével megértett valamit.
Megértette, hogy az imádkozás folyamatosan lehetőséget ad az Istennel való beszélgetésre, és arra, hogy Ő is megszólaljon. Nem volt neki elég, hogy napközben többször is imádkoztunk, mintegy teljesítve, kipipálva egy feladatot. Szeretett volna újra beszélgetni Istennel, hogy ami jó volt a napban, megköszönje neki, és kérje, hogy óvja meg a bajoktól, amik érhetik.
Megértette, hogy Isten nem valami, amit el kell végezni, hanem Valaki, akit ismerhetünk, és az imádkozással tudunk kapcsolatba lépni vele.
Én meg épp igyekszem megakadályozni, hogy ezt tegye.
Az 1Tesz 5,17 arra buzdít, hogy „szüntelen imádkozzunk”. Sokan megrettenünk ettől az igétől, ha belegondolunk, mit is kíván tőlünk, és mivel járna, ha meg akarnánk felelni neki.
Magunk előtt látjuk sűrű programunkat, és tudjuk, hogy nincs időnk ennyit imádkozni.
Felidézzük rosszul sikerült próbálkozásainkat, és eldöntjük, hogy Istennek úgy sincs annyi mondandója, az meg nem igazán érdekelné, amit mi mondanánk Neki.
Megválaszolatlan kéréseinket hozzuk fel mentségül, amiért nem akarunk újra kérni.
Hagyjuk, hogy mások sikeresnek látszó imaélete elhitesse velünk, hogy nem jól imádkozunk. Ettől meg az a kicsi vágy, ami ténylegesen megvolt az imádkozásra, meghúzódik a sarokban, és egyre kisebbre zsugorodik, ahogy egyre kevésbé merünk szólni Ahhoz, aki nem sokra becsüli szónoki képességeinket.
Sem a programjaink, sem régebbi kudarcaink nem gátolhatnak abban, hogy elmondjuk Istennek, ami foglalkoztat. Sem korábbi csalódások, sem pillanatnyi lelkiállapotunk nem állhat útjába annak, hogy őszintén, kendőzetlenül mondjuk el, mennyire szükségünk van Rá, vagy mennyire hálásak vagyunk Neki.
Az imádság egyszerűen nyílt, őszinte kommunikáció Istennel. Magába foglalja a hálaadásunkat, bűnbánatunkat, kéréseinket és készségünket, hogy alávetjük magunkat annak, amit kinyilatkoztat számunkra az Igében és a szívünkben. Megkísérthet, hogy elhagyjuk, elfelejtsük, vagy lebeszéljük magunkat az imádkozásról, pedig az imádság mindenképpen kulcsszerepet játszik a Mindenható Istennel való kapcsolattartásunkban, az elköteleződésünkben.
Kicsi fiam szerette volna, ha az Istennel való beszélgetés mindegyre visszatérő, természetes tartozéka lenne a napjának, és erre ösztönöz a Szentírás is: imádkozzunk, éljen állandóan a kommunikációs vonal Istennel, hogy bármikor bármiről beszélhessünk Hozzá.

Istenem, köszönöm, hogy folyamatosan él a vonal, amelyen keresztül kapcsolatba léphetek Veled. Bocsásd meg, ha néha nem tartom elég fontosnak a Veled való beszélgetést. Szeretnék állandóan tudatában lenni, hogy Neked mindig őszintén elmondhatom, mit gondolok, hogy érzem magam, mivel foglalkozom – és Te szeretsz, bármiről számolok is be. Jézus nevében, Ámen.
 
 

 forrás: Chrystal Evans Hurst: When You Are Tempted Not to Pray Encouragement for today, 2015. okt. 14.www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó: pinterest.com

2016. december 26., hétfő

Karácsony továbbajándékozása

„Az angyal ezt mondta nekik: ’Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában’.” Lk 2:10-11


Kiterjedt rokonságomban már senki sem vesz ajándékot külön-külön mindenkinek. A nagy családi összejövetelen zsákbamacska-ajándékozást tartunk. Ahelyett, hogy mindenki mindenkinek adna valamit, egy-egy ajándékot hozunk, általában valamit otthonról, amihez már nem ragaszkodunk, amire nekünk nincs éppen szükségünk. Gyakran továbbajándékozunk valamit. Szeretem ezt a továbbajándékozást, főleg, ha a család szentesíti azt.

Mostanában eltöprengtem azon, hogyan tudnám-tudnánk továbbajándékozni azt az örömöt, amelyet a karácsonyi történet nyújt, az örömöt, „melyben része lesz az egész népnek”. Azt hiszem, a legjobb módja az lenne, ha látnák az örömünket függetlenül attól, hogy épp jól vagy rosszul megy a sorunk. Lehet, hogy nem élvezzük a helyzetet, amiben vagyunk, de attól még örülhetünk. Örömünk forrása az, hogy Jézus a világra jött csecsemőként, tanított, szolgált, majd meghalt a kereszten, és feltámadt a sírból. Ezt mindnyájunknak szóló ajándékként tette.

Gyere, határozzuk el, hogy továbbajándékozzuk a karácsonyi ígéret örömét az ünnep közeledtével együtt járó, feszültségteli rohanás közben. Adjunk örömet, ha a pénztárcánk nem engedi, hogy a „tökéletes” ajándékot nyújtsuk valakinek. Osszuk meg Jézus örömét, segítsünk szomszédainknak, egyházunknak, közösségünknek.

Az a csodálatos a karácsonyi öröm továbbajándékozásában, hogy az ajándék mindig megmarad neked is! Hadd tudja meg a világ az igazat a Karácsonyról. Nem a karácsonyfáról, a lakomáról, a mulatásról, az ajándékokról szól az ünnep, hanem arról, hogy Jézus a világ Megváltójának született. Arról szól, amit az angyalok kijelentettek több mint 2000 éve: „Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában”.

Egy olyan ajándék, amit egész évben körbe kéne adnunk mindenkinek ebben a stresszes világban, hisz „Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké” (Zsid 13:8).

Megpróbáljuk továbbajándékozni a Karácsony igazi örömét most és a jövő év minden napján?


Istenem, köszönöm neked a karácsonyi öröm ajándékát. Taníts meg továbbadni ezt az ajándékot mindenkinek, akit az utamba hozol. Juttasd eszembe, hogy örömajándékodat ne csak karácsonykor, hanem minden nap adjam tovább. Jézus nevében kérlek, Ámen.

Encouragement for today, 2009. december 11.Susanne Scheppmann, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. december 25., vasárnap

Olvasói gondolatok - Örök élet

Amikor először éreztem, hogy lüktet a halántékom egy Jézusról, hitről szóló előadás után, megijedtem. Nem tudtam, mi történik velem és bennem. Mostanra már megszoktam ezt az érzést. Tudom, hogy azt jelzi, nem tudok kapcsolódni ahhoz, amit hallok. 

Egyszer kérdeztem a diákjaimat, akik elakadtak egy feladat megoldása közben:-Mi segíthet nekünk ilyenkor? Kórusban válaszolták: Az ige! Számomra is ez a válasz, a segítség, a kapocs: az Ige. Közel húzódok Jézushoz, mert Vele szépen, lassan minden leegyszerűsödik. Szeretem ezeket az időszakokat. Még akkor is, ha ilyenkor sokkal jobban kell koncentrálnom, hogy jelen legyek a hétköznapokban. 

Legutóbb az Örök Életről szóló, sok-sok helyről érkező mondatok dúlták fel a lelkem. 

Kavargott bennem, amit hallottam és azt éreztem, hogy nem értem, és egyre inkább nem.

Egyedül éreztem magam. Mindenki tudja, hogy milyen lesz? Mindenki tud mindig úgy dönteni, hogy az az Örök Életre mutasson? Mindenki tud úgy élni, hogy mindezt szem előtt tartja, csak én nem? Úgy választ munkahelyet, iskolát, úgy vásárol, nevel gyereket, beszélget, eszik és alszik? Vagy csak akkor menekül ezekhez a gondolatokhoz, ha az életben baj van? A Mennyország menedék? Cél? Második lehetőség? 

A Mennyország szép. Tökéletes. Olyan, amilyennek Isten eltervezte. Olyan, ahol, bár nem áll szándékomban egy parancsolatot sem eltörölni, de boldogan leszek a legkisebb is akár. 

Az a hely, amit nem ronthatunk el. Készen van. Vár. Tulajdonképpen nincs is dolgom vele. Amivel dolgom van, az az életem. És azzal is csak annyi, hogy lássam, halljam, érezzem Isten akaratát vele. Hogy azt tudjam tenni, amit Ő eltervezett. A Mennyországról keveset árul el nekünk Isten. Annál többet tanít az életről. Mindent elmond. Hogy hogyan imádkozzunk, böjtöljünk, szeressünk, szolgáljunk, ünnepeljünk. Hogy forduljunk oda egymáshoz, a gyerekekhez, és azokhoz, akik még nem találkoztak Vele. Mit tegyünk, ha fáj valami, ha bántanak, ha öröm ér, ha félünk, ha aggódunk. Mi a fontos és mi nem. Nincs olyan kérdés, amire ne lenne meg a válasz, ha egy kicsit csendben vagyok. 

Az Örök Életet nem tékozolhatjuk el. Hisz még nem a miénk. A földi életünket viszont igen. Kezdetben a földi élet is szép volt. Tökéletes. Aztán elrontottuk. Az egész Ószövettség arról szól, hogy próbált Isten visszaterelni minket a jó útra. Nem értettük az akaratát, és Ő még ekkor sem adta fel. Elküldte közénk Jézust, hogy elénk élje, mutassa, mondja, majd írásba adja Isten tervét. Így van ez minden egyes ember életében is. Ószövettség-Újszövettség. Óember-újember. A kötőszó mindkettő közt Jézus. 

A földi élet Vele ajándék. Ezt a keresztény létet, ezt a szeretetet, hitet, imát csak itt élhetjük meg. Ebben a formában dicsőíteni, szeretni Őt csak itt tudjuk. És ebben a formában együtt lenni az ajándék embereinkkel csak itt tudunk. És beszélni Róla azoknak, akiknek Ő megengedi, csak itt tudunk. 

Ha Vele járunk, akkor minden dolgunk az Ő dolga. (De nem minden dolga a mi dolgunk.) 

Kisfiam egyszer hazajött egy konfirmációra felkészítő alkalmomról és ezt mondta:

„Anya, olyan jó volt csak ülni ott és hallgatni őket és tudni, hogy én ennek az egésznek részese vagyok, hogy ebben az egészben részem van.” Szent pillanat volt. Csillogott a szeme, mosolygott, és tanított, ahogy szokott.

Ha én is így tekintek az életemre, akkor helyére kerülnek a hangsúlyok, a jelentőségek, akkor már nem félek a változásoktól, már nem félek az érthetetlen mondatoktól, helyzetektől, nem félek szeretet adni és elfogadni. 

Nem félek ember lenni és megengedni Istennek, hogy Isten legyen,

„Aki átveszi tőlem a felelősséget, az irányítást. A találkozásaimat, a munkámat, az életemet. 

Én feladom, Ő azt mondja „jól van, most viszlek a hátamon egy kicsit”. Én aggódok, Ő vigyáz rám. Én kapkodok, Ő türelemmel kivárja. Én igent mondok, Ő megáldja. Én szeretek, Ő adja az embereket, akiket jó szeretni. Én érzek, Ő őrzi a szívemet. Én remélek, Ő mosolyog. Én imádkozom, Ő meghallgat. Én csendben vagyok, Ő szól. Én cselekszem, Ő adja az erőt.”

A halántékom lecsendesül, a kérdéseim elhalkulnak, a lelkem békességre lel. Karácsony van. Jézus megszületett. És én mind ennek, azaz Mindennek a része, részese vagyok. 

Rácz Kornélia





foto: Collages my Passion /facebook.com

Ima békéért és örömért Karácsonykor

Uram, az év ezen időszakában jó lenne, ha mindenki felhőtlenül boldog lehetne, mégis sokunkat leterhel az élet küzdelme: olyan nehézségek, melyek megrabolnak bennünket a karácsony örömétől. Kiszámíthatatlan természeti csapásokról hallunk, melyek nem várt területeken tarolnak, megrendítve a békés otthonok nyugalmát, összezavarva az ott lakók életét. Tragédiák történnek, ártatlanok szenvednek, és egy hang azt sugallja, hogy féljünk. Szükségünk van a békédre, Jézusunk!


Urunk, bennünk zeng még a karácsonyi énekek csodálatos üzenete, mely a téli tájakon, hófedte teraszokon vagy a gyülekezeti rendezvényeken csendül fel a lelkes zenészek vagy kórustagok tolmácsolásában. Megvalljuk Urunk, hogy ennek ellenére szívünket zavaró gondolatok terhelik meg: azon gondolkodunk, hogy a számláink hogyan lesznek kifizetve, a terrornak vége lesz-e valamikor, tapasztalunk-e még békét az életünkben? Lesz-e béke egyáltalán? Az üzeneted vajon még mindig valóság?


Kérünk, hogy ebben az aggódástól leterhelt világunkban erősítsd fel újra bennünk a béke üzenetének örömhírét. Mert szeretnénk, ha újra valóságosan a szívünkben dobogna. Soha sem volt még ekkora szükségünk az örömödre és békédre, mint most, Istenünk. Köszönjük ajándékodat, mely Jézusban vált valósággá, Immánuelben, Akiben az Ige testté lett. Bocsásd meg nekünk, hogy gyakran elfelejtjük, hogy a Te szereteted sohasem változik, gyengül, és soha sem tántorodsz el jöveteled céljától:
mégpedig attól, hogy megmentsél bennünket a bűnös valónktól, hogy örök élettel és a szent Istennel való örömteli kapcsolattal ajándékozz meg bennünket. A születésed - és halálod - ezt az ígéretet szentesítette.


Drága Megváltónk, vond magadhoz mindazokat, akiknek a szívét fájdalom vagy párkapcsolati problémák terhelik meg, azokat, akik életében zűrzavar és konfliktus van, azokat akik megfáradtak és már - már erejüket meghaladó terheket vittek ebben az évben. Jézus, Te ugyanaz maradtál, Aki évszázadokkal korábban megszülettél egy istállóban, és szalma jászolban feküdtél a betlehemi éjszakában, Akit az Atya nem a bűneink megbüntetésére küldött, hanem azért érkeztél, hogy szeretetet és bűnbocsánatot közvetíts számunkra egy mindennap megújuló szent kapcsolatban.


Vágyva vágyunk a békédre és örömödre Urunk. Azt ígérted, hogy nyugalmat adsz a megfáradottnak, győzelmet a küzdelemben harcolónak, békét az aggodalmaskodónak, elfogadást a megtört szívűnek. És nem csak Karácsonykor, hanem az év minden napján szeretnéd biztosítani mindezt számunkra Jézusunk.


Újítsd meg bennünk örömödet, melyet a büszkeségünk, téves prioritások, vagy a Földünkön zajló események törtek össze. Rombold le bennünk a gátakat, melyek rabságban tartottak bennünket. Oltsd ki a felcsapódó lángokat, melyek megrabolják belső békénket és nyugalmunkat. Mutasd meg újra nekünk a betlehemi éjszaka csodáját,


Még mindig "Csodálatos", "Tanácsadó", "Hatalmas Isten" "Örökkévaló Atya", "Békesség Fejedelme" vagy. Gyermekeidként azért könyörgünk, hogy frissítsd fel bennünk lényed valóságának tudatát. Hitben szeretnénk meghozni azt a döntést, hogy a hatalmas öröm csodálatos üzenetét valóságosan megragadhassuk az életünkben, hogy a környezetünkben úgy ragyoghassunk, hogy Tereád irányíthassuk a figyelmüket, Urunk. Tudjuk, hogy egy napon majd minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv meg fogja vallani, hogy Te vagy az Úr. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezen a Földön békességet csak akkor nyerhetünk, ha a szívünk békére lel Tebenned, Jézusunk.


Te az Örömünk és a Békességünk vagy. Már nem egy csecsemőként fekszel a jászolban, hanem az uraknak Ura, a királyok Királya vagy. Urunkként dicsőítünk Téged, nem csak most Karácsonykor, hanem mindenkor magasztalunk, Istenünk.Ámen





(Forrás: A Prayer for Peace and Joy at Christmas, Rebecca Barlow Jordan, Publication date: December 16, 2015, www.rebeccabarlowjordan.com, fotó: pinterest)

2016. december 24., szombat

A szeretet himnusza Karácsonyra


Ki ez a gyermek?


Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.


(Lukács 1:31)


Nagyon meglepődnél a válaszokon, ha megkérdeznéd ma az utca emberét, mit gondolnak a jászolban lévő csecsemőről. Nem volt ez másként Jézus születéskor sem.

A szállásadót nem igazán érdekelte a születendő baba. Túlontúl elfoglalta a hatalmas tömeg amely megszállta a várost, és a nagy forgalommal járó üzleti haszon. Heródes megpróbálta elpusztítani az ünneplés lehetőségét. A pásztorok pedig csak azután tudták félretenni félelmeiket, miután megértették az angyal megnyugtató szavait, mely megmagyarázta a mennyei tűzijátékot, mely körbevette őket.
A bölcsek kíváncsiak voltak, rengeteg kérdés feszült bennük, és addig nem nyugodtak, míg azokra választ nem találtak. Mások pedig Simeonhoz hasonlóan várakoztak. Ismét mások, Annához, a próféta asszonyhoz hasonlóan, reménykedtek. És voltak olyanok is, mint Mária és József, akik örültek a megszületett gyermeknek.

Az emberiség nem sokat változott azóta, és az utca embere is a fentiekhez hasonlóan viszonyul a születés történetéhez. 
Te kihez hasonlítasz? A vendéglőshöz, aki túlontúl elfoglalt volt? Vagy mint a bölcsek, még mindig kutatod a válaszokat a kérdéseidre? Vagy talán megijedtél, mert az istállóban megszületett gyermek túl sokat kér tőled? Állj meg egy pillanatra, és gondold át, te hogyan reagáltad volna le Jézus születésének hírét akkor, ott, Betlehem utcáin?

Mert többféleképpen viszonyulhatunk az embert a bűnéből megváltó Üdvözítő születésének híréhez. De ezek a reakciók mit sem változtatnak a tényen, hogy mindaddig, míg a gyermek meg nem született, ez a világ sötétségben vesztegelt, reménytelenül elveszett állapotban volt. De nekünk egy Gyermek született, egy Fiú adatott számunkra! Ha ezt tényt a mélységében megértjük, akkor egyedül egyetlen méltó válaszunk lehet a hírre: Áldjuk és dicsőítjük Istenünket!

Uram, Jézus, örömmel és hálaadással szeretnék születésedre gondolni, hiszen reményt hoztál el erre a Földre, megszabadítottál bennünket a bűntől és annak szúró fájdalmától. Legnagyobb ajándékként, Immánuelként megszülettél számunkra.


(Forrás: Joni and Friends, Daily devotionals, What Child is This?, http://www.joniandfriends.org/)


2016. december 23., péntek

Arról gondolkozzatok

„arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, …ami kedves,….” Fil 4,8

Modern korunk csodálatos vívmányának tartom az összeszerelhető karácsonyfát, amire még a fényfüzérek is előre fel vannak rakva. A fa három részét összeillesztjük. Közös elosztóban három dugó, majd együtt a konnektorba, és voilá! Egy pillanat alatt gyönyörűséges, tökéletesen megszerkesztett látvány. Már csak az angyalok éneke hiányzik…
Persze csak akkor, ha kigyulladnak a fények…
Hálaadás másnapján lecipeltük a padlásról a karácsonyi kincseket, behordtuk őket a szobába. A várakozás magasra hágott, ahogy karácsonyi dallamok és fahéjas gyertyaillat lengték be a helyiséget. Két kislány és az édesanyjuk izgatottan igyekezett minél „karácsonyibbá” tenni az otthonukat.
Első volt a fa. Alsó harmad felállítva. Ellenőrzés. Működik. Középső elem. Működik. Finoman elhegyesedő felső rész helyrerakva. A dugó B-be, B a C-be és tadá! Hát majdnem tadá. Három kis pimasz ágon nem gyúltak ki a fények. Kihúztam, újra bedugtam. Semmi. Tekergettem kicsit az ágakat, jobban becsavartam az égőket. Hiába. Semmi fény.
Perfekcionista önmagam teljesen kiborult, úgy éreztem, a karácsony örömét mind beszippantotta a csalódottság fekete lyuka. Kicsi dolog volt, mégis a fa hirtelen életem csalódással és tehetetlenséggel teli sötét foltjainak szimbólumává vált.
Tizenhárom éves lányom összehúzott szemmel ránézett a fára, a fejét kicsit oldalra billentette, és azzal, amit kimondott, örökre megváltoztatta a látószögemet: „Anya! Tudom a megoldást! Ne nézz azokra az ágakra, amik sötétek. Csak azokat nézd, amik fénylenek.”
Hmm. Csak a fénylő ágakra nézz. Ez eszembe juttatta Pál apostol figyelmeztetését a Filippi 4,8-ból: keresd, ami igaz és kedves, és azokkal foglalkozzanak a gondolataid.
Bevált, mert ha a fénylő ágakat néztem, mintha el is tűntek volna azok, amik sötétben maradtak. A működő égők fénye olyan erős volt, hogy a sötétek már nem is számítottak.
Komoly karácsonyfa-lecke, és tudom, Jézus azt várja tőlem, hogy az életemre is alkalmazzam. Megvannak a magam sötét ágai: özvegység, betegségek a családban, anyagi gondok. De más ágak megvilágítják az utamat a túláradó szeretet fényével: az Ő és családom szeretetével. Meg még vannak barátaim, van házam, ahol lakhatunk, két drága gyermekem, akiknek jóéjt puszit adhatok, illatos kávém, puha párnám. És folytathatom a listát, ha arra figyelek, amim van, és nem arra, ami nincs.
Gyertek, ezen a Karácsonyon tűzzük célul magunk elé, hogy életünk kivilágított ágait nézzük, és nem gondolunk azokra, amik sötétek.
Mindig lesznek olyan dolgaink, amik jobb lenne, ha másmilyenek lennének. De mindig eldönthetjük, hogy mire figyelünk inkább, arra, ami olyan, amilyennek látni szeretnénk, vagy arra, ami nem olyan. Ne azon nyűglődjünk, ami nem éri el a megálmodott tökéletességet, hanem gyönyörködjünk a fénylő ágakban: a szeretetben, áldozatban, az együtt töltött időben.
Ahelyett, hogy tennivalóink listájának még kipipálatlan elemein szorongnánk, vagy arra hajtanánk, hogy tökéletesen megszervezzük az ideálisnak képzelt karácsonyt, figyeljünk inkább életünk áldásaira. És ha megfelelően hunyorítunk, ha jó szögben billentjük meg a fejünket, szépnek, fénylőnek láthatjuk az életet.



Uram, köszönöm, hogy néha ilyen egyszerű dolgokkal szemlélteted Igazságodat. Te vagy a világ világossága, jövőnk reménye. Segíts, kérlek, hogy meglássam életemben a fénylő dolgokat, és ne a sötét foltokkal foglalkozzam. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.12.22. , www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás: eszmelkedesek.blogspot

2016. december 22., csütörtök

Velünk az Isten

„A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, ’Velünk az Isten’”. Mt 1,23

Nyolchónapos kisbabám sírására ébredtem, aki így fejezte ki igényét tiszta pelenkára és tejecskére. Mire beértem a szobájába, sikerült teljesen felébrednem. Karácsony reggel volt. Mélyet sóhajtottam. Nagyon féltem ettől a naptól.
Az első karácsony férjem halála óta.
Napjaim magányban és gyászban teltek. Tudtam, hogy az ünnep még rosszabb lesz, a egyedüllét érzése erősödni fog.
Nem volt öröm a szívemben. Senki sem ébresztett „Boldog Karácsonyt!”-tal. Nem volt ajándék, amit kinyithattam volna. Nem volt kivel ünnepelni. Számomra csak egy volt a többi nap közül, szokásos tennivalókkal. Gondozom a kisfiamat, és igyekszem túlélni a fájdalmat és a magányt.
Voltál már ennyire magányos? Talán a te helyezeted másképpen nehéz, de tudom, hogy az ilyen időszakokban Isten távolinak tűnik. Közömbösnek. Mint aki hátat fordított. Mint aki nem vesz észre. A 139. zsoltár 7. verse mégis megszólított azon a karácsonyon. „Hová futhatnék lelked elől? Hová menekülhetnék színed elől?”
A zsoltáros világosan beszél. Isten mindenütt ott van. Sehova sem tudok menni, ahol Isten már ott ne lenne.
Ahogy ezen elmélkedtem, szívemben lassan ébredezni kezdett a remény. Sosem vagyok egyedül, mert Isten mindig és mindenütt velem van, jóban és rosszban egyaránt.
Hát nem ez a karácsony üzenete: Velünk az Isten? Nem ez a hitünk lényege: Velünk az Isten?
Talán ez ihlette Mátét is, hogy megfogalmazza mai alapigénket: „A szűz fogan és fiút szül, akit Immánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, ’Velünk az Isten’” (Mt 1,23).
Az Immánuel név üzen mindkettőnknek.
Elmondja nekünk ez a név, hogy azon a szent éjszakán Jézus nem azért jött, hogy közölje velünk, ügyesek vagyunk. Nem azért jött, hogy vállon veregessen, hogy biztasson – egy alkalommal. Azért jött, hogy itt maradjon. Isten eljött, hogy köztünk lakjon, és szállást vegyen bennünk mindörökre.
Persze, Isten mindig is velünk volt, de ez az igazság egészen új fényben ragyogott fel Jézus születésével. Karácsony elképesztő híre az, hogy Isten emberi testet vett magára, és egy lett közülünk. Egy jászolban fekvő kisbaba bizonyítja, hogy Ő eljött, és a neve volt az üzenet, amit hozott nekünk. Isten velünk van emberi alakban. Immánuel egy lett közülünk, szenvedett, ahogy mi szenvedünk, hogy megérthesse fájdalmainkat. Hogy tudja, hogyan vigasztaljon és segítsen minket. És ez nem minden. Ez a kis Jézus nemcsak azért jött, hogy köztünk járkáljon. Azért jött, hogy kiszabadítson, hogy kibékítsen Istennel. Jézus érkezése azt jelentette, hogy Isten, az Atya, most küldte el a Fiát, hogy megszabadítsa a világot a bűntől.
Mit jelent ez neked és nekem? Azt jelenti, hogy bármilyen megpróbáltatás érjen, nem vagy egyedül. Bármire van is szükséged – szabadulásra, erőre, reménységre – Immánuel jelen van. Nem egy távoli Isten. Ott van épp melletted ebben a percben is.
Napjaim sötétsége oszladozni kezdett attól, hogy Isten társaságát kerestem a fájdalomban. Igazából többé már nem csak vonszoltam át magam a napokon, mert csodálatos Istenem mindig épp akkor volt velem, amikor szükségben voltam. Ez a titok. Minél inkább elfogadtam, hogy ott van, annál többet tapasztaltam meg jelenlétéből. Ezt te is meg tudod tenni.
Bárhol légy is ezen a Karácsony estén, nem vagy egyedül.
Érezheted magad magányosnak. Úgy tűnhet, egyedül vagy. De Krisztus ott van veled. Lát téged. Megért. És segíteni tud.
A holnap más lehet. Új örömmel ünnepelheted Karácsony reggelét, mert Ő – Maga Isten – eljött, hogy veled legyen. Felemelő társaságában, bár szenvedhetsz, nem vagy egyedül. Nem nélkülözöd Szeretetét, mindenre képes erejét. Nem nélkülözöd az Ő biztonságát. Nem nélkülözöd gondviselését. És nem nélkülözöd jelenlétét. Ez a legnagyobb üzenet. Immánuel, velünk az Isten!







Uram, köszönöm megígért jelenlétedet. Hittel tudok továbbhaladni, tudva, hogy Te velem vagy. Jézus nevében, Ámen.












 

Micca Campbell: God Is With Us
Encouragement for today, 2014.12.24.
www.proverbs31.org,fordítás:eszmélkedesek.blogspot

kép: pinterest

2016. december 21., szerda

Az ünnep feszültsége

„Boldogok, akik megtartják a törvényt, akiknek tettei mindenkor igazak.” Zsolt 106,3


„Nem szeretem az ünnepeket” – suttogtam.
Régebben, mielőtt férjhez mentem, szerettem. Mielőtt éreztem volna a nyomást, hogy egyszerre sokfelé kell teljesítenem. Mielőtt azt tapasztaltam volna, hogy bármennyire igyekszem, valaki mindenképpen kimarad, megsértődik, rosszul érzi magát.
Úgy szerettem volna otthon maradni, új hagyományokat kialakítani csak magunknak, kis családunknak a férjemmel és apró gyermekeinkkel. Mindkét családban a miénk volt az első házasság a fiatalabb generációban, mi törtük meg a „mindig így szoktuk” rendjét.
A Hálaadás Napja arra szolgál, hogy hálásak legyünk. Ehelyett én csak a stresszt éltem át. A Karácsony az öröm ünnepe, én viszont csak a rohanást érzékeltem.
Ahogy jöttek a gyermekek, feszültségemet igyekeztem lelkesedéssel álcázni. Jó móka volt a töklámpások készítése, a ház kidíszítése, de belül végig nyugtalan voltam, mert tudtam, micsoda stressz vár rám, amikor egyszerre kell mindenkinek megfelelnem. Visszagondolva nem értem, miért nem szóltam. Csak hagytam, hogy elfekélyesedjen a seb. Nem gondoltam rá, hogy ha nem szólok, semmi sem fog megváltozni. Csak belül fortyogtam az idegességtől.
Harminc év múltán értékes kincsem az ünnepi időszak. Időbe telt, de megtanultam megosztani a gondjaimat. Összeszedtem a bátorságot, hogy elmondjam tágabb családunknak, mennyire kimerítő, ha ilyen rövid idő alatt mindenki igényt tart a jelenlétünkre.
Mindnyájan megpróbáltuk figyelembe venni a többiek igényeit. Nyugodtak maradtunk, őszintén és kedvesen akartuk megoldani a konfliktusokat. Egyesek nyitottak voltak. Mások, főleg eleinte, kevésbé. Nagyon örültünk, ha valaki rugalmasnak mutatkozott. Ha meg nem, azt sem vettük zokon, nem éreztük személyes támadásnak. Tudtuk, hogy a változtatáshoz idő kell.
Talán a legnagyobb ajándék később érkezett. Mikor gyermekeink megnősültek, férjhez mentek, újabb családok kerültek a képbe. Elmondtuk a gyermekeinknek, hogy nem a dátum számít, nem az teszi különlegessé az ünnepet. A szív a fontos, amivel megéljük az ünnepet. Az, hogy együtt vagyunk azokkal, akiket szeretünk.
Így hát előfordul, hogy Hálaadás napján összejövünk, de olyan is, hogy csak hetekkel később. Talán csak Karácsony napján, s a Hálaadást más családtagokkal töltjük. Ha egy bizonyos napon nincs nálunk senki, a férjemmel új hagyományokat alakítunk ki, csak kettőnk számára.
Felfedeztük, hogy ha elengedjük a gyermekeinket, gyakrabban jönnek látogatóba. Nem érzik a kötelesség nyomását. Minket is beengednek saját családjuk szokásaiba. A dátumtól függetlenül bármikor, ha együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Az együtt töltött idővel megajándékozzuk egymást és magunkat is.


Uram, köszönöm Neked a családomat. Annyi mindenért hálás vagyok, többek közt a családomért, azokért, akik szeretnek, és szívesen vannak velem. Segíts, hogy meg tudjam osztani érzéseimet, igényeimet szeretteimmel, és hogy ezt kedvesen és méltósággal tegyem. Segíts, hogy ne vegyem személyem elleni támadásnak, ha küzdenek a változtatásokkal. Ha pedig én vagyok merev, segíts meghajolnom és növekednem. Segíts, kérlek, hogy minden nap hálás legyek azért, amit kapok. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.11.25.T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2016. december 20., kedd

Amire Isten karácsonykor emlékeztet


"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 1Kor. 13:13


Karácsony közeledtével nagyon könnyen elfoglaltakká válunk a főzés, díszítés,  vásárlás miatt és elfeledkezünk arról, hogy miért tesszük mindezt. Néha a számunkra legkedvesebb emberek elvesznek a sürgés-forgás, a sűrű időbeosztás, az ünnepi partik és a karácsonyi előadások között. Néhány évvel ezelőtt megírtam az 1 Korintus 13 karácsonyi változatát, hogy segítsen emlékeznem arra, amit Pál apostol is a legfontosabbnak tart - a szeretetre. Immár családi hagyománnyá vált, hogy kifüggesztjük valahová a házban, hogy emlékeztessen minket arra, ami valójában fontos az ünnepek alatt.  Mivel ti is családom részévé váltatok, veletek is megosztom.
Az 1 Korintus 13 karácsonyi változata
©By Sharon Jaynes ( a szerző változata)
Ha tökéletesen kidíszítem is házamat ünnepi masnikkal, fényfűzérekkel és csillogó üveggömbükkel, de szeretet nincs bennem családom iránt, olyanná lettem, mint egy lakberendező.
Ha a konyhában robotolok is több tucat karácsonyi sütit sütve, fenséges ételt készítve, csodálatraméltó ünnepi asztalt terítve, de szeretet nincs bennem családom iránt, nem vagyok más, csak egy szakács.
Ha az önkéntes konyhán, a gyermekotthonban segítek is, vagy mindenemet odaadom adományként,de szeretet nincs bennem családom iránt, semmi hasznom abból.
Ha a fát csillogó angyalokkal, horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, ha számtalan ünnepi partin is veszek részt, vagy ha a kórusban éneklek is, de nem figyelek Jézusra, elmulasztom a lényeget.
 
A szeretet megáll főzés közben, hogy megölelje a gyermeket.
A szeretet félreteszí a díszítést, hogy megcsókolja a férjet.
A szeretet türelmes, jóságos, bár nyugtalan és fáradt.
A szeretet nem irigyli a másik otthonát, ahol összhangban van a karácsonyi teríték.
A szeretet nem üvölt a gyerekekre, hogy útban vannak.
A szeretet nem csak azoknak ad, akik viszonozni tudják, hanem együtt örül azokkal, akik nem tudnak cserébe semmit adni.
A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik. A video játék eltörik, a gyöngysor elveszlik, a golfütő megrozsdásodik. De ha szeretetet adsz, az örökké megmarad.
 
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elküldted Betlehembe Fiadat, Jézust, azon a csillagos éjszakán. Irántam való szereteted csodálatra késztet. Kérlek ne engedd, hogy megfeledkezzek a karácsony igazi lényegéről, és segíts örvendeznem Jézus megszületésének. Engedd, hogy tudjak úgy adni az embereknek, ahogyan Te adtál nekem - szeretettel!  Jézus nevében, Ámen
 
 
 
Forrás: girlfriendsingod.com 2016.12.19 Sharon Jaynes:One Thing God Wants You to Remember fordítás:Király Mónika fotó:pinterest.com

2016. december 19., hétfő

A legnagyobb ajándék

„Isten örök életet adott nekünk, és ez az élet az Ő Fiában van.” 1 Jn 5:11b


A karácsony nálunk az ajándékokról szólt. A lakás kitakarítása-feldíszítése, vásárlások, sütés-főzés, látogatások, karácsonyfa-állítás, és végül a csúcs: az ajándékok felbontása. Pedig az kéne, hogy Az Ajándék álljon a középpontban. Valamin változtatni kellett.

Mit tehetnék, hogy ajándékként tekintsek Jézusra, és a családom is így nézzen Rá? Egyszerre világosság gyúlt az agyamban, s megszületett a terv.

Első szakasz: A kis Jézust kivettem a fa alatti betlehem jászlából. Gondosan dobozba raktam, s a legszebb papírommal becsomagoltam, ráírtam egy nevet, és elrejtettem a fa alatti ajándékok közé.

Második szakasz: Karácsony reggel, mikor átadtuk egymásnak az ajándékainkat, ezt a dobozt is odatettem a lányom kezébe a többi ajándékával együtt. Lehetett volna i-pod, pulóver, könyv a dobozban… nem jelezte angyali énekszó az értékes ajándékot. De mivel én tudtam a titkot, izgatottan lestem a lányom arcát, ahogy bontogatta a szalagokat.

Harmadik szakasz: Megdöbbenés ült ki az arcára. Nem szólt. Megkérdeztem: Haley, milyen ajándékot kaptál?

- Jézust – válaszolta.

Összcsaládi beszélgetés kezdődött a legnagyobb ajándékról sok más ajándékunk között. Összehasonlítottuk a Jézus-ajándékot a többi ajándékkal, amik majd el fognak kopni, amiket kinövünk, elhasználunk, amik elveszítik vonzerejüket.

Sok kérdés előkerült, kerestük a válaszokat:

Mi az ajándék? Mi a célja az ajándéknak? Mit tudunk az ajándékozóról? Mi vezeti az ajándékozót, mikor valamit adni akar?

Eljutottunk az Istenről szóló igazságokig – hogy Ő olyan ajándékot adott nekünk, amire szükségünk volt, amire vágytunk, amit soha nem tudtunk volna magunknak megszerezni. Beburkolta Ajándékát egy gyolcsba, és önszántából, áldozat árán, szeretetből átnyújtotta egyenként mindegyikőnknek név szerint.

Visszahívtuk Jézust a karácsonyunkba, hogy elfoglalja az Őt megillető helyet az örökké tartó Ajándék. Alig várom a mostani karácsonykor kialakuló beszélgetést, mikor valaki más fog kinyitni egy dobozt, és kijelenti: Jézust kaptam!


Uram, nagyon sokszor kihagytalak a karácsonyomból, és csak az ajándékokra koncentráltam. Add, kérlek, hogy ne elégedjek meg mással, amíg meg nem tapasztallak Téged ajándékként a szívemben. Add, hogy úgy tekintsek Rád, mint a legnagyobb Ajándékra. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2009. december 15.Gina Parcells, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com-saját)

2016. december 18., vasárnap

Hogyan tehetnéd különlegessé az idei Karácsonyt?

Az évnek ezen időszaka az ajándékozásról szól. Felmerült-e már benned, hogyan tehetnéd különlegessé valakinek az életét ezen a Karácsonyon?

Szerintem a lehető legjobb mód erre, ha JÉZUSRÓL A VILÁG VILÁGOSSÁGÁRÓL beszélsz neki.


Mert nagyon sok ember számára ez a világ igenis egy sötét helynek számít, mivel:


Sokfelől veszély leselkedik ránk ...
Az elvárások leterhelnek bennünket...
Betegségek tombolnak körülöttünk ...
Halálesetekkel szembesülünk ...
A gyűlölet szétválasztja az embereket ...
Megválaszolatlan kérdések nyomasztanak bennünket ...
Zűrzavarral találkozunk mindenhol ...
Azt tapasztaljuk, hogy a szeretet sokszor meghidegül ...


Egy dolog azonban sohasem változik:


Jézus még mindig a világ Világossága


Ő még rád ragyogtatja Fényét, és képessé tesz arra, hogy eszközként tovább is adhasd ezt a Fényt.

Nem számít hogy a világ mennyire tűnik ijesztőnek és sötétnek, Jézus még jelen van körülöttünk. Ő sosem rejti el szeretetét előlünk. Kérd az Ő Világosságát, hogy továbbíthasd a szeretet, remény, megváltás üzenetét mindenki felé. Kezd a közvetlen környezeteddel, a szomszédaiddal, családtagjaiddal, barátaiddal, munkatársaiddal. Kérd Jézust, hogy legyen a segítségedre ebben a törekvésedben.


Ha Jézusra tekintünk, akkor ránk árassza fényét, sőt rajtunk keresztül ez a fény mások felé is kiragyoghat. Készen állsz arra, hogy ezt a sötét világot megtöltsd Jézus világosságával?

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
János evangéliuma 8:12




(Forrás:http://www.rebeccabarlowjordan.com/ One Way You Can Make a Difference This Christmas)


Minden idők fénye


Csillag jelentette jöttét:
mert tiszta volt Ő is, mint a fény.
Míg tündökölt ezen a földön
ki gondolt rá, hogy
fénye, amíg ember él
bevilágítja ezt a földet,
s kiváltképpen való utat mutat.
Akik keresik, kívánják,
elméjükben világot gyújtogat.
Ki gondolta a gyermekről akkor,
hogy hatalma a föld végéig ér,
- ki gondolta, hogy megsebesíttetik,
hogy Ő, aki megrontatik,
és meghal bűneinkért.
S míg századok hulltak a múltba,
tűntek el korok, emberek,
Ő marad: minden Idők fénye,
marad a legszebb üzenet:
marad az örök, nagy szeretet.

(Páskulyné Kovács Erzsébet)

2016. december 17., szombat

Békesség ebben a felbolydult világban...



Tedd félre a sürgést-forgást, és telepedj le Jézus elé!

"Megesett már veled, hogy a mindennapi tennivalók elvontak Istentől? Hogy valami jó dolgot választottál a legjobb helyett? Ebben nem vagy egyedül. Arra kérlek, tedd félre a sürgés-forgást, az egyéb tennivalókat, és telepedj le ma Jézus elé, töltsd Vele az idődet.

Nem kell semmi különöset tennünk ahhoz, hogy élvezzük Jézus jelenlétét. Csak le kell állítanunk a napi rohanást, vegyünk egy mély levegőt, és hagyjuk, hogy Jézus békéje és öröme szétáradjon a lelkünkben. Ezt megtehetjük úgy, hogy kiülünk a ház elé, és bámuljuk a csillagokat, hallgathatunk karácsonyi zenét, kortyolgathatunk egy csésze kávét a kandalló előtt. Csak üljünk le, ne csináljunk semmit, és hívjuk Jézust magunk mellé."
(Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org,)

A jászoltól a keresztig

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.


(Lukács 2:19)


A Karácsony üzenete mindannyiunk számára ismerősen cseng. Kívülről fújjuk a karácsonyi verseket és énekeket, elismételjük a születés történetét sokszor anélkül, hogy mélyen belegondolnánk a jelentőségébe. Egy régi angol mondás szerint, a "megszokás megvetést szül", így hát megállok, és egy kicsit elgondolkodom...

Ha időt szánok arra, hogy Isten halk és csendes hangját meghallhassam, akkor sikerül a jól ismert mondanivaló mögé látni és egy új, friss színezetet kap a történet... csendben önvizsgálatot tartok... a készülődés idejét úgy takarítottam, vásároltam és főztem végig, hogy nem volt időm térdet hajtani a Megváltóm előtt? Talán túlontúl a dekorációkra fókuszáltam a belső elcsendesedés helyett?


A karácsony története az élet, a remény és a szabadság csodálatos története. Gyönyörű és egyben felfoghatatlan találkozása az emberiség romlottságának és az Istenség gondoskodásának, a Világosság által a sötétség teljes legyőzésének a Szeretet közreműködésével. Mert ez a szeretet ahol megjelenik, életet és szépséget teremt.



A SZERETET, MELY ÉLETET AD...


A kezdetben ez a Szeretet életet lehelt a porból formált Ádám tüdejébe. Életet adó szeretet. A tökéletes és teljes szeretete a szent, és örökkévaló Istennek, aki szólt, és szava erejével új galaxisokat, csodákat és imádókat teremtett. Mindezért az Ő csodálatos neve dicsőíttetik. Mi, akik az Ő képmására teremtettünk, abban különbözünk a többi teremtménytől, hogy megtapasztalhatjuk Őt személyesen. Megismerhetjük a Szeretetet. Az igaz, tiszta, a mindent túlszárnyaló szeretet.


A teremtést követő lázadás elválasztott bennünket Istentől. Fellázadtunk Isten terve, a szava, az akarata ellen. Az emberiség akarata és vágya az uralkodás lett - az ember a saját akaratát érvényesítette az Édenben, ... és érvényesítem a saját életemben, ... érvényesíted a saját életedben is.


Bár ez a lázadás halált érdemel (Római levél 6:23), Isten szeretete életet adó megoldást keresett. Ez a szeretet a mennyből szállt alá, életet közvetített a megholtaknak a testet öltött Kegyelem által, mely rongyokba burkolódzott a szegényes jászolban. Jézus ezen szeretet küldetése a jászoltól egészen a keresztfáig tartott földi élete során.

Isten szeretete így vált nyilvánvalóvá közöttünk: Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.(János I. levél 4:9-10)


A SZERETET MELY SZÉPSÉGET EREDMÉNYEZ...


Jézus számára nem volt hely Betlehemben, pedig Ő a halált eltörölni jött erre a Földre. Azért érkezett, hogy mi, akik reménytelenül elvesznénk nélküle, szeretetet, megbocsátást és szabadságot tapasztalhassunk meg Őbenne. És ezáltal teljes életet élhessünk, egy gyümölcsöző életet, egy hamuból életre kelt csodálatos életet tapasztalhassunk meg.

A gyermekből férfi lett. Jézus harminc éves korában nyilvánossá tette szeretet küldetését. A galileai zsinagógában megnyitotta az ősi tekercset, épp ott, ahol a következő szavak álltak:


"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét."


Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."(Lukács 4:14-21


A Karácsony története Jézusról szól. Arról szól, hogy a foglyok miként válnak szabaddá, a vakok hogyan látnak, és a lázadásunk foltjai miként tisztulnak meg az Ő vérében.
Mert a karácsony története az élet története.



A mai napon a sok elfoglaltságunk közepette, azért imádkozom, hogy csatlakozz hozzám és gyönyörködjünk együtt ebben a tökéletes Szeretetben, egy megújult, magával ragadó csodálattal. Mert ez a szeretet életet és szépséget hoz összetört életünkbe.


Szent Uram, Te, Aki a testet öltött Kegyelem vagy, mindent túlszárnyaló szereteted a szívemet hálával tölti el. Segíts mindig tudatosítani magamban a Te csodálatos kegyelmedet. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás:Girlfriends in God, Daily Devotionals, December 19, 2014, Gwen Smith, From the Cradle to the Cross, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com)

2016. december 16., péntek

Legjobb formánkat nyújtsuk Jézusnak

Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Mt 22,37

„MIT akarnak felvenni?” – kérdeztem.
Korlátozott volt a telefonhasználat hossza a libériai árvaházból, ahonnan a férjem hívott. Feszült figyelemmel próbáltam elkapni minden szót rövid beszélgetésünkből.
„Az afrikai kosztümjüket – válaszolta. – Azt akarják, hogy abban szálljanak le a repülőgépről Phoenixben. De mondtam nekik, hogy a ruhák összegyűrődnek, és nincs hol átöltözni a gépen.”
A férjem vásárolt mindkét új gyermekünknek egymáshoz illő szoknyát, blúzt és hajpántot, amit ők afrikai kosztümnek neveztek. Egyik kislány 8 éves volt, a másik 10. Keményen dolgozó munkások készítették a ruhákat, hogy eltartsák a családot a háború sújtotta városban. Ezek voltak ugyanakkor a lányok életében az első új ruhadarabok.
Beszélgetésünk véget ért, de fejemben a kérdések tovább zsongtak. Vajon milyen színt választottak a lányok? Milyen a „kosztüm” szabása? Hogyan tudjak meggyőzni egy édesapát – akinek csak három fiunkkal vannak szülői tapasztalatai -, hogy a „megfelelő” öltözék mennyire fontos – még egy nincstelen kislánynak is.
Szegény férjemnek persze épp elég volt hazahozni épségben a lányokat, úgyhogy nem erőltettem a dolgot. Eredetileg, amikor elhatároztuk, hogy Afrikából adoptálunk gyerekeket, úgy terveztük, hogy hivatalosan elhozatjuk őket az Egyesült Államokba, tudva, hogy a politikai nyugtalanság mindenféle utazást veszélyessé tesz.
Aztán hamar megváltozott a terv, mikor kiderült, hogy a gyerekek már tudják, hogy adoptálták őket, és ha személyesen megyünk értük, pár hét alatt megkapjuk őket, másképpen hónapokat vesz igénybe a procedúra.
A hosszabb ott tartózkodás és a lehetséges veszélyek miatt úgy döntöttünk, hogy a férjem, Tod, megy a lányokért. Tudtuk, mennyi gondot okoz egy férfiembernek két kislánnyal utazni, de mégis ez tűnt a legjobb megoldásnak.
Telefonbeszélgetésünk idején Tod egy vendégházban lakott az árvaház mellett, és két kislányunkkal foglalkozott, akik az amerikai vízumra vártak. Sétáltak, fényképezték a várost, lementek a tengerpartra, lábbeliket és ajándékokat vásároltak, és ismerkedtek. Nagyon sok idő ment el azzal, hogy egyáltalán megértsék egymás szavait. A gyerekek anyanyelve a libériai angol volt, amit még akkor se lehet érteni, ha lassan beszélnek.
Mialatt Tod Afrikában volt, én itthon készítettem elő a terepet.
Igyekeztem minden új fejleményről beszámolni a barátoknak és a családnak, kértem őket, hogy imájukkal támogassanak. Egyik barátnőmnek jutott eszébe beszélgetés közben egy csodálatos párhuzam a történetünk és a megváltástörténet között.
Ahogy a férjem átutazta a világot, hogy eljusson egy veszélyes helyre, és kimentse gyermekeinket mindenfajta nyomorúságból, úgy küldte el mennyei Atyánk a Fiát, hogy megmentsen minket a romlásból és a lelki halálból. Csodálatos ábrázolása Isten szeretetének.
Míg ezen gondolkoztam, Isten újabb párhuzamokat állított elém. Ahogy mi befogadtuk a két kicsi testvért a családunkba, úgy fogadott be minket Isten is az Ő családjába. Lányaim nem hoztak magukkal semmi más értéket, csak önmagukat. Mi sem tudunk Istennek semmi értékeset adni önmagunkon kívül.
Lángra gyúlt a szívem a szeretettől, mikor belegondoltam, hogy a kislányok legjobb ruhájukban akarnak találkozni velem. És akkor egy pillanatra beleláttam Isten szívébe. Elképzeltem, hogy énekel örömében, mikor azt látja, hogy – legyen az bármilyen egyszerű - a legjobb formánkat akarjuk nyújtani neki.
Akár szép a lányok ruhája, akár nem, át tudnak öltözni a repülőn vagy sem, ez mind nem számított nekem. Csak az volt a fontos, hogy a legjobbat akarták felvenni a velem való találkozásra.
2005. november 21-én a repülőtér halljában álltam barátokkal, családtagokkal körülvéve. Alig pár percre rá, hogy megérkeztünk, egyik nővérem elkiáltotta magát: „Nézd, ott vannak!”. Oda fordítottam a fejem, ahova mutatott, és megláttam az utazástól nyúzott, magas férjemet a tömegben, ahogy két, minden elképzelésnél gyönyörűbb kislány kezét fogva közeledett. Az én lányaim voltak – afrikai kosztümjükben.
Elképzelem, hogy egy nap, mikor belépek a menny kapuján, Jézus fogni fogja a kezemet. Talán valaki, akit nagyon szerettem, észrevesz, és felkiált: „Nézzétek, ott jön!” Nem viszek magammal semmi földi értéket, de azt remélem, hogy Mennyei Atyám mikor rám néz, látni fogja, hogy a legjobb formámat akarom nyújtani neki. Talán, mint én ott a repülőtéren, letérdel hozzám mosolyogva, és könnyes szemmel von magához: „Hát hazaértél, kislányom”.



Istenem, Atyám, köszönöm áldozatos szeretetedet. Köszönöm, hogy családodba fogadtál, és Isten gyermekének hívhatnak. Segíts, hogy minden egyes nap a legjobb formámat hozzam eléd. 
Jézus nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: Giving Jesus Our Best, Encouragement for today, 2016. 12.09., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás: eszmélkedések.blogspot

2016. december 15., csütörtök

Figyelj!

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." Jakab 4:17
 
Siettem. Szerda volt, és még sok dolgot kellett elintéznem, mielőtt elindulok a nők számára tartott bibliaórámra. Utolsó utam az élelmiszerüzletbe vezetett. Egy kis uzsonnára valót és néhány üveg üdítőt szerettem volna venni az alkalom résztvevőinek, mivel egyenesen a munkából jönnek az órára. Gyorsan beszereztem a szükséges dolgokat: üdítőt, csipszet, gyümölcsöt, meg néhány csomag csokit. Küldetés teljesítve, indulhattam a pénztárhoz.

Hirtelen az az ötletem támadt, hogy szétnézek a karácsonyi díszek között. Hogy mi? Honnan juthatott ez eszembe? Nos, valójában még néhány hét, és karácsony, de abban sem voltam biztos, hogy az élelmiszerüzletben van-e egyáltalán karácsonyi dísz. Nagy meglepődésemre volt. Méghozzá pont annak a sornak a végén, ahol álltam. "Miért ne?" gondoltam. Még időben vagyok.#

Kiválasztottam néhány fából készült díszt, amik jól mutatnak majd a karácsonyfámon. Abban a pillanatban megakadt a szemem valamin, ami a díszek mellett volt a polcon. Ez egy díszdobozban lévő könyvcsomag  volt, olyan könyvekből összeállítva, amik  inspirációs idézeteket, és magát a  Szentírást tartalmazta. Megláttam közöttük egyet, amit hasznosnak találtam, így megragadtam az egész csomagot anélkül, hogy megnéztem volna az árát (ami egyébként tőlem szokatlan), beraktam a kosaramba és mindent kifizettem. Miközben a vásárolt dolgokat pakoltam az autóba, még mindig azon gondolkodtam, hogy minek kellett nekem ez a könyvcsomag, hiszen rengeteg hasonló van már otthon. Táskámba tettem és elindultam a templomba.

A bibliaóra jól ment. Az alkalom után ottmaradtam összetakarítani, és már hazafelé készülődtem, mikor könnyek között, aggódva    belépett  egy   hölgy."Lekéstem?" kérdezte. Mikor közöltem vele, hogy nemrég fejeztük be egy székre rogyott és újra sírni kezdett. "Pedig megpróbáltam mindent megtenni, hogy ideérjek de az autóm kereke defektet kapott. Egy órába telt, míg meg tudták javítani, aztán meg a forgalom.... Itt kellett volna lennem!" pityeregte. Leültem mellé és azt mondtam:" Van időm. Beszélgessünk!".

A következő egy órában ez a drága hölgy kiöntötte szívét, fájdalmát, elmesélte élettörténetét és, hogy mennyire szeretne visszatalálni a gyülekezetbe és Istenhez. Beszélgettünk és imádkoztunk. Amikor a bibliaolvasásra bátorítottam, újra könnyekkel teltek meg szemei és így szólt: "Nincs bibliám. Elvesztettem." E mondatok hallatán Mennyei Atyám szavai csengtek a fülemben:"Ezért akartam, hogy megvedd azokat a könyveket." Megöleltem a fiatal hölgyet és azt mondtam: " Szeretném megmutatni neked, hogy Isten mennyire szeret téged. Tudta, hogy ma este ide fogsz jönni, engem pedig arra kért, hogy vegyek meg valamit, amit szeretne, hogy a tiéd legyen." Amikor átnyújtottam a könyveket és elmondtam a vásárlás körülményeit, csodálkozó mosoly jelent meg kedves kis arcán. "Ő tényleg szeret téged. Terve van az életeddel, " magyaráztam.  Azon az estén Jézus megváltoztatta az életét, és azóta is gyülekezetünk tagja.

Megpróbálok Istennek engedelmeskedő életet élni, de nem mindig sikerül. Gyakran eszembe jut, hogy mi történik akkor, ha aznap az üzletben nem figyelek oda az Úr hangjára. Vajon hányszor mulasztom el a lehetőséget, hogy mások megsegítésével szolgálhassam Őt, csak azért, mert túl elfoglalt vagyok vagy nem figyelek eléggé? Tudom, hogy Isten hatalmas, és tervét sokféle módon véghez tudja vinni. De én szeretnék a folyamat része lenni. Szeretném, ha az életem nem lenne hiábavaló.

Elhatároztam, hogy bármikor és bárhol akar majd használni az Úr, én készen állok. Kérem Őt, hogy segítsen minden más hang közül meghallani az Övét. Imádkozom, hogy észrevegyem a környezetemben lévő bánatos embereket. Szeretnék "Isten képmása" lenni. És te?


Uram, kérlek bocsáss meg, amikor tulságosan elfoglalt vagyok, hogy észrevegyem a körülöttem lévő bánatos embereket. Segíts lassítani, és megtalálni a módját a Te szeretetednek továbbadására. Használj fel, Uram. Készen állok, hogy kegyelmed és szereteted eszköze legyek. Jézus nevében, Ámen

Forrás: girlfriendsing
od.com  Mary Southerland: Listen up! 2015.12.22,forditas:Király Mónika, kep:pinterest