Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. augusztus 31., vasárnap

Lelkemet öntöttem ki az Úr előtt...

Bánatos lelkű asszony vagyok. ... a lelkemet öntöttem ki az Úr előtt.

Sámuel I. könyve 1:15

Az Ószövetségben, Sámuel könyve bemutatja nekünk Hannát, egy istenfélő asszonyt, akinek komoly gondjai voltak. És ezek nem aprócska vagy egyszerű problémák voltak csupán, hanem hosszú éveken áthúzódó gondokkal küzdött, melyek űrt és kétségbeesést hagytak lelkében. Te is küzdesz hasonlókkal? Persze, hogy igen. Hiszen mindannyian próbákon megyünk át, és különböző fájdalmakat hordozunk.

Hanna meddő volt, és még egy vetélytárs feleség is bonyolította életét. Jól olvastad, vetélytárs feleségről van szó. Hanna csupán férjének egyik felesége volt..az adott kultúra elfogadott jelenségeként...de ez az állapot borzalmas helyzeteket szült. (Olvasd el Sámuel első könyvének 1.2. fejezetét, hogy betekintést nyerj Hanna életébe.) Az örömhír az, hogy Hanna nem próbálta palástolni fájdalmát, hanem nyíltan megvallotta: "Bánatos lelkű asszony vagyok..."

Nagyon sok tanulság rejlik Hanna életében, de ma azt szeretném, ha azt figyelnénk meg, hogy miként reagál az életében jelenlevő problémákra, melyek oly nagyon megnehezítették szívét. Hanna a gondjait az Úr elé tárta, az Úrhoz kiáltott: "Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt." (1.Sám. 1:10) Hanna a terheit Isten elé vitte.

Nem tudom, hogy te hogy vagy ezzel, de én sajnos sokszor gyorsabban nyúlok a telefonom után, minthogy a trónushoz járulnék. Te kinek szoktad elsírni lelked fájdalmát? A lelkedet kiöntöd-e az Úr előtt, vagy csupán gépies imakérést motyogsz el neki? A történet szerint Hanna nem egyszerűen térdet hajtott, hanem kiöntötte a lelkét Kiöntötte a fájdalmát, a csalódásait, a tehetetlenségét, a depresszióját, a zavarodottságát, a mérgét, a szégyenét, a gyötrelmét, és a bánatát.

A lelke ürességét öntötte ki.

És tudod, hogy ezután mi történt? Isten betöltötte őt az Ő békéjével. Hanna mielőtt elcsendesedett volna az Úr jelenlétében, már étvágya sem volt, és teljesen össze volt törve. Miután kiöntötte lelkét az Úr előtt, a Biblia szerint visszatért az étvágya, és még az arckifejezése is kivirult. "Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca." (1.Sám. 1:18) Hannának azért nem volt többé szomorú az arca, mert találkozott az egyetlen, életet megváltoztatni tudó Istennel, és az Ő jelenlétében lehetett.

Istenre mindig bizton számíthatunk. A megpróbáló élethelyzeteinkben szeretné lelkünket a békéjével megtölteni. Hanna megváltozott a Mindenható Úr Isten jelenlétében, de ne feledd, nem egy gyorsan elrebegett ima eredményeként történt mindez, hanem hosszasan időt töltött Isten jelenlétében, és őszintén Elé tárta a lelkét.

Volt-e mostanában ilyen őszinte beszélgetésed Istennel?

Milyen problémákkal kell éppen megküzdened?

Nehezen kezelhető ember van az életedben?

Látszólag megoldhatatlan élethelyzetben vagy?

"Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk." (68. Zsoltár 19.) Amikor őszintén Isten elé járulsz, és semmit sem visszatartva kiöntöd lelkedet az Úr előtt, akkor Ő hűségesen betölti az benned lévő űrt az Ő békéjével, attól függetlenül, hogy Ő megszabadít-e a fájdalmadtól, vagy tovább kell-e hordoznod azt.

Egy pillanatig se kételkedjél ebben kedves barátnőm.

Hiszen Jézus maga mondta, hogy : "Istennek minden lehetséges." (Márk 10:27) Bátorodjunk hát fel, és bizalommal járuljunk Isten elé, hiszen Ő szeret bennünket, és Ő a vágyainkat és kéréseinket túlszárnyalva hatalmasan tud cselekedni miérettünk. Ne késlekedj hát, tölts időt Vele, és öntsd ki Elé lelkedet!


Mennyei Atyám, Színed elé járulok a mai napon, és alázatos szívvel kérem a bocsánatodat azért, mert sokszor másokhoz szaladtam terheimmel, ahelyett, hogy egyenesen Eléd tártam volna azokat. Segíts, hogy először mindig Hozzád forduljak amikor gondok terhelnek. Kérlek fedd be lelkemet a békéddel, és adj erőt a mai naphoz. Jézus nevében, Ámen


(Forrás: Gwen Smith: A Soul Poured Out, http://www.girlfriendsingod.com/2014/a-soul-poured-out-2/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014 Used with permission)

2014. augusztus 30., szombat

Sérült világban élünk

„Uram, miért vagy oly messze? Miért rejtőzöl el a szükség idején?” 
Zsolt 10,1

Mire hazaértem, olyan izgatott voltam, hogy alvásról szó sem lehetett.

Hat órán át vezettem, és elkövettem azt a baklövést, hogy a szokásos keresztény zenei adó helyett a híreket hallgattam a rádióban. Ahogy telt az idő, egyre idegesebb lettem, mialatt egyik rossz hír követte a másikat. Az elmémben gondolatok, a szívemben érzelmek kavarogtak.

Legerősebben a szomorúságot éreztem, amit a nyers valósággal való szembesülés okozott: mennyire megromlott a világunk.

Erőszak, halál, katasztrófák, politikai korrupció, a tisztesség általános hiánya – mindenhonnan erről szóltak a történetek. Néha úgy tűnik, az Istennel szembenállók hangja és akarata erősebb, mint azoké, akik szeretik és hirdetik Őt és az Ő útját. Megrémít, hogy a dolgok a jó helyett a rossz irányába tartanak.

Államközi határokon át vezettem zakatoló elmével, a szívem elnehezült. Azon gondolkoztam, vajon mit válaszolna Isten, ha megkérdezhetném: „Uram, mi zajlik ebben a világban? És mikor fogsz közbelépni?”
A 10. zsoltárban Dávid ugyanezt a zaklatottságot fejezte ki. Megkérdezte az Urat, miért tűnik úgy, mintha nem törődne a világ gonoszságával, mintha nem tudná befolyásolni az országban dúló kegyetlenséget, erőszakot és igazságtalanságot. Rákérdezett, miért ússzák meg a gonosz emberek az elkövetett gaztetteket.

Dávid tudni szerette volna, mikor lép már közbe Isten, mikor tesz már valamit. Bármit. Kétségbeesetten imádkozott, könyörögve Isten közbeavatkozásáért.

Talán te is érezted már így magad. Talán nehéz helyzetben vagy, küzdesz, és úgy érzed, Isten nagyon messze van, nem lép közbe, nem segít. Isten útján járva botladozol, míg mások, akik más utakon járnak, sikeresen haladnak előre. Vagy talán téged is világunk állapota és haladási iránya aggaszt.

Ezt érezte Dávid is, de azt látjuk, hogy a Zsolt 10,16-18a verseknél hirtelen reményre vált a borúlátásból: „Király lesz az ÚR mindörökké, a pogányok pedig kivesznek országából. Az alázatosok kívánságát meghallgatod, URam. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét”. Dávidot megnyugtatta annak tudata (emlékei és hite alapján), hogy Isten vele van, és mikor eljön az ideje, közbelép.

Dávid imádságban adott hangot legmélyebb félelmeinek, legőszintébb érzéseinek. Isten bölcsességéhez folyamodott magyarázatért, de alázatosan bízott benne, hogy Isten lát mindent, tud mindenről, és a megfelelő időben beavatkozik.

Világunk romlásnak indult a bűn miatt, de rajtunk áll, hogy erre hogyan reagálunk. Ne hagyjuk, hogy a kétségbeesés eltávolítson Istentől, hogy megingassa jóságába vetett bizalmunkat, helyette hagyatkozzunk hitünkre, és húzódjunk közelebb Istenhez, ahogy Dávid is tette.

Hirdessük hát ma is, hogy Isten uralkodik, bízzunk döntéseiben, legyünk igazságának szócsöve akkor is, ha közben a szívünk szakad meg a hírek hallatán.


Uram, segíts, hogy ne felejtsem el: Te uralkodsz világunk fölött akkor is, amikor látszólag minden széthullik. Add, hogy szilárd elhatározással Rád támaszkodjam, történjék bármi a hírekben vagy saját életemben, és bízzam Benned teljes szívemmel. Jézus nevében, Ámen.






(Forrásí:Encouragement for today, 2014.03.28.Tracie Miles: Living in a World Gone Wrong
www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. augusztus 29., péntek

Isten munkálkodik az életedben




A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.

(57. Zsoltár 3,4)


Talán először, amikor megismerted Krisztust és hittél Őbenne, hallottad a következő szavakat: "Isten szeret téged, és egy csodálatos terve van az életedre vonatkozóan." Ez a gondolat át és átjárta szívedet és egy belső örömmel töltött el, ugye? Izgatottan léptél rá lelki utazásodra, teljes nyugalom és béke járt át, mert tudtad, hogy Istennek egyedi és különleges terve van kimondottan rád vonatkozóan.


Lehet, hogy már régóta követed Krisztust, és a kezdeti lelkesedés lassan elkopott az évek alatt. Talán vakvágányra kerültél, a figyelmed elkószált. Ha így lenne, egy kérdésem van feléd: Még mindig úgy gondolod, hogy Istennek egy csodálatos terve van az életedre nézve? Ha bizonytalankodsz, az 57. Zsoltár első verseivel frissítsd fel emlékezeted. Kapaszkodj bele ezekbe a versekbe.



Isten teljesíteni fogja a rád vonatkozó tervét. És ezt azért fogja megtenni, mert Ő mindig megtartja az ígéreteit. Úgy fogja célját kibontakoztatni, hogy az Ő Fiához hasonlóvá fog formálni. És Isten rajtad keresztül is munkálkodik, véghezviszi terveit, mégpedig azáltal, hogy az Ő szeretetét és hűségét közvetíted a környezetedben.




Semmi sem tántoríthatja el Istent célja véghezvitelétől. Semmi sem tudja összetörni a terveit. Ha teljes szívből bízol Benne, akkor Isten csodálatos terve éppen most, tökéletes időzítéssel és megfelelő gyorsasággal bontakozik ki az életedben.


Magasságos Isten! Dicsőítelek, mert mindig véghezviszed céljaidat. Köszönöm, hogy mindig megtartod ígéreteidet. Készen állsz a mennyei segítség küldésére, és a Szereteted és Erőd továbbadására. Összhangba szeretnék kerülni a Te akaratoddal, és az életemre vonatkozó terveiddel.


(forrás: Joni and Friends, Daily Devotional, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. augusztus 28., csütörtök

KÖNYVKLUB: Corri ten Boom - A Menedék, Tizedik fejezet: Scheveningen

1. Mennyire izgul Corrie azért, hogy a nővértől kapott pici csomagban egy Biblia legyen! Úgy tűnik, ennél nagyobb értéket nem kaphatna: „- Ó, Istenem, milyen kicsi [ahogy a zsebébe rejtett kis csomagot tapogatja] – de talán mégis… Bárcsak egy Biblia lenne!”

Mi mit kértünk volna ebben a helyzetben?
Miért jelentett neki olyan sokat a Biblia?
Ha nem vagyunk bajban, miért nem jelent nekünk ennyit?

***

2. „Amikor felépültem, hosszasabban tudtam olvasni, a szemem jobban bírta. Egészen addig egyszerre csak egy verset olvastam el az evangéliumból – most viszont, mint valami kiéhezett állat, egy ülésre egy egész evangéliumot végigolvastam, s láthattam a megváltás hatalmas drámájának egészét. Akkor egy különös gondolatom támadt. Vajon mindez, ami olyan haszontalannak és ésszerűtlennek tűnik – a háború, a fogság, ez a cella -, lehet-e teljességgel véletlen? Ez vajon nem tartozik bele az evangéliumi mintázatba? Hiszen Jézus is – olvastam különös belső figyelemmel – ugyanolyan totális és kétségbevonhatatlan vereséget szenvedett el, mint a mi kis csoportunk a maga szerény terveivel. De… Ha az evangéliumok valóban Isten működésének mintázatát mutatják, akkor a vereség csak kezdet. Körülnéztem. ’Ó, vajon miféle győzelem indulhat ki ebből a sivár kis cellából?’”

Elgondolkodhatunk ezen a kérdésen, de a válaszunkat megalkothatjuk a könyv végén is…

***

3. Milyen örömet szerez Corrie-nak, mekkora értéke van a börtönablakon beszökő napfény melegének, a tiszta, meleg víznek, néhány hangya csodálatosan megteremtett lényének, az ablaknyi ég kékjének, az ajándékba kapott törölköző pirosának, az emberi arcoknak.

Mi mindezekben és még mennyivel több dologban részesülünk nap mint nap. Észrevesszük? Érzékeljük? Felfogjuk? Értékeljük? Tudunk a mindennapokban megállni, és befogadni ezeket az apró örömöket?

***

4. „- Betsie Ten Boom a 312. cellában van. Üzeni, hogy az Isten jó.” (162.o.)

Mi mikor fogalmaztuk ezt meg utoljára? Szoktunk erre gondolni? Amikor jó dolog ér? És ha rossz…?

***

5. „Elhúztam a priccset a faltól, s bevéstem:
     1944. március 9. Apa. Kiszabadult.” (165.o.)
Írhatta volna ezt is: „1944. március 9. Apa. Meghalt.” Ez lett volna az emberi szemszög. De Corrie képes volt Isten szemszögéből látni azt, ami történt. És milyen más így a kép!

(Andi)

Az egész nem rólad szól

„de ő azt mondta nekem: ’Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben lesz teljessé.’ Legszívesebben tehát gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért telik kedvem a Krisztusért való erőtlenségben, bántalmazásban, szükségben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.” 

2 Kor 12:9-10

Népszerű könyvében (The Purpose Driven Life) Rick Warren egyértelművé teszi, hogy: „Az egész nem rólad szól.” Egy olyan világban, ahol a legfőbb cél, hogy jól érezd magad és boldog légy, legtöbben hidegrázást kapunk a gondolatától is annak, hogy küzdeni kell valamiért, vagy hogy fájdalom érhet. Az a feltevés, hogy a világ talán nem csak azért jött létre, hogy jól érezzük benne magunkat, a mai gondolkodás számára felháborító. Nehéz lenyelnünk azt az igazságot, hogy Isten nem a boldogulásunkat tartja elsősorban szem előtt, hanem a személyiségünk alakulását.

Úgy próbáltam legutóbb megbarátkozni ezzel a gondolattal, hogy újraolvastam Pál apostol megpróbáltatásait, gyötrelmeit. Megvilágosító hatása van, ha felfigyelünk rá, hogy Pál apostolt épp az teszi elégedetté, amitől mi olyan nagyon félünk, amitől minden erőnkkel menekülünk. Olvasd el a 2. Korintusi levél 12:9-10 versét. Lényegében azt mondja: Akkor vagyok elégedett, ha veszítek. Akkor vagyok elégedett, ha gyenge vagyok. Akkor vagyok elégedett, ha bántanak. Akkor vagyok elégedett, ha nehézségekkel találkozom. Akkor vagyok elégedett, ha üldöznek. Akkor vagyok elégedett, ha nehéz az életem.

Hogy lehetséges ez? Megosztja velünk, amire rájött: „mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős”. Pál meglepő elégedettsége példa arra, hogyan kellene élnünk: elégedetten bármilyen körülmények között. Ez akkor lehetséges, ha engedjük, hogy a Szentlélek ereje átitassa törékenységünket, emberi gyengeségünket.

Érted már? Pál receptje az elégedettségre az önzetlen alázat lelkiállapota. Ne felejtsük el, hogy ez az önzetlen, alázatos hozzáállás segítette, hogy a börtön isteni találkozás helyszíne legyen számára.

Ha engem hasonló körülmények között börtönbe csuktak volna, biztos, hogy panaszkodom, zúgolódom, és megkülönböztetett bánásmódot igényeltem volna az őröktől.

Krisztus életének mintájára Pál kiüresítette önmagát az „énjétől”, és hagyta, hogy az önzetlen alázat vezesse a dolgokhoz való hozzáállását éppúgy, mint a cselekedeteit. Ez az első lépés a megelégedettség felé. Pál arra bátorít minden hívő embert, hogy tegye meg a következő lépést is: „Tegyetek meg mindent zúgolódás és vita nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben.” (Fil 2:14-15). Gondolj bele: ha az életünkből hiányzik a zúgolódás, a panasz, az elégedetlenség, mi marad? Béke és öröm!

Ha önző magatartásunkat felváltja a derűs alázat, ezt mások is észre fogják venni, és vágyni fognak Krisztus közelségére. Ha hagyjuk, hogy Isten kézbe vegye törékenységünket és tehetetlenségünket, az Ő ereje beáramlik életünkbe, és kielégíti minden szükségünket. Határozzuk el, hogy egy héten át derűsen önzetlenek és szelídek leszünk, és megtapasztalhatjuk Isten átformáló munkáját a mi életünkben és másokéban is. Ha az Ő erejében élünk, életünk Krisztust fogja példázni, és elégedettek leszünk minden körülmények között.
Uram, Te mindentől kiüresítetted magad a szeretetet kivéve, amikor meghaltál a kereszten az én bűneimért, és ezért örökre hálás vagyok Neked. Erősíts meg Szentlelkeddel, hogy minden körülmények között és minden helyzetben elégedett legyek. Taníts meg, hogy a Te erődre hagyatkozzam, és ne a saját gyengeségemre. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: Encouragement for today, 2010.07.20. Zoe Elmore,  www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html)

Isten vezetése, Igehirdetés II. rész. 2014.08.23. (Bikádi Róbert)


2014. augusztus 27., szerda

Isten vezetése, --- Igehirdetés, I. rész.---2014.08.16--- 32. Zsoltár 8. vers, (Bikádi Róbert)


Milyen akarsz lenni?

„A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Ezek ellen nincs törvény.”
Gal 5,22-23


Emlékszel, mikor fiatalabb voltál, rokonok, ismerősök kérdezgettek: „Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?”

Harmadikos koromban bábozni akartam. Hogy szerettem anyukámat, mikor beíratott egy bábszakkörbe! Negyedikben már más vonzott, sok-sok füzetlapot töltöttem meg kezdetleges rajokkal különböző alakokról.
Ahogy növekedtem, velem együtt nőttek nagykoromról alkotott elképzeléseim is.
Bár így visszagondolva, élveztem a figyelmet, ami a „Mi akarsz lenni?” kérdéssel járt, mégis most azt mondom, bár egy másik kérdést tett volna fel nekem valaki. Ahelyett, hogy azt hangsúlyozták volna, hogy MI akarok lenni, mivel akarok majd foglalkozni, mennyivel hatékonyabb lett volna, ha a felnőttek érdeklődése arra irányul, hogy MILYEN akarok lenni.
De még nem késő feltennem magamnak ezt a kérdést. És már elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy tudjam, hol keressem a tökéletes választ.
A Gal 5,22-23 felsorol jó néhány tulajdonságot, ami jellemzi azt, aki Isten útján jár: szeretet, öröm, béke, megbocsátás, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom. Ezek a „Lélek gyümölcsei” a Biblia szerint. Magokként kerülnek szívünkbe, mikor Isten Lelke beköltözik oda, és ahogy az Úr dolgaival foglalkozunk, azokkal törődünk, a magok kicsíráznak, felnövekednek.
Gondozzuk őket bibliaolvasással, imádkozással, Istenre figyeléssel, a tanultak életre váltásával. Minél többet gyakorlom őket, annál inkább azonosulni tudok velük, és egyre inkább azzá válok, akinek Isten látni akar.
Már rég nem illik rám a kérdés: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Most már rajtam a sor, hogy kérdezzek. 16 és 18 éves lányaim rövidesen kirepülnek, megkezdik felnőtt életüket. Sokkal lényegesebb azt kérdeznem tőlük, kivé akarnak válni, mint azt, hogy mivel akarnak majd foglalkozni.
Olyan ember akarsz lenni, aki szereti a gyengéket, az elveszetteket? A Lélek mely gyümölcsei legyenek az ismertetőjegyeid: az a lány leszel, aki a bajban is mosolyog? A hűséges barát, aki kitart bármi áron?
Ha ilyenekről beszélgetünk gyermekeinkkel, figyelmüket a karrierépítésről a karakterépítés felé tereljük. Megtanítjuk nekik, hogy mindegy, mivel foglalkoznak, olyan egyéniséggé válhatnak, aki minden körülmények közt biztosan megállja a helyét.
Ma meg fogom kérdezni a gyermekeimet: „Milyen ember akarsz lenni, ha nagy leszel?” Ha még nem tudják megfogalmazni, majd segítek nekik. Legjobb kiindulópont a Lélek gyümölcseinek felsorolása: olyan, aki szeret, aki tud örülni, aki megbocsát, akiben békesség van, kedvesség és jóság, aki hűséges, szelíd és uralkodik önmagán.


Uram, segíts, hogy inkább törődjek karakteremmel, mint karrieremmel. Adj, kérlek szavakat, hogy továbbadhassam bölcsességedet, azt, hogy miként élhetünk Neked tetsző életet. Jézus nevében, Ámen.



(forrás: Lynn Cowell: Who do you want to be? Encouragement for today, 2013.06.03. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html)

2014. augusztus 26., kedd

Kitartás

„Boldognak mondjuk azokat, akik hűségesen kitartanak. Hallottatok Jób türelméről, és tudjátok az Úr célját is, hiszen az Úr igen irgalmas és könyörületes.” 
Jak 5,11

Erős vízsugárral mostam a házunk elülső oldalát, koszcsíkok, bogarak folytak le a falon. Örömittasan néztem, ahogy gyönyörű fehér lett minden. A víz ereje mindent levitt. Egy méretes pókháló kivételével.
Hoztam egy széket, felálltam rá, közelebbről próbálkoztam. A háló selyemszálai jobbra-balra hajladoztak a víz erejétől, de sem a pók, sem a pókháló, sem a tojások nem mozdultak.
Maradtak, ahol voltak.
Hüledezve néztem, s ezt gondoltam: „A pókok tudnak valamit. Velük született ösztön a kitartás. A legnagyobb nyomás alatt is kitartanak.”
Eszembe jutott erről egy ismerősöm, aki pár éve feldúlt állapotban keresett fel. A férje megmondta neki, hogy nem szereti, sőt igazából soha nem is szerette.
„Vége” – mondta.
Beszélgettünk még, s aztán azt kérdeztem tőle: „Egy kis ideig ki tudnál még tartani a házasságban? Nem veszíthetsz semmit. Őt már elvesztetted.”
Azt tanácsoltam, legyen férje legnagyobb csodálója. Gyűjtse össze, ami jó benne. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, készítse mindig a férje kedvenc ételeit, süteményeit. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, olyan szerető legyen, mint még soha. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, tegyen mindent úgy, ahogy a férje szereti. Megpróbálta. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, szünet nélkül imádkozzon érte. Megtette. Nem ért semmit.
Azt tanácsoltam, mondja neki: „Megesküdtem neked, hogy kitartok melletted, bármi történjék.” Megmondta neki. A férjét nem érdekelte.
Egy hónap után újra eljött, sírással küszködve mondta: „Nem működik, Sharon”.
„Ugye, még nem ment el, nem hagyott ott? – kérdeztem. – Tudom, hogy nehéz, de folytasd, a szeretet mindig védelmez, mindig remél, mindig kitart.”
Nagy levegőt vett.
Úgy döntött, folytatja. És lassacskán a dolgok kezdtek megváltozni. A férjének ízleni kezdett az étel, és minden más, amit a felesége csinált, beleértve a gyöngéd pillanatokat is.
Egy év múlva szenvedélyesen szerették egymást. Először életükben.
Tudom, hogy ez nem mindig, nem mindenkinél működik így. Másoknak is javasoltam hasonlókat - eredmény nélkül. De egy biztos tanácsot jó szívvel adhatok: ha jönnek a viharok – és jönni fognak –, kapaszkodj erősen, tarts ki, mint a pókok az ereszem alatt.
Isten olyan szeretetre szólít fel, amelyik kitart, és nem veszíti el a reményt. Az nem rajtunk múlik, hogy a másik fél milyen szeretettel viszonozza a miénket, de az Isten-féle, kitartó szeretetnek ereje van.
A kitartás azt jelenti, hogy erősen kapaszkodsz a viharban. Ha a szél lesöpör a helyedről, kérd Istent, adjon erőt, hogy visszakerülj, és kapaszkodj tovább.
Végül sikerült minden pókhálót leszednem a falról. Szép lett. Ahogy szedtem össze a tisztítószereket, örömmel nyugtázva munkám eredményét, észrevettem, hogy a pókok elindultak visszafelé a falon.
Elmosolyodtam. Lehet, hogy nem szabadulok meg tőlük, de legalább tanultam tőlük valamit!


Uram, adj olyan szeretetet, ami ki tud tartani a nehéz időkben. Segíts, hogy úgy szeressek, ahogy Te akarod. Adj reményt, erőt, bölcsességet – amilyet csak Te tudsz adni. Tudod, mennyire szükségem van rá. Jézus nevében, Ámen.




 




(forrás: Sharon Glasgow: To Have and to Hold, Encouragement for today, 2013.05.10.
www.proverbs31.org/devotions fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html)

2014. augusztus 25., hétfő

Amikor a segítő szorul segítségre

Fiatal lelkészfeleségként hamar rájöttem, hogy íratlan munkaköri kötelességeim egyike a „segítő” funkció. A férjem első gyülekezete ezen kívül a gyülekezet vezetőségébe is beválasztott, bár alig múltam 20 éves.
Vannak viszont olyan időszakok, amikor a segítő szorul segítségre. Alkalmanként mindnyájunkkal előfordul, hogy a depresszió vagy a csüggedés kéretlenül beállít hozzánk.

Valami szoros határidő nyomaszt? A technika ördöge megint akcióba lépett? Nehezen tudsz talpon maradni munkahelyi és otthoni kötelességeid súlya alatt? Kiürült belső energiatankod? Mit szoktál tenni, ha vezetőként, tanárként, szülőként, nagyszülőként, barátként vagy házastársként nem érzel motivációt, sem energiát arra, hogy támogasd azokat, akik gondjaidra vannak bízva? Hova fordulsz te magad támogatásért?

Az idők során különböző lehetőségeket találtam a feltöltődésre. Ha segítő vagy, és most épp te szorulsz segítségre, támogatásra, bátorításra, bemutatok neked három egyszerű módszert, amik talán neked is segítenek:
1.Keress támaszt az Úrban
Hogy hogyan? Ne magaddal beszélgess, hanem Isten beszéljen hozzád. Az 1 Sámuel 30 írja le ezt a titkos módszert, amit a Zsoltáros Dávid még pásztorfiú korában tanulhatott, mikor énekeket szerzett a hárfáján. Később Saul királyt segítette a zenéjével, amivel próbálta enyhíteni a király depresszióját, mikor az érte küldött. De Saul depressziós hangulata gyakran féltékenységi dührohamokba váltott. Még mikor a király ellenségeivel küzdött is, az ő szolgájaként, Dávidnak végül saját életéért kellett menekülnie Saul lándzsája elől.
Dávid, a segítő, segítségre szorul

Egy nap Dávid arra tér haza a harcból, hogy egy másik ellenség, az amalekiták megtámadták és kifosztották a várost, elrabolták a nőket és a gyermekeket, köztük Dávid szeretteit is. Dávid és az emberei annyit sírtak, hogy már nem maradtak könnyeik. A gyász különös dolgokat tud művelni az ember lelkével. Bajtársai Dávid ellen fordultak, őt, a vezérüket okolták a bekövetkezett tragédia miatt.
A 6. vers írja le, mi történt ezután. „Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott: a nép már arról beszélt, hogy megkövezi, annyira el volt keseredve az egész nép a fiai és leányai miatt. Dávid azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól.” Más fordításban: erőt talált az Úrban. Minden bizonnyal Dávid máskor is így tett.

Ifjú anyaként találtam rá én is erre a lehetőségre, amikor azonosulni tudtam Dávid panaszaival, küzdelmeivel a zsoltárokban. Első gyermekünk születése után súlyos gyermekágyi depresszióba estem, amit az érzelmi és fizikai kimerültség váltott ki. Csak 7 hétig tartott, de akkor örökkévalóságnak tűnt. Emlékszem, néha úgy éreztem, mintha egy szál fonalon csüngenék. Mialatt próbáltam kielégíteni az újszülött és egyetemre járó férjem igényeit, sikerült mindig megragadnom olyan pillanatokat, amikor egyedül lehetek az Úrral, és újra meg újra olvashatom a zsoltárokat. Úgy kapaszkodtam azokba az erőt adó szavakba, mint egy mentőövbe. Azt hiszem, azok a percek, amikor hallottam Isten szavát, segítettek a gyógyuláshoz, és adták meg azt a támogatást, amire akkor szükségem volt.
2. Pihenj és töltekezz
Így van. Ha szükséged van rá, vonulj el, engedd, hogy a tested összeszedje magát. Ha rég nem voltál erőnlét-felmérésen, talán érdemes elmenned. Ha a testünk kimerült, az érzelmeink és még a lelki koncentráló képességünk is kárt szenvednek. Senki sem várja el tőled, hogy képességeid fölött teljesíts. Ha túl sok tevékenységre, feladatra igent mondasz, elérheted, hogy tested is, lelked is lemerül, s újratöltés nélkül nem tudsz továbbmenni.
A hatékonyságod és a kapcsolataid is megszenvedik, ha nem kezeled jól a stresszt. Lehet, hogy meg kell osztanod a feladataidat egy családtaggal, egy munkatárssal. Pont, mint az autó, te sem jutsz előre üres tankkal, hiába nyomod a gázt.
Egy nagy műtét után nagyon elkeseredtem, mert tovább tartott a felépülés, mint amire számítottam. Egy barátnőm hozott néhány kazettát dicsőítő dalokkal, s arra biztatott, pihenjek lelkiismeret-furdalás nélkül, ne tegyek mást egy ideig, csak „hagyjam, hogy Isten szeressen”. Azóta is, amikor meghallom valamelyik dalt azok közül, mindig eszembe jut, milyen gyógyító hatásuk volt akkor ezeknek az énekeknek.
3.Beszélgess egy meghitt baráttal vagy szerető családtaggal
Legtöbben nem szeretjük elismerni gyengeségünket. Mit fognak gondolni rólam? Légy szíves, nyeld le a büszkeségedet, felejtsd el a magaddal szembeni elvárásaidat, és találj egy megfelelő embert, aki objektíven meghallgat. Van egy tévhitünk, hogy az emberek kevesebbre fogják tartani hitünket, keresztény voltunkat, ha nem tudunk mindent tökéletesen megoldani az életünkben. Pedig a Biblia figyelmeztet gyengeségünk értékére. „De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” 2 Kor 12,9.
Kettő több az egynél
John Donne híres mondása igaz: egy ember sem sziget. Azt mondja a Prédikátor 4,9: „Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.” Ezért is jó az Istenszeretők egy csoportjához tartozni, akik imádkozni tudnak érted, segítenek a teher hordozásban. Még a vezetői pozícióban lévőknek is szükségük van barátokra, akikre számíthatnak, akik készek a szolgálatra ítélkezés nélkül, akik objektíven meghallgatnak, és támogatnak.
Ha házas vagy, a férjed/feleséged lenne erre a legalkalmasabb. Sajnos a házastársak sokszor takargatják egymás elől hibáikat és gyengeségeiket, ahelyett, hogy megbeszélnék, és együtt próbálnának segíteni rajta. Tanuljátok meg építeni egymást, meghallgatni a másikat kieresztett tüskék nélkül, kedves biztatással segíteni egymást a megoldás felé, a véglegesség, tökéletesség igénye nélkül.
Csak Isten tudja megadni azt a gyógyulást, amire elménknek, testünknek, lelkünknek szüksége van. De Ő felhasznál másokat, hogy megmutassák nekünk a helyes irányt.

Akár a munkáddal, akár családoddal, betegséggel vagy más személyes üggyel kapcsolatos a nyomás, amiben vagy, nem bírod a terhet sokáig egyedül anélkül, hogy összeesnél. Tarts szünetet. Merülj el Isten Igéjében, hagyd, hogy szeressen egy darabig. Fordíts időt a pihenésre, a töltekezésre, keress erősítést, bátorítást valakinél, akiben megbízol. Érezni fogod a különbséget – és mások is tapasztalni fogják.



Uram, amikor kimerülök a kemény igyekezetben, Nálad találok bátorítást. Taníts meg Tőled függeni, Benned megpihenni, sütkérezni Jelenléted melegében. Segíts, hogy bölcsen kezeljem az időt és a forrásokat, amiket adtál nekem, és elégedjem meg minden nap feladatával. Bocsásd meg büszkeségemet, ami akadályozza, hogy megtaláljam gyógyításodat. Köszönöm, hogy barátokat és családot adtál nekem, akikkel megoszthatom a terheket. És leginkább azt köszönöm, Uram, hogy olyannak szeretsz, amilyen vagyok.
Ámen

(forrás: ©2012, Rebecca Barlow Jordan. Used by Permission, All Rights Reserved., fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2012_09_01_archive.html)

2014. augusztus 24., vasárnap

Isten nevei

Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!
Krónikák első könyve 16:8, 10-11
Isten arra bátorít bennünket, hogy hívjuk segítségül az Ő nevét, és nem kell szűkölködnünk a választékban, a Biblia sokféleképpen mutatja be Őt. Például, amikor Isten odafigyelő szeretete megérinti szívemet, és meghatódva gondolok gazdagságára és felém kiáradó szeretetére, akkor az Urat Pásztoromnak és Barátomnak hívom.

Persze van olyan időszak is amikor a büszkeségemmel küzdök, vagy amikor órákat tékozlok el álmodozással, hiú ábrándok kergetésével. Ilyenkor Isten Igéje mélyen a szívembe hatol, és rámutat bűnös voltomra. Maró fájdalom hat át, érzem, amint Isten keze rám nehezedik. Ilyenkor az Urat Csiszolómnak, Tisztítómnak nevezem.

És persze van olyan időszak is, amikor félek és elesettnek, gyámoltalannak érzem magam. Ezeken a napokon sem a férjem, sem a legjobb barátnőm nem ért meg igazán. Ekkor Szárnyai oltalmában keresek menedéket. Biztonságot keresek, befészkelem magam a Szikla hasadékába. Az Úr ilyen esetben az én Erős Váram, Bástyám.

Amikor Istenről beszélünk, csupán egy névvel nem lehet Őt megragadni, körbeírni. Mivel a Biblia számos névvel jellemzi Őt, bármilyen élethelyzetünkben bátran mehetünk Őhozzá. Akár térdünkre hullva tiszteljük Őt, vagy  akár az ölébe húzódunk, ölelésére vágyva.

Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet talál.
 (Példabeszédek 18:10)


"A tűz jellege sohasem változik, akár melegít, megvilágít, vagy eléget valamit. Ehhez hasonlóan, amikor Istent szólítjuk meg, különböző neveket használhatunk, azért mert Ő maga is különböző formában jelenti ki az Ő változatlan lényét számunkra." (Herman Bavnick) Fordulj a Bibliához, hogy megtaláld Isten azon nevét, mely leginkább kifejezi szíved állapotát. Ő a te Kősziklád. Ő az Ajtó. A Tűzfal. A Kenyered és Vized. A Királyod, és a Barátod is.



Csodálatos a neved. Köszönöm, hogy Jézusnak hívhatlak!


(Forrás: Joni and Friends Daily devotionals, God's Names, www.joniandfriends.org)










2014. augusztus 23., szombat

A nagy sietésben elmulasztott dolgok...

Néhány évvel ezelőtt abban a kiváltságban volt részem, hogy megismerkedhettem BJ.-vel. Egy sorral előttem ült a repülő gépen, és szeretettel fogadott bennünket, amikor elfoglaltuk a helyünket. Rövid időn belül BJ körül ülőkben teljesen világos lett, hogy BJ. mennyire izgatottan várja a repülést...

Nagyon hangosan beszélt, a megjegyzései kissé gyermetegnek tűntek korához képest, hiszen már felnőtt volt, és dadogása miatt nehezen lehetett érteni szavát.

Egy dolog azonban szembetűnő volt számomra - szenvedélyesen vette észre és ragadta meg a lenyűgöző pillanatokat.

Ahogy a felemelkedtünk, izgatottan tapsolt és ugrált a helyén. Hatalmas, kikerekedett szemmel jegyezte meg a mellette ülőnek: "Ezek a felhők milyen hatalmasak!"

Ekkor kezdtem elnyomhatatlan vágyat érezni, hogy feledjem el a repülés alatt betervezett feladataimat, azokat a feladatokat, melyet a tudatos énem annyira el akart végezni. A gondolataim kordában tartására emelt falak lassan omladozni kezdtek.

Ne hagyd ki ezt a pillanatot, Lysa! Vedd őt észre. És Engem is vegyél észre! Sokkal értékesebben tölthetnéd el idődet, ez lenne a legjobb döntés most a számodra.

A fedélzeten mindenki morcos, ideges és gyűrött volt a repüléstől.

Mindenki, csak BJ nem.

Mert ő meglátta azt, ami mindenki másnak elkerülte a figyelmét. Egy gyorsan mozgó pályán haladtunk, épp felszálltunk a földről, a felhők között repültünk, és sok-sok kilométert perceken belül megtettünk. Igen, percek alatt hatalmas távolságot haladtunk. Nem napokra, hetekre vagy hónapokra volt szükségünk ehhez, csupán percekre! Nem tudom, hogy évszázadokkal ezelőtt élő emberek mit gondoltak volna ekkora száguldás láttán?

Ott ültünk mindannyian, zsémbesen, még arra sem vettük a fáradtságot, hogy megcsodáljuk a felhőket.

Nem tudtuk észrevenni és szenvedélyesen megragadni a lenyűgöző pillanatot.

Pörögtem, gyorsan túl akartam jutni a repülésen, hogy tovább rohanjak... de miért is? Rohanjak, hogy felvehessem a bőröndjeimet? Rohanjak, hogy elcsípjek egy taxit? Rohanjak, hogy odaérjek egy állott szagú szobában tartott megbeszélésre? Ezt átgondolva, nem csoda hogy teljesen gépies lettem, kiégtem. 

Ellenben BJ minden pillanatát élvezte a repülésnek.

A földet éréskor sem tudta BJ izgalmát palástolni. Tapsolt és ugrabugrált az ülések között. Amikor a kijáratnál megpillantotta édesanyját, még hangosabb lett, mindenkinek elmondta, hogy anyukája már vár rá.

"Anyukám! Anyukám! Látod, ott van az anyukám?!" lelkendezett BJ hangosan.

Az anyukája egészen elpirult, de kedves és gyengéd mosollyal tárta szét karját és ölelte magához az ő felnőtt fiát. Kedvesen az ujját a szájához érintette, jelezve gyermekének hogy csendesedjen el egy kissé...

Ekkor értem oda hozzájuk. Gombóccal a torkomban és könnyes szemmel érintettem meg az anya vállát, és így szóltam hozzá: "Csodálatos fiad van. Igazán csodálatos."

Mert BJ nem csak arra emlékeztetett, hogy vegyem észre és ragadjam meg a lenyűgöző pillanatokat, hanem rádöbbentett arra, hogy micsoda ajándék is ő mindazok számára, akik egy kicsit lelassítanak, megállnak és észreveszik őt.

Talán a legtöbben úgy jellemeznék BJ,-t mint egy speciális igénnyel rendelkezőt. És ezt meg is értem, hiszen egyik gyermekemnek is speciális igényei vannak. Időnként azért elgondolkodom, helyesen aggatunk-e rá ilyen megkülönböztető jelzőket emberekre? Hiszen nekik megvan az az egyedi képességük, - amit mi már elfelejtettünk-,  hogy megragadják az élet apró csodáit...

Jól meggondolva, azon a napon igazándiból én voltam az akinek speciális igénye volt. Hiszen sokkal nagyobb szükségem volt BJ.-re mint neki énrám.

Ahogy BJ. édesanyjához értem, szerettem volna elmesélni neki az én történetemet. Szerettem volna átölelni, és felidézni neki azt a napot, amikor egyik gyermekem tanára tájékoztatott, hogy gyermekem nem illik az iskolába, hiszen "nem tudja a teszt eredményekkel a megfelelő szintet hozni." Szerettem volna elmesélni neki, hogy azon az éjszakán miként sírtam álomba magam, hiszen addig még nem tapasztalt elutasítás érzésével kellett megküzdenem.

El akartam azt is mesélni neki, hogy azon az éjszakán felkeltem, a gyermekem ágyához mentem, és könyörögtem Istennek, hogy kisfiam agyi pályái kezdjenek el megfelelően dolgozni, hogy olvasni tudjon, hogy fejlődhessen, és megélhesse azt az életet, melyet oly kétségbeesetten akartam számára.

El akartam neki mondani, hogy miként lettem mérges Istenre, és miként kérdőjeleztem meg az Ő munkáját.

Mindezt el akartam neki mesélni. Tudtam, hogy biztosan megértene engem. Átérezné, hogy min mentem keresztül, és én is pontosan tudnám, hogy ő mit érez.

Mégis, amikor megérintettem a vállát, és megszólítottam, csupán annyi jött ki a számon, hogy milyen csodálatos fia van. Ezután egyszerűen elnémultam, és tudtam jobb, ha továbblépek, mint hogy mellette sírjak és zokogjak. Így otthagytam őket, és könnyeimen keresztül mosolyogtam.

Hiszen fia, BJ, gazdag, csodálatos céllal él ezen a földön. A benne lévő túláradó öröm megérintett azon a napon. Isten rajta keresztül erősítette meg bennem azt a tényt, hogy minden gyermekét egy csodálatos tervel hozta erre a világra. Szó szerint mindenkit!

Isten BJ.-n keresztül érintett meg akkor, de még a mai napig is használja őt. Hiszen már öt év eltelt azóta, és még mindig gyakran gondolok rá, és köszönöm meg Istennek, hogy megtisztelt azzal, hogy megismerhettem BJ-t.

Ennek a fiú-embernek hatalmas ajándéka van arra, hogy megtanítsa a környezetét miként kell igazán örülni, és hogyan kell észrevenni és megragadni a lenyűgöző pillanatokat.


(Forrás: Lysa TerKeurst What we Miss when We rush http://www.incourage.me/2014/08/what-we-miss-when-we-rush.html?utm_source=feedblitz&utm_medium= FeedBlitzEmail&utm_content= 303165&utm_campaign=0)

2014. augusztus 22., péntek

Lassíts

„És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Így lett este, és lett reggel: első nap.”


1Móz 1,5

Egyik nap a Bibliámat olvasva észrevettem egy komoly „tévedést” az Írásban. Mindenki tudja, hogy előbb jön a reggel, az este csak azután. Nemde? De itt fehéren feketén más áll. A Teremtés Könyve elején azt olvassuk: „és lett este, és lett reggel.”

Hát persze, hogy nem tévedés. Isten az estével indított, a feltöltődéssel, és következett belőle egy termékeny nap.

A mi kultúránkban a pihenést gyakran rossz dolognak tartják. Ha dolgozunk, igyekszünk keményen dolgozni. Amikor játszunk, teljes gőzzel játszunk. Tudjuk, hogyan töltsük fel az időnket emailekkel, autómosással, takarítással, edzéssel, és mindennapi feladatainkkal.
De azt tudjuk-e, hogyan kell pihenni?
 
Tizenkilenc éve, zsenge 32 éves koromban rákot diagnosztizáltak nálam. Mikor megtudtam, kitörtem: „Erre most nincs időm!” De a rákot nem érdekelte a határidőnaplóm. Az életem megváltozott, kikerült belőle egy csomó minden, amit addig életbevágónak tartottam, s jött helyette a kemó, a műtét, a sugarazás.
 
Ennek a nehéz korszaknak egyik szépséges gyümölcse az új fontossági sorrendem. Megtanultam, hogyan tegyem félre a tennivalókat és az aggodalmaskodást. Hogyan pihentessem az agyamat és a testemet. Hogyan lassítsak, ha összecsapnak felettem a hullámok, s mérlegeljek, mi a fontos, mi nem az. Egy idő múlva már az éjszaka vált napjaim kezdetévé. A pihenésből következett a nappal, a megérdemelt munka.
 
Ez a felfogás megváltoztatta az életemet. Nemcsak testileg, lelkileg is. Nemrég úgy alakult, hogy egy nap két különböző helyen kellett előadást tartanom. Ahogy közeledett a nap, a Mennyei Atyával töltött időm „estévé” változott. Készültem az előadásra, de Istennel való találkozásom lelkemet felüdítő, csendes egyesülés volt. Amikor megérkeztem a városba, ahol az előadásokat tartottam, becsuktam szállodai szobám ajtaját, s ahelyett, hogy a jegyzeteimmel foglalkoztam volna, Atyámhoz bújtam. A pihenésből valódi evangelizáció fakadt. Friss voltam, nem saját erőfeszítéseim, hanem az Ő jelenléte készített fel.
 
Hányszor lemerülünk, mert kilengünk az egyensúlyból. Szívesen mondanám, hogy egyszer s mindenkorra kigyógyultam a rohanásból, de nem mondhatom. Előfordul, hogy lassítanom kell, újraértékelnem a prioritásokat. S ha a testi vagy lelki felüdülés a fontossági sorrend végén szerepel, mindent föl kell raknom az asztalra, s kérnem kell Istenemet, válogassa szét a dolgaimat, segítsen visszarakni az „estét” az őt megillető helyre.


Uram, ha az utolsó helyre száműzlek, sosem fogom meghallani a hangodat. Ha kifulladásig űzöm magam, minden össze fog kuszálódni. Tudom, az élet feladatokból áll, de segíts kialakítanom a megfelelő fontossági sorrendet. Szervezd át az életemet, s adj igazi pihenést, olyat, amit csak Te tudsz adni. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Encouragement for today, 2011.06.10., T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_09_01_archive.html)

2014. augusztus 21., csütörtök

Add át a gondjaidat

„Az én Istenem kielégíti majd minden szükségteket gazdagsága szerint dicsőséggel Krisztus Jézusban.” 

Fil 4:19



Isten biztosan előre látta azokat az eseményeket gyermekei életében, amelyek miatt ők majd aggodalmaskodni fognak. A legérettebb keresztények is gyakran eltúlozzák, és szorongva nyögnek gondjaik terhe alatt. Aggódunk a személyes dolgaink, a családi problémák, anyagi gondjaink miatt, szorongással töltenek el múltbeli és eljövendő történések.


Péter apostol komoly tehernek látta ezt az aggódást, és bölcs tanáccsal látott el minket a kezeléséhez. Péter tanácsa, hogy vessük minden gondunkat Istenre. Bízzuk Isten bölcs és irgalmas gondviselésére problémáinkat, amelyek lekötik figyelmünket, nyomasztanak, megsebzik testünket-lelkünket. Megteheted, mert „Ő gondot visel rád” (1 Pét 5:7). Hát nem lenyűgöző? Nem kell magunkkal cipelnünk gondjaink terhét. Neked se, meg nekem se. Isten ki akar szabadítani a gondok súlya alól, és át akarja venni őket.


Ez nagyon jól hangzik. Nekem nem esik nehezemre Istennek átadni a gondjaimat. Először úgy érzem, megkönnyebbülök. Mindaddig, míg azt nem tapasztalom, hogy Isten nem úgy válaszol, ahogy én elképzeltem. Olyankor aztán nehezemre esik, hogy vissza ne vegyem a terhet.


Miután elvesztettem a férjemet, sokat fájt a gyomrom. A testem így reagált a stresszre. Úgy gondoltam, ha átadom Istennek a gondjaimat, és megkérem, hogy Ő vigye tovább, majd szépen elmúlnak a gyomorproblémáim. Azt reméltem, hogy nem kell többet a méregdrága terápiára járnom hetente. De mindez nem így történt. Továbbra is fájt a gyomrom, ami azt jelezte, hogy tovább kell járnom a tanácsadásra. Abban is bíztam, hátha a terapeuta csökkenti a tartozásomat, ehelyett emelte a tarifát.


Mi értelme volt átadnom Istennek a gondjaimat, ha nem változik semmi? – töprengtem.


Jegyezzük meg: amikor te vagy én átadjuk Istennek a gondjainkat, az jár a fejünkben, hogy az Ő felelőssége, hogy törődjék velünk. Elfelejtjük, hogy Isten nagy vásznon fest. Ő látja az egész képet. Mi csak azt, hogy mi történik velünk ott és akkor. Ez az oka, hogy Isten hagyja, hogy bizonyos történések megessenek velünk – jó dolgok és rossz dolgok, olyanok, amelyeknek látjuk az értelmét, és olyanok, amelyeknek nem.


Valamit, amit mi ketten fájdalmasnak, rombolónak élünk meg, Isten jóra használja az életünkben – építi általa a szentséget viselkedésünkben, jellemünkben. Semmit nem enged meg, amit előzőleg át nem szűrt védelme hálóján.


A legnagyobb rossz, ami történhetne velünk, ha Isten olyannak hagyná meg a jellemünket, amilyen akkor volt, amikor Rátaláltunk. A nehéz időszakokban erre az ígéretre számíthatunk: „Mindenfelől szorongatnak minket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk” (2Kor 4:8-9). Isten nem fogja megengedni, hogy nehézségeink tönkretegyenek. Lehet, hogy önmagukban tragikusak, de Isten jóra fogja használni őket.

Igen, te is, én is Istenre bízhatjuk a gondjainkat, mert az Ő vigyáz ránk. Ha átadjuk életünket, hogy helyezze be azt a nagy képbe, amit alkot, a súly felemelkedik lelkünkről, és a béke elmossa szorongásunkat.


Istenem, ha nehéz idők jönnek, nem fogok félni. Hiszek szerető gondviselésedben, abban, hogy törődsz velem és a családommal. Vedd át, Uram, a terhet, és tölts békét a szorongás helyére a lelkemben. Jézus nevében, Ámen.


(fénykép:LoveCroatia/facebook)

(Forrás: Encouragement for today, 2010.06.11. Micca Monda Campbell,  www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_09_01_archive.html)

2014. augusztus 20., szerda

Az engedelmesség---- Igehirdetés, 2014.04.12. (Bikádi Róbert)


Feltétlenül beszélgess velük, mielőtt visszamennek az iskolába...

IMG_3918

Rápillantottam az étkező asztal körül ülő fiatalokra, és egy kétségbeesett fájdalom lett úrrá rajtam, az a fajta fájdalom, melyet mi nők gyakran megtapasztalunk amikor mélyen és elkötelezetten szeretünk valakit.


Akár a családtagjaimról van szó, akár azokra gondolok, akiket szinte már családtagoknak tartok, a legjobbat kívánom nekik. Ezek a drága fiatalok telve vannak álmokkal, fényes jövő reménységével, perspektívával. Teljes szívemmel szeretem őket.

Mégis aggódva tekintek rájuk. Tudom, hogy okosak és megalapozott nevelést kaptak. De fiatalok és tapasztalatlanok még.

Önkéntelenül is a saját fiatalságomra gondolok.


És ekkor megijedek.


Emlékszem mennyire felnőttnek éreztem magam, őrülten izgatott voltam, mert végre én irányíthattam életemet. Készen álltam a függetlenségre. Készen álltam a szerelemre. Készen álltam arra, hogy életem újabb fejezetébe léphessek.

Miközben a jónak tűnő és izgalmas dolgokat kergettem, gyorsan meg kellett tanulnom, hogy a szél időnként veszélyes vizekre terel. Az árral haladva időnként olyan helyekre kerültem, ahova nem volt szándékomban menni. Egy reggel arra ébredtem, hogy döntéseim miatt mélyen szégyenkeztem, azon tűnődve, hogyan juthattam el idáig.


Mi történt?

Megalázkodva pörgetem vissza emlékeim. Közben sírtam. Mert nem akarom, hogy szeretteim ezeken a tapasztalatokon, hibákon menjenek keresztül.

Így hát az ebédlőasztalnál a beszélgetés fonalát a nevetésről és barátságos heccelődésről egy kifejezésre tereltem, melyet szeretném, ha ismernének, és meg is élnének.

Dönts előre!


Most döntsd el, ki szeretnél lenni. Az együttlét ezen pillanatában, amikor a család körbevesz, és egy szerető burokban lehetsz, - dönts.


Most döntsd el, hogyan fogsz hozzáállni egy szituációhoz, amikor a beszélgetés durva irányt vet, és egy olyan lányt közösítenek ki, akinek kétségbeesetten a barátságodra lenne szüksége.


Most döntsd el, hogyan fogsz reagálni egy party meghívásra, ahol tudvalevő hogy alkohol és drog is lesz.

Most döntsd el, hogyan fogsz viszonyulni a sráchoz, aki arra kér, hogy töltsd vele az éjszakát.

Most döntsd el, mit fogsz válaszolni, amikor "barátaid" kinevetik keresztény nézeteidet, és arra biztatnak, hogy lazulj el egy kicsit.

Dönts előre!

Most döntsd el, kihez fogsz fordulni, amikor bajba keveredsz. Ne felejtsd az asztal körül ülőket. És ne feledd, ki szeret igazán. Ne feledd, ki is vagy te igazán.

Dönts előre!

Tudatosítsd magadban, hogy a múlt minden hibáját felülírja, ha kéred Isten megbocsátó kegyelmét, és az szerint is élsz.

Dönts most, hogy ellenállsz a kísértőnek, aki meg akar téveszteni, meg akar buktatni, rabságban akar tartani.

Dönts előre!

Igen, dönts előre!

Ezután az asztal körül mindenki megosztotta, hogy milyen döntéseket hoztak meg előre, erre az évre vonatkozóan. A szívemben pedig enyhült a szorító fájdalom.

Nem vagyok oly naiv, hogy azt gondoljam, hogy ez a beszélgetés a rossz döntésektől mindig meg is őrzi majd őket, hiszen mindannyiunkat, így őket is kísértések érnek. De hiszem, hogy az előre elhatározott és kimondott dolgok azonban a szívükbe fognak vésődni.

Elérkezett a búcsú ideje, a tányérok kiürültek, már csak süti morzsa maradt az asztalon...

Így hát néhány utolsó tanáccsal láttam el őket...

"A bölcsességet keressétek.
Olyan döntéseket hozzatok, melyek a jövőben is meg fognak állni.
Soha ne feledjétek, mennyire szeretlek benneteket."

A következő igeversekről érdemes gyermekeinkkel beszélgetni, mielőtt visszatérnek az iskolába:


Galatáknak írt levél 1:10
Most tehát az embereket akarom meggyőzni vagy Istent? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.

Római levél 12:12
...ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.

Józsué 24:15
De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek most a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk.

Példabeszédek könyve 29:25Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.
I.Thesszalonikai levél 2:4
Hanem mivel Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem embereknek akarunk tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek.

1Korinthusi levél 15:33
Ne tévelyegjetek: "A jó erkölcsöt megrontja a rossz társaság!"


Apostolok cselekedetei 5:29
Péter és az apostolok így válaszoltak: Istennek kell inkább engedelmeskednünk, mint az embereknek.

Imádkozzunk azért, hogy az említett Igék valósággá váljanak gyermekeink életében...


(Forrás: Lysa TerKeurst, Before they go back to school, have this conversation with them, http://lysaterkeurst.com/2014/08/before-they-go-to-school-have-this-conversation/)





2014. augusztus 19., kedd

Ételhulladék-kincs

„De hála Istennek, aki megadta nekünk a győzelmet a mi Urunk Jézus Krisztus által.” 

1Kor 15:57

Ha van valami, ami lehetővé teszi, hogy egy szituációban Isten békéje szétáradjon bennünk, akkor az az őszinte hálaadó lelkület, amit kifejleszthetünk magunkban. Jackson fiam tudja, hogy így van. Akkor értettem ezt meg, mikor nemrég elolvastam egy dolgozatát, amit ideadott javításra. Jackson nem töltötte egész eddigi életét a mi otthonunk biztonságában. Első 13 évét egy Isten háta mögötti árvaházban élte a harmadik világban, Libériában, Afrikában.

A dolgozat a korrupcióról és haszonlesésről szólt, ami a szülőföldjén dúló polgárháborúhoz vezetett. Alapos munkát végzett a tények feltárásával, felidézésével. A különbség Jackson és más fiatalok múltbeli eseményekről írt dolgozata között az előéletében volt: mielőtt hozzánk került, ennek a háborús környezetnek a borzalmai között élt.

A dolgozat egy pontján beszámol arról, milyen érzés volt gyermekként meztelenül ásni a hordalékban ételhulladék-kincs után.

Ételhulladék-kincs.

Nehezen tudom sírás nélkül leírni ezeket a szavakat. Ő az én fiam.

Gyermekkora szörnyűségei ellenére a történet felidézéséből megmagyarázhatatlan békesség árad. Isten jelenlétének megtapasztalásából eredő hatalmas béke.

Az igazán hálás emberben béke van. Minden körülmények között. Kialakítottak magukban egy szokássort, amit, bármi történik velük, követni tudnak. Ennek lépései: körülnézés, megállás, döntés.

Akármilyen helyzetbe kerülnek, körülnéznek, és észreveszik azokat a dolgokat, amelyekért hálát adhatnak.

Megállnak, hogy Isten jelenlétét tudatosítsák ezeken a dolgokon keresztül.

Eldöntik, hogy Isten felfedezett jelenlétére figyelnek mindaddig, míg a béke szét nem árad a lelkükben.

Kétlem, hogy bármelyikünk kincsként gondolna az ételhulladékra. De tudunk-e figyelő, megálló és döntést hozó emberek lenni – olyanok, akik bármilyen helyzetben hálát tudnak adni?

A hálaadás erejének igazsága újra meg újra szembe tűnik a Szentírásban. Mi volt Dániel imádsága közvetlenül azelőtt, hogy az oroszlánok ketrecébe dobták, ahol az oroszlánok békén hagyták, és ezzel tett tanúságot Istenről? Hálaadás.

A cet gyomrában töltött három nap végén, közvetlenül szabadulása előtt mi volt Jónás kiáltása? Hálaadás.

Hogyan tanít a Filippiekhez írt levél 4:6, hogyan imádkozzunk, ha aggódunk? Adjunk hálát.

És mi következik mindezen helyzetekben, ahol megszólal a hálaadás? Béke. Hatalmas, megmagyarázhatatlan, visszatarthatatlan béke.

„Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban,” (Fil 4:7).

A Webster szótár meghatározása szerint a hálaadás: „az isteni jóság nyílt elismerése és ünneplése”.

Vajon ma hogyan ünnepelhetnénk Isten isteni jóságát?

Mi lenne, ha elhatároznánk, hogy bármilyen körülmények között vagyunk, körülnézünk, észrevesszük, amiért hálát adhatunk, megállunk és őszinte hálaadással szemléljük Isten jóságát?

Uram, segítenél, hogy megtaláljam azokat a dolgokat, amikért ma hálát adhatok? Segíts, kérlek, hogy jusson eszembe ezekről a dolgokról a Te jelenléted. És segíts, hogy a te felfedezett jelenlétedre összpontosítsak mindaddig, míg a béke szétárad a lelkemben, és ezáltal mindent tisztábban látok. Köszönöm Neked, hogy a hála hatására valóban minden átalakul. Jézus nevében, Ámen.


(forrás: Encouragement for today, 2010.06.24. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_09_01_archive.html)

2014. augusztus 18., hétfő

Isten ereje

"...kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt, és világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön. Minthogy hatalmának ezzel az erejével munkálkodott Krisztusban, amikor feltámasztotta őt a halálból."

Efézusi levél 1:17-20




Isten hatalmas erőt tartogat azok számára, akik hisznek Őbenne, ugyanaz az erő áll készenlétben számukra amely feltámasztotta Krisztust a halálból. Máshogy megfogalmazva a csillagos ég a határ Isten mérhetetlen erejének megnyilatkozására az életedben.



A görög Újszövetségben Isten erejének meghatározására a dunamis szó áll, melyből a dinamit szavunk származik. Igazi dinamit jellegű erő megnyilvánulása lenne, ha mondjuk én, egy tolószékhez kötött ember felkelnék a székemből és járnék. Ilyen mértékű kirobbanó csoda erőteljes tanúja lenne Isten hatalmas erejének.

De várjunk csak... a dunamis szóhoz vezethetjük vissza a dinamó szavunkat is. A dinamó is éppolyan erős, ha nem erősebb mint a dinamit. De a dinamóban rejlő erő nem annyira nyilvánvaló. Ez az erő csendes, ellenőrzött és állhatatos, szemben a robbanással melyet a dinamit rudak okoznak. Istennek ez a belső ereje mutatkozik meg azon keresztények életében, akik lehet hogy nem tapasztalnak meg egy csodálatos szabadulást a szenvedésükből, mert ezek a hívők nem egy külsőleg megnyilatkozó, egyfajta kirobbanó csodát élnek meg mindennapjaikban.


Mert egyedül Isten erejére munkálja benned, hogy hűséges társ, lelkiismeretes szülő, vagy akár egy megbízható irodai dolgozó lehess. Ha éppen terhet hordozol, ne feledd, hogy Isten ereje mérhetetlenül hatalmas. Mivel az Atya feltámasztotta Fiát a halálból, téged is a körülményeid fölé tud emelni.

Uram, kérlek, végezz el dinamó jellegű átformáló csodákat a bensőmben, és ha alkalmasnak tartasz, dinamithoz hasonló csodákat külsőleg is.


(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, The Power of God, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. augusztus 17., vasárnap

KÖNYVKLUB: Corrie Ten Boom, A Menedék, 8. és 9. fejezet: Gyülekező viharfellegek. A razzia.

1. A nyolcadik fejezetben többször is olyan ponthoz érkezik a történet, ahol már nincsenek emberi válaszok, és az ember már nem tud mást tenni, mint bízni az Istenben, aki számára semmi sem lehetetlen.  Ezt teszi Nollie, aki az Istenre bízza a fiatal zsidó nő – emberileg már menthetetlen – sorsát, Corrie, mikor azt tanácsolja a rendőrfőnöknek, hogy cselekvés helyett imádkozzanak, valamint ezzel a gondolattal zárul a fejezet is: „amikor az emberi próbálkozás elér önnön határáig és csődöt mond, akkor fog szabadon működni az Isten ereje”.

A ránk bízott feladatokban elmegyünk-e önnön határunkig? (Esetleg tudunk-e most olyan feladatunkra gondolni, amivel kapcsolatban többet is tehetnénk?)
Ha ezt a határt elértük, Istenre tudjuk-e bízni a „befejezést”?
Előfordul, hogy egy dologban azért nem teszünk semmit, azért nem lépünk, mert a feladatot lehetetlennek látjuk. Pedig nem is biztos, hogy nekünk magunknak kéne a feladatot végigcsinálni. Lehet, hogy nekünk csak elkezdeni kellene, csak tenni egy-két lépést, és – elérve saját határainkat – onnantól Isten oldaná meg helyettünk. Van-e ilyen „á, az lehetetlen” feladat az életünkben?

***

2. Az apát (mert öreg) haza akarják küldeni a fogházból (147.o.):
„  - Szeretném magát, öregfiú, hazaküldeni. De ígérje meg, hogy többet nem csinál semmi galibát!
Nem láttam apa arcát, csak egyenes hátát és fehér hajkoronáját. Feleletét azonban hallottam.
 - Ha ma hazamegyek – mondta nyugodtan és érthetően -, holnap be fogom fogadni azt, aki a bajban az ajtómon kopogtat.
A másik arcáról eltűnt a kedélyesség.
 - Álljon vissza a sorba – ordította”



Az apa itt őszinte, igazmondó volt, vállalta a hitét, az elveit. Ugyanakkor ha hazament volna, talán tovább segíthetett volna még másoknak (ha csak arra gondolunk, hogy a házukban rejtőző zsidók hogy fognak táplálékhoz jutni…) Jól döntött?

(Andi)