Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (27) belső békesség (12) belső viharok (21) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (63) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (9) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2160) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (11) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (11) fáradtság (8) feladat (13) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (9) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (4) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (12) Isten gondoskodása (27) Isten hangja (4) Isten hűsége (32) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (15) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (81) Isten terve (23) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (18) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (8) Jézus keresztje (1) Jézus követése (41) Jézus szeretete (16) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (8) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (31) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (3) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (40) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (38) önuralom (1) önvizsgálat (20) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (27) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (6) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (45) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (22) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (12) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (20) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2018. szeptember 19., szerda

De tényleg hogy vagy?

„Kezdetben volt az Ige (a Szó), és az Ige (a Szó) Istennél volt, és Isten volt az Ige (a Szó). … És az Ige (a Szó) testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Jn 1,1.14


De tényleg hogy vagy? – kérdezte tőlem valaki a minap, de megkerültem a választ. Az igazság az, hogy nagyon kevés olyan ember van, akivel ennyire őszinte akarnék lenni. Azok viszont, akikkel meg tudnám osztani a mélységeket, most épp kimerítő heteket élnek. Képességeik határát feszegetik, s szükségük van valakire, akinek kiönthetik a gondjaikat. Nyitott kézzel fogadtam szavaikat, aggodalmaikat, igényeiket. Amíg a kezem és a szívem el nem nehezült.
Kimerített, hogy mind csak befogadom mások gondjait, s én magam nem nyílhatok meg. Értettem, hogy most nem képesek rám figyelni. De órákon át csak hallgatni másokat – nem voltam biztos benne, hogy én alkalmas vagyok-e még rá.
A sors iróniája, hogy a nevem jelentése: „meghallgató”. Kettős irónia, hogy az elmúlt évi életigém ez volt: „és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25b). De nem tudtam több szót befogadni egy pereméig megtelt lélekbe. És nem tudtam felüdíteni mást, mert magam is ki voltam száradva.
Teljesen teli voltam, és egyben teljesen üres.
Így hát önző módon kiszálltam saját épségem megóvására hivatkozva; visszavonultam önmagamba, távol a fájdalomtól, gondoktól, problémáktól elnehezült szavaiktól.
Távolságot tartottam minden szótól.
Mígnem rám talált a Szó, nyitott tenyérrel, amelyre elfért kimerült lelkem, a barátaim gondja-baja, és egész sérült világunk.
Belemerültem a Szóba, a határtalan medencébe, ahol az én szavaim is pihentek. Kimondta a négy szót, amire úgy áhított a lelkem: „De tényleg hogy vagy?”
Kimerült vagyok. „Én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézs 41,10b
Egyedül érzem magam. „Bizony mondom, én veled vagyok a világ végezetéig.” (Mt 28,20b)
Elfáradtam. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28
Én kiöntöttem, Ő betöltött. Apály és dagály, mely az óceánok mozgásánál is természetesebb. A lelkemnek az Ő szavaira volt szüksége; Rá volt szüksége: a Szóra.
A közösséget Isten adja. De a barátok és a család képessége a támogatásra apad és dagad. Azért igényli annyira lelkünk az Úr barátságát. (Lélegezd be jó mélyen ezt az örömteli valóságot: Isten barátai vagyunk.) Barátok vagyunk a soha nem változó természetű Szóval, Jézussal.
Vegyük hát nyitott tenyerét, amit felénk nyújt, hogy átvegye gondjainkat, barátaink, szeretteink gondjait. Azután kézen fogva tegyünk egy sétát az Igében. Mondjuk ki őszinte válaszainkat, és szívjuk magunkba az Írás mezejének frissítő levegőjét. Felüdülés vár ránk. Ő már feltette a kérdést: „De tényleg hogy vagy?”


Uram, köszönöm, hogy Te sosem változol. Köszönöm, hogy meghallgatsz, és figyelsz rám. Köszönöm, hogy hűséges barátom vagy. Jézus nevében, Ámen.

(Samantha Reed: How Are You Really?, Encouragement for today, 2012. 09.18., www.proverb31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

2018. szeptember 18., kedd

Csak Ő töltheti ki a benned lévő űrt

„Mert maga a Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” Iz 54,5


Más szavakkal: „Én alkottalak. Én vagyok a hitvesed. Nevem a Mindenség Ura. Én vagyok Izrael Szentje. Megváltottalak: felszabadítottalak. Én vagyok az egész föld Istene.”
Nem hittem volna, hogy az a srác lesz a férjem, akibe hatodikos koromban belehabarodtam, s ha tehettem, a nevét firkálgattam a füzeteim hátsó lapjára. Huszonöt évvel később, bár sok gyermeknevelési feszültséggel küzdünk, és bár nem tökéletes, mégis erős a házasságunk. Ennek egyetlen titka van, s ezt a titkot próbálom serdülő lányaimmal is megosztani.
Egy férfi, egy ember soha nem lesz képes kitölteni az űrt a szívünkben.
Legtöbb nőnek szüksége van arra, hogy valakihez gyöngéd legyen, s hogy ezt viszonozzák. Áhítozunk arra, hogy valaki kielégítse szeretetéhségünket. Találhatunk alkalmas embereket erre a szerepre, s mégis állandó elégedetlenséget érzünk. Szívünk tovább vágyakozik arra az Egyetlenre, akinek szeretetére szívünk teremtve lett. Az Iz 54,5 megmondja, ki az, aki ki tudja tölteni a bennünk lévő űrt: az Úr, Alkotónk és Hitvesünk.
Ő az egyetlen, aki tökéletes, és aki tökéletesen szeret. Azt is olvassuk, hogy felszabadított arra, hogy az Ő szeretetével töltekezzünk fel, és ne keressük másokban azt a szeretetet, amit csak Tőle kaphatunk meg.
Ahogy lassan felnőtté válunk, a mozi, a tévé, a slágerek és könyvek mind igyekeznek meggyőzni róla, hogy megtalálhatjuk a tökéletes férfit. Hatásukra egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy teljesülhetnek álmaink a királyfiról, aki majd megjelenik, és figyel ránk, és elfogad, és imádni fog. Idézhetnénk slágerszövegeket, amik mind azt erősítik bennünk, hogy találkozhatunk azzal az emberrel, aki aztán a mindenünk lehet.
Előfordul, hogy azt hisszük, rátaláltunk. Talán férjhez is megyünk hozzá. Aztán kiderül, hogy ez nem egészen így működik. Mások rá sem találnak arra az emberre, aki kimondja nekik: „örökké szeretni foglak”. Mi következik ezután? Üresnek érezzük magunkat, kielégítetlennek, csalódottnak.
Voltak barátnőim, akik családi házról, két gyermekről, kutyáról álmodoztak. Nem jött össze. De mialatt olyan életet élnek, amit nem álmodtak maguknak, boldogok, mert rájöttek ők is, hogy emberek nem tölthetik ki a szeretetűrt a lelkükben.
Csak egy Valaki alkalmas erre: maga a Szeretet.
Mióta Jézust keresem, már nem érzem magányosnak magam, nem érzem, hogy elutasítanak, öröm és biztonságérzés vette át ezek helyét a lelkemben. S hiszem, hogy azzal, hogy minden nap Hozzá fordulok elfogadásért, a férjem is felszabadult a nyomás alól, hogy mindig bizonyítania kell.
Nemrég beszéltem erről egyik barátnőmnek, aki elsírta magát: „Bárcsak tudtam volna, hogy nem várhatom el a férjemtől, hogy betöltse vágyaimat! Bárcsak tudtam volna, hogy egyedül Jézus elégítheti ki szeretetéhségemet! Nem váltam volna el tavaly.”
Nagyon sajnáltam. Bárcsak felfognánk ezt az igazságot, és megosztanánk a fiatal nőkkel, akikhez közünk van! Mindegy, mi történik az életünkben, meg tudjuk találni az igaz szeretetet; azt a szeretetet, amely sosem okoz csalódást, soha nem múlik el, nem utasít vissza. Hűséges szeretet, mely ki tudja tölteni a szívünkben lévő űrt.


Szabadíts fel, Uram, hogy az elfogadást, a biztatást, a szeretetet Nálad keressem. Tudom, hogy Benned nem fogok csalódni, nem utasítasz el, nem mész el tőlem. Jézus nevében, Ámen.

(Lynn Cowell: Filling the Gaps?, Encouragement for today, 2012. szeptember 5, www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 17., hétfő

A pletykáról

„Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!” Zsolt 19,14


Pár hete találkoztunk utoljára, alig vártam hát, hogy halljak barátnőm élete folyásáról. Megérkezvén az étterembe megöleltük egymást, elhelyezkedtünk az asztalnál, és rendeltünk valami finom teát. Beszélgetni kezdtünk, mi történt velünk az utóbbi időben, elsoroltuk az elmúlt hetek eseményeit. Alig telt el néhány perc, s felmerült egy név (valakié, aki nem igazán állt közel hozzám). Barátnőm elmondott róla egy történetet, amitől nem sikerült jobban megkedvelnem, sőt. Aztán én is elmondtam róla valamit, amitől a barátnőm sem kedvelte meg jobban, sőt.
És a társalgásunk folyt tovább…
Mikor kiléptem az étteremből nagyon rosszul éreztem magam. Gondolatban felidéztem a beszélgetésünket, s rájöttem, hogy nem volt több ostoba csevegésnél.
Az zavart legjobban, hogy menet közben semmit nem vettem észre. Abban éltem, hogy jót beszélgetek valakivel, akit rég nem láttam. Pedig valójában pletykáltunk.
De jó volna most azt mondani, hogy ez a felismerés mindent megváltoztatott, és soha többé nem mondtam rosszat senkiről. De hát én olyan ember vagyok, akinek folyamatosan szüksége van Isten kegyelmére, irgalmára, megbocsátására.
Mai alapigénk, a Zsolt 19,14, segített felismernem, mennyire szeretné Isten, hogy szívem és szavaim örömöt okozzanak Neki, az Ő dicsőségét szolgálják.
A Bibliában sok tanítást találunk a beszédünkkel kapcsolatban. Számadással tartozunk Istennek szavainkról (Mt. 12,36). Ha vigyázok arra, mit mondok, sok bajtól óvom meg magam (Péld 12,13). Meg kell értenem, hogy szavaim életet vagy halált hordhatnak magukban (Péld 18,21).
Ahogy átelmélkedem ezeket az igazságokat, s hagyom, hogy formáljanak, megértem, hogy félresiklásaim (vétkeim) eltávolítanak Istentől. A bűn egyik legnagyobb csapdája, hogy menet közben gyakran nem fogjuk fel, mit teszünk, mi történik, csak akkor, amikor már túl késő.
De hála Neki, Isten mindig kész a megbocsátásra, és segít, hogy erősebben megálljunk Benne.
Mit tehetünk tehát hasonló helyzetekben?
Legjobban úgy kerülhetjük el a pletykálást, ha megelőzzük. Van úgy, hogy azzal kell indítanom a napot, hogy kimondom: „Ma senkit nem akarok megbántani, gyalázni a szavaimmal.” Kérem Istent, hogy jelezze rögtön, ha valami olyasmit akarok mondani, ami méltatlan Hozzá és hozzám. „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával.” (Péld 12,23).
Egy másik módja a pletykálás elkerülésének, ha nem foglalkozunk vele. Attól még, hogy egy friss, zaftos történetet hallottam, nem muszáj továbbadnom. „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Péld 11,13).
Végül fontos megbeszélnem a dolgot azzal, akiről hallottam valamit. Ha hallunk valami rosszat valakiről, elsőként hozzá forduljunk tisztázásért. Persze, ehhez nagyobb bátorság kell, mint a legyintéshez vagy a háta mögötti kibeszéléshez. Ha zavar valami, azzal beszéljük meg, aki a zavart okozza. „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.” (Mt 18,15).
Mindezeken még dolgozom. Szörnyen éreztem magam az éttermi beszélgetésünk után. De igyekszem ezentúl megelőzni, figyelmen kívül hagyni a pletykát, illetve magával az illetővel megbeszélni azt, amit hallottam. Azt szeretném, ha Istennek öröme telne szavaimban és szívemben.


Uram, köszönöm kegyelmedet, irgalmadat és megbocsátásodat, amivel kíséred küzdelmeimet rossz szokásaim ellen. Segíts, kérlek, hogy a kapott igazságok beágyazódjanak a szívembe, és szavaimmal mindig méltó legyek Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(Nicki Koziarz: Gossip, Encouragement for today, 2012.10.09., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. szeptember 16., vasárnap

Mire számíthatsz a nem várt események viharában?

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el."

(Ézsaiás 43:2a)



Teljesen váratlanul ért orvosom tájékoztatása: "A jobb hangszálán egy polip van, míg a bal hangszálon egy csomót látok. A reflux-a miatt a nyelőcsöve pedig sárga és gyulladt. Tisztában vagyok azzal, hogy Ön előadóművész, rendszeresen énekel, valamint előadásokat is tart, most azonban egy 4-6 hetes kötelező hangszálkímélő időszakot kell beiktatnia. Egyáltalán nem beszélhet. Az étkezésén is változtatnia kell, valamint gyógyszert kell szednie, hogy a gyomorégést megszüntessük. Azonban készüljön fel arra az eshetőségre, ha az előbb említett előírásaim betartása ellenére mégsem lesz jobban, akkor meg kell műtenünk a hangszálait."


A férjem sem számított a következő szavakra: "A biopszia és az ultrahang vizsgálat eredménye alapján valószínűsíthető, hogy pajzsmirigy rákja van, Uram. Azonnali műtétet javasolunk, és ha a szövettani vizsgálat igazolja feltételezésünket, akkor sugárkezelést is alkalmaznunk kell, hogy a még meglévő rákos sejtek elpusztuljanak."


Néhány hónappal ezelőtt történt mindez. Egyikünk sem volt a hallottakra felkészülve, sem az azután következő események sorozatára.


"4-6 hétig nem tarthat előadásokat". "Önnek rákja van." "El akarok válni." "Az ön állása megszűnik." "Az áramszolgáltatást kikapcsoljuk mindaddig, míg nem rendezi tartozását." "Nem nyert felvételt az iskolánkba." "Nagyon sajnálom, baleset történt...." Időnként olyan helyzetben találjuk magunkat, melyre egyáltalán nemszámítottunk. Életünk teljes fordulatot vehet néhány pillanat leforgása alatt, mi pedig levegő után és erő után kapkodunk, és a válaszokat keressük kérdéseinkre.


Átéltél már ehhez hasonló helyzeteket? Vagy éppen most küzdesz egy téged vagy egy szerettedet terhelő problémával?


Életünk jelenlegi, próbával terhelt időszakában, azt látjuk férjemmel, hogy az Úr sok mindenre megtanít bennünket a nehézségeink által. Így hát hálásak vagyunk mindazért a kincsért, melyre rálelünk ezekben a sötét napokban. 
Isten Igéjében nagyon sok elrejtett kincset tartalmaz, melyek Istenbe vetett reményünket erősítik.


Ha minden összedőlni is látszik körülöttünk, néhány dologban mégis teljesen bizonyosak lehetünk, melyekre hitünket szilárdan alapozhatjuk. 


A Biblia arról biztosít bennünket, hogy Isten soha sem fog elhagyni bennünket, vagy sohasem fog elfordulni tőlünk. Ez a kijelentés azonban nem biztosít bennünket arról, hogy rossz dolgok nem is fognak velünk megtörténni, vagy hogy sohasem fogunk fájdalmat, kétségbeesést és csalódottságot átélni. Ez a kijelentés azt jelenti a gyakorlatban, hogy annak ellenére, hogy milyen tapasztalatokon megyünk át, Istenünk, - Immánuel -, mindig velünk van, és az Ő békéjét ajánlja fel számunkra...attól függetlenül, hogy éppen szabadítást kapunk-e a próbából, vagy éppen a próbák elhordozására kapunk-e erőt.


A nehéz időkben a következő alapigazságokba kapaszkodhatunk:

ISTEN KÖZEL VAN: "Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
(Filippi 4:5b-7) 

ISTEN HALLJA A KIÁLTÁSODAT: "Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti."
(34. Zsoltár 17-18)

ISTEN VELED VAN és ÉRTED MUNKÁLKODIK: "Így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!"
(Ézsaiás 43:1-3)


A fájdalom sebet ejt rajtad, rossz dolgok is történnek veled, az emberek megbántanak téged, és időnként súlyos terheket kell hordoznod. De Isten találkozni szeretne veled életed viharában. Jézus így biztat bennünket: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Máté 11:28-29)

Mire számíthatsz, ha válaszolsz erre a meghívásra? Ha Jézushoz kiáltasz, akkor Isten békéjét fogod megtapasztalni a váratlan élethelyzeteidben is.


Drága Uram, el kell ismernem, hogy időnként félek a jövőtől, és nem tudok mindig a tökéletes akaratodban bízni. Jól tudom, hogy Te már előre átlátod életem eseményeinek alakulását, és hogy a Te gondolataid nem az én gondolataim. (Ézsaiás 55:8-9) Kérlek bocsásd meg amikor meggyengülök hitemben, segíts, hogy mindenkor Beléd kapaszkodhassak, és amikor váratlan események vihara körbevesz engem, a vihar közepén békére lelhessek Tebenned. (Márk 4:37-40). Mert tudom, hogy Te közel vagy, meghallod a kiáltásomat, velem vagy, és értem munkálkodsz. Jézus nevében, Ámen.











Átgondolásra:
Ézsaiás 26. fejezetének a 3. verse így szól: "Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik."

A vers alapján a "teljes békét" akkor nyerjük el, ha a gondolatainkat az Úrhoz tereljük. Micsoda ígéretet rejt ez magában! Keress Isten jelleméről és reményt keltő kijelentéseiről igeverseket, jegyezd fel a naplódba vagy egy jól látható helyre, hogy erőt adjanak számodra, amikor nem várt nehézségek érnek. A próbák idején használd ezeket az igéket, hogy Istenhez tereld gondolataidat, hogy a körülményeid ellenére megleld az Ő békéjét.



(Forrás: Gwen Smith, What to Expect When You're NOT Expecting
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)

2018. szeptember 15., szombat

Olvasói gondolatok - Semmiféle sérülés

Hajnalban fölkelt a király, és még szürkületben sietve az oroszlánok verméhez ment. Amikor a verem közeléhez ért, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt a király Dánielhez: Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit mindenkor tisztelsz, meg tudott-e szabadítani az oroszlánoktól? Akkor Dániel így szólt a királyhoz: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Azok nem árthatnak nekem, mert ártatlannak talált engem és ellened sem követtem el, ó, király, semmi vétket. Akkor a király igen örvendett, és kihozatta Dánielt a veremből. Amikor kihúzták Dánielt a veremből, semmi sérülést nem találtak rajta, mert hitt az ő Istenében.


Dániel 6:19-23

Nem arról van szó, hogy Dániel elkerülte a jogtalan büntetést. Végig kellett csinálnia. Isten, mivel Isten, képes lett volna azt is elintézni, hogy Dániel előtt a verem záruljon be – hogy be se dobhassák oda. Megtehette volna, hogy nem kerül a verembe. Azt is megtehette volna, hogy egy perc nyugis lődörgés után egyszerűen kivarázsolja onnan őt. 

De nem ezeket tette. Dániel bekerült a verembe. Félnie kellett ott. Ott kellett csücsülnie az oroszlánok közt elég sokáig, szinte egy teljes napig. 

A szabadulást Isten nem egészen úgy adta meg, ahogyan azt várjuk: nem pusztította el az oroszlánokat, nem rombolta le a vermet, nem szüntette meg az akadályt, a próbát. Isten „csak” bezárta az oroszlánok száját, hogy azok ne árthassanak Dánielnek. De attól még ott voltak azok a veszedelmes oroszlánok, nem tűntek el! 

Távolról nézve azok az oroszlánok ugyanolyan félelmetesek voltak, mintha mi sem történt volna. Mintha nem történt volna csoda. Távolról nézve nem is volt szembetűnő a szabadítás mibenléte. De mélyen a verem legalján (ami nagyon mélyen lehetett, hiszen ki kellett Dánielt húzni onnan és a király is kiáltani tudott csak hozzá) Dániel épségben megúszta, az oroszlánok szája le volt zárva. Ha messziről szemléljük az eseményeket, egy embert látunk, akinek talán percei vannak hátra. 

Hasonló veremben találtam magam én is már párszor. Mindenkivel megtörténik ez. Akadályokba ütközünk, harcolunk, szeretnénk, ha győztesen kerülnénk ki ezekből. Amikor egy probléma közepén találom magam, gyakran felteszem a kérdést: Tényleg a legjobb történik velem, ami csak történhet? 

Egy másik személy is jelen volt Isten tervében, a király. A király szerethette Dánielt. Törődött vele. Aggódott érte, már hajnalban, kíséret nélkül, szomorúan sietett a veremhez, hogy megtudja, valóban képes-e segíteni Isten a bajba jutottakon. A saját bőrén tapasztalta Isten szabadító erejét, amikor odaért. 

Talán éppen bajban vagy. Lehet, hogy körül vesznek a problémáid, nem találod a kiutat. Az is lehet, hogy bárhová tekintesz, csak a veszedelmet, a rettegést látod. De mi vesz körül valójában? Isten. Ő ott van Veled, Melletted, bárhol is vagy. Amit a legrémisztőbb csapdának tekintesz most, tényleg csupán ennyi lenne? 

Rengeteget kell még tanulnom Istentől. Jobban meg kell ismernem. Keresnem kell Őt akkor is, amikor a legsötétebb időket élem. Keresnem kell az arcát, amikor látszólag minden félresiklik az életemben. Mert Ő képes sérülés nélkül kihozni bármilyen veremből. 

Uram. Köszönöm, hogy soha nem hagysz magamra. Köszönöm, hogy szabadító Istenem vagy. Köszönöm, hogy hit által minden lehetséges. Hiszem, hogy akármilyen mélyre kerülök is, Te kiemelsz, ha eljön az ideje. Nem gyengülök el, amíg velem vagy. Jézus nevében: ámen. 

Novák Eszter Júlia

fotó:pinterest.com




2018. szeptember 14., péntek

Hogyan döntsek?

„Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” Jel 3,8a


Az élet tele van nehéz döntésekkel.
Honnan tudjam, hogy ő-e az „igazi”? Melyik egyetemre menjek? Milyen szakra felvételizzem? Melyik állást vállaljam el? Melyik templomi közösségbe járjak? Kezdjek valami újba? Most, hogy már felnőttek a gyerekek, vonuljunk vissza? Ideje nyugdíjba menni?
Az emberek utálnak döntéseket hozni. Főleg azért, mert félünk, hogy rosszul döntünk.
A döntési helyzetek félelmet váltanak ki. Megrémítenek. A döntés meghatároz minket. Ha mi hozunk meg egy döntést, nincs kit hibáztatni, és nem bújhatunk el a következmények elől. Ez bizony ijesztő is lehet.
Egy alkalommal Nancy-vel, a feleségemmel, étteremben vacsoráztunk, és a pincér minden egyes választásunkat nagy megelégedéssel fogadta. „Kiváló”, „Tökéletes”, „Ragyogó választás” – mondta mindenre. Olyan következetes volt a dicséretben végig az étkezés alatt, hogy nem álltam meg, és a végén megkérdeztem, előfordult-e már, hogy valakit figyelmeztetett, hogy rosszul választott. Elmondása szerint az étterem vezetője észrevette, hogy a vendégek borzasztóan rettegnek a rossz választástól, ezért kinyomtatott egy dicséret-listát, amiből a személyzet válogathatott a vendégek döntései után.
Gondoljunk bele. Egy ilyen egyszerű kérdéstől, hogy „Levest vagy salátát parancsol?” olyan lelkiállapotba kerülünk, hogy az arra érzékeny éttermek terapeutává képezik ki a személyzetet.
Valahogy Istennel is ezt tesszük. Mivel rettegünk a rossz döntéstől, választás előtt Isten elé tárjuk a lehetőségeket, és kérjük, hogy mondja meg, mi az Ő döntése számunkra.
No, de mi van, ha Isten akarata az, hogy legyünk elég bölcsek és jó ítélőképességűek ahhoz, hogy magunk döntsünk a dolgainkban az Ő Igéje és a hitünk alapján, bízva abban, hogy Ő mellettünk lesz az úton, bármilyen döntést hozunk?
Ettől kicsit felszabadulnánk, nem?
Isten akarata, hogy megtanuljunk jól választani. Talán ezért nincs a Bibliában olyan szakasz, aminek a címe az volna, hogy „Hogyan tudhatod meg, mi Isten akarata az életeddel?” Pál nem ír a biztos párválasztás 6 lépéséről, sem az Isten akarata szerint való hivatás megtalálásának 5 módjáról.
Ami viszont benne van a Bibliában: „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve” (Jak 1,5-6).
Illetve: „Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes” (Fil 1,9-10a).
Ezért hát, mikor legközelebb komoly döntést kell hoznod, ne azt kérd Istentől, hogy mutassa meg, mi az Ő akarata, hanem imádkozz először bölcsességért. És ne félj attól, hogy rosszul döntesz. Még ha a rossz ajtón lépsz is be, ha igaz szívvel teszed, Isten akarata fog teljesülni.
Ne feledd, Isten akarata az életedben nem arról szól, hogy kivel házasodsz össze, vagy hogy egyáltalán megházasodsz-e, és nem arról, milyen állást vállalsz, vagy milyen helyre költözöl. Isten akarata az életedre az, hogy csodálatos emberré válj az Ő hasonlatosságára: Jézus-karakterű emberré. És ennek semmi sem áll az útjában.

Istenem, tudom, hogy Te a nyitott ajtó Istene vagy. Minden nap minden perce alkalmat ad a növekedésre, a szolgálatra, arra, hogy jó hatással legyünk másokra. Szereteted miatt nem kell félnünk a bukástól, nem kell állandóan rettegnünk attól, hogy hátha nem a tökéletes döntést hozzuk meg. Imádkozunk bátorságért és bölcsességért, hogy lépjünk be minden ajtón, amit megnyitsz előttünk. És imádkozunk, hogy tetteink által a Te akaratod teljesüljön. Jézus nevében, Ámen.

(John Ortberg: How Do I Choose?Encouragement for today, 2015.03.03., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 13., csütörtök

Hogyan szerezd vissza a mosolyod

„Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív összetöri a lelket.” Péld 15,13

Nemrég fényképeket nézegettünk a gyerekekkel. Boldog pillanatokat, nyaralást, családi együttléteket megörökítő, pár éve készült fotókat, melyeken én is ott voltam azokkal az emberekkel, akiket legjobban szeretek.
24 éves Morgan lányom mondott közben egy meglepőt. — Anyu, tudod mit vettem észre ezeken a képeken? — Mit? - kérdeztem kíváncsian. — Mindegyiken mosolyogsz, de ha jobban megnézem, a szemed mindig szomorú.
Pillanatra megakasztot a válaszadásban a megfigyelés mély igazsága, de aztán őszintén így szóltam: — Tudod, drágám, valóban szomorú voltam. Annyira mély volt lelkemben a fájdalom, hogy nem is tudtam beszélni róla senkinek. Nehéz időszak volt családunk életében, sorra értek veszteségek, félelem és aggódás volt bennem, úgy éreztem, képtelen vagyok megbirkózni a kihívásokkal. Igen, nagyon szomorú időszak volt.
Minderről persze már rég tudott, ahogy a két másik gyermekem is, hisz együtt éltünk át mindent. Az volt az érdekes, hogy észrevette, hiába igyekeztem mosolyogni, hiába próbáltam boldognak érezni magam és annak is látszani, a szemem szomorúsága elárulta a valóságot. A lelkem romokban volt, és ezt nem tudta elfedni a mosoly az arcomon.
A mély bánat, az örömnélküliség meglátszik az ember arckifejezésén, ahogy az is, ha őszintén örül a szíve. Az öröm belső állapot, mely külsőleg is megnyilvánul. Ha a lelkünk összetört, az örömöt csak Jézus Krisztus békessége, szeretete, gyógyítása tudja visszahozni.
Mai alapigénkben Salamon ezt írja: „Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív összetöri a lelket.” Péld 15,13. Mindenkit érnek megpróbáltatások élete során, de örömünket, érzéseinket hitünk és a bajokhoz való hozzáállásunk befolyásolja, ez határozza meg, hogy mi lesz belőlünk, sőt még azt is, hogy külsőleg hogy nézünk ki.
Belső örömünk szintje látszik a magatartásunkon. Ha hagyjuk, hogy az élet és más emberek alakítsák örömünket, lelkiállapotunk leromlik, mosolyunk megfakul.
Ez a szentírási mondat megállapítja, hogy ha hagyjuk a negatív gondolatokat és érzelmeket eluralkodni, vagy engedjük, hogy mások és a nehéz körülmények irányítsák boldogságunkat, lelkünk összetörik, és ezt tekintetünk is tükrözni fogja. Ha viszont a gondok közepette kérjük Krisztust, adjon örömöt, megkapjuk, és érezni is fogjuk a valódi belső öröm ajándékát, ami az arcunkon is meg fog látszani.
Emlékszem, nem sokkal azután, hogy a képek készültek, merész ígéretet tettem magamnak és Istennek, hogy történjék bármi, újra megtalálom a boldogságot. Tudatosan változtatni kezdtem gondolati sémáimon, negatív hozzáállásomat igyekeztem pozitívra cserélni. Minden nap teljes szívből kértem Istent, állítsa vissza örömömet – a megváltottság örömét – akkor is, ha a külső körülmények nem változnak.
És tudod, mi történt? Idővel, hit és kitartó imádság által, megadta ezt nekem. A helyzet mit sem változott, de szívem és elmém átalakult. Visszatért lelkembe a boldogság, arcomra az őszinte derű.
A mosoly visszaszerzése belülről indul. Ha lelkünk derűs, arcunk is mosolyogni fog.






Drága Jézus, átadom Neked a belső békémet befolyásoló embereket és körülményeket. Hozd vissza megváltottságom örömét, segíts, hogy újra tudjak őszintén mosolyogni. Szeretni akarom az életet, amit Tőled kaptam, örömömet akarom lelni benne, bármilyen is. Megfogadom, hogy mától ehhez tartom magam. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: How to Get Your Smile Back; Daily Devotions 2018. 09.04.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/09/04/how-to-get-your-smile-back; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com, kép:pinterest.com

2018. szeptember 12., szerda

Hogyan éljünk kevesebb stresszel

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” 2 Tessz 3,16


Sokfelé keresgéltem, míg eléggé kétségbe nem estem ahhoz, hogy Hozzá forduljak.
Évekig abban a hitben éltem, hogy a Bibliában nem találok megoldást a stresszre, még kevésbé ötleteket a stressz kezelésére.
Igaz, hogy a „stressz” szó nem egy bibliai kifejezés, Jézus mégis gyakran utalt rá, amikor aggódásról, keserűségről, félelemről, bajról, teherről, gyötrődésről, rémületről, megpróbáltatásról, ellenségeskedésről beszélt, hogy csak néhány fogalmat említsek. Beszélt a bajok, idegesség, álnokság okozta rossz érzésről, a csalódás szomorúságáról, a kísértés hatalmáról, a bűn rombolásáról. Foglalkozott nehezen megoldható helyzetekkel politikában, gyülekezetben, házasságban, családban, gyermeknevelésben, közösségekben és úgy általában a világban.
A bibliai kor és a 21. század különbségei dacára, a stressz létezése és az, hogy Jézusra van szükségünk, nem változott. Jézus tudta, mi vár ránk, és felajánlotta békességét rohanó, kaotikus világunkban.
A Bibliában újra meg újra arról olvashatunk, hogyan ünnepeljük és élvezzük az életet a stresszes helyzetek ellenére. Hogyan találjunk örömet a nehéz körülmények között is. Hogyan kerekedjünk felül a stresszen, mialatt igyekszünk talpon maradni. Hogy ne csak túléljük a viharokat, de biztonságban hajózzunk a dühöngő szélvész dacára. A Teremtéstől a Jelenésekig számtalan ötletet találunk a stressz kezelésére.
A 2 Tessz 3,16 arra buzdít, hogy forduljunk Jézushoz, mert Ő maga a megoldás a feszültségre. Benne és Általa békességet találunk.
A stressz nem korfüggő, hozzá tartozik az élethez. Mindig is létezett, és létezni fog. Mai stresszes helyzeteink különbözhetnek a Jézus korabeliektől, de a stressz hatása ránk ugyanaz.
Talán már próbálkoztál masszázzsal, üdüléssel, relaxációs módszerekkel, vásárlással, lágy zenével vagy jakuzzival oldani a stresszt. Talán már drogokhoz vagy alkoholhoz is nyúltál. Kipróbáltál minden lehetséges módszert, hasztalan.
A világ nyújtotta összes stresszoldó módszer együtt sem közelíti meg azt a valódi feloldódást, amit Jézus tud nyújtani. Az ő módszerei kiállták az idők próbáját, nemzedékek használták kétezer éven át.
Ha békességre és derűre vágysz, s úgy érzed, elérhetetlen, javasolnék még néhány módszert.
Vonulj el pár percre (a fürdőszoba is alkalmas erre), és helyezkedj Jézus jelenlétébe.
Szólítsd meg az Urat, és hívd, hogy legyen veled az adott szituációban.
Keresd a Bibliában az Ő hozzáállását a nehéz helyzetekhez.
Mielőtt bármilyen más módszerhez folyamodnánk, forduljunk Jézushoz. Ő az első számú megoldás a stresszre.


Uram, úgy érzem, megfojt a stressz, bár mindent megpróbáltam már, hogy szabaduljak tőle – Téged kivéve. Bocsáss meg, hogy nem bíztam Benned, nem is gondoltam rá, hogy Te megadod nekem azt a békességet, amire vágyom. Hívlak most, Uram, lépj be az életembe, a körülményeimbe, nyisd fel a szemem, hogy meglássam az igazságot, átéljem a felszabadulást, amire annyira vágyom. Jézus nevében, Ámen.

(Tracie Miles: Learning to Live Stressed-Less, Encouragement for today, 2013.01.23., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, foró: pinterest)

2018. szeptember 11., kedd

Fennmaradni a csapások hullámain

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.” Zsolt 46,2-4


Kisfiam a barátjával lelkesen rohant az óceán felé vadonatúj gumicsónakjukkal. Mindenképpen ki akarták próbálni, a szokatlanul erős szél ellenére. Néztem, ahogy a felfújt csónak vadul táncol a levegőben, szinte felemelte a fiúkat a földről.
Jó sokáig próbálkoztak, hogy uralmuk alá vonják a csónakot, és beszálljanak, de a hullámok inkább hasonlítottak szökőárhoz, mint csendes dagályhoz. Néha már sikerül felkapaszkodniuk, de a következő pillanatban a csónak, mint valami hínárokat, már vissza is löttyentette őket a tengerbe.
Miután jó néhányszor elmerültek a hullámokban, a fiúk végül elismerték vereségüket. A hullámcsapások megviselték a csónakot meg a hangulatukat is, tehetetlenül leeresztettek.
Ahogy figyeltem fáradozásukat, védtelenségüket a tajtékok ellen, felmerült az emlékezetemben egy időszak, amikor én is erőtlennek éreztem magam az egyre-másra érkező csapások hullámai közt hánykolódva.
Nem csak egy oka volt az idegességnek és aggódásnak, hanem egy lélekmérgező elegye a problémáknak. A lefelé tartó gazdaság komoly hatással volt a családunkra. Anyukám elvesztette az állását. Nővérem krónikus betegsége súlyosbodott. A rák gyötrelmeivel küzdött valaki, aki közel állt hozzám. Egyik gyermekemről kiderült, hogy komoly egészségi problémája van, közben ott voltak a három kisgyermek nevelésével járó mindennapi szokásos kihívások. A mosógép elromlott, az autóm elektromos hálózata feladta, egy jégeső komoly károkat okozott a tetőnkben.
Úgy tűnt, mindegyik nap újabb adag problémát borít a többi tetejére, én meg egyre kevesebb levegőt kaptam alattuk.
Hosszú időszak volt ez, míg az áradatban vergődtem, s próbáltam a fejem a víz fölött tartani.
Tehetetlen voltam, mint a fiúk gumicsónakja, s minden levegőm elfogyott.
A 46. zsoltár 2-4. versei voltak a kapaszkodóm ebben az időszakban. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek.”
Ezek a szavak ellátnak bölcsességgel a nehéz időszakokra. Figyelmeztetnek, hogy ne feledjük, mekkora szükségünk van Istenre, s egyikünk sincs arra felszerelkezve, hogy egyedül intézze az életét.
Bármilyen erősnek képzeljük is magunkat, jönni fog olyan idő, amikor nem bírunk a gondokkal, amikor mindent megadnánk egy helyért, ahová biztonságban visszahúzódhatnánk. Ahol menedékre találunk a viharokban, ahol van Valaki, aki megérti, min megyünk keresztül.
Én megértettem a két kisfiú erőfeszítését majd csalódását, akik szerették volna kipróbálni a gumicsónakjukat. Miután megpihentek, s a szél is enyhült, biztattam őket, menjenek ki újra a vízre. Megpróbáltak bemászni a csónakba, s végre sikerült is: benn voltak, s nem csak tehetetlenül csüngtek rajta.
Isten megérti, min megyünk keresztül. Igéjében megígérte, hogy segít a gondokkal teli időszakokban. Ha csapások zúdulnak ránk, Isten menedéket kínál, s erőt ad, hogy kiálljuk az élet viharait.
Bármilyen gonddal küzdjünk is, nem kell úgy éreznünk, hogy csak tehetetlenül csüngünk a csónak oldalán. Bizalmunkat helyezzük Abba, aki békét és erőt nyújt nekünk, hogy segítségével elérjük a biztonságosabb partokat.


Uram, rám zúdultak az élet viharai, gondok és csapások tengerében fuldoklom. Hozzád kapcsolódom ma, Aki megmentőm vagy. Reményemet és bizalmamat Beléd helyezem, mindig, minden időben Rád csatlakozva akarok élni. Jézus nevében. Ámen.

(Tracie Miles: Mastering the Waves of Adversity, Encouragement for Today, 2012.10.04., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 10., hétfő

Egy Ige a megfáradtaknak

„Az én Uram, az ÚR, megtanított engem beszélni, hogy gyámolító igéjét tudjam szólni a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” Iz 50,4


Nem voltam boldog.
Küzdöttem a hittel, nem tudtam olyan lenni, amilyennek Isten elhívott engem. Nyersen reagáltam az akadályokra. Durván szóltam szeretteimhez. Ítélkező voltam másokkal szemben.
Ezidőben történt, hogy találkoztam az Iz. 50,4 igeverssel: „Az én Uram, az ÚR, megtanított engem beszélni, hogy gyámolító igéjét tudjam szólni a megfáradtaknak. Reggelenként ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” Összeszorult a szívem, mikor a „megfáradtaknak” szót olvastam. Emlékszem, arra gondoltam, igen, nagyon fáradt vagyok. Gyámolításra szorulok.
A második, a gyámolító mondat simogatóan, jólesően hangzott, bár a felhívást a korai kelésre tolakodónak, követelőzőnek éreztem. Miért ne kaphatnám meg a gyámolító szót később a nap folyamán? Bár nem akartam korábban kelni, ez volt az egyetlen szakasza a napnak, ahova beilleszthettem az Istennel való találkozást. És mivel mindenképpen változtatni akartam az életemen, végül így szóltam magamban: „Miért is ne? Rosszabb már úgysem lesz.”
Így hát eldöntöttem, mikor és hol fogok elvonulni, hogy imádkozzam, és olvassam a Bibliát. Felkelt a nap, és vele én is – erősen morgolódva. De nem hagytam abba, napról napra kikászálódtam az ágyból, felmentem az emeletre, beültem a „Jézus székembe” – így neveztem el a helyet, amit erre a célra kiszemeltem -, és nyűgös voltam, mert ki kellett bújnom a takaró alól. Találkozásaink merevek és kimértek voltak, semmit sem éreztem abból, amit elképzeltem, mikor megfáradt szívemet először ragadta meg az Izaiás-vers.
Miért nem történik semmi? Miért nem oldódnak meg a problémáim? Mikor rendezi már el az Úr mindazok életét, akikért aggódom? Mire valók egyáltalán ezek a „csendes percek”?
Bár össze voltam zavarodva, kitartottam. Továbbra is kibújtam a takaró alól, magamra vettem a köntösömet, és bekucorodtam a Jézus-székbe egy Bibliával meg egy lelki útravalós könyvvel. Lassan, nagyon lassan a szívem lágyulni kezdett. Egyre kevesebbet panaszkodtam, egyre jobban éreztem magam. Füleim kezdtek tanítványi fülekké válni, úgy, ahogy Izaiásnál olvassuk.
Idővel Isten Igéje gyökeret vert a szívemben, és megtapasztalhattam gyámolító erejét. Fáradtságom enyhülni kezdett, ahogy figyelmemet elvontam róla, és Isten jelenlétére irányítottam. Reggelenként mosolyogva, jókedvűen köszöntöttem az enyéimet. A hirtelen kialakuló pánikhelyzetekre békítő szavakkal reagáltam. A váratlan programváltozások nem borítottak ki, nyugodtan alkalmazkodtam. Ha a nap nem úgy alakult, ahogy elterveztem, akkor is tudtam hálát adni a végén.
Keresed a szót, ami gyámolítani tudna fáradtságodban? Eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy hajlandó legyél minden nap kellő időt áldozni Isten Igéjére? Nekem csak a reggel felel meg, a Jézus-székemben, mielőtt beindul az emailek, a gyerekszállítás, a munka rohama.
A te Jézus-széked lehet a vezetői ülés a kocsidban, mialatt várakozol, hogy gyermeked különórája véget érjen. Vagy lehet a szék az ebédlőasztal mellett, amikor valami lelki olvasmányt olvasol és imádkozol ebéd közben.
Végülis nem számít hol és mikor találkozol Istennel, csak az fontos, hogy minden nap értékes időt tölts vele. Az Ő Igéje a gyámolító erőnk. Nem tudunk élhető életet élni nélküle!
Húzd ki a Jézus-székedet, vedd a Szentírást, és esetleg egy másik lelki könyvet, és aztán úgy figyelj, ahogy egy nagyon fontos iskolai vagy egyetemi előadáson figyelnél: tanítványi füllel. Annyi, de annyi mondandója van az Úrnak!


Uram, kimerültem, gyámolító szóra van szükségem, hogy fenntartsa megfáradt lelkemet. Időt akarok szánni igédre minden nap. Segíts, hogy elcsendesedjem, és tanítványi lélekkel figyeljek Rád. Jézus nevében, Ámen.

(Wendy Pope: A Word for the Weary, Encouragement for today, 2013.09.23., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)