Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. április 30., kedd

Bejegyzés Zsolnai Kláritól:

KERESZTÉNY KÖNYVESBOLT A KÁLVIN TÉREN


Megnéztük a könyvlerakatot : Gyurcsikné Molnár Noémi-nek hívják az eladót, és a telefonszáma : 70/312-66-30. Minden hónap első szombatján lesz nyitva  délután 6 és 7 óra között  a számunkra is.  


ÚJ AMARO DEL DAL:






Szomorú aktualitása van annak a dalnak, amit most közzéteszünk. Nem így akartuk, nem így terveztük… A dal szerzője, Rácz Kriston Anita április 4-én súlyos betegség után a mennyei hazába költözött. 

Amikor felkerestük Anitát a szerzői engedélyek miatt, és később megmutattuk neki a kész dalt, ő a következő kedves levelet írta nekünk: 

"Köszönöm a felvételt. Először mindent összehasonlítottam rajta az eredetivel, aztán kezdtem megszokni. Oda jutottam, hogy nagyon szép kis dalt csináltatok belőle. Tetszik a stílusotok, a gitárszólamok, szép az ének, az emelés. Köszönöm, hogy ilyen szívből dolgoztátok fel. Legyen áldás az egész CD-teken, és Isten használjon titeket hatalmasan az Ő dicsőségére. És nagyon örülök, hogy viszitek ezt az üzenetet, hogy legyenek minél többen az Ő imádói." 

(Rácz-Kriston Anita) 
 Gal, 6:1 így szól: „Atyámfiai, még ha előfogja is az embert (az ember kifejezés általános értelmű és helyettesíthet egyházzal, gyülekezettel, vagy szolgálatokkal, akár önfenntartó intézményekkel is) valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével.” Ha valakit előfog a bűn, talán nem ugyanúgy érti az igazságot, ahogy mi. Talán félreértettek valamit, vagy van valami bizonytalanság a megértés terén, de legyen bármi az ok, nekünk lelkieknek útba kell igazítani az ilyet szelídségnek lelkével
            A lelkiséget nem lehet megítélni bizonyos alapvető hitelvek alapján. Nem azok a lelkiek, akiknél van az igazság és másoknak tanítják. A lelki nem azt jelenti, hogy tudok beszélni a próféciákról. Ezt még az ördög is meg tudja tenni. A szöveg így szól: „ti lelkiek” és nem azt mondja, hogy ti nagy tudásúak. Túl sokan gondoljuk úgy, hogy mivel ismeretünk van, mennünk kell, és ki kell igazítanunk másokat. De amikor ezt tesszük, elvétjük a lényeget.
            Lelkinek lenni azt jelenti, hogy az Isten Lelkének uralma alatt vagyunk és életünk Isten vezetése alatt áll a Vele való élő, lüktető, pillanatról-pillanatra való közösség által. „A szelídségnek lelkével” pedig azt jelenti, hogy az énünket halálra adtuk és másokért munkálkodunk, nem törődünk azzal, hogy megsebeztek, hogy megbántottak, csak az elveszett lélekkel törődünk.
 (Jim Hohnberger)



2013. április 29., hétfő

It's about people....


 Ilyen vagy olyan mértékig mindnyájan elkövetjük ugyanazokat a hibákat, tévedéseket. A gyülekezetek ma is tele vannak szent lelkesedésű fiatalokkal, akik eltökélték, hogy rendbe teszik ezeket. Az emberek elsősorban azért hagyják el a közösséget, mert egy másik gyülekezeti tag megsértette őket. Meglepődünk ezen? A múltban már feltettünk néhány kemény kérdést magunknak arról, hogyan viszonyuljunk egymáshoz. Ha nem tudunk kijönni azokkal, akik testvéreinknek tekintik magukat, nem fogunk összeférni velük. Ha valami nem változik meg a gyülekezetekben és az életünkben ez az egész eszmefuttatás feleslegessé válik, mert sohasem látjuk meg az Isten országát vagy nem lesz még egy esélyünk, hogy boldoguljunk bárkivel is.
(Jim Hohnberger)

2013. április 28., vasárnap

Még ott is

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”

Zsoltárok könyve 23:4

Isten megvéd. Még ha sokszor úgy is látszik, nem a legjobban alakulnak a dolgok, Ő ott van melletted, és nem engedi, hogy nagyobb terhet kapjál, mint amit el tudsz viselni. Ő ismer igazán, tudja ki vagy, látja múltadat és jövődet, látja a teljes képet, amiből számodra csak egy halvány foszlány jelenti a valóságot. Ő tudja, mi van a színfalak mögött, és hidd el, a legjobbat akarja neked!

Lehet, hogy most épp a halál árnyékának völgyén vezet keresztül utad. Lehet, hogy nem látod a következő lépés helyét, a köd eltakar előled mindent, és ijesztő, furcsa zajok morajlanak mindenfelől. De Ő veled megy ezen az úton, és megőriz téged. Lehet, hogy nem veszi el előled az akadályokat, de átsegít azokon. Lehet, hogy megenged túl súlyos dolgokat is, hogy történjenek veled, de nem hagy magadra, és kézen fogva vezet, szinte húz maga után a legsötétebb órákban is. 

Lehet, hogy most nem érzed a jelenlétét, és csak a miértek zúgnak fejedben, de olvasd el ezt a verset és az egész zsoltárt, ha kell századszorra is, és hidd el (nem kell érteni, csak hinni), hogy nem vagy egyedül. 

És amikor majd kiérsz a napfényre, más színben fogod látni a világot. Lesz Vele egy újabb közös kaland, egy történet, mely erőt ad a viszontlátásig. 
(Reggeli dicséret)
 
 
„Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.”
(Túrmezei Erzsébet)

2013. április 27., szombat

Erre azt válaszolta Jézus: Menj, hívd a férjedet, és jöjj ide!17Az asszony így szólt: Nincs férjem. Jézus ekkor azt mondta neki: Jól mondtad, hogy nincs férjed,18mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed, ebben igazat mondtál.19Az asszony így válaszolt: Uram, látom, hogy te próféta vagy.20A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell.21Jézus azt mondta neki: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni az Atyát.22Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad.23De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.24Az Isten Lélek, és akik őt imádják, azoknak lélekben és igazságban kell őt imádniuk.25Azt mondta neki az asszony: Tudom, hogy Messiás jön, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, mindent megjelent nekünk.26Jézus azt válaszolta: Én vagyok az, aki veled beszélek.27Közben megjöttek a tanítványai, és csodálkoztak, hogy egy asszonnyal beszél, de egyikük sem mondta: „Mit akarsz?” vagy „Mit beszélsz vele?”28Akkor az asszony otthagyta a vizeskorsóját, elment a városba, és azt mondta az embereknek:29Gyertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit cselekedtem. Vajon nem ez a Krisztus?30Kijöttek azért a városból, és odamentek hozzá.
(János 4:16-30)


„Tudom, ki vagy!“ – mondja Jézus az asszonynak a kútnál. Ismeri őt és a történetét. Ismeri szükségét és nyugtalanságát. Ismeri személyes élethelyzetét, és mély vágyódását az igazi lelki élet után. És Jézus kijelenti magáról, hogy Ő az, aki szomjúságát oltani tudja.
Új reményt ad neki. „Tudom, ki ő!“ mondja az asszony a falubelieknek. Eddig kerülte velük a kapcsolatot. A Jézussal való találkozás azonban megváltoztatta őt. Most odafordul az emberekhez, és nyíltan beszél a múltjáról (29.). Mindenek előtt azonban Jézusról, hisz nem tudja magában tartani mondanivalóját: a mélyreható találkozás Jézussal annyira eltölti, hogy mindenképpen mesélni akar róla másoknak is.
 
 Vajon mi átéltük már, hogy Jézus
ismer bennünket személyesen?
Ismerjük Őt? Milyen következmé-
nyei vannak ennek az életünkben?

Simon András: És Isten azt felelte: Nem.

 Kértem Istent, hogy vegye el
büszkeségemet, és azt felelte: nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga
elvenni, hanem az enyém feladni. 
Kértem Istent, hogy tegye éppé
fogyatékos gyermekemet és Ő azt felelte: nem.
Ő azt mondta: gyermekem lelke ép,
teste csupán ideig való.
Kértem Istent, hogy adjon türelmet,
és Isten azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás gyümölcse,
nem adatik, hanem terem. 
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot,
s Isten azt felelte: nem.
Azt mondja, Ő áldását adja,
a boldogság rajtam múlik. 
Kértem Istent, őrizzen meg a fájdalomtól,
és Isten azt felelte: nem.
Ő azt mondta, hogy a szenvedések eltávolítanak
a világi gondoktól és közelebb vonnak Hozzá. 
Kértem Istent, hogy növeljen meg lélekben
és Isten azt felelte: nem.
Azt mondta, hogy én magam kell, hogy növekedjem,
de Ő megmetszeget, hogy gyümölcsözővé váljak. 
Megkérdeztem Istent, hogy szeret e engem,
és Isten azt felelte: igen.
Nekem adta egyszülött Fiát, aki meghalt értem,
és egy napon Hozzá jutok, mert hiszek Benne.
Megkértem Istent, segítsen szeretni
másokat úgy, ahogyan Ő szeret engem,
és Isten azt felelte:
végre elérkeztél a lényeghez!

2013. április 26., péntek

Egy szomjas asszony

Amint megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy ő több tanítványt szerez és keresztel, mint János –2jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai –,3elhagyta Júdeát, és elment ismét Galileába.4Samárián kellett átmennie.5Így jutott el Samária Sikár nevű városába, közel ahhoz a helyhez, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.6Ott volt Jákób forrása, és Jézus az utazástól elfáradva leült a forráshoz. Mintegy hat óra volt.7Egy samáriai asszony jött vizet meríteni, s Jézus azt mondta neki: Adj innom!8Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek.9A samáriai asszony azt kérdezte tőle: Zsidó létedre hogyan kérhetsz inni tőlem, amikor én samáriai asszony vagyok? Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.10Jézus így válaszolt: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki ezt mondja neked: „Adj innom!”, te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet.11Azt mondta az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély, honnan vennéd az élő vizet?12Te talán nagyobb vagy atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat nekünk adta, és aki maga is ebből ivott, csakúgy, mint fiai és jószágai?13Jézus így válaszolt neki: Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik,14aki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert az a víz, amelyet én adok, örök életre buzgó víz forrása lesz benne.15Mire az asszony azt mondta neki: Uram, add nekem ezt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne járjak ide meríteni!

(János 4:1-15)

Nemrég egy távolkeleti falun utaztam keresztül. Volt ott egy kút, ahol egy teremtett lélek sem volt. Visszafelé utazva viszont alkonyatkor már néhány asszonyt láttam ülni a kútnál, akik vidáman beszélgettek, miközben várták, hogy megteljenek a korsóik.
Ez már a bibliai időkben is így volt. Akinek a déli hőségben kellett hoznia a vizet, annak minden oka megvolt rá. Csak a kívülállók mondtak le a kellemes csevegésről a kútnál.
A samáriai asszony ilyen kívülálló volt a faluban. Jóhíre teljesen odavolt. Látom magam előtt, ahogy fáradtan és izzadtan ül a kútnál.
És egyszer csak ott van Jézus. Megszólítja.Kér tőle egy korty vizet. Sőt, beszélgetésbe elegyedik vele, pedig a rabbik általában kerülték a nőkkel való érintkezést.
Ha a samáriai asszony helyzetébe képzelem magam, elcsodálkozom Jézuson. Szíven talál, Jézus mennyire jól látja, mire van szüksége
az asszonynak. Nem sajnálja tőle az idejét, figyelmét, szeretetét. Sőt, ennél még többet is ad: a víz, amiről Jézus beszél, tényleg oltja
a lélek szomjúságát. Ezt már én is sokszor átéltem – például az Istennel való találkozáskor az Igében. Szeretném hagyni, hogy újra
és újra megajándékozzon. És ha a szemem előtt tartom, hogy szeretnék egyre inkább Jézusra hasonlítani, akkor még egy szempont eszembe jut: Sajnos nagyon ritkán hívom fel mások figyelmét erre az élő vízre, pedig ma is oly sok férfi, nő és gyerek van, akikben ugyanaz a vágyakozás él, mint a samáriai asszonyban.

 

Uram, nyisd meg a szemem a körülöttem élő emberekre, akik ugyanúgy
szomjaznak, mint a samáriai asszony.
Használj engem, hogy megmutassam nekik
az élő víz forrását. Ámen

 


(A samáriaiak Jákób leszármazottai voltak, akik Samária földjén maradtak az asszír hódítás után. Az asszír bevándorlókkal házasodtak össze. A vegyes házasságok miatt tisztátalannak tartották őket.)
(Lélekfrissítő)


2013. április 25., csütörtök

Hit és üdvösség

Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, 

már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött

 Fiának nevében.

(János evangéliuma 3:18)


- Van belépője?


- Mindjárt megkeresem... Azt hiszem a nadrágzsebembe 


tettem...


- Van belépője?


- Igen, emlékszem, hogy ide tettem a hátsó zsebbe. Látja, 


olyan nagy, szinte elveszik benne az ember.


- Van belépője?


- Hát már én magam is kételkedem benne, pedig egészen 


biztos, hogy az elébb még megvolt.


- Van belépője?


- Kék színű volt, a hátlapján egy mágnescsík, és még 


nevettem rajta, hogy az egyik betű hiányzott..

- Van belépője?



- Tudja, mostanában annyi gondom van...

- Van belépője?

- Hogyha jobban meggondoljuk, akkor nem is olyan fontos 

az a jegy. Gondoljon bele, csak egy darab papír.

- Van belépője?

- Eddig azt hittem, hogy van, de látja, be kell vallanom, hogy 

nincs...


- Kér egyet?




Van örök életed?

Hiszel Jézusban?

Akarsz hinni Jézusban?

(Reggeli dicséret)


2013. április 24., szerda

Isten hűséges


Senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki a mennyből szállt alá, az Emberfia.És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,hogy aki hisz őbenne, annak örök élete legyen.Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.Mert Isten nem azért küldte az ő Fiát a világra, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmentse a világot általa.Aki hisz őbenne, nem kerül ítéletre, aki pedig nem hisz, az már el is ítéltetett, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak.Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei.Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.

(János 3:13-21)


Nekem személy szerint a 16. vers különösen is sokat jelent. Amikor megtanultam írni, ezt a verset egy zöld füzetbe írtam, amit a 
gyermek-istentiszteleten osztottak ki. Szép színes betűkkel írtam bele ezt az Igét. Csupa fontos igehelyet kellett ide felírnunk. Nem 
túl ötletes módszer, ám mégis, még mindig emlékszem erre a füzetre. Talán azért, mert itt hallottam először, hogy behelyettesíthetem a saját nevemet ebbe a mondatba. És csodálatos módon, ez engem akkor is, és azóta is mindig megindít: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta értem.“
„Ennek a feltétel nélküli, vagyis végtelen szeretetnek köszönhetően akar Isten mindenképpen, azaz minden körülmények között és minden áron együtt lenni az emberrel. Miután Isten minden követét elküldte, saját Fiát küldte el, aki számára a legkedvesebb, 
azért, hogy elérjen minket. Ettől fogva tudjuk, hogy ez teljesen biztosan így van.“ 
(Hans-Joachim Eckstein).

Istennek ez a feltétlen szeretete ezért meghatározó élmény az életemben. Nem kell szeretetre méltónak éreznem magam, hiszen 
Ő mindig is szeretett. Szeretném ma is ezt újra és újra eszembe idézni, és szívből örülni neki.


2013. április 23., kedd

Irgalmas Isten

„Ó, Örökkévaló – imádkozott – , sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted.”

 Jónás könyve 4:2

Jónás, nem éppen a próféták gyöngye, de talán épp ezért tudunk tőle sokat tanulni. Ő az az ember, aki úgy megy életet menteni, hogy közben azon drukkol, hátha lesújt Ninivére Isten ítélete. A történetben nem is Jónás viselkedése a megdöbbentő, hanem Isten kegyelme.

Isten következetes. Szinte szó szerint ismétli meg a korábbi parancsot, ami még a nagy-hal kaland előtt elhangzott. Isten azt mondja: „rendben, felejtsük el ezt a kitérőt, most pedig menj Ninivébe a nagy városba és mondd el nekik üzenetemet.” Elindul Jónás, egy napig gyalogol és hirdetni kezdi: még negyven nap és elpusztul Ninive. A prédikálás hatására megtörténik az a csoda, amire alig lehetett számítani. Az egész város őszinte bűnbánattal fordul az Úrhoz, aki végül „megbánja” tervét, és nem pusztul el Ninive. Nem a pusztítás Isten igazi szándéka, hanem a megtérésre hívás, a megmentés.

Isten jósága „nagyon rosszul esett Jónásnak, és megharagudott”. Nem erre számított, duzzogott. Ismerte Istent, ezért nem akart prédikálni, ellenségei vesztét akarta. Ezért keresett magának egy helyet a város közelében, hogy jól láthassa a város felcsapó lángjait.

Isten kegyelme, és az emberi szív keménysége megdöbbentő. A történetben az utolsó szó Istené. Egy olyan Istené, aki minden áron meg akarja menteni Ninivét és Jónást. Ninive megtér és megmenekül – legalábbis ha csak erre az esetre hagyatkozunk. Jónás engedelmeskedik, de úgy tűnik nem tért meg, és továbbra is haragszik Istenre, a világra, mindenkire.

- A történet vége viszont nyitott. A megtérés és/vagy az engedelmesség nem örök időre szól. A jó hír az, hogy Isten igazságos, Isten következetes. Isten figyelmeztet, mielőtt ítél, és időt ad számunkra. Isten kegyelmes, irgalmas, és meghallja bűnbánó kiáltásunkat.

Lehet, hogy úgy vagyunk itt, mint Jónás – tudjuk mit akar az Úr, de az ellenkezőt tesszük. Lehet, hogy olyanok vagyunk, mint Ninive lakosai, akik „nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között” – nem tudják mi a jó és mi a rossz, nem érzik bűneik súlyát…
Isten hangja mindannyiunkhoz szól, hogy kegyelmet adhasson…
(Reggeli dicséret)

 

2013. április 22., hétfő

Találkozás az igazsággal


A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője.Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele.Jézus így válaszolt neki: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.De hogyan születhetik az ember, ha vén? – kérdezte Nikodémus. – Bemehet-e anyja méhébe még egyszer, hogy megszülessen?Jézus azt felelte: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az.Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: Szükség nektek újonnan születnetek.A szél arra fúj, amerre akar, és hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy. Így van mindenki, aki Lélektől született.Nikodémus megkérdezte: Hogyan lehetséges ez?Jézus így felelt: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket a dolgokat?Bizony, bizony mondom neked, amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, és a mi bizonyságtételünket nem fogadjátok el.Ha a földiekről szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan hisztek majd, ha a mennyeiekről szólok?(János 3:1-12)




Mintha csak jelen lennénk Jézus és Nikodémus ezen éjszakai beszélgetésén! Miközben olvasom, eszembe jutnak az első ilyen „éjszakai beszélgetéseim“ fiatalkorom egyik szünidejéből: Hogy is van ez az egész a vallással? Tényleg igazak ezek a dolgok? Honnan lehetek biztos benne? Nikodémus, a vezető farizeus is biztosat akar tudni. Így válunk fültanúivá a hitünk központi kérdéseit feszegető izgalmas beszélgetésnek: hogyan születhetik az ember újjá? Hogyan üdvözülhetek? Mit tesz a keresztvíz és a Szentlélek? Nikodémus egy bókkal kezdi a beszélgetést, és elismeri, hogy Jézus tanító (2.). Azonban Jézus világossá teszi a számára, hogy Ő több annál: magával Istennel találkozik a személyében Nikodémus. Így a 3. versben Jézus kertelés nélkül a tárgyra is tér, Nikodémus pedig teljes komolysággal továbbkérdez: „Hogyan lehetséges ez?“ Félreérti: mintha az újjászületés valami olyan dolog lenne, amit az embernek magának kell véghezvinnie. Ezt tanulta gyerekkorától kezdve: a megújulás a törvénynek való engedelmesség révén történik meg. Ellenben megszületni nem a mi dolgunk, ehhez nem tudunk semmit hozzátenni. A mi részünk, hogy elfogadjuk ezt, nem mi vagyunk itt az alkotók. Én is elfogadó vagyok, és az is szeretnék maradni.Mennyivel szabadabban tudnék élni, mennyivel nyugodtabban tudnék reagálni, mennyivel derűsebb lehetnék, ha ez lenne alapvetően a hozzáállásom mindenhez? 

Az igazságot, amiről a hit szól, 
csak elfogadni lehet.
EMIL BRUNNER

2013. április 21., vasárnap

A szívek ismerője

Amikor húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, látva a jeleket, amelyeket cselekedett.

Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat,

és nem szorult rá arra, hogy valaki is bizonyságot tegyen neki az emberről, hiszen magától is tudta, mi van az emberben.
 
(János evangéliuma 2:23-25)



Jézus Jeruzsálemben marad, és megtörténik a csoda: sokan hitre jutnak a jelek alapján, amiket látnak. Jézus tehát elérte a célját – vagy mégsem? A 24. vers éppen ezért első látásra furcsának tűnik. Jézus szkeptikus volt? Az emberek hisznek - ezt kívánjuk mi is a gyülekezeteinknek, akkor mit akar még? A folytatásban ezt olvassuk: „Tudta, mi lakik az emberben“ (25. vers). Mit várt Jézus az emberektől? Talán ez arra utal, hogy Jézus többet szeretne, mint a nyilvánvaló csodajelekre épülő hitet. A hitre jutottak közül nem mindenki tartott ki mellette a végsőkig. Jézus tehát olyan hitet akar, amely nem függ a látható jelektől, hanem amely akkor is bízik Benne, amikor nem lát.
Jézus ismeri az emberi szívet. Előtte nem színlelhetünk semmit. Jó dolog ez, vagy azért egy kicsit nyugtalanító is? Az Ószövetség Istent úgy jellemzi, mint a szívek ismerőjét (1 Királyok 8, 39). Jézus átlát a felszínen, és
túllát a nyilvánvaló dolgokon. Ugyanakkor a tekintete nem számonkérő, hanem szerető, elfogadó, és arra hív, hogy mindent vessünk el magunktól, ami Tőle elválaszt. 
 
 
Uram, Hozzád jövök, és úgy
állok eléd, ahogy vagyok.
Mindent, ami nekem fontos,
Eléd teszek. Uram, Hozzád jövök,
és kiöntöm Előtted a szívemet.
Kirakok mindent, ami
megakadályoz abban,
hogy egészen a tied legyek.
ALBERT FREY

2013. április 20., szombat

Ki a meghatározó?

Harmadnapra menyegző volt a galileai Kánában, és ott volt Jézus anyja,
és Jézust is meghívták tanítványaival együtt a menyegzőre.
Amikor elfogyott a bor, Jézus anyja azt mondta neki: Nincs boruk.
Jézus így válaszolt: Asszony, mi közöm van ehhez nekem vagy neked? Még nem jött el az én órám.
Az anyja pedig azt mondta a szolgáknak: Tegyétek meg, amit mond!
Hat kőveder volt ott elhelyezve a zsidók tisztálkodási szokása szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért.
Azt mondta nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. Megtöltötték azokat színültig.
Akkor azt mondta nekik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak! És vittek.
Ahogy megízlelte a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a vizet merítették, szólította a vőlegényt,
és azt mondta neki: Minden ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a silányabbat, te pedig a jó bort mostanáig tartogattad.
Ezt az első jelt a galileai Kánában tette Jézus, így mutatta meg dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
Azután anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és ott maradtak néhány napig.
(János 2:1-12)
 
 
Minden vendéglátó rémálma: Kevés lett! Rosszul mérték fel, hogy mennyi borra van szükség. Mária csupán vendég a lakodalomban, mégis éles szemmel veszi észre a közelgő katasztrófát. Félő, hogy az egész falu előtt felsülnek a vendéglátók. Mélyen meg van győződve róla, hogy Jézus tud segíteni, ezért meg is kéri rá. Bár ez nem kérésnek, hanem inkább felszólításnak hangzik: „Nincs boruk.“
Jézus válasza nem is lehetne udvariatlanabb:
„Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?“ (4.) Vajon mi készteti arra Jézust, hogy úgy beszéljen az anyjával, ahogy én a fiaimtól kikérném magamnak? 
„Még nem jött el az én órám“ – mondja azután Jézus. Tehát a válasz több, mint egy hirtelen odamondás a szokásos leválási folyamat során. 
Jézus nagyon is világossá teszi anyja számára, hogy kire hallgat, hogy kinek van szava az életében. Azon az úton szeretne járni, amelyet Mennyei Atyja mutat számára. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, függetlenné kell válnia az emberektől.
Mit tanulhatok ebből az életemben előforduló döntésekre nézve? Mit figyelhetek meg esetleg a környezetemben élő keresztényeknél is? Vannak egyrészt olyanok, akik azt mondják, hogy ők kizárólag csak közvetlenül csak Jézusra hallgatnak, és alig figyelnek az emberek véleményére. Másrészt pedig vannak olyanok, akik annyira hallgatnak arra, amit mások mondanak, hogy nagyon nehezen találják meg a saját útjukat.
 
Mostanában néha a férjem nekem is ez mondja:
„Vigyázz, mert úgy megnőtt mások véleményére a füled, hogy még a végén rátaposol.“
 
 
Kire hallgatok, amikor arra kerül
a sor? Mi az, ami „oldalba támad-
ja“ a gondolataimat, és eltérít a jó
irányból? Min szeretnék változtatni ezzel
kapcsolatban?
(Lélekfrissítő)

2013. április 19., péntek

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, akik kérnek tőle?!”

(Máté evangéliuma 7. fejezet 11. vers)


Már rég megtanultuk; jobb adni, mint kapni. S ha szeretteinkről van szó ezt nem is kell ismételgetni. Születésnap, névnap, és egyéb ünnep alkalmával képesek vagyunk a fél világot bejárni, hogy a legjobbat, szívüknek legkedvesebbet adjuk.

S mi a helyzet az ellenség megajándékozásával? Hát nekik is adunk, persze, abban nincs köszönet, mint, ahogy az alábbi történet is mondja;

Még a múlt rendszerben történt, a Berlini falnál, hogy Kelet-Berlinből egy teherutónyi szemetet ürítettek át a nyugat-berlini oldalra. Erre válaszul a nyugat berliniek egy teherautónyi élelmiszerkonzervet, gyógyszert és ruhát öntöttek át szépen becsomagolva a kelet-berlini oldalra. A rakomány tetejére pedig annyit írtak: „Mindenki azt adja, amije van!”

Ennek fényében milyen jó lenne először is azon elgondolkodni: hogy minden, az életünk, az erőnk, a környezetünk Istentől kapott ajándék; „Mid van ugyanis, amit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? (1Kor.4:7)

Másodszor, hogy vétkekkel, hitetlenkedéssel és lázadással teli szívünkért cserébe az Atya a számára legdrágábbat mindnyájunkért odaadta, és hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? (Róm.8:32)

Gyere tehát és kérjük együtt ma reggel a Szentlélek ajándékát, mely az áldások személyválogatás nélküli továbbadására buzdít. 


2013. április 18., csütörtök

Kapzsi imádság

Honnan vannak a háborúk és harcok köztetek? Nemde bűnös vágyaitokból származnak, amelyek tagjaitokban vitézkednek? 

Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, és nem nyeritek el, harcoltok és háborúskodtok, és nincs semmitek, mert nem kéritek. 

Kéritek, de nem kapjátok, mert rosszul kéritek, csak azért, hogy élvezeteitekre fordítsátok. 

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok, hogy a világ barátsága ellenségeskedés Istennel? Aki tehát a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz.

(Jakab 4:1-4)
„Drága Uram, segíts, hogy a ma esti bibliaóra jelentsen valamit az embereknek!“ – talán így imádkozunk hangosan. De mit is értünk ez alatt? „Uram, kérlek, ne engedd, hogy
ma este felsüljek igemagyarázat közben.“ Ez valóban olyan imádság, amit Isten nem hallgat meg, mert csupán telhetetlen vágyunkat (ebben az esetben az elismerés
utánit) akarjuk kielégíteni? Ha kéréseinket aszerint értékeljük, hogy mennyire önzőek, akkor valószínűleg nem
kevés imádságunk ebbe a kategóriába esik. Két fontos dolog vált világossá a számomra:
 
1.
A harc valójában bennem kezdődik. Gyakran azon veszem észre magam, hogy sikerült a magamévá tennem a világ állította mércéket, és e követelményeknek meg is akarok felelni. Így viszont óhatatlanul odajutok, hogy az imádságaim önmagam körül forognak - megpróbálom Istent a szekerem
elé fogni, és arra bírni, hogy segítsen. Ezért jó dolog újra és újra megállni egy kicsit, hogy megvizsgáljuk indítékainkat, és kérni Istent, hogy vezessen a helyes úton.
2.
Némely dolgot Isten „csak úgy“ nekünk ajándékozna, ha őszintén Elé tárnánk szívünk kívánságait. Hiszen tudhatjuk, Ő kész adni és ezt szívesen is teszi, mert bőkezű Isten.
(Lélekfrissítő)

2013. április 17., szerda

Bizalmatlanság és kétségek

De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.  

Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.

(Jakab 1:6-8)


El kell ismernem, hogy néha olyannak érzem magam, mint a tenger habja, amit a szél ide s tova hány. Nem mindig olyan
szilárd és biztos a hitem, mint amilyennek azt szeretném.
Megijeszt ennek az Igének az egyértelműsége. Aki kételkedik, az ne is számítson arra, hogy bármit is kap az Úrtól? Akkor most szedjem össze minden erőm, és kényszerítsem ki magamból, hogy bízzam Istenben?
 
Ám hirtelen megértettem valamit: Ha ez valóban úgy van, ahogyan tegnap olvastuk, azaz
 
hogy Isten kész adni és ezt szívesen teszi,
hogy Isten bőkezű,
hogy Isten nem számol utána kicsinyesen,
 
akkor nincs okom arra, hogy ne bízzam Benne! Mert akkor mindenekelőtt az a fontos, hogy jobban megismerjem és megtapasztaljam Őt. 
A bizalmatlanságnak itt nincs helye, hisz ezzel megbántanám Őt. Ugyanakkor igaz az is, hogy Isten azt szeretné, ha teljes szívvel bíznánk benne és szeretnénk Őt. Azt kívánja, hogy biztonságunkat Őnála keressük, és Tőle várjuk, hogy megajándékozzon vele. Ha ilyen hozzáállással imádkozunk, akkor bizonyosan meghallgatja az Úr az imádságunkat. 
 
Drága Mennyei Atyám! Te látod, hogy a hitem néha milyen kicsi, és hogy mennyi kételkedés és bizalmatlanság van a szívemben. Segíts, hogy el tudjam engedni a bizonytalan-ságaimat, tudjak Benned bízni, és hinni, hogy Te valóban jót akarsz nekem.
Ámen.
 

2013. április 15., hétfő

Tanuljunk imádkozni Jakabbal!

Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki. 


 (Jakab 1:1-5)

Fontos döntés előtt állunk mostanában?
Az az érzésünk, hogy Isten megpróbálja a
hitünket? Akkor valószínűleg jó hasznát
vennénk némi bölcsességnek nehézségeink
megoldásához.
A bölcsességnek nincs feltétlenül köze az
IQ-nkhoz. Nem velünk született, és nem
lehet könyvből elsajátítani. Bár a bölcses-
ség részben élettapasztalatainkkal függ
össze, a valódi bölcsesség Isten ajándéka,
amit azoknak ad, akik Őt szeretik és tiszte-
lik. Tisztában volt ezzel Salamon is, amikor
a következőket mondta: „ A bölcsesség
kezdete az Úrnak félelme.“ (Péld 9,10) A
bölcsesség segít ahhoz hozzá, hogy felismer-
jük Isten akaratát, és hogy különbséget
tudjunk tenni jó és rossz között. Kérhetünk
bölcsességet Istentől. Ő kész válaszolni
imádságainkra mindenféle hátsó szándék
nélkül, és anélkül, hogy szemrehányást
tenne. Nem kelletlenül ad, hanem szívesen.
Az sem zavarja, ha újra és újra kérünk
Tőle. Isten HA és DE nélkül ad.
(Lélekfrissítő)