Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. szeptember 30., hétfő

Téged illet a dicséret...Te hallgatod meg az imádságot.

Zsoltár 65: 2-3

Habozva fejezem be az imát,
odaadóan figyelő Istenem,
éppen azért, mert Te meghallgatsz.
Mielőtt belefognék az imába,
már tudom, hogy mit vársz tőlem:
hogy szeressem az igazságot,
hogy könyörületes legyek,
s hogy alázatosan járuljak eléd.
Irántam való türelmed szinte határtalan.
Leborulok hatalmas szereteted előtt,
mely hajlandó és képes 
a beteljesülés felé vonzani ebben az életben.
Imáimban kész vagyok feladni vonakodásomat,
hogy továbblépjek a szeretet útján.
Dicsőség neked, oh, hatalmas és csodálatos barát!

Az ima nem változtatja meg Istent,
de megváltoztatja az imádkozót.
Soren Kierkegaard  
 

2013. szeptember 29., vasárnap

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.

II.Korintus 5:17


...Isten gyönyörködik az átalakításban. Ő egy tevékeny, az emberre személyesen odafigyelő, örökké gondoskodó Isten, aki bennünket szívünk szintjén állít helyre, és a végeredmény egy mestermű lesz.
Amikor bűneink terhével hozzá fordulunk, Ő fogja a mi megtört, beszennyezett területét életünknek, és a káosz helyébe önmagunkat meghazudtoló szépséget helyez - Krisztus szépségét.
A Biblia sok helyen beszél arról, hogy mi történik amikor Istenhez fordulunk:

Az Úrhoz folyamodtam, és ő meghallgatott, megmentett mindattól, amitől rettegtem.
(Zsolt.34:5)

Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek!
Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.
(Ézsaiás 43:18-19)

Kedves Barátom, én egy élő példája vagyok Isten mérhetetlen kegyelmének..és az Ő akaratának amivel megbocsátotta és helyreállította szennyezett, bűnnel terhelt szívemet. Nem a tökéletesség magaslatáról írok nektek, hanem a kegyelem talpazatáról, melynek szerzője és bevégzője Jézus Krisztus vére.

Ő azért jött, hogy Te és én túl tudjunk lépni a múltunkon, a csalódásainkon, a legnagyobb hibáinkon és a legmélyebb fájdalmainkon. Ő azért jött, hogy megbocsásson nekünk, és újjá teremtsen bennünket, hogy boldog életünk lehessen.

Teljes. Élet.

Én nem tudom, hogy ez a bejegyzés éppen hol talál rád, de Isten minden bizonnyal ismeri helyzetedet. Ő mindent tud és lát - és ennek ellenére szeretete nem inog meg irántunk.

Mindannyiunk életének vannak olyan területei, mely tisztításra, helyreállításra várnak. Mindannyiunknak szüksége van egy átalakulásra. Az evangélium örömüzenete nagyon egyszerű: Amikor Istenhez fordulunk és keressük az Ő bocsánatát bűneinkre Jézus Krisztuson keresztül, Ő újjá teremt bennünket. Isten szánakozással fordul felénk, teljes bűnbocsánatáról biztosít bennünket, kegyelmének ajándékát nyújtja felénk, és közben egy mesterművet, egy életet átformáló munkát végez el bennünk.

Drága Uram, nagyon hálás vagyok újjá teremtő munkádért. Ismered szívemet minden zűrzavarával, eleséseivel, sebeivel együtt. Kérlek teremts bennem egy tiszta szívet, Istenem!

(Forrás: Girlfriends in God, Daily devotionals, "When God Does a New Thing", Gwen Smith" , részlet)
 



 

2013. szeptember 28., szombat

Milyen messzire megy el Isten az emberért?

Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait,  hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem;

(Ap.csel. 17:26-27)

Milyen messzire megy el Isten az emberért, hogy megszólítsa? Vegyük példaként Kumiko, egy fiatal japán nő történetét. Férjét a cége áthelyezte egy kicsi Winsconsin-i városkába. Kumiko örömmel várta a költözést Amerikába, mert egyszer azt olvasta a keresztényekről, hogy nem félnek a haláltól. Nem ismert egyetlen keresztényt sem, de elhatározta, ha lehetősége adódna, megkérdezné tőlük, hogy miért nincs halálfélelmük. Ő rettegett a haláltól, és a választ kereste kérdésére.

Kumiko nem is sejtette, hogy Isten válaszolni szeretett volna neki. Nem sokkal azután, hogy férjével berendezkedtek új otthonukban, egy misszionárius házaspár Japánból nyugdíjba vonult, és szintén ebbe a kis Winsconsin-i városkába költözött. Miután meghallották, hogy hat japán család él a városban, a házaspár elhatározta, hogy a helyi gyülekezeten keresztül elkezdenek egy szolgálatot feléjük. 

A találkozásuk első napján a misszionárius feltette a következő kérdést, amely megdöbbentette Kumiko-t: "Sokunkat félelmek gyötörnek. Ki az közületek, aki retteg valamitől?" Feszült csend követte a kérdést, majd a misszionárius Kumiko felé fordult, nem tudva a benne zajló dolgokról: "Kumiko, te például mitől félsz?"

Két hónappal később Kumiko átadta életét Jézusnak, és férje is hamarosan követte őt. Megszülető kislányukat "Grace"-nek (Kegyelem) nevezték el, annak emlékére, hogy Isten mennyit megtett értük, hogy válaszoljon kérdéseikre és félelmeikre.

Milyen messzire megy el Isten a mai napon, hogy beteljesítse tervét veled? Ő 10 000 mérföldnyi távolság után keresztezte egy fiatal japán feleség és egy nyugdíjas misszionárius házaspár útját, hogy egy kereső szív megtalálhassa Őt. Ő még ennél többet is megtesz érted, hogy a nehézségekben és kétségbeesésedben rád találhasson. Ő sokkal messzebb megy el érted, mint gondolnád, mert sokkal közelebb van hozzád, mint sejtenéd.

Istenem, köszönöm, hogy megmozgatod a mennyet és a földet, hogy elérhess engem. Tudom, hogy ugyanezzel a szeretettel fordulsz mások felé is, hogy megismerhessenek Téged.

(Forrás:Joni and Friends: Daily devotionals)

2013. szeptember 27., péntek

Úton van feléd...


Mikor a félelem megbénítja a hitet

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.” Ézs 43,1-2


Összegömbölyödtem a takaró alatt, és rám tört a rettegés. A férjem nem volt itthon, mert a munkája elszólította a városból, és én nem mertem elaludni. Mikor a férjem nem tudott hazajönni éjszakára, mindig társul szegődött mellém a félelem.
Istenre kellett volna bíznom magunkat, de nem ezt tettem. Mindent megcsináltam, amit üdvösnek tartottam: imádkoztam, olvastam a Bibliát, igeverseket ragasztottam az éjjeli szekrényemre, a fürdőszobatükörre, de a párnám mellé raktam a telefonomat, az éjjeli szekrényre a Bibliát és rá egy telefonkönyvet.
Egyik alkalommal még tovább mentem. Különböző játékokat helyeztem el a lépcsőn, hogy megbotoljanak bennük az esetleges betörők, a gyermekeket lehoztam, hogy velem aludjanak, és eltorlaszoltam a háló ajtaját az öltözőasztalkával.
A félelem továbbra sem hagyott aludni. Úgy gondoltam, ura vagyok a helyzetnek, mégis a félelem uralkodott rajtam. Idegesített, hogy nem tudok aludni, ezért elővettem a bibliámat, felütöttem, s a jól ismert szavak tűntek elém:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg” (Ézs 43,1-2).
Isten azon az éjszakán megtanított valamire, amit addig nem vettem észre: a félelmeim lángnyelvek voltak, előrelátó, önvédelmi cselekedeteim meg benzin rájuk. Minden gyenge próbálkozás rettegésem enyhítésére csak tovább növelte a tüzet, s most már a félelem engem emésztett. A Szentlélek szelíden figyelmeztetett, hogy Istentől nem a félelem lelkét kaptam, hanem az erő, a szeretet, a józanság lelkét (2Tim 1,7).
Csak úgy szabadulok meg a félelemtől, ha túllépek rajta.
Vonjam vissza az elővigyázatossági lépéseket, amelyekben bízni akartam, s bízzam magunkat Istenre, tudva, hogy még ha valóra válnának is félelmeim, Isten akkor is ott lenne velünk. Kimásztam az ágyból, helyreraktam a dolgokat. Az öltözőasztalka visszakerült a fal mellé, a gyermekeim a szobájukba, a telefonomat távolabb tettem a párnámról, lefeküdtem, és elaludtam.
Olyan volt, mintha a félelem lángjait taposnám közben, hogy túljussak rajtuk, s megtegyem, amit Isten kér: ne féljek. S tudod, mi lett a végén? Jobban aludtam, mint hetek óta bármikor.
A rettegés hatalma megtört, mikor életre váltottam bizalmamat Istenben és az Ő ígéreteiben.
Hogy félelemtől szabadon járjuk a hit útját, bele kell kapaszkodnunk Isten igazságaiba, természetünkből fakadó tettek helyett tegyük meg azokat a lépéseket, amelyek felé Ő irányít.
Kérjük Istent, mutasson rá félelmeinkre, amelyek bénítják hitünket, és akadályozzák, hogy bizalommal éljünk az Ő békéjében és szabadságában. Aztán nyújtsuk ki Felé a kezünket, hogy mellénk állhasson, és vezessen, védelmezzen, őrizzen meg, mialatt kezét fogva bátran haladunk lépésről-lépésre a félelmeinken át.

Jézusom, segíts szembenéznem a félelmeimmel, és leküzdenem őket ahelyett, hogy átadnám nekik magam. Egész lelkemmel akarok kezedbe kapaszkodni és bízni a szeretetedben. Adj bátorságot, hogy már ma megtegyem az első lépést. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/, Renee Swope: When Fear Paralyzes Your Faith
Encouragement for today, 2013.06.05.
www.proverbs31.org/devotions)


2013. szeptember 26., csütörtök

Foltozni vagy átöltözni?

Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki... megromlott... (Ef 4,22)

Isten nem foltozó, hanem teremtő. Ő nem foltozgatni akarja rongyos életünket, hanem egészen újat kínál helyette. Vagy kell ez valakinek, vagy csalódni fog a maga elvárásaiban.
Gyakori kísértés ez: éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda kérne - lehetőleg azonnal - egy foltot. Jelentkezik egy betegség, megromlik a házasság, nehézségek támadnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt - s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget az illető Istentől, de a hozzá való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni.

Isten azonban nekünk nem egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot (amit aztán lehet, hogy meg sem fogadunk) akar adni, hanem újjá akar teremteni: új gondolkozást, Jézus indulatát, örök életet kínál.

Amikor a tékozló fiú a maga disznószagú, rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem levetette, az apja szeretete tisztára mosdatta, és ráadták „a legszebb ruhát". Isten nekünk is Jézus Krisztus igaz voltának, szentségének fehér ruháját adja a megváltásban. De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét. A megváltás átöltözés. Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallás őszinteségében meztelenre vetkőzöm Isten előtt, elvetek magamtól mindent, ami az ő szemében tisztátalan, és boldog hálával magamra veszem az újat. „Felöltözöm Krisztust." Vagyis hittel komolyan veszem, hogy ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni.

„...végy tőlem... fehér ruhát, hogy... ne lássék szégyenletes mezítelenséged..." (Jel 3,18)

Cselekedeteink rongyaiban nem lehet bemenni Isten országába, csak Jézus igazságában.


(Forrás:https://www.facebook.com/CseriKalmanIgehirdetesei?fref=ts)


2013. szeptember 25., szerda

Négy évszak a nők életében...

Egész életünk a növekedés és a fejlődés folyamata. Új dolgokat tanulunk, vannak reményeink, terveink, céljaink. Némely területeken sikereket tapasztalunk, máshol esetleg csalódás ér. Testünk is változik – és nem mindig úgy, ahogyan mi szeretnénk. Hogyan tanulhatjuk meg, hogy elfogadjuk életünk különböző szakaszait, és a legjobbat hozzuk ki belőle? Ha megfigyeljük a természetben lezajló négy évszakot, sok hasznosat tanulhatunk belőle...
(Forrás: 35. sz. Lydia magazin)

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.

Korintusbeliekhez írt II. levél 4:16

Úr Jézus!
A Te bölcsességedet és erődet hívom segítségül,
hogy képes legyek alkalmazkodni az újabb
és újabb évszakokhoz.
Ahogy a napok rövidülnek
és az éjszakák hosszabbodnak,
a meleg szél hűvös, csípős fuvallatoknak ad helyet,
s a fák lombja merész színeket ölt,
úgy változom én is.
Segíts alkalmazkodni,
meghajolni,
elég rugalmasnak lenni,
hogy belül még mindig jól működjem
a kint bekövetkező változások ellenére!
S ahogy a tél sötétebb napjai egyre közelebb érnek,
töltsd meg szívem szeretettel,
fénnyel
és meleggel
családom és környezetem iránt.
Ámen

 
 
 

2013. szeptember 23., hétfő

„A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból.”

Példabeszédek könyve 12:13

Te nem mondtál semmi rosszat, csak azt adtad tovább, amit hallottál. Csak egy „ártatlan” hír. Valaki mondta valakiről, hogy tett valamit, valahol... De Neki már nincs lehetősége megmagyarázni a miértet, az információ terjed tovább megállíthatatlanul. És rombol. Rombol kegyetlenül. Kapcsolatokat tesz tönkre, évtizedes bizalmat sodor le a földdel egyenlővé, életeket tör milliónyi darabokra, és végül minden csak haldoklik. 

Sokszor összehasonlíthatatlanul súlyosabb sérüléseket okozhatsz szavaiddal, mint egy jól irányzott balegyenessel. Ezért vigyáznod kellene, hogy a kimondott hangok merre repülnek tovább, és milyen utat tesznek meg, míg elérnek a kiszemelt célig. „Vigyázz a madárra, ha kertedbe repül, őrizd meg a csendet, el se menekülj.” (Demjén Ferenc: Vigyázz a madárra!)

Vigyázz a másikra, óvd az életet, óvd a kapcsolatot, és tanulj meg csendben maradni! Annyi információ áramlik a világban nap mint nap, és közöttük annyi a káros, annyi a kitalált, a pletyka, a hazugság. Ismerd meg a csend szabadságát, a csend igazságát, és tanulj meg vele élni! Tanuld meg azt a csendet, ami nemcsak nem adja tovább az információt, hanem csírájában fojtja el a rossz híreket, és bátran mer esélyt adni a történet igazi hősének, hogy elmondja a saját verzióját. 

Hát vigyázz a madárra, vigyázz az életre, az Emberre, vigyázz a szavaidra! Állj az igazság oldalára, és hidd el, a történet végén Isten kiemel téged a bűn csapdájából!
(Forrás: http://reggelidicseret.blogspot.hu/)
 


2013. szeptember 19., csütörtök

Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek.

(Jeremiás 17:14)

Apukám, aki mindig kopott farmert és kockás inget viselt, nagyon kényelmetlenül, szinte idegenként érezte magát, amikor eljött a kórházba, hogy meglátogasson a sérülésem után.
Mindig megdobogtatta a szívemet, ahogy ott állt az ágyam mellett, szorosan fogva az ágyrácsot, mosologva, könnyes szemekkel ezt suttogta: "Minden nap egyre jobban és jobban leszel!"
Ezeket a szavakat minden látogatásakor elmondta. Mindig arról biztosított, hogy nem sokáig leszek lebénulva. És valóban, tekintetét látva, egyre jobban és jobban lettem, bár a testem soha nem küzdötte le a paralízist. A kételkedők valószínűleg azt gondolják, hogy édesapám szavai csupán ábrándokat kergettek bennem, mert egyáltalán nem lettem jobban, sőt tolószékhez vagyok még mindig láncolva.

De én úgy döntöttem, hogy nem erről az oldalról fogom nézni a dolgokat, mert apukámnak teljesen igaza volt. Minden nap egyre jobban és jobban lettem. Lehet, hogy ez a változás fizikai értelemben nem látszódott, de belülről mindenképpen erősödtem. A lelkem megnyugodott. A reményem letisztult. Azt a fajta gyógyulást éltem meg, amiről Ézsaiás beszél: "...és sebei által gyógyulunk meg." A megoldás, amit Isten biztosít számunkra, a fizikai gyógyulásnál sokkal megrázóbb jóvátételt ad számunkra. Isten az ember lelkét szeretné meggyógyítani.
Számomra egy helyreállított, boldog szív kívánatosabb, mert: "...Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van." /I.Sámuel 16:7/

Gondolj egy életkörülményedre, amikor így szóltál Istenhez: "Uram, sokkal jobban szeretném, ha inkább...." Valóban jobb lenne, ha akaratod szerint alakultak volna a dolgok? Mindez nem azt jelenti, hogy Isten fogalomtárában a "jobb" egészen mást jelentene mint a miénkben, csupán arról van szó, hogy Isten sokkal mélyebbre ás mint mi. Ő a dolgok gyökerét kezeli.

Úr Jézus, kérlek, gyógyíts meg engem teljesen. Kérlek, kezeld a gyökerét a problémáimnak, és mutass nekem egy jobb utat....a legjobbat!





(Forrás:Joni and Friends: Daily devotionals)
 


 

2013. szeptember 18., szerda

Megéri a fáradságot

„Mély víz az ember szívének a terve, de az okos ember felszínre hozza.”

 Péld 20,5

Két lányom kétféle egyéniség. Egyikük könnyedén, szabadon beszél a gondolatairól, nem nekem kell kitalálnom, mit gondol, hogyan érez. A másik lányom visszafogottabb, érzelmeit, elképzeléseit megtartja magának.
Egyik fajta egyéniség sem jobb vagy rosszabb a másiknál. Mindketten mélyen éreznek, mélyen gondolkoznak. De óriási különbség van abban, ahogy mindezt kifejezik, kimutatják. Az egyikkel úgy érzem, együtt dobban a szívem, mert minden nap megosztja örömeit, küzdelmeit. A másik – hát, ahogy édesanyám szokta volt mondani édesapámról: „Lassú víz partot mos”.
A Példabeszédek 20,5 arra buzdít, vegyük a fáradságot, és „hozzuk a felszínre” az emberek belső világát. Hallgatagabb lányomról is megtudhattam, mennyi szépség, mennyi ifjúi bölcsesség rejlik a szíve mélyén. És bár néha fáradságos dolog elérni a mélyben fakadó forrást, legtöbbször érdemes megpróbálni, jutalommal jár.
Mai kultúránkban, ahol a beszélgetések többnyire beleférnek 140 karakteres csiripelésbe a Twitteren, 2-3 mondatba a Facebook-on vagy egy sms-ben, a valódi beszélgetés kihalófélben van. A kapu előtti üldögélések, a vasárnapi ebédmeghívások úgy tűnik, elmúltak. Pedig Isten Igéje szerint is mély víz az ember szíve, nem valami sekélyes dolog, amit kedves, rövid üzenetekben össze lehetne foglalni.
Akár gyermekeinkről, akár szomszédokról, barátnőkről van szó, szükségünk van lassított időszakokra, amikor merhetünk szívük mély vizéből. Idő kell ahhoz, hogy meghalljuk Isten bölcsességét, munkálkodását a másik életében. A két feladat közé betüremkedő, Hogy vagy?-gyal induló beszélgetések általában nem alkalmasak erre. Inkább akkor kerülhet sor rájuk, ha előre rászánjuk az időt a másik meghallgatására.
A „terv”-nek fordított eredeti héber szó célt, tanácsot is jelent. Amikor odafordítjuk a figyelmünket a másikra, megtudhatjuk, milyen terveket babusgat a szívében, milyen célok lebegnek a szeme előtt. Talán szeretetszolgálatra készül, börtönökben, kórházakban akarja megosztani az Örömhírt. Kiderülhet, hogy gyermeked önállóan is tanulmányozza a Bibliát, s megosztja veled a gondolatait.
Nekünk is adhat reményt, bölcsességet, bátorítást a másik mélységének felszínre hozása, egy beszélgetés, találkozás, az, ahogy nyilvánvalóvá válik előttünk Isten működése a másik életében. Tanácsot, eligazítást kaphatunk, miközben hallgatjuk Istennek egy másik gyermekét.
Vedd elő a határidőnaplódat. Válassz ki egy időpontot – ma este, holnap, a hétvégén, és hívj meg valakit egy jó kis beszélgetésre. A lányodat, akinek az élete jórészt már az otthonodon kívül zajlik, egy barátnődet, akivel már hónapok óta nem kávéztatok együtt. Lépj feléjük. Küldj sms-t, hívd fel, állapodjatok meg egy időpontban, amikor felhozhatsz valamennyit szíve mély vizéből.

Jézusom, segíts, hogy lelassuljak, és figyelni tudjak. Jelen akarok lenni a jelenben, és meg akarok hallgatni másokat. Segíts, hogy tudjak meríteni mások mély vizéből. Ámen.









(Forrás:Lynn Cowell: Worth the Effort
Encouragement for today, 2013.05.14.
www.proverbs31.org/devotions
 http://eszmelkedesek.blogspot.hu)

2013. szeptember 15., vasárnap

37. Zsoltár 23-24. Igehirdetés, 2013.09.07. (Kovács Ferenc)


„Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határát teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan bölcsessége! Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Ézsaiás könyve 40. rész 28-31. versek

Ahogy ma reggel végiggondoltam ezt a szakaszt, csak úgy kavarogtak fejemben a gondolatok.
Úgy éreztem magam, mint amikor beengednek egy hatalmas áruházba, és az ajtóban azt mondják, hogy minden – ingyen az enyém lehet, amit egyszerre ki tudok hozni a boltból.
Hogy miért? Hát olvasd el még egyszer ezt a gyönyörű szakaszt.
-          Örökkévaló Isten a Te Teremtőd, aki elképzelhetetlen aprólékossággal és figyelmességgel megteremtett
-          Soha nem fárad el! Naponta ezerszer elmondhatod neki, kérheted, megszólíthatod, sírhatsz és nevethetsz előtte – ő nem küld el, mert már elege van belőled.
-          Kikutathatatlan a bölcsessége. Azaz mindenre van megoldása. Nem tudsz olyan dologgal hozzá fordulni, amire összecsapná a kezét, és azt mondaná – ne haragudj, de ezt nem tudom!
-          Erőt ad. Minden reggelre megújítja erődet, de valahogy napközben is mindig ad egy-egy erő-infúziót. Számtalanszor tapasztaltad már, hogy amikor olyan enervált voltál, valami jó hír hallatán, egy bibliaszöveg elolvasása után, vagy egyszerűen – csak úgy – megújult az erőd.
-          Nem tudom, hogy fiatal vagy-e vagy idős, de a következő gondolat valamelyike Neked szól. Elfáradhatsz, ha fiatal vagy, megtántorodhatsz, ha idősebb, sőt még a legkülönbek is eleshetnek, de ha bízol az Úrban, szárnyra kelsz, mint a sas. Micsoda kép! A tyúkoknak is van szárnyuk, mégsem ezt a hasonlatot választotta. A sas a magasba tör. A sziklák fölé. Az ég felé! Nem engedi, hogy bármi lehúzza. A tyúk ilyesmire képtelen. Isten Neked sasszárnyat ajándékozott, nem tyúkszárnyat. Használd hát! Törj felfelé! Tedd próbára belé vetett hitedet! Meglátod, mennyi örömöd lesz ott fenn!
Most már érted, miért érzem úgy magam, hogy egy nagyáruház bejáratánál állok, ahol azt mondják, minden az enyém lehet, amit ki birok hozni? Gondolj bele!
Van egy Teremtőm, aki őszintén és feltétel nélkül szeret engem.
Olyan, aki soha nem fárad el.
Aki bölcs, és mindenre tud megoldást.
Képes megújítani erőmet.
Sasszárnyat ad, hogy a magasba szálljak.
Melyiket válasszam? Elbírható ennyi ajándék egyszerre? Szerinted?


2013. szeptember 14., szombat

Lomos lélek

„De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!” 

Zsolt 19,13

A kazánház az alagsorunkban nem mindig szép látvány. Itt, ezen a félreeső helyen tároljuk azokat a holmikat, amikre épp nincs szükségünk, na meg a különböző családi ereklyéket. Hogy valami rendet tudjunk ott tartani, polcokat szereltünk fel, nagy műanyagládákat állítottunk be, ahol szépen csoportosítva tárolni lehet a család lomjait.
Terveim szerint minden láda, polc felcímkézve fogadja magába a különböző ünnepekhez tartozó dekorációkat, a lekvárokat s más házi készítésű, üvegekbe elrakott vagy bedobozolt finomságokat, szépségeket. Ily módon egy áttekinthető, rendezett lomtár+ kamra lehetne a kazánházunk. Többnyire így is néz ki. Mondjuk az idő 82%-ában.
Előfordul ugyanakkor, hogy nem szánunk időt arra, hogy a helyére tegyük az épp odavitt dolgokat, s megelégszünk a nyisd ki-dobd be-csukd vissza mozdulatsorral: kinyitjuk az ajtót, behajítjuk a kezünkben lévő holmit, majd visszacsukjuk gondosan az ajtót, hogy eltakarjuk az egyre növekvő kupacot a szomszédos helyiségben tartózkodók elől.
A végeredmény egy egyre gyarapodó lomhalmaz szépen felcímkézett polcaim, dobozaim között. Muszáj ilyenkor megállnom, időt szakítanom rá, hogy lemenjek, és szépen egyenként mindent helyre rakjak.
Néha bizony a szívem egy ilyen lomtárra emlékeztet, amibe rendszertelenül bedobálnak mindenfélét. A szívemmel sem ez az eredeti szándékom, nem szeretném, ha helytelen hozzáállások, fertőzött gondolatok tárháza lenne, amik aztán akár rejtett bűnökhöz is vezethetnek. Pedig ha nem viszek minden gondolatot és érzést a helyére – azaz Krisztus irányítása alá -, gyökeret verve lelkemben bűnös burjánzásba kezdenek, s tönkreteszik Isten eredeti tervét, hogy Fia példája szerint éljek. A külvilág talán semmit sem lát belőle, de lelkem ajtaja mögött ott egy jókora lomhalmaz.
Ha rendet akarunk tartani lelki dolgaink közt, rendszeresen meg kell kérdeznünk Isten véleményét gondolatainkról, érzéseinkről, hogy időben észrevegyük, ha haszontalan lomokat kezdünk felhalmozni.
Őrizgetünk-e haragot, keserűséget, irigységet, rosszakaratot? Tárolunk-e lelkünkben szellemi restséget vagy rendetlen ragaszkodást, amit többre tartunk Isten szereteténél?
Ha nem távolítjuk el ezeket időben, megvallva őket Isten előtt, olyan lelki lomhalmazt gyűjthetünk fel, ami végül akár súlyosabb bűnbe is torkollhat, amit sosem szerettünk volna elkövetni. Ha rejtett harag gyűl a lelkünkben valaki iránt, az kemény, sértő szavakban robbanhat ki. A titkos irigység ronda pletykáláshoz vezethet. Színfalak mögé rejtett keserűségünk csúnya viselkedésben nyilvánulhat meg.
Tekintsük mai igénket takarításra felszólító intelemnek: „De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!” Isten a takarítás Mestere, egyedül Ő képes segíteni, hogy rendet rakjunk lelki lomtárunkban.
Engedjük, hogy kidobálja a haszontalan holmit, s megtisztítsa, rendbe rakja, áttekinthetővé tegye lelkünket. Ez az igazi lelki nagytakarítás.

Uram, segíts, hogy időben eléd vigyek minden rejtett bűnömet, mielőtt még összekuszálná bennem a rendet. Napról napra egyre jobban szeretnék Szent Fiadra hasonlítani. Jézus nevében, Ámen.




(Forrás:
Karen Ehman: Junk Closet Heart
Encouragement for today, 2013.04.05.
www.proverbs31.org/devotions
 http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013/07/lelekerosito-levelek-124.html)

2013. szeptember 13., péntek

Lukács evangéliuma 18. rész. 15-23., Igehirdetés- 2013.08.31. Bikádi Róbert


Régi kereszt

Messze, fent egy hegyen áll egy régi kereszt.
Jelképe ez a szenvedésnek.
E hely nékem kedves, hol a tiszta és Szent
Minden bűnösért megöletett.
 
Kar: 
Szívembe zárom emlékedet,
Kedvesebb vagy te minden felett.
Míg Győzve koronát nem nyerek,
Átkarollak te régi kereszt

Ez a kereszt, melyet e világ úgy megvet. 
Csodálatosan, vonz engemet.
Báránya Istennek elhagyta a Mennyet.
Helyébe kínt és szenvedést nyert.
 
Ezen a kereszten, melyen Szent vére folyt,
Csodás gyönyörűséget látok:
Ott halt meg érettem, üdvöt azért nyertem,
E kegyelem mily csodálatos!
 
E kereszthez mindig igaz és hű leszek,
Szégyenét örömmel hordozom,
Tudom, ha majd egykor Uram haza szólít,
A jutalmat tőle megkapom!


Maradj edzésben...

„...gyakorold magad a kegyességben” (I.Tim. 4:7)

(angol fordítás szerint: edzd magad, hogy Isten szerinti legyél)

Régen volt egy nagyon jól ugró lovam. A nyári szezonban begyűjtöttük a díjakat vele a különböző versenyeken. Képes volt arra, hogy egyik kerítést a másik után repülje át, miközben egy kiegyensúlyozott sebességben vágtatott. Kitartásra képeztük ki a lovamat. Amikor ősszel vissza kellett mennem az iskolába, zöld legelőn pihenhetett. Amikor hidegre fordult az idő, felnyergeltem, hogy egy kis öröm lovaglásra menjünk mielőtt a hó megérkezne. Egy kilométernyi lovaglás és három ugratás után fáradtan fújtatott és prüszkölt. Nem tudtam rávenni a további vágtára. Lehorgasztotta fejét, és a tempója lelassult. Lovam nem volt edzésben.

Időnként a lovamra gondolok, amikor kísértés kerülget, és nincs hova nyúljak, nincs erőm „nem-et” mondani. Ilyenkor (és én pontosan felismerem ezt az időszakot) nem kellene meglepődnöm, mert ekkor nem vagyok edzésben. Nincs kitartás bennem.

Mindannyian egyformák vagyunk. Csetlünk-botlunk miközben életünk útján haladunk, mert gyakran elhanyagoljuk a böjt, az imádság és a rendszeres Biblia olvasás lehetőségét. Amikor a kísértés megérint bennünket, vagy kemény próbát kell átélnünk, azon tűnődünk, hogy miért olyan gyenge a hitünk, hogy nincs erőnk nemet mondani a kísértésre, vagy miért csúszunk bele oly könnyen a depresszióba vagy miért kedvetlenedünk el oly könnyen. Segítségért könyörgünk Istenhez, de valahogy nem tudjuk megragadni azt, és megkísértődünk azzal a gondolattal, hogy Isten kegyelme nem elegendő számunkra, vagy Isten elfordult tőlünk.

Ez nem így van. Azért nincs erőnk, mert nem vagyunk edzésben. Nem várhatjuk el, hogy Isten szerint tudjunk egy csettintésre reagálni amikor nehéz időszakot kell megélnünk, ha nem edzünk.

A Timóteusnak írt első levél 6. fejezetének 11-12. verse így szól:Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelíd lelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt.

Törekedj. Harcolj. Ragadd meg. - más szóval: maradj edzésben.

Uram, kísértéskor gyakran azt gondolom, hogy kegyelmed nem elegendő számomra. Pedig csak arról van szó, hogy azért nem tudtam Isten szerinti lenni, mert nem voltam edzésben. Kérlek segíts, hogy törekedjem és ragadjam meg a lehetőségét, hogy hozzád közelebb kerüljek.




2013. szeptember 12., csütörtök

Élek többé nem én, hanem él bennem Jézus!

Galata 2:20


Itt fel kell valamire hívnom a figyelmet. Kegyes hívőktől sokszor hallottam: "Meg kell öldökölni az ÉN-t!" A Biblia régi, patinás szava is ez. Csak jól értsük. Az Én-t ugyanis úgy megölni, ahogy sokan gondolják, nem lehet. Aki az ÉN-jét megöli, az a személyiségét öli meg. Az öngyilkosság! Az  ÉN-jét megöli, az kihunyt lélek, ott fekszik egy zárt osztályon.
Pál nem úgy "ölte meg" ÉN-jét, ahogy sok kegyes lélek elképzeli. Mi is történt Pállal?
A damaszkuszi úton ÉN-je más töltést kapott. Saul-töltés helyett Krisztus-töltést. Így ÉN-je új irányt is kapott! Más irányt!
És ez az irány hova vitte?
Addig negatív töltésű ÉN-je az emberek ellen vitte - utána a pozitív-töltésű ÉN-je az emberekért viszi, hajtja, Jézusban, Jézusért.
Tehát: ÉN mindig van, csak más töltést, ellenkező előjelet kaphat.
Lényegében igaz, hogy Saul régi ÉN-je meghalt. Csak nem úgy igaz, ahogy sokan gondolják. Mert ha Pál Saul-korában szangvinikus, kolerikus, indulatos ember volt - az maradt ő Pálként is, csak már Krisztus ügyéért volt szangvinikus és kolerikus! Olyan lendület támadt benne, ami a misszió útján sodorta. Ami addig arra hajszolta, hogy öljön, gyilkoljon, irtson, gonoszt tegyen - most ugyanez a hatalmas, de negatívból pozitívvá lett lendület viszi végig Európán, a Krisztus ügyéért!
Így tud ma is egy ÉN ellenkező töltést kapni. És meggyógyulni!
Mert ez az életidegen, haragvó,ez a gyilkolni kész, sőt gyilkoló Saul az emberek barátjává lesz! Isten úgy alakítja Jézusban az életét, hogy az ön-állító Saulból ön-átadó Pál apostol lesz. Mai modern nyelven így mondanám: egy antiszociális emberből - szociálisan gondolkodó, az emberekért élő, embereknek szolgáló lélek vált - Isten dicsőségére!
Emlékezzünk csak: egészségesnek lenni azt jelenti: kapcsolatban lenni! Ez történt Saullal, így gyógyult meg! Kapcsolatba került Jézussal, Jézuson keresztül kapcsolatba került fél Európával! Mindenütt vannak barátai! Mindenütt vannak emberei! Nem idegen már, nem félnek tőle, a fél világgal levelezik!...
És ez a drága kapcsolat, ami kialakult Isten és Saul között, Saul és az emberek között - ez teszi egészséges emberré, ez teszi Pál apostollá!.. A Filippi levélben azt mondja: "Nincs többé saját igazságom!"
(Gyökössy Endre:Szabadulás félelmeinkből és szenvedélyeinkből)


2013. szeptember 11., szerda

A teljes szeretet kiűzi a félelmet...

1János 4:18


Nem vagyok benne biztos Atyám,
hogy megértettem irántam való szereteted tökéletességét,
de sejtem, hogy nagyszerűbb annál,
mint amit még képes vagyok felfogni.
Amikor hagyom, hogy a Te szereteted vezessen és irányítson,
félelmeimnek - melyek számosak - nincs többé helye.
A rémületnek még a nyoma is elszáll,
amikor arra gondolok, hogy gondoskodsz rólam.
Köszönöm a békét és nyugalmat, melyet ez a tudat ad,
és segíts, hogy nap mint nap jóra használjam!
Amikor félelem ébred bennem,
vezessen a Te szerető karodba,
hogy még inkább Rád támaszkodjak,
és kevésbé függjek az élet "mi lesz, ha"-itól!

Charles Stanley:
Az Úr békéjének érintése
 

2013. szeptember 10., kedd

Óvás az irigységtől

„A szelíd szív a test élete, az irigység pedig a csontok rothadása.”

Példabeszédek könyve 14:30

Az irigységre általában nem úgy gondolunk, mint a legsúlyosabb bűnök egyikére, de ha kicsit átgondoljuk, felismerhetjük veszedelmes voltát. Az irigység meglepően sokszor fordul elő a Bibliában, nemegyszer gyilkos indulattal párosulva.

A keveset emlegetett 10. parancsolat, mely a kívánság bűnére mutat rá, szintén az emberi szív önzését ítéli el, mely a legtöbb bűn alapja. Amikor irigykezünk mások javaira, adottságaira, lehetőségeire vagy éppen a kapcsolataira, egyszerre vétünk Isten, az embertársunk, sőt önmagunk ellen is.

Isten ellen azért mert hálátlanok, elégedetlenek vagyunk. Nem vesszük észre, hogy minden az övé, és minden amink van, az Ő ajándéka számunkra. Megszomorítjuk Istent, mert valójában őt sem szeretjük. János apostol kimondja, hogy ha valaki gyűlöli embertársát, valójában nem szereti Istent sem (1János 4:7-8).

Amikor irigykedünk egymásra, nem tudjuk szeretni egymást. Valami kell, amivel nem rendelkezünk és ez akár gyilkos gyűlöletté is fajulhat. Jézust a Biblia szerint irigységből adták Pilátus kezére, irigységből ölették/ölték meg. Az apostolokat is ugyanilyen irigységből indíttatva üldözték a vallási vezetők. Ijesztő, hogy mennyire eltorzulhat az ember jelleme, ha teret enged az irigységnek.

Végül az irigységgel magunknak is ártunk. Nem tudunk boldogok lenni, nem lesz békességünk, nem lesz üdvösségünk…

Mivel védekezhetünk ez ellen? Légy hálás, azért amid van. Hiányosságaidat ne másokhoz mérd. Fogadd el, hogy az élet most igazságtalan, és majd Isten ítél helyesen, ahol minden, és mindenki a helyére kerül.

„Légy szelíd, és próbáld megérteni mások kimondhatatlan vágyát a boldogság után, amely olykor buta kis vidámságokban jut kifejezésre. Akkor majd magad is boldog leszel. Akkor a saját magányodban, a saját gyengeségedben is támadnak csodálatos pillanatok, melyek kiemelnek a mindennapok egyhangúságából. Olyan szíved lesz, mely minden embert magába zár, mindenkit körülölel.

A szelídég lehet az egyetlen vigasz mindazok számára, akik fáznak a mi tényszám-vezérlésű rideg társadalmunkban.” (Phil Bosmans) 
(Forrás:Reggeli dicséret)

2013. szeptember 9., hétfő

A konfliktus kezelés új módja

"Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén."

(Példabeszédek 31:26)

Úgy tűnt, mintha két különböző nyelven beszéltünk volna. Annak ellenére, hogy barátnőmmel mindketten angolul társalogtunk, mégsem értettük meg egymást. Azzal a reménnyel hívtam fel, hogy egyformán fogjuk látni a dolgokat, de az érzelmek elöntöttek bennünket, a véleményeink összecsaptak és sebeket ejtettünk egymáson. Hogyan jutottunk el idáig?

Miután lehiggadtam, felhívtam egy bölcs, igaz szavú barátnőmet. Elmondtam neki a vázát a korábbi beszélgetésemnek, próbáltam tárgyilagosan felvázolni a dolgokat. Végül megkérdeztem: "Szerinted hol siklott ki a beszélgetésünk?"

Ő bölcsen visszakérdezett: "Hogyan cselekedtél volna másképpen?"

Először semmi sem jutott eszembe. Különben is, a konfliktus nem az én hibám volt! Idővel azonban elkezdtem gondolkodni és Isten lassanként meglágyította a szívemet, és kezdtem ráébredni a saját felelősségemre.

Barátnőmet egy nagyon leterhelt időszakában hívtam fel egy olyan ötlettel, ami tovább terhelte volna életét. Ahelyett, hogy érzékeny lettem volna erre a tényre, csak tovább erőltettem a saját akaratomat. Ahogy növekedett közöttünk a feszültség, egyre inkább védtem magam, és válaszaim egyre élesebbek lettek.

A tanácsért felhívott barátnőm finoman rám pirított: "Hogyan tudtál volna figyelmesebben rá hallgatni? Ha valóban rá figyeltél volna, együttérzőbb lettél volna? Hogyan tudtál volna több kegyelemmel válaszolni?"

A délután további részében Isten új utat égetett a szívembe, hogy miként reagáljak nehéz helyzetekben: Együttérzéssel figyelj oda! - Kegyelemmel válaszolj!

Együttérzéssel figyelj oda: Évekkel ezelőtt egy igehirdetésben hallottam, hogy a lelkész miként igyekszik a konfliktust kezelni. A következő kérdést teszi fel magában: "Általában jellemző rá ez a viselkedés?"

Hűha! Ha barátnőmmel folytatott beszélgetés közben alkalmaztam volna ezt a kérdést, akkor emlékeztem volna egyébként kedves jellemére, szolgáló szívére és nyugodt természetére . Akkor talán elgondolkodtam volna azon, hogy mi okozta benne ezt a változást. Együttérzéssel fordultam volna felé, mert rájöttem volna, hogy micsoda stressz alatt van éppen. A szívem szolgáló szeretettel fordult volna felé, ahelyett, hogy a saját akaratommal elsöpörtem volna őt.

Átgondolva, az együttérző meghallgatás egyszerűen egy bibliai tanács alkalmazása: veszítsük el saját életünket, (János 12:24-25), és többnek tartsuk a másikat önmagunknál. (Filippi 2:3)

Kegyelemmel válaszolj: Példabeszédek 15 fejezetének 1 verse szerint:  A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.

A kedves, kegyelemmel telt válasznak nem lehet hátránya. Szégyenlem bevallani, de számomra ez a reakció egyenlő volt veszteségem elismerésével. De ez nem így van! Az igazságot kedvesen és finoman is el lehet mondani. Gondolj csak bele, hogy bölcs barátnőm miként reagált amikor tanácsért hozzá fordultam.

Mielőtt felhívtam volna barátnőmet, hogy bocsánatát kérjem, és hogy a félreértést tisztázzuk, imádkoztam Jézushoz, hogy töltsön el együttérzéssel és kegyelemmel.

Azóta többször ismételgetem magamban: Együttérzéssel figyelj oda! - Kegyelemmel válaszolj!
Múlt héten ezt a valóságban is alkalmazhattam, amikor egy levelet kaptam. Első reakcióm a védekezés volt, de aztán elkezdtem mondogatni új jelmondatomat mindaddig, míg kihallottam a segélykiáltást a levélből és kegyelemmel tudtam válaszolni rá.

Megható azt látni, hogy Isten miként adott lehetőséget, hogy alkalmazzam új jelmondatomat. A levél elolvasása után megállhattam, átgondolhattam és ezután válaszolhattam. Az élet és emberi kapcsolataink konfliktusokkal vannak tele. Biztosan újra és újra alkalmazhatom a fenti elveket. Legközelebb azért imádkozom, hogy készen álljak!

Drága Uram! Időnként úgy tűnik, mintha a konfliktusok a semmiből jönnének elő. Egyik percben még minden rendben, a következő pillanatban pedig fájó szavak repkednek. Kérlek segíts úgy odafigyelni a másikra és úgy meghallgatni őt, miként Te tennéd. 
Jézus nevében kérlek, Ámen.
(Forrás:http://proverbs31.org/devotions/)

   


2013. szeptember 8., vasárnap

Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.

2.Tim. 2:24

A TÜRELEM a lelkierő megnyilvánulása. 
Az önuralom gyümölcse. 
A türelem erő ahhoz, hogy a lélek megőrizze nyugalmát, tettrekészségét és képességét a cselekvéshez.
A türelem hordja vállain saját gyöngeségeinket, mások tökéletlenségeit, az együttélés terheit.
A türelem békességessé teszi az embert. 
Segít együtt élni a másképpen gondolkodó, más magatartásban cselekvő emberrel.
A BÉKE és az ellentétes meggyőződésű emberekkel folytatott PÁRBESZÉD alapja a türelem.
 
"Életünk a szakadatlan türelem iskolája. Ha a - hétköznap - az általános iskolája, a betegség a felsőfokú egyeteme" -írja Pilinszky János.
 
A türelem épít. 
A türelmetlenség szétzúz. 
Az élet jele a türelem. 
A türelmetlenség a széthullás, a halál kezdődő állapota.
A türelem szépségét igazán akkor fogjuk föl, amikor a türelmetlenség rút megnyilvánulásaival találkozunk.
A türelem várja ki az érés idejét.
A türelmet soha nem hagyja el a remény.
A türelmes ember tud érintkezni másokkal, kapcsolatot teremteni és megtartani. 
Nem élhetsz türelem nélkül. 
Ragyogjék fel, melegedjék fel a szívedben. 
Látszódjék tetteidben. 
Halkítsa szavaidat, fékezze indulataidat, kitartást adjon várakozásaiban.
A türelem által erős leszel, szelíd és megértő. 
Szeretetreméltóvá tesz a türelem. 
Türelmed könnyen vezet a bölcsesség felé...
(Forrás:Kísértés a jóra! A jóság színárnyalatai)
 
 

2013. szeptember 7., szombat

A modern kor bálványai

Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, akik bálványokkal dicsekednek, meghajolnak előtte mind az istenek.
(97. Zsoltár:7)

A bálványt, - ha nem a házi oltár polcán ülő tárgyról van szó, - nehéz megragadni. Mi túl modernek vagyunk az efféle bálványokhoz, de ez nem azt jelenti, hogy a mai igevers idejét múlta. Ezek a szavak hozzád szólnak. Mikor? Amikor szégyen érzeted van.

Gondolj azokra az eseményekre, amikor valamiért szégyelted magad. Talán éppen szépen felöltözve ültél és kávéztál egy új barátoddal. A társalgás közben el voltál ragadtatva magadtól, mert a barátodat sikerült lenyűgöznöd, és ezáltal még ellenállhatatlanabbnak érezted magad. De mindez a következő percben darabokra hullt. Kidöntötted a kávédat, és ráfolyt az új ruhádra, és ahelyett, hogy egyet nevettél volna rajta, ostobának érezted magad, zavarban voltál, és a szégyen érzete eltöltött.

És ekkor lép be a mai versünk. A szégyen érzetén keresztül mutat rá Isten a számunkra bálványozott dolgokra. Mindez hogyan kapcsolódik a mi kis történetünkhöz? A szégyen és a zavar nem a büszkeségünk bálványáról rántotta le a leplet? A fenti történetben a főszereplő azt remélte, hogy egy elbűvölő és kifinomult képet fog magáról alkotni a beszélgető társa szemében, de barátaim, mindennek hátterében a büszkeség volt.
Mindaz a bálvány, amelyet tisztelünk, - még a saját magunkról alkotott lenyűgöző kép is, - előbb, utóbb szégyenbe fog bennünket hozni.

Ez nagyon nagy segítség! Máskülönben hogyan tudnánk észrevenni a bálványokat az életünkben? Isten úgy alkotott meg bennünket, hogy belénk helyezte a szégyen érzetét, hogy rámutasson azokra a dolgokra, emberekre vagy elfoglaltságokra melyeket mi bálványozunk. Miután a bálványunk napfényre került, tudjuk az életünkből eltávolítani azt.

Legközelebb, ha elönt a szégyen érzete, tedd fel magadnak a kérdést: "Milyen bálványt kell most a polcomról lesöpörni?"

El kell ismernem Uram, hogy ha a mai naphoz hasonló igeverset olvasok, úgy tűnik nekem,mintha nem is rám vonatkozna. De ezek az igék éppoly frissek és személyesek mint 3000 évvel ezelőtt voltak. Köszönöm, hogy a szégyenen keresztül mutatsz rá életem bálványaira. Kérlek emlékeztess erre, ha legközelebb zavarban leszek.

(Forrás: Joni and Friends Daily Devotional)



2013. szeptember 6., péntek

A legjobb barátod vagyok...

A legjobb barátod vagyok, de egyben a Királyod is. Kéz a kézben járd velem az utadat. Együtt szembe tudunk nézni mindazzal, amit a nap tartogat számodra: nehézségek, örömök, kalandok, csalódások. Ha ezeket velem megosztod, akkor semmi sem vész kárba. Szépséget tudok adni az elvesztett álmok hamujának, a bánatból örömet tudok gyűjtögetni, békét teremtek a káoszban. Csak egy barát, aki egyben a Királyok Királya tudja mindezt megtenni. Nincs hozzám fogható!
A neked felajánlott barátság nagyon gyakorlatias, de egyben át van itatva mennyei dicsőséggel. A Velem való közösség azt jelenti, hogy két világban élsz egyszerre, a látható és a láthatatlan, örökkévaló világban. Lehetővé tettem számodra, hogy megtapasztalhass engem, miközben a poros, földi ösvényeden lépkedsz.
(Sarah Young)

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. 

(János 15:13-15)

 ... adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! 
(Ézsaiás 61:3)

  Mint bánkódók, noha mindig örvendezők; mint szegények, de sokakat gazdagítók; mint semmi nélkül valók, és mindennel bírók. 
(II.Kor. 6:10)



2013. szeptember 5., csütörtök

A Szabadító

"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!..."

Rómabeliekhez írt levél 7:24-25a

“Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem .” (E. Kant) E sorokat olvasva azon tűnődöm, hogy hová lett a világból a XVIII. század emelkedettsége?

Én nem jutok el a csillagokig. Fogok egy darab követ és akármekkora erővel hajítom is felfelé, visszahull. Ugorni még ilyen magasra sem tudok. Persze az emberiség szintjén kicsit jobban állunk: már jártunk a Holdon...

 Én nem csodálkozom már semmin sem. Ami megtörtént az elmúlt kétszáz évben, az minden képzeletet felülmúl. Az erkölcsi törvény elhalványult, vagy talán ki is kopott az emberiségből? Önmagamban is keresem, és amikor a leginkább támaszkodnom kellene rá, cserben hagy...

Ahogyan a gravitáció visszavonzza a követ, ugyanúgy kimagasló erkölcsi teljesítményeimet is hamar követi a hanyatlás.

Próbálkozzam kitartóbban? Gyakoroljak többet? Imádkozzam gyakrabban? Én maradok itt a földön, a vágyaim pedig verdesik a csillagokat. Minél nagyobbat álmodom, annál nagyobb az űr valóság és vágy között.

"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?"

"Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal – 
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz. 
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal, 
Szótalanul, gondolattalanul 
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság, 
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 
S akkor – magától – megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára, 
Erő, akarat, kétségbeesés, 
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég, 
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, 
Akkor – magától – minden elcsitul, 
Akkor – magától – éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán 
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem."

(Reményik Sándor: Kegyelem)

Köszönöm Neked, Jézus!

(Forrás:Reggeli dicséret) 

Ha elégedett akarsz lenni...


Ella Spees gondolatai, aki férjével és gyermekeivel ötvenkét évig élt és dolgozott Afrikában a pigmeusok között. Otthagyta szülőhazáját, és vállalta a primitív körülményeket. A perzselő afrikai hőségben, a magas páratartalmú őserdőben legfeljebb álmodhatott elektromos háztartási eszközökről vagy légkondicoinálásról. Mégis ismerte, milyen út vezet az elégedettséghez...
 (Forrás: Lydia magazin)

2013. szeptember 3., kedd

A farizeus és a vámszedő imája, Bikádi Róbert igehirdetése




Ne gondolkozz tovább, indulj el!

"És Péter ... járt a vízen és Jézushoz ment. De látva az erős szelet, megrémült."
(Máté 14:29-30)


A szél tényleg viharos volt, a hullámok valóban magasra csaptak, de Péter eleinte nem látta ezt. Nem számolt velük, egyszerűen csak megismerte az Urat és kilépve a hajóból járt a vízen. Amint elkezdett a valóság tényeivel számolni, azonnal süllyedni kezdett. Miért ne tudta volna az Úr arra is képessé tenni, hogy járjon a víz alatt éppúgy, mint a víz színén? Sem az egyik, sem a másik nem volt lehetséges az Úr Jézus megismerése nélkül.
A nehézségeken keresztül mi is Isten felé lépkedünk talán, de azután magunkra gondolunk és süllyedni kezdünk. Ha felismerted Uradat, nem a te dolgod többé, merre irányítja életed körülményeit. A dolgok valóban itt vannak, de ha rájuk nézel, azonnal legyőznek, nem tudod felismerni Jézust és Ő megfedd: "Miért kételkedel?" (31.v.) Hagyd a körülményeket, ahogy vannak, maradj meg Jézus megismerésében és bízd rá magad teljesen!
Ha csak egy másodpercig is tanakodol, miután Isten szólt, akkor mindennek vége. Ne mondd ezt soha: "Kétlem, hogy Ő szólt volna." Légy nyomban vakmerő, vess mindent őreá. Nem tudhatod mikor hangzik fel szava, de ha az, az elképzelhető leghalkabban szól is, bátran add át magad neki. Csak az átadás által ismerheted meg Őt. Tégy kockára mindent, hogy tisztábban halljad az Ő hangját.
(Oswald Chambers:Krisztus mindenek felett)