Labels

5 nap:Isten közel van (2) 7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (4) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) Advent2018 (7) aggodalom (1) Aggódás (24) ajándék (13) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (6) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (13) Atya (2) barátság (16) bátorítás (37) bátorság (5) Békesség (30) belső békesség (14) belső viharok (25) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (17) Bizalom (66) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (21) Bűnbocsánat (11) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (7) Csendes percek (2268) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (13) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (22) Egy misszionárius naplójából (18) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (9) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (19) elhívás (4) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (4) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (3) engedelmesség (10) erő (15) fájdalom (13) fáradtság (9) feladat (15) félelem (15) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (10) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (6) Gyermeknevelés (33) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (12) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (41) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (10) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (3) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (13) Isten ereje (19) Isten gondoskodása (32) Isten hangja (5) Isten hűsége (35) Isten időzítése (4) Isten keresés (4) Isten követése (18) Isten lát (2) Isten munkálkodása (15) Isten neve (6) Isten szeretete (91) Isten terve (27) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (7) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (11) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (3) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (14) megelégedettség (11) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (6) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (3) olvasói gondolatok (45) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (4) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (27) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (2) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (5) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (29) rohanás (2) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (11) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (8) vígasztalás (3)

2019. január 15., kedd

A foltok mögé látni

„Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.” 1Tessz 5,11


Egy kamionnal való túl közeli ismerkedéstől Josh fiam autója tele lett ragacsos, fekete szennyeződésekkel. Ráadásul az öccse kérte kölcsön az autót, és ő okozta a balesetet. Josh lelkében a bosszúság megkönnyebbüléssel keveredett.
Az öccse bocsánatot kért, és felajánlotta, hogy kifizeti a kárt, de Josh tudta, hogy nincs rá pénze. Mivel a biztosítás úgyis fedezte a kiadásokat, úgy döntött, egyik barátjával megegyeznek egy csereüzletben: a barát elvégzi az aprólékos tisztítást, gyerekvigyázásért cserében. Kedves, okos megoldás volt.
Josh barátja nyolc órán át dolgozott, hogy megszabadítsa az autót a foltoktól, s a végén mindnyájan úgy gondoltuk, remek munkát végzett. Josh büszke volt döntésére, hogy nem fizettette meg öccsével a kárt, s arra, hogy ilyen kreatív ötlete támadt a megoldásra.
Öröme addig tartott, míg meg nem akarta osztani néhány barátjával. Ahelyett, hogy a jót látta volna, egyik kislány csak ennyit mondott: „Még látszanak rajta foltok.”
Miután hazajött, és négyszemközt voltunk, Josh így panaszkodott: „Annyi befektetett munka után csak a foltokat látta!”
Igyekeztem bátorítani, újra megdicsértem a döntéséért, próbáltam visszahozni a jókedvét. De a sérülés megtörtént. Mikor Josh kiment a konyhából, elgondolkoztam az óvatlan megjegyzésen. Hányszor előfordult velem is, hogy csak a foltokat láttam. Volt idő, amikor én is így reagáltam volna. Gyakran nem láttam meg gyermekeim befektetett munkáját, s csak a hibákra hívtam fel a figyelmet. Nem vettem észre a fejlődést, s csak arra koncentráltam, ami még hiányzott. Saját életemben is könnyebben észreveszem azt, ami nincs, mint hogy annak örüljek, ami van.
A meggondolatlan kijelentésekben tükröződő kritikai szellem rám is jellemző volt egy időben. De tudtam, hogy az elégedetlen hozzáállás nem illik ahhoz a Jézuskövető tanítványhoz, aki lenni akartam. Ellentétes a biblia tanításával, például alapigénkkel az első tesszalonikai levélből, mely arra hív, hogy vigasztaljuk és bátorítsuk egymást.
Ezért hát még évekkel ezelőtt arra kértem Istent, tisztítsa meg szívemet az egészségtelen büszkeségtől. Bocsássa meg nekem az ítélkező, kritikus gondolatokat és szavakat, s töltse helyükre Szentlelke irgalmas szeretetét. Túl akartam látni a foltokon, gyönyörködni szerettem volna az erőfeszítés értékeiben.
Sok-sok őszinte bűnvallásra volt szükségem, hogy megszabaduljak a belém rögzült, mindenütt problémát kereső hozzáállástól. Amikor a szavaimra már vigyázni tudtam, a szívem még mindig gyógyításra szorult. De valahányszor sikerült észrevennem és elismernem a szívembe törő csúf gondolatokat, a kritikus hajlam szorítása lazult, és sikerült örvendeznem a tökéletlen eredményeken - másokban és magamban is.
Feltörnek még bennem kritikus gondolatok? Igen. Bevallom, a fiam autóján én is láttam a foltokat. De gyorsan áttereltem a figyelmemet a megbocsátó testvér kedvességére. Örültem ötletességének és barátja segítőkészségének. És megköszöntem Istennek, hogy győzött bennem a pozitív hozzáállás, és együtt tudtam lelkesedni a fiammal.
Látom a fejlődést magam körül. Isten dolgozik szeretteim életében, és dolgozik az enyémben is. Azért imádkozom, hogy eljussak oda, hogy ne is vegyem észre a foltokat. Olyan szemet és szívet szeretnék, amelyik a legkisebb előrehaladást is észreveszi, aki meg tudja dicsérni a próbálkozást, aki elismeri az erőfeszítést. Ha eleget akarok tenni Jézus kérésének, hogy szeressem a többieket, ki kell, hogy halljon belőlem a kritikus szellem, s helyét át kell, hogy vegye az elismerő szeretet szelleme.


Uram, köszönöm, hogy Te a jót látod bennem. A Te gondolataid nem kritikusak, nem elítélők, örülsz minden kis lépésnek, amivel haladok előre. Hiszel bennem, s ez arra sarkall, hogy még jobb legyek. Segíts, hogy ezt az ajándékot másoknak is átadjam, s magamnak is megőrizzem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.02.23., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. január 14., hétfő

Ne ítélj el, kérlek

„Egy valami hiányzik még belőled: menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem.” (Mk 10,21)


Nem volt minden a helyén a fontossági sorrendemben. Sejtettem egy ideje, de igazából akkor jöttem rá, mikor részt vettem egy utazáson a Compassion International szervezésében El Salvadorban. Meglátogattam két gyermeket. Felhajtották ponyvából készült bejárati ajtójukat, s behívtak az otthonukba. Lent sár, a falak földből, egyetlen ágy, ahol esténként öten igyekeztek álomba merülni. Egy ágy, ahol arról álmodhatott valaki, hogy orvos vagy rendőr lesz nagy korában.
Nem ezüstöt és aranyat kaptam tőlük, hanem önzetlen szeretetet. Benne volt a történeteikben, a mosolyukban, az apró kis ajándékokban, amit a sajátjukból adtak.
Ajándékozni jöttem én is: mosószert hoztam és élelmiszert. De az ő ajándékuk mindezt túlszárnyalta. Egy sárfoltos, szeretetbe mártott, színes gyöngykarkötőt kaptam. Az övék volt, de azt akarták, hogy az enyém legyen.
Ünnepélyesen kijelentem, hogy nincs az a gyémánt, ami abban a percben számomra többet ért volna a szeretetüknél, az ajándékuknál.
Másnap reggel készülődés közben nógatást éreztem: te is ajándékozd oda a karkötődet, ahogy a gyerekek neked adták az övékét.
Igen, volt nálam egy másik értékes karkötő. Édesapámtól kaptam több mint húsz éve. Egyszerű fakarkötő Dél-Afrikából, de nekem a fél világot jelentette.
Hogyan mondhatnék le róla? Nyugtalanul tétováztam. Repesett a szívem, ahogy elképzeltem a jelenetet, ahogy egy kislánynak vagy egy anyukának átnyújtom a karkötőt. Aztán összeszorult a gondolattól, hogy továbbadom egyik legdrágább kincsemet. Na, itt van a probléma gyökere. Mit tartok kincsnek.
Kérlek, ne ítélj el.
Zavarban vagyok, sőt, nyomorultul érzem magam. A gyomrom felkavarodik, mikor ki kell mondanom: nem adtam oda senkinek a karkötőmet. Képtelen voltam? Nem, ennél többről van szó: nem is akartam. Mindkét karkötő velem utazott haza, az Egyesült Államokba.
Az egyik az önzetlenséget jelképezte, a másik az önzést.
Azt hittem, vagyok valaki, mert ajándékot viszek a szükségben szenvedő gyermekeknek, babkonzervet és rizst, szappant és mosolyt. Fogalmam sem volt róla, hogy én vagyok az, aki szükségben szenved.
Mindennél jobban szükségem volt valamire, ami hiányzott belőlem: hogy jobban szeressem az Urat, mint a saját dolgaimat. A szívem jobban ragaszkodott ahhoz a karkötőhöz, mint ahhoz, amit Isten kért tőlem. Ő arra kér: „adj a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben.” Olyan egyszerűnek hangzó kérés, és mégis milyen nehezen teljesítem.
Tudod, mi az egész történet csattanója? Azóta már elveszítettem az édesapámtól kapott karkötőt. Nemde ez földi kincseink sorsa? Arra vannak, hogy kicsússzanak nyitott kezünkből, adakozó szívünkből.
Elhatároztam, hogy ezentúl nem engedem, hogy az Úr és azok iránti szeretetem, akik fontosak számára, kevésnek bizonyuljon. Legközelebb odaadok mindent. Már most kinyitom a kezem és szívem, így várom és keresem az alkalmakat az ajándékozásra. Velem tartasz?


Uram, te vagy a tökéletes minta az adásra. Te nekünk adtad a Fiadat, Ő pedig az életét adta a kereszten. Köszönöm, Uram, hogy adsz irgalmat, második esélyt, és olyan szívet, ami nemcsak meghallja, de válaszol is a Te nógatásodra. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.02.22., Samantha Reed, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2019. január 13., vasárnap

Isten közel van - Erősödjünk meg ebben az igazságban a következő 5 napban

2. nap : Hír vagy igazság?


Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. 

(János ev. 14:6)


A hír és az igazság nem mindig fedik egymást. 

Ezt a tényt az elmúlt évtől elhúzódó egészségügyi problémámban tapasztaltam meg. Az egész néhány nem várt szóval kezdődött, mellyel az orvosom fordult felém: 

„Sajnálom Lysa, rákos vagy.” 

Bárcsak le tudnám írni, mi történt abban a percben velem. Körülöttem minden elcsendesedett és lelassult. Hallottam, hogy az orvos távolból továbbra is beszél hozzám, de fogalmam sem volt, mit mond. A hang a torkomon akadt, egy szó sem jött ki belőlem. Legszívesebben sírtam volna, de még arra sem volt erőm. 

Hívő asszony vagyok, teljes szívemből hiszem, hogy Isten jelen van életem minden eseményénél. De ebben a pillanatban Isten távolinak és megfoghatatlannak tűnt. Letaglózódtam a hír hallatán, aztán összeszedtem magam, majd ismét kábultan meredtem magam elé. 

Szerettem volna az érzéseimen úrrá lenni, de az összeomlás határán voltam.

Ijesztő volt szembesülni az orvosi vizsgálati eredményekkel, bizonytalanul állva a jövő előtt. 

A következő napokban Isten csendesen egy emailt juttatott eszembe, melyet egy kedves barátomtól, Shaunti Feldhahmtól kaptam, egy másik nehéz élethelyzetemben. Az üzenet így szólt:„Lysa ez csak egy hír. Ez nem az igazság. 

Azta. 

Mindig azt gondoltam, hogy a hírek és az igazság fedik egymást. Igaz, hogy amit az orvos közölt velem, az hír volt, őszinte, teszt eredményeken alapuló egészségügyi tény. 

De én megragadhatom azt az igazságot, mely túlszárnyalja a híreket. Azt a helyreállítást, melyet az emberi korlátokkal lehetetlen elérni, de a végtelen, Mindenható Istennek lehetséges. És ez az igazság helyezi Istent az életem egyenletébe. 

Ma már másként tekintek a lehetetlen szó jelentésére:

A lehetetlen szó Shaunti üzenete alapján teljesen más megvilágításba került: Isten a hatalmas VAGYOK. Ő ad reménységet és gyógyulást számomra. 

Milyen megnyugtató ezzel a jelentéstartammal tekinteni a lehetetlennek tűnő helyzetekre! 

Lehet, hogy épp olyan hírekkel szembesültél, amely árnyékot vet a 2019-es évedre, és úgy tűnik, hogy nem sok boldogságot tartogat számodra ez az esztendő. Kilátástalannak tűnő pénzügyi helyzet, képtelen változás a munkahelyeden, kezelhetetlen gyermek döntése, egy barátod szomorú helyzete, egészségügyi állapotodról szóló lehangoló hír. 

Bármilyen hírt kaptál, vagy fogsz kapni a jövőben, kívánom, hogy Shaunti üzenete segítsen neked is. 

Mert a hír az, 

hogy Isten igazsága örök érvényű 

ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. 

Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (János 14:6) 

ÉN MINDIG HŰSÉGES MARADOK HOZZÁD 

„aki az eget és a földet alkotta, meg a tengert, és ami csak bennük van; ő meg is tart hűségesen mindenkor. „ (146. Zsoltár, 6.) 

VELED VAGYOK. 

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézsaiás 41:10) 

TARTALAK TÉGED. 

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. (73. Zsoltár 23.) 

OLTALMAD VAGYOK. 

Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. (32. Zsoltár 7.) 

A küzdelemben békét adott számomra az a tudat, hogy Isten mindent a javamra fog fordítani és jó volt megragadnom azt az igazságot is, hogy a kilátástalanságban Isten megoldást fog nyújtani az életemben. 

Ha őszinte vagyok, akkor be kell vallanom, hogy még most is vannak lelkileg nem túl szilárdan megalapozott gondolataim, amikor úgy érzem, hogy meg fogok őrülni, és zokogok, és bizony hisztizek is egy kicsit. 

De nagyon hálás vagyok a hatalmas VAGYOK Istenért. Akihez teljes bizalommal ezekkel a szavakkal fordulhatok: „Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.” (25. Zsoltár 5) 

Szeretlek, kedves Barátom. Azért imádkozom, hogy amikor a lehetetlen szó a torkodat szorongatja, és igyekszik elrabolni a reménységedet ebben az évben, gondolj a VAGYOK Istenre, és kapaszkodj Belé. 

Drága Uram! Te VAGYOK-ként mutatkoztál be nekünk. Te vagy az Út, az Igazság és az Élet, aki mindig hűséges maradsz hozzánk. Köszönöm, hogy mindig itt vagy velem, szorosan tartasz engem oltalmazó karodban. Segíts, hogy ezeket az igazságokat meg tudjam ragadni, amikor minden lehetetlennek tűnik körülöttem. Jézus nevében, Ámen 





(Forrás:
5 Days to Knowing God is Close By Lysa TerKeurst
DAY 2: Is This News or Truth?
Fotó: pinterest.com)



2019. január 12., szombat

Olvasói gondolatok - Mi a titka?

“Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság!És lett világosság!”Mózes 1.1:1-3. 
“És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó.Így lett este, és lett reggel:hatodik nap.”Mózes 1.1:31. 
 Ha végigolvasod az első fejezetet Mózes könyvéből, eléd tárul a teremtés. Napról napra. Én is a végére értem és sok mindenre rájöttem. Akárhányszor elolvasom, egyre több titkot fedezek fel benne. Kérdezik: Mi a titka annak, hogy te olyan pozitív vagy? Azt szoktam válaszolni, hogy apám természetét örököltem. Mindig jókedve volt és sohasem aggódott. De van egy pozitívum, ami engem még jobban megnyugtat: Isten teremtménye vagyok. Kérdezik: Mi a titka annak, hogy belőlem valami sugárzik és meg tudom változtatni a hangulatot magam körül? Azt szoktam válaszolni, hogy boldognak érzem magam. De ezt a boldogságot megerősíti az a tudat, hogy Isten teremtménye vagyok. Kérdezik: Miért olyan erős a hitem még akkor is, amikor az életemben vannak mélypontok és nem úgy mennek a dolgok, ahogyan én szeretném? Csak annyit mondok: Bíznom kell benne, mert én az Ő teremtménye vagyok. Mi a titok, ami Hozzá vezet, mi az ami bennem él, mi tart engem még mindig egyben, miért vagyok még mindig olyan bizakodó és reménykedő? Isten teremtménye vagyok. Az Ő lelke sokszor belém költözik. Ő világosságot gyújt az én sötét lelkemben. Átveszi az irányítást. Ha a legőszintébben szólok hozzá, ha nem akarom becsapni mert tudom, hogy úgyis látja minden gondolatomat, ha hagyom, hogy Ő cselekedjen helyettem, a titok már nem is titok többé. És ez olyan egyszerű. Nincs erőlködés, nincs megfelelni vágyás, nincs stressz, egyszerűen csak Rá bízod magad, és Ő tudni fogja, mit cselekedj. Az életem sokszor volt depressziós, keserű hangulatokkal teli. Rájöttem, mi a titka annak, hogy átváltsak és másképp gondolkozzam. Ha az emberekben csalódom, ha igazságtalannak érzem ami éppen történik az országban vagy a világban vagy éppen velem, van egy titkom: Isten teremtménye vagyok. Ezt a titkot most megosztom Veled, Drága Testvérem! Mert Te is az vagy! Ha a lelked még kietlen és puszta, ha még sötétségben tapogatódzol, Isten rád bízza a titkot: 

Az Ő teremtménye vagy! És egyszerre csak világosság lesz az életedben, fény lesz az utadban is! Tőled is fogják kérdezni: Mi a titka, hogy…? Ha nem akarod sokáig megőrizni, add tovább ezt a titkot! Mert mi Isten teremtményei vagyunk! 

 Drága Teremtő Istenem! Hála neked azért, mert ránk bíztad a titkodat. Hogy olyan sok titok van a Te teremtésedben! Hogy amit alkottál, szeretetből tetted. Hogy hasonlatosak lehetünk Hozzád, a képmásaid lehetünk és bízhatunk Tebenned! A titok nyitja egyszerű: Imádkozunk azért, hogy még jobban megismerhessünk és Rád bízhassuk magunkat. Köszönjük Neked a Te nagy irgalmadat mifelénk. Jézus nevében kérünk. Ámen. 






2019. Január 10.
Barnóczki Sarolta


Isten közel van – Erősödjünk meg ebben az igazságban a következő 5 napban

1. nap: Hol van az én „boldogan éltek, míg meg nem haltak”-om?

Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt.


145. Zsoltár, 8.vers

Nem egyszerű megélni egy váratlan élethelyzetet, különösen akkor, ha hozzám hasonlóan te is szereted a kiszámítható dolgokat. Ha te is szereted, ha minden a terv szerint halad, és legszívesebben mellőznél minden változást vagy csalódást, ami megremegteti a terveidet. 

A valóság azonban teljesen más, hiszen az élet kiszámíthatatlan. Folyamatosan belefutok ebbe a realitásba, ahogy egy váratlan és fájdalmasan, hosszan elhúzódó időszakomat élem meg éppen. 

Gondolom, köztetek is vannak, akik éppen egy nem tervezett életkörülményben találjátok magatokat, és bizonytalanok vagytok, mit tartogat számotokra az új év. 

Lehet, hogy a munkahelyeden nem érzed magad a helyeden, és úgy gondolod, hogy Isten másfelé akar vezetni téged, de még nem látod pontosan az utadat? Így hát minden nap, ahogy besétálsz az irodába, és ledolgozod a munkaóráidat, érzed, hogy a szíved nincs benne a mindennapi tevékenységedben, azért, mert nem ott vagy, ahol Isten látni és használni akar téged. 

Vagy lehet, hogy azt látod, hogy körülötted mindenki szerelmes, és esetleg éppen a házasságát tervezgeti, úgy, ahogy te is szeretted volna. De az a személy, akit pár hónapja megismertél, azt gondoltad, hogy ő az igazi, - még a barátaidnak is bemutattad már,- és a "nagy ő" kezd elhidegedni tőled. Te pedig nem érted a miérteket, pánikolsz, mert, ahogy szeretnél közeledni hozzá, rendbe tenni a kapcsolatotokat, ő egyre inkább elhúzódik tőled... 

Ezernyi szituációt tudnék még felsorolni, amelyek leírnák a bizonytalanság, a félelem, a fásultság érzését, azért, mert az életed nem úgy alakult, ahogy szeretted volna...

Akármiben is vagy éppen, valószínűleg úgy gondolod, hogy nem tudsz a helyzeteden változtatni, egyszerűen túl kell élned a történések valóságát. 
Mert tényleg van olyan élethelyzet, amikor a bizonytalanságot kell megélned. 

Az ÚR nyilvánvalóvá teszi Igéjében, hogy nem mindig alakul kívánságunk szerint az életünk: 

„ A világon nyomorúságotok van, „ (János ev. 16:33b) 

„elég minden napnak a maga baja." (Máté ev. 6:34b) 

A „bajban” lenni fárasztó, a bizonytalanságban élni, félelmetes, épp ezért gyakran azon igyekszünk, hogy a körülményeinket könnyebbé tegyük. Azt gondoljuk, ha túljutunk egy adott életszakaszon, akkor végre az életünk mederbe kerül, és a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”, végre feltűnik életünk vásznán, amint éppen a naplementébe szökkenünk. 

De belegondoltál már abba, hogy lehet, hogy a csalódottságod megszűnése, és életed mederbe kerülése a lehető legrosszabb dolog lenne, ami veled történhet? 

Gondolkodtál már azon, hogy talán a bizonytalanság időszaka a segítségedre van, érted van, és nem a bántásodra? 

Emlékszel még az előző versekre, amit együtt olvastunk? Lássuk őket még egyszer, most már a teljes szövegkörnyezetükben: 

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot." (János 16:33) 

De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." (Máté 6:33-34) 

Annak érdekében, hogy békességünk legyen a körülményeink ellenére, az ÚR mellett kell maradnunk. Sokszor azt gondoljuk, hogy a békességre kell törekednünk, ez az elérendő célunk. De ennek nem így kellene lennie, hiszen ez a békesség nem a cél, hanem sokkal inkább a gyümölcse az Úrral megélt élethelyzetnek, az Úrba kapaszkodó mentalitásnak. 

Bárcsak azzal biztathatnálak, hogy minden a reményeid szerint fog alakulni az életedben. De sajnos ezt nem tehetem. Egy ígéretre azonban rá tudom irányítani a figyelmedet, és ezt a 145. Zsoltár 8. verse fogalmazza meg: Közel van az Úr minden őt hívóhoz; mindenkihez, a ki hűséggel hívja őt. 

A következő napokban, ahogy haladunk végig ezen a sorozaton, kiáltsunk együtt Istenhez, elhatározva, hogy a nehéz életszakaszunk egy Istennek szentelt, Vele szorosan megélt időszak lesz. És döntsük el magunkban, hogy észrevesszük a jót, még ebben az embert próbáló időszakban is. Azért, mert ahol Isten jelen van, ott áldás fakad. 

Atyám, Istenem! Örökké hálás vagyok a Jelenlétedért, és mindazért, amit megtapasztalhatok, amikor nálad megpihenek. És ez sokkal többet ér annál, mintha minden megoldódna az életemben. Szükségem van Rád, Atyám. Jézus nevében, Ámen




(Forrás:
5 Days to Knowing God is Close By Lysa TerKeurst
DAY 1: Where Is My Happily Ever After?
fotó: pinterest.com)

2019. január 11., péntek

Nevem Isten tenyerén

„Íme, tenyerembe véstelek.” Ézs 49,16

Honnan tudhatom, hogy Isten foglalkozik velem? Annyi ember él a földön, miért érdekelném éppen én?
Nem olyan rég nagyon megérintett valami, amit egy lelkész házaspár osztott meg velem, mialatt kocsival körbejártuk a lepukkadt belvárosi környéket, ahol szolgálatukat végezték. Autóroncsok az utcákon, betört ablakú raktárépületek, falaikon obszcén graffitikkel, itt-ott munkanélküli, hajléktalan férfiak és asszonyok az élet minden jele nélkül. A reménytelenségtől súlyos volt a levegő.
A lelkész az itteni élményeiről mesélt. Hajléktalanokkal és értelmi sérültekkel foglalkozott. Egyik nap, amikor a parkban egy rövid prédikációt mondott Isten szeretetéről, az istentisztelet után odajött hozzá egy asszony, akit Mae-nek hívtak. A drogok kiölték a fényt a szeméből, de nem fedték el a gyötrelmet, ami tükröződött benne. Abból, amit elmesélt, egyértelmű volt, hogy örök életében a szeretetet kereste, és soha nem találta meg.
Az apja kiskorában elhagyta, szegénységben élt, kora gyermekkorától drog és alkohol vette körül. Az iskolából kitették, miután több gyermeket fogant különböző apáktól. Harmincas éveinek elején járhatott, az élhető élet minden reménye nélkül.
„Nem tudom, hogy szerethet engem az Isten”, mondta a lelkésznek. Kicsinek érezte magát, elveszettnek a kétségbeesés tengerén. Hogyan vehetné észre, hogyan ismerhetné és szerethetné őt az Isten?
Beszélgetés közben a lelkész észrevette, hogy a nő bal tenyere tele van firkálva. „Ezt miért csinálod?”, kérdezte tőle.
„Hogy eszembe jussanak a dolgok. Nagyon nehéz észben tartani őket.”
„És ez segít?”
„Igen. Ha papírra írnám, biztos elveszne, vagy elfelejtenék ránézni. De az igazán fontos dolgok, ha ide felírom, mindig a szemem előtt vannak. Látom, és eszembe jut. Nem tudom elveszíteni és elfelejteni.”
A lelkész együttérzéssel nézett rá. „Testvérem, épp ezt mondja neked Isten a Bibliában: ’Nézd, a tenyerembe írtam a nevedet.’ Mae, ez azt jelenti, hogy a te nevedet az Ő tenyerébe. Érted, mennyire fontos vagy Neki?”
Kezébe vette Mae tenyerét, és a feljegyzésekre mutatott. „Ahogy ezek mindig előtted vannak, ugyanúgy van a neved mindig Isten előtt. Mindig az eszében tart. Mindig maga előtt lát téged. Ennyire szeret.”
Mae sírni kezdett, zokognia kellett megsejtve, hogy Isten valóban nagyon szereti őt. Nem azért, mintha különösen jó dolgokat tett volna, hanem mindannak ellenére, ami rosszat elkövetett. Isten a tenyerébe véste a nevét.
Mi is reményt kaphatunk ebből az ígéretből.
Milyen érzés rájönni, hogy neved ott van Isten tenyerébe vésve? Csodálatos, ugye? Felszabadító. Ő valóban lát minket, törődik velünk, nevünkön szólít!


Uram, olyan csodálatos arra gondolnom, milyen hatalmas vagy, és mégis számon tartasz engem. És nem csak számon tartasz, de belevéstél a tenyeredbe. Köszönöm, Uram, ezt a biztonságot. Segíts, hogy majd jusson eszembe ez az igazság, amikor úgy érzem, senki sem gondol rám, senki sem szeret. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.05.;www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogspot; kép: pintereset.com)

2019. január 10., csütörtök

Mihez kezdjünk nehezen kezelhető kapcsolatainkkal

„Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején felmagasztaljon benneteket.” 1Pt 5,6

Érezted már, hogy kezelhetetlenné vált egy kapcsolatod? Talán a kellős közepén vagy egy bonyolult, zűrös, megjósolhatatlan kimenetelű szituációnak?
Előfordul, hogy hiába küszködök, nem találom a megfelelő szavakat, amikkel mederbe terelhetek egy vitát. Jó az, ha beszélgetünk, ám néha csak mondjuk a magunkét, körbe-körbe járunk, és nincsenek termékeny szavaink, amik továbblendíthetnének. Ilyenkor azt érezzük, legszívesebben feladnánk. De mielőtt feladnám, megtanultam, hogy jobb, ha egy időre elhallgatok.
A hallgatásban töltött idő a legjobb gyógyszer egy kusza helyzet orvoslására. Az érzelmekből, zűrzavarból, kimerültségből hátralépek, és csendben maradok Jézussal – úgy tapasztaltam, ez az, ami minden másnál többet segít a vita feloldásában.

Öt szépséges gyümölcse a csendnek:

1. Biztonságban érezzük magunkat annyira, hogy hajlandók legyünk az alázatosságra.

A vita hevében a legkevésbé sem akarok alázatos lenni. Hangos vagyok, és bizonygatom az igazam. Megtanultam, hogy ha azt akarom, hogy az egész értelmet nyerjen, lépjek ki a küzdőtérről, s alázatosan kérjem Istent, súgja szívembe az igazságot. Egyetlen kapcsolati konfliktus sem volt az életemben, amihez valamilyen szinten én is hozzá nem járultam volna. De ezt csak a csendben tudom felismerni és elismerni.
1Pt 5,6a: „Alázkodjatok meg Isten hatalmas keze alatt”

2. Isten józanabb állapotba emel
A kusza kapcsolat viharában őrült érzelmek uralkodhatnak el rajtunk, melyek belelöknek a reménytelenség gödrébe. Csak úgy tudunk kijönni onnan, ha abbahagyjuk a még mélyebbre ásást, és Istenhez fordulunk megoldást keresve.
1Pt 5,6b: „… hogy annak idején felmagasztaljon benneteket”.

3. A szorongás átadja helyét a haladásnak.
Öntsük ki szívünk szorongását Jézusnak, aki úgy és ott szeret minket, amilyenek és ahol éppen vagyunk. És mert szeretete ítélkezés nélkül sugárzik ránk, elég biztonságot ad ahhoz, hogy alázatosan beismerjük, szükségünk van a munkálkodására bennünk. Ha megpróbálom helyre tenni a másikat, ezzel csak szaporítom a szorongást. Az igazi haladás akkor következik be, ha hagyom Jézust dolgozni rajtam.
1Pt 5,7: „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.”

4. Meglátjuk, hogy valódi ellenségünk nem az az ember, akivel konfliktusban vagyunk.
Igaz, hogy van ellenségünk, de az nem a másik ember. A valódi forrás Sátán hatalma rajta - és rajtam. A pillanat hevében ezt nem veszem észre. De a csend éberré teszi, és segít stratégiát kidolgozni, hogy józanul, önuralmamat megtartva tudjak lépni és reagálni.
1Pt 5,8-9a: „Józanok legyetek és vigyázzatok. Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben.”

5. Megnyugtathat a tudat, hogy Isten ezt a konfliktust jóra fordítja majd – függetlenül a harc kimenetelétől.
Ha erőfeszítést teszek arra, hogy jól kezeljem ezt a konfliktust, felszabadulok a nyomás alól, hogy mindennek rózsásan kell végződnie. Néha a konfliktus megerősíti a kapcsolatot. Máskor meg véget vet neki. Mivel a másik személy nincs a hatalmamban, összpontosítsak a jóra, amit Isten munkál bennem ezzel a helyzettel, a többit pedig bízzam Rá.
1Pt 5,10-11: „Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban az ő örök dicsőségére hívott meg benneteket, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog majd titeket helyreállítani, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.”

Isten végül arra használhatja ezt a küzdelmet, hogy megerősítsen, és hogy megtanuljam kezelni a kapcsolataimat. Ha elég alázatos tudok lenni, hogy a csendben elfogadjam Tőle, amire tanítani akar ezzel a helyzettel, biztonságban megnyugodhatok, bármi lesz is a csata kimenetele.




Uram, segíts, hogy hagyjam abba ennek a szituációnak a boncolgatását, és maradjak csendben egy darabig a Te jelenlétedben. Uram, tégy alázatossá. Mutasd meg, hogyan hozhatom helyre a kapcsolatunkat. Vagy mutasd meg, hogyan tudjuk egészségesen lezárni. Vedd el tőlem a szorongást, és a helyét töltsd fel békéddel, bölcsességeddel, biztonságoddal. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: What to Do With Tough Relationships; Encouragement for today, 2016.11.03.; www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest.com)

2019. január 9., szerda

Találkozás Istennel egy üveg fenekén

„Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet; sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok; sem jelenvalók, sem következendők; sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.” Róm 8:38-39.


Mikor először hallottam, hogy Isten ránk talál, bárhol vagyunk, nem gondoltam volna, hogy az életemet elborító üres boros és pálinkás üvegek meg sörös dobozok szennyén keresztül fog utat szántani felém. De ha tudtam volna sem voltam életem azon pontján olyan állapotban, hogy a kedvéért kitakaríthattam volna. Az ivás és a gondos házimunka kizárják egymást. A józanság és Isten gyakorlatilag nem léteztek számomra.

Az alkoholizmus nem szerepelt a kívánságlistámon, mikor azon ábrándoztam, mi leszek, ha nagy leszek. Az sem, hogy alacsony legyek, de egyiket sem tudtam elkerülni. Most, húsz év józanság távlatából nézve, látom, hogy alkoholista voltam az első pillanattól, mikor inni kezdtem, az pedig gimnazista koromban volt. Ha van állapot a józanság és a részegség között, az én radarom ezt nem volt képes észlelni. New Orleans-ban nőttem fel, ahol ha épp nem egy hurrikán tombol, akkor az azonos nevű színes rumot kortyolgatod a Pat O’Brien’s kocsmában, mert minden alkalmat ad egy koccintásra. Ha születésnapod van, ha ünnep van, ha kedd van …

Felnőtt életemben Istennel a családi összejöveteleken találkoztam - húsvétkor és karácsonykor. Nem álltam Neki ellent, de nem is akartam közelebb kerülni Hozzá. Az ivás csökkentette fájdalmamat, és emelte boldogságszintemet. Miért volna szükségem Istenre, miért hiányozna? Nem hiányzott. Legalábbis addig, míg – akár Törött üvegeken járva című regényem hősnőjének életében – be nem következett valami olyan váratlan és fájdalmas esemény, amit semmilyen mennyiségű ital nem tudott feledtetni. Leah számára a regényben, ez gyermeke elvesztése volt. Számomra az, amikor iker lányaim születésekor kiderült, hogy egyikük Down-kóros. Mint Leah, én is nekirontottam Istennek. Követeltem, hogy gyógyítsa meg a gyermekemet. Lelki öklömmel dühödten püföltem. Aztán évekig nem vettem Róla tudomást.

De semmi – sem az ivás, sem a düh, sem az elutasítás – nem szakított el Isten szeretetétől. Felhasználta gyengeségemet, hogy saját hatalmát igazolja. Az elmúlt húsz évben rájöttem, hogy mindnyájunk életében vannak várfalak, olyan területek, amelyek nem engedik, hogy összekapcsolódjunk Istennel. Olyan dolgok, amikről bár tudjuk, hogy helytelenek, ragaszkodunk hozzájuk, szorítjuk őket, és ezért nem tudunk kinyúlni, és megfogni Isten kezét. Alkohol, játék, ételek, gyógyszerek, vásárlás, pornográfia, hatalom, pletyka, státusz, düh, önsajnálat. Míg ki nem nyitjuk rájuk szorult öklünket, és el nem engedjük őket, ők irányítják életünket.

Végül Isten nem gyógyította meg a gyermekemet, de általa meggyógyított engem. És hogy bebizonyítsa soha nem szűnő hívását felém, olyan kapcsolatba hozott Önmagával egy felépülést segítő program során, hogy elértem énem végső határáig, lebontottam a várfalat, és megfogtam az Ő kezét.

Téged is meg tud szabadítani. Ha kész vagy letenni „üvegedet”, bármi legyen is az, nyújtsd ki felé a kezedet.


Istenem, adj erőt, hogy gyenge legyek, és eleresszek mindent, ami akadályozza, hogy meglássam, mennyire szeretsz engem. Nyisd fel lelkem szemét, hogy bárhol vagyok, meglássalak, és vezess arra, amerre mennem kell. Emlékeztess mindig, hogy csak amikor megnyugszom a Te ígéreteidben, akkor tudom felvenni a harcot, és legyőzni az ellenséget. Köszönöm Uram, hogy nem adtad fel a megmentésemet. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.05., Christa Allan, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

2019. január 8., kedd

Válassz, hol állsz

„Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek.” 1 Kor 16:13


Néhány évvel ezelőtt elkezdtem teniszezni, és csapatommal versenyekre is járunk. A csapattagok minden héten részt vesznek egy gyakorlati oktatáson, ahol a vezetőnk új technikákat és stratégiákat tanít nekünk. Mindig tele van ötletekkel, tanácsokkal, hogyan tudnánk fejleszteni játéktechnikánkat. Egyik alkalommal olyasmit mondott, amin azóta is sokszor eltöprengek.

Arról beszélt, mennyire fontos, hogy hol helyezkedünk el a pályán. Ez eldöntheti, hogy játékban tudjuk-e tartani a labdát, és megnyerjük-e a pontot. Hozzátette, hogy azt ugyan nem tudjuk eldönteni, mi történik a pályán, de azt mindig, hogy mi magunk hol állunk.

Eltöprengtem, hogyan alkalmazható ez a tétel az életünkre. Nem tőlünk függ, hogy mi történik a világban, de az igen, hogy mi mindig az igazságosság és egység oldalán álljunk. Állásfoglalásunk – benne van a magyar szóban, hogy elfoglaljuk a helyünket - tükrözni fogja, milyen szerepet engedünk Istennek az életünkben.

Például, ahhoz nincs hatalmunk, hogy befolyásoljuk a TV-műsort – szex, drogok, nyelvezet, erőszak – de eldönthetjük, hogy nézzük-e vagy nem. Nem befolyásolhatjuk, hogy a különböző filmek besorolásával mennyire engedékeny egy-egy csatorna, de azt igen, hogy gyermekeink vagy mi magunk megnézzük-e az adott filmet. Odaállhatunk az erkölcsi tisztaság mellé.

Nincs hatalmunkban más emberek hitének, cselekedeteinek működtetése. Nem állíthatjuk meg társadalmunk erkölcsi züllését. Nem befolyásolhatjuk a parlament döntéseit, milyen törvényeket szavaznak meg, miket vesznek le napirendről. Nincs hatásunk a kirobbanó gázárakra, a munkahelyi politikára, a cégek megkérdőjelezhető gyakorlataira, a túlzott liberális toleranciára, a külpolitikára, a háborúkra, a gazdaság helyzetére.

Néha úgy tűnik, egy csomó dolog fölött nincs hatalmunk saját életünkben, nem is beszélve a világ dolgairól. De hadd mondjak egy jó hírt – mindig van lehetőségünk eldönteni, mi magunk hol állunk az élet játékában.

„Mint a mély víz, olyan a terv az ember szívében, de az okos ember kimeregeti azt” – áll a Péld. 20:5-ben. A pályán elfoglalt pozíció itt kezdődik: a szívben. Ha hitünk erős és megalapozott, van mit kimernünk ebből a bölcsességből, amikor állást kell foglalnunk, tudva, hogy Isten bennünk lévő ereje segít a jó döntés meghozatalában.

A jó és rossz között a szívünkben és az elromlott világban dúló harc közben egyetlen reményünk, hogy egyenesen és szilárdan Krisztus mellett állunk, függetlenül az ellenfél lépéseitől.

Az élet nagyon hasonlít egy teniszpályához. Mindig két térfél van. Megpróbálunk a helyes oldalon maradni, de néha jöhet olyan labda, ami a rossz irányba lódít minket. Máskor nehéz kivédeni a labdát, elesünk, vagy lelépünk a pályáról. De ha kezdettől eldöntjük a helyes pozíciót: Isten térfelén akarunk játszani, és Őt választjuk partnerünknek, esélyünk van rá, hogy ki tudjuk használni a bennünk lévő energiát, hatni tudunk a játszmára. Isten bölcsességének mélységes kútjából merítve a szívünkbe, helyes döntést hozunk.

Előfordul, hogy a hitünk melletti kiállás csökkenti népszerűségi indexünket, ám lehetővé teszi, hogy Istent meglássák bennünk. És lehetnek olyan alkalmak, amikor a pályán elfoglalt helyünk minden szónál fontosabb, figyelemkeltőbb lesz.


Uram, adj erőt és hitet, hogy a jó oldalon álljak, amikor támad az ellenfél, és ne sodorjon magával a romlott világ lendülete. Segíts olyan életet élnem, ami Téged dicsőít, ahelyett, hogy a könnyebbik utat választanám, s együtt sodródnék a tömeggel. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.15., www.proverbs31.org, Tracie Miles, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2019. január 7., hétfő

Az elégedettség titka

„mert én megtanultam, hogy abban az állapotban, amelyben épp vagyok, megelégedett legyek.” Fil 4:11b


Észrevetted már, hogy ha többet akarunk elérni, mint amink van, nő a nemkívánatos nyomás az életünkben? Általában az foglalkoztat, hogy többet keressünk, hogy elfogadjon a környezetünk, hogy jobb állásunk legyen, hogy mindenféle anyagi javakra tegyünk szert. Abban az illúzióban élünk, hogy ha ezek a javak a mieink lesznek, kiteljesedik az egyéniségünk, elégedettek és felhőtlenül boldogok leszünk. Amikor meg rájövünk, hogy ez nem így van, üresnek, elégedetlennek, csalódottnak érezzük magunkat.

Az elégedettség és a biztonság nem a karrierünkből fakad, vagy abból, hogy milyen autóval járunk. Autónk logója csak azt mutatja másoknak, hogy milyen autót vezetünk, nem azt, hogy kik vagyunk. Az igazi elégedettséget, legtisztább formájában az a gazdagság adja, amit Isten jelent, és azok a javak, amelyekkel Ő kegyelmével elárasztja életünket.

Nemrég megmutatta Isten, hogy ha állandóan többre vágyom, mint amit Ő adott nekem, ezzel azt bizonyítom, hogy elégedetlen a szívem. Ezt üzenem Neki: „Nem elég nekem annyi, amennyit adtál. Többet akarok.” Azzal, hogy többet akarok, hiábavaló nyomás alá helyezem magam, hisz azt akarom, amit Ő nem adott. Természetes következmény a nyugtalanság, az aggodalom, ha olyasmire összpontosítok, ami az Ő terve és akarata szerint nem része az életemnek.

Az egyre többet birtokolni, egyre többet dolgozni feszültsége olyan utakra vezet, amin soha nem akartam járni. Mialatt a lelkünkben lévő űrt akarjuk kitölteni, rájövünk, hogy a külső luxus csak értéktelen pótléka a szellemi gazdagságnak. Ahogy a fenti ige is mutatja, Pál tudta az elégedettség titkát. „… mert megtanultam, hogy abban az állapotban, amelyben épp vagyok, megelégedett legyek.”

Ne felejtsük, hogy ezeket a sorokat Pál egy igen feszült élethelyzetben írta, amikor börtönben ülve az ítéletet várta egy olyan bűntettért, amit nem követett el. Nem hiszem, hogy én az ő helyében elégedett tudtam volna lenni. Valószínűbb, hogy egy kővel pengetném a börtönöm ajtaját szánalmasan énekelve a közismert gospelt: „Nobody knows the trouble I’ve seen. Nobody knows my sorrow.” (Senki sem tudja, min megyek keresztül, senki sem ismeri a fájdalmamat.) Az elégedettség nem azt jelenti, hogy szeretnünk kell azt, amiben vagyunk, hanem hogy értékeljük aktuális élethelyzetünket. Hadd magyarázzam meg.

Pál megtanulta, hogy az elégedettség gyümölcsét az növeszti, ha hálásak vagyunk Istennek azért, amit adott, függetlenül attól, hogy örömünkre szolgál-e vagy sem. A békesség nem a rajtunk lévő nyomás hiánya. A békesség Isten jelenlétéből és az ő adományaihoz való hozzáállásunkból fakad a feszültségek közepette. Azzal, hogy háláját kifejezte, Pál a létezés gazdagságát tapasztalta meg, nem a birtoklás gazdagságát.

El tudom képzelni, hogy most is nehéz helyzetben vagy, szabadulni szeretnél belőle. Talán a munkád nyomaszt, esetleg kétfelé kell helytállnod! Lehet, túl szűk a tér, amiben élsz a családoddal, és ezt utálod. Nem ott vagy, nem azt teszed, amit terveztél, amit reméltél, és ezt nagyon nem szereted.

Az igazság az, hogy nem kell szeretnünk azt, ahol vagyunk, és azt, amink van, de ha hálával fordulunk Isten felé azért, amit adott nekünk, függetlenül attól, hogy mik az érzelmeink az adományai iránt, akkor meg fogjuk tapasztalni ugyanazt az elégedettséget, amiben Pál élt.

Azt is vegyük észre, hogy azzal, hogy hálásak vagyunk, még nem késztetjük Istent arra, hogy megváltoztassa a körülményeinket. Talán megteszi, talán nem. Viszont a hála felszabadít minket a birtoklás vágya alól, és engedi, hogy megpihenjünk az elégedettség gazdagságában. És ha már elértük az elégedettséget, nem lesz többé szükségünk az anyagi javak bőségére. Isten válik legnagyobb kincsünkké. Benne mindent birtoklunk, amire szükségünk van.


Drága Istenem, tudom, hogy a helyzet mindig lehetne rosszabb, mint amilyen. Hálás vagyok azért, amit nyújtottál nekem. Tölts be a Te békességeddel, hogy valóban elégedett lehessek a Te áldásaiddal. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010. január 7., Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)