Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (30) belső békesség (14) belső viharok (25) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2216) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (34) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2018. november 18., vasárnap

Isten lát téged

Azután így nevezte az Urat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene. Mert ezt mondta: Én is láthattam itt, aki engem látott.

(Mózes I. könyve 16.fejezet, 13.vers)


Időnként láthatatlannak érzem magam. Ez nem azt jelenti, hogy az emberek nem látnak engem. Mert a lányaim látják az anyukájukat, a férjem a feleségét. A barátaim úgy tekintenek rám, mint valakire, akivel jó időt tölteni és akire támaszkodhatnak. A Biblia-kör látja a vezetőjét. A blogom olvasói az írót.

Néha azonban úgy érzem, hogy nem igazán látja senki sem a valódi énemet, azt a személyt, aki ezek a feladatok mögött ott van. Időnként attól tartok, hogy csupán szerepeket játszom, és közben önmagamat elveszítettem. Néha úgy gondolom, hogy bár látható vagyok, mégsem látnak engem.

Senki sem látja a félelmeimet és bizonytalanságomat amely a feladataim mögött ott húzódnak. Senki sem látja szívem álmait és vágyait, és senki nem látja a kalandra vágyó lelkemet, aki ki szeretne próbálni valami újat, és ki szeretne teljesedni egy új kalandban. Senki sem lát engem.

Elképesztő, hogy annak ellenére, hogy telezsúfoljuk napjainkat emberekkel, feladatokkal, elfoglaltságokkal, a nap végén mégis úgy érezhetjük hogy magányosak vagyunk. Lehet, hogy mosolygunk mindenkire, de soha senkit sem engedünk be a felszín mögé, hogy megláthassák azt a személyt akik valójában vagyunk. Lehet, hogy láthatók vagyunk, de nem vagyunk igazán kiismerhetők.

Az örömhír az, hogy azokon a napokon, amikor úgy érezzük, hogy senki sem ért meg igazán bennünket, amikor úgy gondoljuk, hogy álmaink mélyen el vannak temetve, és soha sem fognak napvilágra kerülni, Isten mégis lát bennünket. Még a legmélyebb, legsötétebb percekben is Isten figyel ránk. Ő lát személyesen téged is.


Ő túllát minden szerepeden, minden jelmezeden amit viselsz. Ő egyenesen a szíved mélyére néz. Ismeri a legnagyobb félelmeidet, a legmélyebb szükségedet, és a szíved vágyát. Ő tényleg lát téged.


Mózes első könyvének 16. fejezetében Hágár így szólítja meg Istent: "Az Isten, aki lát engem." Hágár épp élete egyik legmélyebb pontján volt. Elüldözték otthonából. Egyedül volt, terhesen. És ebben a mélységben, ebben a magányban Isten megszólította. Ő ránézett Hágárra, és ezt mondta: "Hágár, én látlak téged." Isten nem csak megszólította Hágárt, hanem biztosította őt, és újonnan megszülető fiát is, hogy jövőjük lesz. Isten valóban látta Hágárt.


Isten ugyan így tekint rád is. Ő túllát mindazon, amit te a környezeted felé mutatsz. Ő túllát az esetleges szerepeden amit játszol, mert Ő látja azt a mesterművet, amit alkotott. Ő látja az Ő értékes gyermekét. Ő valóban látja, hogy ki vagy, vagy mivé fogsz válni. És amikor senki más nem vesz észre téged, Isten akkor is lát téged és figyel rád.


Amikor legközelebb láthatatlannak érzed magad, legközelebb, amikor magányos leszel, ne feledd, Istennek gondja van rád. Mert Ő meglátja benned csodálatos alkotását, és Ő minden szükségedben ott van melletted. Legyen bármilyen sötét is a napod, mély a gödröd és szörnyű a helyzeted. Isten lát téged.

Istenem, köszönöm, hogy figyelsz rám. Köszönöm, hogy túllátsz minden maszkon melyet viselek, minden szerepemen, melyet játszom. Emlékeztess a magányos pillanataimban, - amikor úgy érzem, hogy nem tudom a következő lépést megtenni, - hogy Te itt vagy mellettem, és látod azt a személyt, akit csodálatosan megalkottál. Segíts, hogy soha ne feledjem, a gyermeked vagyok, és látható vagyok. Jézus nevében, Ámen


Elcsendesedéskor:

Fontos, hogy ne csak mi magunk akarjunk láthatóvá válni, hanem a bennünket körülvevő embereket is úgy lássuk meg, mint Isten csodálatos alkotásait. Szánj időt arra, hogy valóban meglásd az embereket, akik utadat keresztezik a mai napon, lásd meg miként lehetnél tényleg jelen az életükben, hogy Jézus keze és lába legyél számukra. Kérd Istent, hogy úgy tekinthess rájuk, ahogy Ő látja őket. Gondolj egy emberre, akivel bizonyosan találkozni fogsz a mai napon, és személyesen imádkozz azért az emberért, hogy Isten szemével tekinthess rá.







(Forrás: November 1, 2013. God Sees You, Lori Fairchild, Girlfriends in God Daily Devotionals)

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com

2018. november 17., szombat

Mikor vihar dühöng és zúg a szél

„… erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…”


(Zsid 6,18b-19a)

A süvöltő, fagyos szél kegyetlenül verte, ostorozta a ház oldalát. Az öreg lucfenyő meghajolt, és visítva súrolta a ház külső szigetelését. Képtelen voltam visszaaludni.
A félelmetes kinti vihar illett ahhoz, ami családunk fölött csapkodott már hónapok óta. Egyik vihar a másik után sújtott le ránk, szusszanásnyi időt sem hagyva közben. A vejem szívműtétje. Apósom rákdiagnózisa. Totálkárosra tört autó. A másik, az egyetlen használható lerobbant. Férjem csellengő veseköve. Halmozódó kifizetetlen számlák. És még sorolhatnám…
A szívem ide-oda ugrált. Javulni fog a vőm állapota a műtét után? Apósom visszanyeri erejét, ha vége lesz a kezeléseknek? Az aggódás újra meg újra nekicsapta a szívemet a valóság falának. Mi lesz, ha Dale-t meg kell műteni? Hogy fogjuk lebontani az egyre magasodó adóssághegyet?
Csak feküdtem ébren, és könyörögtem az Úrhoz biztonságért, bátorításért, azért, hogy kegyelmezzen meg nekünk. Nem a kinti vihartól, hanem a szívemben dúló vihartól szabadítson meg.
Esedezésem hasonló lehetett ahhoz, ahogy a tanítványok éreztek, mikor lecsapott bárkájukra a vihar. Ahogy egyre több víz került a hajóba, döbbenten látták, hogy Jézus nyugodtan alszik, nem reagál az égiháborúra akkor, amikor ők szeretnék.
A tanítványok a vihar esetleges következményeitől féltek. Könyörögtek Jézushoz, hogy segítsen – és Ő segített (Lk 8,24).
Lecsendesítette a vihart, és megkérdezte tőlük: „Hol van a ti hitetek?” (Lk 8,25a).
Ugyanígy kétségbe voltam esve én is akkor éjjel, mikor Jézus segítségéért kiáltottam kérdésekkel teli szívvel: Miért? Miért kell, hogy ilyen nehéz legyen? Nem csendesülnek a viharok. Válasz helyett úgy éreztem, egy kérdés hangzik felém: Hol van a te hited?
A kérdés pontosan rámutatott, hova helyeztem a bizalmamat. Aggódásom mértéke jelezte, hogy rossz helyre. Amikor vihar dühöng és zúg a szél – és lesz ilyen -, a hitem Jézusban legyen, és ne az események kimenetelében.
Azt mondja a Zsid 6,18b-19a: „… erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya…”
Ha magunkat egy hajóhoz, az élet nehézségeit viharhoz hasonlítjuk, akkor a remény a horgony, mely megment a hajótöréstől. De a horgony biztonsága két dologtól függ: a kábeltől, mellyel a hajóhoz kötik, és a szilárd talajtól, amibe kapcsolódik.
A kábel, mely a reményhez köt minket, a hitünk: biztosak vagyunk Jézus szeretetében, jóságában, hatalmában. Hitünk azt mondja, hogy Jézus most is tud parancsolni a viharoknak, egyetlen szavával le tudja csendesíteni őket. Hit az, ha bízunk benne, hogy ígéretei épen végigvisznek az életen át az örökkévalóságba, ahol együtt leszünk Vele. Ez valóban reményteli dolog!
És a föld, amibe horgonyunk kapcsolódik? Az maga Jézus. Ő biztos, szilárd alap, nem változik. A hullámok csapkodása néha úgy tűnik, hogy elszakít tőle, főleg ha a Miért? kérdésekkel foglalkozunk. A viharok alkalmat adnak arra, hogy mélyebbé tegyük kapcsolatunkat Jézussal, olvasva és megjegyezve a Szentírás igéit, imádkozva és imádva Jézust. Lesznek dühöngő viharok, zúgni fog a szél. De ha mindezek közepette is bízunk, és van hitünk, ami a Jézusban való reményhez kapcsol – akkor kiszabadulunk az élet viharaiból. Ez a titok.
Ha a körülmények és az aggódás ide-oda hánynak, vesd reményhorgonyodat Jézusba, és imádkozz hitért, hogy bízz ígéretei igaz voltában. Neki van hatalma lecsendesíteni a viharaidat, és biztonságban tartani téged.

Uram, segíts, hogy Rajtad tudjam tartani a szemem a legvadabb viharban is. Növeld hitemet Benned, az örökkévaló dolgokban, és Te legyél a reményem. Jézus nevében, Ámen




(Forrás: Sharon Glasgow: When the Storms Rage and the Winds Blow, Encouragement for today, 2014.02.26. www.proverbs31.org, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2018. november 16., péntek

Szükségem van egy Pásztorra!

"Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti."


(Ézsaiás 40:11)


A pásztorok a nyájukkal laknak, bárányaiknak legelő helyet és friss vizet keresnek, óvóhelyet biztosítanak nekik a viharok idején, és védelmet a hőségben. A bárányok, ha nem a megfelelő mennyiségű és minőségű füvet nem a megfelelő időben fogyasztják el, akkor elpusztulnak. Ha egy bárány az egyik nap túl keveset, a másik nap pedig túl sokat eszik, akkor a gyomrában lévő baktérium kórosan elszaporodik, méreganyag keletkezik, mely az állat hirtelen halálához vezet. Így hát a pásztornak gondosan meg kell tervezni az útvonalat, hogy a nyáj megfelelő legelőhöz jusson, és időben vizet kapjon. A legelők füvét gyakran kiégeti a perzselő meleg, így hát a pásztornak szüntelenül keresnie kell a zöld füves területeket nyája számára.
 
Az éjszakai pihenőhelyen általában több nyáj szokott osztozni, így a pásztorok felváltva őrködnek, hogy megvédjék a bárányokat a vadaktól és a rablóktól. A jó pásztor mindig készen áll arra, hogy akár az élete árán is, megóvja a nyáját a veszélytől, az ellenségtől, de gyakran, még önmaguktól is. A többi állattal összehasonlítva a bárányok sokkal több törődést igényelnek, mert ösztönösen nagyobb a félelemérzetük, és az ijesztő szituációkban pedig szeretnek elmenekülni. Pásztor nélkül a nyáj hamarosan elveszne. Egy bárányt sohasem lehet egyedül hagyni, mert hajlamos az elbarangolásra, így a pásztornak szüntelenül keresnie és megmentenie kell őt.
 
A pásztor sohasem taszigálja a nyáját, hanem vezeti őket, előttük jár, hogy meggyőződjön az út biztonságáról.
 
Nem tudom, hogy vagy vele, de személy szerint, rám nagyon jellemzőek a bárányra vonatkozó jellemvonások. Meg sem tudom számolni, hányszor ragaszkodtam önfejűen a terveimhez, ostobán azt hívén, hogy sokkal jobbak, mint az Ő tervei. Botorságom aztán egy gödör mélyére vezetett, ahol segítségért kiáltoztam. A 40. Zsoltár 1-3. verse az életem leírásává vált, egy dologban azonban nem teljesen fedi élethelyzetemet, ugyanis én ritkán várok türelmesen. Nem tehetek róla, én egy bárány vagyok.
 
"Türelmesen vártam az Urra, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet..Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne."
(40. Zsoltár 1-3)
 
A tapasztalom alapján, amikor a félelmeimnek teret engedek, hamarosan a kétségek és reménytelenség fogságában találom magam, mindaddig míg Ő meg nem ment engem. Időnként az éhségemet nem a megfelelő táplálékkal, nem a megfelelő kezekből nem a megfelelő helyen és időben elégítem ki. Mindez mit eredményez? Hamarosan a lelkem a jó után sóvárog, mert kiéheztettem a szívemet és a gondolataimat értéktelen dolgok fogyasztása által.
 
A bárányokhoz hasonlóan nem szeretem, ha erőszakosan taszigálnak. Mert a jó pásztorok a kísértés ellenére sem taszigálnak. A jó pásztor a nyája előtt áll, neveiken szólítja a bárányait, olyan helyekre vezeti az övéit, amit ő már végigjárt, és mindig a veszély és a nyája közé helyezi magát.
 
Amikor fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy feladom a küzdelmet, akkor hajlamos vagyok nem csak a többi báránytól, de még a Pásztoromtól is elhúzódni. Nem tudom, miért, de hajlamosak vagyunk hinni annak a hazugságnak, hogy saját magunk lábán is meg tudunk állni, és Isten törvényei és rendelkezései ránk nem, inkább a többi bárányra vonatkoznak. Ahogy telnek az Istennel töltött éveim, egyre inkább rájövök arra, hogy milyen nagy szükségünk van egymásra, és hatalmas szükségünk van a Pásztorra. Mikor fogom már végre megtanulni, hogy egyedül nem élhetem az életemet, - akár bárányként, akár pásztorként nem élhetek öncélúan?
 
Gondoljunk most azokra a bárányokra akikért ezen a földön felelősek vagyunk mint pásztorok. Isten különböző módon szólít meg bennünket, különböző feladatokkal lát el bennünket, de a ránk bízottak felé mindannyiunknak be kell töltenünk a pásztor feladatát. Olyan világban élünk, ahol az emberek a bárányokhoz hasonlóan, elveszettek, össze vannak zavarodva, éhesek, magányosak, és kétségbeesetten szükségük van a Megváltóra.
Családtagjaink, barátaink, munkatársaink és szomszédaink mind-mind a nyájunkat képezik. És ők gyakran nagyon kétségbeejtő helyzetben vannak.
 
A nyájad között élsz, és bármerre fordulsz, a tieid közül valakibe belebotlasz. A telefonod csörög, e-mail-ek futnak be hozzád, és valamelyik bárányodnak általában a segítségedre van szüksége.
 
A nyáj étkezési rendjének a betartása sem egy egyszerű feladat. Mivel a bárányoknak a megfelelő adagot, a megfelelő minőséget, a megfelelő időben kell megkapniuk, készen kell állnod, hogy úgy tápláld a saját bárányaidat, hogy az ő igényeiket és ne a tiédet elégítsd ki.
Olyan bensőséges kapcsolatban kell lenned a bárányaiddal, hogy vezetni tudd őket a megfelelő irányba, és nem előre taszigálni őket. A bárányaid természetes ösztöne az, hogy elmeneküljenek, ha veszélyt éreznek. Lehet, hogy megfelelően próbálod terelgetni őket, de ők vagy túl félénkek vagy túl makacsok. Lehet, hogy épp a menekülési útvonaluk közepén állsz, és kétségbeesett kapkodásukban elgázolnak téged. Ne feledd, hogy ők éppen félnek, és biztonságra van szükségük. A te feladatod az, hogy szüntelenül vigyázz rájuk, mint a rád bízottakra, és a tekintetüket állandóan a Jó Pásztorra, Jézus Krisztusra tereld. Emlékezz arra, hogy egy jó pásztor kész az életét áldozni a bárányaiért, mert Jézus Krisztus, a mi példaképünk is az életét áldozta értünk, bárányaiért.
 
 
Szereted annyira a nyájadat, hogy odaadd az életedet értük? Nem csak az édes, pihe-puhákra gondolok, hanem a beszennyezett összetört bárányokra is...
 
 
Itt az idő, hogy mindannyian megálljunk, meghalljuk Isten hangját, és megértsük az Ő tervét. Ne feledjük, hogy mi is, mindannyian, szükségben lévő bárányok vagyunk, akik arra vagyunk hívatva, hogy szeressük, és az egyedüli Jó Pásztorhoz, Jézus Krisztushoz vezessük a körülöttünk lévő, szükségben élő bárányokat.
 
 
Atyám, köszönöm, hogy feláldoztad az életedet, hogy én élhessek, nem csak ezen a földön, hanem örök élet ajándékát is felajánlod nekem. Szükségem van Rád, Atyám. Teljesen el vagyok veszve szereteted, és életemben munkálkodó hatalmad nélkül. Vezetésed nélkül bizonytalan vagyok az utamat és feladatomat illetően. Félek, Uram. Szeretném átadni életem minden területét Neked. Kérlek, légy a Pásztorom, és a Vezetőm. Segíts, hogy szeretettel és gondoskodással tudjak a környezetemben élők felé fordulni, és hogy a tekintetüket Feléd tudjam irányítani, Uram. Kérlek, tégy engem alkalmassá, hogy úgy tudjam szeretni és szolgálni a környezetemet, hogy Te dicsőülj meg közben Istenem. Jézus nevében, Ámen

(Forrás: Mary Southerland: I Need a Sheperd, Girlfriends in God Daily Devotionals, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission
www.girlfriendsingod.com)

2018. november 14., szerda

Nem csak egy akárki

„’Nemde az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? Nem itt élnek-e közöttünk húgai is?’ És megbotránkoztak benne.” Mk 6,3


Érezted már, hogy „csak egy” feleség, „csak egy” barát, „csak egy” gyermek vagy „csak egy” anyuka vagy?
Vagy tapasztaltad-e már, hogy beragadtál valami – szó szerint - Isten háta mögötti helyre, amire még Ő se kíváncsi?
Mindnyájan érezzük néha a peremre szorítva magunkat. Jézus is volt így. János evangéliumának elején Fülöp lelkesen mondja Natanaélnek: "Megtaláltuk azt, akiről Mózes írt a Törvényben, akiről a próféták is írtak: Jézust, József fiát, aki Názáretből származik."
„Názáretből?” – kérdezi Natanaél. „Hát származhat onnan valami jó?” (Jn1,46).
A zsidók Názáretet Istentől elhagyott helynek tartották, pedig mi sem állt távolabb az igazságtól. Isten kiválasztotta Názáretet, hogy itt növekedjék fel az Emberfia, itt tanulmányozza az Írásokat, és itt készüljön fel világmegváltó szolgálatára.
Isten úgy vélte, hogy Jézusnak egy apró, jelentéktelen helyre való beültetése nem lesz akadálya a Terv végrehajtásának, a világ örök megváltásának.
Úgy érzed, a hely, ahol vagy, akadályoz abban, hogy végrehajtsd Isten tervét általad?
Jézus szülővidékének emberei számára emészthetetlen falat volt Jézus Messiásként való elfogadása. Ez a férfi, akit láttak apró gyermekként totyogni a porban, tapasztalták, ahogy megtanult beszélni, majd használni a kalapácsot és a fűrészt - hogyan lehetne ő az Isten Fia? Inkább a lehető legnagyobb váddal illették. Azt állították, miután szombaton meggyógyított valakit, hogy az ördöggel cimborál (Mk 3,20-25). Ez nemcsak peremre szorítás, ez támadás! Érezted már, hogy félreértenek, hogy igazságtalanul támadnak? Figyeld meg, Isten semmit sem tett, hogy megakadályozza az embereket abban, hogy hamisan megvádolják Jézust. Ehelyett tovább vezette a neki kiszabott úton. Jézus tehát elhagyta egy időre otthonát, hogy prédikáljon, tanítson, gyógyítson a Közel-Kelet más vidékein. Prédikálása páratlan volt. Csodáitól leesett az emberek álla. Hatalmas tömegek kísérték, bárhova ment.
Miután bámulatosan feltámasztott egy halott kislányt, Jézus visszatért Názáretbe a tanítványaival. De az emberek még mindig „megbotránkoztak benne” (Mk 6,3b), és nem voltak hajlandók hinni benne. Hiába tanította őket különös bölcsességgel, szerintük ő „csak egy” ács volt, „Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére. Itt élnek közöttünk húgai is”.
Milyen frusztráló, szomorú élmény lehetett.
Jézus panaszkodott is: "Nem vetik meg a prófétát másutt, csak a hazájában, a rokonai között és a saját házában." (Mk 6,4). Azt olvassuk, hogy megdöbbentette őt hitetlenségük foka, és nem is tudott sok csodát tenni közöttük.
Te is egy "származhat-e onnan valami jó"-féle helyről, otthonból jöttél? Érezted már, hogy családtagjaid, barátaid nem tudnak elszakadni emberi alapodtól, s nem látják meg Isten-adta lehetőségeidet? Érezted-e, hogy korlátok közé akar szorítani az, ahogy szüleid vagy társaid néznek rád?
Még több távoli szolgálat után Jézus még egyszer visszatér Galileába a Mk 9,30-32 szerint. Most mintha kerülné a városlakókat, inkább tanítványaira koncentrál. Innen indul aztán fel Jeruzsálembe, ahol keresztre fogják feszíteni.
Legkeményebb próbatétele előtt talán nem akart szembesülni a szkeptikus szurkálódásokkal. Feltámadása után tudod, hova ment? Tanítványain kívül kikkel találkozott feltámadt dicsőségében? Azokkal, akik legtovább ismerték, és mégsem hittek Benne. Egyenesen Galileába. Földi otthonába, mielőtt felment a mennyeibe.
Nehéz feldolgozni, ha átnéznek rajtunk, ha félreismernek. Jézus kétségkívül csalódott szülővidéke lakóiban és a zsinagógai elöljárókban, akiknek az lett volna a dolguk, hogy felismerjék a megígért Messiást. De végső soron Jézus személyazonossága, értéke és hatalma a Mennyei Atyától származott, és nem valami földi hatóság hitelesítéséből.
És ez igaz rád is meg rám is.
Ha úgy érzed, félreismernek, átnéznek rajtad, vidd érzéseidet Jézus elé, és hagyd, hogy Ő megerősítsen. Ha nem kaptad meg azt a biztatást és szeretetet a környezetedtől, amire számítottál, vidd csalódottságodat az Úrhoz, aki tökéletesen meg fog érteni.
Ő több, mint „csak egy ács”. Több mint „csak egy testvér”. Jézus át tudja alakítani a szorongást békességgé, szomorúságunkat energiává, a szánalomra-méltóságot hatalommá. Bízzuk meg a peremre szorított Messiásunkat személyiségünk alakításával, jövőnk kijelölésével.
Nem „egy akárki”, aki ezt meg tudja tenni.


Uram, hinni akarom, hogy csak Benned vagyok teljes. Életemet a Te szolgálatod teszi érdemessé. Az vagyok, akinek Te mondasz engem. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2011.02.22., Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. november 13., kedd

Egyedül

„Szemem állandóan az Úrra néz, mert ő szabadítja ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, és könyörülj rajtam, mert magányos és nyomorult vagyok.” Zsolt 25,15-16


Ne nézz rá - óvna a szívem, az agyam.
Nem akarok ránézni. Aztán mégis megteszem. Nem néztem meg, kit rejt a „lehetséges társ” ablak a meghívón, de most már bánom. Bár ne jöttem volna egyedül. Talán akkor nem vonzana annyira.
Könyörtelen és destruktív. Nagyon jól tudom, de ő az egyetlen, akivel kapcsolatban vagyok. Próbálom kerülni a tekintetét, elhitetni vele, hogy már nincs szükségem rá.
Sikerül is, míg be nem lép a terembe egy újabb összefonódott pár. Határozottságom elszáll. Ő már megint mellettem van, felém nyújtja jól ismert kezét. Az ujjaink egymásba kulcsolódnak, beleestem a csapdájába. Hányingert érzek. Gyűlölöm. Igen, gyűlölöm Magányosságot. Utálom egyedül érezni magam, és magányosan élni az életemet.
Egyik pártól a másikhoz vonszol. Házasság, kisbaba, utazás, nagystílű élet – az elcsípett történetfoszlányok egy sárgalacsinba állnak össze. Magányosság felém löki a sárgolyót: Ebben sosem lesz részed. Mindig egyedül leszel.
Látni sem bírom az örömüket. Inkább elfordulok, s összeszorított fogakkal, összeszorult szívvel ismételgetem: nem szabad sírnod.
Mélyet lélegzem, ez visszatartja a magányos könnyeket, a magányos éveket, a magányos félelmeket. Hideg lehelete behatol a pórusaimba, ahogy járkálunk a beszélgető csoportok között. A háttérben karácsonyi dalok szólnak az év legszebb időszakáról, a szeretteinkkel való szánkózásról. Kedves dolgok ezek, de csak növelik magányosságomat a zsúfolt teremben. Hogy tűnhet két óra harminc évnek?
Mikor végre az óraütések megengedik, hogy udvariatlanság nélkül búcsút mondjak, kimenekülök. Alig csukom be az ajtót magam mögött, éberségem lankadni kezd. Túl hamar. Magányosság most van igazán elemében. Vadul csapkodja hozzám hazugságait, míg el nem hiszem neki: egész életemben magányos leszek.
Ezzel Magányosság lelép, otthagy – ugye, milyen ironikus – egyedül.
Ekkor egy kéz nyúl le értem együttérzőn. Egy gyöngéd, gyógyító kéz. Hadd segítsek. Nehéz ez az éjszaka, ugye?
Feltekintve látom a tenyerén a sebhelyeket. Honnan tudtad, hogy itt vagyok?
Elmeséli, hogy ott volt végig a közelemben. S bár mindent tud, kikérdez a részletekről, az álmaimról, a kétségbeeséseimről. Addig beszélgetünk, míg biztatása át nem töri Magányosság csüggedésből épített kőfalát.
Szívem sivár üregei lassan megtelnek Jézus bátorságának melegével. Az igazság átverekszi magát a gondolataimon, pajzzsal véd a félrevezetés ellen. És már tudom, hogy nem Magányosság a „lehetséges társ”. Az Egyetlen Társra kell támaszkodnom, akit úgy is hívhatok: Mindig Melletted.
Ideje szakítanom Magányossággal. Nemcsak társaságban, utazáskor vagy a tervek nélküli hétvégéken. Mert az igazság az, hogy Magányosság azokat a barátaimat is megkörnyékezi, akik házasságban élnek, gyermekeik vannak, mindenük, amire én annyira vágyom. Magányosság jelen lehet akkor is, ha egyedül van valaki, de akkor is, ha családdal vagy barátok közt, ünnepeken és hétköznapokon egyaránt.
Egyetlen módja van, hogy megvédjük magunkat Magányosság állandó jelenlététől. Szememet az Úrra szögezem, mert „ő szabadítja ki lábamat a csapdából”, a magányosság érzésének csapdájából. Szólnom kell Neki, maradjon mellettem, amikor egyedül vagyok, fogja a kezem, töltsön el állandó jelenlétének igazságával.
Mi lesz, ha újra társaságba hívnak? Nem fogok egyedül menni. Meghívom az Urat, Ő legyen a „lehetséges társam”.


Uram, szemem állandóan Rád néz, mert csak te szabadítod ki lábamat a csapdából. Fordulj felém, légy kegyelmes hozzám, mert magányos és letört vagyok. Könnyíts a szívem terhén, és szabadíts meg a gyötrelemtől. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.12.21.Samantha Reed, www.proverbs31.org,fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. november 12., hétfő

A tetszeni vágyás sodrásában

„Most tehát embereknek akarok kedvében járni vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.” Gal 1,10


Vesd fel a tetszeni vágyás témáját egy női csoportban, érdekes válaszokat fogsz kapni. Szinte mindenki azt mondja majd, hogy valamilyen szinten küzd vele. Azokról, akik eleinte azt mondják, számukra nem probléma, a beszélgetés végére kiderül, hogy legalább egy kapcsolatukban igenis jelen van.
A tetszeni vágyás meglétébe mintha beletörődnénk, és nem próbálunk küzdeni ellene.
Vajon miért?
Mert mind szeretnénk, ha szeretnének. Nincs is ezzel semmi baj. De míg haladunk a szeretet és elfogadás felé, nézzünk meg közelebbről két motivációt, ami a tetszeni vágyás mögött meghúzódhat.
Egyik motiváló erő a vágy, hogy továbbadjuk a szívünkből fakadó szeretetet. Mialatt szeretetet adunk, mi is szeretve érezzük magunkat. Ez jó dolog.
A másik motiváló tényező, ha azért adunk valamit, mert viszonzást remélünk: szeretetet. Ha szeretetet kapunk azért, amit teszünk, azon igyekszünk, hogy még többet tegyünk, hogy még többet kapjunk. Ez már veszélyes.
Ez a második motiváció okozza a gondot a tetszeni akarással. Jó dolog adni, hogy valaki szeretve érezze magát, boldog legyen, örüljön. De ha azért tesszük, mert viszonzást várunk, abból sok bajunk származik. Ha állandóan azon próbálkozunk, hogy szeretetet kapjunk, s ezért egyre többet vállalunk, biztos kimerülés lesz a vége.
Kimerül az, aki adja. Kimerül az, aki kapja. Kimerül maga a kapcsolat.
Ezt írja az Ef 5,8-10: „Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban:éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Úrnak…”
Tetszik a felsorolás, mi az, ami jelzi, hogy a világosság gyermekei vagyunk: jóság, igazság, egyenesség – miközben igyekszünk eldönteni, mi kedves az Úrnak.
Jó volna, ha ezen a szűrőn át végezném minden tennivalómat. Akkor vagyok a tetszeni vágyás csapdájában, amikor rettegek attól, hogy igent mondjak, de képtelen vagyok nemet mondani.
Ha Isten tetszését keresem, fel kell tennem magamnak néhány kérdést, mielőtt bármit megteszek egy másik ember kedvéért. Helyes a motivációm? Igazak a szándékaim? Tiszták a reményeim?
Vagy más motivál:
Félelem – nem fog szeretni, ha nemet mondok.
Ferde szándék – ha megteszem neki, majd ő is hajlandó lesz….
Valótlan elvárások – hiszem, hogy ha többet nyújtok, meg lesz velem elégedve, és nagyon vágyom az elismerésére.
Minél jobban igyekszem mások kedvére tenni, annál nagyobb hatalma lesz rajtam a tetszeni vágyásnak. Minél jobban igyekszem rájönni, mi kedves az Úrnak, annál nagyobb hatalma lesz Neki az életemben.
Eldönthetem.


Uram, segíts megszabadulnom az állandó tetszeni akarástól. Irányítsd napi döntéseimet, mikor félelem, ferde szándék vagy valótlan elvárások akarnak vezetni. Azt akarom, hogy a Te tetszésed legyen a motiváló erőm, Atyám, és egyre nagyobb hatalommal uralkodj az életemben. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: The Rip Current of People-Pleasing, Encouragement for today, 2012.11.08., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. november 11., vasárnap

Még mindig tanulom, hogyan maradjak nyugton

„Álljatok meg, és lássátok, hogy én vagyok az Isten.” 

Zsolt 46,11a

Megmondom úgy, ahogy van. A „megállni” ige – „nem mozdulni” értelemben – hiányzik a szótáramból. Nyugton maradni? Nyugton ülni? Nyugton feküdni? Kizárt. Egyik lábamról a másikra állok, hintázom a széken, kétpercenként megfordulok az ágyban, hogy kényelmesebb legyen.
Így hát, mikor Isten azt mondja, álljak meg, gondban vagyok. Lehetne ennek nyugtató értelme is, ám a Szentírásban ez egy gyöngéd, de határozott számonkérés. „Nyugodjatok meg.” „Elég volt.” Az adott helyen és időben Isten egyértelműen az ő harcra kész népéhez intézte szavait. „Hagyjátok abba a harcot.” „Ne küzdjetek tovább.” „Elég legyen!”
Oké, felfogtam.
Világos tehát, hogy napi küzdelmeink során tegyük le a fegyvert, bízzuk Istenre, hogy vívja ki a győzelmet, higgyük, hogy ez be fog következni az Ő tökéletes időzítése és hibátlan terve szerint. Közben pedig pihenjünk meg Benne, és engedjük el a gondokat.
Egyetértően bólintunk, és közben két kézzel kapaszkodunk a gondjainkba. Ha nem rágódunk gyerekeink jövőjén, ki fog? Ha nem aggódunk szüleink egészsége miatt, ki fog? Ha nem búslakodunk kisebb-nagyobb csalódásaink miatt, ki fog?
Isten. Ezt szeretné, ha megértenénk.
Csak ha megállunk, és abbahagyjuk a küzdelmet, ismerhetjük fel az igazságot: Isten gondoskodik.
Bármennyire megőrül is a világ – és látjuk, hogy percről percre bolondabb lesz -, Isten nyugodt a magasságban, és tökéletes, jó akarata teljesülni fog.
„Lássátok, hogy én vagyok az Isten” – folytatódik alapigénk. Eszünkbe juttatja, ki Ő, és mire képes. Mindenek alkotója – beleértve az emberiséget is – tudja, hogyan nyugtassa meg szívünket, csendesítse el elménket, irányítsa a megfelelő irányba életünket.
Hivatásunk közben egyszerű. Maradj nyugton. Higgy. Légy készen. 
Egy őszi délelőttön vidékre indultunk a férjemmel, hogy az új kocsimat kipróbáljam. Szépséges csütörtök reggel volt, sehol egy felhő az égen, semmi nem vetett árnyékot gondolatainkra sem.
A szembejövő kocsisorból minden előjel nélkül kivágódott egy autó a mi sávunkba, és egyenesen felénk tartott. Jó néhány kocsi volt előtte, nem tudott visszasorolni. Nem volt útpadka, se leálló sáv, úgy tűnt, nem tudjuk elkerülni a frontális ütközést.
Egyetlen szó dobolt a szívemen. Nyugalom. 
A pillanat tört része alatt döntöttem, és jobbra rántottam a kormányt. Az út menti füves partra fordult a kocsink, megkerült egy telefonpóznát, egy óriási transzformátort, egy vastag fatörzset és egy nagyon hosszú fehér kerítést.
Mikor végre megálltunk, anélkül, hogy az előzőek közül bárminek nekimentünk volna, csodálatosan nyugodt voltam. Semmi zokogás, semmi sokk, semmi remegés.
Egy másik autó állt meg mögöttünk, mely szintén lekényszerült az útról. „Jól vannak?” – kérdezte aggódó hangon a vezető.
„Jól” – biztosítottuk mindketten, és döbbenten néztünk egymásra. Jól voltunk. És a kocsi is. Világos volt, hogy Isten megóvott minket. Míg én nyugton voltam, ő kormányozott.
Mindez azt jelenti, hogy mindennapi életünkben vegyük le a kezünket a kormányról, szundítsunk, és bízzunk mindent Istenre? No, nem egészen. A kezünk maradjon a kormányon, a billentyűzeten, a fakanálon. Amit végzünk, abban legyünk ott teljesen.
De ha ránk tör az aggódás, emeljük fel Istenhez. Ha támad az ellenség, hagyjuk, hogy Isten bánjon el vele. Isten akkor tudja megváltoztatni az életünket, ha hagyjuk, hogy a gondolkodásunkat megváltoztassa. Mi az első lépés? „Álljatok meg.”

Segíts, Uram, hogy lenyugodjak, ne küszködjek, álljak meg, ne minduntalan járkáljak körbe-körbe. 
Segíts, hogy nyugodtan várjuk, amíg te véghezviszed a megígért győzelmet.
Jézus nevében, Ámen.




Liz Curtis Higgs: Still Learning How to Be Still,Encouragement for today, 2016. október 19.,www.proverbs31.org,fordítás:eszmelkedesek.blogspot,kép:pinterest

2018. november 10., szombat

Olvasói gondolatok - Nem érdemes

“Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító és az én terhem könnyű. “
Máté 11:28-20.

“ Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” 
János 15:5..

“Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik….”
Zsoltárok 37:5.


“Jöjjetek énhozzám…” Olvasom az Igét...Az életem eseményei előttem peregnek… 

Én mindig makacs és lázadó voltam egészen addig, amíg meg nem ismertem...Én mindig dacos és önfejű voltam, egészen addig, amíg nem találkoztam vele...Én mindig is kegyetlen és önző voltam, egészen addig, amíg meg nem szólított...Én mindig is kritikus és elbizakodott voltam, csak a saját utamat jártam, egészen addig a napig, amikor beléptem az Ő házába… 

Azóta formálódom, fejlődöm, de most sem vagyok tökéletes...Elindultam egy olyan úton, ami jó nekem...amitől boldog vagyok és megnyugvást találok, ha lépegetek rajta...Tanulok. Most járok iskolába. Felnőtt fejjel. Nem könnyű ez az iskola. Nem fogok kapni bizonyítványt, nem lesz vizsga ami után fellélegezhetek és azt mondhatom, befejeztem. Ennek az iskolának sohasem lesz vége...de mégis szeretem, mégis kinyitom ezt a könyvet napról napra...Minden sora tanítás, minden szó, ami benne van, szembeállít a lelkiismeretemmel és megálljt parancsol, ha letérek az útról. Engem, személyesen megszólít és mindenre van magyarázat benne...Szó szerint mindenre, amire az én életemben szükség van… 

Megtanultam belőle, hogy nem érdemes dacosnak lenni. A csakazértis korszaknak vége. Nem érdemes lázadni, mert nincs mi ellen lázadni. Helyette a hálának van értelme, mert több okom van arra, hogy hálát adjak… 

Nem érdemes önzőnek, önfejűnek lenni, mert így sem érzem jól magam. 

Nem érdemes kérkedni azzal, amim van, mert a vagyonnak nincs értéke. Nincs értéke a drága autónak, luxuscikkeknek, a márkás ruháknak, ezek csak tárgyak, amiktől azt hisszük, többek vagyunk, többet tudunk mutatni mint amilyenek vagyunk valójában. 

Nem érdemes azon rágódni, mit rontottam el az életben, másokhoz hasonlítgatni magam, lépést tartani azokkal, akik nem én vagyok. Nem érdemes divatos szavakat használni mindenáron, amiket hallok a médiákban, vagy olvasok a hírekben, mert nem állnak jól nekem, mert ezek sem én vagyok. Nem érdemes erőlködni ebben a világban, mert ha meg akarok felelni, elveszítem a fonalat. Letérek az útról. Nem érdemes kritikusnak lenni. Rossz kritikusnak. Hozzászólni olyan témákhoz, amikhez nem értek. Osztályozni embereket vagyon, faj, vallások szerint. Mert ez a könyv azt tanítja, hogy ehhez nincs jogom. Minden egyes lélek Isten teremtménye. Minden teremtmény, ami létezik a világon, az Ő munkája. Nincs beleszólásom abba, hogy hogyan éli a másik ember az életét,milyen ruhákat hord, melyik templomba jár, jár-e templomba egyáltalán. Ez az ő dolga...Nem érdemes félni attól, mi lesz holnap...még akkor sem, ha éppen elhagynak, vagy olyan esemény történik a családban, ami törést, sérülést okoz...Nem érdemes a másik végletbe esni és sajnáltatni magamat, mert lesz megoldás mindenre...nem érdemes kétségbeesni, mert van valaki, akihez mehetek, aki megerősít engem. Jósolják a világ végét évek óta...próbálják megfejteni, mikor jön vissza Jézus. Ne gondolkozz ezen, nem érdemes, mert senki sem tudja...de légy készen minden nap és várd Őt, akkor megnyugvást találsz… 

Viszont érdemes tanulni a Szentírásból. Érdemes elgondolkozni egy-egy igeszakaszon, érdemes megfogadni az intelmeket, érdemes imádkozni, mert van értelme… 

Van rátérni arra az útra, ami Jézushoz vezet. Van értelme annak, hogy elmenj egy gyülekezetbe, egy közösségbe, ahol az Igét hirdetik...és van értelme úgy kimenni az istentiszteletről, hogy érezd: más úton jársz és érdemes lesz cselekedni. Másképp fogod látni embertársadat, és boldogabb leszel. Ez egy egészen más boldogság, mint amit kínálnak neked a képernyőn, vagy a világhálón.Mert hidd el, minél többet tanulsz, annál feleslegesebbek lesznek azok az apró dolgok, amik miatt nem érdemes aggódni, amik nyugtalanná tesznek. Könnyebb lesz a terhed, mert segít valaki cipelned. Nem leszel egyedül. 

Testvérem! Jézus hív minden nap! Halld meg hívó szavát, hagy az Úrra utadat, mert Ő munkálkodik az életedben. Mint ahogy az enyémben is. Bátorítalak, lépj rá erre az útra, ezen érdemes lesz járni, mert a legnagyobb gazdagságot kapod: Az Ő szeretetét. Meg fogod tapasztalni, hogy nélküle semmit sem cselekedhetsz és tudni fogod, nem is lesz érdemes már… Szelídebb leszel és alázatosabb szívű, nála nyugalmat találsz. 

Istenem! Köszönöm a mai leckét, megtanultam, mit érdemes és mit nem, minek van értelme és minek nincs ebben a világban. Hálás vagyok azért, hogy megnyugtatsz, és hívsz magadhoz. Mert a te igád boldogító és a te terhed könnyű. Imádkozom azokért, akik megfáradtak és meg vannak terhelve, segíts nekik hogy könnyebb legyen hívd őket is magadhoz. Ámen. 

Sarolta Barnoczki
2018. November 2.


Isten tolmácsa

Amíg Brazíliában éltünk, előfordult, hogy tolmácsolnom kellett, amikor vendégelőadó érkezett. A hallgatóság előtt állt az előadó, a magával hozott üzenettel, én pedig mellette voltam, nyelvi tudással felszerelve.

Az volt a feladatom, hogy az üzenetét közvetítsem a hallgatóságnak. Megtettem minden tőlem telhetőt, hogy a mondandója megfelelően átjöjjön rajtam keresztül. Nem tehettem hozzá és nem vehettem el az üzenetéből. Amikor gesztikulált, én is gesztikuláltam. Amikor felemelte a hangját, én is azt tettem. Amikor halkabban beszélt, én is halkabban beszéltem.

Amikor Jézus a földön járt, folyton Istent „tolmácsolta” számunkra. Mindenben követte a Mennyei Atyát. Annyira szinkronban volt az Atyával, hogy bátran kijelenthette: „Én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van” (János 14:11). Olyan volt, mintha hallott volna egy hangot, amit mások nem érzékeltek.

Valami hasonlót tapasztaltam az egyik repülőutam során. Hallottam, hogy valaki nevetésben tör ki. Elég rázós utunk volt, sokszor légörvénybe keveredtünk, így nem igazán volt humorosnak nevezhető a helyzet. De valaki mögöttem jól szórakozott. Rajta kívül senki más, csak ő. Végül hátrafordultam, hogy megnézzem, mi olyan vicces. A fiatalember fejhallgatót viselt, és nagyon úgy tűnt, hogy egy humoristát hallgat. Mivel ő hallotta azt, amit én nem, másként viselkedett, mint én.

Ugyanez igaz volt Jézusra. Mivel Ő hallotta, amit mások nem, másképpen viselkedett, mint ők. Emlékszünk, amikor mindenki a vakon született miatt aggódott? Jézus nem. Valahogyan tudta, hogy ez a vakság Isten dicsőségét fogja szolgálni (János 9:3). Emlékszünk, amikor mindenki le volt taglózva Lázár halála miatt? Jézus nem. Ahelyett, hogy barátja betegágyához rohant volna, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia” (János 11:4). Olyan volt, mintha Jézus hallott volna valamit, amit senki más. Hogyan lehetne ennél bensőségesebb egy kapcsolat? Jézusnak töretlen közössége volt az Atyával.

Gondolod, hogy az Atya ugyanerre vágyik velünk kapcsolatban is? Abszolút! Pál azt mondja: „Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez” (Róma 8:29). Hadd emlékeztesselek arra, hogy Isten úgy szeret, ahogy vagy, de túlságosan szeret ahhoz, hogy így hagyjon. Azt akarja, hogy olyan legyél, mint Jézus; ugyanarra a bensőséges közösségre vágyik veled, mint a Fiával.





(Forrás: Max Lucado, fordítás: ahitatok.hu, fotó: Pinterest.com)


2018. november 9., péntek

Tekintetemet Jézusra szegezem

„Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.” 1Pét 1,6-7

Mindegyikünknek vannak problémás időszakaink, amikor mintha „tűzben égne” az életünk. A te életed tüzét milyen üzemanyaggal táplálja Isten, miközben Jézust akarja nyilvánvalóvá tenni benned és általad?

Már-már elviselhetetlenül éget a tűz? Talán a házasságod jutott csődbe, és a férjed kisétált belőle? Vagy anyagi gondjaid vannak, és a bank behajtással fenyeget? Munkahelyi gondok gyötörnek, a főnököd úgy döntött, már nincs rád szüksége?

Bármi legyen is, akármennyire éget is, biztatni szeretnélek. Amikor az aranyat tisztítják, az edényt addig melegítik, míg a benne lévő fém megolvad. Majd tovább folytatják a hevítést, hogy az aranyban lévő szennyeződések a felszínre kerüljenek, ahonnan le lehet kanalazni őket. Az aranyműves az edény fölé hajol, és addig szedegeti le a felső rétegeket, míg a folyékony aranyban tisztán nem látja saját arcát.

A tűzben tisztuló arany példája megmutatja nekünk, hogyan tisztít minket Isten (Mal 3,2-3). Ő pontosan tudja, milyen hőfok kell ahhoz, hogy tudatunk felszínére kerüljenek szívünk, elménk, életünk szennyeződései, ahonnan aztán addig szedegeti őket, míg meg nem látja bennünk saját képmását. Amikor Isten felszítja a lángot, szegezzük Rá tekintetünket, és bízzunk Benne, hogy pontosan tudja, mit csinál.

Az Aranytisztító mester begyújtott életem edénye alá. 2015. augusztus 17-én délután valamikor 3 és fél 4 között észrevettem, hogy férjem teste nem mozdul a kertünkben lévő medencében. Két nappal később hazatért a mennybe. Pontosan három évre rá, 2018. augusztus 17-én, ugyanúgy 3 és fél 4 között az orvosi vizsgálat megállapította, hogy mellrákom van.

Az időzítés különös egybeesésében az ellenség támadásának bizonyítékát ismertem fel. Beleborzongtam. De alighogy ez a felismerés eljutott a tudatomig, a Lélek halk suttogását véltem hallani, Aki eszembe juttatta, hogy péntek van, és ugyanebben az órában, 3 és fél 4 körül történt meg Isten húsvéti Bárányának feláldozása. Jézus a hétnek ugyanazon a napján, a napnak ugyanabban az órájában taposott rá a kígyó fejére, örökre legyőzve a sátánt és a halált.

Dicsőség Istennek! A kereszt, Isten Bárányának vére letromfol minden lapot, amit a Sátán elénk dob, nekünk szán.„Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre” (1Pét 1,6-7).

Az a dolgom hát, hogy ráfüggesszem szemem az Aranytisztító mesterre, Őrá, aki ellenőrzése alatt tart és irányít mindent. Mindent. Bízzam Benne. Különösen, amikor a tűz heve erősödik.

A diagnózis óta Isten minden nap küld valamilyen biztató igét. Ő az én menedékem és váram, Ő a mindig jelenlévő segítség a bajban. Ezért hát nem fogok félni… De tisztán megmutatta azt is, hogy szükségünk van egymásra. Egyik üzenete, amit eszembe juttatott, a Jakab 5,16- ban olvasható: „imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok”.

Hiszem, hogy gyógyulásom nem csak az én imámra adott válasz lesz, hanem azokéra is, akik értem imádkoznak. Meggyógyulhatok műtét nélkül vagy műtéttel, vagy műtéttel és utókezeléssel, vagy a feltámadás még nagyobb csodájával. És a te testi-lelki, érzelmi vagy mentális gyógyulásod szintén lehet mások imájára adott válasz, akiknek hite megerősíti a tiedet.

Az alábbi éneket kilenc évesen másoltam le a Bibliámba. Nem tudom, miért akartam megőrizni akkor, de tudom, hogy most ráillik a helyzetemre, s talán a tiedre is.

Benne bízz, ha kétely támad,
Benne bízz, ha fogy erőd,
Benne bízz, ha nincs nehezebb,
Mint bízva hinni Őt.

Benne bízz, mert Ő hűséges,
Benne bízz, mert jót akar.
Benne bízz, mert Jézus szíve
Mindig betakar.

Benne bízz, ha könny vagy mosoly
Borítja be az arcodat,
Amíg a vihar el nem múlik,
S az élet megszakad.

Mialatt a Jó Pásztort követem „a halál árnyékának völgyében”, tekintetem szilárdan és teljes bizalommal Jézusra szegezem. Azért imádkozom, hogy hitem megtisztuljon, Isten megdicsőüljön, Jézus növekedjék minden lépéssel, amit ezen az új úton teszek, míg el nem érem azt, hogy a Mester felismerje képmását életem tükrében.




Segíts, Atyám, hogy mialatt tisztítod hitemet, bízni tudjak Benned, mindaddig, míg felfedezed bennem képmásodat, és szemtől szemben megláthatlak, s a bizalom napjai múlttá válnak. Jézus nevében, Ámen.


Anna Graham Lotz: Fixing My Eyes on Jesus; Daily Devotion, 2018.11.05.;https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/11/05/fixing-my-eyes-on-jesus; fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest.com