Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. november 30., vasárnap

Remény a jövőmben dacára múltam fájdalmainak

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.”

Jer 29,11

„Isten mindent jóra fordít.”

„Célja van veled, ha megteremtett.”

„Istennek megvan a terve az életedről.”

Mit érzel, mikor ezeket az ígéreteket olvasod? Hiszed őket? Vagy néha megkérdőjelezed, hogy igazak rád is?

Én kételkedtem is, hittem is.

Röviddel azután, hogy átadtam életemet Krisztusnak, elkezdődött bennem egy küzdelem múltam fájdalmas történéseivel, s kételkedni kezdtem Isten ígéreteiben. Így töprengtem:Ha Isten valóban szeret, miért hagyta, hogy ennyit szenvedjek?

Ha szeret, miért hagyta, hogy a családomat szétzúzza a hűtlenség és a válás, a zűrzavar és káosz, az alkohol és a drog, és még annyi minden? És miért nem állított meg, mikor én magam okoztam fájdalmat magamnak, miért nem óvott meg a depresszió sötétségétől?

Egyik délután összeszedtem a bátorságomat, és beszéltem Wanda barátnőmnek a kétségeimről, a kérdéseimről. Emlékszem, nem csitítgatott, megértően nézett rám, és annyit mondott, hogy sajnál. Aztán elmesélte a saját történetét, csalódásait, kétségbeeséseit. Szavaiban mégsem éreztem kétséget vagy fájdalmat. Bizalom és remény sugárzott belőlük.

Felnyitotta a Bibliáját, és kikereste a Jeremiás 29. részét, majd felolvasta belőle mai igénket nekem szóló ígéretként. „Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr -, ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.”

Azt mondta, Isten meg akarja gyógyítani múltam sebeit, ezekkel kövezi ki az utat, ami a jövőmre vonatkozó terveihez vezet. De én nem akartam, hogy Isten felhasználja fájdalmaimat vagy a múltamat. Hogyan származhatna ezekből bárkinek bármi jó, kiváltképpen nekem?

Érezted már ezt? Kérdezted már magadtól: Ha Isten szeret, akkor miért….?

Az ilyen kérdések könnyen felmerülnek bennünk, ha sebzettek és csalódottak vagyunk. A be nem gyógyult sebek megkeseredéshez és megkötözöttséghez vezetnek. Mégis, Jézussal való kapcsolatunk biztonságában Isten arra hív, hogy tegyük fel ezeket a nehéz kérdéseket, és keressünk rájuk válaszokat, amik elvezetnek megváltó szeretetének és gyógyító hatalmának mélységeibe.

Hadd súgjak ma egy kis reményt a szívedbe. Ha élsz és lélegzel, Isten még nem ért el veled való tervének végére. Mindegy, mit tettél, vagy mi történt veled eddig, Istennek még terve van az életeddel.

Hogyan fedezheted fel ezeket a terveket? Olvassuk el a fenti ige folytatását. Miután Isten kinyilvánítja, hogy Ő ismeri az életünkről kigondolt terveit, így folytatja: „Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek, és ha teljes szívvel folyamodtok hozzám.” (12-13. v.)

Megtaláljuk Isten tervét, ha a magunkét naponta átadjuk Neki. Ez egy lépésről lépésre, percről percre tartó folyamata a Hozzá fordulásnak, a Vele való beszélgetésnek, a hitnek, hogy hall és meghallgat, s annak, hogy hagyjuk, hogy reménységre és gyógyulásra szeressen minket.

Isten szeretete nem gyorsan ható tapasz a sebeinkre, hanem arra is hatalma van, hogy helyrehozzon és újraépítse bennünk a bizakodó reménységet. Ha engedjük, hogy az Élő Vízként áradó Szentlélek mélyen átmossa a sebeinket, kívül-belül meg tudja gyógyítani a szívünket.

Mialatt feldolgozzuk tegnapunk fájdalmait és átéljük a ma csalódásait, a kétségek újra feltörhetnek, s reményünk elrablásával fenyegetnek. De mikor ezt érezzük, mindig álljunk meg, és ott, azon a helyen keressük Istent. Kérjük, mutassa meg, mi célja van velünk és azzal, ami történt vagy történik, adjon segítséget a kételkedő gondolatok ellen.

Aztán kérjük, segítsen újragondolni saját jövőnket, már nem múltunk és fájdalmaink szűrőjén át, hanem az Ő életadó igazságának erejében. És tudod, mi történik, ha ezt végigcsináljuk percről percre, napról napra, kétségről kétségre? Amit Isten a Jer 29. ezután következő mondatában mond: „Megtaláltok engem – így szól az Úr -, jóra fordítom sorsotokat” (14. v.). Újra és újra meg fogjuk találni. Megtaláljuk Őt, aki ki akar hozni minket kételyeink fogságából a szabadságra és a reményre. Tudom, hogy ez így van, mert már végigjártam, végigküzdöttem ezt az utat, ellenálltam, aztán mindig megadtam magam neki.

Isten szeretete nemcsak csillapíthatatlan, de gyógyító, újraépítő szeretet is. Igazsága küzdelmeink mélyére vág, célt ad fájdalmainknak, megváltást múltunknak, reményt a jövőnknek!

Uram, kérlek, gyógyítsd be sebeimet, adj reményt, mialatt bízni tanulok rólam kigondolt terveidben. Teljes szívemmel fordulok ma Hozzád, kereslek Téged. Oldd fel, kérlek kételyeim bilincseit, tölts el bizakodó reménységgel. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2011.09.21. Renee Swope, www.proverbs31.org, Fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu)

2014. november 29., szombat

Az életünk tapasztalatai...


Egy nő misszióban

„Az asszony otthagyta a korsóját, sietve visszatért a városba, és azt mondta az embereknek: ’Gyertek, van itt egy ember, aki mindent elsorolt, amit csak tettem. Ő volna a Messiás?’” 

Jn 4,28-29



Ha beleveted magad Jézus karjaiba, nem tudhatod, hova fog magával vinni. Újdonsült keresztényként biztos voltam abban, hogy Isten valami távoli misszióba küld. Nagyon messze: Indonéziába.

Igaz, egy évtizedes vad, rosszlány-élet után csak féléve voltam hívő. Nem volt férjem, nem volt diplomám, Indonéziáról annyit tudtam, hogy hol fekszik a térképen. De megtanultam, hogy a keresztények hivatása, hogy „menjenek szerte a világba” (Mk 16,15). Nemde nekem is mennem kéne?

Mikor jelentkezem egy missziós iroda vezetőjénél, úgy gondoltam, odalesznek értem. Az igazgató nagyon kedves volt. Figyelmesen hallgatott, bólogatott, jegyzetelt. Aztán azt mondta, amire a legkevésbé számítottam. „Sajnálom, Liz, de … nem.”

Lelombozódtam. Azt hittem, ha közlöm, hogy szívesen élnék kunyhóban, és ennék bogarakat, azt válaszolják: „Nagyszerű! Itt írd alá.”

Az igazgató aztán megmagyarázta, miért nem vagyok a legjobb jelentkező külföldi misszióra. „Liz, te már alaposan ismersz egy olyan kultúrát, amiről a keresztények jó részének fogalma sincs.” Tudtam, mire céloz. A régi életemre. A rosszlány életemre.

A hangja meglágyult. „Ismered az asszony történetét a kútnál? Miután találkozott Jézussal, visszament a városba, ahol mindenki ismerte mocskos életét, és beszélt nekik Jézusról. Neked is ezt kell tenned.”

„Úgy érti, azoknak, akikkel lógtam?” Belevörösödtem a gondolatba. „Azoknak, akikkel buliztam? A férfiaknak, akikkel lefeküdtem? Az olyan embereknek??”

Úgy éreztem, Indonézia képe lassan feloszlik, és helyére a barátaim jól ismert arca kerül – azoké az embereké, akik túl sokat tudnak rólam. Eltévedt, összezavarodott embereké, amilyen magam is voltam azelőtt. Olyan embereké, akiknek szükségük volt rá, hogy halljanak Jézusról.

„Ne félj,” szólt az igazgató, és gyengéden a vállamra tette a kezét, mialatt az ajtó felé kísért. „Istennek majd gondja lesz Indonéziára.”

Így hát visszatértem Louisville-be, és beszámoltam életem alakulásáról. Nem voltak kunyhók, nem voltak bogarak, de volt egy missziós terület, amire ki voltam képezve, egyszerűen azáltal, hogy ismertem a nyelvüket. És mert szerettem őket.

Nemsokára egyik munkatársam megtért Jézushoz. Aztán egy másik is. Meg egy harmadik. Ki gondolta volna?

Isten. De nem hagyta figyelmen kívül Indonézia iránti vágyakozásomat sem.

Húsz évvel azután, hogy nem mentem külföldi misszióba, a kiadóm standjánál ültem egy keresztény könyvvásáron. A nemzetközi ügyekkel foglalkozó kollégám odajött, és félrehívott. „Liz, gyere, ismerkedj meg Yanival a World Harvest egyesülettől.” Törékeny, sűrű feketehajú nő nézett rám ragyogó szemekkel. „Épp három könyvét fordítom, szeretném, ha olvashatók lennének az anyanyelvemen.” „Csodálatos!” – örvendeztem. „Melyik országban él?” Újra rám ragyogtatta a tekintetét: „Indonéziában.”

Istenem! A szavaim el fognak jutni oda, még ha én nem is jutottam el. Ezt is csak Isten tudja így megszervezni!

És itt még nincs vége. Mikor elmeséltem ezt az élményemet egy evangelizációs konferencián, az egyik meghívott előadó odajött hozzám. „Liz, szeretnél előadást tartani Indonéziában is?”

Nagyot dobbant a szívem. Még hogy szeretnék-e?! Alig tudtam kinyögni: „K-kik előtt kellene beszélnem?”

„Női közönség előtt” – nyugtatott meg. „Női misszionáriusok előtt.”



Uram, irgalmad gyengédségére nem találok szavakat. Semmit sem hagysz figyelmen kívül. Mindenre gondolsz. Teljesíted legmélyebbről fakadó vágyainkat is a Te tökéletes akaratod, tökéletes időzítésed szerint. Ismered jól missziós területeinket, Uram, jobban, mint mi magunk. Segíts, kérlek, hogy szolgáljunk Téged ott, ahova küldesz. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Liz Curtis Higgs: Woman on a Mission,  Encouragement for today, 2014.09.02. www.proverbs31.org, fordítás:http://lelekerosito.hu/)

2014. november 28., péntek

Mikor nem igazán érzed, hogy hálás lehetnél


„…azt felelte: ’Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.’ Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém.” 

2Kor 12,9

Ez is egy olyan nap volt. Zuhogó esőben vezettem a repülőtérig. Szürke volt az ég. Borús az egész nap. Én is az voltam. Nagyon.

Egy csomó dolgot, ami az életben rám volt bízva, egyre inkább tehernek éreztem, mintsem áldásnak.

Sok apróság kavargott a gondolataimban. Mindegyre belém szúrt az alkalmatlanság érzése. Annyi mindenért vagyok felelős, és sosincs elég időm rá. Épp csak annyit tudok megtenni, hogy ne csússzanak szét a dolgok. De jól csinálom-e? Úgy érzem, semmit sem tudok jól végezni.

Minél tovább maradtam ezeknél a gondolatoknál, annál kimerültebbnek, túlterheltebbnek éreztem magam. Minél kimerültebb voltam, annál inkább magamba fordultam.

Bekanyarodtam a parkolóba, és kezdődött a küzdelem a csomagommal. Hiányzik két kerék a bőröndömről, amit persze már jó ideje készülök megjavíttatni. De nincs rá időm. Így hát küszködök egy buta bőrönddel, egy buta élettel, és egy buta gondolattal, hogy össze kéne kapnom a családomat, és elköltözni valahova nyugatra. Élhetnénk egy tanyán, ahol megtermelnénk saját ennivalónkat, és babot főznék szabadtűzön egy fekete cserépedényben.

Ez biztos mindent megoldana.

Kivéve, hogy nem oldana meg semmit.

Mert a káosz nem a körülményeimben van.

Hanem bennem.

Felszálltam a gépre. Kibámultam az ablakon. Néztem, ahogy a szürke felhők körülzárnak minket.

És akkor megtört a szürkeség.

Hirtelen a felhők fölé kerültünk, ahol ragyogóan sütött a nap. Mesésen kék volt az ég.

A felhők csak időszakosan fedték el a napot. Nem szüntették meg a ragyogását. Csak eltakarták a szemem elől. Nem csak a nap ragyogott fel. A hangulatom is.

Kimerültségem lassan oszladozni kezdett, ahogy megvilágosodott bennem három gondolat:

Attól még hogy érzek valamit, az nincs úgy.

Ahogy a felhők eltakarták szemem elől a napot, rossz kedvem nem hagyta, hogy meglássam az igazságot. Érezhetem úgy, hogy semmit sem csinálok jól, de ez nem jelenti azt, hogy így is van. Amiért vannak gyengébb pontjaim, nem vagyok mindenestül gyenge. Jó sok erősségem is van.

Azt fogom csinálni, hogy megkérem néhány közeli barátomat, családtagomat, segítsenek, hogy vegyem észre, mi az, amiben jó vagyok. Ezeknek örvendezhetek és elsősorban hálát adhatok az Úrnak, aztán eltervezhetem, hogy lassanként milyen lépésekkel javíthatok azon, amiben még fejlődnöm kell. Kezdem azzal, hogy kiválasztok erre a hónapra egyetlen dolgot, és egy kicsit dolgozom rajta.

Nagyon sokan vannak, akik odaadnák legjobb napjukat az én legrosszabb napomért.

Igaz, nagyon sok mindent nekem kell intéznem. Igaz, a dolgok néha elsötétednek. De ez nem jelenti azt, hogy ezentúl mindig a homályban kell élnem. Emeljem ki a fejem a felhők fölé, nézzek körül, és vegyem számba a rengeteg napsütötte helyet az életemben.

Kezdem azzal, hogy írok egy listát mindarról, amiért hálás lehetek.

Helyt kell adnom az életemben a gondolkodásnak a lecsendesedésnek.

Ha állandóan nyaktörő sebességgel száguldok, egyszer el is törhetem. Elmém nagyon hatékony eszköz, képes meglátni, mit és hogyan kell jól és hathatósan elvégezni, de alkalmat kell adnom neki a gondolkodásra. Mikor történt meg utoljára, hogy csak ültem csendben tollal, papírral a kezemben, és kértem Istent, segítsen gondolkozni?

Ahogy a 2Kor 12,9 tanítja, Isten ereje a gyengeségben nyilvánul meg tökéletesen. Amikor belesüllyedek a gondolatokba alkalmatlanságomról, jusson eszembe, hogy nem azt tudom megcsinálni, amire képesnek érzem magam. Attól jön az erőm és képességem, Aki mindent meg tud tenni.

Ahogy hagyom az Urat működni bennem és gyengeségeim által, kimerültségemet, túlterheltségemet felváltja az érzés: meg tudom csinálni.

Ha az utóbbi időben kavarogtak körülötted a felhők, ideje megállnod. Tarts szünetet. Emeld a látószöged olyan magasságba, ahol a hozzáállásod is megváltozik.



Uram, köszönöm Neked mindazt, amit adtál nekem. Szeretném ápolni a hálát a szívemben, mely Rád hagyatkozik. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Lysa TerKeurst: What to Do When You Don’t Feel Very Thankful, encouragement for today, 2014.11.27.,  www.proverbs31.org, fordítás: http://lelekerosito.hu/)

2014. november 27., csütörtök

Legyen a szeretet a kedvenc öltözékem

„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” 

Kol 3,12.14

Az utazás komoly megpróbáltatás nekünk, lányoknak. A megszokott hely töredékébe próbálunk beszuszakolni mindent, amit vinni szeretnénk. Nagy kihívás! A repülés különösen az. Hogy kevesebbe kerüljön, gyakran csak egy kézitáskát viszek magammal. Ami annyit tesz, hogy egyetlen kis táskába kell mindent belegyömöszölnöm.

Korlátolt a hely, de nem csak az. Villanásnyi idő alatt kell döntéseket hoznom, hogy összeszedjem, ami minden alkalomra jó. Szoknyát vagy nadrágot? Új cipőt vagy már bejáratottat? Csinos holmit vagy praktikusat?

Mennyit tudok küszködni egy ilyen egyszerű dologgal, hogy mit vegyek magamra!

Ám vannak helyzetek, mikor nemcsak az okoz gondot, hogy külsőleg mi legyen rajtam. Bensőm felöltöztetésével is küzdenem kell.

Nemcsak az új és a már bevált cipő között kell döntenem. Szívem és az elmém könnyen afelé hajlik, ami könnyebb, kényelmesebb.

Amikor a férjemmel beszélgetek, ahelyett hogy az ő szavaira figyelnék, gondolataim azon járnak, hogy én mit akarok mondani.

Mikor gyermekemmel elfajul egy vita, könnyen a tiszteletet elváró hangnemet ütöm meg, mielőtt még teljesen befogadnám, amit közölni próbál. Szomorúan el kell ismernem, hogy saját szükségleteim, saját érzéseim, vágyaim, saját időbeosztásom gyakran kerül az első helyre.

Szeretnék ezen változtatni.

Mint mikor csomagolok, le akarok lassítani, és gondosan megválogatni a szavaimat, a hozzáállásomat, a cselekedeteimet. Mindig van egy villanásnyi időm, hogy jól döntsek. Mai igénk arra tanít, hogy az első lépés a jó döntések felé, ha a legjobb öltözéket adjuk szívünkre minden nap: „Öltsetek tehát magatokra … könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet… Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent” (Kol 3,12.14).


Jó volna, ha a szeretet lenne a kedvenc öltözékem, az első számú választás, az első reakció. De eljutni oda, ahol a szeretet teljesen természetes, bizony ez épp úgy kényelmetlen lehet, mint egy új cipő betörése. Ám ha sikerül napról napra félretolni magunk elöl énközpontú kultúránk üzeneteit, a szeretet első számú kedvencükké válhat. Ahelyett, hogy otthon, a munkahelyemen, a baráti kapcsolataimban túlreagálnám a dolgokat, kérem Istent, segítsen szeretettel válaszolni, tudva, hogy Jézus ereje működik bennem és általam.

Mindegy, hova megyek ma, vagy mit csinálok, nyugodtan magamra ölthetem a szeretetet – abban leszek a legszebb!



Uram, jól tudod, hogy nem mindig könnyű és nem mindig természetes nekem, hogy szeressek másokat. Mielőtt ma továbbindulok, segíts felöltenem a szeretetet, hogy mások szükségeit és igényeit a magamé elé tudjam helyezni. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Lynn Cowell: Letting Love be my „Go-To” Outfit,  Encouragement for today, 2014.09.30.,  www.proverbs31.org, Fordítás: http://lelekerosito.hu/)

2014. november 26., szerda

Atyám, taníts meg imádkozni...


Bízz és engedelmeskedj

Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és jót cselekszik egész életében.

Prédikátor könyve 3:12

A Biblia nemcsak Isten személyes levele gyermekeinek, hanem az életünk használati útmutatója is. Isten terve tárul ki benne az életünkre vonatkozóan.

Ez a terv bontakozott ki akkor is, amikor Isten céllal megalkotott téged. Nem egy véletlen folytán vagy jelen ezen a világon. Még akkor is, ha emberi elme nem tervezett vagy akart téged, te Isten szívében és gondolataiban megszülettél. Így hát egy céllal vagy jelen, élsz itt a Földön.

Hogyan fedezheted fel Isten tervét és célját az életedre vonatkozóan? Isten Igéjének tanulmányozása és imádkozás segítségével.

Mert Isten igazsága személyesen megszólít bennünket, és folyásolja be az életünket, és így nagyon gyakorlatiassá válik számunkra.

Fantasztikus dolog megtapasztalni Isten személyesen hozzád szóló hangját, vezetését, és bátorítását. Lenyűgözően erősíti a hitedet. 

De még fantasztikusabb, ha a megértett igazságokat a gyakorlatba átvisszük, hiszen csak ekkor fogjuk megtapasztalni az életünket átformáló erejét is.

Mert meghallani az igazságot csupán a dolog egyik oldala.

A kép úgy válik teljessé, és a harcunk igazán akkor kezdődik, amikor engedelmeskedünk ennek az igazságnak.

Az evangéliumokban Jézus újra és újra személyesen adta át követőinek az Isten akaratát. Sokan hallgatták ezeket a mondatokat, de számosan közülük elfordultak tőle, mielőtt megcselekedték volna a hallottakat.

Jézus erről beszélt a magvető példázatában. Jézus a következőképpen mutatja be azokat, akik hallják az igazságot, de nem viszik át a gyakorlatba, nem követik azt:

A köves talajra esett mag azokat az embereket szemlélteti, akik meghallják Isten igéjét, és örömmel befogadják azt. Mivel nem gyökerezik meg bennük, csak rövid életű nyomot hagy bennük. Amikor nehézségek, és próbák jönnek, és szilárdan az Ige mellett kellene maradniuk, rövid időn belül elhagyják azt, elfordulnak a megértett Igazság követésétől. (Máté evangéliuma 13:19-21)

Nem sokszor így cselekszünk mi magunk is?

Izgalommal és örömmel hallgatjuk Isten szavát. Mivel azonban nem visszük át a hallottakat a gyakorlati életünkbe, az igazság csupán rövid életű marad bennünk. Amikor leterhelődünk, gyorsan visszatérünk eredeti megszokott életritmusunkhoz. Hamarosan azokat a dolgokat tesszük melyeket Isten szavának meghallása, megértése előtt cselekedtünk.

Mert nem az Isten hangja változtat meg bennünket, hanem a gyakorlatban átvitt és megélt igazságok hoznak igazi és maradandó változást az életünkbe.

Amikor új felismeréseket értünk meg, és hallunk meg Istentől, meg kell kérdezni magunkat, hogy mi az a következő lépés, amit meg kell lépnünk a megértettek fényében.

Mit fogok cselekedni azzal az igazsággal amit Isten rám helyezett?

Miként fogom az életemben alkalmazni azt?

Milyen változást kell meghoznom, hogy világítson bennem a felismert igazság?

Hogyan imádkozzam, amikor az igazságban járok?


Egy megszívlelendő felhívással fordul hozzánk Jakab a következő mondatában:

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
(Jakab 1:22)

Ha azt gondoljuk, hogy Isten szavának hallgatása, vagy gyönyörködés a leírt csodálatos szavakban elegendő számunkra, akkor önbecsapásban élünk.

Amikor meghalljuk Istent, és engedelmesen a gyakorlatba átvisszük a hallottakat, akkor Isten szerinti engedelmességben reagálunk a megértett Igazságra.

Egyszer egy konferencián vettem részt, ami számtalan módon megváltoztatta az életemet. Az előadók nem pénzről és sikerről beszéltek. A mondanivalójuk fókuszában az állt, hogy Isten minden egyes embert személyes céllal és tervvel hívott életre. A legegyszerűbb és mégis leghatalmasabb mottóval távoztam a konferenciáról: "Cselekedd meg most!"

A legfontosabb feladatod Isten országában az, hogy Istennel összhangban, az Ő akarata szerint cselekedj. És minden más dolog, melyre szükséged van megadatik majd neked. (Máté 6:33)

A megértett igazság mostanra szól. Istent nem nyűgözi le a jó szándékunk és a jóra vonatkozó terveink. A ma megcselekedett engedelmesség készíti elő minden esetben a jövő minden egyes napját. Amikor meghallod Isten hangját, és benne egy új igazságot fedezel fel, alkalmazd a gyakorlatban. Tapasztald meg, hogy a betöltött Ige által mit fog Isten cselekedni az életedben.

Cselekedd hát meg a mai napon azt az igazságot, amit felismertél!

Atyám, kérlek taníts meg imádkozni. Segíts kérlek, hogy a Te hangodat minden más hang közül felismerhessem. Engedelmeskedni akarok Neked, Uram, de a hitem gyakran túl kicsinek bizonyul. Bocsásd meg nekem, amikor engedem, hogy a félelmeim meggátolnak a követésedben. Adj nekem éhséget és szomjúságot Szavad iránt. Minden vágyam az, hogy olyan nővé válhassak, aki meghallja hangodat, és hűséges engedelmességben követ egyedül Téged, Uram. Jézus nevében, Ámen.

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.


(Jakab 1:22)



(Forrás: Copyrighted by Girlfriends in God, 2013
Daily Devotionals, Trust and obey, Mary Southerland,http://www.girlfriendsingod.com/2014/trust-and-obey/)

2014. november 25., kedd

A hitélet állomásai, Igehirdetés, 2014.10.25. Kovács Ferenc


Tekintete a madarakon...

„ Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek – mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk?” 

Mt 6,25-26


Mikor évekkel ezelőtt Nashville-be költöztem, abban reménykedve, hogy beindul zenei karrierem, nem gondoltam, hogy egyszer eljutok az Amazonas-hoz, ahol a napkeltével kezdődik a napi munka.

A dzsungel komplexitásától csak kapkodtam a fejem – hogy mindaz, amit látok, él és boldogul, anélkül hogy bevásárló-utcák, okostelefonok és mi magunk segítenénk ebben! Alig tudtam befogadni a rengeteg szimbiotikus összekapcsolódást: ez a bizonyos élőlény abból a fából táplálkozik, ami egy bizonyos magból nőhet ki, amit egy bizonyos madár hullat el… Megdöbbentő volt az az összefonódásokból létrejövő érzékeny egyensúly, ami a Kolosszébelieknek írt levél 1,17b csodálatos és titokzatos szavait juttatta eszembe Krisztusról: „minden benne áll fenn”.

Gyakran úgy hiszem, én tartom össze a dolgokat. A megbeszélt találkozásokkal, programtervezésekkel, ebédfőzéssel, vagy telefonhívásra várakozva, reménykedve, hogy jó hírt mond az orvos. Beleesem abba a mentális csapdába, hogy az élet nem más, mint ez a sok tányér, aminek a pörgését sikerül fenntartanom, a dzsungelbeli élethez pedig nem kell erőfeszítés.

Az egyszerre gyengéd és impozáns őserdő megalázott, és ítélkezett felettem, mialatt roppanó ágakon küszködtem előre a bokrok között, hatalmas fák baldachinja alatt.

Mennyivel inkább gondot viselek rád – mintha Isten így szólt volna hozzám -, ha a madarakra is vigyázom, akiknek nincs élelmiszerraktáruk, és ügyelek a virágok ragyogó küllemére, akik nem szőnek, nem fonnak, nem dolgoznak meg a szépségükért. A Hegyi Beszédben Jézus szóba hozza a természetről való gondoskodását, az apró lények iránti figyelmességével bizonyítva, hogy nem kell aggódnunk azon, hogy mit fogunk enni, inni, magunkra venni, mert Ő ismeri szükségleteinket. Nem igazán támaszkodom erre az igazságra, mert ahonnan én jövök – legalábbis az emberek nagy többségének – készen rendelkezésére áll az élelmiszer, a ruházat, a fedél a fejük fölött. Tudtam, hogy Isten arra hívja népét, hogy törődjenek a szükséget szenvedőkkel, fejezzék ki érzékelhetően Isten gondoskodását irántuk. Hittem ebben azelőtt is, de nem gondoltam, hogy ez ennyire személyessé tud válni.

Ottlétem során ellátogattam egy falusi iskolába, Chitába. Vagy húsz gyermek volt a teremben 3-tól 10 évesig, akikkel énekelnünk kellett, és báboztunk nekik egy történetet a Bibliából. Mikor megkérdeztük, van-e valaki közülük, aki szeretne előre jönni imádkozni, egy 4 éves kisfiú, Yan, felugrott a székéről. Hátranyúlva megfogta az anyja csuklóját, és őt is magával húzva előrejött. „Nekünk kell egy ház” – közölte tényszerűen.

Lehajtottam a fejem, és arra gondoltam, hogy még sosem imádkoztam házért valakinek. Azért igen, hogy találjanak egy megfelelő lakást vagy házat, de olyankor arra gondoltam, hogy megfelelő helyre tudjanak költözni, ahol jó az iskola, alacsony a helyi adó, esetleg uszoda, templom, park van a közelben… De nem úgy értettem, hogy legyen hol lakniuk, mert nincs.

Mikor elindultunk Chitából, Yan ott állt egyedül a parton. Nagyon rossz volt hátrahagyni ezt a kisfiút. A szél befújt a bőröm alá, az átláthatatlan erdőfallal szegélyezett folyón úszott a csónakunk lefelé, és én eltöprengtem.

Egy négyéves kisfiú tanította meg nekem, mi a ráhagyatkozás, és mi az ima, és sokat tanultam a dzsungeltől is. Az esőerdő úgy hatott rám, mint egy katedrális.

Volt valami szent abban, ahogy találkoztam a teremtéssel, úgy mint a zsoltáros, aki arról ír, hogy Isten kezének munkájáról beszél az égboltozat, az Ő dicsőségét hirdeti a teremtett világ: „eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig” (19. zsolt). Itt voltam, mintegy a világ végén, és Ő itt is ott volt. Tekintete a vereben – egy kis Yan nevű vereben, és egy kicsit nagyobb vereben, akit Kelly-nek hívnak…


Mennyei Atyám, hirdetem, hogy Te vagy a Gondviselőm. Az aggódás, a törtetés, a bosszankodás nem Tőled származik, mert Te mindennel ellátsz, amire szükségem van. Add kérlek, a kegyelmet, hogy bízni tudjak Benned mindazzal kapcsolatban, ami nyomja a lelkemet. Amikor rám tör a szorongás, az aggódás, add nekem Krisztus békéjét, mely felülmúlja az értelmemet. Köszönöm, hogy megígérted, sosem mész el tőlem, sosem hagysz el. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Kelly Minter: His Eye is on the Sparrow,  Encouragement for today, 2014.08.13.,  www.proverbs31.org, fordítás:http://lelekerosito.hu/)

2014. november 24., hétfő

Amikor vissza akarok vágni

„Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”

Kol 2,6-7

Hogy képes ennyire érzéketlen, ennyire bántó lenni? Nem akartam hinni a szememnek, mikor elolvastam az sms-t.
Van egy mondás: „Botok és kövek összetörhetik a csontjaimat, de a szavak nem bántanak.” Aki ezt kitalálta, annak acélból vannak az idegei, vagy egy lakatlan szigeten él, távol az emberektől. Nemcsak bántani tudnak a szavak, de képesek rávenni arra, hogy aljasul visszavágjak.

Voltál már olyan helyzetben, hogy tudtad, neked van igazad, s a másik téved? De amikor legalábbis meg tudtad volna védeni az ügyedet?

Ó mennyire harcolni akarok a magam igazáért ezekben az esetekben! Mintha lenne egy belső ügyvédem, aki meg akar védeni, s bebizonyítani a másiknak, hogy nálam az igazság.

De hát ez természetes, nem?

Igen, de attól még, hogy természetes, egyáltalán nem biztos, hogy jó. Főleg mai alapigénk fényében.
A Kolosszé 2,6-7 figyelmeztet: „Mivel tehát elismertétek Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.”Jézusban kell gyökereznem, bővelkednem kell hálaadásban. Ennek pontosan az ellentéte, amikor énközpontú nézetekben gyökerezem, s sértettségben bővelkedem. Hagynom kell, hogy Isten megmutassa ügyemet a másik fél oldaláról, egy másik nézőpontból. Ettől erősebb és okosabb leszek.

A Kolosszé 3,12-14 tovább pontosít: „Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.”

Nem az a dolgom, hogy helyre tegyem a másikat, s rávegyem, nézze a dolgot az én szempontomból. Az én dolgom, hogy engedelmeskedjem Istennek, azaz továbbadjam az irgalmasságot, amit kapok Tőle. Ezt tehetem a józanság határain belül is, a megbocsátás nem azt jelenti, hogy hagyom, hogy a másik újra meg újra olyan helyzetbe hozzon, ami kiválthatja belőlem a méltatlan reakciót.

A Kol 3,27 végül arra szólít fel: „Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.”

Bármit mondok vagy teszek, azt igazolja, kinek az uralma alatt állok. Ha dühösen, csípősen reagálok, utat engedek az ellenségnek, a sötétség terjedésének. Ha tetteim méltók az Úrhoz, Jézus nevét és az Ő világosságát terjesztem.

Isten dicsőítése a nap végén jóra vezet. Minden más zavart, érzelmi kimerülést, a jó dolgok hiányát okozza.

Férjemmel átbeszélgettük a fent említett sms-t. Mondott valamit, ami sok mindenre fényt vetett. „Tudod, Lysa, amikor a jó úton jársz, Isten megáld téged. Újra meg újra megtapasztalhattad ezt eddig is, amikor Isten dicsőségét szolgáló döntéseket hoztál. Dönts most is úgy, hogy áldással járjon, s ezzel megkíméled magad az érzelmi zűrzavartól, ami az igazad bizonygatásából eredne.”

Okos ember.


Tudom, hogy nem könnyű út. Úgy kell járnom rajta, hogy közben nagyon megbántva érzem magam. De békét hoz a lelkembe, hogy más, egészségesebb nézőpontból nézem a dolgokat: a biblia oldaláról. És örömmel fogadom az áldásokat, amik ezzel járnak.

Uram, te tudod, milyen sértő szavakat és tetteket kell elviselnem. Segíts, kérlek, hogy ne akarjak visszavágni, hanem a Te igazságod alapján cselekedjek. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2012.08.02.,Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/search?updated-min=2012-01-01T00:00:00%2B01:00&updated-max=2013-01-01T00:00:00%2B01:00&max-results=50)

2014. november 23., vasárnap

Én VAGYOK Istened...


Térj vissza azokhoz a dolgokhoz, amiket kezdetben tettél

Nemrégiben megnéztem egy filmet, mely az utolsó idők eseményeit dolgozta fel. A film után több kérdés is felmerült bennem, válaszra vágytam, így hát elővettem a Bibliámat, és fellapoztam Jelenések könyvét. Ebben az apokaliptikus műben, a Biblia utolsó könyvében,  János leírja Krisztustól kapott látomásait amiket rabként kapott, miközben Páthmos szigetén volt. A látomásban Jézus fellendíti a fátylat oly eseményekről is, melyeknek még ezután kell bekövetkezniük, miközben a sorok az Ő örökkévaló szeretetét, erejét és igazságszolgáltatását mutatják be.

A második fejezet szavai a lapokról a szívemhez értek. Ezekben a versekben Jézus az Efézusi gyülekezethez szól. Szavai egyszerre voltak súlyosak, komolyak és bensőségesek, együttérzőek és szeretettel átitattak is. Az üzenet pedig nem csak a történelem egy adott időszakának van címezve, hanem örök érvényű minden keresztény számára. Ezek a szavak aktuálisak számomra, - és számodra is.

Jézus így szólt a gyülekezethez: Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket. Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg, (Jelenések könyve 2:2-3)

Ahogy a fenti verseket olvastam, éreztem, hogy az Úr megszólít, személyesen hozzám akar szólni...

"Tudok a fáradozásaidról Gwen. Látom azt a számtalan órát is, melyeket evilági, sokszor hálás visszajelzés nélküli feladataiddal töltesz. Látom amikor a mosnivaló rendezésével, a gyerekeid fuvarozgatásával, porszívózással, takarítással, ebéd készítéssel, emberi kapcsolataid ápolásával foglalatoskodsz. Tudom, el vagy fáradva, és arra vágysz, bárcsak még hatékonyabb lehetnél. Tudom, mennyire fontos számodra a gyülekezetedben végzett szolgálatod. Azt is tudom, mennyire szeretnél minőségi időt velem eltölteni, annak ellenére, hogy a gyakran rosszul értelmezett prioritásaid és feladataid túl sokszor meggátolják, hogy bensőséges időt tölthessünk el együtt."

Ő tovább beszélt hozzám, miközben szívem egyre inkább megrendült...

"Tudom,.....tudom..... tudom..... tudom.... hiszen ismerlek téged.

És figyellek is.

Figyelem a mindennapjaidat. Figyelem a nyomást mely leterhel. Teljesen tisztában vagyok fájdalmaddal amellyel küzdöttél, vagy amellyel a mai napig még mindig küzdesz. Látom a kísértéseidet és harcaidat. Minden rejtett gondolatodat is jól ismerem.

Mert EL ROI vagyok.

Látlak téged.

Most arra kérlek, hogy

te is LÁSS MEG ENGEM.

és egyre inkább ismerj meg engem.

Mert a pillantásaid időnként elkalandoznak. Felszínesen és rendszertelenül tekintesz rám.

A dicsőítésed gyakran átérzés nélkül, kényszerből szól. Időnként a szolgálatod is örömtelen és ürességtől kongó, "legyünk már túl rajta" típusú. Pedig hálaadásodnak egy élettel teli lüktető felajánlásnak kellene lennie.

Mert én nem egy kötelezettség vagyok.

Hanem Én Isten vagyok.

A Megváltód, Megmentőd, Gyógyítód, Erőd, Mentőköteled, Támaszod, Örökséged, Tanácsolód, és Reményed vagyok.

ÉN VAGYOK."


Megrendülve szavaitól és a Jelenléte tudatától, tovább olvastam a sorokat: de az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, (Jelenések könyve 2:4-5)


Térj meg.

Térj vissza hozzám.... és első szeretetedhez.

Térj vissza korábbi cselekedeteidhez.

Emlékek után kutattam, melyek visszavisznek arra a helyre. Visszagondolok azokra az időkre amikor lelkesebb voltam. Amikor még jobban égett a szeretet bennem Jézus iránt.

Mikor voltam buzgóbb Isten iránti szeretetemben? Milyen dolgokat tettem akkor? Gyötrődve gondolkodtam...megvallottam bűneimet...és meghajtottam szívemet Isten előtt.

TE mikor voltál buzgóbb Isten iránti szeretetedben? Milyen dolgokat tettél akkor? Isten üzenete ugyanaz mindannyiunk számára: TÉRJ VISSZA AZOKHOZ A DOLGOKHOZ, MELYEKET KEZDETBEN TETTÉL.

Térj vissza első szeretetedhez. Térj vissza az Ő tökéletes szeretetéhez. A tiszta, a szent, az erőtől duzzadó, a megszentelt, az együttérző, az örökké tartó, a kegyelmes, a kegyelemtől teljes, a megbízható és hűséges szeretethez.


"Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek..." (Jelenések könyve 2:7)

Drága Uram,

Kicsoda vagyok, hogy megemlékezel rólam? Hogy ismersz engem? Hogy figyelsz rám? Hogy szeretsz engem? Kérlek bocsáss meg nekem, eltévelygő gyermekednek, bocsásd meg vétkeimet. Kegyelmed tudatában megvallom bűneimet. Kérlek vonj újra közel magadhoz vértől átitatott kegyelmeddel, és lobbantsd lángra bennem az irántad égő, el nem oltható szeretet tüzét a szívemben, lelkemben és elmémben. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Girlfriends in God, Daily Devotionals, Gwen Smith, Do the Things You Did, November 21st, 2014, http://www.girlfriendsingod.com/2014/do-the-things-you-did/, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2014
Used with permission)

2014. november 22., szombat

Engem nem lehet szeretni

„Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet, folyók sem tudják elsodorni.”

Énekek 8,7a

Engem nem lehet szeretni.”

Hányszor emésztette már a lelkedet ez a gondolat? Sodró ereje van, mint a megáradt tavaszi pataknak. Mint egy játékcsónakot dobálja ide-oda a lelket és az elmét a kétség, a rettegés és a félelem romboló folyamában.

Az „engem nem lehet szeretni” gondolat gyakran taszít minket egyik fájdalmas élethelyzetből a másikba.

A szülői szeretet hiányától megsebzett szív kétségbeesetten próbálja kitölteni a benne lévő űrt, s ez gyakran vezet szeretetnélküli, bántalmazással teli kapcsolatokhoz. A megsebzett szív sokszor étkezéssel gyógyítgatja magát, ami elhízást eredményez, és tovább erősíti a „csúnya vagyok”, engem nem lehet szeretni” érzését.

Szívünk sérült részecskéi bűntudattal és szomorúsággal bélelt sötét folyosókra vezethetnek minket.
Nem tudom, milyen sziszegő, kínzó szavakat, tetteket, gúnyolódásokat kellett elviselned. Nem tudom, miféle elutasítások, durvaságok, felszaggatott sebek gyilkolják a szívedet. Nem tudom, milyen döntéseket hoztál – vagy hoztak mások helyetted -, amik ebbe a zubogó sodrásba taszítottak, mely egyre csak visz lefelé hazugságokkal, fájdalmakkal.

Egyet viszont tudok – el fogsz süllyedni abban a folyóban, ha nem ragadod meg a mentőkötelet, aminek a neve: szeretnivaló vagy.

Igen. Te. Szeretnivaló vagy.

Van egy Teremtőd, aki maga a Szeretet, és teljhatalmú Úr. Nagy szó ez: teljhatalmú. Minden hatalom az Övé. Úgy döntött, hogy megalkot téged. Létezésed az Ő döntése volt. Azt választotta, hogy neveden szólít. Tehetett volna másként, nem volt kötelező megalkotnia téged. Mondhatta volna:
Ugyan, tudom én, mi lesz ebből.

A depresszió és a kétségek fogják vezetni, nem Rám hallgat majd.

Férfiak erőszakossága fogja bántalmazni a testét.

A házassága szétesik.

A szüleivel nem lesz jó a kapcsolata.

A gyerekei elfordulnak tőle.

Slampos.

Nem éri meg rápazarolni az időmet és tehetségemet.

Nem lehet szeretni.

Ehelyett ezt mondta:

Tudom, mi lesz belőle.

Bízni fog bennem ingatagsága és nehéz körülményei ellenére.

Múltját azzal váltja ki, hogy tisztaságra nevel fiatal lányokat.

Támogatja, menti mások házasságát.

Örülök, hogy az Atyja lehetek, és a gyermekemnek szólíthatom.

Lángoló szeretettel imádkozik térdre esve gyermekeiért.

Gyönyörű.

Érdemes Fiam életére és halálára.

Annyira szeretnivaló, hogy jó neki azt mondanom: „enyém vagy” – és semmi, amit tesz, vagy ami történik vele, nem csökkentheti szeretetemet iránta.

Nem tudom, mi oka van, hogy úgy gondolod, nem vagy szeretnivaló. Vagy hogy milyen hazugságok győztek meg arról, hogy múltad, tetteid, szégyened, bűnöd nem tesz méltóvá a szeretetre.

Azt viszont tudom, nem igaz, hogy nem lehet szeretni téged. Szeretnivaló vagy. Az Isten gyermeke vagy, és ez nagy méltóság. De ne rám hallgass. Halld az Ő szavait:

„Kegyelmet kapott (ide illeszd be a nevedet), aki megmenekült (ide azt írd be, ami miatt úgy érzed, nem lehet szeretni téged)-tól, és nyugalmat talál. A messzeségben is megjelent az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek, és fölépülsz, (ide illeszd be a nevedet)” (Jer 31,2-4a).


Uram, dicsőítelek, amiért csodálatosnak alkottál! Hálát adok, amiért tökéletesen ismersz és végtelenül szeretsz engem. Segíts, kérlek, hogy elhiggyem, hogy tudjam, szeretnivaló vagyok. Köszönöm a szabadságot, amit adsz a fájdalommal és a hazugságokkal szemben. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2011.08.12. Samantha Reed,  www.proverbs31.org. fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_11_01_archive.html)



2014. november 21., péntek

Bízom Benned, Uram!


Állj meg és imádkozz

"Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez..." 

Nehémiás könyve 2:4b


Állandóan úton voltunk, vagy tanácsadóhoz vagy orvoshoz  mentünk. Minden erőfeszítésünk ellenére a fiam osztályzatai egyre romlottak. Az iskolából kapott tanári visszajelzések  szétszórtként, figyelemhiányosként és fegyelmezhetetlenként jellemezték.

Mit csináltam rosszul? Többet kellett volna olvasnom neki? Még egy évet várni kellett volna az iskolakezdéssel? Rengetek kérdésemre ritkán jött valódi válasz. Mentálisan és fizikálisan teljesen kimerültem.

Egyik leterhelő nap követte a másikat. Féltem egyetlen lépéssel is tovább menni, mert tudtam, hogy újabb és újabb akadályba fogok ütközni. Minden energiámat leszívta a megoldás keresése. 

Ezekben a nehéz napokban a barátnőim az Igéhez terelték figyelmemet. Imádkoztak értem. Emlékeztettek, hogy én is vigyem terhemet imában az Úr elé. Azonban hiába próbáltam meghajtani fejemet, a nehézségek túlságosan leterheltek, és túl fáradttá tettek az imádkozáshoz. Talán már te is éreztél hasonlóan.

Eszembe jutott valaki a Bibliából, akinek megpróbáló körülményekkel kellett szembenéznie. Nehémiásnak hívták, és egyik nehézség a másikat követte életében. Annak ellenére, hogy minden energiájával azon volt, hogy előrehaladást és fejlődést tudjon elérni, szüntelenül gáncsoskodással szembesült. Nehémiás azonban, velem ellentétben, sohasem fáradt bele az imádkozásba.

Nehémiás volt az, aki visszakísérte Isten népét, az Izraelitákat Jeruzsálembe a Babiloni fogság után. Minden vágya az volt, hogy segítsen újjáépíteni a korábban elpusztított ősi zsidó fővárost. (2Krónikák 36:15-21)

Azt gondolhatnánk, hogy a király jóváhagyásával a zsebében, és Isten támogatásával maga mellett, a feladat egyszerű lehetett. Két állami ügyvivő azonban személyes feladatának tekintette, hogy az újjáépítési munkálatokat megakadályozza. Nehémiás minden egyes rágalmazást és támadást egyféleképpen reagált le: Megállt és imádkozott.

Mert ő és az izraeliták rájöttek arra, hogy annak érdekében, hogy a lelkük felüdüljön, energiájuk visszatérjen, és az építkezés folytatódhasson, gyakran meg kellett állniuk és imádkozniuk kellett. Amikor rágalmazták őket, válaszként imádkoztak. Amikor ellenségeik akadályt gördítettek eléjük, megálltak és imádkoztak. Igen, a kitartó és nem lankadó ima által Nehémiás és társai legyőzték az ellenségeiket és megépítették Jeruzsálem falait rekord sebességgel.

Mivel Nehémiás az Istennel való beszélgetést mindig elsődleges dolognak tartotta, megtapasztalta, hogy az ima által lelke felüdül, a mentális és fizikai energiája feltöltődik, és ezáltal képes volt minden egyes nehézséggel szembenézni.

Talán te is épp egy nehézséggel küzdesz? Ki vagy merülve, az imához is túl fáradt vagy? Engedd, hogy az ima ereje felüdítse lelkedet és visszatérhessen a fizikai és mentális energiád. Bármilyen próbával is kell szembenézned, állj meg és imádkozz. Amikor rágalmazás ér, állj meg és imádkozz. Az ellenség legyőzéséhez megkapod majd a szükséges erőt, és Isten oly hatalommal fog felruházni, melyre nem is gondoltál volna.


Drága Uram, az ima erejével a mai nap kihívása a holnap győzelmévé válhat. Kérlek emlékeztess arra, hogy mindig megálljak és imádkozzam, amikor nehézséggel, próbával szembesülök. Köszönöm erődet mellyel felruházol amikor Hozzád fordulok. Jézus nevében, Ámen

Igék a mai napra:

 "Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint"
(Efézus 3:20)


"Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért."
Római levél 8:26,27


(Forrás: Proverbs31 Ministries, Daily Devotionals, Wendy Pope, Stop and Pray, November 17, 2014, http://proverbs31.org/devotions/devo/page/4/)

2014. november 20., csütörtök

Maga az Úr megy előtted, Ő lesz veled...


A Mester kezében...

Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. 


Jeremiás könyve 18:2-4

1991. november 19-én Cathe Chermesino a South Street-en rohant végig, megpróbált csöngetés előtt beérni a Golgota Baptista Iskolába. A felszínen úgy tűnt, minden rendben van körülötte. Gyönyörű, sok ajándékkal megáldott, 13 éves lányként már több érmet szerzett, úszásban jeleskedő élsportoló volt, nem is szólva csodálatos ének hangjáról. Amikor átrohant az úttesten, egy száguldó autó elütötte és magasra repítette a levegőben. Cathe abban a pillanatban teljesen lebénult.

Cathe most már hatalmas tolószékkel jár iskolába, mozdulatlanul és egyenesen ül székében. Gép segítségével lélegzik és óvatosan formálja szavait, hogy a környezete szájáról le tudja olvasni, mit is akar mondani nekik.


Balesetének első évfordulóján a gyülekezetben felszólalt, és elmondta bizonyságtételét. "Úgy érzem magam, mint az agyag a Mester kezében.", mondta. "Hitem szerint Isten egyre inkább formál engem. Ami most fájdalmasnak tűnik számomra, jóra fog fordulni. A baleset előtt önmagam körül forgó, beképzelt lány voltam, de mostanra Isten megajándékozott egy belső békével. És tudom, hogy a hangom addig fog pihenni, míg a Mennybe nem érek.."

Édesanyja szeretettel nézte lányát, majd így szólt, "Cathe-nek két dologra van szüksége a túléléshez: sok imára és oxigénre."

______________________________________

Nemrégiben írtam Cathe-nek, és elküldtem neki a következő Igeverset: Maga az ÚR megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj! (Mózes V. könyve 31:8)


Uram, tudom, ha képes vagy Cathe-nek segíteni, hogy túllásson körülményein, hiszem, hogy Kegyelmed által én is felül tudok emelkedni az enyéimen.



(Forrás:In the Potter's Hand, Daily Devotional, Joni and Friends, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

Árok az ujjon

Ron halálának első évfordulóján elhatároztam, hogy lehúzom a jegygyűrűmet. Emlékszem, arra gondoltam, hogy eljött ennek is az ideje, és a gyűrű lehúzása valami pozitív, reménykeltő dolog. Új fejezet kezdetét jelzi az életemben.

Nagyot tévedtem! Valahányszor ránéztem a gyűrűsujjamra, ott láttam az árkot, amit hét évnyi gyűrűviselés hagyott maga után. Ürességet láttam. Magányt láttam. „Ez egyszerűen nem fair!” –t láttam.

Eltelt egy újabb év, és a kicsi árok még mindig ott volt az ujjamon. Talán nem olyan feltűnően, de ott volt. És még mindig ürességet és magányt láttam, ha ránéztem.

Egyik nap egy ékszerüzlet kirakata előtt mentem el. Épp kiárusítás volt. Megpillantottam egy vékony kicsi aranygyűrűt apró gyémántokkal a tetején. Szép volt és egyszerű. Alig látszott, és mégis ott volt. Megvettem a kedves kis apróságot, és felhúztam az ujjamra a jegygyűrűm helyére. Épp kitöltötte a keskeny árkot, ami még az ujjamon volt. Eldöntöttem, hogy ez lesz a „Jézus jegyese vagyok” gyűrűm, amit büszkén fogok viselni. Ahelyett, hogy a sekélyke árok láttán szomorúságot és magányt éreznék, ezentúl ha odanézek, a remény jut eszembe, amit Jézus jelent.

Ahogy múltak az évek, megszoktam, hogy csak néha veszem fel a gyűrűt. Nem szeretem, ha valami dísz van a kezemen, zavar, ha sokat ülök a gépnél, vagy ha a konyhában ügyködök. De a nehezebb napokon felhúzom a gyűrűt az ujjamra, és rögtön jobban érzem magam. Azonnal érzem Jézus jelenlétének békéjét. Eltölt a szeretet és remény, amit csak Ő tud nyújtani.

A tegnap egy ilyen nehéz napnak indult. Felébredtem, és sírni kezdtem. Nem tudtam, miért sírok. Egyszerűen szomorú voltam, és magányosnak éreztem magam. Előfordul néha minden előjel nélkül. A semmiből jön, anélkül, hogy valami konkrét oka lenne. Egyszerűen az, ami. Egy újabb reggel, amikor nagyon élénken tudatában vagyok egyedüllétemnek.


Alig pár perc múlva a telefonom pittyegése sorozatos sms-ek érkezését jelezte. Drága barátnőm, Luann küldte őket. Anélkül, hogy tudta volna, hogy sírva fekszem az ágyamon, a Szentlélek indíttatására Luann ezt az üzenetet küldte:


„Lelked megújul. Ma elhatározod, hogy nem foglalkozol azzal, amit nem követtél el. Eldöntöd, hogy nem panaszkodsz, nem vádaskodsz, nem magyarázkodsz tovább. Csak az Igazra figyelsz. A Nemesre. A Helyesre. A Tisztára. A Szeretnivalóra. A Csodálatosra. A Kiválóra. A Dicséretesre. Képzeljük el, hogy ma, ahogy felébredtél, a Vőlegényed ott állt az ágyad mellett, amikor kinyitottad a szemed. Kezét nyújtja feléd, és így szól: „Gyere, induljunk együtt. Ahogy végzed a mai tennivalóidat, én figyelem, hogyan készül a Művem. Te több vagy, mint azok a fájó szavak, amiket magadról mondasz. Te az én kincsem vagy. Tudom, hogy fáj. Tudom, hogy küzdesz. Ezért akartam, hogy ma tisztán láss engem. Rám figyelj. Minden cselekedeted egy illatáldozat legyen, amit nekem ajánlasz fel, kedvesem. Egész nap igazságokat fogok suttogni a füledbe. Nagyon figyelj. Könnyen elnyomja a hangomat a gyereksírás, a csattogó zaj. Ezért kérlek, ma ragadd meg a kezemet, ahogy kikelsz az ágyból. Engedd, hogy a csend elborítsa a tudatodat. Borulj a karjaimba és figyelj. Fogadd be suttogásaimat a gondolataidba, és átéled a csodát. A lelked megújulását.”

A Szentlélek tudta, hogy nagyon magányosan ébredtem tegnap reggel. Annyira szeret, hogy Luannak szólt értem. És Luann annyira szeret, hogy meghallotta, és válaszolt.

Felszárítottam a könnyeimet. Kikeltem az ágyból, és felhúztam a gyűrűmet. A Vőlegényem határtalanul szeret. Újra sírok. De ezek már a remény könnyei.

Valahányszor az ujjamra pillantottam tegnap, megújult a lelkem. Köszönöm, Luann, a kedves emlékeztetőt, hogy soha nem vagyok egyedül. A vőlegényem szeret, és Ő a remény. Ahogy a pici gyűrű éppen betölti az árkot az ujjamon, Jézus pontosan kitölt minden űrt a lelkemben.

Drága barátnőim, sosem vagytok egyedül. Nagyon szeret titeket a Vőlegényetek. A kincsei vagytok. 







(Forrás: 2010.aug. 17. LeAnn Rice, http://awidowsmight.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/search?updated-min=2010-01-01T00:00:00%2B01:00&updated-max=2011-01-01T00:00:00%2B01:00&max-results=50)

2014. november 19., szerda

Újjáépültem

„Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.”

2Kor 3,4-5

„Alkalmasnak hiszed magad arra, hogy farkánál fogva elkapd a vadmacskát?” kérdezte édesanyám szélesen mosolyogva. Ez volt a válasza, mikor Barry, akivel jártam, megkérte a kezemet.

Még mindig nevetnem kell, mert igazi első gyerek voltam, furcsa egyvelege az engedelmességnek, a szeszélyességnek, a vad függetlenségvágynak és szabálykövetésnek. Ma sem tudom, sejtette-e Barry, mit vállal, amikor igennel válaszolt.

Több mint húsz év telt el azóta, s mikor egy családi nyaraláson Barry feltett nekem egy váratlan kérdést, rádöbbentem, mennyi munkája volt Istennek az életemmel. Az óceán partján ültünk a mólón, halkan beszélgettünk mindenféle fontos témáról: anyagiakról, gyermeknevelésről, tervekről. Hirtelen azt kérdezte Barry:

„Ha lehetőséged volna, hogy egy dolgot megváltoztass bennem, mi volna az?”

Minden gondolatom elszállt, csak azt tudtam, hogy ennek a kérdésnek nagy súlya van. Előbb nem is akartam válaszolni (minek rontsak el egy ilyen szép estét?), de aztán mégis feleltem, majd visszakérdeztem: „És te mit változtatnál meg bennem?”

Gondolatban már soroltam is a lehetőségeket – szeretném, ha kevesebbet kritizálnál, ha kevesebbet beszélnél, ha gyakrabban főznél meleg vacsorát stb.

Meglepett a válasza. „Azt szeretném, ha visszanyernéd az önbizalmadat. Mikor elvettelek, a kedvenc szavajárásod az volt: ’Majd én megcsinálom!’ Azt kellett látnom, hogy az évek során elvesztetted az önbizalmadat, s szeretném, ha visszanyernéd” – válaszolta.

Egy költözés, rosszul végződött barátságok, a küzdelem, hogy megtaláljam a helyem az új lakókörnyezetemben - kiüresített, mintha egy rongybabából kiszednék a töltelékanyagot. Hiába küszködtem a magamat másokkal összehasonlítgató hajlamom, a tökéletességre való törekvésem, a túlzott felelősségvállalás ellen. Szép lassan meggyőztem magam, hogy nem az vagyok, aki lenni szeretnék, alkalmatlan vagyok. Önbizalmam megingott, majd összeomlott. De néha le kell rombolni dolgokat ahhoz, hogy újjáépíthessük őket.

Vajon Isten tervei közt szerepelt, hogy költözzünk el, hogy menjenek tönkre a barátságaim, hogy próbáljak mássá lenni, mint ami vagyok? Biztos, hogy nem. De felhasználta ezeket a rossz dolgokat, hogy valami jót hozzon ki belőlük. Néhány éve már elkezdte újjáépíteni a magabiztosságomat, s fel is rakta rá a tetőt, mikor hazaértem egy Proverbs 31 Ministries She Speaks konferenciáról abban az évben. A konferencián újra meg újra azt sugallta nekem, hogy vessem az életem az Ő irányítása alá. Következő vasárnap a Vasárnapi Iskolában a fenti igéről kellett beszélnem. „Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt. Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van. Ő tett alkalmassá minket, hogy egy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem a Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít” (2Kor 3,4-6).

Évekig saját erőmre támaszkodtam: „Majd én megcsinálom!”, ám Isten megmutatta saját erejét, és tudtomra adta, hogy Ő majd megcsinálja bennem.

Kiemelt saját erőmből, ami korlátozott és törékeny, és rákapcsolt a Lélek állandóan áramló erejére.

Az önmagamban való hitnek vajmi kevés hatalma van, de a Benne való hit korlátlan lehetőségeket tár elém.

Tudom, hogy lesznek még napok, amikor küzdenem kell a magabiztosságért, de újjáépített, megújított önbizalmam már szilárdan támaszkodik Krisztusra. Nagyon jó hely ez.

Uram, gyakran magamra támaszkodtam, és sokszor leestem. Önbizalmam megingott. Építs újjá, segíts, hogy teljes bizalmammal Rád támaszkodjam. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2011.08.24. Amy Carroll, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2010/12/tortenetek-adventre-6.html)

2014. november 18., kedd

Mikor nem látszik, mit épít Isten

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” 

Ef 2,10



Iskolai házi feladatként indult, Istentől kapott tanítás lett belőle.

Hetedikes fiam osztálya azt a feladatot kapta a társadalomismeret tanártól, hogy építsenek otthon egy piramist. Nem volt megadva, miből, vagy hogy mekkorát építsenek. Támaszkodjanak saját képzeletükre.

Mikor meghallottam, mi a feladat, kézműves-anyuka énem beindult. Mennyi habszivacsra és melegíthető ragasztóra lesz szükségünk, hogy kialakítsunk egy piramist? Készen álltam, hogy elkezdjük a munkát, de mikor az apjának is előadta Michael a tervet, a történet más fordulatot vett. Észre se vettük, és már a helyi fűrészáru- és vaskereskedésben voltunk lécet meg szöget venni.

Lécet és szöget? „De édesem, ezt a feladatot hetedikeseknek adták!”- mondtam a férjemnek, mintha figyelmeztetni kéne rá. Ő csak elmosolyodott, és ennyit mondott: „Tudom”. Fogalmam sem volt, hogyan változtatható piramissá néhány léc, én egészen másként képzeltem el. Férjem agyában pontos kép volt a kimenetről. Bíznunk kellett benne.

Fiammal együtt hosszú órákat töltöttek a hideg garázsban, deszkát mértek, fűrészeltek, szögeztek. A piramis lépésről lépésre kezdett kialakulni. Türelmetlenül vártuk, hogy férjem látomása testet öltsön. És mikor megtörtént, egy mestermű állt előttünk.

Ahogy néztem ezt a csodát, ami a férjem és a fiam keze alól jött elő, Isten halkan szólt hozzám, és emlékeztetett rá, hogy az Ő építőmesteri képességeiben is kételkedtem. Mikor éveken át úgy hittem, nem szeret, vagy nem látja a fájdalmamat. Akkoriban állandóan megkérdőjeleztem módszereit, és nem értettem, miért engedi meg, hogy annyi rossz történjék az életemben. Dühös voltam Istenre, és arra gondoltam, talán ő is dühös rám bűneim és tévedéseim miatt.

Most már többet látok a képből. Visszatekintek, és látom, hogyan dolgozott Isten a jövőmön múltbeli - jó és rossz – tapasztalataimat felhasználva.

Ott, a garázsban, így suttogott Isten: Látod, Tracie, én végig valami jó dolgon munkálkodtam, amit a te emberi értelmed nem foghatott fel. Célom volt mindazzal, amin keresztülmentél, és a maga idejében megláthatod majd mesterművemet.

Mai igénk emlékeztet, hogy Isten alkotásai vagyunk, az Ő mesterművei. Az alkotás szóban benne van az ókori görög eredetiben is az „alkot” ige, azt a végterméket jelenti, amit valaki elkészít. Isten is „készít” minket, mindegyikünket. Az Ef 2,10 igyekszik tudatosítani bennünk, hogy Teremtőnk, mint egy festőművész , szobrász, író vagy építész, alkotja a műveit, és ehhez minden jó dolgot és nehézséget felhasznál.

Amikor mi visszatekintve nehézséget látunk, Isten tanulási élményt lát. Amikor mi a mélypontokra emlékezünk, Isten azt látja, hogyan hozott ki belőle. Amikor mi fájdalmat látunk, Isten különleges alkalmat lát arra, hogy az együttérzést, mások szolgálatának készségét növelje bennünk.
Lépésről lépésre, egyik napról a másikra, Isten dolgozik és épít, Jelenlétének csodálatos művét alkotja meg bennünk. Szeretné, ha azt látnánk, amit Ő, ha életünket készülőben lévő műalkotásként szemlélnénk, bízva Benne, hogy a végeredmény nagyon jó lesz. Lehet, hogy nem tetszik valami az alkotási folyamat során, de talán az a valami lesz a legbőségesebb áldások forrásává az életünkben.

Ugyanúgy, ahogy a férjem fejében is pontos kép volt arról, amit létre akart hozni, Istennek is szent látomása van arról, hogyan építi fel az életünket, és ezt valamikor – az Ő időzítése szerint – mi is megpillanthatjuk.



Uram, hiszem, hogy jó munkát végzel bennem és általam. Segíts, hogy tudjam magamévá tenni a gondolatot, hogy valami jót hozol ki az életemből, egyik műalkotásodat készíted, amit majd egyszer én is megláthatok. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Tracie Miles: When You Can’t See What God Is Building. Encouragement for today, 2014.11.14. www.proverbs31.org, fordítás: http://lelekerosito.hu/)

2014. november 17., hétfő

Ezért imádkozom...


Egyetlen szálon függve

„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.”

Zsolt 34,20

Van egy kedves barátnőm, akinek a férje úgy döntött, elege van a házasságból. A barátnőm persze tudta, hogy vannak gondok a kapcsolatukban, ez a sokkoló bejelentés mégis letaglózta. Imádkoztunk együtt. Elment tanácsadásra, még a férjét is elvitte magával egyik alkalommal. De hiába próbálkozott bármivel, nem tudta megmenteni széteső házasságukat.

Sosem láttam ilyen elesettnek, reménytelennek, elveszettnek. Egyetlen szálba kapaszkodott. Megértettem, mit érez a sötétségben, amibe került, ismerem a teljes elgyengülést, a szívszorító fájdalmat, mert én is átestem rajtam. Sokan átéltük, hogy hirtelen érkezik egy szörnyű hír, ami teljesen váratlanul ér, és egyetlen reményszálba tudunk csak kapaszkodni.

Talán ilyen helyzetben vagy éppen most. Talán tönkrement egy kapcsolatod. Talán valami függőséggel harcolsz vagy anyagi gondokkal. Bármi legyen is, magányosnak érzed magad, rémült vagy és erőtlen. A helyzeted nehéz, gyötrő, fájdalmas. Érzed, ahogy lazul kapaszkodásod a hitbe.

Láttam, hogy a barátnőm életének szellemi alapozása meginog. Mély kétségbeesésében ő is egyetlen szál reménybe kapaszkodott. Hogy mi volt ez a remény? Isten ígérete a Zsolt 34,20-ban: „Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.”

Hasonló volt a prostituált Ráháb helyzete, akinek a történetét a Bibliában találjuk. Ráháb egy kocsmát tartott fenn közel Jerikó városkapujához. Jerikót rövidesen elfoglalják az izraeliták.

Ráháb hallott Isten nagyságáról, és hitte, hogy Ő az egyetlen igaz Isten. Ezért elrejtette a két izraelita kémet, akiket Józsué, az izraelita hadsereg parancsnoka küldött előre Jerikó felderítésére.

Jerikó királya tudomást szerzett róla, hogy a kémek Ráháb kocsmájában vannak, ezért embereit küldte hozzá, hogy adja ki az ellenséget. A királyi katonák kérdésére, hogy hol vannak a kémek, Ráháb ravaszul úgy válaszolt, hogy az üldözők tovább mentek rossz nyomon, mialatt a zsidó férfiak a ház padlásán rejtőzködtek.

Miután a katonák távoztak, Ráháb kérte a kémeket, hogy mentsék meg őt és a családját. Megígérte, hogy hallgatni fog hollétükről, ha megóvják a családját az izraeliták bevonulásakor. A kémek azt javasolták, akasszon egy piros kötelet az ablakába, ez jel lesz a zsidóknak, hogy védelem alatt áll a ház.

Ráháb engedelmeskedett, és amikor leomlottak Jerikó falai, Ráháb és családjának élete egyetlen reményfonálon függött, azon, hogy a katonák betartják az ígéretüket. Így történt, és Ráháb családostul megmenekült Jerikó pusztulásakor. Védelmet és szabadságot kapott.

Mint Ráhábot, barátnőmet is egyetlen szál remény választotta el a teljes pusztulástól. És ez elégnek bizonyult. Bár a házassága felbomlott, barátnőm nem roppant bele. Mikor mindennek vége volt, Isten szeretete ott maradt számára a reménnyel együtt, amit mindig felajánl, és a békességgel, amit mindig nyújtani szokott.

Mindnyájunknak kell egy reménysugár – egy emlékeztető, hogy amint Józsué megmentette Ráhábot, Isten is megment minket. Talán megváltoztatja a körülményeket, talán nem, de meg tud védelmezni, hogy ne kerüljünk a leomló romok alá.

Ő ott van, ahogy egyetlen szál fonálon függünk. Amikor leggyengébbek vagyunk, elég egyetlen kiáltás, olyasmi, hogy „Uram, segíts!”, ahhoz, hogy Isten keze kinyúljon felénk, és kézbe vegye a helyzetünket. Minket pedig kiszabadítson.


Uram, köszönöm, hogy szabadításod mindenhova elér. Nemcsak a bűneimet veszi le rólam, biztosítva az örök életet, de a mindennapokban is segítségemre van. Segíts Uram, ahogy feléd nyújtom az utolsó, vékony reményfonalat. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Micca Campbell: When You’re Hanging on by a Thread, Encouragement for today, 2013.07.16. www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_11_01_archive.html)


2014. november 16., vasárnap

Fehéren, mint a hó

„Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!”

Zsolt 51,8

Az ifjúsági csoportban ismerkedtünk meg. Aztán szombatonként elengedtek hozzájuk. Párosan randiztunk. Néha egymásnál aludtunk, kibeszéltük a fiúkat, frizurákat készítettünk egymásnak.
De a tinédzserkori butaságokon túl mi ketten voltunk a csoportban, akik családi támogatás nélkül rendszeresen jártunk templomba. Egymást buzdítottuk, és gyakran előfordult, hogy térden állva együtt imádkoztunk. A gimnázium után egy évvel sajnos elszakadtunk egymástól. Más-más városba kerültünk. Férjhez mentünk. Gyermekeink születtek. Életutaink soha többé nem keresztezték egymást.

Csak három évtizeddel később.

Facebook üzenete meglepett, alig vártam, hogy újra találkozzuk. Mikor ez megtörtént, elmesélte az elmúlt harminc év történéseit, s ettől mély fájdalom töltötte el a szívemet.

Annyi minden történt vele, kezdve a főiskolával, a partizásokkal. Férfiakkal találkozott, akik szerelmet hazudtak, de végül fájdalmat okoztak neki. Ezekből a káros kapcsolatokból több házasság is következett. Bántalmazták is, és végül odajutott, hogy úgy érezte, nem is érdemel mást.

Elég bátor volt ahhoz, hogy otthagyja bántalmazóit. Visszatért a tanuláshoz, így állást biztosított magának, s egyedül nevelte a gyermekeit.

De valami még hiányzott a szívéből. Hiába talált rá hajdan Jézusra egy kis gyülekezetben, most úgy gondolta, túlságosan eltávolodott már ahhoz, hogy visszataláljon. A férfiak, a bulik, az elkövetett bűnök vajon közé és Jézus közé álltak?

Az 51. zsoltár 9-11-ben a zsoltáros ugyanezen vívódik, s végül bűnbánati imában fordul az Úrhoz: „Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek! Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim. Fordítsd el arcod bűneimtől, s töröld el minden gonoszságomat!”

A zsoltároshoz hasonlóan Michelle is bánkódott bűnei és az út miatt, ami eltérítette őt Istennel való, hajdan életteli kapcsolatától. De tudta, hogy van mód a visszatérésre.

Nemcsak arra, hogy bocsánatot nyerjen, de a helyreállításra, megújulásra, az örömre Abban, Akihez újra hozzátartozik.

Isten szeretetéhez folyamodott: „Tudtam, hogy nem fordulhatok vissza, nem változtathatom meg a múltat. De jó útra térhetek, és kérhetem a bocsánatot, ami már elő van készítve számomra.”

Talán te is ismersz valakit – vagy te magad vagy –, aki hasonló cipőben jár, s úgy érzi, talán túl messzire ment.

A bűnbánat a bűnök miatti szomorúsággal és lelkiismeret-furdalással kezdődik, majd irányváltáshoz vezet. Elfordulsz régi életedtől, és Istenhez folyamodsz, hogy elfogadd határtalan bűnbocsánatát. A bűn terhét leemeli rólad, megtisztogat, fogja a bűnödet és lecseréli saját igaz voltával.

Ha ez rólad szól, akkor térj meg Jézus szeretetéhez. Tedd le a bűneidet magad mögé, és előre fordulva fogadd el az Ő teljes bocsánatát, amit ingyen ajánl fel neked. Ne várj tovább egy percig sem. Lehet, hogy a múltad alakított rajtad, de nem határoz meg, és főleg nem korlátozza le Isten lehetőségeit, mindazt, amit benned és általad véghez akar vinni.

Michelle azt példázza ma már, hogy milyenné válik az ember, ha fehérre mossák, mint a hó. Már nem érez szégyent vagy bűntudatot múltbeli tettei miatt. Megkönnyebbülés, örömteli távlatok váltották fel ezeket az érzéseket. Önkéntesként dolgozik egy rehabilitációs otthonban, ahol bántalmazás elől menekült vagy hajléktalan nőket gondoznak. Nagyon örül, mikor egy-egy nő megnyitja szívét Isten megtisztító, gyógyító érintése előtt. Elsőkézből ismeri a reményt és szabadulást, amit átél az, aki beveszi a hajtűkanyart vissza mindahhoz, amit Isten ingyen nyújt neki.

Jézusom, tudom, nem véletlen, hogy ma ezt elolvastam. Arra hívsz, hogy váltsak irányt, és fussak vissza Hozzád bocsánatért. Szabadon és örömmel teszem ezt, Uram. Köszönöm, hogy fehérre mosol, mint a hó. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Suzie Eller: White As Snow, Encouragement for today, 2013.07.29. www.crosswalk.com, Fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_11_01_archive.html)