Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2016. július 31., vasárnap

A legfontosabb tanulnivaló

„Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz.” MTörv 11,18-19


Anyaságom elején rájöttem, hogy gyermekeim legtöbb összekapását meg tudom oldani. Nem minden problémájukat, de általában, ha csatáztak valamin, közbeléptem egy megoldással, és minden rendbejött.
Arra is rájöttem aztán, hogy van egy másik választásom. Támogathatom, felszerelhetem gyermekeimet olyan eszközökkel, amik segítenek nekik megoldani a problémáikat. Ez a hozzáállás sokkal több időt igényel, kifacsarja az agyunkat, és néha nagyon-nagyon idegesítő.
Szerintem a legnagyobb dolog, amire megtaníthatom a gyermekeimet, az, hogy hogyan gondolkozzanak. Olyan ez, mint a közismert példa a halról meg a szegény emberről. Adj a szegénynek egy darab halat, s egy napra lesz ennivalója. Tanítsd meg halászni, és egy életre elláttad.
Nem akarom, hogy gyermekeim megszokják, hogy minden gondjukkal hozzám fussanak, mert én majd megoldom. Azt szeretném, hogy a biblia igazságai alapján gondolkozzanak, egészséges érzelemviláguk legyen, és megalapozott, érett döntéseket hozzanak. Adott esetben nekik kell megtalálniuk a megoldást. Ha mindig megmondom nekik, mit tegyenek, és mit ne, szabályokat alkotok, amiket követhetnek. Ez is része a nevelésnek, természetesen, de a nevelés nem szólhat csak erről.
Ha megtanítom őket gondolkozni, olyan probléma-feldolgozási mintákkal látom el őket, amik akkor is kéznél lesznek, amikor én nem vagyok a közelükben.
Például sms-ezni vezetés közben életveszélyes dolog. Ezt a szabályt megtanítottam nekik. De hogy segítsek átgondolni a figyelmetlen vezetés veszélyeit, közös családi fórumot hívtam össze.
Megkértem mindegyik gyermekemet, hogy készüljön fel egy közös vacsora utáni beszélgetésre, ki-ki gondolja át a vezetés közben való sms-ezés veszélyeit.
Egyenként számoltak be a gondolataikról, láttam a kis villanásokat, ahogy megvilágosodnak gondolkodás, érvelés közben. Nem egyszerűen betanultak egy szabályt, azt is felfedezték, hogyan gondolhatják át egy veszélyes szokás következményeit. Szenvedély volt az érvelésükben. S a legjobb az egészben az volt, hogy mindegyik önállóan döntött egy rossz szokás elkerüléséről.
Sajátjukká, belső meggyőződésükké vált. Nem azért, mert én prédikáltam egy szabályról. Én csak rásegítettem őket, hogy maguk gondolják végig a veszélyeket.
A Biblia arra tanít, hogy adjuk át gyermekeinknek Isten igazságait, beszélgessünk róluk minden helyzetben, minden napszakban. Tudom, az sms-ezés vezetés közben nem bibliai téma, de példázza, hogyan alkalmazhatunk egy bibliai igazságot a mindennapok gyakorlatában.
Tehát akár bibliai igazságokról, akár az élet gyakorlati kérdéseiről van szó, a nevelés titka ott rejtőzik alapigénk szépséges szavaiban: „Véssétek szívetekbe, lelketekbe szavamat, kössétek őket jelül a kezetekre, legyenek ék a homlokotokon! Tanítsátok meg rájuk gyermekeiteket, beszélj róluk, ha otthon tartózkodsz és ha úton vagy, ha lefekszel és ha fölkelsz. Írd fel őket házad ajtófélfájára és a kapudra, hogy sokáig élj te is, gyermekeid is azon a földön” (MTörv 11,18-21).
Igen, legyenek számosak együtt töltött napjaink. Tanulva, gondolkozva, minden kérdést átengedve Isten Igazságának szűrőjén.


Uram, köszönöm a lehetőséget, hogy megtaníthatom gyermekeimnek, hogyan gondolkodjanak oly módon, hogy az a Te dicsőségedre váljék. Használj fel, Uram, hadd példázhassam a Te szeretetedet és irgalmadat az életükben. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: The Most Important Lesson, Encouragement for today, 2013.05.09., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Hányszor kell még elmondanom?

"Akinek van füle a hallásra, hallja." 

Máté 11:15

Mint a legtöbb anyának, nekem is vannak megszokott mondataim, amiket napi szinten használok kis csapatom irányítgatásához.

"Vesd meg az ágyadat!"

"Ne bántsd az öcsédet!"

"Mehettek játszani."

Néha azért, amikor eszembe jut, elejtek egy "Szeretlek"-et is.

Egyik nap, hét gyermekem egyike meglehetősen engedetlen volt. Passziv viselkedésére adott válaszom egy lelki fröccs volt, tele olyan mondatokkal, mint:

"Melyik része nem világos számodra?"

"Érted, hogy mit próbálok elmagyarázni neked?"

"Mi a baj?"

"Soha nem kérnék olyat, amiről azt gondolom, hogy nem tudod megtenni, vagy amiben ne lennék hajlandó segíteni."

"Figyelsz egyáltalán?"

Ahogy kimondtam ezeket a mondatokat, hirtelen lefagytam. Mintha Istent hallottam volna, amint azt mondja nekem: "Rachael, te figyelsz Rám? Szerintem elég világos voltam. Van néhány dolog, amit szeretném ha megtennél, és ígérem, segítek neked ezekben."

A felismerés pillanatában megdorgált gyermekem elillant, én pedig egyedül maradtam Mennyei Atyám kérdésevel: "Rachael, te figyelsz Rám?"

Lelepleződtem. Nem figyeltem. Hallottam, de nem engedelmeskedtem. Valójában észre sem vettem azt a bűnömet, amit gyermekemben azonnal kiszúrtam.

Néha azok a dolgok, amiket gyermekeinknek mondunk, megegyeznek azokkal, amiket Isnen nekünk - gyermekeinek - mond, hogy meghalljuk:

"Maradj veszteg!"

"Azért, mert Én vagyok a Szülő!"

"Figyelj Rám!"

"Kérlek, csak bízz Bennem!"

"Takarítsd ki a szemetet!"

"Osszátok meg!"

Gondold át azokat a dolgokat, amiket gyakran mondogatsz másoknak. Hallod, amint Mennyei Atyád ugyan ezeket suttogja neked?

Isten mindig szól. Mai igénk pedig azt mondja, hogy: "Akinek van füle a hallásra, hallja." Máté 11:15

Te mit hallasz meg?

Arra kér, hogy maradj veszteg és várj az Ő időzítésére? Vagy talán cselekvésre hív? Azt akarja, hogy bízz Benne? Vagy egyszerűen csak tudatni akarja, hogy Ő megérti érzéseidet? 

De ami mindennél fontosabb, Mennyei Atyád azt szeretné, hogy meghalld mennyire szeret téged!



Drága Uram, kérlek segíts odafigyelnem Rád, hogy meghalljam amit mondani akarsz nekem. Segíts, hogy első hallásra tudjak örömmel engedelmeskedni. Te tisztán, és világosan szólsz, Uram! Minden alkotásod dicsőségedről tanúskodik. Kérlek, indítsd szívemet, hogy tudjak veszteg maradni, és segíts, hogy megismerjem akaratodat. Jézus nevében, Ámen.




Forrás: proverbs31.org 2016.07.27 Rachael Carman: How Many Times Do I Have To Tell You?, fordítás: Király Mónika, fotó: pinterest

2016. július 30., szombat

Dörzspapír emberek

Mert az Ő alkotása vagyunk.


(Efézusi levél 2:10)

Dörzspapír emberek, akik fájdalmasan csiszolnak bennünket, nemcsak az életünk természetes velejárói, hanem ajándékai is Istennek. Ne hagyd abba az olvasást, hadd magyarázzam meg miért is mondom ezt!

Ha saját életemre tekintek, Isten ezeket a nehéz kapcsolatokat katalizátorként használta az én esetemben. Szeretetével így tudta felrázni kényelmes terveimet és szándéka szerint megváltoztatni emberi döntéseimet. Életem így gyakran kaotikussá vált, békésen folyó medréből kilépve minden esetben változást hozva mindennapjaimba.

Fiúnk, Jered már általános iskolában elkezdett focizni, a főiskolára pedig tanulmányi és sport ösztöndíjjal jutott be. Az évek alatt többször megsérült, de a középiskolában élte át első sportsérülése miatti műtétjét. Az ortopéd orvos elmagyarázta, hogy mi fog történni a műtét alatt: "Először is eltávolítjuk a törés körüli elhalt szövetet, majd egy fém csavarral erősítjük az eltört csontokat egymáshoz." Elmondása alapján egy vékony fényes csavarocskát képzeltem el óvatosan beágyazódva fiam lábában. A boldog tudatlanság időnként hatalmas áldást jelent...

A műtét jól sikerült, és két hétre rá elvittem Jeredet egy kontroll vizsgálatra, ahol az orvos ismét megröntgenezte lábát, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy szépen gyógyul a törött csont. Az orvos mosollyal az arcán lépett be a vizsgálóba, a röntgen felvételt lobogtatva. "Gyönyörűen gyógyul a lábad" bátorította fiamat. Megkérdeztem, hogy mi is rápillanthatunk-e a felvételre, erre ő a kivetítő táblára rakta a képet, amin elszörnyedve vettem észre egy hatalmas, vastag csőszerű csavart fiam drága csontjába erősítve. Sőt jobban megvizsgálva a képet, már kezdődő rozsdásodást is felfedezni véltem azon a barbár csavaron...

Elképedt arcomat látva, az orvos megnyugtatott, hogy minden rendben van. Persze, ez korántsem csillapította kétségeimet, sőt, néhány kérdés dübörgött bennem, azonnali válaszra várva: "Ilyen csavar illik fiam csontjába, biztos abban, hogy nem tévesztette el a méretet?" "Fog tudni újra játszani?" "Fájni fog a lába amikor esik az eső?" "A reptéri biztonsági kapunál nem fog jelezni ez a hatalmas csavar?" "Jered lába lesz-e még olyan erős, mint a műtét előtt?" Az orvos türelmesen végighallgatott, és mosolyogva így válaszolt: "Most hogy kérdezi, őszintén be kell vallanom, hogy Jered lába nem lesz olyan erős mint korábban," majd gonosz vigyorral az arcán így folytatta: "hanem sokkal erősebb lesz!"

Lenyűgöző látni, hogy az életben a hatalmas erő formálódását mindig egyfajta összetörés előzi meg. Ez a törvényszerűség a nehezen kezelhető emberekkel megélt konfliktusainkra is vonatkozik.

Istennek nem az a célja az életünkre vonatkozóan, hogy a kényelmünket munkálja, hanem azt szeretné elérni bennünk, hogy Jézus Krisztus jelleme rajzolódjon ki jellemünkben. Ezen formálódást a dörzspapír emberek durva csiszolása által is eléri, amint éles, bántó egyéniségünk finomodik, sőt időnként még meg is törik. Az életünkben jelenlévő sokféle szenvedésnek egy célja van: megerősítsen bennünket a fájdalom elhordozására és megalázzon bennünket büszkeségünkben, hogy ne felejtsük el, egyedül Istenre hagyatkozhatunk.

Gyakran, épp a leterhelő emberi kapcsolatainkban tapasztaljuk meg leginkább a fájdalmat. Péter azt írja levelében, hogy egyszer Isten mindent helyreigazít majd, és ez a kijelentés a körülményeinkre és kapcsolatainkra is mindenképpen vonatkozik. Isten fogja a széthullt darabkákat eggyé szerkeszteni, hogy felkészítsen bennünket a szolgálatra. A helyreigazítást a "háló foltozásaként" is le lehet fordítani. A halász hálója mindig a megélhetését biztosította, és szakadozott hálóval pedig képtelenség volt halat fogni. Így hát szükségszerű volt a halászháló karbantartása, szüntelen foltozása.

Minden egyes összetört állapotunkban, amikor megengedjük Istennek, hogy helyreigazítson bennünket, erősebbé válunk, és megújul az életünk. Pál jól ismerte a megpróbáltatások, fájdalmak, szétszakadt hálók tapasztalatát. "Mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli a türelmet. A türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság reménységet." (Római levél 5:3-4) Ezt a verset olvasva, be szoktam helyettesíteni az éppen aktuális dörzspapír emberem nevét a versbe, ami aztán így hangzik: "Tudom, hogy Sally helyes kezelése türelmet szül. És a türelem kipróbáltságot, a kipróbáltság pedig reménységet eredményez." Micsoda bátorítást tár ez a kijelentés elénk! A nehéz kapcsolat Isten szerinti jellemet formál, ami aztán reménységet szül. A reménység a fájdalom következménye, mert a nehéz kapcsolatokból eredő fájdalom arra késztet bennünket, hogy Istenhez forduljunk megoldásért, és abban bizonyosak lehetünk, hogy az Ő ereje által minden megtört kapcsolat helyreáll majd.

A nehéz kapcsolatok, és az azzal járó összetöretés vagy keserűvé vagy kedélyessé tesz bennünket. A választás rajtunk áll. Vagy görcsösen ragaszkodunk szánalmas jellemünkhöz, vagy elismerjük gyengeségeinket, tudva azt, hogy Isten meg fog újítani bennünket a csiszolódás által.

Dörzspapír emberek olyanok, mint a malomkövek. A nyomás által vagy finomabbá válunk, vagy megtörünk. Harry Trauman így fogalmazza ezt meg: "A dicsfény elillan, a népszerűség véletlenszerű, a gazdagság pedig forgandó. Azok az emberek akik ma ujjonganak, lehet, hogy megátkozzák a holnapot. Egyetlen egy dolog fog számítani igazán, a jellemünk."


Hiszem, hogy a bántó, gonosz viselkedését a dörzspapír embereknek egyedül elszánt imával lehet megtörni. Isten erre hív bennünket. Abban is bizonyos vagyok, hogy a nehéz kapcsolataink által Isten mindenképpen az élet terheinek elhordozására erősít meg bennünket.



Uram, kérlek töltsd be a Te szereteteddel a dörzspapír emberek iránt az életemben. Segíts, hogy úgy szemlélhessem őket, ahogy Te tekintesz rájuk. Használd őket, hogy azzá a nővé finomodjak akivé te megalkottál engem. Szeretnék hálát adni életemben jelenlévő nehéz kapcsolataimért, tudva azt, hogy a bántó emberek által is munkálkodsz az életemben. Jézus nevében, ámen.



A naplódba írd fel a számodra legmegpróbálóbb dörzspapír ember nevét. Írj fel öt dolgot, hogy miért tartod őt smirglinek. Imádkozz érte, és adj hálát Istennek őérte. Szerinted, mit akar Isten elérni ezen ember jelenlétével az életedben?



(Forrás: Girlfriends in God, Daily Devotionals, Mary Southerlandhttp://www.girlfriendsingod.com/2014/sandpaper-people/, used with permission)

2016. július 29., péntek

Árok az ujjon

Ron halálának első évfordulóján elhatároztam, hogy lehúzom a jegygyűrűmet. Emlékszem, arra gondoltam, hogy eljött ennek is az ideje, és a gyűrű lehúzása valami pozitív, reménykeltő dolog. Új fejezet kezdetét jelzi az életemben.

Nagyot tévedtem! Valahányszor ránéztem a gyűrűsujjamra, ott láttam az árkot, amit hét évnyi gyűrűviselés hagyott maga után. Ürességet láttam. Magányt láttam. „Ez egyszerűen nem fair!” –t láttam.

Eltelt egy újabb év, és a kicsi árok még mindig ott volt az ujjamon. Talán nem olyan feltűnően, de ott volt. És még mindig ürességet és magányt láttam, ha ránéztem.

Egyik nap egy ékszerüzlet kirakata előtt mentem el. Épp kiárusítás volt. Megpillantottam egy vékony kicsi aranygyűrűt apró gyémántokkal a tetején. Szép volt és egyszerű. Alig látszott, és mégis ott volt. Megvettem a kedves kis apróságot, és felhúztam az ujjamra a jegygyűrűm helyére. Épp kitöltötte a keskeny árkot, ami még az ujjamon volt. Eldöntöttem, hogy ez lesz a „Jézus jegyese vagyok” gyűrűm, amit büszkén fogok viselni. Ahelyett, hogy a sekélyke árok láttán szomorúságot és magányt éreznék, ezentúl ha odanézek, a remény jut eszembe, amit Jézus jelent.

Ahogy múltak az évek, megszoktam, hogy csak néha veszem fel a gyűrűt. Nem szeretem, ha valami dísz van a kezemen, zavar, ha sokat ülök a gépnél, vagy ha a konyhában ügyködök. De a nehezebb napokon felhúzom a gyűrűt az ujjamra, és rögtön jobban érzem magam. Azonnal érzem Jézus jelenlétének békéjét. Eltölt a szeretet és remény, amit csak Ő tud nyújtani.

A tegnap egy ilyen nehéz napnak indult. Felébredtem, és sírni kezdtem. Nem tudtam, miért sírok. Egyszerűen szomorú voltam, és magányosnak éreztem magam. Előfordul néha minden előjel nélkül. A semmiből jön, anélkül, hogy valami konkrét oka lenne. Egyszerűen az, ami. Egy újabb reggel, amikor nagyon élénken tudatában vagyok egyedüllétemnek.

Alig pár perc múlva a telefonom pittyegése sorozatos sms-ek érkezését jelezte. Drága barátnőm, Luann küldte őket. Anélkül, hogy tudta volna, hogy sírva fekszem az ágyamon, a Szentlélek indíttatására Luann ezt az üzenetet küldte:

„Lelked megújul. Ma elhatározod, hogy nem foglalkozol azzal, amit nem követtél el. Eldöntöd, hogy nem panaszkodsz, nem vádaskodsz, nem magyarázkodsz tovább. Csak az Igazra figyelsz. A Nemesre. A Helyesre. A Tisztára. A Szeretnivalóra. A Csodálatosra. A Kiválóra. A Dicséretesre. Képzeljük el, hogy ma, ahogy felébredtél, a Vőlegényed ott állt az ágyad mellett, amikor kinyitottad a szemed. Kezét nyújtja feléd, és így szól: „Gyere, induljunk együtt. Ahogy végzed a mai tennivalóidat, én figyelem, hogyan készül a Művem. Te több vagy, mint azok a fájó szavak, amiket magadról mondasz. Te az én kincsem vagy. Tudom, hogy fáj. Tudom, hogy küzdesz. Ezért akartam, hogy ma tisztán láss engem. Rám figyelj. Minden cselekedeted egy illatáldozat legyen, amit nekem ajánlasz fel, kedvesem. Egész nap igazságokat fogok suttogni a füledbe. Nagyon figyelj. Könnyen elnyomja a hangomat a gyereksírás, a csattogó zaj. Ezért kérlek, ma ragadd meg a kezemet, ahogy kikelsz az ágyból. Engedd, hogy a csend elborítsa a tudatodat. Borulj a karjaimba. Borulj a karjaimba és figyelj. Fogadd be suttogásaimat a gondolataidba, és átéled a csodát. A lelked megújulását.”

A Szentlélek tudta, hogy nagyon magányosan ébredtem tegnap reggel. Annyira szeret, hogy Luannak szólt értem. És Luann annyira szeret, hogy meghallotta, és válaszolt.

Felszárítottam a könnyeimet. Kikeltem az ágyból, és felhúztam a gyűrűmet. A Vőlegényem határtalanul szeret. Újra sírok. De ezek már a remény könnyei.
Valahányszor az ujjamra pillantottam tegnap, megújult a lelkem. Köszönöm, Luann, a kedves emlékeztetőt, hogy soha nem vagyok egyedül. A vőlegényem szeret, és Ő a remény. Ahogy a pici gyűrű éppen betölti az árkot az ujjamon, Jézus pontosan kitölt minden űrt a lelkemben.

Drága barátnőim, sosem vagytok egyedül. Nagyon szeret titeket a Vőlegényetek. A kincsei vagytok. Meg nekem is.



(Encouragement for today,www.proverbs31.org,LeAnn Rice,fordítás:eszmelkedesek.blogspot,kép:pinterest)

2016. július 28., csütörtök

Isten, az építő


„Mert minden házat épít valaki, aki pedig mindent felépített, az Isten az.” Zsid 3:4




 9 éves kisfiam mindent meg tud építeni, ami eszébe jut. Akár Lego, akár szög és kalapács, mindig valami csoda kerül ki a keze alól. Alig volt hét éves, mikor egyszer elém állt, hogy az utca túloldalán folyó építkezésen dolgozó „munkásemberektől” kapott deszkalapból ő közösségi házat akar építeni.

Felsoroltam egy csomó logikus kifogást, miért nem tud közösségi házat építeni. A kislegény meghallgatott, majd felsorolta a maga logikus érveit, hogy miért tudja mégis megépíteni. Tudtam, hogy nekem van igazam, de nem volt esélyem rá, hogy meggyőzzem az én „munkásemberemet”.

Mégsem nekem lett igazam. Megépítette a közösségi házat: volt padlója, négy fala – rajtuk ajtó és ablaknyílások -, és volt teteje. Ezzel számomra bebizonyította, hogy arra született, hogy építsen.

Tudok még valakiről, aki arra született, hogy építsen: Jézus az. Jézus földi apja ács volt, és az akkor hagyományok szerint bizonyára megtanította fiának a mesterség fogásait. Elképzelem Jézust kisfiú korában, ahogy cipeli a szerszámokat, köszörüli a tehetségét. Bizonyára bevert egy-két szöget olyan helyekre, aminek az édesanyja nem örült. Később talán padokat ácsolt szerény otthonukba. Talán ő is tervezte, hogy megépít egy közösségi házat! Igen, Jézus arra született, hogy építsen.

Jézus arra született, hogy építsen, de legfőbb építési porjektjét nem kőből-fából tervezte, nem bútorokat vagy más fából készült dolgot alkotott. Jézus arra született, hogy megépítse Isten élő templomának fenséges csodáját: az egyházat. Isten gyermekeinek életéből építi. Jézus a mi építőnk, aki úgy farag minket, hogy Isten képét tükrözzük.

Fenti idézetünkben az épít, építő szavak eredeti görög jelentése: felszerel, ellát, készít, elkészít; valaki, aki valaki vagy valami számára valamit elkészít; építők, akik felépítenek, s egyúttal feldíszítenek, minden szükségessel felszerelnek. A kommentárok úgy magyarázzák, hogy ebben az idézetben nem egy valóságos házról, hanem egy spirituális, lelki házról van szó.

Isten, a mi építőnk, fel akar építeni minket, fel akar szerelni, el akar látni mindennel, hogy amikor készen vagyunk, az Ő képét tükrözzük. Fel akar díszíteni minket, az ő élő templomait, minden szükséges dologgal, hogy elérhessük azt a célt, amire születtünk. Annyiszor megtagadjuk Tőle, hogy hozzányúljon az életünkhöz, logikus kifogásokat sorolunk, miért nem tud minket a saját képére és hasonlatosságára felépíteni. Ő mindig készen áll logikus érvekkel meggyőzni arról, hogy miért tudunk olyanokká lenni, mint Ő.

Készen állsz igent mondani Isten mesteri tervére az életedről? Ő épített fel mindent. Megrajzolta a te életed tervét is, még mielőtt megszülettél. Hagyod, hogy elkészítse belőled azt a mesterművet, aminek szánt eredetileg?

Uram, átadom neked a kulcsokat a szívemhez, a Te otthonodhoz. Bocsásd meg, hogy bizonyos helyiségeiből eddig kizártalak. Gyere, kérlek, építsd föl a lelkemet, az életemet. Te vagy az Építőmester, engedni fogom, hogy mindent elvégezz rajtam, amire szükség van, hogy azzá a mesterművé legyek, aminek Te elterveztél. Jézus nevében, Ámen.
 
 
 

 forrás: Wendy Pope Encouragement for today, 2010.05.04. www.proverb31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2016. július 27., szerda

Hívhatlak Apukámnak?

„Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadottság lelkét, amelyben azt kiáltjuk, ’Abba! Atyánk!’” Róm 8:15


Victoria megragadta a telefont, és veszettül tárcsázni kezdett. „Vedd fel, vedd fel, vedd fel…”- mormolta. Aztán megszólalt egy mély férfihang a vonal végén.

Victoria már mondta is: „Apu, bajban vagyok. Szükségem van rád.”

Jelenet egyik kedvenc sorozatomból. Nem mondom, hogy a legintellektuálisabb műsor, amit valaha láttam, de nagyon szeretem a szereplőit. Egyiket különösen. A fenti bepánikolt nő édesapját. Nem tökéletes apa, legtöbb esetben még jó apának sem mondanám. Ám a gyermekei tudják, hogy ha bajban lennének, felbérelne egy kisebb hadsereget, elköltene bármilyen összeget, beülne azonnal a magánrepülőgépébe, hogy a segítségükre siessen, és kiszabadítsa őket a bajból.

Az apa készsége gyermekei megvédésére valamit mélyen megmozgat bennem. Nekem jó édesapám volt, de sosem kértem tőle segítséget. Tudós típus volt. Tanárember, aki imádta a könyveit, a klasszikus zenét és a pipáját. Tudtam, hogy szeret – de nem erről van szó. Egyszerűen nem volt aktív résztvevője az életemnek. Édesanyámhoz fordultam gondjaimmal, ő volt a segítőm, a megmentőm.

Nem volt köztünk konfliktus édesapámmal. Legalábbis én nem tudtam róla. Mindaddig, míg valaki észre nem vette, hogy földi apámmal való kapcsolatom befolyásolta mennyei Atyámmal való kapcsolatomat. Igazán? Azt hittem az olyan, amilyennek lennie kell. Elkezdtem imádkozni és gondolkozni róla.

Bár mélyen szerettem Istent, rájöttem, hogy nem úgy tekintek rá, mint egy közeli édesapára. Talán, mint egy távolira. De nem olyanra, akihez odafutok, ha bajban vagyok. Nem olyanra, aki ölbe vesz és megsimogat, ha sírok. Aki megmozgatja az eget és a földet, vagy beindítja a magánrepülőgépét, hogy a megmentésemre siessen.

Nem volt ilyen apaképem. A szívem mélyén tudtam, hogy Isten meg tudna szabadítani, de vajon meg is akar? Ugyanazzal a szenvedéllyel akar segíteni, ahogy én a gyermekeimen? Szomorúan vettem tudomásul, hogy nem igazi gondoskodó édesapaként tekintek Istenre. Pedig szeretnék.

Ezért elkezdtem másként imádkozni. Jézus megmutatta, milyen szoros kapcsolatban él Mennyei Atyjával. Abbának, azaz apámnak, apukámnak szólította (Mk 14:36). Megpróbáltam így imádkozni. Furcsa volt, és néha még mindig az. De közelebb kerültem Istenhez ezzel a gyöngéd megszólítással, és rájöttem, hogy Ő már régóta ezt várta tőlem.

Kezdem érteni, hogy Isten szeretete irántam olyan, mint amit én érzek a gyermekeim iránt. 18 éves fiam túl nagy már ahhoz, hogy anyucira lenne szüksége, de bennem még mindig ott a vágy, hogy védelmező, gondoskodó szeretettel vegyem körül. És ahogy én szeretném, hogy felnövekvő gyermekeim odajöjjenek, az ölembe bújjanak, és fejüket a vállamra hajtsák, így vágyik Isten arra, hogy hozzá menjek.

Még tanulom ezt a kapcsolatot. Azt viszont biztosan tudom, hogy a vele való értékes, szoros kapcsolatra hív mennyei Édesapám. Azt várja, hogy „Apukámnak” szólítsam.



Drága Apukám, úgy szeretném felfogni irántam való szeretetedet. Eszemmel tudom, hogy gyengéd édesapa vagy, de a szívemmel még nem értem teljesen. Kérlek, mutasd meg gyöngédségedet. Segíts, hogy le tudjam bontani a korlátokat, amik megakadályozzák, hogy a te drága kislányodnak érezzem magam, és akként is éljek. Szeretnélek jobban megismerni. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.06.21., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. július 26., kedd

Sötét szemüveg

„Lerontunk okoskodásokat és minden magaslatot, amelyet Isten ismerete ellen emeltek; és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztusnak való engedelmességre.” 2Kor 10:5




Este 6 óra van, s az asztalon gőzölög a finom vacsora, amit a családnak főztél. Fél hétkor felhív a férjed, hogy közölje, egy percre hazaugrik, bekap egy szendvicset, s átöltözik a tréningruhájába, mert 7-kor kezdődik a focimeccse.

Focimeccs? – kérdezed magadtól. Miféle focimeccs?

Még le sem tetted a kagylót, s az elmédben már ott kavarog egy csomó sötét gondolat a férjedről és a házasságotokról. Úgy utálok vacsorát főzni, mikor úgysem eszi meg. Biztos említette a focimeccset, de kiment az eszemből, különben is itthon lenne a helye. Szuper, megint egyedül fektetem a gyerekeket, egyedül rakok rendet a konyhában, a régi lemez. Majd én is kitalálok valamit egyik estére, s „elfelejtem” megmondani neki.

Talán te is éltél már át hasonlót. A részletek talán mások, de a sötét szemüveg ismerősnek tűnik. Azon kapod magad, hogy újra meg újra ugyanazok a romboló gondolatok keringenek az agyadban. Ilyenek:

„Borzasztóan önző. Sosem gondol arra, hogy nekem mi a jó, csak az a fontos, hogy neki jó legyen.”

„Most már igazán tudhatná, mi az, amire nekem szükségem van. Már öt éve házasok vagyunk.”

„Ez a házasság nem működik. Akkor voltam hülye, amikor hozzámentem.”

Ha sötét szemüvegen át nézzük a házasságunkat, könnyen gyökeret ver a lelkünkben a keserűség és a sértődöttség. Ezek a sarjak elszívják a levegőt a gyöngédségtől, a békességtől, a házassági közösségtől. Észrevétlenül ingerlékennyé, nyerssé, távolságtartóvá, dühössé, engesztelhetetlenné válunk a társunkkal szemben. Még tán azon is rajtakapjuk magunkat, hogy a váláson gondolkozunk, vagy lépéseket teszünk abba az irányba.

Ha szembe akarunk szállni a sötét gondolatokkal, Isten ellát a szükséges fegyverzettel. Mindenekelőtt kérjük Őt, segítsen észrevenni azt a gondolkodásmódot, ami árthat a házasságunknak. Másodszor, valljuk be Neki destruktív gondolatainkat. Harmadszor, kérjük meg, hogy ejtse foglyul ezeket a gondolatokat (2 Kor 10:5), és végül, negyedik lépésként helyettesítsük a hazugságokat Isten igazságával.

A fenti szituációban ez a stratégia ilyen gondolatokhoz vezethet:

„Elfáradtam, s rajta akarom kitölteni a haragomat. Uram, adj türelmet, s ne hagyd, hogy felhúzzam magam.”

„Tudom, hogy szüksége van egy kis kikapcsolódásra, amikor olyasmit csinálhat, amit szeret.”

„Segíts, hogy találjunk időt egy kis nyugodt beszélgetésre, amikor elmondhatom, hogy nekem is szükségem van felfrissülésre. Esetleg találunk egy estét jövő héten, amikor együtt elmehetünk valahová.”

Azért nagyon fontos, hogy állandóan figyeljünk a férjünkkel és a házasságunkkal kapcsolatos gondolatainkra, mert a gondolatok alakítják a viszonyulásunkat, az attitűdünket, és az attitűd alakítja a cselekedeteinket. Ha a gondolatainkat alávetjük Krisztusnak, cselekedeteink nem rombolni, hanem építeni fogják a férjünkkel való egységünket.

Uram, szavaid szerint, ha hiszek, akkor a Te értelmed van bennem (1Kor 2:16). Mutass rá minden olyan gondolatra, ami nem a Te igazságodat tükrözi. Segíts, hogy levegyem a sötét szemüveget, mikor a férjemre nézek. Add nekem a Te gondolataidat róla és a házasságunkról, ezek a gondolatok segíteni fognak, hogy megőrizzük az egységünket. Jézus nevében, Ámen.



forrás: Encouragement for today, 2010.08.09. www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com

2016. július 24., vasárnap

Feltöltve hittel

„Nincs semmim sem a házamban, csak egy kis olajom.” 2 Kir 4:2


Már szinte egy éve súlyos beteg volt a férjem. Mindent az előírások szerint csináltunk. Először elmentünk a háziorvoshoz. Az utasításai szerint jártunk el, de semmi sem változott. Ő általános orvos volt, elküldött egy specialistához. Annak az utasításait is betartottuk. Nem javult semmi. Hónapokig ingadoztunk remény és bizonytalanság között, minden új orvos vagy új gyógyszer bizakodással töltött el. Semmi sem változott. Úgy tűnt, nincs megoldás a betegségére. A hitem is hullámzani kezdett. Hittem, hogy Isten képes csodát tenni, de kételkedtem benne, hogy megtörténhet.

Ez a hosszú folyamat mind fizikailag, mind mentálisan és spirituálisan kimerített. Szerte az egész világon voltak emberek, akik imádkoztak értünk. Miért nem hallotta meg Isten, a Nagy Gyógyító, népe könyörgését, miért nem válaszolt rá? Miért nem történhet meg a csoda a férjemmel? A csodába vetett remény utolsó morzsáival a lelkében a férjem elment egy másik városba egy specialistához. Képtelen voltam már vele menni. Nem is sejtettem, hogy Isten itthon készíti elő nekem a csodát.

Azon a héten olvastam a bibliában egy asszonyról, aki hosszú ideje szenvedett már, a hite a végét járta. Kétségbe volt esve. Saját sorsom párhuzamát láttam a történetében. Ennek az özvegynek a férje még életében felhalmozott egy csomó adósságot, amit az asszony nem tudott megfizetni. Jöttek a végrehajtók, hogy elvigyék a fiait rabszolgának az adósság fejében. Maradék hitét összeszedve elment az egyetlen emberhez, aki talán még segíthetett: Elizeushoz. Elizeus meghagyta neki, hogy kérjen kölcsön üres edényeket a szomszédasszonyoktól, majd töltse meg őket azzal a kis olajjal, amije van, s adja el az olajat, hogy az árából kifizethesse az adósságát. Az asszony engedelmeskedett. Csodálatos módon az edények megteltek olajjal, s az értük kapott pénz bőven elég volt a tartozás megfizetésére.

Mialatt eltöprengtem ennek az özvegyasszonynak a kétségbeejtő helyzetén, Isten arra indított, hogy kövessem példáját. Arra kért, hogy - képletesen szólva - vigyem az üres edényeimet az oltárhoz a következő vasárnap reggeli istentisztelet végén. Nem értettem, és nem is akartam engedelmeskedni. Szomorúságom mély volt, hitem sekély. Egész héten éreztem a közelségét, és a noszogatását, hogy vigyem Elé az üres edényeket. Egész héten ismételgettem, hogy nem. Megrémültem. Nem akartam, hogy mások velem foglalkozzanak az oltárnál. És nem akartam megint csalódni.

Eljött a vasárnap reggel, és én még mindig vitáztam az Úrral. Képzeljétek a csodálkozásomat, mikor a lelkész megszólalt: Nyissátok ki a Bibliátokat a Királyok 2. könyve 4. rész 38-44. verseknél. Isten megtette nekem a csodát. Nem azt a csodát, hogy meggyógyítsa a férjem, hanem azt, hogy meggyógyítsa az én hitemet, hogy feltöltse a bennem lévő ürességet új hittel, amivel végig tudom kísérni a férjemet bizonytalan jövője útján. A prédikáció végén félve és remegve odavittem üres edényeimet az oltárhoz. Nagyon személyes, nagyon értékes percek voltak. Mintha egyedül lennék a szentélyben az Úrral. Találkozott velem, és feltöltött hittel.

Szeretnél eltelni hittel? Mély a szomorúságod és sekély a hited? Szedd össze az edényeidet, és vidd el őket az Egyetlenhez, aki segíteni tud. Az Úr találkozni fog veled. Személyes lesz és értékes a találkozás. Elég hitet fog tölteni az edényeidbe, hogy túljuss azon, amit tudsz, és túljuss az ismeretlenen is. Csak Isten tud feltölteni.


Uram, drága Jézus, hiszek Benned. Segíts ma, hogy higgyek Benned. Eléd hozom hitem kiürült edényeit, hogy feltöltsd őket. Nem akarok mély szomorúságban és sekély hitben élni. Tudom, hogy Te vagy az Egyetlen, aki segíthetsz. Segíts tudnom, hogy jó vagy. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.08.10., Wendy Pope, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Üvegszilánkok

Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!


(János evangéliuma 12:36)

A műtermemben szerteszéjjel hevernek a félig elrágott színes ceruzák, a régi festék tubusok és illusztrációk tömbkellege mely alig fér el az irattartókban. Nemrég, rendrakás közben üvegdarabkákat pillantottam meg egy polcon az ablak közelében. Észrevettem, hogy amikor a napsugár rávetődik a szilánkokra, akkor lenyűgöző, színes fénysugár árad szét a szobában.

A szilánknak ezernyi szöge van, amelyen a fény megtörve számtalan irányba vetítődik szerteszét. Az üvegnek össze kell törnie, hogy ez megtörténhessen, egy szimpla egyszerű palack esetében egyáltalán nem ragyog így a fény.

Ez a törvényszerűség nem csak a szilánkra, hanem az összetört életekre is igaz. És az összetört álmokra, az összetört szívekre és a darabokra hullt reménységre. Olyan szétzilált életre, amely látszólag menthetetlen. De az adott időben, az ima gyümölcseként egy ilyen élet sokkal fényesebben tud ragyogni, mint egy összetöretés nélküli élet. Mert amikor az Úr Jézus világossága felragyog egy darabokra hullt életben, akkor a hívő ember reménysége csillan fel.

Maga, az anyag tulajdonsága az, amelynek köszönhetően így tükröződik a fény. Mert leginkább a megtört dolgokon pompázik leginkább ezernyi színében a fénysugár.

Egyedül a mi hatalmas Istenünk tud lehajolni, és az egyébként a darabjaira hulltból egy csodálatosat alkotni. Mert Ővele semmi sem vész kárba. Minden összetört álmot és fájó szívet helyreállít az Ő szerető, kedves érintése. Lehet, hogy életedet darabjaira törte a fájdalom, a bánat vagy a bűn, de Isten már egy kaleidoszkópot tervezett számodra, melyen keresztül fényesen ragyoghat az Ő csodálatos Fénye.

Világ Világossága, kérlek ragyogd be Földünk rejtett sötét zugait a mai napon. Azért imádkozom, hogy a megtört emberek, a fájdalmat hordozók, a csalódottak válaszoljanak a te szerető érintésedre. Kérlek add, hogy gyermekeid igazi világossággá váljanak, amint Te felragyogsz a szívükben, hogy ezáltal környezetükre is rávetődhessen Fényed. Felajánlom Neked életem összetört darabjait, hogy azon keresztül ragyoghass Jézus, kérlek, ragyogj!




http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/

2016. július 23., szombat

Ügyelj szavaidra!


Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim ajtaját!

Zsoltár 141:3
(angol fordítás szerint)


Olyan gyakran előfordul. Feszít a mondandód, de mielőtt szavaidat megszűrnéd a Szentlélek jelenlétében, a mondat kicsúszik a szádon. Elejtesz egy pontosan időzített jelzőt amivel manipulálod a dolgokat. Bedobsz néhány flörtölő, csábító szót. Szavaiddal belemarsz a másik emberbe. Kifejezésre juttatod, hogy veled nem érdemes kötözködni...

Bármi is volt a szándékod, szavaid célba érnek. Folt esik valaki hírnevén. Kétséget ültettél el egy szívben. Érzelmeket törtél darabokra. Bizonyságtételt kérdőjeleztél meg. Egy lelket súlyosan megsebesítettél...

Egyszer valaki így imádkozott: "Mielőtt megmozdulnék, mielőtt megszólalnék, valódi bölcsességért kiáltok." Ez egy megfontolandó tanács minden keresztény számára, akik elhalkítják a Lélek figyelmeztető szavát, és akik lassúak a hallásra és gyorsak a szólásra. Matthew Henry így fogalmazta meg a fenti gondolatot egy imádságában: "Mivel az ajkaim ajtók a szavaim számára, azért könyörgöm, hogy a kegyelem őrizze ezt az ajtót, hogy egyetlen szó se hagyja el ajkaimat, mely tiszteletlenség lenne Isten felé, és fájdalmat okozna embertársaimnak."

Ha ezek után még mindig úgy gondolod, hogy néhány meggondolatlan szó nem árthat, a következő mondatokat ajánlom figyelmedbe:

A nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől.
(Jakab 3:6)

Aki vigyáz a szájára, megtartja életét, aki feltátja száját, arra romlás vár.
(Példabeszédek 13:3)

A gondolataid, az akaratod, az érzelmeid súlyos veszélyben vannak, amikor tisztátalan és bántó szavakat mondasz ki. Tehát, amikor legközelebb megszólalnál, tedd fel magadban a következő kérdést: "A mondandóm sebet fog ejteni vagy segíteni fog-e? Isten dicsősége fog ragyogni beszédem által? Vajon szégyenkeznem kellene-e, ha más is fültanúja lenne szavaimnak?" 




Uram, mielőtt megmozdulnék, mielőtt megszólalnék, valódi bölcsességért kiáltok.



(Joni and Friends Daily Devotionals, Guard Your Words,http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2016. július 22., péntek

Csak úgy

„Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” Zsolt 90,12

„Hogy vagy? – kérdezte. – Hallottam nagymamád haláláról, és sokat gondoltam rád.” Meglepetten és örömmel ismertem fel a telefonban Melanie hangját. Régi, nagyon kedves barátnőm, de messze lakunk egymástól, nem tartunk szoros kapcsolatot.
Beszéltem neki a szomorúságomról, de az örömről is, amit érzek, tudván, milyen teljes életet élt nagymamám. Aztán folytattuk a csevegést régi barátokról, barátnőkről, gyermekeinkről, a közösségeinkről. Kezdtem kíváncsi lenni, mikor mondja már meg, miért hívott. Egyszercsak szünetet tartott, s közölte szabadkozva, hogy vissza kell térnie a munkájához.
Meglepődtem. Ennyi volt?
Nem volt semmi különösebb oka a hívásának. Egyszerűen csak szakított egy kis időt a napi hajszában, hogy beszélgessünk.
Melanie fiatal özvegy, drága férjét nemrég veszítette el hirtelen. Egyedül küszködik gyermekei nevelésével, a vállalkozással, amit addig ketten vittek a vállukon, és mindazzal, amit az élet naponta elé hoz. Ennek ellenére szakított időt rá, hogy felhívjon, és beszélgessen velem. Megmondtam neki, milyen hálás vagyok a kedvességéért.
Ekkor elmesélte, hogy a férje halála után a templomi csendes imádás ideje volt az egyetlen alkalom, ahol a fájdalma zsilipjei megnyílhattak. Volt úgy, hogy végigsírta az egész istentiszteletet, kiöntve a szívét Istennek, s vigasztalást találva Nála. Volt egy asszony, aki néha melléült, és csendben fogta a kezét.
Egy asszony.
Csendben.
Felajánlotta a jelenlét szolgálatát.
Hatalmas ajándék.
Aztán elmondta, milyen hatással volt rá ez a gesztus. „Megtanultam, milyen sokat jelent az egymásra szánt idő. Ha csak annyira futja, hogy egy-két süteményt tudok vinni valakinek, aki szenved, megteszem. Néha nyomaszt a rengeteg tennivaló, de mindig szakítok időt az emberekre. Az emberi kapcsolatok a legfontosabb elemei az életünknek.”
Arra gondoltam, mennyire tükrözi mindez Jézus lelkületét, aki szintén előre helyezte napirendjében az emberekkel való kapcsolatfelvételt. Hány és hány emberért állt meg. Arcok a tömegből, akikhez odafordult, akiket megszólított. Csak úgy.
Az asszony a kútnál.
Zákeus.
A vérfolyásos asszony.
A tanítványok.
Mária a lábánál.
És folytathatnánk a listát.
Mialatt most írok, számba veszem mai tennivalóimat. Hosszú a lista. Sok-sok kipipálni való, ami még előttem áll, ami az időmet, a figyelmemet igényli. Mind fontosak, de hogyan futtathatom át a listámat mai igénken? Hogyan válhatok minél hasonlóbbá Jézushoz, hogyan vehetem számba úgy a napjaimat, hogy bölcs szívhez jussak? Azt hiszem, új listát írok, és tanulok Melanie-tól. A listám első pontjait üresen hagyom. Nevek, nem tennivalók számára. Az első sor pedig így szól majd: „Válj hasonlóvá Jézushoz. Legyenek ma az emberek a legfontosabbak.”




Uram, a segítségedet kérem, hogy a Te fontossági sorrended szerint alakítsam a napomat. Te tudod, mennyire feladatorientált vagyok. Megtanítanád, hogyan tehetem az embereket az első helyre? Tedd fogékonnyá a lelkemet, hogy érzékelje a Tiédet, és megálljak az emberek mellett, ahogy Te tennéd. Jézus nevében, Ámen.









Encouragement for today, 2011.09.08.,www.proverbs31.org,fordítás:eszmelkedesek.blogspot,kép:pinterest

2016. július 21., csütörtök

A nagyobb jóra várva


„Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ter 50:20

 


József kétségkívül szeretett fiú volt. Ahogy elolvastam József történetét a Teremtés könyve 37-50-ben, elképzeltem, milyen jó interjúalany lenne egy mai tévés beszélgetős műsorban. Valami ilyen címet adnának a filmnek, hogy A gödörtől a palotáig.

József története úgy indul, mint bármelyikünké. Ártatlan gyermekként jött a világra. Nem kérte, hogy megszülessen. Mint mindnyájunknak, szülői szeretetre, gondoskodásra volt szüksége. Ez kellett a testvéreinek is. De édesapjuk szemében ők háttérbe szorultak József mögött. Apjuk hozzáállása rettenetes testvéri féltékenységet gyújtott a fiúk szívében, ami oda vezetett, hogy egy napon beledobták öccsüket egy kiszáradt kútba.

Mialatt vacsorájukat fogyasztották, s azon tanakodtak, mit csináljanak Józseffel, egész további életüket meghatározó lehetőség adódott. Egyiptomba tartó midianiták karavánja haladt el a táborhelyük mellett. A fiúk kihasználták az alkalmat, s 20 ezüstért eladták az öccsüket. Ez ma 1,28 dollárt érne.

Hasonló helyzetbe kerültél? Úgy érzed, valaki elvetett magától, s beledobott egy gödörbe? Ne félj. Nem vagy elveszett. Isten nem hagyott el. Ő tudja, mi történt veled. Sanyarú helyzetedet lépcsőfoknak használja, ahonnan feljebb léphetsz – mint tette József esetében is.

Évekkel később, egy életeket fenyegető éhínség idején József testvérei Egyiptomba mentek gabonáért. József, az öccsük volt az, aki előre megjósolta az aszályt, és felkészítette Egyiptomot a túlélésre. Sokan jöttek mindenfelől gabonáért, többek között József bátyjai is. József ekkor már Egyiptom második számú főembere volt. Hatalmában állt bosszút állni a testvérein. Ehelyett úgy döntött, hogy megbocsát, és újra egyesíti a családot.

Ahogy testvérei leborulva József előtt rettegtek félelmetes bosszújától, ő így szólt hozzájuk: „Ti gonoszat terveltetek ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy felmagasztaljon engem, amint most látjátok, és sok népet megmentsen.” Ezt a mondatot gyakran párhuzamba állítják a Római levél 8:28-cal: „Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek.”

Ha lebontjuk a félelem falait magunkban, és hisszük, hogy Isten valami nagyobb jót készít elő az életünkben, a gyógyulás és újraépülés lehetőségét kapjuk, ugyanúgy, mint József. Ehelyett mi inkább a fájdalmunkhoz akarunk ragaszkodni. Ez a fajta gondolkodás bent tart a gödörben, sebeink és félelmeink ahelyett, hogy gyógyulnának, csak mélyülnek és szaporodnak. Isten ennél sokkal többet szán nekünk.

Ha valami rossz dolog történt veled, Isten azt a javadra akarja fordítani. Ki akar emelni a gödörből, és a palotájában készít helyet neked. Tőlünk függ, hogy kapunk-e a lehetőségen. Koncentrálhatunk a rosszra, ami történt velünk, és ezzel elveszítjük a nekünk készített örömöt. Vagy, mint József, vállaljuk a kockázatot, kitörünk a fájdalmunkból, megbocsátunk azoknak, akik ártani akartak nekünk, és hittel fordulunk a szebb jövő felé, amit Isten készített számunkra.

Istenem, ígéreteidet ajándéknak szántad nekem. Fenn akarsz tartani velük, reményt adsz és békességet, amikor a gödörben vagyok. Segíts, hogy higgyek ígéreteidben, míg be nem teljesíted őket. Jézus nevében, Ámen.



 
forrás: Encouragement for today, 2010.07.23.www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó: pinterest.com

2016. július 20., szerda

Mikor az idő kicsúszik a kezünkből

„Éveink száma legföljebb hetven, s ha erősek vagyunk, eljutunk nyolcvanig. Ebből is a legtöbb betegség, hiú fáradozás; gyorsan elszállnak, hamar végük szakad. Taníts meg számba venni napjainkat, hogy eljussunk a szív bölcsességére!” Zsolt 90,10;12


Nemrég különleges alkalomban volt részünk. Hosszú hónapok óta először semmi programunk nem volt hétvégére. Se meccs, se utazás, se rendezvények, se találkozók – csak strukturálatlan szabadidő.
A kávémat szürcsölgetve hétfő reggel, visszagondoltam a nevetésre, a beszélgetésekre, a felszabadult percekre. Minden emlék békességet sugárzott a lelkembe, s elgondolkoztam, mekkora ajándék az idő, s én mégis mennyire magától értetődőnek veszem. Hetekig hajtottam magam gondolatban, tenni, tenni, még többet tenni, hiába suttogta közben a szívem, hogy kevesebbet kéne. Éreztem Jézus hívását is, hogy lassítsak, pihenjek, hagyjak több időt Rá és a szeretteimre. Hiába, feltorlódtak a tennivalók, sürgettek, sikítva igényelték a figyelmemet.
Rájöttem, hogy hagytam az időt kicsúszni a kezemből, nem próbáltam bölcsen befektetni.
A Bibliában feljegyezték Mózes gondolatait az időről, egy olyan emberét, aki igazán ismerhette az idő értékét. A 90. zsoltárban Mózes ráébred az élet rövidségére, s hogy milyen fontos kihasználnunk a nekünk adatott időt.
Talán szorongásának adott hangot. Végül is azt látta, hogy egész nemzedéke céltalanul bolyong már negyven év óta, mert nem bízott Isten ígéreteiben. Végezték a napi munkát, ellátták feladataikat, de ahelyett, hogy igyekeztek volna jobban megismerni Istent, s örvendezni áldásainak s az embereknek, akiket az életükbe helyezett, ők inkább morgolódással, elégedetlenkedéssel töltötték az időt.
Sokan küzdünk ugyanezzel a dilemmával. Végezzük napi rutinunkat, túlvállalt pörgésünket. Nem sok idő marad naponta Jézussal vagy szeretteinkkel foglalkozni. Aztán mielőtt észrevennénk, a napokból évek lesznek, s a szívünk semmivel sem válik bölcsebbé. Morgolódunk, panaszkodunk a gondok s a túlhajszoltság miatt, s közben mi magunk nem szánunk időt pihenésre, feltöltődésre, strukturálatlan időtöltésre.
Mindig elvesztegetett időnek tartottam a leállást. Lelkiismeretfurdalásom volt, ha leültem olvasni, mikor szennyes edény volt a mosogatóban, vagy ha a gyermekeimmel hancúroztam a díványon, vagy összebújva mesét néztem velük a tévében ahelyett, hogy valamit dolgoztam volna.
Isten azért tervezte be életünkbe a pihenést, mert szívünknek, agyunknak, testünknek, lelkünknek szüksége van rá. Ha lassítunk, ha végiggondoljuk, mivel töltjük ki a napunkat, lesz időnk a fontos dolgokra s a pihenésre is.
Lesz időnk elmerülni az Igében, a csendes imádkozásban, családunk életében. Rohanás közben ezekről könnyen megfeledkezünk. Ha jó dolgok is azok, amikben nyüzsgünk, elterelhetnek attól, amit az Úr tervezett nekünk.
Ha felfogjuk az élet rövidségét, ha értékelni tudjuk a kapott időt, bölcs szívre teszünk szert, mely az Úr akaratát keresi. Kérjük Istent minden reggel, mutassa meg, mivel szeretné, ha kitöltenénk az előttünk álló napot, amit kaptunk tőle. Fogadjuk el, ha arra késztet, hogy szánjunk időt magunkra, pihenjünk, lazítsunk, beszélgessünk barátainkkal, családtagjainkkal, tanulmányozzuk az Igét, vagy szórakozzunk – ha hagyjuk, hogy Ő irányítsa döntéseinket, békét, megelégedést, örömöt találunk.


Uram, csak te ismered lélegzetvételeim számát. Segíts, kérlek, hogy bölcsen osszam be a kapott időt, azokba az emberekbe és tevékenységekbe fektessem be, akik és amik a legfontosabbak. Segíts, hogy tudatosan tervezzem meg az időmet a magam, a családom és a hitem számára. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.03.27., Tracie Miles, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

2016. július 19., kedd

Amikor az életünk mókuskerékben forog


"Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. ... hiszen az akarat meg volna bennem a jóra, denem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat" Róma 7:15, 18b-19



Tudja az Úr, hogy mindnyájan megpróbáltunk már változtatni valamin. Talán magunkon. Más embereken. Még a világ megváltoztatásában is segédkeztünk. Csak próbáltuk és próbáltuk, de kevés változás mutatkozott.
A legtöbb ember, akit ismerek, el van fáradva. Amikor fáradtak vagyunk és nehéz a lelkünk, a szívünk elkezdi a legszomorúbb szavakat mormolni - "minden mindegy".
Lehet, hogy nem tudok túl sok mindent, de a motyogásból, a kimerültségből, a mókuskerékben való forgásból - mesterképzést tudnék tartani.
Vágytam hát a lelki és érzelmi érettségre: hogy fejlődni tudjak, hogy nagyobb önfegyelemmel bírjak, hogy gyorsan tudjak engedelmeskedni, amikor a Szentlélek vezetni akar, hogy növekedjek a bölcsességben, türelemben és kegyelmességben, hogy olyan ember legyek, akin látható, hogy megváltott és megváltozott.
Már sokszor megtapasztaltam Isten hatalmát az életemben. Minden alkalommal sírva adtam át magam Neki - ilyenkor két lépést tettem előre, de később mégis félmérföldet futottam hátra. Túl sok az elpazarolt év amikor az életünk mókuskerékben forog, nem haladunk sehová sem.
Pál apostol is tudhatott valamit erről az egy helyben való forgásról, mivel írt arról, hogy mennyire képtelen a változásra: "Hiszen amit teszek, azt nem is értem, mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök. ... hiszen az akarat meg volna bennem a jóra, de nem tudom véghezvinni azt. Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." Róma 7:15, 18b-19
Szégyenkezem, amikor ezeket a szavakat olvasom a bibliámban. Sebezhetők és kiszámíthatatlanok vagyunk. Pál apostol következő soraiban olvashatjuk, hogy ő is gyötrődik és reményvesztett: " Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? " Róma 7:24
Elképzelem, amint mi is feltesszük a következő kérdéseket: Ki szabadít meg engem? Ki szabadít meg a fájdalmaimból? A sajnálkozásból? A szokásaimból? A döntéseimből? A titkaimból? A bűneimből? Kicsoda szabadít meg ezekből az őrült körforgásokból? Ki szabadít meg a "minden mindegy"-ből?
Miközben  én magam is különböző dolgok körforgásában, rabságában éltem, mély gyökereket eresztettem. Ezért nem tudok egyedül olyanná válni, amilyen igazából szeretnék lenni. Isten tudja, hogy már próbálkoztam. Szükségem van Valakire, hogy megmentsen, formáljon, vezessen, hogy velem jöjjön és magával vigyen az út hátralevő részén.
Pál apostol következő szavaiban mi is vigaszra lelhetünk: "Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által! Tehát én magam értelmemmel ugyan Isten törvényének szolgálok, testemmel azonban a bűn törvényének. Nincsen azért most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban vannak." Róma 7:25, 8:1
Én már Jézushoz tartozom. A küzdelmeim nem szégyenítenek meg többé. Jézus az én kárhoztató ítéletemet is magával vitte a keresztre. Nem számít a kínlódás és az elbukás. Nem számít, hogy mennyire mocskos a múltam. Ha Jézus Krisztushoz tartozom "már semmiféle kárhoztató ítélet nincs ellenem".
Isten neked is elkészítette a menyországot. Ott van, hogy téged is megmentsen, hogy meggyógyítsa sebeidet, hogy megváltson. Ő ismeri sebezhetőségedet és a fájdalmaidat. Látja, hogy te mi körül forogsz, hogy mi tart fogságban. Látja, hogy újra és újra elmész arra a helyre, hogy állandóan csalódást okozol az embereknek, hogy még mindig bedőlsz ugyan azoknak a hazugságoknak.
A régi sablon. A bizonytalanság. A buta szokások. A szenvedélyek. - Nem tudsz szabadulni tőlük. Egyedül biztosan nem. De ott van Isten!
Ő nem azért teremtett minket, hogy egy helyben forogjunk, hogy életünk olyan legyen mint egy mókuskerék, hogy mindig egyformák maradjunk, hogy minden eltelt évvel csalódottabbak és bátortalanabbak legyünk. Ő úgy alkotott minket, hogy növekedhessünk és változhassunk. Az Ő megváltó hatalma segít nekünk ebben. Mi hiába próbálunk felemelkedni a magunk erejéből, nem vagyunk képesek rá.
Amikor az én nagy szükségem elfogadja Isten nagy szeretetét, akkor kezdődik a megváltás. De nem én teszem ezt, hanem Ő.
Mennyei Atyánk, Te látod a mi vétkeinket! Köszönjük, hogy elkészítetted számunkra a megbocsátást, a megigazítást és a megváltást. Kérünk, munkálkodj a szívünkben, nyítsd meg szemeinket, ébreszd fel lelkünket és adj új lendületet imáinknak. Jézus nevében, Ámen.
Forrás: proverbs31.org   2016.07.06 Angela Thomas-Pharr: When Life Keeps Spinning fordítás. Kovács Mónika fotó:pinterest.com 

2016. július 17., vasárnap

Képes vagy vigasztalni másokat?

Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is.

(Korinthusbeliekhez írt II. levél, 1:3-5)


Az üzlettulajdonos épp kifüggesztett egy táblát a kirakatban a következő szöveggel: ELADÓ KISKUTYÁK. Ekkor lépett be a fiú az üzletbe.

"Mennyibe kerülnek a kölykök?" kérdezte.

Az eladó felvilágosította a kisfiút, hogy 50 $-t mindenképpen kér darabjáért.

A fiú a zsebébe nyúlt, kihalászott belőle egy kis aprót, felnézett a tulajdonosra és így szólt: "Két dollár harminchét centem van. Megnézhetném őket?"

A férfi elmosolyodott, majd füttyentett egyet. A kennelből egy Lady nevű kutya rohant elő, öt apró szőrgombolyag kíséretében. Egy kicsi maradt le csupán, lassan, sántítva közeledett. A kisfiú rögtön felfigyelt rá.

"Mi történt ezzel a kiskutyával?"

"Az állatorvos szerint hiányzik egy csípőcsontja" válaszolt a tulajdonos. "Nem fog meggyógyulni, egész életében így fog sántikálni..."

"Én épp őt akarom megvásárolni" határozott gyorsan a gyermek.

"Ne adj pénzt egy ilyen kutyáért, ha annyira akarod, akkor ingyen odaadom neked." ajánlotta a férfi.

A kisfiú mérgében elpirult, egészen közel hajolt a bolt tulajdonosához, majd így válaszolt: "Én nem fogadom el ingyen ezt a kiskutyát. Hiszen ez a picur éppen annyit ér, mint a többi kölyök, Teljes árat fogok érte fizetni. Most 2 dollár harminchét centet tudok adni előlegként, utána pedig havonta ötven centenként törlesztem az adósságom."

"Semmiképp sem fogadok el érte pénzt, nem akarhatod ennyire ezt a kis szerencsétlent, soha sem tud majd futni, ugrálni és játszadozni úgy mint a társai"



Válaszként a kicsi fiú felhúzta nadrágszáját, hogy megmutathassa a megcsavarodott bal lábát, melyet két acél abroncs tartott meg.

"Uram, én magam sem futok olyan jól mint a többi gyerek. Ennek a kiskutyának olyan gazdára van szüksége, aki teljesen megérti őt."

(A történet Dan Clark: "Kiskutyák eladók és más felemelő történetek" c. könyvből való.)


A 2. Korinthusi levélben Pál így fogalmaz: "Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket. Mert amilyen bőséggel részünk van a Krisztus szenvedéseiben, Krisztus által olyan bőséges a mi vigasztalásunk is." (II.Kor. 1:3-5)

Isten nem csak azért vigasztal meg bennünket, hogy megnyugodjunk, hanem azért, hogy mi magunk is képesek legyünk megnyugtatni, megvigasztalni másokat.

Drága barátnőm! Isten minden bizonnyal keresztezni fogja utadat olyan emberrel, akinek szüksége lesz a megértésedre, együttérzésedre. Mert, senki sem tud úgy segíteni egy eltévelyedett gyermeke miatt aggódó édesanyán, mint egy másik édesanya, aki egyszer már visszafogadta tékozló, hazatérő gyermekét. Senki sem tud úgy bátorítani egy depresszióval küzdő nőt, mint egy másik nő, aki már átélte korábban a sötétséget, és ki tudott lépni a világosságba.

Senki sem tud olyan átérzéssel segíteni házassági problémában szenvedő nőtársának, mint egy másik nő, aki megtapasztalta már, hogy az üresen kongó viszálykodásból miként alakult át kapcsolata egy csodálatosan csengő szeretet szimfóniává. Senki sem tud úgy segíteni egy nőnek, aki a fájdalmas múlt szégyenét hordozza magával, mint aki már maga is megkapta a rongyos zsákruha helyett a királylányi palástot.

Átéltél-e már olyan tapasztalatot az életed során, mely alkalmassá tesz arra, hogy te magad is megvigasztalj másokat? Ha igen, arra bátorítalak, hogy járj nyitott szemmel, és vedd észre, kinek van szüksége arra, hogy mellette legyél, és tapasztalatoddal bátorítsd, vigasztald őt.


Uram, köszönöm, hogy Te a vigasztalás Istene vagy, Aki újból és újból megvigasztal engem. Adj látó szemet, hogy észrevegyem azt az embertársamat, akinek olyan vigasztalásra van szüksége, mellyel Te magad is körbevettél engem. Segíts kérlek, hogy fel merjem tárni és el merjem mondani küzdelmeimet, melyet én magam is megtapasztaltam saját életemben, hogy ezáltal vigaszt és bátorítást tudjak közvetíteni valakinek, akinek szükséges megtudnia hogy Nálad mindig van remény.
Jézus nevében,
Ámen




(Forrás: Girlfriends in God, Are you Comfort-able? Sharon Jaynes, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)

2016. július 16., szombat

Fékevesztett szeretet

„Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka.” Eféz 2:8


Pár éve életem legnehezebb döntése előtt álltam. Nyugtalanított, mi lesz, ha tévedek? Mi lesz, ha nincs igazam, ha helytelenül választok? Ha Isten ezt nem bocsátja meg?

Egy bölcs tanácsadó erre ezt reagálta: „Vagy elég neked Isten kegyelme, vagy nem.”

Megdöbbentem.

11 éves korom óta hittem Krisztus megváltó munkájában, jóformán a templomban nőttem fel. Hányszor énekeltem, hogy Jézus szeret engem. Tanúságot tettem, hogy Krisztus Isten Báránya volt, és ajándékát ingyen kapjuk. Ebben a percben azzal kellett szembesülnöm, hogy évekig a saját jóságomra hagyatkoztam.

Mindig „jó” voltam, míg felnövekedtem. Egész életemben nagyon igyekeztem, hogy mindig helyesen cselekedjem. Talán nem annyira szeretetből, mint inkább félelemből – féltem megbántani Istent. Tökéletességre törekedvén rettegtem a hibáktól, a tévedésektől. Kedvébe akartam járni mindenkinek, de ha az okokat nem nézzük, tényleg jó voltam. Nem tökéletes, de jó. És ezért talán kicsivel kevesebb kegyelemre volt szükségem. Persze, hogy a hit segített. Persze, hogy az üdvösség Isten ingyen ajándéka volt ezalatt is. De ebben a percben döbbentem rá, hogy sosem bíztam rá teljesen Istenre legszörnyűbbnek vélt tévedéseim, legutálatosabb énem egész súlyát.

A tévedések sötét pillanataiban a félelem uralkodott el rajtam, nem a megkönnyebbülés és a hála. Rendszeres templomba járóként gyermekkorom óta gyakran hallottam az ingyen kegyelemről, ami jól bejáratott nyomvonallá vált az elmémben. Igen, Jézus szeret. Igen kegyelemből üdvözülünk. De igazából inkább a félelem, semmint a szabadság működtetett, mert önmagamra hagyatkoztam.

Ebben a helyzetben viszont nem tehettem mást, minthogy bízzam Isten nagyvonalú, fékevesztett szeretetében. Hogy végiggondoljam, milyen korlátlan a kegyelem. Felfoghatatlan, mert nem lehet kiérdemelni és nem lehet viszonozni. Fékevesztett szeretet egy fékevesztett Istentől. Nem érdemelhettem ki jóságommal, helyes döntéseimmel, vagy egy életen át tartó templomba járással. Csak egyszerűen megkaphattam.

Isten kegyelme több, mint amit gyengécske dalainkban éneklünk róla. Be tudja fedni legnagyobb eséseinket és lázadásainkat, megbocsátja, amit megbocsáthatatlannak vélünk. Elég ahhoz, hogy kiszabadítson saját igazságosságunk terhe alól.

Mivel kerültél ma szembe? Mitől félsz? Isten kegyelme elég neki – és neked is.


Szent Isten, mutasd meg nekünk korlátlanságodat. Hadd öleljük magunkhoz kegyelmedet, ne akarjunk saját jóságunkra, helyes döntéseinkre hagyatkozni. Fékevesztett szereteted indítson hálára, szabadítson fel, és ez a hála és szabadság vezesse lépteinket, ne a rettegés, hogy tökéletesen kell teljesítenünk, hogy nem hibázhatunk. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.02.,Tosca Lee, www.proverbs.31.com, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Békesség ebben a felbolydult világban...

A mindent megoldani akaró énem nyugtalan.

Bárcsak lenne egy varázspálcám, vagy megtalálnám a megfelelő szavakat, hogy rendet tegyek ebben a káoszban. Hallgatva mások beszélgetéseit, azt látom, hogy nagyon sokan így éreznek:

"Ha ezt tennénk ... akkor minden rendeződne."
"Ha ehhez folyamodnánk .... minden véget érne."

Amikor a híradót nézem, leterhel az emberek egymást bántó gonoszsága.

Persze, most mondhatná valaki, hogy egyszerűen ne kapcsoljam be a híradást, ne nézzek, olvassak leterhelő riportokat.

Sajnos,  ez a hozzáállás azonban nem oldja meg a problémákat, drága barátnőm.

Még most is, amikor az ujjam a billentyűzeten pötyög, arra vágyom, hogy megfelelő szavakat találjak, amelyek segítenék megoldani a világunkon jelenlévő szörnyűségeket, vagy a mindannyiunk által vágyott békét megteremtenék...

Az erőtlen emberi próbálkozásaim helyett azonban inkább az Úrhoz fordulok néhány őszinte kérdéssel:

- Miért, Uram?

- Mit tegyünk ebben a felbolydult világban?

- Személy szerint, mi az én feladatom?


Jézus gyakran beszélt tanítványainak a világot érintő válságról. Valószínűleg, ez nem volt a tanítványai kedvenc témája, de méltán jellemezte az őket körülvevő állapotokat. Logikus volt erről a problémáról beszélgetni.

Mi sem teszünk említést erről szívesen. Inkább azon bibliai részeket szeretjük emlegetni, melyek a jóságról, szépségről, ígéretekről szólnak. Ritkán idézzük az alábbi verseket:

Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot."
János 16:33


Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég.
Máté 24:6


A rend megteremtése érdekében emberi eszközökhöz nyúlunk, új törvényeket fogalmazunk meg, tanácskozásokat hívunk össze, hogy közös nevezőre jussunk. (nem fog megtörténni.)

Persze, nagyon sok hasznos dolgot tehetünk, de a mai napon le szeretnék ülni Jézus lábához, és meghallgatni mit mond a fenti versekben. Mert Jézus, miközben a fájdalomról, nehézségekről, háborúkról beszél, az Ő megnyugtató jelenlétét is felajánlja nekünk.

Békére lelhetünk Jézusban.

Ez az ígéret nem egy válon-veregetős, "minden rendben lesz", üresen csengő, odavetett ígéret, hanem egy mélyen gyökerező megnyugtatás, mely elcsendesít bennünket a bizonytalanságban. Mert létezik olyan békesség, mely túlmutat minden körülményen.

De a kijelentésnek egy másik vetülete is van. Jézus nem csak megnyugtatta, hanem figyelmeztette is a tanítványait.

Jézus azt kérte, hogy tanítványai ne adják fel a küzdelmet.

Ha mi mélyen gyökerezünk Jézusban, és Tőle származó belső békénk van, akkor ez azt jelenti, hogy elég erősek vagyunk (Jézus segítségével), hogy megéljük a próbákat, háborúkat, háborúk híreit, hogy megtapasztaljuk a világunkban lévő rengetek fájdalmat, és ennek ellenére, ne adjuk fel a küzdelmet.

Rengeteg feladat vár ránk, és nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy félve elrejtőzzünk.

Jézus beszélt első követőinek arról, hogy káoszra, kemény szituációkra számítsanak, de mindig megerősítette őket a következő ígérettel: "Itt vagyok melletted, ne add fel. Folytasd amit elkezdtél, tudom, hogy végig tudod csinálni."

Ebben a felbolydult világban ragaszkodjunk az Igazsághoz.

Ezt tették a tanítványok is. Életük végén pedig bizonyságot tettek a következőkről:

Nem döntöttek volna másképp, még egyszer ugyanezt az utat választanák.
Jézus megismerése mindennél többet jelentett számukra.
Jézus szeretete, és nem pedig a körülmények voltak, amelyek örökre megváltoztatták Őket.

Mély késztetést érzek, hogy imában Istenhez forduljak:
Az országomért szeretnék imádkozni. Arra vágyom, hogy a faji megkülönböztetés megszűnjön. Imádkozom a merényleteket megélt ártatlan nőkért, férfiakért, gyerekekért és hozzátartozóikért. Imádkozom barátaimért, akik a világ túlsó részén élnek, és akik számára életveszélyt jelent kereszténységük. Imádkozom Isten gyülekezetéért, hogy valóban szeretni tudja az embereket.

Tudom, hogy én, egyedül, nem változtathatom meg a világot. Nem is ez a dolgom. Azonban, imában hordozhatom ezeket a problémákat. Hiszem, ha mindannyian megtesszük a saját kis részünket, reménykedhetünk a változásban. Teljes szívvel megragadom azt, amit Jézus a tanítványainak mondott, hiszen Te és én is az Ő tanítványai vagyunk.

Jézus azt mondta, hogy legyünk bátrak, ne féljünk.

Tehát ahelyett, hogy a mindennapjainkat félelemben élnénk meg ebben a káoszban, mely körbevesz bennünket, erősödjünk meg és mélyen gyökerezzünk Jézusban!




©2016 Suzanne Eller | www.tsuzanneeller.com, #livefreeThursday: when it feels like the world has turned upside down



2016. július 15., péntek

Álca nélkül



„Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” Mt 5,48

Gimis fényképek néha szembesítenek akkori idétlen önmagunkkal. Egyik hajdani osztálytársam feltett nemrég egy osztálykiránduláson készült csoportképet rólunk, s ahogy megláttam magam, vihognom kellett, de szégyenkeztem is.
Ott álltam a többiekkel a múzeum lépcsőjén, harcias pózban, mint Charlie angyalai, lobogó hajjal, kidüllesztett csípővel, mintha enyém lenne a világ. Emlékszel még arra a fura időszakra, mikor önteltek voltunk és arrogánsak?
Nevetnem kellett rajta, de aztán elkezdtem gondolkozni azon a lányon – az évtizedekkel korábbi Amy-n.
Mindenről volt véleményem, azt hittem, értem a világot. Egyenlő arányban volt bennem gorombaság, póz és idealizmus. Mindig a legjobbat láttam az emberekben, és jól esett, ha azt mondták, más vagyok, mint a többi. Ebből a lányból lett a mostani nő, aki már jól érzi magát a bőrében, de a köztes időszakban elbújt egy önmaga által gyártott díszes vakolat, a tökéletesség álcája mögé.
Nem tudom, mikor kezdődött. Talán mikor megpróbáltam megfelelni egy legalista gyülekezet elvárásainak. Vagy amikor magamra vettem annak terhét, hogy tökéletes feleség és anya leszek. A lényeg, hogy fontosabb volt számomra, mit gondolnak rólam mások, mint az, hogy védelmezzem azt az önmagamat, akivé Isten teremtett.
Igazi énem kezdett fokozatosan eltűnni. Egyik apró döntés a másik után, és egyre inkább becsúsztam a tökéletesség álcája mögé, ahelyett, hogy azt a szabad és teljes életet éltem volna, amit Isten szánt nekem.
Talán magadra ismersz. Talán te is kialakítottál egy képet magadról, ami megakadályozza, hogy mások megismerjék igazi énedet, hibáiddal, gyengeségeiddel együtt. Biztonságosnak tűnik a fal, de nagyon megterhelő mögötte élni. És tönkreteszi a lelket.
Egy ideig a Szentírás is félrevezetett, mígnem egy kedves barátnőmhöz fordultam a töprengéseimmel. „Figyelj - mondtam neki, ahogy szemben ültünk az asztalnál -, a Biblia megköveteli tőlünk, hogy tökéletesek legyünk! A Máté 5,48-ban Jézus maga mondja: ’Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!’” Barátnőm csak mosolygott, és arra kért, ha hazamegyek, nézzek utána, mit jelent az itt ’tökéletesnek’ fordított szó. Alig vártam, hogy hazaérjek.
Könnyek gyűltek a szemembe, mikor a képernyőn megjelent a válasz. A teljes jelentése ennek a szónak: ’egész’, ’kiteljesedett’, ’felnőtté érett’. A bibliamagyarázat szerint: „Ti tehát legyetek tökéletesek [felnövekedvén lelki, értelmi és jellembeli érettségre, beépítve mindennapi életetekbe az Istennek tetsző értékeket], amint mennyei Atyátok tökéletes.” (Amplified Bible).
Sok mindent nem értek még, de nagy lépést tettem afelé, hogy szakítsak a tökéletesség igényével. Isten nem a magunk gyártotta üres tökéletességre hív, hanem az Isten adta kiteljesedésre. Ő az, aki napról napra egyre teljesebbé épít minket, megszabadít a hamis tökéletesség illúziójától, hogy megtapasztaljuk azt a szabadságot, örömet, az élet teljességét, amire teremtett minket.
A küzdelem, hogy tökéletesek, hibátlanok legyünk, kiszívja belőlünk az energiát, Isten tökéletesítő munkája viszont békével tölt el. Bízhatunk Istenben, hogy van hatalma rá, hogy akár hibáinkat is hasznossá tegye, és helyrehozza régebbi bukásainkat. Isten képe rajtam az a gyönyörű, egyedi nő, akinek teremtett, ha eszerint élek, nagy lépést tettem a valódi érettség felé.
Amikor álcát gyártok, megfelelni igyekszem. Amikor Isten képe szerint élek, feltöltődöm. Éljek hát akként, akinek saját képére megteremtett, és ezt igyekezzem kiteljesíteni.



Uram, a Te tökéletessé tevő hatalmad alatt szeretnék élni, ez tesz engem egésszé, teljessé, felnőtté. Segíts, hogy le tudjam tenni a tökéletesség maszkját, és váljak szabaddá azáltal, hogy a Te képed szerint élek. Jézus nevében, Ámen.

(Amy Carroll: Freedom From the Facade,Encouragement for today, 2016. július 13.,www.proverbs31.org,kép:pinterest,fordítás:eszmelkedesek.blogspot)

2016. július 14., csütörtök

Mikor válogassuk meg a szavainkat


 „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit válaszoljon, a gonoszok szájából pedig árad a rossz.” Péld 15,28





Kedvenc szombat reggeli elfoglaltságom, hogy kimegyek az őstermelői piacra. Már a hatalmas épület látványa, tele közelről-távolról érkezett finomságokkal, gyönyörködteti a szemem. Egyik alkalommal Isten az almákat használta fel, hogy világos üzenetet küldjön nekem a szavaimról.
Árusok sorakoznak egymás mellett. Színpompás vágott virágok. Ragyogóan friss zöldségek. Illatozó gyümölcsök. Házi készítésű szappanok és testápolók. Szőttesek és szárított növények. Ez számomra a legjobb zárása a hétnek: bóklászom a piacon, és összeszedegetem a friss hozzávalókat a következő hét finomságaihoz.
Valahányszor almás pitét szeretnék sütni, mindig a Michigan Northern Spy fajtát keresem hozzá. Ez egy nagyméretű alma, a legjobb a család kedvencéhez. Így tanította édesanyám. Válogatom az almákat, felrakom őket az árus régi, szürke, fémből készült mérlegére, és figyelem, hogy épp elég legyen a süteményhez. (Ha tudni szeretnéd, három fontra – kb. 1,5 kg - van szükség egy-egy pitéhez!). A kiválasztott almákat egyenként ráteszem a mérlegre. A 3 fonthoz közeledve ügyelek, hogy megfelelő méretű almát válasszak utoljára, hogy a lehető legjobban megközelítse a mérleg mutatója a kívánt értéket. Beletelik egy időbe, de ha gondosan méricskélek, biztos lehetek benne, hogy épp a szükséges mennyiségű alma lesz finom, porhanyós süteményemben.
Hát így kéne bánnunk a szavakkal is. Ha azt akarjuk, hogy tökéletes legyen az eredmény, gondosan mérlegelnünk kell. Főleg – ahogy mai alapigénk tanít – amikor válaszolunk valakinek.
Mikor egy gyermek kérésére válaszolunk, mielőtt kinyitnánk a szánkat, gondoljuk át, mi a legjobb neki. A hirtelen válasz kényelmetlen helyzetbe hozhatja a szülőt.
Mielőtt munkatársunknak vagy családtagunknak válaszolunk, aki valamiért neheztel ránk, óvatosan mérlegeljük szavainkat, hogy amit mondunk, az igazságot fedje, de egyben a megértést, a békességet is szolgálja. Ha meggondolatlanul válaszolunk, érzelmi kitörés, hosszantartó vita lehet a következmény.
Előfordul, hogy olyan kérdést tesznek fel nekünk, amire szelíd, gyöngéd választ kell adni a gyors,megfontolás nélküli reagálás helyett. (Könnyebb mondani, mint megtenni!) Válogatnunk kell a lehetőségek között, kérjük a Szentlélek segítségét, hogy a legodaillőbb, leggyümölcsözőbb szavakat fűzzük egybe a választékból.
Ha az igaz úton akarunk járni, meg kell szívlelnünk mai igénk, a Péld 15,28 tanácsát: „Az igaz megfontolja szívében, hogy mit válaszoljon”.
Szívében. Nem a szájában.
Néha, mikor a szavak már az ajkunkon buzognak, késő meggondolni. Ha nem tartok szünetet, nem imádkozom és töprengek a szívemben, könnyen megeshet, hogy bántó szavak hagyják el a számat. Hogy elkerüljem a fájdalomokozást és a lelkiismeretfurdalást, megtanultam titokban elmélkedni szavaimon. Ami annyit tesz, hogy átfuttatom szavaimat a Szentírás szűrőjén, mielőtt engedném, hogy elhagyják ajkamat.
Újra és újra, ha kell. Keresve a legmegfelelőbbet, az igazat, a gyümölcsöt hozó válogatásokat.
Megpróbálod te is a mai napon megválogatni a szavaidat? Az eredmény jóleső ajándék lesz neked, a címzettnek és Istennek is. Talán még az én híres almás pitémnél is finomabbra sikerül!

Uram, a mai nap során is sok szót kell kimondanom hangosan is, online is. Segíts, hogy gondosan mérlegeljem őket a szívemben, mielőtt hagynám, hogy elhagyják ajkamat vagy a billentyűzetet. Szeretném, ha termést hoznának a Te dicsőségedre. Jézus nevében, Ámen.
 

 
forrás: Karen Ehman: When to Weigh Your Words Encouragement for today, 2015.01.06.   www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó.pinterest.com

2016. július 12., kedd

Mit mondanak rólam a kiadásaim

„Van, aki bőven ad, mégis gazdagabb lesz, a másik meg kapzsi, mégis szegénykedik.” Péld 11,24


Képzeld el, hogy valaki belép a templomba, s a hirdetések között ott találja elmúlt havi bevételei és kiadásai jegyzékét. Mint egy kinyomtatott Power Point bemutatót, mindenki láthatja, mennyit kapott, és azt mire költötte. Biztos volna olyan, aki megállás nélkül futna ki a hátsó ajtón, elszörnyedve attól, hogy mások is láthatják, mire költi a pénzét.
Pénzkezelési szokásaink – hogyan jutunk hozzá, mire költjük, mennyit adunk tovább – felfedik, mi az, ami fontos számunkra. A figyelmes szemlélő megállapíthatja, milyen az értékrendünk.
Házasságom első éveiben a csekkfüzetem pontosan jelezte, mit tartok sokra, mi az, amiben bízom - és az nem Isten volt. Férjem kérte, hogy havi bevételünk 10%-át adjuk az egyháznak, de én újra meg újra addig győzködtem, míg sikerült lealkudnom a százalékot, mindig megígérve, hogy majd legközelebb többet adunk.
Hitetlenségem (Istenben és férjemben) üvöltött a csekkfüzet lapjairól.
Évekkel később aztán megadtam magam férjem kérésének, hogy adakozzunk rendszeresen. Szomorúan vallom be, hogy nem jó szívvel tettem, nem derűs bizalommal. Titokban mintha reménykedtem volna, hogy egyszer majd az orra alá dörgölhetem, hogy „ugye, megmondtam”.
Annál nagyobb volt a meglepetésem, mikor Isten hűségesnek bizonyult ígéreteihez az én bizalmatlanságom ellenére.
Életre szóló lecke volt: Isten megbízható. Nem tudtak addig meggyőzni erről nagyszerű prédikációk. Hiába hallottam barátnőm történetét a meghallgatott imáiról. Magamnak kellett meggyőződnöm róla. S egyik legjobb módja, hogy megtanuljunk hinni Isten megbízhatóságában, ha a pénzünket bízzuk Rá.
Sokan érezzük kényelmetlennek, hogy a pénzről beszéljünk, pedig a Bibliában több mint 2000 vers utal rá. Isten tudja, hogy a pénz életünk szükségszerű velejárója, és megfelelő kezelése fontos ahhoz, hogy hatékony keresztényekké váljunk, mert engedelmességet gyakorolunk egy sokak szeme elől rejtett területen.
Ha nyitott tenyérrel kapcsolódunk a pénzünkhöz, azt mutatja, bízunk Istenben. Mindent tőle kapunk: egészségünket, munkánkat, otthonunkat, anyagi forrásainkat. Ha visszaadunk belőle, ezzel kifejezzük, hogy hiszünk Igéje igazságában, bízunk Istenben, hogy mindig kielégíti szükségleteinket.
Annak mélyén, hogy adakozunk-e vagy sem, az a kérdés áll, megbízhatónak tartjuk-e Istent. A válasz egyértelmű igen. Isten megbízható! Ma már csekkfüzetem bejegyzései erről a felfogásomról árulkodnak.


Uram, te megérdemled teljes bizalmamat. Bocsásd meg nekem, hogy néha kételkedtem, és inkább magamban bíztam. Köszönöm, hogy újabb alkalmat adtál, hogy engedelmeskedjem kérésednek, és adakozzam jókedvűen. Segíts olyan emberré válnom, aki pénzügyeiben és szavaiban is tanúságot tesz a hitéről. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.23., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)