Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2017. június 30., péntek

A fontossági sorrend meghatározása

Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.

Márk 1:35

"Felállítani a fontossági sorrendet, és azután ragaszkodni ahhoz, az egyik legnehezebb feladat az életben" - írja Dr. Kevin Leman, a "Bonders" című könyvében. Teljesen egyetértek a fenti megállapítással.

A másik tény a prioritások meghatározásakor az, hogy az évek során a fontossági sorrend mindig változik. Tizenöt évvel ezelőtt például teljesen más dolgok voltak a listám elején mint mostanában. Fiam mára már felnőtt, és annak ellenére, hogy ugyanúgy szeretem őt mint régen, anyaként jelen lenni az életében teljesen mást jelent már. (Egészen biztos vagyok abban is, hogy ő is egyre lejjebb szeretne csúszni a prioritás listámon)

Mégis, hogyan kell egy fontossági sorrendet felállítani, és miként tartsuk magunkat ehhez a sorrendhez? A 90-es években egy drog ellenes kampány szlogenje így hangzott: "Egyszerűen mondj nem-et!" Szerintem a prioritások kérdésben is alkalmazhatjuk ezt a mondatot...
Néha nehéz "nem"-et mondani, mert az emberek megharagszanak ránk, esetleg csalódottságuknak még hangot is adnak. És persze ez lelkiismeret furdalást okoz nekünk; de azt tanácsolom, ez ne így legyen!

A fontossági sorrend meghatározása időigényes feladat, imában kell Isten elé tárni, hogy Ő helyezze eléd a teendők listáját, és Ő irányítsa időbeosztásodat.

Egyszer egy leterhelt barátnőmmel beszélgettem email-en keresztül. Elmondta, hogy élete irányíthatatlanná kezd válni, mert túlvállalta magát. Még felsorolni is sok a teendői listáját: önkéntes munkát vállal gyermekei iskolájában, énekel a kórusban, gyermek istentiszteletet vezet, egy gyülekezeti bizottságban vállalt el munkát, és 3 gyereket szállít egyik külön óráról a másikra, stb. Az elmúlt héten például minden estéje foglalt volt.
Így válaszoltam neki: "Cynthia! Írd le az elmúlt 2 hónapban milyen feladatokat láttál el, majd menj be a belső szobádba imádkozni. Kérd Istent, hogy mutassa meg neked, hogy a listán szereplő dolgok közül melyeket tudta volna más személy elvégezni. Valószínűleg nem olyan jól oldották volna meg a feladatokat mint te, de ez most nem számít. Ezután jelöld be a listán egyedül csak általad elvégezhető feladatokat. 
A barátnőm erre a következőt írta: "amint időm lesz rá, megfogadom tanácsod."

Hajlamosak vagyunk túlvállalni magunkat. Ha őszinték vagyunk azonban magunkhoz, akkor beismerjük, hogy az örökkévalóság fényében ezen feladatok zöme nem túl nagy jelentőséggel bír.

Egyik kedves barátnőm, Liz Curtis Higgs megtanított arra, hogy tegyem fel az alábbi kérdéseket, mielőtt "igen"-t mondanék egy új feladatra. Ez a módszer különösen fiam kisgyermek korában vált igen hasznossá számomra:
- Fontos lesz számodra ez a dolog egy hét múlva is? És egy hónap múlva? Esetleg egy év múlva?
- Lenne más alkalmas személy a feladat elvégzésére, akit esetleg javasolhatnék?
- Az én, vagy számomra egy fontos személy szeretet igényét kielégíti ez a feladat?
- Lesz-e egy esetleges nemleges válasznak következménye?
- Milyen eredményt hoz, ha elvállalom a feladatot?

Szeretném a következő példával szemléltetni, hogy miként alkalmaztam a fenti kérdéseket gyakorlati módon az életemben:
Egyszer meghívást kaptam, hogy egy gyülekezet női összejövetelén előadást tartsak a "Bátorítás ajándékáról". Vacsorával összekötött esti alkalomra hívtak meg február 4.-re. Éppen fiam születésnapjára esett a dátum. Így feltettem magamban ezeket a kérdéseket:

- Steve születésnapjának megünneplése fontos lesz számomra a jövő héten, egy hónap múlva és egy év múlva is? - Hát persze, hogy fontos lesz!
- Lenne más valaki, akit megbízhatnék a szülinapi ünnepség megszervezésével? - Senki más nem alkalmas rá.
- Kielégíteném szeretet igényemet azáltal, hogy lemondom a meghívást annak érdekében, hogy a fiammal tölthessem a születésnapját? - Mindenképpen.
- Milyen következménnyel jár a döntésem? - Ha visszautasítom a meghívást, másik előadót keresnek majd, akivel egy áldott estét eltölthetnek. 
Ha nem maradok otthon Steve-el születésnapján, akkor az erősödne meg Steve-ben, hogy számomra a szolgálat fontosabb mint ő maga.
- Milyen eredményt hoz a döntésem? - Steve különlegesnek és fontosnak fogja majd magát érezni.

Mindezeket átgondolva, úgy döntöttem, hogy fiamat ajándékozom meg a Bátorítás ajándékával az asszonyok helyett. A visszautasított feladatok időnként újra visszaköszönnek új lehetőségként, máskor pedig nem térnek vissza többé. A korábban említett gyülekezet nem hívott többet, a fiam viszont azóta is rendszeresen felhív!

Uram, segíts kérlek a fontossági sorrendem felállításában. Mutasd meg mikor kell "igen-t" mondanom, és mikor legyen nemleges válaszom. Segíts hogy ne legyen bűntudatom a visszautasított felkérések miatt, és növeld odaszánásomat az igeneknél. 
Jézus nevében kérlek Atyám, Ámen.




Tudtad, hogy Jézusnak is volt egy un. "prioritási listája"? Olvasd el Márk evangéliumának első részéből a 35-40. verseket, és gondold át a követezőket:
- Jézus hogyan állította fel a napi fontossági sorrendjét? A 35. vers szerint mit csinált?
- Mire akarták a barátai rávenni? Merre járt Jézus az előző nap?
- Hogyan válaszolt Jézus, számára mi volt a fontos?
- Honnan tudta, hogy miként válaszoljon tanítványai kérésére?
-"jó cselekedetnek" számított volna, ha Jézus visszamegy és még több beteget meggyógyít?
- Szerinted Ő miért nem így tett?

A fenti igék felnyitották a szememet, és átértékelték prioritásaimat. Azért imádkozom, hogy számodra is áldást jelentsenek ezek a gondolatok.

(Forrás: October 9, 2013. Setting priorities, Sharon Jaynes Girlfriends in God.)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com
fotó: Women Living Well








2017. június 29., csütörtök

Hol tartod a szíved kulcsát?

„Ennek hallatára Jézus ezt mondta neki: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem.” (Lk 18,22)

Szeretnék szorosan Jézus nyomában járni. Nem arra a kereszténynek mondott életre gondolok, ami tele van vallásos szabályokkal és megjátszással. Nem, mert abban sok lehet a kétszínűség, vagy akár ki is üresedhet teljesen.
Arra a lélekelégítő közelségre gondolok, ami a Jézussal való mindennapi együttjárásból fakad. Gazdag, mély bensőséges kapcsolatra, amit nem terem meg az előírások követése, bármennyire igyekeznénk.
Az Ószövetségben a szabályok és előírások hozzátartoztak Isten népének mindennapjaihoz. Kötelességek és tiltások segítettek, hogy a bűnös nép a szent Istenhez tartozhasson. Először jött a Tizparancsolat. Aztán egyik törvény a másik után áldozatokról, szertartásokról, ételekről, tisztaságról.
Az Újszövetségben színre lép Jézus, és a kegyelemről szóló üzenetével feje tetejére állítja az egészet. „A szabályok követése nem elég a mennybe jutáshoz. Nem kapsz piros pontot azért, mert jó vagy. Rakd félre kötelességeid, tennivalóid listáját, tegyél le mindent, és kövess engem. Higgy bennem. Fogadj be engem.” Így szól az üzenet.
Teljes fordulat a gondolkodásmódban. A népet összezavarta, mint a gazdag előkelőséget is a Lk 18-ban. Akkor találkozunk vele, mikor megkérdezi Jézustól: „Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerhessem az örök életet?” (Lk 18,18b).
Jézus ismeri szabálykövető gondolkodásmódját, ezért először a Tízparancsolatból idéz. A gazdag ember elégedett magával e téren. De Jézus nem áll meg itt: „Egy dolognak még híjával vagy. Mindenedet, amid csak van, add el, s oszd szét a szegények közt, és kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere és kövess engem” (Lk 18,22b).
Könnyű volna elintézni annyival, hogy Jézus itt a pénzről beszél. Nem ránk vonatkozik, hanem azokra, akiknek annyi van, hogy nem tudják, mihez kezdjenek vele. Ám ezek a szavak mindnyájunkhoz szólnak, minden egyes Jézus-követőhöz. Mert a kérdés, ahova Jézus el akar juttatni, így szól: „Hol tartod a szíved kulcsát?”
Ó, de szeretném rávágni: „Nálad, Jézus”. Azt szeretném, ha Őt akarnám legjobban. Ha szeretete foglya lennék teljesen. Ha tanítása elkápráztatna. Ha igazságának élő bizonyítékaként élhetnék.
Mások is voltak előttem, akik erre vágytak. A hit tökéletlen hősei, akikről a Bibliában olvasunk, és akik gyengeségeik ellenére kedvesek voltak Isten előtt. Nem tökéletes tetteik vágtak ösvényt Isten szíve felé. Valami más vezetett oda. Valami, amit nehéz körülírni, kielemezni. Valami, ami gyakran rendezetlen volt vagy erőszakos. De ez a valami mégis értékes volt annyira, hogy Isten figyelmét magára vonja.
Önátadás.
Mint mikor a kicsi gyermek leugrik az ágy széléről, tudva, hogy édesapja el fogja kapni. Mint mikor Dávid egy parittyával és öt lapos kaviccsal bátran fut Góliát felé. Ez mozgatta Józsuét. És Mózest. És Noét. És Pált.
És ezt az egyet kéri Jézus a gazdag úrtól. Nem hibátlan életet, hanem a szív teljes önátadását. Ezért így imádkozom:
„Minden, amim van. Minden, amivel rendelkezem. Minden, amiben reménykedem. Minden, amitől félek. Minden, amit szeretek. Minden, amiről álmodom. Mind a Tied, Jézus. Bízom Benned, átadom magam teljesen Neked.”
Sajnos, a gazdag ember úgy érezte, ezt nem tudja megtenni. Ott állt a bizonytalanságok tetején, s a biztonságot nyújtó karok készen voltak rá, hogy elkapják. De képtelen volt ugrani. Apróságok fonták körül az életét.
Kedveseim, ne hagyjuk, hogy ez a tragédia jellemezze az életünket. Essünk Jézus szeretetének fogságába, kápráztasson el tanítása, váljunk igazságának élő bizonyítékává. Az önátadás legyen az életünk.
Mert aki teljes önátadással követi Őt, megtapasztalja jelenlétét, gondoskodását, ígéretei igazságát, lélekelégítő bőségét.


Mennyei Atyám, bocsásd meg, ha hagytam, hogy a kicsi dolgok lefoglaljanak. Legjobban Téged akarlak akarni. Átadom ma Neked szívem kulcsát. Kulcsot az életemben mindenhez. Szeretlek. Szükségem van Rád. Szorosan a nyomodban szeretnék járni. Jézus nevében, Ámen.







Lysa Terkeurst: What Holds the Key to Your Heart?, Encouragement for today, 2017.06.22., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot

2017. június 28., szerda

Jól végzed a dolgod

„s amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” Jn 14,13


Néhány éve csodálatos születésnapi ajándékot kaptam, a legjobbat egész életemben. Eleinte úgy tűnt, hogy az ajándék egy közös hétvége a barátnőmmel. De Isten tudta, hogy ennél többre van szükségem, valami mélyebb ajándékra, ami meggyógyítja a lelkemet, amitől megváltozom.
Lendyt még az egyetemről ismerem. A diploma után egy darabig dolgoztunk is együtt. Amikor tehát a férjem azt javasolta, hogy legyen a születésnapi ajándékom egy Lendyvel töltött hétvége, nagyon megörültem.
Mindig csodáltam Lendy kapcsolatát Istennel, szerettem volna, ha olyan hitem lenne, mint neki. Amíg el nem költöztünk, Lendy végig szelíden támogatta hitbeli fejlődésemet. A vele való együttlét az, amire a legnagyobb szükségem van most, gondoltam.
Egyik sétánk közben Lendy megkérdezte, engedem-e, hogy imádkozzon fölöttem. Mekkora ajándék! A legnagyobb örömmel fogadtam.
Lendynek fogalma sem volt, mennyire kellett nekem az imádságos segítség. Nem beszéltem neki a szorongásról, ami egyfolytában rágott belülről. Évek óta tartok bibliaórákat, de az utóbbi időben az alkalmatlanság érzése eluralkodott a lelkemen. Miért engem hívott el Isten erre a feladatra? Nincs semmi végzettségem. Nem jártam szemináriumba. Igazolható biblikus tanulmányaim sincsenek. Én csak egy egyszerű jogtanácsos vagyok!
Mégis minden héten ott álltam és tanítottam, és nem osztottam meg bizonytalanságomat senkivel, még a férjemmel sem. Attól féltem, a csoportom tagjainak bizalma megrendülne a tanárukban, ha tudnák, hogy alkalmatlannak érzem magam. Isten viszont tudott a vívódásaimról. Meghallotta szívem kiáltását, és kegyelemmel, szeretettel válaszolt rá.
Sétánk végén Lendy elvezetett egy csendes helyre, kezét a vállamra tette, és imádkozott fölöttem. A házasságomért, a családomért. Aztán mikor a bibliaoktatói tevékenységemért imádkozott, a kezét felemelte a vállamról, a fejemre tette, és megkent valamilyen illatos olajjal, amit magával hozott. Szavai gyógyító balzsamként hullottak rám:
„Wendy, jól végzed a munkád.”
Eleredtek a könnyeim. Ő újra meg újra megismételte:
„Alkalmas vagy.”
Szaporodtak a könnyek.
Tenyerébe vette az arcomat, erősen a szemembe nézett, és utoljára is elismételte:
„Alkalmas és értékes vagy.”
Isten tudott lelkem fájdalmáról, arról, mennyire várok valami megerősítést, hogy jól végzem a munkám, hogy alkalmas vagyok, és hogy az Ő akarata, hogy Igéjét tanítsam másoknak. Isten megrendezte ezt a hétvégét, hogy valaki, akit szeretek, akiben megbízom, újra életet leheljen a szolgálatomba. Isten élettel töltötte meg számomra az igét: „amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban” (Jn 14,13).
Azóta nagyobb önbizalommal tanítok és írok, minden üzenetet Istenre bízok. Ő válaszolt az imádságomra, új életet lehelt a szolgálatomba, hogy az Ő dicsőségére tanulmányozzam és tanítsam az Igét, és osszam meg a reményt Jézusban.
Kedves barátnőm, te is azért olvasod ezt az áhítatot, mert Isten meghallotta szíved kiáltását. Azért szól hozzád, hogy Igéje bátorítson, alakítsa életedet, ahogy az enyémet alakította.
Isten meghallja kiáltásunkat, válaszol könyörgésünkre, hogy megdicsőüljön abban, ahogy növekedünk az Igében és az Érte szentelt életben.

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy meghallottad szívem kiáltását. Köszönöm, hogy válaszoltál rá, hűen ígéretedhez. Segíts, hogy meghalljalak és engedelmeskedjem, hogy Tiéd legyen minden dicséret és dicsőség, tisztelet és hála. Jézus nevében, Ámen.

(Wendy Blight: You Are Worthy, Encouragement for today, 2014.03.10., www.proverbs13.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 27., kedd

Ki a fontos?

Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!

(Márk evangéliuma 10:46-48)





Az idegesítő, kirekesztett emberek között Bartimeus valószínűleg vinné a prímet. A leírás szerint hatalmas felfordulást okozhatott, mert a tömegből sokan rászóltak, csitítgatták. Bartimeus azonban nem engedelmeskedett nekik, sőt annál inkább, annál kitartóbban és hangosabban kiabált.

 
A vak ember kitartása és állhatatossága megállította az Urat. De Jézus először nem Bartimeushoz fordult. Mondandója volt azon emberek felé, akik megpróbálták ezt a vak embert félresöpörni az útból. Jézus utasította őket, hogy menjenek Bartimeushoz, és hozzák oda hozzá. Az emberek azonnal másképp álltak a dolgokhoz! A szerencsétlen azonnal VIP szolgáltatást kapott, "Bízzál!" -így bátorították őt, amint az Úr elé vitték.


Miután ezek az emberek rádöbbentek arra, hogy ez a szerencsétlen ember a hiányosságaival együtt értékes volt Jézus számára, amint felmérték az Úr fontossági sorrendjét, az idegesítő, társadalmilag kirekesztettet a megvetés helyett máris pozitívan kezelték.


Lehet, hogy a mozgássérült ember a tolószékével koszt hoz a gyülekezeti szőnyegre, a hajléktalan emberek szemetet hagyhatnak a hátsó lépcsőn, az otthonról elszökött fiatalok szakadt farmerban és borotvált fejjel lehet, hogy bűzt hagynak maguk után. Ezek az emberek talán idegesítőnek és zavarónak tűnhetnek. De olvasd el Márk evangéliumának 10. fejezetét, és nézd meg, Jézus hogyan fordult ezen helyzetek felé.



Uram, olyan jó olvasni, hogy Bartimeus, miután meggyógyult, hűségesen követett Téged. Kérlek tégy alkalmassá, hogy a gyógyító érintésedet tudjam közvetíteni a kirekesztettek felé.




(Forrás:Joni and Friends, Daily Devotionals, Who's Importan Here?, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ kép: pinterest.com)

2017. június 26., hétfő

Hogyan váljak a legjobb baráttá

„Jonathán lelke egybeforrt a Dávid lelkével, és Jonathán úgy szerette őt, mint a saját lelkét.” 1 Sám 18,1b


Fiatal koromban legjobb barátnőm mindent tudott rólam. Tudta, melyik fiú tetszik, mi a kedvenc számom, és mik az álmaim. Ismerte e titkaimat is, hogy például ki csókolt meg a korcsolyapályán. Ma már ritka az ilyen barátság, és néha nagyon szeretném, ha lenne egy ilyen barátnő mellettem.
Állandó mozgásban lévő társadalmunkban egyre nehezebb tartós barátságra lelni. Nem mintha nem vágynánk rá, de az emberek jönnek-mennek, költözködnek, nincs lehetőség hosszantartó kapcsolatok kialakítására.
De másról is szó van. Néha azért tartunk kartávolságnyira magunktól mindenkit, mert valaki nagyon megbántott egyszer, vagy csalódtunk valakiben. Talán volt egy jó barátnőd, akiben megbíztál, de neki eljárt a szája. Hátad mögött kifecsegte a titkaidat. Úgy érezted – joggal –, hogy elárultak. Most bánatos vagy, nem tudsz megbocsátani és bizalmatlan lettél.
Csábító gondolat arra számítani, hogy Isten majd elém hoz egy jó barátnőt, de Ő inkább arra kér, előbb próbáljak meg én a legjobb barátja lenni valakinek. Jöjjön hát a Biblia, mutassa meg nekem, milyen az igaz barátság.
Isten tudja, mennyire fáj egy tönkrement kapcsolat, és azt is, mekkora szükségünk van istengyermekségünkhöz méltó szerepmintákra. Ezért van lehetőségünk bepillantani két bibliai szereplő életébe, akik hosszantartó, mély barátságot ápoltak egymással. A két barát neve: Dávid és Jonatán.
Történetük az 1 Sámuel 18-19-ben olvasható. Saul király fia, Jonatán, Dávid legjobb barátja volt. A király gyűlölte Dávidot egyre növekvő népszerűségéért, és azért, mert Isten őt kente fel királynak – Saul fia helyett. Sault mindez feldühítette, és parancsot adott szolgáinak és Jonatánnak, hogy pusztítsák el Dávidot. Jonatán, aki szerette barátját, visszautasította, hogy elárulja őt.
Az igaz barátságnak nem a szeretet az egyetlen gyümölcse. Áldozattal is jár. Jonatán az áldozatkészség példája. Levette köntösét, és Dávidnak adta páncéljával, kardjával, íjával és övével együtt. Jonatán lenne a királyi trón törvényes örököse, de ő feláldozza saját jövőjét, és átadja a királyságot Dávidnak. Jonatán cselekedetei megtanítanak rá, hogy az igaz barát kész áldozatot hozni barátjáért. Azt jelenti, hogy a másik szükségleteit, vágyait és akaratát a magunké fölé helyezzük.
A hűség is az igaz barátság jellemzője.
Tudjuk, hogy Jonatán apja elé járult, és csupa jót mondott Dávidról. Emlékeztette a királyt, hogy Dávid semmi rosszat nem követett el. Sőt, kifejezetten hűséges volt Saulhoz.
Nagy hatással van rám Jonatán. Nehéz dió mindig a helyes utat választani, és szembe szállni a hatósággal. Azt példázzák Jonatán döntései, hogy az igaz barát hűségesen védelmez másokkal szemben, és nem beszél rólad rosszat, mikor nem vagy jelen. Az igaz barátok vállvetve küzdenek, és védik egymást mások támadásai ellen.
Végül pedig az igaz barátok bíznak annyira a másikban, hogy mindig önmaguk lehessenek előtte.
Mikor Jonatán közli Dáviddal, hogy az apja meg akarja öletni, a két barát el kell, hogy váljon egymástól. Az 1Sám 20,41-ben azt olvassuk, hogy együtt sírtak. Ez olyan szép és megrendítő.
Amikor megsebzik a szívedet, összeomolhatsz, de egy jó barát megérti ezt. Nem próbál jótanácsokat osztogatni, nem biztat, hogy szedd össze magad. Az igaz barátok hagyják sírni egymást. Együtt sírnak. Meghallgatják egymás félelmeit. Elfogadnak, melletted maradnak. Hagyják, hogy önmagad légy – bármilyen legyen is az épp aktuális „önmagad”.
Jonatán és Dávid történetével Isten arra hív, hogy jobb barát legyek. Megvizsgálom a szívemet, valóban hűséges, szerető szívű, önzetlen és megbízható vagyok-e, kérem Istent, hogy ruházzon fel ezekkel a tulajdonságokkal, amik a jó barát ismérvei, és aztán ajándékozzon meg engem egy ugyanilyen baráttal.
A jó barátság kialakulásához idő kell. Ha megrendül barátságotok, ne lépj ki azonnal belőle. Dolgozz rajta. Adj időt a kapcsolatotoknak, hogy fejlődni tudjon, mert az igaz barát ritka és értékes ajándék.


Uram, segíts, hogy olyan barát legyek, mint Jonatán. És áldj meg engem is egy ugyanilyen baráttal. Jézus nevében, Ámen.

(Micca Campbel: Three Ways to Be the Best Friend Ever, Encouragement for today, 2014.03.07., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 25., vasárnap

Melengetsz bálványt a szívedben?

Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.

(Dániel 6:27)

Örömmel tanultam Isten neveiről új könyvünkben, "Knowing God by Name"-ben. (Isten megismerése a neve által) Az egyik név különösen megérintette szívemet: El Chay. Mélyedjünk el egy kicsit Isten igéjében a mai napon, és gondoljuk át a név jelentését.

Ezékiás király mutatja be Istent, mint El Chay-t a Királyok második könyvének 19. fejezetében. 
Egy nap a király rossz hírt kapott. Olyan hír volt ez, mint amikor például értesítést kapsz, hogy a biopszia eredménye pozitív lett, vagy amikor fizetési felszólítást kapsz, vagy értesítés érkezik, hogy a kérelmedet elutasították...Olyan típusú levelet, amit legszívesebben visszaküldenél a feladónak, úgy téve, mintha meg sem érkezett volna...

A levél Szanhéribtől, Asszíria királyától érkezett, aki Júdeában 46 várost leigázott, és ezreket hurcolt el fogolyként. Szanhérib most Jeruzsálem és Ezékiás emberei ellen fordult. És annak ellenére, hogy Ezékiás megerősítette a város falait, fegyvereket halmozott fel, és város alatti csatornákat ásatott annak érdekében, hogy a vizet és az élelmet pótolni tudják a harc idején, nem nyugodott meg. Bár a harcra felkészült, nem volt annyira ostoba, hogy emberi erőbe vesse bizalmát, hanem El Chay-hez, az élő Istenhez fordult védelemért.

Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt.
És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet!
Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!
Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat.
Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.
De most te, Urunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten! (2Királyok 19:14-19)

Ezékiás király tisztában volt a fából, kőből és értékes fémből készült élettelen pogány istenek erőtlenségével. Tudta, hogy a megállíthatatlan erejű élő Isten alkotta mindhárom anyagot. Tehát bízott és imádkozott.

Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenütt holttest hevert.
Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. (2Királyok 19:35,36)

Hát persze, hogy ott maradt. Soha többé nem fenyegette az Élő Istent és a szolgáit.

Amikor Isten a Tíz parancsolatot odaadta az embereknek, így kezdte "Ne legyenek idegen isteneid Én előttem". Ennek ellenére a történelemben azt látjuk, hogy férfiak és nők idegen isteneket imádnak. Mekkora ostobaság azt gondolni, hogy egy arany borjú, egy fa oszlop, vagy egy értékes kövekkel telerakott dísz megóvja az embert, vagy gondoskodásával körbeveszi őt.

A mai kor istenei nem sokban különböznek Ezékiás idejében lévőktől. Bálványokkal elárasztott világban élünk, melyek hamis biztonságot kínálnak a félrevezetett lelkeknek.

Olyan ellenségek, mint például a harag, a depresszió, az aggódás, a félelmeink, a különböző függőségek, az irigység Szanhéribként állnak szívünk ajtaja előtt, készen arra, hogy átvegyék az uralmat a szívünkben. Melyek azok a hamis istenek, akikhez sokan megnyugvásért fordulnak?

Emberek. Gazdagság. Pozíció. Repülőgép flotta. Egyre növekvő összeg a bankszámlán.
Az étvágyunk. Költekezéseink. Sokszor gyermekeinket helyezzük szívünk trónjára. Emberi kapcsolatainkba kapaszkodunk, hogy szeretetet és biztonságot találjunk. A mai kor bálványai itt vannak körülöttünk. 

Egyik írásomban már korábban említettem, hogy Howard Hughes rádöbbent arra, hogy olyan bálványok mint az emberek, az értékek, és a hatalom mennyire hiábavalók tudnak lenni. Ő volt a történelem egyik leggazdagabb embere, és egyben a legszerencsétlenebb emberek egyike is. 2.5 billió dollárnyi gazdagsága nem óvta meg attól a küzdelemtől, amellyel naponta szembenézett.

Jézus azt mondta, hogy "én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10)
Egy bővölködő élet ígért. Ő azt is mondta, hogy "Ő az út, az igazság és az élet" (János 14:6)

Ma arra szeretnélek bátorítani, hogy bármilyen ellenséggel is kell szembenézned, legyenek azok akár fizikai, érzelmi, kapcsolatbeli, vagy lelki problémák, kiálts az Élő Istenhez. Kérd Őt, hogy győzze le őket, és elégítsen meg téged, mert

"Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké."

Élő Istenem, kérlek bocsásd meg, hogy sokszor idegen isteneket melengetek a szívemben. Tudom, hogy Te vagy az egyetlen, élő Isten, aki be tudod tölteni az űrt bennem, aki meg tudod gyógyítani megtört életemet. Te El Chay vagy, az Élő Isten, aki mindörökké voltál és leszel. Te az az Isten vagy aki meghallod szavamat, figyelsz rám, és készen állsz arra, hogy csodát tegyél az életemben.
Jézus nevében, Ámen








(Forrás: October 16, 2013. Do You Have any Idols in Your Life?, Sharon Jaynes.)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com




2017. június 24., szombat

Juttasd eszembe, ki vagyok

„Jézus mellett ült egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.”


Jn 13,23


Egyik fiú osztálytársam a „hips” (csípő) gúnynevet aggatta rám az új osztályban, ahova kilencedikes koromban kerültem. Bár alapvetően vékony voltam, az alakom nem olyan volt, mint az akkor divatos modelleké. Attól kezdve meggyőződésemmé - és érzékeny pontommá - vált, hogy az alakom nem „vonzó”.

A „hips” gúnynév beégett a tudatomba, és hosszú évekre meghatározta önmagamról alkotott képemet: trampli vagyok és esetlen. Nem javított a helyzeten, hogy elsők közt voltam a softball versenyeken, sikeresen játszottam a röplabda- és a kézilabdacsapatban. Egyszer visszahívtak egy iskolai színdarabhoz rendezett táncos válogatón, de én egyenes szárú bő farmerben jelentem meg. Nem is tudom, mit akartam.

Nem a trampli az egyetlen jelző, amivel magamat illettem az évek során. Volt köztük negatív és pozitív egyaránt. Némelyiknek a tények, másoknak érzelmek képezték az alapját. Erős hatása van rám, az önbecsülésemre, értékeimre, döntéseimre, annak, hogy milyennek látom magamat.

Az Újszövetségben olvasunk egy tanítványról, aki érdekes jelzővel illette önmagát, olyannal, ami egész életét meghatározta. János evangéliumában az egyik tanítványról azt olvassuk: "az, akit Jézus szeretett." Ez a meghatározás csak Jánosnál olvasható, és a bibliatudósok szerint magára János apostolra vonatkozik, a könyv szerzőjére, aki önmagát nevezi Jézus szeretett tanítványának.

Hosszú ideig azt hittem, hogy a többiek nevezték így Jánost. Talán úgy gondolták, őt jobban szereti, mint őket. Van ilyen, a testvérek kimondatlanul is észreveszik, ha van köztük egy kedvenc. De mi van, ha ezt a jelzőt nem a többiek használták Jánosra?

Nemrég elgondolkoztam rajta, mit jelent, hogy János saját magát határozza meg a tanítványként, akit Jézus szeretett.

János biztos volt Jézus szeretetében, és ennek óriási hatása volt egész életére. Nem félt az emberek véleményétől, amikor odaállt a kereszt alá, és gondjaiba vette Jézus anyját. Nem félt elsőként odaérni a sírhoz, ahol dühödt római katonákkal találkozhatott. A feltámadás után bátran hirdette az Örömhírt a többiekkel együtt, elviselte az üldöztetést, a bebörtönzést. Jánost bátorrá tette Jézus szeretetének biztos tudata.

Ahogy felsoroltam magamban, milyen jelzőkkel írtam le magamat az évek során, belegondoltam, mekkora hatása lenne ennek a névnek az életemre. Tarthatom magam kereszténynek, abban az értelemben, hogy bizonyos igazságokhoz ragaszkodom. De mennyire más, ha Jézus belső köreibe tartozónak vélem magam, mert tudom, hogy Jézus nagyon szeret. Érzek ebben egyfajta tiszteletlenséget, önteltséget is, ezért csak a kör legszélére képzelem el magamat. 

Mégis, ha merem hinni, hogy Jézus ugyanúgy szeret engem, mint Jánost, ha magamról is el merem mondani, hogy szeretett tanítvány vagyok – nos ha ez így van, akkor minden megváltozik.

Igen, meghívást kaptam a belső körbe. Egyetlen dolog tart vissza: saját magam – és a magamról alkotott hamis kép.

Kedves barátnőm, számodra is nyitott ez a lehetőség. Te vagy a tanítvány, akit Jézus szeret. Mered így hívni magad? Ez az egész életre kiható identitás várja, hogy elfogadd.


Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy feltétel nélkül szeretsz. Köszönöm, hogy meghívsz a belső köreidbe. Vésődjön be szívembe ez az igazság, Uram, erősítsen szereteted, mialatt a hit útját járom. Jézus nevében, Ámen.




(forrás: Glynnis Whitwer: Remind Me Who I Am, Encouragement for today, 2013.02.06., www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

"És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben." (Kol. 3:15)



Uram, tégy a béke eszközévé, 

hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van,
hogy egyesítsek, hol széthúzás van,
hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van,
hogy hitet vigyek, ahol sötétség van,
hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van.


Nem azért, hogy vigasztalódjam, 
hanem, hogy vigasztaljak,
nem azért, hogy megértsenek,
hanem, hogy megértsek,
nem azért, hogy szeressenek,
hanem, hogy szeressek.

Csak ez a fontos, 
mert amikor adunk - kapunk,
amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,
amikor meghalunk - új életre kelünk.



(Assisi Szent Ferenc, fotó: Coffee, Country and Sunshine/facebook)

Olvasói gondolatok - Jézus

Mindig is nehezen értettem meg a világot. Magamra és másokra is címkéket aggattam, hogy boldoguljak, hogy biztonságban érezzem magam. Amíg nem telt meg tartalommal egy-egy címke, vagy nem találtam valakire a megfelelőt, nem tudtam jól működni abban a kapcsolatban.

A sajátjaimmal is meggyűlt a bajom. Lassan nyert értelmet és bontakozott ki, hogy milyen feleség, anya, barát, kolléga is vagyok én. Hosszú idő volt, amíg a családommal, barátaimmal, munkahelyemen önmagam tudtam lenni. Míg már nem akarok megfelelni, sem védekezni; nem értékelem sem alul, sem felül magam.

A gyötrelmes, ám mégis csodálatos lelki folyamatok közben azon is elgondolkoztam, kicsoda nekem Jézus. A Barátom? Vezetőm? Segítségem? Legfőbb Bizalmasom? Reménységem? Megváltóm?

Rá nehéz megfelelő címkét találnom. Ő mindez együtt. És még valami. A Tanítóm, Mesterem. Nagyon sokat tanultam Tőle, Vele. Elmondhatatlan, felsorolhatatlan.

A Zsoltárokhoz fordulok, ha nem tudom lehalkítani, ami kint vagy bent szól, és csendre vágyom. Az Ószövetség kitágítja, formálja az istenképem, az evangéliumok pedig felemelnek és Jézushoz visznek. Odatelepedek lábaihoz és csak hallgatom, figyelem.

Megtérésem után legszívesebben odamentem volna a hitben előttem járó, számomra kedves emberekhez és csak annyit mondtam volna nekik: „Mesélj nekem Jézusról!” Ez a vágyam máig megmaradt, sokszor nyitom így ki a Bibliám az evangéliumoknál. Van, hogy csak hagyom, hogy átöleljen, vigasztaljon, szeressen, átjárjon nyugalma, békessége. Van hogy kiüresedve megyek, vagy kérésekkel, kérdésekkel terhelten. Ott hagyom lábainál a fájó mondatokat, mozdulatokat, a magamra erőltetett elvárásokat, és könnyű szívvel megyek tovább.

Örömmel, hálával, köszönettel telve is Hozzá sietek. Olykor pedig kiválasztok egy számomra érthetetlen, megfejthetetlen fogalmat, és ezt szem előtt tartva, olvasom a sorokat. Megnézem, hogy szeret, hogy tanít, hogy fordul oda az emberekhez. Reá tekintek és így leegyszerűsödik a bonyolult, fényessé válik a sötét, magassággá a mélység, elviselhetővé az elviselhetetlen, tisztává a szennyes, megoldandó feladattá a probléma, szerethetővé a bűnös. 

Kedvenc képeim közé tartoznak azok a részek a Bibliából, amikor Jézus áll valahol vagy épp ül egy csónakban és tanít. Az emberek körülállják, hallgatják. Különböző háttérrel, szándékkal, anyagi helyzettel rendelkező emberek sokasága veszi körül.

A János evangéliuma 5. részének olvasása közben elgondolkozom azon, én vajon hol állnék.

A tömegben, aki megkapja a magáét Jézustól? Azok közé tartoznék, aki felháborodik a hallottakon, és még véletlenül sem érzi bűnösnek magát? Vagy aki elgondolkozik és változtatni kész, képes, mert látja, hogy mit csinált eddig rosszul?

Vagy kicsit oldalt állnék, nem tartozva sem Jézushoz, sem a tömeghez? Kíváncsian figyelve csupán az eseményeket? Eszemmel megértve, logikámra támaszkodva szemlélném az eseményeket, megértve Jézust is, a tömeget is?

Vagy Jézus mellett állnék, hozzátartozóként? Úgy, mint akik kölcsönös szeretetben élnek, ismerik egymást? Mint aki a szívével és az eszével is érti, éli, amit Jézus mond?

Bárhol állnék, a közelében lennék. Hallanám, látnám. Szemébe nézhetnék. És akkor, onnantól fogva teljesen egyértelmű lenne, hogy hol állnék.

Akkor már nem kérdeznék, nem szólnék, csak nézném, hallgatnám. Szeretném.

Rácz Kornélia

fotó: pinterest.com

2017. június 23., péntek

A legkeresettebb válasz

„Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” ApCsel 4,12

Fiatal lánykoromban volt egy elképzelésem arról, mit kell elérnem, hogy jó életem legyen.
Jó tanulmányok. Jó állás. Jó férj. Jó gyerekek. Jó ház. Jó virágoskert a ház előtt. És egy jó kisbusz a feljárón.
Így az élet is jó lenne.
Úgy alakult, hogy mindezt megszereztem. Hálás voltam érte. Odavagyok a családomért. A kisbusz nem az igazi, de mikor a volánnál ülök, hivatalosan is anyukának érzem magam. Tehát végül ez is megfelelő.
Valahol a lelkemben mégis ott volt egy üresség. Valami még kellett. Valami hiányzott.
Úgy gondoltam, hozzá kell fognom valamihez. Amihez értek, ami örömöt okoz. Bizonyos szinten valóban kielégítettek az új foglalatosságok, de ezek is kevésnek bizonyultak, mikor leértem lelkemben arra a helyre, ami üresen kongott.
Az üresség súlyos teher. Gyötrő fájdalommal jár az az érthetetlen állapot, mikor érzed a hiányt, és fogalmad sincs, hogyan, mivel tölthetnéd ki. Az állandó keresés hiábavaló, és néha megrázó a sikertelenség.
Újra meg újra próbálkozol, úgy érzed, a megoldás ott van a sarkon túl, befordulsz, és mégsincs ott. Szíveden repedés támad, ami egyre tágul, és kiereszti minden tartalékodat, száraz, kiaszott terepet hagyva maga után.
Már semminek sem tudsz örülni, minden idegesít. Azok is, akiket szeretsz. Talán főleg ők.
Arcodra kiül egy műmosoly, és teszed egyik lépést a másik után. Még néha megállsz a következő sarok előtt, és bekukkantasz, hátha ott van mégis. Pedig már tudhatnád, hogy nincs. Minden ilyen felismerés szorosabbra vonja a hurkot reménységed nyakán.
Szomorú, de nagyon sok nő él ebben az állapotban.
Ismerem, mert átéltem én is. Küszködtem vele én is.
És sejtem, hogy te, vagy valaki, akit szeretsz, ezen a karácsonyon is ezt éli meg. Nagyon durva, mikor körülötted a világ az örömről visít, te pedig mindent érzel, csak örömöt nem.
Olyan büdössé válik az egész.
Nem állítom, hogy azonnal ujjongani fogsz, ha ezt a levelet elolvasod. De átnyújtok egy szófüzért, ami sok mindenre választ ad. Biztos, szilárd, igaz választ, tele az újra felfedezett remény lélegzetelállító csodájával.
„Nincs szabadulás senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben megszabadulhatnának.” ApCsel 4,12 alapján.
Nincs az a jó terv, ami megoldást jelenthetne.
Még egy jó férj, jó gyerekek, egy jó barát is csapnivaló Isten.
Semmilyen diploma, állás, ház nem tud megszabadítani.
És semmi más sem.
Csak Jézus.
És nem csak arról beszélek, hogy vallásosnak tartjuk magunkat. A szabályok követése vagy Jézus követése két különböző dolog.
A vallás előírásainak betartása sosem fog kielégíteni. Csak ha mélyen meghajlunk, ha teljes önátadásban megnyitjuk szívünket, és azt mondjuk: „Te, Jézus. Csakis Te. Nincs más. Sem ember, sem siker, sem vagyontárgy nem tudja kitölteni lelkem mélyén azt a helyet, amely Téged formáz.”
Ez az én imádságom. Bár nagyon régen megszabadultam már, szeretném újraélni a „senki más” bizonyosságát.
És igaznak megélni.
Mert az. Igaz.

Jézusom, Csak Te tudod megmenteni és megtölteni a lelkemet, s megadni neki azt, amire vágyik. Kérlek, figyelmeztess, hogy húzódjam közelebb Hozzád, s higgyek ígéretedben, hogy Te is közelebb húzódsz hozzám, ha ezt teszem. Ámen.

Lysa TerKeurst: The Most Searched for Answer, Encouragement for today, 2013.12.19., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. június 22., csütörtök

Válaszutak

„Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” Iz 30,21

A legújabb statisztikák szerint naponta mintegy 5000 döntést hozunk. Létezik?
Lássuk. Úgy döntöttem, felkelek. Eldöntöttem, hogy felhúzom a teniszcipőmet, s futok egyet reggel 6-kor.
Reggelire mogyoróvajas gabonapelyhet választottam. Eldöntöttem, melyik számlákat fizetem be. Mit főzök ebédre. Visszahívok-e valakit, aki keresett. Milyen ruhát veszek fel. Meg kell-e öntözni a virágokat, vagy még várhatnak egy napig. Teletöltöm-e a tankot vagy csak egy bizonyos összeghatárig veszek benzint.
Lehet, hogy 5000-nél is több döntést hozok egy nap!
Választásaink némelyike véletlenszerű, mások súlyosabbak, és sok esetben válaszútnak tekinthetők. A válaszutak nem mindig látszanak fontosnak, de egyértelműen két irány közül kell döntenünk.
Eldönthetem, ingerülten válaszolok-e a férjemnek, vagy megértő türelemmel.
Eldönthetem, mennyire fújom fel, hogy a barátnőm valami sértőt mondott.
Eldönthetem, hogy időt szánok-e Mennyei Atyámmal való együttlétre, vagy elhalasztom holnapra. Megint.
Eldönthetem, hogy odavágom-e azokat a szavakat a gyermekemnek, amikről tudom, hogy fájnak neki.
Nemrég jöttem haza egy igencsak fárasztó, hatnapos missziós útról a csapatunkkal. Egyik este lekéstük a vonatunkat, csalódottan álltunk a peronon a holdfényben. Éjfél felé járt az idő, hideg volt, esett. Holnap korán kezdődött a következő missziós program.
Odajött hozzám a szervezőnk. „Nagyon sajnálom – mondta. - Nem így képzeltem.”
Válaszútnál álltam.
Megoszthatom vele idegességemet. Elmondhatom, mennyire kialvatlan vagyok. Vagy hallgathatok, mártírképpel sóhajtva egyet.
Míg a válaszomat várva álldogált, arra gondoltam, mekkora privilégium ez, hogy itt lehetek. Megváltómnak sosem adatott meg az én gondtalanságom, kényelmem, egy kis alváshiány semmi ahhoz képest, amin Ő ment keresztül. Az is eszembe jutott, hogy akik körülöttem állnak, legalább olyan fáradtak, mint én.
„Minden rendben – szóltam. – Jól vagyok. Ami azt illeti, csodálatos napunk volt, s kíváncsian várom, mit tartogat nekünk Isten a holnapi napra.”
Átkarolt, és szorosan magához ölelt. „Köszönöm, Suz”.
Jó volna azt mondani, hogy mindig így szoktam dönteni a válaszutakon, de nem mindig sikerül. Ezért imádkozom, hogy mindig tartsam szem előtt, mennyire számít, hogyan döntök ilyenkor. Mert választásom nemcsak engem befolyásol, hanem mindenkit, akinek köze van hozzá, akik a maguk döntése előtt állnak.
Hány ilyen válaszút van mai 5000 döntésünk között?
Hogyan fogja befolyásolni választásunk a körülöttünk élőket?
Mit tehetünk másként, mikor holnapi 5000 döntésünket meghozzuk?

Uram, néha elborítanak a választási lehetőségek, szótlan és mogorva leszek miattuk. Amikor mai 5000 döntésemet meghozom, kérlek, végig légy velem, juttasd eszembe, hogyan befolyásolnak másokat is a választásaim, és segíts, hogy mindig bölcsen döntsek. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.08.03., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, T. Suzanne Eller

2017. június 21., szerda

A szentség bennünk

„Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.” Tit 2,3-5


Nem tudta, hogy figyelem. Pedig ezt tettem. És amit tapasztaltam, megváltoztatott engem is meg a házasságomat is.
Barátnőimtől hallottam, hogy Deborah, gyülekezetünk egyik tagja, elhatározta, hogy sosem mond rosszat a férjéről. Igazán szeretem a férjem, meg vagyok vele elégedve, még ha nem tartom is tökéletesnek. Akkoriban nem találtam semmi kivetnivalót abban, ha néha panaszkodom róla a barátnőimnek, kolléganőimnek. Ők is állandóan ezt tették.
Amit Deborah-ról hallottam, kihívást jelentett. Figyelni kezdtem őt és a férjét, hogy észrevegyem, mi más bennük. Feszülten lestem, hogy Deborah kitart-e elhatározása mellett. Igen, kitartott, és ennek eredménye nyilvánvaló volt.
Deborah és John sokkal régebb óta voltak házasok, mint mi, és három gyönyörű gyermeket neveltek. Ezzel együtt úgy viselkedtek, mintha a nászútjukon lennének. Egymás iránti odaadásukat nem szennyezte be az ítélkező lélek és panaszkodó száj okozta bizalmatlanság és keserűség.
A különbség hatására, amit náluk megfigyeltem, kezdtem azonnal észrevenni, mikor készülök kiengedni a gőzt, és kezdek panaszkodni a férjemről. Arra gondoltam, milyen szörnyű lenne benyitni egy szobába, és meghallani, hogy ő negatív dolgokat mond rólam. Elkezdtem követni Deborah-t.
Nem sok idő telt el, és már megtapasztaltam a gyümölcsöket a házaséletemben. Sokféle gyümölcsöt! Minél több jót mondtam a férjemről, annál több jót gondoltam felőle. A jó benne messze felülmúlta a tökéletlenségeket. Azzal, hogy dicsértem a férjem a barátnőimnek, növekedett a szerelmem iránta. Ráadásul sosem aggódtam, vajon mi jut vissza hozzá abból, amit mondok.
Egyre erősebben hinni kezdtem a bennünk lévő szentségben. A férjem és köztem lévő kötelék erősebb, mint ami bárki máshoz köt. Vannak dolgok, amik csak kettőnkéi.
Nagyon szeretek beszélgetni, de ez nem jelenti azt, hogy mindig mindent el kell mondanom másoknak. Ha valami gond van köztünk, kiönthetem szívemet Isten előtt, a Biblia biztat is erre. Ápolom a kapcsolatot olyan barátnőkkel, akik egyformán szeretik a férjemet és engem testvérekként Krisztusban. Ők meghallgatnak, tanácsot adnak, azonnal szólnak, ha nincs igazam. Keress magad köré olyan asszonyokat, akikről a Titus-levél 2,3-5 ír, ha valamilyen problémát kell megoldanod, vagy ha imára van szükséged egy helyzettel kapcsolatban.
Tudtán kívül, Deborah sok házasságot változtatott meg a gyülekezetben. Próbáljunk Deborah-kká válni közösségünkben, környezetünkben. Szeretném, ha szavaimnak, tetteimnek ilyen hatása lenne – erősítené a házasságomat, bátorítana másokat, dicsőségére válna Istennek.

Uram, segíts, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen. Segíts, hogy dicsérjem a férjemet, ahelyett, hogy kritizálnám és panaszkodnék róla. Összetűzés esetén juttasd eszembe, hogy először mindig Hozzád forduljak. Add, hogy olyan barátnők kerüljenek körém, akik mellém állnak ebben a feladatban, akikkel kölcsönösen támogatni tudjuk ebben is egymást. Jézus nevében, Ámen.

(Amy Carroll: The Sacred Us, Encouragement for today, 2014.03.17., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 20., kedd

A böjtről

De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és megbánja, még ha veszedelmet hoz is.
(Jóel könyve 2:12,13)



A Húsvét előtt meghirdetett böjt ideje egy szóban összefoglalható: bűnbánat. Így hát ezen időszakban a Mindennapi Imák Könyve az egyik legkedvesebb olvasmányom. A böjt elkezdésekor az ima így hangzik:

"Mindenható és Örökkévaló Isten, Aki sohasem utálod meg azt, akit Te teremtettél, és ezért megbocsátod minden bűnbánónak vétkét. Teremts bennünk egy új és bűnbánó szívet, hogy őszintén megbánhassuk bűneinket, beismerve elveszett voltunkat. Hogy Tőled a kegyelem Istenétől tökéletes helyreállítást és bocsánatot nyerhessünk, Jézus Krisztus, a mi Urunkon keresztül. Ámen."
Ha ez az ima túl ódivatúnak tűnik, talán azért van, mert ritkán emlékezünk arra, hogy bűnünk tulajdonképpen lázadás Isten ellen, és azt is gyakran elfelejtjük, hogy szerencsétlen, szánalmas bűnösök voltunk egykor mi is, akik egy mocsárban vesztegeltünk. Egy idős puritán tanácsa így szól: "Ne feledkezz meg az önvizsgálatról." Mert önmagunkkal szembesülés a legjobb módja annak, hogy értékeljük Jézus kereszt áldozatát.
A böjt ideje egy befelé forduló önvizsgálat időszaka a Feltámadás napjáról való megemlékezés előtt. Csakis egy őszinte bűnlátás fog segíteni bennünket arra, hogy teljes egészében értékelni tudjuk Isten kegyelmét. Ha igazán megértjük, hogy milyen mélységben van az ember, akkor tudjuk csak megragadni igazán megváltásunk hatalmas voltát.
Ne feledd, Krisztus nem csak általánosságban a világ bűneiért halt meg, hanem Ő meghalt a te minden egyes, személyesen elkövetett bűneidért is.

Kegyelem Atyja, kérlek segíts megértenem a fenti Bibliavers üzenetét. Ha nem látom tisztán bűnöm súlyát, kérlek segíts, hogy "teljes szívvel Hozzád térhessek". Áldalak bűnbocsánatodért!



(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Lent, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ kép: pinterest.com)

2017. június 19., hétfő

Jézus veled gyászol

„Jézus könnyekre fakadt.” Jn 11,35


Színes lufik, hatalmas gerberák töltötték meg a színpadot. Amber mindenkit arra kért, hogy valami élénkszínű ruhát viseljen, olyat, aminek örülne vidám, gyönyörű nyolcéves kislánya – ha jelen lenne.
De Callie nem volt ott. Mikor ez a drága gyermek meghalt, Amber szívének egy része vele ment. Esténként néha maga is csodálkozott, hogy végig tudta csinálni ezt a napot is.
Jó szándékú ismerősök azt tanácsolták, lépjen tovább, vagy hogy legyen hálás a szép pillanatokért, amiket Callie-val tölthetett. De minél inkább igyekezett elnyomni a bánatát, annál inkább előbukkant a legváratlanabb, számára is érthetetlen időpontokban és helyzetekben.
A Bibliában is olvashatunk mély gyászról. A János 11 elmeséli nekünk, mennyire szenvedett Márta és Mária, mikor elvesztették fivérüket, Lázárt. Négy nappal később azt hallják, hogy Jézus és a tanítványok közelednek a városkapuhoz.
Márta azonnal elrohan, hogy találkozzon Jézussal. Mária marad.
Jelentősége van annak, hogy Mária nem ment rögtön Jézushoz. Mária, aki Jézus lábánál ült nemrég, és itta minden szavát. Mária, aki testvéreként szerette Jézust, de mint Urára nézett fel rá.
A Szentírás nem magyarázza meg, miért maradt hátra Mária, de lelkiállapotáról mégis képet kapunk. Mikor végül odaért Jézushoz, leborult a lába elé. Onnan tette fel Neki gyötrő kérdéseit, kételyeit, nyújtotta felé fájdalmát.
És a Biblia azt mondja, hogy Jézus sírt.
Egyik kommentár úgy értelmezi Jézusnak ezt a Mária fájdalmára adott válaszát, mint az „isteni választ az emberi lélekre”. Jézust megrendítette Mária és a körülállók fájdalmának a mélysége, Isten szíve leért a földre, és együtt sírt velük.
Nem is olyan sokkal a Máriával való találkozás után Jézus olyan szenvedést élt át, amilyet még soha senki. Az Iz/Ézs 53,4 előre megjövendölte: „Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.” Jézus a kereszten nemcsak testi szenvedést élt át, a lelki ugyanolyan fájdalmas volt.
A síró Jézus megértette Mária fájdalmának súlyát. Nem mondta neki, hogy lépjen tovább. Vagy hogy nem így kellene éreznie. A belső gyötrelemre Jézus belső békét nyújtott azzal, hogy együtt sírt Máriával.
Talán olyan helyzetben vagy, hogy megérted Amber fájdalmát. Teljes életet szeretnél élni, de kitöltetlen, fájdalmas űrt hordasz magadban.
Szeretnék egy vigasztaló gondolatot megosztani veled. Jézus jelenlétében nem kell megjátszanod magad. Nem kell elnyomnod, félretolnod a fájdalmadat, nem kell menekülnöd tőle. Mennyei Atyád nem várja ezt. Ahogy Jézus fogadta Máriát, úgy fogad téged is Megváltód egy biztonságos helyen a lelkedben, ahol nem kell félni, ha fáj. Ez egy biztos menedékhely, ahol elkezdődik szíved gyógyulási folyamata, ahol megoszthatod fájdalmadat Azzal, akit megsebeztek és összetörtek, és aki magán hordva szíved fájdalmát felvitte azt a keresztre.
Két éve hagyta el Callie a földi világot. Amber azt mondja, gyógyulása azon a napon kezdődött, mikor megérezte, hogy őszintén gyászolhatja drága Callie-ját Megváltója előtt, aki őt a legjobban szerette. Hogy érzi-e még Callie hiányát? Persze, mindig is érezni fogja. Callie ott lesz a szívében, amíg él. De amikor újra rátör a fájdalom – és lesznek ilyen napok –, tudni fogja, hogy van egy biztonságos hely a lelkében, aminek ha megnyitja az ajtaját, Krisztus belép, hogy együtt gyászoljon vele.


Szerető Megváltóm, aki azt ígérted, mindig velem maradsz, soha nem hagysz el, viseled a terhet, amit hordozok, ma arra kérlek, gyere, és sírj velem. Örömmel tölt el, hogy Hozzád jöhetek, s feléd nyújtott tenyerembe átvehetem tőled megújuló életemet, mialatt együtt gyászolsz velem. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: Jesus Morns With You, Encouragement for today, 2014.03.20., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 18., vasárnap

Isten, Aki lát téged

Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.


(Mózes I. könyve 16.fejezet, 13.vers)


Időnként láthatatlannak érzem magam. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem látnak engem. Mert a lányaim látják az anyukájukat, a férjem a feleségét. A barátaim úgy tekintenek rám, mint valakire, akivel jó időt tölteni és akire támaszkodhatnak. A Biblia-kör látja a vezetőjét. A blogom olvasói az írót.

Néha azonban úgy érzem, hogy nem igazán látja senki sem a valódi énemet, azt a személyt, aki ezek a feladatok mögött ott van. Időnként attól tartok, hogy csupán szerepeket játszom, és közben önmagamat elveszítettem. Néha úgy gondolom, hogy bár látható vagyok, mégsem látnak engem.

Senki sem látja a félelmeimet és bizonytalanságomat amely a feladataim mögött ott húzódnak. Senki sem látja szívem álmait és vágyait, és senki nem látja a kalandra vágyó lelkemet, aki ki szeretne próbálni valami újat, és ki szeretne teljesedni egy új kalandban. Senki sem lát engem.

Elképesztő, hogy annak ellenére, hogy telezsúfoljuk napjainkat emberekkel, feladatokkal, elfoglaltságokkal, a nap végén mégis úgy érezhetjük hogy magányosak vagyunk. Lehet, hogy mosolygunk mindenkire, de soha senkit sem engedünk be a felszín mögé, hogy megláthassák azt a személyt akik valójában vagyunk. Lehet, hogy láthatók vagyunk, de nem vagyunk igazán kiismerhetőek.

Az örömhír az, hogy azokon a napokon, amikor úgy érezzük, hogy senki sem ért meg igazán bennünket, amikor úgy gondoljuk, hogy álmaink mélyen el vannak temetve, és soha sem fognak napvilágra kerülni, Isten mégis lát bennünket. Még a legmélyebb, legsötétebb percekben is Isten figyel ránk. Ő lát személyesen téged is.


Ő túllát minden szerepeden, minden jelmezeden amit viselsz. Ő egyenesen a szíved mélyére néz. Ismeri a legnagyobb félelmeidet, a legmélyebb szükségedet, és a szíved vágyát. Ő tényleg lát téged.


Mózes első könyvének 16. fejezetében Hágár így szólítja meg Istent: "Az Isten, aki lát engem." Hágár épp élete egyik legmélyebb pontján volt. Elüldözték otthonából. Egyedül volt, terhesen. És ebben a mélységben, ebben a magányban Isten megszólította. Ő ránézett Hágárra, és ezt mondta: "Hágár, én látlak téged." Isten nem csak megszólította Hágárt, hanem biztosította őt, és újonnan megszülető fiát is, hogy jövőjük lesz. Isten valóban látta Hágárt.


Isten ugyan így tekint rád is. Ő túllát mindazon, amit te a környezeted felé mutatsz. Ő túllát az esetleges szerepeden amit játszol, mert Ő látja azt a mesterművet, amit alkotott. Ő látja az Ő értékes gyermekét. Ő valóban látja, hogy ki vagy, vagy mivé fogsz válni. És amikor senki más nem vesz észre téged, Isten akkor is lát téged és figyel rád.


Amikor legközelebb láthatatlannak érzed magad, legközelebb, amikor magányos leszel, ne feledd, Istennek gondja van rád. Mert Ő meglátja benned csodálatos alkotását, és Ő minden szükségedben ott van melletted. Legyen bármilyen sötét is a napod, mély a gödröd és szörnyű a helyzeted. Isten lát téged.


Istenem, köszönöm, hogy figyelsz rám. Köszönöm, hogy túllátsz minden maszkon melyet viselek, minden szerepemen, melyet játszom. Emlékeztess a magányos pillanataimban, - amikor úgy érzem, hogy nem tudom a következő lépést megtenni, - hogy Te itt vagy mellettem, és látod azt a személyt, akit csodálatosan megalkottál. Segíts, hogy soha ne feledjem, a gyermeked vagyok, és látható vagyok. Jézus nevében, Ámen







Elcsendesedéskor:

Fontos, hogy ne csak mi magunk akarjunk láthatóvá válni, hanem a bennünket körülvevő embereket is úgy lássuk meg, mint Isten csodálatos alkotásait. Szánj időt arra, hogy valóban meglásd az embereket, akik utadat keresztezik a mai napon, lásd meg miként lehetnél tényleg jelen az életükben, hogy Jézus keze és lába legyél számukra. Kérd Istent, hogy úgy tekinthess rájuk, ahogy Ő látja őket. Gondolj egy emberre, akivel bizonyosan találkozni fogsz a mai napon, és személyesen imádkozz azért az emberért, hogy Isten szemével tekinthess rá.


(Forrás: November 1, 2013. God Sees You, Lori Fairchild, Girlfriends in God Daily Devotionals)


Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission
www.girlfriendsingod.com

2017. június 17., szombat

Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa a fájó szíveket

Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megtörteket.

(Lk 4,18)

„Miért nem tudod már összehozni?”
„Igyekezz jobban!”
Mondták már ezt neked? Vagy talán már te is korholtad így magad.


Talán azok, akik ott álltak a forró názáreti domboldalon, ugyanezt kérdezték maguktól. Sokan igyekeztek teljes erejükkel betartani a törvényi előírásokat, és tudták, hogy nem sikerült. Vajon ez a Jézus majd újabb szabályokkal áll elő?


Képzelheted meglepetésüket, mikor meghallották Jézus személyes programját:


Azért jöttem, hogy megnyissam a vakok szemét.


Azért jöttem, hogy szabadon engedjem a foglyokat.


Azért jöttem, hogy örömhírt vigyek a lélekben szegényeknek.


Azért jöttem, hogy meggyógyítsam a megtört szívűeket.


A tömeg döbbenten hallgatta, mert egy harcos kiállására vártak, nem egy szívdoktorra. Jézus nem köntörfalazott. Azért jött, hogy kiteljesítsen minket – Önmaga által.
Azok számára, akik nagyon igyekeztek, akik nekifeszültek, átformáló hatása volt az üzenetnek. Ahhoz voltak szokva, hogy szabályokat kövessenek, hogy eleget tegyenek az emberi elvárásoknak, nem pedig ahhoz, hogy megpihenjenek a mindenható Isten hatalmának árnyékában.
Mikor hívő lettem, nem fogtam fel Jézus küldetési nyilatkozatát. Kezeletlen sebeket hordoztam a lelkemen, mindent magam akartam helyrehozni. Amikor felismertem a Lk 4,18 üzenetének erejét, minden megváltozott: a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit már megtett valaki értem.
Jézus nem azt várja el, hogy egyedül végezzük el saját megigazulásunkat. Nem a mi erőnk vagy hatalmunk fogja a változást előidézni bennünk. Persze, tudunk változtatni. Igen, meg tudjuk nyitni fájó szívünket az ő gyöngéd érintése előtt. Igen, engedhetjük, hogy olyan irányba vezessen, ami nincs ínyünkre, hogy új utakat fedezhessünk fel – és a régieket hagyjuk magunk mögött. De mindezt partnerségben tesszük Istennel. És Ő a nagyobb.


A másik felfedezésem az volt, hogy nem kell kiérdemelnem Isten szeretetét. Talán te is úgy gondolkozol, hogy majd akkor lesz megelégedve veled Isten, majd akkor fog egészen szeretni, ha mindennek megfelelsz, ha „összehoztad”.
Jézus kijelenti küldetési nyilatkozatában, hogy már most szeret minket. Csomagostul, fájó szívestül. Ha felfogjuk ezt a szeretetet, megváltozunk. Arra indít, hogy viszonozni akarjuk, hogy teljes szívünkkel bízzunk Jézusban.


Ez a bizalom segít, hogy meghalljuk a hangját. Megérezzük, ha tanítani akar, vagy ha más irányba akar fordítani. A kísértést Mennyei Atyánk iránti szeretetünk fényében mérlegeljük. Ez a kapcsolat segít felfedeznünk valódi, gyermeki önmagunkat (Jn 1,12).


És végül a Lk 4,18 arra is megtanított, hogy nem kell elmenekülnöm, ha megbántva érzem magam.


A fájó szív gyakran olyan lépésekre indít, amit később megbánunk. Ha valaminél vagy valakinél keressük az enyhülést. Jézus küldetési nyilatkozata arra hív, hogy ne fussunk el, pihenjünk meg Nála, és várjuk bizalommal, hogy gyógyító érintésének hatására előtűnjön valódi énünk.
Maradjunk ma a Lk 4,18 közelében, mert Jézus azért jött, hogy meggyógyítsa fájó szívünket.


Drága Jézus, hosszú időn át saját erőmre koncentráltam, de most várakozón megpihenek Benned. Köszönöm, hogy a kereszt ereje nem abban van, amit én megteszek, hanem abban, amit Te már megtettél értem. Ámen.

(Suzie Eller: Jesus Came to Heal Hurting Hearts, Encouragement for today, 2014.02.21. www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/, fotó: pinterest.com)

2017. június 16., péntek

Mi az, ami bosszantja Jézust

„Emlékezem az Úr tetteire, gondolkodom a hajdani csodákról” Zsolt 77,12

Jól esik arra gondolni, hogy ha Jézus korában éltem volna, csodáit látva-hallva megrendültem volna. Megváltoztam volna. Annak hatására, amit tettei bizonyítottak, bűnbánatra indulva elhatároztam volna, hogy másként élek ezentúl. Ő Isten Fia – a Csodatevő.
De biztos, hogy így reagáltam volna?
Ami azt illeti, gyakran úgy cselekszem, mintha Jézus képes lenne csodát tenni mások életében, de nem az enyémben. Nem az én ügyeimben.
Tavaly ráébredtem, hogy egyik dolog, amit le kéne küzdenem, a közvetlen környezetemmel szemben gyakorolt gyors, csípős reakcióim. Nyers érzelmeim újra meg újra kiborítottak engem is, a családomat is. A stresszre fogtam, a kimerültségre, a havi hormonális hullámzásra. Újra meg újra mentegetőztem, s ígérgettem, hogy holnaptól másként lesz. Aztán a holnap kihívásai és konfliktusai ugyanazokat a reakciókat váltották ki belőlem, s megint jöhetett a lelkiismeret-furdalás.
Rögtön tapsoltam, ha azt láttam, hogy valaki bűnbánatot tart, s megnyitja szívét Jézus csodáinak. De úgy éltem, mintha azok a csodák velem nem történhetnének meg.
És ez a fajta hozzáállás bosszantja Jézust. „Akkor korholni kezdte a városokat, amelyekben a legtöbb csodát tette, mert nem tartottak bűnbánatot.” Mt 11,20.
Néha jót tesz, ha kilépek megszokott környezetemből, mert ez segít tudatosítani azokat a dolgokat, amiket meg kell változtatnom magamban. Tavaly elmentem egy hétre segíteni a Dream Centernek - Álomközpontnak - nevezett menedékhelyre. Ezt a Los Angeles-i központot Matthew Barnett lelkész és a gyülekezete működteti. 120 különböző program indul ki innen, havonta több mint 40000 emberrel foglalkoznak valamilyen formában. Egy régi kórházépületből alakították ki a 700 ágyas komplexumot, egy részében hagyományos hajléktalanszálló működik családoknak, van egy drogrehabilitációs részlegük és egy menedék a szex-kereskedelem áldozatainak.
Azért mentem, hogy segítsek. De hamar rájöttem, hogy én szűkölködöm. Én vagyok az, akinek szüksége van Isten valóságának új, súlyos, közeli, valós, és igen, letagadhatatlan megtapasztalására.
Láttam Isten csodás gyógyító erejét megnyilvánulni az Álomközpont sok lakójának életében. Láttam. És akartam.
Isten csodás ereje a nyolc golyónyomot testében hordó bandatagot Jézus szerető szolgájává alakította.
A volt prostituáltat az utcáról kimenekített fiatal lányok tanácsadójává formálta.
Isten csodatevő ereje változtatta a drogfüggő férfit szerető édesapává, aki igyekezett megtanítani fiának, hogyan vezethet másokat Jézus követésére.
Mi gátolt abban, hogy elfogadjam, Isten engem is meg tud változtatni?
Valamiért már nem vártam el Istentől, hogy csodákat tegyen velem.
A menedékhelyen tapasztalt életátalakulások hatására lelkem felfogta a meztelen valóságot: megváltozhatok. Valóban kezelhetem másként is nyers indulataimat. Tudtam, nem fog egyből tökéletesen menni, de a csoda bekövetkezhet. Új reménység töltött el.
Természetem szerint nem vagyok szelíd, de az lehetek engedelmességből. Természetem szerint nem vagyok türelmes, de türelmessé válhatok engedelmességből. Alaptermészetem nem békés, de az lehetek engedelmességből.
Képes leszek rá. És be fog következni.
Hisztis természetem kedvessé, türelmessé, békéssé változik. Segíts, Istenem. Bocsáss meg nekem. A felismerés és a bűnbánat árnyékában ki tud bontakozni a csoda.


Uram, segíts észrevennem azokat a vonásaimat, amiket a Te segítségeddel meg kéne változtatnom. Tudom, sok mindennel beburkoltam egyéniségemet, amik mind nem Tőled származtak. Akarom, hogy ezek a durva, tökéletlen vonások megváltozzanak, kérlek, alakítsd át őket. Segíts, hogy azzá váljak, akinek teremtettél. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.11., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. június 15., csütörtök

Mikor úgy érzem, legyőz a félelem

Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Róm 8,35

Az ébresztőóra zölden villog a sötétben. Mintha beragadt volna 3 órára. Az álom elillan, hiába érzem kimerültnek magam.
Új projektbe kezdtem, ami nagyon nyomaszt, mert tudom, hogy elvéthetem. Valamit kihagyok, elfeledkezem fontos részletekről, hibázok, akadályozok másokat a folyamatban. Könnyen meglehet, hogy csalódást fogok okozni. Kiderül, hogy nem felelek meg, vagy egyszerűen rossz vagyok.
Furcsa módon, ez az állapot az ókori hadviselést juttatja eszembe.
Az ókori római katonák gyakran használtak egy makhaira nevű rövid kardot ellenségeik megölésére. A fegyver mérete miatt a katona közel kellett, hogy kerüljön áldozatához, már-már ölelési közelségbe, hogy a végzetes döfést elvégezze. Abban a pillanatban az áldozat nem látott mást, csak gyilkosa arcát. Eltűnt a világ, elszállt a remény, kihunytak küzdeni akarásának utolsó szikrái. Csak azt a kemény, könyörtelen arcot látta, aki épp végez vele.
Ezt a speciális szót használja Pál apostol, mikor felveti az alapigénkben olvasható kérdést: „Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?” Makhaira?
Sosem voltam római katona. De azt hiszem, sejtem, milyen lehet, amikor egy makhairát szegeznek a nyaki ütőeremnek. Ez a Félelem.
Amikor a félelem, mint egy makhaira, rám tör, eltűnik a világ, nem érzek, nem látok semmit. Csak a félelem rút ábrázatát.
Jézus szertefoszlik tudatomból, a félelem óriás méretű.
Egyik leggyakoribb terület a munkánk, ami félelmet válthat ki belőlünk. Munkánkhoz bonyolult érzelmi szálak fűznek. Szeretnénk hasznosak lenni. Változást idézni elő. Megfelelni az elvárásoknak. Arról nem is beszélve, hogy anyagi biztonságunk legtöbbször szintén a munkánkhoz kötődik.
Nem tudjuk kifizetni a számlákat, ha nem kapunk fizetést. Akár édesanya vagy orvos, hitelügyintéző, tanár vagy recepciós valaki, dolgozzék bármely más területen, sokféle nyomás nehezedik rá a munkájából adódóan. A félelem különböző fokozatai járnak vele, olyan félelmek, amelyeket nem tudunk kontrollálni.
Izajás/Ézsaiás mondja: „elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, nem is közelíthet hozzád” (Iz 54,14b) A félelem nyomorúságos.
Minden változata: szorongás, aggódás,izgatottság, rettegés, pánik; a bukástól, elutasítástól, csalódás okozástól, elhagyástól, alulteljesítéstől, betegségtől, magánytól, szeretteinket érő csapástól, anyagi nehézségektől, haláltól való félelem gúzsba tud kötözni. Megnyomorít. És egy nap, mondja Izajás, ez a nyomorúságos félelem véget ér. Megszűnik, mert legyőzi a Messiás.
Ki szakíthat el Krisztus szeretetétől? A félelem képes rá? Biztos, hogy nem.
És mégis vannak napok, amikor a félelem arcát sokkal élesebben látom, mint drága Megváltómét.
Azokon a napokon igyekszem belekapaszkodni Jézus utolsó szavába a kereszten: „Elvégeztetett” (Jn 19,30b). Elvégezte a munkáját. Teljesítette a küldetést.
Amire tehát a lelkemnek szüksége van: a megváltás, felépülés, megbocsátás, megújítás, újrateremtés, megmentés – megtörtént már. Az egész világ legfontosabb munkája elvégeztetett.
Jézus kereszten beteljesített munkájának hatása rávetül életem más részeire is. Mivel Krisztus teljesítette a legmeghatározóbb feladatot a földön, teljessé teszi életem más félbemaradt részeit is.
Még a kisebb feladatok is nyugalmat találnak Jézusban. Helyes méretűre zsugorodnak. Ugyanaz az ajak, mely kiadta nekem a munkát, azt is mondta: „Elvégeztetett”. A munkám Annak akarata szerint fog véget érni és beteljesedni, aki meghívott rá. Az Ő ereje és iránymutatása szerint.
Ahogy tisztábban hallom Isten hangját, mint a félelemét, egyre hasonlóbbá válok Hozzá. Valami megmozdul bennem, és növekedésnek indul.
Földi életünk iróniája ez. Sebesüléssel járó, véres harcot vívunk a félelemmel, és ettől válunk egésszé.
Mert közben megtanulunk bízni Istenben.

Drága Jézus, köszönöm, hogy megtörted a félelem nyomorúságos hatalmát az életemben. Űzd el lelkemből a hibázástól, elutasítástól, anyagi bizonytalanságtól, az elégtelenségtől való félelmet. Segíts megtanulnom, hogy a Te elvégzett munkádban megnyugodhatok. Jézus nevében, Ámen.

Tessa Afshar: When Fear Overcomes Me, Encouragement for today, 2017.07.18., www.proverbs31.or, fordítás: eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest.com

2017. június 14., szerda

Túlcsordult benne a szeretet

„Igen, az Úr színe előtt (táncolok)! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt” (2Sám 6,21b-22a)


Szemem sarkából láttam, hogy kissé távolabb valami elsuhan. Valaki fel-le szaladgált az oldalhajóban.
Örömteli hangok töltötték meg a templomot húsvétvasárnap reggel, ahogy a megváltást dicsőítő éneket énekeltük.
Próbáltam az ének szövegére koncentrálni, de a figyelmemet mindegyre elvonta a rohangáló fiú. Kérdőn néztem a mellettem ülőre, remélve, hogy magyarázatot kapok.
„Egy volt kábítószerfüggő. Néhány hónapja átadta életét Krisztusnak, és most már megszabadult a függőségtől. Túlcsordult benne a szeretet Jézus iránt.”
Ekkor egy idősebb asszony és egy férfi is csatlakozott hozzá, és együtt táncolt vele. A nagyszülei voltak. Ez az idős házaspár éveken át állhatatosan imádkozott unokájáért.
Ahogy néztem ezt a felszabadult fiatalembert és örvendező nagyszüleit, ahogy Istenben ujjonganak, Dávid király jutott eszembe, mikor visszatért Jeruzsálembe. Dávidból is kirobbant az Úr iránti szeretet. Nem bírta magában tartani Isten iránti csodálatát és háláját mindazért, amit tett vele: győzött egy hatalmas csatában, visszaállította a szövetség ládáját, és felkente őt királlyá. Aki arra járt, mindenki láthatta: „hogy Dávid király ugrálva táncol az ÚR színe előtt” (2Sám 6,16).
Csodálatosak azok történetei, akikben túlcsordult az Isten iránti szeretet. De van egy, amelyik mindegyik fölött áll: a kereszt ajándéka. Tudom, hogy ezerszer hallottátok már a Jn 3,16 versét, de épp ezért könnyen átsiklunk rajta. Olvassuk el újra, és közben gondoljunk Isten szeretetére irántunk.
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
A fiatalember és nagyszülei levetették önuralmukat, hogy táncolva fejezzék ki Isten iránti szeretetüket. Alapigénkben azt olvassuk, hogy Dávid király levetette büszkeségét, hogy látható módon imádhassa az Urat. „Igen, az Úr színe előtt (táncolok)! És ha még ennél is jobban megalázkodom, és még alávalóbb leszek magam előtt” (2Sám 6,21b-22a). Feláldozta méltóságát az Úrért.
Isten, az Atya, feláldozta a számára legdrágábbat, a Fiát. És Jézus lemondott életéről értünk!
Miért? Mert túlcsordult bennük a szeretet.
Öt kislány anyjaként megdöbbent engem Isten szeretetének mélysége, mellyel Jézust felajánlotta helyettünk. Abszolút lehetetlennek érzem, hogy én bármelyik gyermekemről lemondjak valaki másért. Saját életemről nem is beszélve!
Felfoghatatlan szeretettől vezérelve Isten mégis ezt tette: Jézust kereszthalálra adta, hogy kifizesse bűneinkért a váltságdíjat. Áldozatával Jézus örökéletet biztosít mindazoknak, akik átadják neki az életüket. Ettől az igazságtól bennem is túlcsordul a szeretet!
Mindenkiben másként nyilvánul meg, ha túlcsordul bennünk Isten szeretete. Van, aki csendben imádja az Urat a szívében. Mások teli torokból énekelnek, és fel-alá rohangálnak a templomhajóban. Akárhogy fejezed is ki Isten-dicséretedet, szánj időt most arra, hogy végiggondold, mi mindent tett eddig az Úr az életedben, és adj hálát túlcsorduló szeretetéért. Egyszer csak észreveszed talán, hogy megmozdul a lábad, és táncra akarsz perdülni.


Uram, köszönöm, hogy mindent feláldoztál értem, hogy elküldted egyetlen Fiadat, hogy meghaljon bűneimért a kereszten. Köszönöm, hogy szeretsz, és felajánlod nekem az örök életet. Jézus nevében, Ámen.

(Sharon Glasgow: Overcome by Love, Encouragement for today, 2014.04.18.,www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. június 13., kedd

Próbák és kísértések

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: "Isten kísért engem", mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.

Jakab 1:12-13






 

A próbák és kísértések a látszat ellenére nem azonosak. A próba egy teszt, melyet Isten elénk helyez, hogy erősítse hitünket és állhatatosságunkat. A próbát örömmel vehetjük és küzdhetjük meg.

Azonban semmi örömteli sincs a kísértésben. Sőt, a próbákkal ellentétben, a kísértéseket nem Isten helyezi utunkba. A kísértés akkor jelentkezik, amikor a saját gonosz kívánságunk vonz és csábít bennünket.

Akkor milyen kapcsolat van a próbák és kísértések között? Amikor egy Istentől származó próbából kihátrálunk, amikor elfordulunk kegyelmétől, mely erőt adna az állhatatossághoz és engedelmességhez, elmulasztjuk hitünk csiszolásának lehetőségét. Ekkor tud egy elbukott próba kísértéssé változni, mert ilyenkor eltökéljük, hogy a saját utunkat járjuk, saját kívánságainkat elégítjük ki, ekkor morgunk és panaszkodunk.


"Akkor mégis Isten kísért engem!", - mondhatnátok néhányan. De Jakab 1:16-17. verse így szól "Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."

Nem leszünk igazán tisztába jellemünkkel mindaddig, míg visszajelzést nem kapunk a kísértésekben tanúsított állhatatosságunkról. Jakab apostol így bátorít bennünket az 1:12-ben: Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.



Kérlek, támogass engem kegyelmeddel, Uram, hogy a próbákban örömmel állhassak, és óvj meg a kísértésektől.




(forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Trials and Temptations http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, kép:pinterest.com )