Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2017. december 31., vasárnap

Boldog új évet kívánunk!

Újévi imádság

Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.


I. János 5:14


Elohim, Teremtés Atyja, mindenek Megalkotója, a Te kezed által lettünk csodálatosan megalkotva. Te formáltál bennünket titkon, Te tervezted meg életünket... minden percet, minden részletet kigondoltál mielőtt az első levegővételt vettük volna.


Az idők kezdete előtt Te már ismerted mindazon nőket, akik ezt az imát olvasni fogják. Te alkottad meg őket. Te vontad magadhoz őket. Ismered szívük indítékait. Minden szükségletükkel tisztában vagy. Ismered a legmélyebb vágyaikat... álmaikat... sebeiket... kérdéseiket... aggódásaikat.


Ezen a napon, szívünk csendességében találkozunk Veled. Vonj magadhoz közel, Urunk. Újíts meg bennünket, ahogy a Földünk különböző pontjairól Hozzád, és a kereszt lábához borulunk.


Atyánk, Te Szent vagy. Arra hívtál el bennünket, hogy mi is szentek legyünk. Hozzád hasonlóvá alkottál meg bennünket. Ennek ellenére a szívünk oly gyakran elkóborol. A szavainkkal nem dicsőítünk, a tetteinkkel nem tisztelünk Téged, mert önző énünk uralkodik rajtunk.


Ebben az új évben segíts bennünket, hogy alázatosak lehessünk. Vedd el tőlünk a vélt igazunk érvényesítésének vágyát és makacsságunkat. Segíts bennünket, hogy akaratunkat a Te akaratod alá rendelhessük. Amint a Biblia lapjait megnyitjuk, lágyíts meg bennünket, hogy minden sejtünket átjárhassa igazságod.


Atyánk, a tolerancia és megalkuvás világában, erősíts meg bennünket, hogy Igazságodat mindenek fölé emelhessük. Ruházz fel bennünket bölcsességgel és tisztánlátással Szentlelked által, amint Igédhez fordulunk, hogy ne csak megértsük, hanem hitelesen meg is élhessük akaratodat. Őrizz meg bennünket a világ sugallta hazugságoktól, és segíts meg bennünket, hogy csakis Rád figyelhessünk, hitünk kezdőjére és befejezőjére.


Atyánk, szeretnék gondolatainkat, különösen érzelmeinket és érzéseinket, átadni Neked. Neked, Aki hűséges és igaz Atyánk vagy. Amikor félelem és aggódás gyötör bennünket, akkor Benned, és - körülményeink ellenére is - a Te jóságod tudatában szeretnénk megerősödni. Az Ige arra tanít bennünket, hogy nem a félelem lelkét adod nekünk, hanem a Te tökéletes szereteted legyőzheti azt. Vezess bennünket, hogy ezen szeretet szabadságában élhessünk. A Szavad azt ígéri, hogy ha imában Hozzád futunk, akkor az aggódásunkat elveszed tőlünk és békéddel burkolsz be bennünket. El szeretnénk határozni, hogy hűségesebben és kitartóbban fogunk ezután imádkozni, annak érdekében, hogy a Te békédben élhessünk.


Atyánk, a Biblia arra tanít bennünket, hogy Krisztus Jézusban jó cselekedetekre lettünk teremtve. Ennek érdekében ajándékokkal és képességekkel ruházol fel bennünket, hogy elvégezhessük a ránk szabott munkát. Igéd azt is megígéri nekünk, hogy a bennünk elkezdett jó munkát el fogod végezni addig a napig, míg az öröklétben nem találkozunk Veled. Köszönjük ezt az ígéretet, Atyánk! Az a vágyunk hogy a jó és tökéletes tervedben járhassunk, Urunk. Szolgálni szeretnénk környezetünket. Bátorsággal szeretnénk meglépni az elénk tárt utat. Segíts bennünket, hogy teljes szívünkkel Benned bízhassunk, és ne a saját akaratunkat keressük, amint életünk útját járjuk. Adj nekünk engedelmes szívet, hogy tisztán hallhassuk vezetésedet: "Ez az utad gyermekem, ezen járj!"


Atyánk szeretünk Téged, és köszönjük, hogy nevünket markodba metszetted. A feltétel nélküli szereteted örök, semmi sem tud bennünket elválasztani ettől a szeretettől. Szeretnénk mindinkább megismerni Szereteted mélységét, magasságát, szélességét, hosszúságát. Az a vágyunk, hogy életünkkel hitelesen képviselhessünk Téged. Erre kérünk Urunk, a Jézus Krisztus, a Fiad hatalmas nevében, Aki meg tudja adni bőségesen mindazt amit kérünk az Ő nevében. Ámen











(Forrás: January 01, 2016, A New Year's Prayer for You, Wendy Blight, www.proverbs31.org)



IGÉK A MAI NAPRA:
Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Filippi 4:6-7

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. Példabeszédek 3:5,6

Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. Ézsaiás 49:16

Indulj!

Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. ... Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor…


Józsué könyve 1:2-3, 5-6


Most azért, indulj! Az új esztendő úgy áll előtted, mint egy meghódítandó terület. Ha megnézed a jövő évi naptárat, a napok időbeosztása még üresen tátong. Ma éjszaka, éjfélkor, átlépsz egy új és ismeretlen területre, csakúgy, ahogy az Izraeliták átlépték a Jordán folyót, amikor elfoglalták Kánaánt. Ma éjszaka egy olyan elválasztó vonal, mint a Jordán volt az Izraeliták számára. Egy kicsit a Kánaánba való belépésre hasonlít mindez, nem gondolod? A mai első vers parafrázisként így szólna: 

„Most azért indulj, lépj bele az új évbe, melyet elkészítettem számodra.” És hallgasd csak a következő mondatot: „Nektek adok minden helyet, ahová léptek.” 


Isten neked szánja a következő tizenkét hónapot. Minden egyes helyet neked ad majd, ahová lépni fogsz. (Isten nem azért ad eléd alkalmakat, hogy azokat könnyelműen eltékozold.) Nem, neked azokat a lehetőségeket meg kell élned, hogy valóban a tieid legyenek. Az ígéret földjét lehetőségként kapták meg az Izraeliták, de nem lett az övék mindaddig, míg meg nem tették a szükséges lépéseket, hogy elfoglalják azt. 


Isten hatalmas dolgokat készített számodra a következő évben. Ő ajtókat fog nyitni számodra, és az utadat fogja egyengetni. Ő terelgetni fog, hogy megtaláld az helyes irányt. „Saját füleddel hallhatod a mögötted hangzó szót: Ezen az úton járjatok, se jobbra, se balra ne térjetek le!” Ézsaiás 30:21 


Bármerre fog Isten vezetni, bármilyen lehetőséget fog eléd tárni, légy bátor megtenni a szükséges lépéseket!


Mi úgy tekintünk a következő évre, mint, a „jövőre.” Isten azonban már „múltként” kezeli. Nekünk ezért nem kell félnünk a következő tizenkét hónaptól --- mert Isten már járt ott előttünk, tudja mi vár ránk. Ezért, Drága Barátom, Boldog Új Évet kívánok! 

Köszönöm, Uram, mindazt, amit elvégeztél az elmúlt évben… és már előre szeretném megköszönni mindazt, amit a következő évben fogsz megcselekedni. Készen állok meglépni minden általad megteremtett és megáldott lehetőséget, melyet elkészítettél számomra. Ámen






(Forrás: Joni Eareckson Tada, Joni and Friends Daily Devotionals, Get Ready, www.joniandfriends.com, fotó: pinterest.com)

2017. december 30., szombat

A holnap reménysége

Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.

( 2 Timóteus 1:7)


A terror felhője borította be a völgyet, miközben fröcskölődő fenyegetések és hitvány ígérgetések röpködtek. A megfélemlítő a füves lejtőkön parádézott hatalmas buzogányát lengetve, mamut szerű, vasmarkolatban lévő lábai döngtek a talajon, minden percben készen állva a támadásra. A hatalmas, visszataszító lény, Góliát, a 2,7 méter magas óriás, a filiszteusok büszkesége volt. Biztos védőöltözetet viselt, egy bronz felsőt, amely 90 kilót nyomott, nehéz vas lándzsa volt a kezében és egy súlyos bronz sisak volt a fején. Dühöngésének és hencegésének célpontjában a halálra ijedt, reménytelen Izráeli sereg állt, akik sátraikban bújtak el. Negyven agonizáló napon keresztül csúfolta őket Góliát, a pusztulást esélyét tárva eléjük. Az Izráeliek megbénultak a félelemtől, a szabadulás minden reményét feladták, elfogadták borzalmas végzetüket a filiszteusok szörnyének a kezéből.


De eljött a 41. nap! Biztos vagyok benne, hogy amint a felkelő Nap a hegy gerincén araszolt azon a reggelen, sem Góliát, sem az Izráeli sereg nem sejtette, hogy most egy egészen más nap áll előttük. Egy fiatal, jóképű fiú lépett a félelem völgyébe, aki éppen Isten jelenlétében frissült fel előtte. Dávid, a legfiatalabb a nyolc fiú testvér között, nem hitt a szemének. Az óriás fenyegetései ellenére, Dávid elfogadhatatlannak tartotta az események alakulását. Ehelyett inkább azt választotta, hogy hitben megragadja azt, amit tudott a szívében: ez az óriás legyőzhető. Egyszerű, de sziklaszilárd hitével, és Istenbe vetett bizalmával, Dávid átlépett félelmein, és a Mindenható jelenlétébe és erejébe kapaszkodott. Góliát nem csak Dáviddal ismerkedett meg ekkor, hanem megismerte a Menny és Föld Urát is. És az órás a földre zuhant! Mert az óriások mindig a földre zuhannak Isten jelenlétében. 

Az új év küszöbén állunk, -ami egy új kezdetet jelent! Lehet, hogy te is, hozzám hasonlóan vegyes érzelmekkel várod a 2018-as esztendőt. Személy szerint, én nagyon hálás vagyok, hogy túléltem a 2017-es évet! Voltak olyan pillanatok amikor igencsak kétségbe vontam ennek a lehetőségét. Izgalommal várom az új kezdetet, az előttem álló, különböző álmokkal megtöltött napokat, az engem váró lehetőségeket, de azzal is tisztában vagyok, hogy az elkövetkezendő év rengeteg ismeretlen dolgot, és minden bizonnyal egy-két óriást is tartogat számomra. És ha teljesen őszinte vagyok, akkor be kell ismernem, hogy mindez félelemmel tölt el, és kérdéseket valamint aggodalmat vet fel bennem.

Mégis biztonságot ad az a tudat, hogy a bennünket váró események nem ismeretlenek Isten előtt. Sőt, Ő már megjárta előttünk az utat. Ez pedig megerősítheti reménységünket, amint minden egyes holnappal szembenézünk, mert tudhatjuk azt, hogy bármi is fog érni bennünket aznap, az már az Ő Szent jelenléte előtt áthaladt, és minden az Ő engedélyével történik velünk. Isten nem akarja, hogy féljünk, vagy hogy a félelem irányítsa az életünket. Lépjünk túl a félelmeinken, és minden ránk támadó óriással szemben Isten erejével és ígéreteivel harcoljunk. Isten Szent Lelke el fogja érni, hogy az igazság győzedelmeskedjen, és a holnap minden egyes óriása a földre fog zuhanni.

Ő ugyanaz az Isten marad tegnap, ma, és örökké! Az előttünk álló napokat Góliát elesésének emléke hassa át, és az a tudat, hogy a győzelem a Mindenható Isten kezében van!

Tehát, kedves barátnőm, mitől kellene félnünk?

Atyám, hitben jövök eléd, és leteszem lábaidhoz félelmeimet és aggódásaimat. Nem tudom, hogy ez az év mit tartogat számomra, de mégis biztonságot ad az a tudat, hogy te minden lépésemnél mellettem állsz. Amikor a kétségbeesés kísért, kérlek emlékeztess arra, hogy bízzak Benned. Amikor a félelem rám tör, segíts, hogy a pánik helyett az imádkozást válasszam, tudva azt, hogy Te vagy az Uram, és Pásztorom. Áldalak a hűséges jelenlétedért az életemben, még akkor is, ha nem értem minden egyes esemény célját, vagy nem látom a következő lépést. Dicsőítelek, Uram! Jézus nevében, Ámen. 

Most te következel:

Gondold át az elmúlt évedet. Milyen óriásokkal kellett szembenézned? Jól tudtad ezeket kezelni? Milyen változásokat kell megtenned, amint az új év közeleg? 
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:

Hogyan kezelem általában a félelmet?

Milyen óriásokkal kell most szembenéznem?

Mi volt általában a reakcióm ezekkel az óriásokkal szemben?

Miként hat Jézus Krisztus születése, élete és halála ezekre a reakciókra?

Olvasd el Lukács evangéliumának 2. fejezetéből a 8-14. verseket. Gondold át életedet ennek az Igének a fényében.

Máris itt van a 2018-as év előttünk, mint egy hófehér lepel, új és friss kezdetekkel. Az előző év tapasztalatai mindenképpen segíteni fognak az új évben. Ahogy lassan elmúlnak az ünnepek, azért imádkozom, hogy szíved és lelked örömmel várja a következő évet. Őrizd meg szíved és lelked tisztaságát! Állj biztosan Isten erejében és jelenlétében! Ő hűséges, és az Ő ereje elegendő mindahhoz, amit a 2018-as esztendő tartogat számodra. 







(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com Mary Southerland, fotó:https://hu.pinterest.com/source/hello-moment-s.tumblr.com/ )

2017. december 29., péntek

Őszinte szembenézés a szeretettel

„Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” 1Kor 13,7-8a

Ma egy kicsit másként akarok a szeretetre nézni. Olykor előfordul, hogy lelkem belső csendjében a szeretettel foglalkozom, ilyenkor többnyire azt keresem, mit kapok tőle.
Szívem kis csészéjét odanyújtom annak, akit szerelemmel szeretek: „Kérlek szépen, töltsd tele. Tegyél valamit, amitől érezhetem, hogy én vagyok a legfontosabb, legkülönlegesebb nő a világon.”
Majd odanyújtom a gyermekeimnek: „Kérlek szépen, töltsétek tele. Viselkedjetek ma úgy, hogy azt érezzem, jó anya vagyok, tegyetek valamit, amitől büszke lehetek.”
Aztán odanyújtom a munkatársaimnak: „Kérlek, töltsétek meg az üres helyeket a lelkemben. Nyújtsatok valamit, amitől fontosabbnak érezhetem magam.”
Egy akármilyen szerda reggel talán kevéssé alkalmas az ilyen töprengésekre.
De így az újesztendő közeledtével talán épp ezen a szerda reggelen kell megnyomnom az újraindítás gombot gyakran törékeny szívemen. Bonyolult dolog a szeretet. Isten úgy alkotta szívünket, hogy sóvárogjon a szeretet után. Kijelentette róla, hogy nagyobb a reménynél, és nagyobb a hitnél is.
Elképesztő.
Azt is mondja, hogy nem szűnik meg soha. Szívem csendjébe belecsikordul az a félmondat az 1Kor 13-ból. Újra meg újra tapasztalom, hogy megszűnik a szeretet. Vagy mégsem?
Ha a szeretet számomra az, amit kapok belőle másoktól, akkor természetes, hogy újra meg újra megtapasztalom múlását. De nem a szeretet szűnik meg. Csak az van, hogy emberek nem helyettesíthetik Istent az életemben. A legcsodálatosabb család, a legkielégítőbb munka sem tud betölteni minden űrt a szívemben, nem hozza helyre a hibáimat, és nem simogatja el a mélyen meghúzódó védtelenségérzést.
Nem, nem szabad szeretetre éhesen olvasnom az 1Kor 13-at, aztán elvárni környezetemtől mindazt, amit találok benne. Inkább azzal a szilárd elhatározással olvassam, hogy lám, ez az a szeretet, amit adni tudok.
Határozzam el, hogy a szeretetem türelmes lesz. Jóságos. Nem fogja számon tartani a rosszat. (Hú, ez aztán nehéz, ugye?)
Határozzam el, hogy a szeretetem védelmező lesz és kitartó.
És elhatározom, hogy szívem csészéjét Jézus lábához rakom, abbahagyom a pörgést körbe-körbe remélve – nem is, elvárva -, hogy a környezetem olyasmit adjon, amire nem képes.
A szeretet nem annak lehetősége, hogy a világ adjon nekem valamit. A szeretet annak lehetősége, hogy én adjak másoknak.


Uram, megköszönöm szeretetedet. Tudom, hogy mivel bőséggel kapom a szeretetet Tőled, bőséggel tudom tovább is adni. Segíts, Uram, hogy szeretetedben éljek, szeretet nyújtva másoknak. Jézus nevében, Ámen.


Lysa TerKeurst: A Gut-Honest Look at Love, Encouragement for today, 2016.12.28., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. december 28., csütörtök

Elhengerítve

„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét.”
Lk 24,2-3


Nyolc hónapja már, hogy a lányomnál rákot diagnosztizáltak, és azzal szokott tréfálkozni, hogy ez az elmúlt időszak nekem nehezebb volt, mint neki. Egy pillanatig sem hiszem, hogy így lenne, de tudom, mire gondol. Erősnek hiszem magam a hitben, de ha volna Achillesz-sarkom, az a gyermekeim szenvedése lenne. Bármilyen okból.
Lányom nagyműtéte alatt a váróban ültem, s arra gondoltam, bár én lennék a helyében. A lélegzetemet is visszafojtottam, amíg a laboreredményekre várt.
Karácsony közeledtével egy másik édesanya története kerül közel hozzám, akinek szintén végig kellett néznie gyermeke szenvedését. Istállóban szülte meg kisfiát. Mikor az angyal hírül hozta, hogy a Messiást hordozza méhében, az egész álomnak tűnt. Aztán egyszercsak ott pihent a karjában a kisded.
A többi édesanyához hasonlóan, Mária sem tudta, mit hoz a jövő. A csecsemőből kisfiú, majd meglett férfi lett. Mária néha csodálkozott azon, amit mondott a fia (Lk 2,33), máskor megdöbbentette a gyermek viselkedése (Lk 2,48).
Igazi anyaság volt ez!
Harminchárom éves korában a fiú ott függött egy durva, ácsolt kereszten, hogy elviselje a büntetést az egész emberiség bűneiért. Anyja végig mellette volt szenvedése alatt. Miután a fiú meghalt, sírba helyezték, és egy nagy követ hengerítettek a bejárat elé.
Három nappal később két másik Mária és Salomé kimentek a sírhoz, tömjént vittek magukkal, és szívük fájdalmát. Az akkori szokások szerint be akarták balzsamozni a holttestet. Útközben azon tanakodtak, vajon hogy tudják majd elhengeríteni a hatalmas követ a bejárat elől (Mk 16,3).
A Lk 24 írja le azt, ami ez után következett.
„A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét” (Lk 24,2-3).
A sír üres volt. Az angyal közölte velük, hogy az élőt nem találhatják a holtak között. Jézus nem volt ott. Feltámadt!
Azon a napon hatalmas szikladarabot hengerítettek el a sír szájától, és egy gyöngéd édesanya szívének nyomasztó terhe is el lett hengerítve. Igaz, szenvedett a gyermeke, de örökké tart életének hatása a világra. Egész életén át, sőt halálában is Jézus mellett volt az édesanyja, de Isten még közelebb volt hozzá.
Ezen az úton jártam én is az elmúlt nyolc hónapban. Amennyire tudtam, közel voltam a gyermekemhez, de térdre is borultam, hogy kérjem Istent, hengerítse el róla a terhet, amit én nem tudok megmozdítani.
A félelmet hitre cseréltem.
A bizonytalanságot bizonyosságra, hogy Isten keze ott van gyermekem fölött, még a szenvedésben is.
Nem feledem, hogy Neki terve van vele, amit én talán nem látok át, de Ő igen.
Karácsony közeledtével kitárt kezekkel dicsérjük Istent egy gyermekért, aki istállóban született. Köszönetet mondunk az elhengerített kőért, mely megmutatta, hogy Megváltónk él.
Végül pedig megköszönjük Jézusnak, hogy elhengeríti terheinket, és hordozza a súlyt, amit mi nem tudunk elviselni.


Drága Jézus! Karácsonykor ajándékokat fogok bontogatni, de a legnagyobb ajándék az, hogy Atyád elküldött hozzánk Téged. Velünk jársz minden nap. Köszönöm, hogy elhengeríted a terheket, amiket mi magunk nem tudunk hordozni. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Rolled Away, Encouragement for today, 2017.12.22., https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/12/22/rolled-away, forrás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. december 27., szerda

Az Úr édessége

„Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hadd lakjam az Úr házában életemnek minden napján, hadd lássam az Úr édességét, hadd látogassam templomát.” Zsolt 27:4


Az érdes sebhelyet a férjem hátán sokan visszataszítónak tarthatják. Számomra az édesség jegye. Arra a szeretetre emlékeztet, amit azon a napon bizonyított.
Csodálatos emlékű napnak ígérkezett, amit együtt töltünk férjem szüleivel a dél-karolinai hegyek lábánál. Kirándulásunk fénypontja a Slippery Rock (Csúszós szikla) lesz, egy természetes vízesés a hűvös Pisgah erdőben. Egy helybéli idegenvezető javaslatára, végül megváltoztattuk a tervet, és egy másik vízeséshez mentünk.
Amikor megérkeztünk, csalódva láttuk, hogy nem egészen olyan ez a vízesés, mint amilyennek mondták. Kevésbé védett, meredekebb, kisebb vízhozammal. Nem volt korlát, nem voltak lépcsők, kötelek. Csalódottak voltunk, de eldöntöttük, mindent megteszünk, hogy jól érezzük magunkat.
Greg figyelte a gyerekeket, ahogy elindultak lefelé a meredek lejtőn. Érezte, hogy nem lesz zökkenőmentes az ereszkedés, ezért odaszólt kilenc éves kislányunknak: „Várj meg, menjünk együtt.”
A nevetés, a sikongatások örömmel töltötték el a szívemet. Meg akartam örökíteni a pillanatot, ezért lehajtottam a fejem, hogy beállítsam a fényképezőgép objektívjét. Belenézve a gépbe, elkaptam a férjem tekintetét. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Gyorsan levettem a gépet a szemem elől, épp időben, hogy lássam, amint Greg kinyújtja a lábát, hogy a megcsúszott kislányunk alá kerüljön. Madison feje helyett a férjem csupasz háta csattant neki a kőfalnak.
A kirándulás a sürgősségi osztályon végződött. A tíz centis hasadás a hátán jelezte, hogy megmentette a lányunk életét. Mára már csak egy vastag piros sebhely, a családja iránti szeretet bizonyítéka.
Az Első Szerelmem is tele van sebhelyekkel. Bár nem látom őket, tudom, hogy ott vannak. Fiatal voltam, naiv, én is korlát, lépcsők, kötelek nélkül indultam le a lejtőn. Csak egy kicsit „élni” akartam. Épp mielőtt nekicsapódtam volna a sziklának, meghallottam Jézus hívását: „Várj meg, jövök, és kiemellek a bajból, majd én vezetlek.” Kitárt karjába vetettem magam, megmenekültem.
Sokan vannak, akik mint én, a maguk útján akarnak járni. Nem veszik figyelembe a bűn lehúzó erejét, ami hozzácsapja őket a világ kemény falához. Ehhez hasonló gondolatokkal indul az egész: „Csak egy kicsit szemezek a bűnnel, szórakozni akarok!” vagy „Elegem van a felelősségből. Most rajtam a sor. A gyerekek várjanak.” Vagy „Nem akarok mindig alkalmazkodni hozzá. Ez az én életem is.” Óhatatlan a bukás. És közben Jézus végig ott áll a tetőn, és inti őket: „Várj meg, menjünk együtt, majd én vezetlek.”
Nem törődnek az Emberrel. Nem veszik figyelembe az erejét. Nem veszik észre a sebhelyeket, amik bizonyítják, hogy szeretete odaszögezte az ormótlan keresztre, míg teste-lelke felsikoltott. Én már látom, mekkora árat fizetett azért, hogy engem kimenekítsen a bajból, s csak azt tudom mondani: „Ó, az Úr édessége”.



Uram, add, hogy minden nap Rád tekintsek. Segíts, hogy betartsam utasításaidat, figyelmeztetéseidet, tudva, hogy te jobban szeretsz, mint én magamat. Szeretlek, Uram. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2009. november 18.Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. december 26., kedd

Az Ajándékozó

„Adjatok és adatik nektek: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek is.” 

Lk 6,38



Alig várom, hogy karácsonykor lássam az arcokat, ahogy családtagjaim kinyitják a nekik szánt ajándékaimat. A meglepetés és a hála mosolya engem is örömmel tölt el. Ilyenkor értem meg, miért mondja Jézus, hogy „Jobb adni, mint kapni”.

Pár évvel ezelőtt a lányom abba a korba érkezett, amikor már - ha nagyon igyekezett - rátalálhatott az elrejtett, még be nem csomagolt ajándékokra az ünnep előtt. Figyelmeztettem, hogy ha megtudom, hogy kíváncsiskodik, visszaviszem az üzletbe az ajándékait.

Tudom, keményen hangzik, de meg kellett tanulnia, hogy uralkodjék kíváncsiságán, és tudjon várni türelemmel, tisztelje az ajándékozót, ne rabolja el tőlem azt az élményt, hogy lássam, amikor először pillantja meg a neki szánt ajándékot. Fogja fel, hogy az adás és a kapás egybekapcsolódik, és mindkét félnek jó érzést nyújt.

Fontos, hogy Isten gyermekei tiszteljék mind az adás, mind a kapás aktusát – Isten arra hív, hogy átéljük mindkettőt. Biztos vagyok benne, hogy ezek az alkalmak segítenek megérteni valami lényegeset Istenről és a Vele való kapcsolatunkról. Isten az Ajándékozó. Ő mindig a tökéletes ajándékot adja nekünk. „Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak” (Jak 1,17).

Bontsunk hát ki néhány csodálatos ajándékot, amit Tőle kaptunk.

Testi életet adott nekünk. „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz 2,7).

És örök életet: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Családot adott nekünk: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten” (Zsolt 68,6).

Bölcsességet kaptunk Tőle: „Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, és meg is kapja, csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék” (Jak 1,5).

Békességet adott: „Békességet hagyok rátok; az én békémet adom nektek” (Jn 14,27).

Örömöt: „Követőink lettetek, és az Úr követői. A sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok az igét” (1Tessz. 1,6)

Felüdülést kapunk Tőle: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket” (Mt 11,28).

Személyes Vigasztalót adott: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad” (Jn 14,16).

Örökséget kapunk Tőle: „Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól kapjátok jutalmul az örökséget!” (Kol 3,24).

És szabadságot: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket” (Gal 5,1).

Mindezekért a hatalmas ajándékokért Isten egyszerűen csak azt várja, hogy hálával elfogadjuk őket, és utánozzuk Őt adakozó jóságában. A mostani időszak a legalkalmasabb a hálaadásra, az ajándékozás és megajándékozottság örömének átélésére – Boldog Karácsonyt!

Uram, köszönöm bőkezűségedet, amivel ajándékozol. Hálás vagyok nagylelkűségedért! Segíts, hogy nyitottan fogadjak mindent, amit az elkövetkező évben adni akarsz nekem. És segíts, hogy ugyanúgy értékeljem az adást, mint ahogy örülök annak, ha én kapok valamit. Jézus nevében, Ámen.




Encouragement for today, 2010.12.09.Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/ fotó:pinterest.com)

2017. december 25., hétfő

Karácsonyi ürügy

Az Úr „az árvák atyja, özvegyek védője, Isten az ő szentséges hajlékában. Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak” (Zsolt 68: 6-7a)


A hangszóróból vidám karácsonyi ének zengett szenteste délutánján. Bármerre néztem, sietős emberek kutattak az utolsó pillanatban az elkésett ajándékokért, az utolsó díszekért, amikkel ünnepivé varázsolják az otthonukat.
Álltam a sorban a pénztárnál, hogy kifizethessem a másnapi nagycsaládi ebédhez szükséges hozzávalókat, s hirtelen éreztem, hogy gombóc nő a torkomban. Lassan felfelé indult, az ajkam remegni kezdett, és forró könnyek eredtek szélcsípte szememből.
Hogy lehet mindenki ilyen boldog? Miért olyan a világ, mintha mi sem történt volna? Múlt éjjel meghalt Julie barátnőm, férjét és nyolc gyermekét hagyva maga után. Ez senkit sem érdekel? Üvölteni szerettem volna. Azt akartam, hogy ebben az évben maradjon el a karácsony. Nem éreztem az ünnep örömét, s elvártam volna, hogy mindenki hagyja abba a készülődést, s mondjon le az ünneplésről.
Valahogy túljutottunk az ünnepen. Kisebb gyermekeim, bár sajnálták édesanyjuk nélkül maradt kis barátaikat, karácsony reggel izgatottan ébredtek, hogy kinyithassák a csomagokat. A férjemmel folytattuk megszokott életünket a következő hónapokban, és próbáltunk enyhíteni az özvegy barátunk vállára nehezedő terhen. A baráti kör tagjai heti váltásban főztek a családnak. Egyik diáklány vállalta a takarítást. Julie egyik kisfia eljárt hetente néhány nap családi óvodánkba. Noha továbbra is fájt a szívünk attól, hogy barátnőnk soha nem tér vissza, azzal hogy próbáltunk segíteni a férjén, és örömet vinni a gyermekek életébe, hasznosnak hittük magunkat, s úgy éreztük, teljesítjük a megbízatást, amit Istentől kaptunk.
Az az évekkel ezelőtti karácsony tudatosította családunkban, hogy a karácsony nem mindenki számára jelenti az év legboldogabb időszakát. Nagyon fájdalmas is lehet. Eluralkodik a magány. Mélyül a depresszió. Gyakoribbak az öngyilkosságok. Míg legtöbben boldogan szívjuk magunkba a csillogó látványt, a zenét, az illatokat, mások csak ténferegnek, és inkább elbújnának, vagy legszívesebben átaludnák a legnehezebb napokat.
Egy kedves szomszédom fogalmazott így: „A karácsony ürügy arra, hogy jobbá tegyük valaki életét.” Igaza van! Közvetlen közelünkben emberek élnek, akik bátorításra várnak, hogy részt vehessenek az ünnepen. Csak tudnánk kicsit kitekinteni önző rohanásunkból, s adnánk időt magunknak, hogy megláthassuk őket.
Azóta a szomorú karácsony óta szokásunkká tettük, hogy a mérleg nyelve az ünnepen a „mit kapok”-ról a „mit adok”-ra billenjen.
Azóta, hogy elhatároztuk, Jézus karja és lába leszünk mások számára karácsony táján, számtalan „ürügyet” nyújtott Isten a segítésre, s ezek az alkalmak egyre kedvesebbé teszik számunkra a karácsonyokat. Énekeltünk börtönben, díszítettük magányos emberek házát, képeslapokat küldtünk nekik, bevásároltunk a szegényeknek, süteményeket sütöttünk a szomorkodóknak, befogadtunk az ünnepi napokra kollégiumban maradt külföldi diákokat, s karácsonyi készülődésünk részesévé tettünk családtagként magányos embereket.
Mert igazából ők a családunkhoz tartoznak. Lehet, hogy idén a te családodba küldene egy magányos lelket Isten?
Fogadjátok meg idén, hogy ez a karácsony ürügy lesz arra, hogy valakinek szebbé tegyétek az életét!
Hidd el, hogy ettől a ti életetek is százszorta boldogabb lesz.


Istenem, az évnek ebben a szakában, mikor Fiad világra jövetelét ünnepeljük, segíts, hogy elérjek valakit, akinek az életét szebbé, teljesebbé, kevésbé magányossá tehetem. Hadd lehessek a Te kezed és lábad. Jézus nevében kérlek, Ámen.

(Encouragement for today, 2009. december 14., Karen Ehman, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

2017. december 24., vasárnap

Amire Isten karácsonykor emlékeztet

"Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig legnagyobb a szeretet." 


1Kor. 13:13

Karácsony közeledtével nagyon könnyen elfoglaltakká válunk a főzés, díszítés, vásárlás miatt és elfeledkezünk arról, hogy miért tesszük mindezt. Néha a számunkra legkedvesebb emberek elvesznek a sürgés-forgás, a sűrű időbeosztás, az ünnepi partik és a karácsonyi előadások között. Néhány évvel ezelőtt megírtam az 1 Korintus 13 karácsonyi változatát, hogy segítsen emlékeznem arra, amit Pál apostol is a legfontosabbnak tart - a szeretetre. Immár családi hagyománnyá vált, hogy kifüggesztjük valahová a házban, hogy emlékeztessen minket arra, ami valójában fontos az ünnepek alatt. Mivel ti is családom részévé váltatok, veletek is megosztom.

Az 1 Korintus 13 karácsonyi változata
©By Sharon Jaynes ( a szerző változata)


- Ha tökéletesen kidíszítem is házamat ünnepi masnikkal, fényfűzérekkel és csillogó üveggömbükkel, de szeretet nincs bennem családom iránt, olyanná lettem, mint egy lakberendező.
- Ha a konyhában robotolok is több tucat karácsonyi sütit sütve, fenséges ételt készítve, csodálatraméltó ünnepi asztalt terítve, de szeretet nincs bennem családom iránt, nem vagyok más, csak egy szakács.
- Ha az önkéntes konyhán, a gyermekotthonban segítek is, vagy mindenemet odaadom adományként,de szeretet nincs bennem családom iránt, semmi hasznom abból.
- Ha a fát csillogó angyalokkal, horgolt hópelyhekkel díszítem is fel, ha számtalan ünnepi partin is veszek részt, vagy ha a kórusban éneklek is, de nem figyelek Jézusra, elmulasztom a lényeget.

- A szeretet megáll főzés közben, hogy megölelje a gyermeket.
- A szeretet félreteszí a díszítést, hogy megcsókolja a férjet.
- A szeretet türelmes, jóságos, bár nyugtalan és fáradt.
- A szeretet nem irigyli a másik otthonát, ahol összhangban van a karácsonyi teríték.
- A szeretet nem üvölt a gyerekekre, hogy útban vannak.
- A szeretet nem csak azoknak ad, akik viszonozni tudják, hanem együtt örül azokkal, akik nem tudnak cserébe semmit adni.
- A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
- A szeretet soha el nem múlik. A videó játék eltörik, a gyöngysor elveszik, a golfütő megrozsdásodik. De ha szeretetet adsz, az örökké megmarad.


Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elküldted Betlehembe Fiadat, Jézust, azon a csillagos éjszakán. Irántam való szereteted csodálatra késztet. Kérlek ne engedd, hogy megfeledkezzek a karácsony igazi lényegéről, és segíts örvendeznem Jézus megszületésének. Engedd, hogy tudjak úgy adni az embereknek, ahogyan Te adtál nekem - szeretettel! Jézus nevében, Ámen





Forrás: 2016.12.19 Sharon Jaynes:One Thing God Wants You to Remember fordítás:Király Mónika fotó:pinterest.com

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com

Olvasói gondolatok - Az Ige

Advent idején a családunkban az a szokás, hogy hétről hétre meglepjük egymást kis apró ajándékokkal. Egy felnőtt-egy gyermek megajándékozza a másik felnőttet, másik gyermeket. Minden héten változtatunk a pároson. Az első héten én voltam az ajándékozó a kisebbik fiammal.

Egy délután úgy alakult, hogy ketten voltunk otthon. Láttam, hogy a gyermekem nagyon készül valami meglepetéssel. Kért kartonpapírt, színes lapot, ragasztót, ollót és a Bibliámat. Kérdeztem, tőle, hogy mi a terve. Elmagyarázta, hogy olyat szeretne készíteni apának és a bátyjának, amit ő is mindig szeretne kapni, amiben csoki van és minden nap ki kell nyitni egy ablakocskát. Csak ő Igékkel szeretné ezt megcsinálni, nem édességgel. Jó ötletnek tartottam, de aggódtam, hogy nem fogja tudni megvalósítani és akkor nagyon szomorú lesz. Nagyon határozott volt, egyedül szerette volna elkészíteni. Bement a szobájába, magára zárta az ajtót. Majd egy idő után kijött, elém állt, rám nézett és ezt mondta: "Csak azt nem tudom, hogy a Bibliában hol vannak az igék?" 

Sosem felejtem a kilencévesem tiszta, kíváncsi tekintetét.

És azt az érzést sem, ami átfutott rajtam: hisz ő azt gondolta, hogy azok az Aranymondások, amiket a hittanórán, gyermekistentiszteleteken hallott, vagy amiket a könyvjelzőkön, igéskártyákon látott, azok valahol összegyűjtve, jól megtalálhatóan, egyértelműen benne vannak a Bibliában. Leültünk és elmondtam neki, hogy ez a sok-sok apróbetűvel teleírt oldal bizony mind Ige. Kikerestünk egy számára jól ismert történetet és benne egy ismerős Igét, hogy lássa, értse mindezt. Majd kiírtam neki igehelyeket. Ő boldogan vonult el ismét a szobájába és elkészítette az igés adventi kalendáriumot. Csodaszép lett és nagy örömet okozott vele.

Én pedig azóta is azon gondolkozom, hogy bizony milyen jó lenne mindig tudni, hogy a Bibliában hol van az Ige. Milyen jó lenne tudni, hogy mit mond az Úr. Milyen jó lenne mindig érezni, hogy szeret. És milyen jó lenne Jézus vállára hajtani a fejem és kérni Őt, hogy beszéljen, meséljen, tanítson. Vagy csak legyen csendben velem és a jelenlétével tisztítson meg, nyugtassa meg háborgó lelkem. Mosolyogjon rám, ha jól csinálom, állítson meg, ha nem. Halkan, csendesen, határozottan, szeretettel. Úgy, ahogy csak Ő tud.

Mostanában egyre jobban vágyom az Édenkert után. És egyre jobban fáj, amikor nem tudok úgy viselkedni, reagálni, szeretni, ahogy az eredeti emberem tenné. Nem érzek haragot Ádám és Éva iránt, hisz én sem lettem volna jobb náluk, de valami mély szomorúság van bennem, hogy nem az eredeti terv szerint alakult ez a földi élet.

Vigyázom, őrzöm ezért azokat a pillanatokat, mozdulatokat, beszélgetéseket, csendeket, kapcsolatokat, találkozásokat, amelyeknek mennyország íze van. 

Ezt az ízt, ezt a jó illatot, ezt az örömüzenetet, ami el tudja űzni minden szomorúságomat, Jézus elhozta a földre. Általa, Vele, Benne megtalálhatom mindezt. Karácsonykor és minden napon.

Rácz Kornélia






24. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra - Egyszerűség

Tudatosan lassítsuk le a pörgésünket. Nem fogjuk meghallani Isten csendes késztetését, hogy észrevegyük a szükséget körülöttünk, ha a tennivalók listája kavarog a fejünkben, a rádióból, CD-ről pedig állandóan a slágerek szólnak. Ha Isten királyságában szeretnénk hasznosak lenni, le kell állnunk, időnként nemet kell mondanunk bizonyos dolgokra, és az egyszerűség mellett kell döntenünk.

Olvasd el: Ézsaiás 9:6., Mikeás 5:2., Máté 1:18-25., Lukács 2:1-21. verseit.

A mai napon, az elcsendesedésedkor, adj hálát Jézusért, az emberré lettéért, a tökéletes, bűntelen életéért, a haláláért és feltámadásáért, ami által nekünk is reménységünk lehet. Dicsőítsd Istent, hogy Ő mindig velünk van, sohasem hagy bennünket magunkra. Köszönd meg a világosságot, mellyel a legsötétebb élethelyzetünkben is képes felragyogni. Kérd Istent, hogy a szeretet, a nagylelkűség, az együttérzés, az odafigyelés és az önzetlenség lelkülete ne csak advent környékén legyen fontos számodra, hanem egész évben Krisztus lelkületével tudjad szeretni a körülötted élőket.

- Elérkeztünk sorozatunk utolsó részéhez. Áldott karácsonyt kívánok Neked, Kedves Olvasó! Kívánom, hogy Krisztus dicsőüljön meg az életedben az év minden napján. –





(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

2017. december 23., szombat

A Karácsony lényege

Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.


91. Zsoltár, 4.

Néhány éve, a National Geographic-ban megjelent cikk érdekes képet adott Isten szárnyairól. A Yellowstone Nemzeti Parkban történt nagy tűzeset után az erdészek bejárták a hegyeket, hogy felmérjék a kárt, amit a tűz pusztító ereje végzett.

Egy fa törzsénél, a földön, az egyik erdész egy hamuvá sült madarat talált. Megrökönyödött a furcsa látványtól, és a botjával megpiszkálta a madarat. Megdöbbenve látta, hogy három kis madárfióka csipogva ugrál ki halott édesanyjuk szárnyai alól. A szerető anya, érzékelve a hatalmas katasztrófát, csibéit a fa törzséhez terelte, és szárnyai oltalmába rejtette el őket. Az anyamadár elrepülhetett volna, megmentve önmagát, de ő nem volt hajlandó magára hagyni a fiókáit. A tűz felemésztette apró kis testét, de az anya állhatatosan óvta kicsinyeit, vállalva a halált, annak érdekében, hogy fiókái életben maradhassanak.

Ilyen Isten szeretete. Jézus Isten szeretetét mutatta be oly módon, hogy mi is megérthessük azt. Isten szeretete mindent és mindenkit megváltoztat, akit megérint. Ez a szeretet megvéd bennünket, életet lehel és célt ad a nap minden pillanatában. Isten szeretete egy felfoghatatlan ajándék számunkra, mely körbevesz és befedez bennünket akkor is, amikor az élet megpróbáltatásának lángjai magasra csapnak körülöttünk. Isten szeretete az, ami igazán értelmet ad, és tartalommal tölti meg az ünnepet, amit mi Karácsonynak hívunk.

Tudom, sokan küzdöttetek az élet megpróbáltatásainak lángjával ebben az évben: munkanélküliség, kilátástalanság, egy közeli rokon komoly betegsége vagy éppen az életben maradásért való küzdelme, egy lázadó gyermek megtörte a szívedet. Talán egy titkos szenvedély emészti az életedet. A társad lehet, hogy összecsomagolt és kisétált az életedből. Nehéz ilyen mérvű sötétségben ünnepelni és örömet találni.

De jó hírem van számodra, kedves barátnőm!

Jézusban örömre lelhetsz. Ne hidd el az ellenség hazugságait, amikor azt akarja elhitetni veled, hogy Isten magadra hagyott! Isten veled van, Ő Immánuel. Isten megérti a félelmeidet és magányosságodat. Ő azért vállalta a halált a kereszten, mert nagyon szeret téged, és Isten számára nagyon fontos vagy. A körülményeid ellenére, ezen a Karácsonyon, örömre lelhetsz Krisztusban.

Atyám, dicsőítelek Téged szeretetedért. Lehet, hogy sok történést nem értek az életemben, de minden egyes dolgot bizalommal a Te kezedbe helyezek. Uram, nagyon gyenge a hitem. Kérlek, adj erőt minden lépéshez, és emlékeztess arra, hogy te velem vagy, nem hagysz magamra engem. Uram, dicsőítelek azért, hogy emberré lettél, és megszülettél, itt a Földön. Köszönöm a szeretet és az élet ajándékát, melyet Tőled kaptam. Szeretném átadni magam, a lényemet, az életemet, a reményeimet teljesen Teneked. Jézus nevében, Ámen.

(Az ünnepi készülődésben találj időt, amit csendességben Istennel tölthetsz. Dicsőítsd Őt, mint Uradat, Királyodat, Atyádat és Pásztorodat. Áldd Istent az életedre vonatkozó tökéletes tervéért.)








(Forrás: December 15, 2017, The All of Christmas, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)

Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Vendégszeretet

Legyen a házunk ajtaja mindig nyitva az emberek előtt. Fogadjuk olyan szeretettel a vendégeinket, hogy érezzék otthon magukat nálunk. A vendéglátás nem roskadozó asztalról, hanem odafigyelésről, minőségi időről, elfogadásról szól.

Olvasd el: Máté evangéliumának 25:40-46., Péter 1 levelének 4:9., Zsidókhoz írt levél 13:2. verseit.

Kérd Istent, hogy tegye befogadóvá és vendégszeretővé a szívedet. Kérj lehetőségeket, nyitott szemet és tettre készséget.

Képviseljük és dicsőítsük Krisztust a vendégszeretetünk által is!








(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

Karácsonyi üdvözlet

Kedves Olvasóink!


Áldott Karácsonyt kívánunk Nektek!


Szeretettel és imádkozó szívvel gondolunk Rátok az ünnepi forgatagban:


"Uram, az év ezen időszakában jó lenne, ha mindenki felhőtlenül boldog lehetne, mégis sokunkat leterhel az élet küzdelme: olyan nehézségek, melyek megrabolnak bennünket a karácsony örömétől. Kiszámíthatatlan természeti csapásokról hallunk, melyek nem várt területeken tarolnak, megrendítve a békés otthonok nyugalmát, összezavarva az ott lakók életét. Tragédiák történnek, ártatlanok szenvednek, és egy hang azt sugallja, hogy féljünk. Szükségünk van a békédre, Jézusunk!

Urunk, bennünk zeng még a karácsonyi énekek csodálatos üzenete, mely a téli tájakon, hófedte teraszokon vagy a gyülekezeti rendezvényeken csendül fel a lelkes zenészek vagy kórustagok tolmácsolásában. Megvalljuk Urunk, hogy ennek ellenére szívünket zavaró gondolatok terhelik meg: azon gondolkodunk, hogy a számláink hogyan lesznek kifizetve, a terrornak vége lesz-e valamikor, tapasztalunk-e még békét az életünkben? Lesz-e béke egyáltalán? Az üzeneted vajon még mindig valóság?

Kérünk, hogy ebben az aggódástól leterhelt világunkban erősítsd fel újra bennünk a béke üzenetének örömhírét. Mert szeretnénk, ha újra valóságosan a szívünkben dobogna. Soha sem volt még ekkora szükségünk az örömödre és békédre, mint most, Istenünk. Köszönjük ajándékodat, mely Jézusban vált valósággá, Immánuelben, Akiben az Ige testté lett. Bocsásd meg nekünk, hogy gyakran elfelejtjük, hogy a Te szereteted sohasem változik, gyengül, és soha sem tántorodsz el jöveteled céljától:
mégpedig attól, hogy megmentsél bennünket a bűnös valónktól, hogy örök élettel és a szent Istennel való örömteli kapcsolattal ajándékozz meg bennünket. A születésed - és halálod - ezt az ígéretet szentesítette.

Drága Megváltónk, vond magadhoz mindazokat, akiknek a szívét fájdalom vagy párkapcsolati problémák terhelik meg, azokat, akik életében zűrzavar és konfliktus van, azokat akik megfáradtak és már - már erejüket meghaladó terheket vittek ebben az évben. Jézus, Te ugyanaz maradtál, Aki évszázadokkal korábban megszülettél egy istállóban, és szalma jászolban feküdtél a betlehemi éjszakában, Akit az Atya nem a bűneink megbüntetésére küldött, hanem azért érkeztél, hogy szeretetet és bűnbocsánatot közvetíts számunkra egy mindennap megújuló szent kapcsolatban.

Vágyva vágyunk a békédre és örömödre Urunk. Azt ígérted, hogy nyugalmat adsz a megfáradottnak, győzelmet a küzdelemben harcolónak, békét az aggodalmaskodónak, elfogadást a megtört szívűnek. És nem csak Karácsonykor, hanem az év minden napján szeretnéd biztosítani mindezt számunkra Jézusunk.

Újítsd meg bennünk örömödet, melyet a büszkeségünk, téves prioritások, vagy a Földünkön zajló események törtek össze. Rombold le bennünk a gátakat, melyek rabságban tartottak bennünket. Oltsd ki a felcsapódó lángokat, melyek megrabolják belső békénket és nyugalmunkat. Mutasd meg újra nekünk a betlehemi éjszaka csodáját,

Még mindig "Csodálatos", "Tanácsadó", "Hatalmas Isten" "Örökkévaló Atya", "Békesség Fejedelme" vagy. Gyermekeidként azért könyörgünk, hogy frissítsd fel bennünk lényed valóságának tudatát. Hitben szeretnénk meghozni azt a döntést, hogy a hatalmas öröm csodálatos üzenetét valóságosan megragadhassuk az életünkben, hogy a környezetünkben úgy ragyoghassunk, hogy Tereád irányíthassuk a figyelmüket, Urunk. Tudjuk, hogy egy napon majd minden térd meg fog hajolni, és minden nyelv meg fogja vallani, hogy Te vagy az Úr. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ezen a Földön békességet csak akkor nyerhetünk, ha a szívünk békére lel Tebenned, Jézusunk.

Te az Örömünk és a Békességünk vagy. Már nem egy csecsemőként fekszel a jászolban, hanem az uraknak Ura, a királyok Királya vagy. Urunkként dicsőítünk Téged, nem csak most Karácsonykor, hanem mindenkor magasztalunk, Istenünk.Ámen"








(Forrás: A Prayer for Peace and Joy at Christmas, Rebecca Barlow Jordan, Publication date: December 16, 2015, www.rebeccabarlowjordan.com, )

2017. december 22., péntek

Történetek Adventre - A repedt vödör



Egy indiai vízhordó ember a vállára vetett rúd végeire akasztott két nagy vödörben hordta a vizet. Az egyik vödrön volt egy kis hasadás, a másik viszont tökéletes állapotban volt, s mindig tele érkezett meg a hosszú út végén a gazda házához, míg a másik edény a fele vizet elcsorgatta útközben. Így ment ez már két éve minden nap, a vízhordó ember mindig csak másfél vödör vizet vitt haza a gazdának. Az ép edény természetesen nagyon büszke volt magára és a teljesítményére, arra, hogy tökéletesen megfelel a célnak, amire készítették. Szegény repedt vödör szégyenkezett tökéletlensége miatt, rosszul érezte magát, hogy csak félig teljesítette a feladatot, amire szánták.
Két kudarcnak megélt év után végül megszólította a vízhordó embert: „Szégyellem magam, és bocsánatot szeretnék kérni” – mondta. „Miért?”- kérdezte az ember. „Miért szégyenkezel?” A repedt vödör így válaszolt: „Az elmúlt két éven át minden nap csak felét tudtad elvinni a gazdához annak a vízmennyiségnek, amivel elindultunk, mert útközben a fele víz kicsepegett a repedésemen. Az én
hiányosságom miatt többet kell dolgoznod, és nem kapod meg munkád teljes értékét.”
A vízhordó embert elszomorította az öreg, repedt vödör bánata, s így szólt hozzá: „Hazafelé menet ne szomorkodjál, inkább gyönyörködj a szépséges virágokban, amik az út mentén virítanak”. Valóban, mialatt felfelé haladtak a dombon, az öreg vödör elnézegette, ahogy a nap sugarai játszanak a csodálatos virágszirmokon, s egy kicsit jobban érezte magát. Ám az út végére lehangolódott, mert megint csak félig telve érkezett a gazda házához, úgyhogy újból bocsánatot kért a vízhordó embertől.
Az ember így szólt hozzá: „Észrevetted-e útközben, hogy a gyönyörű virágok csak az útnak azon az oldalán nyílnak, amerre te haladsz, a másik oldalon pedig nem? Azért van ez, mert már régóta tudok a sérültségedről, s gondoltam, előnyt kovácsolok belőle. Virágmagokat szórtam végig az út mentére, és hazafelé jövet te minden nap megöntözted őket. Két éve szedek már gyönyörű csokor virágokat a gazdám asztalára. Ha te nem olyan volnál, amilyen vagy, nem részesülhetne e szépség áldásában.”
Mindnyájunknak megvannak a magunk hiányosságai. Valamennyien repedt edények vagyunk. De ha hagyjuk, Isten áldássá teszi hiányosságainkat a teremtett világ számára. Isten csodálatos gazdálkodása nem engedi, hogy bármi is kárba vesszen. Ezért, mialatt keressük egymás szolgálatának lehetőségeit, igyekszünk együtt dolgozni egymás javáért, ne zavarjon, ha nem tudunk mindennek tökéletesen megfelelni hiányosságaink miatt. Ismerjük és fogadjuk el őket, és hagyjuk, hogy előnyünkre váljanak, hogy szépséget hagyjunk magunk után az úton, amerre elmegyünk. Merjünk bátran nekiindulni, tudva, hogy gyengeségünkben erőt találunk, és Isten minden nem-ből Igent tud alkotni.



Maura Walsh

www.ciadvent.ie, fordítás: eszmelkdesek.blogspot, kép:pinterest

22. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Légy együttérző

Gondolj a környezetedben élő gyászt megélőkre. Ha magányos, hívd meg őt hozzátok. Imádkozz érte, hogy Krisztusban vigaszra találhasson, és kérd Istent, hogy tegyen alkalmassá téged, hogy a veszteséget hordozó mellett állhass szeretetben.

Olvasd el: 1 Tesszalónikaiaknak írt levél 5:11., Római levél 12:15., Galatáknak írt levél 6:2-3. verseit.

Imádkozz személyesen a gyászolóért, és kérd Istent, hogy szeretetével vegye őt körül ezen a Karácsonyon. Kérd Istent, hogy békességet, türelmet, reménységet és bátorságot adjon neki. Ne csak most, az ünnepek környékén gondolj a gyászolóra, hanem az elkövetkezendő évben is rendszeresen vigyed őt Isten elé, és te magad is figyelj oda rá együttérző szeretettel.



(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

2017. december 21., csütörtök

Néha kedvem volna megszökni

„De a híre annál jobban terjedt, és nagy sokaság gyűlt össze, hogy hallgassák, és meggyógyítsa őket betegségeikből. Ő azonban visszavonult a pusztába és imádkozott.” Lk 5,15-16

Kicsi volt még mindhárom gyermekem, mikor egyszer a könyvesboltban megakadt a szemem egy címen. Pontosan kifejezte azt, amit éreztem akkor. Megvettem hát, hazavittem, és elrejtettem az éjjeliszekrényem fiókjába anélkül, hogy kibontottam volna a csomagolásból.
Ez volt a címe: Néha kedvem volna megszökni.
Zavart volna, ha a férjem meglátja. Legnagyobb fiam akkor tanult olvasni, előle is elrejtettem. Mit gondolnának rólam? Hogy magyarázzam meg, hogy igazából nem is akarok megszökni, csak néha jó volna, ha nem érne hozzám senki, ha nem rángatnának, ha nem kérdeznének. Szerettem a családomat, de úgy éreztem, elveszítem önmagamat.
Ettől pedig bűntudatom lett.
Valaki, aki három éven át küzdött a meddőséggel, és most három egészséges gyermek édesanyja, hogy érezheti azt egy percig is, hogy legszívesebben elmenekülne tőlük? Hát nem örülnöm kellene minden egyes mogyoróvajas puszinak és lekváros ölelésnek? Biztosan bennem van a hiba.
Nem olvastam el a könyvet azóta sem, csak őriztem a fiókban. De emlékszem, mit éreztem akkoriban:
- alkalmatlanságot
- túlterheltséget
- kimerültséget.
Sosem foglalkoztam komolyan a szökés gondolatával, de azért jó lett volna néha felfrissülni. 24 órás szolgálatomban szükség volt rá, hogy érezzem, fontos vagyok. És hogy természetes, ha szánok időt magamra, arra, hogy feltöltekezzem.
Emlékszem, mikor kezdett megváltozni a helyzet. Nem egy különleges lelki élmény hatására történt. A cipős boltban voltan, megálltam néhány csinos, „lányos” cipő előtt. Három kisfiú anyjaként tele volt az életem fiús, férfias holmikkal. Arrébb is mentem, ezek túl nőies lábbelik voltak. Két lépéssel odébb megálltam. Várjunk csak. De hát én nő vagyok.
Beraktam a cipőket a kosaramba, és eldöntöttem, hogy újra felfedezem önmagamat. Csak apróságokra volt lehetőségem, de ezek is segítettek túljutni a keményebb napokon. Minden nap igyekeztem kiszakítani pár percet önmagamra. Néhány csendes perc a bibliámmal vagy egy könyvvel a kertben, napi vásárlás egyedül, egy csésze kávé, friss virág a vázában, egy kis horgolás. Apró szépségtapaszok a káoszon, rövidke békepillanatok. Az életem ugyanolyan rohanás volt, de azok a percek mégis segítettek.
Voltak persze olyan napok, amikor a túlterheltséget, az alkalmatlanság érzését a 24 órás szolgálatra nem lehetett elfedni egy csésze gőzölgő kávéval. Mai igénkben Jézus a leghatékonyabb módszert mutatja be: elvonulás, egyedüllét – a Mennyei Atyával.
Semmi nem helyettesítheti azt a békét, amit csak Isten hozhat az életünkbe. Vannak azonban olyan életszakaszaink, amikor nem szabadulhatunk ki hosszabb időre a mindennapokból. Olyankor próbáljunk kreatívak lenni. Meg kell találnom a módját, hogy összekapcsolódjam Istennel, és feltöltsem a lelkemet a mindennapi tennivalók közepette is. Ezt senki nem teheti meg helyettem.
Mialatt gondoskodsz azokról, akiket szeretsz, ne feledkezz meg magadról sem. Értékes vagy, fontos vagy. Megérdemelsz egy kis törődést. Nagyszerű munkát végzel, szükséged van a felfrissülésre.
Nemrég megtaláltam azt a könyvet, és elmosolyodtam, mert az idő múlására figyelmeztetett, arra, hogy bizonyos távlatból nézve mindent másként látunk. Szükségünk van a kikapcsolódásra, hogy Isten szemével láthassunk, és megtaláljuk az Ő békéjét. Fel kell töltekeznünk, hogy legyen mit továbbadnunk másoknak. Ha kiürülnek a tartalékaink, ha kiszárad a lelkünk, mit adhatnánk nekik?



Uram, köszönöm, hogy belekerült a Szentírásba, hogy Jézus is elvonult néha. Segíts elfogadnom korlátaimat, elismernem szükségleteimet. Te tudod, mennyire kimerült vagyok néha, tölts fel újra, kérlek, frissíts fel Szentlelkeddel, mert ez a legfontosabb. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.06.19., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

21. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Idősek, elesettek

A mai napon fordulj oda a környezetedben élő idős, mozgássérült vagy elesett emberek felé.

Olvasd el: 1. Timóteusnak írt levél 5:4-8, Jakab levelének 1:27, Zsoltárok 71:9, Ézsaiás könyvének 46:4, Példabeszédek 16:31. verseit.

Elcsendesedésedkor imádkozz személyesen azokért az emberekért, akiket Isten a gondolatodba helyez. Kérj békét, biztonságot és boldogságot az életükre. Kérj lehetőségeket, hogy kifejezd feléjük szeretetedet, és bemutathasd nekik Krisztust. Olyan gyakran érzik magányosnak magukat ezek az emberek, különösen, ilyenkor, Karácsony környékén. Imádkozz azért, hogy Isten együttérző, szerető szívvel ajándékozzon meg, hogy ilyen lelkülettel fordulhass feléjük. 







(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

2017. december 20., szerda

20. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – A köszönet szavai

Fontos, hogy észrevegyük és méltányoljuk a lakókörnyezetünkben élő emberek munkáját, akik értünk dolgoznak. Gondolok itt a postásra, a tűzoltóra, az élelmiszerboltban dolgozókra, mindenkire, aki szolgáltatást végez.

A gyermekeink pedagógusairól se felejtkezzünk el, ők is meghatározó részei az életünknek.

Olvasd el: 2. Timóteusnak írt levél 2:1-4, Kolossébelieknek írt levél 3:17, Filipibelieknek írt levél 1_3-6. verseit.

Adj hálát Istennek ezekért az emberekért és a munkájukért. Kérd Istent, mutassa meg neked, hogyan tudnád megköszönni, méltányolni a szolgálatukat.



(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

Kérlek, szakítsatok félbe

„Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három; de ezek közül legnagyobb a szeretet.” 1Kor 13:13


Azt hiszem, a rendelkezésünkre álló legnagyszerűbb eszközt a tanúságtételre félre szoktuk tenni elfoglaltságunk miatt.
Nemrég épp a napi teendők látszólag véget nem érő listáját próbáltam gondolatban számbavenni. Tilosat jelző lámpánál álltam, mikor megszólalt a telefonom. Egy barátnőm hívott, s elkezdte panaszolni, hogy a kisfia otthon felejtette az uzsonnáját meg az iskolai egyenruhájához szigorúan hozzátartozó övet. Ideges volt, próbálta elérni a férjét, aki munkába menet letette a gyereket az iskola előtt. Barátnőm a nyűgös kisbabájával volt otthon egy nehéz éjszaka után, kimerülten az álmatlanságtól és a ránehezedő gondoktól.
A kisfia valószínűleg kap majd valamit enni a társaitól. De az öv hiánya, tudtam, komoly probléma. Fel fogják hívni az iskolából, mikor észreveszik, hogy nem teljes a gyermek egyenruhája, és utasítani fogják, hogy hozza be az övet. Kocsival kb. 20 percre lakik az iskolától.
Míg a lámpánál állva hallgattam a barátnőmet, jobbra néztem, ahol egy áruház állt. Ott lehet ilyen övet kapni. És élelmiszert is. Döntenem kellett. Tudnék segíteni? Igen, tudnék, de az amúgy is sűrű programomba ezt nem terveztem bele. Át kéne rendeznem a tennivalókat. Fogok segíteni? A barátnőm nem kérte, ő csak meg akarta osztani valakivel a gondjait, de tudom, mekkora áldás lenne számára, ha megtenném.
Ma már nem hagyom, hogy az elfoglaltságaim előnyt élvezzenek az isteni félbeszakításokkal és a szeretetalkalmakkal szemben. Tehát segítettem.
Nem tudhatom bizonyosan, csak sejtem, hogy a barátnőm Jézushoz fordult, Tőle kért segítséget. Kemény dolog egy sírós kisbabával álmatlanul tölteni az éjszakát. Nehéz újra rátalálni a rendszerességre, mikor a család élete egy új kis jövevénnyel lesiklik a megszokott pályájáról. Nehéz segítséget találni, mikor tudod, hogy mindenkinek rengeteg dolga van, s utálod zavarni őket.
Bevallom, nagyon feladatorientált vagyok, ezért nehezemre esik kifelé tekintgetni a megtervezett napi elfoglaltságaimból. De ott állva a lámpánál, felfedeztem a szünettartás fontosságát. Épp csak akkora szünetet tartani a rohanás közben, hogy meghalljam Jézus kopogtatását a lelkem ajtaján: „Meg tudnád tenni? Megtennéd? Úgy tedd, mintha ez lenne a mai napod legfontosabb feladata, nem pedig egy váratlan félbeszakítás.”
A Biblia szerint a szeretet életünk egyik legfontosabb parancsa. Amikor másokat szeretünk, Jézus üzenetét éljük meg. Figyeld, mit mond a 19. zsoltár 9. verse: „Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet. Útmutatása érthető, megvilágosítja a szemet.”
Hányszor és hányszor elmulasztottam, hogy szünetet tartva szeressem, földerítsem, megvilágosítsam a körülöttem élőket Jézusért? 
 

Édes Istenem, segíts, hogy ma szünetet tartsak, s eszembe idézzem, hogy a legnagyszerűbb tanúságtévő eszköz a kezemben az, ha egyszerűen elérhető vagyok a szeretet számára. Mutasd meg, hol adhatok szeretetet. Add meg a bátorságot, hogy elfordítsam tekintetemet gondosan megtervezett tennivalóim listájáról, és vegyem észre, ha engem akarsz felhasználni valamelyik gyermeked imájára való válaszadásra. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.12.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. december 19., kedd

Ki ez a fiú?

Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.


(Lukács 1:31)




Nagyon meglepődnél a válaszokon, ha megkérdeznéd ma az utca emberét, mit gondolnak a jászolban lévő csecsemőről.  Nem volt ez másként Jézus születéskor sem.


A szállásadót nem igazán érdekelte a születendő baba. Túlontúl elfoglalta a hatalmas tömeg amely megszállta a várost, és a nagy forgalommal járó üzleti haszon. Heródes megpróbálta elpusztítani az ünneplés lehetőségét. A pásztorok pedig csak azután tudták félretenni félelmeiket, miután megértették az angyal megnyugtató szavait, mely megmagyarázta a mennyei tűzijátékot, mely körbevette őket.
A bölcsek kíváncsiak voltak, rengeteg kérdés feszült bennük, és addig nem nyugodtak, míg azokra választ nem találtak. Mások pedig Simeonhoz hasonlóan várakoztak. Ismét mások, Annához, a próféta asszonyhoz hasonlóan, reménykedtek.  És voltak olyanok is, mint Mária és József, akik örültek a megszületett gyermeknek.

Az emberiség, nem sokat változott azóta, és az utca embere is a fentiekhez hasonlóan viszonyul a születés történetéhez. 
Te kihez hasonlítasz? A vendéglőshöz, aki túlontúl elfoglalt volt? Vagy mint a bölcsek, még mindig kutatod a válaszokat a kérdéseidre? Vagy talán megijedtél, mert az istállóban megszületett gyermek túl sokat kér tőled? Állj meg egy pillanatra, és gondold át, te hogyan reagáltad volna le Jézus születésének hírét akkor, ott, Betlehem utcáin?


Mert többféleképpen viszonyulhatunk az embert a bűnéből megváltó Üdvözítő születésének híréhez. De ezek a reakciók mit sem változtatnak a tényen, hogy mindaddig, míg a gyermek meg nem született, ez a világ sötétségben vesztegelt, reménytelenül elveszett állapotban volt. De nekünk egy Gyermek született, egy Fiú adatott számunkra! Ha ezt tényt a mélységében megértjük, akkor egyedül egyetlen méltó válaszunk lehet a hírre: Áldjuk és dicsőítjük Istenünket!


Uram, Jézus, örömmel és hálaadással szeretnék születésedre gondolni, hiszen reményt hoztál el erre a Földre, megszabadítottál bennünket a bűntől és annak szúró fájdalmától. Legnagyobb ajándékként, Immánuelként megszülettél számunkra.




(Forrás: Joni and Friends, Daily devotionals, What Child is This?, http://www.joniandfriends.org/  kép:pinterest.com)

19. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Békesség

A gyűlölettől megterhelt és megosztott világnak szüksége van Isten békességére. Kérd Istent, hogy a környezetedben az Ő békéjét tudd képviselni. Imádkozz azért, hogy Krisztus lelkületével tudd megélni a mindennapokat, azért, hogy kedvességgel és szeretettel tudj az emberek felé fordulni. Az esetleges konfliktus helyzetekben, pedig kérj bölcsességet Istentől, nem engedve, hogy az érzelmeid hullámai elsöpörjenek, hanem Krisztusba kapaszkodva tudj szilárd támasz és a békesség követe lenni.

Olvasd el: Kolossébelieknek írt levél 3:15, Zsidóknak írt levél 12:14., 1 Tesszalónikai levél 5:15. és Jakab levelének 3:18. verseit. 

Mai napon, az elcsendesedésedkor, köszönd meg Istennek a békességet, mellyel körbe vesz bennünket. Adj hálát a Békesség Fejedelmének a földünkre jöttéért, aki az örök békesség reményével és nyugalmával ajándékoz meg bennünket. Fordíts időt arra, hogy környezetedben élő emberek életében megvalósuló Isteni békéért imádkozz, és kérd Istent, hogy a Krisztustól származó, benne gyökerező békét képviselhesd, ott, ahova téged Isten helyezett.





(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

2017. december 18., hétfő

18. nap Légy világosság! – Ráhangolódás a Karácsonyra – Beteg gyerekek

Gondolj a beteg gyerekekre a mai napon. Sokan fekszenek most is a kórházak, klinikák osztályain. Ha lehetőséged adódik, látogass meg egy ilyen osztályt. Vállalj mese felolvasást, vigyél egy kis örömet a nehéz, küzdelmes mindennapjaikba. Vagy keress egy olyan alapítványt, aki ezt szívügyének tartja, és támogasd a munkájukat. 

Olvasd el: Máté evangéliumának 21:15-16., Zsoltárok 8:2., Máté evangéliumának 18:2-6., és a 10. verseit. 

Elcsendesedésedkor ne felejtkezz meg a beteg gyerekekről. Imádkozz azért, hogy Isten megerősítse, nyugtassa és erősítse őket. Imádkozz a szüleikért is, hogy az Úr támogassa őket, erőt, békét, bátorságot adva nekik az előttük álló úthoz. Az orvosokra, ápolókra is gondolj, hogy bölcsességet kapjanak a munkájukhoz, és kedvességgel, empátiával forduljanak a betegeikhez.






(crosswalk.com, fotó: pinterest.com)

A bátorítás ereje

„Légy erős és bátor! Ne rettegj és ne félj, mert veled van az Úr, a te Istened mindenütt, bárhova mégy.”Józsué 1:9


Iszonyodom a magasságtól. Nem bírom az erkélyeket, s ha egy hídon át vezetek, mindig szorosan az elválasztó korlát mellett haladok a belső sávban.
Egy baráti család segíteni akart, hogy túltegyem magam a magasságiszonyomon, és meghívtak minket egy falmászó centrumba. Megállt bennem az ütő, amikor beléptünk, és megláttam a 8 méter magas falat. Az edző igyekezett megnyugtatni, hogy kötelek, nyergek biztosítanak, nem eshetem le. Mielőtt kimondhattam volna, hogy „köszönöm, nem”, már alá is íratták velem a felelősségvállalási nyilatkozatot.
A nap végén, mielőtt haza indultunk volna, John és Laura megpróbálták rávenni nyolc éves kisfiúkat, Steve-et, hogy másszon fel a legmagasabb pontig – nyalókát, fagylaltot ígértek neki, ha sikerül. Steven félt a magasságtól, de nem akart gyávának látszani. A jutalom, a kihívás, meg a bizalom az apjában bátorságot öntöttek belé.
Csodáltam, ahogy nagy önbizalommal mászni kezdett. Eljutott 4 méterig, 5 méterig, 6 méterig. De ahogy nekiindult a következő szakasznak, felfogta, milyen messzire jutott. Félve lenézett, és sírva bizonygatta, hogy nem tudja folytatni. Aztán kiabálva hívta az apját, hogy segítsen.
Csakhogy az apja a kimerült 3 éves testvérkét ringatta, az anyja pedig a még csecsemőkorú legkisebbet etette. Az én nagyon bátor férjem nem volt a közelben, s felismertem, hogy Steve csak rám számíthat.
Hirtelen elöntött a bátorság és felkiáltottam neki: „Ne add fel, kincsem! Meg tudod csinálni! Jövök és segítek!” És már másztam is.
Rekordidő alatt jutottam a 6 méteres jelzésig, majd átlépve rajta, odaaraszoltam Steve mellé, hogy bátorságot öntsek bele. Megdicsértem, milyen messzire eljutott, Isten ereje segíteni fog a továbbhaladásban. Meglátja, érdemes kitartani, s megmutatni, mire képes. A szavaim, és az, hogy hittem benne, túlsegítette Steve-et a pánikon, sikerült egy magasabb célt, egy belső csúcsot kitűznie, ami többet ért a nyalókánál és a fagylaltnál: eljuthat valahová, aminek az elérése azelőtt elképzelhetetlen volt.
Furcsa, mennyire megfeledkeztem a saját félelmeimről, amíg valaki mást kellett bátorítanom. Rájöttem, hogy amilyen jutalommal őt biztattam, az rám is érvényes volt. Isten erejével meg tudom csinálni, és meg is csináltam!
Ez a lehetőség minden nap adott. Ahogy a fenti igében Isten Józsué mellé állt, és ahogy mellénk is áll, ugyanúgy mi is odaállhatunk a másik mellé az élet legnehezebb kihívásai közben, a legmagasabb legyőzendő akadályok előtt, biztatva őt: „Ne add fel, meg tudod csinálni! Itt vagyok, és segítek neked.”
Ha elfordulunk saját félelmeinktől, saját harcainktól, s valaki más szükségleteire figyelünk, egy időre megfeledkezhetünk a magunkéról. Míg bizonygatjuk Isten másoknak tett ígéreteit, megnő bizalmunk a nekünk szóló ígéretek igazságában.
Uram, köszönöm szavaid erejét, amik arra bátorítanak, hogy azzá legyek, akinek Te alkottál engem – hogy oda menjek, ahova hívsz, olyan lelki magasságokra jussak, ahova a te segítséged nélkül nem juthatok el. Bátoríts ma is Uram, és segíts, hogy én is bátoríthassak valakit. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today 2009.11.11.Renee Swope, www.proverbs32.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. december 17., vasárnap

Készen állsz az ünnepekre?

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.


(Lukács evangéliuma 2:16-20)



Készen állsz az ünnepekre? Néhányan, amikor meghallják ezt a kérdést, akkor izgatottan a gyönyörűen feldíszített, ínycsiklandó ételekkel roskadásig megrakott asztalra, ünnepi bevásárló túrákra, családdal együtt töltött időre, csillogóan csomagolt ajándékokra a karácsonyfa alatt....vagyis egy pazar ünnepre gondolnak.

Másoknak az ünnepek nehéz és megpróbáló időszakot jelentenek, amit inkább átvészelnek minthogy élveznének. Az Amerikai Stressz Kutató Intézet szerint 110 millió ember szed stresszel kapcsolatos gyógyszert hetente. Az ünnepi időszak alatt további egy millió ember küzd az ünnephez köthető nyomott hangulattal. Nagyon jól ismerem a depressziót és a benne rejlő fájdalmat. Az igazat megvallva állandóan küzdenem kell, hogy a vermébe ne essek...

A depresszió egy érzelmi, mentális, fizikai és lelki rendellenesség. Egy egyensúly zavar. Lehet, hogy a szervezetben lévő kémiai anyagok egyensúlyának zavara, vagy lehet egy eltemetett, elnyomott fájdalom, amellyel nem néztek szembe, és nem kezeltek. Esetleg helytelen dolgokba vetett bizalom és valódi segítséget nyújtani nem tudó forrásoknál keresett megoldás a probléma gyökere. Nagyon sok minden kiválthatja a depressziót. Ahhoz, hogy a depressziónkat kezelhessük, az első lépés az, hogy teljesen átadjuk életünk irányítását, és gyógyulásunk tervét Istennek, még akkor is ha nem látjuk vagy nem értjük egészen ezt a tervet, mert abban bizonyosak lehetünk, hogy Isten szívének vágya, hogy gyermekeit meggyógyíthassa és helyre állíthassa.

Bár nem nagyon szeretek tv-t nézni, néhány lakás felújító műsort szívesen végignézek. A legutóbbi adásban a lakberendező és a ház tulajdonosa megbeszélték a lakásra váró változtatásokat.
"Először is tennünk kell valamit azokkal az ablakokkal" jelentette ki a lakberendező. Mindaddig csodálkoztam, hogy ez áll a lista elején, míg meg nem láttam a házat. Az ablaküveg borzalmas árnyalatú arany volt. Az ablakokon keresztül nehezen szűrődött be a fény, és szinte lehetetlen volt átlátni rajta, ami egy sötét elszigetelt otthont eredményezett. A ház tulajdonosa megpróbált ellenkezni: "Nekem fontos a privát szférám, és attól tartok, ha bárki belát, akkor megszűnik ez az intimitásom." 
Amikor a depressziót kell kezelnünk, sokan ugyanígy éreznek.

Falakat építünk magunk köré, amin keresztül nagyon nehéz megközelíteni bennünket, mert úgy gondoljuk, hogy a barátság ára túl magas. Lelkünk ablakait telezsúfoljuk érzelmi kifogásokkal, hogy ne kelljen a fájdalommal szembenéznünk. Mindez sötétséget, magányt és a gyógyulás elmulasztott alkalmait eredményezi. Nem akarjuk megérteni állapotunkat, sem észrevenni a benne rejlő kincset, hanem egyszerűen meg akarunk szabadulni tőle. Sokan csak a felszínen szeretnék megérteni és kezelni a depressziót, és elutasítják, hogy szembenézzenek a fájdalmas emlékekkel, a nehéz kapcsolatokkal, vagyis azokkal a sérülésekkel, amelyek a sötétséget hordozzák. A legközelebbi kijáratot keressük, remélve, hogy megússzuk hogy kiismerhetők legyünk, mert túl magas árat kellene fizetnünk. Egy belső őszinteség nagyon fontos, hogy felfedjük, megértsük, és kezeljük depressziónkat. Ahhoz, hogy helyre tudjunk állni, először is őszintének kell lennünk magunkhoz. Mindaddig míg takargatjuk magunkat, addig nem tudjuk megérteni, vagy eredményesen kezelni állapotunkat, és ez nem csak az ünnepekre vonatkozik, hanem az év bármely időszakára is.

Az ünnepek sokszor az óvatosan helyén tartott leplet rántják le rólunk és kínosan elrejtett érzelmeket hoznak felszínre. Egy családtaggal való találkozás például fájdalmas kérdéseket támaszt fel, melyeket még nem kezeltünk, nem tettünk a helyére. A pénzügyi bizonytalanság arra vár, hogy elrabolja az örömünket és tönkretegye a békénket. A feszült időbeosztás kiszívja energiánk minden cseppjét, és a hamis elvárások miatt üresnek érezzük magunkat. Mielőtt még észrevennénk, egy sötét és sikamlós veremben találjuk magunkat. De ennek nem kell így lennie barátnőm! Itt az ideje, hogy tegyünk valamit ellene!

A Hálaadás ünnepe arra ad lehetőséget, hogy az évben megtapasztalt győzelmekre és örömökre fókuszáljunk, és hogy megosszuk ezt az örömet másokkal.

A Karácsony az új kezdet megünneplése lehet, ha arra gondolunk, hogy a jászolban lévő gyermek azért jött, hogy megmentsen bennünket, és egy igaz élettel ajándékozzon meg bennünket.

A sötétséget el lehet oszlatni, ha úgy döntünk hogy szembenézünk vele és kezeljük azt. Jelen pillanatban készülj úgy az ünnepre, hogy az öröm hozzáállását választod, a gondolataidat pedig a mennyre fókuszálod, és nem erre a földre. Ezt úgy teheted meg, hogy a szívedben Jézus Krisztust állítod a központi helyre.

Atyám, szeretném, ha ez az ünnep fénnyel lenne teli számomra, és nem sötétséggel. Kérlek segíts, hogy az álarcomat levehessem, és őszintén tudjak Hozzád és a családtagjaimhoz, barátaimhoz fordulni. Kérlek, adj bátorságot ahhoz, hogy engedelmes lehessek Hozzád minden ünnepi részletben. Adj szemet, hogy észrevegyem azokat az embereket, akiket elém hozol, és akiknek szükségük van a bátorításomra, mert ugyanazon az úton haladnak mint én. Atyám kérlek, hogy tégy engem alkalmassá, hogy a következő napokon Téged tudjalak dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.





Átgondolásra:
Szánj néhány percet arra, hogy visszagondolsz a 2016-os ünnepekre:


- Melyek voltak a legszebb percek számodra?
- Sorolj fel három változtatást, amit az idén mindenképpen szeretnél megtenni.
- Mi az első lépés ahhoz, hogy ezek a változások megtörténjenek?


Ezután olvasd el a karácsonyi történetet Lukács evangéliumának 2. fejezetéből az 1-16. verseket:


- Hogyan viselkedett Mária és József a Bethlehemi útjuk során?
- Hogyan reagáltak a pásztorok Jézus születésének hallatán. Mit tettek?
- Hogy írnád le Mária érzéseit és gondolatait? Jézus születéséről való gondolkodás hogyan változtathatja meg az ünnepekhez való hozzáállásodat?


Kérd Jézust, hogy segítsen neked, és adjon erőt a tervezett változtatásokhoz. Készíts listát a "tennivalókról" és azokról amiket "nem kell megtenned", hogy a lehető legszebb ünnepi napokat élhesd át. Vond bele a családtagjaidat is ennek a tervnek a kivitelezésébe






(Forrás: November 26, 2013. Are you ready for the Holidays? Mary Southerland)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com