Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2018. augusztus 31., péntek

Az Atya válasza

"Nyomorúságomban az ÚRhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek...Lehajtotta az eget és leszállt...lenyújtotta a kezét a magasból, és felemelt,
kihúzott a rohanó, örvénylő vizekből!"

18. Zsoltár 6-7, 9, 16


A fájdalom mindig megrendíti az atyai szívet. Barátom, Jim, nagyon jól tudja miről beszélek. Jimnek gyakran el kell válnia három kisfiától amikor üzleti útra indul. Legutóbb, amikor a család az autóban ült, hogy az édesapát kikísérjék a repülőtérre, a hétéves nagyfiú boldogan meghallgatta a "hogyan segíts Anyának" utasításokat, az ötéves hősiesen felemelte az állát, és megfogadta, hogy elvégzi a rá bízott házimunkát, a kis kétéves, aki egyébként csupa mosoly és vidámság, épp meglátott egy repülőt a kifutón, és keserves sírásra fakadt. 


"A szívem majd megszakadt érte" -mondta Jim. "Közel álltam ahhoz, hogy lemondjam az utamat. Szorosan magamhoz öleltem kicsi fiamat." Miközben láttam könnyes szemét, amint a történetet mesélte nekem, arra gondoltam, hogy ha egy gyermek sírása így megrendíti Jim szívét, mennyivel inkább indul meg mennyei Atyánk könnyeinket látva.


Olvasd csak el a 18. Zsoltárban, hogy mi történt, amikor Dávid az Istenhez kiáltott segítségért: Isten megmozdult, a föld megremegett, a hegyek megrázkódtak, az ég kettényílt, és Isten lenyúlt, hogy segítsen. Kérdéseink, kiáltásaink mindig megrendítik a Mindenható Istent. Ő megnyitja az eget, megmozgatja a földet, hogy válaszolhasson. Isten mindig lehajol hozzánk. Gondoskodik rólunk. Jézusban Isten ölelése valósul meg, Ő Krisztus által ér el bennünket és Rajta keresztül munkálkodik értünk. 


Talán Jézus keresztről felszálló könyörgése süket fülekre talált az Atyánál? (Gondolj Jimre, ha ő megindult gyermekét látva, bizonyára Isten sem volt közömbös Jézust szemlélve.) A választ három nappal később az üres sír visszhangozta: A föld megremegett, a hegyek megrázkódtak, Isten lehajolt, Jézus pedig feltámadt a halálból. Ebben van a mi reménységünk: mivel Jézus átélte az Atyától való elszakadást, mi megtapasztalhatjuk az Atya gondoskodó jelenlétét. Ő a mi mennyei Atyánk. Mindig meghallja kiáltásunkat.


Köszönöm Uram, hogy bizalommal fordulhatok Hozzád, mert tudom, hogy mindig meghallod hangomat. Köszönöm, hogy mindig készen állsz, hogy megments engem.







(Joni and Friends, Daily Devotionals, The Father's Answer, fotó:pinterest.com)

2018. augusztus 30., csütörtök

Dörzspapír emberek

Mert az Ő alkotása vagyunk.


(Efézusi levél 2:10)


A dörzspapír emberek, tudod, akik fájdalmasan csiszolnak bennünket, nemcsak az életünk természetes velejárói, hanem ajándékai is Istennek. Ne hagyd abba az olvasást, hadd magyarázzam meg miért is mondtam ezt!

Ha saját életemre tekintek, Isten ezeket a nehéz kapcsolatokat katalizátorként használta az én esetemben. Szeretetével így tudta felrázni kényelmes terveimet és szándéka szerint megváltoztatni emberi döntéseimet. Életem így gyakran kaotikussá vált, békésen folyó medréből kilépve minden esetben változást hozva mindennapjaimba.

Fiúnk, Jered már általános iskolában elkezdett focizni, a főiskolára pedig tanulmányi és sport ösztöndíjjal jutott be. Az évek alatt többször megsérült, de a középiskolában élte át első sportsérülése miatti műtétjét. Az ortopéd orvos elmagyarázta, hogy mi fog történni a műtét alatt: "Először is eltávolítjuk a törés körüli elhalt szövetet, majd egy fém csavarral erősítjük az eltört csontokat egymáshoz." Elmondása alapján egy vékony fényes csavarocskát képzeltem el óvatosan beágyazódva fiam lábában. A boldog tudatlanság időnként hatalmas áldást jelenthet...


A műtét jól sikerült, és két hétre rá elvittem Jeredet egy kontroll vizsgálatra, ahol az orvos ismét megröntgenezte lábát, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy szépen gyógyul a törött csont. Az orvos mosollyal az arcán lépett be a vizsgálóba, a röntgen felvételt lobogtatva. "Gyönyörűen gyógyul a lábad" bátorította fiamat. Megkérdeztem, hogy mi is rápillanthatunk-e a felvételre, erre ő a kivetítő táblára rakta a képet, amin elszörnyedve vettem észre egy hatalmas, vastag csőszerű csavart fiam drága csontjába erősítve. Sőt jobban megvizsgálva a képet, már kezdődő rozsdásodást is felfedezni véltem azon a barbár csavaron...


Elképedt arcomat látva, az orvos megnyugtatott, hogy minden rendben van. Persze, ez korántsem csillapította kétségeimet, sőt, néhány kérdés dübörgött bennem, azonnali válaszra várva: "Ilyen csavar illik fiam csontjába, biztos abban, hogy nem tévesztette el a méretet?" "Fog tudni újra játszani?" "Fájni fog a lába amikor esik az eső?" "A reptéri biztonsági kapunál nem fog jelezni ez a hatalmas csavar?" "Jered lába lesz-e még olyan erős, mint a műtét előtt?" Az orvos türelmesen végighallgatott, és mosolyogva így válaszolt: "Most hogy kérdezi, őszintén be kell vallanom, hogy Jered lába nem lesz olyan erős mint korábban," majd gonosz vigyorral az arcán így folytatta: "hanem sokkal erősebb lesz!"


Lenyűgöző látni, hogy az életben a hatalmas erő formálódását mindig egyfajta összetörés előzi meg. És ez a törvényszerűség a nehezen kezelhető emberekre is vonatkozik.


Istennek nem az a célja az életünkre vonatkozóan, hogy kényelmünket munkálja, hanem azt szeretné elérni bennünk, hogy Jézus Krisztus jelleme rajzolódjon ki jellemünkben. Ezen formálódást a dörzspapír emberek durva csiszolása által is eléri, amint éles, bántó egyéniségünk finomodik, sőt időnként még meg is törik. Az életünkben jelenlévő sokféle szenvedésnek egy célja van: megerősítsen bennünket a fájdalom elhordozására és megalázzon bennünket büszkeségünkben, hogy ne felejtsük el, egyedül Istenre hagyatkozhatunk.


Gyakran, épp a leterhelő emberi kapcsolatainkban tapasztaljuk meg leginkább a fájdalmat. Péter azt írja levelében, hogy egyszer Isten mindent helyreigazít majd, és ez a kijelentés a körülményeinkre és kapcsolatainkra is mindenképpen vonatkozik. Isten fogja a széthullt darabkákat eggyé szerkeszteni, hogy felkészítsen bennünket a szolgálatra. A helyreigazítást a "háló foltozásaként" is le lehet fordítani. A halász hálója mindig a megélhetését biztosította, és szakadozott hálóval pedig képtelenség volt halat fogni. Így hát szükségszerű volt a halászháló karbantartása, szüntelen foltozása.


Minden egyes összetört állapotunkban, amikor megengedjük Istennek, hogy helyreigazítson bennünket, erősebbé válunk, és megújul az életünk. Pál jól ismerte a megpróbáltatások, fájdalmak, szétszakadt hálók tapasztalatát. "Mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli a türelmet. A türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reménységet." (Római levél 5:3-4) Ezt a verset olvasva, be szoktam helyettesíteni az éppen aktuális dörzspapír emberem nevét a versbe, ami aztán így hangzik: "Tudom, hogy Sally helyes kezelése türelmet szül. És a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet eredményez." Micsoda bátorítást tár ez a kijelentés elénk! A nehéz kapcsolat Isten szerinti jellemet formál, ami aztán reménységet szül. A reménység a fájdalom következménye, mert a nehéz kapcsolatokból eredő fájdalom arra késztet bennünket, hogy Istenhez forduljunk megoldásért, és abban bizonyosak lehetünk, hogy az Ő ereje által minden megtört kapcsolat helyreáll majd.


A nehéz kapcsolatok, és az azzal járó összetöretés vagy keserűvé vagy kedélyessé tesz bennünket. A választás rajtunk áll. Vagy görcsösen ragaszkodunk szánalmas jellemünkhöz, vagy elismerjük gyengeségeinket, tudva azt, hogy Isten meg fog újítani bennünket a csiszolódás által.


Dörzspapír emberek olyanok, mint a malomkövek. A nyomás által vagy finomabbá válunk, vagy megtörünk. Harry Trauman így fogalmazza ezt meg: "A dicsfény elillan, a népszerűség véletlenszerű, a gazdagság pedig forgandó. Azok az emberek akik ma ujjonganak, lehet, hogy megátkozzák a holnapot. Egyetlen egy dolog fog számítani igazán, a jellemünk."



Hiszem, hogy a bántó, gonosz viselkedését a dörzspapír embereknek egyedül elszánt imával lehet megtörni. Isten erre hív bennünket. Abban is bizonyos vagyok, hogy a nehéz kapcsolataink által Isten mindenképpen az élet terheinek elhordozására erősít meg bennünket.



Uram, kérlek töltsd be a Te szereteteddel a dörzspapír emberek iránt az életemben. Segíts, hogy úgy szemlélhessem őket, ahogy Te tekintesz rájuk. Használd őket, hogy azzá a nővé finomodjak akivé te megalkottál engem. Szeretnék hálát adni életemben jelenlévő nehéz kapcsolataimért, tudva azt, hogy a bántó emberek által is munkálkodsz az életemben. Jézus nevében, ámen.









A naplódba írd fel a számodra legmegpróbálóbb dörzspapír ember nevét. Írj fel öt dolgot, hogy miért tartod őt smirglinek. Imádkozz érte, és adj hálát Istennek őérte. Szerinted, mit akar Isten elérni ezen ember jelenlétével az életedben?



(Forrás: Girlfriends in God, Daily Devotionals, Mary Southerlandhttp://www.girlfriendsingod.com/2014/sandpaper-people/, used with permission)

2018. augusztus 29., szerda

Mit jelent az elengedés?

„Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” Iz 43,18-19


A három éves Elle karját kinyújtva rám szögezte mutatóujját: „Megfagytál, Mami!”
Lemerevedtem, egyik karom még mögöttem, másik előrelendülve fagyott meg. Kisunokám kuncogva gyorsan felolvasztott.
Ha vannak a közeledben 6 év alattiak, akkor biztosan ismered a Jégvarázs c. filmet. Egy testvérpár küzdelmes kapcsolatáról szól, és arról, ahogy szeretnék elfogadtatni magukat.
Egyik jelenetben Elsa, az idősebb testvér énekelni kezd:
– Engedd el, engedd el…
– S majd kibomlok, mint a hajnalpirkadás …
Engedd el.
Ezeket a szavakat véltem hallani Isten szájából évekkel ezelőtt.
Engedd el a múltat, amit nem tudsz megváltoztatni.
Engedd el a görbetükrös képet magadról. Nem egyezik azzal, ahogyan én, Mennyei Atyád, látlak téged.
Engedd el a bántásokat, amik fogva tartanak.
Kisunokámmal csak eljátszottam, hogy lefagytam, de volt idő amikor valóban így is éreztem magam. Nem tudtam kimozdulni a gyógyulás felé.
„Engedd el, drága kislányom” – hallottam Isten suttogását, aki szerette volna azt a Suzie-t előhozni bennem, akinek Ő megálmodott.
Talán te is érzed, hogy Isten azt kéri, engedd el – azt a valami vagy valakit…
Engedd el a hibákat, amiket valaha elkövettél. Én már megbocsátottam.
Engedd el a haragot, ami felemészti gondolataidat.
Engedd el az ítélkezést – magadét és másokét –, hogy szabadon élhess.
Te is erre vágysz, mondod, de hogyan engedd el, ha azt sem tudod, mit jelent az elengedés? Megmondhatom? Engem felszabadított, mikor végre felfogtam.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem foglalkozol azzal, ami nem tőled függ, azért hogy arra koncentrálhass, ami a te feladatod.
Az Ézs/Iz 43,18-19-ben Isten a próféta által így beszélt a népéhez: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.”
A nép annyira kapaszkodott a múltbeli dolgokba, hogy nem vették észre az újakat, amiket Isten meg akart mutatni nekik.
Istennek ez a figyelmeztetése nekünk is szól. A múlttal nem tudunk mit kezdeni, de oda tudunk figyelni a körülöttünk zajló csodákra.
Nem tudjuk megváltoztatni a szavakat, amik a szívünket gyötrik, de átírhatjuk őket a Szentírás szavaival.
Nem tudunk mit kezdeni a negatív beállítódású emberekkel, de mi magunk választhatjuk az örömet.
Eleinte nem könnyű elengedni a dolgokat, mert természetünkből adódóan szeretnénk mindent megtartani. De van remény! Ahogy a próféta leírása szerint új utak épülnek a sivatagban, folyók erednek a pusztában, úgy fognak új gondolkodási, kapcsolati és életminták bevésődni a lényünkbe, ha elengedjük azt, ami fölött nincs hatalmunk, hogy azzal foglalkozzunk, amit meg tudunk változtatni.
És hogy mi a szép még az elengedésben?
Az, hogy nem csak minket alakít át.
Hatása van a következő generáció formálódására, és az azutánira, mint nálunk a szőke, kékszemű virágszálra, aki nagymamáját kergetve az asztal körül azt énekli: „Let it go…”


Drága Jézus! Már régóta szerettem volna sok mindent elengedni, de nem tudtam, hogy fogjak hozzá. Most, hogy már tudom, készen állok megtenni a hit ugrását az ismeretlenbe. Elengedem, ami nem rajtam áll, hogy odaforduljak ahhoz, ami az én dolgom. Köszönöm, hogy új utakat készítesz szívem sivatagában, és folyókat fakasztasz életem pusztájában. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: How Do I Let It Go?, Encouragement for today, 2014.08.01., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. augusztus 28., kedd

Tökéletes döntés nem létezik

„Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,6


Nemrég körbe kérdeztem az embereket Facebook-on és Twitteren: Szerintetek mi az elsődleges oka, hogy az emberek olyan nehezen tudnak döntést hozni?
A válaszok túlnyomó többsége valamilyen félelemre utalt:
- félelem az ismeretlentől
- félelem a tévedéstől
- félelem a bántástól
- félelem mások véleményétől
- félelem a visszautasítástól
- félelem attól, hogy valami jobbtól esik el
- félelem a helytelen döntéstől.
Megértem ezeket a félelmeket. Én is küzdök velük. És egy kis birkózás a félelemmel nem is árt. Segít, hogy elkerüljük a rossz döntéseket. Például, mivel a gyermekeim félnek mozgásszabadságuk korlátozásától, mindig betartják a hazajövetelek időpontját.
Az ilyen birkózás a félelemmel jót tesz. De előfordul, hogy annyira hatalmába kerít döntéshelyzetben a félelem, hogy teljesen lebénulok, nem tudok továbblépni.
Épp valamilyen meghozandó döntés előtt állsz, és úgy érzed, a bizonytalanság gúzsba köt?
Én sokszor lecövekelek, mert egyre csak a lehetséges következményeket elemzem, és keresem a tökéletes megoldást. És ha nem sikerül rájönnöm, melyik a tökéletes, akkor úgy érzem, nem tudok mozdulni.
De ma már nem maradok ott, mert valamit megtanultam: tökéletes döntés nem létezik.
A tökéletesség illúzió.
Vannak jó döntések és rossz döntések? Hát persze. De életem mostani szakaszában már ritkán esem bele a jó vagy rossz döntés vermébe. Inkább azon kapom magam, hogy két jó döntés közül keresem a tökéletest.
Hagyjam, hogy a lányaim tánciskolába járjanak, és ezzel elmaradjon aznap a közös családi vacsora? Vagy mondjak nekik nemet, mert a családi vacsorák fontosabbak? Íme két jó dolog, amik között dönteni kell.
Hagyjam, hogy a lányom összejöjjön azzal a 20 éves sráccal a gyülekezetből, vagy maradjon a barátság szintjén a kapcsolatuk? Mindkettő jó dolog.
Melyik a jobb?
A missziós útra menjek el, vagy a házasságról szóló konferencián tartsak előadást? Mind a kettő jó.
Hagyjam ott a mostani munkámat, és vágjak bele abba a szolgálatba, amiről olyan régóta álmodozom, vagy inkább vigyek szolgálati lelkületet a meglévő munkámba? Két jó dolog.
A két jó közti választás napi szinten zajlik. De megsúgom neked, mialatt a tökéletes megoldást keresed: nincs olyan döntés, ami végül minden szempontból tökéletesnek bizonyul.
Addig, amíg Isten kedvére való döntést szeretnél hozni, nem tudsz hibázni, nem lesz a döntésed teljesen téves. És egyik sem lesz teljesen bámulatos.
Minden döntés a kettő keveréke.
Más szavakkal mondva, mivel nincs tökéletes döntés, nem kell lebénítson a félelem, hogy nem fogom az épp legjobb megoldást választani.
Még egyszer: Isten kedvében akarok járni ezzel a döntésemmel. Alapigénk, a Példabeszédek Könyve 3,6 azzal biztat, hogy ha mindenben Istent tartom szem előtt, akkor Ő egyengetni fogja az utamat. Bizalmamat azzal akarom bizonyítani, hogy meghozom az épp aktuális döntésemet: elfogadom, hogy semmi sem lesz mindenestül tökéletes.
Nincs tökéletes állás.
Nincs tökéletes iskola.
Nincs tökéletes házastárs.
Nincs tökéletes egyház/gyülekezet.
Nincs tökéletes módja a gyermeknevelésnek.
Nincs tökéletes döntés.
Ezekben mind lesz annyi tökéletlenség, hogy a jó és rossz valamilyen arányú keveréke legyen valamennyi.
Egy dolog biztos: az én tökéletlenségeim sosem múlják fölül Isten ígéreteit. Isten ígéretei nem attól függnek, hogy én jó döntést hozok, hanem attól, hogy Ő hogyan tud jót kihozni belőle.


Uram, bizalmam Benned nagyobb, mint félelmem a rossz döntéstől. Minden bizonytalanságomat leteszem most a Te kezedbe. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: There Is No Such Thing as a Perfect Decision, Encouragement for today, 2014.08.21., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. augusztus 27., hétfő

Új tanév másként

"Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény." Ef 4,22-24


Ahogy újra beindul a tanév megszokott rendje, elhatároztam, hogy nem lesz több anyahiszti reggelente. Szeretném, ha idén a reggeleink kevésbé lennének idegesek, hangosak, kaotikusak.
Akkor döntöttem el, hogy ezentúl másként lesz, amikor tavaly, tanév vége felé sorozatosan üvöltözéssé fajultak a reggeli készülődések. Egyik nap, mikor beálltam az iskola elé, a kocsiban vibrált a feszültség. Nem akartam, hogy a búcsúszavaim is kemények legyenek, megpróbáltam hangnemet váltani: „Drágám, szeretlek – mondtam a lányomnak. - Sajnálom, hogy ilyen durva reggelünk volt.”
„Minden reggelünk durva” – vágott vissza, mielőtt rám csapta a kocsiajtót.
Kevés dolog nyújt nagyobb anyai sikerélményt, mint egy ilyen megjegyzés, ugye?
Míg próbáltam tompítani az ütés fájdalmát a mellkasomban, így gondolkoztam: Ez így nem mehet tovább. Minden reggel megfogadom, hogy nem kiabálok a gyerekekkel. És minden reggel felhúz valami, ami miatt nem tudom betartani.
Ismerős?
Nem mintha reggel azzal ébrednénk, hogy ma haragudni akarunk a szeretteinkre, így van? Én többnyire jó hangulatban ébredek. De aztán a stressz, hogy mindenki időben kívül kerüljön az ajtón, kihozza belőlem a hárpiát.
Egyik nem találja a cipőjét. A másik még ki kell, hogy nyomtasson egy beadandót, de a nyomtatóból kifogyott a festék. A szendvicsekhez való kenyér még a boltban van, mert tegnap elfelejtettem venni. A tetejébe, semmi készpénz nincs itthon, hogy odaadjam nekik, vegyenek maguknak valamit ebédre.
Nyafogás erről. Panaszkodás arról. Közben úgy érzem, nem készülünk el időre. Mindez feltorlódik bennem, és robbanok.
Szeretném, ha az idei tanév más lenne. Ha az történne, amit az Ef 22-24 leír: újuljak meg gondolkodásmódomban. A „megújulni” értelmű görög szó a kaino. Azt is jelenti, hogy különleges, nem közönséges. Különleges nyugalom megtestesítője szeretnék lenni a káosz közepén, a béke példaképe gyermekeim számára. Ezért kialakítottam egy tervet:
Szólok a világnak, hogy várjon. Mikor felébredek, az agyam olyan, mint egy száraz szivacs. Amit legelőször magába szív, az itatja át legmélyebben. Ha nem akarom, hogy a stressz uralkodjon rajtam egész nap, hagyjam szegre akasztva a világot addig, míg magamba nem szívom azt, ami megújítja a gondolkodásomat: Isten Igéjét.
Jusson eszembe, mekkora áldás, hogy vesződhetem velük. Ha meg akarom újítani a viselkedésemet, meg kell újítanom a hozzáállásomat is. Lehet, hogy nagyon idegesítőnek tűnik, de valljuk be: egy elszórt cipő, egy nem tökéletes uzsonna igazából nem nagy ügy. Apró bosszúságok, amik a nagy áldások velejárói.
Hagyjam, hogy gyermekeim vállalják a felelősséget. Gyermekeim felelőtlensége ne várjon tőlem sürgősségi ellátást. Úgy kell közölnöm elvárásaimat, hogy megértsék, döntéseik következményeit nekik kell vállalniuk. Például, ha az utolsó pillanatra hagyják a nyomtatást, és nincs festék a nyomtatóban, az iskolában kell kinyomtatniuk, vagy később fogják beadni a leckéjüket. Ha én akarom megoldani, akkor csak dühkitörés, „mindent nekem kell intézni!”-hiszti lesz belőle részemről. Hadd ne én üvöltsek gyermekeimmel, hanem hanyagságuk következményei.
Biztos, hogy nagyon oda kell figyelnem, hogy mindez sikerüljön, nem megy majd azonnal, és nem lesz egyből tökéletes. De alig várom, hogy kipróbáljam. Alig várom, hogy „magamra öltsem az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény”. Ez most ugyanaz, mintha azt mondanám, alig várom, hogy kevesebb mamahisztivel, nagyobb békességben teljen ez a tanév.


Uram, köszönöm kegyelmedet, amit nyújtasz nekem. Nem akarok tovább az eddigi kiabálós anyuka lenni. Segíts, hogy gyakorlatba is át tudjam ültetni, amit elhatároztam. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: A Different Kind of School Year, Encouragement for today, 2013.09.05., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. augusztus 26., vasárnap

Isten munkálkodik az életedben

A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.


(57. Zsoltár 3,4)

Talán először, amikor megismerted Krisztust és hittél Őbenne, hallottad a következő szavakat: "Isten szeret téged, és egy csodálatos terve van az életedre vonatkozóan." Ez a gondolat át és átjárta szívedet és egy belső örömmel töltött el, ugye? Izgatottan léptél rá lelki utazásodra, teljes nyugalom és béke járt át, mert tudtad, hogy Istennek egyedi és különleges terve van kimondottan rád vonatkozóan.

Lehet, hogy már régóta követed Krisztust, és a kezdeti lelkesedés lassan elkopott az évek alatt. Talán vakvágányra kerültél, a figyelmed elkószált. Ha így lenne, egy kérdésem van feléd: Még mindig úgy gondolod, hogy Istennek egy csodálatos terve van az életedre nézve? Ha bizonytalankodsz, az 57. Zsoltár első verseivel frissítsd fel emlékezeted. Kapaszkodj bele ezekbe a versekbe.

Isten teljesíteni fogja a rád vonatkozó tervét. És ezt azért fogja megtenni, mert Ő mindig megtartja az ígéreteit. Úgy fogja célját kibontakoztatni, hogy az Ő Fiához hasonlóvá fog formálni. És Isten rajtad keresztül is munkálkodik, véghezviszi terveit, mégpedig azáltal, hogy az Ő szeretetét és hűségét közvetíted a környezetedben.

Semmi sem tántoríthatja el Istent célja véghezvitelétől. Semmi sem tudja összetörni a terveit. Ha teljes szívből bízol Benne, akkor Isten csodálatos terve éppen most, tökéletes időzítéssel és megfelelő gyorsasággal bontakozik ki az életedben.

Magasságos Isten! Dicsőítelek, mert mindig véghezviszed céljaidat. Köszönöm, hogy mindig megtartod ígéreteidet. Készen állsz a mennyei segítség küldésére, és a Szereteted és Erőd továbbadására. Összhangba szeretnék kerülni a Te akaratoddal, és az életemre vonatkozó terveiddel.







(forrás: Joni and Friends, Daily Devotional, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2018. augusztus 25., szombat

Látlak. Fontos vagy számomra.

„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. „



(Ap.csel. 16:14).


Húsz évvel ezelőtt az életem romokban hevert.


A gyermekkorban kapott sérüléseket és elutasítást igyekeztem elnyomni mindenféle pótcselekvéssel: étellel, férfiakkal, vásárlási túlkapásokkal, alkohollal, kábítószerrel. Gondolj bármire, és én azt biztosan kipróbáltam. Semmi sem csillapította a bennem sajgó fájdalmat.

A sebeim hamis üzenetet ordítottak felém: Nem éreztem magam elég jónak, elég szépnek vagy elég vékonynak. Hamarosan a rendőrség is a képbe került, és azzal fenyegettek, hogy elveszik tőlem a fiamat. Káosz vett körül, és fogalmam sem volt, hogyan tegyem rendbe az életemet.

A romhalmazban felhívtam Carole-t, aki egy törzsvendégünk volt az étteremben, ahol dolgoztam. Nem igazán ismertem őt, de volt egy különleges kisugárzása, ami megfogott. A többi vendéget csupán az érdekelte, hogy töltsem újra a csészéjüket kávéval, miközben az újságot olvasták vagy a saját gondjaikkal voltak elfoglalva, Carole-nak mindig volt ideje rám nézni. Ragyogó szeme és mosolya szavak nélkül is üzent: Látlak. Fontos vagy számomra. Nem vagy egyedül.

Azon a napon Carole meghallhatott, és egyszerű tanáccsal látott el: Cindy, neked az Úr Jézusra van szükséged.

Mivel minden megpróbáltam, amit a világ nyújthatott, és a bennem sajgó űrt semmi sem enyhítette, úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm, megfogadom Carole tanácsát. 1996. július 26.-án átadtam életem irányítását Jézusnak.


A változás, ami azon a napon elindult, Carole-al kezdődött. Mert ő észrevett engem, az elveszett lányt, és bemutatta Annak, aki tárt karokkal fogadta – nem törődve azzal a káosszal, ami jellemzett engem.

Ma már az életem egy élő bizonyítéka annak, hogy senki sem lehet túl messze Isten csodálatos kegyelmétől. Én, aki korábban drogfüggő voltam, most egy nemzetközi női szervezetet vezetek. Küldetésünk pedig az, hogy lányoknak Isten csodálatos szeretetéről tegyünk bizonyságot.

Mi történt volna akkor, ha Carole túlontúl elfoglalt lett volna, és nem figyelt volna rám? Mi történt volna akkor, ha egyszerűen keresztül nézett volna rajtam?

Pál apostol ismerte az erejét a másik ember észrevételének. Pál nem csak azt vette észre, hogy ki volt az adott ember, hanem már azt is látta, hogy kivé válhat akkor, ha megismeri Isten szeretetét. Pál jól tudta, mit jelent Jézus átformáló ereje, mert ő maga is megtapasztalta azt, amikor őt Isten a hűséges követévé tette. Az apostol bármerre járt, Isten szeretetét és fényét sugározta a környezete felé.


Az Apostolok cselekedeteinek a 16. fejezetének a leírása szerint, amikor Pál Makedónián keresztül haladt, volt ideje arra, hogy észrevegye Lídiát és barátait a folyó partján.

Lídia egy sikeres üzletasszony volt. De a bíborral való kereskedés nem töltötte be a benne lévő űrt. Többre vágyott, lelkileg éhezett. A pénz és az összeköttetések nem elégítették ki a szeretet és az elfogadás utáni csillapíthatatlan vágyát.

Az apostollal történt találkozáskor a folyó parton, minden megváltozott.

Isten három követe kereste ekkor Isten elveszett gyermekeit. Szerintem Pál, Silás és Lukács kedves megjelenésűek voltak és csakis mosolyogva, megnyerő módon közvetíthették üzenetüket: Látlak. Fontos vagy. Nem vagy egyedül.


A 16. fejezet 13. versének a leírása szerint, a három férfi nem zárkózott el attól, hogy a folyóparton összejövetelt tartó nőkhöz lépjenek.

Pál megállt. Leült. Bizonyságot tett hitéről. Nem foglalkozva azzal, hogy azon a vidéken senki sem hitt Jézus Krisztusban. Azon a környéken még egyetlen egy személy sem hallott Róla.


És akkor csoda történt ott, a haltól bűzlő szeles folyóparton. Isten elveszett lánya megtaláltatott! „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. „ (Ap.csel. 16:14). Ő figyelt, és a szíve megnyílott Jézus Örömüzenetére.

Mivel Pál megállt a mindennapi teendője közben, és észrevette Lídiát, ezért Lídia békességet nyert. Ezen felül, ő volt az első európai megtérő a történelemben. Ma pedig, Európában, Lídia lelki leszármazottai dicsőítik azt a Jézust, Aki észreveszi az elveszetteket.

És te, kedves barátom, milyen gyakran állsz meg a mindennapok sodrásában, és veszed észre azokat az embereket, akiket Isten az utadba helyezett? Mi lenne, ha kilépnél a komfort zónádból, és kapcsolatot kezdeményeznél valakivel?

Ne feledjük, talán rajtunk is múlhat, hogy valaki rátalál-e Jézus Krisztusra, vagy tovább küzd ürességével, elveszett voltával.


Drága Atyám! Köszönöm, hogy te meglátsz engem. Ismersz engem, és megértesz akkor is, amikor sehol máshol nem találok megértésre. Bocsásd meg kérlek azokat az alkalmakat, amikor átnéztem a mindennapi teendőim során azokon a fiúkon és lányokon, nőkön és férfiakon akiknek szükségük van Rád. Ajándékozz meg kérlek a szemeddel és szíveddel, hogy észrevehessem az elveszetteket, és bemutathassam számukra Jézust, és az Ő szeretetét. Jézus Krisztus nevében jövök Hozzád. Ámen.




IGAZSÁG A MAI NAPRA:
"Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19:10)




(Forrás: Cindy Bultema: I see you. You Matter. Daily Devotionals, Proverbs31 Ministries. https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/18/i-see-you-you-matter, fotó: pinterest.com)

2018. augusztus 24., péntek

Amikor ideje abbahagyni a bánkódást

,,Majd azt mondta az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt (...) Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el.”


1 Sámuel 16:1

Érezted már valaha annyira kedvtelennek magadat, hogy legszívesebben csak feküdtél volna az ágyban, magadra húzva a takarót? Lehet éppen most vagy így.
 
Én is rejtőztem már el a takaró alatt egy-két alkalommal. Na jó, lehet volt az több is kettőnél.
 
Nos, akkor hogyan merészkedünk ki mégis? Hogyan győzzük le a kedvtelenséget, és megyünk tovább újra?
 
Van a Bibliában egy történet, ami segít nekem, amikor bánatos vagyok. (Ugye nem zavar, ha egy kicsit elővesszük a Bibliát? Nem hinném.)
 
Néhány évvel az ígéret földjének meghódítása után az izráeliták megunták, hogy Isten a próféták által vezeti őket. Királyt akartak maguknak, ahogy az a többi népnél volt szokás.
 
Abban az időben Sámuel volt a fő próféta, aki figyelmeztette a népet, hogy ez az egész királyos dolog egy rossz ötlet. Ők viszont kitartottak a követeléseik mellett, és Isten végül megengedte nekik, hogy királyt válasszanak. ,,Nem téged vetnek meg- biztosította Isten Sámuelt-, hanem engem.”
 
Az emberek egy Saul nevű férfit választottak, mert ő magas és jóképű ifjú volt. Nem viccelek. Így van leírva, feketén-fehéren. Saul vonakodva elfogadta a királyi címet, teljesen Istentől fügött ebben az új pozícióban, felkenve a Szent Lélek által.
 
Kis idő múlva Saul mégis úgy döntött, hogy királynak lenni nem elég megerőltető. Engedetlenné vált, és meggyalázta Istent azzal, hogy a saját kezébe vette az irányítást. (Ami megjegyzem, soha nem jó ötlet.) Ezért Isten elvette tőle a királyi címet és a felkenetés jogát.
 
Sámuel annyira szomorú volt Saul bukása miatt; befeküdt az ágyba és a fejére húzta a takarót. Csalódott Saulban, és sajnálta őt.
 
Na, ez most fontos. Ha most melletted ülnék, felállnék egy székre, és hangosan olvasnám fel ezt a részt. Lássuk csak! Egy nap Isten ezt mondta: ,,Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött?” (1 Sámuel 16:1) 
 
Szeretem, ahogy ezt Eugene Peterson fordítja: ,,Ugyan meddig siránkozol még Saul miatt?”
 
Siránkozni? Igen. Ez egy jó szó.
 
Isten ugyanezt kérdezi tőlem és tőled: Meddig siránkozol azért, mert az élet nem úgy alakult, ahogy azt te eltervezted? Ugyan meddig?
 
Nem áll szándékomban lekicsinyíteni az életed bármely fájdalmas vagy csüggesztő helyzetét. Én is átmentem ezeken. Amikor a gyermekem meghalt, mielőtt még megszületett volna, nem voltam biztos benne, hogy valaha kikelek majd újból az ágyból. Nem is igazán akartam.
 
De ma már tudom: nem számít mennyire fájdalmasak vagy csüggesztőek a körülményeink, Isten nem akarja, hogy megrekedj ott, ahol vagy. Soha ne tégy pontot oda, ahova Isten csak vesszőt tesz.
 
Mindig van folytatása a történetednek, amit tovább kell írni. Amikor meglazítod a szorosan becsukott könyved kötésének zsinórját, és hagyod, hogy Isten folytassa az élettörténetedet, olyan dolgokat tapasztalsz majd, melyeket szem nem láthat, fül nem hallhat, és emberi értelem fel nem foghat. 
 
Isten így folytatja, így szól Sámuelhez: ,,Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.” (1 Sámuel 16:1)
 
A búslakodásunk egy adott pontját Isten így szól hozzánk: ,,Elég volt. Kelj fel. Indulj el. Feladatom van a számodra. Az életed nem ért véget, még vannak megírandó fejezetei. Engedd el a csüggedést és bátortalanságot, és ragadd meg a következő kalandot, amit neked terveztem.”
 
A kérdés az, hogy mit fogsz válaszolni.
 
Sámuel retteget, de Isten így biztatta: ,,Én tudtodra adom, hogy mit cselekedj: azt kend föl nekem, akit mondani fogok neked.” (1 Sámuel 16:3)
 
Megmutatom, hogy mit kell tenned. Csak ennyit vár el Isten tőled és tőlem- tedd meg az első lépést az engedelmesség felé. Kelj fel és indulj el. Isten majd gondot visel minden másról.
 
Szeretem ebben a történetben a következő mondatot: ,,Sámuel megtette, amit az ÚR mondott.” (1 Sámuel 16:4)
 
Ó, igen, ez a kulcsa a kalandos élet megtapasztalásának, a virágzó hitnek...a hitnek, ami után mindig is vágytál.
 
Szóval mit mondasz? Készen állsz, hogy felkelj és elindulj?
 
 
 
 
Uram, bevallom. Néha búslakodom és siránkozom. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt én szeretném, kelletlen képet vágok, és begubózom. Senki nem akar a közelemben lenni, amikor ilyen vagyok. Én se akarok a saját közelemben maradni, amikor ilyen vagyok. Ma meghozom a döntést, hogy nem leszek többé búslakodó ember. Amikor az élet nem úgy alakul, ahogy reméltem, úgy tekintek majd rá, mint a Te gondviselésedre és védelmedre. Bízom a Te hatalmadban az életem felett, akkor is, amikor nem értem. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Sharon Jaynes, When it's Time to Stop Moping, Girlfriends in God Daily Devotionals, http://girlfriendsingod.com/time-stop-moping/, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission www.girlfriendsingod.com, fordítás: Szabó Edit, fotó: pinterest.com)

2018. augusztus 23., csütörtök

Mit akarok bizonyítani?

„A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra.” Péld 12,15


Új város, új szomszédság, új iskola a gyerekeknek – magamat is nagyon újnak éreztem. És bizonytalannak. És magányosnak. Eltöprengtem: be tudok-e illeszkedni valaha is, tudok-e majd ehhez a közösséghez tartozni?
Mikor a gyermekeim hazahoztak egy értesítést a közelgő szülői értekezletről, kiraktam a szórólapot a hűtőre, bejelöltem az eseményt a naptáramban, úgy gondoltam ez lesz a tökéletes indítás, hogy találkozzam hozzám hasonló anyukákkal. De nem csak erre vágytam, szerettem volna valahogy a tapasztalataimat, a képességeimet is megmutatni.
Eljött az összejövetel estje, és néhány fölösleges kör után az ismeretlen kampuszon, megláttam a fényt a könyvtár nyitott ajtaján át. Gyorsan leparkoltam, és beléptem a terembe. Szerettem volna megismerkedni néhány emberrel még az értekezlet előtt, de minden asztalnál nevetgélve csevegő mi-már-régóta-barátnők-vagyunk társaságokat láttam. Végül hátul találtam helyet, és leültem egy apuka asztalához, aki éppúgy kilógott a sorból, mint én.
A gyerekek jutalmazásáról, értékeléséről folyt a szó, a szabadtéri foglalkozásokhoz szükséges felszerelésről, a kerti fákról és az éves pólóvásárról. Látszott, hogy minden tökéletes szervezéssel működik, és úgy tűnt, rám nem is lesz szükség. Mindaddig, míg a tavaszi fesztivál témája fel nem merült.
Kiderült, hogy szükség van valakire, aki a büféért felel. Önkéntest kerestek, és senki nem jelentkezett. Persze, meg kellett volna kérdeznem, mivel jár a feladat, de hát annyi hasonlót csináltam már, segítettem gyerekkori barátaimnak egyesületet, klubokat indítani, színdarabokat rendeztem, jótékonysági jelmezbálokat szerveztem az udvarunkon. Felemeltem hát a kezem, és végül rám osztották a szerepet, hogy az esemény teljes élelmezési ellátását intézzem.
Éreztétek már elemében magatokat? Lelkesen láttam neki a snack bár szervezésének. Ez az én terepem. Vettem egy új mappát, beszereztem a hozzá való megvonalazott betétlapokat, hogy mindent papírra vessek, és neki is láttam a listagyártásnak. Kiket kell felhívni, mit kell megvásárolni, miből mennyire van szükség. El lesznek ragadtatva a szervezéstől! Az enyém lehet a valaha volt legjobb büfé az iskola történetében!
Minden remekül ment, majd eljött a következő szülői értekezlet ideje. Egyik anyuka, aki már veteránnak számított az iskolában, szélesen mosolyogva odajött hozzám, és így szólt: „Találtam egy nagyon előnyös ásványvíz-akciót, vettem is a büfé részére. Gyere, megmutatom, hova raktam be a ládákat.” Ahelyett, hogy örültem volna a segítségnek valakitől, aki tudja, mit jelent egy büfét megszervezni, sértve éreztem magam. Azt hiszi, nem tudom megoldani az ásványvíz-ellátást egy büfében?
Követtem a raktárba, és különféle ásványvizes palackokkal teli ládákat láttam egymásra rakva. Hálásnak kellett volna lennem. Őszinte lelkesedéssel kellett volna megköszönnöm. De ez elmaradt. Az anyuka észrevette, hogy valami nem stimmel, de nem értette, mi bajom, és az egész nagyon kínos volt.
Sértettségem, elkedvetlenedésem a bizonyítási vágyból származott. Meg akartam mutatni, hogy jó vagyok valamiben, hogy becsüljenek. És mikor ez megkérdőjeleződött (legalábbis én így éreztem), olyan lettem, mint a sündisznó, aki védekezésül kimereszti a tüskéit. Potenciális új barátnőm megérezte a szúrást.
Ahelyett, hogy alázatos lettem volna, büszke voltam. Ahelyett, hogy tanácsot és segítséget kértem volna, be akartam bizonyítani, hogy egyedül is képes vagyok rá. Ezzel a hozzáállással épp azt akadályoztam, ami az egész mögötti rejtett vágyam volt: hogy barátokra leljek.
Később Isten rámutatott büszkeségemre, és felhasználta ezt az alkalmat, hogy örökre megtanítson valamit: úgy közelítsek minden új helyzethez, hogy tanulni akarok, nem pedig bizonyítani.
Az én-tudom-a-legjobban hozzáállás nem Isten útja, és nem is bölcs magatartás. A Példabeszédek világosan megfogalmazza, hogy a bölcsesség alázatból fakad. Mai alapigénk is erre tanít: „A bolond egyenesnek véli útját, az okos ember hallgat a tanácsra” (Péld 12,15).
Az elkövetkező években ezt igyekeztem gyakorolni, és igazolódott, hogy így közeledve sokkal könnyebb barátokra lelni. Ráadásul azt is megtanultam, hogy nem igaz, hogy mindent jobban tudok. Isten iskolájában még mindig jut tanulnivaló számomra minden nap, és általában embereket használ arra, hogy tanítsanak. Még olyan területen is, ahol elememben vagyok.



Atyám, köszönöm, hogy megtanítottad, hogy a Te útjaid mindig a legjobbak. Segíts, hogy minden új szituációhoz nyitott, szelíd szívvel álljak hozzá, készen rá, hogy megtanuljam, amit aznap tanítani akarsz nekem. Jézus nevében, Ámen.
 
(Glynnis Whitwer: What Do I Have to Prove?, Encouragement for today, 2015.02.18., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. augusztus 22., szerda

Add azt, amire szükséged van

„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,38


Egyik nap a múlt héten elfogyott itthon a tej, így hát mind az öten elindultunk a boltba. Bár az idő szorított, igyekeztem a legtöbbet kihozni a kirándulásból, a tejen kívül még egy-két dolgot be akartam szerezni. Az üzletben szétváltunk: a férjem toalettpapírért ment, nagyobbik lányunk kenyérért, a középső gyümölcsért állt sorba, a legkisebb pedig, Grace, velem jött a hűtőpulthoz tejért.
Mindenki gyorsan összeszedte, amit kellett, s találkoztunk a pénztárnál – a férjemet kivéve. Kiraktam a nálunk lévő árut a pultra, remélve, hogy férjem pillanatokon belül megérkezik. De csak nem jött. Mögöttem a sor hossza és türelmetlenségi szintje egyre nőtt, már azon gondolkoztam, visszapakolok mindent, és kiállok a sorból.
Ám az idő sürgetett. Már késésben voltunk. Így hát ebben a feszült pillanatban megkértem Grace-t fusson már oda az apjához, vegye el tőle a toalettpapírt, s hozza ide gyorsan. Grace elfutott, megtalálta az apját, a hóna alá vette a papírgurigát, s igyekezett visszafelé. Útközben egy pillanatra elvonta a figyelmét valamilyen csillogó gabonapehely, ezért megállt.
Nyugodt, de határozott hangon szóltam oda neki: „Grace, most gyere ide.”
Ő odanézett, és úgy döntött, a leggyorsabb módja, hogy hozzám kerüljön a vécépapír az, ha odagurítja. Azonnal cselekedett, és a guriga épp a lábam előtt állt meg. A körülöttünk állók mulatságosnak találták a jelenetet. Egy asszonyt kivéve.
Grace nevetgélve, ugrándozva érkezett mellénk a pénztárhoz, s én tudtam, hogy ez nem az a pillanat, amikor helyes viselkedésre kell oktatnom a gyermekemet, így csak halkan rászóltam, hogy nyugodjon le.
Az a bizonyos asszony másként gondolta, szerinte neki kell megleckéztetnie a gyermekemet, ha már az anyja nem teszi. „Hát nem akármi ez a gyerek!” – kezdte rosszalló hangon.
Nem akartam vitába keveredni, úgy tettem, mintha nem hallottam volna, szatyorba raktam a leszámlázott árut.
Ekkor Grace-hez fordult a nő: „Miért bohóckodsz ennyit?” „Mert fáradt vagyok” – jött a válasz.
És akkor elhangzott egy mondat, amit soha nem volna szabad egy túlfeszített anyukának meghallania: „Jó volna, ha anyukád időben ágyba dugna!”
Jól hallottam? Beleüti az orrát a nevelésembe? Felfújtam magam, vettem egy nagy levegőt, és készen álltam a visszavágásra.
Ebben a kaotikus pillanatban, a feszültség csúcsán azt éreztem, hogy Isten visszatart egy gondolattal: Add neki, amire a legnagyobb szükséged van.
Tessék, Atyám? Arra van szükségem, hogy jól odamondjak ennek a nőnek! – visította a lelkem.
De nem igaz. Ezekben a napokban nagy szükségem van valamire: kegyelemre. Kegyelemre. Irgalomra. Áldásra.
Így hát nem szóltam. Kegyelmet gyakoroltam. Rámosolyogtam, majd megfogtam Grace kezét, és kimentünk az üzletből, mialatt a Lk 6,38-on töprengtem: „Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Nagyon sok hibát követek el. Fontos dolgokról feledkezem meg. Én is szoktam ítélkezni túlfeszített anyukák fölött, akiknek rosszalkodnak a gyerekei a boltban. De a Szentírás arra int, hogy ha azt adjuk másnak, amire nekünk is szükségünk van, valami felemelő, felszabadító dolog történik: mi is megkapjuk, amire vágyunk.
Ha jóságot nyújtunk mások felé, olyan helyzetet teremtünk, melyben Isten erőteljesen megnyilvánulhat – nekünk és általunk. Nem mindig akarom adni, amire nekem is szükségem van. Első reakcióm az, hogy azt adom, amit megérdemelnek.
Visszavágást. Egy villámló tekintetet. Haragos megnyilvánulást.
De ezek sosem hozták magukkal, hogy én is megkapjam, amire szükségem van. Úgy tudom megélni ezt az igeverset, ha mások szükségleteire figyelek, annak alapján reagálok, nem indulataim szerint.
Mindenesetre legközelebb egyedül megyek tejért.


Jézusom, segíts, hogy azt adjam másoknak, amire nekem is szükségem van. Segíts nagylelkűnek lennem, hogy áldást tudjak nyújtani a konfliktus hevében is. Ámen.

(Niki Koziarz: Give What You Need, Encouragement for today, 2013.10.18., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:vk.com)

2018. augusztus 21., kedd

Amikor senki sem veszi észre a munkádat

„Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” Mt 6,6


Miután befejeztem egy nagy projektet a munkahelyemen, nagyon elégedett voltam magammal. Bár munkám jórésze a színfalak mögött zajlott, reméltem, hogy észreveszik. A rákövetkező napokban lestem az emailjeimet, vártam az sms-eket: „Bravó!” „Ügyes!” „Gratulálunk!” – de egy se jött.
Nem igazán zavart az elismerés hiánya, mígnem valaki befejezett egy apróbb feladatot, ami még a projekthez tartozott, és elözönlötték a postaládámat a neki szóló gratulációk és dicséretek. Megköszöntem a projektnek címzett elismeréseket, de közben éreztem, egyre jobban lelombozódom, mivel az én nevemet meg sem említették.
A kelleténél jobban fájt az elismerés elmaradása. A következő hetekben ez a fájdalom csak erősödött minden alkalommal, amikor úgy éreztem, nem méltányolják, amit teszek. Hogy összeszedem a széthajigált cipőket, elmosogatom más tányérjait, vacsorát készítek egy fárasztó nap után. Az eredeti fájdalom egyre mélyült.
Mígnem egy csendes péntek délután kitört belőlem a sírás, és ez rádöbbentett, hogy valami nincs rendben. A szívem rossz irányba fordult az elmúlt hónapokban, mikor nem dicsértek meg az emberek.
Jézus épp erről beszél a Máté 6. fejezetében. Hangsúlyozottan felhívja a figyelmet motivációinkra, mikor valami jó teszünk, és már az első versben rátapint a lényegre: „Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál” (Mt 6,1). Jézus tudta, hogy szívünk el tud fordulni a jó iránytól. A jócselekedetek is indulhatnak rossz megközelítésből, és lehetnek fájdalmas következményeik.
Jézus idejében a vallási vezetők nagy felhajtást csaptak jótetteik körül, hogy elnyerjék az emberek tiszteletét, kiváltsák csodálatukat. Jézus az ilyeneket képmutatóknak nevezi, és rámutat, mennyire félrecsúszhatnak a jó dolgok is, mint az imádkozás vagy az adakozás, ha helytelen motiváció van mögöttük.
Jézus nemcsak a szidásig jut el, megmondta nekik – és nekünk is -, hogyan cselekedjünk helyesen.
Így szól a 6. versben: „Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.”
Nem tiltja a hangos imádkozást, csak szeretné megtörni mások dicséretére való sóvárgásunkat. Azt tanítja, hogy Isten akkor méltányolja tetteinket, ha mások radarsugarát kikerülve munkálkodunk, és nem parádézunk előttük cselekedeteinkkel.
Mialatt azon a nagy munkán dolgoztam, kevés időt szántam az Istennel való magányra. Sikerült minden nap olvasnom pár igét a Bibliából, el-elrebegtem néhány fohászt napközben, de az igazat megvallva elhanyagoltam az Istennel való kapcsolatomat. Az Ő egyetértő mosolyát felcseréltem az emberek kiszámíthatatlan, rövid távú elismerésére.
Az kellett most, hogy mindent félretéve kettesben maradjak Istennel, lecsendesítsem vágyamat mások elismerésére, hogy meghallhassam az Ő suttogását.
Egyetlen szó Istentől felér több száz gratulációval az emberek részéről.
Legközelebb, ha belém nyilall, hogy nem figyelnek rám, vagy rajtakapom magam, hogy irigylem mások sikerét, ezt az érzést intő jelnek tekintem. Arra figyelmeztet, hogy el kell vonulnom titokban Mennyei Atyámmal.
Csak ott fogom megkapni azt az elismerést, ami kielégíti szívem vágyakozását.


Mennyei Atyám, köszönöm, hogy megmutatod, mi az, amire valóban vágyom, és amire valójában szükségem van. Mások elismerése sosem elégít ki maradéktalanul. Segíts, hogy annak lássam, ami: silány pótléka a Te elismerésednek, ami szívemnek igaz örömöt, munkámnak igaz értelmet ad. Jézus nevében, Ámen.

(Glynnis Whitwer: When Nobody Notices Your Work, Encouragement for today, 2013.11.04., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:awordywoman.com)

2018. augusztus 20., hétfő

Túlzott reakcióm fájdalmat okoz

„Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” Péld 17,9


Tizenéves fiam idén nyáron többhetes missziós útra ment egyik barátjával. Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol egymástól. Ahogy közeledett hazajövetelének ideje, anyai szívem egyre inkább sóvárgott a kettesben töltött idő után.
Elképzeltem, mennyire hiányoztam neki, és hogy alig várja, hogy beszámoljon. Felkuporodunk a kanapéra, és beszélgetünk, nevetgélünk majd, nézegetjük a fényképeket.
Hazatérésük estéjén barátja családjával közös vacsorán ünnepeltük meg a viszontlátást. Mártogatós szószokkal és ropogtatnivalóval a tányérunkon, tacóval, jeges szódával kitűnően telt az idő mindaddig, míg meg nem hallottam, hogy fiam másnap edzésre akar menni – ugyanazzal a barátjával, akivel két hónapig együtt volt. Bölcs-anyuka énem, aki keményen dolgozott azon, hogy higgadtan fogadja, ha a gyermekei szívesebben töltik az idejüket barátaikkal, mint vele, próbált csendre inteni.
De sértett-anyuka énem félresöpörte a figyelmeztetést, érezve, hogy egyre erősödik valami szúrásféle a szívében. Kedvesnek szánt mosollyal igyekeztem kinyilvánítani álláspontomat: „Hacsak itthon nem tartalak magam mellett…ha, ha, ha.” A potenciálisan kellemetlen jelenetet sikerült feloldani nevetéssel. Legalábbis így gondoltam.
Később a fiam szóba hozta, és kedvesen megkért: „Kérlek, anya, ne csinálj ügyet abból, hogy holnap edzésre megyek, jó?”
Tudva, hogy igaza van, megígértem: „Nem fogok”. Majd egy szoros öleléssel útjára engedtem, hogy kimerülten ágyba bújhasson.
Én magam bezuhantam egy fotelbe az érzelmileg fárasztó nap végén, és igazán hálás lehettem volna. Ám a szúró érzés, amit a fiam holnapi tervei kiváltottak, újra felerősödött.
Egyetlen megjegyzés az edzésről, és én máris ügyet csinálok belőle. Nos, ha inkább a barátjával akar lenni, én hagyom. Nem szólok semmit. Menjen csak, töltse az egész napot a barátjával. Nem fogok könyörögni neki, hogy velem is legyen néha, nem fogok könyörögni.
Néztem a szoba túlsó sarkát, és éreztem, hogy könnyeim csatornái csordulásig teltek. Fájdalom és sértettség kavargott bennem.
Szerencsére bölcs-anya énem nem hagyott teljesen magamra. Mielőtt folytattam volna előbbi gondolatmenetemet, figyelmeztetett, hogy ássak túlzott reakcióm mélyére. Térj már magadhoz, a fiad edzésre akar menni. Mit kell ennek ekkora feneket keríteni?
Ahogy gondolataim és érzéseim mélyére ástam, rájöttem, hogy az fájt, hogy a fiam nem az én elvárásaim szerint képzelte el hazajövetelét. A csupasz igazság az, hogy több mint két hónapja nem volt edzésen. Az egésznek semmi köze nem volt irántam való érzéseihez, reakcióm mégis önző módon rólam szólt.
Amilyen tisztán csak lehetséges, „hallottam” Isten suttogását a szívemben: „Tudsz attól szeretni valakit, hogy nem mindig felel meg az elvárásaidnak?”
Ezen töprengve rájöttem, hogy én sem mindig felelek meg mások elvárásainak. Isten is hányszor megbotránkozhatna rajtam, nem beszélve a fiamról például épp a mai viselkedésem miatt. Miért várom el tőle, hogy mindig azt tegye, amit én elképzelek?
Helytelen elvárásaim fiam döntésének helytelen értelmezéséhez vezettek, ami fájdalmas reakciót váltott ki bennem, és fájdalmat okozhattam volna vele. Szeretni akartam a fiamat, de túlzott reakcióm egészen más üzenetet közvetíthetett volna neki.
„Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától” – mondja a Példabeszédek 17,9. A „vétek”, az ellenem való támadás, aznap az én kitalációm volt. De attól még ennek az igeversnek az igazsága ideillik.
A következő nap új lehetőséget nyújtott a valóban szeretetből fakadó reakcióra. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaimat félretéve élvezni tudtam a fiammal töltött időt. El tudott menni edzésre a barátjával, és egy sokkal elfogadóbb anyához térhetett haza.


Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz tökéletlenségem ellenére. Te mindig a legjobbat látod bennem. Segíts, kérlek, hogy én is a legjobbat lássam másokban, és ne legyenek többé eltúlzott reakcióim. Jézus nevében, Ámen.

(Glynnis Whitwer: My Super-Sized Reactions are Hurtful, Encouragement for Today, 2013.10.25., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. augusztus 19., vasárnap

Figyelj!

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." 

Jakab 4:17

Siettem. Szerda volt, és még sok dolgot kellett elintéznem, mielőtt elindulok a nők számára tartott bibliaórámra. Utolsó utam az élelmiszerüzletbe vezetett. Egy kis uzsonnára valót és néhány üveg üdítőt szerettem volna venni az alkalom résztvevőinek, mivel egyenesen a munkából jönnek az órára. Gyorsan beszereztem a szükséges dolgokat: üdítőt, csipszet, gyümölcsöt, meg néhány csomag csokit. Küldetés teljesítve, indulhattam a pénztárhoz. 

Hirtelen az az ötletem támadt, hogy szétnézek a karácsonyi díszek között. Hogy mi? Honnan juthatott ez eszembe? Nos, valójában még néhány hét, és karácsony, de abban sem voltam biztos, hogy az élelmiszerüzletben van-e egyáltalán karácsonyi dísz. Nagy meglepődésemre volt. Méghozzá pont annak a sornak a végén, ahol álltam. "Miért ne?" gondoltam. Még időben vagyok. 

Kiválasztottam néhány fából készült díszt, amik jól mutatnak majd a karácsonyfámon. Abban a pillanatban megakadt a szemem valamin, ami a díszek mellett volt a polcon. Ez egy díszdobozban lévő könyvcsomag volt, olyan könyvekből összeállítva, amik inspirációs idézeteket, és magát a Szentírást tartalmazta. Megláttam közöttük egyet, amit hasznosnak találtam, így megragadtam az egész csomagot anélkül, hogy megnéztem volna az árát (ami egyébként tőlem szokatlan), beraktam a kosaramba és mindent kifizettem. Miközben a vásárolt dolgokat pakoltam az autóba, még mindig azon gondolkodtam, hogy minek kellett nekem ez a könyvcsomag, hiszen rengeteg hasonló van már otthon. Táskámba tettem és elindultam a gyülekezebe. 

A bibliaóra jól ment. Az alkalom után ottmaradtam összetakarítani, és már hazafelé készülődtem, mikor könnyek között, aggódva belépett egy hölgy."Lekéstem?" kérdezte. Mikor közöltem vele, hogy nemrég fejeztük be egy székre rogyott és újra sírni kezdett. "Pedig megpróbáltam mindent megtenni, hogy ideérjek de az autóm kereke defektet kapott. Egy órába telt, míg meg tudták javítani, aztán meg a forgalom.... Itt kellett volna lennem!" pityeregte. Leültem mellé és azt mondtam:" Van időm. Beszélgessünk!". 

A következő egy órában ez a drága hölgy kiöntötte szívét, fájdalmát, elmesélte élettörténetét és, hogy mennyire szeretne visszatalálni a gyülekezetbe és Istenhez. Beszélgettünk és imádkoztunk. Amikor a bibliaolvasásra bátorítottam, újra könnyekkel teltek meg szemei és így szólt: "Nincs bibliám. Elvesztettem." E mondatok hallatán Mennyei Atyám szavai csengtek a fülemben:"Ezért akartam, hogy megvedd azokat a könyveket." Megöleltem a fiatal hölgyet és azt mondtam: " Szeretném megmutatni neked, hogy Isten mennyire szeret téged. Tudta, hogy ma este ide fogsz jönni, engem pedig arra kért, hogy vegyek meg valamit, amit szeretne, hogy a tiéd legyen." Amikor átnyújtottam a könyveket és elmondtam a vásárlás körülményeit, csodálkozó mosoly jelent meg kedves kis arcán. "Ő tényleg szeret téged. Terve van az életeddel, " magyaráztam. Azon az estén Jézus megváltoztatta az életét, és azóta is gyülekezetünk tagja. 

Megpróbálok Istennek engedelmeskedő életet élni, de nem mindig sikerül. Gyakran eszembe jut, hogy mi történik akkor, ha aznap az üzletben nem figyelek oda az Úr hangjára. Vajon hányszor mulasztom el a lehetőséget, hogy mások megsegítésével szolgálhassam Őt, csak azért, mert túl elfoglalt vagyok vagy nem figyelek eléggé? Tudom, hogy Isten hatalmas, és tervét sokféle módon véghez tudja vinni. De én szeretnék a folyamat része lenni. Szeretném, ha az életem nem lenne hiánavaló. 

Elhatároztam, hogy bármikor és bárhol akar majd használni az Úr, én készen állok. Kérem Őt, hogy segítsen minden más hang közül meghallani az Övét. Imádkozom, hogy észrevegyem a környezetemben lévő bánatos embereket. Szeretnék "Isten képmása" lenni. És te? 

Uram, kérlek bocsáss meg, amikor tulságosan elfoglalt vagyok, hogy észrevegyem a körülöttem lévő bánatos embereket. Segíts lassítani, és megtalálni a módját a Te szeretetednek továbbadására. Használj fel, Uram. Készen állok, hogy kegyelmed és szereteted eszköze legyek. Jézus nevében, Áme




Forrás: girlfriendsingod.com Mary Southerland: Listen up! 2015.12.22, used with permission, copyrighted Girlfriends in God 2013. fordítás: Király Mónika, fotó: pinterest.com

2018. augusztus 18., szombat

Hogy van a szíved?

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” 

Péld. 4:23

„Hogy van a szíved?” Ezt a kérdést tette fel valahányszor találkoztunk, ami elég gyakran történt. De ebben az életben már soha többé nem hallhatom tőle ezeket a szavakat. 

Nemrég, 2 és fél év rákkal való küzdelme után Scott, -barátom és munkatársam – hazaköltözött Jézusunkhoz. Nagyon hiányzik, és önző módon szükségem van rá, hogy feltegye a kérdést: „Boyd, hogy van a szíved?”. 

Olyan volt nekem Scott, mint egy lélekgyógyász, aki mindig törődött a szívem állapotával. Ő tudta, hogy életem csak olyannyira teljes, amennyire rendben van a szívem. Mindig emlékeztetett rá, hogy milyen nagy szükségem van a Mennyei Doktorra. 

A mai igevers azt mondja, hogy minden a szívedből indul ki: a reményeid, az álmaid, a félelmeid, az aggodalmaid, a dühöd, a megbocsátásod, az alázatosságod, a békességed, a kapzsiságod, a nagylelkűséged, a szereteted. Igen, minden, ami azzá tesz, aki vagy, a szívedből jön. Ezért minden féltett dolognál jobban kell őrizned. De ne félj, nem vagy egyedül! 

A Szentlélek hittel tölti meg szívedet, kisöpri onnan a bűnt, hogy elég hely maradjon a lélek gyümölcseinek. Csak az a szív képes megmaradni a bűnnel teli világban, amelyiknek Isten az őrizője. Ha imádságban kéred, hogy védje meg szívedet, Ő békességgel tölti meg. 

„És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:7 

Honnan tudhatod, hogy nincs rendben a szíved? A nem egészséges szív: bátortalan, bizonytalan, megtört, ostoba, kemény. 

Hogyan gyógyíthatod meg? Töltsd meg Jézussal! 

Talán ma bátortalansággal küzdesz – kimerült a hited és belefáradtál a munkádba. Ha így van, szánj magadra egy kis időt és lassíts le, pihenj és engedd a Szentléleknek, hogy helyrehozza a szívedet. 

A bizonytalan szív arra utal, hogy elvesztetted a reményt. De ne feledd, a Jézusba vetett remény békességgel tölti meg szívedet! 

Múltbéli bántások vagy visszautasítások miatt gyötrődik szíved? Keresd Mennyei Atyádat, hogy meg tudj bocsátani és, hogy megbocsátást nyerj! 

Vigyázz! Nehogy ostoba legyen a szíved, mert az ilyen megfeledkezik Istenről, vagy talán még hitét is elveszíti. Amikor megbénít a félelem vagy az aggodalmaskodás, gyakran viselkedünk úgy, mintha Isten nem is létezne. Inkább imádkozz, hogy bölcs szívhez juthass. 

A kemény szív talán a legveszélyesebb, ilyenkor belefáradsz az igazságtalanságokba és hiányában vagy a mások felé való becsületességnek. A jó hír viszont az, hogy a Jézusba vetett hit által a kemény szívből lehet újjászületett szív. Csak kérned kell! Az Úrtól kapott szívből az Úrért dobbanó szív lesz! 

Drága barátom, Scott emlékére, hadd kérdezzem meg tőled „Hogy van a szíved?”. 


Mennyei Atyám, kérlek adj nekem szerető, kegyelmes és megbocsátó szívet. Jézus nevében, Ámen! 








Forrás: proverbs31.org Boyd Bailey How’sYour Heart? 2016.07.12, fordítás: Kovács Mónika, fotó: pinterest

2018. augusztus 17., péntek

Három kérdés, melyet érdemes feltenni magadnak...

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

(Példabeszédek 15:1)

A szívem elkezdett gyorsabban verni, amikor megláttam a mobilomon megjelenő telefonszámot. Minden porcikám tiltakozott a beszélgetés ellen. Iszonyatosan bosszús voltam, meg voltam bántódva és persze mérges is voltam. Belefáradtam már a magyarázkodásba.
Mégis felvettem a telefont, miközben a következő két cél lebegett előttem - mégpedig, hogy bebizonyítsam az igazamat, és igazoljam a beszélgető társam helytelen gondolkodását.
Szerinted, hogy sikerült a beszélgetés?
Bevallom, nem túl jól.
A fenti konfliktus öt évvel ezelőtt történt, a rám törő érzelmi hullámokat lassan már homály fedi, és most már tisztábban látom mennyire rosszul álltam a dolgokhoz.
Tanultam ebből a konfliktusból. Remélhetőleg minden konfliktusból tanulok valamit - kifejezetten azt, hogy miként reagáljak jobban ezekben a vitás helyzetekben. Még nagyon messze állok attól, hogy a glóriám a fejem felett ragyogjon...
... de igyekszem egyre jobban kezelni ezeket a nézeteltéréseket.
Mindezt hogyan csinálom?
Három kérdést teszek fel magamnak:
1. Az adott helyzetben hol hibáztam, és miért kell bocsánatot kérnem?
Minden szituációnak két oldala van és egyik oldal sem vagy tökéletesen jó, vagy teljesen rossz.
Ha sikerül békére jutnom, elrendeznem, bocsánatot kérnem az én hibás hozzáállásomért, akkor nagyobb az esélye, hogy a tisztázó beszélgetés alatt nyugodt tudok maradni. A mai Igénket megtanultam, és gyakran elismételem is magamban: "A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt."
2. Miként tudnám meglágyítani a szívem az adott személlyel szemben, annak érdekében, hogy megmaradjon bennem a tisztelet, függetlenül az ő reakcióitól?
Ez a pont nagyon nehezen szokott menni. Igazán megszenvedek vele. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy egy sértett ember nagyon bántó tud lenni a másik emberrel szemben.
Általában annak az illetőnek, akivel a nézeteltérésem adódik, vagy a múltban vagy a jelenben, valamilyen formában sérült a személyisége és leginkább ez a tény táplálja a mi vitánkat is. Valószínűleg ennek a sérülésnek semmi köze sincs énhozzám, mégis ez a seb okozza az adott helyzetben adott válaszát.
Könnyebb a szívemet meglágyítani, ha együtt tudok érezni ezzel a sérüléssel. Ha sikerül büszkeségemet háttérbe szorítanom, akkor tisztelet lesz a jutalmam, mert a Példabeszédek könyvének 29. fejezetéből a 23. vers így szól: "Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi."
3. Ha tudnám azt, hogy a beszélgetést felvennék, és számomra tisztelt emberek előtt lejátszanák, miként befolyásolná a reakcióimat?
Mi lenne, ha a legközelebbi gyülekezeti alkalommal a pásztor lejátszana egy videót a rossz reakciók szemléltetéseként? Majd feltűnne az arcom a kisfilmen. Bizonyára ott helyben elájulnék.
Persze nem valószínű, hogy a beszélgetésünket felvennék, majd egy adandó alkalommal le is játszanák, de mindenképpen vannak szem- és fültanúi a szóváltásunknak. Gyermekeink. Munkatársaink. Barátaink. Ami igazán összeszorítja a szívemet, maga Jézus Krisztus is jelen van. A Filippieknek írt levél 4.részéből az 5. vers így figyelmeztet bennünket: "A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!"

Értelemszerűen minden konfliktus más és más. Bizonyos vitás helyzetek olyan pontot érnek el, amikor már szakemberek bevonására van szükség. Imádkozó szívvel mindig figyelj erre.



A mindennapi félreértéseinkben azonban érdemes a fenti három kérdést átgondolni. Ha rövidtávon sikerül reakcióinkat kontrollálni, nem kell együtt élnünk majd a hosszan elnyúló, lerendezetlen vitás helyzetek "sarával."
Drága Uram, meghívlak, hogy légy a reakcióim középpontjában, és segíts kérlek megváltoztatni nézőpontomat. Szavaimmal és tetteimmel Téged szeretnélek dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
(Példabeszédek 18:21)
Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
(Jakab 1:19-20)
(Forrás: 2014 by Lysa TerKeurst. Three Questions You must Ask Before Reacting, http://proverbs31.org/devotions/devo/; kép: pinterest.com)

2018. augusztus 16., csütörtök

Számolj nyolcig

„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. (Mt 14,17)

Szerinted mit gondolt Jézus, mikor meghallotta a leltárt? Vajon szerette volna, ha más lehetőséget is hozzászámolnak? Minden lehetőséget számba vesznek? Remélte talán, hogy valaki elszámol nyolcig?
„Lássuk csak. Itt van öt kenyér, két hal – és Jézus!” Jézus Krisztus. Ugyanaz a Jézus, aki ezeket mondta nekünk:
Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Lk 11,9)
Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok.” (Jn 15,7)
Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.” (Mk 11,24)
A megoldás ott állt a tanítványok mellett – de ők nem fordultak hozzá. Hétig jutottak a számolásban, és aztán aggodalmaskodtak.
Hát te? Hétig számolsz vagy nyolcig?
Megmutatok öt aggódás-leállító lépést, hogy tovább tudj számolni:

Először imádkozz. „Minden gondotokat őreá vessétek, /azaz: mondjátok el neki minden aggodalmatokat/.” (1Pt 5,7)

Nyugodj meg. „Csillapodjál le az Úrban és várjad őt.” (Zsolt 37,3)

Cselekedj. Amint felmerül valami gond, foglalkozz a megoldással. Ne időzz sokáig, kezdd el azonnal. Térítsd el az aggódást, mielőtt eluralkodik rajtad.

Vedd számba aggódó gondolataidat. Bizonyos időközönként gondolj vissza aggodalmaidra, és arra, hogy hány valósult meg közülük.

Osztályozd aggódásaidat. Vedd észre a visszatérő aggodalmakat, amik rögeszméddé válhatnak. Ezekről imádkozz elsősorban.

Összpontosíts a mára. Isten naponta foglalkozik szükségleteinkkel. Akkor adja meg, amire szükséged van, amikor valóban szükséges.

Gyűjt harcostársakat magad köré. Oszd meg aggódásaidat néhány szeretteddel. Kérd, hogy imádkozzanak érted.

Isten legyen elég. „Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” Mt 6,32-33)
Ha megteszed ezeket a lépéseket, ha betartod őket, lelked megbékélhet.
(Angolul a nyolc lépés első betűiből összeáll az angol Peaceful – békés – szó. Ford.)






From Fearless; (c) (Thomas Nelson, 2009); Max Lucado; UpWords with Max lucado, 2018.08.13.; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu; kép: pinterest.com

2018. augusztus 15., szerda

Adj neki új nevet

„Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont a Benjámin nevet adta neki.” Ter 35,18


Mi kéne ahhoz, hogy életed végén el tudd mondani: „Jól van az én lelkem”***?
Néhány hónapja életem egyik legnehezebb időszakát éltem át. Édesanyámnál agydaganatot állapítottak meg, és legfeljebb hat hónapot adtak neki az orvosok.
Nagyon váratlan volt, és nagyon fájdalmas időszak következett.
Igyekeztünk a lehető legjobban állni hozzá. Megünnepeltük az Anyák napját, egy évfordulót és néhány születésnapot, mialatt tudtuk, hogy ezek az utolsó ünneplések, ahol édesanyánk is körünkben van. Keserédes volt minden együttlét. Táncoltunk a hospice-szobában, nevettünk, sírtunk, filmeket néztünk együtt, élni próbáltunk, mialatt ő haldokolt.
Nagyon hálásak voltunk az együtt töltött időért, és mérhetetlenül fájt, hogy ő már nem kap több időt.
Aztán egy péntek reggel, kora hajnalban édesanyám átlibbent az örökkévalóságba. Ekkor gondoltam bele, mi kellene hozzá, hogy életem végén elmondhassam: „Jól van a lelkem”.
Mai alapigénkben egy történet végét olvashatjuk. Két nővér, Ráhel és Lea sokszor egymásnak feszülő élete szomorú véget ért. Ráhelről olvassuk, hogy „Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el” (Ter 35,18).
Váratlan haláleset.
Ráhel élete véget ér, mikor életet ad fiának. Utolsó szavaival nevet ad neki, Benóninak nevezi el, ami azt jelenti: „A szomorúság fia”. Ráhel lelke nem volt jól. A névválasztás megsejtet valamit a fájdalomból, amit érzett.
Férje, Jákób viszont (akinek neve később Izrael lett) úgy döntött, hogy újszülött gyermeküknek a Benjámin nevet adja. Ennek jelentése: „A fiú a jobb kezem felől”, ami egy nagyon kitüntetett hely. Az ő fia nem fog egész életében egy olyan nevet viselni, ami a szomorúságot jelképezi.
Az biztos, hogy az utolsó időszak édesanyámmal tele volt fájdalommal. A hat hónap mindegyik napján elbúcsúztam tőle, ahogy egyre távolodott. De mikor meghalt, küzdenem kellett lelkem jóllétével. Nem igazság, hogy ennyit kellett szenvednie. És nem igazság, hogy alig 37 évesen elveszítsem a földi életből édesanyámat, lányaim pedig az ő Mimijüket. És nem értettem, miért nem gyógyította meg őt Isten, akihez oly sokan imádkoztak a gyógyulásáért.
Lelkem nem jó állapotában is tudtam viszont, hogy új nevet, új címet kell adnom ennek az időszaknak. Máskülönben nem történik változás a bensőmben.
Arra gondoltam, mekkora kiváltság volt, hogy napról-napra együtt lehettem édesanyámmal, míg aztán átlépett az örökkévalóságba. Most, visszanézve, ahogy átnevezem ezt az időszakot, már ajándéknak mondom, igaz, fájdalomba csomagolt ajándéknak.
Nem tudom, miért engedi meg Isten, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Biztosra veszem, hogy Jákob is küzdött ezzel a gondolattal, mialatt karjában pici fiával nézte, hogyan suhan át szeretett felesége az örökkévalóságba.
Valamikor mind átéljük, milyen a gyász hullámaiban gázolni. De tudom, hogy Istentől megkapjuk a szeretetet, amivel újraértékelhetjük fájdalmas időszakainkat.
Az Ő Fia, Jézus, a legjobb példa arra, hogyan veszi kézbe Isten a fájdalmat, és hoz ki belőle valami hatalmasat. Benjámin új nevének mintájára Jézus, egy fájdalmas időszak után, most ott ül Atyja jobbján (Ef 1,20-23).
Az Ő fájdalma keresztáldozata volt, mely mindent megváltoztatott a világon. Jézusnak köszönhetően mondhatjuk a legnehezebb helyzetekben is, hogy „Jól van a lelkem”.
Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes nyugalomban vagy mosollyal az arcunkon éljük végig a tragédiákat. Viszont bízunk annyira Istenben, hogy tudjuk, Ő át tudja címkézni a legnehezebb helyzeteket is, és örökkévaló értéket kapcsolhat hozzájuk.
Ma is előfordul, hogy mikor valami történik velem, első gondolatom, hogy elmesélem édesanyámnak, vagy meglátok, átélek valamit, ami rá emlékeztet, és ilyenkor újra összeszorítja a szívemet a gyász. De tudom, átadtam Istennek a fájdalmamat, és Ő folytatja szenvedésem átírását egy új történetté.


Uram, köszönöm, hogy ahogy Te látod, minden nehéz helyzetben ott van a lehetőség, hogy új címet kapva új történet alakuljon belőle. Segíts, kérlek, hogy a Te látószögedből szemléljük a történéseket. Jézus nevében, Ámen.

(Nicki Koziarz: Give It A New Name, Encouragement for today, 2018. 03.22., https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/03/22/give-it-a-new-name,fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

***It is well with my soul egy angol keresztény ének címe, mely 1876-ban jelent meg először nyomtatásban. Szerzője Horatio Spafford, himnuszköltő, aki azután írta a dalt, hogy pár éven belül elvesztette egyik gyermekét és teljes vagyonát, majd négy kislánya, akik édesanyjukkal utaztak, odaveszett egy hajószerencsétlenségben. Egy hajón fogalmazta az ének szövegét, úton gyászoló felesége felé, aki a családból egyedül élte túl a tragédiát.

2018. augusztus 14., kedd

Mi valódi?

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az élet koronáját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.” Jak 1,12




Érezted már, hogy összeomlott a bizalmad valakiben, akit szerettél? Néhány éve szembesültem valamivel, ami nagyon felkavart. Tudomásomra jutott egy eltitkolt bűn, ami át- meg átszőtte valakinek az életét, akit szerettem. Heteken át térdre borulva kértem Istent, adjon magyarázatot, hadd értsem meg, mi történt, hadd lássak tisztán. Valóságérzetem megingott, becsapták, elárulták. Kétségbeesetten kiáltottam az Úrhoz: „Uram, mi az, ami igaz? Mondd meg, mi az, ami tényleg valódi. Mert amit annak hittem, úgy látszik, nem az.”

Egyik este, mikor lefeküdtem, próbáltam megbékélni azzal a ténnyel, hogy talán nem is kell megértenem ezt a pusztító állapotot. Rengeteg kérdés merült fel, választ meg csak néhányra kaptam. Sok-sok probléma, kevés magyarázat. A másnap reggeli csendes perceimben az Úr lassacskán kezdett feltárni néhány igazságot sebzett szívemnek.

Mindenekelőtt emlékeztetett arra, mekkora szükségem van Rá – szünet nélkül, mindenben Rá van szükségem. Gyakran leveszem tekintetem az Úrról, és megpróbálok saját erőmből túljutni a nehézségeken. A Kol 3,1-2 mélyen megérintett: „Ha feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafentvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Az én figyelmem saját dolgaimra és önmagamra irányult. És Isten nélkül a figyelmem eltorzult. Megértettem, hogy továbbra is az Urat kell keresnem, és várnom kell türelmesen arra, amit számomra tartogat. Könyörögni kezdtem az Úrhoz, vegye el tőlem ezt a fájdalmat. Tüntesd el, Uram. De úgy éreztem, mintha ezt mondaná: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” 
Azzal, hogy elismerem gyöngeségemet, lehetőséget adok Istennek, hogy ereje megnyilvánuljon bennem.

Aztán rámutatott arra, mi a valódi. Gyöngéden önmagára mutatott: Ő valódi. Istenem valódi. Itt a földön át fogok még élni sok feszült helyzetet, sok csalódást, sok fájdalmat, de tudhatom, hogy az én Istenem valódi, és Ő soha nem hagy el. Újra átéltem a szeretet biztonságát, ami Mózes Józsuénak mondott szavaiból árad az 5Móz 31,8-ban: „Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj.” Meggyőződtem újra, hogy teljesen Istenre kell hagyatkoznom, az Ő jóságában kell bíznom.

Már világos volt, mi a feladatom ebben a nehéz helyzetben. Az Úr arra kért, folytassam az imádkozást, Benne, és csak Benne higgyek és bízzam, Őt keressem, Rá várjak, Rá figyeljek. Olyan jó tudni, hogy semmi nem választhat el az Ő soha nem múló szeretetétől. És ez, barátnőm, EZ valódi.

Uram, köszönöm a leckéket, amikkel az életre tanítasz. Újítsd meg, kérlek, az erőmet, miközben Rád várakozom. Segíts, hogy továbbra is Rád vágyakozzam, Téged keresselek minden helyzetben, amivel találkozom. Teljesen Tőled akarok függeni, Istenem. Szeretlek, Uram, és bízom Benned. Jézus nevében, Ámen.




forrás: Holly Good Encouragement for today, 2012.01.30. www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com fotó: pinterest.com