Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (11) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (19) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (14) Bizalom (61) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (9) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2132) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (17) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (2) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (2) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (11) fáradtság (6) feladat (13) félelem (13) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (29) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (28) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (12) Isten gondoskodása (27) Isten hangja (4) Isten hűsége (31) Isten időzítése (3) Isten keresés (3) Isten követése (15) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (79) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (58) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (16) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (7) Jézus keresztje (1) Jézus követése (40) Jézus szeretete (15) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (8) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (29) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (7) odaszánás (2) olvasói gondolatok (38) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (38) önuralom (1) önvizsgálat (19) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (26) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (5) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (45) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szolgálat (21) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (12) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (20) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2018. augusztus 20., hétfő

Túlzott reakcióm fájdalmat okoz

„Aki szeretetre törekszik, fátylat borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától.” Péld 17,9


Tizenéves fiam idén nyáron többhetes missziós útra ment egyik barátjával. Még sosem voltunk ilyen hosszú ideig távol egymástól. Ahogy közeledett hazajövetelének ideje, anyai szívem egyre inkább sóvárgott a kettesben töltött idő után.
Elképzeltem, mennyire hiányoztam neki, és hogy alig várja, hogy beszámoljon. Felkuporodunk a kanapéra, és beszélgetünk, nevetgélünk majd, nézegetjük a fényképeket.
Hazatérésük estéjén barátja családjával közös vacsorán ünnepeltük meg a viszontlátást. Mártogatós szószokkal és ropogtatnivalóval a tányérunkon, tacóval, jeges szódával kitűnően telt az idő mindaddig, míg meg nem hallottam, hogy fiam másnap edzésre akar menni – ugyanazzal a barátjával, akivel két hónapig együtt volt. Bölcs-anyuka énem, aki keményen dolgozott azon, hogy higgadtan fogadja, ha a gyermekei szívesebben töltik az idejüket barátaikkal, mint vele, próbált csendre inteni.
De sértett-anyuka énem félresöpörte a figyelmeztetést, érezve, hogy egyre erősödik valami szúrásféle a szívében. Kedvesnek szánt mosollyal igyekeztem kinyilvánítani álláspontomat: „Hacsak itthon nem tartalak magam mellett…ha, ha, ha.” A potenciálisan kellemetlen jelenetet sikerült feloldani nevetéssel. Legalábbis így gondoltam.
Később a fiam szóba hozta, és kedvesen megkért: „Kérlek, anya, ne csinálj ügyet abból, hogy holnap edzésre megyek, jó?”
Tudva, hogy igaza van, megígértem: „Nem fogok”. Majd egy szoros öleléssel útjára engedtem, hogy kimerülten ágyba bújhasson.
Én magam bezuhantam egy fotelbe az érzelmileg fárasztó nap végén, és igazán hálás lehettem volna. Ám a szúró érzés, amit a fiam holnapi tervei kiváltottak, újra felerősödött.
Egyetlen megjegyzés az edzésről, és én máris ügyet csinálok belőle. Nos, ha inkább a barátjával akar lenni, én hagyom. Nem szólok semmit. Menjen csak, töltse az egész napot a barátjával. Nem fogok könyörögni neki, hogy velem is legyen néha, nem fogok könyörögni.
Néztem a szoba túlsó sarkát, és éreztem, hogy könnyeim csatornái csordulásig teltek. Fájdalom és sértettség kavargott bennem.
Szerencsére bölcs-anya énem nem hagyott teljesen magamra. Mielőtt folytattam volna előbbi gondolatmenetemet, figyelmeztetett, hogy ássak túlzott reakcióm mélyére. Térj már magadhoz, a fiad edzésre akar menni. Mit kell ennek ekkora feneket keríteni?
Ahogy gondolataim és érzéseim mélyére ástam, rájöttem, hogy az fájt, hogy a fiam nem az én elvárásaim szerint képzelte el hazajövetelét. A csupasz igazság az, hogy több mint két hónapja nem volt edzésen. Az egésznek semmi köze nem volt irántam való érzéseihez, reakcióm mégis önző módon rólam szólt.
Amilyen tisztán csak lehetséges, „hallottam” Isten suttogását a szívemben: „Tudsz attól szeretni valakit, hogy nem mindig felel meg az elvárásaidnak?”
Ezen töprengve rájöttem, hogy én sem mindig felelek meg mások elvárásainak. Isten is hányszor megbotránkozhatna rajtam, nem beszélve a fiamról például épp a mai viselkedésem miatt. Miért várom el tőle, hogy mindig azt tegye, amit én elképzelek?
Helytelen elvárásaim fiam döntésének helytelen értelmezéséhez vezettek, ami fájdalmas reakciót váltott ki bennem, és fájdalmat okozhattam volna vele. Szeretni akartam a fiamat, de túlzott reakcióm egészen más üzenetet közvetíthetett volna neki.
„Aki szeretetre törekszik, fátyolt borít a vétekre, de aki folyton arról beszél, elszakad a barátjától” – mondja a Példabeszédek 17,9. A „vétek”, az ellenem való támadás, aznap az én kitalációm volt. De attól még ennek az igeversnek az igazsága ideillik.
A következő nap új lehetőséget nyújtott a valóban szeretetből fakadó reakcióra. Valóságtól elrugaszkodott elvárásaimat félretéve élvezni tudtam a fiammal töltött időt. El tudott menni edzésre a barátjával, és egy sokkal elfogadóbb anyához térhetett haza.


Mennyei Atyám, köszönöm, hogy szeretsz tökéletlenségem ellenére. Te mindig a legjobbat látod bennem. Segíts, kérlek, hogy én is a legjobbat lássam másokban, és ne legyenek többé eltúlzott reakcióim. Jézus nevében, Ámen.

(Glynnis Whitwer: My Super-Sized Reactions are Hurtful, Encouragement for Today, 2013.10.25., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. augusztus 19., vasárnap

Figyelj!

"Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak." 

Jakab 4:17

Siettem. Szerda volt, és még sok dolgot kellett elintéznem, mielőtt elindulok a nők számára tartott bibliaórámra. Utolsó utam az élelmiszerüzletbe vezetett. Egy kis uzsonnára valót és néhány üveg üdítőt szerettem volna venni az alkalom résztvevőinek, mivel egyenesen a munkából jönnek az órára. Gyorsan beszereztem a szükséges dolgokat: üdítőt, csipszet, gyümölcsöt, meg néhány csomag csokit. Küldetés teljesítve, indulhattam a pénztárhoz. 

Hirtelen az az ötletem támadt, hogy szétnézek a karácsonyi díszek között. Hogy mi? Honnan juthatott ez eszembe? Nos, valójában még néhány hét, és karácsony, de abban sem voltam biztos, hogy az élelmiszerüzletben van-e egyáltalán karácsonyi dísz. Nagy meglepődésemre volt. Méghozzá pont annak a sornak a végén, ahol álltam. "Miért ne?" gondoltam. Még időben vagyok. 

Kiválasztottam néhány fából készült díszt, amik jól mutatnak majd a karácsonyfámon. Abban a pillanatban megakadt a szemem valamin, ami a díszek mellett volt a polcon. Ez egy díszdobozban lévő könyvcsomag volt, olyan könyvekből összeállítva, amik inspirációs idézeteket, és magát a Szentírást tartalmazta. Megláttam közöttük egyet, amit hasznosnak találtam, így megragadtam az egész csomagot anélkül, hogy megnéztem volna az árát (ami egyébként tőlem szokatlan), beraktam a kosaramba és mindent kifizettem. Miközben a vásárolt dolgokat pakoltam az autóba, még mindig azon gondolkodtam, hogy minek kellett nekem ez a könyvcsomag, hiszen rengeteg hasonló van már otthon. Táskámba tettem és elindultam a gyülekezebe. 

A bibliaóra jól ment. Az alkalom után ottmaradtam összetakarítani, és már hazafelé készülődtem, mikor könnyek között, aggódva belépett egy hölgy."Lekéstem?" kérdezte. Mikor közöltem vele, hogy nemrég fejeztük be egy székre rogyott és újra sírni kezdett. "Pedig megpróbáltam mindent megtenni, hogy ideérjek de az autóm kereke defektet kapott. Egy órába telt, míg meg tudták javítani, aztán meg a forgalom.... Itt kellett volna lennem!" pityeregte. Leültem mellé és azt mondtam:" Van időm. Beszélgessünk!". 

A következő egy órában ez a drága hölgy kiöntötte szívét, fájdalmát, elmesélte élettörténetét és, hogy mennyire szeretne visszatalálni a gyülekezetbe és Istenhez. Beszélgettünk és imádkoztunk. Amikor a bibliaolvasásra bátorítottam, újra könnyekkel teltek meg szemei és így szólt: "Nincs bibliám. Elvesztettem." E mondatok hallatán Mennyei Atyám szavai csengtek a fülemben:"Ezért akartam, hogy megvedd azokat a könyveket." Megöleltem a fiatal hölgyet és azt mondtam: " Szeretném megmutatni neked, hogy Isten mennyire szeret téged. Tudta, hogy ma este ide fogsz jönni, engem pedig arra kért, hogy vegyek meg valamit, amit szeretne, hogy a tiéd legyen." Amikor átnyújtottam a könyveket és elmondtam a vásárlás körülményeit, csodálkozó mosoly jelent meg kedves kis arcán. "Ő tényleg szeret téged. Terve van az életeddel, " magyaráztam. Azon az estén Jézus megváltoztatta az életét, és azóta is gyülekezetünk tagja. 

Megpróbálok Istennek engedelmeskedő életet élni, de nem mindig sikerül. Gyakran eszembe jut, hogy mi történik akkor, ha aznap az üzletben nem figyelek oda az Úr hangjára. Vajon hányszor mulasztom el a lehetőséget, hogy mások megsegítésével szolgálhassam Őt, csak azért, mert túl elfoglalt vagyok vagy nem figyelek eléggé? Tudom, hogy Isten hatalmas, és tervét sokféle módon véghez tudja vinni. De én szeretnék a folyamat része lenni. Szeretném, ha az életem nem lenne hiánavaló. 

Elhatároztam, hogy bármikor és bárhol akar majd használni az Úr, én készen állok. Kérem Őt, hogy segítsen minden más hang közül meghallani az Övét. Imádkozom, hogy észrevegyem a környezetemben lévő bánatos embereket. Szeretnék "Isten képmása" lenni. És te? 

Uram, kérlek bocsáss meg, amikor tulságosan elfoglalt vagyok, hogy észrevegyem a körülöttem lévő bánatos embereket. Segíts lassítani, és megtalálni a módját a Te szeretetednek továbbadására. Használj fel, Uram. Készen állok, hogy kegyelmed és szereteted eszköze legyek. Jézus nevében, Áme




Forrás: girlfriendsingod.com Mary Southerland: Listen up! 2015.12.22, used with permission, copyrighted Girlfriends in God 2013. fordítás: Király Mónika, fotó: pinterest.com

2018. augusztus 18., szombat

Hogy van a szíved?

„Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” 

Péld. 4:23

„Hogy van a szíved?” Ezt a kérdést tette fel valahányszor találkoztunk, ami elég gyakran történt. De ebben az életben már soha többé nem hallhatom tőle ezeket a szavakat. 

Nemrég, 2 és fél év rákkal való küzdelme után Scott, -barátom és munkatársam – hazaköltözött Jézusunkhoz. Nagyon hiányzik, és önző módon szükségem van rá, hogy feltegye a kérdést: „Boyd, hogy van a szíved?”. 

Olyan volt nekem Scott, mint egy lélekgyógyász, aki mindig törődött a szívem állapotával. Ő tudta, hogy életem csak olyannyira teljes, amennyire rendben van a szívem. Mindig emlékeztetett rá, hogy milyen nagy szükségem van a Mennyei Doktorra. 

A mai igevers azt mondja, hogy minden a szívedből indul ki: a reményeid, az álmaid, a félelmeid, az aggodalmaid, a dühöd, a megbocsátásod, az alázatosságod, a békességed, a kapzsiságod, a nagylelkűséged, a szereteted. Igen, minden, ami azzá tesz, aki vagy, a szívedből jön. Ezért minden féltett dolognál jobban kell őrizned. De ne félj, nem vagy egyedül! 

A Szentlélek hittel tölti meg szívedet, kisöpri onnan a bűnt, hogy elég hely maradjon a lélek gyümölcseinek. Csak az a szív képes megmaradni a bűnnel teli világban, amelyiknek Isten az őrizője. Ha imádságban kéred, hogy védje meg szívedet, Ő békességgel tölti meg. 

„És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Filippi 4:7 

Honnan tudhatod, hogy nincs rendben a szíved? A nem egészséges szív: bátortalan, bizonytalan, megtört, ostoba, kemény. 

Hogyan gyógyíthatod meg? Töltsd meg Jézussal! 

Talán ma bátortalansággal küzdesz – kimerült a hited és belefáradtál a munkádba. Ha így van, szánj magadra egy kis időt és lassíts le, pihenj és engedd a Szentléleknek, hogy helyrehozza a szívedet. 

A bizonytalan szív arra utal, hogy elvesztetted a reményt. De ne feledd, a Jézusba vetett remény békességgel tölti meg szívedet! 

Múltbéli bántások vagy visszautasítások miatt gyötrődik szíved? Keresd Mennyei Atyádat, hogy meg tudj bocsátani és, hogy megbocsátást nyerj! 

Vigyázz! Nehogy ostoba legyen a szíved, mert az ilyen megfeledkezik Istenről, vagy talán még hitét is elveszíti. Amikor megbénít a félelem vagy az aggodalmaskodás, gyakran viselkedünk úgy, mintha Isten nem is létezne. Inkább imádkozz, hogy bölcs szívhez juthass. 

A kemény szív talán a legveszélyesebb, ilyenkor belefáradsz az igazságtalanságokba és hiányában vagy a mások felé való becsületességnek. A jó hír viszont az, hogy a Jézusba vetett hit által a kemény szívből lehet újjászületett szív. Csak kérned kell! Az Úrtól kapott szívből az Úrért dobbanó szív lesz! 

Drága barátom, Scott emlékére, hadd kérdezzem meg tőled „Hogy van a szíved?”. 


Mennyei Atyám, kérlek adj nekem szerető, kegyelmes és megbocsátó szívet. Jézus nevében, Ámen! 








Forrás: proverbs31.org Boyd Bailey How’sYour Heart? 2016.07.12, fordítás: Kovács Mónika, fotó: pinterest

2018. augusztus 17., péntek

Három kérdés, melyet érdemes feltenni magadnak...

A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

(Példabeszédek 15:1)

A szívem elkezdett gyorsabban verni, amikor megláttam a mobilomon megjelenő telefonszámot. Minden porcikám tiltakozott a beszélgetés ellen. Iszonyatosan bosszús voltam, meg voltam bántódva és persze mérges is voltam. Belefáradtam már a magyarázkodásba.
 
Mégis felvettem a telefont, miközben a következő két cél lebegett előttem - mégpedig, hogy bebizonyítsam az igazamat, és igazoljam a beszélgető társam helytelen gondolkodását.
 
Szerinted, hogy sikerült a beszélgetés?
 
Bevallom, nem túl jól.
 
A fenti konfliktus öt évvel ezelőtt történt, a rám törő érzelmi hullámokat lassan már homály fedi, és most már tisztábban látom mennyire rosszul álltam a dolgokhoz.
 
Tanultam ebből a konfliktusból. Remélhetőleg minden konfliktusból tanulok valamit - kifejezetten azt, hogy miként reagáljak jobban ezekben a vitás helyzetekben. Még nagyon messze állok attól, hogy a glóriám a fejem felett ragyogjon...
 
... de igyekszem egyre jobban kezelni ezeket a nézeteltéréseket.
 
Mindezt hogyan csinálom?
 
Három kérdést teszek fel magamnak:
 
1. Az adott helyzetben hol hibáztam, és miért kell bocsánatot kérnem?
Minden szituációnak két oldala van és egyik oldal sem vagy tökéletesen jó, vagy teljesen rossz.
Ha sikerül békére jutnom, elrendeznem, bocsánatot kérnem az én hibás hozzáállásomért, akkor nagyobb az esélye, hogy a tisztázó beszélgetés alatt nyugodt tudok maradni. A mai Igénket megtanultam, és gyakran elismételem is magamban: "A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt."
 
2. Miként tudnám meglágyítani a szívem az adott személlyel szemben, annak érdekében, hogy megmaradjon bennem a tisztelet, függetlenül az ő reakcióitól?
 
Ez a pont nagyon nehezen szokott menni. Igazán megszenvedek vele. Azzal azonban tisztában vagyok, hogy egy sértett ember nagyon bántó tud lenni a másik emberrel szemben.
 
Általában annak az illetőnek, akivel a nézeteltérésem adódik, vagy a múltban vagy a jelenben, valamilyen formában sérült a személyisége és leginkább ez a tény táplálja a mi vitánkat is. Valószínűleg ennek a sérülésnek semmi köze sincs énhozzám, mégis ez a seb okozza az adott helyzetben adott válaszát.
Könnyebb a szívemet meglágyítani, ha együtt tudok érezni ezzel a sérüléssel. Ha sikerül büszkeségemet háttérbe szorítanom, akkor tisztelet lesz a jutalmam, mert a Példabeszédek könyvének 29. fejezetéből a 23. vers így szól: "Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi."
 
3. Ha tudnám azt, hogy a beszélgetést felvennék, és számomra tisztelt emberek előtt lejátszanák, miként befolyásolná a reakcióimat?
 
Mi lenne, ha a legközelebbi gyülekezeti alkalommal a pásztor lejátszana egy videót a rossz reakciók szemléltetéseként? Majd feltűnne az arcom a kisfilmen. Bizonyára ott helyben elájulnék.
 
Persze nem valószínű, hogy a beszélgetésünket felvennék, majd egy adandó alkalommal le is játszanák, de mindenképpen vannak szem- és fültanúi a szóváltásunknak. Gyermekeink. Munkatársaink. Barátaink. Ami igazán összeszorítja a szívemet, maga Jézus Krisztus is jelen van. A Filippieknek írt levél 4.részéből az 5. vers így figyelmeztet bennünket: "A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!"

Értelemszerűen minden konfliktus más és más. Bizonyos vitás helyzetek olyan pontot érnek el, amikor már szakemberek bevonására van szükség. Imádkozó szívvel mindig figyelj erre.
 
 



A mindennapi félreértéseinkben azonban érdemes a fenti három kérdést átgondolni. Ha rövidtávon sikerül reakcióinkat kontrollálni, nem kell együtt élnünk majd a hosszan elnyúló, lerendezetlen vitás helyzetek "sarával."
 
Drága Uram, meghívlak, hogy légy a reakcióim középpontjában, és segíts kérlek megváltoztatni nézőpontomat. Szavaimmal és tetteimmel Téged szeretnélek dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.
 
Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.
(Példabeszédek 18:21)
 
Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.
(Jakab 1:19-20)
 
(Forrás: 2014 by Lysa TerKeurst. Three Questions You must Ask Before Reacting, http://proverbs31.org/devotions/devo/; kép: pinterest.com)

2018. augusztus 16., csütörtök

Számolj nyolcig

„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – felelték. (Mt 14,17)

Szerinted mit gondolt Jézus, mikor meghallotta a leltárt? Vajon szerette volna, ha más lehetőséget is hozzászámolnak? Minden lehetőséget számba vesznek? Remélte talán, hogy valaki elszámol nyolcig?
„Lássuk csak. Itt van öt kenyér, két hal – és Jézus!” Jézus Krisztus. Ugyanaz a Jézus, aki ezeket mondta nekünk:
Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.” (Lk 11,9)
Ha bennem maradtok, és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok.” (Jn 15,7)
Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amit imádságotokban kértek, megkapjátok, és megadatik nektek.” (Mk 11,24)
A megoldás ott állt a tanítványok mellett – de ők nem fordultak hozzá. Hétig jutottak a számolásban, és aztán aggodalmaskodtak.
Hát te? Hétig számolsz vagy nyolcig?
Megmutatok öt aggódás-leállító lépést, hogy tovább tudj számolni:

Először imádkozz. „Minden gondotokat őreá vessétek, /azaz: mondjátok el neki minden aggodalmatokat/.” (1Pt 5,7)

Nyugodj meg. „Csillapodjál le az Úrban és várjad őt.” (Zsolt 37,3)

Cselekedj. Amint felmerül valami gond, foglalkozz a megoldással. Ne időzz sokáig, kezdd el azonnal. Térítsd el az aggódást, mielőtt eluralkodik rajtad.

Vedd számba aggódó gondolataidat. Bizonyos időközönként gondolj vissza aggodalmaidra, és arra, hogy hány valósult meg közülük.

Osztályozd aggódásaidat. Vedd észre a visszatérő aggodalmakat, amik rögeszméddé válhatnak. Ezekről imádkozz elsősorban.

Összpontosíts a mára. Isten naponta foglalkozik szükségleteinkkel. Akkor adja meg, amire szükséged van, amikor valóban szükséges.

Gyűjt harcostársakat magad köré. Oszd meg aggódásaidat néhány szeretteddel. Kérd, hogy imádkozzanak érted.

Isten legyen elég. „Mennyei Atyátok tudja, hogy ezekre szükségetek van. Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!” Mt 6,32-33)
Ha megteszed ezeket a lépéseket, ha betartod őket, lelked megbékélhet.
(Angolul a nyolc lépés első betűiből összeáll az angol Peaceful – békés – szó. Ford.)






From Fearless; (c) (Thomas Nelson, 2009); Max Lucado; UpWords with Max lucado, 2018.08.13.; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu; kép: pinterest.com

2018. augusztus 15., szerda

Adj neki új nevet

„Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont a Benjámin nevet adta neki.” Ter 35,18


Mi kéne ahhoz, hogy életed végén el tudd mondani: „Jól van az én lelkem”***?
Néhány hónapja életem egyik legnehezebb időszakát éltem át. Édesanyámnál agydaganatot állapítottak meg, és legfeljebb hat hónapot adtak neki az orvosok.
Nagyon váratlan volt, és nagyon fájdalmas időszak következett.
Igyekeztünk a lehető legjobban állni hozzá. Megünnepeltük az Anyák napját, egy évfordulót és néhány születésnapot, mialatt tudtuk, hogy ezek az utolsó ünneplések, ahol édesanyánk is körünkben van. Keserédes volt minden együttlét. Táncoltunk a hospice-szobában, nevettünk, sírtunk, filmeket néztünk együtt, élni próbáltunk, mialatt ő haldokolt.
Nagyon hálásak voltunk az együtt töltött időért, és mérhetetlenül fájt, hogy ő már nem kap több időt.
Aztán egy péntek reggel, kora hajnalban édesanyám átlibbent az örökkévalóságba. Ekkor gondoltam bele, mi kellene hozzá, hogy életem végén elmondhassam: „Jól van a lelkem”.
Mai alapigénkben egy történet végét olvashatjuk. Két nővér, Ráhel és Lea sokszor egymásnak feszülő élete szomorú véget ért. Ráhelről olvassuk, hogy „Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát. Az apja viszont Benjáminnak nevezte el” (Ter 35,18).
Váratlan haláleset.
Ráhel élete véget ér, mikor életet ad fiának. Utolsó szavaival nevet ad neki, Benóninak nevezi el, ami azt jelenti: „A szomorúság fia”. Ráhel lelke nem volt jól. A névválasztás megsejtet valamit a fájdalomból, amit érzett.
Férje, Jákób viszont (akinek neve később Izrael lett) úgy döntött, hogy újszülött gyermeküknek a Benjámin nevet adja. Ennek jelentése: „A fiú a jobb kezem felől”, ami egy nagyon kitüntetett hely. Az ő fia nem fog egész életében egy olyan nevet viselni, ami a szomorúságot jelképezi.
Az biztos, hogy az utolsó időszak édesanyámmal tele volt fájdalommal. A hat hónap mindegyik napján elbúcsúztam tőle, ahogy egyre távolodott. De mikor meghalt, küzdenem kellett lelkem jóllétével. Nem igazság, hogy ennyit kellett szenvednie. És nem igazság, hogy alig 37 évesen elveszítsem a földi életből édesanyámat, lányaim pedig az ő Mimijüket. És nem értettem, miért nem gyógyította meg őt Isten, akihez oly sokan imádkoztak a gyógyulásáért.
Lelkem nem jó állapotában is tudtam viszont, hogy új nevet, új címet kell adnom ennek az időszaknak. Máskülönben nem történik változás a bensőmben.
Arra gondoltam, mekkora kiváltság volt, hogy napról-napra együtt lehettem édesanyámmal, míg aztán átlépett az örökkévalóságba. Most, visszanézve, ahogy átnevezem ezt az időszakot, már ajándéknak mondom, igaz, fájdalomba csomagolt ajándéknak.
Nem tudom, miért engedi meg Isten, hogy bizonyos dolgok megtörténjenek. Biztosra veszem, hogy Jákob is küzdött ezzel a gondolattal, mialatt karjában pici fiával nézte, hogyan suhan át szeretett felesége az örökkévalóságba.
Valamikor mind átéljük, milyen a gyász hullámaiban gázolni. De tudom, hogy Istentől megkapjuk a szeretetet, amivel újraértékelhetjük fájdalmas időszakainkat.
Az Ő Fia, Jézus, a legjobb példa arra, hogyan veszi kézbe Isten a fájdalmat, és hoz ki belőle valami hatalmasat. Benjámin új nevének mintájára Jézus, egy fájdalmas időszak után, most ott ül Atyja jobbján (Ef 1,20-23).
Az Ő fájdalma keresztáldozata volt, mely mindent megváltoztatott a világon. Jézusnak köszönhetően mondhatjuk a legnehezebb helyzetekben is, hogy „Jól van a lelkem”.
Ez nem azt jelenti, hogy tökéletes nyugalomban vagy mosollyal az arcunkon éljük végig a tragédiákat. Viszont bízunk annyira Istenben, hogy tudjuk, Ő át tudja címkézni a legnehezebb helyzeteket is, és örökkévaló értéket kapcsolhat hozzájuk.
Ma is előfordul, hogy mikor valami történik velem, első gondolatom, hogy elmesélem édesanyámnak, vagy meglátok, átélek valamit, ami rá emlékeztet, és ilyenkor újra összeszorítja a szívemet a gyász. De tudom, átadtam Istennek a fájdalmamat, és Ő folytatja szenvedésem átírását egy új történetté.


Uram, köszönöm, hogy ahogy Te látod, minden nehéz helyzetben ott van a lehetőség, hogy új címet kapva új történet alakuljon belőle. Segíts, kérlek, hogy a Te látószögedből szemléljük a történéseket. Jézus nevében, Ámen.

(Nicki Koziarz: Give It A New Name, Encouragement for today, 2018. 03.22., https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/03/22/give-it-a-new-name,fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

***It is well with my soul egy angol keresztény ének címe, mely 1876-ban jelent meg először nyomtatásban. Szerzője Horatio Spafford, himnuszköltő, aki azután írta a dalt, hogy pár éven belül elvesztette egyik gyermekét és teljes vagyonát, majd négy kislánya, akik édesanyjukkal utaztak, odaveszett egy hajószerencsétlenségben. Egy hajón fogalmazta az ének szövegét, úton gyászoló felesége felé, aki a családból egyedül élte túl a tragédiát.

2018. augusztus 14., kedd

Mi valódi?

„Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, megkapja az élet koronáját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.” Jak 1,12




Érezted már, hogy összeomlott a bizalmad valakiben, akit szerettél? Néhány éve szembesültem valamivel, ami nagyon felkavart. Tudomásomra jutott egy eltitkolt bűn, ami át- meg átszőtte valakinek az életét, akit szerettem. Heteken át térdre borulva kértem Istent, adjon magyarázatot, hadd értsem meg, mi történt, hadd lássak tisztán. Valóságérzetem megingott, becsapták, elárulták. Kétségbeesetten kiáltottam az Úrhoz: „Uram, mi az, ami igaz? Mondd meg, mi az, ami tényleg valódi. Mert amit annak hittem, úgy látszik, nem az.”

Egyik este, mikor lefeküdtem, próbáltam megbékélni azzal a ténnyel, hogy talán nem is kell megértenem ezt a pusztító állapotot. Rengeteg kérdés merült fel, választ meg csak néhányra kaptam. Sok-sok probléma, kevés magyarázat. A másnap reggeli csendes perceimben az Úr lassacskán kezdett feltárni néhány igazságot sebzett szívemnek.

Mindenekelőtt emlékeztetett arra, mekkora szükségem van Rá – szünet nélkül, mindenben Rá van szükségem. Gyakran leveszem tekintetem az Úrról, és megpróbálok saját erőmből túljutni a nehézségeken. A Kol 3,1-2 mélyen megérintett: „Ha feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafentvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” Az én figyelmem saját dolgaimra és önmagamra irányult. És Isten nélkül a figyelmem eltorzult. Megértettem, hogy továbbra is az Urat kell keresnem, és várnom kell türelmesen arra, amit számomra tartogat. Könyörögni kezdtem az Úrhoz, vegye el tőlem ezt a fájdalmat. Tüntesd el, Uram. De úgy éreztem, mintha ezt mondaná: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” 
Azzal, hogy elismerem gyöngeségemet, lehetőséget adok Istennek, hogy ereje megnyilvánuljon bennem.

Aztán rámutatott arra, mi a valódi. Gyöngéden önmagára mutatott: Ő valódi. Istenem valódi. Itt a földön át fogok még élni sok feszült helyzetet, sok csalódást, sok fájdalmat, de tudhatom, hogy az én Istenem valódi, és Ő soha nem hagy el. Újra átéltem a szeretet biztonságát, ami Mózes Józsuénak mondott szavaiból árad az 5Móz 31,8-ban: „Az Úr azonban előtted vonul, veled lesz, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj.” Meggyőződtem újra, hogy teljesen Istenre kell hagyatkoznom, az Ő jóságában kell bíznom.

Már világos volt, mi a feladatom ebben a nehéz helyzetben. Az Úr arra kért, folytassam az imádkozást, Benne, és csak Benne higgyek és bízzam, Őt keressem, Rá várjak, Rá figyeljek. Olyan jó tudni, hogy semmi nem választhat el az Ő soha nem múló szeretetétől. És ez, barátnőm, EZ valódi.

Uram, köszönöm a leckéket, amikkel az életre tanítasz. Újítsd meg, kérlek, az erőmet, miközben Rád várakozom. Segíts, hogy továbbra is Rád vágyakozzam, Téged keresselek minden helyzetben, amivel találkozom. Teljesen Tőled akarok függeni, Istenem. Szeretlek, Uram, és bízom Benned. Jézus nevében, Ámen.




forrás: Holly Good Encouragement for today, 2012.01.30. www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com fotó: pinterest.com

2018. augusztus 13., hétfő

Mi váltja ki az elbizonytalanodást

Gedeon így válaszolt: „Engedj meg, Uram! Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb Manasszéban, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.”
Bírák 6,15


Néhány évvel ezelőtt bénítóan kételkedtem magamban egy jelentős szolgálati feladatra készülve, amit elvállaltam nélkül, hogy gyakorlatom lett volna benne. Könyörögtem Istenhez, hogy töltsön fel önbizalommal, de látva, hogy semmi sem történik, arra kértem, legalább azt mutassa meg, mi az oka az elbizonytalanodásomnak.
Gedeon jutott rögtön eszembe, akit Isten nagy dolgok véghezvitelére hívott, és aki teljesen alkalmatlannak tartotta magát. Miután végigolvastam a Bírák 6-ot, rájöttem, hogy Gedeon úgy küzdötte le kételyeit, félelmeit, hogy azt nézte, milyennek látja őt Isten, és elfordította figyelmét arról, milyennek látja ő önmagát.
De mindenekelőtt Isten jelenlétében végiggondolta bizonytalanságának kiváltó okait. Rájött, hogy az elmúlt időszak konfliktusainak, vereségeinek hatására kételkedni kezdett Isten jelenvalóságában és ígéreteiben. Mikor megjelent előtte az Úr angyala, és a midianiták legyőzésére szólította fel, Gedeon így válaszolt: „Hogyan szabadítsam meg Izraelt? Nemzetségem a legszegényebb …, magam pedig a legkisebb vagyok atyám házában.” (Bírák 6,15).
Alkalmatlannak érezte magát amiatt, ahogy saját magát látta. Mi sem vagyunk mások, mikor sérült érzelmeink, múltbeli kudarcaink alapján ítéljük meg mai önmagunkat.
Ideje volt, hogy én is őszintén Isten elé álljak a magam bizonytalanságaival. Fel kellett mérnem, mi váltotta ki a kételkedést önmagamban, mitől süllyedtem ebbe a ronda bizonytalanságba.
Eszembe jutott, hogy az elmúlt héten volt egy vitám valakivel, ami után úgy éreztem, alkalmatlan vagyok bármilyen szolgálatra. Ha te magad képtelen vagy normális kapcsolatot fenntartani valakivel –suttogta a kételkedés -, hogy volnál képes másoknak segíteni?
Volt más is. Egyik készülő projektemre kaptam egy éles kritikai megjegyzést, ami elhomályosította a többi, mind-mind pozitív véleményt. Számított az is, hogy mindig összehasonlítgattam magam másokkal. Önmagam alulértékelése meggyőzött, hogy sokkal tehetségtelenebb vagyok náluk.
Konfliktus, kritika és összehasonlítás. Ezek vezettek a kételkedés homályába.
Te hogy állsz mindezzel? Ha összetűzésbe kerülsz valakivel, te is úgy érzed, hogy nem vagy alkalmas arra, hogy emberekkel foglalkozzál? Egy negatív vélemény lebénít, úgy érzed, nem tudod elvégezni, amit vállaltál? Összehasonlítod magad a másikkal, és úgy gondolod, ő jobban meg tudná csinálni – legyen szó bármiről?
Szerencsére csak engednünk kell, és Isten meg tudja változtatni gondolkodásmódunkat, azt, ahogyan érzünk, és akár azt is, ahogyan élünk és cselekszünk.
Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Kemény fejlődési folyamat, amikor fel kell ismernünk kételyeinket, meg kell neveznünk a kiváltó okokat, és meg kell tanulnunk ráhagyatkozni Isten erejére, hogy vezessen el az ígéreteinek biztonságában való, fölösleges aggodalmaskodások nélküli életre.
Ha legközelebb elbizonytalanodsz, kérd Istent, mutassa meg, mi váltotta ki a kételkedést önmagadban. Gondold át Isten szemszögéből, a Biblia fényében azt, amit találsz. Kérd, mutasson rá a hazugságokra, amiket elhittél, és adjon helyettük igazságokat. Engedd, hogy változtassa meg gondolkodásod menetét, figyelmedet terelje arra, ahogy Ő lát téged, ne azt nézd, hogy te milyennek látod magadat. Például:
A kételkedés azt mondja, hogy valamire képtelen vagy. Jusson eszedbe a Filippi 4,13, ami arra tanít, hogy mindenre képes vagy Krisztusban, aki erőt ad neked.
Mikor a kételkedés el akarja hitetni veled, hogy nem vagy megfelelő, gondolj arra, hogy Isten csodálatosnak tart, minden, amit Ő alkotott csodálatos, és te egyike vagy ezeknek (Zsolt 139,14).
Jézus azt akarja, hogy bízzunk magunkban, és így elvégezhessük azt, amire meghív. És teljesen át akar alakítani, hogy képesek legyünk egész valónkkal Benne bízni, Rá hagyatkozni.


Uram, belefáradtam, hogy mindig küszködöm az alkalmatlanság érzésével. Mutasd meg, mi váltja ki elbizonytalanodásaimat. Segíts, hogy arra figyeljek, Te milyennek látsz engem, és ne azt nézzem, én milyennek tartom magam. Meg akarom tanulni, hogyan élhetek Rád hagyatkozva, ígéreteid biztonságában. Jézus nevében, Ámen.

(Renee Swope: Trigger Points of Doubt, Encouragement for today, 2013.09.17., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. augusztus 12., vasárnap

Gyűjts erőt a harcodhoz!

„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” 

(2Mózes 15,2A)



Mózes komoly kihívásokkal és körülményekkel nézett szembe. Abban az időben született zsidó gyermekként, amikor úgy tűnt, ki fogják végezni, Isten egyedülálló kegyelme mégis megmentette őt a fáraó lánya által, aki kivette őt a Nílus vizéből, és sajátjaként nevelte fel. 

Egyedüli zsidóként az egyiptomiak közt Mózes olyan földön és kultúrában nevelkedett, ami messze volt őseitől és Izrael egy, igaz Istenétől. Te is jól tudod a történetet. Már kisgyermekként megismerkedtünk vele a vasárnapi iskolában, láttuk a Tízparancsolat című filmben Charlton Heston alakításával. Mózesnek mindene megvolt a palotában, mindezt elvesztette, amikor megölte az egyiptomi katonát, és persze mindezt kockára tette Istenért, aki kihívta és megbízta őt az égő csipkebokornál. 

Mózes feladata volt, hogy kiszabadítsa népét Isten hatalma által. A fáraó megkérdőjelezte Isten erejét, de az Úr megmutatta nagyságát a csapások által, míg végül az egyiptomiak uralkodója is „beadta a derekát”. Vagy legalábbis elengedte Isten népét. Mózes és az izraeliták azonnal el is hagyták Egyiptomot a felszabadítás és hatalmasság útján. De amikor a fáradó meggondolta magát, és összeszedte seregét, hogy üldözőbe vegye őket, az izraeliták „bevették” a Vörös-tengert. 

Nem semmi azért. 

Az Úr, akinél nincs lehetetlen, hatalma és ereje által gondoskodik rólunk. Elválasztotta és visszatartotta a Vörös-tenger vizét Mózesnek és az izraelitáknak, hogy megszabadulhassanak a pusztítástól. Miután az Úr népe biztonságban átért a túlsó partra, Isten úgy mutatta meg hatalmasságát, hogy a tengerben a fáraó és serege is életét vesztette (2Mózes 13. és 14.) Micsoda történet! Micsoda Isten! Ha ez nem győz meg téged Isten erejéről és hatalmasságáról, akkor szerintem semmi nem fog. 

„Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek.” (2Mózes 14,31) 

Aztán csaptak egy nagy ünnepséget, ahol Mózes és az izraeliták elénekeltek az Úrnak egy éneket, azt, amelyiket ma Mózes énekének nevezünk: „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom” (2Mózes 15,2). A 15. részben Mózes az ő erejének nevezi Istent, és dicsőíti hatalmát, ami megmentette a népet. 

A Biblia nagyon sok olyan nevet említ, ami a mi Istenünk hatalmasságáról árulkodik: El Sali héber eredetű név azt jelenti, „Isten az én erőm, Isten a kősziklám”. Dávid király is az ő erejének nevezi Istent, El Salinak a Zsoltárok 59,9-ben: „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram”, majd az 59,17-ben: „Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”. 

Elohei Ma’uzzi egy másik héber eredetű név, annyit tesz: „az én erőm Istene”. Ahogy Dávid énekli: „Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent” (2Sámuel 22,33). Nos, találsz még komoly kihívást vagy körülményt az életedben? 

Talán néha azon veszed észre magad, hogy a hatalmasság Istenének, El Salinak panaszkodsz, hogy miért felejtett el téged, miért érzed magad gyengének. Talán most épp jól mennek a dolgok körülötted, de ismersz olyanokat, akik árnyakba ütköztek a szabadulásuk útján. Mindegyikőnk életében vannak kihívások, de Isten megígéri, hogy Ő lesz a mi erőnk, ha hozzá imádkozunk. Ő nem öntelt, erőtlen. Ő El Sali, a hatalmasság Istene, aki szeret téged, és csak arra vágyik, hogy részese lehessen az életednek. 

Bízol-e benne mélyebben, és engeded-e neki, hogy ma is a te erősséged legyen? 



Jézusom, én erősségem, El Sali, Te olyan hatalmas és szerető vagy! Köszönöm, hogy megengeded nekem – nekem, ennek a bonyolult kapcsolatokkal és nehéz körülményekkel rendelkező átlagos, hétköznapi lánynak –, hogy hozzáférhessek a Te tökéletes hatalmasságodhoz, amikor gyenge vagyok. Segíts benned bíznom, amikor a szívem nehézségekbe, félelmekbe ütközik. 

Jézus nevében, ámen. 







forrás: http://www.girlfriendsingod.com/finding-strength-struggle/
Gwen Smith
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com
fordítás: Kiss Erzsébet Janka

2018. augusztus 11., szombat

Senkiből valaki

„Amikor Jézus meglátta őt, előszólította, és ezt mondta neki: Asszony, megszabadultál betegségedből.” 

(Lukács 13,12)



Elgondolkodtál már valaha is azon, hogy Isten tudja a neved? Megkérdőjelezted-e már valaha gondoskodását, amikor keresztül mentél valami nehézségen? Érezted már magad teljesen egyedül és értéktelenül? Én igen. Teljes mértékben azonosulni tudok azzal az asszonnyal, aki a Lukács 13-ban jelenik meg. Talán nem ugyanazok a problémáink, de az érzések és indulatok igen – így hát a válaszok is. 

Jézus ismerte azt az asszonyt. Tudta, hogy tizennyolc hosszú éve milyen betegségben szenved, és hogy mindenfélét kipróbált, hogy meggyógyulhasson. Tudta – de túlnézett a fájdalmain, és azt figyelte, hogy ki az asszony valójában. Nevén szólíthatta volna, de helyette asszonynak nevezte. Jézus ebbe a megszólításba az asszony egész személyiségét belefoglalta – múltját, jelenét, jövőjét. Jézus az asszony életének minden apró részletét ismerte, és szerette őt. És ahogy őt szerette, úgy szeret téged is. 

Ezt az asszonyt megbélyegezte betegsége, ami testét gyötörte. Bárki, aki ismerte őt, a betegsége alapján azonosította be. El tudom képzelni, milyen feleslegesnek, szerethetetlennek érezhette magát – mint egy senki. De amikor Jézus meglátta őt, más szemmel tekintett rá, és magához hívta. Jézus egyetlen szavával minden megváltozott. Hirtelen valaki lett belőle. 

Ott állt az asszony, betegen és fájdalomban. Képzeld csak el, mit érezhetett, amikor rádöbbent, hogy Jézus beszél hozzá. Jézus hívta őt – a számkivetettet. És amikor az asszony meghallotta Jézus hangját, a szeretet hangját hallotta meg. 

Nagyon sokan érezzük magunkat feleslegesnek és szerethetetlennek, de megnyugodhatunk, mert Isten ismer és szeret bennünket úgy, ahogy vagyunk – ott, ahol vagyunk, a zűrzavar kellős közepén is. A Szentírás számomra egyik legkedveltebb része a Jeremiás könyve 1,5: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek, népek prófétájává tettelek.” Identitásod a világ létrejötte előtt kialakult Isten szívében és elméjében. Mielőtt szeretetté vagy szerethetetlenné váltál volna az emberi szívnek, mielőtt tervezett vagy nem tervezett lettél az emberi szívnek, már akkor kívánatos és tervezett voltál Isten szívében és elméjében. 

Isten alkotott… Isten számára. Csodálatos! 

Értékes vagy, egyszerűen, mert Isten alkotott téged. Egy termék értékét és minőségét is az alapján ítéled meg, hogy ki készítette. Évekkel korábban kiszelektáltam a régi cuccainkat, eladtam őket, hogy aztán újakat vehessek az árukból. Különösen szükségünk volt egy szófára, a régi már nagyon rossz állapotban volt. Elég pénz jött össze a régi cuccainkból, hogy vehessek egy új szófát, így először a bútorboltba indultam. Egy bizonyos összeggel és határozott elképzeléssel léptem be az üzletbe. Kikerültem az eladót, és ki is szúrtam a két nekem tetsző szófát. Mindkettő megfelelt az elvárásaimnak – olcsók voltak –, és mindkettő illett volna a nappalinkba. Láttam, hogy az eladó felém jön, de mielőtt bármit mondhatott volna, azt kérdeztem tőle: 

– Ha a felesége lennék, a kettő közül melyiket szeretné, ha megvenném? 

Habozás nélkül rámutatott az egyikre, mire én, kíváncsian: 

– Miért pont azt? 

– Egyszerű – mondta. – Ez megbízható minőségű és márkájú. A másik csak egy utánzat. Mindig nézze meg a címkét! 

Nézd meg te is a címkéd a Zsoltárok 139,13–16. alapján: „Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Ne feledd: Isten ismer téged, szeret téged, és érted van. És ez az, amit szem előtt kell tartanod, ha valami nehézségbe ütközöl életed során. 



Uram, köszönöm, hogy azért szeretsz, aki vagyok. Elfogadom a szereteted mint felbecsülhetetlen ajándékot. Taníts, hogy megérthessem az igazságot, hogy az én értékeim benned nyugodnak – nem pedig egy ember szemében. Ma hitben tovább lépek, hogy azzá az asszonnyá váljak, akivé Te teremtettél. Jézus nevében, ámen. 







forrás: http://www.girlfriendsingod.com/from-a-nobody-to-a-somebody/ 
Mary Southerland
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com
fordítás: Kiss Erzsébet Janka