2020. július 8., szerda

Ezt kívánom

„Mert ahol a kincsed, ott a szíved is.” Lk 12,34


Az én lányaimnak, a ti lányaitoknak. Az én fiaimnak, a ti fiaitoknak. Ezt kívánom.
Fiatalok vagytok, szemetekben ártatlanság csillog. Ne vigyétek vásárra. Ne cseréljétek le a tiszta békét, amivel reggel ébredtek, valamivel, ami csak később való nektek. Később, amikor valakinek, akit Isten kiszemelt erre a feladatra, minden vágya az lesz, hogy mellétek álljon. Nem fog akarni semmit tőletek. Mindent értetek akar majd.
Értetek és nektek.
Ezt kívánom.
Amikor fiatal voltam, és szememben ártatlanság csillogott, hagytam, hogy elcsábítson a vágy. Egy vágy, ami mélyről, egy kétségbeesett lány szíve mélyéből fakadt. Hogy szeressék. Hogy becéző szavakat mondjanak neki. Hogy érezze, észreveszik, kívánják, tetszik valakinek.
Békességemet a zsebembe gyömöszöltem, biztos voltam benne, hogy ott marad akkor is, ha én közben megmártom a lábujjamat a vágyam patakjában.
Veszélyes vizekbe gázoltam. Amíg bokáig ért, izgalmat okozott a sodrás. Mikor már térdig jártam benne, elég idősnek, erősnek éreztem magam, és bosszantott, hogy olyan emberek, akiket tisztelek, nem bíznak bennem. Tudom, mit csinálok. Nem tűnt veszélyesnek, ezért úgy döntöttem, nem veszélyes.
Pedig az volt.
Tévedtem.
Ezt kívánom.
Bárcsak hallgattam volna másokra.
Hallgattam volna az igazság hangjára, ami azt kiáltotta, forduljak vissza, fussak vissza, lépjek ki a patakból. Álljak ellen a vonzásnak. Utasítsam vissza a hazug szólamot: kövesd az érzéseidet. Az érzéseknek be kell előbb érniük az igazság szilárd talaján. Az igazságén, ami nem röppen el. Az igazságén, ami nem csap be.
De én mentem tovább, egyre beljebb. Egyre mélyebbre. Olyan erős volt a sodrás, hogy észre sem vettem, milyen messzire jutottam. Mígnem késő volt. A bűntudat, a szorongás, a félelem hullámai átcsaptak rajtam. Aki azt mondta, tetszem neki, elhagyott.
És elhagyott valami más is. Beletúrtam a zsebembe, de üresen találtam. Pedig olyan biztos voltam benne, hogy a békesség ott marad. Tévedtem. Kicsúszott, és eltűnt.
Bár megfordultam volna ott és akkor, és visszafutottam volna az igazsághoz, a biztos talajra. Láthattam volna, hogy a békességem is odaúszott. Amikor a békesség kicsúszik a kezedből, mindig visszatalál az igazsághoz, és kézenfogva várnak rád. Ahogy végül nekem is sikerült visszatalálnom. De többévnyi szenvedést, tengernyi könnyet megspóroltam volna, ha soha el sem hagyom őket.
Ezt kívánom.


Uram, segíts rátalálnom az igazságra, a szilárd talajra. Úgy szeretném, ha minden döntésem Hozzád vezetne. Csak Hozzád. Itt és most. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.07.28., Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2020. július 7., kedd

Legyen a hitem olyan, mint a pókháló

„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.” Ef 6,10


Egy erdő mélyén van a házunk. Aki erdőben lakik, gyakran kerül szembe Isten változatos teremtményeivel. Sok aranyos van közöttük: „Anyu, nézd, milyen cuki!”-félék. Mások undorítóak ez a „Pfuj, taposd el!” – kategória. Számomra a pókok ez utóbbiba tartoznak…
Nem igazán díjazom, ha valami mászik. Szeretnek megtelepedni az ablakok sarkában, hálót szőnek az autószárnyék oszlopai közé. Ha nem figyelek, átmegyek a hálón, és magammal viszem a ragacsos fonalakat a pókkal együtt. Brrr.
Alig vártam, hogy eljöjjön az ablakmosás napja, és eltüntessem őket az otthonukkal együtt. Fogtam egy hosszú nyelű kefét, beszappanoztam az ablakot, majd a slag szórófejét a pókhálóra irányítottam. Megnyomtam a nyelet – a vízsugár meg se kottyant a hálónak. Állt szilárdan. Nagyobb nyomásra van szükség – gondoltam. Maximumra állítottam a víz nyomását, és újra próbálkoztam. Megint semmi.
Közelebbről kell. Meg kell próbálnom közelebbről. Kihoztam egy fellépő létrát, hogy közelebb kerüljek a hálóhoz. Ezzel a taktikával sikerült csuromvizessé lennem, de a háló a helyén maradt. Erős volt, szilárd és ellenálló, nem akarta megadni magát a nyomásnak, amit rá gyakoroltam. Szárítkozás közben megvilágosodtam: ilyen hit kell nekem, mint a pókháló. Mely ellenáll a nyomásnak, legyen az alacsony vagy magas, jöjjön bármilyen közelről.
A háló ereje és rugalmassága kíváncsivá tett, kicsit utánanéztem, és három dolgot tanultam meg a pókhálókról.
1. A pókháló összetett szó, egybeírjuk. Ez mondjuk nem sokat számít a lelki életem szempontjából, de jó tudni.
2. TS – ez egy mutató, ami a nyúlékonyságát, a szakításnak való ellenállását mutatja egy anyagnak. Nos, a pókfonál TS-e nagyobb, mint az azonos tömegű acélszálé, és legalább annyira rugalmas.
Kísérletek folynak, hogy a pókfonalat felhasználhassák lövésálló mellények és műinak készítéséhez. Hogyan? Nos ez meghaladja az én kompetenciámat. De áttérve a spiritualitás területére: olyan hitet szeretnék, ami ellenáll az élet nyomásának.
3. A pókháló, ha összetömörítenék, gyakran akár a hússzorosa is lehet az őt készítő pók tömegének. Szeretném, ha a hitem sokszorosan nagyobb lenne nálam, és biztonságban tartana viharok közben is.
Az erős szél meghajlítana, de nem repítene el.
Michele barátnőm hite jut eszembe, ami sok próbát kibírt. Michele kétszer is felülkerekedett a rákon, utána az édesapjánál diagnosztizálták a betegséget. Barátnőm hite tántorítatlan maradt, mialatt végignézte édesapja bátor küzdelmét, és végül vereségét a bajjal szemben. Mi jöhet még?
Tavaly ősszel váratlan hírt kapott. Négy éven belül harmadszor támad a rák. Hogy hogyan reagált? „Béke vesz körül. Mély, mindent átható, félelem nélküli béke. Miért? Mert már ismerem ezt. Már voltam kilátástalan helyzetben. És Isten mindig – MINDEN EGYES ALKALOMMAL – megmutatkozott. A félelem hiábavaló energiapazarlás egy ilyen Szabadító jelenlétében.”
A te hited mennyire áll ellen az élet nyomásainak? A Szentírás megígéri, hogy megerősödhetünk az Úrban az Ő mindenható erejéből (Ef 6,10). Hitünk túlnőhet rajtunk, rezzenetlenül állhatja az élet kemény viharait. Mit tanulhatunk a nyolclábú takácstól?
A pók teljesen átadja magát a célnak. Annak, hogy erős hálót épít. Erre koncentrál, hosszú órákon át sző körkörösen, vigyázva, hogy belülről kifelé feszesen tartsa a selyemszálat. Mi úgy építhetünk erős hitet, ha célként Isten megismerését tűzzük magunk elé. Tanulmányozzuk az Igét, összpontosítunk Isten üzeneteire, és hagyjuk, hogy az igazság belülről kifelé megerősítsen minket. Ha Isten Igéje áll a középpontban, biztosítja hitünk szilárdságát a minket érő nyomással szemben.
Nem mondanám, hogy megkedveltem a pókokat, de csodálom kitartásukat, céltudatos munkájukat, hogy erős otthont építsenek. Én is erős otthont akarok építeni magamban az Úr számára. Tényleg azt akarom, hogy olyan legyen a hitem, mint a pókháló.

Uram, apró teremtményeidet használtad fel, hogy valami fontosat taníts nekem. Segíts, hogy úgy építsem föl a hitemet, ahogy a pók a hálóját. Legyen erős és rugalmas, mégis tántoríthatatlan. Jézus nevében, Ámen.


(forrás:eszmelkedesek.blogspot.hu
Wendy Pope: Faith Like a Spider Web
Encouragement for today, 2015.01.16.
www.proverbs31.org
fotó:pinterest)

2020. július 6., hétfő

Épp a mostani időkre

„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” Jer 1,5


Binu Samuel


Héthónapos terhes voltam, ültem a kanapén a nappaliban, és nem hittem a szememnek. Két repülőgép belecsapódott a World Trade Centerbe – szándékosan.
Két hónap múlva megszületik a kisbabám, gondoltam. Milyen gonosz világba fog érkezni? Lesz esélye egyáltalán?
Felhívtam egy barátnőmet. Ugyanúgy megdöbbent és elkeseredett, mint én. Hangot adtunk gondolatainknak, és imádkoztunk.
Ugorjunk előre kb. 10 évet.
Taroltak a mobiltelefonok. Az internetet - és ezzel hozzáférésünket a bűnhöz - szó szerint a tenyerünkben tartottuk. A szívem összeszorult a gondolattól, hogy a fiaim ilyen, a technológiától megszállott világban nőnek fel.
Felhívtam a barátnőmet (ugyanazt, akit a 9/11 után). Megértette félelmeimet, és hagyta megint, hogy hangot adjak gondolataimnak.
Még ha a fiaim nem keresnek is tiltott tartalmakat, lehet olyan osztálytársuk, aki viccből megmutat nekik valamit, ami aztán beszippantja a fantáziájukat. Mi lesz akkor?
„Miféle idők járnak most, amikor fel kell nevelnünk a gyermekeinket?” – kérdeztem. „Egyáltalán lesz esélyük a fiaimnak?”
Barátnőm emlékeztetett rá, hogy a perverzió és a kísértés nem újkeletű dolgok. Olvasd végig az Ószövetséget. De Isten mindig ad erőt gyermekeinek, hogy megküzdjenek ezekkel. Gondolj Potifár kéjsóvár feleségére. Nem hagyta békén Józsefet, de Isten bölcsességet adott a férfinak, és el tudott menekülni előle.
Isten tud előre a kihívásokról, melyekkel szembe kell néznünk. Ha folytatjuk az imádkozást, és az Igében lefektetett elvek alapján élünk, Isten ugyanúgy kész bölcsességet és kegyelmet adni nekünk, mint Józsefnek.
A beszélgetés végén együtt imádkoztunk gyermekinkért.
Ugorjunk előre újabb 10 évet.
2020 van. Hazafelé tartok a munkából, és próbálom megemészteni, amit láttam. Üres polcok, ahol a tejtermékek, húsfélék és wc-papírok álltak, és kígyózó sorok a kasszánál. Talán te is láttál ilyet. Világvége hangulatot árasztott. Mi történik? Világjárvány!?
Felhívtam a barátnőmet (igen, ugyanazt). Hangot adtam gondolataimnak: „Gyermekem két hónap múlva befejezi az egyetemet. Milyen világba lép ki?”
Egymást erősítettük az igazsággal: Isten mindent tud. Tudta, hogy ez be fog következni – és hogy mindnyájunknak részünk lesz benne.
A Jer 1,5-ben Isten így szól Jeremiáshoz: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” Isten már tudta Jeremiás születése előtt, hogy ő lesz a „panaszos próféta”, aki Izrael történetének egy őrült időszakában fel fog szólalni a gonoszságok ellen.
Isten megalkotta Esztert, tudva, hogy nem lesz könnyű sorsa. Tudta, hogy árván fog maradni, és egy szépségversenyen az ország királynőjévé választják. De ahogy a nagybátyja mondta neki, talán épp ezekért az időkért született (Esz 4,14), és ez érvényes ránk is.
Isten tudta előre, hogy nagyobbik fiamat két hónap választja el a diplomától, a kisebbik fiamnak egy tanórája van hátra az autóvezetői tanfolyamból – egy világjárvány közepén.
Isten ismerte a terveinket, és azt is, hogy ezek átalakulnak. Azt is tudta, hogy faji zavargások fognak kitörni a járvány alatt.
De Isten minden szükségest megad nekünk és gyermekeinknek – nemcsak ahhoz, hogy túljussunk ezen a helyzeten, de ahhoz is, hogy növekedjünk, és hordozzuk az emberek között az Ő reménységét.
Hazafelé a munkából akkor este ugyanúgy zártuk a beszélgetést barátnőmmel, ahogy szoktuk bizonytalan időkben: imádkoztunk.
Isten nem rendül meg attól, ami történik.
Mielőtt megalkotott, ismert téged is, engem is, és tudta, mi vár ránk. „Épp a mostani időkre” szánt és választott ki minket.



Uram, köszönöm a reményt, ami Benned van. Mikor megalkottál, tudtad, milyen nehézségekkel fogunk szembesülni. Vértezz fel, és engedd, hogy a Benned lévő remény hordozói legyünk az emberek között. Terjeszd fölénk békédet és védelmedet. Jézus nevében, Ámen.

Binu Samuel: Appointed For Such a Time as This
Daily Devotion, 2020.06.29.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/06/29/appointed-for-such-a-time-as-this
Fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com
Fotó: pinterest.com

2020. július 5., vasárnap

Kérlek, ne sablon keresztény válaszokat adj nekem!

„Jézus könnyekre fakadt.”


János 11:35


Szeretem Jézust. Szeretem Istent. Szeretem az Ő Igazságát. Szeretem az embereket. 

Azonban nem szeretem a sablon keresztény válaszokat. Azokat, amelyek gyönyörű masniba vannak csomagolva. Azokat, amelyek az életet takaros kis csomagba helyezik. 

Mert sok minden, ami történik ebben a zűrzavaros világban egyáltalán nem takaros. A híradások folyamatosan bombáznak bennünket borzasztó, szomorú, és ijesztően gonosz, értelmetlen, erőszakos cselekedetek híreivel. 

És Isten őrizzen meg attól, hogy azt gondoljam, hogy a bölcsen kigondolt keresztény válaszaim majd tompítják az élét ezeknek a borzalmaknak. Istennek nincs szüksége olyan emberekre mint én is vagyok, - akiknek korlátozott a rálátásuk a dolgokra, akiknek csak bizonyos határig ér az értelmük és bölcsességük, - hogy magyarázatot adjanak oly dolgoknak, amelyeknek nincs sok értelme. 

Mégis fellelhető Isten igazsága mindezekben. De nagyon-nagyon fontos, hogy átadjuk Isten irányítását gondolatainknak, hogy elfogadjuk az Ő időzítését, az Ő módszereit, és megragadjuk az Ő szeretetét, amikor válaszokat várunk.

Van úgy, hogy amikor szörnyű dolgok történnek, nem kell mást mondanunk, mint csupán azt, hogy „Ez borzalmas!” Vagy egy értelmetlennek tűnő esemény kapcsán ne restelljük azt mondani: „Ezt most nem értem!” Mert egyáltalán nem mindegy, hogy helytelenül megválasztott szavat rossz időben mondunk, vagy a megfelelő időben, megfelelően nyilatkozunk. 

Amikor a testvérem tragikusan meghalt, csak azért, mert az orvos olyan gyógyszert írt fel neki, amit egy gyermeknek nem szabadott volna, és az események láncolata aztán oda vezetett, hogy családunknak egy rózsaszín, rózsákkal borított koporsónál kellett megállnia. 

Sírtunk. 

Fájdalmunkkal küszködtünk. 

Időre volt szükségünk, hogy a gyászt, a haragot és a veszteséget feldolgozzuk. 

Nagyon feldühítette sebzett szívemet, amikor családunk életének összetört darabkáit valaki úgy próbálta összerakni, hogy olyasmit mondott nekünk, mint például: „Istennek szüksége volt egy angyalkára a mennyben.” Az ilyen kegyes mondatok szívem fájdalmába egyre mélyebb repedést vertek. 

Tudom én jól, hogy azért próbáltak vigasztalni bennünket ilyen kegyes szavakkal, mert szerették volna, hogy jobban érezzük magunkat. Együttérzéssel próbáltak bennünket körbevenni. 

És én akartam is őket, hogy ott legyenek mellettünk, meg nem is. 

Teljes ellentmondásban éltem. Az egyik percben hisztérikusan sírtam, a következő pillanatban pedig már kacagtam. Aztán olyan lelkiismeret furdalásom volt, azért, hogy nevetni mertem, hogy legszívesebben átkozódtam volna. Utána dicsőítettem Istent, majd nem sokkal később öklömet ráztam az ég felé, majd a Bibliához fordultam, és órákra elvonultam csendesen olvasgatni. 

Semmi takaros nem volt ezekben a történésekben. 

De most már tudom azt, amit jó lett volna tudnom a gyászomban, hogy Jézus megérti az emberi érzelmek mélységeit, átérzi a gyász és a fájdalom érzéseit. Erről olvashatunk János evangéliumának 11. fejezetének a 32-35. verseiben, amikor Jézus meghallotta a hírt, hogy kedves barátja, Lázár meghalt: „Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd meg!" Jézus könnyekre fakadt.” 

Igen, Jézus együtt sírt és gyászolt szeretteivel a nehéz percekben. Az a tény, hogy teljesen azonosulni tud a fájdalmammal megnyugtat engem. 

Tudod mi volt a legjobb mondat amit ott, a koporsó mellett hallottam? 

Ott álltam azon a szürke napon, a fekete ruhák és könnyzápor közepette, a cipőm sarka belemélyedt a fűbe, és egy hangyabolyt néztem. A hangyák eszeveszetten rohangáltam egy cipőnyom körül, ami szétnyomta az otthonukat. 

Arra gondoltam, ha talán beállnák a boly közepébe, és engedném hogy a hangyák összecsipkedjenek, akkor talán a fizikai fájdalmam elvenné a lelki fájdalmamról a figyelmemet. Azt legalább tudtam, miként gyógyítsam a fizikai fájdalmamat. 


Ekkor egy kicsi, copfos kislány odaugrált hozzám, és azt mondta: „Utálom a hangyákat!” 

Ez az egy mondat esett legjobban azon a napon. 

Mert ő odalépett hozzám, meglátta mire fókuszálok éppen, és egy egyszerű, természetes, nyilvánvaló dolgot mondott. 

Persze, megvan a helye a jó szándékú barátok sziklaszilárd keresztény válaszainak is. De van, amikor arra van szükség, hogy csak együtt sírjunk egy fájdalmat hordozó baráttal a szívünk teljes szeretetével. Isten segítsen bennünket, hogy tudjuk, mikor mire van szükség. 


Drága Uram! Tudom, hogy te a legsötétebb, legfájdalmasabb perceimben is mellettem állsz. Tudom, hogy te valóságos vagy, és egyedül te tudsz enyhíteni a szívem fájdalmán, amikor minden olyan képtelennek tűnik. Segíts, hogy mindenkor a Te igazságodat képviselhessem a környezetem felé. Jézus nevében, Ámen 


Örüljetek együtt azokkal, akik örülnek, és sírjatok azokkal, akik sírnak! Éljetek egyetértésben és összhangban egymással! (Római levél 12:15,16)






(Forrás: Lysa TerKeurst, Please Don’t Give Me a Christian Answer, July 19, 2018, Proverbs31 Ministries, fotó: pinterest)

2020. július 4., szombat

Elfáradtál?

Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, és meggyógyította betegeiket. Amikor esteledett, odamentek hozzá tanítványai, és ezt mondták: Lakatlan ez a hely, és későre jár. Bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek a falvakba, és vegyenek élelmet maguknak. Jézus azonban ezt mondta nekik: Nem kell elmenniük: ti adjatok nekik enni!



Máté 14:14-16




Az elmúlt huszonnégy órában a következő események történtek: Miután Jézus egy forró, poros délutánon a tömeget tanította, tudomására jutott Keresztelő János halálának szomorú híre. És ahelyett, hogy elvonult volna a gyászt feldolgozni, a körülötte lévők szükségleteire figyelt, ételt adott ötezer embernek. Már jóval napnyugta után szedték össze a kosarakba a maradékot. Miután kihajóztak a tengerre, Jézus megmentette tanítványait egy éjszakai viharban. Napfelkeltekor érték el a másik partot, ahol ismét egy tömeg várta őket.


Mindezt hogyan kezelte az Úr? "Nem kell elmenniük" hangzott bátorító szava. Annak ellenére, hogy Jézus egy egész napon át nem aludt, nem fáradt el az emberek iránti szeretetében. Együttérzőn fogta meg az idősek ráncos kezeit. Letérdelt, hogy a gyermekek homlokából elsimítsa a tincseket. Felemelte a fátylát a prostituáltnak, hogy rámosolyoghasson.


Jézus soha sem fárad el szeretetében.


Vannak olyan napok, amikor úgy érzed, hogy érzelmileg és fizikailag tűrőképességed határán vagy, Jézus ekkor így biztat téged: "Jöjjetek énhozzám mindannyian kik megfáradtatok és meg vagytok terhelve..."


Krisztus azért tudja a te terheidet is hordozni, mert egykor az Ő vállait is súlyos terhek nyomasztották. Jézus ha fizikailag ki is merült, lelkileg mindig szilárd talajon maradt. Ezért pihenhetsz meg Őbenne, és ezért kapsz mindig erőt a folytatáshoz is.

Uram, Jézus! Dicsőítelek fáradhatatlan, örökké tartó, el nem fogyó, mindig adakozó és odafigyelő szeretetedért. Szeretnék benned megpihenni és ismét erőre kapni.







(forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, So You're Exhausted?, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2020. július 2., csütörtök

Új címkével

„De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység.” Róm 5,3-4


Kaptál már olyan besorolást, olyan címkét, amit nem te választottál? Olyat, ami érzed, rád ragad, és életed végéig meghatároz?
Amikor először kaptam meg a diagnózist, hogy pajzsmirigyrákom van, épp ezt éreztem. „Szegény” lettem.
Az orvos szerint semmit sem tehettem volna a megelőzésért. Olyan volt tehát, mintha egy ellenség véletlenszerűen engem pécézett volna ki.
Fájt a szívem. Néha úgy éreztem, egy bokszringben vagyok, ahol a rákkal járó újabb és újabb kihívások mindegyre gyomorszájon vágnak.
Mintha a diagnózis nem volna elég, másfajta megpróbáltatások is következtek belőle. A „rákos” címke befolyásolta az egészségbiztosítási besorolásomat, de megakadályozott abban is, hogy vért adhassak. Gondolhatná valaki, mekkora butaság azon siránkozni, hogy nem szurkáltatom magam rendszeresen, de gyakran adtam vért, és nagyon rosszul esett, hogy olyasmiért „büntetnek”, amiről egyáltalán nem tehetek.
Igazságtalannak tűnt az egész élet. Isten nem tudná átírni a címkét?
Több évnek kellett eltelnie, míg Istennek sikerült megváltoztatnia nézőpontomat. Kezdtem ajándéknak tekinteni a rákot, mely számtalan élettapasztalattal gazdagított, amikből türelem, kipróbált erény és remény fakadt.
Mai alapigénk segített megérteni, hogy Isten ezzel az igazságtalannak tűnő címkével a jellememet akarta fejleszteni. „De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység…” (Róm 5,3-4).
Megtanultam valamit ebből az igeszakaszból. Nem az a cél, hogy nehézségeinknek örüljünk. Inkább az, hogy örvendezzünk, tudva hogy Isten valamit művel velünk a szenvedésünk közben. Persze, könnyebb mondani, mint érezni, de hálás vagyok (na jó, többnyire hálás vagyok), mert Isten alkalmat adott rá, hogy ezek kialakuljanak bennem.
A Róma 5-ben szereplő vonások (türelem, erény, remény) egymásra épülnek. A sorsdöntő diagnózis óta egyre inkább azt látom, hogy Istennek célja volt a szenvedésemmel. Kegyelmével arra indított, hogy mint egy tükörben, szembenézzek az életemmel, és közelről megvizsgáljam. A rák segített, hogy férjemmel újraalkossuk az irányadó fontossági sorrendet életünkben. Közösséget váltott a családunk, ahol idősebb, jámbor segítőkre leltünk, és a férjem önálló vállalkozásba kezdett.
Ebben a hónapban ünneplem rákdiagnózisom nyolcadik évfordulóját. Már nem „áldozat” van a címkémre írva, hanem „győztes”. Túlélő vagyok. Nem a múltamat ünneplem, az nem volt mindig érdemes rá, a jövőm viszont annál inkább. Már azzal is, hogy egyáltalán van. Hálás vagyok, hogy a végtelen Istent szolgáljuk, aki képes újraírni a címkéinket függetlenül attól, hogy mit tettünk mi, vagy mit tettek mások velünk.


Mennyei Atyám, adj nekem türelmet azalatt, míg a megpróbáltatást győzelemmé változtatod. Segíts, Uram, hogy leszedjem magamról a negatív címkéket, amiket mások aggattak rám, és élhessek a Te címkéid szerint. Köszönöm, hogy erényt és reményt kovácsoltál bennem, és kérlek, segíts az áldozat-léttől a győztes-léthez vezető utamon napról napra. Jézus nevében, Ámen.

(Stephanie Raquel: Redefining My Label, Encouragement for today, 2014.05.14., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2020. július 1., szerda

Szerette volna, ha másra hasonlítanék

„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Gal 2,20 (KG)


Mindig önbizalomhiánnyal küzdöttem, és ezen a házasság sem változtatott.
Befolyásolta életem minden területét, és a gondolataimat is:
Gyermekeim boldogabbak lennének, ha belevalóbb anyukájuk lenne.
Nem vagyok alkalmas az otthoni tanításra.
Ha jobban meg tudnám szervezni a munkámat, nem volna mindig ekkora felfordulás itthon.
A férjem boldogabb lenne valaki mással.
Valamit biztos rosszul csinálok, azért nem bíztak rám semmi feladatot a közösségi esemény lebonyolításában.
Folytonosan azon rágódtam, hogy nem felelek meg.
Néhány éve úgy éreztem, nő a távolság köztem és férjem között. Valaki más boldoggá tudná tenni, gondoltam újra meg újra.
Karba font kézzel, fejemet lehajtva vettem egy nagy levegőt, és bátran kijelentettem: „Érzem, hogy szeretnéd, ha másmilyen lennék.” A szívem vadul vert, miközben rettegve vártam a választ. Vajon megmondja, kihez kellene hasonlítanom, vagy el fogja titkolni? – szorongtam.
Felnézett a munkájából, és így szólt: „Igen, így van.”
Összeszorult a szívem. Igazolódott, amitől féltem. A férjem nem akar engem. Valaki másra vágyik.
Próbáltam visszatartani a könnyeimet, és megkérdeztem: „Ki az, akihez hasonlítanom kellene?"
A szemembe nézett, és tudtam, hogy a válasza örökre meghatározza az életemet. Megfontoltan, törődéssel a hangjában így szólt: „Szeretném, ha jobban hasonlítanál Jézusra”.
Nem erre számítottam. Sokan megfordultak a fejemben, de Jézusra nem gondoltam. A férjem nem azt akarja, hogy csinosabb legyek, aktívabb, összeszedettebb. Azt szeretné, ha jobban figyelnék Istenre.
Mindaz, amitől féltem, meg sem fordult a gondolataiban.
Azon a napon eldöntöttem, hogy olyan leszek, amilyennek a férjem látni szeretne, amilyen feleségre vágyik. Tanulmányozni kezdtem a „kézikönyvet” (Isten tanácsait a Bibliában), hogyan lehetnék jobb feleség, anya, ember és keresztény.
Pál írásai sokat segítettek. Mai alapigénket a galatáknak címezte: „Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem” (Gal 2,20).
Ez ma is áll. Amikor szívünkbe fogadtuk Krisztust, meghaltunk önmagunknak. Ehhez az „önmagunkhoz” tartoznak bűneink, szokásaink, gondolataink és még az önbizalomhiányunk is.
Ha nem bízom magamban, nem lehetek teljesen hasonló Krisztushoz.
Pedig én ezt szeretném. Nem azért, mert erre vágyik a férjem, hanem mert Krisztus új életet ad. Az önbizalomhiány néha nagyon el tud gyengíteni. Megszabadulok tőle, ha feltételezett hiányosságaim helyett Istenre koncentrálok.
Nem könnyű elhessegetni a gondolatokat, amik éveken át uralkodtak rajtam.
Isten gyakran - van úgy, hogy naponta - figyelmeztet, hogy ezek mind negatív gondolatok, és nem Tőle származnak. Az, hogy befogadtuk szívünkbe Krisztust, nem jelenti, hogy a Sátán abbahagyja a negatív gondolatok sugalmazását.
Viszont Jézus segít túllépni a negatív gondolatokon. Néha egy olyan ember által, aki közel áll hozzánk.


Uram, Te formáltál engem anyám méhében. Ismered erősségeimet, gyengeségeimet. Nyisd meg a szívemet, hogy Hozzád váljak hasonlóvá. Segíts, hogy Rád figyeljek, és arra, ami a Te akaratod velem. A Te utad tökéletes és igaz. Vezess és irányíts, hogy az legyek, akinek Te látni akarsz. Köszönöm, hogy segítsz megváltozni, és új életet adsz. Jézus nevében, Ámen.

(Tondi Heat: My Husband Wanted Me to Be Like Someone Else, Encouragement for today, 2017.07.21., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2020. június 30., kedd

Úszóleckék

„Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: ’Uram, ments meg!’” Mt 14,30


Kislány koromban egyszer csak édesapám eldöntötte, hogy ideje megtanulnom úszni. Egyik csuklómnál és bokámnál fogva a partról belelódított egy tóba. Nagyot csobbantam, s a fejem felfelé tartva, mint egy kis teknőc, köhögve, prüszkölve, kutyaúszással valahogy a partra evickéltem.
Az apja őt így tanította, s gondolta, ez a helyes úszástanítási mód. Talán egy pár úszógumi a karomra szelídebb módszer lett volna.
Lehet, hogy Péter is így gondolkozott a Máté 14-ben. A hullámok vadul csapdossák a bárkát, dühöng a vihar a tengeren. És akkor észrevesz valakit, aki a vízen közeledik feléjük. A többiek megrémülnek, ám Péter közelebb hajol. De hisz ez Jézus!
„Ne féljetek!” - kiáltja Jézus.
„Ha te vagy, mondd, hogy menjek oda hozzád” – válaszol Péter.
„Gyere” – hívja Jézus.
Péter átlendül a csónak oldalán. Pár másodperc múlva szembesül a valósággal. Nem tud a vízen járni, még úszni sem a hatalmas hullámokon. Rémülten üvölti: „Ments meg!” Jézus kinyújtja a kezét, megragadja a Péterét, és együtt beszállnak a bárka biztonságába.
Amikor ezzel a történettel foglalkozunk, többnyire Péter félelme van a középpontban. De mit gondolunk a hitéről? Nem bízott a saját képességeiben. Nem tudta, hogy gyűri le a hullámokat. De hitt Jézusban, az Ő hívó szavára ugrott ki a csónakból.
Az én életemben is többször előfordult már, hogy hallottam Jézus hívását: „Gyere!”.
Bízd rám, bízz bennem.
Ne a hullámokat, engem nézz.
Nem hagyom, hogy elsüllyedj.
És én félek. Ismerem korlátaimat. Látom az akadályokat, ahogy belekerülök a vízbe. Pedig a végeredmény nem annyira a képességeim következménye, vagy azé, hogy tudok-e „vízen járni”, hanem attól függ, hogyan válaszolok a hívásra. Földi édesapám (akit nagyon szeretek annak ellenére, hogy bedobott a tóba), és mennyei édesapám között a különbség, hogy soha sem kell magamra hagyva evickélnem ki a partra. Jézus mindig ott van velem. Hogy tanítson, hogy átsegítsen az akadályokon, a nehéz szakaszokon. Hogy eszembe juttassa, Kiben kell bíznom, ha a saját korlátaim szorítanak.
Talán úgy érzed, hogy Jézus hív egy úszóleckére. Hogy elmélyítsd a kapcsolataidat. Vagy a szolgálatodat. Talán hogy megismerd a bizalomnak egy új fokát, ahogy átlendülsz a bárka falán.
Ugorj!
Ő ott áll. Vár kitárt karral. Ő a te Szabadítód, és pontosan tudja, mire lesz képes a gyermeke egy-két úszólecke után.

Uram, érzem, hogy mélyebb vizekre hívsz. Eddig visszatartottam magam, mert féltem. Segíts, hogy elfordítsam a tekintetem az akadályokról, és csak Téged nézzelek. Köszönöm az úszóleckéket, amik lehetőséget adnak, hogy erős karodba kapaszkodjam, és higgyek a tervedben. Jézus nevében, Ámen.


(forrás:eszmelkedesek.blogspot.hu
T. Suzanne Eller-Úszóleckék
Encouragement for today, 2012.04.16.
www.proverbs31.org)

2020. június 28., vasárnap

Engedd el, amit nem tudsz irányítani!

„Láthatjátok, hogy a hite és cselekedete összhangban van, és hitét cselekedetével teljesítette be” (Jak 2,22 NIV fordítás).


Ha túl akarsz jutni egy krízisen, például egy világméretű járványon, akkor meg kell tanulnod, hogy mi az, amit irányítani tudsz, és mi az, amit Istenre kell bíznod.

Isten aktívan jelen van a mentális, spirituális és érzelmi életedben. Azt akarja, hogy bölcs döntéseket hozz a Biblia iránymutatásával és imáidon keresztül.

Aztán, amikor olyan dologgal nézel szembe, amelyet nem tudsz irányítani, bízz Istenben, hogy a javadra fogja fordítani a dolgokat.

Van erre egy jó bibliai példa Ábrahámmal: „Láthatjátok, hogy a hite és cselekedetei összhangban vannak, és hitét cselekedetével teljesítette be” (Jak 2,22 NIV fordítás).

Könnyű átesni a ló túloldalára. Például mondhatod azt, hogy minden Istentől függ, és olyan szinten passzívvá válsz, hogy nem csinálsz semmit. A másik véglet pedig az, amikor mindent a saját erődből akarsz elérni, és úgy viselkedsz, mintha Isten nem lenne jelen az életedben.

Mindkét hozzáállás helytelen. Jó egészséget fenntartani az egyensúlyról szól, és ugyanez vonatkozik az érzelmi életedre is. Megtalálni az egyensúlyt, ami segít felismerni, mi az, ami a te irányításod alatt áll, és aztán bölcs döntéseket hozol Isten útmutatása alapján, ahogy olvasod az ő Igéjét és beszélgetsz vele imában. Valamint megtanulni elengedni azokat a dolgokat, amelyeket csak Isten tud kezelni.

A Gyűrűk ura című sorozatban van egy olyan pillanat, amikor Frodó arról panaszkodik, hogy minden gonosz és fájdalmas a világban. Azt mondja Gandalfnak: „Azt kívánom, hogy ezek közül egyik se történt volna meg.”

Lehet, hogy te is ugyanezt mondod ebben az időszakban.

Gandalf bölcsen válaszolt, és azt mondta Frodónak: „Mindannyian tapasztalunk nehéz időszakokat életünk folyamán; de erről mi nem dönthetünk. Amit el kell döntenünk, az az, hogy mit kezdünk az idővel, amit kaptunk.”

Annyit kell tenned, hogy eldöntöd, mit kezdesz az idővel, amit kaptál.

Sok minden van az életedben, amit nem tudsz irányítani.

Nem tudod irányítani a világjárványt, sem azt, ahogyan a kormány és az emberek kezelik azt.

Nem tudod irányítani életed körülményeit, de választhatsz hogyan válaszolsz, és ez fog változást hozni. Isten mindig ott van, hogy segítsen a választásban.

Segítő kérdések elmélkedéshez, beszélgetéshez:
  • Melyek azok az irányíthatatlan dolgok az életedben, amelyektől stresszelsz, mert irányítani próbálod őket?
  • Mit gondolsz, Isten miért adta neked a választás lehetőségét, és hogy néhány dolgot irányíthass az életedben?





forrás: https://napiremeny.blog.hu/2020/06/26/engedd_el_amit_nem_tudsz_iranyitani*(Daily Hope by Rick Warren, 2020.06.19.) foto: pinterest

2020. június 27., szombat

Uram, miért éppen én?

Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

(Példabeszédek 3:5,6)


Uram, miért? Miért éppen én?


Néhányszor már feltettem ezt a kérdést Istennek. Biztos vagyok abban, hogy már te is kérdeztél hasonlót.


Nincs abban semmi rossz, ha életünk nehéz időszakában szeretnénk megérteni a miérteket. Azonban a Biblia világosan azt tanácsolja nekünk, hogy ne függjünk és ne támaszkodjunk a saját értelmünkre, amikor a "miért?" kérdést szeretnénk megválaszolni....


"Bízzál az ÚRban teljes szívből" olvassuk a Példabeszédek könyvében, s a tanács így folytatódik: "és ne a magad eszére támaszkodj!" (Péld.3:5) Ne a saját okoskodásaid alapján próbáld megérteni életedben lévő nehézségeket, mert semmiképpen sem fogsz előrébb jutni.


Ne feledjük, Isten az, Aki az eseményeket irányítja, és az Ő útjai magasabbak a mieinknél. Isten így emlékeztet erre bennünket: "Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (Ézsaiás 55:8-9)


Dr. James Dobson "Amikor nem értjük Istent" című könyvében a következőképpen fogalmaz: "Isten mindenhatóságának analizálása olyan mintha egy amőba az ember cselekedeteit szeretné megérteni." Egyszerűen lehetetlenség.


Egy dologban azonban bizonyosak lehetünk: "Az ÚR minden ösvénye szeretet és hűség," (25.Zsoltár, 10a), függetlenül attól, hogy megértjük-e, vagy sem azokat.


"Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten." (Korinthusi I. levél, 13:12)


Valószínű, hogy életünk sok-sok kérdésére csak akkor kapjuk meg a választ, amikor az ideiglenes földi életünkből átlépünk az örökkévalóságba. Addig pedig bíznunk kell Isten szuverenitásában.


Nem számít, hogy mit éltünk meg a múltban, vagy min fogunk keresztül menni a jövőben, Isten azt ígéri, hogy: "Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak." (Ézsaiás 41:10)


Isten azt szeretné, ha a külső körülményeid ellenére is bíznál Benne. Még mindig Ő ül a trónon. Még mindig Ő kezében van az irányítás.


Mennyei Atyám! Oly sok dolgot nem értek az életemben. Azonban, felszabadító azt tudnom, hogy nem is annyira fontos megértenem minden részletet. Bízom abban, hogy minden a te irányításod alatt áll. Ahogy egy énekünk is megfogalmazza: "Amikor valamit nem értek, amikor nem látom tervedet, amikor képtelenség észrevennem közbenjárásodat, a szeretetedben bízom, Uram." Jézus nevében, Ámen.







(Forrás:Girlfriends in God, Daily Devotionals, “Why Me, LORD?”, Sharon Jaynes, http://www.girlfriendsingod.com/2014/why-me-lord/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission)