Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. február 28., csütörtök

„Íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dogokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön."

Lukács 1,48b-50



Mária, Jézus anyja tudta, hogy Isten áldásainak kulcsa a hit és az engedelmesség, ezért ő az Isten által készített tervet választotta az életére nézve.
Pásztorként szeretném, hogy Isten megáldja az életedet. Szeretném, ha megáldana téged szellemileg. Szeretném, ha megáldana téged anyagilag. Szeretném, ha megáldaná a karrieredet, a családodat, a kapcsolataidat és az egészségedet. De ha van egy terved az életedre – meg kell, hogy mondjam – magadra vagy utalva.
Isten nem áldja meg a te tervedet. Isten nem azért helyezett a Földre, hogy magadért élj. Egy sokkal nagyobb dologért helyezett téged ide. És mikor az Ő tervét követed az életedben, Ő megáldja azokat.
Mária énekelni tudott Isten tervéről az életében, mert izgatott volt miatta. Még akkor is, ha ez problémákat okozott, az emberek nem értették meg őt, rossz cselekedetekkel vádolták. Mária bízott Istenben. Tudta, hogy Isten megáldja őt, és a jövő nemzedékei emlékezni fognak arra, hogy Isten mit tett rajta keresztül.
Tudod mit? Ugyanez igaz a te életedre is. Amit az életeddel kezdesz, arra nem csak a Földön, de az örökkévalóságban is mindig emlékezni fognak. Az, hogy hogyan szolgálsz és szeretsz másokat Istennek az életedre szabott akaratának megfelelően, egy hagyaték lesz a Földön és az örökkévalóságban.  „Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya” János 12,26
Mondhatta volna Mária, hogy „nem” Isten tervére az életében? Igen. Isten sohasem kényszerít téged arra, hogy az Ő terve szerint élj, mert Ő azt szeretné, ha azt választanád, hogy szereted Őt. Ezért adott neked szabad akaratot, ahelyett, hogy egy bábot csinált volna belőled. Ezért van az, hogy az emberek nagy többségének életéből hiányzik Isten terve. Ők azt választották, hogy a saját útjukon menjenek ahelyett, hogy azt mondták volna, amit Mária „Tégy, amit szeretnél velem, a szolgád vagyok. Elfogadom a Te tervedet az életemre.”
Beszéljünk róla:
  • Hogyan tudod felismerni, hogy mi Isten akarata az életedben? Hogyan tudod megkülönböztetni Isten tervét a tiédtől?
  • Milyen hagyatékot szeretnél a Földön magad után hagyni?
(Daily Hope by Rick Warren)


2013. február 27., szerda

Te vagy az Isten, aki csodát művelsz, megmutattad a néped között a te hatalmadat. Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

(77. Zsoltár 15,21)

A modern élet tempója hatalmas nyomást gyakorol ránk. Bizonyára bennünk, keresztényekben is egyre gyakrabban megfogalmazódik az Isten szabadítása, csodája iránti vágy gondolata.
Az igazi kérdés az, hogy valóban hisszük-e hogy Isten a mindenség alkotója - a mi életünkben is tehet csodát, és át tudjuk-e adni teljes egészében életünket annak az Istennek, aki vezette és vezeti ma is a benne hívő embereket. Történik-e ma is csoda, vagy Isten a XXI. századi keresztények életében nem cselekszik, csak hallgat? A média főleg szenzációkra, nagy és sokakat érintő témákra vadászik és adja közre. Azonban a világban annyi csoda történik, amikről senki sem tud, néha még az érintett maga sem tartja csodásnak tettét vagy a vele történteket. Pedig minden alkalommal, amikor meghaladod saját korlátaidat amikor túllépsz a félelmeiden, amikor a cselekvést választod a visszavonulás helyett - az maga a csoda.
Egészen aprónak tűnő dolgok is csodaértékűek lehetnek, olyanok, amiket senki más nem lát, nem vesz észre rajtad kívül. Például borús kedvvel ébredtél és mégis rá tudsz mosolyogni másokra, vagy ezerszer megbántottak és kinyitod újból és újból a szívedet. Ettől azonban még mindig csoda a csoda! Választhatsz, hiszen van lehetőséged rá, hogyan éled az életed, és nem hiszel a csodákban, de élhetsz úgy, mintha minden egyes perced maga lenne a csoda.
(Áhítatok nőknek)
 

2013. február 26., kedd

Mert aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól.

Példabeszédek 8:35



Keresed égen-földön, keresed akarattal, ésszel, erővel! Keresed a hangzatos helyeken, a tömegbe, keresed az égbe törő hegycsúcsokon, a kopár sziklákon és a mély szakadékokban! Keresed, és észre sem veszed, hogy mindig ott volt előtted, melletted, csupán egy imányi karnyújtásra tőled. Aztán valami összetör, és ott fekszel egyedül, védelem nélkül a földön, a Valaki feléd nyújtja kezét. Valaki, akire mindig is szükséged volt, csak nem tudtad vagy nem merted bevallani. Isten lehajol hozzád, és szívedben lassan újra éled a remény, és most már tudod, mi a kegyelem.
És élsz. Végre először, igazán, teljes szívből élsz. Élsz, mert tudod, ismered, mi az Élet. Nem ez az 50-60-70 vagy ki tudja hány év. Nem az, hogy hány karika van az autód elején, nem a kilences utáni nullák száma a bankszámládon, nem a házad mérete, a diplomáid száma, a ranglétrán elfoglalt helyed. Az élet ennél sokkal többet rejt magában.
Az élet nem a két dátum közti évek száma, amit majd a fejfádra írnak egyszer. Az élet Isten, a vele való kapcsolat, és tényleg örökké tart. Most még küzdened kell, nem tudod, mit hoz a holnap, örömöt vagy még nagyobb keserűséget, de szívedben béke van, mert megtaláltad Őt. Ha holnap nem nyitod fel szemed, ha holnap számodra vége itt mindennek, tudod, hogy akkor sincs vége, mert van feltámadás, van kegyelem.
(Áhítatok nőknek)


IL DIVO: CSODÁLATOS KEGYELEM




Amazing grace! (how sweet the sound)
That saved a wretch like me!
I once was lost, but now I'm found,
Was blind, but now I see.
Csodálatos kegyelem, mily édes a hang,
mely megmentett egy olyan nyomorultat, mint én.
Már elvesztem, de most meglettem;
vak voltam, de most már látok.
'Twas grace that taught my heart to fear,
And grace my fears relieved;
How precious did that grace appear,
The hour I first believed!
A kegyelem tanította szívemet félni,
és a kegyelem könnyített félelmeimen.
Milyen értékesnek tűnt ez a kegyelem
a percben, amikor hinni kezdtem.
Through many dangers, toils and snares,
We have already come;
'Tis grace has brought me safe thus far,
And grace will lead me home.
Sok veszélyen, erőfeszítésen és kelepcén át
már meg is érkeztünk.
A kegyelem hozott ily messze épségben,
és a kegyelem vezet majd haza.
The Lord has promised good to me,
His word my hope secures;
He will my shield and portion be,
As long as life endures.
Az Úr jót ígért nekem,
szava reményem záloga;
pajzsom lesz ő, és az adag,
amíg élek, kitart.
Yes, when this flesh and heart shall fail,
And mortal life shall cease;
I shall possess, within the veil,
A life of joy and peace.
Igen, mikor eme test és szív megáll,
és halandó éltem véget ér;
Magamnak tudhatom, e papi ruha alatt,
az öröm és béke életét.
The earth shall soon dissolve like snow,
The sun forbear to shine;
But God, who call'd me here below,
Will be forever mine.
A föld hamarost elolvad, mint a hó,
A nap sem fog sütni már,
De Isten, ki létrehívott engemet,
Mindörökre megmarad nekem.

2013. február 25., hétfő

Vigasz és menedék

"De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! Bizony elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet."

(Zsoltárok 73, 23-28)

Ezeknek a verseknek az olvasásakor mélyen átérezzük: ez az ember felismerte az életében, mit is jelent Isten közelsége. A megkeseredett kétkedő és vádoló Isten imádójává lett! Az Istent őszintén kereső emberi szív megváltozásának ez a csodája titok. Nem lehet szavakba foglalni, az embernek magának kell átélnie, hogy megérthesse. Nem vallásos érzésekről van itt szó. Amit érzünk, az nem hit, ha azonban hiszünk és bízunk, akkor ez nagyon is előidézhet a lelkünkben erős érzéseket. Az érzés csak reakció, és a legcsekélyebb mértékben sem tud hozzájárulni a hit munkálkodásához.
(Bruno Schwengeler: Ha fáj  szív )

2013. február 24., vasárnap

Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít

Filippi 4:13


Szentséges Úr,
megmutattad nekem a fényt és az életet.
Hatalmasabb vagy minden természeti erőnél.
Hallgasd meg szavaimat, melyek szívből szólnak,
Fogadd el a csendes gondolatokat és érzéseket,
melyeket neked ajánlok.
Tisztítsd meg elmémet a 
felesleges gondolatok zűrzavarától.
Hajolj le hozzám, és emelj fel magadhoz.
Szentelj meg, tégy méltóvá magadhoz.
Segíts, hogy szeretetedről dalolhassak másoknak.
(Ókeresztény imádság)


A reményt választom

Ha baj idején választani lehet a remény 
és a kétségbeesés között,
Uram, én a reményt választom.
Ezzel nem kicsinylem le a
szenvedést, nem űzöm el a gonoszt,
egyszerűen bízom ígéretedben,
hogy mindent megújítasz.




Sötétség virradat előtt

Tanítsd meg nekünk, Istenem,
hogy legmélyebb kétségbeesésünkben vagyunk hozzád legközelebb. Mert ilyenkor képesek vagyunk beismerni, hogy sötétben botorkálunk. Mégis, Te mindvégig ott voltál mellettünk.
Köszönöm állhatatos jelenlétedet.


TEKINTS AZ ÚR JÉZUSRA

Fáradt vagy és megterhelve?
Nem látsz fényt a sötétben?
Ha a Megváltóra tekintesz,
meglátod a világosságot,
és egy bővölködő és szabad
életre lelsz.

Ref:  Tekints az Úr Jézusra
         Nézz az Ő csodálatos arcába
         és a földi dolgok
         jelentőségüket vesztik majd
         az Ő dicsősége és kegyelme fényében.

Halálon át jutott az örök életbe
és mi is követjük Őt,
Így a bűnnek már nem lesz uralma rajtunk
és ezáltal győzedelmeskedhetünk.

Az Ő szavában soha nem kell csalódnod,
hiszen megígérte, ha hiszel benne,
minden jóra fog fordulni
Aztán menj a világhoz, amely haldoklik
Hogy elmond az Ő csodálatos megváltását.

NEKÜNK AZ ÚRRA KELL SZEGEZNI TEKINTETÜNKET, AKI VEZET BENNÜNKET, ÉS AKI A HITÜNKET TELJESSÉ TESZI.

(Zsidókhoz írt levél 12:2 ) (Az angol fordítás szerint)

2013. február 23., szombat

A ceruza...

A gyermek nézte a nagyapját amint levelet ír. Egy adott pillanatban megkérdezte tőle:
- Olyan mesét írsz, ami velünk megtörtént? Vagy talán egy rólam szóló történetet írsz?
Nagyapja, félbe hagyta az írást és mosolyogva ezt mondta unokájának:
- Igaz, rólad írok. Azonban a szavaknál fontosabb a ceruza amivel írok. Szeretném, ha ilyen lennél te is amikor megnősz.

A gyermek értetlenkedve nézte a ceruzát, mivel semmi különöset nem látott rajta.
- De ez olyan mint az összes többi ceruza, amit életemben láttam!
- Minden attól függ, hogyan nézed a dolgokat. A ceruzának öt értéke van, amit ha sikerül megtartanunk, olyan emberré válunk, aki egész életében békében fog élni a világgal.

Első érték: Tehetsz nagy dolgokat, de soha nem feledd, hogy létezik, egy lépteinket vezető Kéz. Ezt a kezet Istennek nevezzük és Ő vezet mindig kívánsága szerint minket.

A második érték: Időnként abba kell hagynom az írást, hogy meghegyezzem a ceruzát. Ez kevés fájdalmat okoz a ceruzának, azonban végül élesebb lesz. Tehát el kell tudnod viselni a fájdalmakat, mivel ezek tesznek jobbá téged.

A harmadik érték: A ceruza megengedi nekünk a radír használatát, hogy kitörüljük azt ami téves. Meg kell értened azt, hogy kijavítani egy dolgot, nem jelent feltétlenül rosszat, a legfontosabb az, hogy megmaradjunk az igaz/egyenes úton.

A negyedik érték:
A ceruzának nem a fája vagy külső formája a fontos, hanem a benne lévő grafit. Ugyanígy gondozd azt ami benned történik.


És végül, az ötödik érték: mindig nyomot hagy.
Neked is tudnod kell, hogy bármit teszel is életedben, nyomokat fog hagyni, ezért meg kell próbálnod minden tettedet tudatosítani.
/Paulo Coelho/


"De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és képességet adott nekünk arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.”

1 János 5,20


Eltévedve bolyongunk sokszor a világban. Ahány kultúra, ahány nép, ahány rokonság, ahány család, sőt ahány ember annyi értékrend. Ennyire elindividualizálódott közösségben élünk, főleg a nyugat diktálta országokban. Így a jó és rossz közötti különbségtételünk is azon alapszik, hogy nekem mi a jó, mi a rossz. Persze ez a nekem lehet tágabb értelmű. Belefér mindaz, aki és ami hozzám közel áll, de a lényeg a saját értékrend. Nem csoda hát az sem, hogy soha nem létezett annyi konfliktus a földön mint napjainkban, és az egyik legmenőbb  foglalkozás a mediátoré, aki két vitatkozó fél között közvetít, hogy sikeresen megoldják gondjaikat. Mennyi fájdalom, szenvedés, negatív érzés gyökere rejlik az összeférhetetlen érdekellentétekben, amit nem akarunk feladni!

De Jézus eljött a földre és megmutatta, hogy mi a jó és mi a rossz valójában. Eljött közénk, hogy helyrehozza szétesett életünket. Megbocsátó szeretetével összegyűjtötte darabjait, lemondó, önfeláldozó szeretetével megtanított bennünket arra, hogyan élhetünk az igazságban, mások és önmagunk javára.


2013. február 22., péntek

„Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki a kicsiben hűtlen, az hűtlen a nagyban is.”

Lukács 16:10.


Az értelmező szótár szerint:
Hű = kitartóan megbízható személy, aki nem hagyja cserben a másikat.
Hűtlen, aki megszegi az adott szavát, felelős közösségét a vele érzelmileg közeli kapcsolatban álló személlyel, közösséggel vagy dologgal, amihez vállalt kötelezettségei kötik; ígéretét meg nem tartó; a rábízott dolgokat elhanyagoló, vagy magának eltulajdonító.

Túrmezei Erzsébet gyönyörű versét szeretném ma megosztani veled, aki az Isten iránti hűségét és elkötelezettségét így fogalmazta meg:

Túrmezei Erzsébet

Ma!

Holnap talán az ajkam néma.
Hogy ne maradjak
szerető szóval
senki adósa;
úgy szóljak még ma.
Holnap talán merev a lábam.
Segíts, Megváltóm,
hűséges szívvel
szüntelen veled
járni a mában.
Holnap talán karom se mozdul.
Ma szent örömmel
úgy tegye dolgát,
mint a Te szolgád
itt s a síron túl.
Holnap tán a szívem is hallgat.
De ma hirdesse
minden verése:
Áldom, Megváltóm,
mentő hatalmad.
A tegnapot befödte véred.
Tied a holnap.
Nekem csak mám van.
Segíts hűséggel
ebben a mában szolgálni néked
!




2013. február 21., csütörtök

Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy...mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek.

Ézsaiás 43:1,4

Aki Krisztushoz tartozik, és a Jézus Krisztusba vetett hit által megtapasztalta bűne bocsánatát, az tudhatja, hogy ő Isten szemében értékes. Nem azért, mert bármi értékes van benne, hanem egyedül azért, mert az Úr az életét adta érte.
Milyen vigasztaló a fenti ige és milyen kiváltságos helyzetük van Isten gyermekeinek Őelőtte!

Újra meg újra szem előtt kell tartanunk, hogy nem a képességeinktől vagy a sikereinktől függ az értékünk. Értékességünk egyedül Krisztusban rejlik. Tőle elszakítva mit sem érnek az indítékaink és tetteink, hiszen természetünktől fogva bűnösök vagyunk. De Ő, aki minket megvásárolt, dicsőségessé tett bennünket önmagában. Egyedül Őt illeti hát dicséretünk.

Ez az, amit tovább szabad mondanunk, hogy emberek kiszabaduljanak a féltékenység és irigység rabságából. Isten előtt nincs különbség. Isten szemében mindenki bűnös - és egyidejűleg páratlan teremtmény. Ő tudatosan ajándékozott nekünk különböző adottságokat. Nem vagyunk egyformák, csupán egyforma értékűek.

A különböző személyiségű emberek különbözőképpen fejlődnek. Milyen felszabadító dolog tudnunk, hogy Isten használni szeretne bennünket - azokkal az ajándékainkkal, amelyekkel Ő felruházott bennünket, és azon a helyen, amelyet a számunkra kijelölt. Ha az Ő tervén belül mozgunk, akkor nem kell örökösen átkukucskálnunk a kerítésen a szomszéd kertjébe, és nem kell azt feltételeznünk, hogy ott zöldebb a fű.

(Bruno Schwengeler: Ha fáj a szív)

2013. február 20., szerda

„Jobb a béketűrő, mint a harcias hős, a magán uralkodó, mint aki elfoglal egy várost”

Példabeszédek könyve 16,32 


Miért nehéz magunkon uralkodni és béketűrőnek lenni?

Prédikálni készültem, és reggel, amikor lementem az utcán álló autómhoz, és az autó nem állt ott a ház előtt, ahová előző este leparkoltam. Világossá vált előttem, hogy ellopták. Imádkozva indultam el, tele voltam békességgel. Isten szeretetéről akartam prédikálni, most pedig itt állok a ház előtt, dühösen, tele voltam haraggal.
Uram mérges vagyok” – mondtam. „Te tudod, hogy nekem most milyen fontos lenne elmennem. A Te munkádat végzem.”

Bejelentettem a lopást a rendőrségen. Nem sok nyom maradt a tolvajok után. „Miért velem történik ez? Miért éppen most?” – Jöttek a kérdések.
Délután jelentkeztek a rendőrségről, hogy megtalálták az autómat. Fiatalok lopták el, addig mentek vele, míg volt benne benzin, aztán összevagdosták az üléseket, a vezetékeket kitépték a műszerfalból és tüzet raktak alatta, de nem sikerült felgyújtaniuk.

 „Uram, ez nem lehet igaz, szükségem van az autóra” – mondtam.
Te tudod, hogy ezeket a gyerekeket is szeretem – jött a válasz.
Igen tudom, de most nem akarok tudni róla!”  
Aztán az Úr rámutatott, hogy ezek a fiatalok azért lopták el az autómat, mert nem tudják, hogy az Isten mennyire szereti őket. Ezért durvák, erőszakosak, buliznak és lopnak.

Aztán tovább tanított engem. „Te most találkoztál velük először, de gondolj a szüleikre. Neked is van három gyereked. Te áldott vagy, mert ismersz engem és tudod, hogy szeretlek. Te ebben az én szeretetemben tudod nevelni a gyerekeidet. 

Ahogyan egyre jobban tudtam Isten szeretetére gondolni, annál inkább elszállt a haragom a tolvaj fiatalok iránt.

Kedves olvasó, amikor haragos vagy az ördög azt szeretné, hogy arra gondolj, amit a másik ember tett ellened, Isten pedig azt szeretné, hogy arra összpontosíts, amit Ő tett érted a Golgotán.

Ma táplálkozz az Ő szeretetéből és hagyd, hogy minden keserű helyzetet édesre változtasson.

Üzenem;
Vedd magadra a türelemnek
Rozsdás bilincsét
S ha talán rossz a zár,
Várj, míg megigazíthatom.
” 
Ady Endre

2013. február 19., kedd

„Isten szeretett gyermekei vagytok, ezért őt utánozzátok. Akármit csináltok, isteni szeretetben tegyétek! Éljetek úgy, ahogyan a Krisztus szeretett bennünket, és feláldozta magát értünk! Ez kedves volt Istennek, mint az illatos füstölő-áldozat.” (Egyszerű fordítás)


Efézusbeliekhez írt levél 5:2


Az úgynevezett Krisztus-követők, vagyis „keresztények” nem mindig úgy élnek, ahogy az a nevükhöz „illene”. Pál éppen ezért azt mondja, ha Isten gyermekeinek mondjuk magunkat, akkor őt kövessük, őt utánozzuk.

Talán találkoztál már olyan karkötővel, vagy egyéb keresztény „kellékkel”, amelyen ott van az angol rövidítése annak a kérdésnek, hogy „Mit tenne Jézus?” (WWJD) A kérdés, és a válasz nem is olyan egyszerű. Jézus nem ad minden élethelyzetre utasítást. A mai kor kihívásai, kísértései sokkal változatosabbak, mint, Jézus idejében. Nekünk pedig, ha Krisztust akarjuk követni, naponta döntenünk kell, arról, hogy hogyan szolgálhatjuk őt helyesen.

Már önmagában az a tény is bátorító, ha feltesszük a kérdést: mit tenne Jézus? Hogyan reagálna, hogyan szólna, hogyan fejezné ki szeretetét…
Ahhoz, hogy a Krisztus-i szeretetben járhassunk, először is meg kell ismernünk az Ő szeretetét. Töltsünk vele időt, olvassunk, beszélgessünk róla.

A követésének másik fontos eleme pedig az az önfeláldozás, amit Jézusnál is láthattunk. A szeretetét nem korlátozta, nem kereste a maga hasznát…


Ez a szeretet nincs meg bennünk önmagunktól. A Szentlélek által újonnan született ember viszont megtermi ennek gyümölcseit. Hívjuk hát ma is Isten Lelkét, hogy töltsön be Krisztus szeretetével, hogy úgy lássanak bennünket, mint az Ő gyermekeit.

2013. február 18., hétfő

„Legyen gondod önmagadra és a tanításra, maradj meg ezek mellett, mert ha így cselekszel, megmented magadat is, hallgatóidat is.”

Pál első levele Timóteushoz 4:16


Mikor volt utoljára, hogy a saját lelkedért tettél valamit? Nem a házadért, a pénztárcádért, a megélhetésedért, a családért, a gyerekért, a főnökért, a munkahelyért, a lakóközösségért... Mikor volt utoljára, hogy időt szántál lelked ápolására, hogy átgondoltad azt, amit hiszel, beszéltél őszintén azzal, Akiben hiszel, és megvizsgáltad azt az utat, amelyen jársz?

Tudom, hogy sok a munkád, sok az elvárás, aminek meg kell felelned, hiszen felnőtt vagy, felelősségteljes szülő, vezető, becsületes dolgozó, hűséges gyermek, áldozatos tanítvány, de az életben nemcsak a másokkal való kapcsolat, hanem az önmagunkkal alkotott is benne rejlik. Az élet nemcsak arról szól, hogyan tudsz kommunikálni másokkal, hogyan tudsz tenni és lenni másokért, hanem arról is, önmagaddal hogy boldogulsz. Isten szeretné, ha jól működő kapcsolatod lenne Vele, a másikkal, a környezeteddel, de ugyanakkor saját magaddal is. 

Ma reggel, kérlek, gondold végig az életedet ebből a szempontból! Mennyire tudod elfogadni, netalán szeretni azt a személyt, aki a tükörből néz vissza rád? Meg tudsz-e neki bocsátani, ha valami őrültséget követett el? Meglátod-e valaha is az igazi értékét, és nemcsak azt, amit mások állítanak róla? 
A sok kötelesség mellett magadra, a személyes életedre is kell, hogy szakíts az idődből. Arra, hogy békébe kerülj a tükörből néha üresen rád néző szempárral, és ez nem mehet Isten nélkül. Csak Ő tud harmóniát hozni életedbe, csak Ő tudja elvenni a kóros lelkiismeret-furdalást, az önértékelési problémákat, a torz énképet. 

Engedd, hogy belépjen életedbe, és rendet teremtsen az összevisszaság és káosz helyén! Engedd, hogy bemutassa, ha kell századszorra is, hogy milyen értékes vagy neki, és ezzel formálja az önmagadról alkotott nézetet. Ne feledd, Isten nem egy utolsó senkiért, egy félresikerült találmányért adta oda életét, hanem érted, a megismételhetetlen, valódi alkotásért. Élj ennek az értékelésnek tudatában, és indulj neki egy bátor mosollyal az előtted álló hétnek! 


2013. február 17., vasárnap

Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek.

Ezékiel 36:26

Szinte hetenként hallunk a híradásokban arról, hogy embereknek új szervre, többnyire szívre van szükségük. Gyakran azt is elmondják a híradások, hogy amennyiben egy bizonyos időn belül ez nem megoldható, akkor a beteg meg fog halni. Az igazán szívszorító az, amikor gyermekekről van szó. Ha elgondolkodunk, rádöbbenünk arra, hogy a emberek esetében a "csere" csak akkor oldható meg, ha valaki meghal. Ezékiel könyvében Isten is beszél a szívátültetésről.

Az Úr kiválasztotta Izraelt egy feladatra, de nem tettek eleget a megbízásnak. Mi végezzük azt a feladatot, amit az Úr elvár tőlünk? Olyan jól elvagyunk az Úrral, a többi ember pedig nem érdekel? Az Úr kész cselekedni értünk. Szívátültetést végez. Az érzéketlen kőszív helyett ad egy érző, másokért élő hússzívet. Hogyan? "Az én lelkemet adom belétek."- mondja. Ezt a cserét mi magunk nem tudjuk elvégezni, csak az Ő lelke képes rá. Nem magunktól, hanem hit által lehet a miénk. Csak így tudunk az Ő parancsolataiban járni, a törvényt megőrizni és betölteni. A törvény betöltése a szeretet. A szeretet pedig csak  a másik emberrel való kapcsolatomban tudom megélni.

Ha szeretem, akkor mindent megteszek azért, hogy ő is megismerje a szeretet forrását, Istent és ő is új szívet kapjon. Így induljunk a mai napnak! Kérjük segítségét, hogy a mai nap Isten Lelke cselekedjen bennünk. Hadd legyünk az Ő eszköze, hogy meglássuk azt az embert, aki Isten szeretete után vágyik. Uram, adj hússzívet, hogy új életem legyen!


2013. február 16., szombat

„Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.”

Példabeszédek 26,12


„Ez az én életem. Azt teszek, amit én akarok és úgy, ahogy én akarom. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak!”
Ismerősek ezek a szavak? Kimondtad már valaha? Nem baj, ha igen. Mindannyian éreztük már és gondoltuk is mindezt. Főleg azért, mert a magunk urai akartunk lenni, vagy csak nem akartuk ugyanazokat a kudarcokat átélni, mint az előttünk járók. Így hát kialakítottuk a saját stílusunkat, filozófiánkat, életünket. Ki mennyit tanult, ki mennyit tapasztalt, ki milyen bölcsességre tett szert az életében, ahhoz képest működik is mindez többé-kevésbé.

„Az okos ember a másik kárából is tanul, míg a buta a magáéból sem.”
Ez is ismerős? Hát persze, szüleink bölcsessége ez, amivel megpróbáltak rávenni bennünket arra, hogy helyesen cselekedjünk. De valójában azt tanultuk meg belőle, hogy mérjük magunkat mindig másokhoz. Mert ha tanultunk azok hibáiból, ők pedig nem, akkor máris okosabbak vagyunk náluk. A másiknál jobb azonban nem mindig jó is. A másiknál többet tudó sem mindig valóban bölcs. És mi van akkor, ha az általunk elsajátítottnak vélt lecke egy jóval későbbi próbán visszatér és belebukunk? Miért van az, hogy sokszor akaratunk ellenére, ugyanazokat a hibákat vétjük, mint eleink?

„Én jobban tudom…” – mondjuk hangosan, vagy csak gondolatban. Ezzel a mondattal lezárjuk minden befolyás előtt az ajtót, többé nem vagyunk meggyőzhetőek, a döntés megszületett, minden véglegessé vált. Ha hiba, a miénk; és büszkén vagy nyögve, de próbáljuk viselni következményeit. Az erős sem bírja azonban örökké, az állandó panasz szava elűzi tőlünk az embereket és még sorolhatnánk, milyen következményei vannak annak, ha valóban egyedül csak mi irányítunk.

A bölcs ember tudja saját határait. Nem méri magát másokhoz, megőrzi képességét arra, hogy még öregen is tanuljon bárkitől. Tudja azt is, hogy az igazi bölcsesség nem az övé, hanem az az Úr félelmével kezdődik (Példabeszédek 9,10)…



2013. február 15., péntek

A legrövidebb ima...

Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle Sebészeti műtéttant.
Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad és mit nem.
Érdekesek a tájanatómiai atlaszok. Az artériák pirosak, a vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek.
Ráadásul mindegyikhez egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát persze, így könnyű! - s majdnem nevetek. A valóság egészen más.
Az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem nyújt.
Egyedül az anesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi, hogy működésre kész.
Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul megszólal: -Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
-Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
-Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen. - Domine!   Ámen! - mondja e két szót.
-Csak ennyi? - kérdezem meglepetten.
-Csak ennyi. - Uram! ... Úgy legyen! - Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék. Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel. Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben, mint korábban.
-Lehet még egy kérésem?
-Igen, természetesen. -de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce. Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
-Szeretném elénekelni a legszebb énekünket, ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
-Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
-Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be: - Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleibe mikor jutok, élő Isten?
Mély sóhajjal álomba merült a néni.
-Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
-Ha Isten velünk...Kezdhetjük!...




2013. február 14., csütörtök

Kijönni a gödörből





Az Úr felszólít minden csüggedőt, hogy álljon be a harcba, és haladjon előre hitben. Az ördög nem akar mást, mint megtartani bennünket a csüggedésben, mert ilyenkor használhatatlanok vagyunk a szolgálatban. Hogyan juthatunk ki az elkedvetlenedés gödréből?

1., Tedd fel magadnak a kérdést, hogy mit akar mondani neked Isten ebben a helyzetben. „Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok Isten.”
2., Mondj nemet az önsajnálatra.
3., Idézd fel emlékezetedben mi minden jót kaptál és tapasztaltál meg az adott napon.
4., Próbáld meg beleérezni magad annak helyzetébe aki miatt el vagy csüggedve.
5., Bocsáss meg.
6., Ne foglalkozz folyton az elszenvedett sérelmekkel. Sokkal inkább adj hálát Istennek, és dicsőítsed Őt !
7., Foglalkozz Isten Igéjével. Imádkozz azokért akik miatt el vagy csüggedve- ettől elillan a harag és a keserűség.




A szabadulás ösvénye

Amikor úgy érzed, az életed olyan, mint egy szűk, ablaktalan szoba, és a négy fala egyre összébb nyom, Isten Igéjén keresztül ablakot nyithatsz a szabadság felé.

Ahogy olvasod és elmélkedsz az Ige fölött, hiszel ígéreteimben és alkalmazod azokat az adott helyzetre, ajtót nyitsz a lélekvilágra ahol csodálatos dolgok várnak rád. A szeretetem meleg napsugara feloldja a feszültséget. Mint egy szippantás a friss levegőből, Lelkem simogató fuvallata kitisztítja a gondolataidat. Az igazság kristálytiszta folyama és a bölcsesség forrása felfrissíti a lelkedet és az elmédet. Új távlatok nyílnak meg előtted. A dolgokat mennyei szemszögből fogod látni, és izgatottan szemléled majd az új lehetőségeket, az előtted álló kihívásokat. Hited megújul, és újra fellelkesülsz. A nyomasztó érzés helyet cserél a jókedvvel, és visszatér az életkedved. „A beszédek, amelyeket Én mondtam nektek: lélek és élet.” (Ján. 6:63)

Váljon szokásoddá, hogy az Igéhez fordulsz amikor ilyen helyzetben vagy, és az Igém szabaddá tesz. (Ján. 8:31,32)


Jézustól szeretettel - A nehéz időkre


2013. február 13., szerda

Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt.

(Példabeszédek 11:17)



A mai bibliai tanács a másokhoz való viszonyulásunk következményeit fogalmazza meg. Aki másokhoz kegyetlen, aki másokat semmibe vesz, nemcsak embertársainak árt, hanem végső soron saját magának is. Aki pedig a szeretet embere, vagyis a szívében lévő szeretetet másokkal megosztani igyekszik, az nemcsak felebarátaival, hanem önmagával is jót tesz. Aki mást felüdít, maga is felüdül – ennek igazsága lesz igazzá a szeretet-osztó ember életében. Légy ilyen, és jót teszel sokaknak, köztük akaratlanul önmagadnak is!




"Egyes meglévő testrészeinket a születés előtt nem használtuk.
 Orrunk nőtt, de nem lélegeztünk. 
Kialakult a szemünk, de láttunk-e? 
Édesanyánk pocakjában nem volt szerepe nyelvünknek, 
lábujjaink körmének és hajzatunknak. 
De ugye most örülünk a meglétüknek?
A földi élet egyes fejezetei éppolyan fölöslegesnek tűnnek, 
mint a magzat orrlyukai. 
Szenvedés, magány, betegség, holokauszt, 
mártírhalál, monszunok. 
Ha feltételezzük, hogy ez a világ 
csak a sír előtti boldogság miatt létezik, 
ezek a szörnyűségek megcáfolják a feltevésünket. 
Ám mi van akkor, ha ez a föld az anyaméh? 
Lehetséges-e, hogy ezek a kihívások 
- bármilyen súlyosak is legyenek - 
a jövendő világra készítenek fel 
és teszek alkalmassá minket?"
Max Lucado: Félelem nélkül

2013. február 12., kedd

„A szeretet képmutatás nélkül való legyen… Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.”

Róma 12:9,10


Gondolod, hogy igen közeli barát ne értsen egyet egymással és ugyanarról a kérdésről teljesen ellentétes nézeteket tartsanak fenn? Két szoros közösségben élő család lehet egy vitahelyzet teljesen és abszolút ellentétes oldalán még akkor is, amikor mindeddig olyan szoros közösségben voltak egymással. Úgy gondolom, sőt valójában tudom is, hogy igen, lehetnek, és amikor ez bekövetkezik, mindkét oldal a saját szemszögéből látja a dolgokat vagy fehérnek, vagy feketének, vagy jónak, vagy rossznak. Nézeteiket tekintve mindketten becsületesek és őszinték, és mégis csodálkozunk, hogy a másik miért nem képes úgy látni, ahogy ők.
Volt valaha efféle tapasztalatunk? Közületek, akik e szavakat olvassátok – hányan érzitek úgy, hogy egy barát, egy szülő, vagy egy hitves félreértett? Biztos vagyok benne, hogy a válasz igen. Ahogy prédikáltam szerte a világon, számtalan embertömegnek tettem fel ezt a kérdést és a válaszadáskor majdnem minden kéz felemelkedett. Igen határozottan meg tudom erősíteni, hogy igen-igen sok nézeteltérés, félreértés van közöttünk, keresztények között.
Amikor arra vágyakozunk, hogy keressük az Istent és egyek akarunk lenni Vele, sokszor megbántjuk és megsebezzük egymást. Én megtettem és tudom, hogy te is. Ha nem tanuljuk meg meghallani azt, amit a másik mond figyelő szívvel és nem csupán figyelő füllel, ezután is jó szándéktól vezérelve megyünk előre és elidegenítjük őket magunktól, mert nem hallgatunk az emberi szív kérlelésére, hogy értsük meg őt. Hogyan válaszolhatunk erre az esdeklésre: „Kérlek, érts meg engem”? Fedezzük fel együtt magát a kérdést.
Ef, 4:1-3 azt mondja: „Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívásotokhoz, mellyel elhívattatok, teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.” „Teljes alázatossággal és szelídséggel” – mondja Isten. Tehát, amikor összegyülekezünk és felvetődik egy kérdés, amiben nem vagyunk teljes egyetértésben, nem mehetek oda hozzád némi alázatossággal és szelídséggel. Nem! Csak teljes alázatossággal és szelídséggel. Más szóval, úgy kell odamennem a másikhoz, hogy a saját akaratom halott és csak azért élek, hogy teljesítsem az Isten akaratát. Nem az a feladatom, hogy helyreigazítsalak, hanem, hogy megértselek.
(Jim Hohnberger: Lásd meg az embert)


Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.



2013. február 11., hétfő

Éjfélkor fölkelek, hogy hálát adjak neked igazságos döntéseidért. Barátja vagyok mindazoknak, akik istenfélők, és megtartják utasításaidat.

Zsoltár 119:62,63


Uram, időnként jólesik egyedül lenni Veled,
hogy az életemen elmélkedjem,
hogy újra belássam, mekkora szükségem van Rád
s a gondviselésedre,
s hogy csak hallgassam a szívdobogásodat.
Csendben kell lennem, 
mert a csendben Rád találok.
Máskor annak van itt az ideje,
hogy belevessem magam a társasági életbe,
hogy eleven kötelék fűzzön
a körülöttem élőkhöz,
hogy érezzem, mire van szükségük,
s hogy megosszam velük saját szükségleteimet.
Ilyenkor társakra van szükségem,
mert a közösségben is Rád találok.


2013. február 10., vasárnap

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van, ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.

János 14:1-3


A tudat, hogy Benned van igaz otthonom, vigaszt nyújt egy olyan világban, melyben nincsenek garanciák, és semmi sem állandó. Bárhol is legyek fizikailag, érzelmileg vagy lelkileg, Uram, mindig visszatérhetek hozzád, s Te örömmel fogadsz, éreztetve, hogy fontos vagyok számodra. Ha Te nem lennél, időnként hajléktalannak érezném magam. Köszönöm, hogy örök hajlékom vagy!

2013. február 9., szombat

A boldogságbolt...

Valójában egy antikváriumot kerestem, a budai Öreg utcában, amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe, fekete alapon sárgult betűk hirdették: „BOLDOGSÁGBOLT”. Alatta egy kartonpapíron régies írással: „Átalakulás miatt VÉGKIÁRUSÍTÁS”. Ejha, gondoltam magamban, ezt meg kell próbálnom, egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem. Bent az üzlet tulajdonosa, ránézésre egy legalább kétszáz éves örmény, olyan ruházatban, ami már a millennium idején is avíttnak számított volna épp egy öregedés határán álló nővel tárgyalt, de udvariasan köszöntött, majd így szólt:
- Kérem, nézzen körül, amíg a nagyságos asszonnyal tárgyalok, nézzen körül, hátha talál valami boldogságot, ami a tetszésére talál…
Körbenéztem. Mindenfele könyvespolcok, tematikusan rendezve: „szerelem”, „család”, „siker”, „gazdagság”, „lelki béke”, „extrém kívánságok”… A polcokon mint könyvek az egyes boldogságok. Azonban nem bírtam ellenállni a kíváncsiságnak és inkább (bevallom, tapintatlanul) a boltosék beszélgetését hallgattam ki.
- Drága nagyságos asszonyom, már hogy ne lenne nagy szerelem? Mindent elsöprő, lángoló, őrült megfelel?
- Igen, azt hiszem, igen.
- Kiváló minőségű, első osztályú áru, Kleopátra is ebből rendelt anno… de meg kell jegyeznem, nem olcsó ez kérem. No lássuk csak: egy úriember, fiatalabbat, vagy idősebbet szeretne?
- Kicsit fiatalabbat, nem sokkal…
- Rendben. Szenvedély minden mennyiségben, ön is szeretne megfiatalodni benne, mások számára is észrevehetően?
- Természetesen.
- Egy pillanat. Az annyi mint: a három gyerekét elveszíti, item a férjét… Az anyagi biztonság továbbá 30 percenttel visszaesik. Csomagolhatom?
- Nem… azt hiszem, ez túl drága. Valami mást nem tud ajánlani? Esetleg valami boldogságot a házasságban?
- Természetesen, nagyságos asszonyom… Egy pillanat. – közben a „házasság” feliratú polcon matatott egy kicsit. – Ez azt hiszem megfelelő lesz: Bensőséges szeretet a házastárssal. Azt hiszem, ez megfelelő lesz önnek. 
- Ez jól hangzik. Ennek mi az ára?
- Kérem, ez magasabb árfekvésű, de higgye el, megéri. Végre kell hajtania egy lelki megújulást és fel kell hagynia a kacérkodásokkal. 
- Valami olcsóbb nincsen esetleg?
- Dehogynem, ahogy a kedves vevő parancsolja. Esetleg csomagolhatok egy kis csípős nyelvet?
- Ez pontosan mit jelent?
- Kiváló pletykálkodási képességet. Bárkiről bármit el tud hitetni, bármilyen rosszindulatú dolgot. 
- Hát nem is tudom… Azt hiszem, ez jó lesz. Mi az ára?
- Igazán nem sok: nem lesznek barátai. 
- Valóban. Kérem.
- Parancsoljon nagyságos asszonyom, kezeit csókolom. – Miután kilépett a nő az ajtón hozzám fordult: - Sikerült már választania? Ajánlhatok valamit, vagy esetleg még nézelődne?
Szerencsére ebben a pillanatban egy újabb férfi lépett be a boltba.
- Egy kicsit még nézelődnék.
- Ha megengedi, addig kiszolgálom a másik vevőt is. 
- Csak tessék.
Az új vevő rögtön a tárgyra tért:
- Karriert szeretnék.
- Természetesen. Nemzetközi cégnél igazgatói állás megfelelő lenne?
- Igen, mindenképp. Mi lenne az ára?
- No, nézzük csak… A családi életét fel kell adnia, item egy kis gyomorfekély. 
- Nem is tudom. A családi élet elég nagy ár. Tudna még valamit ajánlani hozzá?
- Természetesen. Egy szívinfarktusért két szabados titkárnőt tudok szállítani. Ez kb. mínusz öt életévet jelent. Csomagolhatom?
- Egyszerre a kettő vagy egymás után?
- Külön-külön. Ha egyszerre kívánja, akkor az összesen… egy pillanat… igen, az mínusz nyolc életév.
- Meggondolhatom? Holnap visszajönnék?
- Sajnos üzletpolitikánk ezt nem teszi lehetővé. Ebbe az üzletbe mindenki csak egyszer léphet be, utána hiába jön vissza, már nem találja a bejáratot.
- Akkor kérem.
- Parancsoljon. – Mikor kettesben maradtunk, az öreg örmény hozzám fordult: - Sikerült választania?
- Nem is tudom… 
- Hajaj… - sóhajtott fel – tudja, hogy ez a leggyakoribb mondat, amit ebben a szakmában hallok? ’Nem tudom!’ Ma már senki sem tudja, hogy mit akar. Bezzeg régen! Emlékszem, jött egy Júlia nevű úrilány, ő tudta, mit akar: életfogytig tartó szerelmet! És szó nélkül kifizetett érte vagy harminc életévet. Aztán itt volt Giacomo, az a velencei kispap, aki azt kérte, hogy neki legyen a legtöbb erotikus kalandja a világon. Örömmel lemondott cserébe a szerelemről. Biztos halott már róla, Casanova néven lett híres. Vagy emlékszem arra a cingár fiatalemberre, Sanyira, aki azt kérte, hogy híres költő legyen és egy szabad hazában akar meghalni. Örömmel vállalta, ha ezen kívül semmi sem sikerül neki az életben. 
Ma már mindenki csak kicsinyes kívánságokkal érkezik. Szerelem, szex, pénz… És azok azoknak is sokallják az árát, pedig higgye el, a piacon mi vagyunk a legolcsóbbak. Nagy cég, nagy múlt, kicsiny árak, ez az üzletpolitikánk…
Kicsit zavartan sütöttem le a szememet, megpróbáltam félrevinni a témát.
- Extrém kívánságokat is tudna teljesíteni?
- Természetesen!
- Mondjuk, ha világuralmat szeretnék kérni?
- Legnagyobb sajnálatomra, abból a gyártó már nem vállal újabb példányt. Tudja, az utolsó darabot egy vékony, bajszos fiatalember vitte el, aki eredetileg Wagner kéziratokat keresett, meg festészeti albumokat… 
- Neki milyen árat kellett fizetnie?
- Mindent, amit létrehozott élete folyamán, saját magának kellett elpusztítania, addig nem hallhatott meg. Bonus megkapta, hogy ellenséges fegyver nem fogta.
Talált már valami, Uram?
- Bevallom, kicsit szemezgettem az „irodalmi Nobel-díj” feliratú csomaggal…
- Kiváló választás, Imre bátyám is ugyanebből a típusból rendelt. 
- Azt hiszem, én is csak azt mondom, amit a vevői többsége: nem is tudom. Azt hiszem, a boldogságot inkább saját magam szeretném megtalálni és nem tudni, milyen árat kell fizetnem érte. 
- Tudja mit? Ön ma az utolsó vevőm. Megkapja bonus, amit szeretne. 
- Azt hiszem, egy csésze kávét szeretnék. 
- Csak egyetlen csésze kávét?
- Igen. Azt szeretném, ha egész életemben minden nap tudnék örülni a sors olyan apró ajándékainak, mint egy csésze kávé. Ha mindig lenne a közelemben valaki, akivel együtt tudom élvezni a frissen főtt kávé zamatát. Nem kell több: minden napra egy apró öröm és az, hogy felismerjem és örülni tudjak ennek. 
- Jól meggondolta?
- Igen, tudom, nem nagy boldogság, de legalább biztos. 
- Bölcs választás, ha szabad megjegyeznem. A kicsiny dolgok öröme… régen elfelejtett boldogság. Máris csomagolom.
- Nagyon köszönöm. Isten áldja!
- Tiszteletem.
Az ajtóból még visszafordultam: - Kérdezhetek valamit? Azt írta, átalakítja a boltot. Mit fog árulni?
- Boldogtalanságot, kérem. Tudja, úgy látom, ma erre nagyobb igény van. 
S alázatos mosollyal becsukta mögöttem az ajtót.