Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2017. október 31., kedd

A jogos harag..

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

 (Jakab levele 1:19-20)




Hazudtak nekem, elárultak, és megbántottak. Mérges voltam, és úgy éreztem, minden jogom megvan erre. A harag összetörte a megbocsátás iránti vágyamat. Bár kértem Istent, hogy töltse be a szívemet kegyelemmel, egy egész listám volt arról, hogy miként igazoljam haragomat, mely elnyomta üres imáimat.

Én pedig viaskodtam magammal. Az egyik hang meg próbált győzni, hogy minden jogom megvan arra, hogy mérges maradjak, a másik hang pedig azt akarta elérni, hogy megértsem, a kegyelem és a megbocsátás a helyes választás. Hónapokig a hangosabb hang a megbántott érzéseimet ápolgatta, és azt erősítette bennem, hogy engedjek dühös érzelmeimnek, hiszen  bárki egyetértene velem.

Mivel a keserűség és a megbocsátani nem akarás hangjára hallgattam, gyakran voltam lobbanékony, türelmetlen, és kiállhatatlan. Persze, nagyon jól el tudtam játszani a jó keresztény kislányt egy rövid ideig, de ha  valami felbolygatta elnyomott érzelmeimet, akkor az ellenségeskedés és a neheztelés lelkülete azonnal felszínre tört.

Egyik reggel, amikor a Bibliát olvastam, érzékeltem, hogy Isten arra int, hogy ismerjem el, hogy a haragom rossz irányba vitt el engem, és mekkora károkat okozott. Ahogy olvastam Jakab levelének 1. fejezetét, kénytelen voltam elismerni, hogy mindenkinek késedelmesnek kellene lennie a haragra...Isten szava kizárta a helyét a kifogásaimnak és jogos felháborodásaimnak, annak ellenére, hogy úgy éreztem a haragra minden jogom megvan. Néhány verssel később, pedig ezt olvastam: "Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1:22)

A világ szemével nézve, teljesen érthető volt a haragom, de Isten szemszögéből, a mérgem csak tovább mélyítette az események mögött húzódó bűnt. Mivel elutasítottam, hogy ugyanolyan kegyelemmel és megbocsátással éljek az ellenem vétkezőnek, ahogy Isten is megbocsátott nekem, nem tudtam megélni és bemutatni a gyakorlatban az evangéliumot.

Jakab levelében található szavak által Isten meglágyította a szívemet. Rá kellett döbbennem, hogy annak ellenére, hogy szavaimmal azt vallottam, hogy megbocsátottam a kérdéses személynek, de a szívemben nem volt igazi megbocsátás, - ideje volt hát megtennem, és továbblépnem.

Életünk minden területén, beleértve érzelmeinket is, Isten azt tanácsolja nekünk, hogy legyünk gyorsak a hallásra, (beleértve az Ő, és embertársaink hangját is), késedelmesek a beszédre és a haragra. Ha ezeket a szavakat alkalmazzuk életünkben, akkor nem csak hallgatói leszünk az Igének, hanem megtartói is, és ez az Isten által kívánt igaz élethez fog bennünket elvezetni.

Drága Uram, kérlek bocsásd meg nekem, hogy olyan sokáig melengettem a haragomat. Kérlek ruházz fel azzal a Tőled jövő képességgel, hogy meg tudjak bocsátani azoknak akik megbántanak engem. Őrizd szívemet, amikor a régi érzelmeim a felszínre akarnak törni. Tisztítsd meg kérlek a szívemet a haragomtól, és adjál helyette örömet. Jézus nevében kérlek, Ámen.


Ne felejtsd

A harag ápolása csak ront a helyzeten, de az önzetlen megbocsátás szabadságot ajándékoz. Mindannyian arra vagyunk felszólítva, hogy bocsássunk meg a bennünket megbántóknak, ahogy Isten is megbocsát nekünk.

Gondold át:

Kivel szemben melengetsz haragot és kinek nem tudsz megbocsátani? Szerinted ezek az érzések keserűvé tettek téged?

Rendezd ezeket az érzéseket:

Öntsd ki a szívedet Isten előtt a mai napon, és mond el Neki, hogyan érzel. Ezután írd le a megbocsátás imáját, megemlítve azt a személyt, aki megbántott téged, átadva így Istennek a terhedet. Kérd Őt, hogy a benned lévő keserűséget örömre és békére cserélje.

Érdemes a következő igéket is átgondolni:

"Ha haragudtok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek."
(Efézus 4:26-27)


"És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban."

(Efézus 4:30-32) 






(Forrás: October 22, 2013. Tracy Miller, I have every right to be angry...Proverbs 31 Ministries, Daily Devotionals, http://proverbs31.org/devotions/devo/ 
kép:pinterest.com)

2017. október 30., hétfő

Értékes vagy - üzenik, akiktől legkevésbé vártam

- Áldalak, amiért csodálatosnak alkottál! - Zsolt 139,14: „Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.”


Felszálltam a buszra – nyakamban jelvény, kezemben az ebédem, lelkemen teher. Rachel lányomat és speciális olimpiai csapatát kísértem focizni.
Önkéntes szállítóként segítettem már régóta a csapatot, és minden ilyen alkalom különleges volt. Ezen a napon viszont volt bennem még valami vágyakozás, amit nem tudtam megfogalmazni.
Mindig abból indultam ki, hogy úgy fogad el a világ, akkor vagyok értékes, ha megfelelően teljesítek. Igyekeztem kedvében járni másoknak azzal, hogy elég pénzt keresek, nevet szerzek magamnak, és így ki tudok elégíteni minden szükségletet, amivel találkozom.
Legyek nagyszerű anya, tökéletes feleség, a legjobb barátnő, a leghatékonyabb munkaerő, tudjam a választ és a megoldást mindenre, amit kérdeznek vagy kérnek tőlem. Bedőltem a hazugságnak, hogy a siker az, ami hitelesít, ami értékessé tesz.
És egyre jobban éreztem ennek az egésznek a szorítását.
Ahogy bevonultunk, ragyogó mosolyok világították be a stadiont. Ezek igazi, soha-jobban-nem-éreztem-magam mosolyok voltak, nem amolyan kötelező műmosolyok.
Majd mindenkinek az arcán ott ragyog ez a mosoly, a speciális olimpia sportolói ezzel üdvözlik egymást és a többieket is.
Nevetés, elragadtatott sikolyok töltötték be a kupolát, „Jó volt!”, „Ez az!”, „Ügyes vagy!”, „Fog ez menni!” biztatások visszhangoztak körös-körül.
Néztem a sportolókat, és rájöttem, mire is vágyom igazán. Arra, ami nekik már a birtokukban van: szabadságra, hogy az lehessek, aki vagyok, akivé teremtettem.
Hányan és hányan sóvárgunk rá, hogy abbahagyhassuk a megjátszást és akként éljünk, amilyennek teremtettünk!
Egy picit oldódni éreztem magamon a teljesítménykényszer szorítását.
Tekintetemmel kislányomat, Rachelt követtem, ahogy belerúgott a labdába. Még nem ért célba a labda, de az ő keze már magasban volt, csillogó szemmel ünnepelte a győzelmet, nevetése elhallatszott hozzám. A labda közel a célhoz megállt.
De Rachelt ez nem zavarta, ő ünnepelt!
Belém vágott a gondolat, hogy nem az eredmény adja az értékemet, az érték bennem van, mert Isten olyannak teremtett, amilyen vagyok!
A következő megmozdulás előtt Rachelt lekötötte, hogy integessen a lelátókra, nem hallotta az utasításokat. De mert a labda ott volt, ő belerúgott. Egészen máshova ment, mint ahova kellett volna, de ő kitárt karokkal győzelmet ünnepelt!
Éreztem, hogy növekszik bennem a vágy, hogy az legyek, akinek Isten megalkotott.
Kislányom újra meg újra belerúgott a labdába. Lelkendezett akkor is, mikor alig egy métert gurult előre a labda. Nem lankadó mosolya hívta a nézőket, hogy vele örüljenek.
És én örültem is! A lelkem dalra gyúlt!
Aznap minden sportoló arcán ugyanezt az örömöt láttam. Feltétel nélküli szeretet, felhőtlen öröm, különleges kegyelem sugárzott róluk. Szenvedéllyel és hitelesen, lelkesen élik meg azt, akik ők.
Az esemény végén még egyszer körbejárt tekintetem az arcokon, és csak bámultam derűjüket, nyitottságukat.
A speciális olimpiai eseményeken nincs megjátszás, ahogy a mindennapi életükben sincs az értelmi sérülteknek. Nem bújnak álarcok mögé. Szeretet van és valóság. Ők azok, akinek látszanak.
Minden speciális olimpikon hiteles, igazi, eredeti önmagát képviseli.
Mindig szerettem önkénteskedni az értelmi sérültek sporteseményein, a speciális olimpiákon. De most valami történt. Olyan emberként léptem be a stadionba, akinek fő gondja, hogy mindent megtegyen, hogy értékes ember váljék belőle. És úgy jöttem el, hogy tudtam, nem kell erőlködnöm, mert már értékes ember vagyok.
Csak hagynom kell, hogy én én legyek.
Mindannyian Isten képmásaként teremtettünk: különlegesnek, csodálatosnak. Nem kell bizonyítanunk, nem kell törekednünk rá, hogy értékessé váljunk. Mai igénk azt állítja, hogy Istennek minden alkotása csodálatos.
Akárcsak Rachel és speciális olimpiai társai, mi is értékesek vagyunk Teremtőnkben és Megváltónkban. Egyedül ez a felismerés hozhatja el számunkra a békességet, és azt, hogy szabadon éljük meg azt, aki vagyunk Krisztusban.


Uram, köszönöm, hogy mindegyikünket csodálatosnak alkottál. Segíts, hogy legyünk az az egyedi személy, akinek elterveztél. Segíts, hogy erőlködés nélkül folytassuk, békében és örömben élve, mint Királyságod örökösei, és Krisztus társörökösei. Jézus nevében, Ámen.

(Julie Sunne: You Are Worthy: Lesson from the Least Likely, Encouragement for today, 2016.06.24., www-proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. október 29., vasárnap

Értékes vagy!

"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."


(Máté 10:29-31)


Gertie. Így hívták, de nekem csak Eisaman nagymama volt. A szemközti házban lakott amikor kislány voltam. Kicsiny városunkban, Irwinban, mindenki jól ismerte, nem csak elragadó természete miatt, hanem utánozhatatlan sütési tehetségéért is.

A specialitása a borított ananászos torta, fahéjas kalács és frissen készült forró almás gombóc volt, amely pillanatok alatt eltűnt a tányérról. (Kicsorduló nyálam épp rácsöppent a billentyűzetemre...)
Ennek ellenére a házi készítésű kenyere tette őt igazán híressé. Szippants csak bele a levegőbe, és próbáld elképzelni velem illatát. Egyszerűen a szájunkban szétolvadó csoda volt egy-egy falat belőle.

Nyolc éves lehettem, amikor a nagyi megtanított bennünket nővéremmel, Elise-el, házi kenyeret sütni. Még most is melegséggel tölt el, amint visszaemlékezem a részletekre...nagy sárga Tupperware edényt használtunk, zsiradékot, friss sütőélesztő kockákat, meleg vizet, cukrot, sok-sok lisztet és egy csipetnyi sót.
Elise-el aztán elkezdtük pontosan követni nagymama utasításait.

Kevertük, gyúrtuk, formáztuk és megsütöttük a kenyeret, pont úgy, ahogy tanultuk. Ilyenkor a házat a sülő kenyér mennyei illata töltötte be, minden szomszédunk és betoppanó vendégünk pedig örömmel osztozott velünk a frissen sült kenyér iránti rajongásunkban.

A kenyérsütésen túl még egy hatalmas leckére tanított meg bennünket Eisaman nagymama. Mégpedig: a gyengeségeink nem tesznek értéktelenebbé bennünket.

Amikor nagyi 58 éves volt, súlyos agyvérzést kapott, és az egész bal oldala lebénult. Az utolsó 5 évét mozgássérültként élte le, de soha sem engedte, hogy korlátai gúzsba kössék.
Agyvérzése után az élet nagyon megnehezedett számára. Minden egyes mozdulat hatalmas megerőltetést jelentett nagyinak. Az arca eltorzult, féloldalasra deformálódott. Teste nehezen engedelmeskedett neki. Az addig aktív, tettre kész nagymamának bizony le kellett nyugodni.
Eisman nagymama egy idő után a nehézségeit leküzdötte, megtanult bottal járni. Még autót is újra tanult vezetni egy kis változtatással. Számomra lenyűgöző volt látni, ahogy tovább folytatta az életét. Barátaival továbbra is szívesen kártyázott esténként, a gyülekezetben folytatta értékes szolgálatát, és a sütést sem adta fel. Annak ellenére, hogy az élete egy váratlan fordulatot vett, Eisaman nagyi továbbra is együtt nevetett a környezetével, áldásként élt, hűségesen szolgálta az embereket a gyülekezetben, a lakóközösségében, sőt még a konyhában is, mert tovább gyártotta és ajándékozta el a frissen sült kenyereit.
De Eisaman nagymama nem a nehézségei miatt volt értékes.

És nem a korlátai miatt volt elismerésre méltó.

Nagyi nagyon jól tudta, hogy az Alkotó miként tekint rá. Tudta, hogy a Teremtő Isten már mielőtt az anyaméhben megformálta volna, ismerte és szerette.
Te tudod-e, hogy ki is vagy valójában?

Tudod-e kihez tatozol?


Megengeded-e, hogy a nehézségeid, a múltad, a gondolataid, a tapasztalataid és a korlátaid határozzanak meg téged, vagy átadod-e Istennek a lehetőséget, hogy Ő határozza meg értékes voltodat?

Nőként minden egyes életszakaszunkban más és más dolgokért küzdünk, hogy értékesnek tarthassuk magunkat. Egy egyetemi hallgató talán a kreditek összegyűjtését vagy a diákönkormányzatban betöltött szerepét tarthatja mércének, egy fiatal anyuka azért küzd, hogy a büdös pelenkák és hajnali etetések között megtalálja értékét, miközben egy vele egykorú egyedülálló nő bibliakörök vezetésében vagy önkéntes munkában teljesedik ki.

Úgy gondolom, hogy senki más nem tudja úgy átérezni egy nőben zajló bizonytalanságot, mint egy másik nő. Drága barátnőm, melletted állok a harcodban. Én magam rengeteg időt elpocsékoltam azzal, hogy mások elismerésének tudatában érezzem fontosnak magam. De aztán megértettem, hogy:

Értékes voltunk Isten végtelen szeretetében gyökerezik,


Erre vonatkozó néhány emlékeztető a Bibliában:


Jézus így szólt: "Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok."(Máté 10:29-31)
Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra...Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. (I.Móz.1:26a, 27)
Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben. (I.Korinthusi levél 6:19-20)

Tudom, rengeteg hibám van, mind-mind tökéletlen a maga voltában. Csakúgy mint te, elvárásokkal, csalódottsággal, bizonytalansággal kell szembenéznem, melyek arra kísértenek, hogy meghatározzák értékemet. Egyedül azonban Istennek van joga arra, hogy teremtményeit minősítse. A Zsoltárok könyvében azt olvassuk, hogy csodálatosnak lettünk megalkotva. (139:14), és Istennek minden egyes élettel célja van, amely egyedül az Ő dicsőségét és nem a saját magunkét szolgálja.

Tehát értékünket az alapján határozzuk meg, hogy Kihez tartozunk, és ne az alapján, hogy mit tudunk vagy nem tudunk megtenni. Ne az határozzon meg bennünket, hogy a főnökünknek, a bennünket körülvevő embereknek, vagy a kultúrának mi a véleménye rólunk. Ha sikerül megragadnunk saját értékes voltunkat Jézus Krisztus kegyelmének fényében, akkor egy megújult, megingathatatlan identitásunk lesz.
Ha ezen felül még házi készítésű kenyeret is tudunk sütni, --- annál jobb! :-)


Drága Uram! Kérlek segíts elfogadnom, hogy egyedül csak Te határozod meg értékemet. Szeretném ezt a tudatot teljesen magamévá tenni. Rostáld meg a gondolataimat, kétségeimet, bizonytalanságomat és érzelmeimet, amelyek arra késztetnek hogy értéktelennek tartsam magam. Jézus nevében kérlek erre, Ámen.







(Ne csak végigfuss a mai gondolatokon! Vizsgáld meg magadat. Tarts bűnbánatot, ha szükséges. Fordulj Istenhez imában. Csendesedj el a jelenlétében. Légy őszinte. Egyedül Isten képes az őszinteségedet kezelni. 
Ha kedved van, mondd el tapasztalataidat, hogy épüljünk belőle, 
vagy oszd meg velünk kedvenc süti receptedet!)


(Forrás: Gwen Smith, Significant Who? Significant You! Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014
Used with permission www.girlfriendsingod.com)

2017. október 28., szombat

Életed aggódásait Isten igazságával szembesítsd

De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.


(Római levél 8: 37-39)

Mindenkinek vannak meggyőződései az élet dolgairól.

Ezek közül sok gondolat nyilvánvaló, hasznos és építő. Például, tudjuk, hogy a nap minden reggel felkel. Abban bízunk, hogy egyszer minden vihar elmúlik, és mindig lesz ételünk, nem kell éheznünk.

Néhány gondolat azonban mérgező, sőt egyenesen igazság ellenes. A következő egészségtelen gondolatok mételyezhetnek bennünket:

Értéktelen vagyok. Nem érdemlem meg, hogy jó dolgok történjenek velem. 

Az emberek elfordulnak tőlem, mert nem vagyok szerethető. 

Miután valaki igazán megismer,faképnél hagy, mert nem vagyok érdemes a barátságára. 

Minden az én hibám. Én vagyok az okozója a velem történteknek. 

Valami rossz fog történni velem 

Mindenhol veszély leselkedik rám. 



Nagyon sok téves meggyőződés még korai éveinkben alakult ki, amikor nem volt meg a képességünk, hogy változtassunk rajtuk. Így hát mélyen gyökereznek, és egy aggodalomtól meggyötört életet eredményeznek. 

Mi lehet az Isteni megoldás? Az Igazság. Nézz szembe az aggódásaiddal az Istentől származó igazságokkal. „ foglyul ejtünk minden gondolatot hogy engedelmeskedjen Krisztusnak” (2 Korintusi levél 10:5b) Egyik módja ennek az, hogy a téves beidegződéseket igazságon alapuló gondolatokkal helyesbítsük: 

Fontos vagyok Istennek. Ő alkotott, Ő ismer engem, és terve van az életemre vonatkozóan. 

Szerethető vagyok. Nem vagyok tökéletes, de Isten megajándékozott bizonyos adottságokkal és lelki ajándékokkal. 

Nem én vagyok a hibás minden rossz dologért, ami történik velem. Követtem el hibákat, de tanulok belőlük, növekedem általuk, és a legfontosabb az, hogy tudom, hogy Isten megbocsátott nekem. 

Isten óvó kegyelme őriz engem. Igen, veszélyes világban élünk, de az én Istenem Mindenható, Aki ismer engem, és szeret engem. 

Figyelj oda a gondolataidra. Gondold át a magadról, Istenről, és a világról kialakított képet. Ne engedd, hogy téves elképzelések felemésszék mindennapjaidat. Amikor megjelennek a rossz beidegződéseid, Isten igazságával lépj fel ellenük. 

Dönthetünk, hogy önmarcangoló kritizálással vagy Isten igazságán alapuló biztatással tekintünk-e önmagunkra. Vagy a porig romboljuk magunkat, vagy helyretesszük a bennünk zajló gondolatokat. A szavaink vagy félelmet, vagy hitet közvetítenek számunkra. Tegyük fel magunknak a kérdést: Önmagamat rombolom vagy helyén kezelem-e az énképemet? 

Ne feledd azt az igazságot, hogy Isten érted van. Ő döntött melletted, amikor azt mondta, hogy annyira értékes vagy számára, hogy egyszülött Fia meghalt érted. Céllal alkotott meg, és fontos vagy számára. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43:1) 

Ha Isten így gondol rád, nem kellene magadévá tenned ezeket a gondolatokat? Mi értelme van hazug elképzelésekkel marcangolni magunkat, amikor Isten egészen másként vélekedik? Az önmagunkról kialakított kép, amely azt sugallja, hogy buták, csúnyák vagy szerencsétlenek vagyunk…elhiteti velünk, hogy nincs megoldás, remény, vagy ígéret beteljesedés ebben az életben. Ha meggyőzzük magunkat arról, hogy nincsenek értékeink, barátaink vagy jövőnk, akkor a magunkról kialakított kép fogva tart és megkötöz. 

Mert a gyakran ismételgetett gondolat saját igazságommá válik. És ezek a negatív gondolatok nem veszélytelenek, sőt, egyenesen mérgezőek, mivel utat engednek a gonosz romboló hatásának: „ A szelíd nyelv életnek a fája, a romlott pedig összetöri a lelket.” (Példabeszédek 15:4) 

Hűségesen ragaszkodj a Biblia ígéreteihez, és az igazságot képviseld. Pál apostol ezt a mai alapigénkben szemléltette: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Római levél 8: 37-39) 

Ne légy önmagad ellensége! Isten érted munkálkodik, számára értékes vagy! 

Kérlek, Uram, rombold le az önmagamról, a világról és a Rólad kialakított téves elképzeléseimet. Helyettesítsd azokat a Te szeretetedben és gondviselésedben gyökerező igazsággal. Segíts kilépnem a hazugságok rabságából és újítsd meg kérlek a gondolkodásomat, hogy a Te igazságod uralkodjék bennem, így vezesd és formáld a meggyőződésemet, döntéseimet és a cselekedeteimet. Jézus nevében kérlek, Ámen. 



(Forrás: Max Lucado: Facing Life worries with Truth, Proverbs31 Ministries Daily Devotionals, October 16, 2017. https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/16/facing-life's-worries-with-truth )

Fotó: ibelieve.com

2017. október 27., péntek

A csend hangja

„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten.” Zsolt 46,11a

A megszakítás (interruption) kutatások szerint naponta átlag 3 percenként vagyunk kitéve zavaró hanghatásnak. Ismerős? (Vagy esetleg összesen három perc nyugtod van zavaró hanghatások nélkül egy nap?)
Már az a tény, hogy van erre szakosodott tudományterület, mutatja, mekkora a zajterhelés mai világunkban.
Gondolj bele: egy Gordon Hempton nevű környezetkutató 30 évnyi munkával összeállított egy listát ezzel a címmel: Az utolsó nagy, csendes helyek listája. Olyan helyeket vett fel, amelyeken a nappali órákban legalább 15 percnyi folyamatos, zavartalan csend uralkodik. A legutóbbi listája szerint összesen 12 ilyen hely van az Egyesült Államokban! S akkor csodálkozunk, miért szenved a lélek…
Nehéz kirekeszteni mások hangját, a szociális média hívójeleit, s az elvárást, hogy egyre többet teljesítsünk. Pedig a csendben nagyobb eséllyel hallhatjuk meg Isten hangját, és énekelhetjük az Ő énekét.
A csend különbözteti meg a belátást a látástól.
A csend különbözteti meg az örömöt a boldogságtól.
A csend különbözteti meg a hitet a félelemtől.
Próbáltál már elcsendesíteni egy zajongó termet? Aligha sikerül, ha igyekszel túlordítani a zajt. Ennél hatékonyabb, ha így szólsz: sss. Isten is ezzel a módszerrel él. Suttogása elcsendesít, megnyugtat, lecsillapít. Mai alapigénk is erről szól: „Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten” (Zsolt 46,11a).
A világ fehérzaja a legnagyobb akadály lelki fejlődésünkben. A fehérzajban minden emberi fül által érzékelhető frekvencia azonos nyomáson van jelen. És mert minden benne van, nagyon nehéz egy-egy frekvenciát külön észlelni – főleg Isten halk hangját.
Amikor felhangosodik az életünk, és zaj tölt be minden frekvenciát, megszűnik létérzékelésünk. Ha túl zsúfoltak a napjaink, elveszítjük az egyensúlyt, ami a belső fül egyik funkciója.
Lehet egy végtagon járni?
Túl zajos és túl zsúfolt az életünk.
És így elfelejtjük, hogy Isten Isten. A legapróbb dolgok is elvonják Róla a figyelmünket. John Donne írta: „Egy légy zümmögése elvonta a figyelmemet Istenről és angyalairól”.
Az utóbbi tíz évben sokat dolgoztam együtt hangoskönyvek készítésénél Brad Smiley-val, a briliáns hangmérnökkel. A legutóbbi felvételen Brad elmagyarázta, hogyan dolgoznak kollégái. Mielőtt belépnének a stúdióba, előkészítik a hallásukat: tökéletes csendben lenyugtatják és újrakalibrálják a hangérzékelésüket. Csak így képesek valóban hallani. Az akusztikus ökológusok fültisztításnak nevezik a műveletet.
A csend a kulcsa annak, hogy meghalld Isten szívének dobbanását.
Csendesedj el, ha szeretnéd, hogy eltöltsön a Szentlélek.
A zsoltárok menedéknek, erődítménynek, mindig jelenlévő segítségnek hívják Istent. Az én kedvenc kifejezésem a búvóhelynek is értelmezhető „menedék”. „Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival"(Zsolt 32,7).
Csak azt tudjuk hangunkkal visszaadni, amit fülünkkel meghallottunk. Imádkozom, hogy kihalld a zajból Isten hangját. Dala fel fog szabadítani.
Egyszóval, Isten annál hangosabban beszél, minél nagyobb bennünk a nyugalom. Annyira fontos lelki vitalitásunk számára a csend, hogy érdemes szavanként végigelmélkedni alapigénket.
Csendesedj el.
Csendesedj el és tudd.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok.
Csendesedj el, és tudd, hogy én vagyok az Isten.



Uram, szeretném tisztábban hallani hangodat, mint a világ zaját, mely körülvesz. Ma mit mondasz nekem? Jézus nevében, Ámen.

Mark Batterson: The Sound of Silence
Encouragement for today, 2017. 10. 23.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/23/the-sound-of-silence

fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinteresr

2017. október 26., csütörtök

Úgy érzem, fukar vagyok, Uram

„Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.” Mt 10,8b

Mondott valamit a fiam, amivel megbántott. Már nem is emlékszem, mit mondott (olyan apróság volt), de azt nem felejtettem el, mit éreztem akkor.
Azt, hogy fukar vagyok.
Abban a pillanatban szívem sértett fele átvette a hatalmat. Elhessegethettem volna a megjegyzést, gondolhattam volna, hogy félreértettem valamit, vagy próbálhattam volna megérteni a fiamat. De nem, reakcióm nem szeretetből fakadt, inkább megvontam a szeretetet.
Indulatok nélkül, ridegen közöltem nemtetszésemet. Az érzelmi nagylelkűség helyett a fukarságot választottam.
Előfordult már, hogy nyitottság helyett rácsapod az ajtót valakire érzelmileg?
Én sajnos így reagálok, ha megbántanak. Persze, könnyen igazolható ez a reakció, mert miért legyek megértő valaki felé, aki megsértett? Ám az Úr figyelmeztet, hogy ilyenkor hiányzik belőlem a nagylelkűség.
Ha őszintén magamba nézek, el kell ismernem, hogy ez a lelki fukarság évek óta fennáll. Azóta nevezem így ezt a hozzáállást, mióta olvastam Nicki barátnőm írását az érzelmi nagylelkűségről. Én gyakran tapasztalom magamon az ellenkezőjét.
Nehezen lépek túl egy sértésen. Nem örülök, ha valaki más kapja, amire titkon vágyakoztam. Nem tudok türelmes lenni, amikor stresszes vagyok. Nagylelkű válasz helyett önzően reagálok.
De nem akarok ilyen lenni. Nem ilyen anyának, feleségnek, barátnak szeretne látni Isten.
Évekkel ezelőtt találkoztam valakivel, aki a nagylelkűség mintaképe volt. Fiatal anya voltam, és épp elvállaltam kis gyülekezetünkben a gyermekprogramok irányítását. Volt a közelben egy nagyobb gyülekezet, találkozót kértem az ottani hasonló pozíciót viselő hölgytől, Joditól. Jodi azonnal talált rám időt sűrű tennivalói között, és mikor ezt megköszöntem, ennyit válaszolt: „Ingyen kaptuk, ingyen adjuk.”
Sejtettem, hogy a Bibliából erednek szavai, és később meg is találtam a megfelelő idézetet a Mt 10,8b versben. Maga Jézus mondta e szavakat, mikor elküldte 12 tanítványát szolgálni a nevében. Elmondta nekik utasításait, majd így szólt: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”.
Jézus olyan vidékre küldte a tanítványokat, ahol bizonyosan találkoznak elutasítással. Az emberek bírálni, sőt talán üldözni is fogják őket. Jézus szerette volna, hogy ha elutasítással találkoznak, barátai emlékeznek mindarra, amit kaptak Tőle, és képesek szeretettel, érzelmi nagylelkűséggel válaszolni.
Jó volna, ha ez eszembe jutna, mikor legközelebb fukar módon készülök reagálni. Annyi mindent adott és megbocsátott nekem Isten, miért akarom szeretetét, megbocsátását, irgalmát megtartani magamnak?
Fukar szívem viszont még többet akar.
Pedig már mindenem megvan! Enyém Mennyei Atyám feltétel nélküli szeretete, aminek kiapadhatatlan a forrása. Korlátlan elfogadásban, korlátlan lehetőségekben, korlátlan ellátásban van részem. Nem kell szűkmarkúan visszatartanom semmit.
Szeretnék nagylelkűen élni! Minden helyzetben és minden körülmények között.
Milyen a nagylelkű szív? Irgalommal és megértéssel viszonyul a másikhoz. Elengedi az elvárásait, igyekszik elfogadó lenni. Hagyja, hogy a Szentlélek tegye a dolgát, és szeret feltétel nélkül, még akkor is, ha szerinte a másik rossz döntést hozott.
A fiammal való összezörrenéskor eszembe jutottak Jézus idézett szavai. Eszembe jutott elhatározásom, hogy nagylelkűen akarok élni. És helyre tudtam hozni, amit szinte elrontottam. Istennek legyen hála.
Ingyen kaptam, adjam is ingyen – egy igazság, ami szerint élnem kell. Így lehetővé válik, hogy önzés helyett áldást nyújtsak másoknak.




Uram, köszönöm, hogy annyira nagylelkű vagy velem. Nem érdemeltem megbocsátást, és Te mégis elküldted Fiadat, hogy meghaljon értem. Segíts nagylelkűen élni, ingyen megbocsátani és bőséggel szeretni! Jézus nevében, Ámen.

 
















Glynnis Whitwer: Lord, I Feel Stingy Today, Encouragement for today, 2017.10.20., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordítás:eszmelkedesek.blogspot

2017. október 25., szerda

Üres tankkal

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” Jn 15,5


A szívem erősebben kezdett verni, mikor rájöttem, mi a helyzet.
Tankolnom kell, de nincs hol.
Igaz, a benzincsökkenést mutató lámpa már mérföldekkel előbb villogni kezdett, drága kis autóm fényes sárga betűkkel küldte a vészjelzéseket: Irány a töltőállomás!
Igen, láttam. Igen, tudomásul vettem, és igen, félresöpörtem.
Igazából sajnos, híres vagyok arról, hogy mindig a legutolsó percben fordulok be a benzinkúthoz. A főiskolán többnyire a húgom viselte ennek következményeit. Nem egyszer leparkoltam közösen használt kocsinkat a ház előtt annyi üzemanyaggal, ami legfeljebb a legközelebbi benzinkútig volt elegendő.
A szóbanforgó napon hat gyerekemmel a hátsó üléseken az volt a kérdés, eljutok-e egyáltalán egy benzinkútig.
Barátnőm az anyósülésen észrevette, hogy kezem ráfeszül a kormányra, és megkérdezte: „Kihúzzuk?”
„Remélem”, válaszoltam, és csendben folytattuk az utat.
Hirtelen felrémlett egy párhuzam, bár ott nem a benzintank, hanem a lelkem került közel a kiüresedéshez.
A napi rutin jóval napkelte előtt indult, és már rég pislogtak a csillagok az égen, mikor ágyba kerültem. Kérések ömlöttek felém minden oldalról, a kötelesség az ajtón dörömbölt.
Előfordult, hogy este, mikor a férjem hazaérkezett, sírva omoltam a karjaiba az ajtóban. Egyszerűen túl kevés voltam a rengeteg tennivalóhoz.
Tudatában voltam, hogy a lelkem riasztója jelzi: fogyóban az üzemanyag. Éreztem Isten szelíd nógatását, hogy húzódjam félre, és töltődjem fel jelenlétében. Félresöpörtem. Csak a teljes kimerülés küszöbén fogtam fel a lelki üzemanyag jelentőségét.
Nemrég hallottam valakiről, aki az enyémmel hasonló élethelyzetben volt, de egészen másként kezelte. Amint érzékelte, hogy lelki üzemanyag-jelzője villogni kezd, így imádkozott: Istenem, jelezd, amikor alkalmas, hogy csak veled legyek.
Nem sokkal később éjjel kettőkor felébredt. Másnap megint. Nem szólt a vekker. Nem sírt fel a gyermek. Egyszerűen felébredt. Úgy értelmezte, így ajánlja fel Isten a lehetőséget, hogy csak Vele legyen.
Felkelt, és félrevonult Urával egy órácskára. Majd visszabújt a takaró alá, és aludt tovább, míg a nappali élet első jelei fel nem ébresztették.
Én, mikor éreztem, hogy el kéne vonulnom imádkozni, ahelyett, hogy kértem volna Istent, mutassa meg, mikor volna alkalmas, vitázni kezdtem Vele, hogy nincs erre időm. Amikor felmerült bennem a gondolat, hogy korábban kelhetnék, és a virradat előtti csendes perceket Istennel tölthetném, lebeszéltem magam róla, mondván, hogy Isten nem várhatja ezt tőlem. Tudja, mennyire szükségem van az alvásra.
Nem érdemes erőltetni. Mindig van, hova menni, mindig van, amit muszáj elvégezni. Időpocsékolásnak tűnik a tankolás. De mai alapigénkben Jézus figyelmeztet: „nélkülem semmit sem tehettek” (Jn 15,5b).
Mi nem tudhatjuk, mit tartogat a nap, de Isten látja, mi következik. Tudja, mire van szükségünk, mivel kell felszerelnie minket ahhoz, ami előttünk áll. Csak vegyük észre, mikor a Fény villogni kezd.
Azon a bizonyos napon nem maradtunk segítség nélkül. Még sosem vágytam annyira arra, hogy megpillantsak egy benzinkutat. Mikor teli tankkal kigördültünk újra az útra, egészen másként éreztem magam, mint mikor lekanyarodtunk róla. Megkönnyebbülés volt bennem, és biztonságérzet, hogy folytathatom az utat.
Végül a lelkem is meg tudott könnyebbülni abban a kimerítő időszakban. Testi betegség jött, idegi kimerülés, lelki szárazság, míg végre térdre borultam, és beismertem, hogy szükségem van az üzemanyagra, amit csak Jézustól kaphatok meg. Szomjasan kortyoltam jelenlétéből, ittam békéjéből, s közben csak azt nem értettem, miért vártam ennyi ideig, hogy lehúzódjam az útról.
Ha érzed, hogy már-már kiürül a lelked, ne várj tovább! Keríts rá időt, hogy feltöltsd, és nyugalmat lelj a lelkednek.


Istenem, egyedül nem megy. Bocsásd meg, hogy valaha is úgy gondoltam. Áldalak hűségedért, hogy feltöltesz mindig, ha Veled maradok, és figyelek Rád. Segíts, hogy ma is Benned lakjam, mindenben csak Tőled függjek. Jézus nevében, Ámen.

(Katy McCown When You’re Running on Empty, Encouragement for today, 2016. szeptember 8., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)
www.proverbs31.org 

2017. október 24., kedd

Otthon maradva, egyedül

„Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje.” Kol 2,9-10


„Bethany szülinapi lányok” feliratú, neonrózsaszín pólójukban csevegtek, nevetgéltek. Tanítás után bowlingozni mennek. Aztán pizzázni. Majd Bethanynál alusznak mind.
Mikor Bethany szétosztotta a pólókat, úgy tettem, mintha nagyon el lennék foglalva, és nem látnám, mi történik. Komoly összpontosítás kell ahhoz, hogy az iskolatáskám tartalmát átpakoljam a szekrényembe. Aztán futottam órára.
Nyilvánvaló. Bethany írt egy listát a barátnőiről, és én nem szerepeltem rajta.
Pedig számítottam rá. Jól megvoltunk együtt. A medencepartimra is meghívtam.
„Nem nagy ügy” – próbáltam győzködni magam egész nap. Lesz, mit csinálnom este.
Majd ülök otthon. Egyedül. És töröm a fejem, hogy miért nem hívott meg.
Sok év eltelt azóta, hogy a neonrózsaszín pólós lányok beszálltak egy kisbuszba az iskola előtt.
De nem mondhatom, hogy évek múltak el, mióta utoljára hallottam a belső monológot:
„Nem szeretnek.”
„Nem hívtak meg.”
„Nem vagy a kiválasztottak között.”
Íme, mit szeretnék elmondani a neonrózsaszín pólóról lemaradt hajdani önmagamnak – és mit kell eszembe vésnem, mikor ma is rám törnek ezek az érzések:
Ne egy ilyen kis eseményből következtess arra, hogy ki vagy te valójában.
Akkor meghatározónak éreztem, hogy nem hívtak meg. Bethany születésnapján lehet, hogy ez fontos is volt.
De nem olyasmi, ami meghatározza az identitásomat.
Egy pillanat volt az egész. És a pillanatok változnak. Az emberek ingatagok. És az emberek változnak.
Abban a pillanatban, mikor Bethany összeállította a meghívottak listáját, én nem kerültem a figyelme fókuszába. Nem azért, mert nem szeretett, hanem egyszerűen, mert nem jutottam eszébe.
Apróság.
És nem alapozhatom egész identitásomat erre az apróságra. Vagy más hasonlóra.
Jártál már így? Hagytad, hogy a pillanat meghatározza azt, hogy ki vagy? Könnyen beleesünk ebbe a hibába. És nem új jelenség ez a történelemben. Hisz, mint alapigénkben látjuk, már Pál apostol is foglalkozott az identitás kérdésével.
A Kolosszéban élő gyülekezetnek írt levelében kijelenti, hogy mivel hisznek Krisztusban, Benne teljessé válnak.
„Mert őbenne lakik az istenség egész teljessége testi formában, és benne jutottatok teljességre, benne, aki minden fejedelemségnek és hatalmasságnak a feje” (Kol 2,9-10).
Teljessé. Egésszé. Kiteljesedetté. Nem hiányzik belőlük semmi. Nincs szükség senkire, és semmire, hogy valakik legyenek. És ugyanez érvényes ránk is hívő emberekként.
Milyen megnyugtató!
Teljességre jutottam. Krisztussal feltöltődtem. Elfogadással. Szeretettel. Amennyire csak teljessé válhat egy emberi személyiség. Megingathatatlanul.
Ha ebbe a valóságba helyezem identitásomat, ezzel összevetve eltörpül minden más.
És ha ennek a teljességnek tudatával élek, nem érint bántón, ha az emberek emberek: ingatagok és feledékenyek.
Igen, teljes vagyok és szabad.
Ezek a jelzők határozzák meg identitásomat.


Uram, hálát adok neked hűségedért, hogy minden helyzetben mellettem állsz. Nem akarok fennakadni e világ apró dolgain. Segíts, hogy önazonosságomat Benned találjam meg, és az örökkétartó elfogadásban, amit nyújtasz. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Sitting at Home, Alone, Encouragement for today, 2016. aug. 1., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. október 23., hétfő

Kiállhatatlan vagyok?

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
(Filippi belieknek írt levél, 2.fejezet, 3.vers) 





A fodrász szalonban ültem, és megkértem a hölgyet, hogy töltse fel a sminkkészletemet. A kedves alkalmazott rossz hírekkel jött vissza hozzám:

"Az utántöltő csomagunk jelenleg most nincs készleten, csak egy kisebb kiszereléssel tudunk szolgálni. Parancsol egyet? " Kérdezte udvariasan

Mivel tudtam, hogy mennyire be kell osztanom az időmet, ezért tárgyilagosan így válaszoltam: "Akkor valahol máshol kell megnéznem." Nem titkoltam bosszúságomat, mert kiült az arcomra.

Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire kiállhatatlan is tudok lenni.

Néhány órával később szemtanúja voltam egy egészen más hozzáállásnak egy élelmiszer boltban. Ó, mennyire vágytam arra, hogy én és megváltozzam, és ahhoz hasonlóan tudjak viselkedni!

A pénztárnál a sorban várakoztam, amikor felfigyeltem egy ősz hajú idős hölgyre, amint az élelmiszert a szalagra pakolja a kosarából. Élettel teli, vidám,  feltűnő pulcsiját vettem észre először.

Néhány dolgot már felrakott a szalagra, amikor a pénztáros odaszólt neki: "Sajnálom Hölgyem, de zárnom kell."

"Ó drágám," - válaszolt a kedves hölgy, amint a vörös káposztát visszatette a kosarába. "Gondolom ebédelni mész. Vagy talán már végeztél is a munkával mára?" "Remélem, így van. Legyen egy szép napod!" S ezzel már tovább is lépett, és magával vitte különc pulóverét és lenyűgöző egyéniségét.

Az egész üzlet atmoszféráját megváltoztatta ezzel a kedves hozzáállásával egy olyan pénztáros felé, aki barátságtalanul eltessékelte.

Vágyakoztam arra, hogy ehhez az idős hölgyhöz hasonlítsak, de be kellett látnom, hogy sajnos sokszor nem sikerül így hozzáállnom az emberekhez.

Amikor hazaértem, a Bibliámért nyúltam, a változás lehetőségéhez. Kinyitottam és elolvastam két kiállhatatlan nő történetét az I.Mózes 16. fejezetében.  Hágárról és Sáráról szól ez a történet.

Sára nem volt képes teherbe esni, és mivel tudta, mennyire fontos lenne ez férje, Ábrám számára, Sára azt tanácsolta neki, hogy vegye el feleségül Hágárt, a szolgálóját. Hágár nem sokára egy kis babát hordott a szíve alatt.

A Biblia a következőképpen írja ezt le : "És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte." (I.Mózes 16:4) Más szavakkal Hágár azt gondolta, hogy Sára most már nem igazán fontos a családban. Nem sok időben telt, míg Sára is hasonlóan kezdett viselkedni Hágárral, mert megvetéssel kezelte Hágárt. A veszekedés helyett mindkettőjüknek együtt érzően kellett volna a másikhoz viszonyulni, és át kellett volna beszélniük, hogy milyen terheket, fájdalmakat hordoznak.

Sára és Hágár megengedték, hogy a féltékenység és a keserűség lassan megmérgezze kapcsolatukat. A nézeteltérésük a család életét megkeserítette, és széthúzást eredményezett. 

Ennek a lelkületnek az eredménye pedig az, hogy az érintett családok nem töltik együtt az ünnepeket, és a szükségben nem állnak ott egymás mellett. 
Amikor mi nők megengedjük, hogy kiállhatatlanságunk felszínre törjön, és teret kapjon, akkor családi kapcsolatokat törhetünk össze.

És az, hogy miként kezeljük a másik embert, hatással van mindenkire, különösen a gyerekeinkre. Ha kiállhatatlanok vagyunk másokkal, valószínű lemásolják ezt a hozzáállást. Ezzel szemben, ha szeretettel telinek találnak bennünket, remélhetőleg ők is hasonlóan fognak viszonyulni a másik emberhez.

Minden esetben, amikor teret adunk a bennünk lévő kiállhatatlanságnak és rossz természetnek, akkor fontosabbnak érezzük magunkat embertársunknál. És ez a szemlélet szöges ellentétben van azzal, amire Isten tanít bennünket, mégpedig, hogy másokat nálunk különbként kezeljük.

Gyakoroljuk hát a Filippi 2:3-at a mai napon: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;". Ezt a hozzáállást magunkévá tenni, nem egyszerű. De ha arra törekszünk, hogy úgy szemléljük a másikat, mint egy saját magunknál fontosabb személyt, akkor ez mindenképpen segít abban, hogy a belső kiállhatatlan voltunkat, büszkeségünket kordában tartsuk, és remélhetőleg sikerül a békét is a családunkban megőrizni.


Uram, időnként olyan tükör által szemlélem magam, amelyek megnagyobbítják a saját képmásomat. Segíts, hogy meglássam az értéket a másik emberben akivel kapcsolatba kerülök, legyen az a saját gyermekem, vagy a pénztáros az élelmiszerboltban. Jézus nevében, Ámen.

Igevers a mai napra:
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.






(Forrás:November 22, 2013 Am I a Mean Girl? Dannah Gresh© 2013 by Dannah Gresh. All rights reserved. http://proverbs31.org/, Used with permission fotó:pinterest.com

2017. október 22., vasárnap

Meg lehet tapasztalni az igazi békességet

„S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak.”

Kol 3,15


Édesapám sajátos filozófiával szemlélte az életet, amikor gondjaink voltak. Karját összefonta a mellén, és viccesnek szánt hangsúllyal ezt mondta: „Sohasem lesz nyugtunk, míg nyugodni nem térünk.”

Tudom, mire gondolt. Az élet nehéz. Könnyen megijedünk, hogy elveszítjük békességünket, mikor minden sarkon csak a baj leselkedik ránk. Amikor valami rossz történik, érzelmek irányítják az agyamat is, nemcsak a szívemet. A legkevésbé sem békés a lelkem ilyenkor, csakúgy, mint édesapámé. Pedig Isten terve nem ez.

Isten terve a békesség. A mennyei béke nyugalom, csendesség az aggódó gondolatok és érzelmek között is. Szabadságot jelent a külső nyomás alól.

Az a békesség, amit Isten ad, maradandó. Nem olyasmi, ami jön és megy a körülményektől függően. Isteni béke kellene, hogy uralja az életünket mindig, minden időben. Amikor különböző élethelyzetek fenyegetnek – kifizetetlen számlák, új gumik kellenek az autóra, alkalmatlannak érezzük magunkat – nemde békességre vágyunk?


A jó hír az, hogy miénk lehet ez a fajta békesség. Jézus mondta a tanítványainak: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen” (Jn 14,27).


Jézus nem arról a békességről beszél, amit akkor érzünk, mikor végre megszabadulunk egy adósságtól. Az megkönnyebbülés. Nem arról a békességről, amit akkor tapasztalunk meg, mikor kiderül, hogy meg tudjuk vásárolni a házat, amire mindig is vágytunk. Az inkább örömnek mondható.


A békesség, amit Jézus ad, teljes megelégedéssel tölt el. Békesség az elmémben, a szívemben, testemben, lelkemben. Megnyugvás, hogy történjék bármi, a Mindenható gondoskodása és védelme alatt állok.


Sajnos, önző természetem a maga erőfeszítéseivel akarja elérni a békességet. Talán te is így vagy vele. Ígéretekkel próbáljuk befolyásolni Istent. Még gyülekezetbe is többet járunk. Azt gondoljuk, ha követem ezeket a szabályokat, és Istennek tetsző dolgokat teszek, akkor nyugalomra találok.


Tehát dolgozni akarunk a békességért, nem pedig megpihenni benne. Ez rámutat valamire: magamban bízom Isten helyett. Más szóval, abban bízom, amit én teszek, nem abban, amit Isten valóban képes megtenni.


A Biblia mond valamit arról, aki nem Istenre hagyatkozik: „Aki a maga eszére hagyatkozik, az bolond; aki bölcsességben él, az biztonságban van” (Péld 28,26).

Amikor nem Isten segítségéhez folyamodunk a félelemben, a bajban, olyankor többnyire saját forrásainkra, képességeinkre hagyatkozunk. Ézsaiás is figyelmeztet: „Ne bízzatok hát emberben” (Ézs 2,22a). Ha nem fogadunk szót, bizony sokszor ér csalódás, vereség.

A kétség, a félelem idején hagyjuk, hogy a béke uralkodjon.

Ha Isten ígéreteire hagyatkozunk, elég reményt kapunk, hogy a körülmények helyett csak Rá és az Ő hűségére összpontosítsunk. Ha megtapasztaljuk a szavakkal ki nem fejezhető békességet, biztosak lehetünk benne, hogy bizalmunkat Istenbe vetettük.

Erősítsen meg ez az ígéretet az Úrtól, az Ézs. 26,3-ban: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik.”

Istenem, tudom, hogy te a békességet szántad nekem. Segíts, hogy Rád bízzam a gondjaimat, és gondoskodó szeretetedben pihenjek meg, ne saját képességeimben bízzam, amikor nehézségekbe ütközöm. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Micca Campbell: True Peace is Possible, Encouragement for today, 2015. okt. 2. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2017. október 21., szombat

Látlak. Fontos vagy számomra

„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. „ 


(Ap.csel. 16:14).

Húsz évvel ezelőtt az életem romokban hevert.

A gyermekkorban kapott sérüléseket és elutasítást igyekeztem elnyomni mindenféle pótcselekvéssel: étellel, férfiakkal, vásárlási túlkapásokkal, alkohollal, kábítószerrel. Gondolj bármire, és én azt biztosan kipróbáltam. Semmi sem csillapította a bennem sajgó fájdalmat.

A sebeim hamis üzenetet ordítottak felém: Nem éreztem magam elég jónak, elég szépnek vagy elég vékonynak. Hamarosan a rendőrség is a képbe került, és azzal fenyegettek, hogy elveszik tőlem a fiamat. Káosz vett körül, és fogalmam sem volt, hogyan tegyem rendbe az életemet.

A romhalmazban felhívtam Carole-t, aki egy törzsvendégünk volt az étteremben, ahol dolgoztam. Nem igazán ismertem őt, de volt egy különleges kisugárzása, ami megfogott. A többi vendéget csupán az érdekelte, hogy töltsem újra a csészéjüket kávéval, miközben az újságot olvasták vagy a saját gondjaikkal voltak elfoglalva, Carole-nak mindig volt ideje rám nézni. Ragyogó szeme és mosolya szavak nélkül is üzent: Látlak. Fontos vagy számomra. Nem vagy egyedül.

Azon a napon Carole meghallhatott, és egyszerű tanáccsal látott el: Cindy, neked az Úr Jézusra van szükséged.

Mivel minden megpróbáltam, amit a világ nyújthatott, és a bennem sajgó űrt semmi sem enyhítette, úgy gondoltam, nincs vesztenivalóm, megfogadom Carole tanácsát. 1996. július 26.-án átadtam életem irányítását Jézusnak.

A változás, ami azon a napon elindult, Carole-al kezdődött. Mert ő észrevett engem, az elveszett lányt, és bemutatta Annak, aki tárt karokkal fogadta – nem törődve azzal a káosszal, ami jellemzett engem.

Ma már az életem egy élő bizonyítéka annak, hogy senki sem lehet túl messze Isten csodálatos kegyelmétől. Én, aki korábban drogfüggő voltam, most egy nemzetközi női szervezetet vezetek. Küldetésünk pedig az, hogy lányoknak Isten csodálatos szeretetéről tegyünk bizonyságot.

Mi történt volna akkor, ha Carole túlontúl elfoglalt lett volna, és nem figyelt volna rám? Mi történt volna akkor, ha egyszerűen keresztül nézett volna rajtam?

Pál apostol ismerte az erejét a másik ember észrevételének. Pál nem csak azt vette észre, hogy ki volt az adott ember, hanem már azt is látta, hogy kivé válhat akkor, ha megismeri Isten szeretetét. Pál jól tudta, mit jelent Jézus átformáló ereje, mert ő maga is megtapasztalta azt, amikor őt Isten a hűséges követévé tette. Az apostol bármerre járt, Isten szeretetét és fényét sugározta a környezete felé.

Az Apostolok cselekedeteinek a 16. fejezetének a leírása szerint, amikor Pál Makedónián keresztül haladt, volt ideje arra, hogy észrevegye Lídiát és barátait a folyó partján.

Lídia egy sikeres üzletasszony volt. De a bíborral való kereskedés nem töltötte be a benne lévő űrt. Többre vágyott, lelkileg éhezett. A pénz és az összeköttetések nem elégítették ki a szeretet és az elfogadás utáni csillapíthatatlan vágyát.

Az apostollal történt találkozáskor a folyó parton, minden megváltozott.

Isten három követe kereste ekkor Isten elveszett gyermekeit. Szerintem Pál, Silás és Lukács kedves megjelenésűek voltak és csakis mosolyogva, megnyerő módon közvetíthették üzenetüket: Látlak. Fontos vagy. Nem vagy egyedül.

A 16. fejezet 13. versének a leírása szerint, a három férfi nem zárkózott el attól, hogy a folyóparton összejövetelt tartó nőkhöz lépjenek.

Pál megállt. Leült. Bizonyságot tett hitéről. Nem foglalkozva azzal, hogy azon a vidéken senki sem hitt Jézus Krisztusban. Azon a környéken még egyetlen egy személy sem hallott Róla.

És akkor csoda történt ott, a haltól bűzlő szeles folyóparton. Isten elveszett lánya megtaláltatott! „Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. „ (Ap.csel. 16:14). Ő figyelt, és a szíve megnyílott Jézus Örömüzenetére.

Mivel Pál megállt a mindennapi teendője közben, és észrevette Lídiát, ezért Lídia békességet nyert. Ezen felül, ő volt az első európai megtérő a történelemben. Ma pedig, Európában, Lídia lelki leszármazottai dicsőítik azt a Jézust, Aki észreveszi az elveszetteket.

És te, kedves barátom, milyen gyakran állsz meg a mindennapok sodrásában, és veszed észre azokat az embereket, akiket Isten az utadba helyezett? Mi lenne, ha kilépnél a komfort zónádból, és kapcsolatot kezdeményeznél valakivel?

Ne feledjük, talán rajtunk is múlhat, hogy valaki rátalál-e Jézus Krisztusra, vagy tovább küzd ürességével, elveszett voltával.

Drága Atyám! Köszönöm, hogy te meglátsz engem. Ismersz engem, és megértesz akkor is, amikor sehol máshol nem találok megértésre. Bocsásd meg kérlek azokat az alkalmakat, amikor átnéztem a mindennapi teendőim során azokon a fiúkon és lányokon, nőkön és férfiakon akiknek szükségük van Rád. Ajándékozz meg kérlek a szemeddel és szíveddel, hogy észrevehessem az elveszetteket, és bemutathassam számukra Jézust, és az Ő szeretetét. Jézus Krisztus nevében jövök Hozzád. Ámen.





IGAZSÁG A MAI NAPRA:

Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet." (Lukács 19:10)


(Forrás: Cindy Bultema: I see you. You Matter. Daily Devotionals, Proverbs31 Ministries. https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2017/10/18/i-see-you-you-matter, fotó: pinterest.com)

2017. október 20., péntek

Rossz anya vagyok?

„Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Zsolt 46,10a

Megesett már veled, hogy küzdened kellett az önbecsülésért? Úgy látom, Isten nekem nagyon meg akarja tanítani ezt a leckét, mert újra meg újra át kell élnem. Azt akarja, hogy ne a körülmények, hanem Ő határozza meg, ki vagyok én.
Én Isten szent és szeretett gyermeke vagyok.
Tudom. Tanítom. Hiszem. És mégis olyan könnyen megcsúszom, ha a körülmények úgy hozzák.
Évekkel ezelőtt egyik drága, drága, drága, de épp-olyan-bűnre-hajló-mint-mi-mindnyájan gyermekemet behívatták az igazgatói irodába – épp azon a napon, amikor kaptam egy meghívót, hogy tartsak előadást egy országos szülői nevelési konferencián. A tudatom annak látta a helyzetet, ami volt: A gyermekem a formálódás időszakát éli. Erős akarata van, és bár ez jól fog jönni neki felnőtt korában, gyermekkorában még fegyelmezni kell ezt az erőt. Egy aranyos gyermek, aki aranyosnak nem nevezhető döntést hozott.
A lelkem viszont úgy érezte, kudarcot vallottam. Vissza akartam utasítani a felkérést, és elbújni valahová. Úgy éreztem, engem hívattak be az igazgatói irodába, és egy ítélkező hang azt harsogja: Rossz anya vagy. Rossz gyermeked van. Rossz az otthonod.
Csendesen sikerült félrehúzódnom Jézussal, és azt tettem, amit már oly sokszor azelőtt: csokorba fogtam ítélkező gondolataimat, és letettem őket Elé. Kértem, segítsen, hogy úgy ítéljem meg ezt a helyzetet, ahogy Ő szeretné. Nem úgy, ahogy mások látják, nem úgy, ahogy a szívem hajlamos látni, hanem úgy, ahogyan Ő látja.
A Máté 7,24-27-ben kaphatunk egy kis eligazítást: „Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”
Tudod, mi az, ami megfogott ebben a részben? Mindkét emberre, arra is, aki helyesen cselekedett, arra is, aki helytelenül, jönnek nehéz idők. Mindkettőjük életébe betörnek a viharok, ömlik az ár, süvít a szél, és nekizúdul a háznak. Az, hogy mi igyekszünk Isten útmutatása szerint élni, nem jelenti, hogy megússzuk a nehézségeket.
Isten Lelke így szólt hozzám azon a napon: „Engedd, hogy áthassam természetes reakciódat. Ne hagyd, hogy gondolataid felpörögjenek, foglalkozz egy kicsit velem. Csendesedj el, és tudd: én vagyok az Isten.”
Így hát ültem és imádkoztam. A rossz-anya-vagyok tudatból átváltottam abba, hogy imádkozó anya vagyok, aki szembe tud nézni Istennek tetsző módon a nehézségekkel. Idegességem elmúlt azzal, hogy Isten szemszögéből akartam nézni a helyzetet.
Isten igazsága visszaadta önbizalmamat. Nem vagyok rossz anya. A gyermekem nem rossz gyermek. Az otthonom nem rossz otthon.
Ez a helyzet arra szolgál, hogy cselekvésre indítson.
Jelentkezett egy jellembeli probléma a gyermekemnél, amit rendbe kell tennem. És természetes a gyermekeknél, hogy jelentkeznek náluk jellembeli problémák, amiket rendbe kell rakni. Ezért adott Isten nekik szülőket. Ezért adta Isten nekem ezt a bizonyos gyermeket. Isten engem tökéletesnek lát arra, hogy felneveljem ezt a gyermeket.
Ha nehéz idők szelei süvítenek, és nekicsapódnak biztonságunknak, mindig forduljunk Isten igazságához, és cselekedjünk aszerint. Akkor semmi sem döntheti le békességünket, biztonságunkat, valódi önmagunkat.
Nem tudom, van-e még valaki, akinek szüksége volt ezekre a szavakra, de azt tudom, hogy nekem igen. Töröld hát fel könnyeidet, te drága édesanya. Új nap kezdődik. Olyan nap, amikor csak Isten igazsága határoz meg minket, miközben a szülői szerep útvesztőiben botorkálunk.



Istenem, segíts, hogy ma olyan anya legyek, amilyennek Te szeretnél. Minden tettemben Téged szeretnélek megdicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.

 
















Lysa TerKeurst: Am I a Bad Mom?, Encouragement for today, 2014.05.08., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. október 19., csütörtök

Szeretnénk, ha szeretnének

„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” 1Jn 4,11

Mindenki szeretné, ha szeretnék, ha kedvelnék, ha tapsolnának neki. Szeretnénk, ha valaki elfogadna, történjék bármi. Szeretnénk, ha volna kihez fordulnunk krízis idején. Szeretnénk, ha valakinél biztonságban tudhatnánk titkainkat. És ez nem véletlen.
Kapcsolatokra teremtettünk.
Meghitt kapcsolatokra.
Ha van olyan ember, akivel bensőséges kapcsolatban vagyunk, mindennel meg tudunk birkózni, amit elénk hoz az élet. Enélkül viszont a legnagyobb teljesítmény is üresen kong. Elmarad a siker öröme, ha nincs kivel megosztanunk. Szerintem a bensőséges kapcsolatra törekvés minden más törekvésnél többet ér.
Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, nem olyan, mint mikor elhatározzuk, hogy holnaptól több rostot adunk a diétánkhoz. Dolgozni kell rajta. De megéri, mert legbelül érezzük, hogy semmi sem olyan fontos a világon, mint egy másik emberrel való bensőséges kapcsolat.
 És az Istennel való szoros kapcsolat? Az mindent egy másik szintre emel.
Az Istennel kialakítandó meghitt kapcsolatot talán csak egy új feladatnak látjuk amúgy is túlhajszolt életünkben. Kacskaringós út vezet egy igazi, élő, hús-vér emberrel való bensőséges viszony kialakításához is, hát még, ha olyan valakihez akarunk tartozni, akit még csak nem is látunk!
Pedig nem olyan bonyolult, főleg, ha belegondolsz, mit jelent a meghittség.
A bensőséges kapcsolat nem grandiózus, alaposan kidolgozott gesztusok eredménye. Inkább sok-sok apró, mindennapi interakcióból áll össze. Amikor egy élményt megosztunk valakivel, épül a vele való meghitt kapcsolatunk.
Megkérdezzük hazaérkező gyermekeinktől, hogy telt a napjuk az iskolában. Észrevesszük és méltányoljuk a ruhát, amit társunk hord egy különleges alkalmon. Meglátjuk a csüggedtséget a másik szemében, és felajánljuk a segítségünket. Biztató kacsintást küldünk egy túlhajszolt kolléga felé, aki épp beszámolót tart egy értekezleten.
Egyetlen zenei hang nem igazán számít. De ha jó sokat összeraksz belőlük a megfelelő rendben, felcsendül Beethoven 9. szimfóniája. Így van ez a kapcsolatokban is. Egyetlen találkozás lehet jelentéktelen. De a sok közös élmény létrehozza a bensőséges kapcsolatot.
Erre sarkall Isten is mai alapigénkben: „Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást” (1Jn 4,11).
Mivel Isten mindig jelen van, minden pillanatban építhetjük a vele való kapcsolatunkat. Mindig ott van, ahol mi. Csak forduljunk Felé. és akarjunk Vele lenni.
Ha segítségre van szükséged, mondd el Neki. Ha öröm ér, vedd észre jóságát az öröm mögött, és adj hálát érte. Amikor valami szépség tárul eléd, ismerd fel a nagy Művész keze nyomát, és köszönd meg Neki.
Próbáld meg. Rájössz, hogy egy közönséges nap, olyan, mint a mai, a legmeghittebb együttlétté válhat Istennel.
Ám ez még nem minden.
Ha a meghittség a közös élményekből, tapasztalatokból adódik össze, milyen magas foka a meghittségnek a megtestesülés – Isten misztikus, titokzatos döntése, hogy egy lesz közülünk!
Távolról is szerethetett volna minket. De Ő ennél többet akart. Meghitt viszonyba akart kerülni velünk. Jézus által osztozott magányunkban, fáradságunkban, aggódásunkban és szomorúságunkban. Osztozott örömünkben és fájdalmunkban. Vigasztalást nyújtott, mikor elhagyottnak éreztük magunkat.
A megtestesülés nem más, mint Isten vágya a meghittségre az emberekkel. Fájdalma a meghittség elvesztése miatt a bűnbeeséskor, akarata, hogy visszaszerezze, és hatalmas öröme a megváltás sikere fölött.
Ha ez így van, akkor már közelebb vagyunk Istenhez, mint gondolnánk.
Az Istennel való meghitt kapcsolat nem olyasmi, amit el kell érnünk, hanem amit meg is kaphatunk.
És talán egy időre meg is pihenhetünk benne.


Köszönöm, Uram, hogy az emberekkel és a Veled való meghitt kapcsolatra teremtettél. Kérlek, segíts, hogy egyre közelebb kerüljek azokhoz, akik a legtöbbet jelentenek az életemben. Köszönöm, hogy ennyire szeretsz minket. Jézus nevében, Ámen.

 




John Ortberg: Everyone Wants to Be Loved, Encouragement for today, 2017.10.10., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. október 18., szerda

Engedjük el titkos bűnünket

"Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el őket." Ef 5,11


Vallomással kezdem. Régebben, főleg utazás közben, gyakran átadtam magam egy bűnös élvezetnek. Reméltem, senki sem veszi észre, mikor megvásároltam a repülőtéren, amit akartam. Nem, nem étcsokoládét, nem közismert drogokat, de valamit, ami ugyanolyan függőséget okoz: romantikus regényeket.
A szerelmi történet egy dolog. Ez valami más. Nem felemelő keresztény regény. Ellenkezőleg. A borítón színes virágok, ártalmatlannak tűnő cím, de ami belül van, az semmiképpen sem „igaz, tisztességes, igazságos, … ártatlan, kedves, dicséretre méltó, … erényes és magasztos” (Fil 4,8).
Boldog házasságban élek, ezért sikerült meggyőznöm magam, hogy nincs ebben semmi rossz. Nem fantáziálok férfiakról, nem ártok vele senkinek, nem szegek meg semmilyen törvényt, akkor miért ne? – érveltem.
Komolyan beszélsz, Liz?
Íme, mit mond mai igénk: „Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen” (Ef 5,11-12).
Ezek a romantikus regények – több tucat az évek során – meddők voltak. Nem teremtek gyümölcsöt sem a lelkemben, sem a házasságomban. És határozottan szégyelltem őket. Mindent megtettem, hogy mások ne vegyék észre, mit csinálok – este az ágyban a férjemnek háttal olvastam, nyilvános helyen hímzett borítóba burkoltam a könyvet, hogy ne lássák a fedőlapját.
Amikor el akarjuk rejteni mások előtt, amit teszünk, tegyük fel a kérdést: miért?
Bocsásd meg, kedves olvasóm, ha érzékeny pontodra tapintottam. Nem ítélkezem, csak meg akarom mutatni, mennyire szereti Jézus az ő leányait. Annyira, hogy készen áll megmentésünkre abban a pillanatban, amint észrevesszük, hogy süllyedünk, és segítségért kiáltunk.
Ez a pillanat számomra egy húsz évvel ezelőtti keresztény nőkonferencián jött el, Georgiában. A szombat esti alkalom végén az előadó felszólította a hallgatóságot, hogy aki szeretne bensőségesen beszélgetni az Úrral, jöjjön előre, és tegye meg.
Csakhogy az előadó én voltam.
A dicsőítést vezető hölgy a hátam mögött ült a szintetizátornál, és halkan játszani kezdett, míg én arra buzdítottam a testvéreket, tegyenek egy bátor lépést a hitben, jöjjenek előre, és imádkozzanak. Volt, aki egyedül jött, volt, aki párban, többen sírtak. A színpad előtti üres tér kezdett megtelni megbocsátást kereső nőtestvérekkel.
Rajtad a sor, Liz.
Elhallgattam. A biztató szót a szívemben senki sem hallotta, de tudtam, hogy az Úr szólít, és azt is tudtam, mit vár tőlem.
Most, Liz. Indulj.
Remegő kézzel leraktam a mikrofont, hátraintettem, hogy folytassák a zenélést, lementem a színpadról, és letérdeltem a padlóra. Bocsáss meg, Uram. Segíts, kérlek. Elsuttogtam vétkemet. A szégyen forró könnyei csorogtak az arcomon.
Éreztem, hogy irgalma tisztára mos, az arcom már nem égett annyira, könnyebben tudtam lélegezni. Csak hála maradt bennem, és pontosan tudtam, mit kell tennem, mikor hazamegyek.
Na de most mi legyen? Ezer nő látta, hogy az előadó elhagyja a helyét, és lemegy imádkozni. Mit gondolhatnak rólam? Visszaléptem a színpadra, és szembefordultam a közönséggel. Kiderült, hogy egyáltalán nem foglalkoztak velem. Mindenki térdelt. Szanaszét, mindenütt. A padlón, a folyosókon, a székek előtt.
Nem az én meghívásomra reagáltak. Isten hívta őket.
Ő azt akarja, hogy szeretetének világosságában éljünk, és azt kéri, hagyjuk el sötét cselekedeteinket. Az első lépés a legnehezebb: elismerni, hogy bajban vagyunk. Ó, de micsoda szabadságot élünk meg, mikor megválunk titkos bűneinktől, és kilépünk az Ő fényébe!


Mennyei Atyánk! Köszönöm, hogy nem hagysz minket a sötétségben, szégyenben, hogy irgalmadat árasztod ránk, hogy megmutatod a kivezető utat. Jézus nevében, Ámen.

(Liz Curtis Higgs: Letting Go of a Secret Sin, Encouragement for today, 2016. 09. 16., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. október 17., kedd

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen

"De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek. [...] Bizonyosan megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz. Mihelyt meghallja, válaszol neked.

(Ézsaiás 30:18,19)






Azt tudjuk, hogy az Úr Jézus kedves és együtt érző volt, de milyen kép van bennünk az Ószövetség Istenéről? A mennydörgésre és a tűzre gondolunk a Sínai hegynél? Vagy az átkok és apokalipszisek képe van bennünk? Talán a büntetésre és az ostorozásra gondolunk? Esetleg füst, harag, morajlás és villámlás ami eszünkbe jut?

Nézzünk túl mindezeken, és lássuk meg Mózes Istenét, Izráel Szentjét,  Ezékiel látomásában megjelenő Személyt és Dániel történelmet irányító Istenét, amint megtiltotta Izráelnek, hogy megátkozzák a hallássérült embereket, hogy túllépjenek a vakokon,  megrabolják a szegényeket, hogy megfosszák az árvákat, vagy az özvegyeket kisemmizzék. Isten megsajnálta a sivatagban zokogó Hágárt. Ő lehajolt Hannához, aki annyira el volt keseredve, hogy részegnek tűnt, Isten mégis tudta, hogy egy kisgyermek után vágyakozik. Ő tisztelettel és együtt érzően bánt Támárral, aki egy vérfertőzés áldozata lett. Ő gyógyírt adott Naomi fájó szívére az ő idős korában és magányában.

Az Atya együtt érző szeretete leírhatatlan.  Ő nem csak az együttérzéséről biztosít bennünket, hanem az Ő szeretetét és kegyelmét is felajánlja nekünk.  Ő arra vágyik, hogy kegyelmét teljesen rád áraszthassa.

Ha életünk nehézségeiben nem ragaszkodunk Istenhez, akkor teljesen félreismerjük Őt, mert: Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké.Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. (103. Zsoltár 8-10)

A mai elcsendesedésedkor emlékezz arra, hogy nem csak Jézus az aki együtt érez az elesettekkel és a fájdalmakat hordozókkal, hanem az Atya is.



Atyám, az együttérzést és a meleg szeretetet sokszor inkább a Te Fiadhoz kötöm, mint hozzád. Bocsásd meg nekem, hogy sokszor elfelejtkezem szereteted egész Biblián átívelő megnyilvánulásáról.




(Forrás: www.joniandfriends.org Joni and Friends Daily Devotional   November 5, 2013
The Lord Longs to be Gracious fotó:pinterest.com)

2017. október 16., hétfő

Az Úr gondoskodik

„A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Ter 22,14b (KNB)


Valahányszor repülnöm kellett, az azt megelőző napok rettegésben teltek. Nem tudtam aludni, hol a gyomrom fájt, hol a fejem, a szívdobogásom mindegyre felgyorsult.
Ahogy nőtt a munkám, úgy szaporodtak a repülések is. Kimerülve érkeztem a helyszínre. Tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Próbáltam magyarázni, hogy ez más félelem, mint a többi. De ez nem igaz. A félelem félelem, bármi váltja ki.
Egy különösen nehéz utazás után döntöttem: ennyi volt! Elegem van, valamit tennem kell.
Régebben már sikerült megküzdenem a félelemmel, igaz, más körülmények között.
Mindenesetre újra Istenhez fordultam segítségért. Azon a csodálatos néven szólítottam meg, ami azt jelenti: „az Úr majd gondoskodik”: Yahweh Yireh.
Yahweh Yireh-hez imádkozva tudatosítottam magamban, hogy Isten látja, mi van velem, és gondoskodni tud rólam.
Yahweh Yireh, tudom, hogy velem vagy repülés közben. Neved azt mondja nekem, hogy tudod, mire van szükségem, és megígéred, hogy ellátsz vele. Kérem Tőled, és bízom abban, hogy megadod, amire szükségem van, hogy felülkerekedjem a repülés kiváltotta félelmen.
Lépésről lépésre azt nyújtotta, amire épp szükségem volt a szabadság felé vezető úton. Éreztem jelenlétének szelíd biztonságát a szívemben. Itt vagyok, gyermekem. Én vagyok a te Gondoskodó Istened. Emlékezz szolgám, Ábrahám történetére.
Felnyitottam a Teremtés Könyvének 22. fejezetét. Ezt olvastam a 14. versben: „A hegyen majd gondoskodik az Úr!” Emlékeztek, Isten megkérte Ábrahámot, hogy áldozza fel fiát, azt, akit Isten megígért és megadott Ábrahámnak. Ábrahám tétovázás nélkül nekilátott, hogy engedelmeskedjék Istennek. Hajlandó volt megtenni az elképzelhetetlent, mert Isten kérte. Bízott benne, hogy Isten talál módot rá, hogy gondoskodjék ígérete megvalósulásáról. Még mikor Izsák rákérdezett, hol van a feláldozni való bárány, Ábrahám akkor is mélységes hittel tudta válaszolni: Isten majd gondoskodik áldozatról. És ráfektette fiát az oltárra.
Amikor viszont Ábrahám felemelte a kését, hogy feláldozza gyermekét, az Úr angyala közbelépett. És Ábrahám megpillantott egy kost a bokorban.
Isten gondoskodott áldozatról.
És gondoskodott rólam is. Amit Ábrahám megélt, az egy egészen más szint, mint az én félelmem a repüléstől. De azt írja az Írás, hogy Isten ugyanaz, tegnap, ma és mindörökké (Zsid 3,8). Ugyanaz az Isten volt ott akkor Ábrahámmal, Aki itt van most velem. Minden egyes repülésemen ott volt olyan formában, ahogy jónak látta. Tudta, mire van szükségem, és megadta nekem.
Pilóták ültek néha mellém, és elmagyarázták a turbulencia törvényeit, a repülőgépek szerkezetét. Egyik alkalommal egy űrhajós került mellém! Hál’ Istennek nem kell az űrben repülnöm! – gondoltam. Egy ismerős társul szegődött az utakra, így volt, akinek megfogjam – vagy adott esetben teljes erőmből szorongassam - a kezét, ha valami történt repülés közben.
Minden utazással nyugodtabb lettem. Igeverseket találtam, amiket repülés közben imádkozhattam. Ezek megtanulása és imádkozása segített úrrá lennem a félelmen.
Neked mire van ma szükséged Yahweh Yireh-től? Békességre? Pénzügyi okosságra? Bizalomra? Egészségre? Ahogy rólam gondoskodott, gondoskodni fog rólad is. Csak fordulj Hozzá imádságban.
Már nem rettegek az utazástól, és jókat alszom az azt megelőző éjszaka. És mindenekelőtt bízni tudok Yahweh Yireh-ben, aki rajtam tartja a szemét, és ellát azzal, amire szükségem van, hogy megnyugodjam.


Yahweh Yireh, Te vagy Isten, Aki gondoskodik. Kérlek, avatkozz be mostani gondjaimba. Légy mindig jelen a szívemben, és láss el azzal, amire szükségem van, hogy legyőzzem a félelmemet. Ámen.

(Wendy Blight: The Lord Will Provide, Encouragement for today, 2013.11.26., www.proverbs31.org., fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. október 15., vasárnap

Életünk Ura

Térjetek meg, elpártolt fiaim! Meggyógyítlak benneteket, bár elpártoltatok. Itt vagyunk, eljöttünk hozzád, mert te vagy, URam, a mi Istenünk!


Jeremiás 3:22

Milyen az igazán engedelmes keresztény? Talán olyan, akinek a viselkedése kék-szalag díjjal jutalmazható? Vagy talán olyan, aki a lehető leghűségesebben tölti be Isten parancsolatait?

Amikor megfogalmazódik az a vágy bennünk, hogy megújítsuk engedelmességünket Isten felé, talán úgy gondoljuk, hogy ha gyakrabban tanulmányozzuk a Bibliát, vagy mélyebb önvizsgálatot tartunk, akkor szépen megerősödünk az engedelmességben. Úgy gondoljuk, hogy így fokozatosan elsajátítjuk azt. De ez nem így van. Jeremiást az Úr így tanította: „Gyertek vissza hozzám…. én meggyógyítalak benneteket.” Isten önmagára mutatott, mint gyógymódra. Az Úr szemében az az igazán engedelmes követője, aki őszintén az Úrba kapaszkodik, és arra vágyik, hogy mindinkább megismerje Őt.

Isten nem a teljesítményre tekint. Ő utánunk vágyakozik. Isten nem azt akarja, hogy pusztán a parancsolatait tartsuk be. Ő egész lényünkre igényt tart. Ne feledd azonban, hogy Jézus sohasem fog az engedelmességbe beleerőltetni. Ő sohasem fogja magát rád erőltetni. Ehelyett, Jézus teljes szeretetével ragaszkodik hozzád.

„Vannak olyan helyzetek, amikor azt szeretnénk, hogy Isten ráerőltessen bennünket a helyes útra, de Ő ezt sohasem fogja tenni. Máskor pedig azt szeretnénk, hogy hagyjon békén bennünket, de Ő ezt sem teszi meg. Ha nem tartjuk meg az Ő parancsolatait, Ő nem kényszerít bennünket a jó cselekvésére.” Oswald Chambers

Amikor Jézus a gondolataid és szíved vágyának középpontjába kerül, amikor az Ő dicsőségére élsz, akkor válik Jézus életed Urává.


Atyám, tudom, hogy az engedelmes élet egyedül csakis úgy lehetséges, ha szüntelen kapcsolatban vagyok Veled. Segíts meglátnom, hogy ez a tökéletes szabadság útja, és amikor Hozzád fordulok, akkor leszek igazán biztonságban, ekkor leszek igazán boldog és szabad. Érintsd meg szívemet, hogy Hozzád forduljak, és engedelmes lehessek.


(Forrás: Joni and Friends Daily Devotional, When He is Easily Lord,  http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, fotó: pinterest.com)