Labels

5 nap:Isten közel van (5) 7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (6) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) Advent2018 (7) aggodalom (3) Aggódás (27) ajándék (15) Alapítvány (4) alázatosság (9) alkalmatlanság (9) Anyák napja (6) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (14) Atya (3) az élet ösvénye (1) barátság (20) bátorítás (39) bátorság (6) Békesség (34) belső békesség (18) belső viharok (30) beszéd (7) betegség (4) Biblia olvasás (18) Bizalom (82) bizonyosság (1) bizonyságtétel (20) biztatás (4) böjt (2) bölcsesség (23) Bűnbocsánat (12) bűntudat (5) céltudatos élet (11) család (9) csalódások (9) Csendes percek (2474) csendesség (8) csüggedés (13) Depresszió (13) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (27) Egy misszionárius naplójából (18) egyedül (2) együttérzés (13) elég vagy (2) elengedés (5) életöröm (12) elfogadás (10) Elgondolkodtató történetek (19) elhívás (7) elismerés (3) előítélet (5) elszámoltatás (1) elutasítás (6) elvárások (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (3) engedelmesség (13) erő (17) értékes vagy (2) fájdalom (15) fáradtság (10) feladat (18) félelem (18) feltámadás (6) feltöltődés (12) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (156) Galéria (39) gondolataink irányítása (15) Gondolatok (42) gondoskodás (3) gondviselés (14) gyász (3) gyengeségek (8) Gyermeknevelés (40) Gyógyulás (16) győzelem (6) hála (15) hálaadás (15) harag (8) harc (7) házasság (33) hit (46) hozzáállás (3) Húsvét (11) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (17) igazság (14) Igehirdetés (38) ígéretek (6) Igevers (4) Ima (50) imádság (22) Immánuel (3) irgalom (12) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (15) Isten ereje (23) Isten gondoskodása (39) Isten hangja (8) Isten hűsége (40) Isten időzítése (5) Isten keresés (6) Isten követése (21) Isten lát (6) Isten mellett (2) Isten munkálkodása (20) Isten neve (7) Isten szeretete (98) Isten terve (32) Isten tudja (2) Isten válasza (18) Isten védelme (21) Isten vezetése (63) Istenen lévő tekintet (6) Istennel töltött idő (21) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (20) Jézus barátsága (3) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (10) Jézus keresztje (1) Jézus követése (48) Jézus szeretete (19) jóság (4) jövő (3) kapcsolatok (38) karácsony (7) kedvtelenség (1) Kegyelem (28) keresés (3) kételkedés (9) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (11) kitartás (12) konfliktusok kezelése (7) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (3) kudarc (2) küzdelem (19) lábmosás (1) lassítás (1) Légy világosság (24) lehetetlen (2) magány (12) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megállás (1) megbízatás (2) megbocsátás (16) megelégedettség (13) megfelelési kényszer (2) megismerés (6) megpihenés (3) Megpróbáltatás (41) megtèrès (6) megváltás (7) megváltást (1) miért (1) mindennek ideje van (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (4) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (11) nyugtalanság (2) odafigyelés (11) odaszánás (3) olvasói gondolatok (48) otthon békéje (4) öltözet (2) önbizalom (6) önértékelés (45) önuralom (3) önvizsgálat (31) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (3) összetöretés (6) Pártfogó (1) Pásztor (3) pihenés (8) prioritások (3) próba (8) ráhagyatkozás (3) Receptek (4) Remény (33) rohanás (3) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (10) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (8) szégyen (3) szelídség (4) Szentlélek (6) szenvedés (5) szépség (8) szerelem (3) szeretet (52) szeretve élni (3) szeretve vagy (2) szív (1) szolgálat (29) szünet (2) támogatás (1) teherhordozás (7) teljes élet (1) Tetszem Istennek (1) tiszta szív (2) tisztánlátás (6) törődés (2) túlhajszolt élet (5) türelem (18) új élethelyzet (1) új év (11) ünnep (6) valentin nap (1) változás (23) várakozás (18) vendégfogadás (3) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (8) vígasztalás (3)

2019. február 28., csütörtök

Sérült áru

„Isten előtt kedves áldozat: töredelmes lélek; az összetört és alázatos szívet, oh Isten, nem veted meg.” Zsolt 51:19.


A diszkontbolt polcai közt keresgéltem egy akciós terméket, amire nagy szükségem lett volna. „Amíg a készlet tart” – típusú üzlet volt: vagy sikerül elkapnod időben, amit akarsz, vagy nem. Most ez utóbbi jött be…

Csalódottan mentem tovább, amikor észrevettem egy kosarat a földön. A felirata tűnt fel: „Sérült áru”. Horpadt és címke nélküli konzervdobozok voltak benne, kisebbek, nagyobbak, kövérek, soványak, minden rendszer nélkül. Olyanok, amik nem méltók arra, hogy a polcra kerüljenek. Hirtelen megéreztem, milyen lehet nekik ott a kosárban.

Az élet néha váratlan üzeneteket küld. A kemény ütések iskolájában horpadások keletkeznek rajtunk, olvashatatlanná válik vagy lemállik a feliratunk. Úgy érezzük, bekerültünk egy kosárba, névtelenül, méltatlanul arra, hogy a polcra tegyenek. Valakik egyre azt hajtogatják rólunk, hogy másodosztályú selejtek vagyunk, kár velünk foglalkozni, reménytelen.

Együttérzéstől vezérelve lehajoltam, és kiemeltem egy bádogdobozt, amin semmi felirat nem volt. Hazavittem, ráillesztettem a konzervnyitót, s izgatottan vártam az eredményt. Végre belehatolt a konzervnyitó kése a fedélbe, és kiderült: őszibarackkonzerv volt! Hangosan felujjongtam, mint egy kis csitri örömében. Hát nem csodálatos: kinyitom a névtelen dobozt, és a kedvenc kompótomat találom benne! A doboz sérült, de ami benne van, ép… és édes.

Isten biztos mosolygott rajtam, mert abban a pillanatban beragyogott egy napsugár a konyhaablakon. A szívem mélyén tudtam, hogy ez egy lecke volt.

Én is sérült vagyok. Valamilyen szinten mindnyájan azok vagyunk. Nem azt az életet élem, amiről gyermekkoromban álmodoztam. A sérülések viszont, amelyeket elszenvedtem, a bensőmet édesebbé, együttérzőbbé, Jézuskeresővé tették. Sokan lenéztek és elítéltek, akik csak a hiányzó címkét látták, s büszkén mutogatták a magukét.

Úgy megmondtam volna nekik: „Ne ítélj túl korán. Nem a sérülések határoznak meg, hanem az, amit létrehoztak bennem.” Lehetek én az élet kosarának mélyén, de Jézus ugyanazt az árat fizette értem, mint azokért, akik a polcon sorakoznak.

Nézz körül. Van a környezetedben: családodban, barátaid közt, a gyülekezetben valaki, akit „sérült árunak” tartasz? Ne mulaszd el, hogy utána nyúlj, hogy biztosítsd a szeretetedről. Barátságra lelhetsz, ami ép… és édes.




Uram, az életem nem egészen olyan, amilyennek elképzeltem. De tudom, hogy te így is használni tudsz engem. Bocsásd meg, ha másokat a címkék, a külső körülmények alapján ítélek meg, s nem azt nézem, hogy Te milyen munkát végzel bennük. Segíts, hogy sose felejtsem el: mindnyájunkon vannak horpadások, de ezek őrzik meg a vágyunkat a Megmentőre. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.1, 6.www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com, kép:pinterest.com

2019. február 27., szerda

Amikor nem elég az, ami tőlünk telik

„Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Szilárdan álljatok neki ellen a hitben…”1Pt 5,8-9a


Érezted már a szorítást a gyomrod körül, mikor kiderül, hogy valaki elégedetlen veled? Mintha minden lendület elszállt volna belőlem, mialatt elolvastam az emailt, amit a főnököm küldött tovább. Egy ügyfelünk írta, felsorolta benne legutóbbi munkám hiányosságait. Szörnyű csüggedés készült eluralkodni rajtam, össze voltam zavarodva.
Régebben hagytam volna, hogy megállapodjanak nálam ezek az érzések és a velük járó ítélet: nem vagyok alkalmas semmire.
Most nem ez történt. Sok fájó tapasztalat tanított meg rá, hogy vegyem észre az ilyen események mögött örök ellenségem munkálkodását, aki lecsap az alkalomra, hogy felélesztheti bennem az alkalmatlanság és a szégyen érzését. Rá akar venni, hogy higgyem el, ha a munkám nem elég jó, az egyenlő azzal, hogy én nem vagyok elég jó.
Szerencsére nemcsak önsajnálattal töltöttem sok időt, hanem Isten ígéreteinek olvasásával is, és megtanultam kezelni a kéretlen betolakodót. Tudom, hogy mindig résen kell lennem az ördög mesterkedéseivel szemben, készen kell állnom, hogy szembeszállhassak velük. Mai igénkben Péter megmondja, hogyan:
„Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Szilárdan álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban.” (1Pt 5,8-9)
Miután elolvastam az emailt, és pár percre elvesztettem a talajt a lábam alól, észhez tértem, tudtam, hogy rendet kell raknom az agyamban. Kértem a Szentlelket, segítsen kitakarítani a gondolataimat, miközben átvizsgálom a történteket a tények, a körülmények és a lelki igazságok szempontjából.
1. Feljegyeztem a tényeket, azt, ami történt, mit csináltam jól, mit rosszul, miről feledkeztem meg.
2. Felsoroltam a körülményeket, azt a „valóságot”, ami a projekt idején körbevett.
Az alatt a hat hónap alatt meghalt rákban egy barátnőm, családunk befogadott egy etiópiai kisbabát, anyukámat tüdőembóliával kórházba szállították, majd hozzánk költözött, édesapámnak négyszeres sürgősségű bypass műtétje volt. Bizonyos feladatokat, amikre még azelőtt ígérkeztem el, mielőtt becsapott volna a ménkő, félretettem, de másokon igyekeztem átvergődni. Kimerült voltam és túlhajszolt, nem voltam teljesítő képességem csúcsán. Ugyanakkor ezt nem ismertem el, és nem beszéltem ügyfelünknek a korlátozó tényezőkről.
3. Végül, és ez volt a legfontosabb, lelki igazságokat is feljegyeztem. Fellapozva a Bibliámat, kiírtam néhány ígéretet, amit ide vonatkoztathattam:
„Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten” (Zsolt 73,26).
„Jobbod teszi ezt velem Uram, jóságod mindörökké megmarad. Kezed művétől ne fordulj el!” (Zsolt 138,8).
Az, hogy szép sorjában leírtam a tényeket, a körülményeket, a hitigazságokat, segített lecsendesítenem a lelkemet, és tisztábban tudtam gondolkodni. Rájöttem hirtelen, mi az, amit Isten vár tőlem, szemben azzal, amit az ellenségem, aki le akar gyengíteni, el akar csüggeszteni. Isten azt várja, hogy alázzam meg magam előtte, beszéljek őszintén nehézségeimről, ebből adódó korlátaimról, és csökkentsem a határidőnaplóm tételeit.
Elnézést kértem az ügyféltől, elmondtam neki, mi történt, megértette, és végül minden jól alakult.
Bár megtettem, amire képes voltam, a tőlem akkor telhető legjobb nem volt elég jó. De ez nem jelenti azt, hogy én nem vagyok elég jó. Csak annyit jelent, hogy néhány igazsággal teli felmérést és bölcsességgel teli javítást kell elvégeznem.


Uram, néha a tőlem telhető legjobb nem elég, de nem tudok többet nyújtani. Juttasd eszembe, hogy Te csak azt várod el, ami pillanatnyilag a tőlem telhető legjobb. Kegyelmeddel irányíts, kérlek, mialatt igazságaid alapján felmérem életemet, és bölcsességed alapján elvégzem a szükséges igazításokat a beállításokon. Jézus nevében, Ámen.

(Renee Swope: When Your Best Isn’t Good Enough, Encouragement for today, 2014.10.01., www.proverbs31.org,fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2019. február 26., kedd

Isten az élelmiszerüzletben

„Ti vagytok a világ világossága … Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Mt 5,14a, 16


Egyszerű imádság. Része a reggeli rutinnak. „Nyisd meg, Uram, a szemünket, hogy vegyük észre, hogyan akarsz ma használni minket.” Nem tudtuk, mekkora erővel fog válaszolni Isten a kérésünkre.
Nemrég érkeztünk a hétvégi női lelkigyakorlatra, és Karen barátnőmmel elmentünk a közeli üzletbe élelmiszert vásárolni.
Egy fiatal anyuka ugyanezt tette akkor reggel. Lófarokba kötötte a haját, belebújt a nyári papucsába, felkapta a kulcsát és a gyereket, és irány a bolt.
A pénztárnál egy asszony állt előttünk a sorban, aki mindegyre hátrafelé lesett. Jelzett nekünk, hogy vágjunk elé, ő még várt valakit a polcok felől. De mielőtt előre tolhattunk volna a kocsinkat, egy fiatal nő közeledett integetve, a bevásárlókocsiban egy csomó élelmiszerrel és egy síró gyerekkel.
Előre engedtük, és közben furcsa dolgot észleltem magamon. A szívem erősebben vert, remegni kezdtem. Furcsa késztetést éreztem, mintha az Úr szólítana: „Fizesd ki neki”.
Tessék? Újra éreztem: Szeresd őt. Fizesd ki, amit vásárolt.
Tétováztam, de szinte öntudatlanul megérintettem a vállát, és kimondtam a szavakat, amik nem is az én szavaim voltak: „Tudom, furcsán hangzik, De Isten arra kért, hogy fizessem ki a kocsidban lévő árut.”
Döbbenten nézett rám, majd könnybe lábadt a szeme, és elfogadta a felajánlásomat. Azután távoztak a boltból a másik nővel együtt.
Egy-két perc múlva az idősebbik asszony visszajött. Elmondta, hogy a fiatalabbik az ő lánya, Micah. Micah férje nemrég, nagyon csúnya jelenetek után otthagyta a családját. Micah úgy érezte, összeomlott az élete, elvetették, nem méltó a szeretetre. Nehezen bírta fenntartani magukat. Úgy érezte, mindenki elhagyta, elsősorban Isten. Találkozásunk előtt néhány nappal Micah együtt imádkozott az édesanyjával. Micah imádságának szavai nagyon megráztak minket: „Isten, ha vagy, ha szeretsz engem, mutasd meg, hogy nem hagytál el!”
Hát ezért volt olyan egyértelmű az a késztetés. Isten meg akarta mutatni Micah-nak feltétel nélküli szeretetét. Világos jellel akarta tudomására hozni, olyasmivel, ami nem viszonozható.
Éreztél már ilyen „késztetést”? A suttogást vagy nyomást a szívedben, hogy indulj, tégy meg valamit, amit különben nem tennél, ami kellemetlen, furcsa vagy akár zavarba ejtő?
Bízzál abban az érzésben. Igen gyakran ez Isten jelzése, amivel hív, hogy vegyél részt a munkájában. Isten arra indít ilyenkor, hogy légy fénysugár a sérült, szenvedő világban.
Mai igénkben Jézus arra szólít, hogy legyünk „a világ világossága” (Mt 5,14a). Amikor behívjuk Jézust az életünkbe, ő megtölti szívünket feltétlen szeretetének fényével, és e szeretet élő, lélegző edényeivé válunk általa. Isten ettől kezdve különleges találkozásokkal keresztezi néha életünk útját, hogy a kapott szeretet fényét átsugározhassuk valaki másnak az életébe.
Micah nagy fájdalmában, a szeretet utáni kétségbeesett vágyakozásában Isten bensőséges, személyes válasszal jelentkezett. Megmutatta feltétel nélküli szeretetét. Azt, hogy hallotta kiáltását. Micah anyjának szavait a történet végén sosem fogom elfelejteni. „Mostmár tudja Micah, hogy Isten nem hagyta el!”
Egy közönséges napon egy közönséges boltban közönséges tevékenység közben Isten valami különleges feladatra hívott két édesanyát. Keresztezte utunkat egyik leányával, aki meg kellett, hogy tapasztalja az Ő különleges szeretetét.
Micah Istennel találkozott aznap a boltban. És Neki hála, én is.


Nyisd meg, Uram, a szememet, hogy vegyem észre, hogyan akarsz ma használni engem. Segíts, hogy a Te szereteted szemével lássam a világot, vegyem észre az isteni rendezésű találkozásokat, és legyen bátorságom igent mondani rájuk. Jézus nevében, Ámen.

(Wendy Blight: She Met God in the Grocery Store, Encouragement for today, 2014.07. 25., www.proverbs31.org,fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 25., hétfő

Tökéletes döntés nem létezik

„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,6


Nemrég körbe kérdeztem az embereket Facebook-on és Twitteren: Szerintetek mi az elsődleges oka, hogy az emberek olyan nehezen tudnak döntést hozni?
A válaszok túlnyomó többsége valamilyen félelemre utalt:
- félelem az ismeretlentől
- félelem a tévedéstől
- félelem a bántástól
- félelem mások véleményétől
- félelem a visszautasítástól
- félelem attól, hogy valami jobbtól esik el
- félelem a helytelen döntéstől.
Megértem ezeket a félelmeket. Én is küzdök velük. És egy kis birkózás a félelemmel nem is árt. Segít, hogy elkerüljük a rossz döntéseket. Például, mivel a gyermekeim félnek mozgásszabadságuk korlátozásától, mindig betartják a hazajövetelek időpontját.
Az ilyen birkózás a félelemmel jót tesz. De előfordul, hogy annyira hatalmába kerít döntéshelyzetben a félelem, hogy teljesen lebénulok, nem tudok továbblépni.
Épp valamilyen meghozandó döntés előtt állsz, és úgy érzed, a bizonytalanság gúzsba köt?
Én sokszor lecövekelek, mert egyre csak a lehetséges következményeket elemzem, és keresem a tökéletes megoldást. És ha nem sikerül rájönnöm, melyik a tökéletes, akkor úgy érzem, nem tudok mozdulni.
De ma már nem maradok ott, mert valamit megtanultam: tökéletes döntés nem létezik.
A tökéletesség illúzió.
Vannak jó döntések és rossz döntések? Hát persze. De életem mostani szakaszában már ritkán esem bele a jó vagy rossz döntés vermébe. Inkább azon kapom magam, hogy két jó döntés közül keresem a tökéletest.
Hagyjam, hogy a lányaim tánciskolába járjanak, és ezzel elmaradjon aznap a közös családi vacsora? Vagy mondjak nekik nemet, mert a családi vacsorák fontosabbak? Íme két jó dolog, amik között dönteni kell.
Hagyjam, hogy a lányom összejöjjön azzal a 20 éves sráccal a gyülekezetből, vagy maradjon a barátság szintjén a kapcsolatuk? Mindkettő jó dolog.
Melyik a jobb?
A missziós útra menjek el, vagy a házasságról szóló konferencián tartsak előadást? Mind a kettő jó.
Hagyjam ott a mostani munkámat, és vágjak bele abba a szolgálatba, amiről olyan régóta álmodozom, vagy inkább vigyek szolgálati lelkületet a meglévő munkámba? Két jó dolog.
A két jó közti választás napi szinten zajlik. De megsúgom neked, mialatt a tökéletes megoldást keresed: nincs olyan döntés, ami végül minden szempontból tökéletesnek bizonyul.
Addig, amíg Isten kedvére való döntést szeretnél hozni, nem tudsz hibázni, nem lesz a döntésed teljesen téves. És egyik sem lesz teljesen bámulatos.
Minden döntés a kettő keveréke.
Más szavakkal mondva, mivel nincs tökéletes döntés, nem kell lebénítson a félelem, hogy nem fogom az épp legjobb megoldást választani.
Még egyszer: Isten kedvében akarok járni ezzel a döntésemmel. Alapigénk, a Példabeszédek Könyve 3,6 azzal biztat, hogy ha mindenben Istent tartom szem előtt, akkor Ő egyengetni fogja az utamat. Bizalmamat azzal akarom bizonyítani, hogy meghozom az épp aktuális döntésemet: elfogadom, hogy semmi sem lesz mindenestül tökéletes.
Nincs tökéletes állás.
Nincs tökéletes iskola.
Nincs tökéletes házastárs.
Nincs tökéletes egyház/gyülekezet.
Nincs tökéletes módja a gyermeknevelésnek.
Nincs tökéletes döntés.
Ezekben mind lesz annyi tökéletlenség, hogy a jó és rossz valamilyen arányú keveréke legyen valamennyi.
Egy dolog biztos: az én tökéletlenségeim sosem múlják fölül Isten ígéreteit. Isten ígéretei nem attól függnek, hogy én jó döntést hozok, hanem attól, hogy Ő hogyan tud jót kihozni belőle.


Uram, bizalmam Benned nagyobb, mint félelmem a rossz döntéstől. Minden bizonytalanságomat leteszem most a Te kezedbe. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: There Is No Such Thing as a Perfect Decision, Encouragement for today, 2014.08.21., www.proverbs31.org, Fordítás: eszmelkedesek.blogspot.h,u fotó:pinterest)

2019. február 24., vasárnap

Amikor a "minden dologgal" szembesülsz az életben...

"Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott."


Róma 8:28

Szeretem a fenti igeverset.

Na jó, ha igazán őszinte vagyok, akkor be kell hogy valljam, időnként egyáltalán nem kedvelem.

Amikor egy nehéz időszakomban egy veszteséget vagy csalódást kell feldolgoznom, és valaki odaveti elém a Római levél ezen versét, sikítani tudnék.

Hát, most aztán igazán őszinte voltam.

Tulajdonképpen mit jelent a "minden" szó? Fogtam a görög szótáramat, és fellapoztam, hogy megnézzem, mit is jelent ez a kifejezés, - a magyarázatnál a "minden dolog" állt. Reméltem, hogy más lesz az eredménye a kutakodásomnak.

Mert a "minden dolog" magában foglalja a jót, a rosszat, és a rondát is. Az élet minden nehéz körülményében egy kincs vár felfedezésre. Annak érdekében, hogy ezt felleljük, ki kell jönnünk a szennyből, félre kell azt tennünk, és tudnunk kell a felszín alá látni.

Könnyű ezt megtenni? Egyáltalán nem

Mocsokkal jár? Igen, általában.


Megéri a fáradtságot? Mindenképpen.

Sok évvel miután elvesztettük második gyermekünket, a tizenhat éves alvó fiam szobájának ajtajában álltam. Teljesen belegabalyodott az ágyneműjébe. Steve 180 cm magas volt, dús torzonborz hajjal, és ráfért volna egy alapos borotválkozás. Nyála kicsordult álmában, szőrös lába pedig lelógott az ágyról.

Istenem, mennyire szeretem ezt a gyereket!, - gondoltam magamban, majd imában Istenhez fordultam:

"Uram! Tudod, mennyire szeretem a gyerekeket, és azt is láttad, mennyire vágyódtam egy egész házat betöltő rakásnyi kisgyermekre. Miért kaptunk csupán egyetlen fiút?"


Ekkor Isten Igéje járt át, betöltve szívemet: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyetlen egy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
"Uram, Te szóltál hozzám?" - tettem fel a kérdést.


Ekkor a szavak ismét át és átjártak: "Mert Isten úgy szerette a világot, hogy az Ő egyetlen egy Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

A fenti Ige úgy hatott rám, mint a kiszáradt földre a tavaszi eső. Isten dicsőségét ragadhattam meg abban a pillanatban. Életemben először igazán megértettem a magasságát, mélységét és a szélességét a jól ismert szavaknak.

Hiszen nekem is egyetlen egy fiam van. Olyan sok embert szeretek ezen a világon, de nincs senki sem, akiért képes lennék az én egyetlen egyemet odaadni. De Isten úgy szeretett engem, hogy mégis megtette ezt értem. És Ő annyira szeretett téged, hogy teérted is ezt tette. Ő odaadta az Ő egyetlen egy Fiát, hogy megmenthessen bennünket a bűnünk büntetésétől, és hogy örök élettel ajándékozhasson meg bennünket.

Miközben a könnyek végigpatakzottak arcomon, megköszöntem Istennek, hogy segített igazán megérteni János evangéliumának 3. fejezetéből a 16. verset, mert egy élő, lélegző, mozgó, (időnként alvó) példáját adta szemléltetésül az Ő szeretetének. Ha ez volt a célja a meddő éveimnek és egy gyermek elvesztésének, akkor megérte.

Hiszen valósággá vált a Római levél 8. fejezetének a 28. verse. És minden értelmet nyert.

Mennyei Atyám, köszönöm rám áradó hatalmas szeretetedet. Köszönöm, hogy Fiadat adtad értem. Kérlek, nyisd fel szememet, hogy felfedezzem dicsőségedet, amikor nyilvánvalóvá teszed jelenlétedet az életemben. Szeretlek Atyám! Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Sharon Jaynes, When God Throws a Little Bit of “All Things” in Your Life, http://www.girlfriendsingod.com/2014/when-god-throws-a-little-bit-of-all-things-in-your-life/

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission
fotó: pinterest.com)

2019. február 23., szombat

Találkozás Istennel az élelmiszerboltban...

„Ti vagytok a világ világossága … Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!”

Mt 5,14a, 16


Egyszerű imádság csupán, hiszen része a reggeli rutinnak. „Nyisd fel a szemünket, Uram, hogy észrevegyük miként akarsz a mai napon használni bennünket.” Nem is sejtettük, mekkora erővel fog válaszolni Isten aznapi kérésünkre.

Éppen megérkeztünk egy női csendes hétvégére, és Karen barátnőmmel elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a helyi élelmiszer üzletet.

Egy fiatal anyuka is felkelt aznap reggel, ugyanezzel a szándékkal. Lófarokba fésülte haját, belebújt lábujjközti papucsába, felkapta kulcsát, és kilépett az ajtón.

Amint Karennel a pénztárhoz mentünk, egy asszonyt pillantottunk meg magunk előtt, aki szüntelenül hátranézve várta valaki érkezését. Intett nekünk és előreengedett bennünket a sorban, közben a polcok felé pillantott.

Mielőtt még előre tolhattunk volna a kocsinkat, egy fiatal anyuka közeledett integetve, a bevásárlókocsija meg volt pakolva, a gyermekülésben pedig egy gyermek sírt.

Ahogy magunk elé engedtük a fiatal nőt, a szívem elkezdett erősebben verni, és megremegtem miközben Isten a szívemre helyezett egy furcsa gondolatot: "Vedd meg az élelmiszereket neki!" 

Tessék? Az Úr ismét megszólított csendesen suttogva: "Mutasd ki szeretetedet a fiatal nő felé. Vedd meg neki az élelmiszereket!"

Tétováztam, de aztán mégis megérintettem a vállát, és kimondtam a szavakat, amelyeket Isten helyezett a szívemre: „Tudom, furcsán hangzik, De Isten arra kért, hogy fizessem ki a kocsidban lévő árut.”

Megdöbbenve nézett rám, a szeme könnybe lábadt, és hálásan elfogadta ajánlatomat. Ezután az idősebb hölggyel kiléptek az üzletből.

Néhány perc múlva az idősebb asszony visszajött. Elmondta, hogy a fiatalabbik az ő lánya, Micah. Micah férje nemrég elhagyta családját, darabokra zúzva világukat. Micah úgy érezte, összeomlott az élete, elhagyták és nem méltó a szeretetre. Nehezen tudta fenntartani magukat. Úgy érezte, mindenki, de elsősorban Isten elfordult tőle. Isten által rendelt találkozásunk előtt néhány nappal Micah együtt imádkozott az édesanyjával. Micah imádságának szavai nagyon megráztak bennünket: „Isten, ha valóságos vagy, ha szeretsz engem, mutasd meg, hogy nem felejtkeztél el rólam!”

Hát ezért volt olyan egyértelmű a késztetés melyet éreztem. Isten meg akarta mutatni Micah-nak feltétel nélküli szeretetét. Világos jellel akarta tudomására hozni, olyasmivel, ami nem vár viszonzásra.

Éreztél már ilyen „késztetést”? Egy halk hangot a szívedben amely arra késztetett, hogy indulj, tégy meg valamit, amit különben nem tennél, ami kellemetlen, furcsa, vagy akár zavarba ejtő?

Bízzál abban az érzésben. Igen gyakran ez Isten jelzése, amivel hív, hogy vegyél részt mennyei munkájában. Isten arra indít ilyenkor, hogy légy egy fénysugár a sérült, szenvedő világban.

Mai igénkben Jézus arra szólít, hogy legyünk „a világ világossága” (Mt 5,14a). Amikor átadjuk életünket Jézusnak, Ő megtölti szívünket feltét nélküli szeretetének fényével, és e szeretet élő, lélegző csatornáivá válhatunk általa. Isten ettől kezdve különleges, általa rendelt találkozásokkal keresztezi életünk útját, hogy a kapott szeretet fényét átsugározhassuk valaki másnak az életébe.


Micah mélységes fájdalmára, a szeretet utáni kétségbeesett vágyakozására Isten bensőségesen, személyesen válaszolt. Megmutatta neki feltétel nélküli szeretetét. Nem hagyta válasz nélkül szíve fájdalmát. A történetet befejezve, Micah édesanyjának szavai örökre a szívembe égtek: "Micah most bizonyosságot kapott afelől, hogy Isten nem felejtkezett el róla!"

Egy átlagos napon, egy átlagos boltban, átlagos tevékenység közben Isten valami különleges feladatra hívott két édesanyát. Keresztezte utunkat egyik leányával, aki meg kellett, hogy tapasztalja az Ő különleges szeretetét.

Micah Istennel találkozott aznap a boltban. És Istennek hála, én is.


Nyisd meg, Uram, a szememet, hogy vegyem észre, hogyan akarsz ma használni engem. Segíts, hogy a Te szereteted lencséjén keresztül láthassam a világot, észrevegyem a menny által rendelt találkozásokat, és legyen bátorságom igent mondani rájuk. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Wendy Blight: She Met God in the Grocery Store, Encouragement for today, 2014.07. 25. , www.proverbs31.org)

2019. február 22., péntek

A kos már úton van

„Azután így nevezte el Ábrahám azt a helyet: Az Úr gondoskodik. Ma ezt mondják: Az Úr hegyén a gondviselés.” 1Móz 22,14

Voltál már olyan kétségbeesett helyzetben, hogy minden reményed elveszett?
Ültél már a konyhaasztal mellett kezedben a villanyszámlával, és fogalmad sem volt, hogy tudod majd kifizetni? Álltál már a csukott ajtó előtt, amit épp most csapott be előtted egy lázadó tinédzser, és úgy érezted, sosem jön már helyre a kapcsolatotok? Törték már össze úgy a szíved, hogy azt hitted, sosem fogsz felépülni?
Szomorúan látjuk, hogy tönkrement világban élünk, ahol a kétségbeejtő szituációk mindennaposak. Tudom, van olyan olvasója ennek a bizonyságtételnek, aki nem látja a kiutat reménytelen helyzetéből. Ha te vagy az, kérlek, olvass tovább. Hiszem, hogy Istennek van számodra ma egy reményt keltő üzenete.
Az üzenet a Bibliából való, egy kétségbeejtő helyzetbe került ember története. Ábrahámnak hívják, és élete legnagyobb próbatétele előtt áll. Egy gyermek utáni vágyakozás hosszú évei után Isten megajándékozza Ábrahámot egy fiúval, akit Izsáknak neveznek el. Ábrahám sosem gondolta volna, hogy Isten azzal teszi próbára a hitét, hogy fel kell áldoznia a fiát. De ez történik.
Ábrahám életének legsötétebb napja lehetett, mikor baktatott fölfelé a hegyen, mellette Izsák a tűzhöz való rőzsével a hátán. Ábrahám úgy gondolta, minden lépéssel közelebb jut egy reménytelen szituáció szomorú végéhez: a fia halálához. Szomorúsága ellenére Ábrahám bízott Istenben. Szíve nem repesett az örömtől. Nem perdült táncra felfelé a hegyen. De rakta egyik lábát a másik elé. Ment előre a sötétségben, engedelmeskedett Istene parancsának.
Ábrahám tudta nélkül valami más is baktatott felfelé a hegyen. Lassan. Nem látta senki. A hegy másik oldalán. Valami más is rakta egyik lábát a másik elé. De Ábrahám nem láthatta.
Ábrahám minden lépésével egy időben egy kos is tett egy lépést felfelé a hegyen.
Ábrahám csak a saját magányos, fájdalmas útját észlelte. Minél közelebb jutott a célhoz, annál erősebb lett a gyötrelmes rettegés. Nem tudom, voltak-e kérdései közben. Nekem lettek volna. Miért nem lép közbe Isten? Miért nem vet már véget a próbatételnek? Nem bizonyította már eléggé Ábrahám a hűségét? Miért így teszi próbára?
Nem jött válasz. Nem hangzott szózat a mennyből. Ezért hát folytatta engedelmesen a parancs teljesítését. Elhelyezte Izsákot az oltáron, és készült fia feláldozására.
És ebben a pillanatban, a legutolsóban, mikor úgy tűnt, eljött a vég, Isten megszólalt, és leállította az áldozatot. Ábrahám felnézett, és meglátott egy kost a bokrokba akadva. Levette fiát az oltárról, helyére fektette a kost, és feláldozta az Úrnak.
A helyet Yahveh-Yireh-nek nevezte el, ami annyit tesz: Az Úr gondoskodik. A történetet leírták, hogy az Isten-követők hosszú nemzedékei olvashassák. Leírták, hogy te és én is olvashassuk, mikor reménytelen helyzetbe kerülünk. Kinyomtatták, hogy te és én is megtudhassuk, hogy Istennek megvan a terve a megoldáshoz. Nem látjuk még. Nem hallunk semmit. De bízhatunk Isten működésében. Az Úr gondoskodik. Rólad is, rólam is.
Bízni akarok Istenben. A kos már úton van.



Uram, Te tudod, mennyire kétségbeesett vagyok. Tudod, hogy megingott a hitem. Akarok bízni benned, de nehezen megy. Kérlek, lépj közbe, segíts, hogy hinni tudjak, mialatt várakozom. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today; 2011.08.30.;www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogsot.com; kép:pinterest.com

2019. február 20., szerda

Jézus szereti a zűrös házasságban élőket

„Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, aki az Úrhoz ragaszkodik.” Jer 17,7


A pohár narancslét földhöz vágtam a konyhában. Jól esett tenni valamit, bármit, ami feloldja bennem a dühöt, a feszültséget. Azt sem bántam, hogy fel kell takarítanom a habzó, ragacsos folyadékot.
Megnyugtató érzés volt, hogy tudom, hogyan kell valamit tisztává tenni. Tudom, hogy kell feltakarítani a mocskot. És jó volt látni, ahogy eltűnik.
Bárcsak a házasságomat is rendbe lehetne tenni egy kis mosószeres vízzel, néhány papírtörlővel. De jó lenne!
Istenem, suttogtam, miért megy ilyen nehezen?
Átélted már ezt?
Azt hiszem, legtöbben átéltük. Ha nehéz a kapcsolatunk, vagy csak egy keményebb időszakot élünk is, a házasság lehet zűrös. Lehet fájdalmas. Lehet magányos.
Senki sem beszélt nekem erről, mielőtt magamra öltöttem a szépséges fehér ruhát, és ellejtettem a menyasszonyi táncot a lakodalmamon.
Íme, mi az, amit már tudok húsz évnyi tanulás, fejlődés után, mialatt többször átnyomakodtam a sötétségen, hogy valami szépséget találjak a házasságomban.
Jézus szereti a zűrös házasságban élőket.
Szeret engem, és szereti a férjemet így, a zűrös kapcsolatunkban. Nem a zűrzavart szereti, a bántásokat, az elkülönülést, a keserűséget. Azt akarja, hogy dolgozzunk ezeken, kezeljük őket. De mindettől nem csökken szeretete irántunk.
Igen.
Jézus szeret engem. És kegyelme elég erős, hogy minden porcikámra eljusson a szeretete. A jó oldalaimra, a sérült helyekre, a csúnya részekre, a keserűkre, a szeretőkre, még arra a részemre is, amelyik földhöz vágja a narancslét.
Igen, Jézus szeret engem.
És Jézus szereti a férjemet. Kegyelme elég erős, hogy férjem minden porcikájára jusson a szeretetéből. A jó oldalaira, a sérült helyekre, a csúnya részekre, a keserűkre, a szeretőkre, még arra a részére is, aki azt gondolja, megbolondultam, mikor földhöz vágom a narancslét.
Mivel Jézus szeret mindkettőnket, ő a legjobb segítője házasságunknak. És ezt nem úgy mondom, hogy ne tudnám, milyen iszonyatosan nehéz Jézushoz fordulni, mikor épp úgy érzem, megőrjít a férjem.
És nem is együgyű naivitás beszél belőlem. Isten ments, hogy ne tudnám, mit éltek át néhányan napról napra, mikor úgy érzitek, megszakad a szívetek.
Mindezekkel együtt is tudom, hogy Jézus a legjobb segítség.
A Jézushoz szóló őszinte kiáltás célhoz ér. Hallja. Látja. Tudja, mi van. És szeret. Jézus vezetni fog, ha ragaszkodsz hozzá.
A Jeremiás 17,7-8 üzenete így szól:
"Áldott az a férfi, aki bízik Istenben, és a nő, aki ragaszkodik Istenhez. Olyanok, mint az édenkert fái, melyek gyökerüket a folyók mellé eresztik. Nem aggódnak a legforróbb nyárban sem, leveleik nem hullnak le, derűsek és nyugodtak a szárazság idején, minden évszakban friss gyümölcsöt hoznak."
Hogyan ragaszkodom Jézushoz? Íme Jézushoz ragaszkodásom kiáltványa:
Jézus, ragaszkodom Hozzád.
Átadok neked mindent, amit nem értek, amit nem tudok megoldani.
Átadok neked mindent, amit nem szeretek magamban.
Átadok neked mindent, amit nem szeretek benne.
És átadom neked, amit nem szeretek a házasságunkban.
Hallgatom utasításaidat.
Arra fordulok mindig, ahonnan a Te igazságodat hallom.
Azok felé fordulok, akik szeretnek és szolgálnak Téged, hogy velük beszélgessek.
Jó könyvekhez fordulok, legfőképpen a Te Könyvedhez, a Bibliához, hogy bölcs tanácsokat olvassak.
És még ha belepusztulok is, nem fogom földhöz vágni a narancslét.
Isten szereti a zűrös házasságban élőket. Én tudom. Bár mostanában csodálatos házasságban élünk Arttal, még előfordulnak összezörrenések köztünk. De talán te is örülsz neki, hogy már nagyon régóta nem vágtam földhöz semmit.


Uram, valami bennem nagyon szeretne a haraghoz, a sértődöttséghez ragaszkodni. De én Téged választalak. Kézben akarom tartani indulataimat, tartani akarom a nyelvemet, és tartani akarom magam a Te igazságaidhoz. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.26., www.lelekerosito.hu, , Lysa TeKeurst, eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2019. február 19., kedd

Sosem vagyok egyedül

„Amint az Atya szeretett engem, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradtam a szeretetében.” Jn,9-10


Miss Emma ráncos kezébe fogta az államat, könnyeim a tenyerébe hulltak. Végigjártam a termeket, sírás nélkül mondtam búcsút 119 lakónak, de Miss Emmával más volt, a tőle való búcsúzkodás az érzelmek lavináját indította el.
Összetört szívem darabkáit mintha mindegyre szétfújná a nővérek lépteinek és az orvosok utasításainak hangja, ami beszűrődik az szeretetotthon folyosójáról.
Nem tudtam csak úgy elhagyni Miss Emmát. Úgy éreztem, óriási hibát követek el, ha magára hagyom ezen a sötét helyen.
A családja, pontosabban annak hiánya miatt vitorla nélkül maradt, hánykolódhatott a 120 ágyas intézet magányos óceánján. Első „igazi” munkám nagyon sivár lett volna Miss Emma és néhány másik bentlakó nélkül.
Nem engedtem meg, hogy ennek a helynek a hatása a szívem felszínén belül kerüljön. Naponta tízszer elismételt történetek. Gyógyszer- és ételosztás, rendrakás az előterekben. Ám egy név, egyetlen személy mélyen bevésődött a szívembe: Miss Emma.
Tétovázva feszengtem az ágya szélén ülve, búcsúzkodva. Ki fogja ezentúl kivinni a jótékony napfényre? Ki fogja meghallgatni? Kivel fog himnuszokat énekelni?
Aggódás szorongatta a szívemet. Magam előtt láttam Miss Emmát egyedül, elhagyatva. Megfeszült az állkapcsom a fájdalomtól.
Az ő szemében nem láttam szomorúságot. Mint két szép, barna gomb, a bizalom aranykeretében. Jó volt sütkérezni a bölcsességben, ami a tekintetéből áradt.
„Minden rendben lesz, aranyoskám. Nem maradok magamra. Hát nem tudod, hogy mellettem ül Az, aki megalkotta a napot? Ő mindig meghallgat, imádkozhatom, beszélhetek hozzá, elmondhatok neki mindent. Jelen van a szavakban, amiket énekelek hozzá.
Gyermekem, sosem vagyunk egyedül.”
A világtól elszakadva élő Miss Emma nagy hatással volt az én világomra. Ő a Szőlőtőbe oltva élt. Jézus szeretetében az Ige, a dicsőítés, az imádkozás által. Miss Emma lakhelyét írja le Szt. Patrik:
Krisztus mellettem, Krisztus előttem,
Krisztus mögöttem, Krisztus énbennem,
Krisztus alattam, Krisztus fölöttem.
Földi családjától elhagyatva Miss Emma nyugalmat lelt az igazságban, hogy Mennyei Atyja sosem hagyja el. Jézus beleköltözött, így ő is Benne lakhat.
De jó lenne megpihennünk ebben a jóleső tudatban. Belekuporodni Jézus szeretetébe, szívünkre írni a szavait. Engedd, hogy körülöleljen Isten jelenléte, mialatt énekelsz Neki, áradjon szét benned békessége, amíg imádkozol Hozzá. Oszd meg vele gondodat, örömödet, s várd csendben a válaszát.


Uram, köszönöm, hogy gyermekeidnek nevezel minket. Köszönöm, hogy otthont készítesz bennünk magadnak, hogy megpihenhessünk Benned. Mivel Benned lakhatunk, sosem vagyunk egyedül. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2012.04.25., www.proverbs31.org, Samantha Reed, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 18., hétfő

Civódások

„A többi jó földbe hullott és termést hozott: egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, némelyik meg harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13, 8-9


Észrevettem, hogy 12 éves fiam összekapott valakivel. Mint minden vasárnap, most is ott ült a fiatalok között a szentély túloldalán, szemben velünk.
Odamentem, s szóltam neki, hogy kövessen az előtérbe. Ott helyben meg akartam beszélni vele, min civakodtak az istentiszteletre készülve.
Annyi történt, hogy valaki úgy gondolta, az ő helyén ülnek, s nézeteltérésüket szokásos kiskamasz módon adták egymás értésére. Bár könnyes volt a szeme – részben attól, hogy belekönyököltek a szemébe, részben a dühtől és a sértett büszkeségtől -, ragaszkodott hozzá, hogy visszamegy a többiek közé.
Lelkészünk prédikációja aznap délelőtt a haragról szólt. Beszélt arról, hogyan kezelhetjük Isten Igéje szerint. Ezek is a példái között voltak:
„A bolond mindjárt kimutatja haragját; a bölcs elfedezi, ha bántják.” Péld. 12,16
„Nincs sikere annak, aki titkolja bűnét, de irgalomra lel, aki bevallja, s kerüli.” Péld 28,13
A prédikáció végeztével lágy zene csendült fel, s aki úgy érezte, előre mehetett az oltárhoz az Úr elé.
Mikor felnéztem, láttam, hogy egy fiatalember is ott térdel az oltárnál, kezét az arcába temetve imádkozik. Ismerősnek tűnt, de felnőttebbnek látszott a fiamnál… Vagy mégis?
Előrehajoltam, hogy jobban lássak, s felismertem, hogy az oltár előtt térdelő fiatalember az én fiam.
Szívem hevesen dobogott, mert tanúja lettem, hogyan lett Krisztusé a gyermekem itt, a szemem előtt. Isten Igéje elindította az oltár felé.
Hazafelé menet megkérdeztem Michaeltől, mit imádkozott. „Tudod, anyu, ahogy hallgattam a prédikációt a haragról, nagyon rosszul éreztem magam az összetűzésünk miatt. Kértem Istent, bocsásson meg nekem, és segítsen uralkodni magamon.”
Három dolog miatt akadt meg bennem a szó: a fiam odafigyelt a prédikációra! Fájdalmat okozott neki az engedetlensége, és harmadszor: hallgatta a szívében Isten szavát. Amikor pedig Isten megszólalt, az Ige visszhangzott a szívében, és ő válaszolt a késztetésre: elindult.
Három egyszerű lépés: figyelni Isten hangjára, meghallani, amikor az Igén keresztül szól hozzánk, és indulni, amikor hív.
Lehet, hogy látható módon nem kapok össze senkivel, nem verekszem, mint a fiúk. De igenis vannak érzelmi, lelki civódásaim, amikor szembesülök az élet hozta próbatételekkel, elvárásokkal, kísértésekkel, bosszantó dolgokkal.
Fiam bátorsága, amivel elismerte, hogy megbocsátásra és segítségre van szüksége, egészen odáig, hogy kiment az oltárhoz, arra indított, hogy a magam „civódásait” is másképp lássam.
Ahelyett, hogy hagynám, hogy lehúzzanak a gondok, ahelyett, hogy elcsüggednék, követem a fiamat. Figyelem Isten hangját, meghallom, ha szól az Ige által, és indulok, ha hív.
Ma is ezt akarom tenni, ezt ajánlom neked is. Hallgassunk Isten szavára, tegyük le megpróbáltatásainkat, félelmeinket, kísértéseinket a kereszt lábához, s hagyjuk, hogy Isten meggyógyítsa a szívünket. Gyermeki hittel engedjük, hogy civódásaink végül az oltárhoz vezessenek.


Uram, figyelni akarok ma a hangodra, indulni akarok, amikor hívsz. Lágyítsd meg, kérlek, a szívemet, hogy meg tudjak bocsátani barátaimnak, családtagjaimnak. Köszönöm, Uram, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.28., , Tracie Miles, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 17., vasárnap

Teljesen rendben van, ha nem vagy rendben Valentin napon

Sohasem voltam igazán nagy Valentin nap rajongó. Leginkább a nap elüzletesiedését kritizáltam. De ha őszinte vagyok magamhoz, akkor a háttérben inkább az állt, hogy az engem körülvevő valóság sohasem közelített ahhoz a reményekhez és elvárásokhoz, melyekre ezen a napon számítottam. Szkeptikus vagyok, annak ellenére, hogy szeretem a Hallmark filmek végződését. Ilyenkor azonban mindig elfelejtem, hogy a Hallmark csatornának dollár milliói és profi színészei állnak rendelkezésére, hogy ilyen boldog történet befejezéseket produkáljon. 

Valójában a legnehezebb az volt Valentin napon, - és még most is időnként, - hogy magányosnak éreztem magam. Ha hasonlóan érzel, akkor talán a következő szavak bátorítást fognak jelenteni neked. A szingli létemkor a magányosság érzése Valentin napkor erősödött fel leginkább. A környezetem ilyen kijelentésekkel próbált nyugtatni: „Istennek van egy terve számodra...”, „Isten el fogja hozni a megfelelő férfit az életedbe, akkor, amikor legkevésbé számítasz majd rá...”, és még sorolhatnám a további vigasztalónak szánt szavaikat. 

Az eszemmel elfogadtam a helyzetemet, igyekeztem ezek szerint, megfelelően cselekedni is, de szívem nagyon messze állt az elfogadástól. Ezt azonban nem szívesen ismertem el, még magamnak sem. Az igazság az volt, hogy utáltam szingli lenni. Tudtam jól, hogy a házasság nem lesz megoldás mindenre, de abban bíztam, hogy a magányosság kongó érzését mindenképpen meggyógyítaná. 

Kedves Testvérem, - aki épp azzal küszködsz, amivel valamikor én is, - hadd osszak meg veled néhány dolgot, melyeket jól esett volna, ha hallok, anno. 

Beszélgessünk úgy, mintha egymással szemben ülnénk, és latte-t kortyolgatnánk a sarki kávézóban: 





1., Nem egyedül csak te küszködsz a magánnyal

Amikor felmész a szociális médiára, olyan képekkel és történetekkel találkozol, amelyek azt sugallják neked, hogy csak te vagy magányos. Hidd el nekem, hogy az egész csak egy külső máz. Legalábbis részben. A barátaidnak, akik kapcsolatban élnek, és felrakják a meglepetés rózsák képeit, amit a szerelmüktől kaptak, nem ismered a teljes történetüket, nem tudod, mi zajlik a színfalak mögött. Talán hónapok óta ez az első csokor amit kaptak... (hadd mondjam el neked, hogy szingliként magányosnak lenni-től van egy rosszabb állapot is: amikor párkapcsolatban éled meg a magány érzését...) 

És azt se felejtsd el, hogy ezeket a képeket megosztókon kívül vannak olyan ismerőseid is, akik nem raknak fel semmit, mert talán ugyanúgy éreznek mint te, de erről nem beszélnek nyilvánosan. 


Tipp: Ha a szociális média felerősíti benned ebben az időszakban a magányosság érzését, egyszerűen, ne menj fel ilyenkor ezekre az oldalakra. Ha valakinek fontos vagy, és el akar érni, telefonom is meg tudja tenni, higgy nekem! 


2. Teljesen rendben van, ha nem vagy rendben. 

Nem tudom miért, de sokszor úgy gondoljuk, hogy nekünk mindig rendben kell lennünk. Mert keresztényként soha sem szabad szomorúságot éreznünk, vagy a helyzetünkkel elégedetlenkednünk. Kedves Testvérem, szerintem teljesen rendben van, ha nem vagy mindig rendben. Az egyik kedves igeszakaszom a Bibliából, Jézus imája a Getcsemáné kertben, mielőtt letartóztatták volna. (A történetet a Lukács evangéliumának 22. fejezetében, a 39-46. versekben olvashatod) Itt Jézus bemutatja nekünk, hogyan kezeljünk egy helyzetet, mely nyilvánvalóan Isten akarata szerint való, számunkra azonban mégis nehézséget jelent. Jézus, Isten Fiaként, a világ Megváltójaként így imádkozott: "Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied." (Lukács 22:42) Jézus elfogadta Isten akaratát, de szívből könyörgött más megoldásért. A leírás szerint a küzdelem oly nehéz volt számára, hogy vért izzadt. Persze, nem akarok párhuzamot vonni a magányosság érzésének fájdalma és Jézus kereszthalálának áldozata között, de szerintem a helyzetünkre vonatkozó tanulságot mégis levonhatjuk ebből a történetből. Annak ellenére, hogy legtöbbször más utat választanánk legszívesebben magunknak, megtanulhatunk belesimulni Isten tervébe. 

Tipp: Ha nem vagy jól, akkor lefekvés előtt tölts időt a térdeden imádkozva, Istenhez fordulva. Mondd el neki a fájdalmadat, és ismételd imádat akár több napon keresztül, mindaddig, míg békére nem jutottál. Talán egy emlékeztetőt is beírhatnál a telefonodba, mely eszedbe juttatja, hogy rendszeresen fordulj Istenhez, vidd elé a problémádat. 


3. Isten tényleg az események, körülmények irányítója, és terve van veled 

Hetente egyszer biztosan hallom valakitől idézni a Jeremiás könyvének 29. fejezetének a 11. versében leírtakat a következőképpen: „Istennek van egy jó terve az életedre vonatkozóan!” Ne érts félre, hiszem, hogy Istennek terve van az életemre vonatkozóan, de ennél sokkal bővebb a kép, melyet meg kell értenünk a szöveg környezetből: „Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az ÚR – (Jeremiás 29:11-14a) 

Isten azért is mondja a 12. versben, hogy van terve számunkra, mert azt szeretné, ha Hozzá fordulnánk, hogy megismerjük ezt a tervet. Néha annyira leköt bennünket, hogy rájöjjünk Isten tervére és akaratára, hogy elfelejtkezünk, magához, Istenhez fordulni vezetésért. Mert Ő nem egy palackban élő dzsinn, hanem Ő a mindenek Teremtője, akinek a könyvében minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekünk szánt, bár még egy sem volt meg belőlük. (139. Zsoltár 16.) Jeremiás 29. fejezete arra tanít bennünket, hogyha mi Istent keressük ahelyett hogy a jeleket figyelnénk, akkor meg fogjuk Őt találni, ha teljes szívvel keressük Őt. Ő a kincs, Ő az, akit meg kell találnunk, mert ha Őt megtaláltuk, akkor minden a helyes megvilágításba kerül majd. 

Tipp: Ézsaiás 55. fejezetének a 8-9. versei a kedvenc igeszakaszom, amikor Isten tervéről gondolkodom, és azt kutatom. Azért fontos Istenre nézni, és nem a magunk eszére támaszkodni, amikor az utunkat igyekszünk megtalálni, mert Isten terve teljesen váratlan utakra vezethet bennünket. 

Amikor mindezt átgondolod, soha ne felejtsd el a tényt: Az Atyád szeret téged! 

Mennyei Atyád számára te nagyon fontos vagy. Nem igazán szeretem, amikor szinglik ilyesmiket mondanak, hogy: „Jézus az én fiú barátom.”, mert Ő sokkal több annál. Amikor magányosnak érzed magad, függetlenül mely életszakaszodban vagy éppen, ne feledd ezeket a szavakat, melyeket rólad mondott: 

Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél. (139. Zsoltár 17-18a) 

"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Máté 10:29-31) 

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; (1. Péter 2:9) 

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róma 5:8) 

Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. (103. Zsoltár 8.) 

Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért embereket adok helyetted, életedért nemzeteket. Ne félj, mert én veled vagyok! (Ézsaiás 43:4-5b) 

Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. (139. Zsoltár 14.) 

Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem vannak falaid. (Ézsaiás 49:16) 

Forrás: Becky Kiser: It’s OK to Not Be OK on Valentine’s Day (A Letter to the Single Ladies),  www.crosswalk.com, fotó: crosswalk.com




"Csak úgy...."

„Gyermekeim, ne szóval szeressünk, hanem tettel és igazsággal.”

1Jn 3,18

Grace felpillantott a régi, kopott fényképalbumból, s nézte, ahogy Richard, a postás, az ajtajához közeledik a hidegben. Milyen kedves fiatalember, gondolta.

Grace szívesen kisétált a postaládához késő tavasztól kezdve egész nyáron át, de a fagyos téli levegő a csontjaiig hatolt. Lelkében még mindig életerős fiatal lánynak érezte magát, de azért tudatában volt valós életkorának. Hol éles, hol tompa fájdalmak tették óvatosabbá, lassúbbá. Ahogy hidegre fordult az idő, Richard mindig becsengetett, ha valami érkezett a postán.

Grace ezen a mai napon különösen magányosnak érezte magát. Tizenhetedike volt. Rajta kívül csak drága Jimje tudta volna, miért olyan különleges nap ez. Nem volt születésnap, sem valami évforduló. Negyvenkét esztendőn át minden hónap tizenhetedike különleges napnak számított, ahogy Jim kifejezte: csak úgy.

Anyagilag sosem éltek bőségben, de gazdagok akartak lenni szeretetben. Jimnek mindig volt valami ötlete, amivel kifejezhette, megélhette a Jn 3,18 versét: „Gyermekeim, ne szóval szeressünk, hanem tettel és igazsággal”.

A hosszú évek alatt volt, hogy pár szavas cédulával, de volt, hogy virágüzletben vásárolt csokorral fejezte ki szeretetét. Az üzenet mindig ugyanaz volt: „Csak úgy”. Egyszer még titokban a felesége esküvői karkötőjét is kicsente az ékszerdobozából, s rávésette, hogy „Csak úgy”.

Grace-nek nagyon jól esett, biztonságot, kötődést sugárzott ez a két kis szó. Többre tartotta egyszerű gesztusnál, számára valami sokkal többnek a külső jele volt.

Amikor megbetegedett, és nem tudta ellátni háziasszonyi teendőit, azt jelentette, hogy „Azért szeretlek, aki vagy, nem azért, amit csinálsz”. Amikor vitájuk volt egymással, azt fejezte ki, hogy szeretlek akkor is, ha nem akarunk egymás szemébe nézni. Mikor már öregedni kezdett, ezek a szavak üzenték, hogy „a te szépséged nem függ az idő múlásától”. Jim sosem volt a szavak embere, ám ez a „csak úgy” Grace számára a legtökéletesebb, leglíraibb vallomás volt.

Három hete ment el Jim. Halála nem történt hirtelen, mindketten tudták, hogy közeledik. Drága időszak volt, tele emlékezéssel, öleléssel, könnyekkel, aztán amilyen hirtelen beletoppant az életébe sok-sok évvel ezelőtt, úgy el is tűnt mellőle. Nagy űr maradt utána, de Grace lelke békés volt.

Csodálatos életük volt, nem maradt semmi kimondatlanul. Azóta Grace szívesen lapozgatta a régi albumokat, elmerengett a kedves képeken, de talán még ennél is jobban szerette végignézni az évek alatt felgyűlt, kézzel írt, tizenhetedikei vallomásokat.

Hiába látta a közeledő postást, a csengő hangjára összerezzent. Lassan elindult az ajtóhoz. Hálásan vette át a leveleket, és elnézést kért, hogy nem tudja süteménnyel megkínálni Richardot. Talán legközelebb. Aztán odasétált a konyhaasztalhoz, hogy felbontsa a postát. Számla, részvétnyilvánító képeslap, aztán a szíve nagyot ugrott, s rögtön el is olvadt a rátörő érzelmektől.

Könnyek lepték el a szemét, remegő kézzel nyitotta fel a borítékot. Egyszerű kis cédula volt, mint az összes többi, ami tizenhetedikén érkezett. Halála előtt Jim alkalmat talált egy titkos egyezségre Richarddal, hogy ezt az utolsó küldeményét a megadott időben továbbítsa. „A halál után is … csak úgy. Jim.”

Néha egy történet jobban rávilágít a tökéletes házasság titkára, mint egy többoldalas útmutató. Ez a fajta szeretet – ami nem villog, de örökké tart; nem hivalkodik, de elkötelezett – dicsőségére válik Istennek és a házastársadnak.

Azért imádkozom, hogy ez a történet visszhangra találjon a szívedben. Felmutasson valamit a társad lelkéből. A legapróbb dolgok is nagy öröm forrásai lehetnek.


Uram, hálát adok Neked azért, Aki vagy: lelkünk örök Szerelmese. Tápláld lelkemben a vágyat, a szándékot, a lehetőséget, hogy szereteted rajtam keresztül is sugározzon azok felé, akik közel állnak hozzám. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Lysa TerKeurst: „Just Because”, Encouragement for today, 2013.02.14. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 16., szombat

Keresd a jót a társadban

„Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” 


1Korintus 13:6-8a

Amikor Roger és én először voltunk házasok, ő minden reggel úgy indult munkába, hogy felkiabálta utánam az emeletre, hogy „Csukd be az ajtót!”.
Először kicsit össze voltam zavarodva. Csukjam be az ajtót? Miért? Ő volt az ajtónál. Miért akarta, hogy én zárjam be?
Ez így ment heteken át (jó, lehet, hogy csak nekem tűnt heteknek). Újdonsült feleségként nem akartam vitázni emiatt, de hát embernek fia, mégiscsak bosszantott! Minden reggel úgy éreztem, mintha azt mondaná, hogy „Csukd be az ajtót! Nem vagy eléggé felnőtt, nekem kell emlékeztetnem téged Minden. Egyes. Nap.”
Ráadásul, minden reggel úgy ment el otthonról, hogy mondta volna, hogy „Szeretlek”. Ez mégjobban elszomorított. 
Egyik nap, amikor újra felkiáltotta utánam az emeletre a jól ismert mondatot, már nem bírtam szó nélkül – mivel régóta dühített – eléálltam hát. 
„Utálom, mikor felkiáltasz, hogy „Csukd be az ajtót!” . Úgy érzem bírálsz és, hogy hülyének nézel!”
Roger igencsak meglepődött. „Soha nem mondtam neked, hogy csukd be az ajtót.” (fordító megjegyzése: Csukd be az ajtót- angolul- Shut the door) Miután kicsit elgondolkodott, rájött, hogy miről van szó. 
„Várj csak, te arra gondolsz, amikor azt kiáltom fel neked, hogy „Je t’adore!” ? Ez franciául azt jelenti, hogy Imádlak!”
Oh ... Hoppá!
Mindez idő alatt, kritikának véltem azt, amit a férjem szerelmének kimutatására szánt. 
Milyen gyakran tesszük ezt a házasságunkban!? Ha a férjünk, miközben a konyhában segít, átrendezi a mosogatógépet, hogy több edény férjen be, mi arra gondolunk, hogy ezzel a mi képességeinket bírálja. 
Vagy ha úton hazafelé beugrik nekünk egy zsírszegény vaniliás latte-ért, az első gondolatunk az, hogy biztosan kövérnek lát. Az igazság viszont csak az, hogy emlékszik, hogy általában mit szoktam rendelni.
Miért olyan könnyű kritikának vélni azt, ami szeretetből fakad?
Gyakran élezzük ki magunkat a megbántásra, amit kapni vélünk, így, amikor rózsákkal közelednek felénk, mi csak a tüskéket látjuk. Ez olyan, mintha képtelenek lennénk meglátni az igazságot. 
Az 1Korintus 13:6-8a azt monda, hogy a szeretet „nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.”.
Szeretnénk meglátni az igazat a férjünkkel való kapcsolatunkban és mindeközben szeretnénk, ha védelmezhetnénk, ha hinnénk és remélhetnénk a kapcsolatunkban. Szeretnénk minden nap megélni, megtapasztalni a szeretetet. 
De hogyan vehetjük észre a szeretetet férjünk szándékaiban?

Fogadd jól! Nagyon tetszik, amit Lucy Swindol mond erről: „Vegyél mindent bóknak! Tovább élsz!”

Keresd a jót! Jónéhány évvel ezelőtt, amikor új kisbuszt akartam venni, volt egy barátom, aki egy bizonyos márkát ajánlott, mondván: ez a legnépszerűbb kisbusz az utakon. Ebben erősen kételkedtem, mivel nem emlékeztem, hogy valaha láttam volna egyet is belőle. 
Amikor elmentem egy autókereskedésbe, rábeszéltek erre a bizonyos márkára és modellre. Úton hazafelé egyet nem láttam belőle. Viszont hatot igen! Ez azért volt így, mert tudatosan figyeltem és kerestem.
Ez pont olyan, mint mikor a jót kell figyelni és keresni a férjünkben. Amikor keressük a szeretetet, elkezdjük észrevenni azokat a szeretetből fakadó tetteket, amiket már rég hiányolunk az életünkből; elkezdjük meghallani a szeretettel átitatott szavakat, amikre régóta szomjazunk.

Teremts férj -barát környezetet! Lehet, hogy már sok a feszültség. Lehet, hogy a szeretetnyelv egy ideje már feledésbe merült. Tedd hát férjed számára kényelmessé, hogy kimutassa szeretetét. Például dícsérd őt a grillkészítési képességeiért. Köszönd meg, hogy lefoglalja a gyerekeket, amíg te végzel a dolgoddal (Tény, hogy ez a dolga, hisz ő az apjuk. Te mégis köszönd meg!) . Vedd észre a jó dolgokat benne és mondd is meg neki! Az a férfi, aki érzi, hogy tisztelik és elismerik azért, aki, másképpen jár a világban. 

Most, amikor férjem és én egymás iránti mély érzéseinket akarjuk kifejezni, csak annyit mondunk, hogy „Csukd be az ajtót!”. Mindketten ismerjük a szavak mögött rejlő történetet és szeretetet. 


Ne csak vágyj a szeretetre. Keresd és vedd észre!

Atyám, én azért imádkozom, hogy észre vegyem férjem szándékaiban a Te szerinted való jót és igazságot. Segíts, hogy minden szavában és tettében meglássam a szeretetet. Kérlek, növeld bennem kegyelmedet. Jézus nevében, Ámen.






Forrás: proverbs31.org 2016.06.13 , Kathi Lipp, Looking for the good in your man
fordítás: Kovács Mónika
fotó: pinterest.com

Isten ereje az erőtlenségeink által ér célhoz

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

(II. Korinthusi levél, 12:9)


Hosszú éveken keresztül mindent tőlem telhetőt megtettem, hogy elrejtsem vagy semmissé tegyem az életemben rejtőző gyengeségeket. Miután rájöttem, hogy hasztalan próbálkozom, egyszerűen azt mímeltem, hogy a gyenge területeim nem is léteznek. Miért? Azt gondoltam, ha én gyenge vagyok, akkor Jézus biztosan nem szeret engem. Úgy gondoltam, hogy a gyengeségeimmel együtt egyáltalán nem is vagyok szerethető. A problémám gyökere tulajdonképpen az volt,  hogy még magamat sem tudtam elfogadni.

Amikor fiúnk, Jered, elkezdett járni, rögtön láttam, hogy a lába befelé fordul. Gyermekorvosunk egy specialistához irányított bennünket, aki körültekintően megvizsgálta Jeredet, majd röntgen felvételeket készíttetett. Minél több vizsgálatot rendelt el, annál inkább aggódtunk Jeredért. Eljött a konzultáció ideje, és a lehető legrosszabbra is felkészültünk... Az orvos sztoikus arca nem sok mindenről árulkodott, de a diagnózisa egy ajándékként ért bennünket. "Semmi gond sincs Jered lábával", kezdte a tájékoztatást "csupán arról van szó, hogy lábai igazi atléta lábak, és sportolás közben majd páratlan egyensúlyt fognak számára biztosítani." Amiről mi azt gondoltuk, hogy egy gyengeség, vagy egy legyőzendő akadály, az valójában erőt jelentett Jered számára, és része volt az Alkotó tervének, mert fiúnk sport és tanulmányi ösztöndíj segítségével végezte el a főiskolát.

A mi életünkre, mint Isten gyermekeinek életére, ugyanez mondható el. Isten szerető Terve szerint - a gyengeségeinkkel együtt,- céllal alkotott meg bennünket. "Isten tervezte meg minden ember feladatát." (János 3:27, angol fordítás) Hajlamosak vagyunk a gyengeségeinkre, mint leküzdendő feladatra tekinteni. De mivel az értékünk egyáltalán nem rajtunk múlik, őszintén felvállalhatjuk gyengeségeinket, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem csökkentik értékünket Isten előtt. Sőt, a gyengeségeink lehetnek azok a területek az életünkben, ahol Isten leginkább megdicsőülhet általunk.

Mi azonban gyakran inkább nem is veszünk tudomást gyengeségeinkről, remélve, hogy más sem veszi észre őket. Örök tagadásban élünk, és amikor elesünk, mindig másra hárítjuk át a felelősséget. De hiába is próbáljuk elfedezni erőtlenségeinket, azok mindenképpen előtörnek a legváratlanabb pillanatokban.

Az erővel megtöltött élet elfogadja a fájdalmat, a megtörtséget, a gyengeségeket, mert megértette, hogy a tökéletesség nem földi erő, hanem a Menny ajándéka. Pál szavai nagyon meggyőzően hangzanak: " 


Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket.(I.Korinthusi levél 1:27)

Amikor őszinték vagyunk gyengeségeinket illetően, akkor elismerjük azt a tényt, hogy egyedül Isten képes általunk és bennünk jót cselekedni. Isten ereje azonnal szembeötlik egy gyarló ember életében. Isten mindig abból a célból engedi meg az erőtlenségeket az életünkben, hogy rádöbbenjünk elveszett voltunkra, és arra, hogy egyedül Ő tud megoldást nyújtani problémáinkra. Mert Ő,- ha mi megengedjük Neki,- akkor a gyengeségeink ellenére is használni szeretne bennünket, sőt, a gyengeségeink által fog tudni leginkább használni bennünket. Ne felejtsük el, mi nem magunk vagyunk az üzenet, hanem a szerepünk az, hogy a Menny üzenetét közvetítsük. Ne használjuk hát a gyengeségeinket arra, hogy kibújjunk Isten akaratának teljesítése alól. Mert ezek a gyengeségek az életünkben, Isten által rendelt lehetőségek, hogy terve mind inkább kibontakozhasson.

Szeretném egyre inkább átadni életemet Istennek. Tudom, hogy még messzi utat kell megjárnom hogy elérjem célomat, de csatlakozz te is hozzám abban az elhatározásomban, hogy elfogadom gyengeségemet és fájdalmamat, hogy Isten ereje, és megújító hatalma ragyoghasson át életem minden egyes összetört darabkáján.

Atyám, soha sem szeretném elfelejteni azt az igazságot, hogy én gyenge, Te pedig erős vagy. Kérlek bocsásd meg büszkeségemet és önhittségemet, amikor azt gondolom, hogy tőlem bármi jó is származna. Kérlek tarts az összetöretés állapotában, hogy előtted igazán meg tudjam alázni magam. Kérlek használd életem összetört darabjait, hogy a Te világosságod ragyoghasson általuk. Jézus nevében, Ámen.




Átgondolásra:

- Készíts egy listát gyengeségeidről.
- Olvasd el Gedeon történetét a Bírák könyvének 6. fejezetének 1-27. verséből
- Miként reagált Gedeon, amikor Isten feladattal bízta meg? Te hogyan válaszolsz Isten hívására?
- Kinek az ereje győzedelmeskedett Gedeon életében? A mindennapjaidban látsz-e összefüggést Gedeon tapasztalata és a te életed között?


Sok éven keresztül küszködtem az értéktelenség érzésével. Álmaim és terveim sokaságát veszítettem el a félelmeim és kétségeim miatt...míg egyszer csak a klinikai depresszió állapotában találtam magam. Ekkor aztán Isten az életemet átformáló leckékre tanított meg engem. A következő dolgokat tanultam meg ekkor:

- Senki sem foglalhatja el helyemet Istennél. 
- Önmagam erejéből sohasem leszek "elég jó", de nem is ettől függ a kapcsolatom Istennel. 
- Ő bennem él, és én az Ő ereje által élhetek. 

Soha ne állj szóba azzal a hazugsággal, hogy te semmit sem jelentesz Istennek. 

Drága barátnőm, Te egy hatalmas kincs vagy számára. Ragadd hát meg Isten erejét!


(Forrás: Mary Southerland, Girlfriends in God, Daily devotionals

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission

2019. február 15., péntek

Csak úgy

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsolt 90,12

„Hogy vagy? – kérdezte. – Hallottam nagymamád haláláról, és sokat gondoltam rád.” Meglepetten és örömmel ismertem fel a telefonban Melanie hangját. Régi, nagyon kedves barátnőm, de messze lakunk egymástól, nem tartunk szoros kapcsolatot.

Beszéltem neki a szomorúságomról, de az örömről is, amit érzek, tudván, milyen teljes életet élt nagymamám. Aztán folytattuk a csevegést régi barátokról, barátnőkről, gyermekeinkről, a közösségeinkről.

Kezdtem kíváncsi lenni, mikor mondja már meg, miért hívott. Egyszercsak szünetet tartott, s közölte szabadkozva, hogy vissza kell térnie a munkájához.

Meglepődtem. Ennyi volt?

Nem volt semmi különösebb oka a hívásának. Egyszerűen csak szakított egy kis időt a napi hajszában, hogy beszélgessünk.

Melanie fiatal özvegy, férjét nemrég veszítette el hirtelen. Egyedül küszködik gyermekei nevelésével, a vállalkozással, amit addig ketten vittek a vállukon, és mindazzal, amit az élet naponta elé hoz.

Ennek ellenére szakított időt rá, hogy felhívjon, és beszélgessen velem. Megmondtam neki, milyen hálás vagyok a kedvességéért.

Ekkor elmesélte, hogy a férje halála után a templomi csendes imádás ideje volt az egyetlen alkalom, ahol a fájdalma zsilipjei megnyílhattak. Volt úgy, hogy végigsírta az egész istentiszteletet, kiöntve a szívét Istennek, s vigasztalást találva Nála. Volt egy asszony, aki néha melléült, és csendben fogta a kezét.

Egy asszony.
Csendben.
Felajánlotta a jelenlét szolgálatát.
Hatalmas ajándék.

Aztán elmondta, milyen hatással volt rá ez a gesztus. „Megtanultam, milyen sokat jelent az egymásra szánt idő. Ha csak annyira futja, hogy egy-két süteményt tudok vinni valakinek, aki szenved, megteszem. Néha nyomaszt a rengeteg tennivaló, de mindig szakítok időt az emberekre. Az emberi kapcsolatok a legfontosabb elemei az életünknek.”

Arra gondoltam, mennyire tükrözi mindez Jézus lelkületét, aki szintén előre helyezte napirendjében az emberekkel való kapcsolatfelvételt. Hány és hány emberért állt meg. Arcok a tömegből, akikhez odafordult, akiket megszólított. Csak úgy.

Az asszony a kútnál.
Zákeus.
A vérfolyásos asszony.
A tanítványok.
Mária a lábánál.
És folytathatnánk a listát.

Mialatt most írok, számba veszem mai tennivalóimat. Hosszú a lista. Sok-sok kipipálni való, ami még előttem áll, ami az időmet, a figyelmemet igényli. Mind fontosak, de hogyan futtathatom át a listámat mai igénken? Hogyan válhatok minél hasonlóbbá Jézushoz, hogyan vehetem számba úgy a napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak? Azt hiszem, új listát írok, és tanulok Melanie-tól. A listám első pontjait üresen hagyom. Nevek, nem tennivalók számára. Az első sor pedig így szól majd: „Válj hasonlóvá Jézushoz. Legyenek ma az emberek a legfontosabbak.”





Uram, a segítségedet kérem, hogy a Te fontossági sorrended szerint alakítsam a napomat. Te tudod, mennyire feladatorientált vagyok. Megtanítanád, hogyan tehetem az embereket az első helyre? Tedd fogékonnyá a lelkemet, hogy érzékelje a Tiédet, és megálljak az emberek mellett, ahogy Te tennéd. Jézus nevében, Ámen.









 






Encouragement for today, 2011.09.08.,www.proverbs31.org,fordítás:eszmelkedesek.blogspot,hu; kép:pinterest.com

2019. február 14., csütörtök

Mássz fel az ölébe


„…biztonságban lakik majd mellette. A Magasságbeli védelmezi egész nap, s az ő vállai között nyugszik.”
5Móz 33:12



Megijedtem, hogy elveszett!

Azt hittem, elvesztettem az egyetlen tárgyat a földön, ami fontos nekem: egy finom kis nyakláncot, amit férjemtől kaptam huszadik házassági évfordulónkra. Megnéztem a sálamat, hátha ráakadt, nem volt ott. Kiborítottam a legutóbbi utamra tákolt ékszeres tasakot. Abban sem volt. Ellopták a hotelszobából? Hátha bekeveredett a fülbevalók közé. Ott se volt. A szívem kétségbeesve fel akarta adni a reményt, de nem hagytam. Tudtam, hogy olyasmit vesztettem el, amit soha nem tudnék pótolni. Imádkozni kezdtem. Igaz, hogy egy földi dologról volt szó, de hittem, hogy Jézus megért.

Hirtelen felerősödött bennem a gondolat: menj vissza, és nézz körül újra. Egy halom szemét között megcsillant valami. Ott volt a láncom.

Néha fáj, hogy elvesztettem valamit, ami értékesebb annál a medálnál. Hiányzik édesapám, aki hazatért Jézushoz. Hiányoznak a régi barátok a szülővárosomból, a Facebook nem tudja visszahozni a közös múltat. Jó volna, ha az élet még mindig egyszerűbb lenne – játszó, nevető kisgyerekekkel körülöttem. Fáj, hogy a testem, az energiaszintem már nem a régi!

Neked vannak olyan napjaid, amikor gyászolod valami számodra fontos időszak vagy dolog elmúlását, elvesztését? Egy házasságot, ami már nincs? Egy barátot, aki messzire költözött? Egy gyermeket, akinek félresiklott az élete? Egy szülőt, aki eltávozott?

A 73. zsoltár szerzője is veszteséget élt át. A 2. versben bevallja: „Az én lábam mégis majdnem megingott, majdnem megtántorodott lépésem.” Majd elmondja, milyen belső harcot vív magával, amikor elnézi azokat, akiknek látszólag minden sikerül. De a 23. versben a lelke újra visszatér Isten igazságához: „De én mindenkor veled maradok, mert te megfogtad jobbomat. Tanácsoddal vezetsz, s aztán dicsőségre emelsz. Hiszen kim van az égben, és miben lelném a földön kedvemet rajtad kívül? Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem ereje, s osztályrészem mindörökké az Isten.”

Más szavakkal ezt mondja az író: „Majdnem elvesztettem! De aztán eszembe jutott, ki vagyok; mint az apa a gyermekét, megfogtad a kezemet. Visszaemlékeztem, ki vagy Te. Te vagy minden, amire szükségem van.” Félretette a fájdalmát, ahogy Isten ereje jóérzéssel és erővel töltötte el. A félelem és reményvesztettség hitté változott.

Néha a fájdalom vagy a mostoha körülmények próbálják eltakarni előlünk legnagyobb kincsünket. Nehéz észrevenni Isten munkálkodását. Azt hihetjük, hogy soha többé nem tudunk szeretni, hogy egy hajdan szoros kapcsolat soha nem áll helyre többé. Ilyenkor kell elővennünk a hitünket, és bíznunk abban, hogy Isten velünk van ott és akkor, és segít újra megtalálni az Ő kincseit.

Talán veszteség ért, vagy mint az én kicsi nyakláncomat a lomok, a jót eltakarják az életnél is nagyobbnak tűnő dolgok körülötted. Vegyél egy mély lélegzetet, és kezdj el imádkozni. Mózes 5. könyve idézett verse azt írja, az Ő vállai között fogunk nyugodni. Tudod, mi van a két válla között? A szíve! A béke, a meleg, a szeretet helye. Fel akar venni az ölébe, hogy nyugalmat és békét találj, amire akkora szükséged van.





Uram, néha rettenetesen fáj a veszteség, máskor azzal fenyeget, hogy elborít, alig kapok tőle levegőt. Szeretnék felmászni az öledbe, a szívedre borulni, hogy megnyugodjam Nálad. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.05.19. Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com

2019. február 13., szerda

A cél felé

„Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával volt fölfegyverkezve, hajnalhasadtától a csillagok feljöttéig.” Neh 4,15


Igaz, hogy Isten beteljesíti előre kitűzött terveit rólunk, gyakran olyasformán, ahogy eszünkbe nem jutott volna kérni tőle, vagy amit el se tudtunk volna képzelni, de azért nekünk is megvan a magunk szerepe tervei végrehajtásában. Nemrég arra indított Isten, hogy olvassam el Nehémiás könyvében, hogyan teljesítette feladatát egyik szolgája, akinek újra kellett építeni Jeruzsálem falait.
Rádöbbentett, milyen nagy lehet az én részem egy feladat keresztülvitelében – szervezés, intézkedés, energia, odafigyelés, és kemény, nagyon kemény munka. A Szentírás szó szerint azt mondja, hogy Nehémiás és az emberek „Hajnalhasadtától a csillagok feljöttéig” dolgoztak.
Én is, mint legtöbb keresztény testvérem, szívesen beszélek hivatásomról, filozofálok az Istenbe vetett bizalomról, anélkül, hogy valóban követni akarnám Őt engedelmesen az Ország építéséért napról napra folyó munkában.
Te hogy vagy ezzel? Visszatart valami a munkavégzéstől? Talán rettegés támaszt bénító kérdéseket eléd? „Mi van, ha megpróbálom, és nem sikerül?” „Mi lesz, ha nem fogadnak el, ha nem hisznek nekem?” „Mi lesz, ha Isten nem áll mellettem?” vagy ami még rosszabb: „Mi van, ha félreértettem Isten üzenetét, félremagyaráztam akaratát, s nem azt teszem, amit vár tőlem?”
Olyan is előfordul, hogy haszontalan időtöltések vonják el a figyelmünket arról, amit Isten akarata szerint tennünk kellene.
Évek alatt jutottam el odáig, hogy a hivatásomért végzett munka nem szorongást okoz, hanem lelkesedést. Bátorítást kaptam, hogy nem kell zseninek lennem, nem kell különleges adottságaim legyenek ahhoz, hogy a hivatásomat teljesítsem. Merthogy ilyenekkel nem rendelkezem.
David Brooks így írt a kemény munkáról a New York Times-ban:
„A zseniálisan és az átlagosan teljesítő ember között nem az isteni szikra a különbség, hanem a gyakorlás. A legkiválóbb előadóművészek sokkal (leginkább sokkal, de sokkal) több órát töltenek gyakorlással.”
Idéz egy tanulmányt, melyből kiderül, hogy a vizsgálat ideje alatt a virtuóznak tartott művészek 10000 órát gyakoroltak, 5000-rel többet, mint a jónak mondott zenészek.
Ez eszembe juttatott egy rádióinterjút barátnőmmel, Lysa TerKeursttal. Kérdezte tőle a riporter, hogyan válik valaki egyik napról a másikra a New York Times bestseller szerzőjévé. Válasza egyszerű volt:
„Tizenhét év kemény munkával. Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és végig hittem, hogy Isten is meg tesz minden Tőle telhetőt.”
Arra érzek hivatást, hogy Krisztusról beszéljek, Őt hirdessem egyre hatékonyabban, nem azért, hogy az emberek elájuljanak Amy Carroll-től, hanem hogy elájuljanak Attól, Akiről szólok hozzájuk: Jézustól. Az a hivatásom, hogy segítsek más nőket hitük fejlődésében. Csak akkor felelek meg ennek, ha én magam is folyamatosan tanulok, gyakorlok és dolgozom.
Neked mi a hivatásod? Azt végzed? Az én meghatározásom a hivatásra egyszerűen az, hogy percről-percre, napról-napra engedelmesen követem Isten Igéjét és a Szentlélek vezetését. Vannak napok, amikor ez látható előrehaladást jelent, máskor meg csendet, várakozást, odahallgatást. Akármelyik legyen is a pillanatnyi helyzet, kezdjük el azonnal.


Uram, köszönöm élethivatásomat. A szívem egyes porcikái még félnek, idegesek, küzdenek, de el akarom végezni a munkát, és engedelmesen akarok menni Feléd. Köszönöm, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.19., www.proverbs31.org, Amy Carroll, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 12., kedd

Sérülten

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2Kor 5,17


Sérült.
Most már sérült volt a pillangó, aszimmetrikusan verdesett a szárnyával, amivel pár pillanata még légi táncot lejtett a templomkert pázsitja fölött.
Előbb nem a pillangó vonta magára a figyelmemet, ahogy sorban álltam, hogy átvegyem kisfiamat, Alecet, a sérült gyermekeknek szervezett napközis táborban. Előbb az autista fiúra figyeltem fel. A gondozója karjába csimpaszkodott, és teljes erővel rángatta ide-oda. Különös táncukat nézve nagyon fájt a szívem a fiúért, ahogy mindig szokott, mikor autista gyermeket látok. Ismerős érzés szorította össze a gyomromat. Ugyanaz, amit akkor éreztem, mikor sikertelenül próbálkoztam hozzáférkőzni autista kisfiamhoz élete első éveiben. Nem tudom elfelejteni, mennyire nehezek, mennyire hosszúak voltak a napok.
Még örültem is, hogy a röpködő pillangó magára vonta a figyelmemet, s megszakította az emlékezést. Hirtelen azt láttam, hogy – mielőtt a gondozó megakadályozhatta volna – a fiú keze villámgyorsan lecsapott, és rákulcsolódott a pillangóra. A nőnek sikerült felfejtenie az ujjakat, és kiszabadítani a pillangót – néztem, ahogy a leheletfinom szárnyak lehullnak a földre. A pillangó még vergődött egyet-kettőt, mielőtt elpusztult volna.
Furcsa, hogy egy ilyen egyszerű jelenet ennyire lesújt? Fájdalom szorította össze a torkomat, de nem tudtam volna megmondani, mi fáj jobban: a gyermek fogyatékossága, aki meg akart ragadni valami szépet, nem tudva, hogy ezzel kiszorítja belőle törékeny életét? Vagy az, hogy egy ilyen szépség, mint ez a pillangó, ilyen hirtelen véget ér? Egész éjjel ezt a jelenetet láttam magam előtt, ha felébredtem, sérült szárnyak hulltak a föld felé.
Másnap reggel újra felsétáltam Alec-kel a templomhoz a táborba. Egy Down-kóros kislány mögé kerültem a járdán. Vidáman, gondtalanul énekelt, s mikor utolértem, meghallottam a szöveget is: „Szépséges pillangó vagyok! Szépséges pillangó vagyok!”
Minden lépésnél vidáman körbefordult, s elénekelte ezt a kis mondatot. Megborzongtam, ahogy felismertem Isten üzenetét.
Igen, Uram, megértettem! Ezek a gyermekek olyanok, mint a pillangók. Szépségesek, csodálatosak, pedig sérültek. Ó, mennyire szereted őket, Uram! Mekkora értéke van, ha észrevesszük a bennük élő szépségnek akár csak egy pillanatát!
Egy ilyen csodálatos, sérült pillangó édesanyjaként, kiváltságnak tekintem, hogy végignézhetem, hogyan hordozza Isten egy-egy nehéz napon. És tudom, kegyelem az, hogy megérint a szépség, ami minden fogyatékosságban benne van. Érezni a „milyen lehetett volna” fájdalmát, a „szüksége van rám” kimerítő szorítását, az Isteni Fényt, ami mindezt beragyogja, és azt tündökli, hogy megéri az erőfeszítéseinket.
Alec gimnazistakorú napközis csoportvezetője mosolyogva, pacsival fogadta kisfiamat. Szemem a fejlesztőpedagógus pólójának feliratára tévedt: „Új teremtés vagyok!” A hátán pedig: „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.” 2Kor 5,17
Mint a pillangó, mindnyájan sérültek vagyunk. De Istennek hála, csodálatos szépség terem a sérült voltunkból, ha hagyjuk, hogy Isten hordozzon a fájdalomban. S ami még ennél is jobb, új teremtmények vagyunk, örökkévaló jövővel és reménységgel – épek Krisztusban. Egy napon minden sérült test feltámad, most még elképzelhetetlen szépségben.


Uram, köszönöm, hogy kiválasztottál egy sérült gyermek szeretésére, gondozására. Add, hogy a Te szemeddel lássam gyermekem: szépnek, csodálatos teremtménynek, telve lehetőségekkel. Ígéreted szerint gyermekem számára célt és oda vezető tervet alkottál. Igéd arra tanít, hogy a sérültek a Te nagyobb dicsőségedre szolgálnak. Segíts Uram, hogy az legyek, akire a gyermekemnek szüksége van, miközben Rád támaszkodom, hogy erőd átsegítsen a nehéz napokon. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.03.30., Kelly Langston, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 11., hétfő

Tiszta időpocsékolás

„Tanuljátok meg tehát, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak 1,19


Pár napja, mikor Brooke beült a kocsiba tanítás után, nagyot sóhajtott. Az ilyen sóhajtás ezt szokta üzenni: „Valami bajom van, de ha nem kérdezel rá, magamtól nem mondom el.”
„Mi jó vagy rossz történt ma?” – kérdeztem közömbös hangon.
„Hagyj, anya”- válaszolta úgy, hogy tudtam, titokban örül, hogy kérdeztem, de kamasz énje lázad az ellen, hogy azonnal megadja magát.
Csendben vártam, hátha elmondja. És el is mondta. Az iskolában történt valami.
Kezem a kezére tettem, s biztosítottam együttérzésemről: „Nagyon sajnálom, édesem. Nem csodálom, hogy szomorú vagy miatta.”
Meglepetésemre, érzelmi beállítottságúnak ismert gyermekem így szólt: „Igazából nem is vagyok. Rájöttem, hogy tiszta időpocsékolás az ilyesmiért szomorkodni vagy dühöngeni.”
Aztán rám mosolygott, s nyugodtan kinézett az ablakon. Semmi könny. Semmi siránkozás. Elmaradt a panaszáradat, nem készítette ki magát a helyzet aprólékos újrajátszásával, elemezgetésével.
13 évesen eldöntötte, hogy ez időpocsékolás. Nagyot lépett a felnőtté válás felé. Kihajtott benne a bölcsesség első virága.
„Néha tiszta időpocsékolás szomorkodni vagy dühöngeni.”
Százszor is újrarágtam a szavait. Ez a mondat jó. Ez az állítás igaz.
Néha valóban van min szomorkodni, de annyi dolog van, ami bánt vagy felhúz, s amire igazán kár annyi időt és energiát pazarolni, amennyit szoktam.
Nagyon szeretem, ahogy Eugene Peterson értelmezi a Jakab 1,19-21-et. „Elöl járjon a füled, utána a szád, s hagyd, hogy a harag hátul vonszolja magát. Az emberi düh nem termi meg Isten igazságát. Dobj hát szemétbe minden megcsorbult erényt, burjánzó gonoszságot. Egyszerű alázatossággal hagyd, hogy a Kertész műveljen meg téged az Ige által, s alakítsa életedet a megváltás kertjévé.”
Van valami szomorúság vagy düh a lelkedben, ami talán időpocsékolás? Kérd Istent, segítsen másképpen látni a helyzetet.


Uram, tudom, néha az érzelmeim eluralkodnak rajtam. Segíts, kérlek, hogy újra Rád kapcsolódjam, s vegyem észre, hogy a szomorúság és a düh gyakran puszta időpocsékolás. Inkább Rád kellene figyelnem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.03.29., , www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. február 10., vasárnap

Egyre közelebb jöttél...

Uram, te szerettél engem gyermekségemtől fogva. Láttad, hogy bár az édesanyám, édesapám, édestestvérem - akikért nagyon hálás vagyok - szerettek engem, mégis valami űr volt bennem. Úgy éreztem, valamiben hiányt szenvedek. Nem tudtam, mi az, ki az. De amikor Rólad hallottam, megindult bennem az Élet. Öröm járt át. És Te közeledtél, hívtál. Elindítottál az igazi élet útján.

Kezdtem felfedezni, hogy a gyermeked vagyok. Hitre vezettél, szülőre leltem. A titkos, belső dolgaimról csak Veled beszélhettem. A lepkékről, a békéről, a biztonságról, titkos vágyaimról, álmaimról. Csak Veled lehetett. Szívem mélyén éreztem, hogy Te értesz, még azt is, amit én sem értek magamból. Lassan, de határozottan egyre közelebb vezettél magadhoz. Igédet nem ismertem. Amit a templomban hallottam, nem tudtam, hogy az a Te szavad. Csak hittant tanultam, ami egészen más volt, min Te. Téged azonban szerettelek. Hálás a szívem, hogy kísértél utamon.

Sok magányos töprengésemben szóltál hozzám és vigasztaltál. Igazi szülő vagy. Magadhoz vonsz, kedves szavakkal táplálsz: "Ne félj! Megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy." Szeretem kimondani a nevedet. Hányszor feledtette velem a gonosz, hogy Te határtalanul szeretsz! Hogy Te naponta arra vársz, hogy hozzád hazamenjek, hogy benned leljem meg az otthont. Emlékeimben élnek gyermekségem otthonra találásának pillanatai: a hazai táj, a napsütötte dombok, a békesség, a Te békenyomaid. A biztonságot adó szülői ház. Aztán a lelki szülők háza. A Te ajándékaid tárháza. Köszönöm, Atyám, szereteted szeretetet ébresztett bennem irántad. De úgy szeretnélek szeretni, ahogy Te szeretsz engem, mert az én szeretetem esendő.

Ráébredtem, hogy Te vagy az űr betöltője. Te vagy a legszemélyesebb kapcsolatom. Minden más csak Hozzád segít, vagy Tőled elvezet. Te vagy az életem lényege, Téged kereslek és akarlak mindig megtalálni, megragadni, egészen közel jutni hozzád, egészen Tebenned élni. Az igédből megtudtam, hogy Te is ezt akarod, Uram, az első parancsolatban kifejezted: ""Én, az Úr vagyok a Te Istened, ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem."

Uram, Te akartad létemet. Már a születésem előtt ismertél: "Te takargattál engem anyám méhében."  Te alkottál titokzatos módon, kezeddel formáltál. Figyeltél. Gondviselő szereteted melengetett, általad növekedhettem. Újra és újra rám tör a kérdés: Miért akartál, hogy legyek, Uram? Miért alkottál? Mire vagyok jó neked? Mi hasznod származhat belőlem? Nem értem, miért szeretsz ennyire, Uram! Miért "raksz magadra anyám méhétől fogva, és hordozol születésem óta". "Vénségemig" miért "Te vagy az, és megőszülésemig" miért "Te viselsz"? (Ésa. 46:3-4) Mi értéket találsz bennem? Miért ez a nagy szeretet? Nem értem, Istenem! De el akarom fogadni, mer szívem mélyéből erre vágyom, erre a legszemélyesebb atyai, gyermeki kapcsolatra. Erre a legszemélyesebb, legbensőségesebb bizalmi kötelékre. A Benned való teljes megnyugvásra. A fájdalmaimat feloldó atyai kézre, örömeimet Veled megosztó igaz örömforrásra. Rád vágyom, Uram. Kezed takarásába vágyom vissza. A Te szárnyaid árnyékában megnyugodni, lecsendesedni, kebleden nagy időd ritmusát, szereted szívdobbanását hallgatni, üteméhez igazodni. Igazán hazatalálni...

Te vagy az én "teremtőm", "hordozóm", "én viselőm és megszabadítóm" (Ésa. 46:5). Köszönöm ezt a bensőséges szeretetet. Igén fenségesen szép és személyes kijelentéseinél időzöm. Születésem előtt már ismertél, jelen voltam a gondolataidban, akartál, Tiéd voltam: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek." (Jer. 1:5) Titokzatos módon elindítottad létemet. Ki tekintethet be Teremtő szereteted műhelyébe?



(Forrás: Szabó Attila: A természetben a Teremtővel, Versek, igék, vallomások, 125.old.)
fotó:Joyful Reflections Photography