Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. július 31., csütörtök

KÖNYVKLUB - Corrie Ten Boom: A Menedék, Hatodik fejezet: A titkos szoba

1. Peter szerint 50 év felett „az élet lényegében már véget ér”. Corrie-ékat vén matrónának látja, akik mi más érdekes elfoglaltságot találhatnának maguknak, mint unalmas prédikációk hallgatását. Velük szemben ő fiatal, tele életerővel, energiával, tehetséggel. És mire használja ő ezt az életerőt, fiatalságot? Hőstettével (a tiltott Wilhelmus eljátszása a templomban) pillanatnyi dicsőséget szerez magának, veszélybe sodorva ezzel nemcsak magát, hanem szeretteit (Flip például elveszítheti ezért az állását) is. Peter a pillanatnak él, nem teremt értéket, nem „épít”, nem „szeret”.
Vele ellentétben a vén matrónának látott nagynénjei nagy dolgokkal járulnak hozzá Isten országának építéséhez: szeretnek, adnak, „építenek”… vagyis az életük sokkal gyümölcsözőbb, produktívabb, értékekkel telítettebb.

Miért vagyunk hajlamosak azt hinni, hogy egy fiatalnak több a lehetősége; gazdagabb, értékesebb az élete?
A Biblia szerint akik hisznek az Isten Fiának nevében, azoknak örök életük van (1Jn 5:13). Az örökkévalósághoz képest a 20 és az 50 éves kor is életünk legeslegeleje. Mi mégis sokszor nagy jelentőséget tulajdonítunk az évek múlásának. Miért?

***

2. Corrie-ék csalással (lopással, hazugsággal) szerezték az élelmiszerjegyeket.

Mi mit gondolunk erről?
„A cél szentesíti az eszközt” elv minden helyzetben igaz? Mikor igen, és mikor nem?
Corriék tette az életet (nem a sajátjukat), a szeretetet szolgálta. Nem az önzés, nem a kényelem vezérelte őket. Lehet-e ez az ilyen szempontból kérdéses jogosságú tetteink mércéje?
Ha előfordul az életünkben, hogy előnyösen igyekszünk kijátszani helyzeteket, kiskapukat keresünk, fondorlatoskodunk, ravaszul próbálunk megkerülni szabályokat, kötelességeket, esetleg előnyünkre ferdítjük kicsit az igazságot… azt mi milyen célból tesszük?

***

3. Ahhoz, hogy Corrie-ék a földalatti ellenálláshoz „saját forrásokra” leljenek, nagyon sok jó kapcsolatuk kellett, hogy legyen a városukban. Ezeket a kapcsolatokat korábban nem azért ápolták, mert tudták, hogy később profitálhatnak belőlük! Nem tudták, hogy később hasznukra fog válni a sok közeli ismeretség.

Nekünk milyen kapcsolataink vannak a környezetünkben élő emberekkel?

***

4. Háborúban, katasztrófahelyzetben mindig más a helyzet, de akkor is megdöbbentő, hogy Corrie-ék milyen természetességgel fogadták be például az első zsidó nőt! A mai elidegenedett világban ez szinte már elképzelhetetlen. Mi biztos rögtön a saját és szeretteink biztonságát féltenénk.

Vágyunk mi egyáltalán arra, hogy ilyen befogadó szívűvé váljunk? Mi kell ehhez?


(Andi)
 

Próbák és kísértések

Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: "Isten kísért engem", mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.
Jakab 1:12-13

A próbák és kísértések a látszat ellenére nem azonosak. A próba egy teszt, melyet Isten elénk helyez, hogy erősítse hitünket és állhatatosságunkat. A próbát örömmel vehetjük és küzdhetjük meg.

Azonban semmi örömteli sincs a kísértésben. Sőt, a próbákkal ellentétben, a kísértéseket nem Isten helyezi utunkba. A kísértés akkor jelentkezik, amikor a saját gonosz kívánságunk vonz és csábít bennünket.

Akkor milyen kapcsolat van a próbák és kísértések között? Amikor egy Istentől származó próbából kihátrálunk, amikor elfordulunk kegyelmétől, mely erőt adna az állhatatossághoz és engedelmességhez, elmulasztjuk hitünk csiszolásának lehetőségét. Ekkor tud egy elbukott próba kísértéssé változni, mert ilyenkor eltökéljük, hogy a saját utunkat járjuk, saját kívánságainkat elégítjük ki, ekkor morgunk és panaszkodunk.

"Akkor mégis Isten kísért engem!", - mondhatnátok néhányan. De Jakab 1:16-17. verse így szól "Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása."


Nem leszünk igazán tisztába jellemünkkel mindaddig, míg visszajelzést nem kapunk a kísértésekben tanúsított állhatatosságunkról.  Jakab apostol így bátorít bennünket az 1:12-ben: Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.



Kérlek, támogass engem kegyelmeddel, Uram, hogy a próbákban örömmel állhassak, és  óvj meg a kísértésektől.

(forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Trials and Temptations http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, )


2014. július 30., szerda

Találkozás Istennel az élelmiszerboltban


„Ti vagytok a világ világossága … Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!”
Mt 5,14a, 16

Egyszerű imádság csupán, hiszen része a reggeli rutinnak. „Nyisd fel a szemünket, Uram, hogy észrevegyük miként akarsz a mai napon használni bennünket.” Nem is sejtettük, mekkora erővel fog válaszolni Isten aznapi kérésünkre.

Éppen megérkeztünk egy női csendes hétvégére, és Karen barátnőmmel elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a helyi élelmiszer üzletet.
 
Egy fiatal anyuka is felkelt aznap reggel, ugyanezzel a szándékkal. Lófarokba fésülte haját, belebújt lábujjközti papucsába, felkapta kulcsát, és kilépett az ajtón.

Amint Karennel a pénztárhoz mentünk, egy asszonyt pillantottunk meg magunk előtt, aki szüntelenül hátranézve várta valaki érkezését. Intett nekünk és előreengedett bennünket a sorban, közben a polcok felé pillantott.
Mielőtt még előre tolhattunk volna a kocsinkat, egy fiatal anyuka közeledett integetve, a bevásárlókocsija meg volt pakolva, a gyermekülésben pedig egy gyermek sírt.
 
Ahogy magunk elé engedtük a fiatal nőt, a szívem elkezdett erősebben verni, és megremegtem miközben Isten a szívemre helyezett egy furcsa gondolatot: "Vedd meg az élelmiszereket neki!" 

Tessék? Az Úr ismét megszólított csendesen suttogva: "Mutasd ki szeretetedet a fiatal nő felé. Vedd meg neki az élelmiszereket!"


Tétováztam, de aztán mégis megérintettem a vállát, és kimondtam a szavakat, amelyeket Isten helyezett a szívemre: „Tudom, furcsán hangzik, De Isten arra kért, hogy fizessem ki a kocsidban lévő árut.
Megdöbbenve nézett rám, a szeme könnybe lábadt, és hálásan elfogadta ajánlatomat. Ezután az idősebb hölggyel kiléptek az üzletből.
Néhány perc múlva az idősebb asszony visszajött. Elmondta, hogy a fiatalabbik az ő lánya, Micah. Micah férje nemrég elhagyta családját, darabokra zúzva világukat.  Micah úgy érezte, összeomlott az élete, elhagyták és nem méltó a szeretetre. Nehezen tudta fenntartani magukat. Úgy érezte, mindenki, de elsősorban Isten elfordult tőle. Isten által rendelt találkozásunk előtt néhány nappal Micah együtt imádkozott az édesanyjával. Micah imádságának szavai nagyon megráztak bennünket: „Isten, ha valóságos vagy, ha szeretsz engem, mutasd meg, hogy nem felejtkeztél el rólam!”
  
Hát ezért volt olyan egyértelmű a késztetés melyet éreztem. Isten meg akarta mutatni Micah-nak feltétel nélküli szeretetét. Világos jellel akarta tudomására hozni, olyasmivel, ami nem vár viszonzásra.

Éreztél már ilyen „késztetést”? Egy halk hangot a szívedben amely arra késztetett, hogy indulj, tégy meg valamit, amit különben nem tennél, ami kellemetlen, furcsa, vagy akár zavarba ejtő?

Bízzál abban az érzésben. Igen gyakran ez Isten jelzése, amivel hív, hogy vegyél részt mennyei munkájában. Isten arra indít ilyenkor, hogy légy egy fénysugár a sérült, szenvedő világban.


Mai igénkben Jézus arra szólít, hogy legyünk „a világ világossága” (Mt 5,14a). Amikor átadjuk életünket Jézusnak, Ő megtölti szívünket feltét nélküli szeretetének fényével, és e szeretet élő, lélegző csatornáivá válhatunk általa. Isten ettől kezdve különleges, általa rendelt találkozásokkal keresztezi életünk útját, hogy a kapott szeretet fényét átsugározhassuk valaki másnak az életébe.

Micah mélységes fájdalmára, a szeretet utáni kétségbeesett vágyakozására Isten bensőségesen, személyesen válaszolt.  Megmutatta neki feltétel nélküli szeretetét. Nem hagyta válasz nélkül szíve fájdalmát.  A történetet befejezve, Micah édesanyjának szavai örökre a szívembe égtek: "Micah most bizonyosságot kapott afelől, hogy Isten nem felejtkezett el róla!"

Egy közönséges napon, egy közönséges boltban, közönséges tevékenység közben Isten valami különleges feladatra hívott két édesanyát. Keresztezte utunkat egyik leányával, aki meg kellett, hogy tapasztalja az Ő különleges szeretetét.

Micah Istennel találkozott aznap a boltban. És Istennek hála, én is.

Nyisd meg, Uram, a szememet, hogy vegyem észre, hogyan akarsz ma használni engem. Segíts, hogy a Te szereteted lencséjén keresztül láthassam a világot, észrevegyem a menny által rendelt találkozásokat, és legyen bátorságom igent mondani rájuk. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Wendy Blight: She Met God in the Grocery Store, Encouragement for today, 2014.07. 25. , www.proverbs31.org)

2014. július 29., kedd

Szárnyra kelni újra


„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.”

Kol 3,13


A rövid létrán álltam kezemben egy villanykörtével. Kellemetlen idő volt, nem leányálom ilyenkor kicserélni egy külső égőt. De mivel már korán sötétedik, muszáj volt.

A lámpabúra belsejében valami mozgott, vonakodva nyúltam a kiégett körtéhez.

Bekukucskáltam, s egy kismadarat pillantottam meg, a szárnyait szorosan a testéhez szorította, egyik lába bele volt akadva a körte foglalatába. Hogy jutott be ide? Mióta küzdhetett már a szabadulásért?

A következő percekben lassan, óvatosan kicsavartam a körtét, kezdtem kitisztogatni a lámpa mélyébe gyűlt szemetet, hogy szabad utat biztosítsak a madárnak. Két ujjal óvatosan megfogtam, de éles csőrével dühösen belevágott a kezembe.

Beleburkoltam a kesztyűmbe, hogy ne csapkodjon, s kivittem a ház elé, ahol az itató és a madáretető állt évek óta.

Ahogy letettem, megingott, szinte elesett, de egy kis szárnycsapkodás után fel tudott emelkedni a levegőbe, s egyenesen rászállt az itatóra. Mohón ivott, majd míg én mozdulatlan csodálattal követtem az útját, az etetőhöz röppent.

Úgy tűnt, a madárka jól van, megmenekült.

Néha a képtelenség a megbocsátásra olyanná tesz, amilyen ez a madárka volt. Valami történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Valaki mondott valami bántó vagy kegyetlen dolgot. Vagy igazságtalanság sebzett meg. Harag, keserűség tört ránk, és ez az érzés csapdába ejtett, megrontotta a kapcsolatunkat valakivel, esetleg a házastársunkkal, nem értettük Isten szándékait, megingott a bizalmunk másokban.

Ilyenkor a Kol 3,13-hoz hasonló  igék nem mutatják a gyógyulás útját, inkább felbosszantanak. A megbocsátás lehetetlennek tűnik. Főleg, ha arra várunk, hogy az illető bocsánatot kérjen, hogy megváltozzon, vagy csak elzárjuk a szívünket tőle.

Miért kéri Isten, hogy bocsássunk meg? Talán Ő tudja, hogy többre vagyunk teremtve, minthogy a megsebzettség csapdájában vergődjünk.

Repülésre teremtett.

A megbocsátás lehetővé teszi, hogy Isten kipucolja a szemetet, hogy megtisztítsa az utat a szívünkhöz, és gyengéden felemeljen, ahonnan már szárnyra kelhetünk. Isten számon tartja a verebet (Mt 10,29), és téged is lát. Tudja, mennyire nehéz. Tudja, hogy azért nem bocsátasz meg, mert úgy érzed, képtelen vagy rá.

De nem vagy egyedül az úton. Isten kinyújtja feléd a kezét. Eljött az idő, hogy megbocsáss. Ő készen áll, hogy átemeljen téged egy új helyre, ahol egy kis szárnycsapkodás után felemelkedhetsz, és újra szárnyalhatsz.


Drága Jézus, eddig úgy éreztem, képtelen vagyok megbocsátani. De most átadom magam neked, nem állok ellen, vezess, vigyél oda, ahova akarsz. Megnyitom a szívem, hogy meg tudjam bocsátani, ami a múltban történt, és ezzel képes legyek újra teljes életet élni. Jézus nevében, Ámen.




(forrás: Suzie Eller: Szárnyra kelni újra, Encouragement for today, 2013.02.08., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.hu)

2014. július 28., hétfő

Ha a bocsánatkérés elmarad



„Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni” 
Gal 5,1




Fájdalomtól bénultan ültem a pszichológus előszobájában. Eljöttem, hogy a 10 évvel ezelőtti dolgokról beszéljek vele. Meg akartam osztani a történetemet, de nem találtam szavakat hozzá. Különben is, ha elmondanám, megkönnyebbülnék? Reméltem, de kételkedtem is benne. Életemnek ezt a részét tíz éven át titkoltam - kibírom újabb tíz évig, nem?

Minden idegszálammal menekülni szerettem volna, de a szabadságra még jobban vágytam, mint a menekülésre. Bár vége lenne a rémálmoknak, az uralhatatlan hangulatingadozásoknak, pánikrohamoknak, fuldoklásnak! És szabad lehetnék a haragtól is, a megbocsátásra való képtelenségtől. Sosem fogok túljutni rajta, ha továbbra is elrejtőzöm a fájdalmam elől. Ezért hát maradtam.

Idegesen megpróbáltam elmesélni a történteket. Mintha tegnap lett volna, előtörtek a hangok, a látvány, a szagok. Egyetlen dolog kellett volna még a szabaduláshoz.

Egy bocsánatkérés.

Nem tudna valaki bocsánatot kérni mindazért, ami velem történt? Nem egy könnyedén odavetett szóra vágytam, hanem olyanra, ami visszaállítja életem értelmességét. Olyanra, ami valamiként felülírja ártatlanságom elvesztését. Ha az az ember, aki ezt tette velem, bocsánatot kérne, akkor minden más lenne, ugye?

Tíz év után szabadulni akartam a megbocsátásra való képtelenségtől, ami éreztem, gúzsba köt. De hogy bocsássak meg neki, ha sosem mondta, hogy bánja, amit tett?

Sok időt töltöttem imádságban, és igyekeztem mindent elolvasni a lehetőségekről, hogyan lehet túljutni a haragon, a keserűségen. Hogyan lehet megbocsátani, amikor a bocsánatkérés elmarad. Sikerült rátalálnom néhány fontos igazságra.

Mindenekelőtt arra, hogy a megbocsátás akkor hozza el számomra a szabadulást, ha ingyen nyújtom, ha nem kötöm semmilyen feltételhez. Nem azért, mert aki megbántott, megérdemli, hanem azért, mert a megbocsátás Krisztus ingyen ajándéka. Ha keresztény vagy, semmilyen bűn, sem a magadé, sem a másé, nem tarthat fogva. Mindig szabad vagy, szabadon megbocsáthatsz.

Talán úgy érzed, nem tudsz megbocsátani – nos, ekkor kell kérned Isten erejét. Kérd a segítségét naponta mindaddig, míg szabadon és ingyen meg tudsz bocsátani magadnak vagy másnak.

Másodszor, el kellett engednem a szégyenérzetet. Mikor valaki megsebez, gyakran magunkban keressük a hibát. Ha jobb ember lennék, ha valamit másként csináltam volna, ha asszertívabban beszéltem volna, elkerülhettük volna, ami történt. Igaz ez? NEM IGAZ! A szégyenkezés, az, hogy magunkban keressük a hibát, nem vezet felszabaduláshoz, gyógyuláshoz. Így szól a Galatákhoz írt levél 5,1: „Krisztus azért szabadított meg minket, hogy szabadok legyünk, álljatok tehát szilárdan, ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” A szégyen is egyfajta rabiga. Ne hagyd szégyenkezni magad, állj szilárdan Jézus szeretetében! Állj szilárdan a Tőle kapott szabadságban, ami felold a szégyen igájából! Az Ő kereszten hozott áldozatának köszönhetően szabad vagy!!

Harmadszor: nem szabad leállni. Ahhoz, hogy a múltadon túljuss, végig kell menni rajta. Ez időt, és szakmai segítséget igényelhet. De fel kell fognod, hogy nem a múltad határoz meg téged, hanem Jézus!

Sosem kért tőlem bocsánatot az az ember. De rájöttem, hogy még ha megtette volna is, a bocsánatkérés nem ér fel azzal a kárral, fájdalommal, amit okozott. A bocsánatkérése nem tudott volna felszabadítani.

A szabadulás nem attól függ, hogy bocsánatot kér-e, aki fájdalmat okozott, vagy sem. A megbocsátás az, ami szabadulást hoz, és meg lehet bocsátani, mert Krisztus halála a kereszten felszabadított minket.
 
Uram, köszönöm, hogy kereszthalálod minden erőt megad nekünk ahhoz, hogy meg tudjunk bocsátani az ellenünk vétkezőknek. Ahol haragot találsz a lelkemben, Uram, húzd ki gyökerestül irgalmaddal. Kegyelmed járja végig szívünk és elménk sebeit, mutasd meg, kérlek, mely pontokon vagyunk még rabigában. Köszönjük, Urunk, kegyelmedet, mely mindig elég volt, és mindig elég is lesz. Jézus nevében fordulok Hozzád, Ámen.
 

(forrás: Stephanie Clayton: When an Apology Never Comes,  Encouragement for today, 2013.02.19. www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. július 27., vasárnap

Engedjük uralkodni a Békességet


„És a Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak.”

Kol 3,15

Amennyire képtelenek vagyunk visszatolni az esőt a felhőkbe nyitott tenyerünkkel…

Vagy megnyújtani a szivárványt a két végét húzva…

Vagy visszatartani a dagályt azzal, hogy futunk a tenger felé…

Semmivel sincs inkább hatalmunkban a békesség megszerzése, foglyul ejtése.

Béke.

Amiért a háborúk folynak. Családok összeroppannak. Emberek világgá mennek. Amiért megalkuszunk, ötletelünk, tévézünk: itt van – csak küzdj érte az időddel, a pénzeddel, az életeddel…

De hiába a versenyfutás – a békességet sosem kapjuk el. Mindaddig, míg el nem fogadjuk ezt az öt szóból álló igazságot, ami a békesség kulcsa. Az igazságot, amitől lankad a váll, oldódik a görcs az állban. Ez a mondat rávilágít, hogy létezik a békesség, bőséggel kaphatunk belőle mindnyájan: „Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben” (Kol 3,15).

Ha békességet akarunk, váljunk Jézus Krisztus tanítványává, aki a Békesség. Kövessük a tanítást: engedjük, hogy Krisztus békessége uralkodjék a szívünkben.

Ez a tanítás arra int, hogy lassítsunk. A két, látszólag ellentétes értelmű szó: „engedjük” és „uralkodjék” arra tanít, hogy legyünk szívünk játékvezetői. Hagyjuk, hogy pörögjön a meccs, de amikor elfajul a helyzet, fújjunk bele a sípba, tegyünk rendet, állítsuk le a mérkőzést, nyugtassuk le a szívünket.

Hogyan lehetséges ez? Úgy, ha bensőséges kapcsolatban állunk a Békességgel, ha jól ismerjük Őt.

Krisztus igazságos, ezt mutatja Eszter bátorsága és Hámán veresége (Eszter 7).

Krisztus helyreállít, láthatjuk Jób szörnyű veszteségéből, majd többszörös nyereségéből (Jób 42,7-17).

Krisztus uralkodik a viharokon, ezt igazolja a szél és a háborgó hullámok lecsendesítése (Mt 28,1-10).

Időbe telik, míg felfogjuk, kicsoda Krisztus, és engedjük, hogy uralkodjék bennünk az Ő békessége. A futballbírók sem a Bajnokok Ligájában kezdenek. Nekik is hosszadalmas tanulásra, edzésekre van szükségük. Éveken át kell bizonyítaniuk az apróbb ligákban, mielőtt országos bajnokságokról, nemzetközi nagymeccsek vezetéséről álmodozhatnának.

A mi szívünknek és értelmünknek is ki kell járniuk az iskolát. Kezdjünk az alsóbb szinteken. Szólítsuk fel békességre a szívünket, amikor késésben vagyunk, amikor odaég az étel, horzsolások, zúzódások történnek, koccanásos balesetet szenvedünk. Ezzel gyakorolhatunk, ezzel készülhetünk fel arra, amikor rossz hírt közöl az orvos, amikor átnyújtják a felmondólevelet, amikor megvádolnak.

Felszólítjuk szívünket, hogy hallgasson Rá, és bízzon Benne, Aki hűséges a kis dolgokban is, így újra meg újra megtapasztaljuk, kicsoda Krisztus. Ezzel kellőképpen felerősítjük szívünket, hogy jusson eszébe a Békesség, aki hűséges a nagy dolgokban és a köztes helyzetekben is. Mindig, mindenben.

Minden felszólítás továbbvezet a következőhöz, egyre közelebb a nyugalomhoz. Ahol véget ér az üldöztetés. És békességben leszünk.



Uram, Te vagy a Békességem. Tanítsd meg nekem a Te utaidat, vezess a Te igazságodban. Segíts, hogy ellazítsam a vállam, enyhítsem az állam feszülését, csendesítsem el háborgó szívemet. Egyre jobban meg akarlak ismerni. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: Samantha Evilsizer: How to Let Peace Rule,  Encouragement for today, 2013.03.12. www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)


2014. július 26., szombat

Minden... vagy csak néhány dolog?

Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik, hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk Krisztusban.
Efézusi levél 1:11-12

Felfigyeltél a fenti versben leírt tényre, hogy Isten minden velünk történő dolgot úgy alakít, hogy az Ő tervébe és akaratába beilleszkedjen? Sőt, a fenti versek összecsengnek a Római levél 8. fejezetének 28. versével: "Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott." Isten felhasználja győzelmeinket és a bennünket érő tragédiákat arra, hogy mi, akik Krisztusban bízunk, teljes összhangba kerülhessünk Vele.

Néhányan berzenkedünk a "minden" szó hallatán. Talán a "néhány dolog", az "esetenként", vagy azon dolgok melyeket "meg tudunk magyarázni vagy érteni", illeszkednek bele igazán az Ő akaratába ránk vonatkozóan. Isten tényleg szó szerint érti, hogy minden értünk van?

Mindenképpen. Mert a "minden" magában foglalja a szívfacsaró fájdalmakat, és azon  baleseteket is, melyek fenekestől felforgatják életünket. Ha csak a könnyen elfogadható kellemetlenségekről, vagy a bennünket meglegyintő problémákról lenne szó csupán, akkor Isten nem lenne szuverén Úr. A mi hatalmas Istenünk azonban örömét leli abban, hogy minden dolgot - és valóban MINDENT - az Ő akaratával összhangban munkáljon a mi érdekünkben.


A fenti igevers nehezen lenyelhető gyógyír lehet azok számára, akik éppen egy szívszorító fájdalmat, balesetet, betegséget vagy olyan eseményt dolgoznak fel, mely teljesen megváltoztatja életük folyását. A hívő ember azonban éppen abban lelheti vigasztalását, hogy fájdalmára odafigyelnek és Isten tervének részét képezi. Ne gondold azonban azt, hogy egy mennyei hatalom játékszere, életed problémáiban egy kegyetlen tréfa áldozata vagy. Tudni azt, hogy Isten mindent, - és nem csak néhány dolgot, - együtt munkál célja érdekében, mégis reményt és békét hozhat számodra.

Hatalmas Istenem! Átadom neked a mai nap eseményeit. Kérlek segíts, hogy türelmesen fogadjak mindent, és ezzel a Te dicsőségedet szolgálhassam.


(forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Everything....or Some Things? http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. július 25., péntek

Merj remélni

„Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény” 
JerSir 3,21


Sírtál már addig, míg elfogytak a könnyeid, és a szíved apró darabokra tört? Mondtad már, hogy „Minden elveszett, amiben reménykedtem?” Igen? Akkor már hárman vagyunk: te, én meg Jeremiás.

Sosem felejtem el azokat az éjszakákat, amikor álomba sírtam magam. Néha csendesen folydogáltak a könnyeim, máskor hangosan jajgattam, kérdésekkel, könyörgésekkel ostromoltam Istent: „Uram, miért? Mit rontottam el? Miért nem tudom megoldani?” Imádságaimat azzal zártam, hogy „ha Te is úgy akarod”, és reméltem, hogy más az akarata, mint aminek látszik.

Voltak éjszakák, mikor összegömbölyödtem a takaróm alatt, és reménykedtem az áttörésben. De hiába, a helyzet reménytelennek tűnt. Úgy éreztem, minden elveszett, amiben reménykedtem.

Jeremiás, az Ószövetség siránkozó prófétája, szintén reménytelen helyzetbe került. Látta, hogy a babiloniak földig rombolják, leégetik az Úr Templomát. Jeremiás szíve megszakadt, mikor a Templom egyes szent tárgyait, a medencét, a lámpatartókat elrabolták, s Babilonba vitték, hogy hamis istenek imádásához használják őket.

A rombolás idején Jeremiás Isten szavát közvetítette Júda és Jeruzsálem népének. Az üzenet, sajnos, nem jó hír volt. A nép rövidtávú jövőjének az Úr a fegyelmezést szánta, Jeruzsálem és a szent Templom teljes lerombolásával. Jeremiás volt az Úr választottja, akinek ezt a jövendölést közvetítenie kellett a nép felé. Jeremiás elvégezte a feladatot, és jól végezte, de büntetés, nevetségessé tétel, támadások és börtönbe zárás volt rá a válasz az üzenet címzettjeitől.

Jeremiás addig sírt, míg elmondhatta: „Szemem elsorvadt a sírástól, a bensőm megrendült” (JerSir 2,11). A szíve összetört Jeruzsálem és Isten népe feletti bánatában. Bánatában így siránkozott: „Elhagyott az erőm, és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem” (JerSir 3,18).

Aztán a kétségbeesésben egyszer csak reménykedni kezdett. Remélni mert, mivel emlékezett.

Sokunknak szükségünk van a reményre. Hogy rátaláljunk, mint Jeremiás, lássuk mi bátorította őt, mitől mert újra remélni. Ami eszébe jutott, ki tudta emelni a kétségbeesés szakadékából. Számunkra is ez a megoldás. Jeremiás a következőket idézte emlékezetébe:

- Isten el nem múló szeretetét

- megújuló irgalmát

- soha véget nem érő hűségét

- az örökségét.




Isten Igéje épp olyan élő és cselekvő ma, mint Jeremiás idejében volt. Belülről tud átformálni. Ha olvassuk, és életre váltjuk az igazságait, tekintetünk iránya megváltozik.

Kétségbeesésem éjszakáin arra vágytam, hogy változzanak meg a körülmények. Addig sírtam, míg elapadtak a könnyeim. Sokszor süppedtem bele a kétségbeesés szakadékának mélyébe, és tovább maradtam ott, mint kellett volna. De mikor Isten hűségére és irántam való irgalmára gondoltam, újra reménykedni kezdtem.

Megváltoztak a körülmények attól, hogy felidéztem Isten ígéreteit? Nem. Belül történt változás: feléledt bennem a remény. Várakozásom megtelt értelemmel, reménykedéssel. Úgy döntöttem, hogy ezt választom a kilátástalanság érzése helyett.

Szükséged van reménységre? Emlékezz Isten hűségére, szeretetére, irgalmára, erre koncentrálj, bármilyen kétségbeejtőnek tűnik a helyzet.

Merj ma remélni!










Uram, szeretnék merni remélni, de bizonytalanság vesz körül, a kétségbeesés kísértése támad. Segíts, hogy figyelmemet a Te hűségedre, szeretetedre és irgalmadra koncentráljam. Köszönöm, Uram, a jót, amit készítesz nekem. Jézus nevében, Ámen.














 

(Forrás: Wendy Pope: Dare to Hope, Encouragement for today, 2013.02.11.,  www.proverbs31.org/devotions, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. július 24., csütörtök

Juttasd eszembe, ki vagyok


„Jézus mellett ült egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.”

Jn 13,23


Egyik fiú osztálytársam a „hips” (csípő) gúnynevet aggatta rám az új osztályban, ahova kilencedikes koromban kerültem. Bár alapvetően vékony voltam, az alakom nem olyan volt, mint az akkor divatos modelleké. Attól kezdve meggyőződésemmé - és érzékeny pontommá - vált, hogy az alakom nem „vonzó”.

A „hips” gúnynév beégett a tudatomba, és hosszú évekre meghatározta önmagamról alkotott képemet: trampli vagyok és esetlen. Nem javított a helyzeten, hogy elsők közt voltam a softball versenyeken, sikeresen játszottam a röplabda- és a kézilabdacsapatban. Egyszer visszahívtak egy iskolai színdarabhoz rendezett táncos válogatón, de én egyenes szárú bő farmerben jelentem meg. Nem is tudom, mit akartam.

Nem a trampli az egyetlen jelző, amivel magamat illettem az évek során. Volt köztük negatív és pozitív egyaránt. Némelyiknek a tények, másoknak érzelmek képezték az alapját. Erős hatása van rám, az önbecsülésemre, értékeimre, döntéseimre, annak, hogy milyennek látom magamat.

Az Újszövetségben olvasunk egy tanítványról, aki érdekes jelzővel illette önmagát, olyannal, ami egész életét meghatározta. János evangéliumában az egyik tanítványról azt olvassuk: "az, akit Jézus szeretett." Ez a meghatározás csak Jánosnál olvasható, és a bibliatudósok szerint magára János apostolra vonatkozik, a könyv szerzőjére, aki önmagát nevezi Jézus szeretett tanítványának.

Hosszú ideig azt hittem, hogy a többiek nevezték így Jánost. Talán úgy gondolták, őt jobban szereti, mint őket. Van ilyen, a testvérek kimondatlanul is észreveszik, ha van köztük egy kedvenc. De mi van, ha ezt a jelzőt nem a többiek használták Jánosra?

Nemrég elgondolkoztam rajta, mit jelent, hogy János saját magát határozza meg a tanítványként, akit Jézus szeretett.

János biztos volt Jézus szeretetében, és ennek óriási hatása volt egész életére. Nem félt az emberek véleményétől, amikor odaállt a kereszt alá, és gondjaiba vette Jézus anyját. Nem félt elsőként odaérni a sírhoz, ahol dühödt római katonákkal találkozhatott. A feltámadás után bátran hirdette az Örömhírt a többiekkel együtt, elviselte az üldöztetést, a bebörtönzést. Jánost bátorrá tette Jézus szeretetének biztos tudata.

Ahogy felsoroltam magamban, milyen jelzőkkel írtam le magamat az évek során, belegondoltam, mekkora hatása lenne ennek a névnek az életemre. Tarthatom magam kereszténynek, abban az értelemben, hogy bizonyos igazságokhoz ragaszkodom. De mennyire más, ha Jézus belső köreibe tartozónak vélem magam, mert tudom, hogy Jézus nagyon szeret. Érzek ebben egyfajta tiszteletlenséget, önteltséget is, ezért csak a kör legszélére képzelem el magamat.

Mégis, ha merem hinni, hogy Jézus ugyanúgy szeret engem, mint Jánost, ha magamról is el merem mondani, hogy szeretett tanítvány vagyok – nos ha ez így van, akkor minden megváltozik.

Igen, meghívást kaptam a belső körbe. Egyetlen dolog tart vissza: saját magam – és a magamról alkotott hamis kép.

Drága barátnőm, számodra is nyitott ez a lehetőség. Te vagy a tanítvány, akit Jézus szeret. Mered így hívni magad? Ez az egész életre kiható identitás várja, hogy elfogadd.

Drága Mennyei Atyám, köszönöm, hogy feltétel nélkül szeretsz. Köszönöm, hogy meghívsz a belső köreidbe. Vésődjön be szívembe ez az igazság, Uram, erősítsen szereteted, mialatt a hit útját járom. Jézus nevében, Ámen.




(forrás: Glynnis Whitwer: Remind Me Who I Am,  Encouragement for today, 2013.02.06., www.proverbs31.org/devotions, fordítás:www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. július 23., szerda

Végtelen szeretet

Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban.
1János 4:16-17
Bizonyosan annyi ember élt már a Földön, ahány homokszem fellelhető a tengerparton, vagy amennyi csillag van az égen. Egészen lenyűgöző, hogy Isten mindannyiunkat egytől egyig szerette és továbbra is szereti és szeretni is fogja. Hogyhogy nem fogy el ez a mennyei szeretet? Mivel megszámlálhatatlan mennyiségről beszélünk, talán az Isten szeretete csak úgy általánosságban értendő...


De ez semmiképpen sincs így. Isten szeretete végtelen. Spurgeon ezt a szeretetet a következőképpen jellemzi: "A matematikában, ha egy végtelen számot elosztasz egy akármekkora számmal, mindenképpen végtelen összeg lesz a végeredmény. Jézus szeretete végtelen, és annak ellenére hogy megoszlik minden egyes ember között itt a Földön, az Ő szeretete továbbra is végtelenül árad mindannyiunkra." Ahogy a mai vers megfogalmazza, a szeretet teljessé lett miközöttünk.


Ez a szeretet elegendő arra, hogy elvegye bűntudatodat, eloszlassa haragodat, kipótolja magányosságodat, és biztosítson az üdvösségedről. Ez a szeretet oly végtelen, hogy túlszárnyal minden vágyadat és kívánságodat. Sőt, ez a szeretet oly gazdagon árad rád, hogy tovább is adhatod.

Mert Isten szeretete olyan mint a trigonometria, ha elosztod a szeretetet, akkor az   megsokszorozódik. Próbáld ki, közvetíts valaki felé szeretetet, és az többszörösen fog visszaáradni rád. Valaki egyszer ezt így fogalmazta meg: "Add oda, ürítsd ki zsebeid, rázd ki kosarad, öntsd ki poharad, és meglátod, holnapra több lesz, mint valaha is birtokoltál."

Ne felejtsd, annak ellenére, hogy Isten szeretete végtelen számú ember között oszlik meg ezen a Földön, Isten mégis kimeríthetetlenül tudja személyesen rád árasztani, mert ez a szeretet mennyei és végeérhetetlen. 
Uram, elhagytad Atyád mennyei trónusát,
Ilyen szabad és ilyen végtelen kegyelmed!
Teljesen megüresítetted magad mindentől,
kivéve a szeretetet, 
így ontottál vért Ádám magváért!
Ez a kegyelem oly hatalmas és mindenkinek elérhető, hiszen Istenem, még engem is megtalált!



           * "And Can It Be?, The Hymnal for Worship and Celebration, Charles Wesley, Word Music, 1986, page 203.
(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Infinite Love,  http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. július 22., kedd

Amikor hiányzik neked Isten


„Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok.”

Jak 4,8

Hajnali 3:38. Ránézek az órára, s valami azt súgja bennem: „Kelj fel!”. Befelé fordulok, vívódom egy darabig a kialvatlanság gondolatával, aztán mégis kikászálódom az ágyból.
Odalent bekapcsolom a kávéfőzőt, és beülök a fehér fotelbe. Kinyitom a naplómat, s kiszáradt lelkemből ezek a szavak törnek elő: „Istenem, nagyon hiányzol.”

Az utóbbi időben iszonyatosan felgyorsult az élet. A férjem munkahelyén és az enyémen is összetorlódtak a tennivalók, három lányunk is teljes életet él, valakinek mindig szüksége van valamire.
Tényleg sokat adnék azért, hogy 28 órából álljon egy nap.
De ebben a rohanással teli időszakban valami mást is megtapasztalok: azt, hogy hogyan távolodnak el az emberek észrevétlenül Istentől.

Nem mindig szándékos az eltávolodás:
Betegek a gyermekek – nem megyünk gyülekezetbe.
Holnap korábban kell indulnunk –nincs idő összeszedett imára.
Nem lehet kihagyni a testedzést – elmarad a bibliaóra.
Meg kell főzni a vacsorát – az esti áhítat háttérbe szorul.
Időre el kell készülni a jelentéssel, a dolgozattal, a beszámolóval – szóval értitek.
Nagyon is megértem ezt a küzdelmet. És azt is tudom, hogy nagy veszély leselkedik ránk a húzós időszakokban.
Érezhetjük az Istennel való együttlét hiányát, de lemaradhatunk Isten felénk tett jelzéseiről, mozdulatairól is. Isten hiánya (mindkét értelemben) tragikus, és veszélybe sodorja lelkünket, mely az Istennel való együttlétben tud kivirulni.
Felismertem Isten hiányát, s időt szakítottam rá, hogy átgondoljam ezt a harcot az idővel. Rengeteg tennivalóm van, de kiszikkadok, ha nem ér el hozzám suttogása ebben a húzós időszakban is.
Te is úgy érzed, hogy a szíved jelzéseket küld, hogy fordulj vissza Hozzá? Három dolgot javaslok, amik segítenek, hogy újra közelebb kerüljünk Isten szívéhez, mert talán te is félsz attól, hogy észrevétlenül túl messzire kerülsz Tőle, lemaradsz Róla.

Alkalmat kell találnunk az Istennel való napi együttlétre.
Még akkor is, ha ez hajnali 3:38. Még ha nyüzsgő is az élet, feszített és kaotikus, akkor is nyitva kell tartanom lelkem, hogy felismerje a Szentlélek jelzését: Isten velem akar lenni. A hajnali 3:38 természetesen nem válhat rendszerré, de arra sarkall, hogy tudatosan illesszek be egy fehér foltot az időbeosztásomba, amikor Istennel lehetek. Bárhol és bármikor lehetőség van erre, mert Ő mindig közel van. „Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok.” (Jak 4,8)

Éld át a csodát
Az ég színe, mikor reggel munkába hajtasz – vedd észre, és gyönyörködj benne. A nap melengető sugarai egy hűvös reggelen – vedd észre, örülj neki. Egy kisgyermek gügyögése, egy neked kedves személy mosolya, egy dicsőítő ének – éld át, gyönyörködj benne. Juttassák eszünkbe ezek a percek, milyen a teljes élet, milyen az, hogy része vagyunk valaminek, ami sokkal hatalmasabb nálunk.

Legyen halló füled – mindig.
Szívedben halk késztetés, hogy állj meg, szívd magadba a pillanatot – hallgass rá. Enyhe jelzés a szívedben, hogy mondj nemet, amikor pedig igent szeretnél mondani – hallgass rá (fordított helyzetben is).
Ne csak képzelődjünk Isten ígéreteiről, terveiről az életünkben, hanem akarjuk is megélni ezeket, figyeljünk állandóan az Ő hangjára.
„A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Kir 19,12)

Mindig találhatunk alkalmat az Istenre való odafigyelésre, legyen bármilyen sűrű is a programunk. Ha rátalálunk, ha megtapasztaljuk Őt, ha figyeljük jelzéseit, állandó tudatos közeledésünk egyre közelebb fog vinni Hozzá.

Uram, segíts, hogy ne lankadjon figyelmem, amivel közeledni akarok Feléd. Azt nem mindig tudom kézben tartani, ami körülöttem történik, de tudom, hogy irányításoddal akkor is közelebb húzódhatom Hozzád, amikor feszített tempóban élek. Ámen.


(forrás: Nicki Koziarz: When you Miss God, Encouragement for today, 2013.02.12. www.proverbs31.org/devotions, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_06_01_archive.html)

2014. július 21., hétfő

Ki a fontos igazán?


Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és nagy sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, Timeus fia ült az út mellett. Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, így kiáltott fel: Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam! Többen is rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: Dávid Fia, könyörülj rajtam!
(Márk evangéliuma 10:46-48)


Az idegesítő, kirekesztett emberek között Bartimeus valószínűleg vinné a prímet. A leírás szerint hatalmas felfordulást okozhatott, mert a tömegből sokan rászóltak, csitítgatták. Bartimeus azonban nem engedelmeskedett nekik, sőt annál inkább, annál kitartóbban és hangosabban kiabált.



A vak ember kitartása és állhatatossága megállította az Urat. De Jézus először nem Bartimeushoz fordult. Mondandója volt azon emberek felé, akik megpróbálták ezt a vak embert félresöpörni az útból. Jézus utasította őket, hogy menjenek Bartimeushoz, és hozzák oda hozzá. Az emberek azonnal másképp álltak a dolgokhoz! A szerencsétlen azonnal VIP szolgáltatást kapott, "Bízzál!" -így bátorították őt, amint az Úr elé vitték.



Miután ezek az emberek rádöbbentek arra, hogy ez a szerencsétlen ember a hiányosságaival együtt értékes volt Jézus számára, amint felmérték az Úr fontossági sorrendjét, az idegesítő, társadalmilag kirekesztettet a megvetés helyett máris pozitívan kezelték.


Lehet, hogy a mozgássérült ember a tolószékével koszt hoz a gyülekezeti szőnyegre, a hajléktalan emberek szemetet hagyhatnak a hátsó lépcsőn, az otthonról elszökött fiatalok szakadt farmerban és borotvált fejjel lehet, hogy bűzt hagynak maguk után. Ezek az emberek talán idegesítőnek és zavarónak tűnhetnek. De olvasd el Márk evangéliumának 10. fejezetét, és nézd meg, Jézus hogyan fordult ezen helyzetek felé.



Uram, olyan jó olvasni, hogy Bartimeus, miután meggyógyult, hűségesen követett Téged. Kérlek tégy alkalmassá, hogy a gyógyító érintésedet tudjam közvetíteni a kirekesztettek felé.


(Forrás:Joni and Friends, Daily Devotionals, Who's Importan Here?, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. július 20., vasárnap

Édesanyám keze

Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.” 
1Kor 13,13

Felém nyújtotta a rózsaszín szalaggal díszített, puha, fehér kötött takarót. „Nem biztos, hogy oda akarom adni neki” – mondta. A szemek talán kicsit tágabbak voltak, mint édesanyám régebbi kézimunkáiban, de a takaró minden megkötött darabkája szeretetről beszélt.

Megfogtam édesanyám kezét. Valaha karcsú ujjai most görbék, az ízületeknél egyenetlenek voltak. Elképzeltem, ahogy a kötőtűket tartja s kattogtatja órákon, napokon át, hogy elkészüljön a takaró. Ajándék első dédunokájának, amit fájdalommal és szeretettel készített.

Valahogy magától értetődőnek veszem anyám kezeit. Arcomat simogatták. Rám adták a kabátot (hiába tiltakoztam három gyermekes anya koromban is). Tartották az egyszerre szeretett és gyűlölt mobiltelefont, hogy beszélhessen „az ő Suzie-jával”. Képeslapokat írtak, amik az emailes postafiókomban kötöttek ki egyszavas üzenettel: „Szeretlek”.

Egy régi, hetvenes évekbeli slágerben ezt éneklik: „Az idő suhan, suhan a jövő felé.” Igaza van a dalnak. A suhanó időt látom anyám kezein. Látom a perceket, ahogy összeállnak órákká, majd napokká egy pillantás alatt.

Mindig rohanunk. Ebben a hónapban is tele volt a hűtőn lévő tábla a tennivalók listájával: gyülekezeti alkalmak, fogászati időpont, meghívások, esküvők és ballagások, s közönséges dolgok, mint a számlabefizetés, fűnyírás, nagytakarítás.

Nemrég jöttem rá, hogy édesanyám egyre lejjebb kerül a listán. Eltelt egy hét. Elrepült egy hónap. Cseng néha a telefonom. „Szia Suzie, csak azért hívlak, hogy megmondjam, nagyon hiányzol.”

Egyik nap emailt kaptam egy barátnőmtől. Arról értesített, hogy beteg az édesanyja. A következő hetekben minden nap imádkoztam érte, s követtem az eseményeket. Egyik este aztán kaptam egy emailt, amiben barátnőm a haldokló édesanyja iránti szeretetéről ír, s azért imádkozik, hogy ereje legyen a búcsúzáshoz.

Hirtelen rádöbbentem, milyen kevés időmet szentelem drága édesanyámnak. Csak ültem a megnyitott levél előtt, és sírtam. Másnap felhívtam édesanyámat, és megbeszéltünk egy találkozót. Gyermekként örült és nevetgélt, mialatt megbeszéltük a részleteket.
Nagyon jól éreztük magunkat a közös ebéden, s elhatároztam, hogy listámra minden héten felkerül valami lehetőség, amivel kifejezhetem szeretetemet.

Képeslapot küldök neki.

Benézek hozzá, csak hogy átöleljem és megfogjam a kezét, vagy megsimogassam a haját.

Segítek a kertben, vagy együtt ebédelünk, beszélgetünk.

Fel-felhívom, hogy mondjak neki valami szépet, biztatót, hogy szeretem, s hálás vagyok neki.

Azért imádkozom, hogy be tudjam tartani az elhatározásomat. És hogy nagyon sok alkalmam legyen az együttlétre vele. És még inkább azért imádkozom, hogy ne tekintsem magától értetődőnek, hogy ő van nekem.

A rohanás minden bizonnyal nem fog lelassulni. De ha olyasmikre akarom szánni az időmet, amire érdemes, ezek között előkelő helyen kell szerepelnie annak, hogy kezemben tartsam édesanyám kezét.

Uram, hálát adok Neked szeretteimért. Az élet néha összekuszálódik, s nehéz lelassulni, hogy kimutathassam, mennyire fontosak nekem. Segíts, kérlek, hogy összeszedett maradhassak, s felismerjem, mi az, aminek alig van értéke, s így több időt szánjak azokra az emberekre, akiknek az értéke felbecsülhetetlen. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás: Encouragement for today, 2012.05.11., T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. július 19., szombat

Amikor letérdelek

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” 

1 Jn 1:9
Egy ronggyal a kezemben letérdeltem, és feltöröltem a kávécseppeket a konyha padlójáról. Észrevettem, hogy a konyhaszekrény ajtajára is ráfröccsent. Érdekes, hogy azelőtt nem vettem észre, gondoltam, míg letöröltem. Úgy látszik, érdemes letérdelni a konyhapadlóra. Nézzünk csak körül. Mennyi kutyaszőr! Jé, és ott a kislabda, amit a fiúk kerestek!

Azt hittem, tisztán tartom a konyhát, de ha letérdelek, olyasmit is észreveszek, amit azelőtt nem láttam. Na így van az imádságos életemben is. Akár ténylegesen térdre borulok, akár a nagy fotelban üldögélek, ahogy szoktam, sokszor észrevettem már, hogy imádkozás közben megváltozik a perspektíva, amiből nézem a dolgokat.

Ha rászánunk egy kis csendet, és alázatosan az Úr elé helyezkedünk, ezzel lehetővé tesszük, hogy megmutassa, ha valami nem tetszik Neki. A 139. zsoltár utolsó két verse mintául szolgál az imádsághoz: „Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet; tégy próbára és ismerd meg utaimat, lásd, vajon a gonoszok útján járok-e, és vezess az örökkévalóság útján engem.”

Ha észreveszünk valami szennyet az életünkben, vigyázzunk, ne az önostorozással foglalkozzunk, hanem tegyük meg azt a lépést, amit Isten vár tőlünk: valljuk meg a bűnünket az Úrnak.

Nagyon fontos, hogy belegondoljunk: Istennek annyira fáj a bűn, hogy bűneinkért feláldozta egyetlen drága Fiát. Nevezzük nevén a bűnt: nem rossz szokás, nem rossz döntés, nem tévedés. A bűn az bűn, és bármi legyen is, az Isten elleni lázadásban, a Tőle való függetlenedésben gyökerezik. Kereszthalála által Jézus már megbocsátott nekünk, de bűnvallásunkkal tudatosítjuk és elismerjük, hogy szükségünk van a Megváltóra.

Ha őszintén beszélünk Istennel a bűneinkről, óriási kincset fedezünk fel: Ő szeret minket olyannak, amilyenek vagyunk, de egyúttal az Övéhez hasonlóvá akarja alakítani személyiségünket.

Drága Jézus, köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Sosem akarom ezt könnyedén venni. A mai világban, ahol a tolerancia nagy érték, nem akarom elfelejteni, hogy te, a Szent Isten, nem tűröd a bűnt. Bűnös vagyok, akinek állandó szüksége van kegyelmedre, megbocsátásodra, szeretetedre! Köszönöm, hogy megfizetted bűneimért a váltságdíjat. Minden nap minden percében szükségem van Rád, hogy segíts egyre inkább hasonlítani Hozzád. Jézus nevében, Ámen.



(forrás: Encouragement for today, 2010.07.12. Melanie Chitwood www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_10_01_archive.html)

2014. július 18., péntek

Az aratás

Ekkor így szólt tanítványaihoz: Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.



Máté evangéliuma 9:37,38

Előfordult már veled, hogy az elvégzendő feladatok súlya teljesen leterhelt? Ilyenkor a tennivaló sok, az idő és az energiánk pedig kevés. A farmerek egészen bizonyosan így éreznek az aratás közeledtével. Képzeld el hogyan érezhet egy gazdálkodó amikor egy reggel arra ébred, hogy a termés megérett. Hónapokon keresztül az aratás napjára száraz, tiszta időben reménykedett, küzdött a betegségek, gyomok, fertőzések ellen, és hirtelen a várva várt pillanat megérkezik...



Mi a következő teendő? A farmernek nincs több ideje gondolkodni, mérlegelni, hiszen nem veszhet kárba a termény, nem arathat csupán egy kevéske mennyiséget, és nem semmisítheti meg a mezejét sem. Segítségre van szüksége. Gyorsan segítő kezeket és gépeket toboroz az aratáshoz. Kockáztassuk meg az emberi érzelmek rávetítését Istenre, és képzeld el, mit "érezhetett" amikor felpillantott és meglátta az aratni való lelkek sokaságát.

Szerintem Jézus a fenti szavakat nagy érzelmi töltettel, izgalommal és egyben fájdalommal is mondta. Mert annyira szerette az embereket, hogy fájdalmat érzett a munka nagyságát látva. Meglátásom szerint olyan sürgető tenni akarás járta át, mint a farmert az aratáskor.

Mit tett ekkor Jézus? Rátekintett a tizenkét tanítványára, és tudta, hogy a munka nagyságához ők nem elegendők. A lelkek aratásához több kézre, lábra és hangra van szükség. Tehát így szólt: "Imádkozzatok több munkásért!" Könyörögjetek, kolduljatok, esedezzetek és kérjétek átéléssel, így imádkozzatok több munkásért!

A tanítványok engedelmeskedtek, és az imájuk meghallgattatott. Hiszen itt vagy Te magad is. Te is arató munkás vagy, akiért Jézus megparancsolta, hogy imádkozzanak. Ellen tudsz állni a tanítványok imájának és a történelmen áthidaló szentek esedezésének? Ne tedd, hanem inkább állj be az aratásba még a mai napon!

Uram, kérlek ajándékozz meg az aratáshoz szükséges sürgető tenni akarással. Olyan sok embert kell még elérni! Tégy engem alkalmas munkássá. Még több aratóért is imádkozom, hogy ők is bekapcsolódhassanak az elvégzendő munkába. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Making Hay, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. július 17., csütörtök

Odavagyunk a szórakozásért

„Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek”

Lev 20:26



„Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin szórakozzunk, ami miatt Jézus meghalt?” Ez a kérdés keringett a fejemben, a szívemben, ahogy néztem a TV műsorokat, kerestem egy nézhető mozifilmet, egy tévéadást. Egy konferencián hallottam ezt a kérdést még az év elején, és úgy piszkálja a lelkem azóta is, mint egy kavics a zokniban hosszú gyalogút végén. Sokszor eszembe jutott, miközben elmerültem kultúránk különböző szórakozásai lehetőségeiben, és ilyenkor legtöbbször vádolva éreztem magam.

Egy alkalommal különösen erősen hasított belém ez a mondat. A fiam megkapta egy barátjától egyik kedvenc vígjáték-sorozatunk teljes félévi felvételét. Néhány epizód után fészkelődni kezdtem a fotelban. A családunk nemrég csatlakozott ahhoz a felhíváshoz, hogy közösen végigolvassuk a Bibliát egy év alatt. A Léviták Könyvét épp akkor fejeztük be. Időről időre, ahogy haladt előre a törvények leszögezésében, az Úr így intette népét: „Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek” Lev 20:26. Többször olvastuk ezt a mondatot együtt az elmúlt időszakban.


Az Ószövetségi törvény egyértelművé teszi, hogy a bűnt tényleges halál tudja kiegyenlíteni. Míg én magam is nem olvastam ezeket a szakaszokat, azt hittem, Izrael népe évente néhány alkalommal mutatott be áldozatot. A valóság viszont az, hogy évente 1231 állatot öltek meg, hogy eleget tegyenek a törvénynek. Isten kegyelme megengedte, hogy állatokat áldozzanak, ahelyett, hogy a bűnt elkövető emberek életét követelte volna. El tudod képzelni a pap életét, aki naponta látta a halált s a vér spriccelését szerteszét? A Zsidókhoz írt levél (9:22) így értelmezi a törvényt: „A törvény szerint ugyanis majdnem minden dolog vérrel tisztul meg, vérontás nélkül nincs bűnbocsánat.” Isten népének nagyon konkrét, önmérsékletre intő képe volt a bűn következményéről, a bűnbocsánat áráról.


Milyen könnyedén kezelem én a bűnt manapság! Jézus, Isten Báránya kifizette a végső árat élete feláldozásával. Engedte, hogy az Ő vérét ontsák, hogy ő legyen az áldozatok Áldozata. Ő volt a végső, teljes áldozat. Jézus halála szabaddá tett a bűntől, és kikövezte a szent élet útját.




Míg ennek az áldozatnak a fényében néztem a helyzetkomikumra alapozó filmet, rájöttem, hogy döntenem kell. Folytathatom a nevetést olyasmiken, amit a Biblia egyértelműen bűnnek tart és hátat fordíthatok az ajándéknak, amit kaptam, vagy választhatom a szentség útját. Nagyon fájt, hogy Jézus helyett akár csak egy percig is a szórakozást választottam, ezért lenyomtam a kikapcsoló gombot. Ránéztem a fiaimra, és csendesen így szóltam: „Hogyan engedhetjük meg magunknak, hogy olyasmin szórakozzunk, ami miatt Jézus meghalt?” Szelíden elmagyaráztam, hogyan juttatott el Isten erre a döntésre, és kértem őket, válasszák ők is velem a szentség útját.



Tudom, hogy ez egy folyamatos küzdelem lesz, Isten szórakozásom mérlegelésére hív, de apró, egyszeri győzelmekkel előre haladhatok.

Istenem, naponta eláraszt a szórákozási lehetőségek tömkelege. Meg akarom becsülni áldozatodat. Segíts, hogy bölcsen válasszak. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2010.05.21. Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010_08_01_archive.html)

2014. július 16., szerda

Mi az igazi békesség? Igehirdetés, 2014.03.29. Bikádi Róbert


A helyreállítás

Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.

(Joel 1:4; 2:23, 25)

Nemrégiben leltárt készítettem lelki életemről, fejlődésemről. 1964. november délutánján kezdtem a számadást, amikor elfogadtam Krisztust, és egészen napjainkig átgondoltam életem. Ahogy egymás után hagytam el a mérföldköveket, rádöbbentem, hogy évek teltek el lelkileg értéktelenül.


Tini koromban az összes Beatles albumot megtanultam kívülről, de biblia versek tanulása teljes unalomnak tűnt. Lemondtam egy nyári missziós tábort, annak érdekében, hogy fiú barátommal lehessek. Szükségtelen az együtt töltött időnk léha részleteit kiteregetnem. Ezután következett be a balesetem 1967-ben. További lelki szárazságban teltek az éveim, állandóan morogtam ápolóimra, minden haragomat pedig családtagjaimon töltöttem ki, akik ennek ellenére rendületlenül látogattak a kórházban.


De még a balesetem után is, miután már összeszedtem magam lelkileg, eltékozolt évekkel szembesültem. Rejtegetett bűnöket kendőztem el hónapokig. Az imádkozást egyszerűen kihagytam majdnem egy éven át és hosszú időszakon keresztül nem olvastam Bibliámat. Értéktelen, felületes, elvesztegetett időszakok...


Lelki számadásom végén elkeseredve gondoltam arra, hogy már nem tudom helyrehozni, jóvátenni azt amit  elvesztegettem az életem során. De keserűségem csupán egy rövid ideig tartott. Isten eszembe juttatta Joel könyvének 2. fejezetéből a 25. verset! Az Úr megígérte, hogy minden veszteségemet Ő fog kárpótolni. A hibáimból elkövetett sérüléseket jóvá fogja tenni. Ahhoz az atyához hasonlóan, aki minden elherdált javát visszaadott tékozló fiának, Isten megígérte nekünk, hogy minden veszteségünket helyre fog állítani. Erről szól a kárpótlás.

Tedd jóvá elvesztegetett éveimet, Uram, Istenem!

(Joni and Friends Daily devotionals, Restitution,  http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)