Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. október 31., csütörtök

Ezért tehát, hogy el ne bizakodjam, tövis adatott a testembe: ...Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.

(Korintusiaknak írt 2. levél 12:7-9)

Azonosulni tudok ezekkel a szavakkal. A sérülésem utáni első években nagyon szerettem volna visszakapni lábam egészségét, ránéztem a tolószékemre, és "könyörögtem az Úrnak, hogy vegye el tőlem". Rövidre fogva hosszú történetem, ugyanazt a választ kaptam, mint Pál apostol, és csakúgy mint neki, az állapotom krónikus maradt.

Miért maradt krónikus? Miért van az, hogy némely próba, nehézség mindig velünk marad? A vésési és kalapálási folyamat, amiről tegnap beszéltem, nem fog megszűnni mindaddig, míg szentekké nem válunk, és ez az értünk folyó munka egész földi életünket végigkíséri. Ez az ok, amiért könnyebben el tudom fogadni a sérülésemet, mint krónikus állapotot. A nyaktörésem nem egy kirakós játék volt, amit gyorsan meg kellett oldanom,és nem is egy megrázó élmény, amely visszatérített a helyes útra. A fejesugrásom utáni baleset, a kezdete volt egy hosszú, fáradságos folyamatnak, amely Krisztushoz hasonlóvá formál engem. Természetesen vannak olyan napok, amikor úgy érzem, hogy ez a formáltatás könnyebb is lehetne, de ismerve magam, tudom, hogy messze vagyok még a tökéletességtől. Hosszú utat kell még megtennem, hogy az Ő képét tükrözzem vissza a teljes fényében.

Isten kegyelme, amely a fenti biblia versben említve van, erőt ad nekünk, hogy ezekben a nehézségekben, próbákban kitartsunk. Isten kegyelme, - a vágy és az erő, hogy az Ő akaratát teljesítsük -, mindig elegendő lesz számunkra. Ezért tehát a lankadt kezeket és a megroskadt térdeket erősítsétek meg, és egyenes ösvényen járjatok, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon. (Zsidóknak írt levél 12:11,12) Az egészséget, a teljességet, az érettséget és a hiánytalanságot egyszer meg fogom kapni, és a véső és a kalapács végérvényesen befejezi majd a munkáját!

Jakab apostol tanácsa kísérjen el bennünket a mai nap folyamán. Az első fejezet 2-4. verse így hangzik a Phillips fordítás szerint: "Amikor különböző próbák sokasodnak az életetekben, testvéreim, ne úgy tekintsetek rájuk mint idegen behatolókra, hanem barátként fogadjátok őket! Ne felejtsétek el, hogy azért vannak jelen, hogy a hiteteket próbára tegyék, és a kitartás minőségét erősítsék bennetek. Engedjetek teret ennek a folyamatnak mindaddig, míg ez a kitartás teljesen ki nem fejlődik bennetek."

Úr Jézus, segíts kérlek elfogadnom azokat a dolgokat az életemben, melyek krónikussá váltak, legyenek azok a házasságomban, a családomban, vagy az egészségemben jelen. Adj kegyelmet a hosszú útra, nem feledve, hogy az út végén boldogság vár.
 (Forrás: Joni and Friends Daily Devotional, October 26, 2013. Hardship that Hangs On)

 

2013. október 30., szerda

Üzenet Michelangelotól

Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.

(Efézusbelieknek írt  levél, 1:4)

Egy művész az olaszországi Firenzében megkérdezte a híres reneszánsz szobrászt, Michelangelo-t, hogy mit lát egy márvány tömben, amikor megpillantja. "Már látom benne rejlő gyönyörű alakzatot", - hangzott a válasz, "nekem egyszerűen az a dolgom, hogy a kalapácsommal és a vésőmmel kiszabadítsam ezt a formát."

A Kolossé beliekhez írt levél 1. fejezetének 27. verse beszél egy minden hívőben ott lévő alkotásról, mely arra vár, hogy szabad lehessen: Krisztus közöttetek van (bennetek van): reménysége az eljövendő dicsőségnek.  Ez az ígéret egy csodálatos esélyt ad minden kereszténynek. A mag belénk van ültetve, és Isten gyakran a nehézségek kalapácsát és vésőjét használja, hogy Krisztus képmása kirajzolódjék bennünk, mert Isten az Ő Fiát, Jézus Krisztust állította modellként: Mert akiket előre kiválasztott, azokról előre el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. (Rómabeliekhez írt levél 8:29)

Miként jön létre ez a művészi alkotás? Isten a szenvedések, bennünket érő nehézségek által tisztít meg bennünket a bűntől, erősíti a mélyebb ragaszkodásunkat Őhozzá, arra késztet a próbák által, hogy mind inkább a kegyelembe kapaszkodjunk, összeköt bennünket más hívőkkel, önvizsgálatra késztet bennünket, az érzékenységet táplálja bennünk, megzabolázza a gondolkodásunkat, segít, hogy bölcsen osszuk be az időnket, a reménységünket erősíti, az igazság utáni vágyakozásunkat felkelti, a fájdalmas, nehéz helyzetek ellenére is hálára indít bennünket, növeli a hitünket és erősíti a jellemünket. Így formálódik ki egy gyönyörű művészi munka bennünk.

Krisztus kirajzolódása bennünk azonban mindig egyedi, egyénre szabott. A türelem, az önmegtartóztatás, a kedvesség és a bűn egészséges gyűlöletének ruhája személyesen rád van tervezve. A téged érő próbákat, nehézségeket a mennyei kezek szabják ki számodra, hogy a türelmed egyedivé formálódjon. És így a benned elrejtett forma szépen kirajzolódik egy gyönyörű alkotásként:
Mi pedig, ..... ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre. (Korintusiaknak írt 2.levél, 3:18)

Segíts kérlek, Uram, hogy ne a nehézségek és próbák kalapácsára és vésőjére koncentráljak, hanem Rád, a szobrász művészre. Adj erőt a mai napra, hogy alávethessem magam a vésőd munkájának. Formálj engem, és tükröződj ki bennem a Te dicsőségedre, Istenem. Ámen

(Forrás: Joni and Friends Daily Devotional, October 25, 2013. A Message from Michelangelo)
 


 

2013. október 29., kedd

"...úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,"

(Korintusbeliekhez írt levél 6. fejezet, 4,6 verse)

Miként álljunk meg az élet viharaiban, 2. rész: 

A kedvességről

Nagyon jól ellennék mindenféle megpróbáltatás nélkül. Azonban Istennek fontosabb a jellemem mint a kényelmem. Minden egyes vihar lehetőséget ad a Krisztusban való növekedésre és a Belé vetett bizalmam erősítésére.

Pál hozzászokott a kemény próbákhoz és a durva realitáshoz. A korintusi gyülekezetnek írt levelében az apostol felsorol 5 igazságot, melyeket, ha az életünkben megélünk, segítségükkel állhatatosan kiállhatjuk a viharokat.

1.Igazság:  Tiszta életet élj
2.Igazság:  Kérj bölcsességet és értelmet Istentől
3.Igazság   Tanulj meg türelmes lenni
4.Igazság:  Gyakorold a kedvességet (angol fordítás szerint)

Amikor rossz dolgok történnek az életünkben, kétségbeesetten kiáltunk segítségért. Tudtad, hogy krízis helyzetekben az emberek sokkal fogékonyabbak a lelki dolgok iránt?

A kedvesség az együttérzés és a szeretet gyakorlati megnyilvánulása. Újra és újra helyre kell tennünk a siker orientált szemléletünket, el kell fordulnunk a büszkeségünkből fakadó, az énünket dicsőítő magatartástól, és észre kell vennünk a környezetünkben szükségben lévőket. Sokszor gondolok arra, hogy mennyire meg fogunk majd lepődni a mennyben azon, hogy az ismeretlen, csendes, de Isten szolgálatában odaszánt hűséges keresztények mekkora mennyei elismerésben fognak részesülni, azok, akiket a csendes, gyakran háttérben lévő szolgálatukért jutalmaznak majd.

Egyszer egy lelkész úgy mutatta be édesanyját, mint az "együttérzés bajnokát". Emlékei szerint, amikor egyszer hazaért az iskolából, édesanyját egy idős, hajléktalan ember társaságában találta a konyhájukban. Édesanyja útban a bolt felé találkozott az idős emberrel, akit meghívott egy meleg ételre. Beszélgetésük közben azt mondta a hajléktalan, hogy "bárcsak több ember lenne önhöz hasonló". Az édesanya a következőt válaszolta: "sokan vannak akik hozzám hasonlóan gondolkodnak, csak meg kell találnod őket." De az idős ember mosolyogva megrázta a fejét és így szólt:" hölgyem, nekem nem kellett önt megkeresnem, hanem ön keresett meg engem!"

A hiányban szenvedők állandóan körülöttünk vannak, de nem vesszük észre őket. Túl elfoglaltak vagyunk felfedezni azokat a megtört életeket, akiket Mennyei Atyánk az utunkba küld. Mi tolakodásnak vagy a feszített napirendünk idegesítő megszakításaiként kezeljük őket. A hívatlan vagy be nem tervezett vendégek az Atyától küldött mennyei látogatások lehetnek.

A zsidókhoz írt levélben leírt figyelmeztetés igen felrázó: "A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg." (13:2) Hány angyaltól tagadtuk már meg a vendégszeretetünket, mert túlságosan elfoglaltak voltunk?

Talán azért sem tudunk igazán kedvesek lenni, mert nem érdekel bennünket a másik ember. Egy kislány épp édesanyjának segített, és elment az üzletbe bevásárolni. Édesanyja már régóta várta, hogy haza érkezzen. Bizony nagyon mérges volt lányára a késésért. Amikor a gyermek hazaért, azonnali magyarázatot követelt az anya. A kislány azt mondta, hogy útban a boltba, találkozott az egyik barátnőjével, akinek éppen tönkrement a játékbabája. "Ó, szóval azért késtél, mert segítettél rendbe hozni a babát?" - kérdezte az édesanya. "Jaj, dehogy is, azért álltam meg, hogy segítsek sírni neki!"- válaszolta a kislány. Sokszor a kedvesség gyakorlásához nincs másra szükségünk, mint egy halló, és a másikra odafigyelő szívre.

Jézus azt mondja, ha mi valóban szeretjük Istent, akkor az embertársaink felé is szeretettel tudunk fordulni. János első levelének 4. fejezete nyilvánvalóvá teszi, hogy "Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát." (20.vers) Lehet hogy külsőleg buzgón vallásosak vagyunk az emberekkel pedig valójában nem is igen törődünk.

A kedvesség nem keres indokot.

Az együttérzés nem húz meg korlátokat.

Az együttérzés a lehetőségek után kutat.

Drága Uram, köszönöm, hogy minden lépésemkor, különösen az élet viharaiban, mellettem vagy. Dicsőítelek a soha el nem múló szeretetedért. Azért imádkozom, hogy megtanuljam, miként álljak meg a próbákban, és hogy leszűrhessem az azokban rejlő tanulságot. Szeretnék örömet okozni neked, Atyám. Kérlek változtasd át a kényelmes szívemet egy engedelmes szívvé, egy olyan szívvé, amely mindig készen áll arra, hogy dicsőítsen és szolgáljon téged.
Jézus nevében, Ámen  

(Forrás: October 24, 2013. Standing Firm in the Storms of Life, Part 2. Mary Southerland)
 Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission




2013. október 28., hétfő

"...úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben,"

(Korintusiakhoz írt 2. levél, 6:4, 6)

Ahogy biztosak lehetünk abban, hogy az élet viharai időnként elérnek bennünket, ugyanilyen bizonyosak lehetünk Isten felénk áradó gondviselésében is. Időnként az életünk nagyon zűrzavaros, és rossz dolgok vesznek körül bennünket. Azonban, minden egyes krízis helyzet, és minden egyes vihar lehetőséget nyújt nekünk, hogy bízzunk Istenben. Ő arra hív bennünket, hogy a megpróbáló időket mennyei megvilágításban szemléljük. Azt szeretné, ha ezeket a viharokat úgy látnánk, ahogy Ő, - lehetőségként, hogy az Ő ereje emberi formában megmutatkozhasson. A küzdelemben milyen lépéseket kell megtennünk, hogy az Istent dicsőíthessük?

Első lépés: Tiszta életet élj

 "mint Isten szolgái: tisztaságban, ismeretben, türelemben,"

Pál apostol megszokta a nehézségeket az életében. A korintusiakhoz írt levelében Pál leír néhány tanácsot, hogy miként éljük túl, sőt, miként győzzünk ezekben a viharokban. Megfigyelted, hogy először a tisztaságot említi az apostol? Pál egy nyilvánvaló üzenetet fogalmaz meg. Az a szív, amely a tisztaságot fontosnak tartja, teljes és erővel teli életet fog tudni megélni a mindennapokban. Egy tiszta szív lehetőséget nyit Isten hatalma megnyilvánulásának bennünk és általunk.  A tisztátalanság megmételyezi a szívet, míg a tisztaság természetfölötti erőnek nyit lehetőséget: erőt ad és stabilitást az elesés ellen.

"Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket (angolban: állhatatos lelket) újítsd meg bennem!" (51. Zsoltár 12.vers)

Ebben a versben a zsoltáríró összeköti a tiszta szívet az állhatatos lélekkel. Az állhatatos kifejezés azt jelenti, hogy változatlan, állandó. Egy olyan erőt jelent, amely Istennel való megfelelő kapcsolatban gyökerezik. Az állhatatosság nagyon fontos, amikor azok a bizonyos megtépázó szelek viharai ostromolnak bennünket. Megeshet, hogy egyes viharok a féltve dédelgetett bűnünkről fújják el a leplet. Ha mi elutasítjuk, hogy szembenézzünk életünk bűneivel, Isten bizony viharokat engedhet meg életünkben, annak érdekében, hogy engedelmességre késztessen bennünket. Soha ne téveszd szem elől, a vihar célja mindig a tisztaság, és utána pedig az abból eredő erő.

Második igazság: vágyakozz az ismeret után.

 "mint Isten szolgái: tisztaságban, ismeretben, türelemben,"

Az ismeret épp olyan értékes, mint maga a forrása. Az emberi ismeret nagyon korlátozott, és szennyezett, miközben az Isteni értelem végtelen és romlatlan. A legnagyobb tanulságot sokszor a legkeményebb viharok után tudjuk levonni. Valószínű, sokat hallottad már ezeket a szavakat, de meg tudod- e ragadni a mondani valóját az életedben?

Egy tanárt megkérdezett a diákja, a Mózes V. könyvének 6:6 versével kapcsolatban. (az angol fordítás szerint így hangzik a vers:  "És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szíveden." A kérdés így hangzott: Miért írja az Ige, hogy tegyük a parancsolatokat a szívünkre, ahelyett, hogy azt írná, hogy helyezzük el a parancsolatokat a szívünkben? A bölcs tanár így válaszolt: az igazság szívben való elhelyezése az emberi erőt meghaladja. Egyet tehetünk, a megtanult igazságokat helyezzük a szívünkre, és amikor a viharok megtörik azt, akkor az oda helyezett igazság mindenképpen a szívünk mélyére kerül.

Minden egyes körülmény, amely megtör bennünket, céllal van az életünkbe helyezve, mégpedig, hogy önuralmat gyakorolhassunk, és új megvilágításban szemlélhessük életünket. A viharokat azzal a bizonyossággal harcolhatjuk meg, hogy Isten az ismeretünket mélyíti általuk és ezáltal bölcsebbé válhatunk.

Harmadik igazság: tanuld meg a türelmességet

 "mint Isten szolgái: tisztaságban, ismeretben, türelemben,"

 Be kell vallanom, hogy a türelem nem az erősségem. Nem szeretek várakozni senkire és semmire, mely tulajdonságom megmagyarázza a bizonyos viharokat és próbákat az életemben. Jakab is hasonló problémákkal küzdött, de sokkal jobban kezelte azt:
 
"Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe (angol szerint: különböző próbák jönnek rátok) estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez."
(Jakab apostol levele, 1:2,3)

Én azt élem meg teljes örömmel, ha sikerül elkerülnöm a próbákat és nehézségeket, ezzel szemben Jakab azt mondja, hogy a próbát türelemmel és örömmel kell fogadnunk. Ez nem azt jelenti, hogy örüljünk a megpróbáltatásnak, hanem azt, hogy tartsuk meg a belső örömünket a próbák ellenére is, mert ez az öröm abban a bizonyosságban gyökerezik, hogy Isten a dolgok áldott irányítója. Ne felejtsd, ez az öröm egy tudatosan választott hozzáállás eredeménye, mely szerint a megpróbáltatásoknak nem a büntetés a céljuk.

Vegyünk példaként egy 5 dollár értékű vasat. Ha ebből a vasból lópatkót készítenénk, akkor az értékét megdupláznánk, és máris 10 dollárt érne. Ha ebből a mennyiségből tűt készítenénk, az értéke 350 dollár lenne. Ha azonban finom óra rugót csinálnánk belőle, máris 250.000 dollárt érne az 5 dolláros vas.

A próbák bizonyos tesztek az életünkben, és a lelki érettségünkre mutatnak rá. A türelem lehetőséget ad Istennek, hogy munkálkodjon. Ha azon fáradozunk, hogy a nehézségeket elkerüljük, és rejtekhelyet találjunk a megpróbáltatások viharaiban, akkor lelkileg mindig kiskorúak maradunk.

Isten nem építi az egyéniségünket a mi együttműködésünk és hozzájárulásunk nélkül. Alá kell vetni magunkat az irányításának, meg kell engednünk, hogy munkálkodjon, és ezután hit által türelmesen kell elfogadnunk ezt a munkát. Warren Wiersbe ezt írja: "Amikor Isten megengedi, hogy gyermekei a kemencében legyenek, akkor Ő szemmel tartja az időt és keze a termosztáton van."

Köszönöm Atyám hűséges jelenlétedet az életemben. Időnként nagyon önző és önmagam körül forgó tudok lenni. Kérlek tisztítsd meg szívemet minden bűntől. Kérlek segíts, hogy meglássam az próbákban elrejtett kincseket, és segíts, hogy a belső örömöm megmaradjon, még akkor is amikor nem értem munkálkodásodat az életemben. Kérlek Uram, segíts, hogy életemmel Téged dicsőíthesselek, hogy a gyengeségem által legyen nyilvánvalóvá a Te erőd.
Jézus nevében, Ámen

(Forrás:October 22, 2013. Standing Firm in the Storms of Life, Part1. Mary Southerland)

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
 

   
 






 

2013. október 27., vasárnap

Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg.

Márk 1:41

Egyik reggel a hétköznapok szürke ritmusa szerint a munkahelyemre siettem. Ahogy a buszon ültem, végiggondoltam egésznapi teendőimet, hogy mi mindent kell aznap elvégeznem. Éreztem, teherként nehezedik rám a sok tennivaló, ami még előttem áll.

Már megszoktam, hogy minden reggel az egyik megállónál felszáll egy anyuka az óvodás korú, fogyatékkal élő gyerekével, így csak egy pillanatra néztem rájuk, utána újból elmerültem teendőim vég nélküli listájában. Pár perc múlva az édesanya és a kislánya leszálláshoz készülődtek, de mindezt csak akkor vettem észre, amikor a leszállás előtti utolsó percben a kislány hirtelen elengedte édesanyja kezét, hozzám lépett, rám mosolygott, megsímogatott, majd leszállt a buszról. Mondanom sem kell, hogy mennyire meglepett ez engem!

A körülöttem lévő emberek is csodálkozva néztek rám, és mindenki mosolyogni kezdett. Már nem is foglalkoztam a percekkel előtte rám nehezedő gondokkal, hanem azzal a biztos érzéssel szálltam le buszról, hogy ezen a kislányon keresztül Isten érintett meg és azt üzente számomra: "Akarom, hogy a lelked minden rád nehezedő terhétől megszabadulj!"

Ez az érintés teljesen megváltoztatta a napomat. Gondterhelt vagy ma reggel? Engedd, hogy Isten téged is megérintsen simogató tenyerével és megújítsa lelkedet minden nyomasztó gondtól!

(Forrás: Reggeli Gyöngyszemek, Áhítatok Nőknek)



 

2013. október 26., szombat

A hét fényképe...


Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: "Az Úr az én hadijelvényem".(Jehova-Niszszi)

(Királyok II. könyve, 17:15)

Őszintén bevallom neked, ha olimpiai versenyszám lenne a bizonytalanság, alsóbbrendűség és az alkalmatlanság érzése, mindenképp első helyezést érnék el.

Valószínűleg most azt gondolod, hogy a következő mondatom így fog szólni: "...de amikor keresztény lettem, a bizonytalanság érzése egyszerűen eltűnt!" Nem így történt. Tizennégy évesen keresztelkedtem meg. Eddig rendben is volnánk. De keresztény életembe magammal vittem a bizonytalanság érzését mázsás súlyként a vékony bokámhoz láncolva. Ne érts félre, én is hangosan énekeltem a többiekkel, hogy "Győzelem Krisztusban", és határozottan hittem, ha itt hagyom ezt a Földet, átlépve a mennyei küszöböt, örökké Jézussal leszek. Inkább az a kérdés hozott zavarba, hogy mit kell csinálnom, míg oda nem érek. Ebben az életben elért győzelem lehetőségével nem tudtam mit kezdeni.

Ha újjászületett keresztényként nem tudsz győzelmes életet élni, akkor az nem Isten hibája. Mert "Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket." (2Péter 1:3), ellátott bennünket a Szentlélek erejével, (János 14:20), Krisztus értelmével, (1Korintus 2:16) és olyan értékes ígéretekkel, amelyekben soha nem kell csalódnunk. (2Péter 1:4). Rajtunk múlik egyedül, hogy Őbenne akarunk-e élni. Rajtunk múlik, hogy győzedelmes életet élünk-e Krisztusban.

Mózesnek is meg kellett harcolnia a bizonytalanság érzésével. Egyiptom hercegéből egy menekülő gonosztevővé vált. A következő negyven évben apósa nyáját legeltette Midián pusztájában. Amikor nyolcvan éves lett Mózes, Isten egy égő csipkebokorban szólt hozzá.

Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.

 Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére.
(2Mózes 3:7-8)

Mindez nagyon jól hangzott Mózesnek...mindaddig, míg Isten elé nem tárta, hogyan szándékozta ezt véghezvinni:
 
Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! (2Mózes 3:10)


Mózes mindig is népének szabadulását várta, de amikor Isten azt mondta neki, hogy "téged küldelek", Mózes elkezdett visszakozni. A bizonytalanság, alsóbbrendűség és az alkalmatlanság érzés szörnyének karmai elkezdték Mózes torkát szorongatni.
Négyszer vázolta fel Mózes Istennek, hogy miért volt ő a rossz választás, és Isten négyszer adta tudtára, hogy Ő a Mindenható Isten. Ő véghez tudja vinni tervét Mózesen keresztül. Kemény lecke volt ez Mózesnek. Mindenképpen nehéz lecke ez számomra is. Te hogy állsz ezekkel az érzésekkel?

Természetesen ismerjük a történet folytatását. Néhány héten keresztül tartó meggyőző csapások árán Fáraó elengedte Isten népét. Száraz lábbal keltek át a Vörös Tengeren, mennyből hulló mannával táplálkoztak, sziklából fakadó vizet ittak és égből hulló sült fürjet ettek.

Az Ígéret Földje felé vezető útjuk elején megtámadta a népet az amálekiták serege, akik istentelen emberek voltak, és Isten választott embereit évszázadokon keresztül üldözték. Isten közbeavatkozásának köszönhetően az Izráeliták megnyerték a csatát, majd Mózes egy oltárt épített, melyet "Az Úr az én hadijelvényem" néven nevezett el. (2Móz. 17:10-13, 15)

A hadijelvény a győzelem jelképe még ma is. Annak ellenére, hogy az Igében ez az egyetlen hely, ahol Istent mint "Hadijelvény"-t (Jehova-Niszszi) mutatja be, Isten nem csak egyszer adott győzelmet népének. Újra és újra, Ő harcolt népe helyett, és az emberek felmutathatták a győzelem zászlaját, bár a csata végkifejlete  nyilvánvaló veszteség lett volna Isten nélkül. (Józsué 10:10, 20, 33, 11:8, Bírák könyve 11:21, 20:35)  Isten vizek szintjét emelte meg, falakat döntött le, és a Földet állította meg. Igen, Isten harcolt az Ő népéért, és barátom, Ő kész arra, hogy érted és értem is ugyanezt megtegye.

Tehát kedves barátom, emeld magasra a jelvényt! A győzelem a tiéd!

Uram, kérlek bocsásd meg, hogy sokszor én próbálom megharcolni életem küzdelmeit. Jézussal ennél sokkal többre vagyok képes, mert a győzelmem egyedül Ő benne lehetséges. Segíts, hogy ne lapuló szökevényként, hanem Benned bízó gyermekedként élhessek.
Jézus nevében, Ámen.

 

(Forrás: October 23, 2013. God is Your Victory, Sharon Jaynes)


Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission



2013. október 25., péntek

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Ezért a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.”

Pál második levele a korinthusiakhoz 12:9-10

Én túl kevés vagyok ehhez… - mondod magadban, és sorra utasítod vissza a jobbnál jobb ajánlatokat. Az egyikhez nem érzed elég gyorsnak, a másikhoz rátermettnek, a harmadikoz tapasztaltnak, a negyedikhez méltónak, a sokadikhoz elég bölcsnek magad, és mondod folyamatosan a nemeket. Közben pedig belül a szíved mélyén mégis vágysz arra, hogy valaki végre rád bízzon egy komolyabb feladatot. Tiltakozol megállás nélkül, de szeretnél valamit te is letenni az asztalra, szeretnéd értékesnek érezni magad.

Aztán jön a hívás Istentől is. „Gyere, állj be az én munkásaim közé!” – szól hozzád az Örökkévaló – „Tartozz hozzám!” És te megint csak kezded a fogadkozásokat. Nem vagy elég tökéletes, nem vagy elég bátor, és különben is, túl kicsi mindehhez a hited. De szeretnél végre egyszer fent szállni a fellegek felett, ahogy egy igazi sashoz illik, nem pedig a szemétdombon kapirgálni tovább.

A te helyed ott van fent, ezért Isten ma reggel egy különleges üzenetet küldött számodra. Elég neked az Ő kegyelme. Elég neked az Ő kegyelme, az Ő ereje ahhoz, hogy elvégezd a rád bízott feladatot, hogy helyt állj, hogy alkoss, és tedd azt, amire elhívott a Mindenható. Elég neked az Ő kegyelme az élethez, az Ő ereje a te erőtlenséged mellé, hogy végre igazán átérezd, Rá van szükséged a leginkább.


Hát nézz fel ma az ég felé, Barátom, és hagyd az örökös kifogásokat! Ragadd meg Isten kezét, az Ő kegyelmét, az Ő erejét, és szállj vele a felhők fölé! Mert oda tartozol.




2013. október 24., csütörtök

A hét idézete....

Isten nem tolakodó. 

A benned lévő űrt
csak úgy tölti be, 
ha kívánod és
magadba hívod Őt. 
Vágyakozás nélkül
nincs élő kapcsolat.
(Simon András)

Nagyon korán, a hajnali szürkületkor felkelt, kiment, elment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. Simon és a vele levők azonban utána siettek, és amikor megtalálták, így szóltak hozzá: "Mindenki téged keres." Ő pedig ezt mondta nekik: "Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az igét, mert azért jöttem."

Márk 1:35-38

Miért keresték Simon és társai Jézust? Mert a nép mindenképp látni szerette volna Őt. Az előző nap Jézus meggyógyított minden hozzá forduló beteget és démoni megszállottat. Az éjszaka folyamán elterjedt ennek a híre, és a tömeg a Nagy Orvost kereste. Simonék miután mindent átkutattak, találták meg Jézust egy félreeső helyen, félrevonulva imádkozva.

Eközben Kappernaumban a betegek és családtagjaik Jézus gyógyító érintéséért áhítoztak. De Jézus otthagyta őket, hogy folytassa útját. Ez nem azt jelenti, hogy nem foglalkozott a rákos vagy gyulladásban szenvedő emberekkel, hanem Jézus a betegségek helyett az evangélium üzenetére fókuszált. Jézus csodái csupán a hátterét adták sürgető üzenetének. Ő maga fejezte ezt ki a következőképpen: "Azért jöttem, hogy...hirdessem az igét" Ezért Jézus folyamatosan ezt hirdette: a bűn halálba sodor, és ez örökre elválaszt Tőlem, de Isten kegyelmes, az Ő uralma megváltoztathat téged, én (Jézus) vagyok az útlevél mindehhez... Amikor az emberek már nem erre az üzenetre figyeltek, hanem Jézus csodáinak haszna elvonta őket az örökkévaló dolgoktól, akkor a Megváltó mindig visszavonult.

Te mit vársz el Istentől? A fájdalmad meggyógyítását? A szükséged megelégítését? Mindezek mellett ne felejtkezz el Jézus mélyebb üzenetéről, mert munkájának legfontosabb része az, hogy megszabadítson a bűntől. A fájdalmaink, szegénységünk, megtört szívünk rendbetétele nem az Ő egyedüli célja. Isten kényelmünk helyett arra koncentrál, hogy rávezessen bennünket arra, hogy megutáljuk bűneinket, hogy megerősödjünk a lelki életünkben, és hogy mindenek előtt szeressük Őt, az orvosok Orvosát.

A bensőm gyógyulásáért imádkozom, Uram. Segíts kérlek, hogy a külső dolgok ne vonják el figyelmemet erről. Kérlek Gyógyítóm, érintsd meg a lelkemet! Ámen

(Forrás: This is why He came. Daily devotionals, Joni and Friends, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

 

2013. október 23., szerda

Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.

(Dániel 6:27)

Örömmel tanultam Isten neveiről új könyvünkben, "Knowing God by Name"-ben. Az egyik név különösen megérintette szívemet: El Chay. Mélyedjünk el egy kicsit Isten igéjében a mai napon, és gondoljuk át a név jelentését.

Ezékiás király mutatja be Istent, mint El Chay-t a Királyok második könyvének 19. fejezetében. 
Egy nap a király rossz hírt kapott. Tudod, azt a fajta rossz hírt, amikor például értesítést kapsz, hogy a biopszia eredménye pozitív lett, vagy ha fizetési felszólítást kapsz, vagy értesítést arról, hogy a kérelmedet elutasították...Olyan típusú levelet, amit legszívesebben visszaküldenél a feladónak, úgy téve, mintha meg sem érkezett volna...

A levél Szanhéribtől, Asszíria királyától érkezett, aki Júdeában 46 várost leigázott, és ezreket hurcolt el fogolyként. Szanhérib most Jeruzsálem és Ezékiás emberei ellen fordult. És annak ellenére, hogy Ezékiás megerősítette a város falait, fegyvereket halmozott fel, és város alatti csatornákat ásatott annak érdekében, hogy a vizet és az élelmet pótolni tudják a harc idején, nem nyugodott meg. Bár a harcra felkészült, nem volt annyira ostoba, hogy emberi erőbe vesse bizalmát, hanem El Chay-hez, az élő Istenhez fordult védelemért.

Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment az Úr házába, és kiterítette azt Ezékiás az Úr előtt.
És így imádkozott Ezékiás az Úr előtt: Uram, Izráel Istene, aki a kerúbokon ülsz, egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad a mennyet és a földet!
Uram, hajtsd hozzám füledet, és hallgass meg! Uram, nyisd ki szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!
Igaz, Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat.
Isteneiket tűzbe vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz alkotásai, fa és kő, azért pusztíthatták el azokat.
De most te, Urunk Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy, Uram, az egyedüli Isten! (2Királyok 19:14-19)

Ezékiás király tisztában volt a fából, kőből és értékes fémből készült élettelen pogány istenek erőtlenségével. Tudta, hogy a megállíthatatlan erejű élő Isten alkotta mindhárom anyagot. Tehát bízott és imádkozott.

Azon az éjszakán eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggel fölkeltek, mindenfelé csupa holttest volt.
Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt. (2Királyok 19:35,36)

Hát persze, hogy ott maradt. Soha többé nem fenyegette az Élő Istent és a szolgáit.

Amikor Isten a Tíz parancsolatot odaadta az embereknek, így kezdte "Ne legyenek idegen isteneid Én előttem". Ennek ellenére a történelemben azt látjuk, hogy férfiak és nők idegen isteneket imádnak. Mekkora ostobaság azt gondolni, hogy egy arany borjú, egy fa oszlop, vagy egy értékes kövekkel telerakott dísz megóvja vagy gondoskodik az emberről.

A mai kor istenei nem sokban különböznek Ezékiás idejében lévőktől. Bálványokkal elárasztott világban élünk, melyek hamis biztonságot kínálnak a félrevezetett lelkeknek.

Olyan ellenségek, mint például a harag, a depresszió, az aggódás, a félelmeink, a különböző függőségek, az irigység Szanhéribként állnak szívünk ajtaja előtt, készen arra, hogy átvegyék az uralmat a szívünkben. Melyek azok a hamis istenek, akikhez sokan megnyugvásért fordulnak?

Emberek. Gazdagság. Pozíció. Repülőgép flotta. Egyre növekvő összeg a bankszámlán.
Eszünk. Bevásárolunk. Gyermekeinket helyezzük szívünk trónjára. Emberi kapcsolatainkba kapaszkodunk, hogy szeretetet és biztonságot találjunk. A mai kor bálványai fellelhetők körülöttünk.

Egyik írásomban már korábban említettem, hogy Howard Hughes rádöbbent arra, hogy olyan bálványok mint az emberek, az értékek, és a hatalom mennyire hiábavalók tudnak lenni. Ő volt a történelem egyik leggazdagabb embere, és egyben a legszerencsétlenebb emberek egyike is. 2.5 billió dollárnyi gazdagsága nem óvta meg attól a küzdelemtől, amellyel naponta szembenézett.

Jézus azt mondta, hogy "én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10)
Egy bővölködő élet ígért. Ő azt is mondta, hogy "Ő az út, az igazság és az élet" (János 14:6)

Ma arra szeretnélek bátorítani, hogy bármilyen ellenséggel is kell szembenézned, legyenek azok akár fizikai, érzelmi, kapcsolatbeli, vagy lelki problémák, kiálts az Élő Istenhez. Kérd Őt, hogy győzze le őket, és elégítsen meg téged, mert

"Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké."
 
Élő Istenem, kérlek bocsásd meg, hogy sokszor idegen isteneket melengetek a szívemben. Tudom, hogy Te vagy az egyetlen, élő Isten, ki be tudod tölteni az űrt bennem, aki meg tudod gyógyítani megtört életemet. Te El Chay vagy, az Élő Isten, aki mindörökké voltál és leszel. Te az az Isten vagy aki meghallod szavamat, figyelsz rám, és készen állsz arra, hogy csodát tegyél az életemben.
Jézus nevében, Ámen


(Forrás: October 16, 2013. Do You Have any Idols in Your Life?, Sharon Jaynes.)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
 

 

 






2013. október 22., kedd

Csodálatos szabadulás


Liu Csen Jing a kínai házi gyülekezetek hálózatának egyik vezetője, akinek életútján keresztül bepillantást nyerhetünk a Kínában működő "földalatti egyház" kibontakozásába és működésébe. A hitük miatt bebörtönzött, brutális kínvallatásokat elszenvedett, embertelen körülmények között fogva tartott, sokévi kényszermunkára, sőt nemegyszer halálra ítélt keresztények és családjaik szenvedéstörténete árnyaltabb képet fest Kína újkori fölemelkedéséről és gazdasági sikereiről. Az alábbi részlet Liu Csen Jing A mennyei ember című könyvéből való.
Ez volt életem legnehezebb időszaka, és ezt el is panaszoltam az Úrnak. Csak harminckilenc éves voltam, de nem láttam magam előtt sem jövőt, sem reményt. Így keseregtem: "Amikor fiatal voltam, elhívtál, hogy prédikáljam az evangéliumot nyugaton és keleten. Hogy tudnám ezt most megtenni? Itt ülök a börtönben, a lábamat szétroncsolták az őrök, és már-már beletörődtem, hogy itt fogok rohadni halálomig. Soha többé nem látom a családomat. Becsaptál!" 
Több hír is felröppent arról, hogy mi történt velünk. Az értünk aggódók tudták, hogy letartóztatásunkat komolyan veszik, mert a parancs a központi kormánytól jött. És akkor Hszü testvér azt javasolta nekem, hogy szökjek meg! Tudom, hogy Hszü testvér Isten embere, akinek van füle arra, amit Isten mond, így udvariasan így válaszoltam:
- A lábamat használhatatlanná verték, és egy vasajtó mögé zártak a cellámban. Még járni sem tudok! Hogyan szökjek így meg? A te lábad viszont ép: miért nem szöksz meg te?
1997. május 4-én este, mint az előző hat hét minden estéjén, kézzel emeltem fel tehetetlenül lógó lábamat. Rájöttem, hogy ezzel enyhíteni tudok fájdalmaimon: mivel a vér így kiment a lábamból, és teljesen elzsibbadt. Ezzel a módszerrel, ha nyugtalanul is, de át tudtam aludni az éjszakát.
A következő reggel depressziós és reménytelen állapotban ébredtem, de az Úr ezzel biztatott: "Ne dobjátok el hát bizalmatokat, melynek nagy jutalma van!"
Azután Isten igéje újra szólt hozzám. Egyszerre volt szigorú figyelmeztetés és bátorító ígéret: "Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz, és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg hozzád, de te ne térj őhozzájuk! És e nép ellen erős ércbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr! És megszabadítalak téged a gonoszok kezeiből, kimentlek téged a hatalmasok markaiból!" (Jeremiás könyve 15,19-21)
Ekkor az Úr szólt hozzám: "Ez szabadulásod órája!"
Azonnal tudtam, hogy meg kell szöknöm. Hívtam az őrt. Odajött az ajtómhoz, és megkérdezte, mit akarok.
- Ki kell mennem vécére - mondtam neki.
Mivel Hszü testvér feladata volt, hogy kivigyen, az őr kinyitotta az ajtaját, és utasította, hogy vigyen a mellékhelyiségbe. Valahányszor a foglyokat kiengedték a cellájukból, a folyosón bezártak egy vasajtót, hogy ne legyen lehetőség a szökésre. A lefelé vezető lépcső a vasajtó másik oldalán volt. Még mindig teljesen be voltunk zárva. A kapu csak azok előtt nyílt ki, akik kívülről jöttek be, de belülről nem lehetett kinyitni. A börtön minden egyes emeletét vasajtó védte. Általában ketten őrködtek az ajtók két oldalánál, vagyis ha le akartam jutni a börtön udvarára, három emelet vasajtaján kellett keresztüljutnom, és hat fegyveres őr mellett kellett elhaladnom. Mindezt olyan lábakkal, amelyeket a kihallgatás során bottal szétvertek.
Hszü testvér odajött az ajtómhoz. Amint meglátott, rám parancsolt:
- Jün, most kell megszöknöd!
Mivel csak alsónadrág volt rajtam, gyorsan felhúztam a nadrágomat. Majd így imádkoztam: "Uram, megmutattad nekem, hogy ki kell jutnom ebből a börtönből. Engedelmeskedni fogok, és megpróbálok elszökni. Ha az őrök mégis lelőnének, kérlek, fogadd magadhoz lelkemet a te mennyei lakhelyedbe!" 
Már több mint hat hete volt szétzúzva a lábam: az is nagy fájdalommal járt, ha csak óvatosan nehezedtem rá. De megtanultam, hogy amikor Isten azt mondja, tegyek meg valamit, akkor nincs idő a vitára vagy ésszerű magyarázat keresésére. 
1997. május 5-e volt, valamivel nyolc óra előtt. Józanul nézve ez a legrosszabb időpont egy szökési kísérlethez. Ilyenkor ugyanis a legnagyobb a mozgás a börtönben, és minden őr a helyén van. 
Kicsoszogtam a cellámból, és a zárt vasajtó felé tartottam. Az elmém kizárólag az Istennek való engedelmességre koncentrált. Egyenesen előre néztem, és minden lépésnél imádkoztam. Az őr, aki egy gomb lenyomásával szokta nyitni és zárni az ajtót, a harmadik emeleti lépcsőfordulóban ült. Nem lehetett átlátni a másik oldalra, mivel az ajtó vasból készült, és a kis kémlelőnyílást egy fekete anyag takarta. Pontosan akkor, amikor odaérkeztem az ajtóhoz, Mu-seng testvér éppen visszatért a cellájába, és kinyitották előtte az ajtót. Azt a feladatot kapta aznap reggel, hogy söpörje fel a börtön udvarát. Amikor Mu-seng odaért, odaszóltam neki: 
- Várj! Ne csukd be az ajtót! 
Úgy sétáltam át rajta, hogy még csak meg sem kellett torpannom. Az Úr időzítése tökéletes volt! Miközben elmentünk egymás mellett, Mu-seng suttogva megkérdezte: 
- Elmész, Jün? Nem félsz, hogy megölnek?
Aztán döbbent arckifejezéssel folytatta útját vissza a cellájába. Mu-senget egy őr kísérte, de éppen akkor, amikor kinyitotta neki az ajtót, megszólalt a telefon az előcsarnokban levő irodában, így az őr megfordult, és odaszaladt, hogy felvegye. 
Észrevettem egy söprűt a lépcsőfordulónál a falnak támasztva. Felkaptam, és azzal mentem le a második emeletre. A második vasajtónál egy fegyveres őr állt az íróasztala mögött. Ezt a kaput néha nyitva hagyták. Mivel a kaput egy éjjel-nappal szolgálatban levő őr tartotta szemmel, nem tűnt túl kockázatosnak, hogy időnként egy kicsit nyitva maradjon. Ekkor Isten így szólt hozzám: 
- Menj át! Péter Istene a te Istened! 
Úgy tűnt, mintha az Úr valahogy megvakította volna azt az őrt. Egyenesen rám nézett, de nem vett tudomást a jelenlétemről. Azt hittem, mondani fog valamit, de egyszerűen keresztülnézett rajtam, mintha láthatatlan lennék. Egyetlen szót sem szólt! Elmentem mellette, és vissza sem néztem. Tudtam, hogy bármikor hátba lőhetnek, ezért folyamatosan imádkoztam. Folytattam utamat lefelé a lépcsőn, de senki nem állított meg, egyik őr se szólt hozzám egy árva szót sem. Amikor leértem a főkapuhoz, ami már az udvarra vezetett, láttam, hogy nyitva van. Normális körülmények között ezt a kaput két őr őrizte: egyik kívül, másik belül, de most valamilyen oknál fogva egy őr sem volt itt. Letettem a seprűt, amit a harmadik emeletről hoztam magammal, és kisétáltam az udvarra. A ragyogó reggeli fények miatt hunyorognom kellett. Több őr mellett is elhaladtam, de egyikük sem szólított meg. Aztán kisétáltam a börtön főbejáratán, ami érdekes módon tárva nyitva volt! 
A szívem dörömbölt! Kint álltam az utcán a cseng-csoui Egyes Számú Fegyintézet előtt! Később tudtam meg, hogy ez még senkinek sem sikerült. Egy kis sárga taxi állt meg mellettem, és a sofőr - egy húszas éveiben járó fiatalember - kinyitotta az ajtót az utasoldalon, és kikiáltott: 
- Merre tart? 
(Rövidített változat)
(Forrás: http://www.lampaseslandzsa.hu/lelek/06szab.htm)

 

2013. október 21., hétfő

Ábrahám és Lót, igehirdetés.---2013.09.28., Bikádi Róbert


Szép hetet kívánunk!


A második (parancs) ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.

(Mk 12,31)

Egy új keletű tévtanítás szerint a szeretet kettős parancsa három, mert nemcsak azt mondja, hogy szeresd Istent és felebarátodat, hanem azt is, hogy szeresd önmagadat. A helyes önértékeléshez és önmegvalósításhoz szüksége van az embernek arra is, hogy megtanulja szeretni önmagát. Mit ír erről a Szentírás?

Más az önmagam elfogadása, és más az önmagam szeretése. Az előbbire bátorít a Biblia. Ír arról, hogy Isten egyenként megtervezett mindnyájunkat, mind „egyedi darabok" vagyunk, „egyedüli példány" (Kosztolányi). Mint Isten alkotását fogadjam magamat: a külsőmet, képességeimet, adottságaimat, hiányaimat. Legyek hálás minden tőle kapott értékemért, és tartson alázatban minden hiányosságom! Mindnyájunkból hiányzik valami. Aki így elfogadja magát, annak helyes önértékelése lesz, és boldogan szolgál Istennek és segít embertársainak.

Ez azonban nem önszeretetet jelent. Az önszeretet velünk születik, azt inkább fékezni kell olykor. Jézus világosan két parancsról beszél: szeresd Istent, és szeresd felebarátodat. A „mint magadat" csak mérték: legalább úgy szeresd a másikat, amennyire magadat szereted!

Az önszeretetet egyenesen bűnnek minősíti a Biblia, például az utolsó időkről írja, amikor felerősödik minden gonoszság: lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárak... (2Tim 3,2).

Jézus Krisztus sokkal inkább az önfeláldozásra adott példát, és arra bátorít. A felebarát iránti szeretetből fakadó önfeláldozás és az önszeretet semmiképpen nem fér meg együtt.
A Biblia tanítása tehát világos: fogadjam el és ápoljam Istentől kapott testemet, lelkemet! De legalább ilyen fontos legyen nekem a másik ember teste és lelke is, akkor teszek eleget Isten parancsának. Ennek az egészséges egyensúlynak a feltétele, tápláló forrása pedig az, ha teljes szívemből szeretem Istent.

(Cseri Kálmán)
 

2013. október 20., vasárnap

...mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.

Jeremiás 31:3

Ma is azt mondja nekünk Isten, hogy sorsunk és életünk nem érdektelen számára. Nem tudunk olyan messzire elmenni, hogy Teremtőnk ne találna ránk - ha mi is akarjuk. Amikor sorsunk történései a mélybe taszítanak, vagy éppen magasra emelnek, csak egyetlen biztos pont lehet a szívünkben: egy odaadó, támogató Isten. Neki soha nem kell "tökéletesen" megfelelnünk. Isten előtt önmagunk lehetünk, hibáinkkal, félelmeinkkel, örömeinkkel vagy éppen mardosó kétségeinkkel.
Miként gyermekeinket megértjük édesanyaként, és "még a nyelvükön sincs a szó", mi már tudjuk mire gondolnak - így fogad el bennünket is mennyei Atyánk. Isten irgalmassága folytán - mely örökkévaló szeretetéből fakad -, mindig többnek lát bennünket, mint amilyenek vagyunk. Mély, megértő szeretetével már látja bennünk mindazt, amivé lenni vágyunk.
Sugározzuk hát Isten megértő, támogató tiszta szeretetét, mellyel erőt és mosolyt adhatunk családunknak és a körülöttünk élőknek! Ez a női létezésünk egyik csodája! Majd ez a kedvesség és erő akkor sugárzik vissza ránk, amikor nem is számítunk rá, de amikor a legjobban szükségünk van erre. Csodálatos érzés volt, amikor egy fárasztó napon a kislányom ezt mondta nekem: "anyuci, te vagy a világon a legnagyobb kincsem!"
(Forrás:Reggeli gyöngyszemek-Áhítatos könyv nőknek)
 
 

2013. október 19., szombat

„Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.”

Ef 4,32.

Épp befejeztem a konyha takarítását. Minden a helyén, ragyognak a pultok, a tűzhely, tökéletes tisztaság. Ekkor történt. Abban a percben, amikor épp munkám gyümölcsében gyönyörködtem, belépett a férjem.
Örülhettem volna, de nem ez történt. Tudtam, mi következik. Hazaugrott ebédelni, elkészíteni egyik kedvenc meleg szendvicsét. Lelki szemeim előtt megjelentek a zsírfoltok, amik rövidesen elborítják frissen sikált tűzhelyem tetejét, s a szennyes edények, amik meg fogják tölteni gyönyörű, tiszta mosogatómat.
Gondolataim a felforduláson jártak, amit az én frissen takarított konyhámban fog a férjem okozni. Nem álltam meg szó nélkül, sorolni kezdtem az utasításokat:
„Légy szíves, ne csinálj rendetlenséget. Épp most takarítottam.”
„Légy szíves, tedd be a koszos edényeket a mosogatógépbe.”
„Légy szíves, töröld le a morzsákat a pultról.”
„Légy szíves, majd tisztítsd le a tűzhely tetejét, amivel annyit kínlódtam.”
Udvarias voltam. Figyeled a „légy szíves”-eket? Megvan a módja, hogyan kell a konyhában tevékenykedni. Úgy, ahogy én szeretem.
Észrevettem a tekintetét. Tudtam, mit gondol. Muszáj kötekednie. Most ez mire volt jó? Kellett nekem hazajönnöm ebédelni.
Tudtam, hogy piszkálom. Tudtam, hogy utasítgatom. És nem ez volt az első eset.
Gyakran előfordul ilyenkor, hogy miután kimondtam a bántó szavakat, megkérdezem magamtól: Ezt valóban én mondtam?
Mikor nagy ügyet csinálok apró dolgokból, megbánom később, és rosszul érzem magam. Mikor benne vagyok, mégis úgy érzem, nem tudom visszatartani.
Ha Isten igéjéhez fordulok, indíttatást érzek arra, hogy megváltozzam. Nem akarok hajcsár lenni. Megígérem, hogy bármit látok – koszos edényeket a mosogatóban, morzsákat a pulton, zsírfoltokat a tűzhelyen – nem fogok szólni.
Aztán órákkal, napokkal később, ha újra alkalom adódik, megint kitör belőlem. Pillanatok alatt beindul a beszédfolyam.
Meggyőződésem, hogy igazam van. Úgy jó, ahogy én csinálom. Mélyen magamban tudom, hogy másként is viselkedhetnék, de mindig megszólal az önigazolás: „Ilyen vagyok, és kész”.
Pedig az igazság az, hogy nem ilyen vagyok, hanem ilyen szoktam lenni.
És ez nem az, amilyennek Isten szeretne látni engem. Ő pontosan megmondja, milyennek szeretné hallani a beszédemet. Szavaim legyenek:
Építőek:
„Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.” Ef 4,29.
Szelídek:
„A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértő szó felkorbácsolja az indulatot.” Péld 15,1.
Bölcsek, visszafogottak:
„A bolond egész mérgét azonnal kiönti, de a bölcs végül is lecsillapítja.” Péld 29,11.
Megértőek:
„Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Ef 4,32.


Annyira nehéz ezt magunktól betartani! De Isten képessé tesz rá Szentlelke erejével, hogy engedelmeskedjünk ezeknek az írásoknak. Átformál minket, hogy egyre inkább hasonlítsunk Hozzá. Olyankor pedig, mikor úgy érezzük, ki van zárva, hogy kedvesen tudjunk szólni valakihez, gondoljunk arra, hogy MINDENRE van erőnk a Krisztusban, aki megerősít minket (Fil 4,13).
Ha lecsendesítjük a szívünket. Ha az Igét nyitjuk fel, és nem a szánkat. Ha alázatos lélekkel, megadással fordulunk Hozzá. Ha az Ő útjait követjük a magunk szokásai helyett.
Akkor Isten elvégzi rajtunk az Ő munkáját, és segít megszelídíteni a nyelvünket. És azért könyörgöm, hogy ha legközelebb megkérdezzük magunktól: „Ezt valóban én mondtam?”, ez akkor legyen, mikor észrevesszük, hogy szelíden, türelemmel, kedvesen szóltunk. Ez az Ő bennünk zajló működésének jele lesz.

Uram, kérlek, segíts megszelídítenem a nyelvemet. Tedd szívemet készségessé Igéd iránt. Vezess végig az Igazságban. Tégy képessé Szentlelked erejével az építő, szelíd, bölcs és megértő szóra, amivel életet sarjaszthatok. Köszönöm, Atyám, hogy hűséges vagy, és kitartasz Ígéreteidben. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás:Ezt valóban én mondtam?
Wendy BlightEncouragement for today, 2012.06.11.

www.proverbs31.org

  http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2012_10_01_archive.html)

2013. október 18., péntek

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm

(23. Zsoltár 1.vers)



Amikor életünk erőforrásait vesszük számba, nagyon fontos, hogy emlékezzünk a 23. Zsoltár ígéretére, mert a megelégedettség ajándékát rejti magában.
AZ ÚR AZ ÉN PÁSZTOROM NEM SZŰKÖLKÖDÖM

Egy híres színész egy társasági összejövetel díszvendége volt, és felkérték, hogy felolvasást tartson különböző irodalmi művekből. Egy idős lelkész, aki szintén jelen volt, megkérte, hogy mondja el a 23. Zsoltárt. A színész egy feltétellel vállalta el a felkérést, mégpedig: megkérte a lelkészt, hogy ő is mondja el a zsoltárt. A csodásan hangsúlyozott művészi előadást hosszú taps kísérte. A lelkész hangszíne ellenben már érdes volt, a prédikálással töltött sok év érződött rajta, és az előadás módja sem volt művészinek nevezhető, mégis, amikor befejezte a zsoltárt, szem nem maradt szárazon a teremben. Amikor megkérdezték az előadó művészt, hogy szerinte mitől volt nemesebb a lelkész előadása, így válaszolt: "Én ismerem a zsoltárt, ő pedig a Jó Pásztort ismeri..."

Ha személyesen ismerjük Istent, akkor minden szükséges dologgal rendelkezünk életünkre nézve. Elképesztő erőt és törhetetlen megelégedést kaphatunk abból a forrásból, ami nem a miénk, mert egyedül Jézus Krisztussal megélt, élő, meghitt kapcsolatból származik. Mert ha megismerjük Istent, akkor tárházából minden erőforrás elérhető lesz számunkra. Olyanok, mint például a :
- bölcsesség
- tanácsadás
- erő
- békesség
- szeretet
- türelem
- önuralom

Más szavakkal, Isten az életünk minden területéhez erőt ad. 

Ez az erő a tápanyaggal dúsított talaja a békének, amely a megelégedettség gyümölcsét fogja megteremni.
 " Az Úr erőt ad népének, az Úr megáldja népét békességgel."
(29. Zsoltár 11.)

Isten nem véges emberi erővel lát el bennünket. Ő azért jött, hogy saját erejéből adhasson nekünk.
 " Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem."
(Ézsaiás 12:2)

Ha Isten erőforrásaira támaszkodunk a sajátunk helyett, akkor valódi megelégedettséget fogunk tapasztalni. Olvastam egy emberről, akinek egy befagyott széles folyón kellett átkelnie. Attól félt, hogy a jég túl vékony lesz alatta, így térdein és kezén igyekezett átaraszolni a túlsó partra, attól tartva, hogy bármelyik pillanatban beszakadhat a jég. Kimerülten a túlsó part közelébe ért, amikor egy másik ember nehéz súlyokkal megrakott szánkón elsiklott mellette.

Nem hasonlítunk sokszor erre a küszködő emberre? Úgy éljük meg napjainkat, hogy átkecmergünk az életen megelégedve csekély erőnkkel és szánalmasan kevés erőforrásainkkal, attól tartva, hogy Isten ígéretei körülményeink súlya alatt összetörnek?

Mikor fogjuk megtanulni, hogy az Ő erejének nincsenek korlátai? Sőt, a mi erőtlenségünk mutatja meg még inkább Isten erejét.

Egy amerikai felmérés szerint azok az emberek, akik nem megelégedettek, 10 %-al megnövelik a korai elhalálozás esélyét. Hudson Taylor egyszer így fogalmazott: "Isten azokat az embereket tudja használni, akik elég erőtelenek és gyengék ahhoz, hogy Rá támaszkodjanak" Pál apostol a 2. Korintusi levelében ezt írja: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz."  (2:9)

Mit gondolsz erről? Készen állsz felcserélni a saját gyenge erőforrásaidat az Övéért? Ez azt jeleni, hogy fel kell adnod jogaidat, terveidet és ügyeskedéseidet. Azt tanácsolom, hogy mindenképp tedd ezt meg! Helyezd ezeket az Ő lábaihoz, és válaszd az Ő útját. Megelégedettség lesz az osztályrészed.

Atyám, az elégedetlenség gyökere kezd feltörni életemben. Sok mindennel megpróbáltam az űrt kitölteni lelkemben. Abban bíztam, hogy emberek boldoggá fognak tenni. Most már tudom, hogy a megelégedettség egyedüli forrása Te vagy. Minden élettelen erőforrásomat lábad elé helyezem. A Te terveidet és tökéletes vezetésedet kívánom életemben. Köszönöm Uram, hogy minden szükségletemet megelégíted. Jézus nevében, Ámen.
   

 (Forrás: October 17th, 2013,
 Resource Inventory,
Mary Southerland

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission

2013. október 17., csütörtök

"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Azok ugyanis mind a feleslegükből dobtak az áldozati ajándékokhoz, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije volt, az egész vagyonát."

Lukács 21:3-4

Sebastian Junger, könyvszerző, Wyoming útjain autóstoppal barangolt. Egyszer egy torzonborz ember megkérdezte tőle, van-e ennivalója? "Neki bizonyára nincs" - gondolta Junger-, "és ha bevallom neki, hogy nálam van étel, minden bizonnyal kunyerálni fog tőlem..." - így hát ezt válaszoltam: - "van egy kis sajtom." "Húsz év távlatából még mindig tisztán emlékszem válaszomra..."

"Nem fogsz eljutni Kaliforniáig egy kis sajttal" - válaszolta az idegen. "Éhezni fogsz." Junger felfogta, hogy ez az ember neki kínál ételt.
Bár Junger tiltakozott, az idegen szendviccsel, almával és csipsszel látta el. "Azt gondoltam, hogy a Főiskolán hatalmas bölcsességre tettem szert..., de ott a fagyos útkereszteződésben egy hajléktalantól kellett megtanulnom, mit jelent a valódi nemeslelkűség."

Gyakran olyan forrásokból tanuljuk a szeretet lényegét, ahonnan legkevésbé várnánk. A szükségben lévők időnként hatalmas leckét tudnak nekünk nyújtani a valódi adásból. Talán azért, mert ők érzik át leginkább a nagylelkűség apró cselekedeteinek fontosságát.

Mindenkiben ott rejtőzik a szeretet lehetősége. Legközelebb, ha nemeslelkűséggel találkozol egy váratlan helyzetben, ne légy meglepődve. Isten valószínűleg tanítani szeretne általa.

(Forrás Garry Chapman: Daily devotionals)

2013. október 16., szerda

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, ezekben a végső időkben a Fiú által szól hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.

(Zsid 1, 1-2)

Isten mindent tud rólunk. Tisztában van élet-halál harcainkkal. Ismeri történetünket, életünk minden részletét. És csak ennyit mond nekünk: Krisztus.
Régebben apró részletekben és nagyon sokféleképpen közölte mondanivalóját. Most azonban arra hívja fel a figyelmünket, hogy amit korábban elmondott, Krisztus sokkal teljesebben jelenti ki. Krisztus! - ez az utolsó szava. Többre nincs is szükség.

Mindig a legmélyebb, legnagyobb igazságok a legegyszerűbbek. Pál hálás volt a thesszalonikaiak hitének munkájáért, szeretetének fáradozásáért és reménységének türelméért.
Jézus elmondta, hogy Isten munkálja azt a hitet, amellyel hiszünk abban, akit Ő küldött. Bízzunk meg tehát jellemében! Isten valóban jó. Nézzünk Krisztusra, hiszen benne láthatjuk meg Isten jóságát. Ő ad hitet.
A szeretet fáradozása Krisztus szolgálata. Krisztust úgy mutathatjuk meg másoknak, ha úgy bánunk velük, ahogyan Ő, és olyan életet élünk, amilyet Ő él. A reménység türelme pedig az eljövendő városra irányítja figyelmünket. Ahelyett, hogy itt építenénk várost, örömmel várjuk azt, amelyet Ő épít egy sokkal jobb helyen.
Isten megtalálása azt jelenti, hogy hiszünk Krisztusban (hit), Krisztust szolgáljuk (szeretet), és Krisztust várjuk (remény).

Szenvedélyeink olyan mértékben fékezhetetlenek, amilyen mértékben nem találtuk meg Őt. Ilyenkor vége a bizalomnak. Ilyenkor meg akarjuk magyarázni és kézben akarjuk tartani a dolgokat, ezért a titkot kezelhető kategóriákká degradáljuk, és megpróbáljuk életünket úgy élni, hogy közben nem támaszkodunk Krisztusra.
Szeretjük, ha igazunk van. Ezt a tulajdonságunkat a hitért folytatott harcnak nevezzük, és meggyőzzük magunkat, hogy Isten szövetségesei vagyunk az igazság védelmében. De haragos, önelégült lelkünk és leereszkedésünk elárul. Az együttérzés és az alázat az önteltségnek ad helyet.
Szeretnénk meggyógyulni, szabadulni a fájdalomtól. De amikor ez fontosabb lesz az istentiszteletnél, olyan istent teremtünk, amely megfelel emberi vágyainknak, és életünket arra szánjuk, hogy segítsünk az embereknek jobb önértékelést kialakítani. A vége pedig az, hogy hamis istent használunk, ahelyett hogy az igaz Istent imádnánk.
Kapcsolatba kívánunk lépni a természetfölöttivel. Elfogadjuk a misztériumot, Isten előtt alázattal leborulunk, és nem tűzünk magunk elé magasabb célt, csupán megtapasztalását. Ilyenkor a tapasztalat válik fontossá. Élményeket követelünk, majd módszereket dolgozunk ki megszerzésükre. Végül aztán jobban foglalkoztat Isten megtalálásának elmélete és bizonyítéka, mint maga Isten.

A szenvedély gyötörte szív feltörő kiáltására Isten válasza egyetlen szó: - Krisztus.

A megmagyarázás szenvedélyét váltsa fel egy másik szenvedély: Krisztus és a róla írt könyv megismerésének szenvedélye. Gondolkozzunk, kutassunk, fogalmazzunk meg merész gondolatokat, beszéljünk emberekkel életükről, de sohase hagyjuk el hosszú időre a kandalló melegét! A hit munkája legyen mindig az a hit, hogy Isten jó.
Az igazság iránti szenvedélyt váltsa fel Krisztus tiszteletének szenvedélye mindenben, amit csak teszünk. Tanuljunk szorgalmasan, folytassunk párbeszédet, vitatkozzunk, de mindig úgy, hogy mások megláthassák belőle, Isten milyen jó! A hideg törvénykezés helyébe lépjen a meleg meggyőződés! A szeretet fáradozása mindig Isten lényét tükrözze vissza!
Gyógyulás iránti szenvedélyünket váltsa fel a reménykeltés szenvedélye. Nem tűnik el minden seb. Egyetlen módszer, csoportterápia vagy lelkigondozó sem tudja teljesen begyógyítani őket. De folytathatjuk a hit munkáját és végezhetjük a szeretet fáradozását akkor is, ha sebeket hordunk. Jobb város vár ránk. Szolgáljunk hűségesen a reménység türelmével, tudván, mi vár ránk. A szolgálattal ne várjunk sebeink begyógyulásáig.
Kapcsolatok iránti szenvedélyünk váljon a mindenható Krisztusban való bizalom szenvedélyévé, s bízzunk abban, hogy Krisztus minden szükségeset meg fog tenni értünk. Válaszul a hit munkájára, a szeretet fáradozására és a reménység türelmére, a maga idejében és a maga módján kijelenti az Atyát.
(Forrás: Lawrence J. Crabb: Közelebb Istenhez)
 

2013. október 15., kedd

Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük"

(2Kir. 6:16)

Elhiszed, hogy többen vannak melletted, mint ellened? Hihetetlen, nem igaz? És már tudnál is sorolni egy csomó embert, "barátot", akik biztosan nem állnának melletted, ha valami baj érne. Vagy elképzeled magad egy kórházi ágyon egy vakbélműtét után. Vajon hányan jönnének el hozzád a hét folyamán, hogy meglátogassanak? Vagy a rosszul megválasztott hiteled miatt veszélyben az otthonod, vagy a leépítések miatt a munkahelyed. Vajon hányan állnának úgy igazán melléd a nehézségben? Az Ige első gondolata: Ne félj!
"A félelem bekopogott, a remény ajtót nyitott - de már nem volt ott senki!" - olvastam valahol. Ismersz valakit a környezeteden, aki nem fél? Aligha. Mindegyikünk fél valamitől. A kisbaba a szuritól, és attól, hogy esetleg nem kap enni. A kisiskolás, hogy egyest kap, a középiskolás, hogy nem veszik fel az áhított egyetemre, a felnőtt, hogy elveszíti munkahelyét vagy a házát. Az idős, hogy magára marad.
Jézus meg azt üzeni ma nekünk, hogy ne félj!
Ma neked is ezt üzeni Atyád - ne félj, mert melletted vagyok. Sőt, nemcsak én vagyok melletted, hanem sokkal többen vannak, akik szeretnek, mint gondolnád. Az egész világegyetem szeret téged! Az angyalok. Köztük a te őrzőangyalod, aki születésed óta fogja kezed. S ott van Jézus Krisztus. A menny hatalmas szeretettel vesz körül téged is. 
Nyugodj meg! Tedd le terhedet! Nézz fel! Mert többen vannak melletted, mint ellened!
(Forrás: Reggeli gyöngyszemek - Áhítatok nőknek)


2013. október 14., hétfő

Tíz nap az élet

(Zimányi József igehirdetése, e-mailben érkezett a múlt héten. Egy kicsit hosszú, de mindenképpen érdemes időt szánni rá, és elolvasni...)

Amiről ebben a fejezetben beszélni szeretnék, szükséges, hogy előbb olvassuk el Isten Igéjét az új bibliafordítás szövege szerint Sámuel első könyvének 25. fejezetéből, a 36-tól a 42. verséig:
Amikor Abigail visszaérkezett Nábálhoz, olyan lakoma volt a házában, akár egy király lakomája. Nábál jó hangulatban volt, de annyira részeg, hogy az asszony egyáltalán nem mondott el neki semmit egészen reggelig. Reggel azután, amikor kijóza­nodott Nábál, elmondta neki a felesége ezeket a dolgokat. Erre elhalt a szíve, és szinte kővé der­medt. Mintegy tíz nap múlva aztán megverte az Úr Nábált, és meghalt. Amikor meghallotta Dávid, hogy meghalt Nábál, így szólt: Áldott az Úr, mert befe­jezte peremet Nábállal, aki gyalázott engem; vissza­tartotta szolgáját a gonoszságtól, és visszafordította az Úr a gonoszságot Nábál fejére! Azután üzenetet küldött Dávid Abigailnak, hogy el akarja venni feleségül. Dávid szolgái elmentek Abigailhoz Karmel­ba, és így szóltak hozzá; Dávid küldött bennünket hozzád, mert el akar venni feleségül, Az asszony fölkelt, arccal a földre borult, és ezt mondta: A te szolgálód szolgálóleány lesz, és uram szolgáinak a lábát fogja mosni. Azután Abigaíl sietve készülő­dött, és szamárra ült, öt cselédlány kísérte. Elment Dávid követeivel, és a felesége lett.

Amiről olvastunk az nem más, mint egy szerencsétlen házasság képe; egy bolond ember feleségül kapott egy csodálatos asszonyt.
Most a nők figyelmét kérem! Ha egy nő, - legyen leány, vagy asszony - és nagyon szép, az egy akkora nulla, hogy nem fér bele ebbe a könyvbe. Ha na­gyon okos, akkor még egy  nulla. Ha gazdag, akkor a harmadik nulla. De ha hívő, akkor egy egyest írunk a nullák elé, és ezerszer annyit ér, mint bárki más. 
Abigail nagyon okos volt, nagyon szép; nagyon gazdag és istenfélő. Mennyit szenvedhetett ez az asszony egy bolond ember mellett. Nábál neve azt jelenti, hogy bolond.

Dávid elküldte követeit Nábálhoz, akkor amikor a juhokat nyírják; ilyenkor nagy ünnepség van, nagy lakoma. Hatszáz emberével, - mint élő kőfal, ­őriztette Nábál vagyonát. Akkor nem úgy volt ám, mint ma, hogyha baj van csak egyszerűen tárcsázzuk a rendőrség számát.

Jöttek a portyázó csapatok, raboltak, megölték a szolgákat. Tudjuk a Jób esetéből. Elhajtották a mar­hákat és mindenét. De Dávid hatszáz embere élő kőfal volt, senki nem mert közel menni a Nábál va­gyonához. De közben elfogyott a sereg élelme, és a hatszáz ember megéhezett.

Testvérek! Én nem csak prédikálok az éhségről, én át is éltem, és tudom mi az. Soha nem felejtem el azt a 13 éves fiút a lágerben, aki a kenyércsomagra, - ahogy a konyháról hoztuk, hogy a barakkba vigyük magunknak, - ráugrott. Tudta, hogy meg fogják ölni, de még az élete árán is hozzá akart jutni egy szelet kenyérhez. A társai megölték, agyonverték ott a kenyércsomón. Fülén, száján, orrán jött a vér, de még nyelt egyet. Sokszor előttem van az az utolsó rágás, nyelés. Ledobták a kenyérről, s megettük a véres kenyeret, már amit meg lehetett még enni belőle. Ilyet is tud az éhség művelni.

Dávid élelmet kért Nábáltól, szépen, tisztelettel. Nábál rendkívül ostoba és goromba választ adott. Dávid pedig így szólt, megesküdött: ...reggelre semmit sem hagyok meg mindabból, ami az övé, még egy kutyát sem. ( 1 Sám 25,22). Dávid az ígéret tételekor elengedte Isten kezét: Nem csak az éhség idején, bármilyen feszültség idején, ha egy hívő ember elengedi az Isten kezét, az ördög rettenetesen fel tudja használni. Azt mondta Dávid: Kösse fel mindenki a kardját! És felkötötte mindenki a kardját, Dávid is felkötötte a kardját, és felvonult Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszáz pedig ott maradt a fölszerelésnél. ( 1 Sám 25,13).

Csakhogy egy bölcs ember, egy bölcs szolga megmondta Abigailnak: Most már neked kell tudnod és látnod, hogy mitévő légy, mert kész a veszedelem urunk és egész háza népe ellen. (17.v ). Abigail megmentette háza népét. Emlékeztek arra, hogy Noéról mi van megírva? Bárkát épített háza népe megmentésére; így került be a hit­hősökhöz (Zsid 11,7).

Ti tudtok valamit tenni a házatok népének megmen­tésére? Abigail megmentette a háza népét, csak a fér­jén nem tudott segíteni. Vannak családok, ahol né­mely családtagon nem lehet segíteni. Van akin nem lehet segíteni. Jézus megmondta:  .. és senki el nem veszett kőzülök, csak a veszedelemnek fia... (Jn 17,12 Károli). Jobb lett volna, ha meg sem születik. De aki közületek féli az Urat, akinek élő hite van, és mindennél és mindenkinél jobban szereti Krisztust, tegyen meg mindent a maga családjáért.

Sokszor jönnek hozzám feleségek, anyák, panasz­kodnak kétségbeejtő helyzetben: Mit tudnék tenni a gyermekemért, férjemért? Egyet lehet tenni: Még közelebb menni Krisztushoz, még jobban sugározni a Krisztus vonásait, megjeleníteni az Úr Jézust. Akik közületek nehéz házasságban élnek; szenvednek, tele vannak sebekkel, tegyenek az Úr Jézus erejére tá­maszkodva egy ígéretet: Én meghódítom őket! Hódítsátok meg azokat, akikkel olyan nehéz együtt lenni! Sose üssetek vissza! Ne kívánjátok a halálát, hiszen a pokolba jut! Egyengessétek az útját Krisztus felé! Soha nem tudjátok, hogy melyik mozdulat, melyik mosoly, melyik simogatás, melyik viszonzása a jónak dönti le benne a sötét erőt, és leroskad és sírni fog. És azt mondja majd: Köszönöm a szerete­tedet. Megadom magam. Ez nem a mi erőnk. Ez. nem a mi szeretetünk. Ez a Krisztusé.

Abigail nagyon bölcs asszony volt. Mi férfiak nagyon! ostobák tudunk lenni. A nőkben a külsőt nézzük; ilyen szép, olyan szép... A nőknek ennél több az eszük, mert nem a szépséget nézik, hanem a szellemi értéket. Ez általában így van. Nagyon csúnya fér­fiaknak gyakran olyan szép feleségük van, - mert akkor szép a férfi, amikor a lelki tartalom kiárad belőle.

Volt egy professzorunk, Makkai Sándor, aki erdélyi püspök volt korábban. Magyarország legcsúnyább embere volt, de mikor tartotta az órát, a szemünket nem tudtuk róla levenni. Gyönyörködtünk az arcá­ban, úgy ömlött róla a lelki tartalom.
Mondok egy példát a másik oldalról. Az idősebbek emlékeznek Stewart Jakabra, a futballistából lett evangélistára. Annyira vártuk, vajon kit fog feleségül venni. Budapesten, a Margit rakparton volt a baptista szeminárium. Ott tanított egy amerikai tanárnő teo­lógiát. Jakab beleszeretett ebbe a tanárnőbe. Mi nem láttuk, csak hallottuk, hogy megnősült. Annyira kí­váncsiak voltunk, hogy ez a nagyszerű, csodálatos ember kit vett el feleségül. Makón találkoztam Ja­kabbal, ahol a Bethánia rendezett evangélizációt: Hat­van tagja volt a makói Bethániának. Jakab azt mond­ta: az hatvan utca. Minden egyes tagnak vállalni kel­lett egy utcát, és János evangéliumát elvinni annak minden házába. Én mentem Jakabbal, mivel tudtam annyit angolul, hogy kisebb dolgokban tolmácsoltam. A házigazdák a mezőn voltak. Alig tudtunk bemenni egy-egy házba, hatalmas kutyák őrizték. De Jakab nem félt, őt nem bántották a kutyák. Csodálkoztam a bátorságán.
Valaki bejelentette, hogy: Jön Jakab felesége. Mikor én megláttam azt a gombóc  asszonyt...! Hát ez ret­tenetes! Hát ennek a Jakab testvérnek hol volt a sze­me? Ez kit vett el? Szegény Jakab! Szinte sirattam. Egyszer azonban hallottam őt szolgálni: Arról beszélt, hogy Jézus háromszor kérdezi Pétert, hogy szeretsz-e engem. Nagyon sok ostoba református pap ezt úgy magyarázta- talán még mindig akad ilyen múzeumba való lelkész -, hogy Jézus azért kérdezte háromszor, hogy emlékeztesse: Háromszor tagadtál meg, nesze neked a három kérdés. Ezt azok magyarázzák így, akik se nem látnak, se nem hallanak. Jézus azért kérdezte háromszor, mert ennyire volt szükség, hogy felhozza Péter szívéből az addig lenyomott, lappangó szeretetet. Mit felelt Péter? Te mindent tudsz, hát tudod, hogy szeretlek téged.
Úgy magyarázott ennek a Stewartnak a felesége, hogy Zimányi József csak zokogott. Úgy sírtam, folyt a ruhámon végig a könnyem. Ó Uram, igaz, felhoztad az én szívemből is. Uram, Te tudod, hogy mindenki­nél, mindennél jobban szeretlek. Azt mondtam akkor: Ez a Jakab a legszebb lányt vette el. Úgy megszé­pült a prédikálás közben! Isten Igéje átjárta azt az asszonyt. Mégiscsak jól választott Jakab. Jó helyre fordította a szemét.

Meg kell mondanom valamit. Az Édenkertről úgy szoktunk beszélni, hogy a Sátán elcsábította Évát, Éva pedig, Ádámot. Nem így van! A Sátán elcsábította az első házaspárt! A Sátán a házasságot támadta meg, és most is ezt teszi. Mindig a házasságot támadja meg. Ez a legkisebb élő sejt, építőkocka minden országban. A Sátán támadása elsősorban a család ellen irányul. Mindegy, hogy melyik oldalról; gyerekeken át, férjen, feleségen át, anyós-meny viszonyán, - de a családot támadja meg. De jó lenne ha komolyan vennétek: Őrizni kell a családot, és amit tudtok tegye­tek meg a családotokért. Ha a ti szívetek templom, ha a ti szívetekben a templom harangja szól, ha Isten szeretete árad el benne, akkor áldássá váltok a csalá­dotokban, akármilyenek is a családtagok.

A hálószobámban ott van egy nagy kép, a feleségem képe, abból az időből, amikor megismertem. És újra és újra visszaemlékezem, milyen sokszor voltam türelmetlen, ideges, sokszor nem tudtam felkészülni, a prédikációimra, sokszor elkéstem miatta. Egyszer az esperesem mondta: "Zimányi, magának autója van, mégis elkésik."  "Esperes úr, de feleségem is van." "Ja, akkor más."  Elkéstem, hát elkéstem. In­kább egy esperesi dorgálás, mint a feleségem könnyei. Sokszor eszembe jut, több türelem kellett volna. Nem tudtam az Úr Jézust a feleségem előtt úgy képvi­selni, ahogy kellett volna.

Azért ha a szíveteket bármi terheli, ha bármi bántja, ha azt látjátok, hogy nem Jézus képviselői vagytok a házban, a családban, akkor meg kell ezt változtatni.
Minden körülmények között az Úr Jézus erejét és evangéliumát hordozzátok!

Figyeljétek meg, hogy Abigail mit csinál! A férje mu­lat. Nem beszél vele, mert amíg mulat addig nem lehet. Azonnal felpakolnak öszvérekre annyi enni­valót, amennyit lehet, és mennek Dávidhoz. Az asszony ereszkedik lefelé az úton, Dávid pedig jön vele szembe, hogy megrohanja a házat. Négyszáz fegy­veres, éhes ember! Megtörténik a találkozás. Hallgas­sátok meg mi történik. Ezt mondja Dávid: Úgy bán­jon el az Isten Dávid ellenségeivel most és minden­kor, hogy reggelre semmit sem hagyok meg mindab­ból, ami az övé, még egy kutyát sem. Amikor megpillantotta Abigaíl Dávidot, sietve leszállt a szamárról, arcra esett Dávid előtt, és a földre borult. ( 1 Sám 25,22-23).
Aki nem alázatos, az nem tud segíteni. Lábához esett, és ezt mondta: Uram, én vagyok a bűnös... Egy csapásra megtörte az indulatot, magára vette a férje bűnét.

Asszonyok! Ne vigyétek ki a férjetek bűneit az utcára, meg a szomszédba! És ti férjek, ti se vigyétek ki! Tudjátok hova kell vinni? A Felkent elé. Abigailnak Dávid volt a felkent. Ott kell úgy elmondani; az én bűnöm is, nem csak az övé. Sokszor azért olyan ami­lyen, mert én meg olyan vagyok amilyen. Megállította Dávidot:  ..én vagyok a bűnős.. Erre az asszonyra nem lehet kardot emelni. S akkor így folytatja:  ..mégis hadd szóljon hozzád szolgálóleányod, és te hallgasd meg szolgálóleányod szavát! Kérlek, uram, ne törődj Nábállal, ezzel a megátalkodott emberrel, mert olyan ő, amilyen a neve. Bolond a neve, és bolondságot csinál. A te szolgálóleányod azonban nem látta az én uram legényeit, akiket küldtél. (25, 24-25). És most jön a meggyőző be­széd: Bocsásd meg azért szolgálód hibáját, mert a te házadat, uram, bizonyosan maradandóvá teszi az Úr, hiszen az Úr harcait harcolod, uram... (28.v.). Halljátok ezt? Dávid, te az Úr harcait harcolod. Akkor mit akar ez a négyszáz gyilkos? Hát ez az Úr harca? Egy családot megrohanni és megölni? Hát te az Úr harcait harcolod!
Teológiai oktatás Dávidnak a völgyben. Egy okos asszony tanítja a felkent fejedelmet. Ugye milyen csodálatos? Micsoda hatalom és erő van ebben a bölcs asszonyban. De tebenned (Dávid) nincs semmi bűn mióta élsz (pedig volt elég). Magamra veszem a férjem bűnét, de tebenned nincs semmi bűn. S akkor folytatja: És ha akad, aki üldöz; és az életedre tör, az életed, uram, akkor is az élők csomójába lesz kötve Istenednél, az Úrnál... ne legyen egy ilyen botlásod, és ne furdaljon, uram, a lelkiismeret, hogy ok nélkül ontottál vért... (2 9.31.v ): Ne szennyezd be a trónt, hiszen a királyi trón felé mégy! Prófétál ez az asszony! ..az Úr harcait harcolod.. és most mit akarsz? Né­hány védtelen embert megbosszulni, megölni, mert éhes vagy? Így fogsz a trónra menni? Ha Izrael kirá­lya leszel, ezt a véres eseményt viszed magaddal? Dávid elszégyelli magát. Ezt mondja: Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy elém küldött most téged. Áldott a te okosságod, és áldott vagy te magad is, mert meg­akadályoztál ma a vérontásban és abban, hogy magam segítsek magamon. (32b-33.v ).

Én azt kívánom minden feleségnek és férjnek, hagyja­tok áldott emlékeket. Legyetek eszközök abban, hogy megakadályozzátok a másikat a bűnben. Hordozzátok Istennek ezt az áldását! Nem magunkért kell harcolni, nem is a mi megbecsültetésünkért; a másikat kell védeni!

Dávid megbocsát, elveszi az ajándékot, amit Abigail örömmel vitt az Úr felkentjének.
Mondjátok meg őszintén, ti törődtök azzal, hogy az Úr Felkentje hogyan van ellátva?! Isten ügyével tö­rődtök eleget? Ha Istennek valamilyen igénye van felétek, javaitok felé, ne alkudozzatok! Örüljetek, hogy igénybe veszi. Ez megtiszteltetés. Aki kölcsön ád az Úrnak, aki könyörül a szegényen, a legmagasabb kamatot kapja érte, mert onnan, fölülről jön. Nincs olyan bank Magyarországon, amelyik annyi kamatot fizetne, mint az Úr.

És mi történik amikor kijózanodik Nábál? Mert óri­ási mulatságot rendezett. A szolgáitól nem sajnálta, meg kellett mutatnia, hogy mivel rendelkezett; pocsékoltak és pazaroltak. Amikor egy-egy családban - keresztyén családban is - esküvő van; mennyi pénzt elköltenek olyasmire, amire nem kellene: Pedig jaj de mennyit oda lehetne adni az Úr Jézus­nak belőle!
Nábál kijózanodik reggel, és a felesége nyugodtan, határozottan megmondja mit tett. Ez az ember annyi­ra tele volt gyűlölettel a felkenttel szemben, :hogy ekkor megütötte a guta, megbénult. Annyiszor pró­báltam átélni Nábál helyzetét ebben a tíz napban. Azért adtam ezt a címet; hogy , mert tíz napot kapott Nábál. Lebénult, most már kie­sik minden a kezéből. Már nem az övé a pénz, a gyapjú, a tárgyalás a kereskedőkkel, már nincs ha­szon, nincs bevétel, nincs jövőre terv. Tehetetlen, béna, mozdulatlan. Tíz napot kapott: Mindennap egyet a tízparancsolatból, hogy gondolja át. Nem tudom mi folyt le benne, de egyet biztosan tudok. Ha valaki Isten nehéz keze alatt megalázkodik, és magába száll, és jön az Úr; nem öli meg. Itt pedig meglátogatta, és kioltotta az életét az Úr Olyan állapotban találta Nábált, hogy nem lehetett kegyelmezni. Ez az ember átlépte az irgalom határait. Isten adott neki gazdagságot, jó egészséget, (mert aki egész éjszaka tud mulatni, az biztosan egészséges), csodálatos feleséget. Mennyi ajándék! Zsidónak született, ismerhette Jehovát. S megüti a guta azért, mert a felesége adott valamit Isten felkentjének. Nem sokat; az ő vagyonához képest. És ebbe belehal. S akkor Dávid üzen Abigailnak: Isten leperelte peremet. Le­szel a feleségem? Még egyelőre bujdosásban, mert még Saul kergette Dávidot.
 Ez most is így van. Mikor valaki eldönti, hogy Jézusé lesz akkor vállalni kell a bujdosást is. Magyarországon nem az evangélium uralkodik. Még mindig megvan­nak a hátrányai az élő hitnek, és sok mindent nem tehetünk, amit más tehet. Sok mindent nem fogha­tunk meg, amit más megfoghat. Mi sok mindent nem vihetünk haza. Nekem olyan elismerés volt Felvidé­ken az első gyülekezetemben. A gyülekezet leányai kijártak a szőlőbe. Egy idő után a felügyelő kijelen­tette: A gecsei lányokat nem kell megmotozni, nem lopnak semmit. A többit meg kellett. Ez az igazi lel­készi oklevél!
Szeretném föltenni a kérdést. Ahogy Nábálhoz eljött az Úr, és olyan állapotban találta, hogy ki kellett oltani az életét... Ha titeket most meglátogatna az Úr, hogy fogadnátok?

Elmondok egy megdöbbentő példát. Szilvásváradra mentem evangélizálni, hegyi úton kellett felmennem. Vezettem a kocsit, teherautók mentek mellettem, kőzetet szállítottak, és hullottak le a kövek a teherautókról; állandóan reszketésben vezettem, hogy be ne törjék az ablakot. 4 órára érkeztem meg holt fáradtan. Nemsokára prédikálni kellett. Leültem a díványra, elővettem a jegyzetemet. A lelkészcsa­ládnak három kislánya volt; egy 7 éves, egy 4 éves és egy egészen kicsi. A 7 éves felmászik oda mellém. Ez a 7 éves - nem tudom hol tanulnak ilyet a gye­rekek, - de egyből letegezik az embert. Az a pár év nem számít, ő 7 én meg 70 vagyok. "Ide figyelj!"  ­mondja nekem - "mesélj nekem." "Noémi, nekem nincsenek meséim csak bibliai történeteim."  (Ebből miniszterelnök lesz- gondoltam.) "Noémi, értsd meg nekem nincse­nek meséim." "Jól van, akkor mesélj akármit." (A mese marad.)
El kezdem mondani a naini ifjú történetét. Mondom, hogy: "Egy édesanya egyetlen fiát kíséri..." "Hol az apa?" "Ő már meghalt." "Jézus mért nem támasz­totta fel?"  Tudta a történetet. Zavarban voltam, mind­járt kerestem a lelkészi oklevelemet. Mit mondjak?
"Hát azért nem támasztotta fel; mert akkor még nem kapott az Atyától hatalmat, hogy tanítson és gyógyít­son." "Most hol vannak?"  Mondom: "Már együtt vannak." "Hol?" "Az Úrnál."  Mellékesen megjegy­zem, hogy 4 évet elvégeztem elég jó eredménnyel a teológián, de egyetlenegy professzor sem beszélt arról, hogy a halál és a feltámadás között hol leszünk. Akármelyik kérdeztem azt mondta: "Józsikám majd megmondom... tegnap." Azt kérdezi tőlem a kislány: "Mondjad, mit csinálnak ott?" Jól kival­latott. Én még nem vizsgáztam így dogmatikából. Az a 7 éves aranyos kis tiszta gyerekszem, amikor néz. az emberre! Úgy szégyelltem magam. A gyerekek szemében ott van még valami az Édenkertből, egy kis fény Mienk már nagyon kevély, mindegyikünké.  "Mit csinálnak?" Mondom: "Mondjad: Mikor leszünk ott?"  Ebben a pillanatban megdöbbentem. Szinte majdnem kimondtam: ` Uram, csak ne most. Mennem kellett prédikálni és éreztem, hogy nem vagyok kész. Csak ne most... Az­tán jött egy érdekes fordulat: "Mondjad nekem, ott mindenki boldog?" "Igen." Hozzám hajol: "Ide fi­gyelj! Azért egy-két viccet elmondhatok majd?" Most tessék, erre mit feleljek? Nem volt benne a jegyzet­ben, hogy mit kell mondani erre. Mondjam, hogy hallgass, ezt nem lehet? Úgy nézett rám az aranyos kis szemével, most is látom. Mondhatok viccet? Mit feleljek? Imádkoztam: Uram, nem ér semmit a tudá­som. Segíts most. Hirtelen kaptam egy választ. "Noémi tudsz te rendőrvicceket?"  "Ajjaj, mondjak egyet?" "Ne."  "Mondd meg nekem Noémi: Mikor mondjuk a rendőrvicceket, ugye kicsúfoljuk őket és nevetünk."  "Igen."
Levizsgáztam majdnem jelesre. Azt a kisgyereket nem felejtem el soha. Megdöbbentett a kérdése: Mi mikor leszünk ott? Azért kérdezem most tőled is: Te most készen lennél, ha menni kellene az Úrhoz? Eljártok evangélizációkra, jó szívvel, jó lélekkel, telí­tődni, de ha most azt mondaná az Úr, hogy gyere, tudnád mondani? Készen vagyok. Én akkor féltem, riadalom szállt rám. Uram, csak ne most! Pedig evan­gélizációt mentem végezni.

Visszatérek az első emberpárhoz. Ádám nem őrizte a kertet, de nem őrizte a feleségét, a gyengébbet sem. A férjeket kérem: Az Úr félelmében őrizzétek azt a gyengébbet, pedig gyengébbek őrizzétek azt a nála­tok is gyengébb erőset! Igen, én úgy gondolom, hogy a legtöbb házasság; ha tönkremegy, a férj az oka.

A Bibliából Káleb története engem nagyon megfogott. Káleb és Józsué ketten voltak, akik megmaradtak azok közül, akik 20 évnél idősebbek voltak, mikor kijöttek Egyiptom földjéről; mindenki meghalt, még Mózes is, nem mentek be az . Káleb a hon­foglalás nagy harcaiban így szól: "Aki megveri és el foglalja Kírjat-Széfert, - egy óriási pogány erődítmény volt - annak adom a lányomat, Akszát feleségül." (Józs 15,16). A lányt nem kérdezi meg. Szegény asszony, hogy izgulhatott: "Csak csinos fiú lenne!"  És mégis ez az apa nagyon jól döntött: "Olyan férjet akarok a lányomnak, aki az életét kockáztatja az Úr ügyéért való harcban." És aki elfoglalta, közeli rokon volt, feleségül vette Akszát. Úgy gondolom, hogy meg­szerették egymást. De hány olyan szerencsétlen há­zasság lehetett, ahol a szülők döntöttek, mert gazdag, meg ezért, meg azért... Milyen jó, hogy most már nem így van, hanem szabadon lehet dönteni. Csak olyan valaki jöhet közel hozzám, aki nálam is jobban szereti az Urat. Ez először is a lányokra vonatkozik,  aztán a fiúkra.

Van még egy mondanivalóm. Nem mindenkinek egyformán adatik az idő, hogy éljen a kegyelemmel. Ennek a bolond embernek tíz napja volt. Noé ide­jében 120 évig várt az Isten béketűréssel. Ákán lopá­sakor egy éjszaka volt megadva neki és gyerekeinek. Nagyon különbözőek az idők. Nagyon jó lenne, ha megtanulnánk: - ahogy szólt az a szolga Abigailnak, hogy nagy a baj, - az idejében mondott intő szó éle­teket menthet: Emlékeztek Naámánra? Ő nem megy bele a Jordán sáros vizébe: Ezért jött ide? Abana és Párpár vizei nem jobbak? Csak le kellett vetni a páncélt. Belement a vízbe. Ha nincs az az ember; az a jó, okos közbeszólás, akkor hazamegy és poklos marad. (2Kir 5:) Körülöttetek is élnek emberek, akiknek kell néha egy-egy jó szó; és ha kapcsolatban vagytok az Úr Jézussal, mindig megta­láljátok a jó szót. Egy szón egy élet múlhat, egy családi béke, házasság borulhat fel, ha nem léptek közbe egy jó szóval. Legyetek Istennek olyan áldott gyermekei, akik el tudják végezni ezt a felséges szolgálatot. Sodo­mának is egy éjszakája volt, amikor Lót a vőit és a többieket figyelmeztette, s kigúnyolták, kinevették. 

Szeretném, ha közületek senki nem lépné át a határ­talan irgalom határait, hanem belül maradna. Hívok mindenkit még közelebb Krisztushoz. Nekem már nagyon kevés időm van itt a földön, s csak egyetlen célom van: Még közelebb Krisztushoz... Nem azért, mert jön a halál, hanem azért, mert viszonozni kell ezt a szeretetet. Annyira el vagyunk adósodva az Úr­nak.

Egy kedves néni Álmosdon, mikor kijöttem a temp­lomból, alaposan megrázott: Erre azt mondtam: "Én nálatok is bűnösebb vagyok." Jó ezt tudni amikor végeztünk a szolgálatunkkal, hogy nem vagyunk kü­lönbek, mint azok akiknek segítünk.

Mit mondott Abigail? Dávid szolgáinak a lábait fogom mosni. Királyné lett, de vállalkozott erre, ide leszállni. Segítsen az Úr benneteket, hogy áldott életetekkel ­akármilyen az a családi élet - mindig áldásforrás legyetek, és ha majd el kell menni, maradjon itt az áldott emlék. Az áldott emlék még holtatok után is beszél.
(Forrás: www.nezzjezusra.hu)