Labels

5 nap:Isten közel van (5) 7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (6) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) Advent2018 (7) aggodalom (3) Aggódás (26) ajándék (15) Alapítvány (4) alázatosság (9) alkalmatlanság (9) Anyák napja (6) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (14) Atya (3) az élet ösvénye (1) barátság (20) bátorítás (39) bátorság (6) Békesség (34) belső békesség (18) belső viharok (30) beszéd (7) betegség (4) Biblia olvasás (18) Bizalom (81) bizonyosság (1) bizonyságtétel (20) biztatás (4) böjt (2) bölcsesség (22) Bűnbocsánat (12) bűntudat (5) céltudatos élet (11) család (8) csalódások (8) Csendes percek (2452) csendesség (8) csüggedés (13) Depresszió (13) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (27) Egy misszionárius naplójából (18) egyedül (2) együttérzés (13) elég vagy (2) elengedés (4) életöröm (11) elfogadás (10) Elgondolkodtató történetek (19) elhívás (6) elismerés (3) előítélet (4) elszámoltatás (1) elutasítás (5) elvárások (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (3) engedelmesség (12) erő (17) értékes vagy (2) fájdalom (15) fáradtság (10) feladat (18) félelem (18) feltámadás (6) feltöltődés (12) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (156) Galéria (39) gondolataink irányítása (14) Gondolatok (42) gondoskodás (3) gondviselés (14) gyász (3) gyengeségek (8) Gyermeknevelés (38) Gyógyulás (16) győzelem (6) hála (15) hálaadás (15) harag (8) harc (7) házasság (33) hit (44) hozzáállás (3) Húsvét (11) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (17) igazság (13) Igehirdetés (38) ígéretek (6) Igevers (4) Ima (50) imádság (22) Immánuel (3) irgalom (12) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (14) Isten ereje (23) Isten gondoskodása (39) Isten hangja (7) Isten hűsége (40) Isten időzítése (4) Isten keresés (6) Isten követése (21) Isten lát (6) Isten mellett (2) Isten munkálkodása (20) Isten neve (7) Isten szeretete (98) Isten terve (32) Isten tudja (2) Isten válasza (18) Isten védelme (21) Isten vezetése (62) Istenen lévő tekintet (6) Istennel töltött idő (21) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (20) Jézus barátsága (3) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (10) Jézus keresztje (1) Jézus követése (46) Jézus szeretete (19) jóság (4) jövő (3) kapcsolatok (37) karácsony (7) kedvtelenség (1) Kegyelem (28) keresés (2) kételkedés (9) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (11) kitartás (12) konfliktusok kezelése (7) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (3) kudarc (2) küzdelem (19) lábmosás (1) lassítás (1) Légy világosság (24) lehetetlen (2) magány (11) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megállás (1) megbízatás (2) megbocsátás (16) megelégedettség (13) megfelelési kényszer (1) megismerés (6) megpihenés (3) Megpróbáltatás (40) megtèrès (6) megváltás (7) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (4) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (11) nyugtalanság (2) odafigyelés (11) odaszánás (3) olvasói gondolatok (48) otthon békéje (4) öltözet (2) önbizalom (6) önértékelés (45) önuralom (3) önvizsgálat (31) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (2) összetöretés (6) Pártfogó (1) Pásztor (2) pihenés (8) prioritások (3) próba (6) ráhagyatkozás (3) Receptek (4) Remény (33) rohanás (3) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (10) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (8) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (6) szenvedés (5) szépség (7) szerelem (3) szeretet (52) szeretve élni (3) szeretve vagy (2) szív (1) szolgálat (29) szünet (2) támogatás (1) teherhordozás (7) teljes élet (1) Tetszem Istennek (1) tiszta szív (2) tisztánlátás (6) törődés (2) túlhajszolt élet (5) türelem (17) új élethelyzet (1) új év (11) ünnep (6) valentin nap (1) változás (23) várakozás (17) vendégfogadás (3) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (8) vígasztalás (3)

2019. augusztus 20., kedd

Jó, mint új korában?

„Megvakította a szemüket, és megkeményítette a szívüket, hogy szemükkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” Jn 12,40


Néhány éve spórolni akarván, megtanultam hajat vágni. Négy hímnemű lénnyel a családban, úgy gondoltam, egy elektromos hajnyíró jó befektetés. És igazam lett. Az első néhány au! és jaj! után belejöttem, és azóta is én vágom fiaim és férjem haját.

Múltkor mikor épp befejeztem a nyírást, leejtettem a készüléket, s a pengék kimozdultak a helyükről. Fölszedtem, helyre raktam őket. Észrevettem, hogy egy pici műanyag darabka lepattant valahonnan, de úgy tűnt, minden él a helyén van. Összetakarítottam a szemetet, átkeféltem a hajnyíró gépet, s elraktam a dobozába. Jó, mint új korában, gondoltam.

Eljött a következő hajvágás ideje, előszedtem a hajnyírót. A védőgallért a fiam vállára terítettem, beállítottam a hosszúságot, és nekiláttam. A megszokott elektromos zúgás helyett fémes kattogás hallatszott. Úgy látszik, az a letört kis műanyag darabka mégiscsak fontos volt. Nélküle nem működött rendesen a hajnyíró.

Elgondolkoztam, hogy sokan olyanok vagyunk, mint az a hajnyírógép. Valamikor leestünk. Érzelmileg. Megbántottak, megcsaltak, becsaptak, elutasítottak, átnéztek rajtunk. Magunkon hordjuk régi kapcsolatok, munkahelyek, régi döntések nyomait. Legtöbbünket úgy neveltek, hogy felálljunk, és továbbmenjünk. Elő a mosollyal, és tegyünk úgy, mintha nem tört volna le belőlünk egy darabka. A gond csak az, hogy legtöbb eltört holmi nem tudja önmagát helyrehozni, s míg meg nem javítják, nem működik megfelelően.

A két hajvágás közt eltelt időben az a kis műanyag darabka nem ugrott vissza a helyére. Nem jellemző, hogy egy csöpögő csap egyszercsak abbahagyja a csöpögést. A leszakadt gombok nem varrják vissza magukat. Valahányszor elromlik valami, törődni kell vele.

Szomorúan látom, hogy sokan járnak körülöttünk eljátszva, hogy minden rendben van a lelkükben. Ahelyett, hogy elismernék a fájdalmat, és gyógyulást keresnének Annál, aki meg tudja őket gyógyítani, nem foglalkoznak vele. Ahelyett, hogy szakemberhez fordulnának segítségért, eltemetik a fájdalmat, s remélik, elég mélyre kerül ahhoz, hogy ne bántsa őket újra. De a seb nem gyógyul be. Újra meg újra felnyílik. És ilyenkor hatással van az új kapcsolatra, lehetetlenné teszi az önátadást.

Valljuk be, senki sem olyan jó, mint új korában. Valamennyire mind töröttek vagyunk. Mindnyájunknak vannak sebei, amelyeket próbálunk elfelejteni. De a seb nem tudja meggyógyítani magát. Jó hír, hogy van megoldás.

Olyan Isten szolgálatában állunk, aki szeret gyógyítani, aki szereti az egész-séget. Tudja, hogy fájdalmas a múlt sebeivel foglalkozni. De segíteni akar. Egyikünk sem lesz „jó, mint új korában”, míg el nem ér a mennyországba, de már itt a földön meggyógyulhatunk érzelmileg. Lehet, hogy össze kell hozzá szednünk a letört darabkákat, s a tenyerünkön odanyújtanunk őket Jézusnak.

Nem valószínű, hogy könnyű lesz, az is lehet, hogy időbe telik. De lehetséges az érzelmi megújulás. Ő, aki legyőzte a halált, csak meg tudja javítani a sérüléseinket.


Uram, csak te ismered fájdalmam és kétségbeesésem mélységét. Próbáltam eltakarni előled is néha, de többé nem fogom. Megvallom ma neked, hogy fáj a seb, és megkérlek, hogy gyógyítsd meg. Ha nekem kell lépéseket tennem, kérlek, mutasd meg, merre induljak. Köszönöm azt, amit tenni fogsz bennem és általam. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.09.22., www.proverbs31.org, Glynnis Whitwer, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. augusztus 19., hétfő

Bizonyságtétel

„Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz!”
Zsolt 68,29


Első nap történt az általam vezetett Bibliakörben. Még nem ismertem jól a résztvevő asszonyokat, lányokat. Feltettem a szokásos kérdést: mikor szokták megtapasztalni Isten jelenlétét. Hagyományos válaszokat kaptam: imádkozás közben, bibliaolvasás közben, szép zenét hallgatva. Aztán egy hölgy jelentkezett: „Amikor bizonyságot teszek”- mondta.

Tudom, hogy az arcomra kiült a meglepettség. „Amikor bizonyságot teszel?”- kérdeztem. Azt tudtam, hogy a bizonyságtétel azt jelenti, hogy elmeséli a saját történetét, hogyan találkozott Jézussal, vagy hogyan alakította Jézus az ő életét, de nem egészen értettem, mit akar mondani. „Hogyan tapasztalod meg Isten jelenlétét a bizonyságtételeden keresztül?”- faggatóztam.

„Valahányszor bizonyságot teszek, az Ő hűsége jut az eszembe” – mondta csillogó szemmel. „Emlékszem arra, amit tett, és érzem, hogy most is ott van, és biztosít róla, hogy legközelebb is mellettem lesz. Bizonyságtételem felidézi Isten jelenlétét az egész életemben, és azt, hogy mindig számíthatok Rá”.

Legszívesebben megkértem volna, hogy vegye át tőlem a Bibliakör vezetését, hisz lenne mit tanulnom tőle.

Sokszor eszembe jutnak a szavai. Felidézem saját bizonyságtételemet – a sok történetet, amit megoszthatok másokkal, imameghallgatásokat, a halk, biztató hangot, amikor elkedvetlenedem, a lelkemet felforgató istenélményeket, a kinyilatkoztatásokat, amikor kétségbe voltam esve. Nagyon sok példát tudnék sorolni, amikor éreztem Isten jelenlétét az életemben, és azok az élmények megtanítottak arra, hogy számíthatok Rá. Ott volt, ott van, ott lesz. Igen, a bizonyságtételeink nem kerek történetek, amiknek elejük és végük van. Az élő Istennel való, fokozatosan kibomló, élethosszig tartó szerelmi történetek.

Mindig úgy gondoltam a bizonyságtételre, mint eszközre, amivel másokat lelkesíthetek, bátoríthatok, de sosem jutott eszembe, hogy önmagamat lelkesítsem vele. Isten hűséges, és ezt újra meg újra bebizonyítja. Ha visszatekintek az életemre, észrevehetem kezének nyomait, érezhetem jelenlétét, bízhatom vezetésében.

Próbáld meg te is. Hogyan tud hatni rád saját bizonyságtételed? Mit tudsz felidézni a múltadból, ami mai életedet megszólítja? Tégy ma önmagadnak bizonyságot!


Édes Istenem, köszönöm, hogy mindig jelen vagy és működsz az életemben. Ha elcsüggedek, juttasd eszembe, hogy mellettem voltál, és mellettem vagy most is. Add, hogy felidézzem bizonyságtételemet, és általa megérezzem jelenlétedet. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2010.09.21., www.proverbs31.org, Marybeth Whalen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. augusztus 18., vasárnap

A konfliktus kezelés új módja

"Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén."

(Példabeszédek 31:26)

Úgy tűnt, mintha két különböző nyelven beszéltünk volna. Annak ellenére, hogy barátnőmmel mindketten angolul társalogtunk, mégsem értettük meg egymást. Azzal a reménnyel hívtam fel, hogy egyformán fogjuk látni a dolgokat, de az érzelmek elöntöttek bennünket, a véleményeink összecsaptak és sebeket ejtettünk egymáson. Hogyan jutottunk el idáig?

Miután lehiggadtam, felhívtam egy bölcs, igaz szavú barátnőmet. Elmondtam neki a vázát a korábbi beszélgetésemnek, próbáltam tárgyilagosan felvázolni a dolgokat. Végül megkérdeztem: "Szerinted hol siklott ki a beszélgetésünk?"

Ő bölcsen visszakérdezett: "Mit mondanál, csinálnál másképp?"

Először semmi sem jutott eszembe. Különben is, a konfliktus nem az én hibám volt! Idővel azonban elkezdtem gondolkodni és Isten lassanként meglágyította a szívemet, és kezdtem ráébredni a saját felelősségemre.

Barátnőmet egy nagyon leterhelt időszakában hívtam fel egy olyan ötlettel, ami tovább terhelte volna életét. Ahelyett, hogy érzékeny lettem volna erre a tényre, csak tovább erőltettem a saját akaratomat. Ahogy növekedett közöttünk a feszültség, egyre inkább védtem magam, és válaszaim egyre élesebbek lettek.

A tanácsért felhívott barátnőm finoman rám pirított: "Hogyan tudtál volna figyelmesebben rá hallgatni? Ha valóban rá figyeltél volna, együttérzőbb lettél volna? Hogyan tudtál volna több kegyelemmel válaszolni?"

A délután további részében Isten új utat égetett a szívembe, hogy miként reagáljak nehéz helyzetekben: Együttérzéssel figyelj oda! - Kegyelemmel válaszolj!

Együttérzéssel figyelj oda: Évekkel ezelőtt egy igehirdetésben hallottam, hogy a lelkész miként igyekszik a konfliktust kezelni. A következő kérdést teszi fel magában: "Általában jellemző rá ez a viselkedés?"

Hűha! Ha barátnőmmel folytatott beszélgetés közben alkalmaztam volna ezt a kérdést, akkor emlékeztem volna egyébként kedves jellemére, szolgáló szívére és nyugodt természetére . Akkor talán elgondolkodtam volna azon, hogy mi okozta benne ezt a változást. Együttérzéssel fordultam volna felé, mert rájöttem volna, hogy micsoda stressz alatt van éppen. A szívem szolgáló szeretettel fordult volna felé, ahelyett, hogy a saját akaratommal elsöpörtem volna őt.

Átgondolva, az együttérző meghallgatás egyszerűen egy bibliai tanács alkalmazása: veszítsük el saját életünket, (János 12:24-25), és többnek tartsuk a másikat önmagunknál. (Filippi 2:3)

Kegyelemmel válaszolj: Példabeszédek 15 fejezetének 1 verse szerint: A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

A kedves, kegyelemmel telt válasznak nem lehet hátránya. Szégyenlem bevallani, de számomra úgy tűnt a beszélgetés során, hogy ez a reakció egyenlő a veszteségem elismerésével. De ez nem így van! Az igazságot kedvesen és finoman is el lehet mondani. Gondolj csak bele, hogy bölcs barátnőm miként reagált amikor tanácsért hozzá fordultam.

Mielőtt felhívtam volna barátnőmet, hogy bocsánatát kérjem, és hogy a félreértést tisztázzuk, imádkoztam Jézushoz, hogy töltsön el együttérzéssel és kegyelemmel.

Azóta többször ismételgetem magamban: Együttérzéssel figyelj oda! - Kegyelemmel válaszolj!
Múlt héten ezt a valóságban is alkalmazhattam, amikor egy levelet kaptam. Első reakcióm a védekezés volt, de aztán elkezdtem mondogatni új jelmondatomat mindaddig, míg kihallottam a segélykiáltást a levélből és kegyelemmel tudtam válaszolni rá.

Megható azt látni, hogy Isten miként adott lehetőséget, hogy alkalmazzam új jelmondatomat. A levél elolvasása után megállhattam, átgondolhattam és ezután válaszolhattam. Az élet és emberi kapcsolataink konfliktusokkal vannak tele. Biztosan újra és újra alkalmaznom kell majd fenti elveket. Azért imádkozom, hogy készen álljak majd a legközelebbi szituációban!

Drága Uram! Időnként úgy tűnik, mintha a konfliktusok a semmiből jönnének elő. Egyik percben még minden rendben, a következő pillanatban pedig fájó szavak repkednek. Kérlek segíts úgy odafigyelni a másikra és úgy meghallgatni őt, miként Te tennéd. 
Jézus nevében kérlek, Ámen.


(Forrás:http://proverbs31.org/devotions/)

A BELENYUGVÁS ÉS AZ ELFOGADÁS KÜLÖNBSÉGE

,,A belenyugvás az, hogy megadjuk magunkat a sorsnak.

Az elfogadás az, hogy megadjuk magunkat Istennek.

A belenyugvás csendben lefekszik egy üres univerzumban.

Az elfogadás felkel, hogy találkozzon Istennel, aki a világmindenséget céllal és rendeltetéssel tölti meg.

A belenyugvás azt mondja: "képtelen vagyok rá".

Az elfogadás azt mondja: "Isten képes rá".

A belenyugvás megbénítja az életfolyamatot.

Az elfogadás felszabadítja az életet a legnagyszerűbb kreativitásra.

A belenyugvás azt mondja: "Számomra mindennek vége".

Az elfogadás azt mondja: "Hát itt vagyok, most mi legyen, Uram?".

A belenyugvás azt mondja: "Micsoda veszteség!".

Az elfogadás azt mondja: ,,Hogyan tudod ezt a bajt üdvösségemre használni, Uram?".

A beletörődés azt mondja: "egyedül vagyok".

Az elfogadás azt mondja: "Tied vagyok, Uram".

(Creath Davis író)


2019. augusztus 17., szombat

Építő gondolatok Max Lucado Isteni gyengédség

„Isten, mint minden jó szülő, csodálatos módon arra vágyik, hogy virágozzon minden, amit teremtett és amit szeret – mi magunk” Richard Rohr

Összetörték a gyermekem lelkét. Elmondom neki, hogy mennyire különleges ő a számomra.

A gyermekem megsérült. Mindent megteszek, hogy jobban legyen.

A gyermekem fél. Addig nem hajtom álomra a fejem, amíg meg nem nyugtatom, és biztonságban nem érzi magát.

Teljesen természetes egy szülő számára, hogy megvigasztalja a gyermekét, és mindezt készségesen, szívesen és örömmel teszi.

Akkor miért esik ennyire nehezemre hagyni, hogy a mennyei Atyám ugyanezt tegye velem?

Miért gondolom, hogy nem akar hallani a problémáimról?

Miért gondolom, hogy túl elfoglalt ahhoz, hogy velem foglalkozzon?

Amikor megbántanak, megsérülök, vagy amikor félek, akkor ott van egy Atya, aki megvigasztal. Van egy Atyánk, aki a kezünket fogja, amíg jobban nem leszünk és nem tér aludni, amikor félünk a sötétben.

És ez elég.

„Ő biztat és bátorít bennünket minden bajban…” 2 Korinthus 1:4

„Ne félj, mert veled vagyok! Ne aggódj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt, megsegítelek! Igazságos jobbommal felkarollak, és megtartalak… Hiszen én vagyok az Örökkévaló, a te Istened! Fogom a jobb kezed, s azt mondom: Ne félj, én segítek neked!” Ézsaiás 41:10,13






Max Lucado

Magyar fordítás: ahitatok.hu
fotó: pinterest.com

2019. augusztus 15., csütörtök

Mi magunk teljesítjük kéréseinket

„Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott. Amikor befejezte, egyik tanítványa kérte: ’Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait.’” Lk 11,1

Törökülésben ültem a templomkertben a füvön fiatalok között, lubickoltunk a nyári nap melegében. Szünetet tartottunk egy játékban, hogy igyunk valami hűsítőt, és pihenjünk egy kicsit. Egyik lány nemrég jött haza egy missziós útról Afrikából, alig vártam, hogy meséljen az élményeiről.

- Szóval, Renee, halljuk, milyen volt – kérdeztem. – Mi az, ami legjobban megkapott, ami a legemlékezetesebb?

Gondoltam, valami szokásos válasz következik egy kisgyermek mosolyáról, amitől elolvadunk. Vagy beszámol egy istentiszteletről, ami annyira más, mint a miénk. De tévedtem.

- Erre könnyű válaszolni. Mindig emlékezni fogok rá, hogy ezen az úton tanultam meg, hogy a mi kultúránkban milyen könnyen teljesítjük mi magunk a könyörgéseinket.

Meglepődtem. Mi van? Hogy mi magunk válaszoljuk meg saját könyörgéseinket? De hát egyedül Isten válaszolhat az imákra, nem? Mielőtt összeszedtem volna magam, hogy rákérdezzek, Renee folytatta:

- Tudjátok, mi itt, Amerikában, csak lehajtjuk a fejünket, összekulcsoljuk a kezünket, hálát adunk, és kérjük Istent: „a mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”. Aztán bepattanunk a volán mögé, irány a bolt, és megvesszük a kenyeret. Kérjük Istent, hogy adjon nekünk biztonságot, és hogy ne fázzunk. Aztán a szülők megveszik gyereküknek a lehető legtökéletesebb gyerekülést a kocsiba, ha meg fázni kezdünk, feltekerjük a hőszabályozót. A mi kultúránkban olyan könnyű biztosítani a pozitív választ a könyörgéseinkre. Ám ott, ahol jártam… Imádkoznak Istenhez a napi kenyérért, és nem tudják, lesz-e mit adni a családnak vacsorára. Ők merészen imádkoznak. Ők olyasmit kérnek, amit maguk nem biztos, hogy meg tudnak szerezni.”

Sosem gondolkoztam el ezen. Két dolog jutott eszembe.

Az első, hogy az én bőségemet arra szeretném használni, hogy válasz lehessen mások imájára. Szeretném, ha osztoznának velem a privilégiumokban, amikben részesülök.

A másik pedig, hogy meg akarok tanulni merészen imádkozni, olyasmit kérni, amit csak Isten adhat meg. Akkor, ha Ő úgy akarja. Hogy kéréseim ne merüljenek ki abban, hogy „Adj, Uram, ételt, italt, meleget és biztonságot, Ámen.

Mai alapigénk a Lukács 11. fejezetéből biztosít róla, hogy nem csak én érzem úgy, hogy imaéletem frissítésre szorul. Még a tanítványok is szerették volna megtanulni, hogyan imádkozzanak. Látták Jézust imádkozni, és vágytak rá, hogy kövessék a példáját.

Az Ef 3,20-21 azt mondja, Isten olyasmit is megtehet, amire álmunkban sem mernénk gondolni. Választ adhat kérdésekre, amit még feltenni sem merünk. Ez arra indíthat, hogy merjünk merészek lenni, mikor imádkozunk, olyan nagy dolgokat kérve, amit csak az Ő hatalma és ereje tud véghezvinni.

A pár mondat, amit ezzel az érzékeny lelkű kamaszlánnyal váltottam, megváltoztatott. Nem csak azt kezdtem kérni imádságban, hogy nyissa meg Isten a szememet, vegyem észre mások szükségleteit, amiket módomban áll kielégíteni, hanem azt is kérni kezdtem, hogy merjek merész kéréseket elé tárni, amikre én nem biztosíthatom a megoldást. És aztán lépjek hátra, és hittel várakozva figyeljem a működését.

Te belegondoltál, miket szoktál kérni? Tele van az imádságod olyasmivel, amit te magad is ki tudsz pipálni a listádon? Ha igen, ideje, hogy velem együtt kérd: „Uram, taníts minket imádkozni”.




Atyám, taníts meg merészebben imádkozni. Tégy nagylelkűvé, mikor adnom kell, és bizakodóvá, amikor kérek Tőled. Segíts, hogy több hittel kérjek, ne csak olyan dolgokat, amiket én magam teljesíteni tudok, hanem olyat is, amit csak a Te erőd vihet végbe. Jézus nevében, Ámen.

Karen Ehman: How We Answer Our Own Prayers; Encouragement for today, 2015.07.15.
www.proverbs31.org; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.com; kép: pinterest.com

2019. augusztus 14., szerda

Ahol a kincsed

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek és ellopják.” Mt 6,19


17 évesen már magamat tartottam el. Két munkahelyen is dolgoztam, s közben egy kis vidéki főiskolára jártam, majd azt is ott hagytam, mert nem jutott rá. Három évvel később férjhez mentem. A következő években gyermekeim születtek, sok pénz ment el az orvosokra. Aztán megbetegedtem: rákos lettem. Talán mindezeket figyelembe véve érthető, mennyire vágytam az anyagi biztonságra.

Egymásra rakosgattam a filléreket. Utolsó centig kiszámoltam a számlákat. Hónap végén összesítettem a tartozásainkat, ötleteltem, hogyan tudnánk mielőbb törleszteni őket. Pénzügyi guruk azt mondanák, a jó úton jártam, de lehetek őszinte? Az anyagi biztonság utáni mérhetetlen vágy közben kialakított számolgatás szokásommá vált, a fillérekhez való ragaszkodás már nem csak a családom fenntartására fordított gondomat jelentette, hanem lelki életem adakozási területét is befolyásolta.

Ott maradt azután is, hogy anyagi helyzetünk helyreállt. Azután is, hogy biztonságban érezhettem volna magam.

Adakoztunk. Adtunk áldozatok árán is. De a szívem nem volt benne az adományban. Mialatt a pénzes borítékot a gyűjtőládába tettem, ilyen gondolatok jártak a fejemben: És a megtakarítás? Nem kéne félre tennünk valamennyit? Vehetnénk valami új holmit magunknak. A kocsink is régi. Sok mérföldet megtett már.

A barátaim nagyon elcsodálkoztak volna, ha megtudják, milyen harcomba került az adakozás. Szégyenkeztem miatta. Ők nagylelkűnek tartottak, de én tudtam az igazságot. Olyan hosszú ideig kellett keményen dolgoznom mindenért, hogy úgy éreztem, csak magamra számíthatok. Engedelmeskedtem Istennek ezen a téren, de bíztam-e Benne?

Nagyon vágytam arra, hogy nagylelkű legyek függetlenül attól, mennyi van a bankszámlánkon.

Az első dolog, amit Isten kért tőlem, az volt, hogy hagyjam abba az aggódást. Imádkozás közben végigtekintettem azokon az alkalmakon, amikor Isten gondot viselt rám. A 17 éves magányos, bizonytalan lányt Ő vezette napról napra. A túlterhelt, fiatal édesanyát biztonságos kegyelmébe takargatta. A 31 éves rákos fiatalasszonyba bizalmat öntött, ami csak Jézustól származhatott.

Istenben való bizalmamnak semmi köze nem volt a pénzhez – az életemben való jelenlétéből származott.

Letettem az aggódást, a félelem helyett Istenben akartam lakni, ehhez kértem erőt.

A második dolog, amit kért tőlem Isten, hogy tegyem le a keserűséget. Oh, Atyám, ez nagyon kemény szó. Biztos vagy benne, hogy a szívem meghatározó állapota a keserűség? Az volt. Mások nem látták, de számomra és Megváltóm számára világos volt, mint a nap.

Évek teltek el azóta a sorsfordító találkozó óta Jézussal. Nemrég egyik lányommal beszélgettem. „Emlékszel, mikor úgy aggódtál a pénz miatt?”- kérdezte. Mosolyogva bólintottam. „Úgy megváltoztál egy ideje, anya. Pedig tudom, mennyire szűk anyagi keretek között gazdálkodtok apával most is, főleg, hogy ő újra tanulni kezdett. Van valami olyan anyagi forrásod, amiről nem tudok?”

Igen, drágám, van. De ennek semmi köze a bankszámlámhoz. Másfajta kincs ez, annak elismerése, mennyire gazdag vagyok, hogy van étel az asztalunkon, van autónk, ami elindul, ha elfordítom benne a kulcsot, van családom, aki nagyon szeret engem, és van nagyon mély hitem. Ez a kincs bent fészkel a lelkemben, s örömmel tölt el, ha könyveket adok oda egy menhelyen, ha pénzt küldök a Compassion Internationalhez a szponzorált gyermekemnek, ha Isten arra hív, hogy ne csak a legkisebb összeget adjam, ha adakozom. Ez a kincs mély bizalom Isten gondviselésében.

Sok tekintetben ugyanaz a 17 éves lány maradtam, aki biztonságra vágyik. De rátaláltam egy egészen másfajta biztonságra. Lehet, hogy sosem leszek vagyonos, de hidd el, mérhetetlenül gazdag vagyok. Isten áldása az enyém.



Drága Jézus, te belelátsz a szívembe. Ismered félelmeimet, aggódásaimat, szomjamat a biztonságra. Könyörgök, hadd lássam meg a hatalmas gazdagságot, ami körülvesz, amit talán nem mindenki tart vagyonnak, de ami megfizethetetlen érték. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.09.17., www.proverbs31.org, T. Suzanne Eller, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)


2019. augusztus 13., kedd

Mikor Isten megbánt

„Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam: ahhoz, hogy jóllakjam és éhezzem, hogy bővelkedjem és nélkülözzem. Mindent elviselek abban, aki erőt ad.” Fil 4,12-13


Bántott már meg Isten? Őszintén bevallom, néha, mikor elém kerül a fenti részlet a Filippibeliekhez írt levélből, azt gondolom, hogy ez kemény dió.
Hogy elégedett legyek minden helyzetben?
Tényleg?
Évekkel ezelőtt a kislányom a nemzeti tornászválogatott tagja volt. Mialatt néztem a gyakorlatait, úgy éreztem Isten is mosolyog. Szép volt, csupa báj és kellem, magával ragadta a tekintetet.
Egyik este edzés közben, mikor élete egyik legnagyobb versenyére készült, leesett. Százszor is elvégezte már a gyakorlatot gond nélkül. De most valami félresikerült, és egy kis hiba örökre keresztülhúzta tornászálmait.
Egy évig jártunk egyik orvostól a másikig, de végül mindig ugyanazt hallottuk: a sérült válla soha sem lesz képes megtartani a testsúlyát.
Bevallom, szívszorító volt. Nézni, ahogy egy 14 éves kislány küszködik a felismeréssel, hogy egyszer s mindenkorra le kell mondania az álmairól – hát ez nem igazán tölt el elégedettséggel. Persze, tudom, a nagybetűs életben ennél sokkal keményebb helyzetekkel is szembekerülnek emberek. De az ő életében ez óriási csapás volt.
Milyen könnyű ilyenkor belekerülni a miértek örvényébe, és közölni Istennel, hogy megbántott.
Miért kellett ennek megtörténnie?
Miért nem akadályozta meg Isten?
Miért nem hallgatta meg az imádságaimat?
Átélted már? Voltál már olyan helyzetben, amikor minden egyetlen kérdésben sűrűsödött: hogy engedhette Isten, hogy ez megtörténjen? Lehet ez persze apróság is, például, mikor nem találod a kulcsaidat, vagy arra lépsz ki a házból, hogy leeresztett a kerék, épp aznap, mikor nagyon pontosan kéne érkezned egy fontos találkozóra.
A miértek kísértése nagyon erős.
Rákérdezni a miértekre természetes dolog. Egyáltalán nem mond ellent szellemi értékrendünknek. De ha a miértek eltávolítanak Istentől ahelyett, hogy közelebb vinnének, akkor helytelenül tettük fel a kérdést.
Ha a „miért?” reménytelen, akkor milyen kérdés mutat előre?
A „mit?” és a „mi?” kérdés.
Más szóval: „Most, hogy ez a helyzet, mit kezdhetek vele?”
Fil 4,8: „Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!”
Ezt az igét úgy szoktam hívni, hogy „a gondolataim parkolóhelye”.
Ide kellett elérkeznie Ashley-nek is az adott szituációban. Ahelyett, hogy a miérteken rágódna, segítenem kellett, hogy másfajta kérdéseket tegyen fel magában:
Ez a valóság - mit kezdhetek vele?
Mit tanulhatok belőle?
Mi az ebben, ami a javamat szolgálja?
Mit, milyen más lehetőséget nyit meg előttem Isten gondoskodása?
Mennyiben járul ez hozzá a fejlődésemhez, a szellemi növekedésemhez?
Ha átkapcsolunk a miértekről a „mit” kérdésekre, gondolatainkat a helyes parkolóhely felé tereljük.
Hogy ez könnyű lenne? Szó sincs róla.
Segít, hogy továbblépjünk, amikor úgy érezzük, Isten valami olyasmit engedett megtörténni, ami szörnyű, és ezt nem értjük? Igen, segít.
Azért imádkozom, hogy neked is segítsen.


Uram, szeretnék a szereteteden átszűrni mindent, ami történik velem. Tudom, hogy szeretsz. De néha nehéz megérteni, miért következnek be bizonyos események. Felemészt a próbálkozás, hogy megtaláljam a dolgok értelmét, pedig ehelyett a Te perspektívádból kéne néznem az élet történéseit, és bíznom kéne Benned. Köszönöm, hogy másként látom mostmár a dolgokat. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.09.15., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst. fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: theprayingwoman.com)

2019. augusztus 12., hétfő

A meghallgatás ajándéka

„Hozzád kiáltok, mert meghallgatsz, Istenem. Fordítsd felém füledet, hallgasd meg beszédemet!” Zsolt 17,6


Egyik este lefekvés után az ágyban olvastam, mikor hallom, hogy a férjem a kutyánkat szólítja. Oda akarta adni neki a szokásos esti csemegéjét. Valójában szerette volna becsábítani 13 éves nőstény tacskónkat az éjszakai fekvőhelyére. A kutya mélyen aludt kedvenc foteljében, s füle botját sem mozdította a szólongatásra, még a csemege ígérete sem bírta rá, hogy elhagyja kényelmes pozícióját.

Mikor a gyermekeim bejöttek elbúcsúzni, megkérdeztem tőlük, mit gondolnak, szelektív hallása van-e a kutyánknak, mert nem akar elmozdulni onnan, ahol van, vagy pedig öregségében kezd megsüketülni. Felidéztünk régi emlékeket, s jókat nevettünk azon, hogy régebben a legkisebb zajt is meghallotta Chelsea, a hűtő bekapcsolásától a ház előtti fa levelének hullásáig.

Kilenc éves Andrew fiam aggódva nézett rám: „Anyu, remélem, mikor te megöregszel, nem leszel olyan süket, mint Chelsea”.

Nevetve válaszoltam, hogy lehet, mindenki jobban jár, ha nem hallok meg mindent, amikor megöregszem. Chelsea is így, hogy nem hall jól, sokkal többet tud aludni, s nem bánkódik, hogy gúnyolódunk rajta vénsége miatt.

Viccelődésem nem oszlatta el az aggódás felhőjét kisfiam homlokáról, ezért megkérdeztem, miért fél attól, hogy meg fogok süketülni. Gondolkodás nélkül válaszolt: „Azért, mert mostanában is megtörténik, hogy nem hallod, amit mondok. Mint mikor a számítógépnél ülsz, és kérdezek valamit. Nem mindig hallod meg.”

Ejha! Eszembe nem jutott volna, hogy a fiam azt hiszi, nem hallom, amikor szól hozzám. Már-már kezdtem a rossz-anya-vagyok hangulatba süllyedni, mert láttam magam, ahogy e-mailezés vagy facebookozás közben annyira lekötött valaki más, hogy nem tudok figyelni a gyermekem szólítására.

Sikerült fölülkerekednem a pillanatnyi bűntudaton, magamhoz vontam Andrewt, és bocsánatot kértem tőle, amiért nem mindig hallottam meg. Mondtam neki, ne féljen attól, hogy ez súlyosbodni fog, ahogy öregszem. Elmagyaráztam, hogy amikor a gépnél ülök, az olyan, mint mikor ő valami izgalmas filmet néz, vagy egy videojátékra koncentrál. Annyira belemélyed, hogy nem veszi észre, mi történik körülötte, s nem hallja meg, ha például vacsorázni hívom. Elmosolyodott, mert így már értette a „hallásvesztésemet”.

De nem akartam, hogy ez mentség legyen. „Andrew, ígérem, hogy ezentúl nagyon igyekezni fogok, és azonnal abbahagyom, amit éppen csinálok, ha odajössz hozzám. Elfordulok a monitortól, és csak rád figyelek majd. Nekem nagyon fontos, amit te mondani akarsz.”

A mai igénk tükrözi a vágyunkat, hogy Isten ránk figyeljen. Ahogy én Istenhez fordulok, mert azt szeretném, ha meghallgatna, és válaszolna nekem, ugyanúgy jön hozzám a gyermekem vagy valaki más, mert azt szeretné, hogy rá figyeljek. Ha abbahagyom, amit addig csináltam, és rájuk figyelek, azt sugárzom feléjük, hogy ők, és a mondandójuk fontosak számomra.

Mai kultúránkban, mikor állandó kapcsolatban tudunk lenni bárkivel, könnyen megoszlik a figyelem, elterelődik azokról, akikkel egy szobában vagyunk. Testileg jelen vagyunk, de a tudatunk távol van. Velem legalábbis ez gyakran megtörténik.

Akkor este Isten megmutatta, milyen nagy ajándékot adhatunk gyermekeinknek, házastársunknak, barátainknak, munkatársunknak, és akár idegeneknek is. A figyelmünket. Mindig ajándékozunk, amikor abbahagyjuk, amit épp csinálunk azért, hogy teljes figyelmünkkel afelé forduljunk, aki megszólít minket. Ezt az ajándékot Isten is mindig odaadja nekünk, amikor szólunk Hozzá.


Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz. Segíts, hogy jobban tudjak meghallgatni másokat. Könnyű fél füllel hallgatni valakit, míg a figyelmünk többi részét leköti a számítógép, a tévé vagy a mobiltelefon. A meghallgatás ajándékát szeretném adni azoknak, akik ezt szeretnék, mert ezzel azt közvetítem feléjük, hogy értékesek számomra. Segíts, hogy abbahagyjam, amit csinálok, amikor valaki megszólít, amikor valaki szeretné, hogy rá figyeljek. Úgy szeretnék másokat meghallgatni, ahogy Te mindig meghallgatsz engem. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2010.09.14., www.proverbs31.org, Renee Swope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2019. augusztus 11., vasárnap

Gyűjts erőt a harcodhoz!

„Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” 

(2Mózes 15,2A)

Mózes komoly kihívásokkal és körülményekkel nézett szembe. Abban az időben született zsidó gyermekként, amikor úgy tűnt, ki fogják végezni, Isten egyedülálló kegyelme mégis megmentette őt a fáraó lánya által, aki kivette őt a Nílus vizéből, és sajátjaként nevelte fel. 

Egyedüli zsidóként az egyiptomiak közt Mózes olyan földön és kultúrában nevelkedett, ami messze volt őseitől és Izrael egy, igaz Istenétől. Te is jól tudod a történetet. Már kisgyermekként megismerkedtünk vele a vasárnapi iskolában, láttuk a Tízparancsolat című filmben Charlton Heston alakításával. Mózesnek mindene megvolt a palotában, mindezt elvesztette, amikor megölte az egyiptomi katonát, és persze mindezt kockára tette Istenért, aki kihívta és megbízta őt az égő csipkebokornál. 

Mózes feladata volt, hogy kiszabadítsa népét Isten hatalma által. A fáraó megkérdőjelezte Isten erejét, de az Úr megmutatta nagyságát a csapások által, míg végül az egyiptomiak uralkodója is „beadta a derekát”. Vagy legalábbis elengedte Isten népét. Mózes és az izraeliták azonnal el is hagyták Egyiptomot a felszabadítás és hatalmasság útján. De amikor a fáradó meggondolta magát, és összeszedte seregét, hogy üldözőbe vegye őket, az izraeliták „bevették” a Vörös-tengert. 

Nem semmi azért. 

Az Úr, akinél nincs lehetetlen, hatalma és ereje által gondoskodik rólunk. Elválasztotta és visszatartotta a Vörös-tenger vizét Mózesnek és az izraelitáknak, hogy megszabadulhassanak a pusztítástól. Miután az Úr népe biztonságban átért a túlsó partra, Isten úgy mutatta meg hatalmasságát, hogy a tengerben a fáraó és serege is életét vesztette (2Mózes 13. és 14.) Micsoda történet! Micsoda Isten! Ha ez nem győz meg téged Isten erejéről és hatalmasságáról, akkor szerintem semmi nem fog. 

„Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek.” (2Mózes 14,31) 

Aztán rendeztek egy nagy ünnepséget, ahol Mózes és az izraeliták elénekeltek az Úrnak egy éneket, azt, amelyiket ma Mózes énekének nevezünk: „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom” (2Mózes 15,2). A 15. részben Mózes az ő erejének nevezi Istent, és dicsőíti hatalmát, ami megmentette a népet. 

A Biblia nagyon sok olyan nevet említ, ami a mi Istenünk hatalmasságáról árulkodik: El Sali héber eredetű név azt jelenti, „Isten az én erőm, Isten a kősziklám”. Dávid király is az ő erejének nevezi Istent, El Salinak a Zsoltárok 59,9-ben: „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram”, majd az 59,17-ben: „Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”. 

Elohei Ma’uzzi egy másik héber eredetű név, annyit tesz: „az én erőm Istene”. Ahogy Dávid énekli: „Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent” (2Sámuel 22,33). Nos, találsz még komoly kihívást vagy körülményt az életedben? 

Talán néha azon veszed észre magad, hogy a hatalmasság Istenének, El Salinak panaszkodsz, hogy miért felejtett el téged, miért érzed magad gyengének. Talán most épp jól mennek a dolgok körülötted, de ismersz olyanokat, akik árnyakba ütköztek a szabadulásuk útján. Mindegyikőnk életében vannak kihívások, de Isten megígéri, hogy Ő lesz a mi erőnk, ha hozzá imádkozunk. Ő nem öntelt, erőtlen. Ő El Sali, a hatalmasság Istene, aki szeret téged, és csak arra vágyik, hogy részese lehessen az életednek. 

Bízol-e benne mélyebben, és engeded-e neki, hogy ma is a te erősséged legyen? 



Jézusom, én erősségem, El Sali, Te olyan hatalmas és szerető vagy! Köszönöm, hogy megengeded nekem – nekem, ennek a bonyolult kapcsolatokkal és nehéz körülményekkel rendelkező átlagos, hétköznapi lánynak –, hogy hozzáférhessek a Te tökéletes hatalmasságodhoz, amikor gyenge vagyok. Segíts benned bíznom, amikor a szívem nehézségekbe, félelmekbe ütközik. 

Jézus nevében, ámen. 




forrás: http://www.girlfriendsingod.com/finding-strength-struggle/
Gwen Smith
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com
fordítás: Kiss Erzsébet Janka