Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2012. december 31., hétfő


Az élet azért nehéz, hogy növekedhess


 „Vessétek le a régi élet szerint való ó embert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)

Sok vallás és New Age típusú filozófia hirdeti azt az ősi hazugságot, hogy isteni lények vagyunk, vagy éppen istenné is válhatunk. Engedd meg, hogy egyértelműen tisztázzam: te soha nem lehetsz Isten (de még isten sem).
Ez az öntelt hazugság a Sátán legősibb kísértése. A Sátán azt ígérte Ádámnak és Évának, hogyha követik a tanácsát, akkor „olyanok lesztek, mint az Isten” (1. Móz. 3:5).
A vágy, hogy istenné váljunk, minden alkalommal előjön, amikor befolyásolni szeretnénk a körülményeinket, a jövőnket vagy éppen a körülöttünk lévő embereket. Teremtményekként azonban sohasem válhatunk Teremtővé. Isten nem szeretné, hogy istenné válj; azt szeretné, ha istenfélő lennél: ha az ő értékeit, hozzáállását, akaratát és személyét vennéd figyelembe. Ez alatt azt értjük, hogy„öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Efézus 4:22-24)
Isten terve az életeddel ezen a Földön nem az, hogy kényelemben élj; sokkal inkább a jellemfejlődés. Azt szeretné, ha lelkileg felnőnél és Krisztushoz hasonlóvá válnál. Krisztushoz hasonlóvá válni nem azt jelenti, hogy elveszíted a saját személyiségedet, vagy éppen egy tudattalan klónná leszel. Isten teremtett téged egyedinek, így semmiképpen sem akarja ezt tönkretenni benned. A Krisztushoz hasonlóvá válás nem a személyiséged, hanem a jellemed átformálódását jelenti.
Isten azt szeretné, ha egy olyan jellem fejlődne ki benned, mint amiről például Jézus beszél a Boldogmondásokban, Pál a Lélek gyümölcseiről szóló igékben, a Szeretethimnuszban; Péter pedig a hatásos és termékeny életről szóló igékben (Máté 5:1-12; Galata 5:22-23; 1Korinthus 13; 2Péter 1:5-8).
Minden alkalommal, amikor megfeledkezel erről a jellemről, frusztrálttá válsz a körülményeid miatt. Azt kérdezgeted majd magadtól, hogy „Miért történik ez velem? Hogyan kerültem ebbe a nehéz helyzetbe?” Az egyik válasz egész egyszerűen az, hogy az élet bonyolult! De éppen ez ad alkalmat a növekedésre. Emlékezz: a Föld az nem a Mennyország.
Sok keresztyén félreértelmezi Jézus „bőségben élésről” mondott szavait (János 10:10b) és tökéletes egészségről, luxusról, folyamatos boldogságról, álmaink megvalósításáról beszél; arról, hogy hit és imádság által egy csapásra megszabadulhatunk minden problémától.
Összegezve az egészet, tulajdonképpen azt várják, hogy a keresztény élet könnyű legyen. Mennyországot akarnak a Földön.
Ez az önző perspektíva Istenre úgy tekint, mint aki csak azért létezik, hogy a személyes igényeit maradéktalanul kielégítse. De Isten nem a szolgád! Ha pedig azzal áltatod magad, hogy az élet könnyű, akkor vagy súlyosan csalódottá válsz, vagy valóságtagadóvá.
Soha ne feledd, hogy az élet nem rólad szól! Isten teremtett téged a saját céljaira, nem pedig fordítva. Miért biztosítaná Isten a Földön a Mennyet, amikor azt az örökkévalóságra ígérte? Isten azért adott nekünk időt itt a Földön, hogy felépítsük és megerősítsük a jellemünket a Mennyországra.
Beszéljünk róla:
  • Hogyan igyekszel befolyásolni a saját körülményeidet vagy a körülötted élőket?
  • Hogyan éled meg azt a „teljes életet” amelyet Jézus adott neked? (János 10:10)

(Daily Hope by Rick Warren)





2012. december 30., vasárnap

Szeretet, igazság, bizonyosság


 Amikor értetek imádkozom, azt kérem, hogy egyre jobban növekedjen bennetek az isteni szeretet, meg ezzel együtt az igazság ismerete és mindenféle megértés, hogy ezáltal minden helyzetben képesek legyetek felismerni, ami a legjobb, és azt is válasszátok, hogy ilyen módon tiszták és ártatlanok legyetek a Krisztus eljövetelének napjára, hogy Jézus Krisztus segítségével sok olyan dolgot vigyetek véghez, ami tetszik Istennek, és ezzel dicsőséget és dicséretet szerezzetek Istennek.
Fil 1,9-11

Az idézett bibliaszöveg eredetiében a szeretet helyén álló kifejezés az agapé, azaz az isteni szeretet. Miben más ez a szeretet, mint a többi? Röviden annyit mondhatunk el róla, hogy ez a típusú szeretet a görögben található négy közül a legkülönlegesebb. Gyökössy Endre így fogalmazza meg lényegét: Szeretlek, mert szeretlek. Az ember szeretete önző. Azért szeretünk valamit, vagy valakit, mert fiziológiai, lelki, szellemi igényünket szolgálja. Az isteni szeretet más. Szeretetének oka a másik puszta létezése. Ez az a lelki magaslat, ahova Pál hívja a barátait. Megtapasztalni Isten mindent elsöprő, személyválogatás nélküli szeretetét, és továbbadni azt, tehát növekedni benne.
Akárcsak az igazságban, ami nem papírra írt bölcsességek gyűjteménye, vagy paragrafusokba foglalt törvénykönyv. A bibliai gondolkodásban inkább a legfőbb erkölcsi jó, a Mindenható megismerését jelöli. Ismerni az igazságot azt jelenti tehát, hogy napi, növekvő kapcsolatban vagyok az egyedül tévedhetetlennel, hogy olthatatlan vágyat érzek megismerésére a kijelentés erejéig.
Azonban ez utóbbi nem pusztán ismeret, annál több. Egy az életemet átalakító döntés, elköteleződés a megismert Mintához.
Hogy mit ad ez a döntés nekem? Bizonyosságot, biztonságot, vezetést. Amire a ma embere annyira vár. Egy biztos pontot ebben az állandóan változó, viszonylagos értékeket valló világban.


2012. december 28., péntek

Bátorítás a mai napra


Félelem nélkül

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben."
János első levele 4:18
Muraközy Gyula: Az erő
- Ugye, édesapám, amikor a sziklát
véres zivatarban villámok hasítják,
viharok rárontnak, habok ráomolnak,
s magas szikla volt ma, s kőszirt marad holnap;
ha a századok nem tudták porrá tenni,
sziklánál erősebb nincsen is tán semmi?
- Nem, fiam. Ott nem lelsz sem érzést, sem eszmét,
csak makacs a szikla. Az erő nem ez még.
- Akkor, édesapám, az a hősi ember,
aki egymaga vív gyilkoló sereggel,
s küzd, ha hősi teste csupa vér, merő seb,
ugye, a világon az a legerősebb?
- Nem fiam. Nézd a föld valamennyi hősét,
mind csak bátor ember. Ez nem az erő még.
- Hát a zsarnok, apám, ki népeket tör le,
s előtte mindenki csak térdelő törpe,
és amerre halad, hervadás a lábnyom,
ő a legerősebb ezen a világon?
- Fiam. Bár ha a föld mind neki teremne,
a zsarnok hatalmas, nincsen erő benne.
- Édesapám! Akkor nincs is erős ember?
- Kedves kicsi fiam! Egy bús, őszi reggel
- kicsiny gyermek voltál, sápadt, apró, gyenge -
az édesanyádat temettük el csendben.
Szép, sápadt arcával, fekete szemével
betegágyad mellett lelte minden éjjel.
Kétes hajnalórán lázas álmod leste,
fáradt volt szegénynek a gyönge, kicsi teste.
Téged sötét árnyak hallgatózva vártak,
ám ő elébe állt a rideg halálnak.
Virrasztva, ápolva, ringatva becézett,
s halovány arcodra visszatért az élet.
Őszi napsugárnál már te ránevettél,
betegséget, könnyet, fájdalmat feledtél.
S őszes sötét felhő könnyét, hogy kisírta,
szegény édesanyád leroskadt a sírba.
Nem volt erős szikla,
nem is termett harcra.
Hervadó virág volt szelíd, sápadt arca.
Magahunyó napfény,
kettétörött nádszál,
s mégsem volt nagyobb hős az édesanyádnál.
Tudod már fiam, hogy az erős ki lehet?
- Tudom, édesapám: aki nagyon szeret.

Cambridge télen

2012. december 24., hétfő

Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. (Lk. 1:68)



Paul egy autót kapott karácsonyra a testvérétől. Karácsonyeste, amikor kijött az irodájából, egy utcagyerek ámuldozva járkált a csillogó-villogó új kocsi körül.
-Uram ez az ön autója? - kérdezte.
Paul biccentett.
-A bátyámtól kaptam karácsonyra.
A fiú meghökkent.
-Azt akarja mondani, hogy a bátyja adta magának ezt az autót, és magának ez semmibe se került? Öcsém, bárcsak..
Elbizonytalanodott.
Paul persze tudta, hogy fogja a fiú folytatni. Bizonyára azt kívánja, hogy bárcsak neki is ilyen testvére lehetne. Amit azonban a srác mondott, tetőtől talpig megrázta.
-Bárcsak-folytatta a gyermek én is ilyen testvér lehetnék!
Paul csodálkozva nézett a fiúra, majd ösztönösen hozzátette:
-Elvigyelek egy körre?
-Ó, igen! Szeretném.
Rövid kocsikázás után a fiú-szemében különös fény csillogott - Paulhoz fordult:
-Uram, megtenné, hogy megáll a házunk előtt?
Paul titkon elmosolyodott. Már sejtette, mit akart a fiú. Meg akarta mutatni a szomszédoknak, hogy egy nagy kocsi hozta haza. De megint tévedett.
-Megállna ott, a lépcsőknél? - kérte a fiú. Felfutott a lépcsőn, s Paul nemsokára hallotta, ahogy jön visszafelé. De már nem olyan gyorsan, mint ahogy elment. Karjaiban mozgássérült kisöccsét cipelte.
Leültette a legalsó lépcsőre, egészen odabújt hozzá, majd rámutatott az autóra:
-Itt van, Öcskös, amiről fent beszéltem neked! A bátyjától kapta karácsonyra, és egy fillérbe se került neki. Egy napon én is ilyet akarok neked adni.
Akkor majd te is láthatod azt a sok szép dolgot a karácsonyi ablakokban, amiről mindig megpróbáltam mesélni neked.
Paul kiszállt az autóból, beemelte a béna fiút az első ülésre. Csillogó szemű bátyja pedig beszállt a háta mögé, és megkezdődött hármójuk felejthetetlen ünnepi kocsikázása.
Azon a karácsonyon Paul megértette, mire gondolt Jézus, amikor ezt mondta:

Nagyobb boldogság adni!

2012. december 23., vasárnap


A teáscsésze

Karácsony közeledett és egy házaspár úgy döntött, hogy egy különlegesen értékes ajándékot vesz családja számára, így elutaztak Angliába. Mindketten szerették az antik tárgyakat, kerámiákat, különösen a teáscsészéket. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét.

A férj megkérdezte az eladót:
- “Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ennyire szépet.”
A boltos a kezébe adta, és miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze, legnagyobb meglepetésére megszólalt:
- “Nem érted, hogyan lehetek ennyire szép?
Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, hogy üvöltöttem a fájdalomtól:
- ‘Hagyj békén!’ - de Ő csak mosolygott, és így szólt:
- ‘Még nem.’

Aztán egy gyorsan forgó korongra helyezett és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam, körbe-körbe.
- ‘Állíts meg! Szédülök! - kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét, és azt mondta:- ‘Még nem.’

Aztán betett a kemencébe. Sosem éreztem olyan forróságot! Csodálkoztam, miért akar megégetni. Sikoltoztam. Ki akartam jutni. Láthattam a Mester arcát az üvegen át, és leolvashattam ajkáról, ahogy a fejét rázta: - ‘Még nem.’

Végül az ajtó kinyílt, kitett a polcra. Hűlni kezdtem.
- ‘Most már jobb.’ - gondoltam.

Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle.- ‘Hagyd abba! Hagyd abba!’ - kiáltottam. De csak ingatta a fejét:- ‘Még nem.’

Aztán hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt. Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, mindent megbántam, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja:- ‘Még nem vehetlek ki.’

Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett.

Egy órával később elém állított egy tükröt és azt mondta:
- ‘Nézd meg magad.’Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek:- ‘Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én., ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok!’

- ‘Szeretném, ha emlékeznél arra’ - mondta - ‘tudom, fájt, amikor gyúrtalak, gyömöszöltelek, de ha nem teszem, kiszáradsz. Tudom, hogy szédültél, mikor a korongon forgattalak, de ha megállítom a korongot, szétmorzsolódsz. Tudom, hogy elviselhetetlenül forró volt a kemencében, és nem értettél, miért teszlek oda, de ha nem teszem, megrepedsz. Tudom, hogy rettenetes volt a szag, amikor bevontalak mázzal és befestettelek, de ha nem teszem, akkor sosem erősödsz meg, és nem lesz színes az életed. És ha nem teszlek újra vissza a másik kemencébe, nem élhettél volna sokáig, nem lennél elég erős.

Befejeztelek. Olyan vagy, amilyennek elképzeltem, mikor hozzáfogtam a munkához.

* * *

Ez az élet barátaim. Az én életem, és a Tied. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: ‘Engedj ki!’. Néhányan épp színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: ‘Mi történik velem? Minden olyan zavaros’, és a Mester csak néz, és azt mondja: ‘Még nem vagy kész, még nem.’. De mi látjuk Őt, és bízunk Benne.



2012. december 22., szombat

ISTEN ÉS BÉKE

Békét üzen az est,
békét üzen az ég.
Alázatos szívvel
leborulok Eléd.
Hallgatom a béke
boldog üzenetét.

Kinyújtom a kezem,
már elérni vélem,
vagy boldogságomban
vélem, hogy elérem
azt a csillagot ott
Isten tenyerében.

Mert úgy kellene most
az a csillag nékem,
mint ahogy ragyogott
bethlehemi égen
és utat mutatott
a bűn sötétjében.

Most tán' százszorosan
nagyobb a sötétség.
Elfeledtük régen
régi csillag fényét:
elvesztette szívünk
a Krisztusi békét.

De üzen az este
minden csillagával,
minden napfelkelés
az Ő hajnalával:
-Békét üzen Isten
a bocsánatával.
(Páskulyné)

A szeretetről gyermekszemmel...

Egy tudományos felmérés részeként kutatók megkérdeztek néhány 4 és 8 év közti 

gyermeket arról, hogy szerintük mi a szeretet.A kérdésekre adott válaszok mélysége és 

komolysága sok esetben a kérdezőket is meglepte.Talán téged is megérintenek majd.

"Amikor nagyinak begyulladtak az izületei, nem tudott már

előrehajolni, hogy kifesthesse a lábán a körmeit. Most mindig a

nagypapa festi a nagyi körmeit, pedig neki is izületgyulladása van. Ez a szeretet."

Rebeka - 8 éves


"Amikor szeret valaki, akkor máshogy mondja ki a neved. Valahol érzed, hogy az ő szájában 

biztonságban van a neved."

Zsolti - 4 éves

"A szeretet az, amikor egy lány bekölnizi magát, a fiú pedig borotválkozó arcszesszel bekeni 


magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást."

Karesz - 5 éves

"A szeretet az, amikor az étteremben odaadod másnak a sült krumplidat, anélkül, hogy te 


kérnél az övéből."

Kriszti - 6 éves

"Szeretet az, ami megnevettet, amikor fáradt vagy."

Teri - 4 éves

"A szeretet az, amikor anyu kávét főz apának, de belekortyol mielőtt odaadná neki, csak a 


biztonság kedvéért, hogy ellen őrizze, hogy biztosan finom-e."

Dani - 7 éves

"A szeretet az, ami Karácsonykor a szobában van. Ha egy pillanatra abbahagyod az 


ajándékok kicsomagolását, akkor lehet meghallani."

Robi - 7 éves

"Ha jobban szeretnél szeretni, akkor egy olyan baráttal kezd, akit utálsz."

Nikolett - 6 éves

"A szeretet az, amikor elmondod egy fiúnak, hogy tetszik neked az inge, erre ő ezután 


minden nap csak azt hordja majd."

Nóri - 7 éves


"A szeretet olyan, mint amikor egy kicsi öreg néni és egy kicsi öreg bácsi még mindig 


barátok, még azután is, miután jól megismerték egymást."

Tomi - 6 éves

"A zongoravizsgámon egyedül voltam a színpadon és nagyon féltem. Odanéztem a 


közönségre, és apu ott mosolygott és integetett. Csak ő mosolygott. Ezután már nem 

féltem."

Csilla - 8 éves

"A mamim jobban szeret engem mindenkinél. Senki más nem ad nekem esti puszit mielőtt 


elalszom."

Klári - 6 éves

"A szeretet az, amikor anyu a legfinomabb csirkehúst odaadja apunak."

Eszter - 5 éves

"A szeretet az, amikor apa izzadt és büdös, de anya akkor is azt mondja neki, hogy sokkal 


helyesebb, mint Robert Redford."

Krisztián - 7 éves

"A szeretet az, amikor a kutyusom megnyalja az arcom akkor is, ha egész nap nem 


foglalkoztam vele."

Marika- 4 éves

"Tudom, hogy a nővérem szeret engem. Onnan tudom, mert nekem adja az összes régi 


ruháját, és emiatt neki el kell mennie, majd újakat venni."

Laura - 4 éves

"Amikor szeretsz valakit, akkor sokat pislogsz, és apró csillagocskák jönnek ki belőled."

Judit - 7 éves

"A szeretet az, amikor anyu látja aput a mosdóban és szerinte apu nem is gusztustalan"

Márk - 6 éves

"Ha nem gondolod komolyan, akkor nem is kéne kimondanod, hogy szeretlek.

De ha komolyan gondolod, akkor szerintem sokszor ki kell mondani. Az emberek hamar 

elfelejtik."

Júlia - 8 éves

Leo Buscagliát a híres írót, egyszer felkérték, hogy legyen zsűrije egy olyan versenynek, 


amely a leggondoskodóbb gyermeki díj várományosát kereste.

A győztes egy négy éves kisfiú volt, akinek a szomszédjában élt egy nemrégiben 

megözvegyült idős férfi. Egyszer, amint a kisfiú meglátta a síró öregembert, besétált a 

kertbe, odabújt az idős ember ölébe és csak ücsörgött szótlanul. Később, amikor az anyja 

megkérdezte a fiút, hogy mit is csinált ott valójában, a gyermek ezt

felelte: "Semmit, csak segítettem neki sírni."

2012. december 21., péntek

Amikor a Jóisten megérintette a földet
(Írta: Veres Ágost 13 éves)

-Ditró állomás! A vonat hóakadály miatt nem megy tovább!- harsogta a hangosbemondó. Az utasok bosszankodva szálltak ki a kocsikból 1942. december 24-én déli 12 órakor. Köztük volt egy fiatal tanító is, aki a hat kilométerre lévő Szárhegyre igyekezett. Augusztus közepe óta nem volt otthon. A Bereg megyei Csedregen volt az állomáshelye. Egész ősszel gyűjtögette a pénzét, hogy karácsonyra ajándékot tudjon venni szeretteinek. Idesnek kesztyűt és kendőt, Tatának kucsmát és zoknit, a hat kisebb testvérnek könyveket, füzeteket, ceruzákat, színeseket és persze csokit és cukorkát. Sőt Vásárhelyen, ahol át kellett szállnia, a maradék pénzéből még egy frissen vágott libát is sikerült vennie az állomás melletti piacon.

-Ez lesz ám a meglepetés!- gondolta magában. Most azonban úgy néz ki, hogy a hóvihar meghiusítja a közös karácsony estét.
- Elindulok gyalog!- döntötte el hirtelen. A Görgényi havasok irányából fújt a szél, emiatt is tudta a medencéből összegyűjtött havat a sínekre hordani. Fél úton lehetett, amikor elnyújtott üvöltést
hallott a Gyergyói havasok felöl.
-Ha nincs rá válasz, nem lesz baj!- nyugtatta magát. Néhány perc múlva azonban a Tatárhalom oldalából szaggatott vonyítás hallatszott.
-Szagot fogtak, sietnem kell! -villant át az agyán.

A falutól egy kilométerre a Szármány hegy lábánál lakott egy család, arra vette az útját. Közben hátranézett és fekete pontokat pillantott meg az úton.
-Futnom kell, ha életben akarok maradni! A kerítés sarkához érve már hallotta a halál csengettyűjét: ahogy a farkasok hasán összefagyott szőrcsomók egymáshoz ütődnek. Elérte a bejáratot és dörömbölni
kezdett. A háziak ajtót nyitottak, a tanító szinte beesett rajta. A falka ekkor ugrott át a kerítésen. A házat többször körbeszaladták, sőt a vezér még be is vicsorított a piciny ablakon.

-Köszönöm!- lihegte holtfáradtan a tanító.
-No, ha ide igyekezett, akkor éppen idejében érkezett!- fogta derűsre a ház ura.
-Ha Szárhegyre, akkor várnia kell reggelig! Isten hozta nálunk, legyen a vendégünk!
A tanító csak ekkor nézett körül a pici hajlékban. Régi rönkház volt, a szobák nem voltak falakkal elválasztva egymástól, csupán néhány bútor jelezte, hogy mi hol is lehet. A konyharészen az asszony
szorgoskodott, a sarokban négy gyerek játszott, a kályha mellett egy anyóka üldögélt, mellette párja pipázott.

-Bíztam benne, hogy nappal nem érhet baj!- válaszolta a házigazdának.
-Igyék egy bögre meleg tejet! Ez felmelegíti, és meg is nyugtatja a lelket!- mondta a háziasszony és hellyel kínálta őt.
-Gyerekek, gyertek! Állítsuk fel a karácsonyfát! Hagy tudja meg a Jézuska, hogy várjuk Őt! Az apróságok boldogan szaladtak anyjukhoz és a szemükben a csodavárás fénye ragyogott. Amíg a család szorgoskodott
a tanító jobban körülnézhetett. A konyhaasztalon már ott gőzölgött az ünnepi vacsora. Hajában főtt pityóka sült szalonnával, édességnek pedig puliszka vékonyan kent szilvalekvárral.
-Istenem! Mit ehetnek máskor, ha ez az ünnepi vacsora!?- kérdezte magában.

-Tanító Úr! Legyen az angyalunk! Mi kimegyünk a kamrába a gyerekekkel, kérem csengessen pár perc múlva, így nagyobb lesz a meglepetés!- súgta a házigazda.
A család kivonult, az anya gyorsan, hogy a gyerekek meg ne lássák, a fa alá rakta az ajándékokat, majd a többiek után sietett. A tanító várt egy kicsit, és közben rápillantott az ajándékokra. Kézzel
faragott állatkák, néhány alma, és két kicsi, hímzett kendőcske volt a fa alatt.
Kinyitotta táskáját, kivett belőle négy füzetet, négy ceruzát, egy doboz színest és egy mesekönyvet. Gyorsan a fa alá rakta, majd korholni kezdte magát:
-Hiszen gyerekek, a csokoládénak jobban örülnének!
Visszament táskájához, négy szelet csokoládét és egy zacskó cukorkát is kiolvasott belőle. Újra a fához sietett az édességekkel.
-És a felnőttek? Ha már én lettem az angyaluk nekik is kell adnom valamit! Ismét a csomagjaihoz lépett, elővette a frissen vágott libát és a fa alá rakta. A konyha sarkába húzódott, majd csengetni kezdett.

A család bevonult a szobába. A félhomályban elénekelték a Mennyből az angyalt, majd feltekerték a petróleumlámpa fényét és a fához gyűltek.
A gyerekek ámulva, boldogan mutatták meg remélni sem mert ajándékaikat szüleiknek. A legnagyobbik felkiáltott.

-Ni, ez meg itt egy liba!- és az anyja kezébe nyomta.
A szülők csak álltak egymással szemben, kezüket összeforrasztotta a frissen vágott liba, meglepetésüket a gyerekek csacsogása sem tudta csökkenteni.
A házigazda halkan megszólalt: -A Jóisten megérintette a földet!
Felesége reá mosolygott, két gyönyörű szeméből könnyek csordultak ki és egyenesen a liba hátára potyogtak.




Néhány gondolat az imádságról...

Akinek van szemük, hogy lássanak, rengeteg okuk van arra, hogy hálásak legyenek, és Istenhez küldhessék köszönetüket és dicséretüket. Isten szüntelenül munkálkodik az életünkben, hogy megmentsen, angyalai támogatnak, van Bibliánk, a bennünk élő Szentlélek pedig nem a félelemnek lelke, hanem erőnek és szeretetnek Lelke. (2Tim. 1:7)

"Áldjad én lelkem, az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét. Áldjad, én lelkem, az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről." (Zsolt. 103:1-2)  Ő megbocsát, elveszi bűnünket (Zsolt. 103:3,12). Megőrizte életünket (3-4 vers) "Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra, és nagy kegyelmű." (8.vers) Isten nem úgy bánik velünk, ahogy megérdemelnénk, mert halált érdemlünk, nem kegyelmet (10.vers) Irántunk való szeretete felfoghatatlan (13. vers), és tökéletesen ismer bennünket (14.vers)

A figyelmes szív hálás szív, a hálás szívből pedig árad a köszönet és a dicséret.

Egy buszon utaztam,
És láttam egy aranyhajú lányt,
Irigyelni kezdtem, mert olyan szép volt,
Bár én is ilyen szőke lennék, bántott a gondolat.
A lány hirtelen felállt, leszálláshoz készült.
Én pedig figyeltem, milyen nehezen lép.
De hiszen csak egy lába van, mankóval jár...
Mégis milyen boldog mosoly ragyog arcán!

Ó, Istenem, bocsáss meg, hogy panasz hagyta el szám,
Nekem két lábam van, enyém hát a világ!

Később megálltam, hogy édességet vegyek,
És az eladófiú olyan helyes volt,
Hogy ottmaradtam, és beszélgettem vele.
Azt sem bántam, ha emiatt elkések.
Ám amint indulni akartam, így szólt:
"Köszönöm kedvességét, olyan öröm nekem,
Ha ilyen emberekkel beszélgethetek,
Tudja, én vak vagyok."

Ó, Istenem, bocsáss meg, hogy panasz hagyta el szám,
Nekem van két látó szemem, enyém hát a világ!

"Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá." (Jak. 1:17)

Az igazi imádság mindig magában foglalja a hálaadást és dicséretet. Ha Isten szeretete és jósága több hálára és dicséretre ösztönözne bennünket, akkor imádságunkban sokkal több erő lenne.

(Frederick Pelser: Imádság a gyakorlatban)



2012. december 20., csütörtök

Fényképek a tegnapi ajándékcsomagolásról...

Drága Lányok!
Hála Klárika közbenjárásának megkaptam Cili képeit, gondoltam felrakom emlékül. Nagyon köszönöm a segítségeteket! Lelkesedésetek nélkül nem sokra jutottam volna! :-)




Nem vagy egyedül, hiszen Isten szeretete minden 

amire szükséged van! :) 


Elfogadott kegyelem

"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" (Ef. 2:8-9)


A kegyelem: meg nem érdemelt ajándék. Ez a teológiai meghatározás, ami teljesen helytálló. Én azonban évek hosszú során át küszködtem azzal, mit jelent ez gyakorlati értelemben, az emberekhez való viszonyulásomban, amikor például hihetetlen módon provokálnak az ügyetlenkedő szerelők. Mit jelent a "meg nem érdemelt ajándék" akkor, amikor az idegesség csak úgy szivárog minden porcikámból?
Elkezdtem hát tanulmányozni Isten Igéjét az Ő lelkének irányításával. Bárhová lapoztam, mindenütt azt láttam, hogy Isten mindig velünk van. Sosem hagy el, és el nem távozik. Amikor Dániel az oroszlánok vermébe került, Isten ott volt. Amikor a három héber ifjút a tüzes kemencébe vetették, Isten ott volt. Amikor Józsué Jerikó falainál állt, Isten ott volt. Mindig ott volt gyermekeivel, hogy megmentse őket az adott pillanatban. A Szentírás azt mondja, kegyelemből tartatunk meg, számomra mégis egyértelmű, hogy Isten az, Aki megtart.
Az évek során tehát a kegyelem szó gyakorlati meghatározása is kikristályosodott bennem, éspedig így hangzik: Isten jelenléte velünk tart minden nap minden órájának minden pillanatában, kedvünket keresi, kérlel, hívogat. Próbál megtartani a jelenben, mindig az adott helyen és pillanatban, hogy vezethessen, irányíthasson, erősíthessen, megmenthessen és helyreállíthasson. Ez az isteni befolyás érdemtelenül árad ránk. Nem tettünk semmit azért, hogy kiérdemeljük. Nem tudjuk megvásárolni. Egészen egyszerűen Isten naponkénti ajándéka ez, aki mindenki számára elérhetővé teszi kegyelmét, még a legnagyobb bűnösnek is, amilyennek én tekintem magam.
Ha az egyenlet rám vonatkozó oldalát nézem, a megváltás részemről egy döntés, amikor az isteni ajándékot az adott pillanatban igénybe veszem. Isten szabad erkölcsi lénynek teremtett mindnyájunkat. Ő ellát bennünket kegyelmével, erejével, bölcsességével. Nekünk egyszerűen el kell döntenünk, hogy együttműködünk azzal.
Isten oldaláról a megváltás azt jelenti: hosszútűrő Istenünk kitartóan követ, fogságba ejti, és meghódítja teljes szívünket. Ő teljesen nekünk adta önmagát. Cserébe azt kéri, mi is adjuk át teljes lényünket neki, minden tudatos döntésünkkel együtt.
Isten a kezdeményező. A mi részünk az, hogy valahogy reagáljunk. Emiatt mondhatjuk azt, hogy a kegyelem teljes mértékig ajándék. Ezért nevezi az Ige Istent a hit kezdőjének és bevégzőjének. A kegyelem tehát a Szentlélek Isten befolyása a szívünkben napról napra, óráról órára, pillanatról pillanatra, hogy Ő legyen látható, és nem mi magunk. De vajon igénybe vesszük-e ezt a kegyelmet?
(Jim Hohnberger)

 

2012. december 19., szerda

ENGEDD, HOGY ISTEN MEGVÁLTOZTASSA AZ ÉLETEDET!





Annyi mindenhez ragaszkodunk. Ezernyi apró tárgy, emlék, emberek és érzések alkotják azt, amit önmagunknak gondolunk. Lelkünk otthona tele van kacatokkal, amelyekről azt gondoljuk, ha kidobnánk őket, magunkat is kidobnánk vele. Régi sérelmek állnak bekeretezve belső szobánk falán. Emberek, akik bántottak, és emberek, akiket mi bántottunk. Feloldatlan ellentétek, amelyeket nem tudunk kidobni, kitessékelni. Míg azt gondoljuk, hogy mi birtokoljuk általuk önmagunkat, aközben egyszer csak ők birtokolnak minket. Azzá leszek, ami belül vagyok. Lelkem kamrájából hozok elő, és onnan ahol sérelmek vannak, meg nem értettség, fájdalom, vagy félelem, onnan csak ugyanezeket tudom előhozni. Menj be a te belső szobádba – hangzik a felhívás. Néha elgondolkodom, hogy talán már én sem férek be a belső szobámba mindattól, amit ott őrzök, nem hogy a beszélgetőtársam, Jézus.
Szeretnék egyszer csak bemenni, és önmagamat sem kímélve kegyetlenül kitakarítani azt a szobát. Leszedni a bekeretezett sérelmeket és kudarcokat a falról és újrafesteni az egészet, ablakot nyitni, hogy friss levegő áradjon be, kimeszelni, vidámságot és békességet engedni be. Ma a gyülekezetben egy régi éneket énekeltünk: “Ó Jézus árva csendben az ajtón kívül állsz, bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz”. Bent van ami elrabolja az életemet, az éveimet, a jövőmet, és kint van, aki visszaadja. Aki tanácsaival csak arra vár, hogy átformálódjon az életem. Ami kinn az van bennAmi fenn az van lennAhogy élsz annyit érsz. Ott van a válasz a szemedben. És akkor eljutok addig, hogy a szem a lélek tükre, hogy ablakot nyit a lelkemre, és azon betekintenek azok, akik találkoznak velem. és így történik meg, hogy néha jobban látható a szemedből az, hogy mi van bent, mint ahogyan azt te egyébként magadban gondolod.
A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája. (Lukács 6:45)

2012. december 18., kedd

Önmagunk erejéből soha nem ismerhetnénk meg Isten világosságát...




Add Istennek a legjobb részt!


20,40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén - így szól az én Uram, az Úr -, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek. (Ezékiel)
Ebben az igerészben azt olvassuk, hogy az első termést, vagy első zsengét, azaz a legjobb részt adjuk Istennek. Hogy teljes békességünk legyen, Istennek kell adnunk az időnk és a dolgaink legjavát. Őszintének kell lennünk magunkhoz, és felül kell vizsgálnunk a fontossági sorrendünket, és ha szükséges bizonyos változtatásokat kell tennünk annak érdekében, hogy Isten az első helyre kerüljön az életünkben. Ne a maradékot add Istennek; a napodnak azt a részét, amikor már olyan fáradt vagy, hogy gondolkodni sem tudsz rendesen, sőt már a szemedet sem tudod nyitva tartani. Add Istennek a figyelmed első termését. Add neki a napod legjobb részét, mert ez mutatja meg, hogy mi az igazából fontos számodra.
Istent illeti meg az első hely mindenben, amit teszel. Az öltözködéstől kezdve a napirended felállításáig, mindenben kérhetsz segítséget Istentől, hogy olyan döntéseket tudj hozni, amik Őt dicsőítik. Minden dolgodba bevonhatod Istent, és ezáltal az életed valóban egy szüntelen imává válik (tulajdonképpen átimádkozod magad a napon). Ha tudatosítod magadban az Ő jelenlétét, akkor nem fognak különválni a „világi” tevékenységek és a „megszentelt” tevékenységek, mert Isten része lesz mindennek.
A nap folyamán beszélj Hozzá, kérd, hogy vezessen a döntéseidben, és adjon erőt mindahhoz, amit el kell végezned. Ha felismered, hogy Ő mindig ott van veled, akkor mindenben képes leszel Neki adni az első helyet, Ő pedig egyenesen a békesség ösvényére fog vezetni. Ha pillanatról-pillanatra a Szent Lélek vezetésére figyelsz, akkor ez azt fogja eredményezni, hogy életed minden napját élvezni fogod.
Joyce Meyer


2012. december 17., hétfő

Hagyd, hogy Isten harcolja meg a csatádat!


Úgy érzed, mindig harcolnod kell valakivel, vagy valamivel? Mindannyiunk életében vannak csaták. De ha Istenbe vetjük a bizalmunkat és hagyjuk, hogy Ő harcolja a csatáinkat, akkor Ő győzelemre vezet. A Bibliában Jósáfát példáján keresztül láthatjuk ezt. Nézzük meg a 2 Krónikák 20:1-3-at.
Az első vers szerint Jósáfátnak sok ellenséggel kellett szembenéznie: „Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a moábiták, és az ammóniták a meúniták egy részével együtt.” Josáfát ellenségeit valamilyen „-iták”-nak hívták. Nekünk is megvannak manapság az „-itáink”. Lehet, hogy a pénzügy-iták vonultak hadba ellened. Vagy a betegség-iták. A különféle ember-itákról nem is beszélve. Ott vannak a morgós szomszéd-iták, vagy a borzasztó főnök-iták. De megtámadhat az egyedüllét-ita, vagy a zűrzavar-ita. Úgy tűnik az ellenségeink listája végtelen.
De ha szembe kerülünk az ellenséggel, akkor mit tehetünk, azon kívül, hogy harcolunk? A 2-3. versben nézzük meg, mit tett Jósáfát: „Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene… megijedt Josáfát.”Úgy tűnik, a félelem egy teljesen természetes válaszreakció, ha rossz hírt hallunk. Azonban nem kell behódolnunk a félelemnek, csak azért mert belénk lopódzik. Nem kell hagynunk, hogy a félelem kontrolláljon minket. A félelem miatt meghátrálunk, és nem fejlődünk. Meg kell tanulnunk tovább lépni a félelem ellenére.
Pontosan ezt tette Jósáfát. A 3. vers így folytatódik: „elhatározta (elszántan, mintha életbevágó szükség lenne), hogy az Urat keresi; és böjtöt hirdetett egész Júdában”(angolból fordítva – AMP Bible). Nézzük csak meg közelebbről… Jósáfát nem rohangászott emberekhez tanácsért. Elhatározta, sőt eltökélte, hogy az Urat fogja keresni.
A Kolossé 3:2 azt tanítja: „Határozzátok el, és tartsatok is ki elhatározásotokban, hogy az odafennvalókkal (feljebb való dolgokkal) törődtök, ne a földiekkel” (angolból fordítva – AMP Bible). Ez azt jelenti, hogy már előre el tudjuk határozni, hogy egy adott helyzetben mit fogunk tenni, így ha eljön az ideje, helyesen fogunk cselekedni. Például megkérdeztem a férjemet, aki odavan a golfért, hogy mi lesz, ha valami miatt nem fog tudni golfozni. Azt válaszolta: „Már eltökéltem magamban, hogy ha már nem golfozhatok, egyszerűen nem fog érdekelni.” Ez bölcs kijelentés.
Ha legközelebb problémával kerülsz szembe, tedd azt, amit Jósáfát is tett: tökéld el, hogy megingathatatlan maradsz, és ne félelemből reagálj. Legyen az első reakciód, hogy Istent keresed, és azt, amit Ő mond a helyzetedről. Az a jó hír, hogy nem kell félned a problémától, mert Isten veled van.
Milyen ellenséggel kell ma szembenézned? Talán az egyedüllét, és a gonosz azt hajtogatja, hogy „Senki sem szeret téged. Ezért vagy egyedül.” Mondd azt: „Ez hazugság! Isten velem van. Azt mondta, hogy soha nem fog elhagyni, és tudom, hogy bízhatok a szavában.”
Vagy, lehet, hogy aggasztó pénzügyek formájában jön az ellenség, és ilyeneket mond: „Nem fogod tudni kifizetni a számláidat. Bele fogsz fulladni az adósságba.” Irányítsd az elmédet Krisztusra, és bízz az Ő gondoskodásában. Elmélkedj olyan igéken, mint például a Filippi 4:19: „Isten dicsőséges gazdagsága mind a Krisztus Jézusban található. Ehhez a gazdagsághoz mérten fog az én Istenem gondoskodni mindenről, amire szükségetek van” (Egyszerű fordítás).
Nem kell hagynod, hogy ezek az ellenségek tönkre tegyenek. Határozd el, hogy Istenben bízol, és hiszel az Ő szavában. Mondd ki hangosan: „De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket” (Róma 8:37). Krisztusban hatalmad van az ellenség felett, bármit is hoz ellened. Csak tedd, amit Jósáfát is tett. Bízd a csatát Istenre és Ő győzelemre fog vinni.
(Joyce Meyer)




2012. december 16., vasárnap

Egy történet a szülői szeretetről és megbocsátásról

A vonat lassan közeledett az állomás felé.
Mindenki izgatottan várta, hogy hazaérkezhessen.
Feltűnt nekem egy fiatalember, aki idegesen tekintett ki az ablakon.
Miután szóba elegyedtem vele, feltárult előttem szomorú története.
Fiatalon szü

lei ellen lázadva megszökött otthonról.
Nem bírta a szülői ház légkörét.
Új barátaival mindent kipróbált, amitől otthon óvták, intették.
Hamarosan börtönben találta magát, ahol nagyon megbánta addigi életét.
Éppen ma szabadult.
Nem volt hová mennie, ezért írt a szüleinek, hogy bocsássanak meg neki és fogadják vissza a szülői házba.
Azt is megírta, hogy megérti, ha nem tudnak neki megbocsájtani.
A délutáni vonattal fog érkezni.
Ha szülei készek visszafogadni, kössenek a kert végében lévő diófára egy fehér kendőt, amit ő a vonatról láthat, különben tovább utazik.
Amikor a vonat a kanyarhoz közeledett, a fiún egyre nagyobb feszültség lett úrrá.
Arra kért, hogy nézzem meg, ott van -e a fán a megbocsájtást jelentő kendő.
A kanyarban feltűnt a vén diófa.
Felkiáltottam a látványtól.
A fa tele volt kendőkkel, sőt lepedőkkel, nehogy a fiú tovább utazzon.




Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. 
(Zsid. 12,1-2)


Hiszek benned, Istenem,
hiszem, hogy Te vagy a béke, mely 
meghátrálásra készteti legnyomasztóbb gondjaimat is.
Te vagy a megelégedés legnagyobb ínségemre,
Te vagy az erő, 
mely legnehezebb feladataim elvégzéséhez kell.
Semmi sem lehet túl sok számomra,
ha bízom benned.
Bocsásd meg azokat a perceket,
amikor szem elől tévesztem mindezek valóságát,
s belezuhanok az aggódásba és a félelembe,
vagy az oktalan gőg csapdájába esem.
Ám ha újra rád figyelek 
- arra, hogy ki is vagy Te -
megint a hit szemével látok,
és minden a helyére kerül.


2012. december 15., szombat

Mit jelent lélekben imádni az Atyát?

De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
Az Isten Lélek, és akik imádják Őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.
(János 4:23,24)



Isten lélekben történő imádata akkor valósul meg, amikor elégedettek vagyunk azzal, amit ad és mindenben hálát adunk. Amikor alázattal megadjuk magunkat Isten tervének, céljának, melyet életünkre nézve készített, az az igazi istenimádat. Szeretek arra gondolni, hogy életem szó szerint dicsőítheti Uramat.
Amikor minden kérdésünket átadtuk Istennek, amikor nem zúgolódunk a múltunk miatt, és nem aggódunk a jövőnk felől, amikor jövőnket rábíztuk, akkor szabadon kelünk fel minden reggel, és elmondhatjuk, hogy "Istenem, a mai napot ajándékba kaptam tőled. Mutasd meg, hogy dicsőíthetlek meg téged ma."
Békesség tölti be szívedet, amikor képes vagy Istenben bízni csak a mai napot illetően, és nem hagyod, hogy megterheljenek az égető Bárcsak, Mi lesz, ha és Miért kérdések. Ezeket a kérdéseket tárolhatjuk az ő páncélszekrényében. A jövőd az övé, te pedig szabad vagy! Szabad vagy, mert maga Isten gondoskodik minden szükségletedről. Őmiatta vagy megelégedett. Mit eredményez szabadságod? Képessé tesz, hogy másokra figyelj, az ő szükségleteikre, hogy másokat biztass, hogy szeresd és szolgáld azokat az embereket, akiket Isten ad az életedben. Képes vagy másokkal törődni, mert Isten minden belső dolgoddal törődik.
Képzelj magad elé egy nőt, aki megelégedett. Talán személyesen is ismersz ilyen. Mi jellemző rá? Felsorolhatod a Lélek gyümölcseit: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Mi hiányzik az életéből? Az aggódó szív biztosan. A korona - melynek neve megelégedettség - nem a fején, hanem a szívében van. Elégedettsége nem emberektől, helyzetektől, vagy anyagi körülményeitől függ. Te és én is ilyen nők szeretnénk lenni. Tudjuk, hogy az ilyen asszony ritka, mint a gyémánt.

A következő történet ilyen elégedettséget mutat be:

Egy király nagyon fájdalmas betegségben szenvedett, és azt mondták neki, hogy az egyetlen gyógymód az lehet számára, ha találnak egy megelégedett embert, elhozzák az ingét, és a király azt fogja viselni éjjel-nappal. Hírnököket küldtek szét az egész birodalomban, hogy kutassanak fel egy ilyen férfit, és hozzák el az ingét a királynak. Hónapok teltek el. Az egész országot alaposan átkutatták, de a hírnökök ing nélkül tértek vissza a palotába.
- Találtatok a birodalmamban egy megelégedett embert? - kérdezte a király.
- Igen, király, találtunk egyet, de csak egyet.
- Akkor miért nem hoztátok el  nekem az ingét? - csodálkozott az.
- Uram, a férfinak nem volt inge.

Azért imádkozom, hogy olyan nővé váljunk, akinek nyugodt, csendes a szíve, bízik az Úrban, és elmondhatja:

Az Úr az én békességem. Nem szorongásban fogom leélni életemet. Vigasztaló szárnyaival beborít engem, és megnyugtatja lelkemet. Minden aggodalmamat magára veszi és segít, hogy rá összpontosítsam figyelmemet. Igen, annak ellenére, hogy a halál bizonytalansága és gyötrő aggodalmak között járok, nem félek, mert te vagy a békességem. Szavad és jelenléted megnyugtat engem. Bizonytalanságaimat tenyereden hordozod. Megnyugtatod szorongó elmémet, kisimítod aggódó arcomat. Bizonyára benned talált nyugalom és bizalom tölt be életem minden napján. És örökké Rád fogok gondolni.

(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)










  


2012. december 14., péntek

Egy váratlan helyzetben felismered-e és értékeled-e a szépséget?

Hegedűs a metróban

Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult
 meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a csúcsforgalomban.

Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett.

Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket.

A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.

A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy teltházas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek.

Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.

A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap?






Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan,
mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.
(Préd. 4,6)



Mennyei Atyám, amikor végigtekintek azon, hogy mivel töltöm az időmet, rögtön kibontakozik egy fontossági sorrend. Vannak dolgok, amelyek a szívemben elsőbbséget élveznek ugyan, de a való életben egy sor más elfoglaltság áll az első helyen. Tudod, hogy időnként olyan kötelezettségeket és feladatokat is elvállalok, melyek más, értékesebb dolgoktól veszik el az időt. Segíts, hogy ne legyek saját időbeosztásom áldozata! Mutasd meg, hogyan élhetem a Tőled kapott életet felelősséggel azáltal, hogy élek a választás lehetőségével! Segíts bölcsen és helyesen használni az igen és nem szavakat, hogy visszatekintve ne kelljen megbánnom, hogy drága és visszavonhatatlan lehetőségeket szalasztottam el olyan dolgok elvégzésére, amelyek valóban fontosak voltak!

Megtanultuk, hogy ha többet akarunk elérni, 
föl kell pörgetnünk a tempót.
Talán ideje lenne ráébrednünk, 
hogy minél keményebben erőltetjük,
a testünk annál jobban megsínyli.
Ha lelassítanánk, 
hatékonyabban használhatnánk
ki az időnket.

(H . Norman Wright: Simplify  Your Life- 
Éljünk egyszerűbben)