Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. december 31., szerda

Mérlegen

Ha megvonjuk az év mérlegét:
Mennyi gyarlóság, mennyi gyengeség.
Mennyi félresikerült akarat:
a mérleg nyelve kicsúszva marad.
A másik oldalon kevés a súly,
nem nyomja mélyre sem régi, sem új.
Csak kevés érték ékeskedik rajta,
de aki a mérleget a kezében tartja,
tudja jól: esendő vagy.
Csak ember. S mielőtt
ígértél, tettél volna:
Tudta, hogy nincs erőd.
- De nagy érték az  akarat,
nagy érték a hit, s ahhoz,
hogy az ember elérjen valamit
bukások is kellenek,
reményt vesztett percek.
Ez a próba útja itt,
s így el nem felejted!
- Szent itt a bukás is óh,
ha van mögötte hit,
ami indít az útra,
hogy teszel valamit
a jóért.
S ha mégsem sikerül,
ne csüggedj!
A lelked a harcból
győztesen kikerül!

(Páskulyné Kovács Erzsébet)

Egy kis lélektakarítás

„Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak azután térj vissza, s vidd fel az ajándékodat.”


Mt 5,23-24

Tegnap az egész házban felsúroltam a mahagóni fapadlót. Olyan hévvel dolgoztam, hogy aki látta, azt hihette, tisztaságmániás vagyok, de legalábbis nagyon szorgalmas. Pedig egyik sem vagyok. Az igazat megvallva, azt sem láttam, mennyire volt poros a padló. Szenvedtem, s a partvissal egy barátnőm kemény szavait akartam kiseperni az emlékezetemből.

A délelőtt nagy része azzal telt, hogy az egy nappal azelőtt hallott szavakon kérődztem, s mindenféle eszembe jutott, mivel vághattam volna vissza. Meg azt sem értettem, miért támadt rám olyan csúnyán. Végül feltettem valami zenét, vettem a söprűt, s kértem Isten kegyelmét, mert úgy éreztem, nagyon híján vagyok.

Számtalanszor hallottam, ahogy egyesek úgy tanácsolják a megbocsátást, mintha aszpirint javasolnának náthára. Ilyeneket mondanak: „Jézus is megbocsátott, akkor te miért nem tudsz?” Valójában arról van szó, hogy a kegyelem elfogadásának, befogadásának, Jézus követésének útján nem tudunk egyenletes ritmusban haladni előre.

A megbocsátó élet néha nagyon erőt próbáló feladat. Az irgalom gyakorlása hihetetlen szabadsággal jár, de nem olyasmi, amit csak el kell kezdeni, s attól kezdve megy simán. Céltudatos döntések sorozatával kell legyőznünk a keserűséget, dühöt, tehetetlenséget egy-egy személlyel vagy eseménnyel kapcsolatban.

Azt hittem, már átmentem a megbocsátás hídján, s íme, most megint itt állok előtte. Megbocsátottam sérült, tönkretett gyermekkorom miatt. Ismerem az örömöt és szabadságot, amit a megbocsátás ad. Miért borít hát ki ennyire ez a viszonylag apró dolog a barátnőmmel? Talán mert még úton vagyok, fejlődnöm kell, és ez a folyamat sosem ér véget.

Jézus találkozott egyszer egy béna emberrel. A barátai hozták elé. Egyértelmű volt, mivégett. Ám Jézus ahelyett, hogy rögtön meggyógyította volna a lábát, így szólt hozzá: „Bűneid meg vannak bocsátva.” (Mt 9,2). Ugye, érdekes, hogy előbb a lelkével foglalkozott, és csak azután gyógyította meg a testi bajából?

Jézus nem változott azóta se. Most is a szívvel foglalkozik először. Látja, mi van a lelkemben. Bocsátottam már meg, de ezzel nem pipáltam ki egy feladatot: újra meg újra meg kell bocsátanom, ha az élet úgy hozza. A megbocsátás folyamatához minden alkalommal szükségem van az Ő kegyelmére.

Talán a te életedben is vannak olyan események, amik fájnak, amiket nem tudsz megbocsátani. A megbocsátás nem azt jelenti, hogy a másik nyugodtam folytathatja sértő magatartását, nem azt jelenti, hogy semmiségnek tartunk valami súlyos vétséget. A megbocsátás azt jelenti, hogy Jézus példáját akarjuk követni, és a múlthoz kötő láncoktól megszabadultan élhetjük az életünket.

Ralph Waldo Emerson írja: „Ami mögöttünk van, és ami előttünk áll, semmi ahhoz képest, ami bennünk zajlik.” Ahogy seprűvel a kezemben beszélgettem Megváltómmal, Ő jelenvalóvá lett, és belehelyezkedett az adott szituációba. Lassacskán az egész történetet más szemszögből kezdtem látni.

Tegnap megtörtént az otthonomban, de megtörtént a szívemben is a nagytakarítás.

Uram, kérlek, segíts megbocsátani ma valakinek. Hozzád emelem szívemet. Nem tagadom le, hogy fáj, de meg akarok bocsátani. Nem vagyok elég ehhez a feladathoz, Te viszont igen, és én hálás vagyok Neked a segítségért. Nem azért bocsátok meg valakinek, mert kéri, vagy mert ez úgy szép. Azért akarok megbocsátani, mert hiszem, hogy te fel akarod szabadítani a szívemet, hogy szeretni tudhass bennem és általam. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Encouragement for today, 2010.12.28.T. Suzanne Eller,  www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. december 30., kedd

Ne a rögös útra tekints...


Túltervezők


„A szív megtervezi az embernek az útját, de a lépéseit az Úr irányítja.” 


Péld 16,9

Tollal a kezemben csak ültem, s bámultam a szavakat az előttem fekvő lapon.

„Nem fogsz rátalálni békességemre, ha túlságosan megtervezed az életed, így próbálva irányítani azt, ami történni fog veled a jövőben. Ez a hitetlenség egyik gyakori formája.” (Sarah Young: Jézus a vonalban)

A tervezés egyike azon dolgoknak, amiben jó vagyok. Minden napra időben kész a listám az aznapi tennivalókról. Rengeteg ötletem van a szolgálatra is. De még a szemétkidobást is megtervezem!

A tervezés jó dolog, nem?

Ahogy a fenti szavakat olvastam napi áhítat közben, a Szentlélek elém tárta, hogyan jelenek meg gyakran Mennyei Atyám előtt.

Annyi mindent akarok csinálni. Valahol mélyen tudom, hogy Isten időzítése nem az én időzítésem, de néha tennivalóim litániája abban a reményben készül, hogy ha állandóan keményen dolgozom, és eleget tervezek, Isten rááll az én beosztásomra.

Nem arról van szó, hogy ne osszuk be az időnket. Amilyen rohanó életet élünk, napi teendőink listája megóv attól, hogy kirakjuk gyermekünket parasztlány jelmezben a szomszéd kapuja előtt, miközben az álarcosbál nem ezen, hanem a következő pénteken lesz (igen, megtörtént…).

Amiről itt szó van, ez egy mélyebb, lelki dolog. Hányszor megtörtént, hogy csak terveztem, terveztem, és tovább terveztem, csak hogy újra meg újra csalódjam, mert a listának sosincs vége, s a célok egyre messzebb kerülnek.

A tervezésem nem annyira az időbeosztásról, mint az aggódásról szólt. Úgy éreztem, a listázással teszek valamit azért, hogy uraljam a helyzetet.

Úgy éreztem, Isten így szól hozzám: „Rakd le. Az egész tervezést, az összes aggódásod a dolgok kimenetelével kapcsolatban.”

Péter első levele 5,6-7 így biztat: „Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” Isten hatalmas keze fölöttünk van, és Ő tudja, mikor van „az” az idő („annak idején”). Rögtön a következő versben figyelmeztet Péter, hogy legyünk éberek, mert az ördög ugrásra készen vár, hogy megtámadjon.

Nem véletlenül oszt meg velünk Péter egy ígéretet és egy figyelmeztetést.

Az ígéret az, hogy Isten kézben tartja a dolgokat. Pontosan tudja, merre vezet téged, és ha bízol benne, sokkal többet kapsz, sokkal kielégítőbb lesz az eredmény, mint bármi, amit te gondosan elterveztél.

Ha belekerülünk a túlzott tervezés csapdájába, és a dolgok nem úgy történnek, ahogy mi szeretnénk, a csalódások szorongást keltenek és idegességet, dühösek leszünk  – ezek mind az ellenség csapdái, amikkel szeretne letörni, és elterelni a figyelmünket.

Máig is írok időbeosztást. Segít, hogy ne felejtsem el, amit meg kell tennem.

De a túlzott tervezést abbahagytam.

Isten útjai magasabbak az enyémnél. És ha ezt az igazságot előbbre valónak tartom az én terveimnél, akkor mindig kész vagyok irányt váltani Isten tervei szerint.

Vége a túltervezésnek, az időm aprólékos beosztásának. Mikor átgondolom reggel az előttem álló napot, a listám első helyén ez áll: Bízom Istenben.

Uram, tudom, hogy jó dolog tennivalóink megszervezése, de a túltervezés aggódást szül. Mostantól minden gondomat átadom Neked. A Te kezedben van a jövőm. Bízom Benned. Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: Suzie Eller: Overplanners Anonymous  Encouragement for today, 2012.12.28, 
www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.hu)

2014. december 29., hétfő

A fák beszéde

„Olyan, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak. Siker koronázza minden tettét.” 

Zsolt 1,3

„Suzie, nézd azt a fát!” Vera barátnőm egy hatalmas, haldokló fára mutatott. Néhány levél még próbált megkapaszkodni, de az ágak többsége már elszáradt, sok letört.
„Forró és száraz volt a nyár – mondta Vera. – Nem nyúltak elég mélyre a gyökerei – pont, mint nekünk.” Tovább sétáltunk, s ő arról beszélt, hogy ha sekélyen gyökerezünk a hitben, ha nem jut a lelkünk elég táplálékhoz, könnyebben megsínyli a nehéz idők tikkasztó hőségét.

A fák beszéde. A barátnőm érti. A természet minden jelenségében meglát valami mélyebb értelmet. Néha én is próbálkozom, de ha nem mondja, én most is csak egy kiszáradt fát láttam volna.
Vera most nehéz időket él. Nagy a hőség. Rákos.

Mialatt imádkozom érte, bátorítást kapok az első zsoltár fent idézett szavaiból. Az Istenhez hűséges ember eszerint olyan, mint a folyópartra ültetett fa. Annyi táplálékot kap, hogy állandóan tud teremni, levelei nem száradnak el. Mindegy, milyen az időjárás a folyótól távolabb, a fa virul. Mint a barátnőm.

Vera átesett a műtéten. Majd a kemoterápián. Kihullott a haja, egy ideig nagyon beteg volt. De nem vesztette el az örömét, a mosolyát. Nem vesztette el a hitét. Mikor először jött gyülekezetbe, csinos kis rózsaszín kalappal a kopasz fején, ölelésre kitárt karral fordult felém.

Ma már, ha séta közben erős, árnyat adó, gyümölcsöt hozó fát látok, Vera jut eszembe. Megtanított a fák beszédére figyelni.

Ápoljuk úgy hitünket, hogy gyökereink egyre mélyebbre nyúljanak, egyre erősebbek legyenek. Most még talán elvagyunk sekély gyökereinkkel, de honnan vesszük a táplálékot, ha égetni kezd a nap, hogyan maradunk meg, ha vihar tombol?

Verától megtanultam, hogy akkor jutunk elegendő táplálékhoz, ha olvassuk a Bibliát, és imádkozunk. Így növekedhetünk Istenről alig tudó csemetéből felnőtt hitű fává, aki árnyat ad a hozzá fordulónak.
Megmutatta Vera azt is, hogyan lehet állandóan gyümölcsöt hozni. Jó időben, rossz időben. Verát mélyre nyúló gyökerei megtartották egy könnyűnek igazán nem nevezhető időszakban, nem veszített erejéből, nem töredeztek le az ágai.

Néhány hete egyedül sétáltam. Egy fa megállított. Levelei a piros, narancssárga, sárga különböző árnyalataiban tündököltek. Isten fenségének üzenetét hozták egy kemény nyár után.
Eszembe jutott Vera. Alig vártam, hogy hazamenjek, és megosszam örömömet a barátnőmmel. Most már én is értem a fák beszédét!

Uram, testemet étellel táplálom meg pihenéssel, de gyakran megfeledkezem lelkem táplálásáról a Te jelenléteddel. Segíts, hogy naponta egyre mélyebbre eresszem gyökereimet Beléd, hogy erős legyek, és teremhessek bármilyen évszakban. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2011.12.05. T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. december 28., vasárnap

Ha túl nehéznek tűnik a cél

"Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, ..."


 2Pét 5-6a

Mindegy, miért harcolsz már régóta, a győzelem lehetséges. Legtöbben nem hiszünk ebben. Azért van ez, mert a hosszútávú sikerre koncentrálunk, és nem értékeljük az apró sikerekben rejlő győzelmet.

Tegnap felhívott egy barátnőm. Elmondta, hogy olvasta a blogomat, és ennek köszönhetően ellen tudott állni a kísértésnek, hogy elmajszoljon egy zacskó M&Ms-t. Ez például egy apró győzelem. Ettől még nem fog a mérleg másnap sokkal kedvezőbb értékeket mutatni. De ha gyarapítja ezeknek a kicsi sikereknek a számát – apró kis döntések napról napra – előbb-utóbb látható lesz a változás.

Az Újév közeledtével sokan teszünk egészséges életmóddal kapcsolatos fogadalmakat. De ha te nem is foglalkozol ezzel, az elv, amiről írok, minden harcunkra érvényes.

Ha eldöntöm, hogy ezentúl nem kiabálok a gyermekemre, hanem kedvesen intem, ha valami nem tetszik abban, amit csinál, ez már egy kicsi győzelem.

Ha elhatározom, hogy nem vágok vissza hasonló stílusban egy durva megjegyzésre, s ahelyett, hogy továbbfonnám a veszekedés szálát, egy mosollyal elvágom azt, ez egy kicsi győzelem.

Ha megadom a férjemnek a jóindulat esélyét, s nem hiszem azonnal, hogy szándékosan bántott meg, ez már egy kis siker.

Tetszik, ahogy a fenti igeversben Péter fogalmaz. Úgy értelmezem, hogy azt kéri, mindig tegyünk hozzá még valamit a hitünkhöz. A hozzátenni valók között ott van az önuralom és az állhatatosság. Számomra ezek jelentenek kihívást. De tudom, hogy van bennem önuralom és állhatatosság, hisz Isten Lelke él bennem. Úgy képzelem el, mint az izomszöveteket. Az izmok ott vannak a testünkön. De ahhoz, hogy hatékonyak és erősek legyenek, állandóan dolgoztatnunk kell őket. Az önuralom és az állhatatosság akkor lesz működőképes, ha újra meg újra gyakoroltatjuk őket. Kezdjük apró sikerekkel, és a nagyobbak is el fognak érkezni.

Néha azért tűnik távolinak a győzelem, mert a végső célhoz mérjük a jelen állapotot. A végső cél hatalmasnak, kilátástalannak, elérhetetlennek tűnhet. De ha a közeli apró sikereket tartjuk szem előtt, már nem is lehetetlen a győzelem.

A nagy épületeket téglánként építik fel.

A győzelmet apró elhatározásokkal közelíthetjük meg.

Döntésünk a helyes útról mindig az előttünk álló napra vonatkozzék. És így tovább, napról-napra.

Uram, tudom, hogy Veled minden győzelem lehetséges. Egyik napról a másikra, egyik döntésről a másikra. Segíts, hogy elfogadjam ezt az igazságot, és aszerint éljek. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Encouragement for today, 2010.12.30. ,Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. december 27., szombat

A láthatatlan asszony

„Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek egymás iránt gyengédek, a tisztelet dolgában egymást megelőzők”


Róm 12:10


Margaret nemrég költözött a városunkba, úgy gondolta, végiglátogat néhány gyülekezetet és bibliaórát, és kiválasztja, hova járjon rendszeresen. Sajnos, mindenütt ugyanaz fogadta: észre sem vették, hogy ott van.

Mintha nem is látnák. Az volt az érzése, hogy egy kicsi hal a nagy óceánban. „Hogy fogok így közösségre találni, összebarátkozni valakivel?” – kérdezte magától, ahogy kitöltött egy pohár teát az egyik szeretetvendégségben.

Pár napja mesélte el Margaret, hogy érezte magát akkor, egyedül a sok lány és asszony között az összejövetelen. Elnevettem magam, mikor elmondta, hogy heteken át azzal szórakoztatta magát, hogy szándékosan ugyanabban a ruhában ment ki az utcára. Úgysem számít, senki sem fog emlékezni rá, miben látta legutóbb.

Bár Margaret úgy érezte, egyedül van, és senki sem látja, ez nem így volt. Mit mondott Jézus? „Öt verebet ugye két fillérért adnak? Isten mégsem feledkezik meg egyről sem közülük. Nektek pedig még a hajszálaitok is mind számon vannak tartva. Ne féljetek hát; sokkal értékesebbek vagytok ti a verebeknél” (Lk 12: 6-7). Nem csak számon tartotta őt Isten azokban a napokban, de azt is tudta, hogy érzi magát!

Én is megtapasztaltam, mit érezhetett Margaret. A fiam idén új iskolába került, s az első szülői értekezleten ugyanolyan helyzetbe kerültem, mint Margaret a szeretetvendégségen. Körülnéztem a teremben, egyetlen ismerős arcot sem láttam. Más édesanyák is voltak ott, akik senkit sem ismertek. Egyedül üldögéltek, igyekeztek lazának látszani, nem néztek fel az üdítőről, ami előttük volt az asztalon. A többiek kettes-hármas csoportokba verődve beszélgettek, nevetgéltek, észre sem vették, hogy magányos nők is vannak a teremben.

Annyira csak magunkkal vagyunk elfoglalva, hogy nem látjuk meg az új arcokat, a magányos embereket. Margaret történetén gondolkozva feltettem a kérdést: „Én is ennyire csak magammal törődöm? Mintha körülöttem forogna a világ?” Az összejövetelek, a bibliaórák, az ünnepélyek nemcsak a barátnőkkel való találkozásról kéne, hogy szóljanak, hanem utána kéne nyúlni valakinek, aki barátkozni szeretne.

Feladatként akarom kitűzni magam elé, hogy túlnézek a családi-baráti körömön, s erre hívlak téged is. Ha elmész egy társaságba, nézz körül, s ha találsz valakit, aki egyedül van, menj oda hozzá. Köszöntsd mosolyogva, kérdezd meg, mióta lakik a környéken, szeretne-e megismerkedni másokkal, tudnál-e segíteni neki valamiben. Talán te leszel az, aki bebizonyítod neki, hogy nem láthatatlan, őrá is figyelnek: Isten és te.

Uram, azt kérem tőled, segíts, hogy jártamban-keltemben tudatosabban nézzek körül. Segíts, hogy észrevegyem azokat, akik kényelmetlenül érzik magukat, akik újak a társaságban. Add, hogy ki tudjak lépni önző magamra figyelésemből, s oda tudjak lépni valakihez, aki vágyik rá, hogy észrevegyék. Kérlek, segíts, hogy ne csak magammal foglalkozzam, Jézus nevében. Ámen.



(Forrás: Encouragement for today 2009. dec. 2. Shari Braendel, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu)

Oltalom

„Aki a Fölségesnek oltalmában lakik, a Mindenható árnyékában nyugszik” 

Zsolt 91:1

Megint csak megtörtént. Drága kicsi tíz éves fiam újra mélyen megsebezve érkezett haza. Néhány gyerek kinevette, csúfolta az iskolában. Majd megszakadt a szívem, ahogy próbáltam lelket önteni gyermekembe, kisimítani a gyűrődéseket Isten nekem adott ajándékán.

Alig volt egy éves Dylan, amikor elvégeztek egy műtétet a fejbőrén. Jól látható nyoma van a homlokán. Őt sosem zavarta, mert nem látja. Tudja, hogy ott van, de mert nem látja, elfeledkezett róla. Aztán valaki felhívta rá a figyelmét: mutogatott rá, kinevette, s mások is csatlakoztak hozzá. Nevetésük belefúródott kisfiam szívébe, egy biztonságos helyre volt szüksége, ahol meghúzódhatott sebeit nyalogatva.

Imádkoztam Dylanért, próbáltam neki elmagyarázni, hogy bizony előfordul, hogy olyasmit mondanak ránk, ami fáj. Igyekeztem megvigasztalni, de láttam, hogy miután elhallgattam, újra visszatértek a rossz érzések: más, mint a többiek. Sosem felejtem el, milyen tehetetlennek éreztem magam, mialatt hosszan hallgattam szipogását, s kértem az Urat, vegye el a fájdalmát.

A férjem felhívta Dylant a hálószobánkba. Egy idő múlva feltűnt, milyen csend van. Mintha visszatért volna a békesség a házunkba. Felmentem, hogy megnézzem, mit csinálnak, s amit láttam, könnyeket csalt a szemembe. Ott voltak ők ketten, apa és fia, egy kuckóban, amit Jeff épített Dylannek. Dylan Rejtekhelyének nevezték el. Takarók, párnák és Jeff karjai alkották a falát és a tetejét. Dylan az apja karjára dőlve feküdt, arcán a legteljesebb béke és nyugalom. Az az ember jött megmentésére, akiben a leginkább bízik, s biztonságot, védettséget nyújtott neki. De gyönyörű példája annak, hogyan szeret az Atya minket! Sosem fogom elfelejteni.

Amikor utolér minket a világ kegyetlensége, jusson eszünkbe, hogy van egy Atyánk, akinek az oltalmában mindig meghúzódhatunk. Vár ránk, készen arra, hogy biztonságot, védelmet nyújtson, ha hozzá menekülünk. S ahogy az idézett zsoltárvers mondja, ha az ő oltalmában lakunk, elárad bennünk a nyugalom. Isten soha nem mondta, hogy gond és baj nélkül fogunk élni, de azt megígérte, hogy segít, ha bajba kerülünk.

Kétely, csalódás, félelem, gond gyötör? Isten karjai kitárva várnak. Az Ő oltalmába húzódva biztonságban leszel.

Uram, köszönöm, hogy a te menedéked mindig készen áll, hogy megoltalmazzon. Add, hogy csak Benned keressek oltalmat és menedéket. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Encouragement for today, 2009. december 28. Melissa Taylor, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. december 26., péntek

A jászoltól a keresztig

Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Lukács 2:19)


A Karácsony üzenete mindannyiunk számára ismerősen cseng. Kívülről fújjuk a karácsonyi verseket és énekeket, elismételjük a születés történetét sokszor anélkül, hogy mélyen belegondolnánk a jelentőségébe. Egy régi angol mondás szerint, a "megszokás megvetést szül", így hát megállok, és egy kicsit elgondolkodom...
Ha időt szánok arra, hogy Isten halk és csendes hangját meghallhassam, akkor sikerül a jól ismert mondanivaló mögé látni és egy új, friss színezetet kap a történet... csendben önvizsgálatot tartok... a készülődés idejét úgy takarítottam, vásároltam és főztem végig, hogy nem volt időm térdet hajtani a Megváltóm előtt? Talán túlontúl a dekorációkra fókuszáltam a belső elcsendesedés helyett?


A karácsony története az élet,  a remény és a szabadság csodálatos története. Gyönyörű és egyben felfoghatatlan találkozása az emberiség romlottságának és az Istenség gondoskodásának, a Világosság által a sötétség teljes legyőzésének a Szeretet közreműködésével. Mert ez a szeretet ahol megjelenik, életet és szépséget teremt.


A SZERETET, MELY ÉLETET AD...

A kezdetben ez a Szeretet életet lehelt a porból formált Ádám tüdejébe. Életet adó szeretet. A tökéletes és teljes szeretete a szent, és örökkévaló Istennek, aki szólt, és szava erejével új galaxisokat, csodákat és imádókat teremtett. Mindezért az Ő csodálatos neve dicsőíttetik. Mi, akik az Ő képmására teremtettünk, abban különbözünk a többi teremtménytől, hogy megismerhetjük Őt személyesen. Megismerhetjük a Szeretetet. Az igaz, tiszta, a mindent túlszárnyaló szeretet.


A teremtést követő lázadás elválasztott bennünket Istentől. Fellázadtunk Isten terve, a szava, az akarata ellen. Az emberiség akarata és vágya az uralkodás lett - az ember a saját akaratát érvényesítette az Édenben, ... így saját akaratomat érvényesítem a saját életemben, ... és érvényesíted saját akaratodat te is a te életedben.


Bár ez a lázadás halált érdemel (Római levél 6:23), Isten szeretete életet adó megoldást keresett. Ez a szeretet a mennyből szállt alá, életet közvetített a megholtaknak a testet öltött Kegyelem által, mely rongyokba burkolódzott a szegényes jászolban. Jézus ezen szeretet küldetése a jászoltól egészen a keresztfáig tartott földi élete során.

Isten szeretete így vált nyilvánvalóvá közöttünk: Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.
(János I. levél 4:9-10)


A SZERETET MELY SZÉPSÉGET EREDMÉNYEZ...

Jézus számára nem volt hely Betlehemben, pedig Ő a halált eltörölni jött erre a Földre. Azért érkezett, hogy mi, akik reménytelenül elvesznénk nélküle, szeretetet, megbocsátást és szabadságot kaphassunk Őbenne. És ezáltal teljes életet élhessünk, egy gyümölcsöző életet, egy hamvaiból feléledt, csodálatos életet tapasztalhassunk meg.

A gyermekből férfi lett. Jézus harminc éves korában nyilvánossá tette szeretet küldetését. A galileai zsinagógában megnyitotta az ősi tekercset, épp ott, ahol a következő szavak álltak:


"Az Úr Lelke van énrajtam, mivel felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét."

Ekkor összegöngyölítve a könyvtekercset, átadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenkinek a szeme rajta függött; ő pedig szólni kezdett hozzájuk: "Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára."(Lukács 4:14-21

A Karácsony története Jézusról szól. Arról szól, hogy a foglyok miként válnak szabaddá, a vakok hogyan látnak, és a lázadásunk foltjai miként tisztulnak meg az Ő vérében.

Mert a karácsony  története az élet története.


A mai napon a sok elfoglaltságunk közepette, azért imádkozom, hogy csatlakozz hozzám és gyönyörködjünk együtt ebben  a tökéletes Szeretetben, egy megújult, magával ragadó csodálattal. Mert ez a szeretet életet és szépséget hoz összetört életünkbe.

Szent Uram, Te, Aki a testet öltött Kegyelem vagy, mindent túlszárnyaló szereteted a szívemet hálával tölti el. Segíts mindig tudatosítani magamban a Te csodálatos kegyelmedet. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás:Girlfriends in God, Daily Devotionals, December 19, 2014, Gwen Smith, From the Cradle to the Cross, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com)



Babits Mihály: Csillag után


Páskulyné Kovács Erzsébet: Karácsony van


A karácsony üzenete


2014. december 25., csütörtök

Az Ajándékozó

„Adjatok és adatik nektek: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek is.” 

Lk 6,38

Alig várom, hogy karácsonykor lássam az arcokat, ahogy családtagjaim kinyitják a nekik szánt ajándékaimat. A meglepetés és a hála mosolya engem is örömmel tölt el. Ilyenkor értem meg, miért mondja Jézus, hogy „Jobb adni, mint kapni”.

Pár évvel ezelőtt a lányom abba a korba érkezett, amikor már - ha nagyon igyekezett - rátalálhatott az elrejtett, még be nem csomagolt ajándékokra az ünnep előtt. Figyelmeztettem, hogy ha megtudom, hogy kíváncsiskodik, visszaviszem az üzletbe az ajándékait.

Tudom, keményen hangzik, de meg kellett tanulnia, hogy uralkodjék kíváncsiságán, és tudjon várni türelemmel, tisztelje az ajándékozót, ne rabolja el tőlem azt az élményt, hogy lássam, amikor először pillantja meg a neki szánt ajándékot. Fogja fel, hogy az adás és a kapás egybekapcsolódik, és mindkét félnek jó érzést nyújt.

Fontos, hogy Isten gyermekei tiszteljék mind az adás, mind a kapás aktusát – Isten arra hív, hogy átéljük mindkettőt. Biztos vagyok benne, hogy ezek az alkalmak segítenek megérteni valami lényegeset Istenről és a Vele való kapcsolatunkról. Isten az Ajándékozó. Ő mindig a tökéletes ajándékot adja nekünk. „Fölülről, a világosság Atyjától csak jó adomány, csak tökéletes ajándék származik. Nála nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak” (Jak 1,17).

Bontsunk hát ki néhány csodálatos ajándékot, amit Tőle kaptunk.

Testi életet adott nekünk. „Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé” (1Móz 2,7).

És örök életet: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Családot adott nekünk: „Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten” (Zsolt 68,6).

Bölcsességet kaptunk Tőle: „Ha pedig valamelyiktek bölcsességre szorul, kérjen Istentől, aki mindenkinek bőven, szemrehányó szavak nélkül ad, és meg is kapja, csak bizalommal kérjen és csöppet se kételkedjék” (Jak 1,5).

Békességet adott: „Békességet hagyok rátok; az én békémet adom nektek” (Jn 14,27).

Örömöt: „Követőink lettetek, és az Úr követői. A sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok az igét” (1Tessz. 1,6)

Felüdülést kapunk Tőle: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítlek titeket” (Mt 11,28).

Személyes Vigasztalót adott: „Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad” (Jn 14,16).

Örökséget kapunk Tőle: „Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól kapjátok jutalmul az örökséget!” (Kol 3,24).

És szabadságot: „Krisztus szabadságra szabadított meg minket” (Gal 5,1).

Mindezekért a hatalmas ajándékokért Isten egyszerűen csak azt várja, hogy hálával elfogadjuk őket, és utánozzuk Őt adakozó jóságában. A mostani időszak a legalkalmasabb a hálaadásra, az ajándékozás és megajándékozottság örömének átélésére – Boldog Karácsonyt!

Uram, köszönöm bőkezűségedet, amivel ajándékozol. Hálás vagyok nagylelkűségedért! Segíts, hogy nyitottan fogadjak mindent, amit az elkövetkező évben adni akarsz nekem. És segíts, hogy ugyanúgy értékeljem az adást, mint ahogy örülök annak, ha én kapok valamit. Jézus nevében, Ámen.



Encouragement for today, 2010.12.09.Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. december 24., szerda

Ki ez a gyermek?

Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.


(Lukács 1:31)


Nagyon meglepődnél a válaszokon, ha megkérdeznéd ma az utca emberét, mit gondolnak a jászolban lévő csecsemőről.  Nem volt ez másként Jézus születéskor sem.


A szállásadót nem igazán érdekelte a születendő baba. Túlontúl elfoglalta a hatalmas tömeg amely megszállta a várost, és a nagy forgalommal járó üzleti haszon. Heródes megpróbálta elpusztítani az ünneplés lehetőségét. A pásztorok pedig csak azután tudták félretenni félelmeiket, miután megértették az angyal megnyugtató szavait, mely megmagyarázta a mennyei tűzijátékot, mely körbevette őket.
A bölcsek kíváncsiak voltak, rengeteg kérdés feszült bennük, és addig nem nyugodtak, míg azokra választ nem találtak. Mások pedig Simeonhoz hasonlóan várakoztak. Ismét mások, Annához, a próféta asszonyhoz hasonlóan, reménykedtek.  És voltak olyanok is, mint Mária és József, akik örültek a megszületett gyermeknek.

Az emberiség, nem sokat változott azóta, és az utca embere is a fentiekhez hasonlóan viszonyul a születés történetéhez. 
Te kihez hasonlítasz? A vendéglőshöz, aki túlontúl elfoglalt volt? Vagy mint a bölcsek, még mindig kutatod a válaszokat a kérdéseidre? Vagy talán megijedtél, mert az istállóban megszületett gyermek túl sokat kér tőled? Állj meg egy pillanatra, és gondold át, te hogyan reagáltad volna le Jézus születésének hírét akkor, ott, Betlehem utcáin?


Mert többféleképpen viszonyulhatunk az embert a bűnéből megváltó Üdvözítő születésének híréhez. De ezek a reakciók mit sem változtatnak a tényen, hogy mindaddig, míg a gyermek meg nem született, ez a világ sötétségben vesztegelt, reménytelenül elveszett állapotban volt. De nekünk egy Gyermek született, egy Fiú adatott számunkra! Ha ezt tényt a mélységében megértjük, akkor egyedül egyetlen méltó válaszunk lehet a hírre: Áldjuk és dicsőítjük Istenünket!


Uram, Jézus, örömmel és hálaadással szeretnék születésedre gondolni, hiszen reményt hoztál el erre a Földre, megszabadítottál bennünket a bűntől és annak szúró fájdalmától. Legnagyobb ajándékként, Immánuelként megszülettél számunkra.

(Forrás: Joni and Friends, Daily devotionals, What Child is This?, http://www.joniandfriends.org/)

Karácsony fényei

Amikor az idei karácsonyi szezon elején először keresgéltem valamit a neten karácsonyi témában, az első dolog, ami feltűnt, hogy milyen sokszor találkozom a fény "témájával". A képeslapok egy jó része valamilyen fénysugarat, világosságot ábrázol és  a web-áruházak bombáznak a "jobbnál jobb" karácsonyi ledsor és fényfüzér ajánlatokkal


És én elgondolkodtam...

A megkapó karácsonyi képeslapokat csak az ünnepeket mindig is kedvelő ember kiszolgálására, "uram bocsá" csupán üzleti célból készítik? Biztos, hogy csak az "elfajult" világi gondolkodás miatt díszítik fel az emberek házaikat, fenyőfáikat, üzleteiket gyönyörű fénysorokkal?  Nem hiszem. Én bevallom, el tudok gyönyörködni a különféle hangulat-világításokban, a halványuló, szikrázó fényű kirakatokban, vagy egy-egy szép képeslap láttán, nem beszélve a természetes fényekről, mint a ragyogó csillagok, egy sötétből kivilágló teliholdról, vagy a lemenő nap fényéről.              



Sosem állt hozzám nagyon közel a fizika, de most érdekelt egy kicsit, hogy mit tudunk a fényről.

"A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az optikai sugárzásoknak csak egy kis része esik az ember által észlelhető tartományba (390nm -  750nm). Ugyanakkor a rovarok által vizuálisan észlelhető fény hullámhossz-tartománya már 370 nm-nél kezdődik."

Az ember által érzékelhető hullámhossz-tartományok és a hozzájuk kapcsolódó színek:
  


„ A fény energia. Energia a forrása, és megszűnésekor energia keletkezik.”


Mindez a fénytannak az „óvodás” szintje, de számomra már ez is ámulatba ejtő.
És akkor még nem sokat keresgéltünk a fény forrása (a Nap) és a  hatásai témában. Csak rémlik, hogy tanultunk valamit a fotoszintézisről („biológiai folyamat, melyben az élőlények a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre”), és tudjuk, hogy a növények napfény hiányában nem fejlődnek, hogy bizonyos, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen vitaminok, csak a napfény hatására termelődnek a szervezetünkben, vagy hogy a fény vagy annak hiánya komoly hatással van az idegrendszerre.
Ha ezekbe  belegondolok, akkor nem csodálkozom, hogy mindannyian vonzódunk a fényhez, a sötétből kiemelkedő világossághoz. Tudva-tudatlanul vágyjuk az általa jelképezett felismeréseket, biztonságot, nyugalmat.
És persze mi hívőkként tudjuk, hogy mindezen csodálatos folyamatok mögött Isten áll, mint tervező és megteremtő.

„Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! ... Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek, amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.” Jób 42,3

„Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél! Bizony, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt!”  Zsoltár 139,14


Igazából a szívünk, lelkünk Hozzá vonzódik, de a bűnös természet nem akarja elismerni ezt és meghajtani magát az Alkotó előtt. Pedig az igazi fényt és melegséget ott tapasztalja meg az ember. Sokkal inkább és sokkal tartósabban, mint a Karácsony néhány napja alatt.

Fény a Bibliában

1. A fény az első teremtett dolog! Isten az első nap hívta elő a semmiből. A világosság megteremtése előtt a Föld nem csak puszta (üres) volt, hanem kaotikus (egyszerű vagy magyarázó fordítás), vagyis zűrzavaros is. Ahol nincs fény – ott káosz van, vagy előbb-utóbb eluralkodik a káosz. A fény teszi „világossá”, hogy van sötétség.
  De mitől lett fény? Nem a Nap által. Ezt Isten a negyedik napon teremtette! A Nap egy teremtett test, egy közvetítő tárgy, ami fizikailag fényt gerjeszt, de a fizikai folyamat szintén csak Isten szavára indult be. Isten hozta be a  világosságot a Főldre, és én úgy hiszem, hogy az Ő fényéből adott ennek a világnak.

2. Nemrég egy tanításban szó esett az égő csipkebokorról. Bevillant: „Ez volt az első „karácsonyfa”!” Sőt ez az igazi karácsonyfa. Egy bokor, ami olyan fénnyel volt elárasztva, amit nem ember gyújtott meg, és nem is olthatta el. Ahol Isten megjelenik – ha csak egy nagyon enyhített formában is –, ott világosság van, melegség, de hatalom, szentség (Mózes eltakarta az arcát, mert félt ránézni 2Mózes 3,6) és kijelentés is.

3. Aztán a Bibliában ott vannak a fénylő ruhában megjelent angyalok, akik különböző korokban különböző embereket látogattak meg. (Gedeon, Mária, Kornéliusz) Másokat Isten látomásban vitt az Ő környezetébe (Ezékiel, Pál, János), ahol szintén a földi szem számára szinte kibírhatatlan ragyogás uralkodott.

Mindezekkel az eseményekkel Isten lehetővé tette az ember számára, hogy egy kicsit bepillantson abba a dicsőségbe, ami Istennek, ami Atyánknak a jelenlétében van – ahová mi is megyünk. De hogy ez miért lehetséges, miért leszünk majd részesei ennek a „kibeszélhetetlen” dicsőségnek, annak a magyarázata az a nagy mű, ami Karácsony történetével kezdődik.
Isten nem tartotta meg magának ezt a dicsőséget és nem is csak meglebbentette a lehetőségét annak, hogy ha erősen küzdünk, ha nagyon jók leszünk, akkor elnyerhetjük a Vele való közösség minden áldását, hanem megindult a szíve az állapotunkon és cselekedett. Elküldte a Fiát, Jézust, hogy a bűnt, mint akadályt elmossa az útból a vérével, hogy a hitünkön keresztül egy új élet szülessen  bennünk. Ez az új teremtés már alkalmas arra, hogy Isten  ragyogó dicsőségének részese legyen és azt továbbadja.
Most itt élek, és lehet, nem jelenik, meg nekem fénylő angyal, lehet, nem látom a megdicsőült Krisztust a maga valóságában – de Ő lehet a fény bennem, és sugározhatja tovább.
Most mi fénylünk a világban (mint a Nap Máté 13,43, vagy mint a csillagok Fil. 2,15), de aztán majd Ő, a   valós Fényforrás jön vissza, és elvisz minket az Ő országába, ahol már nincs szükség a Napra, mert Ő maga sugározza be az egész mennyet, és ahol már nem mérjük az időt születésnaptól születésnapig, év elejétől év végéig, Karácsonytól Karácsonyig, hanem Vele leszünk örökké.

„ Benne volt az élet, amely a világosság volt az emberek számára....Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét.” (János 1,4; 14)

Jutki 

2014. december 23., kedd

Karácsonyi üdvözlet...


Ünnep rohanás nélkül

„Sietve útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.”



Lk 2,16

Igyekezz, elkésünk a hangversenyről!
Gyertek, segítsetek kipakolni. Nekem még meg kell sütnöm a sütiket lefekvés előtt.
Már 6 óra van? Gyorsan ki az ágyból, oda kell érnünk a nyitásra, nehogy elfogyjon az akciós …!

Karácsony közeledtével az áruházak zenedobozaiból árad a jól ismert dallam, aminek szövege szerint az emberek Fehér Karácsonyról álmodoznak. Ez akár igaz is lehet. De valójában legtöbb asszony más fehérségről álmodozik: bár lenne egy kicsinyke fehér folt a tennivalók listáján Karácsonyig.

Rendezvények. Összejövetelek. Bevásárló körutak. Sütés-főzés napokon át. Csomagolás. És minden fordulónál emberek vannak, akikre figyelni, vagy akiket meglátogatni kell, tennivalók, amiket el kell végezni, vásárlások, amiket le kell bonyolítani. A boldognak vélt időszak rohanása épp az örömöt rabolja el a készülődésből, s csak fejfájós ingerültséget, kimerülést hagy maga után.

Határidőnaplóink utolsó lapjai megtelnek, sőt túltelítődnek, s kiszorítják az ünnep lelki jelentőségét, mondanivalóját.

Az első Karácsony szereplői álmukban sem gondolták volna, hogy Krisztus megszületésének ünnepe egyszer majd ennyi vesződséggel, ide-oda rohangálással jár. A pásztorok. Az angyalok. A bölcsek. Mária és Jézus. Jelen volt a sietség Jézus születésénél? Könnyen válaszolnánk nemmel. Pedig bizony azon az éjszakán is rohantak valakik. De nem ám boltokba, áruházakba.

A pásztorok nyájaikat őrizték a domboldalon, mikor hirtelen angyalok hozták a hírt, hogy megszületett a Gyermek Krisztus. A Lk 2,16 szerint „sietve útra keltek”, hogy lássák a jászolban fekvő kisdedet.

Ha egyike lettem volna a pásztoroknak, ahogy odaérek, nagyon elcsendesedem. Egy újszülött látványától beszédemet suttogóra halkítom, s csak ámulok az új élet megjelenésén. A kis Jézus előtt azok a marcona emberek is biztos megnyugodtak, elcsendesedtek.


Nekünk is ezt kellene tennünk. Az ünnepi előkészületek rohanásában meg kéne állnunk. Hagyjuk a munkát. Lassítsunk le annyira, hogy más irányba fordulhassunk. Akasszuk szögre a tevékenykedést, hogy csendben találkozhassunk Urunkkal. Nyugodjunk le, csendesedjünk el Jézus jelenlétében.
Viszonzásul megtapasztalhatnánk a rohanás nélküli ünnepet: a testi-lelki kimerülés helyett a lelki feltöltődés, megerősödés időszakát.

Mit szólsz? Álljunk le, forduljunk meg, és fussunk Jézus jelenlétébe a boltok, áruházak helyett. Merjünk annyi ideig ott maradni, míg fel tudunk frissülni Annak jelenvalóságától, Akiről ez az egész ünnep szól. Megvárnak a tennivalók, nem szaladnak el.
Legyen karácsonyi fehérség minden napunkban ebben az időszakban: szünet a rohanásban, elcsendesedés, ahol Jézussal találkozunk.

Uram, juttasd eszembe minden nap, hogy az ünnepre készülődvén Hozzád siessek. Ne csak a tárgyakat lássam. Ne csak a tennivalókat. Téged 
akarlak keresni és megtalálni. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Karen Ehman: An Unhurried Holiday, Encouragement for today, 2012.12.10. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. december 22., hétfő

Click to play this Smilebox newsletter
Create your own newsletter - Powered by Smilebox
Free newsletter design created with Smilebox

Karácsony van. Van karácsony?

Karácsony van. Egy katolikus országban kidomborodik Mária, a Szent Család, az éjféli mise… Santarém egyik külvárosában, ahol szegényes, egyszerű kis házak vannak, rendezetlen utcák, de hatalmas forgalom, nyüzsgés, szín- és hangkavalkád, van egy nagyon jól elhelyezett látványosság. A körforgalommal ellátott kereszteződésbe, ahol motorosok, kocsik, lovaskocsik, bickilik harcolnak elsőbbségért, és gyalogosok az életükért… helyezték be a sziluettet, amint József vezeti a szamarat, és rajta Mária Jézussal az ölében, mintha át akarnának kelni az úton. Akaratlanul is lelassítanék, ha tudnék, amint elmegyek mellettük. Annyira élethűen benne vannak a városi élet fogatagaban! Valahányszor arra megyek kocsival, felhozza bennem az … 1. ÉRZÉST: a betlehemi éjszakát, amint helyet keresnek maguknak. Bitos nem kocsik és motorok kipufogó füstjét szívták, de valahogy pontosan ilyen káoszt képzelek el. Eggyek a sok között. Nem csak ők egyedül, akik helyet keresnek éjszakára. Mária szívében az ígéret, szíve alatt a kikívánkozó gyermek. 9 hónap telt el a fogantatás óta - gondolataiban vajon mi forgott? De a város mit sem tud, és nem is akar tudni arról, hogy mi van készülőben. Ma a XXI. században is valahol ott látom Jézust, amint életutakat szeretne keresztezni, és embereket lelassítani egy kicsit, hogy elgondolkodjanak arról, hova is tartanak és mi fontos igazán? A forgalom viszont nem lassul, nyom a tömeg, csak sodrodnak sokan arra, amerre a nagyobb nyomás visz. Jézus a stabilitás, a mozdíthatatlan KŐ az életben, aki nélkül nem vagyunk mások, mint viharvert vitorlázók az élet tengerén. 2. KÉRDÉST: Van-e fogalma a világnak arról, hogy miért is a nagy felhajtás? Miért olyan nagy a forgalom pontosan ezen a ponton ( A közelben van a város új shopping center-je, amit nem kis számítgatással pont karácsony előtti nyitásra terveztek), és minden hasonló pontján a Földnek, ezen a napon? Miért a nagy ünnep, a sült pulyka és dinom-dánom? Észrevesszük-e ma Őt, hogy lelassítva, utat engedhetünk a Királyok királyának? Jézus beköltözni akar nem csak a városba, de minden egyes szívbe, nem csak az ünnepen, hanem minden napon. A STOP táblát figyelmen kívül hagyja mindenki, és az ELSŐBSÉGADÁS KÖTELEZŐ-re rá sem bagózunk… József, Mária, és Jézus ott állnak…várnak. Körülöttük nyüzsgés, hanszórók üvültik, hogy hol van leárazás, mikor és hol érdemes vásárolni. Plakátok villognak a felkavart por mögött. Szervezetek és klubok csalogatják az embereket az elmulaszthatatlan lehetőségekre, ünneplésekre és eszem-iszomra… A dekoráció minél színesebb, annál jobb, nem baj, ha olcsó is. Nagy divat mostanában erre fele a ÚJRAHASZNOSÍTHATÓ tárgyakból készült dekoráció, mint például az üres üdítős flakonok, dobozok stb… Hol van Jézus? Hol van az Ünnepelt? Alig várom, hogy hazaérjek, és felnyissam az Bibliát, és dicsőítsem Jézust a szívem tónjára ültetve, méltón. Ő az Isten Fia, aki önként magára vállalta küldetését... Ő képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született; Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremttettek; És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. Ő a feje a testnek, az egyháznak: aki a kezdet, elsőszülött a halottak közül; hogy mindenekben Ő legyen az első; Mert tetszett az Atyának, hogy Ő benne lakozzék az egész teljesség; (Kolossé 1:15-19) “AZ Ég és Föld Ura feladott mindent, hogy megkaphassuk azt, ami nélkül képtelenség élni”- Jim Daly Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. (Filippi 2: 6-11) BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPLÉST…AZ ÜNNEPELTTEL A KÖZPONTBAN!

A szeretet himnusza karácsonyra....Gyerekeink tolmácsolásában...


Megpihenni a Szeretetben

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.”

Jn 15,9

Sokat olvastam róla. Prédikációkat hallgattam a Szeretetről. Írtam is róla. Énekeltem. Gondolkoztam.

Teljesen belemerültem. Akkor hát hogy nem fogom fel?

Isten szeret engem.

Egyszerű igazság. Hogy lehet mégis, hogy egy 44 éves nő, aki 10 éves korától szereti Jézust, nem érzi, hogy szereti Isten?

Mélyen, legbelül hittem, reméltem, de igazából abban a tévhitben éltem, hogy meg kell dolgoznom Isten szeretetéért és elfogadásáért. Teológiai disszertációt írhattam volna a kegyelem és hit általi üdvözülésről, de perfekcionista, majd-én-magam beállítottságú hozzáállásom megakadályozta Isten szeretetének teljes, mindent felkavaró megtapasztalását.

Egy nap ki is törtem egyik barátnőmnek: „Miért nem érzem Isten szeretetét? Pedig annyira igyekszem!”

Kis szünetet tartott, mielőtt szélesen elmosolyodott: „Hallottad magadat?”- kérdezte.

„Nem igyekezhetsz megismerni Isten szeretetét. Meg kell pihenned Isten szeretetében.” Biztatott, hogy lazítsam el magam, és imádkozzam, kérve Istent, hogy nyilvánítsa ki szeretetét irántam mély, felkavaró módon.

Néhány hónappal később, mialatt még mindig küszködtem, hogy megértsem Isten pazarló szeretetét, tekintetemmel egy hajlott hátú, ráncos öregasszonyt követtem, aki menyasszonyi fátylat viselt, karjában selyemből készült virágcsokor, s két sor asszony díszfala között lépkedett előre. Kalkuttában voltam, Indiában, egy jelképes esküvő megszervezésében segédkeztem egy nőkonferencián. A légkör, az üzenet, hogy Jézus menyasszonyát kísérjük, ünnepi volt, az öregasszony arcán mégis csorogtak a könnyek.

A jelenet megragadta a szívemet. Itt van egy idős asszony, aki félelemből és babonaságból életét mindeddig Isten szeretetének hiányában élte. Ám Isten szerette, vonzotta, megnyerni igyekezett a szívét. Az asszony mindaddig ellenállt, míg a betegség, a felismerés, hogy napjai meg vannak számlálva, arra nem indította, hogy odahagyva mindent, megragadja Isten szeretetét.

Ahogy lassan, erőtlenül végigvonult a templomon, Isten szeretete kigyógyította az élete során szerzett sebekből, sugárzóvá és erőssé tette látszólagos gyengesége dacára.

Ahogy néztem a síró asszonyt, valami megmozdult bennem. Azon vettem észre magam, hogy ott térdelek zokogva a hideg betonpadlón.

A Jn 15,9-ben Jézus így szól követőihez: „Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.”

Gyermekkoromban minden nap hallottam Isten szeretetéről, ahogy édesanyám és édesapám végigkísérte csecsemőből furcsa kamasszá serdülésemet. De nem maradtam, nem pihentem meg Isten határtalan szeretetében, ami gyermekségemtől felnőtt koromig körülvett.

Úgy éreztem, elég vagyok önmagamnak, s közben ott volt bennem az űr, amit csak Isten jelenléte és szeretete tölthet meg.

Egy szegény öregasszony látványa, akinek már semmije sem maradt, amit az Úrnak adhatott volna, s akit mégis teljesen magával ragadott az Ő szeretete, úgy villantotta fel az igazságot a lelkemben, ahogy a napsugár áthatol a reggeli ködön.

Egyszerű igazság. Isten szeret, nem azért, amit adhatok neki, hanem azért, mert az Övé vagyok. Isten nem arra hív, hogy gyártsak egy érzést magamban iránta, hanem hogy egyszerűen pihenjek meg a szeretetében és maradjak benne.

Téged is szeret. Határtalanul. Mélyen. Pazarló módon. Lazíts, pihenj, sütkérezz a Szeretetében.

Uram, te maga vagy a Szeretet. Körülveszel és megtöltesz vele, egyszerűen azért, mert Te magad vagy a Szeretet. Segíts, kérlek, hogy megpihenjek, és saját kimerítő erőfeszítéseim helyett megmaradjak a Te szeretetedben. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Amy Carroll: Love Rest, Encouragement for today, 2012.12.07., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. december 21., vasárnap

Jézus fogadására készülve

„Márta pedig sürgött-forgott a sok házi munkában.”

 Lk 10:40


Én magamat inkább Márta típusú egyéniségnek tartom. Nem Martha Stewartra gondolok, mikor ezt mondom. Az a Martha szerintem már októberben kész volt mindennel karácsonyra.

Nem, én nem hasonlítok Martha Stewartra. Ami azt illeti, pár éve még a fát sem tudtam feldíszíteni. Fény is csak azért volt rajta, mert előre rátették az égőket. Néhány ajándékot sikerült alátennem, de csak azért, mert a gyermekeim újra meg újra rám emelték reményteli pillantásukat: kezdjek már becsomagolni valamit. Ennyi is volt a készülődés. Nem voltak ajándékkártyák, nem volt karácsonyi koncert, de még éneklés sem. Nem jártuk be a várost gyönyörködve a kivilágításban. Nyüzsgés volt, talán a szokásosnál kicsit még intenzívebben.

Akik ismerik Lukács 10. fejezetéből Márta és Mária történetét, azoknak mondom, hogy én arra a Mártára gondolok. Az a Márta abban a kegyben részesült, hogy Jézust láthatta vendégül. De ahelyett, hogy leült volna a lábaihoz, mint a nővére, Mária, Márta dolgozott, és panaszkodott Jézusnak, hogy Mária nem segít neki.

Képzeljük bele magunkat egy pillanatra a jelenetbe. Jézus eljött a TE házadba. Hogy meglátogasson TÉGED. De nem csak nem hagysz magadnak időt arra, hogy Vele legyél, hanem a kevés idődben még panaszkodsz is. „Valakiről” nem végzi a munkáját, és emiatt neked kell mindent megcsinálnod, és ha „valaki” segítene, akkor te is le tudnál ülni Jézus elé, hogy vele legyél, és bla-bla-bla…

Márta egy csodálatos lehetőséget szalasztott el. És ez velem is gyakran megesik. Hagyta, hogy a mindennapi tennivalók elfedjék az isteni hívást. Jézus végülis kedvesen megdorgálta Mártát, és Máriának adott igazat, aki félretéve a sok tennivalót, leült, és Vele töltötte az idejét.

A 42. versben azt olvassuk, hogy Mária azt tette, ami „szükséges”. Jézus szerint tehát, amit Márta tett, az ott és akkor nem volt szükséges – akár azért tette, hogy imponáljon Jézusnak, akár hogy kényeztesse, vagy csak hogy kiszolgálja. Jézus azt szerette volna, ha csak mellé ül, és Vele van.

Képzeld el, hogy elutazol valahová messzire meglátogatni egy régi barátodat. Mivel nagyon kedves akar lenni hozzád, egyfolytában sürög-forog, és nem ül le veled beszélgetni. Ismersz ilyeneket? Szeretnél rászólni: „Ülj már le nyugodtan, nem kell nekem semmit készítened. Azért jöttem, hogy veled legyek, hogy egymásra figyeljünk, hogy beszélgessünk.”

Ezt mondta Jézus is Mártának. Más szavakkal:

Márta, köszönöm, hogy ki akarsz szolgálni, de ne idegeskedj annyit. Egyetlen dologra vágyom most, arra, hogy itt legyél mellettem. Mint Mária. Gyere, ülj ide mellé. Az ebéd várhat. Nem sokáig lehetünk már együtt.

A nagy sürgölődésben Márta alig figyelt Jézus érkezésére. Mi viszont figyelhetünk. Ahogy egy különleges vendég fogadására készülünk, ezen a karácsonyon készüljünk úgy Jézus fogadására.

Megesett már veled, hogy a mindennapi tennivalók elvontak Istentől? Hogy valami jó dolgot választottál a legjobb helyett? Ebben nem vagy egyedül. Arra kérlek, tedd félre a sürgés-forgást, az egyéb tennivalókat, és telepedj le ma Jézus elé, töltsd Vele az idődet.

Nem kell semmi különöset tennünk ahhoz, hogy élvezzük Jézus jelenlétét. Csak le kell állítanunk a napi rohanást, vegyünk egy mély levegőt, és hagyjuk, hogy Jézus békéje és öröme szétáradjon a lelkünkben. Ezt megtehetjük úgy, hogy kiülünk a ház elé, és bámuljuk a csillagokat, hallgathatunk karácsonyi zenét, kortyolgathatunk egy csésze kávét a kandalló előtt. Csak üljünk le, ne csináljunk semmit, és hívjuk Jézust magunk mellé.

Ha elképzelem a Lukács 10-ben leírt jelenetet, nem nehéz kitalálnom, melyik nővérnek volt nagyobb béke a lelkében. Nem Mártának, az biztos. Ezen a karácsonyon, én valóban Jézus fogadására akarok készülni – ez az, amire valóban szükségem van.



Mennyei Atyám, köszönöm neked az ajándékot: Fiadat, Jézust. Ezen a karácsonyon, és a következő évben is segíts, hogy a neked tetsző dolgokat helyezzem előtérbe. Segíts, hogy Jézus fogadására készüljek, és a sok apró részlet ne vonja el erről a figyelmemet. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2009. december 24., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. december 20., szombat

Mária-pillanat

 Erzsébet „hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? … És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott néked.” 

Lk 1:42-45


Mondtál már igent Istennek valamire, amiről hitted, hogy életre szóló feladat lesz? Amikor igent mondtál, tudtad, hogy az életed gyökeresen megváltozik? Szeretem Mária, a fiatal, kedves, ártatlan Mária történetét, aki elvállalta az életre szóló feladatot.

Elképzelem, mit gondolt, mikor Gábriel kijelentette neki, hogy ő lesz az anyja a Magasságbeli Fiának. Mária a fiú fogantatásának részleteit is megismerte. Habozás nélkül válaszolt az életre szóló feladatra: „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1:38).

Mária azt tette, amit legtöbben teszünk, ha valami „nagy dolog” történik: elszaladt egy barátnőjéhez. Nem tudom, hogy a vele történt különös esemény kiváltotta félelmében vagy izgalmában szaladt. Talán csak félre akart vonulni, míg megemészti a történteket. Vagy egy ölelésre vágyott valakitől, aki szereti őt, és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz.

Az Írás azt mondja, hogy „sietve elment” az 5-6 órányira a hegyek között lakó Zakariás és Erzsébet házához – egy menedékhelyre. Amikor megérkezett, unokatestvérének, Erzsébetnek a szavai igazolták, hogy őt, Máriát valóban kiválasztotta Isten, hogy világra hozza a régóta várt Messiást. „Hangosan felkiáltott: ’Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.’”( Lk 1:42-44).

Ez volt Mária pillanata. Amit elhitt az angyal szavának, az most bebizonyosodott. Válaszul Mária dicsőítette Istent, mondván: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve” (Lk 1:46-49).

Történt már veled valami hasonló? Szólt már hozzád az Úr az igéje által, imádkozás közben, és lelkedben érezted, hogy amit mond, az félelmetes? Kérte-e már hogy igent mondjál valamire, ami az egész életedet egyszer s mindenkorra megváltoztatja? Megráztad magad, hogy szabadulj a kötelékektől, és mindentől, ami akadályozhatja a pontos megértést. Vadul járkáltál napokig, nem tudván, jól hallottad-e. Újra meg újra lejátszottad az átélt jelenetet, de csak nem akart megvilágosodni. Aztán egyszerre, váratlanul igazolódott, amit addig csak sejtettél. Isten egy lelkipásztor, egy szentírási részlet, egy ének, egy barát, egy családtag szavaival vagy egy eseménnyel igazolta azt, amit a szívedbe súgott. Ha így történt, tudtál, mint Mária tette, Isten dicsőítésével válaszolni?

Talán ma szól hozzád Isten, és hív egy isteni feladatra? Talán ez a levél igazolja „Mária-pillanatodat”?


Vagy talán még vársz az életre szóló feladatra. Isten mindig a legalkalmasabb időben bízza ránk a feladatot. Maradjunk Isten és az Ige közelében, hogy készen álljunk az igenre, amikor szól hozzánk.

Uram, Veled ünneplem a feladatokat, amiket adsz nekem, kicsiket és nagyokat egyaránt. Felidézem valaha volt Mária-pillanataimat. Félve, remegve és izgalommal várom a következőt. Te a megfelelő idő Istene vagy. Köszönöm, hogy kiválasztottál, hogy része legyek az általad elgondolt történetnek. Minden feladatnál add, hogy úgy válaszoljak, mint Mária: „legyen nekem a te igéd szerint”. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2009. december 22.,  www.proverbs31.org,  Wendy Pope, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. december 19., péntek

Hol a Te örömöd?

Az angyal pedig ezt mondta nekik: Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

(Lukács 2:10-11)

A téli ünnepek sokak számára nagyon sivárak. A diákok leterheltek, a háziasszonyokra nagy nyomás nehezedik a rájuk váró főzés, sütés miatt, sőt vannak emberek, akik részben az ünnepek, részben a napfényhiány által okozott melankóliában szenvednek. 

Van valami különleges ezért a tavasz közeledtében. Látni először a nárciszt kibújni a földből.

Jézus idejében a zsidók is biztosan erre a tavaszra, az Úr megjelenésére szomjaztak. Akkor már hosszú ideje nem jelentette ki magát Isten, a zsidók pedig egy erős, pogány Római Birodalom kormányzása alatt éltek. Bár az emberek nem éltek nagy elnyomásban, az örömük elhalványult, megfakult. A nép valami jobb után sóvárgott.

Vagy gondoljunk a pásztorokra, akiknek az angyalok megjelentek Jézus születésekor. Az unalmas estéjüket, vagy éppen az álmukat egy nagy dolog szakította félbe.

Körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk.

Természetesen ez a félelem rövid ideig tartott. Milyen félelem szállhat szembe egy ilyen elképesztő nagy örömmel?

Üdvözítő született ma nektek.

„Menjünk el Betlehembe, és nézzük meg azt, ami ott történt, amit az Úr tudtunkra adott.” (Lukács 2:15)

Nem csoda, hogy a 3. adventi gyertyát, az Öröm gyertyát Pásztor gyertyának is nevezik. Valószínű a pásztorok az egyetlen szereplői a történetnek, akik ennyire valóságosan részesültek ebben az örömben. Ők az egyszerű mindennapjaikat élték , amikor -nem másért, mint Isten kegyelméből, - megkapták az öröm ajándékát. Megláthatták a Messiást, a régen várt Messiást, és bepillanthattak a buzgón várt „tavaszba”.

Ahogy a Karácsony közeledik, emlékezzünk mi is erre az örömre. Mi is várunk egy eseményt: Jézus második eljövetelét. Harcoljunk tovább a folyamatosan bűnt szülő világ ellen. De, az ünnepekben, emlékezzünk a testté lett Krisztusra hasonló örömmel, mint születésének első tanúi. 

Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek. (János 16:21-22)

További olvasásra:

Lukács 2

16.Zsoltár

1 Péter 4:13


(Forrás: Crosswalk.com - The Devotional Where is Your Joy? by Debbie Holloway, Family Editor, Crosswalk.com)

Mi ez a szag?

„Éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként.” 

Ef 5,2

Már mielőtt kinyitottam garázsunk ajtaját, megcsapott az átható szag. Az orrom igazat mondott: kigyulladt a házunk. Szinte repültem fel a lépcsőkön, s közben a férjem és a fiam nevét kiabáltam, hogy meneküljenek ki a házból. Majd megjöttek a tűzoltók, kipakoltak minket az otthonunkból, és eloltották a tüzet. Éjfél volt, a szomszédok már mind aludtak, büdös, füstös önmagunknak a legközelebbi szállodában kerestünk menedéket.

Másnap reggel hazatértem, ahol a csak a lakáségés füstjére jellemző szörnyű, átható bűz fogadott. Végigjártam a házat, a borzalmas szag mindenbe beivódott. Hónapokig tartó javítások, felújítások, festések után a kellemetlen szag még mindig meg-megcsap, nehezen fogom elfelejteni.

Ennek ellentéte az a melegséget árasztó, hívogató illat, amit a Karácsony jelent. A frissen vágott fenyő illata a mézeskalács fűszereivel elegyedve. Mennyire szeretem, mikor belengi a házat!

Mindkét szag nagyon jellegzetes, mindkettő nagy hatással van ránk. Egyik negatív, menekülnél tőle, a másik magához hív, egyre többet szeretnél belőle.

Gondolkoztál már az illat metaforán a hitéletünkre vonatkozóan? A Jézus Krisztusban hívők számára jelenlétünknek sugároznia kéne Krisztus mindent átitató hatását az életünkre. Ha engedjük, hogy életünk az Ő jóságát tükrözze, a sajátos, hívogató illat tetszésére lesz Jézusnak is és az embereknek is.

Ezt a felbecsülhetetlen illatot nem lehet beszerezni üzletekben, nem lehet legyártani, ez az illat a Jézussal való személyes kapcsolatból természetes módon árad. Ha Krisztusban élünk, jóságának édes illatát kellemes parfümként árasztjuk magunk körül.

Hangulatunk, szavaink és tetteink állandóan árasztanak valamilyen illatot. Vajon Jézushoz hívogatjuk általa az embereket, vagy örökre elriasztjuk Tőle őket?

Uram, taníts meg édes illattá válnom. Kérlek, nyilvánulj meg az életemben, hogy mások is lássanak, és akarjanak közelebb kerülni Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010.12.06. Zoe Elmore, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)



2014. december 18., csütörtök

A karácsonyi ajándék

„Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.”


Ézs. 7,14

Gondolataimban a tökéletes karácsony előkészítése kavargott. Szinte mindenki eljön hozzánk valamikor karácsony és újév között az én családomból és JJ családjából. Még sosem láttuk vendégül őket karácsonyi ebédre, ezért izgatott örömmel vártam az eseményt.

Mégis, a nagy készülődésben valahogy összekuszálódott a lelkem a karácsonyi égők és az irreális elvárások között, s alig vártam, hogy elmenjenek a vendégek.

Akkor kezdődött, mikor a férjem és a fiaim színes, villogó égőket akartak a karácsonyfára tenni. Mi nem rakunk színes égőket a karácsonyfára. Én fehér fénnyel szoktam díszíteni a fát – közöltem velük.
Ám JJ úgy döntött, hogy ebben az évben a család határozza meg a karácsonyi dekorálás mikéntjét. Ki ez az ember, és miért nem beszélt ezekről a jegyesoktatáson? – kérdeztem magamtól.

Belső fékem kezdett túlfeszülni. Ne merd áthúzni az én fehér fényes, békességet sugárzó, tökéletes karácsonyi otthonról alkotott elképzelésemet!

Évek óta álmodoztam erről a napról, s tökéletes otthont, tökéletes menüt, tökéletes asztaldíszeket szerettem volna. Ez a reményem szertefoszlott a vendégek érkezése előtti napon, mikor nem találtam már karácsonyi, ünnepi szalvétákat, és rájöttem, hogy nincs akkora tálam, amelyben egy pulyka egészben meg tud sülni.

Eljött a karácsony, a házam tele volt vendégekkel, de a szívem üresen borzongott. Mialatt a nappaliban összeszedegettem a fölösleges csomagolópapírokat, azon töprengtem, miért nem teljesülhetett a tökéletes karácsonyról alkotott álmom. Sok minden a helyén volt pedig: együtt játszó gyermekek, a díványon karácsonyi dallamokra szunyókáló nagyszülők, a bejárat mellett hokizó férfiak. Meggyújtottuk az adventi gyertyákat, felállítottuk a betlehemet. Valami mégis hiányzott.

Ki akartam szabadulni a zajból, felmentem a szobámba. Nagyot lélegeztem, s elővettem a Bibliámat, hogy elolvassam a Lukács 2-ből a karácsonyi történetet. Lassan olvastam, hogy minden szó életre keljen, s átéljem azt az első karácsonyi éjszakát, amikor Isten ígérete valóra vált Betlehemben. „… és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette” (Lk 2,7).

Behunyt szemmel próbáltam elképzelni Máriát, ahogy bepólyálja a csecsemő Jézust. Óvatosan, nagy gonddal rendezi el a ruha sarkait, mintha egy nagyon értékes ajándékot csomagolna. És akkor rájöttem, mi hiányzik. A nagy sürgésforgásban, hogy előkészítsem a tökéletes karácsonyt, elfelejtettem kibontani a legfontosabbat, az Emmánuel – Velünk az Isten ajándékot.
Fejemet lehajtottam, kezemet, szívemet kitártam Isten jelenlétének. Kértem Jézust, csitítsa el háborgó szívemet. Segítsen, hogy az Ő perspektívájából építsem fel várakozásaimat, és örülni tudjak lent várakozó családomnak. Elég volt egyszerűen egy kis szünetet tartani, felismerni és megköszönni Jézus társaságát, hogy olyan béke szálljon a szívembe, amit sem fehér fényű gyertyák, sem tökéletesre sült pulykák nem tudnak megteremteni.

Végül mégis ez lett a legtökéletesebb karácsony.

Uram, mindegy, mekkora rohanásban zajlik a készülődés, vagy hogy mennyire érzem egyedül magam ezen a karácsonyon, ki akarom bontani jelenléted ajándékát. Segíts, hogy végig lássalak és halljalak a szívem mélyén, és figyeljek oda, ha meg akarod mutatni a Te perspektívádat, és rá akarsz vezetni a Te békességedre. Minden elvárásomat a Te céljaid alapján szeretném felállítani. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Renee Swope: Unwrapping His Christmas Presence, Encouragement for today, 2013. 12.11.  www.proverbs31.org, Fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. december 17., szerda

Állj meg és töltődj fel Jelenlétében...


Üres tankkal igyekezve

„Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!” 

Zsolt 68,36

Költözködtünk, dobozokban volt az életünk. Férjem egyik államban végezte a munkáját, én a másikban árultam a házunkat. Megfáztam, éjszakánként aludni sem tudtam a köhögéstől. Olyan fáradt voltam, hogy a szemem alatti karikák is karikások lettek.

Mikor férjem azt indítványozta, hogy tegyük félre a költözést, a házeladást, az utazgatást, és pihenjünk egy kicsit, rögtön sorolni kezdtem az okokat, miért nem tehetjük meg. Hogyan jutnánk dolgaink végére, ha most megpihennénk?

De magyarázkodás közben teljesen figyelmen kívül hagytam mérhetetlen fáradtságom.

Fáradt voltam lelkileg, mert bár meggyőződésünk volt, hogy Isten akaratát teljesítjük, egyik akadály után a másikba botlottam, mire egyiken túljutottam, már ott volt a másik.

Fáradt voltam fizikailag az egy hete tartó náthától.

Fáradt voltam érzelmileg, mert nagyon hiányzott a férjem.

Nem mondhatom, hogy szörnyű helyzetben voltunk. Ennél sokkal keményebb szituációkkal is megküzdöttem régebben. Úgy okoskodtam hát, hogy tessék nagylányként viselkedni, és járatni tovább a motort. Ez lehet kiváló gondolkodás egy gép esetében, de én bizony emberből vagyok, és kimerültek a raktáraim.

Isten tudta. A férjem tudta. Ideje volt, hogy én is elismerjem. Időt kellett hagynom magamnak a pihenésre, s arra, hogy újra rácsatlakozzam Istenre az imádságon keresztül.

A 68. zsoltár 36. verse az élő Istenről ír, aki erőt és hatalmat ad népének. Hát erre volt most szükségem. A zsoltáros lelkesen és nagy örömmel dicséri Istent: „Félelmetes az Isten az ő szent helyén, Izrael Istene, ő ad népének erőt és hatalmat. Áldott legyen az Isten!” Ha elfordítjuk tekintetünket a haszontalan és erőtlen istenekről, önmagunkat is beleértve, felfedezhetjük Isten erejét és hatalmát. Hogy felfedezzem Istent, Aki vár rám, el kell fordítanom tekintetemet a Suzie-ról, aki azt hiszi, elég önmagának.

Letérdeltem, és átadtam mindent: a terveimet, az időmet, az igényemet, hogy folytassam a rohanást. Őszintén beismertem, hogy kimerültem, s hogy Mennyei Atyám erejére van szükségem, hogy elvégezzem a rám váró feladatokat.

Azon a hétvégén újratöltekeztem a díványom pihenve, imádkozva elcsendesedett elméért, mely az Úrra tud figyelni a sok-sok tennivaló helyett. Isten csodálatosra teremtett világában üldögéltem, s kértem, segítsen letenni a házunk eladásával járó stresszt. Békesség áradt el bennem, mialatt pihentem, és igyekeztem meggyógyulni a náthából.

Hétfőn már újra önmagam voltam. Nem arról van szó, hogy hirtelen minden nehézség kitörlődött az életemből, hanem arról, hogy feltöltődtem Isten erejével.


Talán egy cipőben járunk. Talán te is elfáradtál testileg-lelkileg, de úgy érzed, nincs mód szünetelni. Azt gondolod, akkor jársz el helyesen, ha teljes gőzzel haladsz előre.

De ha tovább járatjuk a motort üzemanyag nélkül, és nem állunk meg, hogy Isten feltankoljon, észre fogjuk venni, milyen korlátozott a saját erőnk.

Nem kéne visszavonulnod egy kis elmélyedésre? Talán egy parkban, vagy ha hideg van, egy könyvtár egyik sarkában. Nem a hely számít, hanem az, hogy megtaláld, és maradj kettesben az Úrral.

Minden mást felveszünk a napirendünkbe. Miért nem szakítunk időt arra is, hogy megpihenjünk Mennyei Atyánk társaságában? Tartsunk hát szünetet, és hagyjuk, hogy töltsön fel erejével az előttünk álló napokra.

Uram, testileg-lelkileg kimerültem, és meghallottam halk figyelmeztetésedet, hogy álljak meg, és töltekezzem újra. Köszönöm, hogy mindig fordulhatok Hozzád. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Suzie Eller: Running on Empty, Encouragement for today, 2013.12.13. www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)