Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. május 31., péntek

"De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek."

Máté 6,33 

A Lukács 10-ben arról olvashatunk, hogy Jézus ellátogatott két nővér házába. Nagyon különbözően viselkedtek, amikor náluk volt. Mária egyszerűen leült lábaihoz, és itta a szavait. Márta úgy döntött, hogy ő szolgál Jézusnak, és megállás nélkül serénykedett. Azt akarta, hogy minden tökéletes legyen. Aztán egyre frusztráltabbá vált amiatt, hogy minden az ő nyakában van, nővére pedig csak üldögél. Végül valami ilyesmit mondott: „Jézus, szólnál Máriának, hogy most már jöjjön segíteni nekem? Annyi a tennivaló, és minden rám vár.”

Gyakran ugyanazzal a hozzáállással közelítünk Jézushoz, mint Márta. „Jézus, látod, milyen keményen dolgozom? Látod, milyen fáradt vagyok? Nem tudnál küldeni valakit a segítségemre? Feltűnt, hogy mennyit fáradozom Érted?” Azt hiszem, Jézus ma ugyanazt válaszolná nekünk is, mint Mártának: „Márta, annyi minden miatt aggodalmaskodsz, de igazából csak egy dolog a fontos, és Mária a jó dolgot választotta.” Látod, Mária időt szakított arra, hogy Jézus jelenlétében legyen. Minden mást félretett, azért, hogy tanulhasson Tőle és befogadhassa kegyelmét és irgalmát.

Amikor időt szánunk arra, hogy leüljünk Jézus drága jelenlétében, akkor a valóban szükséges egy dolgot választjuk. Tudniillik az Ő jelenlétében találjuk meg az életünkhöz szükséges erőt, bölcsességet és örömöt. Ha Őt tesszük a fontossági sorrendünk élére, akkor minden más is a helyére fog kerülni.


Ha stresszesnek, túlterheltnek, vagy túlhajszoltnak érzed magad evilág gondjai miatt, akkor jusson eszedbe, hogy egy dolog szükséges. Ha vezetésre, bölcsességre van szükséged, hogy jobb döntéseket hozz, akkor egy dolog szükséges. Ha kihívásokkal nézel szembe a munkádat, pénzügyeidet vagy kapcsolataidat illetően, akkor egy dolog szükséges. Nem számít, mi jön ellened, nem számít mennyi teendőd van, szakíts időt az Örökkévalóra. Menj az Ő jelenlétébe, mert Ő fel akar frissíteni, meg akar újítani, és az Ő tökéletes békességében és győzelmében akar vezetni!
(Nőnek születtél)

2013. május 30., csütörtök

"Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket"

( Máté 11 : 28 )




* Sok lelki tapasztalatot szerezhetünk a fáradtság idején, de ez attól függ, hogyan nézünk szembe vele.


Először is miben fáradunk el?


-      elfáradunk a várakozásban


-      elfáradunk a tanulásban


-      elfáradunk az ellenséggel való küzdelemben


-      elfáradunk a kritikáktól és az üldözéstől.




*  Emberi erőnknek határa van … Vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, hogy kicsúszik a talaj a lábunk alól.




*   Minél tovább tart ez a fáradékony időszak, annál jobban felemészti bensőnket.  




* Torkunkat fullasztja, megfojtja a reményünket, a motivációnkat, az optimizmusunkat, a bátorságunkat.




Tudnunk kell, hogy Isten nem úgy ad erőt és bátorságot, mint egy  gyógyszertáros, akinek átadjuk a kiváltandó receptet..




Az Úr nem azt ígérte, hogy ad majd valamit inni, ami segíteni fog a fáradság tüneteit kezelni.




Ő saját Magát ígérte nekünk Ez minden! Ez elegendő!




Jézus a Szabadító azt mondja:
 „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."   
(Máté 11:28-30)



Sokszor megengedjük, hogy az élet körülményei leverjenek. 


-  A csüggedés irányítja az elhatározásainkat?


-  A bátorságunk helyet ad a konformizmusnak. (nincs munkám, beteg vagyok, miből vásárolok ezt vagy azt, stb.)?


- A hit csupán szóvá válik számunkra, egy dísztárggyá, ami szép ugyan, de nem tudunk mit kezdeni vele?




* Nem szabad megengednünk, hogy ez megtörténjen! Mikor már fogytán az erőnk, és jön a fáradság, halljuk, hogy valami azt suttogja a fülünkbe: "Add fel!" Akkor töltsük meg a lelki tüdőnket az Úr kegyelmének frissítő levegőjével és higgyünk, hogy mindez el fog múlni, mert mellettünk van szerető, erős és fáradhatatlan Istenünk.



Nincs olyan fáradság, amely ellen tudna állni Jelenlétének!

(Nőnek születtél)


2013. május 29., szerda

A KERESZTÉNYEK JELLEMZŐI---2013.01.26----IGEHIRDETÉS (Bikádi Róbert)


Elisabeth Elliot: Biztos fény a messzeségben

"Isten vezetését kérni már maga is döntés, ehhez pedig hit szükséges.
Sokkal magasabb rendű hit, mint a felületes "ha tetszik, amit látok, elfogadom".
Olyan hit ez, amelynek van ereje várni az Isten által elkészített jutalomra, olyan erő, amely hiszi, hogy érdemes várni, érdemes megfizetni az árat.
A vezetésért mondott imádságaink tulajdonképpen itt kezdődnek: bízom benne.
Ez odaadást követel.
Nem mondjuk többé, hogy "ha bízom benne, megadja ezt és ezt", hanem bízom benne. Ő dönti el, hogy mit ad, vagy mit tagad meg tőlem."

Mi motiválja a megnyilatkozásainkat?


Sok évszázadon át az igazi keresztények a mások irányításánál alkalmazott erőszak alkalmazásának kérdésével néztek szembe. A vallás-üldözés története mindig is azoknak a „jó” embereknek a története volt, akik a legembertelenebb kínzásokat és büntetéseket alkalmazták, hogy megpróbáljanak másokat is rákényszeríteni arra, hogy ők is jók legyenek! Közülünk legtöbben úgy hiszik, hogy ilyen vagy amolyan mértékig a felügyeletnek és az erőszaknak ez a kérdése a „döntő kérdés” lesz az utolsó napokban, és mi mégis meglehetősen lassan tanuljuk meg a leckét magunknak. Igazán másról van szó, amikor megtiltják, hogy se ne vehessen vagy adhasson senki, hacsak el nem fogad egy megjelölést, az elkötelezettség jegyét, mint megtiltani valakinek, hogy prédikáljon vagy beszéljen, hacsak nem tart ki bizonyos korlátozások mellett, hogy bizonyítsa egy olyan szervezet iránti hűségét bármiféle bibliai mércétől függetlenül?
            Ha szokásunkká vált, hogy ilyen módon cselekedjünk, tökéletesen természetes lesz számunkra, hogy az idő végén csatlakozunk az elnyomókhoz, mert a kis dolgokban a kis megnyilatkozásokban éppen úgy tettünk, ahogy ők. Csak azok biztosítják a szabadság áldásait/jótéteményeit másoknak, akik úgy értik annak értékét, ahogy Isten érti. Micsoda hálával tartozunk azoknak a régieknek, akik sokkal jobban értették ezeket az elveket, mint mi ma.

            Amikor észrevesszük a következő jegyeket – kritizálást, viszálykodást, kényszerítést és uralkodási vágyat – fussunk az életünkért, mert magával az ellenséggel találkoztunk és sok esetben ez éppen az a valaki, aki visszanéz ránk a tükörből. Az egyháztörténelem során a „jó” mindig üldözte az igazat. Megnyilatkozásaink eldöntik, hogy e két csoport közül melyikhez készülünk csatlakozni e föld történelmének utolsó napjaiban.
(Jim Hohnberger)

2013. május 28., kedd

Vigyázz nagyon magadra!....

(5 Mózes 4,9)



Ebben a mai Igében a figyelmeztetés egészen személyesen hangzik, egyes szám, második személyben: „…vigyázz nagyon magadra…”. Nem kollektíve a népet szólítja meg, hanem az egyénre fókuszál. Isten úgy gondolkodik, hogy a leszármazottak egyen-egyenként vegyék komolyan azt, amit mondani akar. Van, amikor nem, mint népet szólongat az Isten, hanem személyes a hangja, s meg kell hallanunk nekünk magunknak is, milyen üzenete van a számunkra.

Sokan erre talán azt felelik, hogy mit tehet egyetlen ember? A közmondás is azt mondja: „Egy fecske nem csinál nyarat.” Pedig ez nem igaz. Nagyon is sok múlik egyetlen ember akaratán, döntésén, Istenhez való megtérésén. Sokszor nem akarjuk ezt elhinni igazán. Isten Igéje itt pontosan erre bátorít. A nép tagjai vegyék komolyan személyes felelősségüket a nép életében. – Egy kínai tanmese szerint egyszer egy nagyon szegény jegyespár szeretett volna lakodalmat, de mivel szegények voltak, azt kérték, úgy osztozzanak örömükben a meghívottak, hogy mindenki hozzon egy kancsó bort a vendéglátásra. A vendégek ezt egy nagy dézsába öntötték bele, amikor megérkeztek. Eljött az összes vendég és mikor elkezdődött a vacsora, felszolgálták a bort is. Mikor azonban meríteni kezdek a dézsából, abban csak víz volt. Talán nem kell magyarázni: mindenki azt gondolta, hogy a többiek bort hoztak, senki sem fogja észrevenni, hogy én vizet hoztam. Így aztán megszégyenülve oszlott szét a násznép és szomorúságra fordult az ifjú pár öröme. Ez a kis példázat ragyogóan mutat rá arra, hogy mennyire fontos az egyén felelőssége. Azzal, hogy komolyan vesszük életünket, szolgálatunkat, és vigyázunk magunkra, az másokra is jótékony hatással van. Ez jó annak a közösségnek is, ahova tartozunk…


 (Berencsi Balázs)



2013. május 27., hétfő

A hét idézete...

"Így várni Istenre igazi hit - nincs saját napirendünk, nem szabunk Istennek határidőt azzal kapcsolatban, amit tennie kell, és nem követelőzünk. Készen állunk elfogadni egyszerűen, nyílt szívvel és nyitott kézzel azt, amit Isten dönt, és teljes bizalommal vagyunk iránta, hogy döntése jobb saját legjobb döntésünknél is."
(Elisabeth Elliot)

A LÉLEK GYÜMÖLCSEI----IGEHIRDETÉSE----2013.01.05. (Kovács Ferenc)


Johannes Gossner GYŐZELEM

A győzelem titka az Istennel való bensőséges kapcsolat.
Ez a forrása minden külső és belső erőnek.

Ha elfelejtenek vagy elhanyagolnak, ha tudatosan mellőznek és te mindezt alázattal vállalod, és Uradnak hálát adsz minden sértésért és megaláztatásért, akkor - az győzelem.

Ha a jót, amit teszel vagy tenni akarsz, mások kigúnyolják; ha vágyaid meghiúsulnak; ha a többiek pont azt teszik, ami neked nem tetszik; ha tanácsodat semmibe veszik, nézeteidet nevetségessé teszik, s te mindezt zúgolódás nélkül, türelemmel, szeretettel elfogadod, akkor - az győzelem.

Ha neked minden étel jó, azért mindig hálás vagy; ha minden ruházattal, minden társasággal és életkörülménnyel, a magányossággal, mindennel, ahogy Urad vezet, megelégedett vagy, akkor - az győzelem.

Ha mások rosszkedvét, ingerültségét, panaszkodását, minden rendszertelenségét, pontatlanságát, amelyekről nem tehetsz, mérgelődés és zúgolódás nélkül elviseled, akkor - az győzelem.

Ha a körülötted lévők különcségét, lelki érzéketlenségét, saját hibáik iránti vakságát elnézed, ha másoktól mindenféle üldözést elszenvedsz s mind elviseled úgy, amint azt Jézus Krisztus hordozta, akkor - az győzelem.

Ha sohasem célod beszélgetésben saját személyedet vagy munkádat, sikereidet kiemelni, ha nem vársz mások ajánlására, dicséretére, ha szeretsz ismeretlen maradni, hogy Krisztusban elrejtett életed legyen, akkor – az győzelem.

2013. május 26., vasárnap

A HÉT FÉNYKÉPE---- A KÉZFOGÁS


Csodálatos kép egy spanyol ikerpárról, akik pár perccel a születésük után megfogták egymás kezét. Szerencsére az egyik nővérnél épp volt egy telefon és le tudta fotózni ezt az elképesztően szép pillanatot.


Ki az a másik?

A másik az, akivel utadon találkozol,

aki melletted nő fel,
melletted dolgozik, örül és bánkódik:
aki melletted szeret vagy gyűlöl,
akiről azt mondod: őt látom mindenben, « vagy azt: látni sem bírom »,
akiről nem mondasz, nem gondolsz semmit, mert elhaladsz mellette anélkül, hogy ránéz­nél, hogy meglátnád...
A másik a felebarátod, akit szeretned kell tel­jes szívedből, minden erődből, teljes lel­kedből.
A másik az, aki előtt ítéletet mondanak majd fölötted.
A másik az, aki nagyobbá tesz téged, ő Krisztus szeretetének ajándéka.
A másik az Atya küldötte, Krisztus szeretetének felszólítása.
A másik az, aki által Isten megnyilatkozik, aki által Isten hív, aki által Isten gazdagít, aki által Isten szeretetünket leméri.
A másikat Jánosnak, Péternek, Annának, Szabónak vagy Kovácsnénak hívják, ugyanabban a házban lakik, mint te, ugyanabban a hivatalban dolgozik, ugyanazzal a villamossal jár, melletted ül a moziban...
A másik: Jézus Krisztus. Jézus Krisztus lakik veled egy házban, Ő dolgozik veled egy hivatalban, Ő jár ugyanazon a villamoson, Ő ül melletted a moziban... A másik!...

Hatni akarsz a másikra? Felejtsd el önmaga­dat. Ha azt gondolod, te tehetsz valamit, akadálya leszel. Te csak előkészítheted a talajt, megnyitha­tod az utat. Isten, aki megment és megvált, már régóta munkálkodik.
A másikra hatni annyi, mint a mindenható Szeretethez járulni, Aki átalakítja testvéred szívét.
Elkedvetlenít a bűn, amelyet nem vehetsz a másikban látatlanra?
 Ismételd Pál sza­vát: « Ahol elhatalmasodik a bűn, túlárad a ke­gyelem. » (Róm.5:20)
A földön még nem volt soha senki s nem is lesz soha senki, aki olyan mélyre süllyedt volna, hogy el ne érhesse az Isten végtelen szeretete. 
Nincs jogod arra, hogy ne szeress és ne bízzál ott, ahol Isten szeret és bízik.

( Michael Quist)

„Isten minden léleknek szabadságot ad, hogy gondolkozzon és kövesse a saját meggyőződéseit …

            1. Kor,3:3 azt mondja: „Mert még testiek vagytok, mert amikor irigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajon nem testiek vagytok-e?” Pál Isten ihletése alatt azt mondja, hogy ha irigység, visszavonás és megosztottság van a gyülekezetünkben, azért van, mert még testiek vagyunk. Gondoljuk, hogy Isten a különböző szolgálatok és az egyház közötti versengést másképp szemléli, mint tette Pán napjaiban? A következő vers azt állítja: „Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok, a másik meg: Én Apollósé, nem testiek vagytok-e? Amikor magunk között harcolunk, Sátán mosolyog, mert tudja, hogy az övé vagyunk.       Az ördög játékát játszottuk eddig, és ideje ráébrednünk útjaink téves voltára.
            A Galáciabeliekhez írott levél 5. fejezete a Lélek gyümölcseiről beszél, melyek a következők: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (22-23. versek). Meg kell kérdeznem magamtól: „Szeretetteljesen viselkedtem azok iránt, akikkel nem értek egyet?  Az öröm lelkületét éreztem magamban felőlük?
                 Sokat szenvedek azoktól, akikkel talán nem értek egyet bizonyos dolgokban? Szelíd és béketűrő lelkületű vagyok? Vagy pedig életem a test cselekedeteit nyilvánítja ki, amelyekről Pál az előző versekben beszél, például gyűlölködést, patvarkodást (veszekedést, egyet nem értést, vitát), vetélkedést (behozni vagy felülmúlni másokat), haragot, civódást, irigységet és gyilkosságot. Isten biztosan komolyan gondolja, mert azt mondja: „Akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek” (21. vers)Ha kritizáló lelkületet tanúsítunk; ha szeretjük a viszályt, ha szeretünk felügyeletet gyakorolni mások felett. Ha a kritizálás és a viszálykodás, vagy felügyelet gyakorlása közben akadályoznak minket és dühösek leszünk, akkor Káin bélyegéből részesülünk. „És Káin haragra gerjedt és fejét lecsüggesztette.” (Gen, 4:5). „Isten minden léleknek szabadságot ad, hogy gondolkozzon és kövesse a saját meggyőződéseit … Minden olyan dologban, ahol elvek is jelen vannak ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve” (Róm, 14:12, 5) Krisztus országában nincs fennhéjázó elnyomás, se viselkedési kényszer” (JÉ, 550, 551
(Jim Hohnberger)

2013. május 25., szombat

Minden változik körülöttem, Uram!

"Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban."
(Róma 8:38-39)

Minden változik, körülöttem, Uram. Semmi sem tartós. Változik a hangulatom, jönnek és mennek az évszakok, s új barátok érkeznek. Ahogy öregszem, az arcom is más, mint tíz éve. Ám amikor kezdem úgy érezni, hogy nincs egy biztos pont, amelyben támaszra lelnék, ráébredek, hogy míg ezen dolgokról elmélkedem, addig is szereteted - a Te mindig jelen lévő, állhatatos szereteted  - gondoskodik róla, hogy ne távolodjak el a szívedtől.
Életem hullámverésében a Te szereteted miatt nem veszítem el a józan eszem, ez ad nekem bátorságot és reményt a jövőben.
A Te szereteted az én sziklám, horgonyom gyökérzetem.





2013. május 24., péntek

"Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját."

Jelenések 2:10

Isten az, ki megalkotott,
Ő számolja éveid.
Ő tart meg akkor is,
Ha tükörbe nézve
Meglátod ősz hajad,
S arcod ráncait.

De addig is...

Kezedbe forgathatsz rengeteg könyvet,
Mégis legfontosabb legyen Bibliád.
Láthatsz tájakat szebbnél- szebbet,
De lásd meg bennük a világ Alkotóját.

Utazhatsz folyón, tengeren,
Óceán tükrét szelheti hajód,
De láss túl a vizeken, s ne feledd,
Hogy nem vagy más a földön, csak utazó.

Beszélhetsz szépen és ékesen,
Ismerhetsz idegen nyelveket,
De a legszebb nyelv, ha tolmácsolhatod
Az Istentől kapott üzenetet.

Kezet foghatsz sok emberrel,
Kiket talán nem is ismersz,
De akkor leszel a legboldogabb,
Ha megmentésükben Isten eszköze lehetsz.

Ne bánd, ha üldöznek.
Ne fájjon, ha nem szeretnek.
Légy boldog, ha Krisztusért
Mindent kárnak és szemétnek ítélhetsz.

Tudod, hogy kinek tartozol,
Aki "megragadott" és "rabul ejtett".
Soha ne panaszkodj, hanem
Alázatosan hajtsd le fejedet.
Mert Ő, kinek neve SZERETET,
-Ha mindhalálig hű maradsz-
Segít hordozni keresztedet.
(Nőnek születtél)
 

Szabadság lelke, vagy Kain bélyege?


A szabadság lelkével ellentétben áll Káin bélyege. Káin bélyege a felügyelet gyakorlásának, a parancsolgatásnak és a mások feletti uralkodásnak a lelkülete. Káin bélyege kényszerít; erőszakot, elnyomást, üldözést és megfélemlítést alkalmaz. Nézzük meg hogyan működött ez névadójának életében.
          
           Az egyházban ma, minden egyházban, az efféle erőszak járványszerűen terjed. Persze nem szó szerint vágjuk le hittestvéreinket. Ilyen nem teszünk. A nyelvünkkel öljük meg őket. Beszélünk róluk, elpusztítjuk jó hírűket, pletykát terjesztünk, és éppoly gyilkos a mi befolyásolási övezetünkben, mint Káin volt oly régen. Azért tesszük ezeket, mert nem értünk egyet velük, vagy ők nem értenek egyet velünk és nekilátunk, hogy tönkretegyük őket, pontosan azért, mert nem tudunk uralmat gyakorolni felettük, nem tudjuk irányítani, ellenőrizni őket. Ha nem úgy látják a dolgokat, ahogy mi, akkor a felügyelet, az erőszak, vagy pusztítás, tönkretétel magatartásával viszonyulunk feléjük, mert az én nem követheti a maga útját.
            Egy bibliakommentár azt mondja: „Bárki, legyen akár prédikátor, akár gyülekezeti tag, aki arra törekszik, hogy bármely más ember viselkedését kényszerítse vagy uralja, sátán eszközévé válik, hogy végezze az ő munkáját és a mennyei világegyetem előtt Káin bélyegét viseli.”  Milyen sokan vannak köztünk olyanok, akik ha nem látnak úgy, ahogy Isten, egyszerre csak azon kapják magukat, hogy Káin bélyegét viselik, és mindezt azért, mert felügyeletet gyakorlunk és manipulálni akarunk, amikor másokról van szó. Nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a vakbuzgó vallásoskodók, akik megpróbálják a többieket is arra kényszeríteni, hogy úgy lássák a dolgokat, ahogy ők, és cselekedjenek az ő késztetéseiknek megfelelően, a legrettenetesebb rémtetteket követték el, akár a múltban, akár a jelenben.
(Jim Hohnberger)

2013. május 23., csütörtök

Meggyökerezni a szeretetben...

„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”
(Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 17-19. vers)

Faipari tanulóként anyagismeret órán felelésnél az volt a beugró, hogy tanárunk kis fadarabokat hozott és meg kellett mondani milyen fából származnak, és mit lehet róluk tudni. Így jól megtanulhattuk színük, szaguk, és a rétegek alapján megkülönböztetni a fafajtákat.

Bizony mikor egy fának a törzsét nézzük, a különböző rétegek elárulják milyen volt a tápanyag, a csapadék mennyisége, minősége az adott évben, vagy milyen irányból fújt legtöbbet a szél, melyik oldal volt fagyosabb, stb.

Ám nem csupán a fák élete mesél az őket ért hatásokról és a tápanyagról. A Biblia sokszor fákhoz hasonlítja az ember életét; Az Úrban bízó, „mint a víz mellé ültetett fa” (Zsolt. 1:3; Jer.17:8) Sion gyászolói „igazság fáinak, az Úr plántáinak” (Ézs.61:3) neveztetnek

Jézus pedig előszeretettel beszélt a szándék és megvalósítás kapcsolatáról a gyümölcstermés képével. „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12:33)

Ó, Uram milyen jó lenne, ha az életem jó gyümölcsökkel lenne tele! Ha a rothadt beszédet, a panaszkodást, a pletykát, az önző, tisztátalan cselekedeteket felváltaná a Rólad szóló dicséret, melyből mindenki észrevehetné, hogy hozzád tartozom.

Ezért kérlek, lakjál szívemben! Segíts megismerni a te mindent meghaladó jóságodat! És segíts még mélyebben meggyökerezni a te szeretetedben és táplálkozni abból éjjel és nappal! 
(Reggeli dicséret)
Drága Uram, évek múltával vajon 
hogyan emlékezik majd rám a családom? 
Mit mondanak majd, milyen ember voltam?
Hogyan írják majd le az emberi kapcsolataimat?
Mit mondanak a jellememről?
Oh, Istenem, szeretnék jóságot hagyni örökül!
Oyan utat mutatni Veled járva, 
melyet a gyermekeim és az unokáim is követhetnek!
Kérlek, ragyogd be ezt az utat,
hogy könnyen felismerhető legyen! 
   

A szabadság kulcselem az Isten kormányzásában


Az Amerikai Egyesült Államok részben azért jött létre, mert az emberek választani akartak. Európában, a király vagy az uralkodó osztály volt az, aki eldöntötte, mit kell tenni és mit nem szabad. A szabadság hiánya arra kényszerítette, hogy hagyják el szülőföldjüket és elősegítsék a szabadság megszületését a mi országunkban. De – érvelhetnek emberek – akkoriban ez a szabadságjogoknak óriási mértékű megsértése volt. Ez igaz. Jogaikat igencsak lábbal taposták, de tesszük-e ezt másokkal kis mértékben ma? És tesszük a kis dolgokban, mi állít meg, hogy ne folytassuk a nagy dolgokban? Remélem, látjuk ezt a maga valóságában, mert bölcsességünkben azt gondoljuk, hogy mindezt oly világosan látjuk, és oly könnyű meghatározni az ezzel járó kötelezettséget valaki más részére. Amikor így teszünk, megsértjük a szabadság lelkét, pedig a szabadság kulcs-elem az Isten kormányzásában, nemcsak a mennyben, hanem itt a földön is.

(Jim Hohnberger)

2013. május 22., szerda

Bátorítsuk egymást !

"Egyik a másikat támogatja, és ezt mondják egymásnak: Légy erős! "

 ( Ézsaiás 41,6)

Aki hit nélkül, pusztán lelkesítő szándékkal mondja a másiknak: "Légy erős! Ne hagyd el magad! Vedd kézbe a dolgaid! Gondolj át mindent!", az látszatra támogatóan lép fel, de valójában csak egy légvárat fúj egyre nagyobbra. Hit nélkül nemcsak üresek, alaptalanok, de kimondottan rombolóak az ilyen mondatok. Nem ez az, amire az emberi szívnek szüksége van a bajban. Ettől csak még bénítóbb, nehezebb lesz minden.

Aki viszont az élő Istenbe vetett hittel bátorít így: "Légy erős!", az őrzi a reményt és a lelket a másik emberben. Fontos, hogy a bátorságunknak, kitartásunknak és a reményünknek az oka az a tény legyen, miszerint van egy hatalommal rendelkező, szerető Isten, akit személyesen hívhatunk az életünkbe. Nem egyszerűen összeszorított fogakra van szükség, hanem arra az erőre és bátorságra, amiben az ember Isten ígéretére és útmutatására épít.  
Légy erős a hitedben! Légy rendíthetetlen abban a tudatban, hogy nem vagy magadra hagyva! Aki így bátorít, az maga is hisz a csodás Szabadítóban, és fékezi barátját abban, hogy istentelen, erkölcstelen módokon segítsen önmagán, amivel aztán valóban olyan útra tévedne, amely a teljes csődbe visz.
Legyünk hittel teli bátorítók, akik maguk is hisznek önerejükön túl az Istennel való szeretetközösségben!

 Katona Béla

 

2013. május 21., kedd

János evangéliuma 1:1-5.----2013.01.12.---igehirdetés, (Bikádi Róbert)


Isten mosolya

„Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” 


(4.Mózes 6, 25)
Akkor ragyog fel valakinek az arca, amikor rámosolyog egy másikra. Két egymást szerető ember találkozik egy nagy forgatagban, felcsillan a szemük, és azonnal, önkéntelenül egymásra mosolyognak.
Erről van itt szó. Meglátom azt, akit szeretek, és felragyog az arcom. Látszólag semmi okom nincs rá. Nem meséltek viccet, nem értem el sikert. A másiknak örülök, az ő jelenlétének örülök.
De mi indokolja azt, ha Isten ránk néz, akkor örüljön, felragyogjon az arca? Egyedül az Ő irántunk érzett szeretete.

 Isten személy szerint mindannyiunkat feltétlen szeretettel szeret. Ebből azonban mit sem érzékelünk addig, amíg meg nem tapasztaltuk az Ő kegyelmét. Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” Akin Ő könyörül, aki az Ő kegyelmét, bűnbocsátó irgalmát hittel, örömmel komolyan veszi, az Isten mosolyát viszonozni tudja. Örülni tud az Ő jelenlétének.

Ennek a szónak: könyörülni, az Ószövetség eredeti nyelvében van még egy jelentése: lehajolni. Mosolyogjon rád Isten és hajoljon le hozzád.
Ő ránk mosolyog akkor is, amikor ott hasalunk a bukásaink után. Lehajol és felemel. „Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!” Mert újra és újra rászorulunk arra, hogy Ő felemeljen. Nem dorgálóan, hanem szeretettel.

Vajon ott van-e bennünk ez a lelkület? Rámosolyogni a másikra és lehajolni hozzá akkor, amikor a legkevésbé érdemli meg, de amikor a leginkább szüksége van rá. Nem egymás érdemei szerint viszonyulni egymáshoz, hanem a másik szüksége szerint. Ezt tanulhatjuk meg a mi mennyei Atyánktól.
(Lőrinczi Hunor)
 

2013. május 20., hétfő

Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!

(Ézsaiás 6,8)



Drága Istenem, szólítottál, és én meghallottam hívásodat. 
Most a Te erődre van szükségem, 
hogy engedelmeskedni tudjak akaratodnak. 
Töltsön el engem a Te Lelked, 
hogy minden cselekedetemben kedvedet leljed, 
és a Te dicsőségedet szolgálja!
Ámen.

 Egy apró kormánylapát képes 
megfordítani egy hatalmas hajót.
Egy szikra lángra lobbanthat egy egész erdőt.
Isten megadta nekem azt a lehetőséget, 
hogy míg Vele járok, 
valami jót hozhatok a világba Ő általa.

 

2013. május 19., vasárnap

Női hivatások: A háziasszony Márta

"Lett pedig, hogy mikor az úton mentek, hogy Ő bement egy faluba; egy Márta nevű asszony pedig befogadta Őt házába. És ennek volt egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülve, hallgatja az Ő beszédét. Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem a szolgálatban? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog, és Mária a jó részt választotta, mely el nem vétetik tőle." (Lukács 10,38-42.)

Hadd áldjunk Urunk, hogy mindegyikünkhöz egészen közel vagy. Áldunk, hogy Benned élünk, mozgunk. Kérünk, ne mulasszuk el most azt a lehetőséget, hogy lépjünk Feléd, egészen nálad legyünk. Kérünk mutasd meg mindnyájunknak azt a lépést, amit vársz tőlünk. Ámen.

Újra egy asszony képét szeretnénk látni, és abban magunkat, az ügyes háziasszonyt. Maga Jézus is elmondja Mártáról dicséretképpen, szorgalmas, és sokra igyekszik. Márta jó háziasszony: ügyes, tiszta, rendszerető. Jézus otthon érezte magát náluk, nyitva volt előtte a ház. Nagyon nagy dolog, ha valaki befogadja Jézust házába. Egyetlen betű van, aminek nem kellene itt lenni. Mártának háza az "ő" háza. Nagyon rossz mikor minden fölött ott van, az "enyém". Az én házam, az én konyhám, az én bútorom. Ha valaki az Úré, akkor már nincs én házam, konyhám, kertem. Az egész Márta-féle szolgálat mögött ott van ez az egy szó: "én".

Márta befogadta Jézus házába. Jézus jól érezte magát náluk. Vendégfogadó ház volt, ahol szerették a vendéget. Örülsz a hozzád jövőknek? Vagy arra gondolsz, hogy megint minden rendetlen lesz? Jézus otthon van nálad? Lelkészek mondják; mióta az emberek meggazdagodtak, szebb náluk minden, nagyon kevés helyen kérnek házi istentiszteletet. Szép a szőnyeg, a bútor, félti a háziasszony.
 
Szereted, ha sokan jönnek hozzád? Házadat félted, vagy az embereket szereted? Házad vendégfogadó ház? Mártáé az volt! Persze most jön 13 ember, Jézus és tanítványai. Örömmel befogadta őket, pedig lehet éppen reggel takarított ki. Egy budapesti asszony mondta mikor sokan jöttek hozzá: tudod nem izgat, ez szent sár, emberek az Urat keresték, azért hozták ide, boldogan takarítottam utánuk. Sokkal rosszabb lenne, ha már nem jönnének az Úrért, és nem volna sár. Ha már az Úré vagy, sem a szőnyeg, sem a bútor nem a tied, nem kell féltened a dolgokat.

Márta a tiszta, a vendégszerető háziasszony befogadta házába Jézust. Jézus azt mondotta: aki befogad egyet a legkisebbek közül, engem fogad be. Mindenkivel úgy kellene bánni, mintha Jézus jönne rajtuk keresztül. Jézus jól érezte magát abban a házban. De baj van, Jézus ott csak vendég volt. Gyerekkorunkban így imádkoztuk: "Jöjj Úr Jézus, légy vendégünk." Mikor megértettem Jézus nem vendég, többé nem imádkoztuk. Van, aki vendégnek hívja, időnként ott van Jézus, de elmegy majd. Az a jó, ha Jézus nem vendég, - házigazda, - mi vagyunk vendégek Nála. Ő ad meg mindent. Mindnyájan egy házigazdának vagyunk vendégei, nekünk van megköszönnivalónk.

Jézus jön tanítványaival, a vendégekkel sok dolog van. Elég ha valahova csak 2-3 vendég érkezik, már felborul az egész ház. Aki a saját dicsőségét keresi, mindent rosszul csinál, és sorozatosan bukik. A kérdés: az Úrnak csinálod, vagy magadért? Azt akarod, hogy minden mintaszerű legyen és mondhassák: ez háziasszony!

Rettenetes abban az öngőzben élni, ami Mártát hajtja. Látjuk hogy nála is kijön a fölös gőz, de a légköre addig is megvolt. Márta ingerült, mert nem veszik észre. Ez a mi bajunk is! Az otthoniak megszokták, minden természetes, minden készen van. Engem pedig nem vesznek észre. Ez a rettenetes ebben a jó háziasszonyban, ebben az énközpontú életben, hogy egyszer tényleg kijön a gőz; van egy testvérem, neki is csinálni kellene. Van férjem, nagylányom, csinálják ők is. Nyugodtan tanul, soha meg nem kérdezi; segítsek valamit? Valaki azt mondta: ebben a házban nyugodtan meg lehet szakadni, senki nem veszi észre. Voltál-e már úgy: senkinek nem szólok, csinálom némán, én vagyok az áldozat. Milyen rettenetes ilyen gondolatokkal élni. Volt mikor odajutottam, este megsirattam magam, potyogtak a könnyeim önmagam fölött. Később megtanított az Úr, - sajnálod magad? Akkor itt baj van!

Jó volna ha megállnál az önsajnálatban. Azt mondja a Biblia: "A világ szerint való szomorúság halált szerez." ( 2. Kor. 7,10/b.) Sok öngyilkosságnak ez az oka, annyira sajnálja magát az ember, hogy odajut; legjobb volna meghalni. Talán nem vetted még a mérget, vagy kötelet kezedbe, de a gondolat ott volt benned.

Szegény Márta! Itt a döntő pillanat, nem bírja tovább, kijön a száján. Márta előáll! Ránk is jellemző ez a mondat. Azt mondja az Ige: "Márta pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban. Előállván azért, monda: Uram nincs-é arra gondod, hogy az testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak?" Márta rendre utasítja Jézust: nincs-é arra gondod? Hányszor utasítottad rendre Istent: Uram nem látod, hagyod, hogy belepusztuljak ebbe az egészbe?

Eszembe jutott Péter. Tulajdonképpen Márta egy Péter-szerű asszony. Péter félrehívta és megdorgálta Jézust: nem eshetik ez meg teveled! Márta ugyanezt csinálta, Uram nincs-é erre gondod? Jó, hogy a többiek nem veszik észre, - de már Te sem veszed észre? Nem érdekes, hogy megszakadok, hogy össze fogok esni, és egyszer végem lesz? Márta azt is megmondja, a másiknak mit kellene csinálnia. Sok hívő ember imádságban diktál Istennek. Te is adsz tanácsot Istennek?

Jézusban nincs felháborodás. "Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok." (Máté 11,29.) Jézus válasza tele van szeretettel. Első szava a dicséret. Lehet egy ilyen önsajnálkozó, énközpontú embert dicsérni? Márta, Márta. Mindig mosolygok, ha az ember kétszer mond egy nevet. Nem biztos, hogy dicséret jön utána, ha annak hangzik is. "Szorgalmas vagy és sokra igyekszel". A dicséret tulajdonképpen megrovás. Figyeljétek meg, az Úr nem úgy beszél, mint mi, mindig meglátja a jót, nemcsak a hibát.

Figyeljük meg a Jelenések könyvében a gyülekezeteknek írott levél mindig dicsérettel kezdődik. Az efézusiaknak, így ír: "És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el." (Jelenések 2,3.) Aztán mondja: "De!" Itt is van egy de. "Márta, Márta, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog." Jó volna egyszer meghallgatni, mit mond neked az Úr a "de" szó után?!

Egyszer erről a "de" szóról beszéltem egész héten. "Naámán... vitéz hős volt, de bélpoklos." (2 Kir 5,1.) "De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad." (Jelenések 2,6.) Mártánál is azt mondja Jézus: de elvesztetted a jó részt. Ez az egy "de" szó áthúz minden dicséretet.

Lehet úgy vagy, minden rám marad. Egy a szükséges, a dolog. Az az egy szükséges dolog, amit Mária választott: Jézus, Ő maga. Mária Őt hallgatta. Jézus ott volt a házban, de Márta nem vette észre, ő csak magát látta.

Egy a szükséges: az Úrral való kapcsolatod, Ő maga, hogy Őt lásd meg mindenben, és mondhasd: ez megint az Úr volt. Minden napom elveszett, ha nem látom Őt. Egy a szükséges dolog: hogy megismerjék Jézust.

Jó volna, ha most megtalálnád az igazi helyedet, ahol Jézus csinál mindent. Sokszor azzal a gondolattal keltem föl: lehetetlen elkészülni mindennel. Olyan jó meglátni: nem nekem kell csinálni, majd az Úr. Valaki mondta, nem ér rá reggel csendességet tartani, annyi a munkája. Azt mondtam: olyan vagy, mint az az ember, akinek fűrészgépe van, és kézzel fűrészel, nem ér rá bekapcsolni az áramot. Azt mondtam akkor este: Uram minden kész, és még fáradt sem vagyok. "Mindenre van erőm a Krisztusban." (Filippi 4,13.) Mintha azt mondanám: mindnere van erőm az erőforrásban, csak kapcsolatban kell lennem Vele.

Jó részt választani annyit jelent, kapcsolatban lenni Vele, ülni a lábainál, miközben a dolgom végzem. Miközben végzem a dolgom, legyek ott a lábainál. Márta vagy, vagy Mária? Mártával még egyszer találkozunk Lázár halálánál. Megy Jézus elé, szemrehányás van benne: "ha itt lettél volna!" Amikor Jézus megteszi a csodát, akkor is beleszól: nem lehet elvenni a követ, szaga van! Márta mindig mindent jobban tud, és van mondanivalója.

Eljutottál-e már Jézus lábaihoz? Hiába hallgatod az Igét, ha nem jutsz el oda. Ha majd a kemény, büszke, önhitt szíved összetörik úgy, hogy teljesen megsemmisülve odajutsz Jézus lábaihoz, akkor jönnek majd Jézushoz sokan rajtad keresztül.

Imádkozzunk! Tudod Uram, hogy test szerint pontosan olyan ember vagyok, mint Márta. Mindig valamit csinálni kell, dolgozni kell, még a lelki munkában is. Uram olyan sokszor elmulasztom azt az időt, amikor ott lehetnék lábaidnál, hogy jobban megismerhetnélek Bocsásd meg, hogy Nálad is magamat keresem, a tisztábbat, a jobbat, a megszenteltebbet, az igazabbat. Kélek segíts, könyörülj rajtunk, hogy Téged keressünk. Áldalak, hogy az asszonyoknak is azt mondták az angyalok: ne féljetek, mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Azt is tudod most, mit keresünk itt. Hadd legyenek itt olyanok, akik már Téged keresnek. Olyan jó volna, ha áradhatna rajtunk keresztül a szereteted, a lényed Ámen.
(Trausch Liza)
 

2013. május 18., szombat

Hajdú Zoltán Levente: Uram, olyan hangos a világ


Uram, olyan hangos a világ.
Ki-ki csak hajtogatja, védi
a maga igazát.
Bántva, sebezve,
mégis távlattalanul.

De a Te szavad, Uram
gyógyító szó.

Uram, olyan csendes a világ.
Némán fordul el az ember
embertársától,
üres lélekkel,
visszhangtalanul.

De a Te csended, Uram,
távlatot nyitó.

Kérlek, mert fáj ez a zaj 
és fáj ez a némaság,
amiben élek,
ölelj át Önmagaddal,
csendes szavaddal.

Hangod és csended, Uram,
életre nyugtató.

ÁMEN

2013. május 17., péntek

Dániel 3. könyve, Kulcsár Attila igehirdetése, Ásotthalom---2013.02.03. Csendes Hétvége


Tanulj meg elengedni!

"Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Neki gondja van reátok!" 
(1.Péter 5:7)

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte.
Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod.
Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből.
Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben!
Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más valakit, hanem a lehető legtöbbet hozod ki magadból.
Ha elengeded, többé nem gondolkodsz róla, de törődsz vele; nem "megjavítani" akarod, hanem támasza lenni; 
nem te vagy a középpontban, rendezgetve a végkifejletet, hanem engeded, hogy ki-ki befolyásolja a saját sorsát;
nem védelmező vagy, hanem hagyod, hogy szembesüljenek a valósággal;
nem tagadsz, hanem elfogadsz;
nem zsörtölődsz, korholsz vagy vitatkozol, hanem megkeresed a saját hiányosságaidat, és azokon dolgozol;
nem azon igyekszel, hogy saját vágyaidhoz igazíts, hanem elfogadsz minden napot úgy, hogy ahogy jön, és örülsz neki;
nem kritizálsz vagy regulázol másokat, hanem megpróbálsz olyanná válni, amilyen lenni szeretnél;
nem bánkódsz a múlt miatt, hanem növekedsz, és jelenben élsz.
 Valójában az elengedés azt jelenti: Kevésbé félsz... Bízol Istenben.... és jobban szeretsz.

Forrás: Győzelem a félelem felett

2013. május 16., csütörtök

A hét fényképe: Az utolsó ölelés a bangladesi romok alatt...



Több ezer fotó készült az elmúlt hetekben a bangladesi tragédiáról. Van köztük rengeteg mozgalmas kép a kétségbeesett túlélőkről, az áldozatok hozzátartozóiról, a hetekig keményen dolgozó mentőkről és a tragédia hátterében kirobbant véres tüntetésekről, de közülük egyik sem olyan erős és szívszorító, mint ez a csendes fotó egy összeölelkező párról, akik utolsó mozdulatukkal egymást próbálták védeni a rájuk omló törmeléktől.

Itthon talán nem sok embernek okozott álmatlan éjszakákat a szinte felfoghatatlan méretű baleset, de itt ez a kép, ami mellett nehéz elmenni szó nélkül, legyünk manapság bármennyire is immunisak a távoli katasztrófákról készült képekkel szemben.

Ismeretlenül, távolról nézve is hihetetlenül felkavaró kép, nekem sokadszorra is összeszorul a torkom, mikor végiggondolom, mit látok. Elképzelni is nehéz, mit érezhet akkor az a helyi fotós, aki napokig dolgozott a romok között, és ezt a képet készítette. Taslima (39), a fotós évek óta követi az embertelen körülmények között dolgozó gyári munkások életét, és sok szálon kötődik is az áldozatokhoz.

"Olcsó, eldobható munkaerőként tekintettek eddig ezekre a munkásokra. Az én fotóm bizonyíték rá, hogy ők is emberek, az ő életük is számít annyit, mint bárki másé." - írja a képről Taslima Akhter a LigthBoxban.



Megújulás---igehirdetés----2013.02.13 (Kovács Ferenc)