2020. június 1., hétfő

Amikor kételkedem magamban


Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: ’Kicsinyhitű, miért kételkedtél?’" Mt 14,31


T. Suzanne Eller



Nagyon elcsüggedtem. Katasztrófa! Világvége! Egyre csak az örvénylett az agyamban, mi mindent rontottam el.

Nem úgy történtek a dolgok, ahogy reméltem. Este, mikor már ágyban voltam, újra végiggondoltam a történteket, s a bánat teljes súlyával rám nehezedett.

Szívesen mondanám, hogy az volt az utolsó alkalom, amikor kételkedtem magamban, de ez nem lenne igaz, mert azóta is többször megpróbált felfakadni bennem. De már megtanultam másképpen kezelni. Végre felismertem, mi is ez az érzés valójában. Az alázatosság egészségtelen megnyilvánulása. Önvizsgálatnak, jámborságnak tűnhet. Pedig igazából eltántorít az álmaimtól és az úttól, amelyen Isten próbál vezetni.

Az önmagunkban való kételkedés lebéníthat, ha nem tanulunk meg bánni vele. Mindenekelőtt kérdezzük meg magunktól:

Van valós oka annak, hogy kételkedem magamban? Talán csak hiányosságok vannak az ismereteimben, a tudásomban, amit tanulással vagy imádkozással pótolhatok.

Egy bizonyos személy vagy múltbeli történések okozzák? Kedves barátnőm és testvérem a Proverbs 31 Szolgálatnál, Lysa TerKeurst meséli egy helyen, hogyan forgolódott gyermekként szép új ruhájában, hogy az édesapja észrevegye.

Hányszor forgolódunk felnőttként is, hogy valaki betöltse azt az űrt, amit egy apa figyelmének, egy anyai ölelésnek a hiánya okozott. Egyre csak forgunk, hátha észrevesz valaki, s ha ez nem történik meg, kongó ürességet érzünk, még ha nem is lett volna módja senkinek felismerni szükségeinket.

Egy ellenség okozza? Az Írás szerint van ellenségünk. Egy olyan ellenség, aki meg akar károsítani, ki akar rabolni, meg akar sebezni azzal, hogy eltérít Isten kegyelmétől, hívásától, iránymutatásától. Annyira koncentrálunk mindarra, amit elrontottunk, hogy nem vesszük észre a jót, ami történt?

Amikor mindezek fényében végiggondoltam, mi okozta kétségbeesésemet, rájöttem, hogy ez egy hitbeli megtorpanás volt. Jó lecke lett, amivel bestoppoltam egy lyukat a tudásom szőnyegén.

Az önmagunkban való kételkedés hathat ránk gyengítően, felemésztve gondolatainkat, vagy válhat fejlődési lépcsőfokká, ha becsületesen megvizsgáljuk, miért tört ránk, és mit tehetünk ellene – Isten segítségével.



Uram, segíts, hogy nézzek szembe kételkedésemmel, s aztán lépjek tovább. Fordítsak hátat ennek a haszontalan érzésnek, váltsam át cselekvésre, tudásra, és mindenekelőtt a Te jelenlétedre, Istenem. Te ismersz. Tudod, mire van szükségem, és kegyelmeddel ki is elégíted. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.01.27.
www.proverbs31.org
Forditás: eszmelkedesek.blogspot.com
Kép:pinterest.com

2020. május 31., vasárnap

A Szentlélek emlékeztet Isten igazságára

„A Segítő, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, meg fog tanítani titeket mindenre, és emlékeztetni fog mindarra, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26 GNT fordítás).


Isten a Szentlelken keresztül beszél. Gondolatokat ad. Sugallatokat ad. Ő helyezi az elmédbe a benyomásokat és az ötleteket. Amikor az ördög beszél hozzád, az a kísértés. Amikor Isten szól, akkor azt inspirációnak hívjuk.

Jézus azt mondja János evangéliuma 14. fejezetének 26. versében: „A Segítő, a Szentlélek, akit az Atya küld az én nevemben, meg fog tanítani titeket mindenre, és emlékeztetni fog mindarra, amit én mondtam nektek.”

Ha keresztény vagy, akkor a tanítód és a tanácsadód a Szentlélek. Vannak, akik sok pénzt költenek életvezetési tanácsadókra, coach-okra. Neked viszont már van egy!

Jegyezd meg, hogy Jn 14,26 azt mondja, hogy a Szentlélek „emlékeztetni fog” [angolban szó szerint: „emlékezővé tesz” – a fordító megjegyzése]. A Szentlélek közvetlenül az elmédhez szól. Nem beszél hallható hangon. Miért is kellene neki? Nincs szüksége rá, hogy a füleden keresztül érjen el. Ő közvetlenül az elmédben, a gondolataidon keresztül ér el. „Szentlelke mélyen a szívünkben beszél, és azt mondja, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm 8,16 NLT fordítás).

Ha Isten egy igazságot juttat eszedbe a Szentlélek által, akkor az azért van, mert van valami, amit szeretne, ha felszínre kerülne. Ezért kell elmélyedned a Bibliában. Amikor olvasod, tanulmányozod, és megtöltöd az elméd Isten Szavával, akkor elraktározod az igazságot magadban. A Szentlélek pedig éppen a megfelelő időben előhozza azt, és emlékeztet rá.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
  • Idézz fel egy alkalmat, amikor a Szentlélek éppen a megfelelő pillanatban hozta Isten igéjét a gondolataidba!
  • Hogyan láttad a Szentlelket cselekedni mint tanítódat és tanácsolódat?
  • A Szentlélek benned való munkája hogyan segíti elmélyíteni hitedet?




forrás:*(Daily Hope by Rick Warren – 2019.08.03.),https://napiremeny.blog.hu/2019/08/10/a_szent_szellem_emlekeztet_isten_igazsagara 
foto: pinterest

2020. május 30., szombat

Istennek terve van veled

Hanem hirdetjük, amint meg van írva: "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett", azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.

(1Korintus 2:9)


Nagyon szeretem Eszter történetét a Bibliában. Ő minden bizonnyal az egyik barátnőm Istenben. Milyen jó lesz majd megölelni őt a Mennyországban! Ma az ő történetén gondolkodjunk el egy kicsit:


El tudod képzelni, hogy a fiatal Eszter, -egy lány szülők nélkül- mit gondolt volna, ha egyszer a piacon vásárlás közben valaki megállítja és azt mondja neki hogy egy napon ő lesz majd Perzsia következő királynője? Hogy ő lesz az, aki megmenti a zsidó népet a megsemmisüléstől? Szerintem nagyot nevetett volna, és messze elfutott volna ettől a személytől. Istennek azonban volt egy terve; Ő egy magányos, árva lányt használt fel arra, hogy megmentse a zsidó népet.


Ha valaki hozzám jött volna oda tinédzser koromban, és azt mondta volna hogy majd az Igét fogom hirdetni egy nemzetközi rádió műsorban, és beszédeket fogok tartani női konferenciákon, valamint könyveket fogok írni, akkor biztos hogy közöltem volna ezzel a személlyel; hogy elég rossz ember ismerő, mert ezek a dolgok nagyon távol állnak tőlem.


A hangszínem nem megfelelő, akkoriban nem volt bennem semmi egészséges magabiztosság, és engem csakis a matematika és a természet tudományok érdekeltek. Ami azt illeti, amikor Isten ajtókat kezdett nyitni nekem a szolgálatra, emlékeztetnem kellett Őt minden hiányosságomra, és arra, hogy nem én vagyok a megfelelő személy, hogy elvégezzem a munkát. Azonban amikor végre megtettem az első gyermeki lépéseket az engedelmesség felé, Isten közbenjárása által bepillantást nyerhettem az Ő nagyszerű tervébe. 

Isten sokkal nagyszerűbb és csodálatosabb dolgokat tervezett nekünk mint amit mi valaha is el tudunk képzelni. Bár Isten valószínűleg nem hívott el téged vagy engem hogy megmentsünk egy egész népet a pusztulástól, de az biztos hogy elhívott bennünket arra, hogy Őt hirdessük és képviseljük. Amy Vharmichael misszionárius írta egyszer: "Gyakran Isten arra kér bennünket, hogy azt az utat kövessük amit mi emberek magunktól soha sem választanánk”


Mert az én gondolataim,
nem a ti gondolataitok.
Útjaitok sem az én útjaim!
— mondja az Örökkévaló. —
Amennyivel az ég magasabb a földnél,
annyival magasabbak útjaim útjaitoknál,
és gondolataim gondolataitoknál.


(Ézsaiás 55:8-9)




Akár arra hívott el Isten téged, hogy megments valakit a fizikai haláltól, akár arra hogy eszközként közelebb hozz valakit Istenhez, ha igazán bízol Benne és engedelmeskedsz neki, látni és tapasztalni fogod, hogy az Ő ereje által milyen hatalmas dolgokat leszel képes elérni.


Csodálatos dolog megtapasztalni azt, hogy az Úr megengedi, hogy az Ő segítőtársai lehessünk, és a mi kezeinket és lábainkat használja céljai eléréséhez!


“Mert az Ő alkotása vagyunk” ahogy Pár írja az Efézusiakhoz írt levelében, “akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”(Ef.2:10)


Istennek Eszterrel céljai voltak, és minket is arra teremtett hogy Érte munkálkodjunk.


Imádkozzunk:
Istenem, bevallom, nem vagyok elég nyitott a vezetésedre. Tudom hogy tervvel és céllal teremtettél meg engem. Legnagyobb vágyam az, hogy Téged dicsőíthesselek mindenkor. Segíts, hogy Rád tudjak figyelni, hogy amikor feladatot szánsz nekem, észrevegyem, és ne menjek el mellette. Jól tudom Istenem, hogy nem véletlenül születtem, hanem céllal alkottál meg engem. Jézus nevében, Ámen.




Most rajtad a sor
Szánj rá egy kis időt, és olvasd el az első négy fejezetet az Eszter könyvében ezen a héten. Igaz, hogy Isten neve nem szerepel a szövegben, de nyomozz az Ő ujjlenyomatai után az egész történetben.



(Forrás:Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission www.girlfriendsingod.com)
fotó: pinterest.com

2020. május 29., péntek

Mit hozol magaddal?

„Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem.” Zsolt 71,20


Minden család tarsolyában találunk szemetet és drágaköveket. Milyen áldásokat és átkokat hordozol magaddal származásod révén? Milyen családi tragédiákat tapasztaltál, milyen csodákat, újjászületéseket éltél át, vagy mikről hallottál?
Ebből a szempontból én kettősséget hozok magammal: egyik oldalról egy zűrös válás terméke, másrészt nagymamám lángoló imáinak kedvezményezettje vagyok. Felmenőim között van kiátkozott operaénekes és állhatatos vasárnapi iskolai tanító is. Vannak heves antialkoholisták és függőséggel küzdők. Vannak olyanok, akik nem beszélnek egymással, s olyanok, akik fáradhatatlanul dolgoznak az egymás közti szakadékok betömésén.
Életünk első részét sokan azzal töltjük, hogy megküzdjünk a „családi örökség” negatív elemeivel, a továbbiakban meg kétségbeesetten igyekszünk helyrehozni azt, amit akkori reakcióinkkal elrontottunk. Sokan élünk állandó lelkiismeret furdalással azért, amiket elkövettünk, s nem tudunk megbocsátani azoknak, akik velünk tettek dolgokat.
Hát ez nem az a fajta „bőségben élés”, amit Jézus ígért követőinek. Nem lenne szabad lezáratlan ügyeket hagynunk magunk után életünk végén, mert csak továbbadjuk őket az utánunk jövőknek.
Az Ószövetségben olvashatunk „megátkozott” családokról. Nemzedékeken át gonoszat tettek az Úr szemében, és nem volt részük az Ő kegyeiben. De elég volt egyetlen személy, hogy megtörje a családi átkot, és új életet kezdhettek Isten áldásával. Hasonlóképpen egy hosszú időn át kegyelemben élő családban elég volt egyetlen ember, hogy elveszítse Isten kegyeit, s gonosszá tegyen sokakat.
A 2Kir 23,37-ben olvasunk például egy emberről, aki „azt tette, amit rossznak lát az Úr, egészen úgy, ahogyan elődei tették”, vagy egy másikról kicsit korábban: „Azt tette, amit helyesnek tart az Úr. Mindenben ősatyjának, Dávidnak az útján járt, és nem tért el arról sem jobbra, sem balra.” (2Kir 22,2).
Az Újszövetségben viszont azt látjuk, hogy ha Krisztust befogadjuk, új családba születünk: Isten családjába. Világos ebből, hogy nem vagyunk örökségünk foglyai itt a földön, bármikor megfordíthatjuk az irányt. Nem kell „ősapáink” nyomdokában járnunk, akár helyesek, akár gonoszak voltak lépteik, ugyanakkor választhatjuk azt is, hogy követjük őket.
Mániákus családfakutatóként örömmel ismerkedem felmenőim életével, személyiségével, hisz ez segít megértenem, honnan jövök, mit hozok magammal. De az, hogy hová tartok, rajtam áll. Választhatom azt, hogy a saját múltam vagy „ősapáim” világosságra került bűneinek hozadékával foglalkozom, de választhatom azt is, hogy kiegyenesítem az ösvényt, megértem, és megbocsátom az előttem élők bűneit. Dönthetek úgy, hogy mindenben Istent keresem, és áldását kérem az életemre, a gyermekeim életére, és mindazokéra, akik utánam jönnek.
Szeretnék áldás lenni, nem átok a családfánkon. Hát te?


Uram, kérlek, segíts megértenem azokat, akik előttem jártak, és azt, amit örökségül hordozok. Szakítani akarok, Uram, mindennel, ami visszatart, és azt keresni, ami szép volt elődeim életében. Segíts, és használj fel, hogy áldás lehessek a családfánkon. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.03.01., www.proverbs31.org, Nicole Seit, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2020. május 28., csütörtök

Ő tényleg szeret!

„Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi benne Isten igazságossága legyünk.” 2Kor 5,21


Szívünk arra vágyik, hogy szeressenek. Szükségünk van a tudatra, hogy valaki értékel, fontosak vagyunk neki. Igazán. Hűségesen. Áradóan. Van-e valaki, aki lemondana értünk egy nagy értékű tárgyról?
Elképesztő, hogy Isten mekkora árat fizetett azért, hogy én megismerjem Őt. Felfoghatatlan, hogy Jézus elhagyta Atyját a mennyben, hogy kisbabaként megjelenjen a földön, és aztán kereszthalált haljon. Elképzelni sem tudom azt a szeretetet, amely hajlandó ekkora áldozatra. Bele se tudok gondolni, hogy feláldoznám valamelyik gyermekemet valaki más életéért. Pedig Péter így fogalmaz: „Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki … , hanem Krisztusnak a … drága vére árán.” (1Pt 1,18-19.)
És ami még tetézi az árat: Isten, az Atya, tudta, hogy el kell fordulnia fiától haldoklása közben.
Mialatt Jézus a kereszten függött, Isten, az Atya visszavonta tőle a jelenlétét a bűnök miatt, amiket értünk vett magára. Jézus felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46b). Sűrű árnyék türemkedett Jézus és az Atya közé. Jézus magára maradva gyötrődött a kereszten miattad és miattam.
Egy missziós történet jutott eszembe erről a szeretetről. Dr. Margaret Brand évek óta szemsebészként dolgozott misszionáriusként Dél-Indiában. Egy-egy nap előfordult, hogy száz hályogműtétet is végzett a környéken. Egyik alkalommal elvették az áramot, s Dr. Brand megkért egy 12 éves forma fiút, hogy tartson egy erős fényű elemlámpát, aminek a világánál az orvos folytatni tudta az operálást. Dr. Brand nem volt biztos benne, hogy a gyermek képes lesz elviselni a felnyitott szemek látványát, de nem volt ilyen gond az első öt műtét alatt. A hatodik műtétnél viszont a keze megingott. „Testvérkém, tartsd rendesen a lámpát,” szólt rá Dr. Brand. De érezte, hogy a fiú nem bírja tovább a látványt. Odafordult hozzá, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, és ekkor látta meg, hogy a gyermek arcán folynak a könnyek. „Ó doktornő, én nagyon akartam, de most nem tudok odanézni. Ő az édesanyám.”
Isten annyira szeret minket, hogy Jézust „bűnné tette értünk, hogy mi őbenne Isten igazságossága legyünk” (2Kor 5,21), ha hiszünk benne. A hatalmas ár, amit Jézus értünk fizetett, kimondhatatlanul értékessé tesz minket – hiába érezzük magunkat értéktelennek egy-egy nap végén.
Vagy nézzük más oldalról. Amikor felbecsülnek egy műalkotást, három dolgot vesznek figyelembe:
Ki alkotta?
Hány van belőle?
Mennyit adnának érte?
Te egy felbecsülhetetlen, egyedi műalkotás vagy. A világegyetem legnagyobb Művésze alkotott. Isten egyetlen Fiának életével fizetett azért, hogy kapcsolatban lehess Vele. Ennyire értékes vagy. Én egyértelműen bűnös vagyok, nem szent, mint Isten. Isten mégis annyira szeret – téged is –, hogy mérhetetlen árat fizet azért, hogy megbocsáthassa bűneinket.
Egyetlen teremtő szóval megalkotta a világot. Egyetlen érintéstől meggyógyultak a leprások. De hogy a bűnt meg lehessen bocsátani, Jézus, Isten Fia önként vállalta a halált. Mekkora, ámulatra méltó szeretet!
És kire irányul ez a szeretet? Rád és rám.
Álljunk meg egy percre, és szívjuk magunkba Isten mélységes szeretetét irántunk. Töltse el hála az életünket azért, hogy Isten hajlandó volt kifizetni az árat!


Szerető Istenem, segíts, hogy sose felejtsem el: értékemet egyedül Benned találom meg. Köszönöm az ajándékot, amit Fiadban adtál. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy Fiad halálával fizettél értem. Jézus nevében, Ámen.

(Darlene Sala: He Really Loves Me!, Encouragement for today, 2014.02.03., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2020. május 27., szerda

De mi van akkor, ha a probléma belül van?

„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” Jn 16,33b (KNB)


Házasságunk elején a „Velcro-fiú” nevet adtam a férjemnek Barrynek. Azzal érdemelte ki, hogy bármerre fordultam, mindenütt ott volt. Tapadt, mint a tépőzár. Eleinte úgy éreztem, megfulladok az oxigénhiánytól.
Ha kiszaladtam a boltba, két perc múlva már szólt a telefonom: „Hol vagy, édesem?”
„A boltban. Mondtam, mielőtt elindultam.”
Volt olyan, hogy még a gabonapelyhek polcáig sem értem, már csengett a mobilom: „Hiányzol. Sok van még?”
Tudom, most néhányan azt gondoljátok, milyen szerencsés nő vagyok. De míg szerintem is nagyon jó dolog, ha valaki élvezi a társaságunkat, ebben is a bölcs mondást tartom igaznak: „A kevesebb több.” Vagy konkrétabban: „ a távollét erősíti a vágyakozást” – nos, nekem nem volt alkalmam ezt megtapasztalni.
Az évek során aztán megtanultam valamit: Barry extrovertált, én meg introvertált vagyok. Őt feltölti energiával, ha együtt van másokkal, nekem magányra van szükségem, hogy feldolgozzam az élményeimet. Most már viccelődünk rajta, de annak idején borzasztóan vágytam rá, hogy legyen magánszférám. Isten dolgozott rajtam, s a házasság nagyon jó lehetőség volt arra, hogy felszínre kerüljön lelkemben a probléma gyökere.
Tanítványaival való utolsó fontos beszélgetése közben mondta Jézus ezeket a szavakat (kicsit átfogalmazva): „A világban lesznek gondjaitok, bajaitok, problémáitok, de bízzatok, én legyőztem a világot” (Jn 16,33b).
Sokan megnyugtatónak élik meg ezt a mondatot, de engem nyugtalanított, mikor először hallottam. Mi van akkor, ha a gond, a baj, a probléma belül van, bennem?
Ismerős érzés? Szoktál arra gondolni, hogy ha mások mindent tudnának rólad, csalódnának benned?
Ám itt jön a bökkenő. Ha akkor megkérdezted volna tőlem: „Nos hát mi az a nagy titok, amit rejtegetsz mindenki elől, Sheila?” – nem tudtam volna válaszolni.
Valami nem jól működött a házasságunkban az első időkben, de nem tudtam rájönni, hogy micsoda.
Ettől olyan alattomos a szégyenérzet. A bűntudat megmondja, mi rosszat követtél el, de a szégyenérzet azt mondja, te vagy a rossz, te vagy a hibás. A szégyenérzet illegális betolakodóként nem volt hajlandó elhagyni a szívemet.
Hogyan tud beférkőzni a lelkünkbe ez a hívatlan vendég? Gyakran (mint az én esetemben) valami erőszak ér, ami után más szemmel nézünk önmagukra. Mások úgy látják, minden sima és nyugodt, mint a hegyi tó felszíne szélcsendben. Csak te tudsz a viharról, ami benned dúl, és mindegyre hozzácsapja a szívedet félreismert önmagad sziklájához.
Krisztus ígérete, amit élete legszörnyűbb napján mondott a tanítványainak, erre is vonatkozik? Igen, igen, százszor is igen!
Krisztus, Isten ártatlan Báránya, szégyenné lett, hogy legyen egy hely, ahol mi, akiket nyomaszt a szégyen, letehessük azt. Nem a házasságunk az a hely.
Közös életünk első éveiben hagytam, hogy a szégyen beférkőzzék a kapcsolatunkba, és szakadékot ásson Barry és közém. Elhúzódtam tőle, és ő nem értette, miben hibázott. Az igazság az, hogy semmiben. Én voltam a hibás, aki a szégyen régi sziréndalára figyeltem.
A szégyen rejtőzködésre késztet, Krisztus viszont arra szólít, hogy világosságban járjunk együtt. János így ír az első levelében: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól” (1Jn 1,7-9).
Bűn tehát a szégyenérzet? Nem. De ha nem vagyok hajlandó elismerni a jelenlétét, és hagyom, hogy tönkretegye a házasságomat, az már bűn.
Amikor a szégyenkezés felüti ronda fejét, fogjuk, és vigyük Krisztus világosságába. Vessünk papírra minden rossz érzést önmagunkkal kapcsolatban, minden ítélkező szót, amivel magunkat illetjük lelkünk mélyén, és figyeljünk Jézusra, aki azt mondja: „én legyőztem” ezeket!


Istenem, Atyám, Te elküldted Fiadat, hogy elvegye tőlem a szégyent. El akarom fogadni a felajánlott szeretetet és szabadságot, és leteszem ezt a kuszaságot, ami saját képem volt eddig önmagamról. Jézus nevében, Ámen.

(Sheila Walsh: What if the Trouble is in Me?, Encouragement for today, 2014. január 29., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2020. május 26., kedd

Honnan tudhatom, mire hív Isten

„Mert Isten művei vagyunk, akiket Krisztus Jézusban alkotott, hogy azokban a jó dolgokban járjunk, amiket előre megtervezett számunkra.” Ef 2,10


A mosogatónál álltam, és kinéztem az ablakon. Abban a pillanatban Isten a következő furcsa szavakat intézte a szívemhez: „Wendy, az otthonod az imádság és tanítás háza lesz.”
Egyáltalán nem szerepelt jövőbeli terveim közt, hogy megnyissam szívemet és otthonomat arra, hogy Jézust megosszam másokkal. Egy teremtett lelket sem ismertem még ebben a városban, nem értettem, mit akar Isten ezzel a kijelentésével. Tényleg arra hív, hogy tanítsak másokat, és imádkozzam értük?
Kutatni kezdtem, mi lehet Isten terve velem ebben az új életszakaszban, és az Efézusiaknak írt levél 2,10 került elém: „Mert Isten művei vagyunk, akiket Krisztus Jézusban alkotott, hogy azokban a jó dolgokban járjunk, amiket előre megtervezett számunkra.” Ez volt az első jel, ami igazolta, hogy Isten ott és akkor valamire hív.
Íme néhány fogódzó, amiken keresztül az Úr megmutatta, hogy jól értem a hívását:
Alázatos szívvel fordulj az Úrhoz
Alázat nélkül a lélek nem fogékony a tanításra. Hogy felismerjük, mire hív Isten, félre kell raknunk saját terveinket, hogy alávessük magunkat az Övéinek. Nem úgy működik, hogy mi kitalálunk valamit, aztán kérjük hozzá Isten támogatását. Őt kérdezzük először: „Mire hívsz, Uram, itt és most?”
Vizsgáld meg élettapasztalataidat, adott körülményeidet.
Isten a tapasztalatainkat (a családot, tanulmányainkat, pályaválasztásunkat, testi-lelki adottságainkat, megpróbáltatásainkat stb.) arra használja, hogy alakítson, képezzen, felszereljen minket. Néha éppen azt akarja Isten leginkább felhasználni, amit legszívesebben elrejtenénk: a szörnyű megpróbáltatásokat, amiket el akarunk felejteni.
Mindnyájunkat érnek megpróbáltatások. Néha megadjuk magunkat, és Istenre hagyatkozunk. Ha ezt tesszük, győztesen kerülünk ki belőle, Isten dicsőségére. Semmi sem haszontalan. Semmi sem értéktelen. Isten minden tapasztalatunkat felhasználja, hogy a hivatásunkra készítsen fel minket.
Alkalmazd adottságaidat, tehetségedet, képességeidet.
Adottságaink, képességeink jelzik leginkább az irányt, amerre haladnunk kell. Isten összehangolja képességeinket és hivatásunkat. Ellátja a kellő eszközökkel azokat, akiket elhív. Amikor meg akarod határozni hivatásodat, tekints adottságaidra:
Mik az erősségeid?
Miben találsz örömet, mi az, ami lelkesít?
Hogyan reagálnak az emberek, amikor használod képességeidet?
Olvasd, tanulmányozd, imádkozd Isten Igéjét.
Ha keressük, mi Isten terve velünk, Ő irányítani fogja lépteinket, igazolja, hogy valóban Őt halljuk. Leggyakrabban az Igén keresztül történik ez. De ezen kívül máshol is kereshetünk iránymutatást: lelkészek, barátok, bibliaiskolák mutathatják az utat, sőt bármi, amivel kultúránkban találkozunk.
Bízz Isten időzítésében és abban, hogy válaszol.
Minél inkább szükséged van Istenre egy feladathoz, annál inkább hagyatkozz Rá. Ha feszültnek, szétszórtnak érzed magad, ha hiányzik a belső békéd, tudhatod, ezek annak jelei, hogy nem Isten akarata vagy nem az Ő időzítése szerint léptél, cselekedtél, tervezel.
Mikor először nyitottam meg otthonomat a Biblia tanulmányozására érkezők előtt, öröm és ámulat töltötte el a lelkemet, ahogy egymás után érkeztek a vendégek. Könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutottak Isten szavai ott a konyhában: „Wendy, az otthonod az imádság és tanítás háza lesz.”
Neked mit mondott Isten, mire hív?

Mennyei Atyánk, köszönöm, hogy jó terveket készítettél számunkra. Te ismered minden szükségletünket, legmélyebb vágyainkat, fájdalmas sebeinket. Kérlek, Uram, miközben keresünk Téged, és kutatjuk, mi az, amire elhívtál, nyisd meg a szemünket, hogy megláthassuk, csodálatos dolgokat terveztél nekünk. Jézus nevében, Ámen.



(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Wendy Blight: How Do I Know If I’m Called
Encouragement for today, 2013.02.01.
www.proverbs31.org/devotions
fotó:pinterest)

2020. május 25., hétfő

Az engedelmes szív fájdalma


„Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, őt féljétek, az ő parancsolatait tartsátok meg, az ő szavára hallgassatok, őt szolgáljátok, és ő hozzá ragaszkodjatok.” 5Móz 13,5



Corrie Gerbatz

Meg akartam oldani. Ott akartam lenni. Anyai ösztönöm őrjöngve aggódott, minden vágyam az volt, hogy megvédjem testvérkémet és újszülött kisbabáját.
De hogyan? Többszáz mérföldre voltam tőle, és orvosi tudásom kimerült a sebtapaszok felrakásában.
Annyira váratlan volt az egész! Egyik percben még családunk legújabb tagját ünnepeltük, és gratuláló üzeneteket küldtünk egymásnak. A következő percben megtudtuk, hogy szakembereket hívtak a babához, és elszállították a kétórányira lévő koraszülött-intenzív osztályra.
Súlyos teher nehezedett a szívemre.
Az a sok vizsgálat! Az állandó bizonytalanság! Félelemmel teli gondolatok keringtek a fejemben, nem is annyira a miért kérdése izgatott, mint a sokkal hatalmasabb: mi lesz most? Térdre borultam, és az Úrhoz kiáltottam:
Ott akarok lenni. Ott kell lennem! Hadd legyek a Te kezed és lábad Montanában. Gondozni fogom őket. Tudom, hogy képes vagyok rá.
Már láttam is magamat ebben a szerepben. Hitelkártyámat repülőjegyre váltom. Kit érdekel a pénz? Elképzeltem, hogy ott vagyok a váróteremben, készen álltam rá, hogy én legyek az erős oszlop, akire húgom támaszkodhat, akinek a vállán kisírhatja magát, aki imádságos lélekkel bátorítja – és ellátja finomságokkal. Csakhogy Isten nem oda képzelt engem.
„Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, és őt féljétek, és az ő parancsolatait tartsátok meg, és az ő szavára hallgassatok, őt tiszteljétek, és ő hozzá ragaszkodjatok” (5Móz 13,5).
Olyan erősen akartam a testvéremhez menni, hogy biztos voltam benne, Isten rábólint a szándékomra. Az én akaratomra. Elfeledkeztem a fenti ige figyelmeztetéséről: az Úr legyen az, aki irányít. Nem én. S minden könyörgésem ellenére, hogy a testvéremet szolgáljam Montanában, Isten arra kért, engedjem el saját tervem görcsös szorítását, hogy az Ő sokkal jobb tervét megragadhassam.
Persze, könnyebb ezt mondani, mint megcselekedni. De tudtam, hogy meg kell tennem, ha Isten akaratát akarom követni, és jól akarom szolgálni a testvéremet.
Isten ott volt Montanában, és jobban szerette a húgomat és családját, mint ahogy én bármikor is szerethetném. Isten akarata olyan orvosokkal és nővérekkel vette körül őket, akikre szükségük volt, és akiket ellátott szakértelemmel éppúgy, mint gondoskodó szeretettel. Az én vállaimra, ahol sírni lehet, nem volt szükség a váróteremben. Engedelmeskednem és maradnom kellett. Ott volt rám szükség, ahol épp voltam: lábamat megvetve Renóban, Nevadában, kezemmel pedig csak az éjjeliszekrényen lévő telefonomig kellett nyúlnom.
Isten szándéka az volt, hogy megkönnyítsem húgom számára a kommunikációt, én legyek a hang, aki közvetíti az új híreket, a változásokat a családdal és a barátokkal. Ott kellett szolgálnom, ahova meghívott.
És sajnálkozva bár, de megtettem. Az Úr viszont sokkal többet hozott ki abból, amit én csak engedelmességből vállalt egyszerű feladatnak gondoltam! Minden elküldött üzenet egy-egy szál volt hívő és nem hívő emberek egyre növekvő reménységszövetéhez. Együtt örültünk az intenzív osztályról érkező hírszálaknak a fejlődésről. Nevetésszálak is kerültek a szövetbe, mikor becenéven ötleteltünk a baba számára. És Ó!, meg Ah! hozzászólásokkal láttuk el a megosztott aranyos fényképeket.
De mindenki láthatta a legragyogóbb szálakat: Isten hűséges gondoskodásának csodaszálait, amivel a Jézus nevében mondott kérésekre válaszolt. Az Ő terve volt a legjobb. Ez a terv számolt minden apró részlettel és minden aggódó szívvel, beleértve az eleinte sajnálkozó, majd alázatos önmagamat is. Ó, milyen hálás voltam Isten irgalmas vezető kezének, mely engedte, hogy az Ő jobb tervének részeként jól tudjam szolgálni húgom családját!
Téged is szólít az Úr, hogy az Ő jobb tervében vállalj részt?
Tévútra tudnak vinni legjobb szándékaink is mások szeretetére és szolgálatára, ha nem az Ő akaratát tesszük az első helyre. De hála az Úrnak, Ő sosem téveszt szeme elől. Csak tegyük félre saját terveinket, hogy az Ő vezető kezébe kapaszkodhassunk.



Uram, jelenlétedben pihenek, és bűnbánatot érzek. A Te vezetésedet akarom követni, a Te igazságaidhoz akarok ragaszkodni. Mégis, úgy tűnik, hogy a szívem nagyon könnyen tévútra vezet, előre törekszem, ahelyett, hogy előbb a Te akaratodra figyelnék. Bocsáss meg, Uram. Igazítsd szívemet a Tiedhez, hogy részesedjem kegyelmeidben, és jól tudjalak szolgálni. Jézus nevében, Ámen.

Corrie Gerbatz: The Ache of an Obedient Heart
Daily Devotions, 2019. okt. 4.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2019/10/04/the-ache-of-an-obedient-heart
Fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.com
Fotó: pinterest.com

2020. május 24., vasárnap

Négy előnye annak, ha felismered egyediségedet

"Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt." (Zsolt 139,14)


Ha egyszer megérted, hogy milyennek alkotott téged Isten, milyen a te formád, magyarázatot találsz arra is, hogy miért pont úgy kezeled a kritikát, ahogy, hogyan oldod meg a konfrontációt, hogyan barátkozol, mit gondolsz a bűnről, hogyan engedelmeskedsz a hatalomnak, miért tudsz közel kerülni emberekhez és miért nem tudsz közel kerülni emberekhez. A formád ad magyarázatot arra, hogy mi őrjít meg, mi szomorít el, mi aggaszt, tesz boldoggá - mert ez vagy te!

Négy előnye is van annak, ha felfedezed és a S.H.A.P.E köré építed az életed (S.H.A.P.E egy angol mozaikszó, amely ezekből a szavakból áll össze: Spiritual gift = lelki ajándék, Heart = szív, Ability = képesség, Personality = személyiség és Experiences = élmények) 

1. Csökkenti a stresszt. Mikor biztos vagy abban hogyan vagy formálva, nem hasonlítgatod többé magadat másokhoz. Ehelyett tovább építed erősségeidet, felismered korlátaidat, kihozod a legtöbbet abból, amiben jó vagy, és nem aggódsz a többi miatt. A stressz csökkenése garantált!

2. Növeli a sikert. A siker nem azt jelenti, hogy sok pénzt keresel, hanem azt jelenti, hogy ismered Isten akaratát és pontosan aszerint létezel. Az vagy, aminek Isten szánt. Rájössz, hogy ki vagy és aszerint élsz!

3. Növeli az elégedettséget. Az elégedett élet annyi, mint azt tenni, amire formáltak. Szabadság abból származik, ha azt teszed, amire tehetséged képesít, és élvezettel tölt el, hogy Isten ilyennek alkotott. Ha életedet Isten neked szánt formája szerint alakítod, sokkal jobban átérzed Isten szeretetét, mivel összhangban élsz terveivel.

4. Növeli az önbecsülést. Manapság társadalmunkban járványszerűen terjed az alacsony önértékelés. Tanulmányok szerint az emberek több mint 50 százaléka nem a számára megfelelő munkahelyen dolgozik. Hiszem, hogy az egészséges önértékelés nem a pozitív gondolkodáson alapul, hanem két bibliai igazságon: először is, hogy számítasz Istennek, másodszor, hogy Isten egy céllal alkotott meg.

Beszéljetek róla

  • Ha már ismered Isten alkotta formád, szánj egy kis időt rá és gondold át, mivel töltöd el az idődet. Olyan tevékenységeket és célokat követsz, amikre Isten alkotott?
  • Kijelentenéd, hogy elégedett életet élsz? Min alapul az elégedettséged?






forrás:(Daily Hope by Rick Warren, 2012. 08. 13.),
foto: pinterest

2020. május 23., szombat

Békére lelni akkor, amikor legszívesebben bepánikolnál

Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.


Dániel 6:10


Kétségbe esem, amikor nem tudom a körülményeimet irányítani. Ekkor nagy az esélye annak, hogy elkezdek aggódni, az agyamban ezernyi félelmetes „mi lesz ha” gondolat száguld végig, és rettegek az ismeretlentől.

Épp ezért vagyok hálás Dániel példaértékű magatartásáért, melyet megörökít a Szentírás. Dániel 6. fejezetének az 1-15. versei bemutatják számunkra, mit tehetünk akkor, amikor mindazt, ami pillérjei voltak életünknek, támadás éri. 


Dániel 6:10 versének leírása szerint, Dániel tudomást szerzett azon határozat aláírásáról, mely szerint, mindenkit, aki nem Dáriusz királyhoz imádkozik, az oroszlánok vermébe fogják dobni. Azt gondolhatjuk, hogy hatalmas félelmet okozott ez a törvény Dánielnek. Hiszen, még mielőtt az oroszlánokhoz dobták volna, könnyen a kétségbeesés gödrében találhatta volna magát. Azonban Dániel egészen másként reagált a történésekre.

A leírás szerint Dániel hazament, szélesre tárta az ablakát, és imádkozott. Nem tudom, én tudtam volna-e ilyen bátran viselkedni hasonló szituációban? 

Milyen szavakkal imádkozott Dániel? 

„Istenem, ments meg engem!” 

„Istenem, ez igazságtalan!” 

„Istenem, ez már elhordozhatatlan!”

„Istenem, alázd meg az ellenségeimet, és töröld el őket a Föld színéről!”

Nem. Dániel imája egészen máshogy hangzott. 


Az idézett vers második felében azt olvassuk, hogy Dániel imája hálával volt átitatva: „ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.” 
Dániel egészen másként reagált a történetre, mint a legtöbbünk tenné, épp ezért érdemes egy kicsit megállni és átgondolni néhány alapvető igazságot amelyre fontos emlékezni, és amelyet érdemes meg is élni a mindennapjainkban: 


1., A hálaadás váljon szokássá számunkra

Az első reakcióink azon szokások gyümölcsei, amelyek meghatározzák az életünket. Mivel Dániel hálával telt imával reagált az eseményekre, ez azt jelzi, hogy a hála és az Istenbe vetett bizalom volt Dániel életének a mozgató rugója. Hiszen a zűrzavaros eseményekben Dániel képes volt hálával fordulni Istenéhez, és ezt azért tudta megtenni, mert ez egy meghatározó szokás volt számára. 


2., A félelmeinkkel való szembefordulás akkor kezdődik, amikor elkezdünk hálásak lenni

Úgy tűnik, mivel a hála jellemezte Dánielt, le tudta győzni a félelmeit. A történetben nem olvassuk, hogy Dániel egyszer is igyekezett volna elrejtőzni, vagy próbálta volna helyrehozni esetleg manipulálni a történéseket. Egyszerűen szélesre tárta az ablakát, és úgy imádkozott, hogy mindenki láthatta őt. 

Ez nem azt jelenti, hogy Dániel tagadta volna a helyzet komolyságát, hanem azt mutatja, hogy Dániel miként fordult Istenhez ebben a kritikus helyzetben. 


3., Nem tudjuk mindig alakítani az élethelyzeteinket, de minden helyzetben Istenhez tudunk fordulni 


Dániel ima közbeni testhelyzete sokat elárul. Először is azt láthatjuk, hogy Jeruzsálem felé fordulva imádkozott, mely Salamon király szavaihoz vezethető vissza, amit az 1.Királyok 8:35-51. versei örökítenek meg. Ez a rész a templom felszentelését írja le. Dániel pontosan tudta, hogy a segítsége és reménysége egyedül és csakis Istentől származhat. 

Dániel mély elköteleződését és Istenbe vetett bizalmát az is szemlélteti, hogy térden állva könyörgött. Tudatában volt önmagával és Isten hatalmas voltával, amikor leborult Isten elé. (1. Királyok 8:54, Ezsdrás 9:5, Lukács 22:41, Ap.csel. 7:60). Mindez Dániel alázatos lelkületét mutatja számunkra. Ha nem is minden esetben borulunk le amikor imádkozunk, azonban fontos, hogy Dániel alázatával járuljunk Istenünk elé.

Kérjük az Urat, hogy a mai napon alázatos lelkülettel és hálatelt szívvel tudjunk Istenre figyelni, ahelyett hogy a problémáinkra fókuszálnánk. És emlékezzünk Dániel életpéldáján keresztül arra az igazságra, hogy Ézsaiás 26:3 versei valóságosan megragadhatóak számunkra: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik”

Mennyei Istenem! Tudom, sokszor természetesnek tűnik, hogy a félelem és a reménytelenség gödrében találjuk magunkat. Azonban olyan jó tudni, hogy van lehetőségünk kijönni onnan. A mai napon szeretnénk bizalmunkat egyedül beléd vetni. Tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a hála minden egyes szava egy-egy lépés a mélységből való kijövetelnek. Köszönjük azokat az örök érvényű igazságokat melyek megragadhatóvá teszik és bizonyítják számunkra, hogy Te milyen hatalmas, mindenható Isten vagy. Hiszen ha Te velünk vagy, semmi okunk a félelemre. Jézus nevében, Ámen






(Forrás: Lysa TerKeurst: Finding Peace When We're Tempted to Panic https://lysaterkeurst.com/2020/05/finding-peace-when-were-tempted-to-panic
fotó:saját, fordítás: CsendespercekIstennel)