Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (2) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent2015 (1) Aggódás (14) ajándék (9) Alapítvány (4) alázatosság (3) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (8) barátság (12) bátorítás (26) bátorság (2) Békesség (20) belső békesség (7) belső viharok (13) beszéd (3) Biblia olvasás (6) Bizalom (49) bizonyságtétel (9) biztatás (1) bölcsesség (8) Bűnbocsánat (5) céltudatos élet (3) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1693) csüggedés (11) Depresszió (9) dicsőítés (14) Döntések (8) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (1) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (8) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (8) fájdalom (7) fáradtság (1) feladat (10) félelem (4) feltámadás (3) feltöltődés (6) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (151) Galéria (39) gondolataink irányítása (4) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (12) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (16) Gyógyulás (7) győzelem (3) hála (7) hálaadás (7) harag (1) harc (5) házasság (21) hit (28) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (7) identitásunk (2) időbeosztás (6) igazság (7) Igehirdetés (38) Igevers (4) Ima (36) imádság (12) Immánuel (1) irgalom (7) irigység (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (4) Isten gondoskodása (2) Isten hűsége (24) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (6) Isten munkálkodása (1) Isten neve (4) Isten szeretete (57) Isten terve (11) Isten tudja (1) Isten válasza (15) Isten védelme (17) Isten vezetése (43) Istenen lévő tekintet (2) Istennel töltött idő (12) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (1) Jézus áldozata (9) Jézus barátsága (2) Jézus képviselése (2) Jézus követése (28) Jézus szeretete (1) jóság (2) jövő (1) kapcsolatok (20) karácsony (2) Kegyelem (20) keresés (1) kételkedés (5) kétségbeesés (1) kevélység (1) kísértés (8) kitartás (8) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (1) kudarc (1) küzdelem (9) lehetetlen (1) magány (6) magvetés (1) margóra (1) megbízatás (2) megbocsátás (8) megelégedettség (7) megismerés (5) Megpróbáltatás (20) megtèrès (3) megváltás (5) megváltást (1) mint Jézus (1) neheztelés (1) nyugalom (7) nyugtalanság (2) odafigyelés (3) odaszánás (2) olvasói gondolatok (13) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (27) önvizsgálat (11) örök élet (5) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (2) prioritások (1) próba (1) Receptek (4) Remény (19) sóvárgás (3) stresszkezelés (3) szabadság (7) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (2) szépség (4) szerelem (2) szeretet (26) szeretve élni (1) szolgálat (13) teherhordozás (1) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (1) türelem (7) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (14) várakozás (11) vendégfogadás (1) Versek (37) veszteség (1) video (5) Vigasz (6)

2017. május 26., péntek

Nevem Isten tenyerén

„Íme, tenyerembe véstelek.” Ézs 49,16

Honnan tudhatom, hogy Isten foglalkozik velem? Annyi ember él a földön, miért érdekelném éppen én?
Nem olyan rég nagyon megérintett valami, amit egy lelkész házaspár osztott meg velem, mialatt kocsival körbejártuk a lepukkadt belvárosi környéket, ahol szolgálatukat végezték. Autóroncsok az utcákon, betört ablakú raktárépületek, falaikon obszcén graffitikkal, itt-ott munkanélküli, hajléktalan férfiak és asszonyok az élet minden jele nélkül. A reménytelenségtől súlyos volt a levegő.
A lelkész itteni élményeiről mesélt. Hajléktalanokkal és értelmi sérültekkel foglalkozott. Egyik nap, amikor a parkban egy rövid prédikációt mondott Isten szeretetéről, az istentisztelet után odajött hozzá egy asszony, akit Mae-nek hívtak. A drogok kiölték a fényt a szeméből, de nem fedték el a gyötrelmet, ami tükröződött benne. Abból, amit elmesélt, egyértelmű volt, hogy örök életében a szeretetet kereste, és soha nem találta meg.
Az apja kiskorában elhagyta, szegénységben élt, kora gyermekkorától drog és alkohol vette körül. Az iskolából kitették, miután több gyermeket fogant különböző apáktól. Harmincas éveinek elején járhatott, az élhető élet minden reménye nélkül.
„Nem tudom, hogy szerethet engem az Isten”, mondta a lelkésznek. Kicsinek érezte magát, elveszettnek a kétségbeesés tengerén. Hogyan vehetné észre, hogyan ismerhetné és szerethetné őt az Isten?
Beszélgetés közben a lelkész észrevette, hogy a nő bal tenyere tele van firkálva. „Ezt miért csinálod?”, kérdezte tőle.
„Hogy eszembe jussanak a dolgok. Nagyon nehéz észben tartani őket.”
„És ez segít?”
„Igen. Ha papírra írnám, biztos elveszne, vagy elfelejtenék ránézni. De az igazán fontos dolgok, ha ide felírom, mindig a szemem előtt vannak. Látom, és eszembe jut. Nem tudom elveszíteni és elfelejteni.”
A lelkész együttérzéssel nézett rá. „Testvérem, épp ezt mondja neked Isten a Bibliában: ’Nézd, a tenyerembe írtam a nevedet.’ Mae, ez azt jelenti, hogy a te nevedet az Ő tenyerébe. Érted, mennyire fontos vagy Neki?”
Kezébe vette Mae tenyerét, és a feljegyzésekre mutatott. „Ahogy ezek mindig előtted vannak, ugyanúgy van a neved mindig Isten előtt. Mindig az eszében tart. Mindig maga előtt lát téged. Ennyire szeret.”
Mae sírni kezdett, zokognia kellett megsejtve, hogy Isten valóban nagyon szereti őt. Nem azért, mintha különösen jó dolgokat tett volna, hanem mindannak ellenére, ami rosszat elkövetett. Isten a tenyerébe véste a nevét.
Mi is reményt kaphatunk ebből az ígéretből.
Milyen érzés rájönni, hogy neved ott van Isten tenyerébe vésve? Csodálatos, ugye? Felszabadító. Ő valóban lát minket, törődik velünk, nevünkön szólít!




Uram, olyan csodálatos arra gondolnom, milyen hatalmas vagy, és mégis számon tartasz engem. És nem csak számon tartasz, de belevéstél a tenyeredbe. Köszönöm, Uram, ezt a biztonságot. Segíts, hogy majd jusson eszembe ez az igazság, amikor úgy érzem, senki sem gondol rám, senki sem szeret. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.05., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. május 25., csütörtök

Tiszta szív

„Ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” Mk 7,15

Mikor kicsi voltam, és csúnyán beszéltem, szappanos vízzel kimosták a számat. Szörnyű íze volt! Egy dolgot biztos nem mosott ki belőlem: azt a hajlamot a szívemben, ami a csúnya szavak kimondására késztetett.
Jézus így folytatta az oktatást: „Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” Mk 7, 21-23.
Nem akármilyen lista! De miért tartotta fontosnak Jézus, hogy ezeket a rossz dolgokat egyenként mind felsorolja? Tudjuk, hogy a Bibliának egyetlen szava sem hiábavaló, tehát oka van annak, hogy Jézus felsorolta a bűnöket. Talán tudta a hallgatóiról, hogy ha kívülről rendeseknek látszanak is, a szívük tisztátalan.
Gondolom, ők sem lepődtek meg, hogy a gyilkosság, a házasságtörés, a lopás szerepel a felsorolásban. De kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá, hogy ilyen rejtett bűnök is belekerültek, mint a kevélység, az irigység, a kapzsiság.
Az értelmező szótár szerint kevély az, „aki magát alaptalanul és túlzottan nagyra tartja, másokat pedig bántó módon lenéz.”
Első látásra, nem illik ránk. De ha engedjük, hogy Szentlélek fénycsóvája bevilágítson a rejtekbe is, talán eszünkbe jutnak ilyen gondolataink: „ Azért nála még én is ügyesebb vagyok.” Vagy „Csodálom, hogy tudott ilyen jó gyerekeket nevelni.”
Az irigység is alattomosan el tud bújni a szívünkben. Amikor megcsap az elégedetlenség szele, ha valakinek a sikeréről hallunk. Új autót vett a barátnőd, nagyon jól néz ki, szép az otthona? Volt úgy, hogy ennek nem tudtál felhőtlenül örülni, irigyelted kissé, vágyakoztál hasonlóra, vagy sajnáltad magad? Ha igen, akkor ez irigység, tudjál róla.
Aztán a kapzsiság –mikor valaki „nagyon vágyódik egy tárgyra, dologra, minden áron meg akarja magának szerezni,( … ) aki minél több vagyont igyekszik magának szerezni”. Talán úgy gondoljuk, nem visszük túlzásba a vágyakozást a több után, de belegondoltál, mennyi időt töltesz azzal, hogy több pénzt keress, vagy hogy vásárolj? És mennyire tudunk ragaszkodni ahhoz, amink van!
Próbáljuk meg ezt a három dolgot kitisztítani a szívünkből. Legalább egy napra. A kevélység ellentéteként tegyünk meg jó szívvel valami önzetlen dolgot, ahol mi nem számítunk. Az irigység ellen gondoljuk végig hálásan, mi mindenünk van: tárgyakban, kapcsolatokban, áldásban. A kapzsiság ellen nézzük át, mi mindenen tudnánk túladni, ami másnak örömöt szerezhetne.
Tisztább szív egy napra!
Ma tehát kihívásként értelmezem Jézus szavait: „Ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” Megpróbálok alázatos, elégedett, adakozó lenni. Első lépésként a tisztaszívűség felé.


Uram, köszönöm, hogy átvilágítod a szívemet, hogy meglássam benne a tisztátalanságot. Mutass rá azokra a hajlamaimra, amelyekkel beszennyezem magam, és mosd át, kérlek, szívem belsejét. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.13., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest


2017. május 24., szerda

Istenem, össze vagyok zavarodva

„A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!” Zsolt 61,3


Nagyon nehéz, mikor úgy érezzük, Isten nem válaszol az imádságunkra.
Egyik pillanatban elhatározom, hogy bízom Istenben.
Másik pillanatban elbizonytalanodom. A miértek dörömbölnek az agyamon. Sajog a szívem. Elerednek a könnyeim. Ezekben a percekben nagyon, de nagyon össze vagyok zavarodva.
Éreztél már ilyet?
Nem akarom túlságosan leegyszerűsíteni, mi a teendő ilyenkor. Az imakérésekből, amiket az évek során kaptam, nagyon jól tudom, milyen nehéz helyzetekkel szembesülhetünk. Ahol bizony nincsenek egyenes válaszok, pontosan kijelölt útvonalak.
De rájöttem néhány dologra, amik segítenek, ha úgy érzem, hallgat az Isten.
Nyomulj rá jobban, ha úgy érzed, Isten elhúzódik tőled.
Olyankor, amikor nagyon szeretném, hogy szóljon Isten hozzám, de Ő hallgat, előfordul, hogy azon kapom magam, már nem tartom be vallásos szokásaimat. Néha elmaradok a templomból, a Bibliámat visszateszem a polcra. Nem ülök le imádkozni, amikor szoktam.
Pedig a Biblia azt mondja, megtaláljuk Istent, ha teljes szívünkből keressük. Jeremiás 29,13: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Teljes szívvel, beleértve a sérült részeket is. Az egészet rakd Isten elé. Őszinteséged nem zavarja össze, válaszolni fog. De olyan körülményeket kell teremtened, ahol meghallod az igazságot. Menj el a templomba. Hallgass dicsőítő énekeket. Olvass lelki irodalmat. Tanulj meg igeverseket. És újra meg újra beszélj Istenhez.
Hangosan dicsőítsd Istent, amikor csak siránkozni akarsz.
Mindabban, amin keresztülmész, próbálj odafigyelni az apróságokra, amikért hálát adhatsz. Nem azt mondom, hogy köszönd meg neki a bajt. Arról beszélek, hogy azokért a kis dolgokért adj hálát, amik a baj közepette is eléd kerülnek. Egy gyermek kacagásáért. Egy virágba borult bokorért. Egy takaró puhaságáért. A lélegzetvétel ajándékáért.
A 40. zsoltár 3. verse arra tanít, hogy ha a dicséret szívem és szám szokásává válik, Isten új énekkel ajándékoz meg. „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.”
Tartózkodj az igazság közelében.
Van egy barátod, barátnőd, aki az igazságról szokott beszélni? Hallgasd őt. Hagyd, hogy szólja az igaz szót, még akkor is, ha úgy érzed, eleged van belőle. Maradj az ő hite árnyékában, ha a tied elgyengül. Hagyd, hogy újra meg újra visszavezessen Istenhez. „Az igaz utat tud mutatni másnak is.” (Péld 12,26).
Nem baj, ha néha úgy érzed, össze vagy zavarodva. Elég nagy a mi Istenünk, hogy kezelni tudja őszinte érzéseinket. Csak azt ne hagyd, hogy érzéseid eltávolítsanak Istentől és az igazságtól. Nyomulj Rá. Dicsérd. És tartózkodj az igazság közelében.
Ha ezt teszed, ha Isten közelében maradsz ily módon, készen leszel, mikor végre megadja a választ.


Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz minden miértet, amit szívem küld Feléd. Bocsásd meg, amikor visszahúzódom Tőled és Igédtől. Jobban akarok bízni Benned. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.05., Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 23., kedd

Jézus imái


Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.  (Lukács 6:12)



 
 
Szerinted miért imádkozott Jézus, amikor elvonult egy csendes helyre kora reggel? Ha elég közel lettél volna Hozzá, hogy kifüleld, szerinted mit hallottál volna, milyen szavakat mondhatott Atyjának? Mi terhelte az Ő szívét, és tulajdonképpen az Atya szívét is?

Ha a fenti kérdésekre tudnánk a választ, nem gondolod, hogy megváltozna az imaéletünk és az életmódunk is? Nem kell találgatnunk azonban, hogy Jézus milyen szavakat mondhatott Istennek imái alatt. Mert János evangéliumának egész tizenhetedik fejezete egy feljegyzése, egy szó szerinti lenyomata az Úr imaéletének. Kikért könyörgött Ő? Érted és értem.
Jézus a közbenjáró imájának nagy részét értünk szentelte. Azért fohászkodott, hogy mindinkább megismerjük Isten az Ő valóságában, hogy engedelmeskedjünk Őneki, hogy megértsük és elfogadjuk az Ő szavát. A mi hitbeli megerősítésünkért és bizonyosságunkért imádkozott. Védelmet és egységet kért számunkra. Azért könyörgött, hogy örömünk legyen, és azért, hogy megszentelődhessünk. És hogy buzgó bizonyságtevői lehessünk.

Folytathatnám, de te magad is elolvashatod a tizenhetedik fejezetben. Hát nem megrendítő az a gondolat, hogy miközben Jézus tudta, hogy fájdalmas halál vár rá, Ő nem önmagát helyezte előtérbe, hanem bennünket?

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem. hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." (János 17:20-21)


Krisztus mások érdekében járt közben az Atyánál, nem nekünk is így kellene tennünk? Gondolj a környezetedben lévő emberekre, majd nyisd ki a Bibliát János evangéliumának említett fejezeténél. Imádkozz szeretteidért, az Úr gondolatait, szavait magad előtt tartva, átgondolva. És áldd Istenedet azért, hogy Jézus a nagy Közbenjáró is így imádkozik érted.
 



(Forrás: Joni and Friends, Daily Devotionals, The Prayers of Jesus, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ fotó:pinterest.com)


 

2017. május 22., hétfő

Téves identitás

„Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Jn 8,47


Kitöltöttem a kávémat, s bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem egy barátnőm Facebook oldalát.
Szerettem volna látni a legújabb képeit, de mikor beírtam a nevét a keresőbe, nem jelent meg. Nem értettem a dolgot. Eddig mindig működött. Aztán mikor a képernyő tetejére pillantottam, megértettem, mi történt. Nem voltam bejelentkezve. A fiam elfelejtett kilépni, ezért az ő nevében léptem be a Facebookra.
Nem jutottam el oda, ahova akartam, mert nem én voltam én. Egy-két egérkattintással váltottam, és elkezdhettem facebookozni saját nevemben. Amikor önmagam voltam, már hozzáfértem a képekhez, megjegyzéseket küldhettem, s bárhova eljutottam, ahova akartam.
Néha a valós életben is így járunk. Nem vesszük észre, hogy nem vagyunk önmagunk. Bejelentkezünk a mai napunkba, és téves ösvényen indulunk el, ami elfeledteti velünk, ki is vagyunk valójában. Olyankor történik ez meg, ha egy emlék vagy a negatív hangvételű belső párbeszédünk eltérít attól a valóságunktól, aki Krisztusban vagyunk. Ha ez megtörténik, különféle kételyek meggátolják, hogy eljussunk oda, ahova Isten hív: az Ő gondolataiban gyökerezetten átélt biztonságunkba, értékes életünkbe.
Ehelyett mit hallunk:
„Úgysem tudom megcsinálni. Alkalmatlan vagyok.”
„Képtelen vagyok megváltozni.”
„Bár olyan lennék, mint…”
„Nem vagyok elég okos/ügyes/szép/bölcs…, sőt.”
Ha belesüvít lelkünkbe a kishitűség önmagunkkal szembe, ha kezdünk elcsüggedni, gyorsan jelentkezzünk ki a hazugságokból, s lépjünk be Isten igazságába. Csak itt élhetünk igazi önmagunkként, csak itt lépkedhetünk szabadon az Isten Igéje által kijelölt utunkon.
Itt ezt halljuk:
„A Magasságos Isten szeretett gyermeke vagyok.”
„Meg vagyok váltva, újjá születtem.”
„Kiválasztott vagyok, tisztára mosott, szent.”
„Nagy árat fizettek értem.”
„Isten tökéletesen ismer, mégis tökéletesen szeret.”
„Terve van számomra, ami a javamra szolgál, nem a romlásomra, reménységre, nem kárhozatra.”
„Hozzá tartozom.”
Ezt olvassuk a Jn 8,47-ben: „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Csak oda kell figyelnem Igéjére, hagynom kell, hogy gyökeret verjen bennem, s elfoglalja a hamis, destruktív gondolkodási minták helyét. Ha bátorító szentírási részletekkel helyettesítem a negatív belső párbeszédet, azok szelíden, de határozottan beléptetnek az istengyermekség valóságába.
Igen, ha Istenhez tartozunk, ha „Tőle vagyunk”, meghalljuk, amit mond. Ha naponta bejelentkezünk az Ő igazságába, nem fogjuk összekeverni az identitásokat. Magabiztosságot kapunk, ha azt a valónkat éljük, aki Krisztusban vagyunk.


Kérlek, Uram, emlékeztess mindig, hogy ki vagyok, és Kihez tartozom, amikor megkísértenek az önmagammal kapcsolatos hamis, ártó gondolatok. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.26.Karen Ehman, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 21., vasárnap

Túlontúl elfoglaltak vagyunk...

"Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé."

Márk 6:31

Sokszor úgy tűnik, mintha egy helikopter leszállópálya lenne az otthonunk. Tapasztaltad már, milyen érzés, amikor egy helikopter landol a környezetedben? Minden csupa káosz. A propellerek okozta légörvény minden lehetséges tárgyat elsöpör, a közelben lévő ember stabilitását is megingatja. Mindehhez a hatalmas zaj is hozzáadódik, így olyan érzése van az embernek, mintha egy pánikroham söpörné el. Nem igazán kedvelem ezt az érzést, mégis én magam váltom ki ezt a hangulatot.

A férjem szokta azt mondani, hogy olyan körülöttem élni, mintha egy helikopter leszállópályán lennének. Mindig mozgásban vagyok, és mindig van egy következő tervem. Be kell ismernem, hajlamos vagyok az állandó nyüzsgésem és a hatékonyság közé egyenlőség jelet tenni – de a valóság gyakran mást mutat.

A nyüzsgés a lelkünk ellensége, mely megöli a békénket és megingatja Istenhez fűződő kapcsolatunkat. Ennek ellenére legtöbbünk egy rohanó életet él. Igyekszünk minél több tevékenységet belegyömöszölni a napjainkba – pedig megvan bennünk az őszinte szándék, hogy elcsendesedjünk és Istenünkkel időt töltsünk, de ezen vágyunkat sokszor kiszorítja a tennivalóink sokasága.

A Bibliában találunk egy ellenszert az állandó nyüzsgésünkre. Az egyszerű megoldás nem más, mint naponta időtöltés Istennel – napi elkülönített idő, amit csak Vele töltünk, - naponta csendességben töltött idő – egy időszak, amikor minden más helyett az Ő hangjára figyelünk.

Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Egy kihívás teljesítésére invitállak: egy hónapon keresztül naponta tölts időt Isten jelenlétében. Keress egy kedvenc zugot . Három dolgot érdemes ekkor gyakorolnod:

Állj meg: A 46. Zsoltár 10. verse így szól: „Csendesedj el, és ismerd meg, hogy én vagyok Isten.” Szükségünk van arra a néhány percre, hogy megálljunk és csendben legyünk. Te is és én is tisztában vagyunk ezzel. De ha nem határozzuk el, hogy az időbeosztásunkban elkülönítünk időt a csendességre, akkor soha sem fog megvalósulni ezen vágyunk.
Isten nem úgy alkotott meg bennünket, hogy 24 órán keresztül pörögjünk. Ő terve az volt, hogy álljunk meg, legyünk csendben, és ismerjük meg Istent. Mert Őt a nyüzsgésben nem tudjuk valóságosan megismerni. Meg kell állnunk. És csendben kell lennünk


Helyezd középpontba. A 37. Zsoltár 7. verse így szól: "Csillapodjál le az Úrban és türelmesen várjad őt."  Az Istennel töltött csendes perceiben a várakozásnak központi helyen kell lennie. Várjuk meg, míg szól hozzánk. Várjuk meg, hogy megtapasztaljuk Jelenlétét. Várjuk meg, hogy elénk tárja terveit.

Régen a Kvékerek gyakorolták a „középpontba helyezés” vagy a „levezetés” gyakorlatát. Azt tapasztalták, hogy amikor csendességben igyekeztek Isten előtt lenni, akkor a gondolataik ide-oda csapódtak a tennivalók és feladatok között. Így aztán megragadták az adott gondolatot, és elhatározták, hogy később visszatérnek rá. (Én személy szerint, egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet szoktam magamnál tartani ilyenkor, ahova feljegyzem ezeket a felmerülő gondolatokat.) Miután „levezették” az adott problémát, a gondolataikat visszaterelték a csendességhez és a „középpontba helyezés”-hez.

Hallgatás: Ézsaiás 41. fejezetének az 1. verse így figyelmeztet bennünket: „Légy csendben előttem.” (angol fordítás szerint)  Férjem édesapja egy nagy igazságra tanította őt meg gyermekkorában: „Aki a legtöbbet tud az adott témáról, a beszélgetés folyamán neki kell leginkább beszélni, és aki a legkevesebbet ismer, leginkább ő hallgasson." Hűha! Az ima életem nem igazán tükrözi ezt az igazságot. És a tiéd? Az imám alatt gyakran csupán egy tennivalók listáját adok át Istennek – különösen a sürgős ügyekre koncentrálva. Leginkább én beszélek ekkor. Ritkán ülök némán, hallgatva Istenre.

Az Istennel töltött időnek nem a Biblia olvasása a célja. Nem igazán nevezhető imádkozásnak a tennivalók listájának átadása sem. Sokkal inkább az Istennel töltött idő a megállásról, a középpontba helyezésről, és szívünk elcsendesítéséről és a Mindenható Isten jelenlétébe való belépésről kellene szólnia.

Isten szólni fog hozzánk – ha minden nap találkozunk vele. Ő mindenképpen meg fog jelenni, ha lelassítunk minden nap. Ő időt szeretne tölteni velünk, és ki szeretné nyilatkoztatni Önmagát nekünk, ami valósággá válhat számunkra, ha naponta találkozunk Vele.

Próbáld ki egy hónapig – és készülj fel a találkozásra!



Atyám! Szükségem van a hangodra. Ma elhatároztam, hogy naponta csendességben leszek. Minden más hangnál fontosabb lesz a Te hangod számomra. Uram, kérlek taníts meg, miként állíthatnálak Téged életem középpontjába, és segíts, hogy engedelmes lehessek a hallottak szerint. Jézus nevében imádkozom, Ámen.





Forrás: May 17, 2017,  Way Too Busy,  Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com
fotó:pinterst.com

2017. május 20., szombat

Isten terve életedre vonatkozóan


Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok


Jeremiás 29:11


Lelkigondozás közben egy asszony idegesen megrázta fejét, is így szólt hozzám: "Sohasem tudnám leélni az életemet egy tolókocsihoz láncolva."


"Nyugalom" válaszoltam mosolyogva, "Valószínűleg te más utat fogsz megjárni."

"Hogy lehetsz ebben annyira biztos?" kérdezte gyanakvóan.

Erre megkértem, hogy olvassa el Bibliájában Jeremiás könyvének 29. fejezetének 11. versét. A vers elolvasása után elhúzta száját, és a következőket mondta: "És te?" "Nézd meg tolószékedet!" "Nem gondolod, hogy Isten terve rád vonatkozóan inkább a romlásodra volt ?"


Nagyot sóhajtottam, és rámosolyogtam az asszonyra. Rájöttem, hogy emberileg nem tudom meggyőzni őt. Isten lelki értelemben értette a gazdagságot és a reményteljes jövőt számomra. De hát miért is erőlködjek? Egyedül nekem fontos, hogy a saját életemre nézve erről a tényről személyesen meg legyek győződve. Én pedig sziklaszilárdan hiszem ezt!

Mégpedig azért, mert Isten a szeretet. Az Ő terveit csakis a szeretet motiválja. Mivel Isten jóságos, szándékai csakis a legfőbb jót tartogatják számomra. Mivel Ő a Remény Istene is, a célja mindenképpen az, hogy reményt adjon nekem. Ő sohasem ad kevesebbet, mint amit személye, lénye magában foglal.

Isten az Ő kegyelméből csak azokat a próbákat fogja megengedni az életedben melyekről tudja, hogy nem fogsz összeroppanni alattuk. Ez magában foglal minden érzelmi sérülést és fizikai fájdalmat is. Ezért lehet bizonyosságod a lelki bővőlködésben és a reményteljes jövőben.


Jóságos és hatalmas Istenem! Dicsőítelek azért a reménységért, melyet felajánlasz gyermekeidnek. Köszönöm ígéretedet, hogy terveid mindig a legfőbb jót tartogatják számomra a Te dicsőségedre. Amikor próbákkal küzdök, kérlek segíts, hogy ígéreteidbe kapaszkodhassam!



(forrás:Joni and Friends Daily Devotional, God's Plan for You, www.joniandfriends.org)







2017. május 19., péntek

Lát téged épp ott, ahol vagy

„Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Lk 2,8-9

Érdekes, hogy kik értesültek először Jézus születésének örömhíréről a Biblia szerint. Nem királyok voltak. Még csak nem is vallási vezetők. Nem egy dúsgazdag ember. Nem olyan valakik, akikre bármilyen figyelem vagy érdeklődés irányult volna. Nem. Pásztorok voltak. Koszos, büdös pásztorok.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a hír nem nappal érkezett. Nem trombitaszó jelezte a templom lépcsőjéről sok száz embernek, akik áldozatbemutatásra jöttek. Nem is a vásárban dobolták ki az ott nyüzsgő tömegnek. Éjjel történt, csendes elszigeteltségben.
A legelőkön nem szoktak fontos emberek járni. Főleg nem éjjel. Akkor éjjel is csak alvó juhok és bárányok, fáradtan nyugvó pásztorok voltak a legelőn. Csak ők. Távol a világ zajától. Kemény munkában elgyötört kemény emberek.
Minden lehetséges hely, idő és emberek közül, Isten itt, ezen az éjszakai órán, ezeknek az embereknek adta hírül Fia születését.
Ahogy Lukácsnál olvassuk: „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Isten látta a pásztorokat ott, ahol voltak akkor éjjel. Látta a munkájukat, látta őket, magukat. Volt számukra egy reményüzenete, amire nagyon nagy szükségük volt.
Egy üzenet, amit nekem is sokszor kell hallanom. Tudnom kell, hogy Isten lát engem a sötétben. Amikor egyedül érzem magam. Amikor reményre szomjazom. Fiatal anyaként sok-sok éjjelen, karomon egy síró csecsemővel, amikor azon ábrándozom, vajon visszatér-e valaha is az élet a normális kerékvágásba. Vajon lesz még olyan, hogy végigalszom az éjszakát, és lesz-e még rajtam pecsétmentes ruha, fogok-e még valaha felnőtt módon beszélgetni?
Vagy mikor késő éjszakáig dolgozom, aggódom az anyagiak miatt, töprengek, mikor és honnan jöhet segítség. Lát Isten robotolás közben? Lát küzdelmeimben, vagy amikor nagyon elfáradok?
A pásztoroknál tett látogatás azt üzeni nekünk, hogy Isten lát, ahogy dolgozunk keményen, és lát a hosszú éjszakákon is. Ő nem alszik. Nem azokat választja, akik hatalmon vannak. Nem hagy magunkra. És van reményüzenete mindannyiunk számára.

Látlak, ahogy ringatod gyermekedet hajnali kettőkor, félve, hogy már nem tudsz visszaaludni.
Látlak, mikor késő éjjelig tanulsz, mialatt kortársaid buliznak valahol.
Látlak, ahogy idegesen jársz fel-alá, várva, hogy kamasz gyermeked hazaérjen.
Látlak, mialatt túlórázol, hogy ki tudjatok fizetni még egy számlát.
Látlak, ahogy ledőlsz a díványra, s attól rettegsz, hogy házasságod már nem menthető meg.
Látlak a barátnőd mellett ülve, miközben elmondja, hogy élete legszörnyűbb hírét kapta aznap.

Neked is szól. A hír, amit az angyal a pásztoroknak vitt, a tied is.
Halljátok ti is, te aggódó anyuka, vizsgára készülő diák, gyötrődő feleség– „nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek”(Lk 2,10). „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr” (Lk 2,11), neked, te kimerült anyuka, szorongó testvér, hűséges barát…
Nem tévedésből küldte Isten angyalait akkor éjjel a sötét mezőre, az alázatos pásztorokhoz. Azoknak küldte az örömhírt, akiknek nagyon nagy szükségük volt rá.
Ma is, a te sötétségedben, fáradtságodban, elszigeteltségedben, Isten lát téged, és ugyanazt az üzenetet küldi neked. Megszületett a TE Megváltód.



Mennyei Atyám, köszönöm, hogy törődsz azokkal, akik egyedül vannak, akikről megfeledkeztek, akik elgyötörtek. Bevallom, én is szoktam így érezni magam. Köszönöm, hogy ismered szükségeimet, és elküldted Jézust, hogy mindezt kielégítse. Az Ő nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: He Sees You Right Where You Are, Encouragement for today, 2013.12.17., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. május 18., csütörtök

Amikor nagyon el vagy keseredve

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6

A fiam szeret vicces videókat küldeni nekem. Egyik a Herkules filmből volt.
A szóbeszéd szerint a forgatókönyvben a színész egyik mondata után a „csalódottan” szó jelezte, hogy milyen hangsúllyal kell mondania a szövegét. Mikor a színész a kérdéses mondathoz ért, érzelmesen felkiáltott: „Csalódottan!” Ekkora bakit!
Azóta, mikor csalódottnak érzem magam, mindig eszembe jut ez a jelenet a Herkulesből, s általában elnevetem magam.
De maga a csalódottság senkit sem késztet nevetésre. Ha hagyjuk, hogy eluralkodjék, mélységes csüggedés lehet úrrá rajtunk.
Az elkeseredés mindenkit utolér élete valamelyik szakaszában. Egyedinek éljük meg, csak ránk jellemzőnek hisszük, mint egy ujjlenyomatot, pedig sokan megélnek nagy csalódásokat.
- Amikor főiskola helyett egy rehabilitációs intézetbe viszed a gyermekedet.
- Amikor válási papírokat írsz alá, ahelyett, hogy a házassági évfordulótokra készülnél.
- Amikor felmentenek az állásodból, pedig előléptetésre számítottál.
- Amikor egy könyvvel a kezedben kuporogsz a kanapén ahelyett, hogy a férjedhez simulnál.
- Amikor temetést tervezel a jövő helyett.
- Amikor a legkedvezőbb akciót keresed ahelyett, hogy aláírnál egy csekket.
- Amikor feljebb lépsz a karrierlétrán, ahelyett, hogy egy csecsemőt ringatnál a karodban.
Igen, mindenkivel előfordul, hogy szertefoszlik egy álma.
Én azt álmodtam valamikor, hogy tele lesz a házunk gyerekekkel. A fiam születése után készen álltam, hogy megvalósuljon az álmom.
Imádtam anya lenni! Steven, a maga seprűnyi szempillájával, rózsaszín arcocskájával, selymes, fekete hajával elvarázsolt már az első pillanatban, amikor megpillantottam.
Tizennyolc hónappal később készen álltam, hogy kihordjam következő gyermekemet. Steven minden gond nélkül fogant, azt hittem, a testvérke ugyanilyen könnyen fog érkezni.
Stevennek is megmondtuk: Anyu és apu kéri a Jóistent, hogy ajándékozzon neked egy testvérkét! Közös esti imádságunk végén Steven mindig hozzátette: És Istenem, adj anyunak és apunak még egy Jaynes babát!
De a következő hónap úgy telt el, hogy nem érkezett hír az új Jaynes babáról. A következő hónapban sem. Meg a következőben sem. Jöttek az orvosi ellenőrzések, a meddőségi kezelések, és a szívem minden hónapban újra meg újra összetört. Nem erről volt szó. Nem így kellett volna folytatódnia a történetnek.
A csalódottság földre tepert. Zsigeri csüggedést éltem át.
Steven még ötéves korában is minden este imádkozott a testvérkéért, de úgy tűnt, hiába. Nem tudtam, mit mondjak kisfiamnak, aki ennyire tele volt hittel.
Istenem, ha ez a te terved családunk számára – sóhajtottam –, kérlek, oldd meg ezt a problémát Steven imádságával.
Egyik nap a konyhában Steven felnézett rám, és édes kis gyerekhangján így szólt. – Anyu, gondoltál már arra, hogy Isten azt akarja, hogy csak egy Jaynes babátok legyen?
– Igen, nekem is eszembe jutott – válaszoltam. – És ha ez az ő akarata, akkor hálás vagyok Neki, hogy megadta egybecsomagolva mindazt, amiben reménykedtem: TÉGED!
Oldalt hajtotta a kis fejét, és előállt az imatervvel: – Szerintem folytassuk az imádkozást az új babáért addig, míg olyan öreg nem leszel, hogy már nem lehet több gyereked. És akkor tudni fogjuk, hogy Isten így akarta!
Kiváló ötlet! Én egyfolytában Steven hitéért aggódtam, pedig végig az én hitem volt beteg.
Csalódottságomban kételkedni kezdtem Isten irántam való szeretetében.
Steven nem tudhatta, hány éves, aki „olyan öreg”, de gyermeki hittel tudta, hogy Isten mindenre képes. Ha Isten nemmel válaszol a kérésére, akkor nincs azzal semmi gond. Én is sokszor mondtam nemet neki, és tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem. A NEM annyit tesz, hogy azért nem, mert az édesanyád vagyok, és tudom, mi neked a legjobb.
Ez az, amire Isten meg akart tanítani. Amikor nemet mond, azt nem azért teszi, mert nem szeret, hanem mert ő tudja, mi nekem a legjobb, még ha én ezt nem is értem.
Nem tudom, téged mi bánt, de azt tudom, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeret minket, és tudja, mi a legjobb nekünk. A Biblia bátorít: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).
Lehet, nem értem a füstbement tervek miértjét, de tudom, hogy az összetört álmok egy olyan csodálatos mozaik darabkái lehetnek, amilyet el sem tudtam volna képzelni. A megpróbáltatások megtisztítják életünk szövetét az önelégültség csomóitól, és a csodák nyersanyagává válnak.
Nincs vége a történetnek. Mindig van tovább. A te történetedben is. A kisfiam, az egyetlen gyermekem, megtanított rá, hogy adjam át Istennek szertefoszló álmaimat, hogy még szebb álmokkal gazdagodjam. Add át Neki te is a tiedet, jó?




Uram, segíts, hogy Rád bízzam meghiúsult álmaimat. Kezemet és szívemet eléd tárom, bennük álmaim széttört darabkáival, amikből Te majd egy mesteri terv alapján csodálatos műalkotást készítesz. Jézus nevében, Ámen.


Sharon Jaynes: When You’re Struggling with Disappointment of the Worst Kind, Encouragement for today, 2017.05.12., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordító: eszmelkedesek.blogspot

2017. május 17., szerda

Maradandó nyom

„Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság helyett meg ünnepi öröméneket.” Iz 61,3


Ahogy a bőröm ég hosszabb napozás után, ugyanazt éreztem a kezeimen is órákig. Hogy kedvezzek a családnak, elkészítettem a Carol néni-féle Jalapeno paprikát. Egy éles késsel tizennyolc méregzöld paprikából ízletes csónakocskákat alkottam a vágódeszkán. Nem vettem számításba, hogy a tíz percnyi érintkezés a maró paprikaolajjal több órán át fennálló égető érzést fog eredményezni a száraz bőrömön.
Ahogy néztem kipirosodott, repedezett bőrű kezemet, eszembe jutott, hogy néhány hónapja hasonlóan kiszáradt, alultáplált volt bennem valami más is.
Rossz állapotban volt a lelkem. Mint egy kő. Elmentem a templomba, énekeltem, végeztem a mozdulatokat. De a szívem nem dicsőítette Jézust.
Úgy gondoltam, az istentisztelettel van a baj. Változtatni kell. Új énekekre van szükség, valamire, ami felfrissíti a megszokottat. De kiderült, nem a dicsőítést kell megváltoztatni – nekem kell megújulnom.
Tudtam, hogy ez nem megy magától. Újra meg kell találnom az öröm olaját, amit alapigénk említ. Elhatároztam, hogy mindennap az Úr jelenlétébe helyezem magam, s kérem, cserélje le a gyászruhámat az Ő örömére, szomorúságomat az Ő öröménekére.
Előtte is olvastam a Bibliát, imádkoztam is naponta, de nem töltöttem időt Isten jelenlétében, nem kértem, hogy újítsa meg a szívemet.
Így hát ettől kezdve minden napomat az Úrral indítottam, dicsőítettem Őt. A lelki kalauz, amit használok, különböző ötletekkel szolgált: ismételgessem az Úrra vonatkozó jelzőket (hűséges, szerető, jóságos stb.), szólongassam különböző nevein (Gyógyító, Gondviselő, Őriző stb.), énekeljek himnuszokat és dicsőítő énekeket, s ami a kedvencem: hangosan olvassam a zsoltárokat.
Az, hogy Királyom dicséretével indítottam minden napot, átalakította a szívemet. Minden reggelt egy énekkel kezdek, ami segít elterelni gondolataimat önmagamról Őrá. Azután elmélkedem Jézus személyéről. Öröm oson a szívembe, ahogy kimondom, ki Ő nekem: a reménységem, a biztonságom, az erőm. Aztán felidézem, hogy bár az élet tele van megpróbáltatásokkal – akár megszokottsággal is– Ő állandóan működik bennem és általam. Minden nap ki tudja cserélni szívem törődöttségét új perspektívákkal.
Miután hetek óta gyakoroltam ezt az új formáját Jézus megtapasztalásának és imádásának, észrevettem, hogy másként kezdem látni az előttem álló napot. Jelenlétének parazsa maradandó nyomot hagyott a szívemen, épp mint bőrömön a csípős paprika olajának égetése.
 


Uram, segíts, hogy minden nap örömmel lépjek be kapudon, dicsőítéssel Jelenléted udvarába. Jóságos vagy, Uram, méltó mindennapi szívből jövő imádásomra. Szeretlek! Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.06., Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)