2012. október 21. EGY TÉVES CÉLPONT
Vastag szemüvegem miatt az általános iskolában négyszeműnek csúfoltak. Rövidlátó voltam, és nem tudtam jól fókuszálni. Három évvel ezelőtt lézeres szaruhártyametszést végeztek rajtam, és megjavult a látásom. Láttam, mennyit mutat a falióra, és a fürdőkádban láttam lábujjaimat is. Fantasztikus! A fókuszomat kiigazították, és így tisztán láttam.
Sok mai nő rövidlátó, nem a szemét, hanem élete célpontját tekintve. Nem tudják, miért vannak itt, és azt sem, hogy hova tartanak. Kormány nélküli hajóhoz hasonlítanak. Dr. Swenson, a Margin szerzője szerint a céltalanság nagyon jellemző.: "Az amerikaiak veszélyesen rövidlátóak. Közellátásban szenvedünk, ami tönkreteszi a jövőt. A horizont soha nem látszik egy porfelhő közepén. De olyan látással kell rendelkeznünk, ami a jövőbe vezet. Ha csak egyik hétről a másikra élünk, az egy olyan élet, amiben nem látunk tovább az orrunknál."
A cél nélkül élő nőkre nemcsak az jellemző, hogy "beszűkülnek", hanem az is, hogy sehova nem jutnak. Várnak a megfelelő munkahelyre, a megfelelő férje, a megfelelő gyermekre. Azután várják, hogy kisbabájuk felnőjön és önálló legyen. Várják, hogy valami értelmet adjon életüknek. Rövidlátásuk elérhetetlen álommá teszi a megelégedettséget.
William Martson pszichológus megkérdezett háromezer embert, hogy miért él. Megrázó volt az eredmény, hogy több mint 94% egyszerűen elszenvedte a jelent, és közben a jövőt várta.
Mivel én céltudatosan szeretnék élni, gyakran teszem fel a kérdést magamnak: Linda, rövidlátóan éled az életedet? A várakozás hangulatában élsz?
Nemrégiben olvastam a következő verset, melyet egy tizennégy éves fiú (igen, tizennégy!) írt, akinek szavai életcélom átgondolására késztettek.
Sok mai nő rövidlátó, nem a szemét, hanem élete célpontját tekintve. Nem tudják, miért vannak itt, és azt sem, hogy hova tartanak. Kormány nélküli hajóhoz hasonlítanak. Dr. Swenson, a Margin szerzője szerint a céltalanság nagyon jellemző.: "Az amerikaiak veszélyesen rövidlátóak. Közellátásban szenvedünk, ami tönkreteszi a jövőt. A horizont soha nem látszik egy porfelhő közepén. De olyan látással kell rendelkeznünk, ami a jövőbe vezet. Ha csak egyik hétről a másikra élünk, az egy olyan élet, amiben nem látunk tovább az orrunknál."
A cél nélkül élő nőkre nemcsak az jellemző, hogy "beszűkülnek", hanem az is, hogy sehova nem jutnak. Várnak a megfelelő munkahelyre, a megfelelő férje, a megfelelő gyermekre. Azután várják, hogy kisbabájuk felnőjön és önálló legyen. Várják, hogy valami értelmet adjon életüknek. Rövidlátásuk elérhetetlen álommá teszi a megelégedettséget.
William Martson pszichológus megkérdezett háromezer embert, hogy miért él. Megrázó volt az eredmény, hogy több mint 94% egyszerűen elszenvedte a jelent, és közben a jövőt várta.
Mivel én céltudatosan szeretnék élni, gyakran teszem fel a kérdést magamnak: Linda, rövidlátóan éled az életedet? A várakozás hangulatában élsz?
Nemrégiben olvastam a következő verset, melyet egy tizennégy éves fiú (igen, tizennégy!) írt, akinek szavai életcélom átgondolására késztettek.
Tavasz volt, de én a nyarat vártam,
a meleget, a patakok hűs vizét
Nyár volt, de én az őszt vártam,
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam,
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügy fakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni,
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni,
ifjú és szabad lelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni,
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése