Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. január 31., csütörtök

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.”

(János evangéliuma 3. fejezet 17. vers)



Mit teszünk, ha megromlik az étel?
- Kidobjuk

Mit csinálunk, ha javíthatatlanul tönkremegy a porszívó?
- Veszünk egy másikat.

Mit teszünk, ha csalódunk az emberekben?
        - Magukra hagyjuk őket.

Mit csinálunk, ha nem érezzük jól magunkat a gyülekezetben?
        - Nem megyünk többet.
Mit teszünk, mikor nem jön azonnal válasz az imádságra?
        - Abbahagyjuk az imádságot.


S mit tesz velünk az Isten, ha nem törődünk vele, ha nem szólunk hozzá, ha megszegjük parancsolatait, ha nap, mint nap megtagadjuk, ha percenként eláruljuk, ha újból és újból megfeszítjük?

Nem úgy bánik velünk, mint mi gondolnánk, nem töröl el, nem cserél el, nem kárhoztat, hanem kis herceg módjára gondoskodik rólunk:

“Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér mint ti valamennyien, mert ő az akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a 2-3-at, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Uram! Köszönöm, hogy te nem a töviseimet nézed, amit feléd és mások felé meresztek. Te a lehetőséget látod bennem, azt amivé kezedben lehetek.

Így segíts meglátni megtartó és megtisztító szereteted, mely megszelídíti szúrós szavaim, tetteim!


2013. január 30., szerda

„Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: Micsoda az ember mondom, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted őt kisebbé az Istennél, és dicsőséggel és tisztességgel megkoronáztad őt! Úrrá tetted őt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.”

Zsoltár 8:4-7.




Nemrég láttam az Apolló 13 című filmet. A legénység célja az volt, hogy feljussanak a holdra, de útközben egy hiba történt az oxigén ellátással, így megkerülték ugyan a holdat, de nem tudtak ott leszállni. A film készítői nagyon ügyesen ötvözték a valóságos, megtörtént eseményeket, az űrben készített felvételeket a színészek előadásával, akik megpróbálták visszaadni, mi is történt ott, akkor az űrben. 

Megdöbbentő volt látni közelről a hold felszínét, a csillagokat, az űrszemetet, a hatalmas távolságokat. Amikor a föld csak egy pici pontnak látszott az űrből nézve.

Menj ki egy este és nézz fel a csillagos égre. Nézd meg, milyen sok ragyogó csillag látható egy felhőtlen égbolton! Nézd meg a holdat. Képzeld el a távolságokat! Micsoda parányi porszemek vagyunk mi emberek a világmindenséghez képest. És mégis – mi vagyunk a világmindenség figyelmének középpontjában. Hát nem megható?

Ugyanis melyik bolygóra küldte el Isten az Ő szeretett Fiát, hogy hidat építsen az emberiség és a menny között? Melyik bolygón szakadt meg a szíve? Melyik bolygón tört ki a lázadás a szeretet Istene ellen? És melyik bolygóról mondja a Jelenések könyve, hogy az Isten sátora – lakása az emberekkel lesz?

Valóban porszemek vagyunk a világmindenségben. Mégis Isten olyan határtalan szeretettel fordult felénk, amilyet leírni szinte lehetetlen.
Köszönd meg Istennek, hogy ennyire szeret téged. Hogy ilyen fontos vagy számára. Add át gondjaidat, örömödet, kudarcaidat, betegségedet, sikereidet Neki. Engedd, hogy Ő, aki ennyire szeret Téged – a tenyerén hordozzon!


Istenem, bár láthatatlan vagy,
mégsem észrevétlen.
Felfeded magad a teremtésben,
s kedvességed megvillan egy idegen őszinte mosolyában.
Megfoghatatlan vagy, mégis érezhető.
Végigsimítod arcunkat a széllel,
és átölelsz egy barát karjaival.
Ma is téged keresünk,
és érezzük jelenlétedet.


2013. január 29., kedd

„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”

Józsué könyve 1:9


„Nem, Uram. Nekem ez nem megy. Én nem vagyok erős, bátor meg még inkább nem. És ha az lennék is, erőm akkor sem lenne véghezvinni azt, ami rám vár.” - és egyre csak küzdesz Istennel. Hiszen te próbáltad már nem egyszer, és egy idő után mindegyik nekifutásod kudarcba fulladt. 

Próbáltál erős lenni, rendíthetetlen, mint a szikla, érzelmek nélküli, mint a sétányon lévő szobrok arca. Próbáltál harcolni másokkal, önmagaddal, és győzni. Próbáltál kiállni az igazért, a jóért, az értelmesért, és minden izmodat megfeszítve egyre csak küzdöttél, de mind hiába. Nem, te nem vagy erős. Te nem vagy érzések nélküli, te nem vagy hős. Egyedül. 

És talán most jössz rá, hogy amit eddig a lényegnek gondoltál, talán nem is az. Hogy a lényeg nem a saját teljesítményeden, a saját erőlködéseiden, önmagadon, hanem Istenen van. Mert egyedül tényleg nem lehetsz soha elég erős. Lehet, hogy egy darabig megy. Lehet, hogy néhány kört le tudsz futni, talán még fel is néznek rád a többiek, és elismerően sóhajtanak: Micsoda teljesítmény! De a következő kör közepén már a padlón találod magad.

Lehet, hogy ideig-óráig sikerül palástolni, álarc alá rejteni az érzéseidet, a félelmet, fájdalmat, gyászt és csalódottságot, de ez nem tarthat örökké. Egyszer minden álarc lehull, és rájössz, egyedül nem tudsz bátorsággal szembenézni a történésekkel.

Egyedül nem. De Istennel minden lehetséges. Ő nem kéri, hogy állj meg a tomboló viharban mindenféle segítség nélkül. Nem kéri, hogy játszd a hőst, és hordozz minden terhet a saját válladon. Ő azt kéri, fogadd el a segítségét! Fogadd el a társaságát, engedd, hogy veled menjen az úton, és légy erős és bátor Vele! 

Ne feledd, nem egyedül kell futnod a pályán a köröket. Isten veled van, bármerre is vigyen utad, és vele az lehetsz, aminek Ő megálmodott: hős, az Ő hőse! 


2013. január 28., hétfő

Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.

(1Korintus 10,13)

Tudjátok kik a viharvadászok?
Azok az emberek, akik mindent megtesznek azért, hogy minél közelebbről megfigyeljenek egy tornádót. Sokszor az életüket is kockáztatják azért, hogy közel kerüljenek hozzá, műszereikkel együtt. Igyekeznek egészen a vihar közepébe kerülni. De tudod, hogy pontosan a vihar közepén van valami, amit úgy hívnak, hogy a vihar szeme? Ezek a viharvadászok megállapították azt, hogy a vihar szemében mindig a legnagyobb nyugalom és békesség uralkodik, annak ellenére, hogy körülöttük mindenhol, a pusztítás és az eső az úr. Ha te ott lennél velük és pár km-rel arrébb mennél, az nagyon veszélyes lenne, de ha a vihar szemében maradsz, akkor minden rendben lesz. Ugyanez az elv igaz az élet viharaira. Vihar dúlhat az egészségedben, pénzügyeidben, vagy a családodban. Könnyen összeomolhatnál, de pontosan a vihar közepében van egy hely, ahová belépve békességet találsz. Lehet, hogy Isten nem szabadít meg minden vihartól, de ha megtanuljuk, hogy a vihar szemében maradunk, akkor békességünk lehet annak  közepette. Lehet, hogy nagyon nagy kihívással, próbával nézel szembe, és állandóan azzal a problémával birkózol. Annyira aggódsz, hogy még aludni sem tudsz. Lehet, hogy próbálsz valakin segíteni, vagy egyszerűen keményen próbálkozol elég hosszan imádkozni, hogy megmutasd Istennek, te komolyan gondolod. Ez az Ige azt mondja, hogy a nehézségek között is van szabadulás. Ha azt akarod, hogy Isten kézbe vegye a problémádat, akkor hinni kell azt, hogy Ő képes megszabadítani.  Ő nem hagy erődön felül kísérteni, Ő bevisz a vihar szemébe.

Arra bátorítalak, hogy lépj arra az útra amit Isten mutat. Hit által valld meg: „Istenem, bízom Benned, hogy irányítod a lépteimet. Bízom Benned, hogy megőrzöl minden utamon. Köszönöm, Atyám, hogy megnyitod a kegyelem, a növekedés és áldás kapuit számomra.”




Ha a gondolataiddal Rá összpontosítasz, akkor Ő megőriz téged békességében. Még ha az élet viharai vesznek is körül, biztonságban leszel és békességre találsz Jézus Krisztusban.






2013. január 27., vasárnap

Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

(Zsoltár 46:11)

Gondoltál már arra, hogy valaminek a hiányára sokkal intenzívebben reagálunk, mint annak a meglétére? Például a szeretet hiányát előbb észrevesszük, mint azt, ha valaki szeretettel fordul hozzánk. Jobban fáj a lelkünknek valakinek az érzéketlensége, mint mások együttérzése.

Ebben a rohanó, túlzsúfolt, elvárásokkal és feladatokkal teli, zűrös és vibráló világban egyre jobban és gyakrabban megterhelődik a lelkünk. Talán nem is vesszük észre. Talán nem is érezzük minden esetben fárasztónak. De a lelkünk sóvárogva vágyik a csend után, és hogy a csendben találkozzon Megváltójával. Azzal az Istennel, aki csak a halk és szelíd hangban hallható.

Amikor úgy érzed, hogy meg kell nyugodnod, csak ismételd el ezt az igét, úgy, hogy minden ismétlésnél elhagyod az utolsó részt, és ekkor mindig a mondat vége lesz a hangsúlyos: "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" Csendesedjetek el, és ismerjétek el, hogy én vagyok", Csendesedjetek el, és tudjátok meg" "Csendesedjetek".

Csendesedni. Elismerni. Az Úrra tekinteni és felmagasztalni Őt. Nincs ma sem több dolgunk. Minden másról Ő fog gondoskodni!


2013. január 26., szombat

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. ... a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, csak ha a szőlőtőkén marad,... Aki én bennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

(János 15:4-5)


"Drága Gyermekem!

Maradj bennem és én is benned maradok. Azt kérdezed: hogyan? Gondolj csak egy almafára, amit beoltanak. Amikor a kertész belehelyezi az új szemet, jól odakötözi, hogy a két élet összeforrjon. Két-három év múlva a régi almafán egy újfajta almatermés jelenik meg.

Így van ez veled is. Amikor az életedbe hívsz és összeköttetésbe kerülünk, ez nem egy alkalomra szól. Te felbecsülhetetlenül értékes vagy számomra. Mindent elkövetek, hogy megkapd azt, amire lelki növekedésedhez szükséged van. Ha a kapcsolatunk jól működik, gyümölcsöző lesz életed. Naponta sok olyan dologgal ajándékozlak meg, aminek örülsz, de az egyetlen, amire igazán szükséged van, az az én jelenlétem.

Egyedi vagy, más, mint a többi. Ne a másikra nézz! Lehet, hogy már régóta összeköttetésben van velem, ezért több gyümölcse van, de az is megesik, hogy az élet nehézségei megszaggatták, és mivel nem gyökerezett mélyen bennem, elszáradt.

A te életedről te döntesz. Én most is veled vagyok, átölellek. Bízz bennem! Ismerem életed nehézségeit. Töltsön be nyugalmam és békém, amit a világ nem adhat. Vágyom arra, hogy az életedbe új színt és örömöt vigyek, és hogy együtt éljük át a mai nap minden percét!"
Szerető Atyád, az Isten.


A szeretet sebhelyei

Néhány éve, egy forró nyári napon, Dél Floridában, egy kisfiú úgy döntött, hogy úszik egyet a házuk mögötti régi kis tóban. Sietve, hogy minél hamarabb a hűvös vízbe ugorhasson, kiszaladt a hátsó ajtón,maga mögött hagyva cipőt,zoknit és inget, ahogy futott.

Repült a vízbe, nem véve észre, hogy amint ő úszik a tó közepe fele, egy aligátor épp a part fele úszott. Apja, aki a kertben dolgozott, észrevette, hogy a kettő egyre közelebb és közelebb kerül egymáshoz. Rémülten rohant a vízhez, kiabálva a fiának amilyen hangosan csak bírt.
Apja hangját hallva a kisfiút aggódás fogta el és gyorsan megfordult és a part felé úszott apjához. De már túl késő volt. Amint elérte apját az aligátor is elérte őt. A partról az apa megragadta kisfiát a karjától pont abban a pillanatban mikor az aligátor annak lábait ragadta meg. Ez egy hihetetlen huzavonához vezetett a kettőjük közt. Az aligátor erősebb volt az apánál, de az apa túl szenvedélyes volt ahhoz, hogy elengedje fiát. Egy gazda épp arra vezetett és a sikoltozásokat hallva, autójától odarohant, célzott és lelőtte az aligátort.

Rendkívüli módon, több hetes kórházi tartózkodás után, a kisfiú életben maradt. A lábát hatalmas sebhelyek torzították az állat erőszakos támadása révén. És a karján, mély karmolások voltak, ahol apja körmei húsába vájtak a kétségbeesett erőfeszítésben, hogy megtartsa az ő szeretett fiát.

Az a riporter az újságtól - aki a borzalmas események után elsőként készítette a riportot a fiúval - megkérdezte, hogy láthatná-e a fiú sebhelyeit. A fiú felhúzta a nadrágszárát és utána büszkeséggel így szólt a riporterhez:
- De nézd a karjaimat! Nagy sebhelyek vannak a karjaimon is.. Azért vannak, mert Apám nem engedett el!

Te és én azonosulhatunk ezzel a kisfiúval. Nekünk is vannak sebhelyeink. Nem, nem egy aligátortól, hanem egy fájdalmas múlt sebhelyei. Némelyek azok közül a sebhelyek közül csúnyák és mély
megbánást okoztak. De, némely sebhelyek barátom azért vannak, mert Isten visszautasította, hogy elengedjen. A vívódásaid közepette Ő ott volt és beléd kapaszkodott.
Az Ige arra tanít, hogy Isten szeret téged. Te Isten gyermeke vagy. Ő meg akar védeni és gondodat viselni minden nap. De néha meggondolatlanul veszélyes helyzetekbe gázolunk, nem tudva hogy mi vár ránk. Az élet tava tele van veszélyekkel és mi elfelejtjük, hogy az ellenség lesben áll, hogy ránk támadjon. Ekkor kezdődik el a huzavona, és ha az Ő szeretetének a sebhelyei a karodon vannak légy nagyon, nagyon hálás!

Ő eddig sem és ezután se fog soha elengedni, csak akkor, ha végérvényesen ellene döntöttél!

Isten megáldott, hogy te mások számára áldás lehess. Sose tudhatod, hol van egy-egy ember az ő életében és min megy épp keresztül. Soha ne ítéld egy másik ember sebhelyeit, mert nem tudhatod, hogyan szerezte azokat...





2013. január 25., péntek

Légy békességben az életben, legyen békességben a te házadnépe és legyen békességben mindened, amid van.

(I. Sámuel 25:6)


Micsoda gyönyörű köszöntés ez! Képzeld el, ma reggel bekopog hozzád valaki, és így köszön. És ha úgy igazán, szívből mondja - hát lehet, hogy megborzongsz!
Általában ezen a három helyen szokta felütni fejét a békétlenség. Nem vagy jóban önmagaddal. Nem tudod elfogadni, hogy ilyen vagy külsőleg, hogy ennyire nem vitted semmire az életben, hogy beteg vagy, hogy anyagi gondjaid vannak. Nem vagy békességben - úgy általában - önmagaddal.

A másik terület a család. Kommunikációs problémák, veszekedés, válás, gyermeknevelési gondok, feszültség. Nincs békesség a családban.

Végül a félelem. Nincs békességünk a vagyonunk felől. Feltörhetik, tönkretehetik az autónkat, lelophatják a kertünk termését, bemocskolhatják jó hírünket.

Isten ma reggel így köszönt be hozzád: Gyermekem! Bízd rám magad a mai napon! Ne aggódj! Tudom, mi bánt. Ismerem aggodalmadat. veled sírok és veled örülök! Tedd le terhedet, és légy békességben az életben, legyen békességben a te házad népe, és legyen békességben mindened, amid van! 


2013. január 24., csütörtök

Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki, és rendeltelek titeket arra, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.

(János 15:16)

Már megint egy sötét hideg reggel. Legtöbbünk legszívesebben visszabújna a takaró alá. De mindannyiunkat várnak feladatok, lehet, hogy munkába indulsz, tanulnod kell vagy a háztartást vezeted és a családot látod el ma is. Egyre többször tűnik mókuskeréknek az élet, vajon van értelme? - vetődik fel a kérdés.

Igen, nekem ebben az igében Isten azt mondja : IGEN!

Ő választott ki. Neki van terve az életemmel, méghozzá nem is akármilyen. Ő ismer a legjobban minden adottságommal, tudásommal és hibámmal együtt. Ő a legjobbat akarja kihozni belőlem, és meg is teszi, ha engedem. Nem kell nagy és látványos dolgokat végrehajtanom, aprónak tűnő gesztusok néha sokkal nagyobb hatással lehetnek valakire, mint gondolnánk. Egy mosoly, pár jó szó a buszon, munkahelyen, lépcsőházban, megváltoztathatja valakinek a kedvét, akár az egész napját.

A nagy egészben, a képben, amit Isten kezei alakítanak, egy apró színfolt, puzzle-darab lehetek, amely egy a sokkmillióból, de nélküle mégsem egész az egész. Ő választott ki és helyezett pontosan oda a nagy képben, ahol lennem kell, nem a saját bölcsességem, tetteim vagy helyezkedésem visznek előre.

Mindig tudhatod, hogy nem céltalan az életed, volt értelme felkelni. Add át az irányítást és engedd, hogy Isten gyümölcsözővé tegye a mai napodat is!


Segíts, hogy terjeszthessem illatod, amerre járok -
add, hogy ne szavakkal prédikáljak rólad,
hanem saját példámmal -,
azzal, hogy tetteim vonzereje rokonszenvet ébreszt,
mivel szívem irántad érzett látható szeretetével teszem,
amit teszek.
John Henry Newman: The Fragrance of Christ (Krisztus Illata)

Bárhol is legyen, megérzem parfümjének friss, finom illatát.
Barátnőmnek egy szót sem kell szólnia, mert jelenléte mindenki számára nyilvánvaló.
Az emberek gyakran megjegyzik, hogy milyen kellemes az illata.
Körüllengi, mint valami védjegy az orr számára. 
S míg ezen morfondírozom, beugrik, vajon nem lenghetné körül az én életemet a szeretet illata?
Jelenlétemet nem jelezhetné-e egy sajátos lelki illat, amely hatást gyakorol másokra, amely vonzza őket?
Lehetne-e létem védjegye az őszinte szeretet?
Add, hogy így legyen!


2013. január 23., szerda

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”

Máté evangéliuma 5:13


Mi az élet célja? Miért vagyunk ezen a világon? Mitől leszek jó ember? Mitől leszek Ember? Mi a feladatom? Mit kell tennem? Kérdések, melyek időről időre felszínre törnek benned, és újabbnál újabb választ kell találnod. De hol? Ki mondja meg az igazat? Ki mondja meg, mi a te küldetésed? Ki tud ebben segíteni?

Isten csendben megszólít ma reggel, és hív egy közös utazásra, egy közös életre, egy kalandra, egy küldetésre. Csak nem mindig olyan könnyű igent mondani, hiszen ott van a saját elképzelésed, mely néha még egészen közel is áll a valósághoz. A saját terved, a saját akaratod, és nehéz elhinni, hogy Isten jót akar. 

Pedig kettőtök közül Ő az egyetlen, aki látja a jövődet, és ennek fényében teszi meg ajánlatát. Ő látja az életedet a kezdettől az örökkéig, és szeretné, ha mellette döntenél, hogy mindez valóra váljon. Szeretné, ha rábíznád magadat, és engednéd, hogy Ő vezessen, és választ adjon életed kérdéseire. 

Hát mondj igent neki ma reggel, barátom, és hidd el, nem fogod megbánni! Egy különleges úton indulhatsz el Vele, ahol megtanulsz másokért élni, megtanulsz végre igazán élni. És egyszer majd rájössz, te sem álmodhattál volna szebb életet magadnak. 

2013. január 22., kedd

Gyökössy Endre: Recept


– Igehirdetésének egyik mondata hozott ide.
– Örülök, hogy eljött, foglaljon helyet, s mondja el, mi volt az a mondat.
– A félretett, az összegyűjtött harag felgyülemlik, és – azt hiszem, így hangsúlyozta – gyűlölet lesz belőle, s azt öli, aki gyűlöl, lassan, de biztosan. – Ugye Pál apostolt idézte: a nap le ne menjen a ti haragotokon!?
– Erről is szó volt, de gondolom, mást is szeretne még mondani.
– Igen. Kérdezni szeretnék. Kétszer elvált asszony v
agyok. Mindkét házasságom anyám nehéz természete miatt bomlott fel, akivel együtt kellett laknunk. Nem volt más megoldás. Anyám pedig képtelen volt elvágni a lelki köldökzsinórt, szinte pórázon tartott vele, mint kisgyermek koromban. Azt pedig egyik veje sem tudta elviselni, hogy elsősorban anyám „kislánya” legyek a házasságban és ne feleség. Merem állítani: mindketten anyám elől menekültek el. Már évek óta egyedül élünk, anyám és én. Egy fedél alatt, de némán és acsarkodva, keserűen, robbanékony légkörben. Hónapokkal ezelőtt rémülten döbbentem rá – rettenetes kimondani is –, hogy gyűlölöm az anyámat kétszer tönkretett életem miatt. De ez a gyűlölet valóban engem öl. Míg házasságban éltem, jóformán sose voltam beteg. Most kétségbeejtően rossz alvó vagyok, s szüntelenül fáj valamim. Szédülök, a vérnyomásom ugrál, szorongásaim vannak. Megromlott az egészségem, és egyre fogyok. Már orvoshoz sem megyek, mert minden leletem negatív, csak éppen én vagyok pozitív, beteg. Érzem, hogy ha nem történik valami: a magam gyűlölete öl meg. Mondja: mit tegyek?
– Mit tett eddig?
– Imádkoztam azért, hogy ne gyűlöljem az anyámat.
– Mióta imádkozik ezért?
– Amióta tudom, hogy gyűlölöm.
– Csak azért imádkozott, hogy ne gyűlölje?
– Nem, olykor, ha tudtam, azért is, hogy szeretni tudjam.
– Engedjen meg egy kérdést. Hogyan várta ennek a kérésnek a teljesítését? Tulajdonképpen mit várt?
– Hát, hogy szeretni tudjam.
– Tehát valami érzésre várt. Ne haragudjék, ha így mondom: valami jóleső, meleg bizsergésre várt a szíve körül ugye? És az elmaradt. Így van?
– Valahogy így. De már nem is imádkozom. Csalódtam az imában.
– Szeretnék valami mást is ajánlani.
– Azért jöttem.
– Érzésekre várt, de nem tett semmit. Arra várt, hogy Isten tegyen az életével valamit. Így van?
– Igen, körülbelül így.
– Pedig Isten mindent megtett értünk a Krisztusban...
– A kereszten?
– Ott, és ezért nekünk is mindent meg kell tennünk, ami tőlünk telik, hálából. Édesanyjáért kellene valamit megtennie még. Mert legtöbbször az érzésekből lesznek a cselekedetek, de olykor az elkezdett cselekedetekhez csatlakoznak az érzések. Vagy váltanak ki érzéseket.

– De mit tegyek?
– Céltudatosan, rendszeresen és naponként tegyen jót édesanyjával és eközben imádkozzék érte, ha még tud.
– De mondtam, hogy gyűlölöm.
– Meg akar gyógyulni?
– Igen.
– Akkor cselekedjék, és ne keressen kibúvót. Egyébként Jézus is mondott egyet s mást, még az ellenség szeretetéről is.
– Mit tegyek hát?
– Ha most orvos lennék és receptet írnék, biztos gyógyszert a gyűlölet és egyéb betegségei ellen, kiváltaná?
– Kiváltanám.
– Bevenné?
– Bevenném.
– Akkor ott van papír, meg toll, diktálnék egy receptet. Írja?
– Írom.
Íme a RECEPT:

Tessék: hétfőn reggel mosolyogva köszöntőm őt és megkérdezem, hogy aludt.

Kedden: kitakarítom az ő szobáját is.

Szerdán: két szelet süteményt hozok neki. – Írja csak, írja.

Csütörtökön: elhívom sétálni, hazafelé pedig kérdezgetek és hagyom őt – csak őt – beszélni. Pénteken: megkérem, hogy zongorázza el azt a dalt, amit gyermekkoromban szokott.

– Már évek óta nem zongorázik.
– De kérnie szabad.

Szombaton: megkérem, hogy segítsen jó túrós gombócot főzni, mert azt ő jobban tudja. Vasárnap: bemegyek a szobájába, amikor lefeküdt, betakargatom és megcsókolom. Pont. Ismeri ezt a zenei kifejezést? Da capo al fine? Elejétől végig. Nos, a következő héten ugyanígy vagy hasonlóan: da capo al fine s egy hét múlva felkeres és megbeszéljük a többit.
– A csókot is kell?
– Igen.
– Jaj!
– Miért, jaj?
– Mert évek óta nem csókoltam meg.
– Vállalja ezt a hetet így?
– Megkísérlem.
– Isten segítse. Várom.

Nem jött. Hetekig nem jött.
De egy hétfőn, kora reggel telefonált.

Sírva: – Mikor tegnap ismét betakartam, az én hideg és kőkemény anyám felült az ágyban, és magához ölelte a fejem, és éreztem, hogy könnyes a szeme és azt mondta: – De jó vagy mostanában hozzám. – Akkor, évek óta először, éreztem, hogy szeretem az anyámat.
Aztán hozzátette: – Adja másnak is oda ezt a receptet!
Tessék.



"Bekötözöm sebeidet, meggyógyítom zúzódásaidat - így szól az ÚR."

(Jeremiás 30,17)

Sokan mondják, hogy "Az idő mindent begyógyít!" Engem is sokan vigasztaltak ezzel az igazságnak hitt mondattal., aztán rájöttem, hogy ez nem igaz. Az idő csak elhalványítja az emlékeket, a sebeket és sérüléseket. Aztán ha találkozol azzal az emberrel, aki nagyon mélyen megbántott, akkor, vagy minden megelevenedik benned, vagy egy nehezteléssel teli közömbösség lesz úrrá szívedben, ami annak a jele, hogy az a seb, még mindig ott van a szíveden. Legyen az akár kisebb, mint volt, de ott van. Ott is lesz addig, míg Jézus be nem gyógyítja, mert sebeket begyógyítani, sérüléseket bekötözni egyedül Ő tud. Mindig elszomorodom, amikor az emberek a 20 és 30 évvel ezelőtti sebeikről úgy beszélnek, mintha ma történtek volna. Hordozzák, és alkalomadtán felemlegetik. Szavaikban pedig, olyan súlyos indulatok vannak, hogy rendesen csap egyet a hallgatón. Több figyelmet kellene fordítanunk imádságainkban arra, hogy sebeinket az Úr Jézus elé vigyük! Mert Ő azért jött, hogy bekötözze és meggyógyítsa azokat. Ha Ő kezeli sebeinket, akkor ha azokra visszagondolunk, megtelik szívünk hálával, és bármi történt, szeretettel tudunk visszaemlékezni arra az emberre, aki egyszer megbántott. De nem azzal a szeretettel, ami csak egy vallásos máz, egy elcsépelt közhely, hanem azzal, ami le tud hajolni a bántóhoz, de nem azzal a céllal, hogy bántson, hanem azzal, hogy szerető jobbját nyújtsa.
Akarj egészséges lenni! Vidd megsebzett szívedet Jézushoz! A lehetőséged meg van hozzá. Élj hát vele! 

2013. január 21., hétfő

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek, és legyetek nékem tanítványaim. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket, maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

(János 15:8-9)

Szeretnénk Istent dicsőíteni? Jézus megadja rá a tökéletes módot: legyünk tanítványai és teremjünk sok gyümölcsöt! De hogyan? Hogyan lehetek ma, a XXI. században Jézus gyümölcstermő tanítványa?
Jézus erre a kérdésre is választ ad nekünk: "...maradjatok meg ebben az én szeretetemben."
Mi a szeretet Jézus szerint? A Bibliában nagyon sokszor találjuk azt a két kifejezést egymás mellett, hogy szeret én önmagát adja értem, például: "És járjatok szeretetben, miképpen a Krisztus is szeret minket, és adta Önmagát miérettünk..." (Efézus 5:2, Galata 2:20, János 15:13)
Mi az egyszerűbb? Azt mondani, hogy szeretlek, vagy azt mondani, hogy önmagam adom érted? A szeretet az az elv, hogy másokat helyezünk előrébb, mint magunkat. A szeretethez tehát kell más is, mint önmagam. Isten maga a szeretet. Ez a szeretet örökkévaló, még a teremtmények előtt is létezett, hiszen az Atya szerette a Fiút Jézus szavai szerint: "Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szeretlek titeket." Jézus a legnagyobb áldozatot adta értünk, amit adhatott: Önmagát.
Jézust akarjuk követni? Gyümölcsöt akarunk teremni? Éljünk Jézusban, másokért, és akkor leszünk mi is virágzók, gyümölcstermők.






"Egy nap egy gazdag ember adott egy kosár szemetet egy szegény embernek. A szegény ember elmosolyodott, és elment a kosarakkal, kiürítette, megmosta és feltöltötte gyönyörű virágokkal, visszament a gazdag emberhez, és visszaadta neki. A gazdag ember meglepődött és azt kérdezte: Miért adsz nekem szép virágokat ha én szemetet adtam neked? A szegény ember így válaszolt: Mindenki azt ad, ami a szívében van."





2013. január 20., vasárnap

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.

(Galata 5:22-23)


Vannak, akik szelídnek, vidámnak, békésnek születnek. Mások évekig próbálják kialakítani ezeket a tulajdonságokat, mégsem járnak sikerrel. Csak az előbbi emberek követik Istent?
Vannak olyanok is, akik úgy gondolják, hogy a Lélek gyümölcse álarc. Magukra erőltetik ezt a szerepet (is), és ettől üdvözülnek. Valóban ilyen egyszerűen megoldható ez a probléma? Két dolgot mindenképpen megállapíthatunk. Pál azt írja, hogy a Lélek GYÜMÖLCSE, nem azt, hogy gyümölcsei. Az, hogy ezekből a tulajdonságokból egy-kettővel rendelkezünk, nem bizonyítja, hogy jobbak vagy rosszabbak vagyunk másoknál. Hiszen közülük mindnek teljesülnie kellene, nem elég, ha néhány. A másik ugyanebben a szókapcsolatban rejlik.
A LÉLEK gyümölcse. Nem a miénk. Egyedül a Szentlélek tud átformálni. Minden más legfeljebb látszattürelem, látszathűség. Isten különlegesnek teremtett minket.
Tegyük fel, hogy te vagy a világ legjobb szilvája, érett, zamatos. Kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek, akik nem szeretik a szilvát. Hogy megszeressenek, megpróbálhatsz banán lenni. De ekkor csak középszerű banán leszel. Ráadásul akadnak majd emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekezel jobb banán lenni. Ám akkor is csak banánbőrbe bújt szilva maradsz.




Szépségápolási tippek

Egy kedves öreg hölgytől egyszer megkérdezték, hogy mit használ, mitől olyan üde az arcbőre, s mitől oly vonzó és sugárzó a lénye? A következőket válaszolta:

– Az ajkaimra az Igazság nevű, citrus alapú ajakírt használom.

– A hangszálaim erősítésére Szerető Kedvesség gyógynövény alapú gélt szoktam inni.

– A füleimbe Együttérzés cseppeket szoktam rendszeresen csepegtetni.

– A kezeimet a Nagylelkűség nevű, magas vitamintartalmú kézápolóval kezelem.

– Az alakomra is kényes vagyok, az Egyenesség termékcsalád magas Becsületesség tartalmú szereit használom, ezek a legegészségesebbek a piacon.

– A szívbetegségek megelőzésére megiszom napi egy liter Szeretet teát.

– A környezetemben jelentkező negatív kisugárzás és ellenszenv káros hatásai ellen pedig napomat imával fűszerezve kezdem meg.


2013. január 19., szombat

NEM FORDULHAT ELŐ

Egy pásztor mesélte: 

Gyülekezetemben volt egy szobrász. Két olyan dolgot tanultam tőle, amelyek döntő jelentőségűek lettek egész életemre nézve.
Egyszer éppen egy nagy márványtömböt raktak le a műhelye bejárata előtt. Megálltam és megkérdeztem tőle: Mit akar ebből faragni, mester?
— Egy angyalt. Csak a söpredéket kell eltakarítani róla — mondta. Művész szemével már látta az angyalt a kőben. Csak a felesleges márványt kell lekalapálni róla, és kibontakozik az angyal alakja.
Valóban benne rejtőzött a márványban. Néhány nap múlva már kezdett nagy korvonalakban kiformálódni. Pár nap múlva már látszott az alak. Később valóban egy angyal alakja állt elő a kőből.
— Ugye most már elkészült? — kérdeztem. A mester nevetett: — Most kezdődik csak igazán a munka. Letette a vésőt és egy vasfogú fésűt szedett elő.
— Most a finom részletekre kerül a sor — mondta. Sohasem felejtettem e! szavait. Nem vagyunk mi is ilyen tömbök, amelyekben egy képmás rejtőzik? Az Üdvözítő képmása akar kiformálódni az életünkben. De ehhez valaminek el kell tűnnie. Bűnös, önző lényünket le keli vésse, hogy Jézus képe előtűnjék.
Azért veszi elő az Úr a nyomorúságnak és szenvedésnek a vésőjét, hogy megszabadítson a söpredéktől. Ma az a márványtömb kiabálni tudott volna, jajgatását az egész környéken meghallották volna. Mi azonban jajveszékelünk, amikor az Úr ránk helyezi vésőjét, hogy faragjon bennünket. Milyen balgák vagyunk! Testvér, tűrjed szelíden, csendesen, ha az Úr az ő neve dicsőségére fonnál téged! Ne védekezz, ne tiltakozz! A szeretet ütései ezek.
Tovább figyeltem a művész munkáját. Egyszer megkérdeztem tőle:
— Mit csinál, ha véletlenül a kelleténél jobban üt rá a márványra és nagyobb darab esik le? Vajon akkor az egész munka kárba vész és mindent elölről kell kezdeni? Vagy pedig van rá mód, hogy helyrehozza a hibát? Kérdésemre rövid pipáját szája másik szögletébe tolta és így válaszolt:
— Az nem fordulhat elő!
A kérdés azonban tovább nyugtalanított. Más szavakkal újra megkérdeztem, de ugyanazt a feleletet kaptam:
— Az nem fordulhat elő!
Harmadszor is megpróbálkoztam. Erre már majdnem bosszúsan szólt:
— Hányszor mondjam meg? Nem fordulhat elő! Egész életemre szóló prédikáció volt ez. Nem tudom, hogy ennél a mesternél valóban nem történt-e meg mégis. Azt azonban biztosan tudom, hogy Istennél semmiképpen sem fordulhat elő. Ö pontosan annyi erővel és olyan nyomatékkal üt reánk, amennyi éppen szükséges. Semmit sem vés le fölöslegesen. Semmi nem kerül a hulladékba, ami nem odavaló!

Hányszor gondoltuk már: túl keményen bánik velem! Egyik baj a másik után. Ezt már nem lehet kibírni! De a mesternek bizony igaza van: Ez nem fordulhat elő! Isten nem követ el hibát életünk vezetésében. Ebben bizonyosak lehetünk.
A szobrásznak ez a két mondása áldásomra volt. És most továbbadom. A két mondás így hangzik: „Egy mestermű rejlik ebben a tömbben, csak a söpredéket kell eltakarítani róla." — így rejtőzik bennünk is a Bárány képmása; csak annak kell eltűnni, ami eltakarja még. 
A másik mondás pedig ez:
„Az nem fordulhat elő, hogy Isten az életünk vezetésében hibát kövessen el."
Nyugodj meg testvérem és ne félj! Add oda magadat egészen az Úr kezébe, hogy tetszése szerint formáljon. Ő mindent jól cselekszik és soha nem fordulhat elő, hogy csak egyetlen egyszer is tévedjen.



A Lelki növekedésről...


„Dávid folytonosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt.”

2Sámuel 5:10.

’Persze! Dáviddal vele volt az Úr, meg folyton csak növekedett! De mi van velem? – teszed föl a kérdést. – Egyik kudarcom a másikat éri!’
Azért, ha belegondolsz, hatalmas mélységeket járt be ez a Dávid. Tényleg nem volt fenékig tejföl az élete! Gondold végig: Saul üldözte, az életére tört, legjobb barátjától elválasztották, aki aztán fiatalon meghalt, egyik pusztából a másikba, egyik barlangból a másikba menekült az őt üldöző Saul elől. Aztán amikor kicsit kezdett felfelé ívelni az életútja, egy rettenetes bűnt követett el. Nyíltan áthágta a hetedik parancsolatot, és meggyilkolt egy ártatlan embert. Aztán meghalt az egyik fia, a másik lázadóvá vált… Soroljam még?
Persze tudom, a Te sorsod is mostoha. Te is nagyon sok dolgon mentél át.
De figyelj csak, mit ír a Szentírás Dávidról?
Folytonosan emelkedett, lelkileg növekedett és Isten áldása volt vele.
Hibái, bűnei ellenére.
Az üldözés ellenére.
A kudarc ellenére.
A gyász, a szomorúság, a veszteség ellenére – talált kapaszkodót!
EMBER volt! A maga rengeteg hibájával, nyomorúságával. De megtalálta Annak kezét, akibe erősen kapaszkodhatott.
Tehát – Dávid története a valóságban a TE és az én történetem.
Kérlek, a kipontozott részre írd be a nevedet – és olvasd el ÍGY a mai Igét!
„………………… folyamatosan emelkedett és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt!”
Hogy hangzik?
Kérlek, ragadd meg még ma Isten feléd kinyújtott kezét!
Meglátod, az eredmény nem marad el!


2013. január 18., péntek

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes...Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek.

(Jakab 3:17-18)

Legyek jó, tiszta, békeszerető? De hogyan? Saját erőből, fogcsikorgatva, vasakarattal erőltessem magamra? Így csak látszatra leszek jó. Az, hogy milyen vagyok valójában, belülről fakad. Ha nincs belső békességem, akkor a nyugalmamban több lesz a feszültség, mintha kiabálnék.
Kétféle orvos van. Az egyik a betegség okát tárja fel és szünteti meg, a másik a tünetekre koncentrál, és csupán azok enyhítésére törekszik. Ennek hatása jóval hamarabb érzékelhető: a panaszok és a fájdalom csökken. Azt gondoljuk, meggyógyultunk, bár a betegség továbbra is ott bujkál bennünk, várva, hogy újra előretörhessen. A jó orvos azonban nem gyors, hanem tartós győzelmet szeretne, ezért a betegség okát akarja felderíteni, és gyógyítani. Ez lassabb, de hatásosabb.
Fordítsuk meg a sorrendet! Ne a viselkedésünkre, hanem a "felülről jövő bölcsességre", a Jézussal való kapcsolatunkra koncentráljunk. Minden baj gyökere, hogy megromlott az Isten és ember közötti kapcsolat. A cél tehát nem a jó magaviselet, hanem annak megnyilvánulása, hogyan is állok Istennel, mennyire vagyok rendben ott legbelül. Ne a tüneteket enyhítsük! A kapcsolatot igyekezzünk bensőségesebbé tenni! Épp úgy, ahogy azzal tesszük, akit nagyon szeretünk. Ilyen kapcsolat ápolást ajánl fel Isten. S ha élünk vele, idővel békések, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljesek leszünk.

2013. január 17., csütörtök

A LELKI ÉLET

"Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket...az Isten Lelkének dolgait...mert csak lelki módon lehet azokat megítélni."

(I.Kor. 2:12-14)

Ezen a világon nem divat lelki módon gondolkodni. Mózes fáraó lehetett volna, de ő a nyomorgást és a vándorlást vállalta. Ruth volt anyósa mellett maradt akkor is, amikor semmilyen reménye nincs, hogy még valaha családja lesz. Anna a gyermekét hagyja a nem éppen jó hírű főpap keze alatt. Dániel három hűséges társával fogolyként kerül Babilonba, a király asztalánál étkezhetnek és ahelyett, hogy hálásak lettek volna a kegyért, visszautasítják az ételt, és zöldségeket kérnek. Élhetetlenek. Ezt a világot nem az ilyeneknek találták ki. Igen, ha a történet itt befejeződik, akkor talán.
Ruthnak moábita özvegyasszonyként nem volt jövője Izráelben, mégis ez volt az a hely, ahol az Úr férjet és gyermekeket adott neki. Az özvegység könnyei helyett gyermeknevetés! Csal lelki módon kellett gondolkodni? Igen, de ehhez egy lapra kellett mindent feltennie.
Anna a lehető legromlottabb helyre hozta csodagyermekét, mégis ő lett a próféta, aki meghallotta Isten hangját.
Dániel egyszerűbbet kért a felkínáltnál, de a legtöbbet kapta, mert a vizsgán a legjobban teljesített. A legelőkelőbb helyeket ezek a furcsa szokású foglyok kapták. Érdemes várni, kevesebbel beérni, hátra lépni akkor, amikor mindenki előre lép. Így lesz a testiből lelki gondolkodás.
(Áhitatok nőknek)

Gabriel García Márquez 

Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet segítségével is terjed. (Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrák). Olvassátok el az utóbbi idők legzseniálisabb latin-amerikai elméjének megható írását.

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.

Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak.

Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam tőletek, emberek...

Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam tőletek, de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz.

Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek.

Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket.

Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

2013. január 16., szerda

Sosem az a kérdés:higgyünk.e vagy nem, a kérdés mindig az: "Miben vagy kiben higgyünk?"

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.
(Zsidókhoz írt levél 11:1)



Uram, adj nekem hitet, amely próbára teszi a láthatatlan dolgokat,
és benned bízik, aki maga vagy az igazság, 
hogy ne gyötörjön semmi kétség, nem borítson sötétség,
adj nekem reményt, hogy követhessem szilárd ígéreteid fényét,
és ne tévedjek le az útról,
adj nekem szeretetet, hogy úgy adhassam át neked magamat,
ahogy te adsz nekem, 
mert te, Jó Uram, vagy az, akire vágyom,
te minden gondolaton és vágyon túlmutató
áldás vagy.
(Frederick Macnutt)



Nem számít, mit hall fülem,
Nem számít, mit lát szemem,
Nincs mitől félnem, Uram,
Mert te mindig itt vagy velem.





"Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"

(Máté 14,26-27)


Határidők, munkahelyi vagy magánéleti megoldásra váró problémák, anyagi helyzet, lelkiállapotod, a feszített tempó, ami körülvesz, és úgy érzed, ebből már soha nem menekülhetsz. Úgy érzed, hogy a mindennapi futásod, küzdelmed egy cseppet sem viszi előrébb a dolgokat, mintha csak egy mókuskerékben futnál, és koptatnád a ki tudja hányadik cipődet. Az élet tengere tajtékzik körülötted, és érzed, mindjárt az utolsókat nyeled a vízből. Félve hajtod álomra a fejed, mert látod magad előtt a holnap vicsorgó óriásait, akik csak a vesztedet akarják. Félsz, hogy kudarcot vallasz, félsz, hogy belebuksz a próbálkozásaidban, és félsz, hogy valami szörnyű dolog nő ki abból, ami éppen körülötted táncol.
Ekkor egy halk hang szólal meg egészen közel hozzád! "Ne félj, én vagyok! Ne félj, mert én még Ismerem, mi vesz körül téged, de tudom, hogy együtt győztesen kerülünk ki ebből a csatából is. Tudom, hogy minden homályba veszett szemeid előtt, de bízz bennem, én melletted vagyok és soha nem hagylak el. Ez a vihar érted van, hogy megtapasztald a győzelem ízét. Nem lesz könnyű, de én VAGYOK. Melletted".
(Áhitat nőknek)

2013. január 15., kedd

A szeretet nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, és mindent eltűr.

(I.Kor. 13:6-7)


NEM A MI FELADATUNK A BÍRÁLAT

Valami oknál fogva folyton minősítünk másokat. Nem a mi feladatunk mások megítélése. Ez Isten feladata.

Észrevettétek már, milyen gyakran minősítünk szinte ismeretlen embereket? Épp csak megpillantjuk, és úgy érezzük, jogunk van megítélni őket. Ha időt szánunk az illető megismerésére, legtöbbször ráébredünk, hogy első benyomásaink a legjobb esetben is felületesek voltak, a legrosszabb esetben teljesen hibásak.
Talán az emberi természet része az ítélkezés. A legtöbb emberben van némi bizonytalanság, amely az összehasonlítás kényszerében nyilvánul meg.
Annak is szükségét érezzük, hogy megítéljük a másik ember szívét és lelkét. "Csak azért teszi, hogy előrejusson." "Kellemetlen ember." "Nem túl erkölcsös ember." "Nem bíznék meg benne." "Láttál már ennyire felelőtlen embert?"
Jézus a lényegre tér ezzel a tulajdonságunkkal kapcsolatban. Korlátozott emberi tudásunk nem ad megfelelő rálátást arra, hogy ítélkezzünk mások felett. Az ítélkezést bízzuk Istenre.
Ha legközelebb úgy érezzük, ítéletet kell mondanunk másokról, próbáljunk meg inkább magunkban tekinteni, honnan ered ez a késztetés.
Fenyeget bennünket a másik ember? Bizonytalannak érezzük magunkat valami miatt? Ki akarunk tűnni a többiek közül? A válasz sokszor többet árul el önmagunkról, mint a másikról.


IMA A FELEBARÁTI SZERETETÉRT:

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz, és elküldted Jézust, hogy Megváltóm legyen. Hálás vagyok érte, és szeretném kimutatni szeretetemet irántad azáltal, hogy szeretem felebarátomat. Add, hogy ne ártsak másoknak sem tetteimmel, sem szavaimmal, szívemmel vagy elmémmel. Segíts, hogy türelmesen viseljem a rosszat, amit mások ellenem tesznek. Adj megbocsátó szívet, hogy ne akarjak bosszút állni. Elmémet ne töltsék el haragos gondolatok, nyelvemet ne hagyja el haragos szó.
Töltsd el szívemet szeretettel a Megváltó iránt, hogy szeretettel fordulhassak másokhoz. Segíts, hogy jó példával járjak mások előtt, és ez közelebb hozza hozzájuk Jézust. Irányítsd gondolataimat, szavaimat és tetteimet, hogy téged dicsérhesselek, és jót tehessek barátaimmal és felebarátaimmal. Vezess el mindannyiunkat a mennyországba!
Jézus nevében áldj meg bennünket. Ámen

TANMESE A SÜNDISZNÓKRÓL:


Néhány sündisznó roppant fázik egy téli éjszakán. Összebújnak hát, hogy egymást melegítve védekezzenek a hideg ellen. De mennél jobban összebújnak, annál jobban érzik egymás tüskéit, annál jobban szúrnak. Próbálnak hát távolodni. Csakhogy akkor ismét dideregnek. Valahogy így van ez az emberrel is. Ha eltávolodik társaitól, minden kihűl körülötte, rideg lesz az élete. Ha közelít hozzájuk, némely szúrást, esetleg akaratlan tüskét el kell viselnie. De még mindig jobb szeretteink tüskés kedvét eltűrni, mint belefagyni az egyedüllétbe. Elvégre nekünk is vannak tüskéink, amelyeket a hozzánk ragaszkodók kénytelenek eltűrni. S ha él bennünk megértés, szeretet, e tüskepárbaj sosem okoz veszélyes sérüléseket.


2013. január 14., hétfő

Neil Hopkins: Az ötvös és az ezüst

Egy csapat nő a Bibliát tanulmányozta együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt".
Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel.
Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra.
Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle.
A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi
igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül.
A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte:
Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?
Az ötvös mosolyogva így válaszolt:
"Ó, az nagyon egyszerű! Amikor meglátom magamat benne."


Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.

(Zsolt. 37:11)


A VALÓDI ALÁZAT TITKA:

Pál apostol mélyen alázatos volt. Tudta, hogy kemény munkával nagy eredményeket ért el, de ezt csak úgy sikerülhetett neki, hogy Isten jóságot és kegyelmet bocsátott reá. A valódi alázat lényege nem az, hogy meggyőzzük önmagunkat saját értéktelenségünkről, hanem hogy felismerjük önmagunkban Isten művét. Isten szemszögéből lássuk önmagunkat, és felismerjük kegyelmét képességeink fejlesztésében.
(Bibliai jegyzetek az életvezetéshez)






SEM TÖBB, SEM KEVESEBB

Mit jelent valójában az alázat? Nem azt, hogy le kell néznünk, hanem hogy olyannak kell elfogadnunk önmagunkat, amilyenek vagyunk, beleértve a jót és a rosszat is.

Sokáig félreérttettem az alázat lényegét. Azt hittem, olyan, mint a kisebbrendűségi érzés, így folyton lekicsinyeltem önmagam: nem tudok énekelni, nem tudok, prédikálni, nem tudok zongorázni vagy más hangszeren játszani, még járni is alig tudok. Az emberek megfelelőképp reagáltak: "Nahát, milyen alázatos vagy!". "Alázatom" ellenére megköszöntem nekik, hogy észrevették.
Most már tudom, hogy ez nem alázat volt, hanem betegség. Az alázat nem arról szól, hogy alárendeltként viselkedünk. Hanem hogy olyannak látjuk önmagunkat, amilyenek valójában vagyunk, sem többnek, sem kevesebbnek. Véresen őszinték vagyunk önmagunkkal szemben. Tudjuk, kik vagyunk, és bevalljuk érzéseinket.
Álszentség nélküli életet jelent.
Gayle D. Erwin: THE JESUS STYLE

Az alázatnak és az Úr félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet.
(Példabeszédek 22:4)

Az igazi alázat azt jelenti, Isten nézőpontjából tekintünk valódi önmagunkra, és ennek megfelelően cselekszünk. Manapság sokan hamis alázatot mutatnak, amikor lekicsinylően beszélnek önmagukról, hogy mások azt higgyék lelki emberek. A hamis alázat énközpontú, a valódi alázat Istenközpontú.
(Bibliai jegyzetek az életvezetéshez)

2013. január 13., vasárnap

Az alázat a szerény, édes gyökér, melyből a mennyei erény kinő.

(Morus Tamás)


Legtöbben felismerjük, hogy természetünknél fogva önzőek vagyunk, és gyakran gőgösen, fennhéjázón, arrogánsan reagálunk környezetünkre. De Jézus életét szemlélve az alázat csodálatos példáját láthatjuk - melyet nekünk is követnünk kellene. Ő azt tanította, hogy büszkeség romboló hatású, de az alázat erővel bír. Ahelyett, hogy saját nagyságát hirdette volna, Jézus hajlandó volt letérdelni és megmosni a többiek lábát, hogy megmutassa mindannyiunknak szolgálnunk kell egymást - és Istent.




Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre és légy alázatos Isteneddel szemben.
(Mikeás 6:8)


Mi az igazi siker kulcsa?
Dr. Carson szerint aggasztó tendencia, hogy a velünk született kreativitás mára már a 


tinédzserkor végére kihalni látszik. Úgy látja, hogy a fiatalok nem gondolkodnak, hanem 

hagyják, hogy ezt más tegye meg helyettük, és a média diktálja nekik, mit hogyan kell 

csinálni. „Amikor én gyerek voltam, mi a drogdílerekre néztünk fel, mert szép autóik voltak, 

és nagyon menőknek tűntek. Aztán rájöttem, hogy ezek közül egy sem érte meg az 

öregkort. […] Ezért mondom azt a fiataloknak, hogy nézzék meg jól az embereket, hogyan 

élnek, és vajon elégedettek-e. Vegyék észre, milyen küzdelmeket folytatnak az elbűvölő 

sztárok! Lehet, hogy elhiszik magukról, hogy olyan életet élnek, amit mindenki más irigyel, 

de ez nem a valóság, ha egy kicsit is elgondolkodnak rajta.”

Dr. Carson szerint a siker kulcsa az, ha az Istentől kapott talentumainkat úgy tudjuk 

felhasználni, hogy az mások éle­­té-nek a felemelkedését is eredményezze. „A sikernek semmi 

köze a házakhoz, az autókhoz, a bankszámlákhoz vagy a kincsekhez. A történet végén ezek 

a mellékes dolgok már semmit sem jelentenek. Ami számít, az az, hogy sikerült-e pozitívan 

befolyásolni a körülötted élők életét. Volt valami értelme az éle­ted­nek, vagy mindvégig csak 

mások idejét és energiáját pazaroltad?!”