2020. április 8., szerda

Drága Istenem, add nekem a szíved


„Amikor közelebb ért, és meglátta Jeruzsálemet, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” (Lukács 19,41-42)


Egy homályos hotel szobában nők imakérései hangzottak el egymás után. A csendes nap meghittsége meglágyította szívünket egymás sebezhetőségére.
Egy hölgy bizalmasan megosztotta, hogy gyermekének rettentően szüksége van a gyógyulásra. Egy másik, hogy micsoda szívfájdalom érte a családját. Többen arra kértek minket, hogy imádkozzunk értük, képesek legyenek megbocsájtani valakinek.
Végül odajött egy nő, akinek ömlöttek a könnyei az arcáról. „ Szükségem van az imáitokra, hogy abba hagyjam a sírást”, magyarázta. „Majd megszakad a szívem a körülöttem élőkért, akik nem ismerik Jézust. Úrrá lett rajtam. Alig tudok bármit tenni a fájdalom miatt.
A szoba elhalványult előttem, és ott találtam magam egy történet közepén, amely több ezer éve történt: Jézus dicsőséges bevonulása Jeruzsálembe Húsvét előtt.
A rész eleje, amely a Lukács 19-ben található, örömteli. Jézus elküldi két tanítványát, hogy szerezzenek Neki egy szamarat, betöltve a próféciát a Messiásról, az Ótestamentum szerint, Zakariás könyvében. Ahogy Jézus ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
A tömeg és a tanítványok ezt kiáltották azon a napon, amit mi ma Virágvasárnapnak nevezünk:
"Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" (Lukács 19,38)
Mégis mindeközben, Jézus nem sütkérezett a dicsértben. Helyette túlcsordult a szíve szomorúsággal.
„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." (Lukács 19,41-44)
Jézus össze volt törve, de nem egy olyan viszonylag kis dolog miatt, amely az emberi érzéseket mozgatják. Fájdalma azon a tényen alapult, hogy Ő volt a Megváltó, akit a világ oly régóta várt.
Isten kiterjesztette az Ő kegyelmét és irgalmát Krisztuson keresztül, de a világ elfordult Tőle.
Te és én egy hasonló világban élünk ma. A világunk elfordult attól, amit Jézus kínál – amire kétségbeesetten szükségünk van.
Mialatt Ő még mindig kiterjeszti a békét, kegyelmet és megbocsájtást a világ felé, én sokszor küszködöm az erre vonatkozó szükségemmel. Időnként úgy gondolom, valahogy ki tudom érdemelni a jót magamtól. Inkább választom a bűnt a megmentés helyett, és önmagamat helyezem előtérbe a Megváltó helyett. Jézus nem csak pár könnycseppet ejtett a visszautasítás miatt. „Megsiratta” – ez az erős szó kifejezi az elveszett világ felett érzett mély gyászát. Vágyom az ilyen lelkület után.
A nő gyengéd sírása teljesen visszahozott az imakörünkbe, és csak ismételgette, „Kérlek, imádkozzatok értem, hogy abbahagyjam a sírást.”
„ Nem tudok,” suttogtam. „ Kérlek, imádkozzatok értem, hogy elkezdjek sírni. Imádkozzatok értem, hogy megteljen a szívem érzékenységgel és sírással az elveszettekért. Mint a te szíved. És mint Jézusé.
Ez a szent hét kezdete, pár nappal Húsvét előtt, amikor örvendezünk Jézus feltámadásának és az életnek. De mielőtt dicsőítenénk Istent, álljunk meg egy pillanatra, sirassuk meg ezt az elveszett világot, ahogy Jézus tette Jeruzsálem felett. Zokogjunk, gyászoljunk, jajgassunk. Fordítsuk át gyászunkat egy kéréssé, és könyörögjünk Istenhez, hogy ébressze fel az embereket, érezzék szükségét a bensőséges kapcsolatnak az élő Istennel. Ő még mindig életet akar hozni a halál helyett.



Drága Jézus, kérlek, add nekem a gyászod azok felett, akik még nem ismernek és elutasítanak Téged. Ezen a Húsvéton emlékeztess arra, mennyire szükségem van Rád. Segíts meglátni a Kegyelmedet. Ruházz fel a szomorúság és gyengédség csodás egyvelegével, amely rámutathat az embereknek a keresztre és egy új életre. Édes Istenem, add a Te szíved ezért a világért, hogy meglássa mindenki, mennyire szükségük van a mindannyiunk számára elérhető megváltásra. Jézus nevében, Ámen.

Mai igazság:
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” ( 2 Péter 3,9)

Elmélkedj és válaszolj:


Kinek van szüksége a környezetedben Krisztusra? Írd le a nevét egy kártyára, és vidd magaddal a héten mindenhova, hogy ne felejts el imádkozni érte!

2020. április 7., kedd

Mennyei GPS

„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy ott magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” Mt 14:23


Drámával teli nap volt. Jézus unokatestvére, Keresztelő János, halott volt, mert egy részeg fejedelem a fejét vette. Jézus megpróbált elvonulni, hogy feldolgozza a hírt, de a tömeg kiabált utána:

Gyógyíts meg! Adj enni!

Meggyógyította a betegeket. Megetetett több mint 5000 embert néhány hallal és kenyérrel. A csodák hatására a tömeg még közelebb nyomult, még hangosabban kiáltozott, még többet akart tőle. Ez konfliktusba torkollt.

Ő a mi királyunk!

Nem; veszélyes; öljétek meg!

Néha nagyon bonyolulttá válik az élet. Gyakran csak vonszoljuk magunkat, miközben szeretteink követelései– Adj enni! Szeress! – s a felszín alatt fekélyesedő érzelmeink rángatnak ide-oda.

De mi történik, ha érzelmileg elérünk a mélypontra egy veszteség, fájdalom vagy a kimerülés hatására?

Mit tett Jézus? Mikor végre elérkezett a nap vége, felment a hegyre imádkozni. Erőre volt szüksége. Iránymutatásra. Lelki és fizikai felfrissülésre. Leült beszélgetni az Atyával.

Őszinte leszek. Amikor én idejutok, legszívesebben bebugyolálnám magam kedvenc plédemmel, bekapcsolnék egy buta TV-show-t, és vegetálnék.

De mit kapok, ha elvonulok egy magányos helyre, hogy Istennel találkozzam?

Ő mindenkinél jobban ismer minket. Cipelni akarja terheinket, elcsitítani a lelkünket, és az imádkozás menedékké válik, oázissá, ahol újraéledhetünk. Ez nem arról szól, hogy mennyi időt töltünk együtt, nem arról, hogy mit mondunk Neki, hanem amire rájövünk az együttlét alatt, ha az szokásunkká válik.

Az imádkozás mennyei GPS-ünkké válik.

A földi GPS atomisztikus órákból áll, melyek a másodperc milliárdnyi részéig pontosak! Mindegy, hol vagy, beazonosítja a helyet, és megmondja, merre kell menned.

A Világegyetem Istene hatalmasabb a földi GPS-eknél. Isten tudja, hogy hol tartasz, milyen irányban állsz érzelmileg, ki tudja számítani, hogyan találod meg az utat vissza a tiszta tudathoz, a békességhez, sőt az örömhöz.

Drága Jézus, Te tudod, mit jelent érzelmileg és fizikailag kimerültnek lenni. Tudod, mit jelent a fájdalom, a gyász, a vágyakozás a csendre, békességre, gyógyulásra. Köszönöm, hogy megérted, mit érzek, és viszed a terhemet, ha már nem bírom egyedül. Imádlak. A Te nevedben, Ámen.


forrás:eszmelkedesek.blogspot.hu
Encouragement for today, 2010.02.03.
www.proverbs31.org
T. Suzanne Eller
fotó:pinterest)

2020. április 6., hétfő

Szellemi DNS



Steve McVey

Az első dolog, ami Ádám és Éva bűnbeesése után következett, az volt, hogy a saját magukról alkotott kép teljesen eltorzult. Azt gondolták, hogy Isten többé már nem fogja elfogadni őket, ezért elrejtőztek. Isten számára elfogadhatóbbnak próbáltak tűnni a magukra aggatott fügefalevelekkel.

Valójában a bűnük nem késztette Istent arra, hogy kevésbé szeresse őket. Sőt, alkonyatkor Isten ugyanúgy ment Ádámhoz, a szokásos napi sétára. Ádám bűne nem változtatta meg Istent. Viszont megváltoztatta Ádámot.

Attól a naptól fogva az emberiség az alkalmatlanság érzésére van kárhoztatva, és rögeszméjévé vált az, hogy valamit tennie kell a saját erejéből, hogy Isten előtt elfogadhatóvá váljon. A fügefalevelektől kezdve az üzleti ajánlatokig, az ember mindig bizonyítani akar valamit. Megpróbálja bizonyítani értékét, mint emberi lény.

Húsvét üzenete az, hogy Jézus Krisztus Önmagába vont minket, és értékünket egyszer s mindenkorra meghatározta. Ott voltál Krisztusban a kereszten, ahol minden, ami elmarasztalható veled kapcsolatban, eltöröltetett. Krisztussal együtt eltemettettél, és harmadnapon Vele együtt feltámadtál – egy teljes feltámadott életre. Most lényed lényege Benne van.

Amikor a tükörbe nézel, mit látsz? A kulcs ahhoz, hogy az Isten által tervezett teljes életet élhessük az, hogy meglátjuk, Jézus Krisztus adja az identitásunkat. Mint ahogy az Írásban olvassuk: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). Semmit sem kell bizonyítanunk. Jézus szellemi DNS-ével rendelkezünk, és az Ő isteni természetének részeseivé váltunk (2 Péter 1:3-4). Nem kell hát izzadnunk és mindemellett elmulasztanunk Isten tervét. Hanem biztosan tudhatjuk, hogy ahogy növekszünk a kegyelemben és a mi Urunk Jézus Krisztus ismeretében (2 Péter 3:18), az Atya terve szerinti életet fogjuk élni, méghozzá erőlködés nélkül.



Pál azt írta: „Nekem az élet Krisztus” (Filippi 1:21). Ez rád is igaz. Mindenre képes vagy Krisztusban, aki megerősít téged. Ő az életed. Ne erőlködj azon, hogy megtörténjenek a dolgok. Csak bízz Benne, Ő, Aki Júda Oroszlánja, benned él. Lásd ezt az igazságot, amikor magadra nézel, és egyre inkább a szellemi DNS-ednek megfelelően fogsz élni.




Forrás: ahitatok,hu
Magyar fordítás: ahitatok.hu
Fotó:pinterest.com

2020. április 5., vasárnap

A Király, Aki békét ajánl

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta. és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.



Lukács 19:41-42



Mély érzelmi viharok kavarogtak miközben Jézus Jeruzsálembe érkezett virágvasárnapon. Egy rövid igei szakasz leírásán belül azt olvashatjuk, hogy Jézus követői ujjongó örömmel veszik Jézust körül, miközben a farizeusokat majd szétveti a düh. A tömeg lelkes, Jézus pedig sír. (Lukács 19:37-41) 

És Jézusnak nem csak néhány könnycsepp folydogált le az arcán, amint a városba lépett. Ő keservesen zokogott. A „zokogni” szó jelentése a szótár alapján: mélyről jövő fájdalom hangos megnyilvánulása, fájdalmas, szívettépő sírás. Jézus így sírt azon a napon. 

Krisztus az emberek lelki vaksága miatt volt szomorú. Nem ismerték fel, ki is volt Ő valójában. Nem ismerték fel, hogy a Messiás érkezett meg hozzájuk. (János 1:11, Lukács 13:34) . A tragédia az volt, hogy elmulasztották Krisztust, és nem ragadták meg azt a valóságos békét, amit egyedül csak Ő adhat. Jézus tudta jól, hogy ez miatt mi fog rájuk várni, látta előre a zűrzavart és az ítéletet, melyet a városnak és lakóinak el kell szenvednie a közeljövőben. (Lukács 19:43-44) 


Meghallod Jézus szavaiban a fájdalmat? „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” 

Milyen békéről beszél itt Jézus? Arról a nyugalomról van itt szó, amelyet a lélek megél Krisztus kegyelmének ajándékaként. Mert Jézus egy valóságos, mélyen gyökerező békével ajándékoz meg bennünket. Ez a béke Istenben bízik, és az örök élet reményébe kapaszkodik. Jézus békéje egy lecsendesített lelkiismeretet, egy megnyugodott lelket és egy reményteljes szívet ad nekünk. Ez a béke nem azt jelenti, hogy zűrzavar, nehézségek vagy bajok nem vesznek körbe bennünket, hanem éppen ezekben a viharokban békés nyugalommal lehetünk Jézusban. Ez a béke egyenlő egy személlyel, mert egyedül Jézus Krisztusban lelhető fel, Ő a mi Békességünk Fejedelme. (Ézsaiás 9:6) Egyedül Ő hozhat megnyugvást nekünk az élet folyamatos küzdelmében. 

Hogy elszomoríthatja Jézust, az a tény, hogy mi inkább a folytonos kesergést választjuk, mert elutasítjuk Őt, a Békesség Fejedelmét. 

Keresztényként gyakran megengedjük, hogy a körülmények lehúzzanak bennünket, vagy a viharok elszívják erőnket. A küzdelmeink súlya elvakít bennünket és elrabolja lelkünk békéjét. A világunk állandó változásban van, érzelmek viharai jönnek-mennek, ennek ellenére az igazság még mindig igazság marad! Jézus a Békesség Fejedelme, és Ő arra vágyik, hogy most és minden napon békével tölthessen el bennünket. (János 14:27, Ézsaiás 26:3-4) 

Úr Jézus Krisztus, te a Békesség Fejedelme vagy. Megnyugvást ajánlasz fel az élet zűrzavara közepette. Ajándékként adod számomra az örök élet reményét és biztonságát. Köszönöm életem azon pillanatait, amikor annak ellenére, hogy a viharok hullámai magasra csaptak körülöttem, te mégis lecsendesítetted a szívemet, lelkemet és félelmeimet a békét adó jelenléteddel. Bocsásd meg kérlek azokat a szituációkat, amikor ahelyett, hogy megragadtalak volna Téged, és megnyugodtam volna biztonságot adó jelenlétedben, inkább választottam a békétlen keserűséget. Mert a te békéd minden értelmet meghalad, és az életem minden napján, minden percében megragadható számomra. Uram, kérlek mindig emlékeztess arra, hogy elkérjem Tőled ezt a békességet. Jézus nevében, Ámen




Forrás: Krista Williams, The King Who Offers Peace, Proverbs 31 ministries,  https://first5.org/plans/Luke/ff_luke_26/,  fotó: pinterest.com

Reggeli imádság

„Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet, hogy féljem nevedet.” Zsolt 86,11


Nagyon korán van még. A testem szívesen aludna, de a lelkem már igyekszik Jézus elé.
Testi szememmel nem látom Őt, de tudom, hogy itt van velem.
Kinyitom a Bibliát a Zsoltárok könyvénél, és imádkozom a verseket, hogy ezzel induljon a napom. Minél tovább imádkozom, annál kevésbé hallom a világ zsémbelődését. Isten igazságának harmonikus dallama kél, és aggódásom szertefoszlik a fényben. Ha az Ő szemszögéből nézem a gondjaimat, ez elfedi a bennem lévő szorongást. Az Istennel töltött idő felkészít mindenre, amit a nap hozhat. Felszerel szelíd bátorságával, csendes erejével, szerető irgalmával mindahhoz, ami előttem áll.

„Nyisd ki a szádat és én teletöltöm” – utasít Isten a 81. zsoltár 11. versében. Szavakat ad nekem. Megadja, mit mondjak örömteli percekben, és mit szorongatottságban. Mit mondjak, ha nem érzem magam biztonságban, és mit, ha igen. Arra is int, hogy néha tartsam csukva a számat, és ne mondjak semmit.
A 84. zsoltár eleje emlékeztet rá, milyen kedves Isten hajléka. Azt kérem hát, hogy lakozzék bennem gazdagon. Szeretném, ha Isten sugárzása miatt lennék vonzó. Nem a hajam miatt. Nem a külsőm miatt. Nem az erőfeszítéseim miatt. Egyszerűen Ő miatta: Aki eltörli helytelen hozzáállásomat, vigyáz szavaimra, állandó igazságokat suttog a szívembe.

A Zsolt 86,11 sürget, hogy kérjem: „Taníts engem utaidra, URam, hogy igazságod szerint járjak, adj osztatlan szívet…”

Ezek a versek irányítják reggeli imádságomat:
Uram, szeretném, ha ma semmi nem választana el Tőled. Taníts, hogy mindig csak a Te utadon járjak, és minden lépéssel közelebb jussak Hozzád. Segíts, hogy az Ige vezessen, és ne saját érzéseim.
Segíts, hogy szívemet megőrizzem tisztának és osztatlannak. Védj meg saját óvatlan gondolataimtól, szavaimtól, cselekedeteimtől. Ne engedd, hogy saját akaratom, vágyaim, gondolataim a dolgok alakulásáról eltérítsenek.Segíts, hogy bármi jöjjön is szembe az úton, azt fogadjam el, ne akadálynak tekintsem, hanem a lehetőséget lássam benne.És végül engedj megpihennem a Zsolt 86,13 igazságában: „Hiszen annyira szeretsz engem”.


Te már látod, hol fogok megcsúszni, hol fogok bajt okozni. De most nagyon tudatosan belevésem lelkem mélyébe igaz szavadat az irántam való abszolút szeretetedről. Látom, hogy szereteted nem függ az én teljesítményemtől. Szeretsz mindenestül.Ez ámulatba ejt.

De ami még ennél is bámulatosabb, hogy a világ Megváltója arra vágyik, hogy ma reggel velem töltsön pár percet. Uram, add, hogy sose felejtsem el, mekkora ajándék, hogy így itt ülhetek Veled. Ámen.
Most már készen állok szembenézni a mai nappal. Az Igazság fegyverzetében. Szeretetbe burkolózva. Telve kegyelemmel.

Szeretlek, Uram. Arra vágyik a szívem, amit fentebb leírtam. Bevallom, tetteim és reakcióim néha hűtlenül elárulják Irántad való szeretetemet. Bocsáss meg, kérlek. Köszönöm kegyelmedet, ami képessé tesz, hogy ezt a napot is lehetőségnek lássam, mely közelebb vihet Hozzád. Jézus nevében, Ámen.






(LysaTerKeurst:A MorningPrayer,Encouragement for today, 2013.11.28.,www.proverbs31.org,forditás:eszmélkedések.blogspot,fotó:pinterest.com)

2020. április 4., szombat

Lépj ki a bárkából!

Már hajnalodott, amikor Jézus odament hozzájuk a tengeren járva. Mikor pedig a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrémültek, és ezt mondták: Kísértet ez! És ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek! Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé. Amikor azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett, felkiáltott: Uram, ments meg! Jézus pedig azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt, és ezt mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

(Máté 14:25-31)



Jézus és tanítványai több mint ötezer embert vendégeltek meg öt kenyér és két hal segítségével. Milyen hatalmas dolog volt ez! A tanítványok nem csak szemlélői voltak Jézus csodájának, hanem személyesen együtt kellett működniük az étel kiosztásában is. Ezen férfiak számára Jézus csodáinak megtapasztalása nem számított újdonságnak. Sőt, szerintem magukat érett, odaszánt és megingathatatlan követőknek tartották, amikor azonban Jézus elküldte őket a tengerre egy kicsi halászhajóban, miközben Ő a hegyen imádkozott, a hitük igencsak próbára tétetett.

Minden csodás és békés volt, - a tanítványok hitét is beleértve - mindaddig míg a vihar le nem csapott. Nem így vagyunk mi is? Nagyon könnyű Istenbe hinnünk, míg az égbolt csodálatosan kék, és a halászháló szakadozik a halak súlyától. De akkor is erősen kitartunk hitünkben, amikor egy borzalmas viharban hánykolódó hajónk oldalába kapaszkodunk? A tanítványok kétségbeesésükben segítségért kiáltottak, és Jézus a lehető legtökéletesebb időben és módon meg is érkezett. Gyakran, a tanítványokhoz hasonlóan, mi is megkérdőjelezzük Isten időzítését és tetteit. Amikor értetlenkedve bizonytalankodunk, akkor hitünket gyakran a félelem zsarnoksága alá helyezzük. Krisztus elszánt követői azonban készek feladni a megszokott és ismert dolgokat az ismeretlenért, mert ők úgy döntenek, hogy inkább Istent követik hitben járva, - nem pedig látásban és emberi bölcsességben bíznak. A tanítványok félelmére Jézus bátorítással válaszolt, és egy hívást intézett feléjük, kérve, hogy hitben és engedelmességben lépjék meg az első lépést. Azonban a hajóban egyedül Péter volt az, aki engedett a hívásnak, és hitben cselekedett.



Máté evangéliumának 14. fejezetéből a 28-29. verseket így olvassuk: "Péter ekkor így válaszolt neki: Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen! Ő pedig így szólt: Jöjj! És Péter, kiszállva a hajóból, járni kezdett a vízen, és elindult Jézus felé."



Mert a hitben járás azt jelenti, hogy készek vagyunk feladni azt, amit látunk, a láthatatlanért és bizonytalanért. "A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" (Zsidókhoz írt levél 11:1) Ez a vers a láthatatlan dolgokról való meggyőződésről és bizalomról szól, mert ha valamit nem látunk, még nem jelenti azt, hogy nem is létezik.



John Paton és felesége misszionáriusok voltak a Csendes óceán egyik szigetcsoportján. Egyik éjszaka ellenséges bennszülöttek vették körül a missziós telepet azzal a szándékkal, hogy felgyújtják a házakat, a házaspárt pedig megölik. Paton és felesége egész éjszaka imádkoztak, kérve Istent, hogy erősítse meg hitüket. Hajnalban csodálkozva látták, hogy támadóik egyszerűen sarkon fordulnak, és elmennek.



Egy év múlva a törzsfőnök keresztény lett. Paton megkérdezte tőle, hogy azon a bizonyos éjszakán mi állította meg őket tervük véghezvitelében. A törzsfőnök egy kérdéssel válaszolt: "Kik voltak azok a férfiak veletek?" Paton így szólt: "Senki sem volt velünk, a feleségemmel teljesen egyedül voltunk." Erre a bennszülött elmesélte, hogy katonák százait látták csillogó öltözékben és kivont karddal védelmezve a házaspárt. Isten nem csak készségesen, hanem örömmel is válaszol kéréseinkre. Sajnos azonban nem mindig tetszik nekünk válasza.



Tapasztalt halászként Péter jól ismerte a bárkákat és a viharokat. Azonban bizton kijelentem, hogy szerintem Péter még soha sem próbált meg előtte vízen járni, különösen nem tajtékzó tengeren. De hát ez mit sem számított, Jézus egyszerűen azt mondta: "Jöjj!" és ebben az egy szóban egy világot átölelő igazság rejtőzött. Erő minden próbához és viharhoz, bátorság minden jellegű konfliktus kezeléséhez, és az Isten jelenlétének ígérete. Minden egybefoglaltatik ebben a szóban azok számára, akik készek engedelmeskedni Jézusnak, elhagyják a bárka biztonságát, és kilépnek az ismeretlen vízre, hogy Jézushoz mehessenek. Isten azonban soha sem kényszeríti ránk akaratát. Engedelmességre hív bennünket, de a választást teljesen ránk hagyja.



Péter az engedelmességet választotta, amikor lecsatolta szandálját, felkötötte köntösét, és átlépett a bárka oldalán. Péter maga mögött hagyta az "ismert dolgokat", a biztonságot, átlépett félelmein, és egy mélyen gyökerező, Istenbe vetett hitben tette meg lépését. És ekkor történt az, amit mindannyian megtettünk már életünk egy bizonyos pontján. Levette szemét Jézusról és elkezdett süllyedni. Péter segítségért kiáltott. Olyan szép látni, hogy Jézus azonnal kinyújtotta kezét és megragadta Péter hadonászó karját. Én személy szerint valószínűleg hagytam volna ezt a kétkedő tanítványt, jól megleckéztetve, hogy egy súlyos kőhöz hasonlóan elnyelje a víz. Ám Jézus nem így viszonyult hozzá. Mert a mindent elfedező kegyelem jelen volt, - a viharban, Péter hitehagyásánál és a megmentésért való könyörgésben is. A szeretet meghallotta Péter kiáltását, és az irgalom megmentette őt.


Hogy vagy, kedves barátom? Viharban hánykolódsz éppen egy bárka oldalába kapaszkodva, azon töprengve, hogy vajon hol lehet Isten? Miért hallgat a menny? Bensődet félelmek és kétségek szorongatják? Kiálts hát Istenhez! Tedd meg hitben az első lépést, Ő eléd fog menni, és mindenképpen találkozni fog veled.



Atyám, a szívemet kétségek szorongatják, és nagyon félek. Szeretnék bízni Benned, Uram. Szeretném hitben megtenni a lépésemet, bízva abban, hogy te ott leszel mellettem a legnagyobb szükségben is, de bevallom, nagyon gyenge vagyok. Kérlek segíts, hogy meghalljam a hangodat a dühöngő hullámok zaja, és az emberi értelem tanácsának zajában. Adj erőt, hogy a körülményeim tengere ellenére is szememet mindig Rajtad tarthassam. Jézus nevében, Ámen



Ha félek is, benned bízom! 
(56. Zsoltár 4. verse)
Szerinted mit jelent Istenbe vetni a bizalmadat?



Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!
(János evangéliuma 14:27)


Szerinted a békesség irányítja az érzelmeinket, vagy inkább a helyén kezelt érzelmek biztosítják számunkra a valódi békét? 


Lépd meg hitben az első lépést, és engedd, hogy Isten békessége uralja szívedet!


A békesség nem a konfliktus mentességet, nem is a gondok hiányát vagy pedig a probléma-nélküliséget jelenti, mert a békesség nem egy érzés, hanem egy Személy - Jézus Krisztus - és amikor igazán megismerjük Őt, akkor tapasztalhatjuk meg a valódi békét.











(Forrás: Girlfriends in God, Get out of that Boat, Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014, Used with permission, http://www.girlfriendsingod.com/2014/get-out-of-that-boat-2/)

2020. április 3., péntek

Hosszasan szemléld


Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem - így szól az Úr - (Jeremiás 29:13-14)

Nagyon szeretem a festményeket elnézegetni. Tulajdonképpen nem is nézegetni szoktam a képeket, hanem időt szánva rájuk, hosszasan szemlélni szeretem őket. Mert ezek az alkotások a mélyebb mondanivalójukat csak így fedik fel.

Egyik nap bekerekeztem egy tárlatra, ahol megpillantottam egyik kedvenc művészem festményét. Ez a festő arról híres, hogy szeret titkokat "elrejteni" az alkotásában. Hosszas és aprólékos megfigyelés árán lehet ezekre az elrejtett meglepetésekre rálelni. Az említett kép egy hegyi jelenetet ábrázolt, amint egy vadász lovával gázlót keres a folyón.

Első pillantásra a kép nem volt más mint egy átlagos Western hangulatú festmény, de a vadász ijedt arckifejezése felkeltette az érdeklődésemet, sejtvén, hogy más is el van rejtve a képen. Így hát közelebb mentem a kerekes székem segítségével, és a sziklák mögött indián harcosok alakját fedeztem fel. Tovább szemlélve a képet, még több indiánt fedeztem fel a fák mögött, majd még több időt töltve a festmény előtt, az íjak és nyilak formái körvonalazódtak ki az ágak vonalaiban, és a sziklatömbök harcosok mérges ábrázatává változtak. Minél tovább maradtam a kép előtt, annál több dolgot fedeztem fel rajta, és egyre nagyobb örömömet is leltem a festményben. Végül megtaláltam mindazt, amit a művész üzenni akart a festménnyel.

Miért meséltem mindezt most el? Mert a Művészek művésze szeretné, ha felfedeznéd az üzenetének rejtett kincseit. Ehhez azonban egy futó pillantásnál többre van szükséged.
Gyakran csak egy megszokott megközelítés szerint olvassuk a Bibliát, ritkán tekintünk a felszín alá. Isten szeretne Igéje által meglepni bennünket, így azt szeretné, ha hosszasabban szemlélnék, és odaadóbban kutatnánk Szavát. Minél több időt töltesz Vele, annál mélyebb dolgokat fedezel fel Benne, és egyre nagyobb örömed lesz Jézusban.

A mai nap Uram, segíts, hogy ne rohanva olvassam el a fenti gondolatokat. Nyisd fel a szememet, hogy valóban megláthassam üzenetedet. 
(Forrás:Joni and Friends Daily devotionals, Take a Longer Look, kép: pinterest.com)

2020. április 2., csütörtök

Hinni és elfogadni

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Róma 5,8)


Egy pici, kelet-texasi városban nőttem fel, és egészen óvodától a 10. osztályig ugyanabba az iskolakörzetbe jártam. A világom összeomlott, amikor édesapám bejelentette, hogy Dallas külvárosába költözünk. Miközben idegrohamot kaptam, hogy alkalmazkodjam az összes változáshoz, visszanézve látom, Isten által csodálatos módon növekedhettem abban az időszakban. A családunk kapcsolatba került egy dinamikus gyülekezettel, amely nagyon komolyan vette a tanítványság kérdését.
A legjobb barátnőm szurkolólány volt, és szerette volna, ha csatlakozom a csapathoz én is. Mivel nem volt semmilyen tapasztalatom, rábeszélt, hogy próbáljam ki a kabala szerepét, és mivel én voltam az egyetlen, aki vállalkozott rá, megkaptam a feladatot. A foci- és kosárlabda meccseken egy sólyom jelmezt viseltem és szórakoztattam a diákokat a nézőtéren. A kosztüm belsejében a szemem egy vonalban volt a madár csőrével. Ebben az időszakban Isten nagyon személyes módon kerített hatalmába, és a mai alapigénk, a Róma 5,8 nagyon erősen visszhangzott bennem. Egy papírcetlire kiírtam az igét, és beleragasztottam a madár csőrébe, így láthattam végig a meccs alatt.
Bizonytalan szívembe ez a vers bezárta az evangéliumot. Beszélni tudok a kegyelemről, de, valami belül mindig ki akarja érdemelni mások szeretetét, beleértve az Úrét is. Isten szerinti feleség, szerető anya és önfeláldozó barát akarok lenni. Egyszer Isten túláradó szeretete motivál, máskor pedig ezek a célok a reményteli elfogadás mélyéről jönnek. Azt szeretném, ha az Atya és mindenki más ezt mondaná nekem, „ Szép munka”.
A Róma 5,8 olvasása közben mindig megkönnyezem azt a részt, hogy „amikor bűnösök voltunk”. Az a vers a papírcetlin a sólyom jelmezemben beleégett az elmémbe így 30 évvel később is.
Ezeket Isten nem mondja:

· Mert minden nap olvasod a Bibliád és imádkozol.

· Mert jó munkát végzel.

· Mert más emberek kedvesnek tartanak.

· Mert jó jegyet kaptál az iskolában, vagy elismerik a munkádat.

Nem, Isten úgy mutatta meg szeretetét, hogy elküldte a Fiát, hogy haljon meg értünk, miközben mi még bűnösök voltunk. Amikor levetem a „dolgozz keményen és Isten szeretni fog” gondolkodásmódot, a Szentlélek a fülembe súgja, „ Mikor Melissa még bűnös volt, Krisztus már meghalt érte.”
Ez egy jó hír nekem, és egy jó hír neked is. Amikor még bűnös voltál, Isten megmutatta a szeretetét úgy, hogy elküldte Jézust érted. Örülj ma ennek az igazságnak és fogadd el Isten ajándékát. Engedd, hogy felszínre hozza a bizonytalanságaid, hagyd abba az erőlködést és támaszkodj az Ő szeretetére.


Imádkozzunk:
Drága Uram, Te valóban a reménység Istene vagy. Krisztus halálán és életén keresztül elláttál minket mindennel, amire szükségünk van erre és az örök életre vonatkozóan. Segíts, hogy abbahagyjam azoknak a tevékenységeknek a kergetését, amelyektől hatékonynak érzem magam. Mutasd meg, mit is jelent megpihenni Benned és engedni, hogy az én életemen keresztül teljesedjen ki az Akaratod. Jézus nevében, Ámen.

Jöjjön a te részed:
Helyettesítsd be a neved a pontozott részeknél és vond közelebb ezt az igazságot magadhoz:

Isten úgy mutatta meg a szeretetét ………………………(értem), amikor ………………………….. (én) még bűnös voltam. Jézus meghalt …………….(értem)
Valószínűleg nem fogsz ma viselni egy sólyom maszkot, ahogyan én a gimnáziumban, de hova tudnád kirakni a Róma 5,8-t, ahol sűrűn láthatod? A telefonod vagy számítógéped képernyőjére, vagy egy cetlire a mosogatónál, a fürdőszobai tükrön? Engedd, hogy Isten igéje megújítsa az elméd , hogy mindig tudd, mennyire szeret téged!

(https://girlfriendsingod.com/believing-and-receiving/, fotó: pinterest)

2020. április 1., szerda

Menedékhely


„Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével. Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” (Zsoltárok 32,7-8)


Gyakran játszottam bújócskát a három testvéremmel, valamint a sok baráttal és unokatestvérrel, akik gyakran vendégeskedtek nálunk gyermekkoromban. Emlékszem elbújtunk az ágy alá, a szekrény mélyére, sőt még a konyhaszekrénybe vagy a játékos ládába is belegyömöszöltük magunkat, csak hogy minket találjanak meg utoljára.
Néhanapján, mikor próbálom kézben tartani a gyülekezeti életet, a gyerekek elfoglaltságait és a munkahelyi határidőket, szeretnék találni egy helyet, ahová elbújhatnék. Egy helyet, ahol nem hallom a telefon jelzéseit az értesítőkről és emlékeztetőkről. Egy helyet, ahol nem hangzik fel, „ Anya, szükségem van rád.” Egy helyet, ahol nem kattog folyamatosan az agyam tele információhalmazzal. Sajnos már nem hiszem, hogy beférnék a konyhaszekrénybe vagy a játékokkal teli ládába.
Mégis, van egy eldugott helyem, ahová eltűnhetek minden elől, és csendben lehetek. Ahol önmagam lehetek. Ahol Isten gyermeke lehetek. A mai igénkben Dávid szavait olvashatjuk a 32. zsoltárból. Valószínűleg akkor írta ezeket a verseket, mikor Saul elől menekült, mert meg akarta ölni. Barlangokban bujkált, de tudta, hogy biztonságának igazi forrása az ő Ura. Dávid úgy utal Istenre, mint az ő menedékhelye. Korábban arról beszél a zsoltárban, hogy milyen boldog az az ember, akinek bűne megbocsájtatott. Dávid úgy ír, hogy gyenge és nyomorult volt, mikor megpróbálta eltakarni bűneit, de miután megvallotta azokat, Isten szabaddá tette.
Ahogy Dávidnak is segített Isten, mikor menekült és bujkált, rajtunk is segíteni szeretne, mikor homokba dugjuk a fejünket. Isten a mi oltalmunk. Tudja a mi bűneinket, csalódásainkat és fáradtságos versenyfutásunkat az élettel. Arra hív, hogy Hozzá forduljunk.
· Lassítsunk le.
· Legyünk az Ő jelenlétében.
· Valljuk meg bukásainkat.

Amikor Ő vele időzünk, arra emlékeztet bennünket, hogy az Ő követőinek mennyi mindent megad:
· Megvéd minket a bajtól.
· A győzelem énekével vesz körbe minket.
· A legjobb úton vezet minket az életünkben.
· Tanácsot ad és figyel ránk.


Imádkozzunk:

Drága Istenem, Te vagy az én menedékem. Csodálattal tölt el, hogy körülveszel a győzelem dalával. Ahelyett, hogy elbújnék a sok nehézség elől, amely megdermeszt, kérlek Atyám segíts, hogy a te karjaidba rohanjak. Emlékeztess, hogy a legjobb úton vezetsz engem. A te segítséged és vezetésed nélkül egyedül képtelen vagyok rájönni ezekre. Ma hozzád bújok. Jézus nevében, Ámen.

Kérdések:
· Ma milyen próbák elől szeretnél elfutni és elbújni?
· Hogyan bátorít téged a tudat, hogy Isten a legjobb úton vezet és körülölel a győzelmével, miközben behívod Őt a búvóhelyedre?

(https://girlfriendsingod.com/hiding-place-2/, Melissa Spoelstra, fotó:chalkandcheesephotography.com)





2020. március 31., kedd

Elég bátor vagy?

Ő azonban rögtön szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok. Ne féljetek!” Mk 6,50


Kilencéves kislányommal, Cameronnal néztük Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény c. Narnia-filmet. Átöleltem a vállát, és kicsit megszorítottam. A legfiatalabb szereplő, Lucy bátorsága, őszintesége Cameronra emlékeztetett, reméltem, ő is észrevette a hasonlóságot.
Egy adott ponton a filmben a télapó Lucyval beszélget, és arról faggatja, készen áll-e a háborúra, ami rövidesen ki fog törni Narniában. Letekint a kislányra, és nagyon komolyan kérdezi: „Megvan benned a kellő bátorság?”
Lucy felnéz, elmosolyodik, és azt válaszolja: „Azt hiszem, elég bátor leszek”.
Nem is gondoltam akkor, milyen fontossá válik számomra ez a kérdés.
A „kellő bátorság” kifejezés lángot szított a lelkemben, eszembe jutottak a különböző élethelyzetek, amikor bátorságra van szükségem: kellő bátorságra, hogy beszéljek, hogy irgalmat gyakoroljak, hogy megbocsássak.
Talán nem kell szembesülnöm olyan háborús helyzettel, amilyen Narniában volt, de vajon a mindennapi élethez kell-e bátorság? Megfogalmazódott bennem a „Kellő bátorságot a mai naphoz” szókapcsolat, ezzel indul a napom, ez jut eszembe, ha valami nehéz feladatot nincs kedvem elvégezni.
Szeretnék elég bátor lenni a munkámhoz. Elég bátor a családomhoz. Elég bátor, hogy jó anya legyek, és hogy a házasságomban jó döntéseket hozzak.
Pár hónappal később, mikor Cameronnak volt egy balesete, elég bátor akartam lenni, hogy helyt állhassak. Menet közben viszont megtanultam, hogy én magamtól, bármennyire igyekszem, nem tudok kellően bátor lenni, hogy félelem nélkül szembesüljek az élettel. Olyan bátorságra volt szükségem, ami nem tőlem származik. Saját készítésű bátorságom sosem volt elég.
Jézus a Bibliában különleges módon használja a bátorság szót. „Légy bátor”, „Legyetek bátrak” értelemben négy jelenetben fordul elő az eredeti „tharseo” kifejezés az evangéliumokban, mindig Jézus szájából. Minden esetben egy felszólítással kezdi Jézus: „Bátorság!” „Bízzál!” „Bízzatok”, majd önmagából nyújt valamit, amivel alátámasztja kérését.
Egyik alkalommal így szól: „Bízzál” – majd bűnbocsánatot nyújt. Máskor gyógyulás következik a felszólítás után. Amikor pedig a vízen járva halálra rémíti tanítványait, isteni szóval egyszerűen annyit mond: „Bátorság! Én vagyok!”
Mindegy, mi az a mai napon, ami kellő bátorságot követel tőled, Jézus ott van, és nyújtja neked, amit csak Ő tud nyújtani. Megbocsátást, ha elbuktál, és irgalmat, hogy fel tudj állni, és újra próbálkozhass. Gyógyítást, ha szenvedsz, erőt, ami átveszi gyengeséged helyét. Jelenlétét nyújtja, magabiztosságot ad, mely teljes mértékben abból ered, hogy Ő kicsoda, és nem abból, hogy te ki vagy.
Ha tied Jézus, akkor kellő bátorsággal rendelkezel bármihez, amivel szembesülni fogsz.



Mennyei Atyám! Hinni akarom, hogy Benned mindent megtalálok, amire szükségem van. Segíts, kérlek, hogy legyen ma is kellő bátorságom mindenhez, amit elém hozol. Adj bátorságot, hogy nagylelkűen megbocsássak, teljes szeretetet adjak, és világítsak ott, ahova te helyeztél országod építésére. Jézus nevében, Ámen.

(forrás:eszmelkedesek.blogspot.hu
Nicole Unice: Are You Brave Enough?
Encouragement for today, 2015.09.08.
www.proverbs31.org
fotó:pinterest)