Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2013. november 30., szombat

24 gyertya

Tulajdonképpen szeretem én az adventet. A várakozást. Készülődést a karácsonyra. A vasárnapi gyertyagyújtást a koszorún, hogy már kettőt, már hármat… és mindjárt itt van a Szenteste.


Elképzelek egy téli estét, puhán csendeset; meleg szobában, sötét fa asztalon egy ezüsttálca, rajta huszonnégy kis mécses. Mindennapra egy. Pici lángjuk együtt világítja meg a szobát, a szemeket. Visszagondolás, elcsendesedés, és igen, várakozás.


A következő hetekben szeretnénk mindennap meggyújtani veled egy kis gyertyát – megosztani egy-egy gondolatot, rövid írást ilyenkor, advent alatt. Hétköznapi szavakkal egyszerű üzeneteket: néha vicces, néha szomorú történetet, jellemzően ünnep előtti bosszúságot, vagy egy apró élményt, ami a lelkünket gazdagította. Ne számíts nagy tanulságra, ékes szavakra, semmi látványos csillogásra, lobogó tűzre; mi csak egy kis mécsest tudunk gyújtani. De reméljük, ahogy a picike, imbolygó fény is bemutatja a Tüzet és a Fényt, mi is be tudunk mutatni valamit abból, aki a Világosság az életünkben.


Készen állsz? Kezdhetjük az első gyertyával? A gyufa serceg és…



Készen állsz az ünnepekre?

Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisgyermeket. Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet erről a kisgyermekről kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.Mária pedig mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében.A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.
(Lukács evangéliuma 2:16-20)

Készen állsz az ünnepekre? Néhányan, amikor meghallják ezt a kérdést, akkor izgatottan a gyönyörűen feldíszített, ínycsiklandó ételekkel roskadásig megrakott asztalra, ünnepi bevásárló túrákra, családdal együtt töltött időre, csillogóan csomagolt ajándékokra a karácsonyfa alatt....vagyis egy pazar ünnepre gondolnak.
Másoknak az ünnepek nehéz és megpróbáló időszakot jelentenek, amit inkább átvészelnek minthogy élveznének. Az Amerikai Stressz Kutató Intézet szerint 110 millió ember szed stresszel kapcsolatos gyógyszert hetente. Az ünnepi időszak alatt további egy millió ember küzd az ünnephez köthető nyomott hangulattal. Nagyon jól ismerem a depressziót és a benne rejlő fájdalmat. Az igazat megvallva állandóan küzdenem kell, hogy a vermébe ne essek...

A depresszió egy érzelmi, mentális, fizikai és lelki rendellenesség. Egy egyensúly zavar. Lehet, hogy a szervezetben lévő kémiai anyagok egyensúlyának zavara, vagy lehet egy eltemetett, elnyomott fájdalom, amellyel nem néztek szembe, és nem kezeltek. Esetleg helytelen dolgokba vetett bizalom és valódi segítséget nyújtani nem tudó forrásoknál keresett megoldás a probléma gyökere. Nagyon sok minden kiválthatja a depressziót. Ahhoz, hogy a depressziónkat kezelhessük, az első lépés az, hogy teljesen átadjuk életünk irányítását, és gyógyulásunk tervét Istennek, még akkor is ha nem látjuk vagy nem értjük egészen ezt a tervet, mert abban bizonyosak lehetünk, hogy Isten szívének vágya, hogy gyermekeit meggyógyíthassa és helyre állíthassa.

Bár nem nagyon szeretek tv-t nézni, néhány lakás felújító műsort szívesen végignézek. A legutóbbi adásban a lakberendező és a ház tulajdonosa megbeszélték a lakásra váró változtatásokat.
"Először is tennünk kell valamit azokkal az ablakokkal" jelentette ki a lakberendező. Mindaddig csodálkoztam, hogy ez áll a lista elején, míg meg nem láttam a házat. Az ablaküveg borzalmas árnyalatú arany volt. Az ablakokon keresztül nehezen szűrődött be a fény, és szinte lehetetlen volt átlátni rajta, ami egy sötét elszigetelt otthont eredményezett. A ház tulajdonosa megpróbált ellenkezni: "Nekem fontos a privát szférám, és attól tartok, ha bárki belát, akkor megszűnik ez az intimitásom." 
Amikor a depressziót kell kezelnünk, sokan ugyanígy éreznek.

Falakat építünk magunk köré, amin keresztül nagyon nehéz megközelíteni bennünket, mert úgy gondoljuk, hogy a barátság ára túl magas. Lelkünk ablakait telezsúfoljuk érzelmi kifogásokkal, hogy ne kelljen a fájdalommal szembenéznünk. Mindez sötétséget, magányt és a gyógyulás elmulasztott alkalmait eredményezi. Nem akarjuk megérteni állapotunkat, sem észrevenni a benne rejlő kincset, hanem egyszerűen meg akarunk szabadulni tőle. Sokan csak a felszínen szeretnék megérteni és kezelni a depressziót, és elutasítják, hogy szembenézzenek a fájdalmas emlékekkel, a nehéz kapcsolatokkal, vagyis azokkal a sérülésekkel, amelyek a sötétséget hordozzák. A legközelebbi kijáratot keressük, remélve, hogy megússzuk hogy kiismerhetők legyünk, mert túl magas árat kellene fizetnünk. Egy belső őszinteség nagyon fontos, hogy felfedjük, megértsük, és kezeljük depressziónkat. Ahhoz, hogy helyre tudjunk állni, először is őszintének kell  lennünk magunkhoz. Mindaddig míg takargatjuk magunkat, addig nem tudjuk megérteni, vagy eredményesen kezelni állapotunkat, és ez nem csak az ünnepekre vonatkozik, hanem az év bármely időszakára is.

Az ünnepek sokszor az óvatosan helyén tartott leplet rántják le rólunk és kínosan elrejtett érzelmeket hoznak felszínre. Egy családtaggal való találkozás például fájdalmas kérdéseket támaszt fel, melyeket még nem kezeltünk, nem tettünk a helyére. A pénzügyi bizonytalanság arra vár, hogy elrabolja az örömünket és tönkretegye a békénket. A feszült időbeosztás kiszívja energiánk minden cseppjét, és a hamis elvárások miatt üresnek érezzük magunkat. Mielőtt még észrevennénk, egy sötét és sikamlós veremben találjuk magunkat. De ennek nem kell így lennie barátnőm! Itt az ideje, hogy tegyünk valamit ellene!

A Hálaadás ünnepe arra ad lehetőséget, hogy az évben megtapasztalt győzelmekre és örömökre fókuszáljunk, és hogy megosszuk ezt az örömet másokkal.

A Karácsony az új kezdet megünneplése lehet, ha arra gondolunk, hogy a jászolban lévő gyermek azért jött, hogy megmentsen bennünket, és egy igaz élettel ajándékozzon meg bennünket.

A sötétséget el lehet oszlatni, ha úgy döntünk hogy szembenézünk vele és kezeljük azt. Jelen pillanatban készülj úgy az ünnepre, hogy az öröm hozzáállását választod, a gondolataidat pedig a mennyre fókuszálod, és nem erre a földre. Ezt úgy teheted meg, hogy a szívedben Jézus Krisztust állítod a központi helyre.

Atyám, szeretném, ha ez az ünnep fénnyel lenne teli számomra, és nem sötétséggel. Kérlek segíts, hogy az álarcomat levehessem, és őszintén tudjak Hozzád és a családtagjaimhoz, barátaimhoz fordulni. Kérlek, adj bátorságot ahhoz, hogy engedelmes lehessek Hozzád minden ünnepi részletben. Adj szemet, hogy észrevegyem azokat az embereket, akiket elém hozol, és akiknek szükségük van a bátorításomra, mert ugyanazon az úton haladnak mint én. Atyám kérlek, hogy tégy engem alkalmassá, hogy a következő napokon Téged tudjalak dicsőíteni. Jézus nevében, Ámen.

Átgondolásra:
Szánj néhány percet arra, hogy visszalátogatsz a 2012-es ünnepekhez:

- Melyek voltak a legszebb percek számodra?
- Sorolj fel három változtatást, amit az idén mindenképpen szeretnél megtenni.
- Mi az első lépés ahhoz, hogy ezek a változások megtörténjenek?

Ezután olvasd el a karácsonyi történetet Lukács evangéliumának 2. fejezetéből az 1-16. verseket:

- Hogyan viselkedett Mária és József a Bethlehemi útjuk során?
- Hogyan reagáltak a pásztorok Jézus születésének hallatán. Mit tettek?
- Hogy írnád le Mária érzéseit és gondolatait? Jézus születéséről való gondolkodás hogyan változtathatja meg az ünnepekhez való hozzáállásodat?

Kérd Jézust, hogy segítsen neked, és adjon erőt a tervezett változtatásokhoz. Készíts listát a "tennivalókról" és azokról amiket "nem kell megtenned", hogy a lehető legszebb ünnepi napokat élhesd át. Vond bele a családtagjaidat is ennek a tervnek a kivitelezésébe.

(Forrás: November 26, 2013. Are you ready for the Holidays? Mary Southerland)
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission





 

2013. november 29., péntek

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megnyugvást adok nektek.”

Máté evangéliuma 11,28

Hazafelé tartottunk a hegyekben töltött hétvégéről, s hirtelen rám tört a rettegés és a szomorúság. Hátrahajtottam a fejem az ülés támlájára, s így szóltam J.J-hez, a férjemhez: „Nem akarok hazamenni.”

Elkezdtem mondani az okokat, s rá kellett jönnöm, hogy a sokféle otthoni és munkahelyi kötelességem nyomása és feszültsége összeszorítja a szívemet. Visszavágytam pihenni a hegyekbe.

J.J. arra biztatott, írjam fel egy lapra, mi minden van a tányéromon, s kérjem Istent, mutassa meg, mi az, amit le kell vennem róla. Előbb vonakodtam. Úgy éreztem, megint valami, amit meg „kell” csinálnom. De tudtam, hogy J-J-nek igaza van, s végül elkészítettem a listát.
Aztán odaálltam Isten elé, és kértem, mutassa meg, min kell változtatnom. Meglepetésemre az, amit érzésem szerint sugallt, nem a listámra vonatkozott, hanem rám.
Nem mutatott rá semmire, amit otthon vagy a munkahelyen félretehetnék. Nem jelezte, hogy túl sok tevékenységet szerveztem a gyerekeknek. Nem indított arra, hogy egy kicsit vonuljak el, pedig titkon számítottam erre.
Éreztem, hogy rámutat, nem a feladatok, hanem a miattuk való aggódás az, ami kifáraszt. Visszagondoltam az elmúlt hónapokra, s rájöttem, hogy legalább annyi időt töltöttem a határidők, a tennivalók miatti izgulással, mint a tényleges elvégzésükkel. Voltak napok, amikor a bevállalt feladatok, az elvárásoknak való megfelelés miatti aggódás felemésztette minden energiámat.

Hagytam, hogy a tudatom egyszerre foglalkozzon mindazzal, ami vár rám, a különböző események lehetséges kimeneteleivel, s ez kimerített agyilag, érzelmileg, fizikailag.

Meg kell vallanom, hogy mindaddig, amíg nem vittem Isten elé, és nem beszéltem Vele a gondjaimról, nem döbbentem rá, hogy mentális kimerülésem fő oka az aggódás.
Az agyam állandó gondolkodásra van programozva, hozzászoktam a pörgéshez, ami benne játszódik. Ám a szorongás lassacskán beszivárgott a gondolataim közé, elakasztotta őket, megfeszült bele a vállam, görcs állt a nyakamba. Volt, hogy képtelen voltam leállítani gondolataim állandó ugrálását az ÖSSZES tennivalón, ami rám várt.
Ahelyett, hogy visszaküldött volna a hegyekbe, Isten felajánlotta a megpihenést az Ő jelenlétében mindennapi tennivalóim közepette. Mai igénk, a Mt 11,28 által meghívott, vigyem Hozzá aggódásaimat, amik a kimerülésemet okozták.
Érzed talán, hogy téged is erre hív?
Azt ígéri, hogy Nála nyugalmat találsz: „Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!” Zsolt 91,1-2.
Azt ígéri, kiszabadít gondjaid fogságából, ha hozzáfordulsz: „Megtaláltok engem, ha kerestek, ha teljes szívvel folyamodtok hozzám. Megtaláltok engem – így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat, összegyűjtelek” a száműzetésből. (Jer 29,13-14).
Ma, ahelyett, hogy hagynánk, hogy az aggódás kiszívja minden erőnket, válaszoljunk Isten hívására, és menjünk Hozzá, hogy nyughelyet kérjünk, keressünk és találjunk nyughatatlan gondolatainknak.

Uram, segíts, hogy mikor emésztenek a gondok, jusson eszembe hívásod, s mondjak el neked mindent, ami aggaszt, amivel foglalkozom. Figyelmeztess, mikor a feladataimon és gondjaimon való aggodalmaskodás okozza kimerültségemet, és segíts, hogy mindent Rád tudjak bízni. Jézus nevében, Ámen.











(Forrás: Renee Swope, Encouragement for today, 2012.06.20. Eszmélkedések.blogspot.hu, www.proverbs31.org Daily Devotionals)

2013. november 28., csütörtök

Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?

(Rómaiakhoz írt levél, 8. fejezet, 32. vers)

Csak álltam Steven hálószobájának ajtajában, és elnéztem a tizenhét éves fiamat amint végtagjaival az ágyneműbe gabalyodva mélyen aludt. 180 cm magas volt, már ráfért volna egy kis borotválkozás, és torzonborz, vastag barna hajjal büszkélkedhetett. Ott álltam, és arra gondoltam hogy mennyire is szeretem ezt a fiút!

Amikor Steven megszületett, nem is sejtettük, hogy csupán egy gyermeket fogunk felnevelni. Éveken át küzdöttünk a meddőséggel, majd második gyermekünk elvesztése olyan mély sebet hagyott bennünk, melyről azt gondoltuk, hogy soha sem fog begyógyulni. Most hogy elnéztem ezt a - majdnem kész férfi -  alvó gyermekemet, az iránta érzett szeretetem minden zegzugát betöltötte a szívemnek, oly annyira, hogy már azt gondoltam, hogy menten túlcsordul. Időnként azonban nem tudtam nem el játszani azzal a gondolattal, hogy milyen lett volna az életünk ha több Jaynes gyermek szaladgált volna a házban, betöltve a szobákat, szétdobálva játékokat, és az ujjlenyomataikat szerte széjjel hagyva a falakon.

"Uram" - imádkoztam, "tudod mennyire szeretem a gyerekeket, és mennyire szerettem volna egy teljes háznyi gyermeknek az édesanyja lenni. Tudom, hogy a Te útjaid sokkal magasabbak a mi útjainknál, és Te az én mennyei Atyám vagy, aki tisztában vagy azzal, hogy mi a legjobb számomra, de Uram, meg tudnád mutatni a célját a várakozás nehéz éveinek? Tudom, hogy nem tartozol nekem magyarázattal, de szükségem van egy kis bátorításra a mai napon, szeretném, ha felcsillanna egy darabka kincs a számomra."

Ott álltam az ajtóban, figyeltem a ritmikus, kiegyensúlyozott légzését Stevennek, és Isten szavai elárasztottak engem.

"Mert Isten úgy szerette ezt a világot, hogy az Ő egyetlen egy fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." 

Ezek a szavak mélyen megérintettek, úgy estek mint a kiszáradt földnek a tavaszi eső, lélegzetemet visszafojtottam.  Úgy tűnt, mintha  a Szentlélek reflektor fénnyel rávilágított volna Stevenre. Steven, az én egyetlen egy fiam. Most először az életben igazán megértettem a mélységét,  magasságát és a szélességét ezeknek az ismerős szavaknak. Jézus...Isten egyetlen egy Fia.

Igen, nekem is van egy egyetlen egy fiam, és nagyon sok embert szeretek ezen a világon, de senkit sem szeretek annyira, hogy feláldozzam érte az én egyetlen fiamat. De Isten engem így szeretett. Ő annyira szeretett bennünket, hogy feláldozta az Ő egyetlen egy Fiát, hogy nekünk az örök élet lehetőségét megadhassa.

A meddőség és a veszteség nehéz éveiben, a gonosz ilyen gondolatokkal üldözött engem: Isten nem szeret téged. Ha szeretne, akkor megadná neked, amire szükséged van. Ő nem szeret téged. Nem bízhatsz benne...

És ott, abban a percekben, a Steven ajtajában állva, rádöbbentem, hogy Isten mennyire szeret engem! Rávilágított az ellenség hazugságaira, és rámutatott az igazságra.
Amint a könnyeim végig patakzottak az arcomon, megköszöntem Istennek, hogy segített megérteni az Ő mérhetetlen szeretetét, azáltal, hogy egy élő, lélegző napi emlékeztetőt adott nekem fiam személyében.  Amint elnéztem őt, beismertem, hogy ha a mögöttünk lévő nehéz éveknek ez volt a célja, akkor megérte...

A Biblia így szól: " Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róma 8:28) Isten mire gondolt, amikor azt mondta, hogy "minden"? Egészen biztosan, Ő a jóra, a rosszra és a csúnyára is gondolt. Én hiszem, hogy minden nehéz és sötét élethelyzetben ott rejlik egy elrejtett kincs, amely arra vár, hogy ráleljünk. De ezt csak akkor találjuk meg, ha mélyre ásunk, a piszkot és a szennyet félre tesszük, és a felszín alá tekintünk.

És ez könnyű? Nem. Nehézséggel jár? Általában. Megéri? Mindig.

Kellett már próbát és veszteséget megharcolnod az életed folyamán? Ha igen, valószínű, hogy Isten egy értékes kincset rejtett el a fájdalom felszíne alatt, amely arra vár, hogy felfedezd. Bízol Benne annyira, hogy félretold a szennyet, és megtaláld ezt a kincset?

Mennyei Atyám, köszönöm, hogy annyira szerettél engem, hogy elküldted a Te egyetlen egy Fiadat, hogy örök életet nyerhessek, ha hiszek Őbenne. 
Jézus nevében, Ámen.

 Átgondolásra:
 Mindig könnyeket csal a szemembe, amikor visszaidézem Steven ajtajában átélt pillanatokat. Te is voltál már így? Volt olyan alkalom az életedben, amikor valósággal megtapasztaltad, Isten mennyire szeret téged?

Lehet, hogy egy nehéz helyzet hullámvölgyében döbbentél rá? Vagy esetleg egy örömteli időszakban? Gondolj vissza így az életedre a mai napon. Emlékezzél.  És adj hálát Istennek azért az eseményért.




(Forrás: November 27, 2013. God's Gifts in Dark Times, Sharon Jaynes,
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission

 



2013. november 27., szerda

Az Úr hegyén a gondviselés.

(Mózes I. könyve 22.fejezet 14/b. vers)


Minden egyes utazásom előtt már napokkal korábban el kezdtem szorongani. Nem tudtam aludni, fájt a hasam, a fejem, és gyorsabban vert a szívem.

A munkámból adódóan egyre többet kellett utaznom, és ez az egyre gyakoribb repüléssel is járt. Tudtam, hogy nem élhetek tovább ezzel a félelmemmel. Megpróbáltam igazolni szorongásomat azzal, hogy ez különbözik a többi, életet-befolyásoló félelemtől. Nem volt igazam, mert a félelem az félelem, függetlenül attól, hogy mi okozza.

Egy különösen megpróbáló repülés után, elhatároztam, hogy ennek véget kell vetnem. Már belefáradtam a harcba, így eltökéltem a szívemben, hogy tennem kell valamit ellene.

Más helyzetekben már harcoltam és győzelmeskedtem a félelmem felett, így újra Istent hívtam, hogy segítsen nekem. Ez alkalommal Istent a "Yahweh Yireh" nevén szólítottam meg, ami azt jelenti: "Az Úr gondoskodik" Így imádkozva "Yahweh Yireh"-hez, tudatosult bennem, hogy Isten látja a helyzetemet, és a szükségletemről gondoskodni fog.

"Yahweh Yireh", tudom hogy elkísérsz a repülő utamon. A neved arra emlékeztet, hogy te ismered a szükségleteimet, és ígéretet tettél, hogy gondoskodni fogsz azokról. Arra kérlek, hogy segíts nekem, hogy le tudjam küzdeni a repüléstől való félelmemet. Bízom Benned.

És lépésről lépésre valóban gondoskodott rólam, mert éppen azt biztosította számomra, amire szükségem volt a szabaduláshoz. Éreztem az Ő gyengéd megerősítését a szívemben. Itt vagyok melletted gyermekem. Én a te "Yahweh Yireh"-d vagyok. Gondolj Ábrahám, az én szolgám történetére.

Mózes első könyvének a 22. fejezetéhez lapoztam, hogy felfrissítsem a memóriám. A 14. versben ezt olvastam:  Az Úr hegyén a gondviselés. Isten arra kérte Ábrahámot, hogy feláldozza fiát, akiről Isten megígérte, hogy gondoskodni fog, és így is történt. Megalkuvás nélkül Ábrahám lépéseket tett, hogy Istennek engedelmeskedjék. Ő eltökélte magában, hogy elvégzi a felfoghatatlant, mert Isten erre kérte. Ő bízott Istenben, hogy hű lesz az ígéretéhez, és gondoskodni fog mindenről. Még akkor is, amikor Izsák megkérdezte édesapját, hogy hol van az áldozati bárány, válaszában hatalmas hitét mutatta meg: "Az Úr gondoskodik majd" Ő ezek után fektette fiát az oltárra.

Éppen amikor Ábrahám felemelte a kezét, hogy feláldozza fiát, az Úr angyala közbelépett. Ebben a pillanatban Ábrahám észrevett egy kost az ágak között.

Isten gondoskodott az áldozatról.

Isten ugyanezt tette velem is. Amivel Ábrahámnak szembe kellett néznie, az teljesen más szinten volt mint az én repüléstől való félelmem. A Biblia azonban arra tanít bennünket, hogy Isten tegnap, ma, és holnap ugyanaz az Isten marad. (Zsidóknak írt levél 13. fejezet, 8.vers) Ő ugyanaz az Isten aki Ábrahámmal volt a múltban, mint Aki a jelenben velem van. Ő minden egyes repülő út során találkozott velem, oly módon ami csak Tőle származhatott. Ő pontosan tudta mire volt szükségem, és gondoskodott arról.

Az Ő gondviselésével pilóták mellé ültetett, akik elmagyarázták a turbulencia miben létét, és a repülő gépek mechanikáját. Egy repülő út alkalmával egy űrhajós mellé ültetett! Köszönöm Uram, hogy nem kell a külső atmoszférában repkednem! - gondoltam magamban. Egy barátnőm elkísért az utaimon, aki felajánlotta kezét, amit bármikor megfoghattam, vagy akár meg is szoríthattam minden erőmmel..., a repülőút minőségétől függően.

Minden egyes úttal egyre inkább békességet nyertem. Igeverseket találtam, melyeket imaként mondtam el a repülés alatt. Ezek megtanulása és imádkozása valódi segítséget jelentett a félelmem leküzdésében.

Milyen gondoskodásra van szükséged "Yahweh Yireh"-től a mai napon?  Békére, pénzügyi szabadságra, önbizalomra vagy jó egészségre vágysz? Amint gondoskodott rólam, rólad is hasonlóképpen gondoskodni fog. Fordulj hát Hozzá imában!

Most már nem félek az utazástól, és jól tudok aludni a repülő út előtt. De legfőképpen abban bízom, hogy "Yahweh Yireh" szemmel tart engem, és gondoskodni fog minden szükségletemről hogy békességet nyerhessek. 

"Yahweh Yireh", te vagy az Úr, aki gondot viselsz. Meghívlak, hogy lépj közbe a körülményeimben a mai napon. Mindig légy jelen a szívemben és az életemben, és gondoskodj arról amire szükségem van, hogy a félelmeimet leküzdhessem. Ámen

Átgondolásra:
Hol, életed mely területén van szükséged Isten gondoskodására?
Írd le az imádat, melyben őszintén megkéred "Yahweh Yireh"-t, hogy gondoskodjon arról a szükségletedről.

Ige a mai napra:
Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.
(Filippibelieknek írt levél 4. fejezet 19.verse)




(Forrás: November 26, 2013. The Lord Will Provide, Wendy Blight, http://proverbs31.org/devotions/devo/,
Copyright 2013 Proverbs 31 Ministries, All rights reserved. Used with permission)

2013. november 26., kedd

Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!

(27. Zsoltár 14. verse)
Az angol fordítás szerint így hangzik:
"Várj az Úrra, légy erős és bátor szívű és várj az Úrra"


Ábrahám és Sára történetében vannak olyan részletek, melyeket egyszerűen nem értek. Például, hogy gondolhatta azt Sára, hogy felajánlja a férjének hogy együtt aludjon a szolgálójával?

Istennek egy csodálatos terve volt Ábrahámmal és Sárával. Bár ez a terv kibontakozott Sára cselszövései ellenére is, ügyeskedése rengeteg szívfájdalmat és küzdelmet okozott az egész családnak. Sokszor mi is szeretünk előre szaladni, ha úgy érezzük, hogy Isten nem elég gyorsan cselekszik. Bevetjük a hízelgés, a szemet hunyás, a csábítás és az összeesküvés eszközét. Igyekszünk akadályozni, hátráltatni, vagy éppen siettetni, hajtani a dolgokat.

Jeremiás könyvének a 29. fejezetéből a 11. vers arról beszél, hogy Istennek terve van minden egyes ember számára: "Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek."  Istennek nincs szüksége arra, hogy mi emberek beavatkozzunk ebbe a tervbe. Szüksége van viszont az engedelmességünkre és az együttműködésünkre.

Megkérdeztem a facebook barátaimat, hogy mondjanak el olyan eseteket, amikor beleszóltak Isten tervének a kibontakozásába. Álljon hát itt néhány bejegyzés:

-El kezdtem imádkozni, hogy Isten változtassa meg a férjemet. Aztán belefáradtam a várakozásba, és úgy gondoltam, hogy majd kézbe veszem a dolgokat. Csupán egy dolgot sikerült elérnem ezzel: feldúltam a házasságunkat, és a helyzet még rosszabb lett, mint előtte volt.

-  Imádkoztam egy férjért, de belefáradtam abba, hogy megvárjam, míg Isten elém hoz valakit. Egy nem keresztény férfival kezdtem el járni, aztán iker terhességem lett, végül magamra hagyott, hogy egyedül neveljem fel két gyermekem.

- 24 évesen terhes lettem, majd elvetettem a kisbabát. Nem bíztam Istenre a helyzetet, és a kezembe vettem a dolgok irányítását. Évekig tartó rémálmok, kétségbeesés, bűntudat és félelem gyötört aztán. Végül megengedtem Istennek, hogy végig vezessen a teljes bűnbánaton és megtapasztalhattam a bűnbocsánatát is. Annak ellenére, hogy ismertem Krisztust az abortuszom időszakában, nem hittem volna, hogy végig mellettem lenne a terhességem alatt. Bár megharcoltam az abortuszt fizikailag, érzelmileg és lelkileg, még Isten megbocsátó szeretetéről is beszélek a bizonyságtételeimben, soha sem tapasztalhatom meg a gyermeknevelés örömét...

- Bátorítottam a férjemet, hogy fogadjon el egy munkát több ezer mérföldnyire a családtól és barátoktól. Minden elképzelhető rossz dolog megtörtént velünk. Tudom, hogy beleavatkoztam Isten tervébe, mert nem vártam meg az Ő vezetését ebben a kérdésben. Még mindig szenvedjük a következményeket


Isten megadta nekünk a szabad akaratot, és megengedi, hogy előre viharozzunk, de ugyanígy megengedi azt is, hogy döntéseink következményeit megérezzük életünkben. Sára közbeavatkozása miatt, Hágárnak megszületett Izmáel, a fia. Mohamed, a muszlimok és az iszlám hit alapítója Izmáel családfájából származik. Isten előre megmondta, hogy Izmáel és Izsák utódai között feszültség lesz, és még a mai napig szemlélhetjük a konfliktust a muszlimok és a zsidók között.

Arra szeretnélek a mai napon biztatni, hogy ne avatkozz bele Isten tervébe. Várj addig, amíg Ő cselekszik, és ne akard a gyeplő irányítását átvenni, ha úgy érzed, hogy Isten nem a te számításod szerint időzít. 


Ó Uram, bocsásd meg a türelmetlenségemet. Bocsásd meg hogy sokszor előtted járok. Bocsásd meg kérlek, hogy gyakran beleavatkozom terveidbe, és mindent összekavarok. A mai napon szeretném elhatározni, hogy Rád akarok várni. Nem fogok előtted szaladni. Nem fogok olyan tervekkel előhozakodni, amelyek az akaratomat, vágyaimat, szeszélyeimet szolgálják csupán. Szeretnék a Te tökéletes terveddel összhangban lenni a Te tökéletes időzítésed szerint. Jézus nevében, Ámen


Átgondolásra:
Sára egyszer az egész zűrzavarért, amelyet tulajdonképpen ő maga okozott, a férjét hibáztatta. Olvasd el Mózes I. könyvének 16. fejezetéből az 1-5. verseket.
Volt már arra példa, hogy összekavartad a dolgokat körülötted, aztán mást okoltál mindenért?


 


(Forrás: November 25, 2013. When We Interfere with God’s Plan, Sharon Jaynes)

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission




2013. november 25., hétfő

A jogos harag...

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

 (Jakab levele 1:19-20)

Hazudtak nekem, elárultak, és megbántottak. Mérges voltam, és úgy éreztem, minden jogom megvan erre. A harag összetörte a megbocsátás iránti vágyamat. Bár kértem Istent, hogy töltse be a szívemet kegyelemmel, egy egész listám volt arról, hogy miként igazoljam haragomat, mely elnyomta üres imáimat.

Én pedig viaskodtam magammal. Az egyik hang meg próbált győzni, hogy minden jogom megvan arra, hogy mérges maradjak, a másik hang pedig azt akarta elérni, hogy megértsem, a kegyelem és a megbocsátás a helyes választás. Hónapokig a hangosabb hang a megbántott érzéseimet ápolgatta, és azt erősítette bennem, hogy engedjek dühös érzelmeimnek, hiszen  bárki egyetértene velem.

Mivel a keserűség és a megbocsátani nem akarás hangjára hallgattam, gyakran voltam lobbanékony, türelmetlen, és kiállhatatlan. Persze, nagyon jól el tudtam játszani a jó keresztény kislányt egy rövid ideig, de ha  valami felbolygatta elnyomott érzelmeimet, akkor az ellenségeskedés és a neheztelés lelkülete azonnal felszínre tört.

Egyik reggel, amikor a Bibliát olvastam, érzékeltem, hogy Isten arra int, hogy ismerjem el, hogy a haragom rossz irányba vitt el engem, és mekkora károkat okozott. Ahogy olvastam Jakab levelének 1. fejezetét, kénytelen voltam elismerni, hogy mindenkinek késedelmesnek kellene lennie a haragra...Isten szava kizárta a helyét a kifogásaimnak és jogos felháborodásaimnak, annak ellenére, hogy úgy éreztem a haragra minden jogom megvan. Néhány verssel később, pedig ezt olvastam: "Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." (Jakab 1:22)

A világ szemével nézve, teljesen érthető volt a haragom, de Isten szemszögéből, a mérgem csak tovább mélyítette az események mögött húzódó bűnt. Mivel elutasítottam, hogy ugyanolyan kegyelemmel és megbocsátással éljek az ellenem vétkezőnek, ahogy Isten is megbocsátott nekem, nem tudtam megélni és bemutatni a gyakorlatban az evangéliumot.

Jakab levelében található szavak által Isten meglágyította a szívemet. Rá kellett döbbennem, hogy annak ellenére, hogy szavaimmal azt vallottam, hogy megbocsátottam a kérdéses személynek, de a szívemben nem volt igazi megbocsátás, - ideje volt hát megtennem, és továbblépnem.

Életünk minden területén, beleértve érzelmeinket is, Isten azt tanácsolja nekünk, hogy legyünk gyorsak a hallásra, (beleértve az Ő, és embertársaink hangját is), késedelmesek a beszédre és a haragra. Ha ezeket a szavakat alkalmazzuk életünkben, akkor nem csak hallgatói leszünk az Igének, hanem megtartói is, és ez az Isten által kívánt igaz élethez fog bennünket elvezetni.

Drága Uram, kérlek bocsásd meg nekem, hogy olyan sokáig melengettem a haragomat. Kérlek ruházz fel azzal a Tőled jövő képességgel, hogy meg tudjak bocsátani azoknak akik megbántanak engem. Őrizd szívemet, amikor a régi érzelmeim a felszínre akarnak törni. Tisztítsd meg kérlek a szívemet a haragomtól, és adjál helyette örömet. Jézus nevében kérlek, Ámen.

Ne felejtsd

A harag ápolása csak ront a helyzeten, de az önzetlen megbocsátás szabadságot ajándékoz. Mindannyian arra vagyunk felszólítva, hogy bocsássunk meg a bennünket megbántóknak, ahogy Isten is megbocsát nekünk.

Gondold át:

Kivel szemben melengetsz haragot és kinek nem tudsz megbocsátani? Szerinted ezek az érzések keserűvé tettek téged?

Rendezd ezeket az érzéseket:

Öntsd ki a szívedet Isten előtt a mai napon, és mond el Neki, hogyan érzel. Ezután írd le a megbocsátás imáját, megemlítve azt a személyt, aki megbántott téged, átadva így Istennek a terhedet. Kérd Őt, hogy a benned lévő keserűséget örömre és békére cserélje.

Érdemes a következő igéket is átgondolni:

"Ha haragudtok is, ne vétkezzetek": a nap ne menjen le a ti haragotokkal, helyet se adjatok az ördögnek."
(Efézus 4:26-27)


"És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban."

(Efézus 4:30-32) 

 (Forrás: October 22, 2013. Tracy Miller, I have every right to be angry...Proverbs 31 Ministries, Daily Devotionals, http://proverbs31.org/devotions/devo/ All rights reserved, Used with permission)

2013. november 24., vasárnap

Kiállhatatlan vagyok?

Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
(Filippi belieknek írt levél, 2.fejezet, 3.vers) 


A fodrász szalonban ültem, és megkértem a hölgyet, hogy töltse fel a sminkkészletemet. A kedves alkalmazott rossz hírekkel jött vissza hozzám:

"Az utántöltő csomagunk jelenleg most nincs készleten, csak egy kisebb kiszereléssel tudunk szolgálni. Parancsol egyet? " Kérdezte udvariasan

Mivel tudtam, hogy mennyire be kell osztanom az időmet, ezért tárgyilagosan így válaszoltam: "Akkor valahol máshol kell megnéznem." Nem titkoltam bosszúságomat, mert kiült az arcomra.

Ekkor döbbentem rá, hogy mennyire kiállhatatlan is tudok lenni.

Néhány órával később szemtanúja voltam egy egészen más hozzáállásnak egy élelmiszer boltban. Ó, mennyire vágytam arra, hogy én és megváltozzam, és ahhoz hasonlóan tudjak viselkedni!

A pénztárnál a sorban várakoztam, amikor felfigyeltem egy ősz hajú idős hölgyre, amint az élelmiszert a szalagra pakolja a kosarából. Élettel teli, vidám,  feltűnő pulcsiját vettem észre először.

Néhány dolgot már felrakott a szalagra, amikor a pénztáros odaszólt neki: "Sajnálom Hölgyem, de zárnom kell."

"Ó drágám," - válaszolt a kedves hölgy, amint a vörös káposztát visszatette a kosarába. "Gondolom ebédelni mész. Vagy talán már végeztél is a munkával mára?" "Remélem, így van. Legyen egy szép napod!" S ezzel már tovább is lépett, és magával vitte különc pulóverét és lenyűgöző egyéniségét.

Az egész üzlet atmoszféráját megváltoztatta ezzel a kedves hozzáállásával egy olyan pénztáros felé, aki barátságtalanul eltessékelte.

Vágyakoztam arra, hogy ehhez az idős hölgyhöz hasonlítsak, de be kellett látnom, hogy sajnos sokszor nem sikerül így hozzáállnom az emberekhez.

Amikor hazaértem, a Bibliámért nyúltam, a változás lehetőségéhez. Kinyitottam és elolvastam két kiállhatatlan nő történetét az I.Mózes 16. fejezetében.  Hágárról és Sáráról szól ez a történet.

Sára nem volt képes teherbe esni, és mivel tudta, mennyire fontos lenne ez férje, Ábrám számára, Sára azt tanácsolta neki, hogy vegye el feleségül Hágárt, a szolgálóját. Hágár nem sokára egy kis babát hordott a szíve alatt.

A Biblia a következőképpen írja ezt le : "És ő bement Hágárhoz, az pedig teherbe esett. Amikor látta, hogy terhes, úrnőjének nem volt többé becsülete előtte." (I.Mózes 16:4) Más szavakkal Hágár azt gondolta, hogy Sára most már nem igazán fontos a családban. Nem sok időben telt, míg Sára is hasonlóan kezdett viselkedni Hágárral, mert megvetéssel kezelte Hágárt. A veszekedés helyett mindkettőjüknek együtt érzően kellett volna a másikhoz viszonyulni, és át kellett volna beszélniük, hogy milyen terheket, fájdalmakat hordoznak.

Sára és Hágár megengedték, hogy a féltékenység és a keserűség lassan megmérgezze kapcsolatukat. A nézeteltérésük a család életét megkeserítette, és széthúzást eredményezett. 

Ennek a lelkületnek az eredménye pedig az, hogy az érintett családok nem töltik együtt az ünnepeket, és a szükségben nem állnak ott egymás mellett. 
Amikor mi nők megengedjük, hogy kiállhatatlanságunk felszínre törjön, és teret kapjon, akkor családi kapcsolatokat törhetünk össze.

És az, hogy miként kezeljük a másik embert, hatással van mindenkire, különösen a gyerekeinkre. Ha kiállhatatlanok vagyunk másokkal, valószínű lemásolják ezt a hozzáállást. Ezzel szemben, ha szeretettel telinek találnak bennünket, remélhetőleg ők is hasonlóan fognak viszonyulni a másik emberhez.

Minden esetben, amikor teret adunk a bennünk lévő kiállhatatlanságnak és rossz természetnek, akkor fontosabbnak érezzük magunkat embertársunknál. És ez a szemlélet szöges ellentétben van azzal, amire Isten tanít bennünket, mégpedig, hogy másokat nálunk különbként kezeljük.

Gyakoroljuk hát a Filippi 2:3-at a mai napon: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;". Ezt a hozzáállást magunkévá tenni, nem egyszerű. De ha arra törekszünk, hogy úgy szemléljük a másikat, mint egy saját magunknál fontosabb személyt, akkor ez mindenképpen segít abban, hogy a belső kiállhatatlan voltunkat, büszkeségünket kordában tartsuk, és remélhetőleg sikerül a békét is a családunkban megőrizni.


Uram, időnként olyan tükör által szemlélem magam, amelyek megnagyobbítják a saját képmásomat. Segíts, hogy meglássam az értéket a másik emberben akivel kapcsolatba kerülök, legyen az a saját gyermekem, vagy a pénztáros az élelmiszerboltban. Jézus nevében, Ámen.

Igevers a mai napra:
Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.



(Forrás:November 22, 2013 Am I a Mean Girl? Dannah Gresh
© 2013 by Dannah Gresh. All rights reserved.
 http://proverbs31.org/, Used with permission)

2013. november 23., szombat

Tekintsetek föl a magasba...

Tekintsetek föl a magasba, és nézzétek: ki teremtette az ott levőket? Előhívja seregüket szám szerint, néven szólítja mindnyájukat. Olyan hatalmas és erőteljes, hogy egy sem mert hiányozni. Miért mondod ezt, Jákób, miért beszélsz így, Izráel: Rejtve van sorsom az Úr előtt, nem kerül ügyem Isten elé. Hát nem tudod, vagy nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr? Ő a földkerekség teremtője, nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi.
(Ézsaiás 40:26-29) 
Amikor az Újszövetség keresztényei olvasták az Ószövetségi írásokat pergamenten, vagy amikor a korai egyházatyák, például Wycliffe, az újonnan összeállított Bibliát, mit gondolhattak, amikor felemelték a szemeiket az ég felé? Egészen biztosan lenyűgözte őket az őszi csillagképek látványa. Mint ahogy a mai vers is tanácsolja, valószínűleg elnémultak, amikor arra gondoltak, hogy Isten miként adott nevet az összes, számukra látható csillagnak. Megdöbbenhettek a csillagok sokaságán, --- és a teleszkópot akkor még fel sem találták!


Manapság sokkal inkább lenyűgöző és megdöbbentő a látvány. Galileo teleszkópjának a helyét átvették a nagy erejű, számítógép vezérlésű, távcsöves szerkezetek amelyek segítségével galaxisok milliárdjait csodálhatjuk meg. Oly megszámlálhatatlan mennyiségben, melyről Galileo nem is álmodott, Wycliffe el sem tudott képzelni. Isten mégis mindegyikre rátekintett, megvizsgálta megkülönböztető jegyét, és egy arra illő névvel látta el. Billiárdszor billiárd csillag kapott így egy személyes nevet.

Ha Istennek ennyire fontos volt a csillagok neve, miért panaszkodunk és gondoljuk azt, hogy a problémáink rejtve vannak előtte, és nem foglalkozik helyzetünkkel? Sokkal értékesebb vagy számára mint egy nóva, vagy egy szuper-nóva. Ő örökös társsá tett téged a Teremtővel és a csillagok Név-adójával.
 
A villámlás és a mennydörgés
úgy távozik, ahogy megérkezett,
De a csillagok és a nyugalom
mindig állandó...
                      -George MacDonald

 Nagyobb fény uralja a nappalt, és kevesebb az éjszakát. Nem számít, hogy a Nap vagy a Hold van fenn-e az égen, mi mindig a szemed előtt maradunk...




(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Look to the Heavens, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

A magasztos szépségű Világegyetem...(A Hubble teleszkóp felvétele)



(A NASA felvételei)

2013. november 22., péntek

Leborulok szent templomodban, és magasztalom nevedet hűséges szeretetedért, mert mindennél magasztosabbá tetted nevedet és beszédedet.

Alexander Whyte, egy skót igehirdető, minden imáját hálaadással kezdte. Egy csontig hatoló hideg vasárnap reggel hallgatósága bepréselődött a templomba, és azon tűnődött hogy ezen a nyomorult, boldogtalan napon talál-e lelkészük valamit, amiért hálát adhatna Istennek? Alexander Whyte megállt, lehajtotta fejét, és így imádkozott: "Urunk, köszönjük Neked, hogy nem minden napunk ilyen mint ez a mai nap."

Vannak olyan időszakaid, amikor nincs kedved Istent magasztalni? Az igazat megvallva, Isten dicsőítésekor érzéseink lényegtelenek, mert a dicsőítés nem rólunk szól, hanem teljes egészében Istenről. Isten magasztalása egy tudatos döntés és egy megtanult szokás eredménye, amely megelégedett és hálára kész magatartást terem.

Filippi beliekhez írt levél 4. fejezetének 11. versében Pál ezt mondja: "én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." Ebben a versben a "tanulni" ige azt fejezi ki, hogy: "tapasztalat általi oktatás", és az "elégedett" szó pedig "tartalmaz"-t jelent. Pál megelégedettsége a szívében található erőforrások eredménye volt. Más szavakkal, Pál felhasználta a körülményeit leckeként a dicsőítés iskolájában.


Pál megtanulta, miként magasztalja Istent, miközben megverték, kicsúfolták, börtönbe vetették, vagy amikor a halál árnyékában volt. Pál magatartása körülményeitől független volt, mert egy tudatos döntést hozott, hogy magasztalja Istenét, bármi történjék is vele. Miért? Pál tudta, hogy ha nem is érti Isten tetteit, a szeretetében megbízhat.


A dicsőítésünk meghívja Istent, hogy foglalja el helyét zűrzavaros élethelyzetünkben.
A Zsoltárok könyvének 22. fejezetéből a 3. vers így szól: "...szent vagy, trónodon ülsz, rólad szólnak Izráel dicséretei." A dicsőítés Isten iránti bizalmunkat és hitünket erősíti.


A 42. Zsoltár 11. verse pedig ezt mondja:  " Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!"

Afrikában van egy gyümölcs, amit "íz bogyónak" hívnak, ami ténylegesen megváltoztatja a személy ízlelő bimbóit, és fogyasztása után minden finom és édes lesz, még egy savanyú gyümölcs is, ha néhány órával az "íz bogyó" elfogyasztása után fogyasztják el, édes és kellemes ízűvé válik.

Isten magasztalása egy "íz bogyó" minden keresztény számára, mert a dicsőítés többet jelent érzelemnél és kimondott szavaknál. Többet jelent mint a magasra emelt kezekkel való éneklés. Az igazi dicsőítés Isten megünneplése, és nem más, mint az Ő munkájának, erejének és hatalmáért való hálaadás. A magasztalás az odaszánt szív gyümölcse, és egy teljesen Istennek átadott élet eszköze.  

Amikor elkeseredünk, a dicsőítés emlékeztet bennünket, hogy Istennél mindig reményt találhatunk.

Ha félünk, dicsőítésünk emlékeztet bennünket, hogy történjék bármi, Isten velünk van.

Amikor elveszettnek érezzük magunkat, a dicsőítés emlékeztet bennünket, hogy Isten már járt arra, amerre épp most vezeti utunkat.

Amikor össze vagyunk zavarodva, Isten magasztalása által megerősödik bennünk, hogy a mennyben nincs pánik.

Kedves barátnőm, emeld hát fel fejed, és dicsőítsd Istent. Ő veled van, és ez többet jelent mindennél.

Atyám, magasztallak szeretetedért és kegyelmedért. Magasztallak, mert csodálatosan megalkottál. Dicsőítelek, mert elküldted Jézust, hogy meghaljon helyettem, és kifizesse bűneim árát. Magasztallak a családtagjaimért és barátaimért, akikkel megajándékoztál. Hálás vagyok minden hölgyért, akik ezeket a szavakat olvassák. Kérlek áld meg őket, és töltsd be jelenléteddel és hatalmaddal szívüket, amint Téged magasztalnak. Jézus nevében, Ámen

Egy rövid igetanulmányozásra invitállak. Olvasd el a felsorolt Biblia verseket, és fejezd be az elkezdett mondatokat:

Zsoltár 34:1 "Áldom az Urat mindenkor, állandóan őt dicséri szám." (angolban: dicsőségéért és kegyelméért)

Istent dicsőítem a _________________.

Efézus 5:19: "mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak,"

Istent dicsőítem___________________.

Zsoltárok 69:30:" Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással."

Istent dicsőítem ___________________.

II. Korintus 5:15 " és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt."

Istent dicsőítem ___________________.


Arra vágyom kedves barátnőm, hogy a képernyőn keresztül megölelhesselek! Bármilyen nehézségen mész is keresztül, Isten veled van, és mi is. Nem vagy egyedül. Azért imádkozom, hogy Isten egyre valóságosabbá váljon számodra, amint dicsőíted és magasztalod Őt.


(Forrás: November 21, 2013. "The Taste Berry", Mary Southerland)

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission

2013. november 21., csütörtök

A fájdalmas gyermekkor átalakítása egy céltudatos felnőttkorrá

Az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. Igazság fáinak nevezik őket, az Úr ültetvényének: őt ékesítik.
(Ézsaiás könyve 61. rész, 1,3. vers)


Múlt héten Eszter királynőről írtam áhítatot. Nem vagyok még kész azonban arra, hogy magára hagyjam ezt a kis árva lányt, akiből egy gyönyörű, hatalommal rendelkező királynő vált. Amikor történetét olvasom, mindig megtelek reménnyel. Bár nem sokat tudunk Eszter szüleiről, arról azonban szól a Biblia, hogy unokatestvére, Márdokeus nevelte fel. A feljegyzések alapján, megállapíthatjuk, hogy nem voltak nők a környezetében, ennek ellenére egy bájos, szeretetre méltó, fiatal hölggyé cseperedett, megnyerve mindenki szívét, akivel kapcsolatba került.

Lehet, hogy a te gyermekkorod sem volt ideális. Talán egy alkoholista apád volt, vagy egyáltalán nem is volt egy apa jelen az életedben. Talán egy függőségektől megterhelt anyával éltél együtt, de az is lehet, hogy a szülő anyád elhagyott mielőtt megismerted volna. Szegénységben nőttél fel, vagy árva otthonban, esetleg nevelő szülők neveltek? A szüleid azt éreztették veled, hogy nem ajándék vagy számukra, csupán egy teher, akivel küszködniük kell? Bár az is lehet, hogy csodálatos gyermekkorod volt, de egészen biztos vagyok abban, hogy a környezetedben nem mindenki büszkélkedhet ezzel.

Arról szeretnélek biztosítani, hogy a gyermekkori emlékeidet Isten fel tudja és fel is fogja használni célja elérésében az Ő dicsőségére...de csak akkor, ha ezt megengeded neki. Nem az számít, hogy hogyan kezdted az életet, sokkal fontosabb, hogy miként fejezed be.

Pál apostol a következőt írta a Filippi beliekhez írt levelének 3. fejezetének a 14. versében: "egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."

Pálnak fel kellett dolgoznia a múltját, hogy képes legyen betölteni amire Isten elhívta a jelenben.

Ehhez hasonlóan, ha a fájdalmas múltunkat magunk mögé tudjuk tenni, és engedelmeskedünk Isten tervének a jelenben, akkor egy gyümölcsöző, a feladatát betölteni képes, sok örömet adó felnőttkorunk lehet. A múlt nehézségeit a jelen szolgálatában tudjuk felhasználni. Isten a káoszt a reménység üzenetévé formálhatja. Ő egy megrettent kis árva lányt használt hatalmas tervében. Isten kész volt ezt megtenni Eszter királynőért. Ő érted is meg szeretné tenni ugyanezt.

Uram, Eszterhez hasonló életet szeretnék élni. Ez nem jelenti azt, hogy királynő akarok lenni, hanem a szolgád kívánok lenni, hozzá hasonlóan. Segíts kérlek, hogy ne a múltam sebeit nyalogassam, hanem arra tekintsek, hogy mit szeretnél, hogy elvégezzek a jelenben és a jövőben. Válassz engem. Küldj engem. Használj engem. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: November 20, 2013 Transforming a Painful Childhood into a Purposeful Adulthood, Sharon Jaynes
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)













2013. november 20., szerda

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.”

Zsolt 46,1

„Anya, nem értem az egészet. Imádkozz értem, kérlek. Elbizonytalanodtam Isten gondviselésével kapcsolatban.”

Átéreztem kislányom fájdalmát, mintha velem történt volna. Tudom, milyen érzés, mikor nagyon készülsz, vágysz valamire, aztán szertefoszlik az álom. Becsukódik előtted az ajtó. Az alkalom elszáll.


Ekkor épp arról volt szó, hogy már három éve készült egy különleges próbára a nyári táborban. Eddig nem érte el a korhatárt, de idén, a negyedik táborában végre elég idős volt hozzá. Minden részpróbán sikeresen teljesített, már látta a célt maga előtt, már csak egy akadály volt hátra: meg kellett gyújtania a tábortüzet három szál gyufa, egy kis darab újságpapír és pár vékony vessző segítségével.


Meggyújtotta az első gyufaszálat, oda tartotta az újságpapírhoz, de az nem kapott lángra. Megpróbálta a második gyufaszállal, de a papír nem gyulladt meg. Ránézett a harmadik, az utolsó szál gyufára. A felkészülés egyik fő célja az volt, hogy fejlesszék a gyermekek kapcsolatát Istennel, hogy megtanulják, hogyan kommunikáljanak Vele, hogyan hagyatkozzanak Rá mindenben, a kislányom is végig imádkozott a próbák alatt. Most is, de ez már nem is ima volt, hanem segélykiáltás.
„Istenem, segíts. Könyörgöm, segíts!”- kérte, mialatt meggyújtotta az utolsó szál gyufát. Odatartotta a lángot a papírhoz, és nem akarta elhinni, amit látott. A gyufaszál leégett, a papír széle épp csak megpörkölődött.
Mikor kialudt a láng, csalódottan lehajtotta a fejét.
Kilenc lánynak jutott a megtiszteltetés, hogy elindulhatott ezen az utolsó próbán. Háromnak nem sikerült – más-más részpróbák miatt – köztük az én kislányomnak.


Egy hét múlva, mikor érte mentem, kérte, hogy elemezzük végig a történteket. Leginkább nem is az fájt neki, hogy nem sikerült letennie a próbát. Igazából az gyötörte, hogy nem tapasztalta meg Isten támogatását úgy, mint a többiek.
Azok, akiknek sikerült, lelkendezve mesélték tapasztalataikat Isten segítségéről a feladatok teljesítése közben.
„Anya, én nem értem el Istent. Hogy lehet ez, és miért?”
Olyan kérdés, aminek a megválaszolása nagy felelősség, és én nem akartam elrontani.


Megkértem, vegyük végig az eseményeket, haladjunk lépésről lépésre, és keressük Isten keze nyomát. Nagyon figyeltem minden részletre, minden szokatlanra, megmagyarázhatatlanra.
 

Mikor elértünk a tűzgyújtáshoz, megtaláltam. Nem volt magyarázat arra, miért nem gyulladt meg a papír. Teljesen érthetetlen. Mindenki másnál működött, ugyanabból a csomagból szedték elő a négyzet alakúra vágott papírokat.
„Drágám, ennek egyetlen magyarázata van: Isten közbelépett. Ott volt. Figyelt rád. Bíznunk kell benne, hogy célja van azzal, hogy nem tudtad folytatni a próbát. Most még nem látjuk, de hinnünk kell, hogy Isten megvédelmezett valamitől. Szeret téged, megmutatta a hatalmát.”
Kislányom a vállamra hajtotta a fejét. „Gondolod, anyu?”
„Tudom”, suttogtam.
 

Tudom, mert bízom az igazságban, amit Isten kinyilatkoztatott. Igazságokban, melyek horgonyként szolgálnak, hogy megtartsanak Isten kilétének valóságában.
 

Ő az, Akiben megnyugvást, biztonságot lelek. „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Jn 16,33.

Itt van velem a bajban, nem vagyok egyedül: „Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” Zsolt 46,1


Ő az, Aki a könnyeimmel megöntözi szívem talaját, hogy egy napon az öröm termését hozza. „Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak!” Zsolt 126,5.


Ismerem a mély fájdalmat. De a mély reményt is ismerem. Megismételtem: „Igen, drágám, tudom.”
 

Olykor Isten hatalma épp abban nyilvánul meg, hogy megakadályoz dolgokat, nem abban, hogy segít, hogy megtörténjenek. Talán sosem tudjuk meg az okát. De bízhatunk Benne, aki így döntött.

Uram, köszönöm, hogy te mindig figyelsz arra, mire van szükségem és mire nincs – akkor is, ha én másként látom. Segíts bíznom Benned, a Te kezed nyomát keresnem minden történésben. Segíts, hogy a Te „Igen”-jeidet és „Nem”-jeidet védelemként és iránymutatásként értelmezzem. Bízni akarok Benned. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Istenem, hova tűntél?
Lysa TerKeurst, Encouragement for today, 2012.08.14.
www.proverbs31.org
 http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2012_12_01_archive.html)

2013. november 19., kedd

Mi Atyánk...II. rész. Máté evangéliuma 6:9-13, Igehirdetés 2013.11.19. (Bikádi Róbert)


"...az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít."


(Korintusiaknak írt I. levél, 8.fejezet, 1./b)

Billnek hívták, főiskolai hallgató volt, vad frizurával, lyukas pólóban, farmerban, és cipő nélkül járta végig a főiskola négy évét. Bill egyszerre volt különleges és  bohém is. A főiskola alatt keresztény lett, és gyülekezetet keresett magának.

Az iskolával szemben volt egy konzervatív gyülekezet, akik már régen tervezték, hogy elérik az főiskolai hallgatókat, de nem voltak bizonyosak abban, hogy miként is tegyék ezt.

Az egyik vasárnap Bill elhatározta, hogy meglátogatja ezt a gyülekezetet, így hát besétált a szokásos öltözetében a terembe. Mivel az Istentisztelet már elkezdődött, a gyülekezet pedig teljesen tele volt, Bill hiába keresett magának helyet, sehol sem tudott leülni. A gyülekezetben a szépen felöltözött emberek kényelmetlenül és szótlanul méregették a mezítlábas. szedett-vedett ruházatú fiatal embert. Amint Bill a szószék közelébe ért, észrevette, hogy sehol sincs számára hely, így hát fogta magát és letelepedett a szőnyegre, ami teljesen bevett gyakorlat volt egy főiskolai biblia órán, de ebben a gyülekezetben még soha sem fordult elő.

Az emberek sutyorogtak, a levegő pedig feszültségtől izzott. A gyülekezet pásztora épp azon tűnődött, hogy mit tegyen, amikor látta, hogy az egyik diakónus a gyülekezet végéből lassan Bill felé tart. A diakónus a nyolcvanas éveiben járt, gyönyörűen fésült ősz haja volt, és három részes elegáns öltönyt viselt. Köztiszteletnek örvendő, Istenfélő ember volt, aki nagyon elegáns és tekintélyt parancsoló is volt egyben. Bottal járt már. Amint a fiú felé közeledett, mindenki arra gondolt, hogy nem szabad megvetni azért amit éppen tenni készül. Ugyanis ki várhatná el az ő korában és hátterével, hogy megértsen egy főiskolai fiatalt, aki éppen a padlón ül a gyülekezetben?

Hosszú időbe telt, míg az idős ember odaért a fiúhoz, és egyetlen zaj hallatszódott csupán ez idő alatt, mégpedig a járóbot ütemes kopogása. Minden szem az idős emberre szegeződött, és mindenki lélegzet visszafojtva figyelte az eseményeket. A lelkész felmérte, hogy fölösleges folytatni az igehirdetést amíg a diakónus be nem fejezi küldetését. Feszült várakozás volt a teremben.

Amikor az idős ember odaért a fiatalhoz, akkor egyszerűen elengedte botját, és nehézkesen leült Bill mellé. A két férfi egymásra mosolygott, majd a lelkészre nézett, várva, hogy Istenről halljanak. Amikor a pásztor összeszedte lélekjelenlétét, egyszerűen így szólt: "Amiről beszélni szeretnék, arra soha sem fognak emlékezni. Aminek azonban az elmúlt percekben szemtanúi voltak, azt soha sem fogják elfelejteni."

Megfontoltan kell élnünk az életünket. Lehet, hogy az egyedüli Bibliája leszünk néhány embernek amit valaha olvasnak.

Az ismeret egyedül értéktelen, és könnyen büszkeséghez és gőghöz vezethet. De a szeretettel átitatott ismeret értéke felbecsülhetetlen. Más szavakkal, addig nem igazán fontos, hogy mekkora ismereted van, amíg a figyelmesség és az emberekhez való odafordulás nincs jelen az életedben.

Az ismeret nagyon nagy erő, amit a szeretet által kellene alkalmazni, a szeretetet pedig mindig az ismeret fényében kellene megélni. Isten megadja a Biblia megismerésének lehetőségét, és arra vágyik, hogy a benne lévő igazságokat embertársaink erősítésére és szükségleteik kielégítésére használjuk.

Egy prédikátor egyszer azt mondta, hogy "Néhány keresztény növekszik, míg mások csak dagadnak." A gőg és a büszkeség az ismeret helytelen alkalmazásából származik. Az ismeret a pusztítás vagy az építés eszköze is lehet, attól függően, hogy miként használjuk. Lehet, hogy gyönyörűen fújjuk a tantételeket, de az Istent soha sem ismertük meg személyesen. Lehet úgy növekednünk az Isten ismeretében, hogy a kegyelemben nem erősödünk.
Részt vehetünk minden gyülekezeti alkalmon, de ha nem alkalmazzuk Isten igazságát életünkben, akkor Jézus Krisztusról szóló Jó Hír tolmácsolását nagyon szegényesen végezzük.

Egyszer hallottam egy történetet Bibliát kutató tudósokról, akik azon vitatkoztak, hogy melyik a Biblia legjobb fordítása. Volt aki a King James fordítást részesítette előnyben a gyönyörű és választékos nyelvezetéért. Más az Amerikai Standard Bibliát szerette a pontos és szöveghű fordításáért. A harmadik ember a modern fordításokat preferálta a gyakorlatias megfogalmazása miatt. A negyedik figyelmesen hallgatta eszmefuttatásukat, majd így szólt: "Én személy szerint édesanyám fordítását kedvelem leginkább." A többiek elnevették magukat, ő pedig megmagyarázta előző kijelentését: "Édesanyám a Biblia minden lapját a mindennapi életével tolmácsolja, és számomra ez a legmeggyőzőbb fordítás."

Azon tűnődöm, hogy az emberek életem által jobban megismerik-e Istent? Az én életem egy élő példája-e Isten szeretetének? A "Mary Southerland Fordítás" hiteles, valóságos, és Istennek tetsző-e? Istenem, kérlek segíts, hogy a Te Élő Bibliád lehessek!

Atyám, azon csodálkozom, hogy cselekedeteim ellenére is szeretsz engem. Uram, azt szeretném, hogy a környezetem az életemen keresztül szemlélhessen Téged. Taníts utaidra, drága Uram. Kérlek adj erőt és bölcsességet, hogy minden napot úgy élhessek meg, hogy az a feltétel nélküli szereteted és kegyelmed gyönyörű tolmácsolása lehessen. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: September 17, 2013, The Living Bible, Mary Southerlan, http://www.girlfriendsingod.com/, used with permission)

2013. november 18., hétfő

A megtérésben és a nyugalomban van a ti megváltásotok, csendben és bizalomban a ti erőtök

Ézsaiás könyve 30. rész, 15.vers/b (angol fordítás szerint)


Vannak olyan napok, amikor szeretném a "Szükségem van Rád minden órában" című ének szavait átírni, valahogy így: 

Szükségem van Rád, Ó mennyire szükségem van Rád!

Minden percben szükségem van Rád,

Kérlek, áldj meg engem Megváltóm,

Most jövök Hozzád.



Micsoda megnyugvást jelent Jézus utáni vágyunk! Bizonyára neked is voltak olyan napjaid, amikor úgy érezted, hogy szorosan mellette kell maradnod minden percben, annak is minden másodpercében. Ilyenkor én mindig szakítok időt magamnak, hogy egyedül Vele lehessek. Nem veszem fel a telefont. Az ebéd meghívásokat lemondom, és bezárom az irodám ajtaját, hogy Istennel időt tölthessek.

Csodálatos dolgok történnek az Úrral töltött csendességben és magányban . Figyeld csak meg a feljegyzéseket:

Mózes egyedül volt a pusztában, amikor az Úr megjelent neki az égő csipkebokorban. Pál egyedül volt Arábia sivatagában, amikor az Úr személyes utasításokkal látta el, miként prédikáljon. Mária egyedül volt, amikor egy angyal meghozta neki az üzenetet, hogy ő fog életet adni a Megváltónak. Ézsaiás egyedül volt, amikor az Úr elhívta a szolgálatra. Elizeus egyedül volt, amikor a próféta köpenye a vállára esett. Ne felejtkezzünk el Jánosról sem Páthmosz szigetén, amikor a csodálatos látomásokat megkapta. Józsué, Jákób és Dániel is kapott személyesen Istentől Igéket, amikor időt szántak arra, hogy Vele időt töltsenek.

Ha szükséged van Istentől jövő személyes üzenetre, útmutatásra, segítségre és reményre, akkor különíts el a napi beosztásodban olyan időt, amit csak Vele töltesz. Számíthatsz arra, hogy Ő szólni fog hozzád. Vezetés és valódi közösség csak a magányban eltöltött órákból származik, amikor azt mondod az Úrnak "Szükségem van Rád."


Atyám, köszönöm, hogy megmutattad az Igéből, hogy milyen hűségesen találkoztál gyermekeiddel, amikor a magányukban erre vágytak. Nekem is szükségem van arra, hogy Te egyedül legyél az én megnyugvásom, a vezetőm, és a reménységem forrása. Kérlek, találkozz velem is, amikor időt különítek el arra, hogy Veled lehessek.




(Forrás:Joni and Frieds Daily devotionals. November 17, 2013. Being Alone,http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2013. november 17., vasárnap

The Lord's Prayer, Andrea Bocelli and the Mormon Tabernacle Choir


Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved,
Jöjjön el a Te országod,
Legyen meg a Te akaratod,
Amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket
add meg nekünk ma,
És bocsásd meg vétkeinket,
Miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek,
És ne vígy minket kísértésbe,
De szabadíts meg a gonosztól.


(A következő napokban 3 részből álló igehirdetés sorozatot fogunk feltölteni a "Mi Atyánk" imádságról. Az igehirdetés közben elhangzott a fenti mű, ezért került fel a blogra...)