Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2015. február 28., szombat

Egy aprócska magnyi hit

A negyedik éjszakai őrváltáskor odament hozzájuk Jézus a tengeren járva.

Máté 14:25

A hit lehetővé teszi, hogy bízzunk abban, amit nem látunk. John Shedd így fogalmaz: "A hajó biztonságban van a kikötőben, de a hajónak nem az a rendeltetése, hogy ott álljon." A hit vállalja a kockázatot, megragadja a láthatatlant, és képes elhagyni a biztonságos partot.

Mi azonban gyakran félünk a következményektől, és nem értjük az Isten által nekünk rendelt utat.

Gyakran a kudarctól tartunk.

Fontosabb számunkra a keresztény hírnevünk, és az, hogy elfogadjon bennünket a környezetünk, mint hogy engedelmesek legyünk Istennek.

De mindaddig, míg önző módon önmagunk körül forgunk, és az ellenségnek sikerül lefoglalnia bennünket ily módon, addig a hitünk nem lehet gyümölcsöző.

A valódi hit természetes velejárója a cselekvés, a tenni akarás, azonban addig, míg fel nem szabadulunk, át nem adjuk magunkat ennek a fajta hitnek, csak egy helyben toporgunk.

Tudtad, hogy az afrikai antilop 3 méter magasra és 9 méter hosszan tud ugrani? Ezeket a csodálatos állatokat mégis kerítés mögé tudják szorítani az állatkertben, mégpedig azért, mert az antilop csak akkor ugrik, ha látja, hova fog érkezni. Nagyon meg tudom érteni őket...

Mert sokan vallják, hogy hisznek Istenben, és szavának erejében, de nem merik megragadni Isten cselekvő erejét az életükben. Ha azonban nem hiszünk abban, hogy Isten megtartja ígéreteit, akkor nem járunk valódi hitben.

Milyen könnyű az értelmünkkel megragadni az igazságot: egy hatalmas Istent szolgálunk, aki szeret bennünket, és akinek csodálatos terve van az életünkre vonatkozóan. Ez a hit azonban nem sokat ér mindaddig, míg az igazság gyökeret nem ver a szívünkben, és meg nem változtatja életünket.

Mert, ha gyakorlatba nem tudjuk átvinni a hitünket, akkor az nem is valóságos hit.

Ha nem merünk hitben lépni, akkor elmulasztunk sok mindent, amit Isten ajándékként tartogat az életünkben.

Egy anekdota szerint Will Rogers felkereste barátját, Eddie Cantort, és tanácsot kért tőle. Will szeretett volna a szerepében néhány fontos dolgon változtatni, de aggódott, hogy milyen hatással lesz az egész darabra, hogyan fogja érinteni a mű egészét. Eddie Cantor így válaszolt: "Miért nem mersz kimászni az ág végére? A gyümölcs pedig mindig ott terem." Ez az igazság a hitre is vonatkozik.

Mert a hit elhiszi, hogy Isten képes, akar és kész arra, hogy az Ő csodálatos tervét véghezvigye bennünk és általunk.
Jézus Krisztus élete testesíti meg az Atya az életünkben munkálkodni vágyó akaratát.

A tanítványok személyesen megtapasztalták az Isten gyermekeit megmenteni vágyó szándékát. Máté evangéliumának 14. fejezetében leírtak szerint, a viharban mégis megkérdőjelezték az Atya megmentő szeretetét.

Segítségért kiáltottak félelmükben? Igen!

Megérkezett a segítség? Igen!

Jézus a vízen járva ment a tanítványaihoz reggel három és hat óra között, az éjszaka legsötétebb időszakában. Gyakran vágytam arra, hogy bárcsak én is abban a hajóban lehettem volna a tanítványokkal, Jézusra várva. Elképzeltem a repkedő kérdéseket és panaszáradatot:

"Miért küldött a tengerre bennünket Jézus, amikor tudta, hogy ilyen magasak lesznek a hullámok?"

"Hol van Jézus? Miért nem siet jobban, hogy megmentsen bennünket?"

"Miért nem csendesíti le a hullámokat, hiszen már korábban megmutatta, hogy ez nem jelent problémát neki?"

"Egész nap szolgáltam az embereket, és ezt kapom jutalmul?"

"Tényleg el fog jönni? Olyan bizonytalan vagyok!"

Ismerősen csengnek ezek a kérdések? Számomra mindenképpen.

Készek vagyunk elhinni azt a hazugságot, hogy Isten haragszik ránk, és és épp ezért nem fogja megáldani az életünket, vagy nem fog a szükségleteinkről gondoskodni. Ezzel szemben az az igazság, hogy Isten készségesen vár, hogy kiáraszthassa szeretetét és áldásait a hittel teljes életünkre. A Zsidókhoz írt levél szerint a hit mindig Istent tiszteli, és ezt a hitet Isten mindig megbecsüli.

Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.(Zsidókhoz írt levél 11:6)


Szerintem a probléma egyik része az, hogy nem tudjuk az "áldás" szót a valódi értelmében megragadni. Mert az áldás nem mindig könnyű, fájdalommentes, egyszerű, kényelmes, vagy az elvárásaink szerint való. Az áldás gyakran a nehézségek titkába van csomagolva.

Egy fontos igazságot tanultam meg az áldásról. Minden, ami arra késztet bennünket, hogy Istenhez kiáltsunk, áldás az életünkben. Miért? Azért, mert amikor kétségben és nehézségben vagyunk, amikor nincsenek válaszaink, és úgy érezzük minden reménytelen körülöttünk, akkor Istenhez kiáltunk.... és ekkor Ő mindig megjelenik. Nem azért, mert megérdemeljük a jelenlétét vagy kegyelmét, hanem azért mert egy aprócska magnyi hittel Hozzá fordultunk.

Atyám, egy aprócska magnyi hittel jövök most Hozzád. Szeretnék Benned bízni, Uram. Szeretnék hitben járni, tudva azt, hogy Te minden ígéretedet megtartod. Segíts kérlek a hitetlenségemben, Uram. Jézus nevében, Ámen


(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, Used with permission, Mary Southerland A Tiny Seed of Faith http://www.girlfriendsingod.com/2015/a-tiny-seed-of-faith/ )

2015. február 27., péntek

Az Aratás...


Vigyázat: az értelem dolgozik

„Én sem ítéllek el,” – mondta Jézus. „Menj, és többé ne vétkezzél.” 

Jn 8:11

„Hé, újrakezdést kérek!”- kiabálta. A nap pontosan a szemébe sütött, amikor szerválta a labdát. Nem látta, hogy egyenesen az ellenfél kezébe repül. Érdekes volt a csapattársak reakcióit hallgatni. Volt, aki egyetértett, adják meg neki az újrakezdés esélyét. Mások csak morogtak. „Elbénáztad! Lúzer!” A középiskolai röplabdameccs Jézus életének egy eseményét juttatta eszembe.

Egy szokásos, tanítással töltött napon Jézus épp a Megváltóról szóló igazságot osztotta meg hallgatóival. A farizeusok megakasztották az előadást: berángattak egy házasságtörésen ért asszonyt Jézus elé.

Ennek a nőnek jól látható, nyilvánvaló bűne volt. Rajtakapták. Könnyű dolguk volt a törvényhozóknak, csak meg kellett ragadni ezt az életet, és a tömeg elé állítani. Meg volt a maguk célja azzal, hogy berobbantak a színre, de Jézus fejtetőre állította szándékaikat.

Mikor ezek a pöffeszkedő törvényhozók megkérdezték Jézust, meg kell-e kövezni az asszonyt, „Jézus lehajolt, és írni kezdett a földre az ujjával”.

Figyeled, hogy reagált a konfrontációra? Csenddel. Értelme dolgozott, de a szája nem. Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus minden döntésénél az Atyához fordult, mielőtt lépett volna. Miért tenne most másképp?

Bizonyára mindnyájan hallottuk már a jó tanácsot, hogy számoljunk tízig, mielőtt első mérgünkben kimondott „érveink” lehetetlenné tennék a folytatást, mégis megállnék egy pillanatra, hogy megvizsgáljuk, mit is tett itt Jézus. Valóban csak „tízig számolt”?

Jézus napirendjét épp felborította egy csapat önelégült vezér. Jézus az igazságot akarta tanítani, most alkalma adódott, hogy élje azt. Gyors reagálás helyett megnyomta a szünet-gombot, miközben a farizeusok folytatták a tüzelést. Jézus nem sietett a válasszal.

Elképzelem, hogy lehajlás közben az Atyához fordult. Látta az összetört asszonyt, hallotta a vádló tömeget, de figyelme az igazságra irányult. Az igeszakasz elmondja, hogy nem egyszerűen felállt, hanem felegyenesedett. Jézus ismerte a testbeszédet. Mozdulatának üzenete az volt, hogy most valami szívig hatoló közlés következik.

Tudósok gyakran úgy értelmezik a jelenetet, hogy Jézus a földre jegyzetelte a jelenlévő rágalmazók bűneit. Szavai: „az vesse rá az első követ, aki nem követett el bűnt közületek” hosszú ideje az első fénysugár volt, amit ez az asszony megpillanthatott. Valaki értéket talált benne a hálószobán kívül is.

Képzeljük el, milyen indulathullámok áradtak szét a lelkében. Megcsillant a remény a körülmények ellenére. Aztán Jézus felegyenesedett, és hozzá beszélt. Közölte, hogy ő sem ítéli el, de abba kell hagynia bűnös életét. Megkapta az újrakezdést!

Érezted már valaha, hogy újrakezdést szeretnél kérni? Én igen. Én is átéltem a reményvesztettséget. Bizonyíthatom, Jézus a második esély mestere. Számtalan helyen szerepel a Bibliában, hogy nemcsak a fizikai halálból támasztott fel embereket, de sokakat életre keltett, akik spirituálisan vagy érzelmileg halottak voltak.

A Róm 3:10-ben idézi Pál apostol: „Nincs egy igaz ember sem”. Jézus azt akarja, hogy vedd észre, nem vagy egyedül. Ha körülnézel, és úgy gondolod, rajtad kívül mindenki másnak rendben van a szénája, akkor ez a történet hozzád szól. Nincs egy igaz ember sem, egyetlen egy sem! Mindenkinek megvannak a maga bűnei, csak némelyikükéi esetleg kevéssé látványosak. Jézus ismeri a szívedet. Látja a küzdelmeidet. Tudja, mi fertőzi az életedet.

Hol állsz ebben a történetben? Te vagy a reményt kereső parázna asszony? Vagy az ítélkező öntelt vezér? Ott vagy a háttérben, a csendben, feszülten várakozó tömegben? Ebben a történetben egyetlen bűntelen ember van. És ő kegyelmet ad.

Jézus bemutatta, hogyan éljük az igazságot. Csendben keresd az Atya útmutatását. Gondolkozz, mielőtt megszólalsz. Aztán egyenesedj fel, és éld megváltott életedet.

Azért jött Jézus, hogy megadja neked a második esélyt. Az újrakezdést. Hallgatni fogsz a szavára?

Drága Jézus, szükségem van az újrakezdésre az életemben. Lehet, hogy mások nem látják a bűnömet, de Te tisztában vagy vele. Hallgatni akarok Rád. Tisztíts meg, kérlek, és taníts meg felegyenesedni, és megváltott életet élni. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2010.03.26.Luann Prater, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 26., csütörtök

Mielőtt megtennéd a következő lépést, állj meg és kérdezd meg magadtól... imádkoztam érte? 
Karen Ehman

Csendes nap Jézussal

Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért, mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.


Zsolt. 107:8-9.

Mikor új lakó költözött a szomszédba, Caroline összetoborozta a környékbelieket, hogy meleg fogadtatásban részesítsék az új lakótársat. Barátnőjével közös ünnepséget szerveztek a lakóközösség új tagjának fogadására. Caroline felhívta az új szomszédot, de nagy meglepetésben volt része: közeledésére gyanakvás volt a válasz.

„Miért akar nekem vacsorát adni?” kérdezte az új lakótárs. Caroline elmagyarázta, hogy a környéken ez a hagyomány, vacsorát adnak, ahol személyesen találkozhatnak az új lakóval. „Tudja, mit? – válaszolt a szomszéd. – Majd felhívom, ha éhes leszek” – s lecsapta a kagylót.

Elgondolkoztam, hányszor bánunk így Istennel, mint ahogy Caroline-nal bánt a szomszédja. Isten minden nap megterít nekünk, s hívja a benne hívőket, hogy töltekezzenek. Feltettem magamnak a kérdést: Hányszor fordul elő, hogy elfutok Isten asztala mellett, s a vállam fölött visszaszólok: „Majd jövök, ha megéheztem!”

Azt hiszem, jóllakott vagyok, de Isten tudja, hogy csak nem veszem észre az éhségemet. Szükségem van arra, hogy naponta jóllakjam Isten asztalánál. A Lukács 1:53-ban olvassuk: „Az éheseket betöltötte jókkal, de a gazdagokat üresen küldte el”.

Bár olyan szívem lenne, amelyik naponta úgy közeledne Hozzá, amilyen valójában: éhesen, szegényen. Meghív, hogy gazdagon és feltöltve távozhassam Tőle. Csodálatos megújulás! Isteni élvezet!

Létfontosságú, hogy naponta találkozzunk Istennel, de Ő néha személyesebb, hosszabb találkozóra hív. Irigylem egyik lelkészünket. Évente elvonul egy hétre. Csendes, egyszerű helyre megy, ahol egy hetet Jézussal tölthet. Talán majd ha felnőnek a gyermekeim, s a házimunka kényszere nem tart vissza, én is meg tudom ezt engedni magamnak. Ám nemrég, Isten valami hasonlóan csodálatos lehetőséget mutatott nekem kicsiben. A gyülekezetünkbe vonultam vissza egy félnapos elcsendesedésre, míg a gyermekek iskolában voltak.

A lépcsőn felfelé menet ideges voltam. Imádkoztam már órákon át együtt másokkal, de sohasem töltöttem ennyi időt kettesben Istennel. Lesz mit mondanom Neki? Fog hozzám szólni a csendben? Lesni fogom a percek lomha múlását? Közömbösen, csalódottan fogok távozni?

A nap végére minden kérdésemre választ kaptam. Isten várt engem. Imádságban, bibliaolvasásban, dicsőítésben telt a nap. Isten a csendben útmutató szavakat mondott nekem. Azért jöttem, mert éreztem, tudtam, hogy éhes vagyok, és Ő hűségesen betöltött engem.

Most már évente kétszer tervezek ilyen mini-csendesnapot Jézussal. Rohanással teli életünkben szükség van néha hosszabb időre elvonulni Őt szemlélni. Még mindig vágyom egy csendes helyen töltött hétre, de közben a tanítás alatti együttlétben sütkérezem, ahol megújítom kapcsolatomat Istennel, és ünneplem az Ő jóságát!

Segíts, Uram, hogy mindig tudatában legyek jóságodnak! Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2010.03.03.Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 25., szerda

Jézustól szeretettel-A nehéz időkre

"Ebben a türelmetlen világban az Én szeretetem türelmes és megértő. Szeretetem gyengéd és kedves, amikor az emberek durvák és érzéketlenek. Az Én szeretetem megvigasztal a szomorúság idején, és társa lesz a magányosnak. Szeretetem világosságot visz azoknak, akik összezavarodtak, pihenést ad a megfáradtaknak, segít a rászorulóknak, és megújítja az erejét azoknak, akik úgy érzik, nem tudnak tovább menni. Szeretetem békét jelent az élet viharai közepette.
Az én szeretetem meggyógyítja a beteg testet, összerakja az összetört szívet és gyógyulást hoz. Szeretetem elűzi a feszültséget, az aggodalmat, és a stresszt. Hittel és bátorsággal váltja fel a félelmet, reménnyel a kétségbeesést. Szeretetem maga a fény, elűzi a sötétséget. Szeretetem bármilyen mélységig elmegy, hogy megmentsen, bármilyen távolságot megtesz, hogy megszabadítson. Semmi sem állíthatja meg. Nincs olyan probléma, amit az Én szeretetem meg ne tudna oldani.
Szeretetem különleges ajándék számodra. Mindig a rendelkezésedre állt, és a jövőben is elérhető lesz. Ugye elfogadod?"

(Jézustól szeretettel-A nehéz időkre, 4. old.)

Isten kézben tartja a dolgokat

 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?


Kedves Barátnőm, nem tudom, hogy mit tartogat számodra a mai nap, egy dologban azonban bizonyos vagyok: Isten nem aggódik vagy lepődik meg a történéseken. Ő kézben tartja dolgaidat.

Az elmúlt június egy teljes káosz volt számomra. Azzal kezdődött, hogy valaki létrehozott egy Facebook oldalt a nevemben, használva a képeimet, adataimat.

Az oldal nagyon eredetinek tűnt, a csaló a nevemben pénzt kért egy látszólagos jó cél érdekében: pénzt akart gyűjteni egy harmadik országban lévő árvaház megsegítésére. Hála érte, az egyik blogolvasóm hívta fel a figyelmemet a csalásra. Sikerült elérnem, hogy Facebook megszüntesse az oldalt. (itt jegyzem meg, hogy SOHA SEM fogok kérni tőletek pénzt, tehát ha egy e-mailt kapnátok a nevemben, akkor már előre szólok, hogy nem tőlem érkezett.)


Ezután leestem egy létráról, miközben egy fa ágait igyekeztem lemetszeni, súlyosan megsérültem azóta is bicegek, nehézkesen mozgok.

Néhány nappal később egy aranyos kis szteroidos injekciót kaptam a vállamba, csonthártya gyulladásom miatt. Bizony fájdalmas volt a kezelés, remélem ez volt az első és az utolsó ilyen tapasztalatom.

Az élet zajlik körülöttünk. Ahogy Mary Southerland mondja: "Az élet nem más, mint a mindennapok történései." Egy dolog azonban sziklaszilárdan biztos: Isten mindvégig mellettünk áll...Belé vethetjük a bizalmunkat! Mert Istent soha sem akadályozta a múltunk, nem lepődik meg a jelenünkön, és nem aggódik a jövőnk miatt sem.

Szeretném a mai napon megosztani veletek Shadrach Meschach Lockridge pásztor tanításának egy részletét, melyet 20 éve hallottam. Beszéde közben elkezdte felsorolni Isten különböző neveit. Ahogy olvasod a jellemzéseket, ne feledd, Isten kezében tartja a megoldást minden egyes élethelyzetedre, a forrásokat minden szükség megelégítésére, és a gyógyító balzsamot minden fájdalmadra.

Itt van tehát a kérdés, amit Shadrach testvér feltett gyülekezetének azon a bizonyos vasárnap reggelen, évekkel ezelőtt:
Ismeritek a Királyomat?

Az én Királyom királyként született.

Ő a zsidók és  Izráel királya.

Ő az Igazság Királya, Ő minden idők felett álló Úr.

Ő a menny Ura, a dicsőség Királya.

Ő a királyok Királya, és az uraknak Ura.

Dávid azt mondta, hogy a menny a Úr dicsőségét hirdeti.

Az égbolt hirdeti az Ő kezei munkáját.

Az én Királyom az egyetlen, akinek korlátlan szeretetét nem lehet mértékegységgel meghatározni.

Nincs olyan távolra látó teleszkóp, mely bemérhetné az Ő gondoskodásának határait.

Nem lehet korlátok közé szorítani a ránk áradó áldásait.

Ő végtelenül erős, és teljesen megbízható.

Ő az örökkévalóságig hűséges, és kegyelemmel teljes.

Ő bizonyítottan hatalmas, és személyválogatás nélkül kegyelmes

Ő Isten Fia.

Ő a bűnösök Megváltója.

Ő hozzá nincs hasonló, Ő mindenek felett való.

Ő az általad kigondolt jó tulajdonságokat mind-mind túlszárnyalja.

Ő az egyetlen, Aki a szükségleteidről igazán gondoskodni tud.

Ő erőt ad a megfáradottnak.

Ő odahajol a megkísértetthez és erőtlenhez.

Ő együtt érez, megment, meggyógyít.

Ő megtisztítja a leprásokat, megbocsátja a vétkeket.

Az adósoknak elengedi a tartozásukat, a megkötözötteknek szabadulást hoz.

Ő az én Királyom!



Elolvasva a fenti sorokat, szerinted van olyan dolog az életedben, mely Isten számára nehezen megoldható lehetne?

A mai napon rám váró események közül minden egyes dolog már átment előtted Uram. Itt vagy velem, támogatsz, körbeveszel engem, és vigyázol rám. Nem fogok a mai napon aggódni, mert tudom, hogy kézben tartod az eseményeket. Köszönöm, Istenem.
Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: http:Girlfriends in God Daily Devotionals, God's got this, Sharon Jahnes, /www.girlfriendsingod.com/2015/gods-got-this/)

2015. február 24., kedd

Ott a kegyelem

„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.”


Zsid 4,6

„Lehet, hogy Istennek egyszer elege lesz a siránkozásaimból?”
Nemegyszer feltettem már magamnak ezt a kérdést hosszú évek óta tartó küzdelmem során a hangulati étkezési problémámmal.
Volt úgy, hogy szűkölve könyörögtem Hozzá, máskor dühös voltam,  gyakran nem foglalkoztam vele. És azon aggódtam közben, hogy elhasználom az összes Istentől nekem járó kegyelmet.
Úgy éreztem, indokoltan mondhatná, hogy „Most már elég! Tűnj a szemem elől. Belefáradtam a nyavalygásaidba. Oldd meg magad a problémádat!” Addig legalábbis így gondoltam, míg újra nem olvastam Isten irgalmasságának „első történetét” friss szemlélettel.
Gyakran úgy gondoljuk, hogy Isten kegyelme a kereszten kezdődött. De most, hogy egy rossz szokásokkal küzdő ember szemével olvastam a bibliai történetet, felismertem Isten kegyelmének megnyilvánulását már a legeslegelején, a Paradicsomban.
Ádám és Éva engedetlenek voltak, ettek a tiltott gyümölcsből, és ezzel rászabadították a bűnt a világra. Isten intézkedett a következményekről, többek között kiűzte őket az Édenkertből (1Móz 3). Az első emberpár úgy érezte, túlfeszítette Isten kegyelmének húrját. Hisz kirakta őket a kertből.
Eddig valahányszor olvastam ezt a történetet, mindig úgy értelmeztem, hogy Isten büntetésből kergette ki őket a Paradicsomból. Csalódott bennük. Azt adta nekik, amit megérdemeltek. Pedig tévedtem. Áthelyezésük nem elutasításból, hanem kegyelemből fakadt.
Gondoljunk bele. Két különleges fa volt az Édenkertben a gyümölcsfák között. Az egyik a jó és rossz tudásának fája volt, ennek a gyümölcsétől volt eltiltva az ember. A másik fa az élet fája volt. Ennek gyümölcse adott állandó életet Ádámnak és Évának – betegség nélkül, halál nélkül, petyhüdt testrészek nélkül. (Na jó, ez utóbbiban nem vagyok biztos, de legalábbis a mennyországot e nélkül képzelem el.)
Nem is ez a lényeges. Amikor ettek a jó és rossz tudásának fáján termett gyümölcsből, megjelent a bűn. Ez pedig mindent tönkretett. Isten tökéletes szeretetének és gyöngéd irgalmának jele volt, hogy ezen a ponton kiutasította Ádámot és Évát a kertből. Nem szabadította rájuk haragját, nem torolta meg tettüket. Menniük kellett.
Ha megengedte volna nekik, hogy maradjanak, továbbra is ettek volna az élet fájáról, és örökké éltek volna a bűnben dagonyázva. Fetrengve a rosszban, ami a bűn következménye: betegségben, félelemben, szenvedésben, Istentől elszakítottságban.
Sorsuk vég nélküli, szégyenben, bűnben állandósult élet lett volna.
Isten ezt nem bírta elviselni azok sorsául, akiket szeretetből teremtett. Szeretete döntött úgy, hogy menjenek el, és ezzel lehetővé tette, hogy meghalhassanak. Ily módon részük lehessen a feltámadt életben, melyet majd egyszer Fia a rendelkezésükre bocsát.
Romlásból az üdvösségbe.
Istennek nem fogyott el a kegyelme az emberiség hajnalán. És nem fog elfogyni kegyelme irántad vagy irántam sem. Ő nem akarja, hogy örökre a bűn vagy a kétségbeesés fogságában legyünk. Nem teremtett mérgében úgy, hogy állandóan habzsolni akarjunk, vagy más bűnös vágyaink legyenek. Inkább szeretetét jelzi, hogy megengedi, hogy küzdelmünk a vágyainkkal egy lélekállapot testi jelzése legyen.
Tőlünk is azt kéri Isten, hogy menjünk el máshová, egy új helyre, és ott megtaláljuk a kegyelmet.
Fogadd hát el a kegyelmet, hagyd, hogy elmosson minden szégyenérzetet és bűntudatot egészségtelen döntéseid miatt, amik miatt már régóta gyötröd magad. Igen, dolgozni kell rajta, haladni kell, de tiszta lappal indulhatunk neki.
Ez a kegyelem, Isten szeretetének felfoghatatlan mélysége megnyugtat. Reményt lehel a rettegésembe. Bizalmat a kétségeimbe.
Mikor tehát tovább botladozom az úton, tudni fogom, hogy ez a kegyelem a rendelkezésemre áll, és újra meg újra fordulhatok hozzá. Minden alkalommal meg tud nyugtatni, le tud csillapítani.

Uram, köszönöm kegyelmedet. Segíts, hogy számítsak Rád mai küzdelmeim során is. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Lysa TerKeurst: A Grace Place, Encouragement for today, 2014.02.20. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 23., hétfő

Közvetett kár

„Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” 

Zsolt 147,3

Van egy repedés a házunkon. A bejárati ajtó fölött az ajtókerettől a mennyezetig. Nem olyan régi a ház, ezért megkérdeztem, hogy történhetett ez, s a válasz az volt: közvetett kár.
Közvetett kárnak azt nevezik, ami véletlenül történik, nem lehet előre számítani rá. Ki gondolta volna, hogy szépséges, légkondicionált otthonom falát kívülről a napsugarak meg tudják repeszteni? Pedig ez történt.
A tavalyi az eddig feljegyzett legforróbb nyár volt, az alapozás körüli kiszáradt föld feszítette a keretet, ami továbbadta a nyomást a falaknak, ahol aztán megjelent a repedés.
A közvetett kár a családban is ki tud alakulni, ha valami sérülés ért bármikor az életünk során.
Valamelyik szülőd éreztette veled, hogy nem vagy méltó a szeretetére, és ezért felcsattansz vagy kiborulsz, ha a gyermeked nem eszi meg az ételt, amit gondosan elkészítettél neki.
Valakiben nagyot csalódtál valamikor, és ennek hűséges férjed fizeti meg az árát, akinek minden egyes nélküled töltött percéről számot kell adnia, és újra meg újra bizonygatnia kell hűségét.
Zsenge lelkedet negatív kritika érte, ezért felnőttként nem tudod elhinni, mennyire értékes vagy Isten szemében.
Közvetett kár. Ez mind az.
Én is szenvedtem tőle éveken át. Múltbeli sérüléseim miatt könnyen indulatos lettem, vagy visszahúzódtam a szeretet elől. Máskor erőm megfeszítésével küzdöttem, hogy megfeleljek Istennek, aki pedig olyannak szeret, amilyen vagyok.
A Zsolt 147,3 azt ígéri, hogy Isten ki tudja javítani ezeket a sérüléseket. Gyógyítása elején rávilágított, hogy nem a repedések tekinthetők a valódi problémának. A viselkedésem, az alkalmatlanságom, a küzdelmem a kegyelemért ezek csak felszíni jelek voltak.
Az alapprobléma akkor keletkezett, mikor egy kicsi leány hiába igyekezett elkerülni a bajt, hiába tett meg mindent, hogy békesség legyen körülötte, bármivel próbálkozott, kudarcot vallott. Így tanultam meg aztán, hogy elrejtőzzem, hogy védekezzem, és más egészségtelen viselkedésformákkal óvjam magam.
Ismerős?
Ahogy levettem tekintetem a látható repedésről, és megnyitottam szívemet Isten előtt, láthatóvá vált a kár eredeti forrása, amit kezelni kell, amit meg lehet gyógyítani. Minél jobban átitattam a régi sebeket Isten igazságával, annál több repedést fedeztem fel, de már más megvilágításban láttam őket. Isten elkezdett meggyógyítani.
Az, hogy egy gyermek nem eszi meg a szeretettel készített ennivalót, nem minősíti az anya, a nagymama személyét, nem ettől függ az értéke. Ez csak egyike az anyasággal járó sok-sok kis problémának, amit meg kell oldani.
Az, hogy valaki valamikor nagy csalódást okozott, annál értékesebbé teszi az ajándékot, amit egy hűséges férj jelent.
A régi kemény szavak, amik zsenge lelkedet érték, csak fölerősítik az ige szépségét, ami újra meg újra biztosít Mennyei Édesapád végtelen, feltétel nélküli szeretetéről.
A repedést az ajtó fölött betapasztottuk. Elhatároztam, hogy jövő nyáron, ha újra hosszan tartó forróság-szárazság jön, locsolni fogom a házunk alapját. Ami meg engem illet, a lelkem szilárd és biztonságos,azért, mert Jézusra épül, és ez az alap közvetett ajándékforrás a házasságom, a gyermekeim és unokáim számára és az Istennel való kapcsolatomban.

Drága Jézus, régebben a repedésekkel foglalkoztam, a cselekedetekben, viselkedésben megnyilvánuló felszíni jeleket akartam megoldani. Ma már tenyeremre tett szívemet nyújtom Feléd. Te látod a sérülések forrását. Köszönöm, hogy bekötözöd sebeimet, meggyógyítasz, s elkísérsz az egész-séghez vezető úton. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Suzie Eller: Collateral Damage, Encouragement for today, 2013.02.15.,  www.proverbs31.org/devotions fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 22., vasárnap

Egy ima a várakozás időszakában

Éppen a várakozás időszakát éled meg? Talán egy munkalehetőségre, gyógyulásra, egy kapcsolat helyreállítására vársz, vagy bölcsességért kiáltasz, mert nem tudod, hogyan tovább? Ezt az állapotot mindannyian ismerjük gyakran fel-felbukkan az életünk során. Ennek ellenére, amikor éppen benne vagyunk, nagyon bele tudunk fáradni a várakozásba. Szívünket gyakran leterheli az aggódás és kétségeskedés. Még az a kísértés is átfut a gondolatainkon, hogy Isten elfeledkezett, vagy talán lemondott rólunk.

A Zsoltáríró is jól ismerte a várakozás idejét. Felkiáltásával igazán azonosulni tudunk: Meddig tart ez, URam? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem? (13:1) Dávid az Úrhoz kiáltott, és nekünk is így kell tennünk. Ha épen a várakozás állapotában vagy, ez az ima neked szól:

Mennyei Atyám,
Úgy jövök eléd, hogy szívem leterhelt a különböző gondolatokkal és érzelmekkel. Ideges és zavarodott vagyok, mert nem tudom merre forduljak, milyen irányba lépjek. Gyengének és elveszettnek érzem magam. Erőtlen vagyok. Aggódom, hogy mit rejt a jövő, és képes vagyok-e elhordozni majd az eseményeket. Legbelül azon gondolkodom, hogy még meddig tart ez az állapot? Egész életemben hordoznom kell ezt a terhet? Miért kerültem egyáltalán ebbe a helyzetbe? Mi történik, Uram?  De legfontosabb kérdésem, hogy hol vagy, Istenem? Miért nem válaszoltál a segélykérő kiáltásaimra?

Annak ellenére, hogy így imádkozom, nagyon jól tudom, hogy pont ott vagy, ahol megígérted. Soha sem hagytál el engem, és soha sem fordultál el tőlem. Meghallod a kiáltásomat. Sőt, még mielőtt kimondanám a gondolataimat, Te már előre ismered azokat, Uram. Te pontosan tudod, hogy mi történik éppen velem, miért vagyok ebben az élethelyzetben, és mit tartogat számomra a jövő. Minden dolog a Te szent gondoskodásod és vezetésed tudtával történik. Még a hajam szálát is számon tartod. Semmi sem lep meg vagy vagy ér váratlanul Téged. Még ez sem amiben éppen vagyok. Bocsásd meg a kétségeimet, félelmeimet, aggodalmamat. Bocsásd meg türelmetlenségemet, miközben várakozom. Bocsásd meg, hogy megkérdőjelezem a számomra rendelt utadat.
Bocsáss meg azért is, hogy nem kerestem jelenlétedet, hanem engedtem, hogy az előttem álló küzdelmek tudata nagyobbá tornyosuljon, mint kegyelmed és irgalmad.
Tisztítsd meg szívemet mindattól, melyek eltávolítanak Tőled.
Mutasd meg, amikor a saját magam istene, a saját magam megváltója akartam lenni. Mutasd meg nekem azokat a bálványokat, melyeket szolgálok és tisztelek, és akiket Teeléd, az egyedüli igaz Isten elé helyeztem. Mutasd fel kérlek azokat a dolgokat, melyekhez egészségtelenül ragaszkodom, amelyekről azt tartom, hogy mindenképpen fontosak a boldogságomhoz, vezess el a bűnbánatra, és segíts, hogy el tudjak fordulni azoktól.
Benned szeretnék bízni, kérlek segíts az én hitetlenségemen! Segíts meglátnom, hogy érdemes a Te időzítésedre várnom. Ahogy a próféta is megfogalmazza Jeremiás siralmaiban: " Jó csendben várni az ÚR szabadítására." (3:26) 
Miközben várakozom, segíts emlékeznem arra  a kegyelemre, melyet Krisztus munkája által megkaphattam. Segíts kérlek emlékeznem arra, hogy az a kegyelem, mely megmentett a keresztnél, velem lesz a mai napon is. Ez a kegyelem működik bennem most is, formál és farag, hogy Krisztushoz hasonlóvá válhassak.
Függetlenül attól, hogy mi történik velem, vagy a jelenlegi körülményeim ellenére is, jól tudom, hogy biztonságban vagyok a Te szárnyaid oltalmában. Semmi sem választhat el a szeretetedtől. Senki vagy semmi nem ragadhat ki a kezedből.

Ajándékozz meg kérlek azzal az örömmel, mely a Veled való kapcsolatból származik, és azon bizonyosságból, hogy Te jól ismersz engem. Töltsd be  a szívemet az evangélium örömével. Erősíts meg Igéddel. Szeretném, ha a zsoltáríró szavai valóság lenne számomra:  Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében. (130. Zsoltár 5.)

Segíts hűségesnek maradnom a várakozás idejében. Téged szeretnélek szolgálni és érted szeretnék élni még ebben a nehéz élethelyzetben is. Adj türelmet, hogy elfogadjam a Te időzítésedet.

Jézusért és az Ő nevéért kértem mindezeket,
Ámen

(Forrás: A Prayer, when you are Waring on The Lord, http://www.ibelieve.com/blogs/christina-fox/a-prayer-for-when-you-are-waiting-on-the-lord.html)

Uram, taníts meg hallgatni! Túl nagy mostanában a zaj, és fülem belefáradt az ezerféle, érdes hangba, melyek állandóan ostromolják. Add, hogy én is olyan legyek, mint az ifjú Sámuel, amikor azt mondta: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!" Add, hogy meghalljam a szavaidat a szívemben! Segíts, hogy megszokjam hangodat, hogy ismerős legyen számomra, amikor a föld zajai végleg elhalnak, s csak a Te hangod zenéje szól majd! Ámen.
A.W.Tozer:Isten keresése

2015. február 21., szombat

Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a fájó szíveket

Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket,

 (Lk 4,18 )

„Miért nem tudod már összehozni?”
„Igyekezz jobban!”
Mondták már ezt neked? Vagy talán már te is korholtad így magad.
Talán azok, akik ott álltak a forró názáreti domboldalon, ugyanezt kérdezték maguktól. Sokan igyekeztek teljes erejükkel betartani a törvényi előírásokat, és tudták, hogy nem sikerült. Vajon ez a Jézus majd újabb szabályokkal áll elő?
Képzelheted meglepetésüket, mikor meghallották Jézus személyes programját:
Azért jöttem, hogy megnyissam a vakok szemét.
Azért jöttem, hogy szabadon engedjem a foglyokat.
Azért jöttem, hogy örömhírt vigyek a lélekben szegényeknek.
Azért jöttem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.
A tömeg döbbenten hallgatta, mert egy harcos kiállására vártak, nem egy szívdoktorra. Jézus nem köntörfalazott. Azért jött, hogy kiteljesítsen minket – Önmaga által.
Azok számára, akik nagyon igyekeztek, akik nekifeszültek, átformáló hatása volt az üzenetnek. Ahhoz voltak szokva, hogy szabályokat kövessenek, hogy eleget tegyenek az emberi elvárásoknak, nem pedig ahhoz, hogy megpihenjenek a mindenható Isten hatalmának árnyékában.
Mikor hívő lettem, nem fogtam fel Jézus küldetési nyilatkozatát. Kezeletlen sebeket hordoztam a lelkemen, mindent magam akartam helyrehozni. Amikor felismertem a Lk 4,18 üzenetének erejét, minden megváltozott: a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit már megtett valaki értem.
Jézus nem azt várja el, hogy egyedül végezzük el saját megigazulásunkat. Nem a mi erőnk vagy hatalmunk fogja a változást előidézni bennünk. Persze, tudunk változtatni. Igen, meg tudjuk nyitni fájó szívünket az ő gyöngéd érintése előtt. Igen, engedhetjük, hogy olyan irányba vezessen, ami nincs ínyünkre, hogy új utakat fedezhessünk fel – és a régieket hagyjuk magunk mögött. De mindezt partnerségben tesszük Istennel. És Ő a nagyobb.
A másik felfedezésem az volt, hogy nem kell kiérdemelnem Isten szeretetét. Talán te is úgy gondolkozol, hogy majd akkor lesz megelégedve veled Isten, majd akkor fog egészen szeretni, ha mindennek megfelelsz, ha „összehoztad”.
Jézus kijelenti küldetési nyilatkozatában, hogy már most szeret minket. Csomagostul, fájó szívestül. Ha felfogjuk ezt a szeretetet, megváltozunk. Arra indít, hogy viszonozni akarjuk, hogy teljes szívünkkel bízzunk Jézusban.
Ez a bizalom segít, hogy meghalljuk a hangját. Megérezzük, ha tanítani akar, vagy ha más irányba akar fordítani. A kísértést Mennyei Atyánk iránti szeretetünk fényében mérlegeljük. Ez a kapcsolat segít felfedeznünk valódi, istengyermeki önmagunkat (Jn 1,12).
És végül a Lk 4,18 arra is megtanított, hogy nem kell elmenekülnöm, ha megbántva érzem magam.
A fájó szív gyakran olyan lépésekre indít, amit később megbánunk. Ha valaminél vagy valakinél keressük az enyhülést. Jézus küldetési nyilatkozata arra hív, hogy ne fussunk el, pihenjünk meg Nála, és várjuk bizalommal, hogy gyógyító érintésének hatására előtűnjön valódi énünk.
Maradjunk ma a Lk 4,18 közelében, mert Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa fájó szívünket.

Drága Jézus, hosszú időn át saját erőmre koncentráltam, de most várakozón megpihenek Benned. Köszönöm, hogy a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit Te már megtettél értem. Ámen.




(Forrás:Suzie Eller: Jesus Came to Heal Hurting Hearts, Encouragement for today, 2014.02.21. www.proverbs31.org, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 20., péntek

Mikor vihar dühöng és zúg a szél

„… erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…” 

(Zsid 6,18b-19a)

A süvöltő, fagyos szél kegyetlenül verte, ostorozta a ház oldalát. Az öreg lucfenyő meghajolt, és visítva súrolta a ház külső szigetelését. Képtelen voltam visszaaludni.
A félelmetes kinti vihar illett ahhoz, ami családunk fölött csapkodott már hónapok óta. Egyik vihar a másik után sújtott le ránk, szusszanásnyi időt sem hagyva közben. A vejem szívműtétje. Apósom rákdiagnózisa. Totálkárosra tört autó. A másik, az egyetlen használható lerobbant. Férjem csellengő veseköve. Halmozódó kifizetetlen számlák. És még sorolhatnám…
A szívem ide-oda ugrált. Javulni fog a vőm állapota a műtét után? Apósom visszanyeri erejét, ha vége lesz a kezeléseknek? Az aggódás újra meg újra nekicsapta a szívemet a valóság falának. Mi lesz, ha Dale-t meg kell műteni? Hogy fogjuk lebontani az egyre magasodó adóssághegyet?
Csak feküdtem ébren, és könyörögtem az Úrhoz biztonságért, bátorításért, azért, hogy kegyelmezzen meg nekünk. Nem a kinti vihartól, hanem a szívemben dúló vihartól szabadítson meg.
Esedezésem hasonló lehetett ahhoz, ahogy a tanítványok éreztek, mikor lecsapott bárkájukra a vihar. Ahogy egyre több víz került a hajóba, döbbenten látták, hogy Jézus nyugodtan alszik, nem reagál az égiháborúra akkor, amikor ők szeretnék.
A tanítványok a vihar esetleges következményeitől féltek. Könyörögtek Jézushoz, hogy segítsen – és Ő segített (Lk 8,24).
Lecsendesítette a vihart, és megkérdezte tőlük: „Hol van a ti hitetek?” (Lk 8,25a).
Ugyanígy kétségbe voltam esve én is akkor éjjel, mikor Jézus segítségéért kiáltottam kérdésekkel teli szívvel: Miért? Miért kell, hogy ilyen nehéz legyen? Nem csendesülnek a viharok. Válasz helyett úgy éreztem, egy kérdés hangzik felém: Hol van a te hited?
A kérdés pontosan rámutatott, hova helyeztem a bizalmamat. Aggódásom mértéke jelezte, hogy rossz helyre. Amikor vihar dühöng és zúg a szél – és lesz ilyen -, a hitem Jézusban legyen, és ne az események kimenetelében.
Azt mondja a Zsid 6,18b-19a: „… erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…”
Ha magunkat egy hajóhoz, az élet nehézségeit viharhoz hasonlítjuk, akkor a remény a horgony, mely megment a hajótöréstől. De a horgony biztonsága két dologtól függ: a kábeltől, mellyel a hajóhoz kötik, és a szilárd talajtól, amibe kapcsolódik.
A kábel, mely a reményhez köt minket, a hitünk: biztosak vagyunk Jézus szeretetében, jóságában, hatalmában. Hitünk azt mondja, hogy Jézus most is tud parancsolni a viharoknak, egyetlen szavával le tudja csendesíteni őket. Hit az, ha bízunk benne, hogy ígéretei épen végigvisznek az életen át az örökkévalóságba, ahol együtt leszünk Vele. Ez valóban reményteli dolog!
És a föld, amibe horgonyunk kapcsolódik? Az maga Jézus. Ő biztos, szilárd alap, nem változik. A hullámok csapkodása néha úgy tűnik, hogy elszakít tőle, főleg ha a Miért? kérdésekkel foglalkozunk. A viharok alkalmat adnak arra, hogy mélyebbé tegyük kapcsolatunkat Jézussal, olvasva és megjegyezve a Szentírás igéit, imádkozva és imádva Jézust. Lesznek dühöngő viharok, zúgni fog a szél. De ha mindezek közepette is bízunk, és van hitünk, ami a Jézusban való reményhez kapcsol – akkor kiszabadulunk az élet viharaiból. Ez a titok.
Ha a körülmények és az aggódás ide-oda hánynak, vesd reményhorgonyodat Jézusba, és imádkozz hitért, hogy bízz ígéretei igaz voltában. Neki van hatalma lecsendesíteni a viharaidat, és biztonságban tartani téged.

Uram, segíts, hogy Rajtad tudjam tartani a szemem a legvadabb viharban is. Növeld hitemet Benned, az örökkévaló dolgokban, és Te legyél a reményem. Jézus nevében, Ámen




(Forrás: Sharon Glasgow: When the Storms Rage and the Winds Blow, Encouragement for today, 2014.02.26.  www.proverbs31.org, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 19., csütörtök

Uram, taníts meg úgy szeretni, ahogy Te szeretsz, mert tudom, hogy csak így mutathatom ki a hálámat a Te szeretetedért. Néha, amikor minden rendben van, oly könnyű szeretni. De szükségem van Rád, amikor nem megy olyan könnyen a szeretet: amikor fáradt vagyok, és nem látom jelét a megkönnyebbülésnek, amikor a gyerekek követelőznek és rendkívül önzők, amikor egyszerűen nem tetszik, amit mások - még akár a hozzám legközelebb állók is - tesznek. Add, hogy képes legyek ne csak hangulatból szeretni, hanem azért, mert erre teremtettél bennünket, s mert e világ számára ez az egyetlen remény.
(Édesanyáknak-Imádságok az év minden napjára)

Hogyan tovább

„ Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”

 Zsolt 32,8

Tudom, milyen eltévedni.
Már egy órája haladtunk a mellékúton, mire rádöbbentünk, hogy eltévedtünk. Egy kis motel előtt megállítottam a kocsit, gondoltam, itt majd eligazítanak. Két középkorú férfi ült a pult mögött, lábuk a pulton, s egy apró tévét bámultak. Megköszörültem a torkomat, hogy felhívjam magamra a figyelmet. „Elnézést, megmondanák, hogyan jutunk vissza az autópályára?” Üres tekintettel felém pillantottak, aztán vissza a tévére. Kimentem a kocsihoz, s közöltem a rossz hírt a barátnőmmel. „Eltévedtünk. Végünk.”
„Ugyan már – igyekezett megnyugtatni. - Ott egy benzinkút a túloldalon. Csak találunk valakit, aki hajlandó segíteni.” A hangjában reménykedés volt, a szívemben alig.
A kopott faépület az utca túloldalán akár sorozatgyilkosok tanyája is lehetett. A falakról mállott a festék, benőtte a bozót. Semmi hívogató nem volt rajta. Nem fogok egyenesen besétálni potenciális gyilkosaink markába. A barátnőmnek végül sikerült meggyőznie: „Nem állunk szóba senkivel – mondta. – Csak bemegyünk, és veszünk egy térképet.”
A nyikorgó, öreg ajtón belül körülnéztem gyilkosunkat keresve. Biztonságosnak látszott a környezet, meg is kaptuk az útbaigazítást, s gond nélkül visszajutottunk a kocsihoz.
Aztán meg hazakerültünk. De megtanultam valamit: az élet tele van zsákutcákkal, téves irányokkal, amik eltérítenek az útról. Időről időre eltévedhet a lelkünk is, ha nem Istentől kérjük az eligazítást, a választ kérdéseinkre. Mindig vannak jelei, ha ez megtörténik velem. Unalmasnak, ijesztőnek, eseménytelennek, céltalannak látszik az élet. Rám tör a szomorúság, napjaim magányosak, hidegek, sötétek. Már nem bízom saját döntéseimben sem. Ha nem kérünk rendszeresen pontos eligazítást Istentől, könnyen összezavarodhatunk, s nem tudjuk, hogyan tovább. Úgy érezhetjük, hogy végleg eltévedtünk.
Nem törvényszerű, hogy ez bekövetkezzék. Odafordulhatunk Istenhez segítségért. Mai alapigénkben Isten megígér valamit: „Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik.” Nem kell egyedül tapogatóznunk a sötétben kiutat keresve. Isten mindig ott van, hogy megvilágítsa az ösvényt. Hiába határozzuk el szilárdan, hogy tartjuk az irányt, Isten útmutatása nélkül olyan helyre jutunk, ami nem volt szándékunkban. Ha szükségünk van eligazításra – akár akkor is, ha egy akaratos gyermekkel való bánásmódról, munkahely változtatásról, egy nehéz kapcsolatról van is szó – Isten hűségesen tanácsot ad. Tanácsát meglelhetjük az Igében, imádságban, a Szentlélekre hagyatkozásban, hogy Ő kövezze ki az utat előttünk. Csak akkor lehetünk biztosak, hogy elérjük úti célunkat, ha gyakoroljuk ezeket a módszereket.
Igaz, az életben akadályok gördülnek elénk, ismeretlen utakra kell fordulnunk, de Isten meg akarja mutatni az irányt, fel akar szerelni, vezetni akar az úton naponta, mialatt megtanuljuk, hogy egyre jobban Rá bízzuk magunkat.

Uram, eddig egyedül bolyongtam, céltalanul. Ma megtanultam, hogy Te arra vágysz, hogy irányt mutathass, hogy tanácsot adhass nekem. Életem apró részleteivel is törődsz, kutatni fogom hát Igédet, és követem az utat, amit kijelölsz nekem. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás:Encouragement for today, 2012.02.06. Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 18., szerda

Szükségem van rá

„Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.” 

Jn 13,34

Ezt az sms-t kaptam: Nem érdekel, mennyi dolgod van, Suzie. Vegyél fel a naptáradba. Szükséged van rám.
A barátok gyakran az utolsó helyre kerülnek az életemben. Szüleimnek mostanában nagyobb szükségük van rám, mint régen. Gyermekeim, unokáim vannak három különböző államban. Igyekszem összeegyeztetni a szolgálatot, a kapcsolatokat, a mindennapi életet.
De igaza van a barátnőmnek. Szükségem van rá.
Nagyon szeretek vele beülni egy étterembe. Sokat nevetünk. Beszámolunk egymásnak az életünkről. Istenről is szoktunk beszélgetni. Mélyre ásunk, bonyolult kérdéseket feszegetünk, imádkozunk, bátorítjuk egymást.
Miért hagyom hát utolsó helyre csúszni a barátságot?
A Jn 13-ban Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy szeressék egymást. Jézus nem dobálózott parancsokkal. Ez is egy ilyen ritka alkalom volt, mert tudott valamit, amit ők nem tudtak. Hogy szükségük van egymásra. Jézus nemsokára visszatér a mennybe. A szeretete örökre velük marad, de fizikai valója nem. És nehéz idők előtt álltak.
Üldöztetés.
Szenvedés.
Bántalmazások.
Ám még ennél is tovább ment. „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.”
Hogyan tartották ezt be?
Mikor megtagadta Jézust, szeretett Megváltóját, Péter zokogva távozott a színről. El tudod képzelni, mit érezhetett?
Úgy szeretni Pétert, ahogy Jézus szerette, azt jelenti, hogy a barátai nem haragudtak meg rá. Azzal vigasztalták, hogy Jézus szereti, és megbocsát neki. A kegyelemről, az irgalomról beszéltek neki.
C.S. Lewis, az író és professzor, mondta: „A barátságra nincs szükség, ahogy a filozófiára vagy a művészetre sincs… Nincs létfenntartó értéke. Inkább egyike azon dolgoknak, amik értéket adnak az életbenmaradásnak.”
Senki sem várja el tőlünk, hogy magányosan éljük meg hitünket. Isten és a barátság nem csak szórakozás. Szükség van rájuk. Jó időben – rossz időben. Akkor is, amikor látjuk magunk előtt a célt, és akkor is, amikor nem.
Lehet, most azt gondolod, neked nincs olyan barátnőd, aki sms-eket küld, vagy aki néha felhív, és szeretnéd, ha lenne. Ha így áll a helyzet, miért nem imádkozol érte, miért nem kéred meg Istent, mutasson rá egy ismerősödre, akinek szüksége van rá, hogy valaki most felé nyúljon. Néha először olyan barátokká kell lennünk, amilyenre mi magunk vágyunk, gyakran ez az első lépés egy olyan barátság felé, amire szükségünk van.
Ma megígértem magamnak valamit. Foglalkozni fogok ezzel az ajándékkal, amit barátságnak hívunk. Hetente, havonta beiktatok egy együtt ebédelést, de legalább egy beszélgetést. Épp befejeztem a válasz sms-t: Nem érdekel, mennyi dolgom van. Egyezzünk meg egy időpontban. Szükségem van rád.

Uram, köszönöm neked a barátnőmet. Annyira túlszervezem az életemet, hogy ő mindig a sor végére kerül. Adj, kérlek, bölcsességet, hogy táplálni tudjam életemnek ezt az oldalát. Segíts, hogy úgy szeressem a barátnőmet, ahogy te szeretsz engem. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2012.02.21. T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 17., kedd

Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek! Zsoltárok 4:8

Oly sokan küszködnek heggyé tornyosuló problémákkal, Uram. A végső kifejlet oly távolinak tűnik, és egy leheletnyi reménységet sem látnak a horizonton. Segítsd őket, hogy kitarthassanak, felfelé tekinthessenek, békére lelhessenek Benned és Általad. Melegítsd fel a hideg szíveket, engedd fel a fagyos lelkületet. Egyedül Te tudod betölteni legmélyebb szükségleteiket. Minden egyes szívet újíts meg kérlek azzal a reménységgel, és békességgel mely egyedül Benned található. Ámen




(Forrás:Rebecca Barlow Jordan, http://www.rebeccabarlowjordan.com/peace-missing/)

Istennek, akinek gondja van a csilagokra, gondja van rád is...

A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.


"Anya, ez a világ olyan ijesztő helynek tűnik, félek és elveszettnek érzem magam. Attól rettegek, hogy nagyon magányos leszek a barátaim és a családom nélkül. Egyedül kell megküzdenem majd a nehézségekkel."

Joy lányom a főiskola utolsó évében egy szemesztert Angliában, Oxfordban fog tölteni. Amikor épp pakoltunk, ISIS lemészárolta a második amerikai fogoly újságírót is. Egymás után kapta az sms-eket barátaitól, akik a  rá leselkedő veszélyre hívták fel a figyelmét.


"Anglia lesz a következő célpont, és lehet hogy ott tartózkodásod idején egy háború fog kirobbanni." szólt az egyik üzenet. A nyomasztó, lesújtó hírek másról sem szóltak, mint földrengésekről, háborúkról, keresztény vezetők züllöttségéről... melyeket hallgatva Joy fiatal szíve érthetően leterhelődött.


 Késő este sikerült az utolsó bőröndjét is lezárni. Kimerültünk a csomagolásban, hiszen nagyon koncentráltunk, hogy minden apró részletre emlékezzünk a másnapi indulása előtt. Mégis könyörögve kérte, hogy az utolsó estén, a szokásunkhoz híven, feküdjünk ki a fűre a csillagok alá. Úgy érezte, hogy elalvás előtt szüksége van egy kis békére.

Tudtam jól, hogy még mindig a félelmeivel küszködik, így hát ezt mondtam neki: "Persze, édesem! Mindenképpen emlékezetessé kell tennünk az indulásod előtti estét!"

Szokásunk szerint fogtuk a régi takaróinkat, majd kimentünk az udvarunkra a fenyőfák közelébe, és kifeküdtünk szorosan egymás mellé a fűre. A hideg colorádói levegő finoman megcirógatta arcunkat. Egy kutya a  távolban ugatott, de egyébként az éjszaka csendes volt.

Felnéztünk az égre, és csendben élveztük a pillanatot. A csillagok betöltötték a sötétkék égboltot, oly fényesen ragyogtak, minta kimondottan csak nekünk fénylettek volna. Sóhajtásunkkal megtisztultunk az élet szennyétől, félelmeitől, és belélegeztük Isten mérhetetlen békességét és lenyűgöző szeretetét.


"Anya, amikor arra tekintek, hogy Isten mi minden megtett már az életemben, és ha csakis erre koncentrálok, úgy tűnik mintha a félelmeim egyszerűen elolvadnának - ,mondta, majd odabújt hozzám

Úgy éreztem, maga Isten érintette meg a szívemet, amikor válaszoltam:

"Joy, ezt a rengeteg csillagot minden bizonnyal Isten erős keze tartja a helyén hosszú évezredek óta. Mennyi minden történt már közben, háborúk, tragédiák, fájdalmas események, mindenféle katasztrófák. De semmilyen történés sem tudta megrendíteni Isten hatalmát,"

"Ahogy visszatekintek a rengeteg álmatlan éjszakáimra, amikor az asztmád miatt levegőért kapkodtál, vagy a barátainkat ért autóbalesetekre, anyagi összeomlásaikra, a tragédiáikra gondolok,  Isten hűséges jelenlétét mégis minden egyes napon, mindezek ellenére, állandóan megtapasztaltuk. Istenünk, aki ezt a csodálatos égboltozatot értünk alkotta, aki a csendes éjszakában is megmutatja erejét és hatalmát, minden bizonnyal veled lesz utazásod minden lépésében."

"Az Ő Lelkével fog megerősíteni, és Aki az éjszakai égboltot megalkotta, biztosítani fog jelenlétéről, szeretetéről, szép élménnyel és bölcsességgel fog megajándékozni téged. Ne feledd, mit mondott Jozsuénak, amikor félelmeivel küszködött: "Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz". (Józsué 1:9)

"Joy, Isten a hit útját készítette el számodra, hogy abban járj. Sok oxfordi diák áhítozik Isten szeretete után, amit közvetíthetsz feléjük. Másoknak, akik az élet nagy kérdéseit kutatják, szükségük lesz az igazság üzenetére, mely a szívedben van elplántálva. Oly sok örömmel és szépséggel leszel körbevéve, hiszem, hogy mindenképpen meg fogod tapasztalni mindezekben Isten ujjlenyomatát."

"Reménységedre és hitedre szüksége van mindenkinek, aki retteg és fél ebben a sötét időszakban. Ha örömmel ragadod meg az előtted lévő napokat, akkor az Oxfordi időszaknak értelme lesz, függetlenül attól, hogy a jövő mit tartogat számunkra. Mert bárhol leszel, az Ő fényét és szeretetét képviselheted."

"De ne feledd, a döntés mindig a te kezedben lesz."

"Ha a sötét és nyomasztó napi hírekre koncentrálsz, leterhelődik a lelked."
"Inkább tekints Istenre. Dönts úgy, hogy Benne bízol, életed napjait kezére bízod. Éld meg Őt a valóságban."

"Ne engedd, hogy a félelem eluralkodjék rajtad, tartsd meg ennek az éjszakának az emlékét, az Ő ereje és csodálatos volta legyen gondolataidban minden napon, és megkapod majd azt a bátorságot és reménységet, amelyre épp akkor szükséged lesz."

Mennyei Atyám, segíts bennünket, hogy szüntelenül Rád figyeljünk. Szeretnénk megnyugodni a Te gondviselésed bizonyosságában, hogy a félelmeinkben, életünkben mindig hordozol bennünket. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: www.proverbs31.com, Daily Devotionals, February 16, 2015, The God Who Holds the Stars, Holds You, Sally Clarkson, )


2015. február 16., hétfő

Felgyorsult világunkban egyáltalán nem könnyű megállni. Kellemetlenséggel járhat. Túlhajszolt napjainkban szinte lehetetlenség teret engedni az elcsendesedésnek, de Isten mégis azt szeretné, ha törekednénk rá. A megállás lehetővé teszi, hogy mély lélegzetet vegyünk és rácsodálkozzunk a körülöttünk lévő dolgokra: egy jól elvégzett feladat feletti gyermeki örömre, az elhalványuló naplementére, egy bátorításra szoruló barátra, egy figyelemre áhítozó emberre...
Tehát álljunk meg egy kicsit a mai napon....és figyeljünk. Hallgassunk. Segítsünk. Bátorítsunk. És tapasztaljuk meg Istent a megállás csodájában.
(Lysa TerKeurst)

Nem tudnál igyekezni, Istenem?

„Mindent ő tesz, a maga idejében. Adott ugyan nekik (némi) fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.” 


Préd 3,11

Elegem volt, elkezdtem kiabálni: „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!”

Mi, akik vidéken élünk, tudjuk, hogy az úton döcögő traktorok hozzátartoznak a mindennapokhoz. De attól még, hogy megszokott dolgok, nem leszünk kevésbé idegesek, amikor épp igyekszünk valahova, s előttünk cammog egy traktor. Ez történt nemrég velem is, mikor egy kétsávos úton egy traktor mögé kerültem. Csigalassúsággal haladtunk, mielőtt kirobbantam. Persze az ordításom, „Igyekezz már! Gyorsabban, gyorsabban!” - mit sem számított a traktornak.

Ugye, Isten időzítésével is így vagyunk néha? És ugyanígy nem tudunk hatni rá.
Olyankor, amikor nem az én kedvem szerinti ütemben működik Isten, s szeretném Őt felgyorsítani, eszembe jut Ábrahám feleségének, Sárának a története. Ő is biztosan így érzett. Már tíz éve hiába várta a gyermeket, akit Isten megígért neki (az 1Móz 12-21-ben az egész történetet elolvashatod), úgy döntött hát, hogy „segít” Istennek.

Tíz év várakozás mindenkinek sok. Sára tehát odaadta szolgálóját, Hágárt, a férjének, és kettejüknek gyermeke lett. Az asszonyok között viszont elmérgesedett a viszony.
 Végül, tizenöt évvel később, megszületett a fiúgyermek, akit Isten ígért Ábrahámnak és Sárának. Nem késett el Isten. Időzítése tökéletes volt. Sára volt türelmetlen, s ezzel összekavarta a dolgokat, amivel azt is megtanulta, hogy bizony ára van annak, ha manipuláljuk a körülményeinket.

Tudom, nem csak Sára meg én szeretnénk, ha Isten néha jobban igyekezne. Valaki mondta egyszer, hogy a csuklónkon hordjuk az istenünket (vagy manapság a telefonunk kijelzőjén).

Ezt olvassuk az Ézs 55,9-ben: „Amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Az időzítés hozzátartozik Isten útjaihoz. Mutogathatom én az órámat, Ő sohasem késik el. Lassúnak tűnhet, de mindig épp időben van.

Van-e valamilyen ígérete Istennek, ami nagyon lassan bontakozik ki az életedben? Elültetett valami álmot, vágyat a szívedbe, és az sehogy sem akar teljesülni?

Ne add fel a reményt! Isten hűséges, és számíthatsz a pontos időzítésére. Fordítsd Rá a tekinteted, és élvezd az utat a cél felé. Vannak dolgok, amiket útközben meg kell tanulnunk ahhoz, hogy teljes legyen örömünk, ha az ígéret beteljesedik.

Uram, néha nem értem, miért úgy időzítesz, ahogy. Néha nagyon nehéz várakozni, de bízom Benned. A Te útjaidra, a Te időzítésedre akarok hagyatkozni. Segíts elsajátítanom azt, amit várakozás közben kell megtanulnom. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás:Encouragement for today, 2012.02.20. Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 15., vasárnap

Használjuk ki a magányosságot

„Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.”


Jn 15,15

Kisfiam a kanapé háta felé fordulva térdelt. Állát a háttámlán keresztbe tett karjaira támasztotta, kifelé nézett az ablakon. Kicsi feje jobbra-balra fordult, ahogy tekintetével követte a kint bicikliző, hancúrozó két szomszéd kisfiút.
Épp a kezemet törölgettem a konyhaajtóban, onnan figyeltem másodikos kisfiamat. Szánakozva láttam, hogy nagy levegőt vesz, s szomorúan sóhajt egyet. Átérezve bánatát, összeszorult a torkom, s a szemem könnybe lábadt. Ledobtam a törülközőt, csendesen odaléptem a kanapéhoz, és leültem mellé. Szó nélkül az ölembe húztam, s magamhoz öleltem.
Arcát az enyémhez szorította, könnyeink összefolytak. Éreztem a vágyat, a reményt, ami egész kis testében lüktetett. Ugye megállnak előttünk? Ugye engem is kihívnak játszani? Bármennyire akart „nagynak” látszani, nem tudta visszatartani a sírást.
Mióta az év elején Észak-Karolinába költöztünk, Joshua egyfolytában küzdött a beilleszkedéssel. Már kialakult játszó közösségek voltak a környéken, az iskolában, félénk kisfiam mindegyikből kint rekedt. Otthon jól elvolt az öccseivel, de ők nem pótolhatták az utcabeli vagy iskolai pajtásokat.
Nyomasztotta a magányosság, amit én magam is éreztem. Az én életemnek is egyik legsötétebb időszaka volt ez. Új világ volt ez nekünk, s Josh ugyanolyan fájdalommal érzékelte ezt, mint én. Mégis, abban az időben olyan dolgokat tanultunk Istenről és önmagunkról, amit nem ismertünk volna meg, ha Phoenixben maradunk.
Bár a magányosság fáj, mégis jó dolog egy ideig benne lenni. C.S. Lewis írja: „Isten suttog hozzánk örömeinkben, beszél hozzánk a lelkiismeretünkben, de kiabál a fájdalmainkban: a fájdalom az Ő hangszórója, hogy felrázza a süket világot.”
Isten határozottan szólt hozzánk a magányosságunkban. Kezdtem felfogni, hogy Ő talán azért enged meg ilyen magányos időszakokat az életünkben, hogy ezáltal arra hívjon, Benne találjunk rá legjobb barátunkra. Amikor barátaink elhagynak, vagy mi hagyjuk el őket, Isten más módon fedi fel jelenlétét. Tim Hansel, a Through the Wilderness of Loneleness (A magányosság pusztaságán át) című könyv szerzője így fogalmaz: „A magányosság nem elhagyatottság, csak úgy érezzük, mintha az lenne. Valójában egy új szintje a találkozásnak Azzal, aki egyedül képes kitölteni az űrt a szívünkben.”
Isten önmagával szeretné feltölteni a szívünket. Mi viszont szívünk vágyait a világ dolgaival igyekszünk kielégíteni. Ám a kísérletek Isten helyettesítésére tünékenyek, feloldódnak, s utánuk még magányosabbnak érezzük magunkat, mint azelőtt.
Ha te vagy a gyermeked éppen magányosak vagytok, tekintsd ezt az időszakot alkalomnak arra, hogy elmélyítsétek a barátságot Jézussal. Jézus barátainak nevez minket a Jn 15,15-ben: „Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.”
Közösségi embereknek szánt minket Isten, de a magányossággal is célja van. Ha tanulunk belőle, ha nem csak zúgolódunk, szert tehetünk egy életre szóló barátságra, egy olyan Barátra lelünk, aki sosem hagy egyedül minket.

Uram, köszönöm, hogy olyan barát vagy, aki soha nem hagy el. Néha rám nehezedik a magányosság. Add, kérlek, hogy valóságosnak érezzelek. Nem akarok zúgolódni magányosságom miatt, inkább ki szeretném használni, tanulni szeretnék belőle. Jézus nevében, Ámen.
 
 
 

(Encouragement for today, 2012.02.17. Glynnis Whitwer www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 14., szombat

Bátorság a döntéseinkben

Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint mindenkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben maradok, akár meghalok.


Fil 1,20

Érdekes beszélgetésem volt Hollywoodban élő barátnőmmel. Bár a család a csillogás, a hivalkodás, a túlzott többletfogyasztás világában él, a szülők megpróbálják másra nevelni a gyermekeiket. Valamire, ami ritkaságszámba megy: bátor döntésekre.

Tudjátok, kétféle bátorság van. Az egyik az olyan bátor tett, ami megnöveli a pulzusszámunkat, mikor a lovag szembeszáll a sárkánnyal, vagy a tűzoltó behatol az égő házba. Ezek olyan különleges helyzetek, amelyeket valószínűleg sohasem tapasztalunk meg. Attól még, hogy nem kerülünk olyan szituációba, ahol bizonyítanunk kell bátorságunkat, nem kell azt hinnünk, hogy nem gyakorolhatjuk a bátorságot.

Van egy másfajta bátorság, amit széles körben gyakorolhatunk, de amit nem szoktak szeretni az emberek. Ez a döntés, a választás bátorsága. Az, hogy a helyes dolgot cselekedjük akkor is, ha népszerűtlen, akkor is, ha nem jár dicsőséggel, vagy talán észre sem veszik.

Fel tudsz idézni ilyen helyzetet az életedben? Már sokszor beszéltem róla, hogy én az egyik legkeményebb döntésemet az étkezés területén hoztam meg. Rejtett küzdelmet vívtam. Nem akartam foglalkozni vele, beszélni róla. A barátnőimmel sem, hát még Istennel.

Aztán észre kellett vennem, hogy mindegyre olyan üzeneteket kapok a Bibliából, amiket erre vonatkoztathatok. Én nem akartam róla Istennel beszélgetni, de Ő igen. Ott van a fenti Fil 1,20. De mások is:
5Móz 2,3: „Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyet, forduljatok észak felé!”
Zsolt 73,26: „Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!”
2Kor 7,1: „Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.”

Isten biztosított róla, hogy olyannak szeret, amilyen vagyok, de túlságosan szeret ahhoz, hogy elnézze állandó vereségeimet.

Első bátor döntésem tehát az volt, hogy keresni fogom a Bibliában, mit akar közölni velem Isten a harcaimmal kapcsolatban. Bátor döntést hoztam, hogy a fegyelem útját járom. Bátor döntést hoztam, mikor egészséges harapnivalóhoz nyúltam akkor is, amikor senki sem látta. Bátor döntés volt, amikor félretoltam a csábító hússzeletet. Több vagyok, mint a kielégülésre vágyó ízbimbóim összessége. A szívem nem kívánja ezt a táplálékot. A karomnak, lábamnak nem erre van szüksége. A lelkem biztos, hogy nem ettől fog jóllakni.
Egyik bátor döntést a másikra helyezve eljuthatunk a győzelemhez. Bármilyen területen folytatsz is küzdelmet magaddal, határozd el, hogy bátor leszel.

Hozz egy bátor döntést.
Aztán még egyet.
Meg még egyet.
Bátor vagy. Indulj, bizonyítsd be magadnak.

Uram, elismerem, hogy minden nap minden döntésemhez szükségem van a segítségedre. Rajta akarok maradni akaratod pályáján, abban az irányban, amit Te mutatsz nekem. Csak Veled, Benned, Általad tudok bátor lenni. Segíts, hogy megtegyem a bátor döntéseket, amiket mutatsz nekem. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Encouragement for today, 2012.02.16. Lysa TerKeurst www.proverbs31.org, www.eszmelkedesek.blogspot.hu)


2015. február 13., péntek

Amikor a Valentin nap sebet ejt...

Van, aki csodálatos alkalomként éli meg a Valentin napot, mert szeretetét fejezheti ki környezete felé... másoknak ez a nap nem más mint a többi... és van olyan is, aki sérül ezen a napon, időnként mély sebeket kap február 14.-én. Személy szerint én sem szeretem a Valentin napot, az ünnepek közötti rangsorban az utolsó helyre teszem. Persze élvezem, hogy a hozzám legközelebb állók felé kinyilváníthatom megbecsülésemet és szeretetemet, de sokáig visszásnak éreztem az egészet, mert nem volt egy igazi Szerelmem, akit körbevehettem volna szeretetemmel. Nem volt férjem, aki elkényeztetett volna. Egészen 29 éves koromig nem igazán ünnepeltem meg és éltem meg valóságában ezt az ünnepet.

Nagyon könnyen belecsúszhatunk az összehasonlítgatós játszmába. Nem kell mást tenned, mint bekapcsolni a Facebookot, vagy az Instagram hírfolyamát végignézni. Tudom miről beszélek, hiszen hosszú időn keresztül én is így tettem. Az is lehet, hogy olyan kapcsolatban vagy, ahol a barátod, vagy a férjed a saját meggyőződése szerint nem igazán tartja fontosnak, hogy február 14.-én szerelmeteket megünnepeljétek.

A Szerelem fájdalmat is okozhat...
Számtalan ok miatt fájhat a Valentin nap... hihetetlen, hogy egyetlen nap mennyi örömet és mennyi könnyet is hozhat, attól függően, hogy melyik oldalon állsz éppen. Amikor készültem a cikk megírására, gondoltam, felteszek egy körkérdést a Facebook oldalamon. A kérdés így szólt:  "Szerinted, miért okozhat fájdalmat a Valentin nap?  De nem a megszokott választ várom most, ami így szól: Nincs szerelmem, ennél fogva az egész egy nagy butaság!" 
Többféle válasz érkezett, volt aki az összehasonlítás csapdáját, mások a túl nagy elvárásokat, míg ismét mások a különböző szeretet nyelvet jelölték meg okként. Itt van tehát néhány válasz:



Katie: El kell viselned mások örömét, és úgy tenned, mintha osztoznál boldogságukban, amikor a gyönyörű virágcsokrukról, csokoládéjukról, plüssállatukról, gyűrűjükről, vagy a pozitív terhességi tesztükről zengedeznek.

Jessica: Számomra a tavalyi Valentin nap komoly fájdalmat okozott. A Facebook megosztások kikergettek a világból. Belekerültem az összehasonlítás csapdájába, és saját kapcsolatomat méregettem másokéhoz. Egy idősebb gyülekezeti testvérem világított rá önző voltomra. Én terveztem meg az estét, teret sem adtam a férjemnek. Nagy lecke volt ez a felismerés számomra.

Teryn: Az emberek úgy gondolják, hogy egyedül a románcot érdemes ünnepelni. Szerintem ez egy téves, sok fájdalmat okozó hozzáállás. A szeretet különböző fajtája fellelhető a többi kapcsolatban is, és szerintem nem szabad elfelejtkeznünk ezekről sem..

Bethany: Házas emberek is sérülhetnek ezen a napon. Most látom csak, hogy a házasság mennyire meg tudja változtatni az embert. Új családomban másként ünnepeljük a Valentin napot, mint ahogy gyerekként megszoktam. 8 évi házasság után kezdtem kialakítani saját szokásainkat. Sokáig úgy gondoltam, házasként csak egyféleképpen lehet megünnepelni február 14.-ét. Férjem másként nőtt fel, és a Valentin napra csakis úgy tekintett, mint egy kereskedelmi propagandára. Most már látom, hogy ez azért fájt nekem, mert rossz alapokra tettem elvárásaimat, vágyaimat.

Angela: Férjem szerint az egész csak pénzről szól, és ő tudomást sem vesz erről a napról..”

Katy: Valentin nap azért fáj, mert úgy gondolod, hogy méltán várhatsz el figyelmességet ezen az ünnepen. Micsoda ostobaság!

Carol: Most is, mint mindig, kultúránk diktálja és formálja vágyainkat, ez persze csalódáshoz vezet. Fiatal lányként rengeteg reményt fűztem ehhez a naphoz.

Amber: Mindig egyedül érzem magam Valentin napon, mert a férjemnek más a szeretet nyelve.

Én személy szerint, pedig elhittem azt a hazugságot, hogy ha egy kapcsolatban élsz, akkor minden egyes ünnepnapnak tökéletesnek kell lennie, és ez alól a Valentin nap sem kivétel.

Majd férjhez mentem.
A házasságom után jöttem rá, hogy nem én vagyok az egyedüli személy, aki sérült Valentin napon. Nem én voltam az egyedüli, aki belecsúszott az összehasonlítgatós játszmába. Nem egyedül én kaptam sebeket hamis remények miatt. Csakis magam körül forogtam, és miután férjhez mentem, nyertem el egy egészségesebb rálátást ezzel a kereskedelmi színezetű ünneppel kapcsolatban.


Ha jól belegondolunk, nincs más dolgunk, mint az előre elkészített ajándékcsomagokat vagy megkötött virágcsokrokat megvennünk, ahelyett hogy kreatívan átgondolnánk miként ajándékozhatnánk meg a környezetünkben élő szeretteinket. A kereskedők azt sugallják, hogy vegyük meg termékeiket, és ezáltal egy csodálatos ünnepünk lesz. Biztos így van ez?


Szerintem nem.
 
A kreativitásról egy elrejtett gyöngyszemet találunk Mózes 2. könyvének 31. fejezetéből a 1-5. versekben:
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát a Júda törzséből.Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkálatra, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, foglalatba való kövek vésésére, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.
Egyáltalán nem vagyok egy kreatív személyiség. Kislányként mindig megkértem anyukámat, hogy vegyen egy doboz képeslapot, amit aztán szétosztottam egy kis csoki kíséretében. Egyedülálló felnőttként egy elegáns étterembe ültünk be a többi egyedülálló barátnőmmel, ahelyett hogy vettük volna a fáradtságot hogy otthon szívecskés formájú ételt kreáltunk volna...
 
Ezen a Valentin napon arra bátorítalak, hogy légy kreatív, és vedd körbe azokat szeretettel, akiket Isten az életedbe helyezett.  Ne folyásoljanak be a reklámok a Facebook vagy a Pinterest hírfolyamok. Ehelyett imádkozz, hogy Isten eszközként felhasználhasson téged, hogy áldás légy szeretteid életében.
Ne feledd, lehet, hogy valaki éppen fájdalmat hordoz ezen a napon, és rád van szüksége, hogy bátorítást és szeretetet közvetíts felé!



(Forrás: http://www.ibelieve.com/relationships/when-valentine-s-day-hurts.html?utm_source=facebook&utm_medium=fbpage&utm_campaign=ibupdate)

Helyet a tejszínnek

„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön, pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” 

Jn 10,10

„Hagyjak helyet a tejszínnek?”, kérdezte mosolyogva a barista, mikor leadtam a kávérendelésemet.

Visszamosolyogtam rá, és bólintottam, s alig vártam, hogy megkapjam a csészében gőzölgő fekete italt, amivel aztán odamehetek az ízesítő pulthoz, s miután beledobom a két édesítő tablettát, nagy adag tejszínhabot halmozhatok a tetejére.

Soromra várva elgondolkozom a barista kérdésén. Helyet hagyni a tejszínnek – nemcsak a csészémben, az életemben is. A kávémban mindig hagyok helyet, de ha őszinte vagyok, ezt nem mondhatom el az életemről.

A tejszín gazdagsága édessé, könnyebbé, gazdagabbá teszi a kávét. Hogyan hagyhatok helyet az életemben azoknak a dolgoknak, amelyek megédesítik, gazdagítják, megkönnyítik? A kávémat kavargatva az elmúlt hétre gondolok. Elvégeztem minden kötelező tennivalómat: főzést, mosást, mosogatást, takarítást, autómosást, testgyakorlást. De nem jutnak eszembe olyan apró kis extrák, amik a pereméig megtölthetik a csészét – édes, fehér, gazdag extrák.

Édesek. Együttlét a barátnőkkel nevetve, jó érzéssel. Meghallgatom egyik kedvenc számom, minőségi időt töltök férjemmel. Figyelem a gyermekeim beszélgetését. Időt szánok arra, hogy megértsem az érzéseiket. Bejelölök a naptárba szórakoztató programokat. Olvasok egy regényt csak az élvezet kedvéért. Helyet hagyok a tennivalók közt a nyugalomnak, feltöltődésnek.

Fényesek és könnyűek. Isten Igéjével töltött idő, ami megvilágítja életutamat. Feljegyzem, amit mond nekem, és mindazt, amit az életről tanulok. Időt hagyok arra, hogy Elé vigyem gondjaimat, aggodalmaimat, és mindent ott hagyok a lába előtt. Odaszorítom Hozzá a lelkemet, hogy halljam halk szavát ebben a zajos, nyüzsgő világban. Óriási megkönnyebbülést jelent, ha kiszállok a mókuskerékből, és csak imádom Őt.

Bőségesek. Időmet és képességeimet nyújtom mások felé. Alamizsnát adok. Megtalálom azokat, akiknek egy tál ételre, valami adományra, bátorító szóra van szükségük, és nemcsak jó ötletnek tartom, hanem meg is valósítom az adakozást. Alávetem magam Isten akaratának ahelyett, hogy a magaméhoz ragaszkodnék.

Ezek a dolgok mind örömmel töltenek el, segítenek elérni azt, amit Jézus szánt nekünk: hogy életünk bőségben legyen. A bőség nem jön magától, attól, hogy vágyunk rá. Akkor van részünk benne, ha szándékosan érte nyúlunk – cselekvésre van szükség. Arra, hogy helyet hagyjak az életemben ezeknek a dolgoknak, hogy ne töltsem csurig kötelességekkel.

Ha tele csészéhez próbálok tejszínhabot adni, melléfolyik és kárba megy. Amikor tölteni kezdek, már gondolnom kell rá, hogy helyet kell hagynom. Ha meg túltöltöttem, le kell tudnom önteni róla. Egy kis odafigyeléssel megtanulhatom. Azt is meghallom akkor, hogy Jézus kérdezi tőlem: „Hagytál helyet a tejszínhabnak?”

S én mosolyogva válaszolok: „Meghiszem azt!”

Uram, szeretnék bőségesen élni, a Te szándékod szerint. Édes, fényes, gazdag életet. Segíts megtanulnom, hogy hagyjak helyet az életemben a bőségnek, mert különben sosem fogom megtapasztalni. Segíts, hogy mindenekelőtt Téged keresselek, és engedjem, hogy megmutasd, hogyan hagyhatok helyet a tejszínhabnak. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Encouragement for today, 2011.02.17.Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2015. február 12., csütörtök


Feltöltve vagy megtöltve?

„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.”




Jn 10,9-10


Három kisfiú anyjaként telis-tele volt az életem. Telve apró emberkékkel, akik szerettek, akik a nyomomban jártak, akiknek szükségük volt rám. Sosem voltam egyedül – és mégis, annyiszor éreztem üresnek magam.
Napjaim tele voltak felelősségteljes feladatokkal: dolgoztam részmunkaidőben, benne voltam a gyülekezet vezetőségében, otthon lomok és szennyeshalom várt mindig. És mégis, az állandó tevékenység mellett is üresnek éreztem magam.
Valami fontosra éheztem, és hiába voltak napjaim tele emberekkel, tevékenységekkel, ezek nem tudták csillapítani éhségemet. Ahelyett, hogy Ahhoz fordultam volna, aki értelmet és célt adhat a szívemnek, kétségbeesetten próbálkoztam újra megtalálni azt a magamat, aki a gyermekek születése előtt voltam. Ez viszont elérhetetlen álom volt.
Tudom, sokan vannak, akik ugyanígy éreznek. Meg van telve az életünk emberekkel, feladatokkal, munkával, csodanaptárral, mindenféle applikációkkal, amik segítik mindezt beosztani, rendszerezni, és belül mégis üresek maradunk. A szívünk riadtan kérdezi: ennyiből áll az élet?
Isten terve NEM ez volt velünk. Isten arra teremtett, hogy Vele legyünk feltöltve. Nélküle lehetünk tele, mégis üresnek érezzük magunkat. Mondok egy példát, hogy világosabb legyen.
Van egy kisbuszunk, azzal járok. Jókora dromedár, akkor vettük, mikor három örökmozgó, sportfoglalkozásokra járó gyereket kellett szállítanunk az összes felszerelésükkel együtt. Már elmúlt tíz éves, de még mindig kiválóan fut, ha feltöltöm.
De mi történne, ha egy nap a kerti csapból tölteném meg a tartályát? Ott van a kijáratnál, közel volna. Csak odaviszem a locsolócsövet, a végét a tank szájához illesztem, megnyitom a csapot, s már telik is a tartály. Rengeteg pénzt megspórolhatnék! És rengeteg időt is.
Ha megtölteném az üzemanyagtartályt vízzel, látszólag már indulhatnék is teli tankkal. Na de meddig jutnék el?
Valahogy az életünkkel is ezt tesszük. Látszólag, kívülről nézve minden rendben van. Úgy tűnik, meg vagyunk telve. De amivel telítve van az életünk, az nem tud működőképessé tenni, mert nem vagyunk feltöltve, csak megtöltve. Nem jutunk messzire, kimerülünk.
Valamit ne felejtsünk el. Van egy ellenségünk, aki meg akar győzni arról, hogy telítve van az életünk. Arról is győzköd évezredek óta, hogy Isten nem alkalmas arra, hogy szívünk minden vágyát betöltse. Ahelyett, hogy Istenhez fordulnánk, hogy feltöltekezzünk az Ő bölcsességével, iránymutatásával, vigasztalásával és gondoskodásával, mi bálványok után nézünk. Istenéhségünket megfogható dolgokkal akarjuk kielégíteni. A látható valóság elfoglalja a hit helyét, és könnyen elfelejteti velünk személyes Istenünket.
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőt talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,9-10)
Szerettem és szolgáltam Istent azokban a nehéz években is, de elfeledkeztem róla, hogy Ő annyira személyes kapcsolat, hogy fel tudja tölteni üres szívemet céllal, értelemmel. Mikor egy költözés megfosztott minden külső munkától és kapcsolattól, ami az otthonomon kívüli világhoz kapcsolt, eléggé kétségbeestem ahhoz, hogy Istenhez kiáltsak, és ne kívül keressek tennivalókat, amikkel kitölthetem a napjaimat.
Isten figyelme felém fordult, belépett a bennem lévő űrbe, és személyesen szólt hozzám, kinyilvánította magát. A szívem végre feltöltődött, éhségemet felváltotta a jóleső elégedettség.
Éltem mindkét módon: megtöltve és éhesen, feltöltve és jóllakottan. Az életem most is tele van emberekkel, akiknek szükségük van rám, lomokkal és szennyessel, amikkel el kell bánnom, munkával és gyülekezeti szolgálattal. De az üresség elmúlt. Isten a forrása az igazi elégedettségnek, a feltöltődésnek, ami után nem maradok éhes és kielégületlen.

Uram, köszönöm, hogy mindig fordulhatok Hozzád, ha úgy érzem, üzemanyagra van szükségem. Csak Te tudsz feltölteni. Te mindig azt akarod, hogy életünk legyen, és bőségben legyen. Köszönöm, Uram. Ámen.

(Forrás: Glynnis Whitwer: Fueled or Filled?, Encouragement for today, 2013.02.25. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)