Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. február 28., péntek

Isten ereje az erőtlenségeink által ér célhoz

De ő ezt mondta nekem: "Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz." Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.(II. Korinthusi levél, 12:9)

Hosszú éveken keresztül mindent tőlem telhetőt megtettem, hogy elrejtsem vagy semmissé tegyem az életemben rejtőző gyengeségeket. Miután rájöttem, hogy hasztalan próbálkozom, egyszerűen azt mímeltem, hogy a gyenge területeim nem is léteznek. Miért? Azt gondoltam, ha én gyenge vagyok, akkor Jézus biztosan nem szeret engem. Úgy gondoltam, hogy a gyengeségeimmel együtt egyáltalán nem is vagyok szerethető. A problémám az volt, hogy még magamat sem tudtam elfogadni.

Amikor fiúnk, Jered, elkezdett járni, rögtön láttam, hogy a lába befelé fordul. Gyermekorvosunk egy specialistához irányított bennünket, aki körültekintően megvizsgálta Jeredet, majd röntgen felvételeket készíttetett. Minél több vizsgálatot rendelt el, annál inkább aggódtunk Jeredért. Eljött a konzultáció ideje, és a lehető legrosszabbra is felkészültünk... Az orvos sztoikus arca nem sok mindenről árulkodott, de a diagnózisa egy ajándékként ért bennünket. "Semmi gond sincs Jered lábával", kezdte a tájékoztatást "csupán arról van szó, hogy lábai igazi atléta lábak, és sportolás közben majd páratlan egyensúlyt fognak számára biztosítani." Amiről mi azt gondoltuk, hogy egy gyengeség, vagy egy legyőzendő akadály, az valójában erőt jelentett Jered számára, és része volt az Alkotó tervének, mert fiúnk sport és tanulmányi ösztöndíj segítségével végezte el a főiskolát.

A mi életünkre, mint Isten gyermekeinek életére, ugyanez mondható el. Isten szerető Terve szerint - a gyengeségeinkkel együtt,- céllal alkotott meg bennünket. "Isten tervezte meg minden ember feladatát." (János 3:27, angol fordítás) Hajlamosak vagyunk a gyengeségeinkre, mint felelősségre tekinteni. De mivel az értékünk egyáltalán nem rajtunk múlik, őszintén felvállalhatjuk gyengeségeinket, mert biztosak lehetünk abban, hogy nem csökkentik értékünket Isten előtt. Sőt, a gyengeségeink lehetnek azok a területek az életünkben, ahol Isten leginkább megdicsőülhet általunk.

Ehelyett, mi nem veszünk tudomást gyengeségeinkről, remélve, hogy más sem veszi észre őket. Örök tagadásban élünk, és amikor elesünk, mindig másra hárítjuk át a felelősséget. De hiába is próbáljuk elfedezni erőtlenségeinket, azok mindenképpen előtörnek a legváratlanabb pillanatokban.

Az erővel megtöltött élet elfogadja a fájdalmat, a megtörtséget, a gyengeségeket, mert megértette, hogy a tökéletesség nem földi erő, hanem a Menny ajándéka. Pál szavai nagyon meggyőzően hangzanak: " 
Sőt azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki az Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket.(I.Korinthusi levél 1:27)

Amikor őszinték vagyunk gyengeségeinket illetően, akkor elismerjük azt a tényt, hogy egyedül Isten képes általunk és bennünk jót cselekedni. Isten ereje azonnal szembeötlik egy gyarló ember életében. Isten mindig abból a célból engedi meg az erőtlenségeket az életünkben, hogy rádöbbenjünk elveszett voltunkra, és arra, hogy egyedül Ő tud megoldást nyújtani életünkre vonatkozóan. Mert Ő,- ha mi megengedjük Neki,- akkor a gyengeségeink ellenére is használni szeretne bennünket, sőt, a gyengeségeink által fog tudni leginkább használni bennünket. Ne felejtsük el, mi nem az üzenet vagyunk, hanem csupán a Menny üzenetének a közvetítői vagyunk. Ne használjuk hát a gyengeségeinket arra, hogy kibújjunk Isten akaratának teljesítése alól. Mert ezek a gyengeségek az életünkben, Isten által rendelt lehetőségek, hogy terve mind inkább kibontakozhasson.

Szeretném egyre inkább átadni életemet Istennek. Tudom, hogy még messzi utat kell megjárnom hogy elérjem célomat, de csatlakozz te is hozzám abban az elhatározásomban, hogy elfogadom gyengeségemet és fájdalmamat, hogy Isten ereje, és megújító hatalma ragyoghasson át életem minden egyes összetört darabkáján.

Atyám, soha sem szeretném elfelejteni azt az igazságot, hogy én gyenge, Te pedig erős vagy. Kérlek bocsásd meg büszkeségemet és önhittségemet, amikor azt gondolom, hogy tőlem bármi jó is származna. Kérlek tarts az összetöretés állapotában, hogy előtted igazán meg tudjam alázni magam. Kérlek használd életem összetört darabjait, hogy a Te világosságod ragyoghasson általuk. Jézus nevében, Ámen.

Átgondolásra:
  • Készíts egy listát gyengeségeidről.
  • Olvasd el Gedeon történetét a Bírák könyvének 6. fejezetének 1-27. verséből
  • Miként reagált Gedeon, amikor Isten feladattal bízta meg? Te hogyan válaszolsz Isten hívására?
  • Kinek az ereje győzedelmeskedett Gedeon életében? A mindennapjaidban látsz összefüggést Gedeon tapasztalata és a te életedben?

Sok éven keresztül küszködtem az értéktelenség érzésével. Álmaim és terveim sokaságát veszítettem el a félelmeim és kétségeim miatt...míg egyszer csak a klinikai depresszió állapotában találtam magam. Ekkor aztán Isten az életemet átformáló leckékre tanított meg engem. A következő dolgokat tanultam meg ekkor:
  • Senki sem foglalhatja el helyemet Istennél. 
  • Önmagam erejéből sohasem leszek "elég jó", de nem is ettől függ a kapcsolatom Istennel. 
  • Ehelyett Ő bennem él, és én az Ő ereje által élhetek. 

Soha ne állj szóba azzal a hazugsággal, hogy te semmit sem jelentesz Istennek. 
Drága barátnőm, Te egy hatalmas kincs vagy számára. Ragadd hát meg Isten erejét!

(Forrás: Mary Southerland, Girlfriends in God, Daily devotionals
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)

2014. február 27., csütörtök

Vedd észre a körülötted lévő nyilvánvaló valóságot

Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérda-rabokkal?" "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" 
(Márk 8:17-20)

Időnként szükségünk van egy fejbekólintásra, hogy észrevegyük az előttünk heverő dolgokat. Nem találjuk a kulcsunkat, aztán egyszer csak rátalálunk az elveszettnek hitt kulcscsomóra egy jó látható helyen. Vagy biztosra vesszük, hogy elfogyott a tej, de jobban megnézve a hűtőt rálelünk egy felbontatlan dobozra a polcon. Nap mint nap megtörténik velünk, hogy a körülöttünk lévő nyilvánvaló dolgokat észre sem vesszük.

Ugyan így vagyunk az Istent érintő dolgokkal is. Annak ellenére, hogy Isten kristálytisztán megígérte nekünk a bennünket szüntelenül körbevevő jelenlétét, mégsem fedezzük fel az Urat életünk eseményeiben. Nem vagyunk azonban egyedül, a tanítványok például Márk evangéliumában azért aggódtak, hogy hol vásárolhatnának kenyeret ebédre. Milyen ostobák is voltak! Néhány órával korábban az Úr csodálatos ebédet készített hét kenyérből, és négy ezer embert vendégeltek meg belőle.

Mégsem vették észre a nyilvánvalót. Az Úr előttük állt, és mégsem látták Őt mint az Élet Kenyerét. Ha Jézus képes volt négyezer embert megvendégelni, nem tudta volna őket is ellátni? 

Olvasd el újra Márk evangéliumának 8. fejezetéből a 17-20. verseket. Az Úr megdöbbent tanítványai hitetlenségén. Tulajdonképpen ezt mondta nekik: "Süketek vagytok? Vagy talán vakok? Kihagy a memóriátok? Vagy a szívetek van megkeményedve?" Jézus csodálkozva tapasztalta, hogy a tanítványok nem vették észre az orruk előtt heverő valóságot.

Rád is vonatkozik az a valóság, hogy Jézus minden segítség és reménység forrása, és Ő életed minden körülményében jelen van. 



Élet kenyere..., Béke fejedelme..., minden vigasztalás Atyja..., tudatosítani szeretném magamban, hogy Te mindig jelen vagy az életemben. Kérlek mindig emlékeztess erre a valóságra. Nem szeretnék feledékeny gyermeked lenni.

(Forrás: Joni and Friends, Daily Devotionals, Don't miss the obvious  www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. február 26., szerda

Szükségem van egy Pásztorra!

"Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti."
(Ézsaiás 40:11)

A pásztorok a nyájukkal laknak, bárányaiknak legelő helyet és friss vizet keresnek, óvóhelyet biztosítanak nekik a viharok idején, és védelmet a hőségben. A bárányok, ha nem a megfelelő mennyiségű és minőségű füvet nem a megfelelő időben fogyasztják el, akkor elpusztulnak. Ha egy bárány az egyik nap túl keveset, a másik nap pedig túl sokat eszik, akkor a gyomrában lévő baktérium kórosan elszaporodik, méreganyag keletkezik, mely az állat hirtelen halálához vezet. Így hát a pásztornak gondosan meg kell tervezni az útvonalat, hogy a nyáj megfelelő legelőhöz jusson, és időben vizet kapjon. A legelők füvét gyakran kiégeti a perzselő meleg, így hát a pásztornak szüntelenül keresnie kell a zöld füves területeket nyája számára.

Az éjszakai pihenőhelyen általában több nyáj szokott osztozni, így a pásztorok felváltva őrködnek, hogy megvédjék a bárányokat a vadaktól és a rablóktól. A jó pásztor mindig készen áll arra, hogy akár az élete árán is, megóvja a nyáját a veszélytől, az ellenségtől, de gyakran, még önmaguktól is. A többi állattal összehasonlítva a bárányok sokkal több törődést igényelnek, mert ösztönösen nagyobb a félelemérzetük, és az ijesztő szituációkban pedig szeretnek elmenekülni. A Pásztor nélkül a nyáj hamarosan elveszne. Egy bárányt sohasem lehet egyedül hagyni, mert hajlamos az elbarangolásra, így a pásztornak szüntelenül keresnie és megmentenie kell őt.

A pásztor sohasem taszigálja a nyáját, hanem vezeti őket, előttük jár, hogy meggyőződjön az út biztonságáról.

Nem tudom, hogy vagy vele, de személy szerint, rám nagyon jellemzőek a bárányra vonatkozó jellemvonások. Meg sem tudom számolni, hányszor ragaszkodtam önfejűen a terveimhez, ostobán azt hívén, hogy sokkal jobbak, mint az Ő tervei. Botorságom aztán egy gödör mélyére vezetett, ahol aztán segítségért kiáltoztam. A 40. Zsoltár 1-3. verse hűen tükrözi az életemet, egy dologban azonban nem teljesen rám értendő, ugyanis én ritkán várok türelmesen. De mit tehetnék, ha én egy bárány vagyok!

"Türelmesen vártam az Urra, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet..Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne."
(40. Zsoltár 1-3)

A tapasztalom alapján, amikor a félelmeimnek teret engedek, hamarosan a kétségek és reménytelenség fogságában találom magam, mindaddig míg Ő meg nem ment engem. Időnként az éhségemet nem a megfelelő táplálékkal, nem a megfelelő kezekből nem a megfelelő helyen és időben elégítem ki. Mindez mit eredményez? Hamarosan a lelkem a jó után sóvárog, mert kiéheztettem a szívemet és a gondolataimat értéktelen dolgok fogyasztása által.

A bárányokhoz hasonlóan nem szeretem, ha erőszakosan taszigálnak. Mert a jó pásztorok a kísértés ellenére sem taszigálnak. A jó pásztor a nyája előtt áll, neveiken szólítja a bárányait, olyan helyekre vezeti az övéit, amit ő már végigjárt, és mindig a veszély és a nyája közé helyezi magát.

Amikor fáradt vagyok, és úgy érzem, hogy feladom a küzdelmet, akkor hajlamos vagyok nem csak a többi báránytól, de még a Pásztoromtól is elhúzódni. Nem tudom, miért, de hajlamosak vagyunk hinni annak a hazugságnak, hogy saját magunk lábán is meg tudunk állni, és Isten törvényei és rendelkezései ránk nem, inkább a többi bárányra vonatkoznak. Ahogy telnek az Istennel töltött éveim, egyre inkább rájövök arra, hogy milyen nagy szükségünk van egymásra, és milyen nagy szükségünk van a Pásztorra.  Mikor fogom már végre megtanulni, hogy egyedül nem élhetem az életemet, - akár bárányként, akár pásztorként nem élhetek öncélúan?

Gondoljunk most azokra a bárányokra akikért ezen a földön felelősek vagyunk mint pásztorok. Isten különböző módon szólít meg bennünket, különböző feladatokkal lát el bennünket, de a ránk bízottak felé mindannyiunknak be kell töltenünk a pásztor feladatát. Olyan világban élünk, ahol az emberek a bárányokhoz hasonlóan, elveszettek, össze vannak zavarodva, éhesek, magányosak, és kétségbeesetten szükségük van a Megváltóra.
Családtagjaink, barátaink, munkatársaink és szomszédaink mind-mind a nyájunkat képezik. És ők gyakran nagyon kétségbeejtő helyzetben vannak.

A nyájad között élsz, és bármerre fordulsz, a tieid közül valakibe belebotlasz. A telefonod csörög, e-mail-ek futnak be hozzád, és valamelyik bárányodnak általában a segítségedre van szüksége.
A nyáj étkezési rendjének a betartása sem egy egyszerű feladat. Mivel a bárányoknak a megfelelő adagot, a megfelelő minőséget, a megfelelő időben kell megkapniuk, készen kell állnod, hogy úgy tápláld a saját bárányaidat, hogy az ő igényeiket és ne a tiédet elégítsd ki.
Olyan bensőséges kapcsolatban kell lenned a bárányaiddal, hogy vezetni tudd őket a megfelelő irányba, és nem előre taszigálni őket. A bárányaid természetes ösztöne az, hogy elmeneküljenek, ha veszélyt éreznek. Lehet, hogy megfelelően próbálod terelgetni őket, de ők vagy túl félénkek vagy túl makacsok. Lehet, hogy épp a menekülési útvonaluk közepén állsz, és kétségbeesett kapkodásukban elgázolnak téged. Ne feledd, hogy ők éppen félnek, és biztonságra van szükségük. A te feladatod az, hogy szüntelenül vigyázz rájuk, mint rád bízottakra, és a tekintetüket állandóan a Jó Pásztorra, Jézus Krisztusra tereld. Emlékezz arra, hogy egy jó pásztor kész az életét áldozni a bárányaiért, mert Jézus Krisztus, a mi példaképünk is az életét áldozta értünk, bárányaiért.

Szereted annyira a nyájadat, hogy odaadd az életedet értük? Nem csak az édes, pihe-puhákra gondolok, hanem a beszennyezett összetört bárányokra is.

Itt az idő, hogy mindannyian megálljunk, meghalljuk az Ő hangját, és megértsük az Ő tervét. Ne feledjük, hogy mi is, mindannyian, szükségben lévő bárányok vagyunk, akik arra vagyunk hívatva, hogy szeressük, és az egyedüli Jó Pásztorhoz, Jézus Krisztushoz vezessük a körülöttünk lévő, szükségben élő bárányokat.
Atyám, köszönöm, hogy feláldoztad az életedet, hogy én élhessek, nem csak ezen a földön, hanem örök élet ajándékát is felajánlod nekem. Szükségem van Rád, Atyám. Teljesen el vagyok veszve Szereteted, és életemben munkálkodó Hatalmad nélkül. Vezetésed nélkül bizonytalan vagyok az utamat és feladatomat illetően. Félek, Uram. Szeretném átadni életem minden területét Neked. Kérlek, légy a Pásztorom, és a Vezetőm. Segíts, hogy szeretettel és gondoskodással tudjak a környezetemben élők felé fordulni, és hogy a tekintetüket Feléd tudjam irányítani, Uram. Kérlek, tégy engem alkalmassá, hogy úgy tudjam szeretni és szolgálni a környezetemet, hogy Te dicsőüljél meg közben Istenem. Jézus nevében, Ámen

(Forrás: Mary Southerland: I Need a Sheperd, Girlfriends in God Daily Devotionals,
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)


2014. február 25., kedd

Amikor nem találunk rá a megfelelő szóra...

"A fejük fölött levő boltozaton fölül egy zafírfényű trónus alakja látszott, a trónus alakja fölött pedig emberhez hasonló alak látszott. Ezüstösen csillogónak láttam: derekától fölfelé úgy látszott, mintha tűz fogná körül, derekától lefelé pedig úgy láttam, mintha fényözön venné körül. A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az ÚR dicsőségének a látványa."
(Ezékiel 1:26-28a)



Miként jellemeznéd Istent, az Atyát? Valószínűleg óvatosan keresgéled a szavakat, de hamarosan csődöt mondasz, mert Ő senkihez és semmihez sem fogható.

Még a próféták is, látomásuk leírásakor, a megfelelő hasonlatok után kutattak.

A.W Tozer így fogalmaz: "Amikor a Lélek értelmünket meghaladó dolgot szeretne velünk megismertetni, akkor a számunkra már ismert fogalmakkal igyekszik azt körbeírni..." 


Még Ezékiel is, amikor lázasan keresgélte a megfelelő kifejezéseket hogy leírhassa a látomásában megjelenő Istent, csődöt mondott, és megszokott, közismert szavakkal kellett beérnie. Ezért beszél valamiről, ami egy trónhoz volt hasonló, vagy Valakiről, Akit a tűzhöz hasonlította. Olvasd el az egész fejezetet, és csodálkozva fogod tapasztalni, hogy minél közelebb került Ezékiel Istenhez, annál inkább elbizonytalanodott szóhasználatában...


Amikor Ezékiel, Dániel, vagy a Jelenések könyvét olvasod, ne zavarjanak meg az Istenről szóló rejtélyes vagy titokzatos leírások, vagy az utolsó napokról szóló ijesztő beszámolók. Ezek az emberi nyelv próbálkozásai, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant. Ahelyett, hogy elkerülnéd ezeket a könyveket, örvendezz, hogy a te Istened dicsőséges Isten, és a dicsőségéből és méltóságából soha sem fog veszíteni.



Hatalmas és Mindenható Atyám! Látom, hogy a Te dicsőséged és méltóságod egyszerű szavakkal körbeírhatatlan. Mégis úgy érzem, hogy meg kell próbálnom leírni nagyságodat és kiválóságodat. Kérlek taníts meg megállnom ott, amin túl az értelmemmel már nem léphetek, mert a megfelelő szavak már elhagynak engem, és segíts, hogy ekkor a hitemmel ragadhassalak meg Téged.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, At Loss of Words, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)


2014. február 24., hétfő

A legalázatosabb Szolga

"Aki utánam jön, erősebb nálam: arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem"
(Máté 3:11)


Keresztelő János korában a gazdag háztartásokban a ranglétra különböző szintjén foglalkoztatták a szolgákat, attól függően, hogy milyen feladatot kellett ellátniuk a ház körül. Még arra is külön szolgát tartottak, -akinek az a szerény feladat jutott-, hogy a vendégek szandálját kikösse, majd külön tegye azokat.

Keresztelő János úgy érezte, hogy az a lehető legjobb módja annak, hogy megalázza magát az Úr előtt, ha azt mondja, hogy a saruját szeretné hordozni. Számára ez volt a legalázatosabb hivatás.

De Jézus megalázkodása, melyet elénk tárt, még lenyűgözőbb volt. Ő még a saru hordozó szolgánál is alacsonyabbra helyezte magát. Jézus nemcsak kioldotta és félretette a tanítványai saruit, hanem még mélyebbre hajolt, és megmosta koszos lábaikat is -- és ekkor a háztartásban a szolgák ranglétrájának legalacsonyabb feladatát látta el.


Keresztelő János Jézus hatalmát és nagyságát magasztalta, de Jézus volt az, aki megdicsőítette hatalmát azáltal, hogy megüresítette magát Isteni hatalmától és tisztára mosta koszos lábait a mindennapi embernek. Ezen cselekedet által Jézus bemutatta nekünk, hogy micsoda hatalom rejlik az önfeláldozó szeretetben és az alázatos szolgálatban.


Az alázatos szolga munkaköri leírását a Fillipiekhez írt levél 2. fejezetének a 3-4. versében találjuk: "Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is."

Nagyon találóan néhány verssel később azt olvashatjuk, hogy Jézus teljesen betöltötte ezt a leírást, Magát semmivé tette, és szolgai formát vett fel. Jézus Krisztushoz hasonlóan neked is ugyanezt a hozzáállást kell tanúsítanod a mai napon.



Uram, a szolgád szeretnék lenni. Kérlek tegyél engem alkalmassá, hogy úgy szolgálhassam a környezetemet, ahogyan Te magad tennéd, többre tartva testvéreimet magamnál. Kérlek ajándékozz meg engem ilyen, a Tiédhez hasonló szeretettel.

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, The Lowliest Servant, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)
 

2014. február 23., vasárnap

A boldogság fogalmának újrahatározása

"Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és örülünk (angol ford. szerint) abban a reménységben is, hogy részesülünk az Isten dicsőségében.  De nem csak ebben örülünk, (angol ford. szerint) hanem a megpróbáltatásokban is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által."
 (Római levél 5:2-4)

Néhány ember sohasem lesz boldog.

És ezt nem cinikusan mondom, mert akikről én beszélek, azok az emberek is egyetértenének velem. Ők maguk erősítenék meg kijelentésemet azáltal, hogy például a házasságukat reménytelennek látják, a munkahelyi konfliktusukra szerintük nincs megoldás, és elkeseredetten jelentenék ki, hogy sohasem fognak megszabadulni a förtelmes "huszon-pár" plusz kilójuktól.  Az élet számukra nem jelent mást, mint egy fárasztóan ismétlődő, újra és újra megélt rutin feladatok összességét.

Te is így érzed? Számodra a boldogság nem más, mint egy elreppenő pillangó, amely karnyújtásnyira van tőled, már-már azt gondolod, hogy majdnem elérted...aztán mégis tovaszáll? Vagy talán úgy gondolod, hogy a házasságod rendben van, a munkád is elfogadható, mégis hiányzik valami az életedből? Talán arra gondolsz, hogy a valódi, igazi boldogság  nincs jelen az életedben?

Nem tagadom, az élet nem egyszerű. Néhányunknak kimondottan sok nehézséggel kell szembenéznie. Úgy tűnik, mintha a boldogtalanság állandóan a földi élet kísérője lenne. Ha azonban máshogy fogalmazzuk meg magunkban a boldogság jelentését, máris más megvilágításból fogjuk látni és megélni a dolgokat.
Barátnőm, Elisabeth Elliot azt ajánlja, hogy a boldogságra úgy tekintsünk, mint feladatra és megtiszteltetésre, mint áldozatra és hűségre, mint elkötelezettségre és szolgálatra. Mert a boldogság gyorsan elszállhat, azonban a valódi öröm a kitartásban való reménység túlcsordulása, mely a hűséges önfeláldozásban és az elkötelezett szolgálatban gyökerezik.


Ura az Örömnek,  kérlek segíts, hogy az öröm fogalmát új megközelítésben szemlélhessem. Te magad ígértél örömet a megpróbáltatások közepette, így kérlek segíts megtapasztalnom az Örömödet a mai napon a kitartó, hűséges szolgálatomban és a feladataim teljesítése közben. Te adj mosolyt az arcomra, és a Te békéd töltse be a szívemet. Mert számomra ez fogja elhozni a valódi boldogságot az életemben.

(Joni and Friends, Daily devotionals, Redefine Happiness, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. február 22., szombat

Joni és barátai riportműsor: Jenn története, 1,2.rész


1. részt az alábbi linkre kattintva nézhetitek meg:

https://www.youtube.com/watch?v=Zl_pTbf7lkw


a 2. rész a következő linken érhető el:

https://www.youtube.com/watch?v=WXYJUSBoW7U


Mire számíthatsz a nem várt események viharában?

"Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el."
(Ézsaiás 43:2a)

Teljesen váratlanul ért orvosom tájékoztatása: "A jobb hangszálán egy polip van, míg a bal hangszálon egy csomót látok. A gyomorégése miatt a nyelőcsöve pedig sárga és gyulladt. Tisztában vagyok azzal, hogy Ön előadóművész, rendszeresen énekel, valamint előadásokat is tart, most azonban egy 4-6 hetes kötelező hangszálkímélő időszakot kell beiktatnia. Egyáltalán nem beszélhet. Az étkezésén is változtatnia kell, valamint gyógyszert kell szednie, hogy a gyomorégést megszüntessük. Annak ellenére, hogy az előbb említett előírásaimat betartja, és mégsem lesz jobban, akkor meg kell műtenünk a hangszálait."
 
A férjem sem számított a következő szavakra: "A biopszia és az ultrahang vizsgálat eredménye alapján valószínűsíthető, hogy pajzsmirigy rákja van, Uram. Azonnali műtétet javasolunk, és ha a szövettani vizsgálat igazolja feltételezésünket, akkor sugárkezelést is alkalmaznunk kell, hogy a még meglévő rákos sejtek elpusztuljanak."

Néhány hónappal ezelőtt történt mindez.  Egyikünk sem volt a hallottakra felkészülve, sem az azt követő események sorozatára.

"4-6 hétig nem tarthat előadásokat". "Önnek rákja van." "El akarok válni." "Az ön állása megszűnik." "Az áramszolgáltatást megszüntetjük mindaddig, míg nem rendezi tartozását." "Nem nyert felvételt az iskolánkba." "Nagyon sajnálom, baleset történt...." Időnként olyan helyzetben találjuk magunkat, melyre egyáltalán nem számítottunk. Életünk teljes fordulatot vehet néhány pillanat leforgása alatt, mi pedig levegő után és erő után kapkodunk, és a válaszokat keressük kérdéseinkre.

Átéltél már ehhez hasonló helyzeteket? Vagy éppen most küzdesz egy téged vagy egy szerettedet terhelő problémával?

Életünk jelenlegi, próbával terhelt időszakában azt látjuk férjemmel, hogy az Úr sok mindenre megtanít bennünket a nehézségeinkben nyert tapasztalatok által. Így  hát hálásak vagyunk mindazért a kincsért, melyre rálelünk ezekben a sötét napokban. Isten Igéjében is nagyon sok kincset találunk, melyek az Istenbe vetett reményünket erősítik, szilárdítják.

Ha külsőleg minden összedőlni látszik is körülöttünk, néhány dologban mégis teljesen bizonyosak lehetünk, melyekre hitünket szilárdan alapozhatjuk.

A Biblia arról biztosít bennünket, hogy Isten soha sem fogja elhagyni gyermekeit, vagy sohasem fog elfordulni tőlünk. Ez a kijelentés azonban nem biztosít bennünket arról, hogy rossz dolgok nem is fognak velünk megtörténni, vagy hogy sohasem fogunk fájdalmat, kétségbeesést és csalódottságot érezni. Ez a kijelentés azt jelenti a gyakorlatban, hogy annak ellenére, hogy milyen tapasztalatokon megyünk át, Istenünk, - Immánuel -, mindig velünk van, és az Ő békéjét ajánlja fel számunkra...attól függetlenül, hogy az Ő terve szerint éppen szabadítást kapunk-e a próbából, vagy éppen a próbák elhordozására kapunk-e erőt, az Ő békéje mindig elérhető számunkra.

A nehéz időkben a következő alapigazságokba kapaszkodhatunk:


ISTEN KÖZEL VAN: "Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban."
(Filippi 4:5b-7)

ISTEN HALLJA A KIÁLTÁSODAT: "Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti."
(34. Zsoltár 17-18)
 ISTEN VELED VAN és ÉRTED MUNKÁLKODIK:  "Így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg. Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!"
(Ézsaiás 43:1-3)
 A fájdalom sebet ejt rajtad, rossz dolgok is történnek veled, az emberek megbántanak téged, és időnként súlyos terheket kell hordoznod. De Isten találkozni szeretne veled életed viharában. Jézus így biztat bennünket: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Máté 11:28-29)

Mire számíthatsz, ha válaszolsz erre a meghívásra? Ha Jézushoz kiáltasz, akkor Isten békéjét fogod megtapasztalni a váratlan élethelyzeteidben is.

Drága Uram, el kell ismernem, hogy időnként félek a jövőtől, és nem tudok mindig a tökéletes akaratodban bízni. Jól tudom, hogy Te már előre átlátod életem eseményeinek alakulását, és hogy a Te gondolataid nem az én gondolataim. (Ézsaiás 55:8-9) Kérlek bocsásd meg amikor meggyengülök hitemben, segíts, hogy mindenkor Beléd kapaszkodhassam,  és amikor váratlan események vihara körbevesz engem, a vihar közepén békére lelhessek Tebenned. (Márk 4:37-40). Mert tudom, hogy Te közel vagy, meghallod a kiáltásomat, velem vagy, és értem munkálkodsz. Jézus nevében, Ámen.

Átgondolásra:
 Ézsaiás 26. fejezetének a 3. verse így szól: "Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik."

A vers alapján a "teljes békét" akkor nyerjük el, ha a gondolatainkat az Úrhoz tereljük. Micsoda ígéretet rejt ez magában! Keress Isten jelleméről és reményt keltő kijelentéseiről igeverseket, jegyezd fel a naplódba vagy egy jól látható helyre, hogy erőt adjanak számodra, amikor nem várt nehézségek érnek. A próbák idején használd ezeket az igéket, hogy Istenhez tereld gondolataidat, hogy a körülményeid ellenére megleld az Ő békéjét.
(Forrás: Gwen Smith, What to Expect When You're NOT Expecting
 Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)

2014. február 21., péntek

Nem akarok felnőni!

"Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá (felnőtté - angol fordítás szerint) lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat."
 (I.Korinthusi levél 13:11)


Emlékszem, amikor először néztem meg a Pán Péter című filmet. Kislányként teljesen elbűvölt Péter személye, ő hozzá akartam hasonlítani. A film végén kirohantam a kertünkbe, hogy egy fáról leugorjak, - így próbáltam ki a repülést. Még jó, hogy semmim sem tört el, én pedig úgy döntöttem, hogy megelégszek azzal is, ha másképpen próbálok Péterhez hasonlítani. Például azonnal megfogadtam magamban, hogy soha sem fogok felnőni. Teljesen egyetértettem hősömmel, hogy a felnőttek világa nagyon ijesztő, telve van számomra irányíthatatlan dolgokkal. Azonban az életem nem rekedt meg ezen a ponton, sikerült átevickélnem az életem zavaros vizén, és hamarosan boldog házasságban találtam magam két gyermekünkkel. Ekkor megint ott tartottam, hogy azt kívántam, hogy bárcsak megállíthatnám vagy legalábbis lassíthatnám az idő múlását, hogy gyermekeink mindig csecsemők maradjanak. Persze ez a kívánságom sem vált valóra, de el kell ismernem, hogy életem nagyon boldog időszakát élem meg mostanság. Lányunk, Danna, egy csodálatos fiatalemberrel kötötte össze az életét, és két gyermekük született. Jered pedig egy gyönyörű lányt vett el és három gyermekük van. Jered és Danna is csodálatos fiatal felnőttekké váltak, és gyönyörű unokákkal ajándékoztak meg bennünket. A fejlődés iránti vágyunk teljesen természetes, az érett felnőtté válásunk folyamatának velejárója.

Ugyanez jellemzi a lelki fejlődésünket és növekedésünket is. Ha nincs meg bennünk a vágy, hogy növekedjünk lelkileg, akkor valami probléma van a lelki egészségünkkel. Mert egészséges keresztények növekednek és érnek Krisztusban. Ezt Isten nem csak szeretné az életünkre vonatkozóan, hanem Ő a fejlődést el is várja tőlünk.
Pál apostol a Korinthusiaknak írt levelében igyekszik helyre igazítani a gyülekezetet a lelki ajándékokat illetően. Arra bátorította őket, hogy nőjenek fel, hagyják el a kevésbé fontos dolgokat, és fontosabb ajándékok, mint például a szeretet, hit, és remény után vágyakozzanak.

Mi is ugyanezt a bátorítást alkalmazhatjuk az életünkre vonatkozóan. Itt az idő, hogy érett hívőként tegyük félre a gyermeki dolgainkat és gyermeteg hozzáállásunkat. Az érettségünk egyik legszembetűnőbb jele, hogy miként használjuk szavainkat, mert érett keresztények nem beszélnek úgy mint a gyerekek. A gyerekektől gyermekes szavakra számítunk, azonban itt nem szabad megrekedni, ahogy egy gyermek fizikailag és értelmében fejlődik, úgy kell egy kereszténynek is Krisztusban fejlődnie, mert Pál szerint mindenképpen jelzés értékű, hogy a felnőtt keresztények miként beszélnek, miként reagálnak dolgokra.

Tehát oda kell figyelnünk a kimondott szavainkra. Jakab könyvében kijózanító kijelentést találhatunk: "Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét." (Jakab 3:2) Ha kontrollálni tudjuk a nyelvünket, akkor kontrollálni tudjuk egész lényünket is. Jakab, Jézus tanítványa a nyelvet a következő dolgokhoz hasonlította: egy hajó kormánylapátjához, a lovak zablájához és egy szikrához, ami hatalmas tűzzé fejlődhet. Nyelvünknek nagy hatalma van, amit nagyon nehéz irányítanunk. Szavainkkal vagy erősítjük, vagy pusztítjuk az életet, mert a kimondott szavakat már nem lehet visszaszívni.
Arra kell törekednünk, hogy szavaink bátorítóak legyenek. Krisztus testében az egyik legfontosabb felelősségünk a bátorítás. Mert egy bátorító szó életet menthet amikor az élet viharának hullámai valakinek a feje fölött összecsapnak. Beszédünknek szavahihetőnek is kell lennie. Mark Twain a következőt mondta: "Míg az igazság a cipőjét húzza, addig a hazugság már félig körbejárja a világot." A hazugság rabságban tart, míg az igazság felszabadít bennünket.
Nagyon oda kell hát figyelnünk, hogy milyen szavak hagyják el a szánkat, mert a kimondott szónak hatalma van. Áldani vagy átkozni tudunk vele, vagy dicséretet mondhatunk vagy rágalmat suttoghatunk általa. Vagy az áldás eszközévé vagy a pusztítás fegyverévé válhat.  Így hát lelki fejlettségünket tükrözi vissza, hogy miként használjuk a nyelvünket, mert ha nem tanuljuk meg irányítani a nyelvünket, akkor a nyelvünk fog kontrollálni bennünket.
A felnőtté válás nem egyszerű dolog. Sokkal könnyebb lenne, ha babák maradhatnánk Krisztusban, de ha egy győzelmes, Istent dicsőítő életet szeretnénk élni, akkor célunkká kell váljon a lelki növekedés.
Fájdalmas arra gondolni, hogy a szavaink híven tükrözik lelki érettségünk szintjét. Gondolom, te is, hozzám hasonlóan a bátorítás ajándékát szeretnéd szavaid által megélni, mégis mennyivel könnyebb hirtelen kimondani gondolatainkat, ahelyett, hogy átgondolnánk azokat.

Olvasd gyakran Isten szavát, hogy a Bibliából tápláld a benned lévő jó dolgokat, melyek aztán szavaid forrásai lehetnek.
Kérd Istentől imában, hogy megfontoltan tudjál beszélgetni, kommunikálni a környezeteddel.
Amikor pedig elesel, ismerd be vétkedet, kapaszkodj Isten erejébe...és próbálkozz újra.

Atyám, be kell vallanom, hogy gyakran gyermekként viselkedek, és életem több területén is híján vagyok a lelki érettségnek. Most ezeket a területeket szeretném eléd tenni, és azt kérem, hogy vedd át Te az irányítást. Taníts meg az utadon járni. Uram, kérlek segíts, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen, és olyan szavak hagyják el az ajkamat, melyek bátorítanak, és másokat építenek. Most ismét átadom életemet Neked, és azért imádkozom, hogy valóban felnőhessek, hogy a környezetem megtapasztalhassa az életemben munkálkodó Krisztust. Jézus nevében jövök eléd Istenem, Ámen.

Átgondolásra:
Szánj időt arra, hogy kiértékeld életed különböző területeit, különösen a szavaidra koncentrálj.
 A férjed, a gyerekeid, a szomszédaid, a munkatársaid, a barátaid, a gyülekezetben lévők, hogyan jellemeznék a szavaidat?
(Forrás: Mary Southerland, I don't want to grow up

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission
www.girlfriendsingod.com)

2014. február 20., csütörtök

Mit imádkozott Dániel?

„Naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.” 
Dán 6,11b

Voltál már gödörben? Én nemrég kerültem ki a legutóbbiból. Tudod, milyen érzést vált ki bennem - persze a rosszkedv és idegesség mellett -, ha gödörbe kerülök? Éhséget.
 
Általában akkor érzem nagyon lenn magam, ha olyasmi történik az életemben, amit nem tudok kontroll alatt tartani. Ilyenkor, mikor kifutnak a kezemből az események, olyasmiben keresek megnyugvást, ami fölött én rendelkezem. Az étkezés pedig olyasminek látszik, amiben könnyű örömöt találni.
Igen ám, de ilyenkor az, ami a számnak jó érzés, mikor megeszem, a lelki nyugalmamat nem tudja helyrehozni. Sőt.
A szénhidrátokban való tobzódás bűntudatot ébreszt bennem. Ha a bűntudat hozzám szegődik lenn a gödörben, csak súlyosbítja a helyzetet. Ha tehát nem tudom kienni magam a gödörből, mit tehetek?

Ha valóban éhes vagyok, mindenekelőtt egyem valami egészségeset. Utána keressek valamit, amiért hálás lehetek, és kezdjem magasztalni érte az Urat.

Még ha nem vagyok is hálás kedvemben a gödör mélyén, valami fordulat indul a lelkemben, ha a gondok között megtalálom az áldásokat is. Minden dolog, amiért szóban hálát adok, olyan, mint egy-egy létrafok kifelé a gödörből.

És ez nemcsak az én ötletem. A Bibliában is megtaláljuk. Nézzük, mi történt, mikor Dániel is így gondolkozott a gödörben, amibe belekerült.

A Dán 6,10-ben Dániel tudomására jut, hogy az oroszlánok közé dobnak mindenkit, akit rajtakapnak, hogy nem Dáriushoz imádkozik, hanem más istenhez. Ez aztán a gödör! De bámulatos Dániel reakciója.

Hazamegy. Kitárja az ablakokat, és a tiltás ellenére imádkozik. Nem hiszem, hogy azért tette, mert jól érezte magát. Úgy képzelem, pontosan úgy volt, mint bárki más hasonló helyzetben. De egy döntéssel felülkerekedett az érzésein.
És hogy döntött, mit imádkozik?
„Istenem, ments meg!”
„Istenem, ez nem igazságos!”
„Istenem, ez már túl sok nekem!”
„Istenem, tipord el ellenségeimet, és söpörd ki őket!”
„Istenem, Te tudod, hogy ezen csak jó adag csokoládéval tudok úrrá lenni!”
Nem. Ezeket mind nem mondta.
Dániel imádkozása nagy lecke nekem.
A Dán 6,11b-ből megtudjuk, hogy Dániel hálaimát mondott, magasztalta Istent. „Naponta háromszor térdre borult. Imádkozott és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is tette.”
Dániel reakciója annyira más, mint ahogy mi reagálnánk, hogy megállásra, elgondolkozásra késztet.

Első reakcióinkat az határozza meg, hogy milyen visszatérő szokásaink vannak, amik állandóságot biztosítanak életünkben. Dániel a hálaadást tette saját visszatérő szokásává. Mivel hálás fajta ember volt, Dániel szívének előterében és középpontjában Isten természete és gondoskodása állt – még a legkevésbé kontrollálható körülmények között is. Számomra kihívást jelent, és megihlet Dániel reakciója. 

Ilyen kérdéseket kell megválaszolnom: én hova futok, ha rám nehezedik az élet? 
Kivel vagy mivel vagyok függőségi viszonyban? 
Van-e olyan szokásom, ami miatt a bűntudat is terhel, ha gödörben vagyok? 
Mi történne, ha abbahagynám a jól-létbe való kapaszkodást, és inkább a perspektívaváltó hálát tenném magamévá?
 
Az élet továbbra is tele lesz gödrökkel. De ez nem jelenti azt, hogy gödörlakóvá kell válnom. Vagy gödörevővé.

Uram, tudom, hogy néha gödörbe fogok kerülni. De tudom, nem kell ott maradnom, és nem kell megpróbálnom kienni magam a gödörből. Köszönöm, hogy időtlen Igéd által mutatod nekem az utat, az igazságot és az életet. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Lysa TerKeurst: What Did Daniel Pray? http://proverbs31.org/devotions/devo/
fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2014/01/lelekerosito-levelek-139.html)

2014. február 19., szerda

KÖNYVKLUB: Corrie Ten Boom: A menedék

 Negyedik fejezet: Az órásbolt

1. Ebben a fejezetben olvashatjuk, hogy az anya agyvérzést kap, majd két hónapig tartó kóma után élete hátralévő részét ágyban kell töltenie úgy, hogy mindössze három szót képes kimondani. Így ír róla Corrie:
„Csodálatos volt, hogy megnyomorodott testével is milyen gyönyörűen tudott élni. [ … ] Ült a székében és szeretett minket. Szerette az embereket, akiket az utcán látott, és akiket az utcán túl: szeretete átfogta a várost, átfogta a Hollandiát, a világot. Így tanultam meg, hogy a szeretet nagyobb annál, mint hogy falak közé lehetne zárni.”
Közülünk valószínűleg kevesen voltak még ennyire „megnyomorított” állapotban. Elmondhatjuk-e magunkról – kevésbé nyomorúságos állapotunkban -, hogy „gyönyörűen tudunk élni”?
Ezek a sorok arra tanítanak, hogy nincs olyan nyomorúságos állapot, amiben ne tudnánk szeretni, másokra gondolni, adni… - akár csak egy képeslapnyi szeretetet, ahogy Corrie édesanyja is tette… Jellemző ez a mi életünkre?


2. Nollie esküvőjén ez a beteg anya „fiatalos, kislányos volt, szeme ragyogott az örömtől” és a „van Woerden família legtöbb rokona és barátja nem is sejtette, hogy az a kedélyes, mosolygó hölgy az első sorban egyedül sem járni, sem beszélni nem tud.”
Hogyan volt erre képes ez az édesanya? Miből eredt ez a béke, nyugalom, derű?  A veszteségektől, nehézségektől megterhelten tudjuk-e / tudnánk-e  mi is ezt árasztani magunkból?
A könyvklubon az fogalmazódott meg bennünk, hogy az „elengedés” volt az anya titka. Azért maradt minőségi az élete, mert a régit el tudta engedni, és meg tudta találni az értékeket, a szépet, a jót új helyzetében.


3. A 62-63. oldalon arról olvastunk, hogy egy véletlen folytán szerepet cserélt a két lány, Corrie és Betsie, ezáltal kiderült, hogy egész addig rosszul osztották le a feladatokat. Corrie sokkal jobban tudta végezni azokat a feladatokat, amiket addig Betsie csinált, Betsie pedig Corrie addigi szerepében tudott kiteljesedni. Véglegesült a szerepcsere: a lányok a „helyükre kerültek”.
Mi megtaláltuk-e az életünkben/magunkban azt, amiben ki tudunk teljesedni (amiben nem számít fáradság, idő…, amit tudunk örömmel, szívvel csinálni…)?
Szükséges-e, hogy ilyen munkánk legyen? Ha nem ilyen, kell-e keresnünk mást, vagy a hozzáállásunkon kell változtatnunk?


4. „Betsie minden vasárnap utánanézett az angol, francia, német és a hazai újságokban, hogy mi megy Európa rádióin, és megtervezte, hogy a következő héten milyen koncertet vagy előadást hallgassunk meg.”
A mi kikapcsolódásunk/szórakozásaink mennyire minőségiek? Megválogatjuk-e, hogy mit nézünk, mit hallgatunk? Fontos-e a tudatosság ezen a téren? Befolyásolja-e ez az életünket, személyiségünket?



5. Új alkalmazott a boltban Otto, a Hitlerjugend büszke tagja. Amikor ő azt állítja a család által tiszteletben tartott Ószövetségről, hogy az a zsidó „Hazugságok Könyve”, Corrie felháborodik (illetve sokkolja ez a kijelentés), az apa azonban minden (rossz)indulattól mentes marad, és ekképp szól: „Valami rosszat tanítottak neki … de ha látja, hogy mi ezt a könyvet szeretjük és becsületes emberek vagyunk, be fogja látni a tévedését.”

Amikor valaki számunkra elfogadhatatlan dolgot mond vagy tesz, az milyen indulatokat ébreszt bennünk? Tudunk-e arra a személyre tovább is szeretettel, neheztelés nélkül tekinteni? Tudunk-e tovább látni azon, hogy szavaival, tettével bántotta a mi igazságérzetünket? Tudunk-e ilyen helyzetekben távolságból tekinteni a helyzetre, a másikra, magunkra? Tudjuk-e az ilyen helyzeteket éretten, bölcsen, szeretettel kezelni?

(Andi)

Csak azért, mert igazam van, még nem jelenti azt, hogy igaz is lennék...

De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.
(Jelenések könyve 2:4b-5)


Még rengeteg kilótól kell megszabadulnom, és a gardrobe szekrényeim sem úgy állnak, mint szeretném, de az idei újévi fogadalmaim nem a külső jegyeket érintik. Ehelyett egy, a lelkemet érintő dolog került most a figyelmem középpontjába. Isten egy egyszerű imával tölti be lelkemet, mely így hangzik: "Uram, tégy engem teljesen igazzá, hogy ne legyen bennem semmi önigazultság."

Az igaz szó jelentése a Webster szótár szerint így hangzik: "összhangban cselekedni a szent vagy erkölcsi törvénnyel, bűntudattól és bűntől szabadnak lenni."

Igaznak lenni és igaznak látszódni mégsem ugyanazt jelenti.

Mert a külsőleg látható "igaz jegyeimért" én küzdöttem meg.

Nagyon jól ismerem a játékszabályokat, és jól be tudok illeszkedni a gyülekezetembe. Lehet, hogy te is, hozzám hasonlóan keményen megdolgozol azért hogy minden "rendben" legyen. Szeretem, ha elfogad a környezetem, így eggyel kevesebb tennivalóm van a listámon.

Mert vágyom az elfogadásra. És a hátba veregetés mindenképpen jól esik az énemnek.

De legbelül - a csendes perceimben - be kell ismernem magamnak, hogy fáradt vagyok. És legyőzött. És teljesen le vagyok zsibbadva. Ezek az érzések emlékeztetnek arra, hogy ahelyett, hogy Krisztusban kerestem volna az igazságomat, önerőmből próbáltam azt kiérdemelni.

Időnként aztán az önigazultságom felszínre jön, és megmutatkozik valódi rútsága a másokat megítélő gondolatokban és hozzáállásban. Ilyenkor mindig lenézem a küszködőket, megdicsérve magamat, nyugtázva, hogy "milyen jól bírom is én a terheket." Vagy türelmetlenül felcsattanok, ha valaki hátráltat tevékenységemben, mert nehezen tudom elviselni a nálam lassúbbakat.

Aztán teljesen új megvilágításban olvasom a Jelenések könyvének második fejezetét. Ebben a részben, Jézus felsorolja az efézusi gyülekezet jó cselekedeteit. Megdicséri őket a kemény munkájukért, a kitartásukért, a bűn gyűlöletükért, azért, hogy megtartották az igaz tanítást a gyülekezetben, és az állhatatosságukért. Egy csodálatos lista igaz voltuk szemléltetésére.

Azonban Jézus a következő vádat is felhozza ellenük: "De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz."
(Jelenések könyve 2:4b-5)

Ezek a versek rávilágítanak a probléma gyökerére, és rá kell döbbennem, hogy az Efézusiakhoz hasonlóan, én is ugyanezzel a problémával küzdök. Ők is keményen dolgoztak, de a szeretet nélkül ön-igazulttá váltak, és Isten ezt nem nézte jó szemmel.

Lehet, hogy elvesztettem az első szeretetemet? Lehet, hogy ez okozta az ön-igazult gondolataimat? Szívünk megóvása érdekében Isten azt szeretné, ha az első szeretetünket megújítanánk felé. Ő arra késztet bennünket, hogy újra és újra visszatérjünk Hozzá, hogy ismét felfedezhessük a újdonságát, a frissességét, és az örömét a Vele való kapcsolatunknak, mert ekkor szeretetünk nemcsak Felé fog megújulni és mélyülni, hanem embertársaink felé is.
Az egészben az a csodálatos, hogy Isten nem csak elénk tárja igényét, hogy gyakoroljuk szeretetünket, hanem egy csodálatos példával szolgál felénk. Mert az Ő szeretete "széles, hosszú, magas és mély" (Efézusi levél 3:18). Ez a szeretet felülmúlja a gondolatainkat, és mindenképpen felülmúlja az önerőnkből elvégzett cselekedeteinket is.


Ha az igaz voltunkat csupán jó cselekedeteinkkel szeretnénk kiérdemelni, akkor hamar rá kell döbbennünk, hogy milyen szánalmas és erőtlen is a próbálkozásunk. Első szeretetünk felfrissítését Jézus követése által nyerhetjük el, mert Ő a mi igazságunk: "Az ő munkája az, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok. Őt tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá"
(I.Korinthus 1:30)

Tehát, ha megújítjuk első szeretetünket, akkor igazak lehetünk. Valódi igazságosság még odaadóbb szeretetre késztet bennünket Isten és embertársaink iránt. Ez egy gyönyörű kör, melynek célja az hogy átformáljon bennünket.
Uram, kérlek tégy engem igazzá teljesen, hogy egy cseppnyi ön-igazultság se legyen bennem. Jézus nevében, Ámen.

Fontos igevers a mai napra:
Aki igazságra és hűségre törekszik, életet, igazságot és megbecsülést talál.
(Példabeszédek könyve 21:21)
 
Keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.
(Máté 6:33)

(Forrás: © 2014 by Amy Carroll. All rights reserved.
- http://proverbs31.org/devotions/devo/)

2014. február 18., kedd

Mondj igent Jézusnak

"Válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni"
Józsué 24:15
"Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,"
Titusz 2:11-12

Emlékszel még arra az alkalomra, amikor "igen"-t mondtál Jézusnak? Mikor született meg benned a döntés? Én 1964 novemberében, tinédzser koromban adtam át életem irányítását az Úrnak. A minap azonban újra "igen"-t kellett mondanom Neki.

Miután Kennel, a férjemmel, összevesztünk elmenekültem egy barátommal a bevásárló központba, hogy eltereljem a gondolataimat a vitánkról. A ruhaállványok között kódorogtam, amikor már nem tudtam tovább visszatartani az önsajnálatomat és elkezdtem zokogni a próbababák mellett. Nem tudtam elrejteni az arcomat egy zsebkendő mögé, és a tolószékem túl nagy volt, hogy a ruhaállványok elrejtsenek. Így hát maradtam ott ahol voltam, sírtam, és a próbababák mű mosolyát bámultam.
   
Miközben a szememet törölgettem a kezemen lévő sín fonákjával, tudtam jól mit kell tennem. Két zokogás között kimondtam azt, amit már annyiszor megvallottam előtte: "Jézus, Téged választalak. Az önsajnálat és a sértődöttség helyett Neked mondok "Igen"-t"!

Annak ellenére, hogy az arcom még mindig nedves volt, béke töltötte el a szívemet. A férjem nem változott meg, ... az üzlet másik felében a vásárlók még mindig a ruhák között válogattak,..a tinédzserek még mindig ugyanúgy őgyelegtek, kacarászva és pattogatott kukoricát majszolva, ... de mindezt más megvilágításból láttam, a megbékélt szívem segítségével. És ezt annak köszönhettem, hogy ismételten "igen"-t mondtam Jézusnak, újból átadtam életem irányítását Neki.


Drága Uram, most újra átadom életemet Neked. Sok nehézséggel kell szembenéznem a mai napon, így Lelked hatalmával "igent" mondok arra, hogy Téged követlek a nap minden percében.

(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. február 17., hétfő

Szeretnél rokkant lenni?

"Beteljesedik rajtuk Ézsaiás jövendölése: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket."(Máté 13:14-15)

Egyszer megkérdezték tőlem: "Ha hatalmad lenne, és visszapörgethetnéd az idő kerekét, ugyanezt, a tolószékben eltöltött életet választanád?" Egyik oldalról jól tudtam, mire gondolt az illető, mert Isten sok mindenre megtanított a tolószékem által. Hogy újra végigmennék-e ezen az úton, ha rajtam állna a döntés? Nem gondolom.

Senkit sem ismerek, akinek az lenne a vágya, hogy egy paralízissel együtt éljen. Ki lenne olyan ostoba, aki úgy döntene, hogy inkább nem használja a kezeit vagy a lábait? Szerinted van olyan személy aki a vakságot választja; aki inkább a sötétség mellett dönt a gyönyörű kék ég ragyogása helyett?  Vagy aki tudatosan becsukja a szemét a ragyogó szivárvány előtt?

És ki akarna süket lenni? Ki az, aki inkább a némaságot választja a keringő csodája helyett, vagy egy kedves személy megnyugtató hangja helyett?

Mindezek ellenére vannak olyan emberek, akik inkább választják a fogyatékkal terhelt életet. És ha rájuk kérdeznél, nem változtatnának életükön. Ők azok, akik tudatos döntésük alapján rokkantak. A fogyatékuk pedig igen súlyos, mert nem fizikailag hanem lelkileg rokkantak. Még maga Jézus is beszélt erről az embercsoportról.

Ó, Istenem, botor dolog arra gondolni, hogy bárki is választaná a fizikai fogyatékosságot. Ha rajtam állna, én semmiképpen sem döntenék így. Kérlek bocsásd meg, amikor ostobán elzárom magam Tőled, és a Szavadtól. Kérlek nyisd meg szemeimet és fülemet, hogy Rád nézhessek, és meghallhassam a hangodat. Nem akarok a nemtörődömségem vagy a kétségeim miatt lelkileg rokkantként élni.
(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)




2014. február 16., vasárnap

Hagyjam abba?

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Mt 11,28

 
Ki nem kívánta még, hogy bárcsak hangosan hallhatóan, eltéveszthetetlenül megszólalna Isten hangja: „Ebbe az irányba indulj tovább!” És akkor tudnánk, hogy jó irányban haladunk, hogy azon az úton menjünk tovább, vagy forduljunk másfelé. Ugye te is szeretted volna már ezt hallani? Én mindenesetre.

Legtöbben tudni szeretnénk, mi a tennivalónk. Enélkül gyakran túl sokáig toporgunk egy helyben. Minél nagyobb csalódás, kudarc vagy veszteség ér, annál könnyebb abbahagyni valamit. És maradunk a nyugtalanító kérdéssel: „mi lett volna, ha…”? Mi lett volna, ha még egy évig kitartottam volna? Vagy még egy hónapig? Vagy még egy napig?

Életbevágó volna tudni, mikor álljunk meg, és mikor tartsunk ki a kitartásban. Meg akarom tanulni. Többnyire minél inkább küzdök érte magamban, annál kevésbé vagyok biztos a következő lépésben. Nagyon kimerítő!

Pedig az igazság az, hogy nincs okunk nyugtalankodni, nincs miért belefáradni. Van egy központ, ahova fordulhatok iránymutatásért is és megpihenésért is. A Máté 11,28-ban Jézus így biztat: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.”

Régebben zavart ez a mondat. Mi az, hogy megnyugvás? Én nem pihenni akarok. Megerősítésre van szükségem! A döntéskényszer az, ami nyomja a vállamat. Nem akarok rosszul dönteni, nem akarom szem elől téveszteni a jelzésedet, Istenem.

A megnyugvás, amit Jézus kínál nem egy lelki altatótabletta. A görög szó, amit itt találunk, az anapauo, aminek több értelme van, egyebek közt azt is jelenti, hogy: „nyugodt, reményteljes várakozás”.

Tehát Jézus azt mondja: ha hozzám jössz, kimerültségedet, bizonytalanságodat nyugodt, reményteljes várakozássá alakítom.
De hogyan?
Egy konferencián Jennifer Rotschild a következőképpen illusztrálta. Megkérte a közönséget, hogy képzeljék el, hogy nagybetűkkel felír a táblára két szót, mondják meg, mi a különbség. Az angol nyelvben a pihenés (REST) és az ellenállás (RESIST) szavak között egy I a különbség. Az I az „én” névmás.
ÉN nem tudom, mit csináljak. ÉN nem találom a megoldást. ÉN mindent megtettem, amit ÉN tudtam. ÉN mindent beleadtam.
Jól ismerem ezeket a mondatokat, hányszor fogalmaztam meg őket én is.
Az anapauo pihenést – az új reményt – akkor találjuk meg, ha abbahagyjuk a vergődést, és átvesszük Jézustól a következő feladatot.
A Mt 11,29-ben Jézustól megkapjuk a feladatot: vegyük fel igáját és tanuljunk Tőle. Kérd meg Jézust, mutassa meg, hogyan találhatsz Nála megnyugvást. Talán úgy, hogy nyugodtan várakozol, megkérsz másokat, hogy imádkozzatok együtt, időt szakítasz az Ige olvasására. Ha megnyugodtál, jön a következő lépés. Nem tíz lépés. Nem az egész útszakasz. Nem a teljes kiemelt útvonal a Google térképen. Csak a következő lépés. Fel fogod ismerni, mert igazodni fog Isten jelleméhez, Igéjéhez.

Tedd meg azt a lépést, végezd el nyitott, alázatos szívvel, tökéletesen. Figyelj közben, hogy rájöjj mindenre, amit ebben a lépésben Jézus meg akar tanítani.
Ez a te részed.
A feladat kiosztása után rögtön jön a biztatás a 30. igeversben: „Az én igám nem nehéz, az én terhem könnyű.” Nem kell mindenre tudnunk a választ. Elég, ha állandó kapcsolatban maradunk Azzal, aki tudja. Ahol a mi erőnk véget ér, pontosan ott kezdődik az Ő akarata.
Ez az Ő része a dologban.
Nekem meg kell tennem mindent, amire képes vagyok. Azután bizalommal hagyjam, hogy Isten is megtegye, amire csak Ő képes.
Folytassam? Hagyjam abba? Talán inkább azt kérdezzük: „Istenem, mi a következő lépés, amit ma meg kell tennem? Én megteszem a magamét. A többit pedig Rád bízom.”

Uram, elfáradtam, nem látom át a dolgokat. Segíts, hogy felismerjem a Te részedet, azt, hogy ahol az én erőm véget ér, a Te akaratod elkezdődik. Segíts, Uram, hogy Nálad keressem a következő lépésre az eligazítást. Nyugodt reménykedéssel fogok várakozni. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Lysa TerKeurst: Should I Quit? Encouragement for today, 2013.09.12. www.proverbs31.org 
fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

2014. február 15., szombat

A szeretetnek növekednie kell



A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
(I. Korinthus 13:4,6-7)

A szeretetnek növekednie kell. Nem stagnálhat, és semmiképpen sem csökkenhet. A szeretetnek virágoznia is kell, máskülönben máskülönben elsorvad és meghal. Ha jól meggondoljuk, akkor a kapcsolatban való fejlődés nagyon hasonlít egy fa vagy egy virág fejlődéséhez. Ha a virág nem virágzik, és a fa nem hajt új hajtásokat, akkor az mindenképpen problémát jelez.

A mi szeretetünknek az Úr Jézus felé szintén egy élő dolognak kell lennie. Mert mi egy bensőséges kapcsolatban egyesültünk Vele. Ne felejtsd, a közted és Urad között lévő szeretetnek minden más élő dologhoz hasonlóan növekedni kell. Gondolj csak az 1 Korinthus 13. fejezetére, Isten így érez irántad!
Nagyon jó indokokat fel tudunk sorolni, hogy a szeretet miért nem növekszik vagy fejlődik a kapcsolatainkban. De ahelyett, hogy másokat hibáztatnál, tegyél föl magadnak néhány őszinte kérdést a szereteteddel kapcsolatban: Őrzöm az adott személy jó hírnevét? Irreális elvárásaim vannak felé? Kitartóan imádkozom érte? Szeretetem eltakarja bűneit? Jézus Krisztust tartom a kapcsolat középpontjában?



Uram, kérlek segíts hogy türelmes és kedves lehessek a környezetem felé. Segíts, hogy ne irigykedjem. Kérlek segíts, hogy ne fuvalkodjam fel amikor igazam van, és ne legyek büszke, ha mások tévednek. Segíts, hogy ne legyek nyers a férjemmel...a családtagjaimmal...vagy a barátaimmal. Nem szeretném, ha a szeretetem önző lenne, vagy könnyen indulatossá válna. Uram, kérlek nyisd fel a szemem, ha a rosszat felrovom másoknak, mert szeretném, ha a szeretetem mindig az igazsággal együtt örülne. Segíts, hogy a hitem, a reményem és a szeretetem folyamatosan fejlődhessen és növekedhessen.
(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. február 14., péntek

Így imádkozz a férjedért

Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.
(Efézus 6:12)




Feleségként Isten különböző felelősségekkel és kötelességekkel látott el bennünket, és az összes közül az ima harcos vagy közbenjáró az egyik legfontosabb feladatunk. A közbenjáró az a személy aki közbenjár, vagy imádkozik egy másik emberért. Az angol megfelelője az enteuxis görög szóból származik melynek jelentése: egy király elé járulni egy kéréssel vagy beadvánnyal egy másik személy érdekében. Lényegében ugyanez történik napjainkban is. Mi a Királyok Királya elé járulunk egy kéréssel valaki érdekében. Amit a térdeinken elmondunk a mennyei trón előtt, mindenképpen befolyásolja házasságunk szilárdságát a látható világban. Így hát te vagy a legmegfelelőbb személy arra, hogy férjedért imádkozz.



A Bibliában Isten egy férfi és egy nő házasságát látható példaként állítja a lelki közösségre vonatkozóan Jézus Krisztus és a gyülekezete között. (ez minden keresztényt magába foglal). A hívőket mint Krisztus menyasszonyát (Jelenések könyve 19:7) hívja a Szentírás. Tehát a házasság egy megragadható földi példája Isten Fiának és a nevében hívő emberek kapcsolatának. Isten így szól a férfiakhoz
: " Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte" (Efézus 5:25)




Van valaki, aki ezt az élő, megragadható példát szét akarja rombolni, aki nem más, mint Sátán. Jézus ezt így fogalmazta meg János evangéliumának 10.fejezetének a 10. versében: "A tolvaj (Sátán) csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson" Ő el akarja pusztítani az Isten által elrendelt és megalkotott házasság intézményét. Ő már elkezdte ezt a rombolást az Édenben Ádám és Éva életében, és megtévesztő taktikáját napjainkig folytatja. Nem mondható túl kreatívnak stílusát illetően, ennek ellenére nagyon hatékony módszerei vannak. Ugyanazokat a kísértéseket és taktikákat használja, mint amit az első házasságnál is alkalmazott. Nyílt támadásában első alkalommal a család gyökerét támadta, a feleséget és a férjet, és ugyanígy jár el mostanában is.


Házassági problémáinkban ritkán látjuk meg a valódi ellenséget, ahogy ezt az efézusi levél írója meg is fogalmazta: "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak."

(Efézus 6:12)



Amikor férjemmel konfliktusom van, akkor meg kell állnom, egy mély lélegzetet kell vennem, és át kell gondolnom...kivel is harcolok én tulajdonképpen? Egy lelki küzdelem dúl körülöttünk, mely annak ellenére hogy nem látjuk, nagyon is valóságos. Ettől a ténytől nem kell megijednünk, azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy ebben a harcban egyedül csakis az ima által győzhetünk.

Uram, így imádkozom férjem egész lényéért:


  • Az értelméért - hogy Krisztus értelme lakozzon benne, és gondolatait ne az emberi értelme, hanem Isten Lelke vezesse (I.Korinthius 2:16)
  • A szeméért - hogy ne nézzen számára kísértést jelentő dolgokat, és hogy el tudjon fordulni a bűntől (Máté 6:13, Márk 9:47)
  • A füléért - hogy meghallhassa a Te csendes és szelíd hangodat, mely őt irányítja (1 Királyok 19:12, 32. Zsoltár 8. verse)
  • A szájáért - hogy szavai örömet jelentsenek számodra (Példabeszédek 19:14)
  • A nyakáért - hogy a fejét fordító döntések Téged dicsőítsenek (1 Királyok 3:9)
  • A válláért - hogy semmilyen terhet és aggodalmat ne a saját vállán hordozzon, hanem bízzon abban, hogy számodra semmi sem lehetetlen (I.Mózes 18:14, Jeremiás 32:17)
  • A szívéért - hogy teljes szívéből szeressen Téged (V. Mózes 6:5, Példabeszédek 3:5)
  • A hátáért - hogy megvédd őt a lelki és fizikai veszélyektől (V. Mózes 23:14)
  • A karjaiért - hogy Te legyél az ő ereje (73. Zsoltár 26. vers)
  • A kezeiért - hogy élvezze kezei munkáját, és azt a Tőled származó ajándékként tartsa (Prédikátor könyve 3:13, 5:19)
  • A gyűrűs ujjáért - hogy úgy szeressen engem, mint Krisztus szereti a gyülekezetet (Efézus 5:25-27)
  • Az oldaláért - hogy Istenfélő barátai legyenek, akik mellette állnak és segítik őt (Példabeszédek 27:17, 12:26)
  • A szexualitásáért - hogy szexuális bűn ne fertőzze meg, hanem hűséges maradjon hozzám (Máté 6:13, Példabeszédek 5:18-19)
  • A lábaiért - hogy szilárdan állhasson az Igazságban, soha nem felejtvén, ha hitben nem tud megállni, akkor egyáltalán nem is áll (62. Zsoltár 6. vers, Ézsaiás 7:9)
  • A térdeiért - hogy megalázza magát Előtted, és erős, és bátor legyen és megfontoltan járjon el mindabban, melyet Igéd elé tár, mert csak így lehet gyümölcsöző az élete (Jakab 4:10, Józsué 1:8-9)
  • A lábfejéért - hogy Te igazgasd járását, hogy az Igazságodban járjon (Példabeszédek 4:25, 26. Zsoltár 3.vers)
(Forrás: February 10, 2014 Praying for Your Husband from Head to Toe Sharon Jaynes
Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013
Used with permission
www.girlfriendsingod.com)



VALENTIN NAP -- RENDHAGYÓ BEJEGYZÉS

Bármerre nézünk mindenhol szívecskéket, csöpögős idézeteket látunk egy felturbózott reklámhadjárat részeként. Mert ugye, a kereskedőknek is meg kell élniük valamiből a karácsonyi nagy bevásárlás hullám utáni csendes időszakban. Itt van hát nekünk a Valentin nap. Egész héten azon gondolkodtam, mit érezhetnek az egyedülállók ilyenkor. A lányok, a társ után vágyók, az özvegyek, az elhagyottak, az elvált nők, a gyermekeiket egyedül nevelő asszonyok, vagy egy boldogtalan társkapcsolatban tengődők. 
Több féle lehetőség létezik: meg lehet élni ezeket a napokat úgy, hogy magunkra nézünk, az egyedülállóságunkra koncentrálunk, de az mindenképpen zsákutca, mert depresszióhoz vezet. Egy másik hozzáállás szerint leverjük a lábunkról a port, rándíthatunk egyet a vállunkon, és a környezetünk felé azt demonstrálhatjuk, hogy "bennünket nem érdekel"- de ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor legbelül igenis sajog a magány ilyenkor. 
És lehet Istenre tekinteni, Őbenne megerősödni. Őbenne élve nem fogjuk magányosnak érezni magunkat, és meg fogjuk találni a számunkra elkészített örömet. Mert Istennek terve van az életünkre vonatkozóan. Ő azt szeretné, hogy a Tőle kapott örömmel, melegséggel szeretetet tudjunk sugározni a környezetünk felé. Ekkor már nem a státuszod, hogy "férjes" vagy "egyedülálló" vagy-e a kérdés, hanem az, hogy nőként, Krisztus menyasszonyaként hogyan tudod betölteni feladatodat. 
A mai napon három bejegyzést olvashatsz: az első Garry Chapman gondolatai lesznek a szeretet megéléséről, majd egy "Szeretet tesztet" fogsz találni. Arra bátorítalak, hogy tölts ki te is, és a számodra fontos személyek is (nem feltétlenül csak házastársra gondolok, hanem barátokra, testvérekre, szülőkre, kollégákra is) hogy megismerjétek egymás szeretet nyelvét, és ezáltal gazdagítsátok egymás életét. A harmadik bejegyzést később, a nap folyamán fogjuk közzétenni, ez az üzenet a feleségeknek szól, hogy miként imádkozzunk férjeink szükségleteiért.

Legyen egy áldott, örömteli, Krisztusban elrejtett napod!