Labels

5 nap:Isten közel van (5) 7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (21) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (6) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) Advent2018 (7) aggodalom (3) Aggódás (29) ajándék (15) Alapítvány (4) alázatosság (9) alkalmatlanság (9) Anyák napja (6) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (14) Atya (3) az élet ösvénye (1) barátság (20) bátorítás (39) bátorság (7) Békesség (34) belső békesség (18) belső viharok (30) beszéd (7) betegség (4) Biblia olvasás (19) Bizalom (84) bizonyosság (1) bizonyságtétel (20) biztatás (4) böjt (2) bölcsesség (23) Bűnbocsánat (13) bűntudat (6) céltudatos élet (11) család (9) csalódások (9) Csendes percek (2496) csendesség (8) csüggedés (15) Depresszió (13) dícséret (2) dicsőítés (21) Döntések (27) Egy misszionárius naplójából (18) egyedül (2) együttérzés (13) elég vagy (2) elengedés (5) életöröm (12) elfogadás (10) Elgondolkodtató történetek (19) elhívás (7) elismerés (3) előítélet (5) elszámoltatás (1) elutasítás (6) elvárások (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (3) engedelmesség (14) erő (17) értékes vagy (2) fájdalom (15) fáradtság (11) feladat (19) félelem (20) feltámadás (6) feltöltődés (12) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (156) Galéria (39) gondolataink irányítása (15) Gondolatok (42) gondoskodás (3) gondviselés (14) gyász (3) gyengeségek (8) Gyermeknevelés (42) Gyógyulás (17) győzelem (6) hála (15) hálaadás (15) harag (8) harc (7) házasság (33) hit (46) hozzáállás (3) Húsvét (11) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (19) igazság (14) Igehirdetés (38) ígéretek (6) Igevers (4) Ima (51) imádság (23) Immánuel (3) irgalom (12) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (15) Isten ereje (23) Isten gondoskodása (39) Isten hangja (9) Isten hűsége (40) Isten időzítése (5) Isten keresés (6) Isten követése (23) Isten lát (6) Isten mellett (2) Isten munkálkodása (22) Isten neve (7) Isten szeretete (99) Isten terve (32) Isten tudja (2) Isten válasza (18) Isten védelme (21) Isten vezetése (65) Istenen lévő tekintet (6) Istennel töltött idő (21) Istentisztelet (1) jellem (3) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (21) Jézus barátsága (3) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (11) Jézus keresztje (1) Jézus követése (49) Jézus szeretete (19) jóság (4) jövő (3) kapcsolatok (39) karácsony (7) kedvtelenség (1) Kegyelem (28) keresés (3) kételkedés (9) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (12) kitartás (13) konfliktusok kezelése (7) korlátaink (1) könyörgés (4) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (3) kudarc (2) küzdelem (19) lábmosás (1) lassítás (1) Légy világosság (24) lehetetlen (2) magány (12) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megállás (1) megbízatás (2) megbocsátás (16) megelégedettség (14) megfelelési kényszer (2) megismerés (6) megpihenés (3) Megpróbáltatás (41) megtèrès (6) megváltás (8) megváltást (1) miért (1) mindennek ideje van (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (4) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (11) nyugtalanság (2) odafigyelés (11) odaszánás (3) olvasói gondolatok (48) otthon békéje (4) öltözet (2) önbizalom (6) önértékelés (45) önuralom (3) önvizsgálat (31) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (4) összetöretés (7) Pártfogó (1) Pásztor (3) pihenés (8) prioritások (4) próba (8) ráhagyatkozás (3) Receptek (4) Remény (33) rohanás (4) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (11) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (8) szégyen (3) szelídség (4) Szentlélek (6) szenvedés (5) szépség (8) szerelem (3) szeretet (54) szeretve élni (3) szeretve vagy (2) szív (1) szolgálat (29) szünet (2) támogatás (1) teherhordozás (8) teljes élet (2) Tetszem Istennek (1) tiszta szív (2) tisztánlátás (6) tökéletesség (1) törődés (2) túlhajszolt élet (5) türelem (18) új élethelyzet (1) új év (11) ünnep (6) valentin nap (1) változás (23) várakozás (19) vendégfogadás (4) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (8) vígasztalás (3)

2019. október 22., kedd

Mások kedvét keresni

„Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10


Szia, Lysa vagyok, és arra vágyom, hogy szeressenek. Ezért néha igent mondok, amikor nemet szeretnék inkább. S ha néha mégis nemet mondok, azon izgulok, mekkora csalódást okoztam a másiknak.
Inkább múlt időben szerettem volna leírni a fentieket. „Sokat küzdöttem ezzel, de most már kinőttem belőle. Szeretném megosztani veletek, milyen bátran mondok már nemet, s ha már megtettem, továbblépek, nem foglalkozom a döntésemmel.”
Csak hát ez nem a múltamhoz tartozik.
Akárhogyan csavargatom, ki kell mondanom: az emberek kedvét keresem.
A DNS-embe van kódolva, hogy szeressek másokat, és ne akarjak csalódást okozni. De fel kell fognom, hogy az igazi szeretet becsületes. Az igazi szeretet törődik annyira a többiekkel, hogy nemet mondjon, ha az „igen” akadálya a kapcsolatnak. A valódi szeretetnek fontosabb az őszinteség, mint a helybenhagyás.
Leírom, hogyan próbálok megszabadulni attól, hogy mindig mások kedvére akarjak tenni.
Meg kell barátkoznom a következő tényekkel:
Csalódást fogok okozni.
Minden „igen”-ért fizetnem kell. Minden „nem” magában hordja a megbántás lehetőségét.
Vagy az van, hogy csalódást okozok azzal, hogy nem felelek meg valaki elvárásainak, vagy az, hogy megbántom a családomat, mert tőlük veszem el az időt. Hogy szeretnék-e mindenre igent mondani, és közben épelméjű maradni? Hát persze! De nem megy. Ezért hát nemet kell mondanom. Valahogy így:
„Köszönöm, hogy rám gondoltál. Szívem szerint hatalmas igent mondanék, de ha a valós időmből indulok ki, nemet kell mondanom.”
Hogy mondja az Ige? „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25
Ne adjak azonnali választ.
Néha első pillanatra úgy tűnik, nyugodtan igent mondhatok, de már megtanultam, hogy tartsak szünetet, mielőtt válaszolnék. A gondolkodási idő alkalmat ad, hogy felmérjem, mekkora stresszel járna, ha ezt bevállalnám. Nem az fog részesülni stresszes önmagamból, aki ezt a dolgot kéri tőlem. Ha túl sokat vállalok magamra, azok szenvednek tőlem, akiket legjobban szeretek.
Például így kérhetek gondolkodási időt: „Köszönöm, hogy megkértél. Meg kell néznem a naptáramat, össze tudom-e egyeztetni más dolgaimmal. Ha a héten nem hívlak vissza, keress megint.”
A Példabeszédekből szerintem ez illik ide: „Erő és méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé.” Péld 31,25. Én ezt úgy értelmezem, hogy ne rettegjek attól, ami előttem áll, tehát ne tegyek olyat, amivel rettegésre késztetem magam.
Egyesek nem kedvelnek.
Ha egyensúlyban akarom tartani az életem, több dologra nemet kell mondanom. Ha valaki emiatt eltávolodik tőlem, és nem fog szeretni, előbb-utóbb ugyanoda jutna akkor is, ha most igent mondanék.
Vannak és lesznek emberek, akik nem kedvelnek, bármennyire igyekszem a kedvükben járni. És lesznek mások, akik szeretni fognak, akárhányszor mondok is nemet nekik. A valódi barátok ehhez az utóbbi körhöz tartoznak.
Ahogy alapigénk int: „Az emberek kedvét keresem ezzel vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10
Azt tanácsolom, ha valami újabb program mutatkozik ezen a héten, gondold át alaposan, mielőtt válaszolsz. Ne feledd azt sem, hogy becsületesebb dolog őszintének lenni, mint mások kedvét keresni azzal, hogy mindig igent mondunk.



Uram, köszönöm Igédet. Olyan jó látni, hogy még ilyen mindennapi helyzetekben is eligazít. Segíts, kérlek, helyesen mérlegelnem, mikor kell igent mondanom, mikor nemet. Jó intézője akarok lenni a nekem adott időnek, ugyanakkor jó barát/feleség/anya/munkatárs is szeretnék lenni, és néha összezavarodom a sok felém irányuló elvárástól. Segíts, kérlek, hogy minden helyzetben felismerjem a Te akaratodat, és aszerint cselekedjem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.09.06.
www.proverbs31.org
Lysa TerKeurst
fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com
fotó:pinterest)

2019. október 21., hétfő

Be nem teljesült vágyak


„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és ő megjutalmazza azokat, akik keresik őt.”


Zsid 11,6



Áhítoztál-e már annyira valami után, hogy belefájdult a szíved, ha csak rá gondoltál? Annyival jobb lenne az életed, ha megkapnád.
Boldogabb lennél.
Elégedettebb.
Teljesebb lenne az életed.
Kielégítőbb.
Nyugodtabb.
Elképzeljük magunkban, hogy miénk az a dolog, az az ember, az a lehetőség. És ettől minden megszépül, minden jobb lesz. Akkor miért nem teljesíti Isten szívünk vágyát?
Mert azt akarja, hogy eresszük el, és adjuk át neki.
Hmm.
Nem ilyen válaszra vártunk. Miért hagyja Isten, hogy itt fájjon bennem a vágy, és nem tesz semmit, hogy kielégüljön? Megtehetné. Képes lenne rá. Ha mégsem teszi, az nem szép tőle. Nem jó. Idegesítő.
Könnyű lehangolódni, ha mindig visszautasítanak.
Reménykedünk, hogy valami be fog következni. Megtaláljuk az igazit. Megkapjuk a munkát. Meggyógyulunk végre. Esélyt kapunk. Helyre jön egyik családtagunk élete. És újra meg újra csalódnunk kell. Ilyenkor könnyen lejtőre kerülünk. El kezdünk távolodni Istentől, mert úgy érezzük, megbántott.
Ez történt, mikor a férfi, akinek a felesége akartam lenni, közölte, hogy találkozott az igazival. Ez történt, mikor mégsem vettek fel az állásra, amitől anyagi gondjaim megoldását vártam. Ez történt, mikor a fiunk nem jutott be abba az alapítványi iskolába, amit kiszemeltünk neki, ami tökéletesen illett volna hozzá.
Minden ilyen esetben dönthettem: hagyom, hogy emésszen a be nem teljesült vágy, vagy bízom Isten akaratában, és megnyugszom.
A bizalom felajánlásaként adjuk át Istennek azt, amitől könnyen elcsüggednénk. „Feladhatjuk”vágyunkat, de nem csüggedt önmegadással, hanem fel, Isten kezébe: „Történjék bárhogyan, elfogadom a válaszodat, Uram, és bizalommal indulok tovább.”
Gondoljunk a Szentírás ígéretére:
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és ő megjutalmazza azokat, akik keresik őt” (Zsid 11,6).
Bizony, néha annyira keresem vágyam teljesülését, hogy megfeledkezem arról, hogy Istent keressem. De akkor elmarad a jutalom is. Pedig az Ő jutalma az egyetlen dolog, ami ki tudja tölteni a bennem lévő űrt.
Igen, még mindig küzdök a be nem teljesült vágyakkal.
De ma már ritkábban, mint tegnap.
És ez jó. Nem könnyű, de jó.


Uram, abba akarom hagyni vágyam kergetését, hogy több erőt, nagyobb figyelmet fordíthassak a Te keresésedre. Eleresztem, nem ragaszkodom hozzá. Áldalak, Uram, önmagadért, és azért, amit adni fogsz, hogy kitöltse a hiányt, amit vágyam eleresztése okoz. Jézus nevében, Ámen.



(Encouragement for today, 2012.03.01. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. október 20., vasárnap

Ne téveszd össze a reményt az optimizmussal!

“Tudjuk, hogy minden a javára van azoknak, akik Istent szeretik és akiket ő elhívott az ő céljaira.”


(Róma 8:28, egyszerű fordítás)

Gyakran hoz az élet nehezen feldolgozható gondokat: betegséget, egy munkahely elvesztését, egy szerettünk halálát. Ezeket a keserű pirulákat igen nehezen nyeljük le, sőt gyakran még fuldoklunk is tőlük.


Abban viszont biztos lehetsz, hogy Isten valami jót készít számodra, még akkor is, ha te ezt egyelőre nem látod. Isten aktívan munkálkodik, hogy az életedben történő dolgokat a javadra fordítsa. A nehéz időkben ebbe az igazságba kell kapaszkodnod.


A Biblia így fogalmaz: “Tudjuk,​ ​hogy​ ​minden​ ​a​ ​javára van azoknak,​ ​akik​ ​Istent szeretik​ ​és​ ​akiket​ ​ő​ ​elhívott az ő céljaira.”​ ​(Róma​ ​8:28,​ ​egyszerű​ ​fordítás)


A Biblia nem ígéri, hogy életed minden eseménye jó lesz. Mindannyian tudjuk, hogy valóban nem minden jó az életünkben. De azt viszont megígéri Isten Igéje, hogy majd amikor az egész életed áttekinted, az összességében jó lesz. Olyan ez, mint a tortasütés. Valószínűleg nem találod ízletesnek az összetevőket külön-külön, de amikor az egész összeáll, olyan finom, hogy csak nehezen tudod megállni, hogy ne egyél sokat belőle. Isten az életedből egy csodálatosan ízletes tortát szeretne csinálni, de az összetevők között bizony találsz keserűt is.


Isten azt sem mondja, hogy minden úgy fog alakulni az életünkben, ahogy mi szeretnénk, és azt sem, hogy minden dolog jól végződik majd. A realitás az, hogy nem fogsz mindig olyan üzleti döntéseket hozni, hogy az nagy nyereséggel jár, nem lesz minden házaspár se boldog örökké, és nem minden gyerekből lesz focicsapat-kapitány.


Azonban az Ige arra emlékeztet minket, hogy teljesen biztosak lehetünk abban, hogy Isten, a világmindenség mestere és alkotója mindent a javára fordít azoknak, akik szeretik Őt. (Itt fontos megjegyezni, hogy ez az ígéret azokra vonatkozik, "akik szeretik Istent", és ebbe a kategóriába nem tartoznak bele azok, akik még nem ismerik Istent.)


A remény nem tévesztendő össze az optimizmussal. Az optimizmus azt jelenti, hogy úgy gondoljuk, a dolgok jól alakulnak majd. A remény viszont azt, hogy teljesen biztosak vagyunk abban, hogy történjék bármi is az életünkben, annak végső soron van értelme és célja, bárhogyan alakulnak is a dolgok itt a földi életünkben.


A mi nézőpontunkból nézve az életünk nagyon zűrzavarosnak tűnik időnként. De Isten azt a mennyből teljesen másképp látja, mint mi.


El sem tudod képzelni mindazt a jót, amit Isten tartogat számodra az életben. A Jeremiás 29:11 ezt mondja: “Jó terveim vannak számodra, és nem olyan tervek, amelyek ártanak neked. Reményt és jó jövőt fogok adni neked."


Isten kezében van a jövőd - jobb helyen nem is lehetne.








(Daily Hope by Rick Warren, 2017. 05.23.)
https://napiremeny.blog.hu/2017/05/30/ne_teveszd_ossze_a_remenyt_az_optimizmussal (2019.10.19.)
fotó: pinterest.com

2019. október 19., szombat

Amikor minden porrá lesz

“URam, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” 

Ézsaiás 64:7



Tört össze mostanában a szíved, vagy hullott szét darabjaira az életed? Pontosan tudom milyen nehéz lehet most neked. 

Van ez a nagyon szép keresztény történet, amit most meg is oszthatnék veled: arról szól, hogy hogyan szedegetjük fel összetört életünk darabkáit, ragasztgatjuk meg őket majd hagyjuk, hogy Isten világossága átragyogjon a repedéseken. Tényleg nagyon szép történet. De mi van akkor, amikor a törött darabkák annyira kicsik, hogy már nem lehet összeilleszteni őket? Amikor ezek a darabkák is már porrá örlődtek tovább. Ha valami csak simán eltörik, akkor él a remény, hogy egy ragasztó majd mindent megold. De amikor nincsenek darabok amiket össze lehetne illeszteni? Bizony, a port nem lehet megragasztani! 

Sőt, még a kezünkkel sem tudjuk megtartani. És ilyenkor - amikor a számunkra oly drága dolgok porszemekké válnak, kicsúsznak a kezünkből és tovaszállnak a legkisebb szellővel - minden reményünket elveszítjük. Maguk a porszemek mintha azt akarnák bizonyítani, hogy az ígéretek, amiket Isten egykor nekünk adott nem is érvényesek. Vagy azt, hogy Isten karja túl rövid ahhoz, hogy elérjen bennünket, ott ahol éppen vagyunk. Vagy azt, hogy a bennünket körülvevő sötétség sokkal hatalmasabb, mint az Isten reménysége. 

Az elmúlt néhány évben a saját bőrömön tapasztaltam meg mindezt, és biztos vagyok benne, hogy ha beülnénk valahova kávézni, te is tudnál mesélni. A történetek, amelyeket megosztanánk egymással nagyban hasonlítanának - habár a körülmények különböznének - a fájdalom, amellyel az a bizonyos időszak együtt járt, és a vágyak, amelyek megfogalmazódtak bennünk időközben ugyanazok lennének. Vágyak aziránt, hogy Isten állítsa helyre az életünket, írja át a történetünket, hogy más legyen a vége, vagy hogy javítsa meg a helyzetet, amibe kettéhasad a szívünk. 

De vajon megfordul-e ilyenkor a fejünkben az, hogy lehet, hogy Isten szándéka nem a helyreállítás, az átírás vagy a megjavítás? Mi van, ha valami teljesen újat akar létrehozni? Akármilyen lehetetlennek is tűnik a helyzeted Ő épp ezen munkálkodik az örökkévalóság eme oldalán. 

Megfigyelted-e már, hogy Isten mennyire szereti felhasználni a port? Mi hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy egy összetörésből semmi jó nem sülhet ki. De gondoltunk-e már az összetörésre úgy, mint az a folyamat, ami visszajuttat az eredeti formához, hogy aztán abból valami új jöhessen létre? Kétféleképpen tekinthetünk a porra: vagy úgy, mint egy fájdalmas, igazságtalan törés eredményére, vagy úgy, mint valami újnak a kihagyhatatlan összetevőjére. Képzeljünk csak magunk elé egy kocka jeget. Amíg a jég a kocka formában marad, nem lesz több, mint egy kocka jég. De ha megolvad, át lehet önteni egy másik formába, ahol majd valami új lesz belőle, amikor újra megfagy. Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyek porrá zúzódnak – ha egyszer porrá lesznek, képesek arra, hogy új életet, új formát vegyenek fel. 

A világ összes alapanyaga közül Isten is a port választotta ahhoz, hogy embert alkosson. “Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.“ 1Mózes 2:7 Jézus porral gyógyított meg egy embert, és adta vissza a látását: „Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.”Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire” János 9:5-6 Ezután az ember megmosta magát a Siloám tavában, és már látott, amikor hazatért. 

Más anyagokkal – többek között vízzel – egyesülve pedig a homok agyaggá válik.. Az agyag pedig olyan formákat ölthet, aminek csak a fazekas fantáziája szab határt. “Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Ézsaiás 64:7 „Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében.” Jeremiás 18:6 Oh, mennyire szeretem és mily nagyon szükségem is van arra a reménységre, amelyet Isten ezekben az igeversekben rejtett el. 

A por nem a véget jelenti. Csak azt, hogy valami új van kialakulóban. Drága barátom, nem tudom, hogy életed melyik területén törtél össze. De azt tudom, hogy bízhatunk a mi Istenünkben. Hogy rábízhatjuk azt, ami porrá lett. A csalódásaid és kiábrándulásaid – fájdalmas dolgok, amelyek megingatnak, összetörnek és amelyek miatt mindent megkérdőjelezel – nem szabad, hogy elvegyék a reményedet. Teljes mértékben a Fazekas kezeire bízhatod az életedet. Merj hinni abban, hogy valami csodálatosat teremt a porból, belőled. 

Atyám, megvallom előtted, hogy nem szeretem az ilyen helyzeteket – nem szeretem a port. De emlékeztetem a lelkemet, hogy a por az egyik kedvenc alapanyagod, amiből valami újat alkotsz. És hiszem, hogy Te épp ezt teszed most az én életemben is. Jézus nevében, Ámen. 

NAPI IGAZSÁG: 

“A trónuson ülő ezt mondta: „Íme, újjáteremtek mindent”. És így szólt: „Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!” Jelenések 21:5 







(Forrás: Proverbs31Ministries, Daily Devotions, Shattered Beyond Repair, https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/10/04/shattered-beyond-repair
fotó:pinterest.com)







2019. október 18., péntek

Álca nélkül

„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Mt 5,48

Gimis fényképek néha szembesítenek akkori idétlen önmagunkkal. Egyik hajdani osztálytársam feltett nemrég egy osztálykiránduláson készült csoportképet rólunk, s ahogy megláttam magam, vihognom kellett, de szégyenkeztem is.

Ott álltam a többiekkel a múzeum lépcsőjén, harcias pózban, mint Charlie angyalai, lobogó hajjal, kidüllesztett csípővel, mintha enyém lenne a világ. Emlékszel még arra a fura időszakra, mikor önteltek voltunk és arrogánsak?

Nevetnem kellett rajta, de aztán elkezdtem gondolkozni azon a lányon – az évtizedekkel korábbi Amy-n.

Mindenről volt véleményem, azt hittem, értem a világot. Egyenlő arányban volt bennem gorombaság, póz és idealizmus. Mindig a legjobbat láttam az emberekben, és jól esett, ha azt mondták, más vagyok, mint a többi. Ebből a lányból lett a mostani nő, aki már jól érzi magát a bőrében, de a köztes időszakban elbújt egy önmaga által gyártott díszes vakolat, a tökéletesség álcája mögé.

Nem tudom, mikor kezdődött. Talán mikor megpróbáltam megfelelni egy legalista gyülekezet elvárásainak. Vagy amikor magamra vettem annak terhét, hogy tökéletes feleség és anya leszek. A lényeg, hogy fontosabb volt számomra, mit gondolnak rólam mások, mint az, hogy védelmezzem azt az önmagamat, akivé Isten teremtett.

Igazi énem kezdett fokozatosan eltűnni. Egyik apró döntés a másik után, és egyre inkább becsúsztam a tökéletesség álcája mögé, ahelyett, hogy azt a szabad és teljes életet éltem volna, amit Isten szánt nekem.

Talán magadra ismersz. Talán te is kialakítottál egy képet magadról, ami megakadályozza, hogy mások megismerjék igazi énedet, hibáiddal, gyengeségeiddel együtt. Biztonságosnak tűnik a fal, de nagyon megterhelő mögötte élni. És tönkreteszi a lelket.

Egy ideig a Szentírás is félrevezetett, mígnem egy kedves barátnőmhöz fordultam a töprengéseimmel. „Figyelj - mondtam neki, ahogy szemben ültünk az asztalnál -, a Biblia megköveteli tőlünk, hogy tökéletesek legyünk! A Máté 5,48-ban Jézus maga mondja: ’Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!’” Barátnőm csak mosolygott, és arra kért, ha hazamegyek, nézzek utána, mit jelent az itt ’tökéletesnek’ fordított szó. Alig vártam, hogy hazaérjek.

Könnyek gyűltek a szemembe, mikor a képernyőn megjelent a válasz. A teljes jelentése ennek a szónak: ’egész’, ’kiteljesedett’, ’felnőtté érett’. A bibliamagyarázat szerint: „Ti tehát legyetek tökéletesek [felnövekedvén lelki, értelmi és jellembeli érettségre, beépítve mindennapi életetekbe az Istennek tetsző értékeket], amint mennyei Atyátok tökéletes.” (Amplified Bible).

Sok mindent nem értek még, de nagy lépést tettem afelé, hogy szakítsak a tökéletesség igényével. Isten nem a magunk gyártotta üres tökéletességre hív, hanem az Isten adta kiteljesedésre. Ő az, aki napról napra egyre teljesebbé épít minket, megszabadít a hamis tökéletesség illúziójától, hogy megtapasztaljuk azt a szabadságot, örömet, az élet teljességét, amire teremtett minket.

A küzdelem, hogy tökéletesek, hibátlanok legyünk, kiszívja belőlünk az energiát, Isten tökéletesítő munkája viszont békével tölt el. Bízhatunk Istenben, hogy van hatalma rá, hogy akár hibáinkat is hasznossá tegye, és helyrehozza régebbi bukásainkat. Isten képe rajtam az a gyönyörű, egyedi nő, akinek teremtett, ha eszerint élek, nagy lépést tettem a valódi érettség felé.

Amikor álcát gyártok, megfelelni igyekszem. Amikor Isten képe szerint élek, feltöltődöm. Éljek hát akként, akinek saját képére megteremtett, és ezt igyekezzem kiteljesíteni.




Uram, a Te tökéletessé tevő hatalmad alatt szeretnék élni, ez tesz engem egésszé, teljessé, felnőtté. Segíts, hogy le tudjam tenni a tökéletesség maszkját, és váljak szabaddá azáltal, hogy a Te képed szerint élek. Jézus nevében, Ámen.


Amy Carroll: Freedom From the Facade; Encouragement for today, 2016. július 13.
www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

2019. október 17., csütörtök

Akkor szinte feladtam

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Zsolt 34, 16-19


Erősen szorítottam a kormányt, és néztem a kórház sürgősségi bejáratát. A szívem vadul ketyegett, mint egy robbanás előtt álló bomba. Szinte elviselhetetlen volt a feszülés a fejemben. A láthatatlan súly a mellkasomon olyan volt, mintha valaki egy kőbaltát dobott volna rá.
Gondolatok cikáztak az agyamban. Üvölteni szerettem volna, de suttogni is alig tudtam. Csak ültem ott egyedül, rettegve, szétesve, teljes ürességgel a lelkemben.
Jelentkezzem az ügyeleten?
De mi lesz, ha azonnal beutalnak a pszichiátriára és nem mehetek haza?
Mi lesz a gyerekeimmel?
Fog ettől még szeretni a férjem?
Mit fognak szólni a barátok, ha megtudják?
Ahogy a telefonom után nyúltam, átcsapott rajtam a pánik hulláma. Kitört belőlem a sírás, és felkiáltottam: Jézus, segíts!
Nem bírtam mozdulni, ültem tovább a kocsiban, és Istennek tettem fel a kérdéseimet. Hogy jutottam idáig? Az ég szerelmére, keresztény vagyok! Ilyesmi nem történik keresztény emberekkel – vagy mégis? Úgy érzem, elbuktam.
Innen visszanézve, nincs min csodálkozni, hogy az aggódással, stresszel teli évek ahhoz a naphoz vezettek.
Éjszakákon át nem aludtam, mert kerestem a megoldást anyagi helyzetünkre. Váratlan pánikrohamok törtek rám a munkahelyi nagy nyomás miatt. Aggódtam gyermekeim egészségi állapota miatt, a gyomrom állandóan össze volt szorulva. Igyekeztem segíteni idős szüleimet, gyakran tört rám a sírás miattuk éjszakánként.
Felelősségeim felemésztettek. Az aggódás állandósult, folyton követelte a figyelmemet. Igyekeztem legalább kívülről nézve mindent egybetartani, de belül a bizonytalanság és a félelem tengerében fuldokoltam.
Talán ebben élsz most. Úgy érzed, legyőz az élet? Aggódsz az anyagiak, valakinek az egészségi állapota, a házasságod, a munkád, a gyerekeid miatt? Úgy érzed, senki se látja a fájdalmadat, vagy ha látja, se törődik vele? Ha elég bátorságot gyűjtesz, hogy segítségért kiálts, lesz, aki megmentsen?
Mai igénk eszünkbe akarja juttatni, hogy igenis van Megmentőnk:
„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsolt 34, 16-19).
Isten lát téged, és ha mások nem is, Ő meghallja segélykiáltásodat. Ismeri szíved fájdalmát. Látja gyötrelmedet. Ha a szíved összetört, ha minden oldalról nyomást érzel, Ő megígérte, hogy melletted lesz. Bár nem láthatod testi szemeddel, Ő ott van.
Isten akkor, a kórház parkolójában segített rajtam. Órákig ültem ott és imádkoztam, a szívem megnyugodott, és felhívtam a férjem. Közeli barátokhoz fordultam segítségért, és a gyógyulás folyamata elkezdődött. Bár azonnali csodára vágytam, időbe telt a javulás, ám Isten sosem hagyott magamra. Gyengéden helyreállította összetört szívemet, Igéje által megújította gondolkodásomat. Végigvezetett egy úton, ami a szabadsághoz vezetett, és ezért egész életemben hálás leszek.
Eluralkodott életeden a stressz, félelmet érzel és magányt, már-már kész vagy feladni? Össze van törve a szíved? Hagyd, kedvesem, hogy Isten megszabadítson. Készen áll. Akarja. Képes rá.


Uram, az az érzésem, hogy szétesik az életem. Borzasztóan szükségem van Rád, a szabadításodra. Köszönöm, hogy meghallod kiáltásomat, és kimentesz a bajból. Te látsz engem akkor is, ha másoktól rejtve vagyok. Köszönöm, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

(Leah DiPascal: The Day, I Almost Gave Up, Encouragement for today, 2014.02.07., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:https://www.nevertellme.com/popular/2019/03/search/pins/48938/)

2019. október 16., szerda

Ő tényleg szeret!

„Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi benne Isten igazságossága legyünk.” 2Kor 5,21


Szívünk arra vágyik, hogy szeressenek. Szükségünk van a tudatra, hogy valaki értékel, fontosak vagyunk neki. Igazán. Hűségesen. Áradóan. Van-e valaki, aki lemondana értünk egy nagy értékű tárgyról?
Elképesztő, hogy Isten mekkora árat fizetett azért, hogy én megismerjem Őt. Felfoghatatlan, hogy Jézus elhagyta Atyját a mennyben, hogy kisbabaként megjelenjen a földön, és aztán kereszthalált haljon. Elképzelni sem tudom azt a szeretetet, amely hajlandó ekkora áldozatra. Bele se tudok gondolni, hogy feláldoznám valamelyik gyermekemet valaki más életéért. Pedig Péter így fogalmaz: „Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki … , hanem Krisztusnak a … drága vére árán.” (1Pt 1,18-19.)
És ami még tetézi az árat: Isten, az Atya, tudta, hogy el kell fordulnia fiától haldoklása közben.
Mialatt Jézus a kereszten függött, Isten, az Atya visszavonta tőle a jelenlétét a bűnök miatt, amiket értünk vett magára. Jézus felkiáltott: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46b). Sűrű árnyék türemkedett Jézus és az Atya közé. Jézus magára maradva gyötrődött a kereszten miattad és miattam.
Egy missziós történet jutott eszembe erről a szeretetről. Dr. Margaret Brand évek óta szemsebészként dolgozott misszionáriusként Dél-Indiában. Egy-egy nap előfordult, hogy száz hályogműtétet is végzett a környéken. Egyik alkalommal elvették az áramot, s Dr. Brand megkért egy 12 éves forma fiút, hogy tartson egy erős fényű elemlámpát, aminek a világánál az orvos folytatni tudta az operálást. Dr. Brand nem volt biztos benne, hogy a gyermek képes lesz elviselni a felnyitott szemek látványát, de nem volt ilyen gond az első öt műtét alatt. A hatodik műtétnél viszont a keze megingott. „Testvérkém, tartsd rendesen a lámpát,” szólt rá Dr. Brand. De érezte, hogy a fiú nem bírja tovább a látványt. Odafordult hozzá, hogy megkérdezze, minden rendben van-e, és ekkor látta meg, hogy a gyermek arcán folynak a könnyek. „Ó doktornő, én nagyon akartam, de most nem tudok odanézni. Ő az édesanyám.”
Isten annyira szeret minket, hogy Jézust „bűnné tette értünk, hogy mi őbenne Isten igazságossága legyünk” (2Kor 5,21), ha hiszünk benne. A hatalmas ár, amit Jézus értünk fizetett, kimondhatatlanul értékessé tesz minket – hiába érezzük magunkat értéktelennek egy-egy nap végén.
Vagy nézzük más oldalról. Amikor felbecsülnek egy műalkotást, három dolgot vesznek figyelembe:
Ki alkotta?
Hány van belőle?
Mennyit adnának érte?
Te egy felbecsülhetetlen, egyedi műalkotás vagy. A világegyetem legnagyobb Művésze alkotott. Isten egyetlen Fiának életével fizetett azért, hogy kapcsolatban lehess Vele. Ennyire értékes vagy. Én egyértelműen bűnös vagyok, nem szent, mint Isten. Isten mégis annyira szeret – téged is –, hogy mérhetetlen árat fizet azért, hogy megbocsáthassa bűneinket.
Egyetlen teremtő szóval megalkotta a világot. Egyetlen érintéstől meggyógyultak a leprások. De hogy a bűnt meg lehessen bocsátani, Jézus, Isten Fia önként vállalta a halált. Mekkora, ámulatra méltó szeretet!
És kire irányul ez a szeretet? Rád és rám.
Álljunk meg egy percre, és szívjuk magunkba Isten mélységes szeretetét irántunk. Töltse el hála az életünket azért, hogy Isten hajlandó volt kifizetni az árat!


Szerető Istenem, segíts, hogy sose felejtsem el: értékemet egyedül Benned találom meg. Köszönöm az ajándékot, amit Fiadban adtál. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy Fiad halálával fizettél értem. Jézus nevében, Ámen.

(Darlene Sala: He Really Loves Me!, Encouragement for today, 2014.02.03., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:https://autumn-darling.tumblr.com/post/153794608129)

2019. október 15., kedd

Amikor úgy érzem Jézus alszik

Az emberek csodálkozva kérdezgették: "Ki lehet ez, hogy még a szélvész és a víz is engedelmeskedik neki?" (Máté 8.27)


Néha az átlagos reggeleken, felnézel és egy lélekvesztő kis csónakban érzed magad, körülvesz a mérhetetlen víztömeg, a zord égbolt és ez a rengeteg víz bizonytalanná tesz. 

Már ledobtad a gyerekeket az iskolában, és vissza kell menned az otthonodba. Vagy az irodádba a munkahelyeden. Vagy az osztályeterembe. Vagy a találkozóra. Sok kihívás vár rád. Emberek, vagy telefon hívások, vagy határidők, vagy orvosi eredmények...amik mind csak felduzzasztják a vizet körülötted és aggódóvá tesznek mindennapjaid csónakjában.

Én ezeken a napokon körülnéztem és azon gondolkoztam merre lehet ilyenkor Jézus. Hol van Ő a határidőkben, a saját családunkban? Hol van Ő a mi sajgó testünkben? Hol van Jézus azokon a napokon, amikor úgy érezzük, mintha elaludt volna a munkája közben?

Gondoltál már erre? 

Kapcsoltad már be a híreket, vagy tetted le a telefont, esetleg sétáltál ki egy találkozóról, sétáltál be az orvosi szobába, arra gondolva hogy mi történik éppen az életedben? 

Olyan sok nap van amikor nem értem ezt a világot amit teremtett (és amit mi tettünk tönkre). Néha a hitem túl kevés ahhoz, hogy betömjem vele a repedést a szivárgó csónakomon. A repedés túl nagy, a kezeim túl aprók, és a hitem hagyja, hogy a víz beszivárogjon, annak ellenére, hogy milyen kétségbeesetten dolgozom azon, hogy betömködjem a réseket. 

Ébredj fel Jézus! Ébredj fel! Ébredj fel! 

Ezeket a szavakat mondogattam a fejemben, amikor a gyülekezetbe készültem múlt héten. És aztán arcul ütött az ami nyilvánvaló. Hogy nem vettem észre? Egy tükör előtt álltam a fésűmmel a kezemben, amikor rádöbbentem, hogy nem én vagyok az első aki így érez. 

Hát persze hogy nem. 

Nem én vagyok az első aki kétségbeesetten áll egy ,,csónakban’’ félve a vihartól és nem értve, Jézus miért alszik, amikor dolga lenne. 
Máté 8.27-ben láthatjuk a tanítványokat, akik próbálnak ellenállni a haragos viharnak és azt kérdezik: ,,Ki ez az ember? Még a hullámok és a szelek is engedelmeskednek neki.’’ 

Azok az első bizonytalan tanítványok és én is kinéztünk a hullámokra, a sötétre, a haragos felhőkre és rettegtünk attól, hogy most mi fog következni. Szeretnénk mindent kontrolálni, vagy elfutni előle, vagy túlélni. De a hitünk kicsúszik a kezünkből, a csónakunk roskatag és a mi Megváltónk alszik. 

Álltam a tükör előtt és emlékeztettem magam a történetre. 
Jézus nem azért aludt mert nem érdekelte hogy mi történik. Ő azért aludt mert nem félt. 
Ez volt az a pillanat, amikor gombócot éreztem a torkomban, leraktam a fésűt és csak bámultam a levegőbe. 

Láttam a két erős kezet, ami betakarja az enyémet. Két kéz betakarja az enyémet és a rést is a szivárgó csónakomban. Ott állok a szárazföldön, fa padlón, amit a legmegbízhatóbb Ács készített. 

Nincsenek könnyű válaszaim a nehéz kérdésekre, jöjjenek akár a hírekből, az orvostól, egy tanártól, kollegától, vagy egy jó baráttól. Csak a remény van egy kéztől az én kezeimben. Egy kéz, ami Jézusé, aki nem félt, aki lecsendesítette a vihart bennem és olyan csónakot épített, ami nem süllyed el. 


Drága Istenünk, köszönjük, hogy bízhatunk benned. Köszönjük, hogy mindegy milyen hangos a vihar, vagy milyen magasak a hullámok, neked mindig csak egy szavadba kerül lecsendesíteni a legnagyobb félelmeinket, és békét adni remegő szívünknek. Kérlek, légy ma is nagyon közel. Jézus nevében, Ámen.


forrás: www.proverbs31.org, used with permission
kép:pinterest

2019. október 14., hétfő

Recept fáradtságra





"Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok"

(1 Péter 5:7)







Ez a vers visszhangzott bennem, miközben megpróbáltam átküzdeni tolószékemet egy csoportnyi agyi sérülést szenvedett ember között egy számukra fenntartott otthonban. Kerekem összeakadt egy fiú tolószékével, aki túlméretezett székében ült, és eközben megpróbáltam egy szellemileg fogyatékos lány beszédére figyelni. Egy másik beteg a falnak támaszkodva sírdogált könyörögve, hogy vigyék vissza a szobájába.




Egy ápoló nagyon szerette volna, ha bemegyek a részlegébe egy mind a négy végtagjára mozgássérülttel beszélgetni. Mosolyogva bólintottam, és megpróbáltam a beszélő lányra figyelni. Hasztalanul. A falnál lévő férfi nyöszörgése összetörte a még meglévő figyelmemet.



Messze voltam az otthonomtól, és idegesített, hogy szponzoraim telezsúfolták a napomat teendőkkel. Egész nap úton voltam, egy rehabilitációs otthont látogattam meg, ahol sérültekkel foglalkozó lelkészeknek előadást tartottam, és a program teljesen kimerített. Szerettem volna kihagyni ezt az estét, távozni, és visszatérni a hotelba, mielőtt az étterem bezárt volna.


De meg kellett állnom. Emlékeznem kellett arra, hogy Jézus velem van, nyitja az utat a tolószékem előtt, és minden egyes sérült lakó mosolyában és arcában örömét leli. A lármában meghallottam az Ő szelíd, suttogó hangját, "Joni, gyere hozzám. Fáradt vagy és leterhelt. Engedd meg, hogy megnyugvást adhassak neked" Megálltam, és csendben imádkoztam, kérve Istent, hogy adjon számomra megnyugvást. Emlékeztetőként Péter első levelének az 5. fejezetéből a 7. verse volt szükségem.



Amikor fáradtság és aggodalom készül leterhelni, siess Jézus karjaiba helyezni gondjaidat. A Péter levelében megfogalmazott recept közel húsz évszázada íródott le, de azóta sem tudott senki ehhez fogható megoldást kitalálni!



Köszönöm, Uram, hogy hordozod terheimet a mai napon!





(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional fotó:pinterest.com/

2019. október 13., vasárnap

A cél, hogy jellemed krisztusivá váljon

 "Hiszen ezeket az embereket Isten már a világ teremtése előtt ismerte. Sőt, külön is választotta őket, hogy a Fiához hasonlóvá váljanak. Igen, azt akarta, hogy Fia legyen az elsőszülött a sok testvér között Isten nagy családjában."

 (Róm.8:29, Egyszerű fordítás) 

Már a világ teremtése előtt, Isten terve az volt, hogy Te hasonlóvá légy Fiához. Ez az elhívásod és feladatod. Isten már a teremtéskor kijelentette ezt a szándékát: "Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá..." (1Móz 1:26) Az egész teremtett világban csak az embereket alkotta Isten a saját képmására.
Ez egy hatalmas kiváltság, és ez méltóságot ad nekünk. Nem tudjuk megérteni mindezt, de bizonyos részleteit megérthetjük: mint Isten, mi is Intellektuális lények vagyunk, tudunk gondolkodni, érvelni és problémákat megoldani. 
Mint Isten, mi is kapcsolati lények vagyunk, tudunk szeretet adni és fogadni, továbbá rendelkezünk erkölcsi ítélőképességgel, meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, ami így számonkérhetővé tesz minket Isten előtt. A bűn miatt azonban sérültünk és torzultunk. Így Isten elküldte Jézust azzal a céllal, hogy helyreállítsa a teljes képet, amit elvesztettünk. 
Hogy néz ki Isten "képmása"? Olyan, mint Jézus Krisztus! A Biblia azt mondja, hogy Jézus "az Isten képmása","a láthatatlan Isten képe", "Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása". (2Kor.4:4, Kol.1:15, Zsid.1:3) 
Teremtményként sosem leszünk a Teremtő. Isten nem akarja, hogy isten legyél. Azt szeretné, hogy Isten szerinti légy, vedd fel az Ő értékeit, hozzáállását, jellemét. "...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef.4:22) 
Isten végső célja a földi életeddel nem a kényelem, hanem jellemfejlődés elérése. Azt akarja, hogy lelkileg felnőj, és Krisztushoz hasonlóvá válj. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a személyiségedet, és egyfajta buta klónná válsz. Isten alkotta az egyediségedet, így azt biztosan nem szeretné lerombolni. Krisztushoz hasonlóvá válni jellemalakulást, nem pedig személyiségátalakulást jelent. 

(Daily Hope by Rick Warren, 2010. december 04.)