Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2018. szeptember 30., vasárnap

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe a Pure Programot!


Újra elindul Budapesten és Győrben a Pure!


A kamaszkorban elindulnak a fiatalokban a kérdések: Ki vagyok? Szerethető vagyok-e? Mihez kezdjek az életben? Kikkel barátkozzam? Mely értékek fontosak számomra? Jó-e az, amilyen vagyok? Értékes vagyok-e? Mindeközben rengeteg elvárással és lehetőséggel találkoznak, ami egy belső bizonytalansághoz vezet: Mit válasszak? Milyen döntéseket hozzak ahhoz, hogy egy valóban teljes életet alapozhassak meg? Ebben a válaszkeresésben nyújt nekik segítséget a Pure.
A Pure egy olyan közösség, ahol a résztvevő lányok őszintén, álarcok nélkül lehetnek jelen, tehetik fel a kérdéseiket és oszthatják meg a gondolataikat. Az alkalmak során olyan témákról beszélgetünk, amelyek meghatározzák az ember életútját: fontos szerepet kap a helyes önértékelés és énkép kialakítása, a jellemfejlődés, az otthonról kapott értékek megszilárdulása, az emberi kapcsolatok és az Istenkapcsolat erősítése. A Pure-ban a résztvevő lányok a nőiességüket a mindennapok szintjén fedezhetik fel,  ahogyan megjelenik a viselkedésükben, a kommunikációjukban és a megjelenésükben. 
A témák, melyekkel foglalkozunk többek között a külső-belső szépség; nőiesség; szabadság, döntések, felelősségvállalás; érzelmi intelligencia; stílus, egyediség; kommunikáció; női alakok a Bibliában; önbecsülés, önbizalom; szerelem, párkapcsolat; konfliktuskezelés; hitelesség, önazonosság. A Pure  havi egy szombati napot jelent, két tanéven keresztül. Évünk kiemelkedő eseményei közé tartozik az Anya-lánya Teaház, a Pure hétvége és az Apa-lánya Nap.

Szeretettel várunk minden 14-16 éves lányt ősszel induló budapesti és győri csapatunkba! Jelentkezni a www.youarecalled.hu honlapon keresztül lehet. Jelentkezési határidő: október 5.




Amikor nem találod a szavakat az imádhoz

Ma reggel, az elcsendesedésemkor, csendben ültem, és egyszerűen nem jöttek szavak az ajkamra…



Voltál már hasonló helyzetben?

Szeretnél az Úrhoz fordulni imában, de nem tudod, mit mondjál. Meghallgattad a melletted lévő történetét, amint élethelyzetéről mesélt neked, mélyen együtt éreztél vele, de nem tudsz segíteni neki. Végignézed, ahogy a világunk egyre inkább szeretetlenné válik, és azon tűnődsz, miért nem teszünk valamit ez ellen?

Legszívesebben sírnál, amikor azt látod, hogy az előítélet egyre inkább teret nyer, és emberek keményednek meg, határolódnak el egymástól. Hallod, hogy a menekült gyerekeket elszakítják édesanyjuktól, és azon csodálkozol, hogy miért nem emeljük fel együttesen a szavunkat ez ellen?

Ezért Istenhez fordulsz. Jól tudod, hogy a szavad egyike a milliónyi imának, mely elér hozzá. De legbelül hiszed azt, hogy minden egyes hozzá fordulóra figyel, és minden egyes emberhez személyesen odahajol. Még sincsenek szavaid, amit mondhatnál neki.

Olyan összetett, leterhelő az egész, nem is tudod, hol kezd a kérésed…


Amikor ezt átéled, talán hozzám hasonlóan megkörnyékez a kísértés, hogy egyáltalán ne beszélj Istenhez, ne keresd Őt, aki oly mérhetetlenül szeret bennünket. Pedig, ha így teszünk, akkor az elfojtott szavak ott fognak kavarogni a lelkünkben, testet öltenek vágyainkban, és megrabolnak bennünket az örömünktől.

Mit tehetünk ez ellen?

Amikor elnémulok, a Bibliát veszem elő, és Isten Igéjének mondatait rebegem el imaként.Ezek a szavak mondják el azt, amire én képtelen vagyok.

Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (Máté 25:35-36)

"Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok." (Máté 10:29-31)

Talán nem tudom szavakba önteni a bennem kavargó gondolatokat, de a fentihez hasonló Igék emlékeztetnek arra, hogy Istennek igenis gondja van ránk, és ez reményt ad nekem.

Amikor nem tudom mit tegyek, vagy még sejtelmem sincs, hogyan kérjem Istentől, hogy mutassa meg az utamat, akkor elolvasom a következő Igét, és ez lecsendesíti a lelkemet:

"amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek." (János 16:13)

És ekkor felszabadulok a lelkemen lévő teher alól. Még most sincsenek saját szavaim, de ígéretet kaptam, hogy Isten Szent Lelke elvezet engem az igazságra, így odafigyelek a vezetésére, és igent mondok az iránymutatására.

Leírom a naplómba ezeket az Igéket, melyek egy apró imát formálnak:

Teremts összhangot a szívemben a Tiéddel, Uram a bennem kavargó kérdésekben. Kérlek, Igéddel vezess engem. Mutass irányt nekem. Ne engedd, hogy szavaim hiánya távol tartsanak tőled, mert egyedül Rád van szükségem, Uram.
És, jelen pillanatban, ez az ima elég is, mert Isten a szívek vizsgálója.

Isten látja a benned zajló dolgokat is.

Ő meghallja, amikor a Biblia szavai vállnak az imádságunkká:

Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám. (Jeremiás 29: 12-13)

Suzie



Forrás: When You Don't Have Words To Pray, by Suzie Eller, Suzanne Eller, Living Free Together, https://tsuzanneeller.com/2018/09/20/a-prayer/


2018. szeptember 29., szombat

Ha nehézzé válik a követés

„Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom.”


Lk 14,27

„Kövess engem a Twitteren!”- hív a híresség. Bennfentes információkat ígér, szellemes bejegyzéseket kevesebb mint 140 karakterben. Nem kerül semmibe, csak nyersz vele. Ha meg nem tetszik, nem követed tovább. Egy-két leütés, és mehetsz a következő, szórakozást ígérő twitterezőre.

Kétezer éve valaki már mondta, hogy „Kövess engem.” De Ő ezen valami egészen mást értett.
Nem ígért velős mondásokat, nem kecsegtetett könnyed időtöltéssel. Bár a vele való együttlét szórakoztatási indexe néha igen magasra szökött, különösen, ha valami csodát művelt, nem állt meg ennyinél. Többet kért azoktól, akik követni akarták. Láthatóan nem olvasott el egyetlen marketingről szóló könyvet sem, hisz nem szépítette a dolgokat.
Mikor Jézus meghívta Pétert és Andrást, ők a munkájukat hagyták ott érte. Mások a családjukat, a vagyonukat, mindenüket, amijük volt. Egy valakit kedvesen elküldött, mert ez az ifjú nem volt hajlandó lemondani a gazdagságáról. De akik követték, minden jogukról lemondtak, hogy együtt lehessenek a Messiással.
Jézus hívása mindent vagy semmit ajánlat. Egyetlen kivétel sincs ehhez a Szentírásban. Én viszont gyakran azon kapom magamat, hogy csak részlegesen követem Jézust. Igazából néha inkább a twitter-fajta követést választanám. Az együttlét rövid legyen és szórakoztató, s egy képernyő mögül történjen.
Ha minden lelki cicomát lehántok, a csupasz igazság az, hogy csak énem egy részével próbálom követni Jézust. Elfogadom a hívását, boldogan követem az eszemmel, a kezemmel. Íróként ennek van is értelme. Követlek, Jézus, a számítógép előtt ülve. Ez ugye elég, vagy mégsem?
Nem igazán, hallom. A szívedre is igényt tartok. Hajlandó vagy elengedni a neheztelést, amit érzel valaki iránt? Meg a lábadnak is követnie kell engem, hogy el tudjalak küldeni, végezd el a munkám a kórházban, a szomszédban, a börtönben, ha kell.
Jól van, egyezkedem tovább. Neked adom a lábamat, amikor be tudom illeszteni a napirendembe. Arról a neheztelésdologról meg még gondolkozom, jó?
Pedig tudom, hogy Jézus ennél többet akar. Nem 140 karakteres kapcsolat kell neki. Nem napi néhány adagnyi engedelmesség, amikor eszembe jut. Nem csak olyan felajánlást vár, ami nekem tetszik. Jézust úgy kell követni, mint egy árnyék: nyomában lépkedni, mikor a lepraterepre megy, barátkozni a kirekesztettekkel, szembesülni a vallásos közösség neheztelésével, szilárdan kitartani abban, ami helyes, bármi áron. Jézust lényem leglényegibb részével kell követnem: abból a mélységből, ahol átadom minden jogomat Valakinek, aki minden jogáról lemondott értem.
Ha innen nézem, újra rájövök, miért akarom egész lényemmel követni Jézust. Mert ő is mindent feladott értem. Hogyan adhatnék én kevesebbet?
Jézust követő lépteim ezen a földön nem mindig szilárdak, nem mindig erőteljesek. Sokszor megbotlottam már. De tudom, hogy ha bárki mást próbálok követni, az csak időszakos békét és örömöt ad. Egyedül Jézus tud kivezetni a sötétségről a fényre, a halálból az életre. Nem hiszem, hogy ilyet találnék a Twitteren.

Drága Mennyei Atyám, bocsásd meg, hogy néha csak részidőben foglalkozom a követéseddel. Mintha mindig visszatartanék magamnak egy részt, főleg ha kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel jár a követésed. Tárd fel azokat a területeit a szívemnek, amiket megtartottam magamnak, és segíts olyan emberré válnom, aki mindet feladva követ Téged. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Encouragement for today, 2012.09.10. Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmlkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2018. szeptember 28., péntek

Mialatt alszol

"Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked." Szof 3,17


A csendtől megrettenve feltápászkodtam az ágyban, hogy lássam az ébresztőórámon a piros neonfényű számokat – hajnali három óra, ideje megetetnem a picit. De Andrew hallgat. Valami baja van? Vagy létezik, hogy átalussza az éjszakát??

Pánik és öröm közt hánykódva mentem át a hallon a gyermekszobába, s odahajoltam Andrew bölcsője fölé. Hallgattam a lélegzését, a tenyeremet óvatosan a piciny mellkasára helyezve figyeltem, hogyan emelkedik-süllyed a légzés ritmusára.

Holdfény szivárgott át a redőnyön, láthattam is, hogy tökéletesen jól van a gyermekem. Normális édesanyák ilyenkor szépen visszamentek volna aludni. Na én nem, csak álltam, és figyeltem alvó gyermekem. Már-már sok volt az a szeretet és öröm, amit abban a percben éreztem. Hogy is lehet valakit ennyire szeretni? Csak arra vágyott a szívem, hogy itt legyek a kislegény mellett, aki a sírásaival és mosolyaival mozgásban tartja a napjaimat.

Röviddel ezután már kialakult a rend, Andrew átaludta az éjszakákat, de én még sokáig lestem hajnalban, hátha felsír, s ezzel okot ad arra, hogy átmenjek hozzá. Be-beosontam a szobájába, csak hogy vele legyek. Aztán lábujjhegyen átmentem Josh-hoz is, és figyeltem alvó „nagyfiamat”.

Arcukat nézve elképzeltem, hogyan fogja Isten alakítani őket. Suttogva imádkoztam, hogy ismerjék meg Jézust, s szeressék Őt teljes szívükből. Kértem Istent, hogy csillapítsa félelmeiket, teljesítse álmaikat, s irányítsa Maga felé lépteiket.

Ma már tinédzserek a fiaim, de még mindig be-bejárok hozzájuk, hogy alvás közben nézzem őket. Ugyanúgy tele a szívem szeretettel, mint mikor még egészen kicsik voltak. Semmi olyasmit nem tesznek, ami különösen büszkévé vagy boldoggá tenne. Az elmúlt nap talán fel is húztak valamivel, de ez nem gátolja elragadtatásomat, hogy ők az én gyermekeim.

Isten ugyanígy van velünk, veled és velem is. Szeret velünk lenni, figyelni minket még alvás közben is. Nem azért, amit Érte teszünk, hanem azért, mert az Övéi vagyunk. Talán még csalódást is okoztunk neki aznap, de ez nem változtatja meg szeretetét irántunk.

Érzem, hogy Isten azt akarja ma neked üzenni, hogy nagy örömét leli benned. Veled van most is, hogy szeretetével csillapítsa félelmeidet, aggódásaidat, bizonytalanságodat, kételyeidet. Érzem, hogy az örömteli énekek, amiket fölötted énekel, kizárólag neked íródtak, a csodálatos embernek, akinek teremtett, és teremt gyöngéden vezetve szívedet, hogy egyre jobban megismerd, és támaszkodj a szeretetére napról napra.

Milyen fontos ezt számon tartani olyankor, amikor mintha minden összedőlne körülöttünk, mikor úgy érezzük, minden és mindenki ellenünk fordult, és senki nem érti, min megyünk keresztül. Szeretném, ha legközelebb, mikor ilyen napod lesz, magad elé tudnád képzelni az alvó gyermekét figyelő édesanya szeretetét, és elhinnéd, hogy Mennyei Atyád még ennél is jobban szeret, még ennél is nagyobb örömét leli benned.



Uram, köszönöm, hogy eszembe juttattad, hogy Te mindig velem vagy, szeretsz nézni engem minden nap és minden percben, még akkor is, amikor alszom. Segíts, hogy meggyőződésemmé váljék ez az igazság irántam táplált szeretetedről. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2011.03.02.Renee Swope, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest.com)

2018. szeptember 27., csütörtök

Nem szerencse: Isten

„Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” Rut 2,12

Mikor összezavarodik az életünk, úgy vélhetjük, hogy Isten nem látja bajainkat, nem foglalkozik az életünkkel. De ha ezt hisszük, megtörténhet, hogy elmulasztjuk észrevenni gondviselésének jeleit, vagy simán szerencsének látjuk jóságát.
Én nem hiszek a szerencsében, én Isten jóságában hiszek.
Rut könyvében olvashatunk arról, hogy Noéminek milyen küzdelembe került észrevenni Isten gondoskodásának jeleit az őt ért sorozatos veszteségek, csalódások között. Éhínség űzte el otthonából, más városba kellett költöznie. Már elvesztette férjét, két fiát, barátait, gazdagságát, anyagi biztonságát. Megkeseredett lett, hite megingott. Úgy gondolta, az ő életében már semmi jó nem jön, csak szerencsétlenség éri. Pedig negatív hozzáállása és hitetlensége ellenére Isten csodálatos tervet tartogatott még számára.
Ám mikor végre jó dolgok kezdtek történni vele a hosszú szenvedés után, Noémi ezeket a véletlen számlájára írta, nem hitt azok igazi forrásában. Nem csoda, hisz szíve elnehezült, hite meggyengült, lelke összetört. De ha továbbolvassuk történetét, kiderül belőle, hogy Isten volt a nagy karmester, aki saját tervei alapján, az események zenekarát dirigálta.
Az első fejezetben leírják, hogy Noémi és menye, Rut, épp jókor érkeznek Betlehembe az aratás megkezdésekor. Szerencse? Nem. Egy jóságos Isten tökéletes időzítése. Isten tervében eszköz volt ez az aratás fizikai szükségleteik kielégítésére.
A Rut 2,1-ből megtudjuk, hogy Noéminek volt egy gazdag, tekintélyes rokona, Boáz. Szerencse? Nem. Isten nemzedékeken átívelő terve, hogy védelmet találjanak az éhezés, és a további bajok elől. A következő versek szerint Rut kimegy a mezőre kalászt szedni, és „úgy esett, hogy épp Boázé volt az a darab föld”. Szerencséje volt, hogy az összes föld közül épp Boázén kötött ki? Nem, egy jóságos Isten járt előtte, és mutatta az utat.
A Rut 2,4-ben folytatódik a történet: „Éppen akkor ment ki Boáz is Betlehemből” a földjére. Szerencse? Nem, Isten jóságos rendezése. És ki az, akit Boáz észrevesz? Épp Rut. Véletlen szerencse? Nem, Isten alakította úgy egy férfi szívét, hogy előkészítse terve megvalósulását.
A Rut 2,12-ben megjelenik Isten jósága Boáz szavaiban: „Jutalmazzon meg az Úr azért, amit tettél! Részesítsen bőséges jutalomban az Úr, Izrael Istene, akinek védőszárnyai alatt oltalmat találni idejöttél.” És a történet kiteljesedik.
Boáz később elveszi Rutot, fiúk születik, Noémi új vőre és a nagymamaság örömére lel. Boáz megvásárolja Noémi örökrészét a földből, és biztosítja anyagi biztonságát. Mindez nem a szerencsén múlott, hanem Isten jóságos tervének kibontakozása volt. Isten gyógyító és áldó ajándéka, az Ő tökéletes időzítésében, az Ő tökéletes tervei szerint.
Rám visszatérve: minden nap látom Isten működését, az életemet újraépítő tervének kibontakozását. Visszanézve az elmúlt néhány évre számos jó dolgot is látok, és boldogan elmosolyodom, mert tudom, nem szerencsés pillanatok voltak ezek, hanem Isten csodái.
Életem több területe még romokban hever, még mindig nehéz, de látom, hogy Isten sokkal jobb dolgot vitt véghez, mint amit én elképzeltem. Meggyógyította a szívemet, visszaállította bennem a békességet, a reményt, a hitet, az örömöt – ahogy tette azt Noémival és Ruttal, és tenni akarja minden gyermekével.
Nincsenek véletlen történések, kedves barátnőm, csak Isten-vezérelte történések. A Biblia arra tanít, hogy Isten műve minden a nap alatt. Ne feledd: Isten kezében mindig ott a karmesteri pálca, és csodálatos tervei szerint vezényli életünk eseményeit. Ez a tény nemcsak reményre ad okot, de segít, hogy megtaláljuk az örömöt, bármit hozzon is az élet.





Uram, add remélnem, hogy életem és örömöm visszaállítható – ha nem az én elgondolásom, akkor a Tied szerint. Építsd újra a lelkemet is, mialatt életem újraépítésén munkálkodsz. Bízom Benned, és Neked tulajdonítok minden jót, ami történik. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: It’s Not Good Luck – It’s a Good God; Daily Devotions, 2018.09.18.
https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/09/18/its-not-good-luck-its-a-good-god; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu, kép: pinterest.com

2018. szeptember 26., szerda

Csillogó vallomás

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja hamisságuk.” Péld 11,3


Gyorsan felhúztam a kisujjamra a tűzvörös köves gyűrűt. Hátam mögött összekulcsolt kézzel kisétáltam az üzletből anyuval, s beszálltunk a kocsiba.
Anyu szeme az úton, a kezemet az ölembe tehettem, s megcsodálhattam szerzeményemet.
Valamilyen szinten tudatában voltam, hogy rosszat tettem, mert nem kérdeztem meg anyutól, hogy elvehetem-e a gyűrűt. És persze nem is fizettem érte – ötéves voltam. Ám az üzlet, ahonnan elhoztam, a szüleimé volt. Tehát akkor az enyém is, nem? És nekem szólt a gyűrű, még a nevem is rajta volt.
Ötéves korban már nem olyan kicsi az ember, hogy ne tudjon gondolkozni.
És nem olyan kicsi, hogy ne hallott volna a becsületességről.
Sokszor hallottam, hogy a becsületesség az, amit akkor csinálsz, mikor senki sem lát.
Mikor senki nem nézett oda, én elloptam egy gyűrűt.
Anyu észrevette ujjamon a gyűrűt, és megkérdezte, honnan van. Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy egy barátnőm adta. De ő tudta az igazságot, csak úgy tett, mintha nem tudná. Azt mondta, ha nem mondom meg az igazat, sem ő, sem mások nem fognak bízni bennem. Meg azt is mondta, hogy ha nem vallom be a vétkeimet, és nem hozom helyre, akkor nagyon rosszul fogom érezni magam. Arra intett kedvesen, hogy ha elnyomom magamban a bűntudatot, ez meg fogja keményíteni a szívemet.
Kértem anyut, forduljunk meg, mert vissza akarok menni az üzletbe. Mikor megérkeztünk, nem engedte, hogy szó nélkül visszategyem a gyűrűt a pultra. Azt kérte, menjek oda az eladó nénihez, mondjam el, mit tettem, és kérjek bocsánatot.
Viaskodtam magammal. Egyik részem szeretett volna tiszta lenni, másik részem viszont nem akarta, hogy a néni rosszat gondoljon rólam a lopás miatt. Nagyon szeretek a boltunkba járni – mindenki nagyon kedves hozzám. Kényeztetnek, dicsérik a ruhámat, a gödröcskét az arcomon. Cukorkát vagy rágót adnak a táskájukból.
Féltem, hogy ha bevallom, amit tettem, többé nem lesznek kedvesek hozzám.
Billy Graham mondja valahol: „A becsületesség a ragasztó, amely összefogja az életvitelünket. Igyekezzünk állandóan épségben megőrizni. Ha elveszítjük a vagyonunkat, semmit sem veszítünk. Ha elveszítjük az egészségünket, valamit elveszítünk. De ha a becsületünket veszítjük el, minden elvész.”
A Példabeszédek könyve 11,3 így fogalmaz: „A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja hamisságuk.”
Nagyon izgultam, ahogy a pultra tettem a gyűrűt, és megmondtam az eladónak, hogy előzőleg magammal vittem. Összeráncolta a szemöldökét, figyelmeztetett, hogy rosszat tettem, és hogy ez soha többé ne forduljon elő. Aztán elmosolyodott, lehajolt, az ölébe vett, és azt mondta, hogy az ellopott dolgok elveszítik a csillogásukat, de egy becsületes kislány soha.
Ötéves kis szívem arra vágyott, hogy csillogó kislány legyen. (S felnőtt szívem se változott sokat.)
Ha te is erre vágysz, döntsd el előre, hogy helyesen cselekszel. Igazat mondasz. Kerülöd a kísértéseket. Szerény leszel, nagylelkű, és persze nem lopsz soha.
Néha nehéz becsületesnek lenni, néha nagy árat fizetünk érte, de a becsületesség mindig biztonságos úton vezet. Jézus azt mondta, ha kitartunk benne, meglátjuk az Istent (Mt 5,8). És segít, hogy ragyogni tudjunk.


Uram, szeretnék tiszta szívvel ragyogni. Tiszta szívet szeretnék, mely meglát Téged. És azt is szeretném, ha örömödre szolgálna, mikor a szívembe nézel. Bocsásd meg vétkeimet, és segíts, hogy istengyermeki státuszomhoz méltón éljek. Jézus nevében, Ámen.

(Rachel Olsen: A Sparkling Confession, Encouragement for today, 2012.10.29., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 25., kedd

Ha fel akarom adni

„Így kezdett beszélni: ’Ide figyeljetek egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek.” 2Krón 20,15


Együtt nyaraltunk valamennyien az Adirondackon, és mikor a mozgásmániás barátaink meghívtak egy mérsékelten nehéz családi túrára, kiváló ötletnek tartottuk.
Kiderült, hogy ők a mérsékelt szót egészen másként értik, mint én. Őszintén szólva, mintha nem ugyanarról a bolygóról származnánk.
Bárminek nevezhetném azt a túrát, de mérsékeltnek aztán nem.
Mikor először hallottam az ötletet, egy kanyargós, enyhén emelkedő ösvényt láttam a szemem előtt. A valóság viszont leginkább sziklamászásra hasonlított, ahol kiálló köveken és gyökereken kapaszkodtunk felfelé. Nem vicc.
Olyan magasan jártunk, hogy a tüdőm nem akart tágulni, össze volt nyomva, örültem, ha egy gyűszűnyi levegőt bele tudok préselni. Jó, mi? Beszélgetésről szó sem lehetett. Csak egy-egy nyögésre futotta, mialatt levegőért küzdöttem.
Fel, fel, egyre feljebb. Szembejött egy másik csapat, és vidáman odakiáltottak: „Már majdnem a felénél tartanak!” Felénél? Hogyhogy a felénél? Fel akartam adni.
Aztán csak nyomtam, toltam, húztam magam előre, megfeszített izmokkal. Dohogtam magamban, meg voltam sértődve. Aztán végre felértünk. Kezemet az oldalamhoz nyomva előre hajoltam, s nem értettem, hogy lehet, hogy valaki, aki szinte minden nap fut hat kilométert, ilyen cudarul nincs formában.
A gravitációval szemben megmászni a hegyet nagyon nehéz volt. Valóban nagyon nehéz. Az ereszkedés viszont egészen más élményt nyújtott. Ugyanazokon a köveken, ugyanazokon a gyökereken lépkedtem, de alig éreztem a stresszt. Élveztem a haladást. Gyönyörködni tudtam a tájban, s még arra is volt levegőm, hogy beszélgessek.
Úgy félúton jártunk, mikor rádöbbentem, mennyire hasonló a keresztény menetelésem. A hegyről indulva, a gravitáció segítségével, sokkal könnyebb volt az út, mint alulról felfelé, szemben a gravitációval. Hiába ugyanaz az út, a gravitáció áramában haladni százszor jobb volt.
Épp mint mikor valami nehézséggel szembesülök az életben. Isten erejének áramlatában sokkal könnyebb, mint szembeszegülni az Ő erejével. Akkor tudok Isten erejének áramlatában haladni a legnehezebb körülmények között is, ha állandóan keresem az ő akaratát, hogy annak engedelmeskedjem.
Így is meg kell tennem az utat a nehézségeken át, de már nem csak a saját erőmre támaszkodom. Az a dolgom, hogy engedelmeskedjem Istennek, kapcsolódjam az Igéhez, és az Ő útjai szerint járjak – ne a világ útmutatását kövessem. Isten, a maga módján, a maga idejében, mindent megold.
Ez történt Jehosafát királlyal a Krónikák második könyve 20. fejezetében. Ijesztő volt a helyzet. Három ország egyesítette csapatait komoly hadsereggé, hogy megtámadják Jehosafát kis csapatát Júdában. Ha valaha volt szorult helyzetben király, hát ez olyan volt. Kétségbeeshetett volna, de Jehosafáttal nem ez történt.
Cselekedeteit, válaszreakcióit Isten erejének áramlásához igazította. Biztos vagyok benne, hogy ha csak saját korlátolt erejére, csapata kis számára hagyatkozva próbálta volna megoldani a helyzetet, feladta volna. Sokszorosan többen voltak az ellenség táborában. De ahelyett, hogy csak magukat számolták volna, a júdaiak beszámították Istent is, és szilárdan az Ő utasításai szerint akartak cselekedni.
Isten rendjében akarok részt venni ahelyett, hogy a csüggedés és félelem világában fuldokolnék. És akkor nem kell dohognom, duzzognom, mint mikor csak a magam feje szerint akarom megoldani a gondjaimat.
Elhatároztam, hogy mindig az áramlás irányában fogok haladni.


Uram, segíts, hogy mindig tudatában legyek annak, hogy Te kézben tartod a dolgokat, én viszont nem látok előre. Segíts, hogy igent tudjak mondani végzéseidre akkor is, amikor nehéz. Segíts, hogy nemet tudjak mondani mindenre, ami nem illik össze a Te Igéddel. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: When I Want to Quit, Encouragement for today, 2012. október 25., www.proverbs31/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 24., hétfő

Erre valók a barátok

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is.” Mt 5,38


Jack elém tolta a papírokat az asztalon. Két szemöldöke összeért, ahogy szúrósan rám nézett.
„Mi baj?”- kérdeztem.
„Legközelebb, ha valamit meg akarsz változtatni, előbb kérdezd meg” – morogta, majd sarkon fordult.
Apró kis változtatás. De hát ezért kaptam a fizetésemet. Nem mintha váratlanul ért volna. Egyik munkatársam előre figyelmeztetett: „Személyesen felelős legalább két kollégánk távozásáért.”
Ahogy múlt az idő, egyre jobban nehezteltem Jack-re, pedig ez ellentétben állt azzal, amiben hittem: nyújtsd oda a másik arcodat is, és szeresd ellenségedet.
Gyakran igazolva láttam az érzéseimet. Sok alkalma lett volna rá, hogy kedves legyen, ő mégis arcomra csapott a szavaival, bármelyiket tartottam felé.
Máskor meg bűntudatom volt, és imádkoztam, hogy múljanak el ellenséges érzéseim Jack-kel szemben. Pedig valljuk be az igazat, inkább akartam megmondani neki a magamét, mint hogy szeressem.
Tudtam, hogy meg kell kapnia, amit megérdemel. Bementem az irodájába, hogy majd én megmondom neki. Ahogy kinyílt az ajtó, Jack felnézett:
„Mi van?” – kérdezte élesen.
Istenem, segíts, imádkoztam.
„Jack, senkitől nem néztem még el, hogy úgy beszéljen velem, ahogy te szoktál. Szakmailag helytelen, amit teszel, és én is hibázom, ha hagyom.”
Láthatod, hiába akartam neki odamondani szemtől szembe úgy, ahogy ő szokta, képtelen voltam rá. Mert nemrég az Úr újra elém adta, amit tanított a Máté 5,38-ban.
A Törvény idején a büntetésnek illeszkednie kellett a bűnhöz. A farizeusok előbb szó szerint értelmezték, majd szigorították ezt a szabályt. Ha valaki ellopott egy kenyeret, mert éhes volt, büntetése már túlnőtt a bűnén: levágták a kezét.
A szemet szemért törvénye helyett Jézus azt tanította, hogy ha találkozunk egy gonosz valakivel (aki lehet egy kötekedő ember, egy aljas ismerős, valaki, aki uralkodni akar rajtad, vagy rosszat forgat a fejében), és megüti a jobb arcodat, erőszakos válasz helyett tedd az ellenkezőjét.
A kötekedő embernek válaszolj kedvességgel.
Ahhoz, aki állandóan ingerel, légy türelmes.
Ez nem csak szemben állt a farizeusok Törvény-értelmezésével, de békés reagálásra tanít, ami az önuralommal és kedvességgel elvágja az erőszakos cselekedetek láncolatát.
„Jack, megígérek valamit. Én mindig tisztelettudóan és kedvesen fogok viselkedni veled. Megérdemled. Mert erre valók a barátok.” Felálltam a székről, és elhagytam a szobát.
Egy évvel később megtudtam, hogy mellrákom van. Harminckét éves voltam, három aranyos kisgyermekkel. Megrémültem. A műtét, a kemó és a sugarazás után sem volt jó a diagnózis.
Az emberek nem tudták, mit mondjanak, hogyan viselkedjenek. Féltettek. Egy-egy alkalommal annyira sötétnek tűntek a kilátások, hogy Istenhez könyörögtem egyetlen reménysugárért.
Az utolsó, kórházban töltött napon a kórterem ajtaján beáramló fényt elsötétítette egy férfialak. Jack állt gyámoltalanul a küszöbön. Odajött az ágyamhoz, és szó nélkül az éjjeliszekrényre tett egy csomagot. Néhány virághagyma volt benne.
„Tulipánhagymák” – köszörülte meg a torkát. „Ha hazamész most, ültesd ki őket a kertbe, tavasszal majd kibújnak.” Testsúlyát áttette a másik lábára, és folytatta: „Csak azt akarom, hogy tudd, én hiszem, hogy látni fogod, amikor kibújnak.”
Épp ezekre a szavakra volt szükségem. Ez volt a reménysugár, amit kértem.
Következő tavaszon végignéztem, ahogy a fiatal tulipánok áttörik a talajt, aztán az azt követő tavaszon is. Idén már 21 éve gyógyult vagyok.
Egy alkalommal, sok évvel ezelőtt imádkoztam a reményt adó szavakért, és egy szűkszavú férfi épp azt mondta és tette, amit kellett.
Hát nem erre valók a barátok?


Uram, köszönöm, hogy barátom vagy még azokon a napokon is, amikor tüskés vagyok. Te türelmes vagy. Kedves vagy. Segíts, hogy egyre jobban hasonlítsak Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: That’s What Friends Do, Encouragement for Today, 2012.okt.24., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó: pinterest)

2018. szeptember 23., vasárnap

Hogyan alakítsd át a félelmeidet szívből jövő imává

Szoktál a félelemtől remegni? Én, személy szerint, nagyon színes képzelőerővel bírok, melyet gyakran rettegés és baljós végkifejlet víziója fűszerez meg. Időnként a félelmeim miatt még álom sem jön a szememre. 

De megtanultam belekapaszkodni egy személet-váltó igazságba: Isten nem aggódik. Ő nem tördeli a kezét, azon tépelődve, hogy vajon hova fognak az események kifutni? Hiszen Isten kontrollálja az eseményeket. A mi Istenünk pedig a szeretet Istene. 

Isten szeretné az életkörülményeinket arra használni, hogy formálja a gondolkodásunkat és a személyiségünket. Ő szeretné elűzni félelmeinket, melyek bénítóan megkötöznek bennünket. Istenünk egy türelmes és bölcs tanító, és ha Ő nem fél, miért kellene nekünk rettegnünk? 

Legközelebb, ha félelem gyötör, próbáld a következő öt dolgot arra használni, hogy félelmeidet őszinte imává alakítsd át: 

1. Készíts egy listát

Fogj két lapot, és az egyikre írd fel, hogy mi aggaszt leginkább. Pénz? Egy szeretett személy? A jövő? Az egészséged? Számozd meg őket egyenként. A másikra is írd fel ezeket a számokat. Erre a listára pedig írj a számokhoz néhány mondatos imát, melyben Isten elé tárod és átadod neki a félelmedet. Majd egy piros filctollal húzd át a félelmeid listáját az első lapon egy nagy X betűt rajzolva és írd alá: „Kézben tartom a dolgokat, ne aggódj! Szeretettel: Isten.” Tedd ki a listát egy jól látható helyre, a másik lapot pedig tedd bele a Bibliádba, hogy bármikor előhúzhasd, ha imában Isten elé szeretnéd vinni az aggódásaidat. 

2. Tégy fel magadnak egy kérdést

Ha a legnagyobb félelmem valóra válna, Isten akkor is elég lenne számomra? A válasznak MINDIG „igen”-nek kellene lennie. Bátorításként olvasd el egyik kedvenc íróm gondolatát: „Olyan szűk látókörűen szemléljük a dolgokat, hogy el sem tudunk képzelni egy olyan szeretetet, amely nem a szenvedéstől való megóvásban testesül. Isten szeretete nem óvta meg saját Fiát. Isten bennünket sem fog minden esetben megóvni – kimondottan azoktól az eseményektől nem, amelyek az Ő Fiához hasonlóvá formálnak bennünket. Ez a folyamat bizony gyakran csiszolással, fájdalommal és tisztító tűzzel jár” – Elisabeth Elliot 

3. Állíts be egy ébresztő órát

Használd a telefonod ébresztőjét, a konyhai órát, vagy az éjjeli szekrényeden lévő ébresztő órát, hogy naponta többször emlékeztessen arra, hogy Isten elé vidd imában azt az ügyet, amelyért leginkább aggódsz. Állj meg és mondj egy szívből jövő imát. Ezután folytasd megnyugodva a teendőidet, tudva azt, hogy az ügyet Isten kezére bíztad. 

4. Segíts másoknak
Néha segít levenni a figyelmünket a saját problémáinkról, ha másoknak segítünk. Szüksége van egy környezetedben élő betegnek a látogatásodra? Talán a közeledben lévő anyaotthonban elkelne egy önkéntes kéz? Vagy egy idősödő szomszédodnak szüksége lenne a ház körüli kert karbantartására, be kellene neki vásárolni, vagy el kellene kísérni az orvoshoz? A szükségben lévő emberekhez az odahajlás helyes irányba tereli szétforgácsolódott erőnket és figyelmünket. 

5. Memorizálj. Beszélj róla. Hidd el. Ismételd.

Az alábbi Igeversek közül tanulj meg egyet. Beszélgess róla egy baráttal vagy családtaggal. Ismételgesd magadban mindaddig, míg kívülről nem tudod. Kapaszkodj bele a vers üzenetébe teljes szívedből. 


1. Péter 5:7 Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. 
Filippi 4:6, 7 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 

Zsoltárok 37:8 Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!

Lukács 12:25 De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?

Lukács 12:26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt?
Példabeszédek 12:25 Aki aggódik szívében, az levertté lesz, a jó szó viszont felvidítja.

Zsoltárok 55:22 Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.

Zsoltárok 94:19 Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.

Zsoltárok 139:23, 24 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!
Lukács 12:22, 23 Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál.

Máté 6:28, 29 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
Máté 6:31, 32 "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.

Máté 6:34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja." 







Karen Ehman: 5 Ways to Turn Your Greatest Worries Into Your Deepest Prayers, https://www.karenehman.com/2018/09/5-ways-to-turn-your-greatest-worries-into-your-deepest-prayers/ fotó: pinterest.com

2018. szeptember 22., szombat

Jó illatot áraszt magából az életed?


„Egy fiatal nő azt mondta édesanyjának, hogy annyira nehéz elviselnie fájdalmait, hogy nem kíván tovább élni. Belefáradt a küzdelembe és a kínlódása. Mihelyt megoldódott az egyik probléma, rögtön egy újabbal kellett szembenéznie. Az anya behívta leányát a konyhába, és három edényt vízzel töltött meg. Az elsőbe répákat tett, a másodikba tojásokat, a harmadikba pedig kávészemeket. Kis várakozás után felforralta az edények tartalmát anélkül, hogy egy szót szólt volna. 

Körülbelül húsz perc múlva lekapcsolta a tüzet az anya. Kiszedte a répákat az edényből, és egy tálba helyezte el. Ugyanezt tette a tojásokkal is, majd leszűrte a kávét egy csészébe. Lányához fordulva ezt kérdezte: „Mondd meg, mit látsz?” „Répákat, tojásokat és kávét” hangzott a válasz. Az anya közelebb hozta lányát, és azt kérte, hogy tapintsa meg a répákat. Megtette, és észrevette, hogy megpuhultak. Majd azt kérte az anya, hogy vegyen egy tojást és törje meg. A héj eltávolítása után látható volt a keményre főtt tojás. Végül azt kérte a lánytól, hogy igyon egy kortyot a kávéból. Elmosolyodott, miközben beleszippantott a nagyszerű aromába, és megkérdezte: „Mit akarsz ezekkel mondani?” 

Az édesanya elmagyarázta, hogy mindegyik tárgy ugyanolyan kínzásnak volt kitéve – a forró vízben kellett lennie – viszont mindegyik eltérő módon reagált a helyzetre. A répa erős és kemény volt, mielőtt a víz forrni kezdett, viszont a folyamat közben megpuhult, „gyönge lett.” A tojás először törékeny volt. Vékony, külső héja védte meg a belső, folyékony tartalmat, ami a forrás közben megkeményedett. A kávészemek egyedi módon viselkedtek. Ezek megváltoztatták a forrásban lévő vizet. 

„Te melyik vagy?” kérdezte az anya lányától. „Amikor támadás, fájdalom kopogtat az ajtódon, hogy reagálsz? Répa módjára, tojásként, vagy úgy, mint a kávészemek?” 



Hosszan, őszintén elgondolkoztam erről, és megkérdeztem magamat: „Répa vagyok, ami keménynek tűnik, de megpuhul és elveszíti tartását, amikor támadás, fájdalom éri? A tojásra hasonlítok, mely puha szívvel indul, de a tűz hatására megkeményedik? Vagy olyan vagyok, mint a kávészemek, melyekből kedvez íz és illat szabadul fel ugyanabban a fájdalmat okozó körülményben?” 

Te hogy jellemeznéd magadat? A répára, a tojásra vagy a kávészemekre hasonlítasz? 

C.H. Spurgeon írta, hogy szenvedésünk nem ronthatja el magasztalásunk dallamát, csupán életünk énekének – „Istené legyen a dicsőség” – basszus szólamát adja.” 

Kedves olvasó, kész vagy meghajtani fájdalmadat Isten előtt? Kéred az Urat, hogy tegyen téged kávészemekhez hasonlóvá?”







(Forrás: Linda Dillow: Elégítsd meg szomjas lelkemet!, 198-199. oldal, fotó: pinterest.com)


2018. szeptember 21., péntek

Az én Hitnyilatkozatom

„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.” Róm 8,37


Olyan nap volt, mint a többi. Felkelt, és kezdődött a szokásos program. Felébreszti a gyermekeket. Elkészíti az uzsonnájukat. Becsomagolja a táskákat. Elkocsikázik velük az iskolába. Munkahely. Hazatérés.
Úgy, mint máskor. Mindaddig, míg a konyhába lépve meg nem hallotta, hogy sms érkezett. Nem az ő telefonjára, hanem a férjéére. Nem ismerős a név. Női név. Biztos egy új munkatárs. Vagy ügyfél. Bízott a férjében. Okkal?
Valami arra késztette, hogy megnyissa az üzenetet. Ahogy az intim szavakon végigfutott a tekintete, szédülni kezdett, s a gyomra felkavarodott. Régebbi üzeneteket is megnyitott – a szavak tőrként döftek a szívébe.
Hallotta, hogy a férje befejezte a zuhanyozást. Mit mondjon neki?
Nem mondott semmit.
Este kitálalt. A férje vallomást tett, bocsánatot kért, ígérte, hogy véget vet a kapcsolatnak. Ő hinni akart neki, de tudta, mennyire nehéz lesz. Az a nő egy másik államban lakott. Gyakran dolgoztak, utaztak együtt.
„Fogok-e még valaha bízni benne?” – kérdezte magától.
Teltek a hetek, hónapok. Újabb üzeneteket, emaileket talált. Végül megkérte a férjét, költözzön el, legalább egy időre.
Sírva csengetett be hozzám. Kiöntötte a szívét, elmesélte, hogy megcsalták. Az árulás lelke mélyéig megrázta. Nekem is nagyon fájt.
Elhagyatva, magányosnak érezte magát. Nem voltak vigasztaló szavaim. De tudtam, nem is az én szavaimra van szüksége. Annak az igazságai és ígéretei kellenek neki, Aki sosem fogja megcsalni, sosem fogja elhagyni, sosem távozik tőle. Ezért adtam neki egy Hitnyilatkozatot, ami mindig emlékezteti rá, hogy Krisztusban sosincs egyedül, Ő semmi körülmények között nem szegi meg ígéreteit.
Megosztom veletek, amit neki adtam:
Ő szeret téged:
„Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van” (Róm 8,38-39).
A Mindenható Isten ismer téged:
„Létem nem volt titokban előtted, amikor a föld ölén rejtve formálódtam. Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük” (Zsolt 139,15-16 KNB).
Megbocsát neked:
„Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket” (1Jn 1,9).
Élete árán megváltott téged:
„Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem és feláldozta magát értem” (Gal 2,20).
Isten céllal teremtett téged, a mesterműve vagy:
„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk” (Ef 2,10).
Győzni fogsz:
„De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket” (Róm 8,37).
Valaki összetörte a szívedet? Megcsalt? Hazudott neked? Kihasznált? Elveszettnek érzed magad? Magányosnak? Legyőzöttnek? Kétségbeesettnek? Aki már senkinek sem kell? Akit már senki sem szeret?
Nem vagy egyedül. Jézus megért téged, mert mindezt megtapasztalta. Azonosulni tud fájdalmaddal, szenvedéseddel. Azok árulták el, akiket Ő teremtett. Akiket szeretett, elhagyták. Jézus, a mi Megmentőnk és Szabadítónk érti, min megyünk keresztül.
Élő és cselekvő Igéjének igazságaival és ígéreteivel gyógyítja tátongó sebeinket, reményt ad a reménytelennek tűnő helyzetekben, igaz szavakkal írja fölül a hazugságokat.
Kedvesem, imádkozd a fenti igéket a saját helyzetedért. Ültesd el az igazság e magvait a lelkedben. Isten majd megöntözi és táplálja őket, hogy a szeretet, a remény és a hit mélyre nyúló gyökereit nevelje benned.



Mennyei Atyám, saját életemért imádkozom ma ezt a Nyilatkozatot. Ültesd el mélyen a szívemben ezeket az igazságokat és ígéreteket, öntözd őket szereteteddel, és keltsd őket életre mostani helyzetemben. Fiad, Jézus Krisztus nevében kérem, Ámen.

(Wendy Blight: My Faith Declaration, Encouragement for today, 2014.05.07., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 20., csütörtök

Amikor ő pont olyan, amilyen te lenni szeretnél


„Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz megízleltétek, hogy milyen édes az Úr.” 1Pt 2,1-3

Nála voltam, ültem a díványon, gyerekeink ott játszottak körülöttünk. Nem hiszem, hogy már megint ezt kell tennem. Több embernek bevallottam már, hogy irigylem őket, de minden alkalom olyan, mintha most tenném először. Nagyon zavaró. Nézzek a szemébe valakinek, és valljam be neki, hogy neheztelek valami ajándékért, amit Istentől kapott.
„Tehát miről akartál beszélgetni?” – kérdezi.
Kedvesen, nyíltan, könnyeden bánik a női barátság gesztusaival, és ez engem egyszerre lenyűgöz és felbosszant. Láthatom, miért akar mindenki barátkozni vele.
Nagy levegőt veszek, sóhajtok, és nekilátok:
„Rachel, be kell vallanom valamit. Irigyellek, amiért olyan elragadó és barátságos vagy.”
Kitör belőlem a sírás. Jóindulattal, kedvesen, meglepetten és megbocsátón reagál. Egy óra múlva, mikor eljövök tőle, rácsodálkozom, hogy egyetlen beszélgetés gyökerestül ki tudta húzni lelkemből a neheztelés tüskéjét.
Ez történik, ha engedelmeskedünk Istennek, és bevalljuk bűnünket. Néha maga a bűnvallás is Isten irgalmának jele.
Az irigység nem jó dolog. Arisztotelész szerint az irigység a másik szerencséje miatt érzett fájdalom. Forrong és vonaglik bennünk, mert valami, amit nagyon szeretnénk, valaki másnak jutott. Ez a fajta neheztelés, azon túl, hogy gyötrelmes, szégyellnivaló is, és nem szoktunk beszélni róla. Senki sem akarja beismerni a másik előtt ezt a gondolatot: „Szeretném, ha nem lenne olyan jó az életed.”
Mert amikor belátjuk, hogy irigyek vagyunk, pontosan ezt ismerjük el. Azok a testvérbűnök, amelyeknek elkerülésére Péter apostol figyelmeztet, mind az irigység holdudvarához tartoznak: „Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással” (1Pt 2,1).
Az irigység egy csomagban van más szociális rivalizálást jelentő bűnökkel: a rosszindulattal, álnoksággal, képmutatással, rágalmazással. Amikor szakítunk az irigységgel, egyfajta lelki beállítottságtól fordulunk el, hogy az egyetlen dolgot válasszuk, ami meg tud változtatni. „Mint újszülött csecsemők – folytatja Péter - kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy rajta felnőjetek az üdvösségre, hisz megízleltétek, hogy milyen édes az Úr” (v.2-3.)
Olyanok vagyunk, mint a csecsemők: megkívánunk mindent, amit látunk. Péter tudja ezt, és így szól: Igen? Hát maradjatok is ilyenek, csak fordítsátok kívánságotokat az egyetlen dolog felé, amire szükségetek van: ízleljétek meg az Urat. És érezni fogjátok, mennyire jó.
Táplálkozzatok az evangélium tiszta, tápláló „tejével”, ami megtanítja, hogy máris sokkal többet kaptatok, mint amire számítottatok. Életet! Lelki újjászületést! Az örökélet ígéretét! Jézust magát, barátként, társként! A Szentlelket, hogy vezessen, és átalakítson titeket! ( Én meg csikorgatom a fogam, mert egy ismerős megvásárolta álmaim házát…)
Amikor a bűnvallásban megszabadulunk az irigységtől, felismerjük, hogy saját fontosságunk sérült szeretetét felválthatja egy tápláló, teljességet nyújtó szeretet. Ha nem fordulunk Krisztushoz, hogy megtanuljuk, milyen jó íze van az elégedettségnek, továbbra is az után futunk, amiről azt képzeljük, jár nekünk – és nő bennünk a keserűség, mert nem mi, hanem valaki más jutott hozzá.
Az irigység fáradhatatlan, követelőző, de Jézusnál nyugalmat találunk. Az irigység éhes és nyomorult, Jézus viszont feltölt túláradó mértékben. Az irigység leselkedik és mindig készen áll az méricskélésre, Jézus viszont fölötte van mindenfajta összehasonlításnak.




Uram, segíts, hogy Téged nézzelek, Téged ízleljelek! Segíts, hogy mindig őszintén meg tudjam vallani, ha az irigység felüti fejét a lelkemben. Add nekem a megkülönböztetés ajándékát, hogy észrevegyem, és megvalljam irigységemet, mielőtt rombolni kezdene egy kapcsolatot. Növeld bennem a hálát ajándékaidért, és a szeretetet mások iránt, hogy ne maradjon helye szívemben az irigységnek. Jézus nevében, Ámen.

Tilly Dillehay: When She is Exactly What You Wish You Were; Daily Devotion 2018.09.12.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/09/12/when-she-is-exactly-what-you-wish-you-were; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu, kép:pinterest.com

2018. szeptember 19., szerda

De tényleg hogy vagy?

„Kezdetben volt az Ige (a Szó), és az Ige (a Szó) Istennél volt, és Isten volt az Ige (a Szó). … És az Ige (a Szó) testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.” Jn 1,1.14


De tényleg hogy vagy? – kérdezte tőlem valaki a minap, de megkerültem a választ. Az igazság az, hogy nagyon kevés olyan ember van, akivel ennyire őszinte akarnék lenni. Azok viszont, akikkel meg tudnám osztani a mélységeket, most épp kimerítő heteket élnek. Képességeik határát feszegetik, s szükségük van valakire, akinek kiönthetik a gondjaikat. Nyitott kézzel fogadtam szavaikat, aggodalmaikat, igényeiket. Amíg a kezem és a szívem el nem nehezült.
Kimerített, hogy mind csak befogadom mások gondjait, s én magam nem nyílhatok meg. Értettem, hogy most nem képesek rám figyelni. De órákon át csak hallgatni másokat – nem voltam biztos benne, hogy én alkalmas vagyok-e még rá.
A sors iróniája, hogy a nevem jelentése: „meghallgató”. Kettős irónia, hogy az elmúlt évi életigém ez volt: „és aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11,25b). De nem tudtam több szót befogadni egy pereméig megtelt lélekbe. És nem tudtam felüdíteni mást, mert magam is ki voltam száradva.
Teljesen teli voltam, és egyben teljesen üres.
Így hát önző módon kiszálltam saját épségem megóvására hivatkozva; visszavonultam önmagamba, távol a fájdalomtól, gondoktól, problémáktól elnehezült szavaiktól.
Távolságot tartottam minden szótól.
Mígnem rám talált a Szó, nyitott tenyérrel, amelyre elfért kimerült lelkem, a barátaim gondja-baja, és egész sérült világunk.
Belemerültem a Szóba, a határtalan medencébe, ahol az én szavaim is pihentek. Kimondta a négy szót, amire úgy áhított a lelkem: „De tényleg hogy vagy?”
Kimerült vagyok. „Én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak.” Ézs 41,10b
Egyedül érzem magam. „Bizony mondom, én veled vagyok a világ végezetéig.” (Mt 28,20b)
Elfáradtam. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28
Én kiöntöttem, Ő betöltött. Apály és dagály, mely az óceánok mozgásánál is természetesebb. A lelkemnek az Ő szavaira volt szüksége; Rá volt szüksége: a Szóra.
A közösséget Isten adja. De a barátok és a család képessége a támogatásra apad és dagad. Azért igényli annyira lelkünk az Úr barátságát. (Lélegezd be jó mélyen ezt az örömteli valóságot: Isten barátai vagyunk.) Barátok vagyunk a soha nem változó természetű Szóval, Jézussal.
Vegyük hát nyitott tenyerét, amit felénk nyújt, hogy átvegye gondjainkat, barátaink, szeretteink gondjait. Azután kézen fogva tegyünk egy sétát az Igében. Mondjuk ki őszinte válaszainkat, és szívjuk magunkba az Írás mezejének frissítő levegőjét. Felüdülés vár ránk. Ő már feltette a kérdést: „De tényleg hogy vagy?”


Uram, köszönöm, hogy Te sosem változol. Köszönöm, hogy meghallgatsz, és figyelsz rám. Köszönöm, hogy hűséges barátom vagy. Jézus nevében, Ámen.

(Samantha Reed: How Are You Really?, Encouragement for today, 2012. 09.18., www.proverb31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó:pinterest)

2018. szeptember 18., kedd

Csak Ő töltheti ki a benned lévő űrt

„Mert maga a Teremtőd lesz a hitvesed, a Seregek Ura a neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének hívnak.” Iz 54,5


Más szavakkal: „Én alkottalak. Én vagyok a hitvesed. Nevem a Mindenség Ura. Én vagyok Izrael Szentje. Megváltottalak: felszabadítottalak. Én vagyok az egész föld Istene.”
Nem hittem volna, hogy az a srác lesz a férjem, akibe hatodikos koromban belehabarodtam, s ha tehettem, a nevét firkálgattam a füzeteim hátsó lapjára. Huszonöt évvel később, bár sok gyermeknevelési feszültséggel küzdünk, és bár nem tökéletes, mégis erős a házasságunk. Ennek egyetlen titka van, s ezt a titkot próbálom serdülő lányaimmal is megosztani.
Egy férfi, egy ember soha nem lesz képes kitölteni az űrt a szívünkben.
Legtöbb nőnek szüksége van arra, hogy valakihez gyöngéd legyen, s hogy ezt viszonozzák. Áhítozunk arra, hogy valaki kielégítse szeretetéhségünket. Találhatunk alkalmas embereket erre a szerepre, s mégis állandó elégedetlenséget érzünk. Szívünk tovább vágyakozik arra az Egyetlenre, akinek szeretetére szívünk teremtve lett. Az Iz 54,5 megmondja, ki az, aki ki tudja tölteni a bennünk lévő űrt: az Úr, Alkotónk és Hitvesünk.
Ő az egyetlen, aki tökéletes, és aki tökéletesen szeret. Azt is olvassuk, hogy felszabadított arra, hogy az Ő szeretetével töltekezzünk fel, és ne keressük másokban azt a szeretetet, amit csak Tőle kaphatunk meg.
Ahogy lassan felnőtté válunk, a mozi, a tévé, a slágerek és könyvek mind igyekeznek meggyőzni róla, hogy megtalálhatjuk a tökéletes férfit. Hatásukra egyre erősebb a meggyőződésünk, hogy teljesülhetnek álmaink a királyfiról, aki majd megjelenik, és figyel ránk, és elfogad, és imádni fog. Idézhetnénk slágerszövegeket, amik mind azt erősítik bennünk, hogy találkozhatunk azzal az emberrel, aki aztán a mindenünk lehet.
Előfordul, hogy azt hisszük, rátaláltunk. Talán férjhez is megyünk hozzá. Aztán kiderül, hogy ez nem egészen így működik. Mások rá sem találnak arra az emberre, aki kimondja nekik: „örökké szeretni foglak”. Mi következik ezután? Üresnek érezzük magunkat, kielégítetlennek, csalódottnak.
Voltak barátnőim, akik családi házról, két gyermekről, kutyáról álmodoztak. Nem jött össze. De mialatt olyan életet élnek, amit nem álmodtak maguknak, boldogok, mert rájöttek ők is, hogy emberek nem tölthetik ki a szeretetűrt a lelkükben.
Csak egy Valaki alkalmas erre: maga a Szeretet.
Mióta Jézust keresem, már nem érzem magányosnak magam, nem érzem, hogy elutasítanak, öröm és biztonságérzés vette át ezek helyét a lelkemben. S hiszem, hogy azzal, hogy minden nap Hozzá fordulok elfogadásért, a férjem is felszabadult a nyomás alól, hogy mindig bizonyítania kell.
Nemrég beszéltem erről egyik barátnőmnek, aki elsírta magát: „Bárcsak tudtam volna, hogy nem várhatom el a férjemtől, hogy betöltse vágyaimat! Bárcsak tudtam volna, hogy egyedül Jézus elégítheti ki szeretetéhségemet! Nem váltam volna el tavaly.”
Nagyon sajnáltam. Bárcsak felfognánk ezt az igazságot, és megosztanánk a fiatal nőkkel, akikhez közünk van! Mindegy, mi történik az életünkben, meg tudjuk találni az igaz szeretetet; azt a szeretetet, amely sosem okoz csalódást, soha nem múlik el, nem utasít vissza. Hűséges szeretet, mely ki tudja tölteni a szívünkben lévő űrt.


Szabadíts fel, Uram, hogy az elfogadást, a biztatást, a szeretetet Nálad keressem. Tudom, hogy Benned nem fogok csalódni, nem utasítasz el, nem mész el tőlem. Jézus nevében, Ámen.

(Lynn Cowell: Filling the Gaps?, Encouragement for today, 2012. szeptember 5, www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 17., hétfő

A pletykáról

„Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm!” Zsolt 19,14


Pár hete találkoztunk utoljára, alig vártam hát, hogy halljak barátnőm élete folyásáról. Megérkezvén az étterembe megöleltük egymást, elhelyezkedtünk az asztalnál, és rendeltünk valami finom teát. Beszélgetni kezdtünk, mi történt velünk az utóbbi időben, elsoroltuk az elmúlt hetek eseményeit. Alig telt el néhány perc, s felmerült egy név (valakié, aki nem igazán állt közel hozzám). Barátnőm elmondott róla egy történetet, amitől nem sikerült jobban megkedvelnem, sőt. Aztán én is elmondtam róla valamit, amitől a barátnőm sem kedvelte meg jobban, sőt.
És a társalgásunk folyt tovább…
Mikor kiléptem az étteremből nagyon rosszul éreztem magam. Gondolatban felidéztem a beszélgetésünket, s rájöttem, hogy nem volt több ostoba csevegésnél.
Az zavart legjobban, hogy menet közben semmit nem vettem észre. Abban éltem, hogy jót beszélgetek valakivel, akit rég nem láttam. Pedig valójában pletykáltunk.
De jó volna most azt mondani, hogy ez a felismerés mindent megváltoztatott, és soha többé nem mondtam rosszat senkiről. De hát én olyan ember vagyok, akinek folyamatosan szüksége van Isten kegyelmére, irgalmára, megbocsátására.
Mai alapigénk, a Zsolt 19,14, segített felismernem, mennyire szeretné Isten, hogy szívem és szavaim örömöt okozzanak Neki, az Ő dicsőségét szolgálják.
A Bibliában sok tanítást találunk a beszédünkkel kapcsolatban. Számadással tartozunk Istennek szavainkról (Mt. 12,36). Ha vigyázok arra, mit mondok, sok bajtól óvom meg magam (Péld 12,13). Meg kell értenem, hogy szavaim életet vagy halált hordhatnak magukban (Péld 18,21).
Ahogy átelmélkedem ezeket az igazságokat, s hagyom, hogy formáljanak, megértem, hogy félresiklásaim (vétkeim) eltávolítanak Istentől. A bűn egyik legnagyobb csapdája, hogy menet közben gyakran nem fogjuk fel, mit teszünk, mi történik, csak akkor, amikor már túl késő.
De hála Neki, Isten mindig kész a megbocsátásra, és segít, hogy erősebben megálljunk Benne.
Mit tehetünk tehát hasonló helyzetekben?
Legjobban úgy kerülhetjük el a pletykálást, ha megelőzzük. Van úgy, hogy azzal kell indítanom a napot, hogy kimondom: „Ma senkit nem akarok megbántani, gyalázni a szavaimmal.” Kérem Istent, hogy jelezze rögtön, ha valami olyasmit akarok mondani, ami méltatlan Hozzá és hozzám. „Az okos ember nem fitogtatja tudását, az esztelen pedig kérkedik bolondságával.” (Péld 12,23).
Egy másik módja a pletykálás elkerülésének, ha nem foglalkozunk vele. Attól még, hogy egy friss, zaftos történetet hallottam, nem muszáj továbbadnom. „A rágalmazó titkokat tár fel, de a hűséges lélek leplezi a dolgot.” (Péld 11,13).
Végül fontos megbeszélnem a dolgot azzal, akiről hallottam valamit. Ha hallunk valami rosszat valakiről, elsőként hozzá forduljunk tisztázásért. Persze, ehhez nagyobb bátorság kell, mint a legyintéshez vagy a háta mögötti kibeszéléshez. Ha zavar valami, azzal beszéljük meg, aki a zavart okozza. „Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.” (Mt 18,15).
Mindezeken még dolgozom. Szörnyen éreztem magam az éttermi beszélgetésünk után. De igyekszem ezentúl megelőzni, figyelmen kívül hagyni a pletykát, illetve magával az illetővel megbeszélni azt, amit hallottam. Azt szeretném, ha Istennek öröme telne szavaimban és szívemben.


Uram, köszönöm kegyelmedet, irgalmadat és megbocsátásodat, amivel kíséred küzdelmeimet rossz szokásaim ellen. Segíts, kérlek, hogy a kapott igazságok beágyazódjanak a szívembe, és szavaimmal mindig méltó legyek Hozzád. Jézus nevében, Ámen.

(Nicki Koziarz: Gossip, Encouragement for today, 2012.10.09., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

2018. szeptember 16., vasárnap

Mire számíthatsz a nem várt események viharában?

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el."

(Ézsaiás 43:2a)



Teljesen váratlanul ért orvosom tájékoztatása: "A jobb hangszálán egy polip van, míg a bal hangszálon egy csomót látok. A reflux-a miatt a nyelőcsöve pedig sárga és gyulladt. Tisztában vagyok azzal, hogy Ön előadóművész, rendszeresen énekel, valamint előadásokat is tart, most azonban egy 4-6 hetes kötelező hangszálkímélő időszakot kell beiktatnia. Egyáltalán nem beszélhet. Az étkezésén is változtatnia kell, valamint gyógyszert kell szednie, hogy a gyomorégést megszüntessük. Azonban készüljön fel arra az eshetőségre, ha az előbb említett előírásaim betartása ellenére mégsem lesz jobban, akkor meg kell műtenünk a hangszálait."


A férjem sem számított a következő szavakra: "A biopszia és az ultrahang vizsgálat eredménye alapján valószínűsíthető, hogy pajzsmirigy rákja van, Uram. Azonnali műtétet javasolunk, és ha a szövettani vizsgálat igazolja feltételezésünket, akkor sugárkezelést is alkalmaznunk kell, hogy a még meglévő rákos sejtek elpusztuljanak."


Néhány hónappal ezelőtt történt mindez. Egyikünk sem volt a hallottakra felkészülve, sem az azután következő események sorozatára.


"4-6 hétig nem tarthat előadásokat". "Önnek rákja van." "El akarok válni." "Az ön állása megszűnik." "Az áramszolgáltatást kikapcsoljuk mindaddig, míg nem rendezi tartozását." "Nem nyert felvételt az iskolánkba." "Nagyon sajnálom, baleset történt...." Időnként olyan helyzetben találjuk magunkat, melyre egyáltalán nemszámítottunk. Életünk teljes fordulatot vehet néhány pillanat leforgása alatt, mi pedig levegő után és erő után kapkodunk, és a válaszokat keressük kérdéseinkre.


Átéltél már ehhez hasonló helyzeteket? Vagy éppen most küzdesz egy téged vagy egy szerettedet terhelő problémával?


Életünk jelenlegi, próbával terhelt időszakában, azt látjuk férjemmel, hogy az Úr sok mindenre megtanít bennünket a nehézségeink által. Így hát hálásak vagyunk mindazért a kincsért, melyre rálelünk ezekben a sötét napokban. 
Isten Igéjében nagyon sok elrejtett kincset tartalmaz, melyek Istenbe vetett reményünket erősítik.


Ha minden összedőlni is látszik körülöttünk, néhány dologban mégis teljesen bizonyosak lehetünk, melyekre hitünket szilárdan alapozhatjuk. 


A Biblia arról biztosít bennünket, hogy Isten soha sem fog elhagyni bennünket, vagy sohasem fog elfordulni tőlünk. Ez a kijelentés azonban nem biztosít bennünket arról, hogy rossz dolgok nem is fognak velünk megtörténni, vagy hogy sohasem fogunk fájdalmat, kétségbeesést és csalódottságot átélni. Ez a kijelentés azt jelenti a gyakorlatban, hogy annak ellenére, hogy milyen tapasztalatokon megyünk át, Istenünk, - Immánuel -, mindig velünk van, és az Ő békéjét ajánlja fel számunkra...attól függetlenül, hogy éppen szabadítást kapunk-e a próbából, vagy éppen a próbák elhordozására kapunk-e erőt.


A nehéz időkben a következő alapigazságokba kapaszkodhatunk:

ISTEN KÖZEL VAN: "Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
(Filippi 4:5b-7) 

ISTEN HALLJA A KIÁLTÁSODAT: "Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti."
(34. Zsoltár 17-18)

ISTEN VELED VAN és ÉRTED MUNKÁLKODIK: "Így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!"
(Ézsaiás 43:1-3)


A fájdalom sebet ejt rajtad, rossz dolgok is történnek veled, az emberek megbántanak téged, és időnként súlyos terheket kell hordoznod. De Isten találkozni szeretne veled életed viharában. Jézus így biztat bennünket: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Máté 11:28-29)

Mire számíthatsz, ha válaszolsz erre a meghívásra? Ha Jézushoz kiáltasz, akkor Isten békéjét fogod megtapasztalni a váratlan élethelyzeteidben is.


Drága Uram, el kell ismernem, hogy időnként félek a jövőtől, és nem tudok mindig a tökéletes akaratodban bízni. Jól tudom, hogy Te már előre átlátod életem eseményeinek alakulását, és hogy a Te gondolataid nem az én gondolataim. (Ézsaiás 55:8-9) Kérlek bocsásd meg amikor meggyengülök hitemben, segíts, hogy mindenkor Beléd kapaszkodhassak, és amikor váratlan események vihara körbevesz engem, a vihar közepén békére lelhessek Tebenned. (Márk 4:37-40). Mert tudom, hogy Te közel vagy, meghallod a kiáltásomat, velem vagy, és értem munkálkodsz. Jézus nevében, Ámen.











Átgondolásra:
Ézsaiás 26. fejezetének a 3. verse így szól: "Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik."

A vers alapján a "teljes békét" akkor nyerjük el, ha a gondolatainkat az Úrhoz tereljük. Micsoda ígéretet rejt ez magában! Keress Isten jelleméről és reményt keltő kijelentéseiről igeverseket, jegyezd fel a naplódba vagy egy jól látható helyre, hogy erőt adjanak számodra, amikor nem várt nehézségek érnek. A próbák idején használd ezeket az igéket, hogy Istenhez tereld gondolataidat, hogy a körülményeid ellenére megleld az Ő békéjét.



(Forrás: Gwen Smith, What to Expect When You're NOT Expecting
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)

2018. szeptember 15., szombat

Olvasói gondolatok - Semmiféle sérülés

Hajnalban fölkelt a király, és még szürkületben sietve az oroszlánok verméhez ment. Amikor a verem közeléhez ért, szomorú hangon kiáltott Dánielnek. Így szólt a király Dánielhez: Dániel, az élő Isten szolgája! A te Istened, akit mindenkor tisztelsz, meg tudott-e szabadítani az oroszlánoktól? Akkor Dániel így szólt a királyhoz: Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját. Azok nem árthatnak nekem, mert ártatlannak talált engem és ellened sem követtem el, ó, király, semmi vétket. Akkor a király igen örvendett, és kihozatta Dánielt a veremből. Amikor kihúzták Dánielt a veremből, semmi sérülést nem találtak rajta, mert hitt az ő Istenében.


Dániel 6:19-23

Nem arról van szó, hogy Dániel elkerülte a jogtalan büntetést. Végig kellett csinálnia. Isten, mivel Isten, képes lett volna azt is elintézni, hogy Dániel előtt a verem záruljon be – hogy be se dobhassák oda. Megtehette volna, hogy nem kerül a verembe. Azt is megtehette volna, hogy egy perc nyugis lődörgés után egyszerűen kivarázsolja onnan őt. 

De nem ezeket tette. Dániel bekerült a verembe. Félnie kellett ott. Ott kellett csücsülnie az oroszlánok közt elég sokáig, szinte egy teljes napig. 

A szabadulást Isten nem egészen úgy adta meg, ahogyan azt várjuk: nem pusztította el az oroszlánokat, nem rombolta le a vermet, nem szüntette meg az akadályt, a próbát. Isten „csak” bezárta az oroszlánok száját, hogy azok ne árthassanak Dánielnek. De attól még ott voltak azok a veszedelmes oroszlánok, nem tűntek el! 

Távolról nézve azok az oroszlánok ugyanolyan félelmetesek voltak, mintha mi sem történt volna. Mintha nem történt volna csoda. Távolról nézve nem is volt szembetűnő a szabadítás mibenléte. De mélyen a verem legalján (ami nagyon mélyen lehetett, hiszen ki kellett Dánielt húzni onnan és a király is kiáltani tudott csak hozzá) Dániel épségben megúszta, az oroszlánok szája le volt zárva. Ha messziről szemléljük az eseményeket, egy embert látunk, akinek talán percei vannak hátra. 

Hasonló veremben találtam magam én is már párszor. Mindenkivel megtörténik ez. Akadályokba ütközünk, harcolunk, szeretnénk, ha győztesen kerülnénk ki ezekből. Amikor egy probléma közepén találom magam, gyakran felteszem a kérdést: Tényleg a legjobb történik velem, ami csak történhet? 

Egy másik személy is jelen volt Isten tervében, a király. A király szerethette Dánielt. Törődött vele. Aggódott érte, már hajnalban, kíséret nélkül, szomorúan sietett a veremhez, hogy megtudja, valóban képes-e segíteni Isten a bajba jutottakon. A saját bőrén tapasztalta Isten szabadító erejét, amikor odaért. 

Talán éppen bajban vagy. Lehet, hogy körül vesznek a problémáid, nem találod a kiutat. Az is lehet, hogy bárhová tekintesz, csak a veszedelmet, a rettegést látod. De mi vesz körül valójában? Isten. Ő ott van Veled, Melletted, bárhol is vagy. Amit a legrémisztőbb csapdának tekintesz most, tényleg csupán ennyi lenne? 

Rengeteget kell még tanulnom Istentől. Jobban meg kell ismernem. Keresnem kell Őt akkor is, amikor a legsötétebb időket élem. Keresnem kell az arcát, amikor látszólag minden félresiklik az életemben. Mert Ő képes sérülés nélkül kihozni bármilyen veremből. 

Uram. Köszönöm, hogy soha nem hagysz magamra. Köszönöm, hogy szabadító Istenem vagy. Köszönöm, hogy hit által minden lehetséges. Hiszem, hogy akármilyen mélyre kerülök is, Te kiemelsz, ha eljön az ideje. Nem gyengülök el, amíg velem vagy. Jézus nevében: ámen. 

Novák Eszter Júlia

fotó:pinterest.com




2018. szeptember 14., péntek

Hogyan döntsek?

„Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.” Jel 3,8a


Az élet tele van nehéz döntésekkel.
Honnan tudjam, hogy ő-e az „igazi”? Melyik egyetemre menjek? Milyen szakra felvételizzem? Melyik állást vállaljam el? Melyik templomi közösségbe járjak? Kezdjek valami újba? Most, hogy már felnőttek a gyerekek, vonuljunk vissza? Ideje nyugdíjba menni?
Az emberek utálnak döntéseket hozni. Főleg azért, mert félünk, hogy rosszul döntünk.
A döntési helyzetek félelmet váltanak ki. Megrémítenek. A döntés meghatároz minket. Ha mi hozunk meg egy döntést, nincs kit hibáztatni, és nem bújhatunk el a következmények elől. Ez bizony ijesztő is lehet.
Egy alkalommal Nancy-vel, a feleségemmel, étteremben vacsoráztunk, és a pincér minden egyes választásunkat nagy megelégedéssel fogadta. „Kiváló”, „Tökéletes”, „Ragyogó választás” – mondta mindenre. Olyan következetes volt a dicséretben végig az étkezés alatt, hogy nem álltam meg, és a végén megkérdeztem, előfordult-e már, hogy valakit figyelmeztetett, hogy rosszul választott. Elmondása szerint az étterem vezetője észrevette, hogy a vendégek borzasztóan rettegnek a rossz választástól, ezért kinyomtatott egy dicséret-listát, amiből a személyzet válogathatott a vendégek döntései után.
Gondoljunk bele. Egy ilyen egyszerű kérdéstől, hogy „Levest vagy salátát parancsol?” olyan lelkiállapotba kerülünk, hogy az arra érzékeny éttermek terapeutává képezik ki a személyzetet.
Valahogy Istennel is ezt tesszük. Mivel rettegünk a rossz döntéstől, választás előtt Isten elé tárjuk a lehetőségeket, és kérjük, hogy mondja meg, mi az Ő döntése számunkra.
No, de mi van, ha Isten akarata az, hogy legyünk elég bölcsek és jó ítélőképességűek ahhoz, hogy magunk döntsünk a dolgainkban az Ő Igéje és a hitünk alapján, bízva abban, hogy Ő mellettünk lesz az úton, bármilyen döntést hozunk?
Ettől kicsit felszabadulnánk, nem?
Isten akarata, hogy megtanuljunk jól választani. Talán ezért nincs a Bibliában olyan szakasz, aminek a címe az volna, hogy „Hogyan tudhatod meg, mi Isten akarata az életeddel?” Pál nem ír a biztos párválasztás 6 lépéséről, sem az Isten akarata szerint való hivatás megtalálásának 5 módjáról.
Ami viszont benne van a Bibliában: „Ha valaki közületek bölcsességben szenved hiányt, kérje Istentől, aki szívesen ad mindenkinek, anélkül, hogy a szemére vetné, s meg is kapja, csak hittel kérje, egy csöppet sem kételkedve” (Jak 1,5-6).
Illetve: „Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes” (Fil 1,9-10a).
Ezért hát, mikor legközelebb komoly döntést kell hoznod, ne azt kérd Istentől, hogy mutassa meg, mi az Ő akarata, hanem imádkozz először bölcsességért. És ne félj attól, hogy rosszul döntesz. Még ha a rossz ajtón lépsz is be, ha igaz szívvel teszed, Isten akarata fog teljesülni.
Ne feledd, Isten akarata az életedben nem arról szól, hogy kivel házasodsz össze, vagy hogy egyáltalán megházasodsz-e, és nem arról, milyen állást vállalsz, vagy milyen helyre költözöl. Isten akarata az életedre az, hogy csodálatos emberré válj az Ő hasonlatosságára: Jézus-karakterű emberré. És ennek semmi sem áll az útjában.

Istenem, tudom, hogy Te a nyitott ajtó Istene vagy. Minden nap minden perce alkalmat ad a növekedésre, a szolgálatra, arra, hogy jó hatással legyünk másokra. Szereteted miatt nem kell félnünk a bukástól, nem kell állandóan rettegnünk attól, hogy hátha nem a tökéletes döntést hozzuk meg. Imádkozunk bátorságért és bölcsességért, hogy lépjünk be minden ajtón, amit megnyitsz előttünk. És imádkozunk, hogy tetteink által a Te akaratod teljesüljön. Jézus nevében, Ámen.

(John Ortberg: How Do I Choose?Encouragement for today, 2015.03.03., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2018. szeptember 13., csütörtök

Hogyan szerezd vissza a mosolyod

„Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív összetöri a lelket.” Péld 15,13

Nemrég fényképeket nézegettünk a gyerekekkel. Boldog pillanatokat, nyaralást, családi együttléteket megörökítő, pár éve készült fotókat, melyeken én is ott voltam azokkal az emberekkel, akiket legjobban szeretek.
24 éves Morgan lányom mondott közben egy meglepőt. — Anyu, tudod mit vettem észre ezeken a képeken? — Mit? - kérdeztem kíváncsian. — Mindegyiken mosolyogsz, de ha jobban megnézem, a szemed mindig szomorú.
Pillanatra megakasztot a válaszadásban a megfigyelés mély igazsága, de aztán őszintén így szóltam: — Tudod, drágám, valóban szomorú voltam. Annyira mély volt lelkemben a fájdalom, hogy nem is tudtam beszélni róla senkinek. Nehéz időszak volt családunk életében, sorra értek veszteségek, félelem és aggódás volt bennem, úgy éreztem, képtelen vagyok megbirkózni a kihívásokkal. Igen, nagyon szomorú időszak volt.
Minderről persze már rég tudott, ahogy a két másik gyermekem is, hisz együtt éltünk át mindent. Az volt az érdekes, hogy észrevette, hiába igyekeztem mosolyogni, hiába próbáltam boldognak érezni magam és annak is látszani, a szemem szomorúsága elárulta a valóságot. A lelkem romokban volt, és ezt nem tudta elfedni a mosoly az arcomon.
A mély bánat, az örömnélküliség meglátszik az ember arckifejezésén, ahogy az is, ha őszintén örül a szíve. Az öröm belső állapot, mely külsőleg is megnyilvánul. Ha a lelkünk összetört, az örömöt csak Jézus Krisztus békessége, szeretete, gyógyítása tudja visszahozni.
Mai alapigénkben Salamon ezt írja: „Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív összetöri a lelket.” Péld 15,13. Mindenkit érnek megpróbáltatások élete során, de örömünket, érzéseinket hitünk és a bajokhoz való hozzáállásunk befolyásolja, ez határozza meg, hogy mi lesz belőlünk, sőt még azt is, hogy külsőleg hogy nézünk ki.
Belső örömünk szintje látszik a magatartásunkon. Ha hagyjuk, hogy az élet és más emberek alakítsák örömünket, lelkiállapotunk leromlik, mosolyunk megfakul.
Ez a szentírási mondat megállapítja, hogy ha hagyjuk a negatív gondolatokat és érzelmeket eluralkodni, vagy engedjük, hogy mások és a nehéz körülmények irányítsák boldogságunkat, lelkünk összetörik, és ezt tekintetünk is tükrözni fogja. Ha viszont a gondok közepette kérjük Krisztust, adjon örömöt, megkapjuk, és érezni is fogjuk a valódi belső öröm ajándékát, ami az arcunkon is meg fog látszani.
Emlékszem, nem sokkal azután, hogy a képek készültek, merész ígéretet tettem magamnak és Istennek, hogy történjék bármi, újra megtalálom a boldogságot. Tudatosan változtatni kezdtem gondolati sémáimon, negatív hozzáállásomat igyekeztem pozitívra cserélni. Minden nap teljes szívből kértem Istent, állítsa vissza örömömet – a megváltottság örömét – akkor is, ha a külső körülmények nem változnak.
És tudod, mi történt? Idővel, hit és kitartó imádság által, megadta ezt nekem. A helyzet mit sem változott, de szívem és elmém átalakult. Visszatért lelkembe a boldogság, arcomra az őszinte derű.
A mosoly visszaszerzése belülről indul. Ha lelkünk derűs, arcunk is mosolyogni fog.






Drága Jézus, átadom Neked a belső békémet befolyásoló embereket és körülményeket. Hozd vissza megváltottságom örömét, segíts, hogy újra tudjak őszintén mosolyogni. Szeretni akarom az életet, amit Tőled kaptam, örömömet akarom lelni benne, bármilyen is. Megfogadom, hogy mától ehhez tartom magam. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: How to Get Your Smile Back; Daily Devotions 2018. 09.04.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/09/04/how-to-get-your-smile-back; fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com, kép:pinterest.com

2018. szeptember 12., szerda

Hogyan éljünk kevesebb stresszel

„Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!” 2 Tessz 3,16


Sokfelé keresgéltem, míg eléggé kétségbe nem estem ahhoz, hogy Hozzá forduljak.
Évekig abban a hitben éltem, hogy a Bibliában nem találok megoldást a stresszre, még kevésbé ötleteket a stressz kezelésére.
Igaz, hogy a „stressz” szó nem egy bibliai kifejezés, Jézus mégis gyakran utalt rá, amikor aggódásról, keserűségről, félelemről, bajról, teherről, gyötrődésről, rémületről, megpróbáltatásról, ellenségeskedésről beszélt, hogy csak néhány fogalmat említsek. Beszélt a bajok, idegesség, álnokság okozta rossz érzésről, a csalódás szomorúságáról, a kísértés hatalmáról, a bűn rombolásáról. Foglalkozott nehezen megoldható helyzetekkel politikában, gyülekezetben, házasságban, családban, gyermeknevelésben, közösségekben és úgy általában a világban.
A bibliai kor és a 21. század különbségei dacára, a stressz létezése és az, hogy Jézusra van szükségünk, nem változott. Jézus tudta, mi vár ránk, és felajánlotta békességét rohanó, kaotikus világunkban.
A Bibliában újra meg újra arról olvashatunk, hogyan ünnepeljük és élvezzük az életet a stresszes helyzetek ellenére. Hogyan találjunk örömet a nehéz körülmények között is. Hogyan kerekedjünk felül a stresszen, mialatt igyekszünk talpon maradni. Hogy ne csak túléljük a viharokat, de biztonságban hajózzunk a dühöngő szélvész dacára. A Teremtéstől a Jelenésekig számtalan ötletet találunk a stressz kezelésére.
A 2 Tessz 3,16 arra buzdít, hogy forduljunk Jézushoz, mert Ő maga a megoldás a feszültségre. Benne és Általa békességet találunk.
A stressz nem korfüggő, hozzá tartozik az élethez. Mindig is létezett, és létezni fog. Mai stresszes helyzeteink különbözhetnek a Jézus korabeliektől, de a stressz hatása ránk ugyanaz.
Talán már próbálkoztál masszázzsal, üdüléssel, relaxációs módszerekkel, vásárlással, lágy zenével vagy jakuzzival oldani a stresszt. Talán már drogokhoz vagy alkoholhoz is nyúltál. Kipróbáltál minden lehetséges módszert, hasztalan.
A világ nyújtotta összes stresszoldó módszer együtt sem közelíti meg azt a valódi feloldódást, amit Jézus tud nyújtani. Az ő módszerei kiállták az idők próbáját, nemzedékek használták kétezer éven át.
Ha békességre és derűre vágysz, s úgy érzed, elérhetetlen, javasolnék még néhány módszert.
Vonulj el pár percre (a fürdőszoba is alkalmas erre), és helyezkedj Jézus jelenlétébe.
Szólítsd meg az Urat, és hívd, hogy legyen veled az adott szituációban.
Keresd a Bibliában az Ő hozzáállását a nehéz helyzetekhez.
Mielőtt bármilyen más módszerhez folyamodnánk, forduljunk Jézushoz. Ő az első számú megoldás a stresszre.


Uram, úgy érzem, megfojt a stressz, bár mindent megpróbáltam már, hogy szabaduljak tőle – Téged kivéve. Bocsáss meg, hogy nem bíztam Benned, nem is gondoltam rá, hogy Te megadod nekem azt a békességet, amire vágyom. Hívlak most, Uram, lépj be az életembe, a körülményeimbe, nyisd fel a szemem, hogy meglássam az igazságot, átéljem a felszabadulást, amire annyira vágyom. Jézus nevében, Ámen.

(Tracie Miles: Learning to Live Stressed-Less, Encouragement for today, 2013.01.23., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, foró: pinterest)