Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (3) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (11) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (19) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (14) Bizalom (60) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (17) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (8) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2106) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (17) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (2) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elismerés (2) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (8) erő (14) fájdalom (10) fáradtság (5) feladat (12) félelem (12) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (41) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (1) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (27) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (28) hit (39) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (8) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (11) Isten gondoskodása (25) Isten hangja (3) Isten hűsége (31) Isten időzítése (3) Isten keresés (3) Isten követése (13) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (75) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (56) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (16) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (7) Jézus keresztje (1) Jézus követése (40) Jézus szeretete (15) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (7) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (8) megismerés (6) Megpróbáltatás (29) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (6) odaszánás (2) olvasói gondolatok (36) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (1) önértékelés (37) önuralom (1) önvizsgálat (19) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (26) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (8) számadás (2) szavaink ereje (4) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (44) szeretve élni (2) szolgálat (20) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (11) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (19) várakozás (14) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2018. július 23., hétfő

Tartós szavak

„Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.” Zsolt 102,19


„Olcsó húsnak híg a leve!” – motyogtam magamban, ahogy az eltört elektromos fűkaszát tartottam. Ezeket eleve egyszer használatosra tervezik? Vagy a mi családunk nem alkalmas kerti szerszámok kezelésére?
Odamasíroztam a szeméttartályhoz, és nagy erővel belenyomtam a kaszát. Lesepertem magamról a fűszálakat, és beviharzottam a házba, zsörtölődve saját spórolós természetem miatt, ami arra késztetett, hogy a legolcsóbb modellt vegyem meg. Megintcsak.
Valamivel később ott álltam a kertészeti boltban, s válogattam a lehetséges modellek között. Tudtam, hogy most félre kell tennem berögződött szokásomat, hogy a legolcsóbb terméket válasszam. De valóban annyival jobbak a drágább gépek? Végül eldöntöttem, hogy adok nekik egy esélyt, és megvettem egy középkategóriás fűkaszát, ami már több mint egy éve bírja a gyűrődést - a pázsitunkat meg a kamaszaimat.
Szerencsére valahol valaki megtervezett egy pár hónapnál tovább tartó fűkaszát. Szándékosság kellett legyen a tervezésben, a minőségi alapanyag kiválasztásában, a részletek kidolgozásában, hogy mindez összejöjjön. A gondosságnak meg lett az eredménye.
Nem érvényes-e ez a tanulság az életünk sok területére is? Amikor egy asztalos elkészít egy tartós bútordarabot, minőségi faanyagot és fémalkatrészeket használ. Amikor a varrónő elkészít egy különleges ruhát, amit szeretné, ha a lánya örökölne majd, erősebb, biztosabb öltésekkel dolgozik. Ugyanez érvényes a szavainkra is.
Gondosan meg kell válogatni a hosszú életűnek szánt szavakat.
Ezt példázza a Biblia. Akár élő szóval, akár kőtáblára vésve vagy papirusztekercsre írva, Isten a szavait arra szánta, hogy nemzedékről nemzedékre továbbadják őket. Szavai arra szolgálnak, hogy életeket fordítsanak meg: emberekét, akik átmentek a tengeren, vagy a vízen jártak - és a miénket is. Ezt bizonyítja a 102. zsoltár 19. verse: „Jegyezzék fel ezt a jövő nemzedéknek, és egy újjáéledt nép zeng majd dicséretet az Úrnak.” (Zsolt 102,19.)
A jövő nemzedékeknek szóló szavakat másként válogatják, rendezik. Átgondolva, gondosan kiválasztva, helyes sorrendbe rakva. Nem úgy, mint egy ragasztós hátlapú cetlit, amire csak rákörmölsz valami emlékeztetőt, aztán eldobod, ha elvégezted a feladatot. Azzal együtt, hogy kerültek bizony életformáló szavak boríték hátára, szalvéta sarkára is. Nem az anyag számít, hanem az odafigyelés.
A fenti igevers egyenesen hozzám szól. Leírt szavaimnak súlya van. Legyen az egy levél a kedvesemnek, egy párszavas üzenet az elemózsiás dobozban, kör-email a munkatársaknak vagy egy könyv – leírhatom az első szavakat, amik az eszembe jutnak, vagy megválogathatom őket gondosan. Szavaimnak tartós hatásuk lehet azokra, akiket szeretek.
Pár hete kinyitottam a fehérneműs szekrényem fiókját (biztos rejtekhely a gyermekek elől), és előhúztam egy gyűrött borítékot. Lekuporodtam az ágy szélére, felnyitottam, és egy összehajtogatott levelet szedtem ki belőle. Kisimítottam, hogy jól látható legyen férjem kamaszkori macskakaparása a lapon. Végigolvastam, elmosolyodtam, s újra összehajtogattam. Beleraktam a borítékba, és visszacsúsztattam a selyemholmik alá. Most még csak az én szívemnek kedvesek ezek a szavak. De eljön az idő, amikor megmutatom gyermekeinknek, a szüleik közti kapocs bizonyítékaként.
Mert fontosak a hosszú időre tervezett szavak.


Mennyei Atyám, köszönöm, hogy úgy írattad le gondosan üzenetedet, hogy hozzám is eltaláljon. Nehéz időkben utat mutatnak igéid, segítségükkel jobban megismerlek, és megtanullak jobban szeretni. Segíts, kérlek, hogy gondosabban figyeljek én is a szavaimra. Jézus nevében, Ámen.

(Glynnis Whitwer: Words that Linger, Encouragement for today, 2013.09.18., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. július 22., vasárnap

Magatartásunk megvizsgálása

,Az igazakat feddhetetlenségük vezeti, de a hitetleneket elpusztítja gonoszságuk.” 


Példabeszédek 11:3

Egy nemrégiben tett repülőutam során átlapoztam egy magazint, amit valaki ottfelejtett. Felfigyeltem az egyik cikk címére. ,,A kinézet a minden”- jelentette ki a szerző. Azon kaptam magam, hogy néhány percig még egyet is értek a szerző kijelentésével. 
Aztán a Szent Lélek azt súgta: ,,Vizsgáld meg a magatartásodat!”-és én tudtam, hogy ez mit akar jelenti. Helyre kellett állnom és figyelnem, hiszen valami nem stimmelt. És hirtelen megláttam- a finom hazugság mesterfokon elrejtve egy látszólag jóindulatú szóban. A fertőből bukkant fel, a füst szagát árasztva.
Krisztus követőiként néha arra fókuszálunk, hogy kifejlesszük, és a megfelelő képet mutassuk magunkról, miközben elhanyagoljuk a feddhetetlenség lelki fegyelmét. Mit viselünk, hogy nézünk ki, az emberek, akiket ismerünk, és még a szolgálati területünk nagyságának növelése is útjában állhat annak, hogy szeressük, szolgáljuk Istent, és Hozzá hasonlóvá váljunk.
Ó, barátom, a Sátán egy alattomos haver! De emlékezz rá, hogy ő a hazugság atyja. Ez az ő anyanyelve, és nagyon jól használja. Ne téveszd szem elől ezt a két nagyon fontos igazságot a feddhetetlenségről. 
Nyílvános életünk csak annyira lehet hiteles, amennyire a személyes életünk az.
Az imázs az, amit és akinek gondolnak minket az emberek, míg a feddhetetlenség az, ami és akik mi valójában vagyunk.
Billy Graham egyszer azt mondta: ,,A becsületesség az a ragasztó, amely összefogja az életvitelünket. Folyamatosan arra kell törekednünk, hogy becsületünk sértetlen maradjon. Ha elveszítjük a vagyonunkat, semmit sem veszítettünk. Ha elveszítjük az egészségünket, valamit elvesztettünk. Ha elveszítjük a jellemünket, mindent elvesztettünk.”
Bobby Jones a valaha élt egyik legnagyobb golfjátékos volt, aki ugyanabban az évben megnyerte mind a négy jelentős bajnokságot Amerikában és Nagy-Britanniában. Karriere kezdetén eljutott az US Open bajnokság döntőjének rájátszásáig. Miközben egy meglehetősen bonyolult ütéshez készülődött, a golfütője véletlenül hozzáért a labdához. Jones felmérgelődött, a bírók felé fordult, és büntetést kért saját magának. Mivel a bírók nem látták, hogy a labda elmozdult volna, a döntést Jones-ra bízták. Bobby egy két ütéses büntetést szabott ki magának- nem tudva, hogy később elveszti a bajnokságot egyetlen ütés miatt.
Amikor becsületességéért dicsérték, Bobby így reagált: ,,Ugyanígy megdicsérhetnétek egy embert, amiért nem rabolja ki a bankot!” Lehet, hogy Jones elvesztette a bajnokságot, de jelleme legendás volt. Az Egyesült Államok Golfszövetsége a sportszerűségéért járó díját ,,Bobby Jones-Díjnak” nevezte el. 
Sokszor hallottam már, hogy a becsületesség az, amit akkor teszel, amikor senki sem lát. A jellem pedig azzal ábrázolható a legjobban, ahogyan azokkal az emberekkel bánsz, akik semmit nem tehetnek érted. A becsületesség a szív ügye, és egy lelki szokás, amely előre eldönti, hogy helyesen fog cselekedni. 
A jellem számít.
A fedhetetlenség számít Istennek.
1 Krónikák 28:9 ,, Mert megvizsgál az Úr minden szívet, és jól ért minden emberi gondolatot.”
Máté 5:8 ,, Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.”
A ,,tiszta” szív ebben a versben azt jelenti, hogy ,,kész áldozatot hozni”. Más szóval, a döntéseink, amiket meghozunk, élő áldozatok kell legyenek, amelyek Isten előtt szentek és elfogathatóak, az imádat jelei.
Hogy feddhetetlen vagy, az azt jelenti, hogy feddhetetlenül élsz. A feddhetetlenség akkor lép érvénybe, ha az, amit hiszünk, amit gondolunk, amit mondunk, és amit teszünk megegyezik Isten mércéjével... nem az emberekével. Az imázsra nem támaszkodhatsz, feddhetetlenség és jellem nélkül semmit sem ér.
Talán itt az ideje, hogy megvizsgáld a szíved magatartását?


Uram, hozzád jövök most, és arra kérlek, hogy vizsgáld meg szívemet, és mutass rá minden rejtett tisztátalanságra. Vizsgáld meg vágyaimat és gondolataimat, és mutass rá az engedetlenségre, amellyel megszomorítom szívedet. Uram, szeretnék örömöt okozni neked minden döntésemmel. Bocsásd meg minden képmutatásomat. Leteszem a büszkeségemet és szertartás-szokásaimat, és helyette Téged akarlak követni. Jézus nevében, Ámen.







Forrás: girlfriendsingod.com, Attitude-Check, , used with permission, fordítás: Szabó Edit, kép: pinterest

2018. július 21., szombat

Kérlek, ne sablon keresztény válaszokat adj nekem!

„Jézus könnyekre fakadt.”


János 11:35

Szeretem Jézust. Szeretem Istent. Szeretem az Ő Igazságát. Szeretem az embereket. 

Azonban nem szeretem a sablon keresztény válaszokat. Azokat, amelyek gyönyörű masniba vannak csomagolva. Azokat, amelyek az életet takaros kis csomagba helyezik. 

Mert sok minden, ami történik ebben a zűrzavaros világban egyáltalán nem takaros. A híradások folyamatosan bombáznak bennünket borzasztó, szomorú, és ijesztően gonosz, értelmetlen, erőszakos cselekedetek híreivel. 

És Isten őrizzen meg attól, hogy azt gondoljam, hogy a bölcsen kigondolt keresztény válaszaim majd tompítják az élét ezeknek a borzalmaknak. Istennek nincs szüksége olyan emberekre mint én is vagyok, - akiknek korlátozott a rálátásuk a dolgokra, akiknek csak bizonyos határig ér az értelmük és bölcsességük, - hogy magyarázatot adjanak oly dolgoknak, amelyeknek nincs sok értelme. 

Mégis fellelhető Isten igazsága mindezekben. De nagyon-nagyon fontos, hogy átadjuk Isten irányítását gondolatainknak, hogy elfogadjuk az Ő időzítését, az Ő módszereit, és megragadjuk az Ő szeretetét, amikor válaszokat várunk.

Van úgy, hogy amikor szörnyű dolgok történnek, nem kell mást mondanunk, mint csupán azt, hogy „Ez borzalmas!” Vagy egy értelmetlennek tűnő esemény kapcsán ne restelljük azt mondani: „Ezt most nem értem!” Mert egyáltalán nem mindegy, hogy helytelenül megválasztott szavat rossz időben mondunk, vagy a megfelelő időben, megfelelően nyilatkozunk. 

Amikor a testvérem tragikusan meghalt, csak azért, mert az orvos olyan gyógyszert írt fel neki, amit egy gyermeknek nem szabadott volna, és az események láncolata aztán oda vezetett, hogy családunknak egy rózsaszín, rózsákkal borított koporsónál kellett megállnia. 

Sírtunk. 

Fájdalmunkkal küszködtünk. 

Időre volt szükségünk, hogy a gyászt, a haragot és a veszteséget feldolgozzuk. 

Nagyon feldühítette sebzett szívemet, amikor családunk életének összetört darabkáit valaki úgy próbálta összerakni, hogy olyasmit mondott nekünk, mint például: „Istennek szüksége volt egy angyalkára a mennyben.” Az ilyen kegyes mondatok szívem fájdalmába egyre mélyebb repedést vertek. 

Tudom én jól, hogy azért próbáltak vigasztalni bennünket ilyen kegyes szavakkal, mert szerették volna, hogy jobban érezzük magunkat. Együttérzéssel próbáltak bennünket körbevenni. 

És én akartam is őket, hogy ott legyenek mellettünk, meg nem is. 

Teljes ellentmondásban éltem. Az egyik percben hisztérikusan sírtam, a következő pillanatban pedig már kacagtam. Aztán olyan lelkiismeret furdalásom volt, azért, hogy nevetni mertem, hogy legszívesebben átkozódtam volna. Utána dicsőítettem Istent, majd nem sokkal később öklömet ráztam az ég felé, majd a Bibliához fordultam, és órákra elvonultam csendesen olvasgatni. 

Semmi takaros nem volt ezekben a történésekben. 

De most már tudom azt, amit jó lett volna tudnom a gyászomban, hogy Jézus megérti az emberi érzelmek mélységeit, átérzi a gyász és a fájdalom érzéseit. Erről olvashatunk János evangéliumának 11. fejezetének a 32-35. verseiben, amikor Jézus meghallotta a hírt, hogy kedves barátja, Lázár meghalt: „Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt.” 

Igen, Jézus együtt sírt és gyászolt szeretteivel a nehéz percekben. Az a tény, hogy teljesen azonosulni tud a fájdalmammal megnyugtat engem. 

Tudod mi volt a legjobb mondat amit ott, a koporsó mellett hallottam? 

Ott álltam azon a szürke napon, a fekete ruhák és könnyzápor közepette, a cipőm sarka belemélyedt a fűbe, és egy hangyabolyt néztem. A hangyák eszeveszetten rohangáltam egy cipőnyom körül, ami szétnyomta az otthonukat. 

Arra gondoltam, ha talán beállnák a boly közepébe, és engedném hogy a hangyák összecsipkedjenek, akkor talán a fizikai fájdalmam elvenné a lelki fájdalmamról a figyelmemet. Azt legalább tudtam, miként gyógyítsam a fizikai fájdalmamat. 

Ekkor egy kicsi, copfos kislány odaugrált hozzám, és azt mondta: „Utálom a hangyákat!” 

Ez az egy mondat esett legjobban azon a napon. 

Mert ő odalépett hozzám, meglátta mire fókuszálok éppen, és egy egyszerű, természetes, nyilvánvaló dolgot mondott. 

Persze, megvan a helye a jó szándékú barátok sziklaszilárd keresztény válaszainak is. De van, amikor arra van szükség, hogy csak együtt sírjunk egy fájdalmat hordozó baráttal a szívünk teljes szeretetével. Isten segítsen bennünket, hogy tudjuk, mikor mire van szükség. 

Drága Uram! Tudom, hogy te a legsötétebb, legfájdalmasabb perceimben is mellettem állsz. Tudom, hogy te valóságos vagy, és egyedül te tudsz enyhíteni a szívem fájdalmán, amikor minden olyan képtelennek tűnik. Segíts, hogy mindenkor a Te igazságodat képviselhessem a környezetem felé. Jézus nevében, Ámen 


Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak! Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! (Római levél 12:15,16)




(Forrás: Lysa TerKeurst, Please Don’t Give Me a Christian Answer, July 19, 2018, Proverbs31 Ministries, fotó: pinterest)

2018. július 20., péntek

Oktalan istentisztelet

„Kérlek azért titeket, testvérek, az Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul. Ez legyen a ti okos istentiszteletetek.” 

Róm 12:1

A Római levél mindig összezavar. Oktalan. Komolyan mondom.
Pál életének legnehezebb szakaszában íródott, amikor börtönben ült, ártatlanul. Akkor írta, amikor a gyülekezeti hívek, akik egykor dicsőítették őt, most összefogtak a megölésére, és köntösüket szaggatva várakoztak az utcákon, őrjöngve, hogy nem tudják agyonkövezni.
Az zavar össze, hogy mindeközben a levél tele van olyan kifejezésekkel, hogy „semmi sem választhat el Isten szeretetétől”, meg hogy örüljünk, ha megpróbáltatások érnek. Az egész levél a reményről, az örömről, az életről szól. Pedig Pál a sötétség helyén írta.
Pál igazi ember volt, nem szuperhős. Mi volt az, amit felfedezett azokban a nehéz időkben, ami ilyen gazdag megfogalmazásokat eredményezett? Azt hiszem, a mai versünkben találjuk meg a felfedezett kincset. Istentisztelet. Tudjuk róla, hogy szeretett énekelni, a Szentírásban azt olvassuk, hogy a börtönben teljes torokból énekelt. Nem hiszem, hogy csak a himnuszokra szorítkozott. Az éneklés az életmódja volt. Az őt körülvevő sötétség ellenére a Fény felé fordult, és ott örömre lelt.
Tíz éve egy részeg sofőr belement a fiam kocsijába. Pár nappal a baleset után a templomban álltam. A csomagtartómban ott volt egy teli szatyor, készültem vissza a fiamhoz a kórházba, amint vége a prédikációnak. Kimerült voltam. Tehetetlennek éreztem magam. Csak azért jöttem a templomba, mert a férjem rávett.
„Kicsim, muszáj kikapcsolnod”, mondta, megígérve, hogy ott marad Ryan ágya mellett.
A fiamnak erős fájdalmai voltak, még hónapokig fog tartani a gyógyulása. A részeg sofőr meghalt a balesetben, alacsony biztosítása kórházi számlák és adósság tömkelegét hagyta ránk.
Sajnáltam a fiamat. Sajnáltam a részeg sofőr családját. Sajnáltam az értelmetlenséget. Sajnáltam az időt.
Egyetlen dologra voltam képes: kitártam a karjaimat és az arcomat az ég felé. Nem a sötétségért dicsőítettem Istent, hanem azért mert Ő volt az egyetlen Fény, amely felé nyújtózkodhattam. „Uram, nem tudom, mit tartogat a jövő. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. De ismerlek Téged.”
Testi cselekedet volt – a karom kitárása – és lelki cselekedet. Felkúsztam Atyám karjaiba, és a hála zokogott bennem. Bensőmben táncra keltem, pedig nem bálterem volt körülöttem.
Suz, azt hittem nem érted a Római levelet.
Ezért szeretem annyira. A természetes valóságban nincs értelme, oktalan, de a természetfölöttiben megnyílik az értelme. A sötétségnek nincs hatalma, ha a Fénybe kapaszkodom. Tehetnék mást, mint hogy imádom Őt, amikor rájövök erre a csodálatos igazságra?
 
Atyám, imádkozom testvéremért, aki elesettnek, túlterheltnek, tehetetlennek érzi magát. Imádlak, mert Te vagy Fényünk a sötétségben. Te látod őt, örömmel fogadod mustármagnyi hitét is, ami elég nagy, ha a Te tenyeredbe helyezi.



(Encouragement for today, 2010.05.25. T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest

2018. július 19., csütörtök

Új élethelyzetekhez igazodni

„’Jöhet valami jó Názáretből?’ – kérdezte Natánael.” Jn 1,46

A kocsi tele volt a lányom holmijával. Pár órája már, hogy úton voltunk az egyetem felé, s a kalandról beszélgettünk, amibe most belevág. Aztán megérkeztünk, behurcolkodtunk, elrendeztük a szobát. Körbejártuk az épületegyüttest, dicsértem, milyen szép minden.
Pár órával később elbúcsúztunk. A nehéz kapu bezárult mögötte, én a kocsihoz siettem, ráhajtottam fejem a kormánykerékre, és zokogtam, mint egy kisgyerek.
Mikor azt mondtam neki, hogy nagyon örülök, nem hazudtam. Boldoggá tett az élete alakulása, de az én mindennapjaim meg fognak változni. Akkor még nem fogtam fel, hogy ez nem csak az ő kalandja lesz, hanem az enyém is. Kislányom élete új szakaszába érkezett, de Isten nekem is jó dolgokat tartogatott.
Felnőtté vált lányom kereste helyét a világban, de ez a folyamat várt rám is.
Istengyermeki szerepem nem akkor kezdődött, mikor anya lettem, és nem zárult le azzal, hogy beléptem az üresen maradt fészekbe. Isten megjelölte életemet, amikor átadtam magam az Ő szeretetének, és ez azóta sem változott.
Nyomasztó lehet egy új élethelyzet, bármi legyen is az. Új munkahely. Új otthon. Az anyaság új szakasza. A szerelem első felcsillanása, vagy mikor nyugdíjba megy a házastársad, akivel 40 éve osztod meg az életedet. Nyomasztó lehet, mert többnyire fogalmunk sincs, mi lesz ezután.
Jézus gyakran találkozott olyanokkal, akiknek hirtelen megváltozott az életük. A János 1,43-ban olvassuk, hogy „Másnap Galilea felé tartva találkozott Fülöppel. Felszólította: ’Gyere és kövess!’”.
Fülöp gondolkodás nélkül beleegyezett. Annyira fellelkesült, hogy elfutott barátjához, Natánaelhez, s elújságolta neki, hogy Jézus a Messiás. Natánael azonban kételkedik. Már-már gúnyolódva kérdezi: „Jöhet valami jó Názáretből?” (Jn 1,46).
Amikor mindennapi életünk megváltozik, talán mi is így reagálunk. Érezzük, hogy van ebben valami jó, de inkább a negatívumokat keressük. Natánaelnek lehetősége van megmaradni megszokott életrendjében. Ellenállhatna, de végül igent mond Jézusnak. Barátjával, Fülöppel együtt új útra indul Jézus nyomában.
Amikor új életszakasz határára érkezel, nem biztos, hogy tudod, mit fogsz tenni ezentúl, de az első botladozó lépésekkel kellemes tanulási folyamat indulhat el. Jézust követve megtanulsz bízni, és hitedre hagyatkozni. Talán elkövetsz majd hibákat, de megtanulsz irgalmat gyakorolni önmagad felett, és nekiindulni újra.
És lépdelsz tovább Jézus nyomában napról-napra.
Eljön az a pillanat, amikor szívesen gondolsz ugyan az elmúlt időszakra, és mindarra, amit átéltél, de már örülni tudsz az új kalandnak, és mindannak, amit tartogat számodra.
Nem az vezet minket, amit megszoktunk. Hajónk vitorlája nem a normálisnak hitt életünk. A Jézussal való kapcsolatunk az, ami irányít.
Ahogy te és én Jézust követjük, újra meg újra ki fogunk kerülni a megszokottból, mert erről szól az élet. Nem mindig tudjuk, mi vár ránk, de biztosak lehetünk benne, hogy jó úton járunk, ha Jézus nyomában maradunk.




Drága Jézus, én szeretem a kényelmet. Szeretem tudni, mi vár rám. De ennél is jobban szeretlek Téged. Hallom, hogy szólítasz, kövesselek egy új élethelyzetben, és én teljes szívvel igent mondok hívásodra. Sokat kell még tanulnom, de hálás vagyok, hogy Te vagy a tanítóm. Jézus nevében, Ámen.

Suzie Eller: Adjusting to a New Normal, https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/07/06/adjusting-to-a-new-normal, kép:pinterest.com, fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu

2018. július 18., szerda

A mérges gyökér

„Vigyázzatok, Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertőzzön.” Zsid 12,15


Újraolvastam, amit írt, és még mérgesebb lettem tőle. Válasz helyett úgy döntöttem, továbbítom a férjemnek, s kikérem a véleményét. Nem tudtam volna higgadtan, kedvesen írni neki mostani lelkiállapotomban.
Mialatt fogalmaztam a férjemnek szánt levelet, egyre dühösebb lettem, s minden mérgemet kiokádtam abban az emailben. Mikor befejeztem, újraolvastam, meg voltam elégedve. Védett körülmények között ki tudtam fejezni, ami éreztem. Aztán rákattintottam a Küldés gombra.
Ebben a pillanatban a tekintetem a Címzett sorra vetült. Tévedésből nem a Továbbítás, hanem a Válasz gombot nyomtam meg. Minden erő kiment belőlem. Dühöngésem úton volt, de nem a férjem, hanem a barátnőm felé, aki felbosszantott.
Hányingerem lett. Mit tehetnék? Felhívtam a férjemet a munkahelyén. Mindketten egyetértettünk abban, hogy azonnal írnom kell egy másik emailt, amiben elmagyarázom a történteket, és bocsánatot kérek. A legnehezebb levél volt, amit valaha meg kellett írnom.
Kedves válasza meglepett. Megköszönte, hogy elnézést kértem, s ezekkel a szavakkal zárta: „Nem történt semmi, felejtsük el.” Az, hogy ilyen rendes volt, feloldotta bennem a dühöt, ami még egy órája rágta a lelkemet. Tudom, hogy nagyon rosszul estek neki az éles szavak, amiket írtam. Mégis úgy döntött, hogy támadásomat nem veszi figyelembe, megbocsátja.
Könnyen elfelejtjük, hogy amikor megbánt valaki, van döntési lehetőségünk. Letehetjük a fájdalmunkat, vagy továbbvihetjük magunkkal. Irgalmat gyakorolhatunk, vagy tárolhatjuk magunkban a mérget.
A méreg valóban mérgező. A Zsidókhoz írt levél szerzője mérges gyökérként beszél róla, ami behálózza a szívünket, és sok bajt okoz a mi életünkben és másokéban is (Zsid 12,15). Gyakran úgy véljük, keserűségünk, dühünk, neheztelésünk indokolt, de ez nincs így. Ártalmasak és rombolóak ezek az érzelmek, magunkra nézve éppúgy, mint a másikra, aki megbántott minket.
Isten Igéje arra tanít, hogy megbocsássunk, méghozzá mielőbb, hogy ne menjen le a nap a haragunk fölött. Amikor mérgesek vagyunk valakire, helyt adunk a Sátánnak a szívünkben s a kapcsolatainkban. Barátnőm ahelyett, hogy engedte volna, hogy az ellenség gyomokkal szórja tele kapcsolatunkat, a megbocsátás virágát nyújtotta, megelőzve, hogy a mérges gyökér megeredjen köztünk.
Élő példája volt Pál apostol intésének az Efézusiakhoz írt levélből: „Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban”(Ef 4,32). Bölcs reagálása segített túllépnem a mérgemen. Az alázat példája volt. Döntése megmentette a kapcsolatunkat, és befolyásolta az én jövőbeni válaszomat mások bántó megnyilvánulásaira. Azóta minden nap imádkozom azért, hogy Isten kegyelmét tanúsítsam a világ felé, és ne verhessen bennem gyökeret a méreg.


Uram, vizsgáld meg a szívemet. Nézz körül, van-e méreg, neheztelés benne. Vezess el a megbocsátáshoz. Szentlelked által tégy képessé arra, hogy eleresszem a sértődöttséget, a mérget, és tudjam közvetíteni csodálatos irgalmadat. Jézus nevében, Ámen.

(Wendy Blight: The Bitter Root, Encouragement for today, 2013. okt. 29., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. július 17., kedd

Elegem van a méricskélésből

„Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.” 1Sám 16,7b




Óvodáskorú legkisebb gyermekemnek volt egy jókora ezüstös mérőszalagja, amit mindig magánál hordott. Bármit adtam rá, arra valamiképpen rá kellett csíptetni, bele kellett akasztani a mérőszalagot. Kéznél kellett legyen a szerszám, hogy mindent meg lehessen mérni vele: játéktraktort, jégkrémet, gördeszkát.
A számok értékét még nem fogta fel, de mindent az elképzelt hosszúságával határozott meg. „Kérsz reggelire gabonapelyhet?” – kérdeztem tőle ébredés után. „Igen, ha hetvenhét” – mondta, és már mérte is a dobozt. „Annyi”- közölte elégedetten.
„Tejjel vagy gyümölcslével?” – „Amelyik ötven tizenhat” – hangzott a válasz.
Egy időn túl Joshua fura mániája kezdett az idegeimre menni. Egyik este miután fektetéskor minden párnát, takarót és lepedőt meg kellett mérni villanyoltás előtt, elegem lett. Istenhez fordultam panaszommal. „Uram, kérlek add, hogy felejtse el azt a szörnyű mérőszalagot.”
Másnap reggel, ahogy összeráncolt szemöldökkel néztem magam a tükörben, és végigfutottam gondolatban az aznapi teendőimen, Mennyei Atyám válaszolt nekem: „Kisfiad talán félredobja a mérőszalagját, ha te is leteszed a tiédet.”

Először nem törődtem a bűntudattal, ami megérintett, mikor Joshua elővette a mérőszalagját. De aztán rájöttem, hogy igen, nekem is megvan a magam méricskélő rendszere. Csak az enyém nem az övemen, hanem az agyamban díszelgett.

Íme néhány téves vonalzó, amit találtam:
A hatékonyság vonalzója: Ez a mérőrúd arra szolgál, hogy teljesítményeim alapján mérjen fel engem: Olvastam mesét óvodás gyermekemnek? Elraktam a tiszta ruhát a szekrénybe? Kipucoltam a hűtőt? Értéket tulajdonít az elvégzett feladatoknak, de nem veszi figyelembe a megmérhetetlen vagyont, amit egy ölelés jelent a gyermekemnek, vagy egy beszélgetés annak, akinek szüksége van rám. Ha a hatékonyságmérő vonalzóra hagyatkozom saját értékemet illetően, akkor az idő ajándékból rabszolgatartóvá válik.
Szépségbarométer: Ez a mérce mindig összehasonlít másokkal, és külsőm állandó vizsgálatára késztet. Aggasztani kezd a plusz a derekam körül, a halványuló tincsek a hajamban. Befolyásolja a tekintetemet, amikor a tükörbe nézek. Kiegyensúlyozottabbnak látszom, mint ahogy érzem magam? Ezek a ráncok eddig nem voltak itt! Látják mások is a sötét karikákat a szemem alatt? A szépségbarométer a külső megjelenést méri, de megfeledkezik a belülről fakadó szeretetreméltóságról.
Boldog otthon-teremtés mérce: Ez a mérce éjszakába nyúló sütögetést, ragasztópisztolyos maratonokat vesz csak figyelembe. Arra késztet, hogy Valentin napi üdvözlőkártyát készítsek a kislányomnak, aki pedig az áruházban megvehető Barbie-kártyát szeretné. Bűntudatot generál, ha gőzölgő kuglóf helyett bolti chipset viszek a batyus vendégségbe. A Boldog otthonteremtés mérce kimerítő kötelességekké alacsonyítja a fantasztikus ötleteket, és állandó fáradtságra cseréli lelkesedésemet.

Egy hároméves kezében a mérőszalag mókás lehet, de egy felnőtt nő fejlődését megakasztja.
Talán eljött az ideje, hogy eldobjuk mentális mércéinket, és hagyjuk, hogy Isten azzá formáljon, akinek Ő elképzelt minket. Az Ő álma rólunk frissít és életet ad. Alapigénk felhívja a figyelmet, hogy: „Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet” (1Sám 16,7b).

Joshua elég hamar lecserélte csillogó mérőszalagját egy átlátszó sebtapasz-adagolóra. Ettől kezdve minden és mindenki, aki az útjába került, a kedvenc könyve, kis húga sajgó homloka, az eltört Matchbox autó gyógyító sebtapaszt kapott egy kis kuncogás kíséretében.
A méricskélésről kisfiam átváltott a gyógyításra. Isten is ezt szeretné. Össze akarja zúzni mérőszalagjainkat, és kiűzni gondolatainkból az összehasonlítást, az oktalan elvárásokat magunkkal szemben, és begyógyítani a miattuk keletkezett zúzódásokat a szívünkön. (…)
Nevetséges vonalzóimat és mércéimet le akarom cserélni Isten mérhetetlen kegyelmére és gyógyító erejére. Csatlakozol?

Édes Megváltóm, belefáradtam, hogy állandóan magamnál hordjam tévesnél tévesebb mércéimet. Be akarom váltani őket örökérvényű kegyelmedre. Juttasd mindig eszembe, hogy értékem Benned felmérhetetlen. Állítsd helyre derűmet, és növeld bennem a hitet. Jézus nevében, Ámen.



forrás: Alicia Bruxvoort: Tired of Trying to Measure Up Encouragement for today, 2014.07.07.
www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com fotó: pinterest.com

2018. július 16., hétfő

Otthon a legjobb

„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” Jn 14,1-2


Morgan, a kislányunk, első lakásába készült beköltözni. Egész nyáron vásárolgattunk, hogy minden meglegyen, amire szüksége van, de hiába pipáltuk ki a dolgokat a „szükséges” listán, újabb és újabb kívánságok kerültek fel rá. Kézműves alkotások, képkeretek. Lámpák, dekoratív szőnyegek. Puha takarók a díványra. Nem létszükségleti cikkek voltak ezek, csak Morgan igyekezetét jelezték, hogy otthont teremtsen magának: egy helyet, ahol szeretet és biztonság veszi körül.
Ugye mind vágyunk egy helyre, amit otthonnak tekinthetünk? Jézus tudta, hogy ez a vágy ott van tanítványai szívében. Mindent elhagytak, hogy Vele lehessenek, otthon utáni vágyuk valóságos volt. A Jn 14,1-2-ben Jézus közli tanítványaival, hogy rövidesen távozik a földről. Tudta, hogy ez közelről érinti őket, ezért szerette volna oldani az aggodalmaikat, erőt akart adni nekik a folytatáshoz. Azzal biztatta tanítványait vigasztalásul, hogy „otthon” majd újra találkozni fognak. „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek. Az én Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?” (Jn 14,1-2.)
A Mennyországra utalt, mindnyájunk örök otthonára földi életünk után. A Mennyben van hely mindenkinek, és mindenki meg van híva az ottlakásra. De nem mindenki fogadja el a meghívást, vagy tudja, hogyan fogadhatja el. Még a tanítványok sem voltak tisztában vele, amikor Jézus közölte velük.
Hogy megértsék az Atya Házáról szóló ígéretét, és hogy hogyan csatlakozhatnak ott Hozzá, Jézus a következő eligazítást adta a Jn 14,6-ban: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.”
Sokan próbálják maguk építeni az utat, megvásárolni a bejutást, vagy értelmükkel eltalálni a Mennyországba. Pedig Jézus az egyetlen út. Tudatosan el kell fogadnunk meghívását, hogy Ura legyen életünknek, és így egy napon az Atya Házába kerüljünk.
Számtalan ember elfogadta már ezt a meghívást. Nagyon sokan viszont nem. Akármelyik csoportba tartozik valaki, lelke mélyén ott a vágy a mennyei otthon biztonságára. Erről beszél a Prédikátor 3,11b: „az örökkévalóság fogalmát is az emberi szívbe helyezte”.
Isten úgy teremtett minket, hogy a mennyei otthon utáni vágy ott legyen a szívünkben. Ezt a vágyat semmi sem elégítheti ki tökéletesen itt a földön, a mennyben viszont be fog teljesedni. Amikor elfogadjuk Jézust személyes Szabadítónkként, megkapjuk a meghívást, hogy az örökkévalóságot Vele tölthessük, és Benne teljesüljön az otthon utáni örök vágyunk.
Ez a mennyei otthon telve lesz Isten jelenlétével, túláradó szeretettel, békével és nyugalommal. Ezen a helyen nincs szomorúság, nem létezik szenvedés. Olyan örömöt tapasztalunk meg, amilyet még soha.
Lányom azt kívánta, hogy az otthona különleges legyen. Sokan vágyunk erre. De akárhány puha párnát rakunk is kanapénkra, és szebbnél-szebb függönyöket az ablakra, földi házunk sosem fogja teljesen kielégíteni az „otthon” utáni vágyunkat. És sosem közelíti meg mennyei otthonunk ragyogását.
Gondolom, ez a vágy valami többre, az „otthonra”, benned is visszhangra talál. Egy helyre vágyunk, ahol szívesen fogadnak és szeretnek. Csodálatos hír, hogy mennyei otthonunk elő van készítve nekünk. Azzal, hogy szívünket átadjuk Jézusnak, és követjük a Szentírás tanítását, elfogadjuk a meghívást leendő otthonunkba, ahol nagy örömben tölthetjük az örökkévalóságot.


Drága Jézus, vágyik a szívem megtapasztalni a nekem készített mennyei otthon kényelmét, békéjét, örök örömét. Tedd szívemet készségessé meghívásod elfogadására. Arra vágyom, hogy itt a földön a szívemben élj, és majd veled éljek a Mennyben. Ámen.

(Tracie Miles: No Place Like Home, Encouragement for today, 2013.09.20., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. július 14., szombat

Néha elég egy-két mondat

„Fiam, figyelj bölcsességemre, hallgasd meg értelmes szavaimat!” 

Péld 5,1


Előfordult már veled, hogy leülsz a bibliáddal, és hirtelen nem tudod, hogyan fogj az olvasáshoz? Annyi könyv, annyi mély gondolat, lelki táplálék, sorsfordító igazságok… Ma hol nyissam ki?


Ősrégi konyhaasztalom hosszú-hosszú évek óta megosztja velem a korareggeleket. Veszem a bibliámat és a laptopomat, igyekszem úrrá lenni az álmosságon, ami még vissza akar küldeni az ágyba. Nézem a viseltes könyvet, Isten szerelmes levelét hozzám.


Ne érezd ezt édeskés-csöpögős vallomásnak, mert nem úgy értem. Az Ő szavai életet adnak nekem. A Királyom szól hozzám. Személyes üzenet. Kincs.


De most olyan időszakot élek, amikor nem falom a fejezeteket. Néha csak egy-egy mondatot, igét olvasok, hogy kövessem a Példabeszédek 5,1 tanácsát. Valóban oda akarok figyelni. Nagyon kell figyelnem, hogy megértsem, mit mond Isten. Keresek egy igét, aminek minden szavát ízlelgethetem, hagyom, hogy mélyen belém ivódjon – átírjon, újrarendezzen, új irányt adjon.


És imádkozom.


„Istenem, mit terveztem a mai napra, amit át akar írni ez az ige?”


„Istenem, milyen gondolatokat hoztam tegnapról, amiket át akar rendezni szavad?”


„Istenem, milyen érzelmeket akarsz másfelé irányítani bennem?”


Isten igéje terveim, elmém, szívem védőburka. Ha nélküle indulnék el, belefutnék az önzés, a bizonytalanság, az elgyengülések csapdájába. A Szerelmes levél arra int, hogy tartsak szünetet, álljak meg, és várjak.


Álljak meg, és hagyjam, hogy a Szentlélek szóljon közbe, mielőtt ösztönösen cselekednék.


Álljak meg, hogy ne mindig magamról beszéljek.


Álljak meg, és tudatosítsam, hogy nem mindig nekem van igazam.


Álljak meg, és vegyem észre az áldásokat, a rengeteg kegyelmet, s legalább egyszer óránként adjak hálát értük.


Álljak meg, hogy szolgálhassak, hogy adhassak, hogy bátorítsak valakit, mikor mindenki más elrohan mellette.


„Fiam, ha megfogadod mondásaimat, és parancsaimat magadba zárod, ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre, és szívből törekszel értelemre, bizony, ha bölcsességért kiáltasz, és hangosan kéred az értelmet, … majd megérted, mi az igazság és a törvény, a becsületesség és az igazán jó út.” (Péld 2, 1-3; 9).


Ne zavarjon, ha túl sok, ha túl mély a Biblia.


Az is elég, ha egy vagy két igét olvasol egy nap.


De annál, hogy olvassuk, még fontosabb, hogy befogadjuk az igét. S ami a legfontosabb, hogy éljük is, amit olvastunk és befogadtunk.


Uram, segíts, hogy akár egyetlen szóban, vagy egyetlen igében meglássalak. Hatalmas vagy, és minden lehetséges általad. Igéid és igazságod szivárogjanak bele minden tervembe és minden gondolatomba a mai napon. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2011.03.24. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2018. július 13., péntek

Merj pihenőt adni a lelkednek

„Elcsendesítettem a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.” Zsolt 131,2

Egész jól indult a reggel – az első öt perc mindenképpen. Kávézni mentem Karen barátnőmmel, jól is voltam, míg meg nem kérdezte, hogy érzem magam. Mielőtt válaszolni tudtam volna, kitört belőlem a sírás.
Nem tudtam megmondani, mi bánt, valahogy semmi se volt rendben. Próbáltam összeszedni magam, de a könnyeim csak folytak, és végül Karen hazavitt.
Mí g Karennel sírtam, akarom mondani kávéztam, otthon egy festő a hálószobánkon dolgozott. Férjem vidéken volt, őt akartam meglepni a felújítással. De a meglepetés engem ért.
Mikor beléptem, kiderült, hogy a festő nem rakta vissza a függönykarnist. Azon kívül kiszedte a szögeket a falból, és eltüntette a lyukakat, így fogalmam sem volt, hova kell visszarakni a képeket. Minden bútor össze volt tolva középre. Romhalmaz volt a szoba, és az voltam én is. A Niagara vízesés újra előtört a szememből.
Hasonló helyzetekben érzem leginkább vakságom hátrányait. Egyedül képtelen vagyok visszarakni a függönyrudat. Nem tudom helyretenni a bútorokat. Nem tudom bekalapálni a szögeket oda, ahol a képek helye volt. Leültem a padlóra egy ágytámla meg a tükör közé, hátamat a komódnak támasztottam. Kész voltam.
Nem a szoba állapota volt a legnagyobb baj, az életemmel volt a gond.
Kimerült voltam. Lelkileg. Ismered ezt az érzést?
Ez az egész tapasztalat arra volt jó, hogy megtanuljam, mekkora szükség van a lelkem elcsendesítésére. Be kell, hogy illesszem napi benső beszélgetéseimbe.
Leginkább biztatni szoktam magam a belső monológban: „Gyerünk, Jennifer! No még egy esemény, még egy vállalás, még egy cél, még egy telefonálás, és még egy, meg még egy, meg még egy!” A sok lelkesedés aztán egyre jobban kiüresít, míg ami marad belőlem egyet kiált csak: „Elég! Elég! Elég már!”
A végeredmény? Kiégés.
A kiégés fizikai, érzelmi vagy mentális kimerülés, és a lelkierőt igénybe vevő feladatok végtelennek tűnő sora okozza. Szinte mind bele szoktunk kerülni ebbe a kifacsart állapotba. Van, akit a munkája, másokat a család iránti felelősség juttat el a kiégéshez. Van, akit mindkettő, vagy valami más.
Ha nem szokunk hozzá, hogy megálljt parancsoljunk magunknak, kiégünk, elhasználódunk, vagy akár összeomlunk, mint én is.
Nem csak fáradt testünknek van szüksége a pihenésre. Kimerült lelkünk is igényli. Akaratunk, elménk, érzelmi életünk is kiég, ha sosem jut nyugalomhoz. A kimerülés lelkünk mélyéről jelentkező hangtalan jelzései gyakran kevésbé vehetők észre, mint mikor testünk kiált pihenésért. Elménknek is szüksége van rá. Akaratunkat is pihentetni kell. Érzelmeinknek is kell a nyugalom.
Erről számol be mai alapigénkben a zsoltáros Dávid: „Elcsendesítettem a lelkem, így békét szereztem neki. Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem” (Zsolt 131,2).
Csitítsuk el a lelkünket, hogy pihenjen, mint anyja ölén a gyermek. Barátom, ez a fajta teljes elcsendesedés nehezen megy a felnőtt embernek.
Hogyan érhetjük el mégis?
Dávid ezt is megmondja az alapigénket megelőző versben. „Uram, nem dölyfös a szívem, szemem nem tekintget gőgösen. Nem keresek nagy dolgokat, amelyek meghaladják erőm” (Zsolt 131,1). És biztatja az olvasót: „Bízzál az Úrban!” (Zsolt 131,3a)
Röviden: Engedd el az irányítást, ha valami meghaladja erődet, és bízd az Úrra, akinek mindenre van ereje. Tartsunk pihenőt, hogy elménk el tudja csitítani gondolataink zajongását, és összecsomósodott érzelmeink kioldódjanak.
Mindeközben nagyon hálás vagyok a barátaimért! A drága Christine átjött, és segített helyrerakni a bútorokat, felakasztani a képeket. És a hazatérő Philt sikerült kellemesen meglepni!
Jó volna, ha ez a fajta lelki pihenés automatikusan beindulna, mikor felvesszük a pizsamánkat. Ám lelkünk megnyugvása csak akkor következik be, ha mi magunk csitítjuk el, és akaratunkat átadjuk Istennek, a mi Atyánknak, akiben reménykedünk.



Uram, segíts, hogy odafigyeljek arra, amit a lelkemmel beszélek. Szeretném elcsitítani, pihentetni, hogy abbahagyja a nyüzsgést, és reményét Feléd fordítsa. Mutasd meg, ha a kiégés felé tartok, s adj bölcsességet, hogy inkább Hozzád fussak. Jézus nevében, Ámen.

Jennifer Rotschield: It’s OK to Tell Your Soul to Rest, Encouragement for today, 2017.06.05., www.proverbs31.org, kép:pinterest