2012. október 30. AZ AGGODALOM MEGHATÁROZÁSA
Az ismeretségi körömben minden nő küszködött már aggodalommal. Vannak olyan ismerőseim, akik szorongási rohamot kaptak, az agyukban felborult a kémiai egyensúly, és gyógyszert kell szedniük, hogy ne károsítsa őket az aggódás. Ez egy fizikai probléma, amit ők nem tudnak befolyásolni. Nem az ilyen jellegű aggodalomról beszélek, hanem arról a mindennapi jelenségről, melynek átengedjük magunkat, és átveszi az uralmat gondolataink felett.
Dr. Frank Minirth és Dr. Paul Meier Worry Free Living (Az aggodalommentes élet) című könyvükben azt írják, hogy jelenleg az aggodalom az első számú mentális betegség Amerikában.
De ha megkérdeznél tíz asszonyt, hogyan határozná meg az aggodalmat, tíz különböző választ kapnál. A következőkben leírok néhány definíciót, melyeket a feltett kérdésre kaptam.
* Amikor fél éjszakán keresztül járkálok, mert nem tudok aludni.
* Rettenetes nyugtalanság, amikor képtelen vagyok egy helyben ülni, és képtelen vagyok figyelni a
feladatomra.
* Fájdalom, mely a vállaimban kezdődik, és felhúzódik a nyakamba.
Ezek a megállapítások helyesek, de nem az aggodalom meghatározását írják le. Tehát, mi az aggodalom?
Az a szó ó, hogy worry egy régi angolszász szóból származik, melynek jelentése: "szorítani vagy fojtogatni". Az aggodalom szorítása megakadályoz bennünket, hogy megelégedett és békés életet élhessünk.
Az aggodalom az, ami megosztja és összetöri a lelket, visszatart bennünket jelenbeli feladataink elvégzésétől olyan jövőbeli félelmek miatt, melyek talán soha nem következnek be. Ahhoz hasonlít, mintha azelőtt akarnánk átkelni a hídon, mielőtt odaérnénk.
Az aggodalomnak több köze van az életszemléletünkhöz, mint körülményeinkhez. Ugyanabban a helyzetben az egyik nő aggódik, míg a másik nyugodt marad. Egy nő nyugtalan, amikor veszélyt érzékel. Tudatosan használom az érzékel szót, mert a veszély lehet valós vagy csak elképzelt. Amikor gyermekem az úttest közepén áll, és jön egy autó, a veszély valódi, itt az aggodalom jó dolog, egy figyelmeztetés, mely segít abban, hogy megmentsem gyermekemet a bajtól. Viszont, ha amiatt aggódom, hogy gyermekem esetleg drogot fog szedni, hogy a lányom esetleg terhes lesz, a férjem esetleg hűtlen lesz, hogy esetleg mellrákot kapok, hogy esetleg nem tudjuk a számláinkat fizetni a jövő hónapban, a közvetlen veszély csupán a képzelet szüleménye.
Montaigne, a francia filozófus mondta: "Életem tele volt szörnyű szerencsétlenségekkel, melyek legtöbbje soha nem következett be." Ha drága időnket arra pazaroljuk, hogy rettegünk attól, ami esetleg történni fog, az aggodalom olyan nehéz teher lesz,mely lenyom bennünket, elszívja energiánkat, és megfoszt tettrekészségünktől.
A nők néha összetévesztik az aggodalmat és a depressziót. Minirth és Meier véleménye szerint az aggodalom inkább a jövővel van összefüggésben, míg a depresszió a múlttal. A depresszió a múlt ráterhelődése a jelenre, az aggodalom pedig a jövő ráterhelődése a jelenre. Egyik asszony úgy fogalmazta meg, hgoy az aggódás olyan bajok előre fizetett kamata, melyek csak ritkán következnek be. Mennyire igaz, ennek ellenére mi nők mégis krónikusan aggodalmaskodóak vagyunk. A keresztyén nők a legrosszabbak. Egyik mondatunkban még azt mondjuk, hogy bízunk Istenben, a másikban pedig már azt, hogy mennyire aggódunk! Az aggodalom és nyugtalanság egy kis dolognak vet nagy árnyékot, ez az árnyék pedig problémát okoz nemcsak lelkünkben, hanem testünkben is.
(Linda Dillow)
Dr. Frank Minirth és Dr. Paul Meier Worry Free Living (Az aggodalommentes élet) című könyvükben azt írják, hogy jelenleg az aggodalom az első számú mentális betegség Amerikában.
De ha megkérdeznél tíz asszonyt, hogyan határozná meg az aggodalmat, tíz különböző választ kapnál. A következőkben leírok néhány definíciót, melyeket a feltett kérdésre kaptam.
* Amikor fél éjszakán keresztül járkálok, mert nem tudok aludni.
* Rettenetes nyugtalanság, amikor képtelen vagyok egy helyben ülni, és képtelen vagyok figyelni a
feladatomra.
* Fájdalom, mely a vállaimban kezdődik, és felhúzódik a nyakamba.
Ezek a megállapítások helyesek, de nem az aggodalom meghatározását írják le. Tehát, mi az aggodalom?
Az a szó ó, hogy worry egy régi angolszász szóból származik, melynek jelentése: "szorítani vagy fojtogatni". Az aggodalom szorítása megakadályoz bennünket, hogy megelégedett és békés életet élhessünk.
Az aggodalom az, ami megosztja és összetöri a lelket, visszatart bennünket jelenbeli feladataink elvégzésétől olyan jövőbeli félelmek miatt, melyek talán soha nem következnek be. Ahhoz hasonlít, mintha azelőtt akarnánk átkelni a hídon, mielőtt odaérnénk.
Az aggodalomnak több köze van az életszemléletünkhöz, mint körülményeinkhez. Ugyanabban a helyzetben az egyik nő aggódik, míg a másik nyugodt marad. Egy nő nyugtalan, amikor veszélyt érzékel. Tudatosan használom az érzékel szót, mert a veszély lehet valós vagy csak elképzelt. Amikor gyermekem az úttest közepén áll, és jön egy autó, a veszély valódi, itt az aggodalom jó dolog, egy figyelmeztetés, mely segít abban, hogy megmentsem gyermekemet a bajtól. Viszont, ha amiatt aggódom, hogy gyermekem esetleg drogot fog szedni, hogy a lányom esetleg terhes lesz, a férjem esetleg hűtlen lesz, hogy esetleg mellrákot kapok, hogy esetleg nem tudjuk a számláinkat fizetni a jövő hónapban, a közvetlen veszély csupán a képzelet szüleménye.
Montaigne, a francia filozófus mondta: "Életem tele volt szörnyű szerencsétlenségekkel, melyek legtöbbje soha nem következett be." Ha drága időnket arra pazaroljuk, hogy rettegünk attól, ami esetleg történni fog, az aggodalom olyan nehéz teher lesz,mely lenyom bennünket, elszívja energiánkat, és megfoszt tettrekészségünktől.
A nők néha összetévesztik az aggodalmat és a depressziót. Minirth és Meier véleménye szerint az aggodalom inkább a jövővel van összefüggésben, míg a depresszió a múlttal. A depresszió a múlt ráterhelődése a jelenre, az aggodalom pedig a jövő ráterhelődése a jelenre. Egyik asszony úgy fogalmazta meg, hgoy az aggódás olyan bajok előre fizetett kamata, melyek csak ritkán következnek be. Mennyire igaz, ennek ellenére mi nők mégis krónikusan aggodalmaskodóak vagyunk. A keresztyén nők a legrosszabbak. Egyik mondatunkban még azt mondjuk, hogy bízunk Istenben, a másikban pedig már azt, hogy mennyire aggódunk! Az aggodalom és nyugtalanság egy kis dolognak vet nagy árnyékot, ez az árnyék pedig problémát okoz nemcsak lelkünkben, hanem testünkben is.
(Linda Dillow)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése