Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2016. november 30., szerda

Mikor a legrosszabb a legjobbá válik

„(Jézus) rájuk szólt: ’Mit féltek, ti kicsinyhitűek?’ Aztán fölkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire nagy csend lett.” Mt 8,26


Megbuktam esküvőszervezőként.
Senkinek sem kell olyan szervező, akit úgy felbosszant a menyasszony idegbeteg anyukája, hogy elhányja magát a bejárati ösvény mellett, ahol érkeznek az első vendégek. Ez aztán az üdvözlés.
Megbuktam kütyüárusként.
Senkinek sem kell olyan ügynök, aki belevág a hüvelykujjába pizzaszeletelés közben, mialatt a vágóeszköz biztonságosságát ecseteli.
Szörnyű.
Megbuktam iskolai menzavezetőként.
A segédem az olajspray-jel kente be a karját, mert száraznak ítélte a bőrét. Később meg, mikor ki akartuk üríteni a szemetest, megtámadtak a darazsak, s megfeledkeztünk a sütőbe rakott pizzáról.
A gyerekek nem igazán szeretik az égett pizzát.
Megbuktam recepciósként.
Nem jó ötlet megadni magunkat a koradélutáni álmosságnak, s lehajtani fejünket a karunkra a pultnál. A főnökök nem rajonganak a munkaidőben horkoló alkalmazottért. Még akkor sem, ha babát vár az illető.
Hát igen, sokszor megbuktam azokban az években, amikor próbáltam kitalálni, mihez kezdjek az életemmel. Az adott helyzetben mindig úgy éreztem, hogy a lehető legrosszabb történt velem. Most úgy látom, hogy mindegyik a legjobb volt, ami történhetett.
Ha bármelyik sikerült volna, nem ismerhettem volna meg a mostani szolgálatom örömét.
A Biblia történetei közül is soknak ez a tanulsága: ami pillanatnyilag a legrosszabb, később a legjobbá válik.
A Mt 8,23-24-ben Jézus csónakba száll a tanítványaival. „Egyszerre csak heves vihar támadt a tavon, úgy hogy a hullámok elborították a bárkát.” A legrosszabb.
De a 26. vers szerint Jézus felkelt, parancsolt a szélvésznek és a víznek, mire minden elcsendesedett. A tanítványok elámultak Jézus hatalmán. Legjobbá vált a legrosszabb.
Az ApCsel 5,18-ban azt olvassuk, hogy az apostolokat elfogják, és börtönbe vetik. A legrosszabb. Ám az 5,19-ben az Úr angyalát látjuk, ahogy megnyitja a börtön ajtaját, és kivezeti őket. Olyan hitet nyernek, hogy később bátran kijelentik: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek!” (5,29). A legrosszabból a legjobb lett.
Nem mondom, hogy értem, miért kell végigszenvednünk ezeket a megpróbáltatásokat. Azt is tudom, hogy az említetteknél sokkal kegyetlenebb helyzetek is vannak. Elromlott világban élünk, tele elromlott emberekkel. De bátorságot nyerhetünk abból, hogy Isten sosem romlik el. Sosem éri valami váratlanul, meglepetésként, sosem döbben meg attól, amit tapasztal.
Kézbe veszi a legrosszabbat, ami történik velünk, és azzal, amit hozzátesz, a legjobbá alakítja. Nekünk csak az a feladatunk, hogy maradjunk Vele, és kövessük az utat, amin vezet minket.


Uram, tudom, hogy Te képes vagy a legrosszabbat a legjobbá alakítani. Üdítsd fel, kérlek, a lelkemet ezzel a bizonyossággal. Követni akarlak mindig és mindenütt. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.12.01.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. november 29., kedd

Isten azt akarja, hogy most gyászoljak

„Boldog vagy, ha úgy érzed, elvesztetted azt, ami a legkedvesebb, mert ekkor tud átölelni Az, Aki a legkedvesebb.” – a Mt 5:4 alapján


Nagyon nehéz volt az elmúlt egy év. Édesanyám március 25-én hunyt el. Azon a napon egy rész meghalt belőlem is.

A halálát megelőző hónapok tele voltak céltudatos aktivitással. Mialatt végeztem a körülmények miatt rám szabott tevékenységeket, kristálytisztán tudtam, mi a tennivalóim fontossági sorrendje, és ez önbizalmat adott. Ebben az időszakban édesanyám ápolása volt a feladatom.

Csodálatos, hogyan kerül minden a helyére az életben, ha azt tesszük, ami Isten akarata velünk. A munkatársaim és önkéntes segítők elvégezték helyettem, ami az én munkám lett volna. Társaim a Missziónál megtartották helyettem az előadásokat. A férjem és az anyósom elmentek a gyermekekért az iskolába, és segítettek a háztartási munkákban. A barátnőim ebédet hoztak. Az Úr minden részletet kidolgozott, és ettől a lelkemet béke töltötte el életem legnehezebb időszakában.

Meglepett, hogyan éltem át ezt az időszakot. A rám jellemző reakció a kiborulás lett volna, főleg, mert előtörténetemben voltak szorongásos periódusok. Ha régebben megkérdezted volna, hogyan bírnám ki, ha az orvosok tüdőrákot diagnosztizálnának édesanyámnál, azt mondtam volna: sehogy. Belepusztulnék. De nem pusztultam bele, és nyugodtan csináltam végig. Persze volt, hogy sírtam, voltak napok, amikor fizikailag és lelkileg kimerültnek éreztem magam, de volt egy célom, és édesanyámnak szüksége volt rám. Bíztam az Úrban, és egész idő alatt éreztem az Ő békéjét.

Mióta anya elment, nem érzem azt a békét és a biztos célját a napjaimnak. Továbbra is bízom Istenben, tudom, hogy a béke elérhető, de küzdök az új helyzettel, hogy már nincs édesanyám. Mikor meghalt, részben én is meghaltam. Elvesztettem őt, és elvesztettem magamból az ő ápolóját. Gyakran érzem szétesettnek, összetörtnek magam. Néha tudatosítanom kell, hogy még lélegzem. Sokszor kell emlékeztetnem magam, hogy a béke nem hagyott el vele együtt, még mindig rendelkezésemre áll. Isten nem hagyott el, és függetlenül attól, hogyan érzem magam, még van célja velem.

Lehet, hogy most az a cél, hogy gyászoljak? Nehéz dolog a gyász, és bár természetes része az életünknek, sosem érezzük természetesnek. Csendre és nyugalomra van hozzá szükség, és azt az én világomban nehéz elérni. Arra is szükség van, hogy elismerjem, érzéseim elfogadhatóak, és hogy az is rendben van, ha ebben az időszakban nem látok egy világos célt magam előtt – a gyászon kívül. Meg kell engednem magamnak, hogy gyászoljak, s hinnem kell, hogy Isten akarata ebben is megnyilvánulhat.

Az élet tele van magaslatokkal és mélységekkel, és Isten mindegyikben jelen van. Néha világosan megmutatja a célt, máskor talán azt várja el, hogy keressük Őt és várjunk Rá, amíg kinyilvánítja akaratát. A keresés és várakozás közben kell a krisztusi reménybe kapaszkodnunk, és megragadnunk a békét, amelyet nyújt nekünk.

Most tehát a gyász ideje van számomra. Gyászom naponta változhat, de egy dolog biztosan nem változik: boldog, azaz áldott vagyok, ahogy mai versünk állítja. A veszteség miatt vagyok áldott, ami ért. És azért vagyok boldog, mert Isten minden lépésnél átölel.


Istenem, hálás vagyok szeretetedért. Adj, kérlek békességet a megpróbáltatások között. Segíts, hogy elégedett legyek abban az állapotban, amibe ma helyeztél. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.07.22.Melissa Taylor, www.proverbs31.org, fodítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest,com)

2016. november 27., vasárnap

Készen állsz az ünnepekre?

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.


(Lukács evangéliuma 2:16-20)


Készen állsz az ünnepekre? Néhányan, amikor meghallják ezt a kérdést, akkor izgatottan a gyönyörűen feldíszített, ínycsiklandó ételekkel roskadásig megrakott asztalra, ünnepi bevásárló túrákra, családdal együtt töltött időre, csillogóan csomagolt ajándékokra a karácsonyfa alatt....vagyis egy pazar ünnepre gondolnak.
Másoknak az ünnepek nehéz és megpróbáló időszakot jelentenek, amit inkább átvészelnek minthogy élveznének. Az Amerikai Stressz Kutató Intézet szerint 110 millió ember szed stresszel kapcsolatos gyógyszert hetente. Az ünnepi időszak alatt további egy millió ember küzd az ünnephez köthető nyomott hangulattal. Nagyon jól ismerem a depressziót és a benne rejlő fájdalmat. Az igazat megvallva állandóan küzdenem kell, hogy a vermébe ne essek...


A depresszió egy érzelmi, mentális, fizikai és lelki rendellenesség. Egy egyensúly zavar. Lehet, hogy a szervezetben lévő kémiai anyagok egyensúlyának zavara, vagy lehet egy eltemetett, elnyomott fájdalom, amellyel nem néztek szembe, és nem kezeltek. Esetleg helytelen dolgokba vetett bizalom és valódi segítséget nyújtani nem tudó forrásoknál keresett megoldás a probléma gyökere. Nagyon sok minden kiválthatja a depressziót. Ahhoz, hogy a depressziónkat kezelhessük, az első lépés az, hogy teljesen átadjuk életünk irányítását, és gyógyulásunk tervét Istennek, még akkor is ha nem látjuk vagy nem értjük egészen ezt a tervet, mert abban bizonyosak lehetünk, hogy Isten szívének vágya, hogy gyermekeit meggyógyíthassa és helyre állíthassa.



Bár nem nagyon szeretek tv-t nézni, néhány lakás felújító műsort szívesen végignézek. A legutóbbi adásban a lakberendező és a ház tulajdonosa megbeszélték a lakásra váró változtatásokat.
"Először is tennünk kell valamit azokkal az ablakokkal" jelentette ki a lakberendező. Mindaddig csodálkoztam, hogy ez áll a lista elején, míg meg nem láttam a házat. Az ablaküveg borzalmas árnyalatú arany volt. Az ablakokon keresztül nehezen szűrődött be a fény, és szinte lehetetlen volt átlátni rajta, ami egy sötét elszigetelt otthont eredményezett. A ház tulajdonosa megpróbált ellenkezni: "Nekem fontos a privát szférám, és attól tartok, ha bárki belát, akkor megszűnik ez az intimitásom." 
Amikor a depressziót kell kezelnünk, sokan ugyanígy éreznek.


Falakat építünk magunk köré, amin keresztül nagyon nehéz megközelíteni bennünket, mert úgy gondoljuk, hogy a barátság ára túl magas. Lelkünk ablakait telezsúfoljuk érzelmi kifogásokkal, hogy ne kelljen a fájdalommal szembenéznünk. Mindez sötétséget, magányt és a gyógyulás elmulasztott alkalmait eredményezi. Nem akarjuk megérteni állapotunkat, sem észrevenni a benne rejlő kincset, hanem egyszerűen meg akarunk szabadulni tőle. Sokan csak a felszínen szeretnék megérteni és kezelni a depressziót, és elutasítják, hogy szembenézzenek a fájdalmas emlékekkel, a nehéz kapcsolatokkal, vagyis azokkal a sérülésekkel, amelyek a sötétséget hordozzák. A legközelebbi kijáratot keressük, remélve, hogy megússzuk hogy kiismerhetők legyünk, mert túl magas árat kellene fizetnünk. Egy belső őszinteség nagyon fontos, hogy felfedjük, megértsük, és kezeljük depressziónkat. Ahhoz, hogy helyre tudjunk állni, először is őszintének kell lennünk magunkhoz. Mindaddig míg takargatjuk magunkat, addig nem tudjuk megérteni, vagy eredményesen kezelni állapotunkat, és ez nem csak az ünnepekre vonatkozik, hanem az év bármely időszakára is.


Az ünnepek sokszor az óvatosan helyén tartott leplet rántják le rólunk és kínosan elrejtett érzelmeket hoznak felszínre. Egy családtaggal való találkozás például fájdalmas kérdéseket támaszt fel, melyeket még nem kezeltünk, nem tettünk a helyére. A pénzügyi bizonytalanság arra vár, hogy elrabolja az örömünket és tönkretegye a békénket. A feszült időbeosztás kiszívja energiánk minden cseppjét, és a hamis elvárások miatt üresnek érezzük magunkat. Mielőtt még észrevennénk, egy sötét és sikamlós veremben találjuk magunkat. De ennek nem kell így lennie barátnőm! Itt az ideje, hogy tegyünk valamit ellene!


A Hálaadás ünnepe arra ad lehetőséget, hogy az évben megtapasztalt győzelmekre és örömökre fókuszáljunk, és hogy megosszuk ezt az örömet másokkal.


A Karácsony az új kezdet megünneplése lehet, ha arra gondolunk, hogy a jászolban lévő gyermek azért jött, hogy megmentsen bennünket, és egy igaz élettel ajándékozzon meg bennünket.


A sötétséget el lehet oszlatni, ha úgy döntünk hogy szembenézünk vele és kezeljük azt. Jelen pillanatban készülj úgy az ünnepre, hogy az öröm hozzáállását választod, a gondolataidat pedig a mennyre fókuszálod, és nem erre a földre. Ezt úgy teheted meg, hogy a szívedben Jézus Krisztust állítod a központi helyre.


Atyám, szeretném, ha ez az ünnep fénnyel lenne teli számomra, és nem sötétséggel. Kérlek segíts, hogy az álarcomat levehessem, és őszintén tudjak Hozzád és a családtagjaimhoz, barátaimhoz fordulni. Kérlek, adj bátorságot ahhoz, hogy engedelmes lehessek Hozzád minden ünnepi részletben. Adj szemet, hogy észrevegyem azokat az embereket, akiket elém hozol, és akiknek szükségük van a bátorításomra, mert ugyanazon az úton haladnak mint én. Atyám kérlek, hogy tégy engem alkalmassá, hogy a következő napokon Téged tudjalak dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.


Átgondolásra:
Szánj néhány percet arra, hogy visszagondolsz a 2015-ös ünnepekre:


- Melyek voltak a legszebb percek számodra?
- Sorolj fel három változtatást, amit az idén mindenképpen szeretnél megtenni.
- Mi az első lépés ahhoz, hogy ezek a változások megtörténjenek?


Ezután olvasd el a karácsonyi történetet Lukács evangéliumának 2. fejezetéből az 1-16. verseket:


- Hogyan viselkedett Mária és József a Bethlehemi útjuk során?
- Hogyan reagáltak a pásztorok Jézus születésének hallatán. Mit tettek?
- Hogy írnád le Mária érzéseit és gondolatait? Jézus születéséről való gondolkodás hogyan változtathatja meg az ünnepekhez való hozzáállásodat?


Kérd Jézust, hogy segítsen neked, és adjon erőt a tervezett változtatásokhoz. Készíts listát a "tennivalókról" és azokról amiket "nem kell megtenned", hogy a lehető legszebb ünnepi napokat élhesd át. Vond bele a családtagjaidat is ennek a tervnek a kivitelezésébe




(Forrás: November 26, 2013. Are you ready for the Holidays? Mary Southerland)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com

Olvasói gondolatok - Üzenet a Mennyei Atyától (Kalmár Krisztina tolmácsolásában)

"Drága Gyermekem!

Érdeklődve figyeltelek ma is, mint ahogy teremtésed napjától kezdve minden nap figyelemmel kísèrem életed.
Én teremtettelek Téged!
Én alkottalak,és azzal,hogy e földi létben életet adtam Neked,célom volt. Célom van.
Talàn most mèg nem tudod, mire hívtalak meg Téged ebbe az anyagi vilàgba, de hidd el Nekem,hogy számodra csak jót, és sok jót tartogatok!
Nézem a mindennapjaidat innen fentről, a Mennyországból.
Nézem,ahogy elesel egy akadályban az utadon.
Látom, ahogy földre hullasz, megütöd magad, és fájdalmadban sírásban törsz ki, majd kétségbeesel.
Én szólok Hozzád, de Te nem akarod meghallani hangom. Nyújtom feléd segítő kezem, hogy talpra állj, de te minduntalan ellököd magadtól.
Mit tehetnék még Érted,Gyermekem?
Tudod mennyire fáj Nekem,hogy atyai szívemet eldobod magadtól?
Tudod mennyire fáj Nekem a megtagadásod,amikor én annyira,és olyan hatalmasan szeretlek Téged? Úgy,ahogy azt itt a Földön Te el sem tudod képzelni!
Szeretlek Téged! Botladozásaid ellenére is! Megtagadásod ellenére is! 
Én várni fogok Rád!
Várom,hogy eljöjjön a pillanat,amikor meghallod szavam,hogy segíteni tudjak Neked.
Làtom a teljes utadat. Làtom a bukkanókat, a csapdákat, az elterelő ösvényeket.
Ha hallgatnál szavamra, Én segítenék elkerülni őket, és vezetnélek Téged,mint ahogyan a három királyt is,akik csillagomat követték az égen!
Bízz bennem!
Ne taszítsd el segítő kezem,kérlek,hanem kapaszkodj bele,és én soha többé nem eresztelek el Téged! Érezni fogod minden egyes lépésednél,hogy utadon nem vagy egyedül, s Velem nem csak könnyebben,de boldogabban érsz utad végére!
Halld meg hát hangom és ne lökd el magadtól segítő kezem! 
Én várok Rád!
A Te szerető Atyád,s Istened."




(fotó:These are The Few of My Favorite Things/facebook)

Mielőtt még egy dologra igent mondanál

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.” Péld 29,25


Akarom, hogy szeressenek az emberek. Kedvükre akarok tenni, és azt színlelem, hogy képes vagyok mindenki igényeit kielégíteni.
Ettől aztán teljesen összekuszálódik minden bennem is és körülöttem is.
Nem beszélve arról, hogy mialatt mindenkinek kedvében akarok járni, a hozzám legközelebb állók mindegyre énem rosszabbik oldalát tapasztalják meg.
Nagyobbik lányom, Hope, 4 éves korában úgy döntött, igencsak unalmas dolog a délutáni szunyókálás. Mialatt tehát én odalent vendégek fogadására készültem, ő az emeleten foglalatoskodott.
Hogy tiszta legyen a kép, tudnotok kell, hogy nem vagyok egy konyhatündér. Rendben elkészítem az egyszerű ételeket a családomnak. De ha másoknak kell főznöm, nem csak a gyomrom áll görcsbe, olyan mintha mindenestül egy jó szoros csomó lennék.
Nem tudom beosztani az időt. A zöldség még kőkemény, mikor a hús már elkészült. Elfelejtem bekapcsolni a sütőt, ahova betettem a fagyasztóból kivett kenyeret. Az sem jut eszembe, hogy nem tanácsos előző nap elkészíteni a salátát, dresszinggel, pirított zsemlekockákkal összekeverve. Egy nagy, ragacsos massza lesz belőle másnapra.
Érzelmileg is padlón vagyok olyankor. Nem valami jó párosítás a szétszórtság meg a vágy a tökéletességre.
Mégis, mikor a Bibliaiskola vezetője megkérdezte, ki vállalná, hogy vendégül látja a csoportot az év végi vacsorán, és a barátnőim mind rám néztek, így szóltam: „Én szívesen megcsinálom, persze”. Lakásberendezési magazinok címlapjai jelentek meg a szemem előtt belső dekorációs ötletekkel. Ételkülönlegességek, virágdíszítés, tökéletesen megterített asztalok keringtek a gondolataimban, mint méreg szivárgott szét a lelkemben a „kiteszek magamért a barátaim kedvéért” izgalma. Súlyos tévedésben élve szinte öntudatlanul folytattam: „És ne hozzatok semmit, szeretnék valami igazán finom vacsorával kedveskedni nektek”.
Kapjon már valaki elő egy fakanalat, és vágjon jól kupán vele!
Az emberek kedvére tenni akaró oldalam elvakított. Egészen a nagy napig. Akkor viszont teljes valóságával zuhant rám vállalásom súlya, és legszívesebben elbújtam volna egy sarokban, ahol nem találnak rám.
Közel a kimerültséghez késésben voltam mindennel.
Nagyon fontos lett volna, hogy kicsinyeim segítsenek egy kis délutáni szunyókálással, mialatt nem kell velük foglalkoznom.
De Hope-nak esze ágában sem volt egyetérteni ezzel. Mikor tehát láttam, hogy a szellőző valami fehér port kezd fújni a levegőbe a földszinten, megállt bennem az ütő. Felrohantam, és azt láttam, hogy Hope egy nagy flakon babapúdert szórt szerteszét a szobájában, nem kímélve önmagát sem, és minden létező szellőzőnyílást. Lassan az egész házat belepte a fehér por, mintha évtizedek óta nem takarítottam volna.
Már addig is végsőkig feszített önmagam legmélyéből tört fel a fékezhetetlen indulat. A vacsorakészítés minden kudarcáért hirtelen Hope lett a felelős. Teli torokból üvöltöttem. „Elment az eszed? Hogy vagy képes mindig mindent tönkretenni?” Azonnal éreztem, hogy beborít a szégyen felhője, mely jóval vastagabb a szálló pornál.
Fojtogató bűntudat ragadta meg a torkomat, mikor a drága kicsi hang így válaszolt: „Én csak azt akartam, hogy legyen minden olyan, mint a mennyország. Csak örömet akartam szerezni neked, anyu”.
Istenem.
Az égő bűntudat mögül az is kezdett felsejleni, hogy a mindenkinek kedvére tevő magatartást tovább lehet adni, és általa az ellenkezőjévé válok annak a képnek, amilyennek Isten látni szeretne engem.
Azzal, hogy mindig mindenre igent mondok, nem vívom ki az emberek csodálatát. Csak kimerülök. És egy elnyűtt asszony senkinek sem kellemes. Elsősorban a családom sínyli meg. Aztán a barátaim. Azoknak se tetszik, akiket el akarok kápráztatni. És biztosan nem nyerem el vele Isten tetszését.
Ha mindezzel már tisztában vagyok, a tetszeni vágyást, a mindig mások kedvére tevést annak látom, ami: csapdának. Így nevezi alapigénk is a Példabeszédek 29,25-ben: „Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.”
Igen, ha csak arra fókuszálunk, hogy kedvében járjunk az embereknek, kegyetlenül becsapjuk magunkat, kelepcébe esünk, és magunkkal rántjuk közvetlen környezetünket is.
Mi tehát a közvetlen tennivalónk?
Keressük meg, és hatástalanítsuk a csapdát.
A hatástalanításhoz nem kell egyéb, mint hogy tanuljunk meg használni egyetlen szót: „nem”. Körültekintően és óvatosan, de használjuk.
Visszatérve a babapúder-mennyországra. Lekuporodtam, ölembe nyaláboltam kislányomat, és bocsánatot kértem tőle a kiabálásért. Aztán jól kisírtam magam. Különböző pontokon lefényképeztük a „mennyországot”. (Most, 16 évvel később, dédelgetett kincsek ezek a felvételek.)
Bibliaiskolai csoportomat pizzával kínáltam aznap este. A babapúderrel borított lakásban. És mindenki jól érezte magát, máig emlegetjük azt az estét.


Uram, segíts észrevennem a mások kedvére tenni akarás csapdáját. Minden bizalmamat Beléd vetem. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Before You Say „Yes” to One More Thing, Encouragement for today, 2014.11.20., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. november 26., szombat

Mindenkinek megvan a saját története

,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.”


Filippi 2:3b,4


Mielőtt a fiúnk, Jaxon megszületett volna, valahányszor olyan valakire néztem, akit nem ismertem, mindig csak egy idegent láttam benne. Most már egy embert látok, egyedi történettel.

Mióta Jaxon kóros kisfejűséggel született (születési rendellenesség, ami azt jelenti, hogy a csecsemő feje kisebb a normálisnál), a feleségem, Brittany és én sokkal együttérzőbbek vagyunk a körülöttünk élőkkel. Látunk fiatal házaspárokat, és arra gondolunk, vajon vannak-e gyermekeik, akik egészségügyi vagy érzelmi problémákkal küszködnek. Látunk középkorú embereket, és azon tűnődünk, vajon átéltek-e hasonló esetet, mint mi. Idősödő emberekre nézünk, és elgondolkozunk azon, vajon ültek-e az unokájuk kórházi ágya mellett.

Milyen akadályokat küzdöttek le, és hogyan birkóztak meg a kihívásokkal? Annyira áldottak, hogy viszonylag átlagos, normális életet élnek? Valószínűleg nem. Mindenkinek vannak harcai. De a legtöbben csak a legjobb barátaink előtt fedjük fel ezeket a próbákat, mindenki más elől elrejtjük őket.

Nemrég az edzőteremben láttam egy idős urat, aki nagyon lassan mozgott az egyik közeli futópadon. A régi énem röhögött volna a látványtól, azon tűnődve, hogy miért pocsékolja az idejét. De az új énem arra gondolt, mi mindenen mehetett át ez a férfi élete során. Vajon hogyan vette rá magát, hogy mozgékony maradjon? Mi van, ha megsérült, miközben a hazánkat szolgálta? Talán sportoló volt fiatal korában? Honnan van bátorsága, hogy együtt eddzen sokkal fiatalabb és kisportolt emberekkel?

Nem hiszem, hogy a ,,Jaxon előtti” években eszembe jutottak volna ilyen gondolatok.

Mindenkinek megvannak a harcai. Ha ismersz valakit, akinek a világon semmi gondja nincs, csak adj neki egy kis időt. A nehézség és a fájdalom mindegyikünket utoléri.

A legtöbb ember, akivel találkozunk, nem is gondolná, hogy milyen nehézségeken mentünk keresztül a gyermekünkkel. Általában igyekszünk megtartani pozitív hozzáállásunkat, de néha lehetetlen elrejteni érzelmi problémáinkat és személyes fájdalmunkat. Megtanultuk, hogy amikor a dolgok rosszra fordulnak, csak át kell élnünk azokat a nehéz érzelmeket, addig, amíg már nem érezzük őket. És ez így van rendjén.

Általában naponta próbálok közzétenni valamit a Facebook oldalunkon, ami azt jelenti, hogy gyakran nézek aranyos képeket Jaxonról. A képek és videók viszont nem mesélik el az egész történetet. Nem ragadják meg az ő fájdalmát vagy a mi könnyeinket, amikor egy megszokott megfázás egy életveszélyes fertőzést okoz neki.

Ennek ellenére nem akarunk leragadni a nehézségeknél, hiszen Jaxon története végül is a bátorságról szól. Miközben őszintén vállaljuk a viszontagságokat, amiken keresztülmentünk és az előttünk álló kihívásokat, elsődleges üzenetünk mégis a remény. Az élet Isten drága ajándéka, és mi ünnepelni akarjuk minden egyes percét. 

Most, hogy tisztában vagyok vele, hogy a felszín mögött milyen sok ember él meg nehéz történeteket, sokkal érzékenyebb vagyok arra, amin keresztülmehetnek. 

Isten felhasználja a helyzetünket, hogy megtanítsa az alázatban maradás fontosságát, és hogy ne csak a saját, hanem a mások szükségét is nézzük. A kulcs igeversünk ezt mondja: ,,Alázatosan egymást különbnek tartsátok magatoknál. Ne keresse senki a maga hasznát, hanem mindenki legyen tekintettel a másikra is.” Filippi 2:3b,4

Amikor az élelmiszerboltban felfigyelek az előttem álló nőre, aki a gyors-pénztárnál a szigorúan csak tíz dolog helyett húszat pakol fel, elgondolkozom rajta, hogy milyen családi vészhelyzet késztette arra, hogy megszegje a szabályokat, és hazasiessen. Talán egy beteg gyerek vagy egy türelmetlen férj. Vagy csak nyomás alatt van, és elfelejtette a gyors-pénztár szabályát. Bármi legyen is az oka, én megpróbálom a tőlem telhető legtöbbet, hogy türelmes maradjak vele. Azért, mert neki is megvan a saját története.


Drága Uram, segíts nekem, hogy könyörületes és támogató legyek az emberekkel, akik talán másak vagy, akiket nem értek. Köszönöm, Atyám, hogy mindegyikünknek megvan a saját, egyedi története, amit elmondhat, és hogy ezeket nem egyedül kell megélnünk. Jézus nevében, ámen.



(forrás: Everyone Has a Story, Brandon Buell, Proverbs31 Devotionals,
http://proverbs31.org/devotions/devo/everyone-has-a-story/, fordítás: Szabó Edit
fotó: pinterest)

2016. november 25., péntek

Ha lenne egy...

"Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.” 

János 8:32

Létezik egy egyszerű, mégis hihetetlenül veszélyes forgatókönyv, amivel sokan eljátszadozunk. Ezek lehetnek viszont azok a dolgok, amelyek megakadályoznak minket abban, hogy elégedettek legyünk az Istennel való kapcsolatunkban. Ez egy hazugsággal összeszőtt forgatókönyv, ami valahogy így szól: Igazán boldog és elégedett lehetnék, ha lenne…

… egy vékonyabb testalkatom.

… egy férjem.

… egy sokkal gyengédebb és romantikusabb férjem.

… több pénzem.

… jobb személyiségem.

… egy kisbabám.

Nem tudom, hogy neked melyek a ,,Ha lenne…” kívánságaid, de azt tudom: egyik sem fog megelégedést hozni. Talán pillanatnyi boldogságot okoznak… de nem igazi beteljesedést. Ha mindenünk meg is van a listánkról, az Istennel való növekvő kapcsolat nélkül ugyanúgy tátongana egy űr a lelkünkben. 

Ezért ahelyett, hogy megpróbáljuk ezt az űrt betölteni emberekkel, vagyonnal vagy pozíciókkal, és a ,,Ha lenne” mondatokat szajkózzuk, döntenünk kell, hogy ezeket a kijelentéseket felcseréljük Isten igazságával. A János 8:32 megerősíti, hogy mennyire erőteljes az igazság: ,,Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

Íme néhány példa, ami segített nekem legyőzni a kísértést, hogy ne engedjem, hogy az emberek, a vagyon vagy a pozíció átvegyék Isten helyét az életemben.

Emberek

Többé már nem azt mondogatom: ,,Ha lett volna egy apukám, aki szeretett volna…”, hanem azt, hogy: ,,A Zsoltárok 68:5 azt ígéri, hogy Isten az árvák atyja.”

Talán a benned lévő űrt nem egy apa hiánya okozta, hanem egy barát, aki megbántott. Vagy egy férj, aki elhagyott. Vagy a gyermek, akit annyira szeretnél, de még mindig nem kaptad meg. Bármi is jelenti számodra az űrt, Isten a tökéletes megfelelője az ürességednek.

Mondd el a Lukács 1:78-79 alapján ezt az imádságot: ,,Az én Istenem nagy irgalma szerint, ami által meglátogat engem a felkelő nap a magasságból- hogy megjelenjen nekem a sötétségben és a halál árnyékában- békére lelek.”

Javak

Többé nem mondom: ,,Ha több vagyonom lenne…”, hanem felidézem a Máté 6:19-21-et: ,, Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a rozsda és a moly megemészti, a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a te kincsed van, ott van a szíved is.”

Bármilyen javakra is vágyom, akármennyire jónak is tűnnek, csak ez bizonyos ideig lennének hasznosak. Az örökkévalóság fényében minden vagyon értéktelen, és végül itt kell hagynunk őket. Ha kizárólag csak arra figyelek, hogy minél több dolgot megszerezzek, akkor sokkal sebezhetőbb leszek a veszteség lehetőségével szemben.

Javaink azért vannak, hogy értékeljük és felhasználjuk őket arra, hogy másoknak áldásul szolgáljunk velük. Nem azért vannak, hogy meghatározzák identitásunkat. Nem rossz dolog kiélvezni a javaink nyújtotta örömet addig, amíg nem függünk szívünk teljességével tőlük.

Pozíció

Többé már nem mondom: ,,Ha jobb pozícióban lennék…”, ehelyett a 119. Zsoltárok 105. versének szavait idézem: ,,Igéd mécses a lábam előtt, és ösvényem világossága.” Nincs szükségem egy jobb pozícióra ahhoz, hogy eljussak oda, ahol lennem kell. Nem kell kitalálnom az utamat ahhoz, hogy boldoguljak. Isten szavára van szükségem, hogy vezessen. Ahogy követem és tisztelem Őt lépésről lépésre, biztos lehetek benne, hogy ott vagyok, és azt teszem, amit Ő akar. 

Bármilyen ,,Ha lenne” kívánsággal is küszködsz, felcserélheted az Ige biztos igazságaival, amelyek nem hagynak majd üresen.



Amikor Isten szava megérint miket, új utat ad az életünknek. Átrendezi a gondolatainkat, a motivációinkat, szükségeinket és vágyainkat. Lelkünk úgy volt megalkotva, hogy teljesen betöltekezzen Istennel és az ő igazságával, ezért az átszivárog minden részünken, és teljesen betölt. 





Drága Uram, bevallom, hogy csak Te tudod betölteni a szívem üres részeit. Segíts megállítanom a ,,Ha lenne” kört, és tégy szabaddá a te igazságoddal. Jézus nevében, ámen.
Lysa TerKeurst: If only I Had…,Encouragement for today, 2016.11.22.,www.proverbs31.org, kép:pinterest, ford.:Szabó Edit

2016. november 24., csütörtök

Mikor az élet megváltozik



„Mert én, az Úr, meg nem változom.” Mal 3,6a

Nehéz feldolgozni életünk változásait. Nemrég kisebb lakásba költöztünk. Az élettér szűkítése azt jelenti, hogy át kell nézned minden holmidat, és ami nem fér el, attól meg kell válnod.
A költözés önmagában is stresszes folyamat. Ezt csak tetézi, ha az új lakás kisebb az előzőnél.
Jó ideig nem találtam a csészéket. Fontosabb papírjaimat az asztalomból egy dobozba raktam, valahol a rakás alján lehet. Be kell jelentenem a lakcímváltozást a postán… Hol a fogkefém? - Feladtam a keresést, újat vettem.
A legbonyolultabb a mobilszolgáltató váltás volt. Nem tudom, miért nem megy simán. Egyenesen brutális. El tudod képzelni, hányszor kell próbálkoznod, míg végül eljutsz az illetékes személyhez, aki segíteni tud? Mondja már meg valaki, miért nem lehet ezt egyszerűbben megoldani?
Eléggé rabja vagyok a szokásaimnak. Bármilyen változás a napirendemben leszívja az energiáimat. Vegyük például a forgalmi rendet, ami egészen más lesz, mint amihez munkába menet eddig hozzászoktam. Nem beszélve a kerülőutakról, amiket fel kell fedeznem, hogy ki tudjam kerülni az esetleges torlódásokat. Eddig a kocsim már szinte magától tette meg az utat az otthonunk és a munkahelyem között.
Nehéz a költözés, nem könnyű a változás.
Ha a tested már nem úgy működik, mint régen, ha étrendet kell váltanod, meg kell változtatnod a testgyakorlási formáidat, új életteret kell kialakítanod magad körül. Ha elveszíted a munkádat, és hosszan, meredten nézed a számoszlopot, ami mutatja, mennyiből kell megélnetek - könnyen rád telepszik az aggódás, a rettegés. Ha meghal valaki, aki közel állt hozzád, várod, hogy megszólaljon a telefon, és újra meg újra beléd vág, hogy nem hív többé, mintha mindegyre tört döfnének a szívedbe.
Van úgy, hogy nem csak nehéz, de fájdalmas is a változás.
Ám akár tetszik, akár nem, ez az élet változásokkal jár.
Változnak a kapcsolatok.
Változnak a helyszínek.
Változik a munkánk.
Változik a testünk.
Mi magunk is változunk.
Az élet változás. Minél tovább élünk, annál inkább tudjuk, hogy az egyetlen biztos dolog az életben a változás. Akár nehéz, akár örömteli, a változásból megtanuljuk, hogy az élet törékeny, bizonytalan, átmeneti. Semmi sem tart örökké.
Illetve valami mégis. Isten. „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Mal 3,6a).
A 102. zsoltár 28. versében a zsoltáros kijelenti: „De te ugyanaz maradsz, és éveid nem érnek véget”.
Isten nem változik. Eddig sem változott, és ezután sem fog.
Örömmel tölt el, hogy Isten, akit szolgálunk, változatlan. Ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Mi költözhetünk, állást válthatunk, kapcsolati, testi, lelki átalakulásokat élhetünk át, Isten biztos árbocként állandó marad.
És nemcsak Ő marad állandó, de nem változnak tervei se rólunk. „Örök érvényű az Úr határozata, nemzedékről nemzedékre száll szívének gondolata” – olvassuk a 33. zsoltárban (11.v.). „Kiszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk szava örökké megmarad” olvassuk Izajásnál/Ésaiásnál (40,8).
És mert tervei nem rendülnek meg, örök szeretettel fordul felénk. Támaszkodhatunk szavára, a Vele való kapcsolatban meghúzódhatunk bármilyen változás közben.
A változások idején megtanultam, mennyire fontos megpihenni a változatlan Istenben. Sok dolog van az életemben, amit nem irányíthatok, de azt tudhatom, hogy Istennél menedéket találok a tomboló időkben, vigasztalást fájó szívemnek, iránymutatást Igéjében, hogy navigálni tudjam az életemet a változások között.
Bár gyakran érzem, hogy a változások miatt kiesik a gyeplő a kezemből, már ismerem a megpihenés szépségét Isten karjaiban, aki biztos kézzel irányítja a sorsom, bármi történjék is az életemben.
Elfogadsz tőlem egy kis bátorítást? Semmi nem történt és nem történhet veled, ami meglepné Istent.
És mert Ő nem változik, és hűsége nemzedékről nemzedékre száll (Zsolt 119,90), bízhatsz Benne, hogy karjában fog végigvinni minden változáson, ami ér az életben.
Ha Isten megengedett valamilyen változást, hagyd, hogy az új helyzet közelebb vonjon Hozzá és Igéjéhez. Ő legyen a menedéked, vigaszod és erőd.



Drága Jézus, Te ugyanaz vagy, de valami az életemben megváltozott. Nem könnyű megélni, és szükségem van a segítségedre, hogy fel tudjam dolgozni életem új történéseit. Köszönöm Igédet. Erősíts és vigasztalj szeretetből fakadó terveid alapján. Bízom benne, hogy velem maradsz ebben és az összes következő időszakban. Jézus nevében, Ámen.

Chrystal Evans Hurst: When Your Life Changes … and the Change isn’t Easy,Encouragement for today, 2016.11.11.www.proverbs31.org,ford.:eszmelkedesek.blogspot, kep:pinterest

2016. november 22., kedd

Várakozva, vágyakozva



„Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja.” És 64,3




Nem ismerek olyan embert, aki szeret várni.
Műszakilag fejlett világunk arra tanít, hogy nem kell várakozni. Hogy mást ne mondjak, pillanatokkal az után, hogy megosztottad a szociális médián, már az egész világ láthatja a képeket, amiken a barátnőddel ebédelsz.
Amint eszünkbe jut, csevegni kezdhetünk bárhol, bármikor, bárkivel. Az sms gyorsabb a telefonhívásnál, az email a postai szolgáltatásoknál. Ebédünket percek alatt kifizetjük, elkészíttetjük, és becsomagolva a kezünkbe vehetjük anélkül, hogy ki kellene szállnunk a kocsiból. Igen, kényeztető világunk üzenete az, hogy nem kell várakoznunk.
De, drága barátnőm, minket becsaptak.
Lehet, hogy szeretjük a gyors kaját, de egy kis várakozás árán valószínű, hogy egészségesebb ételt kapunk, és az jobb nekünk. Tudom, hogy ha valami feldühít, mind égünk a vágytól, hogy azonnal kifejezzük gondolatainkat, érzéseinket emailben, sms-ben, Facebook megjegyzésben. Ugyanakkor, ha visszafogjuk magunkat, és várakozunk egy kicsit, esély van rá, hogy józanabb, meggondoltabb választ adunk, mely méltó a bennünk élő Krisztushoz. Egyetérthetünk abban, hogy általában jobban sülnek el a dolgok, ha várunk egy kicsit?
Fiatal koromban egyetlen tévé volt a családban. Bátyámmal felváltva nézhettük kedvenc adásainkat. Hamar elegem lett, és szerettem volna, ha lenne egy külön tévékészülékem a szobámban. Ragyogó ötletemet megosztottam a szüleimmel. Meglepett, hogy igent mondtak, de vágyakozásomat várakozásba fordították.
Ahelyett, hogy kifizették volna, nekem kellett megkeresnem a készülék árát. Hónapokon át gyűjtöttem bébiszitterkedve, különböző feladatokat vállalva, míg végre összegyűlt 89 dollárom, amiből vehettem egy 18 cm-s fekete-fehér tévét. Ahogy az ágyamon heverészve a bátyám cikizése nélkül néztem kedvenc műsoromat, úgy éreztem, ez a kis készülék megérte a várakozást.
Alapigénkből biztatást kapunk az előttünk álló hosszú várakozásokra: „Hiszen öröktől fogva nem hallottak és fülökbe sem jutott, szem nem látott más Istent te kívüled, a ki így cselekszik azzal, a ki Őt várja” (Ézs 64,3). Bár ez a mondat Izrael visszatéréséről szól Jeruzsálembe a babiloni fogságból, szerintem mind azonosulni tudunk azokkal, akik vártak. Osztozunk a reménységben, hogy ha várjuk Istent, a várakozásunkat lezáró tökéletes vég szem nem látta, fül nem hallotta Isten-élmény lesz.
Annak értéke, amire felnőttként várakozunk, messze felülmúlja a kis fekete-fehér tévé árát. Várjuk egy családtag megtérését, egy barát gyógyulását, egy hosszantartó egészségügyi probléma végét, szabadulást függőségtől, pozitív terhességi tesztet, a munkanélküliség végét. Akkora értékre várunk, hogy figyelmünk könnyen elsiklik az élet felett.
Nagyon fontos, hogy mindezekért imádkozzunk. De ha felemésztik minden gondolatunkat, érzésünket, túl fogjuk becsülni az értéküket, főleg ha a várakozás hosszan tart. Van, amelyiknek nagyobb a súlya, mint eredetileg gondoltuk, van, amelyiknek kevesebb. Telnek a napok, hónapok, évek, és mi egyre több energiát, erőfeszítést, imádságot, beszélgetést költünk rá, és igen, néha manipulációt, bűntudattal járó cselekedeteket, csak hogy végre beteljesüljenek. Észre sem vesszük, és hitünk egy Személy helyett várakozásunk céljára irányul.
A jó várakozás nem más, mint nyugodt tartózkodás a jelenben, miközben tekintetünk előre néz a jövőbe. Várakozásunk ideje nem lesz olyan rövid, mint egy szociális média-bejegyzés, de bízhatunk benne, hogy amíg mi várakozunk, Isten dolgozik, és olyan véget készít elő, mely a mi javunkat és az Ő dicsőségét szolgálja.

Istenem, nehéz a várakozás, és a jó várakozás szinte lehetetlen. Segíts észrevennem a jót magam körül várakozás közben, ahelyett hogy azon rágódnék, miért hagytak el, miért tettek ki az állásomból. Uram, te megbízható vagy, és azt akarod, ami a legjobb nekem. Köszönöm a jó terveket, melyeket nekem készítettél és készítesz. Jézus nevében, Ámen.
 

 forrás:Wendy Pope: Waiting and Wanting Encouragement for today, 2016.11.07. www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

Cidri cica

„Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét.” 2 Tim 1:7


Ott álltam a sziklafal szélén, mindkét kezemmel a vékony rúdba kapaszkodva. Egy régi gyermekdal jutott eszembe, ahogy túl a szikla peremén a két működő vulkánból előtörő füstcsíkokat néztem.

Cidri cica, cidri cica...

El Salvadorban voltam a polgárháborúban árván maradt gyermekekkel. King Castle volt a kedvenc helyük, s egy nehéz nap végén néhány gyermek és egy segítő felcipelt engem is a káprázatos látványt ígérő sziklára.

„Ugorjon!” - kiabálták. Közben a mélyben lévő kráterre mutogattak, ami egyszerre vonzott és töltött el rémülettel. Felhívták a egy lent köröző csónakra, hogy bátorságot merítsek. Aztán egyenként megragadták a botokat, és ellökték magukat a szikláról, majd pillanatok múltán nagyot csobbantak a lenti tóban.

Munkatársaimra néztem. Egyikük sűrű fejmozdulatokkal integetett: hajrá.

Megragadtam a rudat, éreztem, hogy remegnek a térdeim. Behunytam a szemem, ellöktem magam, s egy kiáltással zuhanni kezdtem. Nagy csobbanással értem a jéghideg vízbe. Fejem fölött gyerekek kiabáltak, tapsoltak nekem. De alig hallottam őket elragadtatásomban.

Akkor ott nem is annyira magától az ugrástól féltem, mint az ismeretlentől. A folyamat néhány eleme ismerős volt: a víz, a műugrás, de a magasság és a vulkánok közelsége minden biztonságérzetemtől megfosztott.

Hasonlót éreznek néha a tinédzserek szülei. Mikor három gyermekem elmúlt tizenhat éves, hirtelen sokminden megváltozott. Voltak ismerős elemek, de egy csomó új dolog is bekerült a folyamatba: autóvezetés, találkák, a szabadság igénye. Ragaszkodni akartam a megszokotthoz. Én vagyok a főnök, az lesz, amit mondok. Nem érdekel, másoknak hányra kell otthon lenni, a te kötelező hazaérkezésed időpontja nem változik.

Egyik nap észrevettem, hogy legidősebb lányom, Leslie, elzárkózik előlem. Nagyon fájt. Tizenhat éves volt, és minden okom megvolt, hogy büszke legyek rá. Kincsként őriztem a kapcsolatunkat, ezért nagyon zavart a hallgatása.

Aztán rájöttem a probléma gyökerére. Bennem volt a hiba. Félelemből neveltem.

Cidri cica, cidri cica…

Nem azért mondtam neki nemet, mert a jelleme vagy a magatartása bizalmatlanságra adott volna okot, hanem azért, mert féltettem a rossz hatásoktól, attól, hogy elmenjen, hogy kézbe vegye a maga sorsát. Láttam néhány tinédzsert, akik részt vettek életmód-változtató programjainkon, s megijedtem tőlük. Ezért szorosabban tartottam a lányomat. Nem távolodhatott el egy arasznyira sem.

Noha húsz éven át serdülőkorú fiatalok ezreivel dolgoztam, a magaméval nagyot hibáztam. Nem gondoltam arra, hogy amikor Leslie-vel bánok, abból induljak ki, milyennek ismerem őt. Hagytam, hogy a félelem alakítsa a kapcsolatunkat.

Még ennél is rosszabb, hogy viselkedésemet úgy értelmezhette, hogy nem bízom benne.

Azon a napon felléptem a tinédzsert nevelő szülők sziklájára, és körülnéztem. Számbavettem az ismerős dolgokat. Leslie jó döntéseket szokott hozni. Lassan nővé érik. Nem volt tökéletes, de nagyon igyekezett a helyes úton járni, nem az én kedvemért, hanem saját meggyőződéséből.

Néha rémisztő dolog szülőnek lenni. Lazítani a gyeplőn nagyon nehéz, de egyik legfontosabb hozzávaló a magabiztos, jellemes felnőtté válás receptjében.

De mi van, ha visszaél a bizalmammal? Ereszd el a gyeplőt. Engedd, hogy vállalják a felelősséget tetteikért. Aztán hagyd, hogy visszanyerjék a bizalmat.

Ma már Leslie 28 éves férjes asszony, ügyvéd, várja első gyermekét. Szívesen mondanám, hogy azóta soha nem féltem szülőként, ám ez egyszerűen nem lenne igaz. De legalább helyén tudom kezelni a félelmemet: nem más az, mint egy hasztalan reakció, ami eltorzítja a valóságot, elhomályosítja a döntéshozatalt.

Azzal, hogy hátraléptem, s egészében tekintettem át a képet, lehetővé vált, hogy igent mondjak a fejlődési lehetőségekre – esélyt adjak magamnak szülőként és a gyermekemnek serdülőként.


Édes Istenem, segíts, hogy tisztán lássam a gyermekemet. Ha korlátokat kell felállítanom, add, hogy szeretettel és bölcsességgel tegyem. Ha itt az idő arra, hogy bátorítsam gyermekem önálló fejlődését, nyújtózkodását, hadd legyek elég bátor, hogy elengedjem. Köszönöm Neked gyermekem sorsát. Köszönöm, hogy van egy terved serdülő gyermekem életére. Ebben a tervben akarok bízni. Jézus nevében, Amen.

(Encouragement for today, 2010.06.17., T. Suzanne Eller. www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. november 21., hétfő

Mindörökre boldogan?

Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt Zsolt 18,17


Emlékszel még, mikor igaznak hitted a tündérmeséket? Ugye, néha jó lenne még mindig hinni bennük?
Hároméves unokahúgom, Ellie, egész nap a mesékben élt. Királykisasszonynak öltözött reggelihez. Végigálmodozta, énekelte, pörögte-forogta, táncolta a napokat.
Mikor óvodába került, társai csúfolni kezdték. Kövérnek, csúnyának nevezték, pedig egyik se volt.
Unokaöcsém rettenthetetlen hős akart lenni, de az iskolában nehezen ment neki a tanulás.
A szívem szakadt meg, ahogy végignéztem, hogyan ébrednek rá, hogy a mesék varázslatosan szép világa, amit annyira szeretnek, nem létezik.
Egyszer aztán felvillant bennem egy gondolat. Hátha a csodák és örömök, amikről unokahúgom álmodozik, mégis igazak? Hátha unokaöcsém álmodozása a hősről nem is csak a képzeletben létezik? Mi van, ha ezek a mesék az Igazság felé fordítják a tekintetet?
Mi van akkor, ha az Evangélium végső igazságára mutatnak: az örömhírre, hogy létezik egy Isten, aki szeret minket, aki berontott a történelembe, hogy megszabadítson minket? Megmozgatta az eget és a földet, hogy a közelünkben legyen, hogy szeressen minket, bár ezért mindent oda kellett adnia, amije csak volt.
Gyerekként azt hittem, tudom, mi a Biblia, és egyáltalán nem tartottam jó dolognak.
Azt hittem, egy szabálygyűjtemény, amiben benne van, mit kell tennem, hogy Isten szeressen engem. Hősök vannak benne, akiket utánoznom kell, hogy Istennek kedvére legyek.
Ezért hát írtam egy könyvet az unokahúgomnak és unokaöcsémnek, és minden gyermeknek, akihez eljut, hogy legalább ők tudják, amit én nem tudtam, hogy a Biblia nem szabálygyűjtemény, és nem követendő hősökről szól.
„A Biblia mindenekelőtt egyetlen fiatal hős kalandjainak története, aki messziről érkezik, hogy visszaszerezze elveszett kincsét. Szerelmi történet a bátor királyfiról, aki elhagyja palotáját, trónját, mindenét, hogy kiszabadítsa azokat, akiket szeret. A legcsodálatosabb mese, ami valósággá vált!
Mert a legjobb ebben a történetben az, hogy IGAZ!”
Miért szeretjük a tündérmeséket? Szeretnénk, ha igazak lennének? Csak a fantázia termékei, és hozzájuk menekülünk az életünk elől? Szerintem épp az ellenkezője igaz.
Vágyaink nem a képzelet termékei. Inkább útjelzők. Túlmutatnak azon, ami látható. Bevezetnek a dolgok lényegébe. A Reménybe, az Örömbe, a Szeretetbe.
A Királyfi létezik.
A Hős létezik.
Szeret minket.
Kiválasztott minket.
Szerelmesei vagyunk.
Létezik a Szeretet, amire mindnyájan áhítozunk.
Mindenek középpontjában ott az Öröm.
És ott a Remény a világ falain túl.
Létezik a Kéz, mely tart minket.
És cél van mindenben.
Egy napon Isten meg fogja gyógyítani a sérült világot és gyermekei szívét, és el fog törölni minden könnyet.
Amikor ezt az igaz történetet olvassuk, nem elmenekülünk a való élettől, hanem belemenekülünk az életbe, az igazi életbe.
De általában nem hiszünk benne. Azt gondoljuk, túl jó, hogy igaz legyen. Boldogan mindörökre?
Ez tényleg úgy hangzik, mint egy tündérmese, egy gyermekeknek szóló történet. És akárhogy is, de mi felnőttek vagyunk. Kinőttünk a tündérmesékből. A mesék, ezt mindenki tudja, nem igazak. Az a világ valódi, amelyben élünk.
Az igaz történetek sosem végződnek örök boldogsággal.
Vagy – mégis?


Atyám, köszönjük, hogy elküldted nekünk Jézust. Köszönjük, hogy ő nemcsak letekintett ránk, hanem le is jött hozzánk. Ő a Szabadítónk. A Királyfink. A Hősünk. Minden álmunk valósággá válik! Jézus nevében, Ámen.

(Sally Lloyd-Jones: Happily Ever After? Encouragement for today, 2015.12.08., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. november 20., vasárnap

Amikor egyedül vagy

,,A megtérés és megnyugvás megmentene benneteket, a csöndesség és bizalom erősségetek lehetne.” 

Ézsaiás 30:15 b

Vannak napok, amikor inkább átírnám a ,,Lelkem kíván téged” című régi énekünket valami hasonlóra…

Csak téged, csak is téged,
Jézus, csak is téged,
Csak téged kíván lelkem,
Minden percben, Uram!

Ó, az az érzés, amikor kétségbeesetten vágysz Jézus után! Voltak ilyen napjaid, amikor úgy érzeted, hogy muszáj belekapaszkodnod minden percben, tizenhat másodpercenként? Ilyenkor történik meg, hogy én is úgy csűröm csavarom az időmet, hogy egyedül lehessek Vele. Nem válaszolok a hívásaimra, visszamondom az ebéd találkozómat, és bezárom az irodámat, hogy egyedül lehessek az Úrral.

Csodálatos dolgok történnek, amikor egyedül vagy az Úrral. Nézd csak meg a feljegyzéseket: Mózes egyedül volt, amikor az Úr megmutatta neki magát az égő csipkebokornál. Pál egyedül volt az Arab-sivatagban, amikor az Úr személyre szóló útmutatást adott neki, hogy hogyan hirdesse az Ő igéjét. Mária ugyanúgy egyedül volt, amikor az angyal elvitte neki a hírt, hogy ő fog életet adni a Megváltónak. Ézsaiás is egyedül volt, amikor küldetést kapott Istentől. Elizeus úgyszintén egyedül volt, amikor a próféta palástja a vállára esett. És ki felejthetné el Jánost, aki egyedül volt Pátmosz szigetén, ahol csodálatos látomásokat kapott? Józsué, Jákób és Dániel is különleges üzenetet kapott az Úrtól, amikor rászánták az idejüket, hogy egyedül legyenek Vele.

Ha szükséged van Isten szavára, útbaigazítására, segítségére és hitre, akkor szánd rá az idődet, hogy egyedül légy Vele. Várd, hogy szóljon hozzád. Az igazi szövetség, barátság és vezetés a magány óráiban érkezik, amikor azt mondod az Úrnak: Szükségem van Rád!


Atyám, köszönöm, hogy megmutatod nekünk Igéden keresztül, hogy Te hűségesen találkoztál gyermekeiddel, amikor egyedül voltak, és rendelkezésedre álltak. Nekem is szükségem van rád, Uram, hogy légy a vigaszom, a vezérem és a hitem forrása. Látogass meg akkor is, amikor félreteszem az időmet, hogy találkozhassak Veled.





(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Being Alone, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, fordítás: Szabó Edit, fotó: Collages my passion/facebook.com)

2016. november 19., szombat

Belső elhívás - olvasói gondolatok

Gyakran eltévedek. Itthon és külföldön, városban és az erdőben. Ismerős helyen és ismeretlenen. Eltévedek a kapcsolataimban, az emberek és a fogalmak között. Még Isten Országában is.

Nagyon sok időbe, 40 évembe tellett, hogy ilyenkor ne ijedjek meg nagyon. Ne kezdjek el kapkodni, csapkodni, segítségért kiabálni. Hanem álljak meg, és figyeljek. Keressek egy ismerős pontot, egy ismerős érzést, amiből kiindulva lecsendesedhet a lelkem, és kitusztulhat újra a kép. Hosszan kellett bizonyítania Istennek, hogy Ő ott van minden kanyarban. Velem van minden elakadásomban. Ajándék az az érzés, amit nemrég éreztem először, ám annál erőteljesebben, hogy Ő megengedi, hogy kevesebbet értsek meg a világból. Nem várja el tőlem, hogy mindig mindenhol kiigazodjak, csak azt, hogy ne engedjem el a kezét és ne veszítsem el a Fókuszt. 

Legutóbb a külső és a belső elhívás között tévedtem el valahol félúton. 

A külső elhívást nem tudom megfejteni, hisz az nem én vagyok. Az egy másik ember és Isten kapcsolata. A vezetőn múlik, hogy meghallja-e az Urat, kéri-e Őt, hogy adjon elé neveket, arcokat egy-egy feladat elvégzésére, el tudja-e fogadni Isten sokszor logikátlannak tűnő válaszát. Ember ő is, vannak hétköznapi gondjai, sebei, érzelmei, vannak, akiket jobban ismer, vannak, akiket kevésbé, és van emberi logikája, tapasztalata, emberismerete, személyisége. Istenismerete, hite. Úton van ő is. Ezeken a szűrőkön keresztül szemléli a világot, benne az embereket, akiket rábízott Isten. 

Pár évvel ezelőtt nagyon vágytam már szolgálatra. Férjem közvetítésével érkezett hozzám egy rövid felkérés, ami nem nagyon adott sem időt, sem teret annak, hogy átgondoljam. Így nemet mondtam. Persze nem volt békességem a válaszommal.

Azt már akkor is úgy gondoltam, hogy a szolgálat ajándék. Úgy is szerettem volna megkapni. Elképzeltem, hogy szépen becsomagolva, lassan átadva megkapom. Izgatottan kibontom. Amikor meglátom, örülök neki. Megcsodálom minden oldalról, ismerkedek vele. Persze közben érzem, hogy nem is lehetne másé, és le nem teszem a kezemből. Megköszönöm. Jó érzés mindkettőnknek. Majd amikor már mindent tudok róla, akkor helyére kerül a lelkemben, az életemben, és vele együtt én is.

Ebben az esetben, bár nem a legszebb formában, de először érkezett a külső elhívás. Emberi szempontból minden képességem és adottságom megvolt ehhez a feladathoz. De a hitem nem volt még olyan érett, hogy meglássam a felszín mögött a Lényeget. Nem voltam elég érett ahhoz, hogy a belső elhívásom megkeressem hozzá. Ami az én kapcsolatom Istennel. Amit elcsendesedve találhatunk meg. Amiben benne van a saját istenismeretünk, önismeretünk, érzéseink, hitünk, tapasztalatunk. És benne van az a mindent felülmúló erő, ami olykor mindezt kikapcsolja, és megmutatja azt a belső vágyat, ami lehet, hogy az összes logikánknak, tapasztalatunknak ellentmond, mégis békességünk van vele. Mégis az vezet minket, az alapján döntünk és indulunk el, még akkor is, ha megmagyarázni sem tudjuk és nem is érti senki.

Annyira szép út megtalálni magunkban a vágyat, aminek a kiindulópontja az, hogy kaptunk valamit és a célja, hogy adjon. Megtalálni azt az olykor bizonytalan, kérdésekkel teli hitet, erőt, amivel elindulunk. Majd látni, ahogy haladunk. Rácsodálkozni magunkra és tudni, érezni hogy ezt nem egyedül tesszük. Ezért kell keresnünk és megélnünk a belső elhívásunk még akkor is, ha külső okok miatt nem kaphat teret.

Egy évvel a fent elmesélt történet után, belső elhívást éreztem egy feladat elvállalására. Nem tudtam még ekkor sem, hogy ezt így hívják, csak azt, hogy el szeretném vállalni. Még akkor is, ha sem fizikai, sem lelki állapotom nem volt megfelelő. Konfliktushelyzet, és rengeteg egyéb feladat is szegélyezte ezt a szolgálatot, és igazából nem is értettem hozzá, nem illet a szakterületembe. Enyém lett a feladat, és vele az út, amit bejárhattam magamban Jézussal. 

Meg kellett tapasztalnom mindezt.

Be kellett látom, meg kellett értenem, hogy akkor régen nem is a csomagolás volt fontos, hanem aki becsomagolta. És nem néztem sem az ajándékra sem az Ajándékozóra. Nem néztem Istenre, csak az emberre, aki át akarta adni az ajándékát. Meghat és nagy-nagy hálával tölt el, amikor arra gondolok,hogy mindezek után Isten türelmes volt, megbocsájtó és kegyelmes, megbízott bennem mégis és kimunkálta bennem azt a hitet, ami a szolgálat elfogadásához szükséges. Nehéz szavakba önteni azt az érzést, ami betölt, amikor látom, hogy méltónak talál, bízik bennem, mellettem áll mégis, mindezek ellenére is.

Fontos lehet, hogy képezzük magunkat azon a területen, ahol munkálkodunk. Igyekszem megismerni azt a korosztályt, amivel dolgom van. Időt, energiát fektetek abba, hogy egy-egy szervezési feladat után megálljak, végiggondoljam, hogy mit tettem jól és mit rosszul, min lehetne javítani és hogyan. De a legeslegfontosabb mégis az, Aki mindezek felett áll. A kiindulópont, amit nem téveszthetünk szem elől. Tanulással, képzéssel érezhetjük, tapasztalhatjuk, hogy sikeresek vagyunk, hatékonyak. De azt, hogy áldottak, vagy „mégis áldottak”, azt csak Istennel. És kevés ennél szebb érzés van. Ne vegyük ezt el magunktól.

Persze mégis és továbbra is fontos számomra a csomagolás, és az is, aki becsomagolta. Jól esik a másik szemébe nézni, együtt örülni, hogy helyünk van Isten munkatársai között. Jól esik tudni, hogy a másik gondolkozott rólam Istenünkkel. Jól esik megtapasztalni embertársam bizalmát, hogy ismer engem, van helyem és feladatom a közösségben. Szép pillanatok ezek, vágyom rájuk. De a Fókuszt igyekszem nem elveszíteni. 

A szolgálat nem szabad, hogy cél vagy eszköz legyen, vagy feladat. Az csak következménye lehet az én szertetetkapcsolatomnak Istennel.

Mit teszek most, ha vágyat érzek egy feladat elvégzésére, vagy valaki felkér rá? Mindkét esetben ugyanazt: hagyok időt magamnak és Istennek, hogy megmutassa, hol a helyem. Ha a feladat végül nem lesz az enyém, az idő, amit Istennel töltöttem, ahogy lehajol hozzám és megengedi, hogy megértsem, mit kell tennem, az érzés, hogy törődik velem, gondja van rám, hogy Ő megbízik bennem és alkalmassá tenne a feladatra, velem lenne, hogy kérdezhetek és Ő válaszol, az az enyém lehet. 

Gyakran eltévedek. Emberek alkotta rendszerekben, közösségekben, az érzéseim közt. De már nem félek. Van Útjelzőm, Iránytűm, van Fény, ami hazavezet.
Rácz Kornélia



.:

Amikor ideje abbahagyni a bánkódást



,,Majd azt mondta az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt (...) Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el.”


1 Sámuel 16:1

Érezted már valaha annyira kedvtelennek magadat, hogy legszívesebben csak feküdtél volna az ágyban, magadra húzva a takarót? Lehet éppen most vagy így.

Én is rejtőztem már el a takaró alatt egy-két alkalommal. Na jó, lehet volt az több is kettőnél.

Nos, akkor hogyan merészkedünk ki mégis? Hogyan győzzük le a kedvtelenséget, és megyünk tovább újra?

Van a Bibliában egy történet, ami segít nekem, amikor bánatos vagyok. (Ugye nem zavar, ha egy kicsit elővesszük a Bibliát? Nem hinném.)

Néhány évvel az ígéret földjének meghódítása után az izráeliták megunták, hogy Isten a próféták által vezeti őket. Királyt akartak maguknak, ahogy az a többi népnél volt szokás.

Abban az időben Sámuel volt a fő próféta, aki figyelmeztette a népet, hogy ez az egész királyos dolog egy rossz ötlet. Ők viszont kitartottak a követeléseik mellett, és Isten végül megengedte nekik, hogy királyt válasszanak. ,,Nem téged vetnek meg- biztosította Isten Sámuelt-, hanem engem.”

Az emberek egy Saul nevű férfit választottak, mert ő magas és jóképű ifjú volt. Nem viccelek. Így van leírva, feketén-fehéren. Saul vonakodva elfogadta a királyi címet, teljesen Istentől fügött ebben az új pozícióban, felkenve a Szent Lélek által.

Kis idő múlva Saul mégis úgy döntött, hogy királynak lenni nem elég megerőltető. Engedetlenné vált, és meggyalázta Istent azzal, hogy a saját kezébe vette az irányítást. (Ami megjegyzem, soha nem jó ötlet.) Ezért Isten elvette tőle a királyi címet és a felkenetés jogát.

Sámuel annyira szomorú volt Saul bukása miatt; befeküdt az ágyba és a fejére húzta a takarót. Csalódott Saulban, és sajnálta őt.

Na, ez most fontos. Ha most melletted ülnék, felállnék egy székre, és hangosan olvasnám fel ezt a részt. Lássuk csak! Egy nap Isten ezt mondta: ,,Ugyan meddig bánkódsz még Saul miatt, holott én elvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel fölött?” (1 Sámuel 16:1) 

Szeretem, ahogy ezt Eugene Peterson fordítja: ,,Ugyan meddig siránkozol még Saul miatt?”

Siránkozni? Igen. Ez egy jó szó.

Isten ugyanezt kérdezi tőlem és tőled: Meddig siránkozol azért, mert az élet nem úgy alakult, ahogy azt te eltervezted? Ugyan meddig?

Nem áll szándékomban lekicsinyíteni az életed bármely fájdalmas vagy csüggesztő helyzetét. Én is átmentem ezeken. Amikor a gyermekem meghalt, mielőtt még megszületett volna, nem voltam biztos benne, hogy valaha kikelek majd újból az ágyból. Nem is igazán akartam.

De ma már tudom: nem számít mennyire fájdalmasak vagy csüggesztőek a körülményeink, Isten nem akarja, hogy megrekedj ott, ahol vagy. Soha ne tégy pontot oda, ahova Isten csak vesszőt tesz.

Mindig van folytatása a történetednek, amit tovább kell írni. Amikor meglazítod a szorosan becsukott könyved kötésének zsinórját, és hagyod, hogy Isten folytassa az élettörténetedet, olyan dolgokat tapasztalsz majd, melyeket szem nem láthat, fül nem hallhat, és emberi értelem fel nem foghat. 

Isten így folytatja, így szól Sámuelhez: ,,Töltsd meg a szarudat olajjal, és indulj el. Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert az ő fiai közül választottam magamnak királyt.” (1 Sámuel 16:1)

A búslakodásunk egy adott pontját Isten így szól hozzánk: ,,Elég volt. Kelj fel. Indulj el. Feladatom van a számodra. Az életed nem ért véget, még vannak megírandó fejezetei. Engedd el a csüggedést és bátortalanságot, és ragadd meg a következő kalandot, amit neked terveztem.”

A kérdés az, hogy mit fogsz válaszolni.

Sámuel retteget, de Isten így biztatta: ,,Én tudtodra adom, hogy mit cselekedj: azt kend föl nekem, akit mondani fogok neked.” (1 Sámuel 16:3)

Megmutatom, hogy mit kell tenned. Csak ennyit vár el Isten tőled és tőlem- tedd meg az első lépést az engedelmesség felé. Kelj fel és indulj el. Isten majd gondot visel minden másról.

Szeretem ebben a történetben a következő mondatot: ,,Sámuel megtette, amit az ÚR mondott.” (1 Sámuel 16:4)

Ó, igen, ez a kulcsa a kalandos élet megtapasztalásának, a virágzó hitnek...a hitnek, ami után mindig is vágytál.

Szóval mit mondasz? Készen állsz, hogy felkelj és elindulj?


Heading into the fog: Uram, bevallom. Néha búslakodom és siránkozom. Amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt én szeretném, kelletlen képet vágok, és begubózom. Senki nem akar a közelemben lenni, amikor ilyen vagyok. Én se akarok a saját közelemben maradni, amikor ilyen vagyok. Ma meghozom a döntést, hogy nem leszek többé búslakodó ember. Amikor az élet nem úgy alakul, ahogy reméltem, úgy tekintek majd rá, mint a Te gondviselésedre és védelmedre. Bízom a Te hatalmadban az életem felett, akkor is, amikor nem értem. Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: Sharon Jaynes, When it's Time to Stop Moping, Girlfriends in God Daily Devotionals, http://girlfriendsingod.com/time-stop-moping/, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission www.girlfriendsingod.com, fordítás: Szabó Edit, fotó: pinterest.com)

2016. november 18., péntek

Magatartásunk megvizsgálása

,,Az igazakat feddhetetlenségük vezeti, de a hitetleneket elpusztítja gonoszságuk.” Példabeszédek 11:3

Egy nemrégiben tett repülőutam során átlapoztam egy magazint, amit valaki ottfelejtett. Felfigyeltem az egyik cikk címére. ,,A kinézet a minden”- jelentette ki a szerző. Azon kaptam magam, hogy néhány percig még egyet is értek a szerző kijelentésével.
Aztán a Szent Lélek azt súgta: ,,Vizsgáld meg a magatartásodat!”-és én tudtam, hogy ez mit akar jelenti. Helyre kellett állnom és figyelnem, hiszen valami nem stimmelt. És hirtelen megláttam- a finom hazugság mesterfokon elrejtve egy látszólag jóindulatú szóban. A fertőből bukkant fel, a füst szagát árasztva.
Krisztus követőiként néha arra fókuszálunk, hogy kifejlesszük, és a megfelelő képet mutassuk magunkról, miközben elhanyagoljuk a feddhetetlenség lelki fegyelmét. Mit viselünk, hogy nézünk ki, az emberek, akiket ismerünk, és még a szolgálati területünk nagyságának növelése is útjában állhat annak, hogy szeressük, szolgáljuk Istent, és Hozzá hasonlóvá váljunk.
Ó, barátom, a Sátán egy alattomos haver! De emlékezz rá, hogy ő a hazugság atyja. Ez az ő anyanyelve, és nagyon jól használja. Ne téveszd szem elől ezt a két nagyon fontos igazságot a feddhetetlenségről.
Nyílvános életünk csak annyira lehet hiteles, amennyire a személyes életünk az.
Az imázs az, amit és akinek gondolnak minket az emberek, míg a feddhetetlenség az, ami és akik mi valójában vagyunk.
Billy Graham egyszer azt mondta: ,,A becsületesség az a ragasztó, amely összefogja az életvitelünket. Folyamatosan arra kell törekednünk, hogy becsületünk sértetlen maradjon. Ha elveszítjük a vagyonunkat, semmit sem veszítettünk. Ha elveszítjük az egészségünket, valamit elvesztettünk. Ha elveszítjük a jellemünket, mindent elvesztettünk.”
Bobby Jones a valaha élt egyik legnagyobb golfjátékos volt, aki ugyanabban az évben megnyerte mind a négy jelentős bajnokságot Amerikában és Nagy-Britanniában. Karriere kezdetén eljutott az US Open bajnokság döntőjének rájátszásáig. Miközben egy meglehetősen bonyolult ütéshez készülődött, a golfütője véletlenül hozzáért a labdához. Jones felmérgelődött, a bírók felé fordult, és büntetést kért saját magának. Mivel a bírók nem látták, hogy a labda elmozdult volna, a döntést Jones-ra bízták. Bobby egy két ütéses büntetést szabott ki magának- nem tudva, hogy később elveszti a bajnokságot egyetlen ütés miatt.
Amikor becsületességéért dicsérték, Bobby így reagált: ,,Ugyanígy megdicsérhetnétek egy embert, amiért nem rabolja ki a bankot!” Lehet, hogy Jones elvesztette a bajnokságot, de jelleme legendás volt. Az Egyesült Államok Golfszövetsége a sportszerűségéért járó díját ,,Bobby Jones-Díjnak” nevezte el.
Sokszor hallottam már, hogy a becsületesség az, amit akkor teszel, amikor senki sem lát. A jellem pedig azzal ábrázolható a legjobban, ahogyan azokkal az emberekkel bánsz, akik semmit nem tehetnek érted. A becsületesség a szív ügye, és egy lelki szokás, amely előre eldönti, hogy helyesen fog cselekedni.
A jellem számít.
A fedhetetlenség számít Istennek.
1 Krónikák 28:9 ,, Mert megvizsgál az Úr minden szívet, és jól ért minden emberi gondolatot.”
Máté 5:8 ,, Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.”
A ,,tiszta” szív ebben a versben azt jelenti, hogy ,,kész áldozatot hozni”. Más szóval, a döntéseink, amiket meghozunk, élő áldozatok kell legyenek, amelyek Isten előtt szentek és elfogathatóak, az imádat jelei.
Hogy feddhetetlen vagy, az azt jelenti, hogy feddhetetlenül élsz. A feddhetetlenség akkor lép érvénybe, ha az, amit hiszünk, amit gondolunk, amit mondunk, és amit teszünk megegyezik Isten mércéjével... nem az emberekével. Az imázsra nem támaszkodhatsz, feddhetetlenség és jellem nélkül semmit sem ér.
Talán itt az ideje, hogy megvizsgáld a szíved magatartását?



Uram, hozzád jövök most, és arra kérlek, hogy vizsgáld meg szívemet, és mutass rá minden rejtett tisztátalanságra. Vizsgáld meg vágyaimat és gondolataimat, és mutass rá az engedetlenségre, amellyel megszomorítom szívedet. Uram, szeretnék örömöt okozni neked minden döntésemmel. Bocsásd meg minden képmutatásomat. Leteszem a büszkeségemet és szertartás-szokásaimat, és helyette Téged akarlak követni. Jézus nevében, Ámen.

girlfriendsingod.com, Attitude-Check, fordítás: Szabó Edit, kép: pinterest

2016. november 17., csütörtök

Gyűjts erőt a harcodhoz!



Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem.” (2Mózes 15,2A)

Mózes komoly kihívásokkal és körülményekkel nézett szembe. Abban az időben született zsidó gyermekként, amikor úgy tűnt, ki fogják végezni, Isten egyedülálló kegyelme mégis megmentette őt a fáraó lánya által, aki kivette őt a Nílus vizéből, és sajátjaként nevelte fel.

Egyedüli zsidóként az egyiptomiak közt Mózes olyan földön és kultúrában nevelkedett, ami messze volt őseitől és Izrael egy, igaz Istenétől. Te is jól tudod a történetet. Már kisgyermekként megismerkedtünk vele a vasárnapi iskolában, láttuk a Tízparancsolat című filmben Charlton Heston alakításával. Mózesnek mindene megvolt a palotában, mindezt elvesztette, amikor megölte az egyiptomi katonát, és persze mindezt kockára tette Istenért, aki kihívta és megbízta őt az égő csipkebokornál.

Mózes feladata volt, hogy kiszabadítsa népét Isten hatalma által. A fáraó megkérdőjelezte Isten erejét, de az Úr megmutatta nagyságát a csapások által, míg végül az egyiptomiak uralkodója is „beadta a derekát”. Vagy legalábbis elengedte Isten népét. Mózes és az izraeliták azonnal el is hagyták Egyiptomot a felszabadítás és hatalmasság útján. De amikor a fáradó meggondolta magát, és összeszedte seregét, hogy üldözőbe vegye őket, az izraeliták „bevették” a Vörös-tengert.
Nem semmi azért.

Az Úr, akinél nincs lehetetlen, hatalma és ereje által gondoskodik rólunk. Elválasztotta és visszatartotta a Vörös-tenger vizét Mózesnek és az izraelitáknak, hogy megszabadulhassanak a pusztítástól. Miután az Úr népe biztonságban átért a túlsó partra, Isten úgy mutatta meg hatalmasságát, hogy a tengerben a fáraó és serege is életét vesztette (2Mózes 13. és 14.) Micsoda történet! Micsoda Isten! Ha ez nem győz meg téged Isten erejéről és hatalmasságáról, akkor szerintem semmi nem fog.

Amikor látta Izráel, hogy milyen nagy hatalommal bánt el az ÚR Egyiptommal, félni kezdte a nép az URat. Hitt az ÚRnak és szolgájának, Mózesnek.” (2Mózes 14,31)

Aztán csaptak egy nagy bulit, ahol Mózes és az izraeliták elénekeltek az Úrnak egy éneket, azt, amelyiket ma Mózes énekének nevezünk: „Erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom” (2Mózes 15,2). A 15. részben Mózes az ő erejének nevezi Istent, és dicsőíti hatalmát, ami megmentette a népet.

A Biblia nagyon sok olyan nevet említ, ami a mi Istenünk hatalmasságáról árulkodik: El Sali héber eredetű név azt jelenti, „Isten az én erőm, Isten a kősziklám”. Dávid király is az ő erejének nevezi Istent, El Salinak a Zsoltárok 59,9-ben: „Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram”, majd az 59,17-ben: „Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!”.
Elohei Ma’uzzi egy másik héber eredetű név, annyit tesz: „az én erőm Istene”. Ahogy Dávid énekli: „Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent” (2Sámuel 22,33). Nos, találsz még komoly kihívást vagy körülményt az életedben?

Talán néha azon veszed észre magad, hogy a hatalmasság Istenének, El Salinak panaszkodsz, hogy miért felejtett el téged, miért érzed magad gyengének. Talán most épp jól mennek a dolgok körülötted, de ismersz olyanokat, akik árnyakba ütköztek a szabadulásuk útján. Mindegyikőnk életében vannak kihívások, de Isten megígéri, hogy Ő lesz a mi erőnk, ha hozzá imádkozunk. Ő nem öntelt, erőtlen. Ő El Sali, a hatalmasság Istene, aki szeret téged, és csak arra vágyik, hogy részese lehessen az életednek.
Bízol-e benne mélyebben, és engeded-e neki, hogy ma is a te erősséged legyen?



Jézusom, én erősségem, El Sali, Te olyan hatalmas és szerető vagy! Köszönöm, hogy megengeded nekem – nekem, ennek a bonyolult kapcsolatokkal és nehéz körülményekkel rendelkező átlagos, hétköznapi lánynak –, hogy hozzáférhessek a Te tökéletes hatalmasságodhoz, amikor gyenge vagyok. Segíts benned bíznom, amikor a szívem nehézségekbe, félelmekbe ütközik.
Jézus nevében, ámen.

forrás: http://www.girlfriendsingod.com/finding-strength-struggle/

Gwen Smith,Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013,Used with permission,www.girlfriendsingod.com
fordítás: Kiss Erzsébet Janka



2016. november 16., szerda

Jézusnak kell elmondanom

,,Mert elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről.” I.Kor.2:2


Telefonon beszéletem egyszer az ALS utolsó stádiumában küszködő keresztény nővel, keresve a szavakat, melyekkel megnyugtathatnám. Végül rájöttem, hogy a legtöbb, amit adhatok, az Jézus vigasztalása, ezért elénekeltem az egyik kedvenc énekemet:

Jézusnak kell elmondanom minden próbámat, nem bírom egyedül ezeket a terheket;

Gyötrelmeim közt Ő segítségemre siet, Ő örökké szereti és törődik övéivel.

Jézusnak kell elmondanom! Jézusnak kell elmondanom! Nem bírom egyedül ezeket a terheket;

Jézusnak kell elmondanom! Jézsunak kell elmondanom! Jézus tud segíteni, Jézus egyedül.


Amikor elhallgattam, éreztem, hogy teljesen megnyugodott és felbátorodott. Már nem a válaszokat kutatta, hanem Jézust kereste. A legjobb, amit tehettem az volt, hogy figyelmét a Megváltóra irányítottam. Amikor úgy érzed magad, mint egy kicsavart szivacs, a fegyelmezett ,, tizenhat jó bibliai ok arra, hogy miért történik ez most” lista csak só a sebedre. Nem így állítod el a vérzést.

Soha ne távolítsuk el a Biblia válaszait Istentől. A szenvedés problémája nem valamiről, hanem Valakiről szól. Ez azt jelenti, hogy a válasz sem valami, hanem Valaki lesz. Egyébként is, a válaszok csak az észt érintik meg. Nem mindig ott érik el a problémát, ahol az fáj- legbelül, a szívben. De Jézus elér minket a fájdalmainkban.

Ha valaki, akit ismersz, betegségben, egy válás, vagy egy szerette elvesztése miatt szenved , irányítsd figyelmét a Megváltóra bizonyságtevés, bátorítás által, egy emlék megosztásával, egy verssel, az igével vagy egy ének által. Amikor szenvedünk, legmélyebb vágyódásunkra a válasz... Jézus.


Uram, adj bölcsességet, hogy pontosan tudjam hogyan irányítsam ma az emberek figyelmét Rád.

(http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/, I must tell Jesus, fordítás: Szabó Edit, fotó: pinterest.com)

2016. november 15., kedd

Az én hármas kötelem

„Ha eggyel el is lehet bánni, ketten azonban ellenállnak neki; a hármas kötél pedig el nem szakad egyhamar.” Préd 4:12


Negyed százada már, hogy egy földre tipró, ide-oda rángató harcba bonyolódtam. Néha úgy érzem, az apró, mindennapi viadalokban teljesen alul maradok, tehetetlenül, remény nélkül. És nagyon egyedül vagyok a harcban.

Hogy mi ez a harc, ami felőröl? Egy olyan küzdelem, amit nagyon sok asszony vív napról napra. Állandó, több évtizedes csatározásom az evéssel folyik. Pontosabban a kívánságaimmal. Rossz ételekre vágyom, helytelen ételekre. Vagy csak nagy mennyiségű ételre.

Pár éve úgy éreztem, elegem van ebből. Komoly túlsúllyal, hét különböző betegség között tántorogva végre eldöntöttem, valamit tennem kell, ha nem akarom úgy végezni, mint a nagynéném. Váratlanul halt meg szívrohamban negyvenes évei elején. Én is a negyvenet töltöttem, a méreteim megegyeztek a nagynénémével, és több olyan egészségi problémám volt, ami neki is.

Akkor este kétségbeesett elhatározást tettem: egy pár, turkálóban vett gyaloglócipő és hűséges kalóriaszámlálóm társaságában megfogadtam, és szinte vallásos odaadással nekiláttam egy testmozgással egybekötött fogyókúrának. És be is tartottam! Tizenegy hónap alatt 100 fontot (45 kilót) adtam le. Minden egészségi problémám elmúlt anélkül, hogy egyetlen tablettát beszedtem volna, és jobban éreztem magam, mint húszas éveimben. Szentül megfogadtam, hogy soha, de SOHA nem hagyom, hogy azok a kilók újra lerakódjanak rám.

Ugorjunk előre három évet. Egy havas karácsonyeste férjemmel közölte a cége, hogy nem tartanak igényt tovább a munkájára. Szinte 9 hónapig volt munka nélkül. Kevés volt a pénz. A jövő semmi jóval nem kecsegtetett. Aggódtam, és a depresszió szélén egyensúlyoztam. Utálom bevallani, hogy sajnos újra az evéshez fordultam vigaszért Isten helyett. Az evéstől éreztem jól magam, az evés lett a szórakozásom, a barátom.

De ez a jól ismert „barát” ősellenségemmé lett. A 9 hónap alatt egyharmadát visszaszedtem magamra a leadott kilóknak! Újra harcban álltam, gyengén, kimerülten; szégyenkezve, keserűen. Aztán egy nap Isten a fenti verset küldte nekem. Azt súgta a fülembe, hogy ne harcoljak tovább egyedül. Ideje összetrombitálni a csapatot!

Felhívtam Lysa barátnőmet, kértem, imádkozzon értem, és vállalja, hogy havonta egyszer elmondhassam neki súlyellenőrzésem eredményét. Ő is benne volt a „domborulatok elleni harcban”, hálásan és örömmel vállalta a második ág szerepét a kötélben, hogy mellettem állva segít a küzdelemben.

Egy másik barátnőm, akinek szintén voltak hasonló problémái, megérezte, mennyire nyomaszt a fölszedett súlyfölösleg. Egyik legsötétebb napomon két kezébe fogta az arcomat, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, hogy szép vagyok, és le kell állítanom a Sátán ütlegeléseit. Shari lett a harmadik ág a kötélben. Ő is imádkozik értem, és havonta e-mailben számolok be neki a tűzvonal eseményeiről.

A tudat, hogy ezek a tapasztalt testvérek drukkolnak nekem, és imádkoznak értem, gyökeresen megváltoztatta a helyzetemet. Arra is ihletett, hogy a blogomon elindítsak egy heti „Szerdai Fogyókúra” rovatot, ahol mintegy 80 asszony és lány bátorítja, vidámítja, nyugtatja egymást tapasztalataival, tanácsaival. Együtt egy nagyon vastag, testvéri kötelet alkotunk, amiben a lelkeink fonódnak össze. És hogy el ne feledjem, örömmel fogadjuk az új jelentkezőket!

Akár a testünkön, akár a lelkünkön hurcoljuk a súlyfölösleget, nekünk nőknek, mindig megvannak a magunk kemény küzdelmei. Arra tanít a mai igénk, hogy ne akarjuk egyedül megvívni a harcot. Keríts még egy vagy két ágat a kötélhez, szorosan fonódjatok össze, hogy bírjátok a küzdelmet, és csak Isten imádjátok. A Sátán remegni kezd, ha Isten barátai csapatba gyűlnek, és Jézus vezérletével bátran szembeszállnak vele.


Istenem, bocsásd meg nekem, hogy sokszor egyedül akarok harcolni. Vezess oda valakihez, aki mellém áll, és bátorít, hogy soha ne adjam fel a küzdelmet, amit a te dicsőségedért vívok. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.04.07.Karen Ehman, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)