Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2012. október 31., szerda

VESD AZ ÚRRA TERHEDET!. . .


2012. október 31. AZ AGGODALOM ROMBOLÓ HATÁSA

Hihetetlennek tűnik, de az emberek képesek belehalni az aggodalomba. A Circulation-ban megjelent, harminckét évet felölelő tanulmány szerint azoknak, akik aggodalomban élnek, négy és félszer nagyobb az esélyük a szívinfarktusra, mint nem aggodalmaskodó társaiknak. Modern orvosi kutatások igazolták, hogy az aggodalom tönkreteszi a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. Sőt még ennél is nagyobb rombolást végez: ténylegesen beteggé teszi az idegrendszert, és leggyakrabban az emésztőrendszert, valamint a szívet támadja meg. Ha ezekhez még hozzáadjuk az álmatlan éjszakák negatív hatását és az elégedetlenségben eltöltött nappalokat, bepillantást kapunk abba a pusztításba, melyet az aggodalom okoz. Az aggodalom nem tünteti el a holnap bánatát, de elveszi a mai nap erejét.

Tudjuk, hogy az aggodalom romboló hatású, mégis folyamatosan megengedjük, hogy fojtogasson bennünket az esetlegesen bekövetkező dolgoktól való félelem. Egy férfi, megoldást keresve az aggodalomra, egy "aggodalomtáblázatot" rajzolt, és ezen jegyezte föl félelmeit. Megfigyelte, hogy félelmeinek 40 százaléka olyan dolgok miatt volt, melyek valószínűleg soha nem fognak bekövetkezni, 30 százalékuk múltbeli döntések okozta sajnálkozás volt, amin már nem tudott segíteni, 12 százalékuk más emberek vele kapcsolatos kritikáit tartalmazták, 10 százalékuk pedig az egészségével volt kapcsolatos.
Arra a megállapításra jutott, hogy aggodalmainak csak a 8 százaléka volt jogos.
Az aggodalom legmegdöbbentőbb jellemzője a teljes tehetetlenség. Az aggódás soha nem változtat meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó személyiségét. A történelem egyetlen olyan esetet sem jegyzett föl, amikor az aggodalom megakadályozott volna valamilyen katasztrófát. Egyetlen tornádót sem tudott lecsillapítani, nem tudta elhárítani a szárazságot, sem a repülőket megóvni a szerencsétlenségtől. Egyetlen gyermeket sem kímélt meg, hogy ne essen le biciklijéről, egy tizenévest sem győzött meg, hogy ne hiányozzon igazolatlanul az iskolából, vagy ne próbálja ki a drogot. Egyetlen szívinfarktust sem hárított el (viszont igen sokat okozott)
Az aggodalomnak tehát semmi haszna sincs. Hasonló a már említett hintaszékhez, mellyel nem jutunk el sehova. Azt a látszatot kelti, hogy tettünk valamit, és mi nők szeretünk tenni valamit!

Hány órát, napot töltünk el nyugtalankodva olyan dolgok miatt, melyeket semmilyen mértékben nem vagyunk képesek befolyásolni, és amelyek soha nem fognak megtörténni? Semmi kétség nem fér ahhoz a tényhez, hogy tíz esetből kilencben a dolgok miatt érzett aggodalom többet árt testünknek, lelkünknek mint az aggodalom tárgya.
(Linda Dillow)


 

2012. október 30., kedd

Amitől igazán széppé válik a napunk . . .


2012. október 30. AZ AGGODALOM MEGHATÁROZÁSA

Az ismeretségi körömben minden nő küszködött már aggodalommal. Vannak olyan ismerőseim, akik szorongási rohamot kaptak, az agyukban felborult a kémiai egyensúly, és gyógyszert kell szedniük, hogy ne károsítsa őket az aggódás. Ez egy fizikai probléma, amit ők nem tudnak befolyásolni. Nem az ilyen jellegű aggodalomról beszélek, hanem arról a mindennapi jelenségről, melynek átengedjük magunkat, és átveszi az uralmat gondolataink felett.
Dr. Frank Minirth és Dr. Paul Meier Worry Free Living (Az aggodalommentes élet) című könyvükben azt írják, hogy jelenleg az aggodalom az első számú mentális betegség Amerikában.
De ha megkérdeznél tíz asszonyt, hogyan határozná meg az aggodalmat, tíz különböző választ kapnál. A következőkben leírok néhány definíciót, melyeket a feltett kérdésre kaptam.

*   Amikor fél éjszakán keresztül járkálok, mert nem tudok aludni.
*   Rettenetes nyugtalanság, amikor képtelen vagyok egy helyben ülni, és képtelen vagyok figyelni a
     feladatomra.
*   Fájdalom, mely a vállaimban kezdődik, és felhúzódik a nyakamba.

Ezek a megállapítások helyesek, de nem az aggodalom meghatározását írják le. Tehát, mi az aggodalom?
Az a szó ó, hogy worry egy régi angolszász szóból származik, melynek jelentése: "szorítani vagy fojtogatni". Az aggodalom szorítása megakadályoz bennünket, hogy megelégedett és békés életet élhessünk.

Az aggodalom az, ami megosztja és összetöri a lelket, visszatart bennünket jelenbeli feladataink elvégzésétől olyan jövőbeli félelmek miatt, melyek talán soha nem következnek be. Ahhoz hasonlít, mintha azelőtt akarnánk átkelni a hídon, mielőtt odaérnénk.


Az aggodalomnak több köze van az életszemléletünkhöz, mint körülményeinkhez. Ugyanabban a helyzetben az egyik nő aggódik, míg a másik nyugodt marad. Egy nő nyugtalan, amikor veszélyt érzékel. Tudatosan használom az érzékel szót, mert a veszély lehet valós vagy csak elképzelt. Amikor gyermekem az úttest közepén áll, és jön egy autó, a veszély valódi, itt az aggodalom jó dolog, egy figyelmeztetés, mely segít abban, hogy megmentsem gyermekemet a bajtól. Viszont, ha amiatt aggódom, hogy gyermekem  esetleg drogot fog szedni, hogy a lányom esetleg terhes lesz, a férjem esetleg hűtlen lesz, hogy esetleg mellrákot kapok, hogy esetleg nem tudjuk a számláinkat fizetni a jövő hónapban, a közvetlen veszély csupán a képzelet szüleménye.

Montaigne, a francia filozófus mondta: "Életem tele volt szörnyű szerencsétlenségekkel, melyek legtöbbje soha nem következett be."  Ha drága időnket arra pazaroljuk, hogy rettegünk attól, ami esetleg történni fog, az aggodalom olyan nehéz teher lesz,mely lenyom bennünket, elszívja energiánkat, és megfoszt tettrekészségünktől.
A nők néha összetévesztik az aggodalmat és a depressziót. Minirth és Meier véleménye szerint az aggodalom inkább a jövővel van összefüggésben, míg a depresszió a múlttal. A depresszió a múlt ráterhelődése a jelenre, az aggodalom pedig a jövő ráterhelődése a jelenre. Egyik asszony úgy fogalmazta meg, hgoy az aggódás olyan bajok előre fizetett kamata, melyek csak ritkán következnek be. Mennyire igaz, ennek ellenére mi nők mégis krónikusan aggodalmaskodóak vagyunk. A keresztyén nők  a legrosszabbak. Egyik mondatunkban még azt mondjuk, hogy bízunk Istenben, a másikban pedig már azt, hogy mennyire aggódunk! Az aggodalom és nyugtalanság egy kis dolognak vet nagy árnyékot, ez az árnyék pedig problémát okoz nemcsak lelkünkben, hanem testünkben is.
(Linda Dillow)


        (Amikor aggódsz, ne felejtsd el, hogy Istenhez mindig "odabújhatsz"!)

2012. október 29., hétfő

Egy mennyből jövő üzenet . . .


2012. október 29. Az aggodalom hintaszéke

Idézeteket gyűjtök az aggodalomról. Tudsz azonosulni velük?

Az aggodalom olyan, mint a hintaszék, teszel valamit, de nem jutsz el sehová.

Rövid percekre szabadok vagyunk az aggódástól. Ekkor támad  a pánik!

A fenti idézeteken csak nevetek, de a következők elgondolkodtatnak:

Müller György mondta: "Az aggódás kezdete a hit vége. Az igazi hit kezdete az aggódás vége".

Minden félelmünk és aggodalmunk abból a tényből fakad, hogy kihagytuk Istent a számításainkból.


Amikor aggódunk, lényegében ezt mondjuk: "Isten nem képes..." Ha gondok között járunk, nem hitben járunk. A hit asszonyai szeretnénk lenni, az aggódás mégis szinte a szokásunkká válik. Ismerjük a karmai által a szívünkbe hasító fájdalmat. Ismerős a félelemnek az a pici csatornája, mely addig szivárog át értelmünkön, míg mély árkot vág magának, melyben minden más gondolat elsüllyed. Le kell győznünk az "Isten nem képes..." betegséget.
Az aggodalom az én életemnek is olyan területe, ahol Istennek sok munkája akad. Megkérdeztem asszonyokat, hogy ők miért aggódnak, és a következő választ kaptam: mindenért! A leggyakrabban emlegetett okokat felsorolom az alábbiakban, nem véletlen, hogy az anyagiak állnak az első helyen.

Pénz - Hogy fogjuk kifizetni adósságunk e havi részletét? Lesz-e elég pénzünk, hogy gyerme-
           keimet egyetemre küldjük? Tudunk e másik autót venni?

Anyaság - Lesz-e gyerekünk? Jó anya leszek? A gyerekeim is fájdalmat okoznak majd, ahogy én
                 a szüleimnek?

Házasság - Fogok-e valaha olyan férfit találni, akihez szívesen feleségül megyek? Tartós lesz-e
                   házasságunk? Hűséges marad-e a férjem?

Súlyom -  Olyan kövérnek látszok, amilyennek érzem magam a fürdőruhámban?

Egészség -Fogok-e én vagy valamelyik családtagom rákot, Alzheimer kórt kapni?

Munkahelyem biztonsága -  Visszamenjek-e dolgozni, vagy otthon maradjak, amíg kicsik a
                gyerekek? Ha lesz munkahelyem, vajon meg tudom-e tartani?

Félelmek - Meg fognak-e valamikor támadni? Fogják-e a gyermekemet szexuálisan zaklatni?
                Áldozatul esek-e egy terrortámadásnak?

Az aggodalmak tehát három gondolat köré csoportosulnak:

* A világ menetét nem vagyok képes befolyásolni.
* A családom irányítása kiesik a kezemből.
* Az életemben nem vagyok ura a helyzetnek.

Te mennyire tudsz azonosulni ezekkel az aggodalmakkal?

(Linda Dillow)





2012. október 28., vasárnap

FRISSÍTETTEM A NŐI KÖR JEGYZETEIT...


Mire állítottad be életed fókuszát? . . .


2012. október 28. MELYIK SZOBÁBAN VAGY?

Miután megfigyeltük ezeket a nőket, akik tudatosan kérték Istent, hogy mutassa meg nekik életcéljukat, remélem, felbátorodtál, hogy ezt te is megtedd. Azért imádkozom, hogy legyen benned elég elszántság továbblépni a megértés szobájából a döntés szobájába.
Mind a négy barátnőm azt választotta életcéljául, hogy Istenre figyel. Phyllis úgy döntött, hogy életét céltudatosan, hűségesen, ötletesen és látszólagos ellentmondásban éli. Jean egy fa alakjában képzelte maga elé életét, és azt kérte Istentől, hogy folyamatosan metssze meg. Ney két igeverset és egy imádságot választott, melyek kifejezték életének célját. Mimi azt határozta meg, hogy milyenné akar válni nyolcvanéves korára, és meghatározta a lépéseket, melyek segítségével elérheti célját.
Mind a négyen másképpen közelítették meg életcéljukat. Phyllis egy jegyzetfüzetbe írta le tervét. Ney a szívébe véste. Mimi az után fogalmazta meg döntését, miután istenfélő nők életét alaposan tanulmányozta. Jean terve a bibliatanulmányozás során csiszolódott ki. Mindannyiuk életcélja egy folyamat, melyet hosszú idő alatt formált és csiszolt a Mester. Egy bizonyos ponton mindegyikük egy döntést hozott, mely világossá, egyértelművé tette kitűzött céljukat. Összefoglalva: egy belső döntést hoztak, melyben Isten segítségével meghatározták életcéljukat.

Kedves barátnőm, ugye te is imádkozol, tollat, papírt veszel elő, és megkérded Istent, hogy segítsen meghatároznod életcélodat? Kérdezd meg magadtól: Hol szeretnék lenni tíz év múlva? egy meghatározással kezdd el vagy egy bibliaverssel, ami Istenről alkotott hitedet és az Ő veled kapcsolatos tervét foglalja össze. Például: Életcélom, hogy megdicsőítsem Istent minden szavammal és cselekedetemmel. Ha nem akadsz egy megfelelő igére, vagy mondatra, kölcsönveheted négy barátnőm valamelyikének ötletét (mindegyikük megadta az engedélyt). Ne felejtsd el, bármit írsz most le, az csupán a kezdet lesz.

Phyllis, Jean, Ney és Mimi életében is egy folyamat eredményeképpen született meg életcéljuk megfogalmazása, és a te esetedben is így lesz. Ezt azonban valahol el kell kezdeni.

Az alábbi történet jelentősen befolyásolt abban, hogy keressek magamnak egy meghatározott életcélt. Ezt az asszonyt Matti-nek fogom nevezni. Egész életében nagyon szerette Isten igéjét, és teljesen tőle függött, sok verset kívülről is megtanult, mégpedig a régi fordításból. Élete verséül a 2Tim. 1:12-t választotta: "Tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra."

Miközben Mattie egyre idősebb lett, emlékezete halványodott, és bizonyos részleteket már elfelejtett. Még szeretteinek kedves arcát sem ismerte fel mindig. Halála előtt állandóan ágyban feküdt már egy öregotthonban. Amikor családtagjai és barátai meglátogatták, Mattie még mindig bibliai idézeteket emlegetett, különösen azt a nagyon kedveltet, melyet élete versének választott. De fokozatosan már ebből a jól ismert versből is kefelejtett szavakat. "Tudom, kiben hiszek - mondogatta. - Neki van hatalma arra, hogy megőrizze, amit rábíztam." Amint egyre gyengébb lett, a vers is rövidebbé vált: "Amit őrá bíztam."
Haldoklása közben hangja már olyan halk lett, hogy gyemekeinek fölé kellett hajolni, hogy suttogását meghallják. Egyetlen szó maradt meg élete verséből: "őrá..., őrá...őrá..."
Ő volt már az egyetlen, ami megmaradt, és ő volt az egyetlen, akire szüksége volt. Mattie életének középpontja Jézus volt.
(Linda Dillow)


2012. október 27., szombat

Bízz az Úrban, Ő munkálkodik . . .


2012. október 27. MIMI ÉLETCÉLJA

Amikor Mimi Wilson harmincéves lett, elkezdte kutatni, hogyan váltak kiváló nőkké a példaképének tekintett asszonyok. Meg akarta fejteni titkukat, hogy kövesse őket. Így mesél erről:
"Könyveket olvastam, megfigyeltem, tanulmányoztam különböző nőket, feltettem sok-sok kérdést. Isten vágyat helyezett el bennem a céltudatos élet után. Úgy éreztem, mintha egy szobába vezetett volna, melynek megértés volt  a neve. Ebben a szobában a következő kérdéseken gondolkoztam: Miért vagyok itt? Merre felé tartok? Mi az életcélom? Közben észrevettem, hogy az első szoba után egy második is következik, döntés néven. A kérdések megválaszolása csak az első lépés volt. Most már annak alapján kellett cselekednem, amit felfedeztem a megértés szobájában. Ez magában foglalta döntéshozatalt is.
Mire harminckét éves lettem, az örökkévalóság távlatában láttam életemet. Felismertem, hogy az örök élet nem halállal kezdődik. Már elkezdődött! Így magam elé képzeltem életemet egy vég nélküli vonalon, melynek most a baloldali végén álltam, és néztem a vége felé a jobb oldalon.

                 Mimi
                  32------------------------------------------------------------------- 80


Két fontos kérdés merült fel bennem: Először, mivé szeretnék válni 80 éves koromra? Ez könnyű kérdés volt, ismertem rá a választ.

* A megelégedettség asszonyává
* A bölcsesség asszonyává
* Az istenfélelem asszonyává


A második kérdés- melynek megválaszolása hosszabb időt igényelt - a következő: Hogyan válhatok ilyen nővé? Tudtam, hogy Isten jellemének mélyebb megismerése az első lépés."

Mimi harminckét évesen kezdte el, hogy minden héten egy délelőttöt imádsággal és Isten megismerésével töltött. Ha már megpróbáltál valamikor úgy imádkozni, hogy három kisgyermek mászkál körülötted, akkor megérted, hogy ezt nehéz volt megvalósítani. Hogyan sikerült Miminek? "Nem akartam, hogy gyermekeim meggyűlöljék az én Istenemet, mivel ez idő alatt csak rá figyelek. Ezért ima előtt a gyermekeimre nagyon odafigyelve úgy töltöttem velük időt, hogy az kárpótolja őket. Megérte az erőfeszítést? Megmozgattam volna eget és földet, csakhogy az én Urammal tölthessem ezt a bensőséges időt, mert ő megmutatta magát nekem. Egy ilyen imában töltött idő után új szemszögből láttam az örökkévalóságot, és hetenként emlékeztetett Uram, hogy vele fogom tölteni életemet. Képes lettem az örökkévalóság szempontjából szemlélni a mai napot, problémáival együtt."

Mimi egy belső döntést hozott, hogy az ismeretből (a megértés szobájából) a cselekvésbe (a döntések szobájába) lép tovább. Nagy hálával gondol vissza ezekre a belső döntésekre, melyekben elszánta magát az istenfélelemre, bölcsességre és megelégedettségre. Ezt mondta: "Megjátszhatod a jóságot, de az istenfélelmet nem lehet utánozni."

Mimi folyamatosan haladt előre célja megvalósításában, és döntése jelentős változást hozott életében. Húsz év telt el, hogy megkezdte határozott életcéljának megvalósítását. Szépen haladt "örökkévaló vonala" mentén.

                                                                Mimi
32-----------------------------------------52--------------------------------------------80

Mimi barátnőjeként elmondhatom, hogy ő egy megelégedett, bölcs, istenfélő asszony. Milyen izgalmas már most magam elé képzelni, milyen lesz továbbhaladva az örökkévalóság felé vezető úton!  (Linda Dillow)




2012. október 26., péntek

Ne felejtsd el:....


2012. október 26. ÉLETCÉLUNK MEGTALÁLÁSA

Következzék most Ney barátnőm életcélja:


Ney Bailey életcéljának meghatározását két igeszakasz és egy imádság írja le. Huszonnégy éves korában a Róm. 8:28-29 versei alapján indult el:

Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez.

Ney életcélja az volt, hogy hasonlóvá váljon Krisztushoz, és ezért életének bizonyos körülményeire teljesen személyesen alkalmazta ezeket a verseket. "Amikor olyan dolgok történtek, melyeket nem kívántam, megköszöntem az Úrnak, még akkor is, ha nem értettem azokat. Tudtam, hogy a fájó körülmények is eszközök az ő kezében, hogy átformálja életemet."
Tíz évvel később Isten egy másik igét tett nyomatékossá Ney szívében. Letérdelt, és eldöntötte, hogy az Ézs. 61:1-3 alapján fog élni:

Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.


Ney barátnőjeként csodálattal látom, hogy élete mennyire bizonysága ezeknek a verseknek. Ő valóban jó hírt hoz a szenvedőknek, bekötözi a megtört szíveket, és szabadulást hirdet a foglyoknak és a megkötözötteknek. Ténylegesen adja az öröm olaját a gyász helyett, a dicsőítés ruháját a csüggedés lelke helyett.

Húsz évvel később Ney meghallotta a következő imát, és ettől kezdve magáévá tette:

Úr Jézus, felajánlom neked
Mindazt, ami vagyok,
Mindazt, amivel rendelkezem,
Mindazt, amit teszek,
Mindazt, amit szenvedek,
Most és mindörökké.

Ney személyessé akarta tenni ezt az imát, ezért vett négy lapot, és ezt írta rájuk: 1. Mindaz, ami vagyok, 2. Mindaz, amivel rendelkezem, 3.Mindaz, amit teszek, és 4. Mindaz, amit szenvedek.
"Mindent leírtam, amiről csak úgy gondoltam, hogy beletartozik ebbe a négy kategóriába. Tudtam, hogy mindent, amit a lapokra írtam, fel kell ajánlanom az Úrnak, ezért a felsorolásom elkészítése után megköszöntem őket Istennek, és átadtam neki áldozatképpen." - mondja Ney.

Ney életcélja az évek során még jobban kiteljesült, és Isten saját képmására végzett átformáló munkája gyönyörűen kiábrázolódik Ney életében mindazok számára, akik ismerik.
(Linda Dillow)



2012. október 25., csütörtök

Szép napot!


2012. október 25. Életcélunk meghatározása

Szeretném bemutatni másik barátnőmet, Jeant:

Jean Fleming egy mélyen gondolkodó nő, élete összeszedett. Amikor megkérdeztem tőle, hogyan fogalmazná meg életcélját, így  válaszolt: "Szeretnék hatni a következő nemzedékre."
A 78. Zsoltár 1-5. verse fejezi ki Jean óhaját, hogy Isten mély igazságát tovább tudja adni gyermekeinek és unokáinak: "elbeszéljük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, csodáit, amelyeket véghezvitt." (Zsolt.78:4)
Nehéz összpontosított életet élni azzal a reménységgel, hogy örökséget hagyunk hátra a jövő nemzedéknek. Jean nagyszerű könyvében, a Finding Focus in a Whirlwind World-ben, (Megtalálni az életcélt egy forgószeles világban) ezt írja:

Miközben keressük életünk célját, egy ijesztő problémával kerülünk szembe. Nem érjük el célunkat, ha nem fejtünk ki erőfeszítést, nem vagyunk elszántak vagy elkötelezettek. A mindennapi élet tennivalói elhomályosítják a célt, elvonják figyelmünket a helyes iránytól. Annyira elfoglaltak leszünk, hogy már nincs is időnk annak mérlegelésére, hogy élünk. Platon szerint nem érdemes olyan életet élni, amit időnként nem vizsgálunk át.


Jean egy fához hasonlítja életét. A fa törzse képviseli kapcsolatát Krisztussal, az ágak pedig Istentől kapott felelősségeinek a fő területeit, mint például család, munka, szolgálat és egyéni fejlődés. A fa gallyai szimbolizálják az élet tevékenységeit és lehetőségeit. Néha a "tevékenységek gallyai" szaporodnak és fejlődnek, elhomályosítva a törzset és az ágakat. Ekkor érzi magát csapdában, összezavarodottnak és üresnek. "Újra meg újra fel kell ismernem, hogy az életet nem a tevékenységek határozzák meg. Nem a gallyakra, hanem a törzsre és az ágakra kell elsődlegesen figyelnem. Amit teszek, Jézus miatt teszem, és azért, mert Ő igényt tart az életemre. Amit nem teszek, ugyanezért nem teszem."
Jean számára a céltudatos élet azt is jelenti, hogy időnként meg kell metszenie fáját. "Évente három-négy alkalommal egy fél napot az Úrral töltök, hogy értékeljem életemet, megvizsgáljam, időbeosztásomat, és új célt szabjak az előttem lévő hónapokra. Ezt az időt bibliaolvasással, imádsággal, és énekléssel töltöm. Ez a "metszés" időszaka. Levágom a fölösleges gallyakat, a mindennapi élet illúzióit és ábrándjait, és ez újra képessé tesz, hogy figyelmemet és a szívemet a mennyei dolgokra irányítsam."

Az ilyen csendes elvonulások alkalmával Jean az Úr elé viszi "fáját", és megkérdezi: "Uram, életemnek ebben a szakaszában mit kell tennem, hogy erős és egészséges legyen a közösségem veled? Mire akarod, hogy igent mondjak, és mire, hogy nemet?"
Egy ilyen fél napos elmélkedés után Jean mindig világosan látja, hogy melyik irányba kell haladnia? Nem. De miközben az Úr hangjára figyel, lelke felkészül annak hallására, amit az Úr mondani akar, és szíve harmóniába kerül Istennel. (Linda Dillow)



2012. október 24., szerda

JÁRULJUNK BIZALOMMAL A KEGYELEM TRÓNUSÁHOZ!


2012. október 24. ÉLETCÉLUNK MEGTALÁLÁSA

Szeretném bemutatni barátnőmet, akit arra kértem, mondja el, mit jelent neki, hogy van célja az életének...

Phyllis

Phyllis Stanley még emlékszik arra az időre, amikor nem rendelkezett életcéllal. Főiskolai évei alatt annyira kiábrándult a keresztyénségből, hogy becsukta Bibliáját, és eldöntötte, hogy a maga módján akar élni. Két évvel később azonban könyörögve fordult vissza Istenhez, hogy bocsásson meg neki, és segítsen összerakni élete széttört darabjait. Elmondta Istennek, hogy élete hátralévő részét céltudatosan Krisztusnak akarja szentelni. A Fil. 3:10 lett legkedvesebb igeverse:
"Elhatározott célom, hogy megismerjem Őt, hogy egyre inkább és egyre mélyebben és bensőségesebben megismerjem Őt, egyre erősebben és egyre tisztábban felfogva, megismerve és megértve személyének csodáját."

Phyllis mondja: "Amikor gyermekeim születtek, azon gondolkoztam: Most gyermekeim lettek életem céljává? Rájöttem, hogy gyermekeim életem színterét adják, nem pedig célját. Életem célja továbbra is fejlődésben van. Egy bibliaverssel kezdtem, évekkel később Isten négy szót adott nekem, melyek meghatározták célomat. A szavak a következők: céltudatosan, hűségesen, ötletesen és látszólagos ellentmondásban."

Phyillis életcélja ma a következőképpen hangzik:

Céltudatosan akarom élni életemet, rendszeresen átgondolva és sokat imádkozva érte, teljes szívemből szeretni Istent, élvezni és jó irányba buzdítani férjemet, imádkozni és jó lelki kapcsolatot fenntartani gyermekeimmel, szeretettel fordulni a nőkhöz, lelki alapot vetve életükben.
Hűségesen akarok élni, hinni Istenben a nem láthatókra nézve. Hinni akarom, hogy Isten meg tudja tenni gyermekeim életében mindazt, amire én képtelen vagyok.
Ötletesen akarok élni, szépséget és melegséget teremtve otthonomban és a bibliatanulmányozó csoportomban. Az ötletek ragyogást adnak egy céltudatos életnek.
Látszólagos ellentmondásban akarok élni. Le akarom küzdeni önző természetemet, kultúránk áradatával szemben akarok haladni, kicsit többet adni, mint amennyit eredetileg akartam, megtenni a második mérföldet is , Jézushoz hasonlítani.

Ha személyesen ismerhetnéd Phyllist, világosan látnád ennek a néz célkitűzésnek a hatását életében.

(Linda Dillow)


2012. október 23., kedd

Benned bízom, Uram!


Isten hűséges hozzád!


2012. október 23. EGY MEGHATÁROZOTT CÉL

Túl kell lépni a rövidlátáson, és olyan nőkké kell válnunk, akik előtt cél van. Kezdetnek rögtön igen hasznos, ha írásban meghatározzuk életcélunkat, mit hiszünk, és hol akarunk lenni. Sok olyan személy, aki nagy hatással volt a történelem alakulására, írásban fogalmazta meg életcélját. Kettőt továbbadok ezek közül, melyek mélyen hatottak rám. Az első a lánglelkű prédikátor, Jonathan Edwards tollából származik, az 1700-as évekből. Szinte érzem életcéljának erejét, mely szavaiból árad:


Elhatároztam, hogy erőm teljes bevetésével élek egész életemben.
Elhatároztam, hogy egyetlen percet sem mulasztok el, hogy valami előremutatót tegyek a tőlem telhető leghatékonyabb módon.
Elhatároztam, hogy soha semmi olyat nem teszek, amit másokban megvetek.
Elhatároztam, hogy soha semmit nem teszek bosszúból.
Elhatároztam, hogy soha semmit nem teszek, amit félnék megtenni, ha az lenne életem utolsó órája.

Jonathan Edwards életcéljának megfogalmazását elhatározásként írta le, míg Betty Scott Stam az övét ima formájában:

Uram, feladom minden saját tervemet és célomat, minden saját vágyamat és reményemet, és elfogadom a te akaratodat. Átadom magamat, életemet maradéktalanul neked, hogy a tiéd legyen örökre. Tölts meg és pecsételj el Szentlelked által. Használj, ahogy akarsz, küldj oda, ahova akarsz, végezd el teljes akaratodat életemben bármilyen áron, most és örökké.

Betty megélte ezt az imádságot, amikor férjével együtt misszionárius lett Kínában, és mártírhalált haltak, miután a kommunisták 1949-ben hatalomra kerültek. A személyes életcél e különleges imáját sokan magukévá tették, többek között Elizabeth Elliot is, aki még kislány korában bemásolta Bibliájába és aláírta. Ez az ima mennyire segíthette őt, amikor pár évvel Betty halála után az ő férjét is éppen azok az auka indiánok ölték meg, akik között szolgálni akart az őserdőben.

A következő napokon szeretném bemutatni négy érett barátnőmet (érett alatt azt értem, hogy már jár nekik bizonyos nyugdíjas kedvezmény), akiket arra kértem, hogy mondják el, mit jelent nekik, hogy van célja az életüknek. Phyllis, Jean és  Mimi nagymamák. Ney egyedülálló, de lelki gyermekei az egész világon megtalálhatók. Azért imádkozom, hogy Isten történetük segítségével arra indítson téged, hogy a helyes életcélt tűzd magad elé, és így elmondhasd: "Ez a célom, tudom merre tartok."
(Llinda Dillow)



2012. október 22., hétfő

2012. október 22. Határozd meg az útirányt

Éld bele magad egy percre, hogy egy egzotikus szigetre utazol. Már egy jó órája repültök, amikor a pilóta beleszól a mikrofonba:

"Van néhány jó és néhány rossz hírem. Az a rossz hír, hogy nem működik a rádió, és a navigációs rendszer felmondta a szolgálatot. A jó hír az, hogy nagyszerű hátszelet kaptunk, így akárhová tartunk, óránként ezer kilométeres sebességgel repülünk felé."

Nevetünk ezen, de az a szomorú igazság, hogy gyakran ehhez a repülőhöz hasonlítunk: cél nélkül, ugyanakkor a körülmények szele által nagy sebességgel hajtva repülünk.
Néhányan körülünk mintha ködben botorkálnának, amikor az a téma jön szóba, hogy milyen nőkké szeretnénk válni. Több időt töltünk a nyári szabadság, mint életünk megtervezésével! Ha valaki megkérdezné, hogy merre tartunk, esetleg így válaszolnánk: "Fociedzésre viszem a fiamat." Annyira lekötnek gyermekeink programjai: mikor hova kell rohanni, karrierünk, félelmeink, problémáink, hogy már nem látjuk a nagyobb képet. Elfelejtettük, kik vagyunk, és hogy céllal vagyunk ezen a földön. Meg sem állunk, hogy elgondolkozzunk tevékenységeinken, és ami még rosszabb, nem is imádkozunk értük.
Ez éppen az ellenkezője Isten tervének. Az ige figyelmeztet, hogy bölcsen járjunk ebben az életben.

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen (a helyes életcéllal), kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. (Ef. 5:15-17)


Úgy kell élnünk, mint akik ismerik életük célját és értelmét. Ahogy Goethe, a német filozófus és költő fogalmazta meg: "Azok a dolgok, amik legtöbbet számítanak, nem függhetnek a kevésbé lényeges dolgoktól." Ha nem döntöttük el, hogy miért élünk, akkor életünk zsákutcába jut. Családunk, más emberek és a körülmények diktálják cselekedeteinket. Aki tudja, hogy mi életének értelme és célja, nem így él. Soha nem késő változtatni!
(Linda Dillow)


(Szegedi Tiszapart)

2012. október 21., vasárnap

FRISSÍTETTEM A NŐI KÖR JEGYZETEIT...



A "PÉNTEK ESTI NŐI KÖR" OLDALÁN MEGTALÁLJÁTOK A FELTÖLTÖTT ANYAGOKAT....

2012. október 21. EGY TÉVES CÉLPONT

Vastag szemüvegem miatt az általános iskolában négyszeműnek csúfoltak. Rövidlátó voltam, és nem tudtam jól fókuszálni. Három évvel ezelőtt lézeres szaruhártyametszést végeztek rajtam, és megjavult a látásom. Láttam, mennyit mutat a falióra, és a fürdőkádban láttam lábujjaimat is. Fantasztikus! A fókuszomat kiigazították, és így tisztán láttam.
Sok mai nő rövidlátó, nem a szemét, hanem élete célpontját tekintve. Nem tudják, miért vannak itt, és azt sem, hogy hova tartanak. Kormány nélküli hajóhoz hasonlítanak. Dr. Swenson, a Margin szerzője szerint a céltalanság nagyon jellemző.: "Az amerikaiak veszélyesen rövidlátóak. Közellátásban szenvedünk, ami tönkreteszi a jövőt. A horizont soha nem látszik egy porfelhő közepén. De olyan látással kell rendelkeznünk, ami a jövőbe vezet. Ha csak egyik hétről a másikra élünk, az egy olyan élet, amiben nem látunk tovább az orrunknál."
A cél nélkül élő nőkre nemcsak az jellemző, hogy "beszűkülnek", hanem az is, hogy sehova nem jutnak. Várnak a megfelelő munkahelyre, a megfelelő férje, a megfelelő gyermekre. Azután várják, hogy kisbabájuk felnőjön és önálló legyen. Várják, hogy valami értelmet adjon életüknek. Rövidlátásuk elérhetetlen álommá teszi a megelégedettséget.
William Martson pszichológus megkérdezett háromezer embert, hogy miért él. Megrázó volt az eredmény, hogy több mint 94% egyszerűen elszenvedte a jelent, és közben a jövőt várta.
Mivel én céltudatosan szeretnék élni, gyakran teszem fel a kérdést magamnak: Linda, rövidlátóan éled az életedet? A várakozás hangulatában élsz?
Nemrégiben olvastam a következő verset, melyet egy tizennégy éves fiú (igen, tizennégy!) írt, akinek szavai életcélom átgondolására késztettek.

Tavasz volt, de én a nyarat vártam,
a meleget, a patakok hűs vizét
Nyár volt, de én az őszt vártam,
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam,
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügy fakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni,
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni,
ifjú és szabad lelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni,
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.



ÉLETTÖRTÉNETEK...

Mrs. Wong meghajolt. Én is meghajoltam. Ő újra meghajolt. Vajon hány meghajlás szükséges? - tanakodtam, miközben mosolyogva ismét meghajoltam mélyebben, abban reménykedve, hogy egy mély meghajlás véget vet ennek a formaságnak.

Kínai utam során az a kiváltság ért, hogy több hívő kínaival találkozhattam. Mivel én voltam a csoport egyetlen női tagja, én kaptam azt a megtisztelő feladatot, hogy riportot készítsek Mrs. Wonggal. Vettem egy kis édességet egy utcai árustól, hogy kellemesebbé tegyem együttlétünket. Beszélgetőtársam éppen vidékről érkezett tradicionális Mao ruhát viselt, a szék szélére ült le. Egyszer, kétszer, háromszor kínáltam édességgel. Tolmácsomnak igaza volt, a harmadik alkalommal megtört a jég! Mrs. Wong vett egy darab süteményt, és ezzel véget ért az udvariassági szertartás, elkezdhettük a riportot.


- Mrs. Wong, mikor lett hívő keresztény?
- Hat évvel ezelőtt.
- Mesélne nekem a szolgálatáról?
- Minden héten körbejárok egy tizenhat kilométeres körzetet biciklivel. Hat falut látogatok,  
   minden nap egyet. Vasárnap otthon maradok.
- Kiket tanít?
- Öt-hatszáz férfit és nőt.
- Hogy tértek meg ezek az emberek?
- Beszéltem nekik Jézusról.
- Mrs. Wong, ez azt jelenti, hogy az elmúlt hat év alatt, mióta megtért, hatszáz embert vezetett
  Krisztushoz?
- Igen.

Ezt az igent olyan egyszerűen mondta, mintha természetes és mindennapos dolog lenne évente száz embert Krisztushoz vezetni - valami olyan, amit bárki megtehet.

"Drága Uram!" - imádkoztam.- Köszönöm, hogy ilyen kiváltságban van részem, és találkozhattam ezzel az asszonnyal, akinek ilyen világos az életcélja. Vésd a szívembe azt a meggyőződést, amit benne látok!"
Mrs. Wong tudta, miért él ezen a földön. Tudta, mit akar Isten az életével tenni. Céltudatos életet élt.



2012. október 20., szombat

FILMAJÁNLÓ

Női körön említettem nektek a "Szabadság himnusza" című filmet.  Feltettem a  Filmajánló oldalára, ahol rögtön meg is tudjátok nézni, vagy a Youtube-on is rá tudtok keresni, oda is fel van töltve.


Csodálatos kegyelem...

A női körön hallgattuk meg ezt az éneket, amely Isten csodálatosan átformáló, helyreállító kegyelméről szól:

Csodálatos kegyelem, milyen édes e szó 
Megmentett egy olyan nyomorultat, mint én...
Egyszer elveszett voltam, de immáron
megtaláltattam,
Vak voltam, de most már látok!

A kegyelem tanította meg a szívem
félni Őt
És kegyelem által a félelmeim eltűntek
Milyen csodálatos, ahogy a kegyelem 
megjelent,
Ahogy elkezdtem hinni benne
A láncaim lehullottak,
szabaddá lettem
Istenem, Megváltóm megszabadított
És mint az árvíz úgy árad kegyelme
Soha meg nem szűnő szeretet,
Csodálatos kegyelem!

Áldott, pihentető hétvégét kívánunk! :-)


2012. október 20. LÉGY RÉSEN!

Isten világossá tette, hogy elégedettek legyünk azzal, amink van. Ha továbbra is a még többet mentalitásban élünk, nem leszünk elégedettek. Megkapni, amit akarunk: boldogság. Azt akarni, amink van: megelégedettség.
Egy történetet hallottam a sátán ügynökeiről, akiknek nem sikerült bűnre csábítani egy istenfélő asszonyt.

Megpróbáltak kísértésbe csalni egy keresztyén férfit is a hatalom és a jutalom ígéretével. Ez sem sikerült. A sátán a következőt mondta ügynökeinek:
-Azért voltatok sikertelenek, mert túl durva módszereket alkalmaztatok, olyanoknál, akik őszintén keresik Istent.
Figyeljetek meg engem!
Nagy óvatossággal közelítette meg az istenfélő asszonyt, és a fülébe súgta:
-Legjobb barátnőd ölébe egymillió dolláros örökség hullott, és megvette a legszebb házat, amilyet valaha is láttál!
A nő arca elkomorult, szemében a kapzsiság fénye lobban fel. A sátán győzött.


A legjobb védekezés a sátán csapdáival szemben, ha az a bizonyosság tölt be, hogy örökkévaló kincsekért élünk, nem pedig földiekért. Tölts el most néhány percet a következő versek átgondolásával. Lépj be Isten jelenlétébe, és imádkozva olvasd el a következő igéket!

* Minden gazdagságnál nagyobb öröm, ha intelmeid szerint élhetek. (Zsolt. 119:14)

* Add, hogy szívem intelmeidre hajoljon, ne a haszonlesésre! Fordítsd el tekintetemet, hogy ne nézzek hiábavalóságra, a te utadon éltess engem! (Zsolt 119:36-37)


Szent Atyám, bocsáss meg nekem! Kívánságaim, az étvágyam és a vágyaim uralkodnak rajtam. E világból való kincseket gyűjtök. Változtass meg! Vezess a jó irányba, adj erőt Szentlelked által, aki gyenge testemben lakik! Vágyom elégedett lenni azzal, amim van. Szeretném a Te dicsőségedre használni mindazt, amit adtál nekem.
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)




2012. október 19., péntek

Csodás őszi napot kívánunk !

Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem. Ő MEGSEGÍTETT, ezért VIDÁM A SZÍVEM, és énekelve adok neki hálát. (Zsoltárok 28:7)





2012. október 19. Mit gondolsz az adakozásról?

Lehet, hogy nem tekinted magad gazdagnak, de összehasonlítva helyzetedet a földön élő emberek többségével, jólétben élsz. (Hallom, hogy nevetsz!) Pál figyelmeztet bennünket, hogy ne legyünk büszkék, mivel bőségben élünk, hanem használjuk javainkat jó cselekedetekre. Hallgasd mit mond:

Azoknak pedig, akik a világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen magad nekünk. A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. (1Tim. 6:17-19)

Látjuk az Ószövetségben, hogy Isten különböző embereknek különböző mértékű gazdagságot adott. Dániel és József nagy gazdagságot kapott. Ezékiel siralmas szegénységben élt, Jeremiás pedig "átlagos bevétellel rendelkező próféta" volt. A keresztyén etika azt tanítja, hogy a vagyon nagy felelősséggel jár együtt, nem pedig azt, hogy bűn. Adakozásunk ne túlfolyó szelepként működjön, ne csak a feleslegesből adjunk. Inkább egy nyitott csatornához hasonlítson, amely megengedi, hogy javaink rendszeresen és folyamatosan áradjanak másokhoz is.
Hogyan kezeled az Isten által rád bízott értékeket? Egy könyvelő összeszámolta, hogy keresztyén ügyfelei mennyit adtak Isten országára és csalódottan tapasztalta, hogy az átlag három százalék volt. A hívők hét milliárd dollárt adnak évenként gyülekezeteknek és keresztyén szervezeteknek. Ez óriási számnak tűnik, míg nem szembesülünk azzal, hogy az amerikaiak ugyanennyit költenek rágógumira. Az anyagiakhoz való viszonyunk rendkívül sokat elárul rólunk. Ahol a reménységünk van, ott van a kincsünk is. Mit teszünk azzal a gazdagsággal, amit Istentől kaptunk? A tíz százalék csak a kiinduló pont. Kérdezd meg Istent, hogy tudnál-e többet adni!
(Linda Dillow)


2012. október 18., csütörtök


Isten így hajol le hozzád ...



2012.október 18. A HÁLAADÁS JELLEMEZZEN

"Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek, ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok."
(Filippi 4:8)


Azt tanítjuk gyermekeinknek, hogy ne panaszkodjanak, de vajon gyakoroljuk-e, amit prédikálunk? Elisabeth Elliot úgy emlékezik vissza a dél-amerikai dzsungelben élő gyerekekre, akik között szolgált, hogy azok soha nem panaszkodtak, mert nem tanították meg őket panaszkodni. Figyeld meg szívedet! Figyeld meg szavaidat! Figyeld meg cselekedeteidet! Azt tanítod-e gyermekeidnek, hogy legyenek hálásak Isten áldásaiért?

Próbálj meg egy apró kísérletet: Tudatosan igyekezz arra, hogy egy egész héten át hálás legyél. Ha nem vésted még be emlékezetedbe a Fil. 4:8-at, akkor most tanuld meg, és dönts úgy, hogy egy hétig arra gondolsz, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami jó hírű. Kérd Istent, hogy növelje szívedben a hálás lelkületet!

Vezess egy füzetet, és írd le, mi történt a hét alatt. Határozd el, hogy a kísérlet ideje alatt nem kérsz semmit, nem panaszkodsz, nem mérgelődsz, nem sóvárogsz olyan dolgok után, amiket meg szeretnél szerezni. Ugyanezen a héten mondd el családod tagjainak, miért vagy hálás velük kapcsolatban! Köszönd meg Istennek az áldásokat, és fejezd ki férjednek, gyermekeidnek, környezetednek is! Köszönd meg barátaid barátságát! Ne felejtsd el, ha rosszkedvű vagy amiatt, amivel nem rendelkezel, akkor azt is eltékozlod, amid van.
Linda Dillow




2012. október 17., szerda

JÉZUS SZERET...


2012. október 17. SOHASEM ELÉG

Mi a helyzet a karácsonyi ajándékokkal?

Múlt karácsonykor a helyi újság a következő riportot tette közzé: "A karácsonyi vásárlások olyan mértékű túlzásokhoz vezettek, hogy bizonyos családok egészen a nyári hónapokig fizetik az előző tél idején felhalmozott adósságot."
Tényleg ezt akarja Krisztus?
Phyllis barátnőm férjével együtt úgy határozott, hogy lépéseket tesznek a karácsonyi túlköltekezés leküzdésére. Új szokást vezettek be családjukban az ünneppel kapcsolatban. Elmondta nekem:

Egyik karácsony után, amikor túl sok ajándékot vettünk, és úgy éreztük, elveszítettük az ünnep csodáját, imádkoztam néhány új ötletért egyetemista és családos gyermekeinket illetően. Hogyan tudnánk igazán kifejezni azt, ami valóban lényeges számunkra? A következőt döntöttük. Két hónappal karácsony előtt minden gyermekünknek írtunk egy levelet, amelyben az állt, hogy a nekünk szánt ajándék árát valaki olyanra költsék, akinek kevesebb van, mint nekik. Egy kis kártyára írják rá, mit tettek Jézus nevében értünk, és ezt tegyék a fa alá.
Amikor eljött a karácsony, nagy öröm volt elolvasni a kártyákat, és látni gyermekeink ötleteit. Sokkal kevesebb ajándék volt a fa alatt, de sokkal több öröm! Egyik fiúnk egy tengerentúli árvát segélyezett a nekünk szánt ajándékból, a többiek különböző segély misszióknál takarítottak, és hontalanoknak segítettek.

Magadból adni valamit bármikor nagyszerű lehetőség, nem csak karácsonykor. Ksgyerekek is képesek ezt megérteni. Miért ne javasolnád, hogy családtagjaid az "Angyalfának" (gyűjtés olyan gyerekek számára Amerikában, akiknek szülei börtönben vannak) adjanak ajándékot egymás megajándékozása helyett. Kérd Istent, hogy adjon ötleteket számodra az ajándékozásban, és biztasd gyermekeidet is, hogy ne vásároljanak, hanem magukból adjanak Anyák napjára vagy más alkalomra. Javasolhatod nekik, hogy bónusz jegyeket adjanak neked, amit a következő évben bármikor beválthatsz, és ők zokszó nélkül segítenek.
Tartsatok ötletbörzét barátnőiddel, hogyan mondhatjátok, hogy Elég! az ajándékokra való túlköltekezésből.
(Linda Dillow, Akinél a szív lecsendesül)



2012. október 16., kedd

Kedves Hölgyek!

Nagyon, nagyon köszönjük, hogy kezditek élettel megtölteni a blogot! Egy kis pezsgést kezdünk tapasztalni :-) A hozzászólásaitok, megjegyzéseitek mind-mind nagy örömet jelentenek! Tudom, nem mindig könnyű az érzéseinkről, meglátásainkról írni, de higgyétek el, az olvasó mindig gazdagodik általa!
Összesen 10 email címet lehet feltölteni az értesítendő címek közé, ami azt jelenti, hogy emailt fogtok kapni ha bejegyzés vagy hozzászólás érkezik a blogra. Ez azért célszerű, mert így könnyebben nyomon lehet követni a változásokat. (lehet, hogy lesz majd más megoldás is, még én is tanulom a blogolás rejtelmeit) Néhány nevet felvettem az értesítendők listájára, ha már terhessé kezd válni, mert túl sok "blogos" levelet kaptok, szóljatok nyugodtan, és akkor töröllek benneteket az értesítési címek közül. (Tapasztalatból tudom, hogy egy idő után nagyon fárasztó tud lenni, amikor a postaláda teleszalad mindenféle hírlevéllel)
Nyugodalmas, szép estét, és pihentető alvást kívánok!
Orsi


2012. október 16. SOHASEM ELÉG

MIT TEHETSZ A HÁZADBAN? /2. rész

Vágd el a köteleket

A kapzsiság olyan, mintha egy súly lenne rád kötözve. Ha meg akarsz tőle szabadulni, gyakorold a következő feladatot: Állj meg otthonodban, és nézz körül. Hol kötözött meg a kapzsiság? Vizsgáld meg a tulajdonodban lévő dolgokat, és kérd Istent, hogy mutassa meg, hol kell elvágni a kötelet. Előfordulhat, hogy néhány ruhát vagy más egyebet kell elajándékoznod. A következő gyakorlatot vezettem be a ruháimra vonatkozóan: Ha egy egész éven keresztül nem vettem fel valamit, akkor másnak van rá szüksége.
Ha katalógusok vagy újsághirdetések váltják ki belőled a kívánságot, akkor átlapozás nélkül dobd ki őket!
Ha egy barátnőd erősíti benned a kapzsiságot, akkor maradj távol tőle! Janis barátnőm mondta nekem ezt: "Minden alkalommal, amikor bizonyos barátnőimmel együtt vagyok, a beszélgetés mindig az "új holmik" körül forog. Mindig arról beszélünk, hogy mit fogunk venni, mit tervezünk megszerezni. Olyan könnyű azon kapnom magam, hogy én is velük tartok. Hirtelen már azon gondolkozom, amivel még nem is rendelkezem, ahelyett hogy hálás lennék azért amim megvan. "Tudom, hogy távol kell tartanom magam az ilyen barátnőktől.
(Linda Dillow)

2012. október 15., hétfő


2012. október 15. MIT TEHETSZ A HÁZADBAN?

Vizsgáld meg a szívedet  (1.rész)

Nehéz volt megírni ezt a fejezetet, mert kértem Istent, hogy vizsgálja meg a szívemet, próbálja meg a gondolataimat. Nézze meg, hogy van-e bennem a gonoszság útjából, és Ő meggyőzött engem. Miről? Panaszos viselkedésemről, önelégültségemről. Isten szava belevésődött a szívembe, mert teljes lényemmel arra vágyom, hogy a mennyben legyen a kincsem, hogy Istent szolgáljam, és ne a pénzt.
Olvasd el a 139. zsoltár 23-24. verseit:

Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! 
És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján! 



és így imádkozz:
"Istenem, mutasd meg, hol van a kincsem. Segíts, hogy őszinte legyek Mutasd meg, mit tehetek otthonomban, hogy megszabadíts engem és családomat a kapzsiságtól."

Választhatod, hogy szabad leszel a pénz szerelmétől. Uralkodhatsz vagyonod felett, ahelyett, hogy a tulajdonodban lévő dolgok uralkodjanak rajtad, vagy azok, amiket meg szeretnél szerezni. Ennek szíved mélyén kell eldőlnie Isten és közötted. Isten meg tudja szabadítani szívedet a kapzsiságtól, az viszont a te felelősséged, hogy kerüld a telhetetlenséget tápláló helyzeteket.

(Linda Dillow)




2012. október 14., vasárnap

ISTEN HOZOTT, KICSI ELENA!





2012. október 14.

Szeresd felebarátodat, mint magadat.

(Mt. 22:39)


Uram, gyakran előfordul, hogy az ismerőseimet megpróbálom ahhoz a képhez igazítani, amely bennem él róluk. Bocsáss meg ezért! Segíts, hogy hagyjam, hadd legyenek csak önmaguk! Segíts, hogy szeressem őket, hogy türelmes legyek, és kedves, nem irigy, nem dicsekvő, nem arrogáns, nem durva. Ne hagyd, hogy idegesen elutasítsam őket, ne örvendezzek a botlásaikon, hanem ösztökéljem őket az igazság felé! Segíts, hogy  az ő kedvükért mindenfélét elviseljek, mindent elhiggyek, mindenben reménykedjek és mindent eltűrjek. Még ha nem is alakulnak át az én kedvem szerint, segíts, hogy szeressem őket és hagyjam őket önmaguknak lenni.


“Művészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, beleesik? (…) Az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemről szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg – azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia.” (Erich Fromm)





2012. október 13., szombat


2012. október 13.

Mert nézzétek csak a ti elhívatásotokat, testvéreim, nem sokan vannak köztetek, akik emberi megítélés szerint bölcsek, hatalmasok vagy előkelők. Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt. 
(I.Kor. 1:26,27)



Istenem, add, hogy örömöt találjak abban, hogy gyermekednek választottál!
Segíts felismernem, hogy nem ítélsz meg gyengeségeimért, sőt melléfogásaimban s hibáimban demonstrálod szeretetedet és átalakító erődet. Köszönöm, hogy minden csetlésem-botlásom ellenére magadhoz ölelsz, és saját nagyságodból öntesz belém erőt, hogy több legyek, mint amiről valaha is álmodni merhettem volna, ha nincs segítségem!



Nem kell azon aggódnunk, hogy bölcsek vagy okosak vagyunk-e- 
Isten a bolondokat választotta ki. 
Nem kell azon aggódnunk, hogy elégerősek vagyunk-e -  
Isten a gyengéket választotta ki.
Nem kell azon aggódnunk, hogy népszerűek vagyunk-e -
Isten a senkiket, a lenézetteket választotta ki.
Az emberi mércével mért dolgok semmit sem jelentenek,
ha az élet igazán nagy tetteiről van szó. - 
Isten szerinti nagy tettekről, azaz
az alázatosság, az engedelmesség,
és a szeretet tetteiről.



2012. október 12., péntek

HONNAN VAN?


A SZERETET...


2012 október 12. Sohasem elég

VAN ISTENNEK MÉRCÉJE?



Eddig négy dolgot állapítottunk meg:
-  Minden Istené
-  Szívünk hozzáállása a kérdés
-  Isten az első, az anyagiak a második helyen vannak.
-  A vagyonunkat használni kell, nem pedig szeretni.

Azonban még nem válaszoltuk meg a következő kérdést: Mi Isten mércéje a hívő ember számára?
Richard Swenson, aki orvos, gyűjthetne vagyont, de feleségével úgy döntöttek, hogy sokkal kevesebbet költenek, mint tehetnék, hogy bőven adhassanak Isten országára. Swensonék szó szerint veszik János apostol kijelentését: "Aki pedig világi javakkal rendelkezik, és elnézi, hogy testvére szükséget szenved, és bezárja előtte a szívét, abban hogyan lehetne az Isten szeretete?" (1Jn 3:17) Ez a következőket jelenti: Nem tettek félre maguknak pénzt (kivéve nyugdíjat és a gyerekek tanítási költségeit). Használt kocsikat vesznek, és csak ritkán vásárolnak új  ruhát. Életmódjuk sok keresztényt zavarba ejtene. Ez Isten mércéje minden hívő számára?
Nincs egyszerű válasz erre a kérdésre. Isten nem ad részletes útmutatást, csak irányvonalakat. Ezért az a kérdés, hogy ötszázezer, egymillió vagy tízmillió forintot költsünk egy év alatt, nehezen megválaszolható. Isten  mindenkit különböző módon vezet. De nem fog vezetni, ha nem is jövünk hozzá kérdésünkkel.
Sokan úgy gondolkoznak, hogy amint bevételük növekszik, életszínvonaluk és vagyontárgyaik értéke is arányosan növekedjen. Ez lehet Isten akarata, de az ellenkezője is igaz lehet. Ilyen kérdéseket kell feltennünk Istennek: Mennyi pénzt adjak misszióra és a gyülekezetnek?
Én megkérdeztem, hogy az ez évi plusz bevételünket háztartozásunk csökkentésére használjuk, vagy adjuk mindet Isten országa terjesztésére? Ha nem az egészet adjuk oda, akkor harminc, negyven százalékot vagy többet adjunk? Számomra könnyű így gondolkozni: Csak ötvenöt éves korunkban vettünk magunknak házat. Értelmesnek tűnik, hogy minden pénzt, amit tudunk, a ház kifizetésére fordítsunk. Mégsem gondolom, hogy a dolog ilyen egyszerű. Isten azt akarja, hogy elé jöjjünk, letegyük "gazdagságunkat", és ezt mondjuk: "Istenem, ez a tiéd. Mutasd meg, mit szeretnél, hogy tegyek vele."
(Linda Dillow)