Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (29) belső békesség (14) belső viharok (24) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2213) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (33) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2017. május 31., szerda

Jól időzített ajándékok

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.” Jak 1,17


Pár éve, pontosabban sok-sok évvel ezelőtt, kaptam a szüleimtől egy egyedi kulcstartót, rajta a kocsijuk kulcsával. Nagyon tetszett! Az a kulcs a szabadság és a függetlenség jelképe volt. Épp ezeket áhítottam tinédzser fejjel. A megfelelő ajándék volt a megfelelő időben.
Ha szüleim hatéves koromban adják azt az ajándékot, nem tudtam volna mit kezdeni vele. Furcsállottam volna, s nem illett volna hozzám. A szüleim pontosan tudták, mit mikor kell adniuk.
A Jakab Levél 1,17-ben azt olvassuk, hogy Mennyei Atyánk jó adományokat ad nekünk, gyermekeinek. De nemcsak jók az ajándékai, hanem Ő tökéletesen tudja, mit és mikor kell adnia. Az ő ajándékötleteit nem a pillanat szüli, mert elfeledkezett a születés- vagy névnapunkról. Az ő ajándékai tökéletes időzítés szerint érkeznek.
Ötéves koromban nem értem el a kabátomat a fogason, ami a pincébe vezető cementlépcső szélénél volt. Segítséget hívtam, de nem bíztam abban, hogy jön is valaki, és megteszi, amit kérek, akkor, amikor én akarom. Legurultam a lépcsőn, s egy lassan gyógyuló zúzódás a fejemen sokáig emlékeztetett a türelmetlenségemre.
Sokan fordulunk Istenhez segítségért. Kérünk valamit, amire szükségünk van. A kérdés az, hogy tudunk-e türelmesen várakozni, bízva Isten tökéletes időzítésében. Tudunk-e hinni abban, hogy ő a legjobbat akarja nekünk, és értünk teszi, amit tesz?
Néha elveszítjük a türelmünket. Amit akarunk, itt és most akarjuk. Ezért elkövetjük azt a hibát, hogy mi magunk próbáljuk megszerezni.
Van most valami, ami ha sikerülne, attól úgy érzed, teljesebb lenne az életed? Ha megszerezhetnéd azt az állást, azt a fizetést, minden könnyebb lenne. Ha Isten végre megnyitná a méhedet, kiteljesedne az életed, elmúlna végre az üresség. Bárcsak helyrehozná tönkrement, kihűlt házasságodat, rögtön öröm költözne a szívedbe. Kísértést érzel, hogy mint én, te magad szerezd meg, amire vágysz, még akkor is, ha kockáztatsz egy nehezen gyógyuló zúzódást?
Néha úgy érezzük, Isten válasza kérésünkre: „Nem”, de legalábbis „Még nem”. Ezen a ponton, ahol a mi vágyaink keresztezik az Ő akaratát, itt kell bíznunk abban, hogy Atyánk jobban tudja, és minden ajándék tőle érkezik. Az ajándék mindig jó és tökéletes - a maga idejében.
Megtapasztaltam Isten tökéletes ajándékait, ha várni tudtam Rá. Vártam, hogy férjhez menjek. Vártam, hogy megnyíljon az út a szolgálat előtt. Vártam, hogy gyermekeimet Magához vonzza. Tartsuk tekintetünket Isten hűségének történetén az életünkben, és várjuk ki a jó, a tökéletes ajándék idejét.
 


Uram, nagyon nehéz várni Rád. Úgy szeretném, ha sürgethetném a dolgokat, ha beindulhatnék és intézkedhetnék. Segíts, kérlek, hogy mindig tudjam Eléd vinni a vágyaimat, tudva, hogy Te mindig a legjobbat akarod nekem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.20., Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 30., kedd

A szeretetnek növekednie kell



A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

(I. Korinthus 13:4,6-7)






A szeretetnek növekednie kell. Nem stagnálhat, és semmiképpen sem csökkenhet. A szeretetnek virágoznia is kell, máskülönben máskülönben elsorvad és meghal. Ha jól meggondoljuk, akkor a kapcsolatban való fejlődés nagyon hasonlít egy fa vagy egy virág fejlődéséhez. Ha a virág nem virágzik, és a fa nem hajt új hajtásokat, akkor az mindenképpen problémát jelez.

A mi szeretetünknek az Úr Jézus felé szintén egy élő dolognak kell lennie. Mert mi egy bensőséges kapcsolatban egyesültünk Vele. Ne felejtsd, a közted és Urad között lévő szeretetnek minden más élő dologhoz hasonlóan növekedni kell. Gondolj csak az 1 Korinthus 13. fejezetére, Isten így érez irántad!

Nagyon jó indokokat fel tudunk sorolni, hogy a szeretet miért nem növekszik vagy fejlődik a kapcsolatainkban. De ahelyett, hogy másokat hibáztatnál, tegyél föl magadnak néhány őszinte kérdést a szereteteddel kapcsolatban: Őrzöm az adott személy jó hírnevét? Irreális elvárásaim vannak felé? Kitartóan imádkozom érte? Szeretetem eltakarja bűneit? Jézus Krisztust tartom a kapcsolat középpontjában?
Uram, kérlek segíts hogy türelmes és kedves lehessek a környezetem felé. Segíts, hogy ne irigykedjem. Kérlek segíts, hogy ne fuvalkodjam fel amikor igazam van, és ne legyek büszke, ha mások tévednek. Segíts, hogy ne legyek nyers a férjemmel...a családtagjaimmal...vagy a barátaimmal. Nem szeretném, ha a szeretetem önző lenne, vagy könnyen indulatossá válna. Uram, kérlek nyisd fel a szemem, ha a rosszat felrovom másoknak, mert szeretném, ha a szeretetem mindig az igazsággal együtt örülne. Segíts, hogy a hitem, a reményem és a szeretetem folyamatosan fejlődhessen és növekedhessen.







(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ kép: pinterest.com)

2017. május 29., hétfő

Többre vágytam

„Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok. Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is.” 2 Sám 6,21-22


Hagyományos gyülekezetben nőttem fel, hagyományos egyházi énekeket énekeltünk. Természetes volt számomra, hogy keresztény vagyok. Keresztény voltam, ahogy például diák is voltam. Főleg az eszemmel.
Nem értek különösebb vallásos élmények. Vasárnaponként összegyűltünk hívő férfiakkal, asszonyokkal, akik tanítottak a vasárnapi iskolában, részt vettek a különböző bizottságok munkájában. Csodálatos volt, belenőttem az Ige és az egyház szeretetébe.
Mégis éreztem, hogy valami többre vágyom.
Aztán gimnazista koromban, a 70-es évek végén, megismerkedtem a keresztény rockzenével. Gyakran hallgattam különböző énekesek, együttesek – Keith Green, Second Chapter of Acts, Phil Keaggy - számait. Ezek a dalok szenvedélyes, élő hitet sugároztak. Valami megmozdult bennem, amikor ezt a zenét hallgattam a magnómon. Kezdett körvonalazódni, mi az a „több”, amire vágyom. A hit a tudatom után a lelkemet is kezdte eltölteni.
Látom magamat a kibérelt hangverseny-csarnokban az élő koncert előtt, ahogy a fél terem üvöltve skandálja: „We love Jesus, yes we do. We love Jesus, how ’bout you?” (Szeretjük Jézust, igen szeretjük Jézust. Hát ti, szeretitek?) A terem másik oldalán álltam a tömegben, harsogtuk a választ, majd megismételtük a kérdést. Öröm, ünneplés vibrált a csarnokban, ahogy kiabáltunk, ugráltunk, lengettük kinyújtott karunkat Jézusért rajongva. Minden méltóság hiányzott a viselkedésünkből, és én magamon kívül voltam – már soha nem leszek a régi. Igen, ilyen hitre vágytam mindig. Túláradt bennem a Jézus iránti szeretet, s nem érdekelt, hogy milyennek látnak, mit gondolnak rólam mások.
Pár éve elolvastam a jelenetet Dávid király életéből, amikor táncolt az Úr előtt. Íme, valaki, akit szintén nem érdekelt, mit gondolnak róla mások. Dávid látta az Úr ládájának visszaérkezését, és ahogy közeledett, képtelen volt uralkodni túláradó örömén. Egyszerű ruházatra cserélte királyi köntösét, és táncolt, táncolt teljes erejéből. Felesége, Michal, az ablakból nézte, és nem tetszett neki, amit látott. Megvetette Dávidot emiatt, és ezt meg is mondta neki. Dávid nem jött zavarba, s válasza ma is erőt ad nekem: „Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr előtt igenis táncolok. Sőt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is.” 2 Sám 6,21-22
Dávid annyira rá volt hangolódva Istenre, szíve egy ritmusra dobbant az Övével, nem érdekelte mások ítélkezése. Egyetlen dolog töltötte ki a lelkét: imádni akarta Istent őszintén, túlcsordulásig.
Erre vágyom én is, ebben reménykedem, ezért imádkozom. Isten iránti vágyam növekedjen, hogy megszabaduljak az emberektől való félelemtől, és imádhassam őt örömmel, korlátozás nélkül. Amikor majd öreg leszek, mások szemében túl idős a tánchoz, szeretném, ha akkor is ott látnál ráncos kezeimet a magasba emelve, őszes fejemmel bólogatva, nehézkes testemet ringatva a dicsőítés ritmusára, túláradó örömmel. És aztán egy nap, mindezek után, vágyam beteljesül majd. Ó, micsoda nap lesz az!
 


Uram, Dávid királynak igaza volt, és én is erre vágyom. Minden dicsőítésre és imádásra méltó vagy, Istenem. Bocsáss meg, ha mások véleménye hat rám, mikor téged dicsőítelek. Segíts, hogy csak a Te fenségedre koncentráljak, és ne a magam méltóságára. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.06.15., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 28., vasárnap

Készülj fel!

Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni. Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.


(I.Korinthusi levél 15:51,58)



A mostani életünk teljesen meg fog változni, amikor majd meghalljuk a trombita hangját, mely a mennybe tartó utazásunk kezdetét jelzi. Mindent át fogunk értékelni Krisztus jelenlétének fényében. A terveink, a hierarchiák, az elveink, a különböző rendszerek és értékek, melyek társadalmunkat irányították éveken keresztül, jelentéktelenné fognak válni. Mindenki egyenlővé válik, a nagyágyúk és a szürke mezei egerek közötti különbség semmivé lesz.


Mivel ilyen radikális változás fog beállni az életünkben, Pál arra szólít bennünket, hogy készüljünk fel erre az időszakra. És mivel nehezen kezeljük a különböző fordulatokat az életünkben, a felszólítás hasznosnak tűnik. Mert minden változás, melyet nem előz meg felkészülés, stresszt és megosztást okoz.

Pál előkészületei az örök életre szóló perspektívákat hordoznak. Először is állj szilárdan. Az eredeti nyelvben, a szó jelentése tulajdonképpen azt jelentette, hogy légy a helyeden. Azt az embert, aki hitében helyén van, kevésbé érintik a támadások.


Másodszorra, ne engedd, hogy bármi is megingasson. A kifejezés jelentése szerint, ne mozdulj el a hitedtől. Legyen ez fontosabb számodra, mint az emberi hatalmaknak való engedelmesség. Vigyázz, nehogy valaki eltántorítson meggyőződésedtől!


Harmadszorra, teljes odaszánással szolgáld Uradat, mert semmi sem készít fel jobban Krisztus visszajövetelére, mint a szeretetből, Krisztusért munkálkodó tettek. Tisztábban, és sürgetőbben hangolódsz rá így Krisztus visszajövetelére.


Felkészültél?


Uram, hosszú perceket tölthetek a mennyről töprengve, de ösztönzésedre van szükségem, hogy erősen állhassak, és mindig az érted való munkában találhassam magam. Kérlek segíts, hogy a menny utáni sóvárgásomat a Veled való találkozás túlcsorduló öröme töltse be.




(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Get ready, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2017. május 27., szombat

Jézus szeretete

Még ha megszomorít is, irgalmaz, mert nagyon szeret. Mert nem szíve szerint alázza és szomorítja meg az embereket.

Jeremiás siralmai 3:32-33


Szerinted mit érezhetett Jézus, amikor meggyógyította a mozgássérült embereket, vagy amikor a vakok szemeit felnyitotta? És milyen érzések voltak a szívében, amikor a rohamok által gyötört fiú apját lelkigondozta?

Egyesek ezekre a csodákra úgy tekintenek csupán, mint Krisztus messiási voltának bizonyítékára, ezt mondván: "Jézus ezen gyógyítások által az Isten Fiúságának hatalmát igazolta, mert az ekkor megnyilatkozó erő mindenképpen azt mutatta, hogy Ő a Messiás." Hálás vagyok azonban Istennek, hogy nem csak ez a tény van a csodák hátterében.

Krisztus nem a napirendjének teljesítésére használta ezeket a szerencsétlen embereket. Nem az volt a szándéka, hogy felsorakoztassa a megtört férfiakat és asszonyokat vizuális szemléltetésként Önmaga kinyilatkoztatása érdekében. És nem is azért kereste fel a vakokat, süketeket, némákat és bénákat, hogy egy érzelmi űrt kitöltsön. A Szentírás gyakran megemlíti, hogy Ő együttérző megrendüléssel nézte a megsebzett tömeget.

A Jeremiás siralmaiból idézett igeszakasz felfedi Jézus szívének indítékát a nehézségekben. Mert Ő nem akarata szerint, vagy a szíve vágyaként osztja ránk a szenvedést és fájdalmat. Mert lehet, hogy a nehézségek Isten hatalmas megváltási tervének részét képezik, de Isten mindenkor az Ő együttérzésével, végeérhetetlen szeretetével kívánja megérinteni az embereket a legmélyebb szükségletükben.


Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma, minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
(Jeremiás siralmai 3:22-23)


Uram, kérlek óvj meg attól, hogy megkérdőjelezzem tervedet és szíved indítékát a próbák idején, mert tudom, hogy Te telve vagy szeretettel és együttérzéssel. Köszönöm, hogy kegyelmedből csak azokat a nehézségeket engeded meg életemben, melyeket képes vagyok elhordozni. Áldalak Uram a te soha el nem múló szeretetedért.




(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, The Heart of Jesus, www.joniandfriends.org)




2017. május 26., péntek

Nevem Isten tenyerén

„Íme, tenyerembe véstelek.” Ézs 49,16

Honnan tudhatom, hogy Isten foglalkozik velem? Annyi ember él a földön, miért érdekelném éppen én?
Nem olyan rég nagyon megérintett valami, amit egy lelkész házaspár osztott meg velem, mialatt kocsival körbejártuk a lepukkadt belvárosi környéket, ahol szolgálatukat végezték. Autóroncsok az utcákon, betört ablakú raktárépületek, falaikon obszcén graffitikkal, itt-ott munkanélküli, hajléktalan férfiak és asszonyok az élet minden jele nélkül. A reménytelenségtől súlyos volt a levegő.
A lelkész itteni élményeiről mesélt. Hajléktalanokkal és értelmi sérültekkel foglalkozott. Egyik nap, amikor a parkban egy rövid prédikációt mondott Isten szeretetéről, az istentisztelet után odajött hozzá egy asszony, akit Mae-nek hívtak. A drogok kiölték a fényt a szeméből, de nem fedték el a gyötrelmet, ami tükröződött benne. Abból, amit elmesélt, egyértelmű volt, hogy örök életében a szeretetet kereste, és soha nem találta meg.
Az apja kiskorában elhagyta, szegénységben élt, kora gyermekkorától drog és alkohol vette körül. Az iskolából kitették, miután több gyermeket fogant különböző apáktól. Harmincas éveinek elején járhatott, az élhető élet minden reménye nélkül.
„Nem tudom, hogy szerethet engem az Isten”, mondta a lelkésznek. Kicsinek érezte magát, elveszettnek a kétségbeesés tengerén. Hogyan vehetné észre, hogyan ismerhetné és szerethetné őt az Isten?
Beszélgetés közben a lelkész észrevette, hogy a nő bal tenyere tele van firkálva. „Ezt miért csinálod?”, kérdezte tőle.
„Hogy eszembe jussanak a dolgok. Nagyon nehéz észben tartani őket.”
„És ez segít?”
„Igen. Ha papírra írnám, biztos elveszne, vagy elfelejtenék ránézni. De az igazán fontos dolgok, ha ide felírom, mindig a szemem előtt vannak. Látom, és eszembe jut. Nem tudom elveszíteni és elfelejteni.”
A lelkész együttérzéssel nézett rá. „Testvérem, épp ezt mondja neked Isten a Bibliában: ’Nézd, a tenyerembe írtam a nevedet.’ Mae, ez azt jelenti, hogy a te nevedet az Ő tenyerébe. Érted, mennyire fontos vagy Neki?”
Kezébe vette Mae tenyerét, és a feljegyzésekre mutatott. „Ahogy ezek mindig előtted vannak, ugyanúgy van a neved mindig Isten előtt. Mindig az eszében tart. Mindig maga előtt lát téged. Ennyire szeret.”
Mae sírni kezdett, zokognia kellett megsejtve, hogy Isten valóban nagyon szereti őt. Nem azért, mintha különösen jó dolgokat tett volna, hanem mindannak ellenére, ami rosszat elkövetett. Isten a tenyerébe véste a nevét.
Mi is reményt kaphatunk ebből az ígéretből.
Milyen érzés rájönni, hogy neved ott van Isten tenyerébe vésve? Csodálatos, ugye? Felszabadító. Ő valóban lát minket, törődik velünk, nevünkön szólít!




Uram, olyan csodálatos arra gondolnom, milyen hatalmas vagy, és mégis számon tartasz engem. És nem csak számon tartasz, de belevéstél a tenyeredbe. Köszönöm, Uram, ezt a biztonságot. Segíts, hogy majd jusson eszembe ez az igazság, amikor úgy érzem, senki sem gondol rám, senki sem szeret. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.05., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. május 25., csütörtök

Tiszta szív

„Ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” Mk 7,15

Mikor kicsi voltam, és csúnyán beszéltem, szappanos vízzel kimosták a számat. Szörnyű íze volt! Egy dolgot biztos nem mosott ki belőlem: azt a hajlamot a szívemben, ami a csúnya szavak kimondására késztetett.
Jézus így folytatta az oktatást: „Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” Mk 7, 21-23.
Nem akármilyen lista! De miért tartotta fontosnak Jézus, hogy ezeket a rossz dolgokat egyenként mind felsorolja? Tudjuk, hogy a Bibliának egyetlen szava sem hiábavaló, tehát oka van annak, hogy Jézus felsorolta a bűnöket. Talán tudta a hallgatóiról, hogy ha kívülről rendeseknek látszanak is, a szívük tisztátalan.
Gondolom, ők sem lepődtek meg, hogy a gyilkosság, a házasságtörés, a lopás szerepel a felsorolásban. De kíváncsi vagyok, mit szóltak hozzá, hogy ilyen rejtett bűnök is belekerültek, mint a kevélység, az irigység, a kapzsiság.
Az értelmező szótár szerint kevély az, „aki magát alaptalanul és túlzottan nagyra tartja, másokat pedig bántó módon lenéz.”
Első látásra, nem illik ránk. De ha engedjük, hogy Szentlélek fénycsóvája bevilágítson a rejtekbe is, talán eszünkbe jutnak ilyen gondolataink: „ Azért nála még én is ügyesebb vagyok.” Vagy „Csodálom, hogy tudott ilyen jó gyerekeket nevelni.”
Az irigység is alattomosan el tud bújni a szívünkben. Amikor megcsap az elégedetlenség szele, ha valakinek a sikeréről hallunk. Új autót vett a barátnőd, nagyon jól néz ki, szép az otthona? Volt úgy, hogy ennek nem tudtál felhőtlenül örülni, irigyelted kissé, vágyakoztál hasonlóra, vagy sajnáltad magad? Ha igen, akkor ez irigység, tudjál róla.
Aztán a kapzsiság –mikor valaki „nagyon vágyódik egy tárgyra, dologra, minden áron meg akarja magának szerezni,( … ) aki minél több vagyont igyekszik magának szerezni”. Talán úgy gondoljuk, nem visszük túlzásba a vágyakozást a több után, de belegondoltál, mennyi időt töltesz azzal, hogy több pénzt keress, vagy hogy vásárolj? És mennyire tudunk ragaszkodni ahhoz, amink van!
Próbáljuk meg ezt a három dolgot kitisztítani a szívünkből. Legalább egy napra. A kevélység ellentéteként tegyünk meg jó szívvel valami önzetlen dolgot, ahol mi nem számítunk. Az irigység ellen gondoljuk végig hálásan, mi mindenünk van: tárgyakban, kapcsolatokban, áldásban. A kapzsiság ellen nézzük át, mi mindenen tudnánk túladni, ami másnak örömöt szerezhetne.
Tisztább szív egy napra!
Ma tehát kihívásként értelmezem Jézus szavait: „Ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” Megpróbálok alázatos, elégedett, adakozó lenni. Első lépésként a tisztaszívűség felé.


Uram, köszönöm, hogy átvilágítod a szívemet, hogy meglássam benne a tisztátalanságot. Mutass rá azokra a hajlamaimra, amelyekkel beszennyezem magam, és mosd át, kérlek, szívem belsejét. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2012.07.13., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest


2017. május 24., szerda

Istenem, össze vagyok zavarodva

„A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!” Zsolt 61,3


Nagyon nehéz, mikor úgy érezzük, Isten nem válaszol az imádságunkra.
Egyik pillanatban elhatározom, hogy bízom Istenben.
Másik pillanatban elbizonytalanodom. A miértek dörömbölnek az agyamon. Sajog a szívem. Elerednek a könnyeim. Ezekben a percekben nagyon, de nagyon össze vagyok zavarodva.
Éreztél már ilyet?
Nem akarom túlságosan leegyszerűsíteni, mi a teendő ilyenkor. Az imakérésekből, amiket az évek során kaptam, nagyon jól tudom, milyen nehéz helyzetekkel szembesülhetünk. Ahol bizony nincsenek egyenes válaszok, pontosan kijelölt útvonalak.
De rájöttem néhány dologra, amik segítenek, ha úgy érzem, hallgat az Isten.
Nyomulj rá jobban, ha úgy érzed, Isten elhúzódik tőled.
Olyankor, amikor nagyon szeretném, hogy szóljon Isten hozzám, de Ő hallgat, előfordul, hogy azon kapom magam, már nem tartom be vallásos szokásaimat. Néha elmaradok a templomból, a Bibliámat visszateszem a polcra. Nem ülök le imádkozni, amikor szoktam.
Pedig a Biblia azt mondja, megtaláljuk Istent, ha teljes szívünkből keressük. Jeremiás 29,13: „Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.” Teljes szívvel, beleértve a sérült részeket is. Az egészet rakd Isten elé. Őszinteséged nem zavarja össze, válaszolni fog. De olyan körülményeket kell teremtened, ahol meghallod az igazságot. Menj el a templomba. Hallgass dicsőítő énekeket. Olvass lelki irodalmat. Tanulj meg igeverseket. És újra meg újra beszélj Istenhez.
Hangosan dicsőítsd Istent, amikor csak siránkozni akarsz.
Mindabban, amin keresztülmész, próbálj odafigyelni az apróságokra, amikért hálát adhatsz. Nem azt mondom, hogy köszönd meg neki a bajt. Arról beszélek, hogy azokért a kis dolgokért adj hálát, amik a baj közepette is eléd kerülnek. Egy gyermek kacagásáért. Egy virágba borult bokorért. Egy takaró puhaságáért. A lélegzetvétel ajándékáért.
A 40. zsoltár 3. verse arra tanít, hogy ha a dicséret szívem és szám szokásává válik, Isten új énekkel ajándékoz meg. „Új éneket adott a számba, Istenünknek dicséretét. Sokan látják ezt, félik az Urat, és bíznak benne.”
Tartózkodj az igazság közelében.
Van egy barátod, barátnőd, aki az igazságról szokott beszélni? Hallgasd őt. Hagyd, hogy szólja az igaz szót, még akkor is, ha úgy érzed, eleged van belőle. Maradj az ő hite árnyékában, ha a tied elgyengül. Hagyd, hogy újra meg újra visszavezessen Istenhez. „Az igaz utat tud mutatni másnak is.” (Péld 12,26).
Nem baj, ha néha úgy érzed, össze vagy zavarodva. Elég nagy a mi Istenünk, hogy kezelni tudja őszinte érzéseinket. Csak azt ne hagyd, hogy érzéseid eltávolítsanak Istentől és az igazságtól. Nyomulj Rá. Dicsérd. És tartózkodj az igazság közelében.
Ha ezt teszed, ha Isten közelében maradsz ily módon, készen leszel, mikor végre megadja a választ.


Uram, köszönöm, hogy meghallgatsz minden miértet, amit szívem küld Feléd. Bocsásd meg, amikor visszahúzódom Tőled és Igédtől. Jobban akarok bízni Benned. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.04.05., Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 23., kedd

Jézus imái


Történt azokban a napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni, és Istenhez imádkozva virrasztotta át az éjszakát.  (Lukács 6:12)



 
 
Szerinted miért imádkozott Jézus, amikor elvonult egy csendes helyre kora reggel? Ha elég közel lettél volna Hozzá, hogy kifüleld, szerinted mit hallottál volna, milyen szavakat mondhatott Atyjának? Mi terhelte az Ő szívét, és tulajdonképpen az Atya szívét is?

Ha a fenti kérdésekre tudnánk a választ, nem gondolod, hogy megváltozna az imaéletünk és az életmódunk is? Nem kell találgatnunk azonban, hogy Jézus milyen szavakat mondhatott Istennek imái alatt. Mert János evangéliumának egész tizenhetedik fejezete egy feljegyzése, egy szó szerinti lenyomata az Úr imaéletének. Kikért könyörgött Ő? Érted és értem.
Jézus a közbenjáró imájának nagy részét értünk szentelte. Azért fohászkodott, hogy mindinkább megismerjük Isten az Ő valóságában, hogy engedelmeskedjünk Őneki, hogy megértsük és elfogadjuk az Ő szavát. A mi hitbeli megerősítésünkért és bizonyosságunkért imádkozott. Védelmet és egységet kért számunkra. Azért könyörgött, hogy örömünk legyen, és azért, hogy megszentelődhessünk. És hogy buzgó bizonyságtevői lehessünk.

Folytathatnám, de te magad is elolvashatod a tizenhetedik fejezetben. Hát nem megrendítő az a gondolat, hogy miközben Jézus tudta, hogy fájdalmas halál vár rá, Ő nem önmagát helyezte előtérbe, hanem bennünket?

"De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem. hogy mindnyájan egyek legyenek, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél el engem." (János 17:20-21)


Krisztus mások érdekében járt közben az Atyánál, nem nekünk is így kellene tennünk? Gondolj a környezetedben lévő emberekre, majd nyisd ki a Bibliát János evangéliumának említett fejezeténél. Imádkozz szeretteidért, az Úr gondolatait, szavait magad előtt tartva, átgondolva. És áldd Istenedet azért, hogy Jézus a nagy Közbenjáró is így imádkozik érted.
 



(Forrás: Joni and Friends, Daily Devotionals, The Prayers of Jesus, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ fotó:pinterest.com)


 

2017. május 22., hétfő

Téves identitás

„Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Jn 8,47


Kitöltöttem a kávémat, s bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem egy barátnőm Facebook oldalát.
Szerettem volna látni a legújabb képeit, de mikor beírtam a nevét a keresőbe, nem jelent meg. Nem értettem a dolgot. Eddig mindig működött. Aztán mikor a képernyő tetejére pillantottam, megértettem, mi történt. Nem voltam bejelentkezve. A fiam elfelejtett kilépni, ezért az ő nevében léptem be a Facebookra.
Nem jutottam el oda, ahova akartam, mert nem én voltam én. Egy-két egérkattintással váltottam, és elkezdhettem facebookozni saját nevemben. Amikor önmagam voltam, már hozzáfértem a képekhez, megjegyzéseket küldhettem, s bárhova eljutottam, ahova akartam.
Néha a valós életben is így járunk. Nem vesszük észre, hogy nem vagyunk önmagunk. Bejelentkezünk a mai napunkba, és téves ösvényen indulunk el, ami elfeledteti velünk, ki is vagyunk valójában. Olyankor történik ez meg, ha egy emlék vagy a negatív hangvételű belső párbeszédünk eltérít attól a valóságunktól, aki Krisztusban vagyunk. Ha ez megtörténik, különféle kételyek meggátolják, hogy eljussunk oda, ahova Isten hív: az Ő gondolataiban gyökerezetten átélt biztonságunkba, értékes életünkbe.
Ehelyett mit hallunk:
„Úgysem tudom megcsinálni. Alkalmatlan vagyok.”
„Képtelen vagyok megváltozni.”
„Bár olyan lennék, mint…”
„Nem vagyok elég okos/ügyes/szép/bölcs…, sőt.”
Ha belesüvít lelkünkbe a kishitűség önmagunkkal szembe, ha kezdünk elcsüggedni, gyorsan jelentkezzünk ki a hazugságokból, s lépjünk be Isten igazságába. Csak itt élhetünk igazi önmagunkként, csak itt lépkedhetünk szabadon az Isten Igéje által kijelölt utunkon.
Itt ezt halljuk:
„A Magasságos Isten szeretett gyermeke vagyok.”
„Meg vagyok váltva, újjá születtem.”
„Kiválasztott vagyok, tisztára mosott, szent.”
„Nagy árat fizettek értem.”
„Isten tökéletesen ismer, mégis tökéletesen szeret.”
„Terve van számomra, ami a javamra szolgál, nem a romlásomra, reménységre, nem kárhozatra.”
„Hozzá tartozom.”
Ezt olvassuk a Jn 8,47-ben: „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Csak oda kell figyelnem Igéjére, hagynom kell, hogy gyökeret verjen bennem, s elfoglalja a hamis, destruktív gondolkodási minták helyét. Ha bátorító szentírási részletekkel helyettesítem a negatív belső párbeszédet, azok szelíden, de határozottan beléptetnek az istengyermekség valóságába.
Igen, ha Istenhez tartozunk, ha „Tőle vagyunk”, meghalljuk, amit mond. Ha naponta bejelentkezünk az Ő igazságába, nem fogjuk összekeverni az identitásokat. Magabiztosságot kapunk, ha azt a valónkat éljük, aki Krisztusban vagyunk.


Kérlek, Uram, emlékeztess mindig, hogy ki vagyok, és Kihez tartozom, amikor megkísértenek az önmagammal kapcsolatos hamis, ártó gondolatok. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.26.Karen Ehman, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 21., vasárnap

Túlontúl elfoglaltak vagyunk...

"Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé."

Márk 6:31

Sokszor úgy tűnik, mintha egy helikopter leszállópálya lenne az otthonunk. Tapasztaltad már, milyen érzés, amikor egy helikopter landol a környezetedben? Minden csupa káosz. A propellerek okozta légörvény minden lehetséges tárgyat elsöpör, a közelben lévő ember stabilitását is megingatja. Mindehhez a hatalmas zaj is hozzáadódik, így olyan érzése van az embernek, mintha egy pánikroham söpörné el. Nem igazán kedvelem ezt az érzést, mégis én magam váltom ki ezt a hangulatot.

A férjem szokta azt mondani, hogy olyan körülöttem élni, mintha egy helikopter leszállópályán lennének. Mindig mozgásban vagyok, és mindig van egy következő tervem. Be kell ismernem, hajlamos vagyok az állandó nyüzsgésem és a hatékonyság közé egyenlőség jelet tenni – de a valóság gyakran mást mutat.

A nyüzsgés a lelkünk ellensége, mely megöli a békénket és megingatja Istenhez fűződő kapcsolatunkat. Ennek ellenére legtöbbünk egy rohanó életet él. Igyekszünk minél több tevékenységet belegyömöszölni a napjainkba – pedig megvan bennünk az őszinte szándék, hogy elcsendesedjünk és Istenünkkel időt töltsünk, de ezen vágyunkat sokszor kiszorítja a tennivalóink sokasága.

A Bibliában találunk egy ellenszert az állandó nyüzsgésünkre. Az egyszerű megoldás nem más, mint naponta időtöltés Istennel – napi elkülönített idő, amit csak Vele töltünk, - naponta csendességben töltött idő – egy időszak, amikor minden más helyett az Ő hangjára figyelünk.

Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Egy kihívás teljesítésére invitállak: egy hónapon keresztül naponta tölts időt Isten jelenlétében. Keress egy kedvenc zugot . Három dolgot érdemes ekkor gyakorolnod:

Állj meg: A 46. Zsoltár 10. verse így szól: „Csendesedj el, és ismerd meg, hogy én vagyok Isten.” Szükségünk van arra a néhány percre, hogy megálljunk és csendben legyünk. Te is és én is tisztában vagyunk ezzel. De ha nem határozzuk el, hogy az időbeosztásunkban elkülönítünk időt a csendességre, akkor soha sem fog megvalósulni ezen vágyunk.
Isten nem úgy alkotott meg bennünket, hogy 24 órán keresztül pörögjünk. Ő terve az volt, hogy álljunk meg, legyünk csendben, és ismerjük meg Istent. Mert Őt a nyüzsgésben nem tudjuk valóságosan megismerni. Meg kell állnunk. És csendben kell lennünk


Helyezd középpontba. A 37. Zsoltár 7. verse így szól: "Csillapodjál le az Úrban és türelmesen várjad őt."  Az Istennel töltött csendes perceiben a várakozásnak központi helyen kell lennie. Várjuk meg, míg szól hozzánk. Várjuk meg, hogy megtapasztaljuk Jelenlétét. Várjuk meg, hogy elénk tárja terveit.

Régen a Kvékerek gyakorolták a „középpontba helyezés” vagy a „levezetés” gyakorlatát. Azt tapasztalták, hogy amikor csendességben igyekeztek Isten előtt lenni, akkor a gondolataik ide-oda csapódtak a tennivalók és feladatok között. Így aztán megragadták az adott gondolatot, és elhatározták, hogy később visszatérnek rá. (Én személy szerint, egy ceruzát és egy jegyzetfüzetet szoktam magamnál tartani ilyenkor, ahova feljegyzem ezeket a felmerülő gondolatokat.) Miután „levezették” az adott problémát, a gondolataikat visszaterelték a csendességhez és a „középpontba helyezés”-hez.

Hallgatás: Ézsaiás 41. fejezetének az 1. verse így figyelmeztet bennünket: „Légy csendben előttem.” (angol fordítás szerint)  Férjem édesapja egy nagy igazságra tanította őt meg gyermekkorában: „Aki a legtöbbet tud az adott témáról, a beszélgetés folyamán neki kell leginkább beszélni, és aki a legkevesebbet ismer, leginkább ő hallgasson." Hűha! Az ima életem nem igazán tükrözi ezt az igazságot. És a tiéd? Az imám alatt gyakran csupán egy tennivalók listáját adok át Istennek – különösen a sürgős ügyekre koncentrálva. Leginkább én beszélek ekkor. Ritkán ülök némán, hallgatva Istenre.

Az Istennel töltött időnek nem a Biblia olvasása a célja. Nem igazán nevezhető imádkozásnak a tennivalók listájának átadása sem. Sokkal inkább az Istennel töltött idő a megállásról, a középpontba helyezésről, és szívünk elcsendesítéséről és a Mindenható Isten jelenlétébe való belépésről kellene szólnia.

Isten szólni fog hozzánk – ha minden nap találkozunk vele. Ő mindenképpen meg fog jelenni, ha lelassítunk minden nap. Ő időt szeretne tölteni velünk, és ki szeretné nyilatkoztatni Önmagát nekünk, ami valósággá válhat számunkra, ha naponta találkozunk Vele.

Próbáld ki egy hónapig – és készülj fel a találkozásra!



Atyám! Szükségem van a hangodra. Ma elhatároztam, hogy naponta csendességben leszek. Minden más hangnál fontosabb lesz a Te hangod számomra. Uram, kérlek taníts meg, miként állíthatnálak Téged életem középpontjába, és segíts, hogy engedelmes lehessek a hallottak szerint. Jézus nevében imádkozom, Ámen.





Forrás: May 17, 2017,  Way Too Busy,  Mary Southerland, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com
fotó:pinterst.com

2017. május 20., szombat

Isten terve életedre vonatkozóan


Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az Úr -: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok


Jeremiás 29:11


Lelkigondozás közben egy asszony idegesen megrázta fejét, is így szólt hozzám: "Sohasem tudnám leélni az életemet egy tolókocsihoz láncolva."


"Nyugalom" válaszoltam mosolyogva, "Valószínűleg te más utat fogsz megjárni."

"Hogy lehetsz ebben annyira biztos?" kérdezte gyanakvóan.

Erre megkértem, hogy olvassa el Bibliájában Jeremiás könyvének 29. fejezetének 11. versét. A vers elolvasása után elhúzta száját, és a következőket mondta: "És te?" "Nézd meg tolószékedet!" "Nem gondolod, hogy Isten terve rád vonatkozóan inkább a romlásodra volt ?"


Nagyot sóhajtottam, és rámosolyogtam az asszonyra. Rájöttem, hogy emberileg nem tudom meggyőzni őt. Isten lelki értelemben értette a gazdagságot és a reményteljes jövőt számomra. De hát miért is erőlködjek? Egyedül nekem fontos, hogy a saját életemre nézve erről a tényről személyesen meg legyek győződve. Én pedig sziklaszilárdan hiszem ezt!

Mégpedig azért, mert Isten a szeretet. Az Ő terveit csakis a szeretet motiválja. Mivel Isten jóságos, szándékai csakis a legfőbb jót tartogatják számomra. Mivel Ő a Remény Istene is, a célja mindenképpen az, hogy reményt adjon nekem. Ő sohasem ad kevesebbet, mint amit személye, lénye magában foglal.

Isten az Ő kegyelméből csak azokat a próbákat fogja megengedni az életedben melyekről tudja, hogy nem fogsz összeroppanni alattuk. Ez magában foglal minden érzelmi sérülést és fizikai fájdalmat is. Ezért lehet bizonyosságod a lelki bővőlködésben és a reményteljes jövőben.


Jóságos és hatalmas Istenem! Dicsőítelek azért a reménységért, melyet felajánlasz gyermekeidnek. Köszönöm ígéretedet, hogy terveid mindig a legfőbb jót tartogatják számomra a Te dicsőségedre. Amikor próbákkal küzdök, kérlek segíts, hogy ígéreteidbe kapaszkodhassam!



(forrás:Joni and Friends Daily Devotional, God's Plan for You, www.joniandfriends.org)







2017. május 19., péntek

Lát téged épp ott, ahol vagy

„Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Lk 2,8-9

Érdekes, hogy kik értesültek először Jézus születésének örömhíréről a Biblia szerint. Nem királyok voltak. Még csak nem is vallási vezetők. Nem egy dúsgazdag ember. Nem olyan valakik, akikre bármilyen figyelem vagy érdeklődés irányult volna. Nem. Pásztorok voltak. Koszos, büdös pásztorok.
Azt is érdemes megfigyelni, hogy a hír nem nappal érkezett. Nem trombitaszó jelezte a templom lépcsőjéről sok száz embernek, akik áldozatbemutatásra jöttek. Nem is a vásárban dobolták ki az ott nyüzsgő tömegnek. Éjjel történt, csendes elszigeteltségben.
A legelőkön nem szoktak fontos emberek járni. Főleg nem éjjel. Akkor éjjel is csak alvó juhok és bárányok, fáradtan nyugvó pásztorok voltak a legelőn. Csak ők. Távol a világ zajától. Kemény munkában elgyötört kemény emberek.
Minden lehetséges hely, idő és emberek közül, Isten itt, ezen az éjszakai órán, ezeknek az embereknek adta hírül Fia születését.
Ahogy Lukácsnál olvassuk: „Pásztorok tanyáztak a vidéken, kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek.” Isten látta a pásztorokat ott, ahol voltak akkor éjjel. Látta a munkájukat, látta őket, magukat. Volt számukra egy reményüzenete, amire nagyon nagy szükségük volt.
Egy üzenet, amit nekem is sokszor kell hallanom. Tudnom kell, hogy Isten lát engem a sötétben. Amikor egyedül érzem magam. Amikor reményre szomjazom. Fiatal anyaként sok-sok éjjelen, karomon egy síró csecsemővel, amikor azon ábrándozom, vajon visszatér-e valaha is az élet a normális kerékvágásba. Vajon lesz még olyan, hogy végigalszom az éjszakát, és lesz-e még rajtam pecsétmentes ruha, fogok-e még valaha felnőtt módon beszélgetni?
Vagy mikor késő éjszakáig dolgozom, aggódom az anyagiak miatt, töprengek, mikor és honnan jöhet segítség. Lát Isten robotolás közben? Lát küzdelmeimben, vagy amikor nagyon elfáradok?
A pásztoroknál tett látogatás azt üzeni nekünk, hogy Isten lát, ahogy dolgozunk keményen, és lát a hosszú éjszakákon is. Ő nem alszik. Nem azokat választja, akik hatalmon vannak. Nem hagy magunkra. És van reményüzenete mindannyiunk számára.

Látlak, ahogy ringatod gyermekedet hajnali kettőkor, félve, hogy már nem tudsz visszaaludni.
Látlak, mikor késő éjjelig tanulsz, mialatt kortársaid buliznak valahol.
Látlak, ahogy idegesen jársz fel-alá, várva, hogy kamasz gyermeked hazaérjen.
Látlak, mialatt túlórázol, hogy ki tudjatok fizetni még egy számlát.
Látlak, ahogy ledőlsz a díványra, s attól rettegsz, hogy házasságod már nem menthető meg.
Látlak a barátnőd mellett ülve, miközben elmondja, hogy élete legszörnyűbb hírét kapta aznap.

Neked is szól. A hír, amit az angyal a pásztoroknak vitt, a tied is.
Halljátok ti is, te aggódó anyuka, vizsgára készülő diák, gyötrődő feleség– „nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek”(Lk 2,10). „Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr” (Lk 2,11), neked, te kimerült anyuka, szorongó testvér, hűséges barát…
Nem tévedésből küldte Isten angyalait akkor éjjel a sötét mezőre, az alázatos pásztorokhoz. Azoknak küldte az örömhírt, akiknek nagyon nagy szükségük volt rá.
Ma is, a te sötétségedben, fáradtságodban, elszigeteltségedben, Isten lát téged, és ugyanazt az üzenetet küldi neked. Megszületett a TE Megváltód.



Mennyei Atyám, köszönöm, hogy törődsz azokkal, akik egyedül vannak, akikről megfeledkeztek, akik elgyötörtek. Bevallom, én is szoktam így érezni magam. Köszönöm, hogy ismered szükségeimet, és elküldted Jézust, hogy mindezt kielégítse. Az Ő nevében, Ámen.

Glynnis Whitwer: He Sees You Right Where You Are, Encouragement for today, 2013.12.17., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép:pinterest

2017. május 18., csütörtök

Amikor nagyon el vagy keseredve

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” Péld 3,5-6

A fiam szeret vicces videókat küldeni nekem. Egyik a Herkules filmből volt.
A szóbeszéd szerint a forgatókönyvben a színész egyik mondata után a „csalódottan” szó jelezte, hogy milyen hangsúllyal kell mondania a szövegét. Mikor a színész a kérdéses mondathoz ért, érzelmesen felkiáltott: „Csalódottan!” Ekkora bakit!
Azóta, mikor csalódottnak érzem magam, mindig eszembe jut ez a jelenet a Herkulesből, s általában elnevetem magam.
De maga a csalódottság senkit sem késztet nevetésre. Ha hagyjuk, hogy eluralkodjék, mélységes csüggedés lehet úrrá rajtunk.
Az elkeseredés mindenkit utolér élete valamelyik szakaszában. Egyedinek éljük meg, csak ránk jellemzőnek hisszük, mint egy ujjlenyomatot, pedig sokan megélnek nagy csalódásokat.
- Amikor főiskola helyett egy rehabilitációs intézetbe viszed a gyermekedet.
- Amikor válási papírokat írsz alá, ahelyett, hogy a házassági évfordulótokra készülnél.
- Amikor felmentenek az állásodból, pedig előléptetésre számítottál.
- Amikor egy könyvvel a kezedben kuporogsz a kanapén ahelyett, hogy a férjedhez simulnál.
- Amikor temetést tervezel a jövő helyett.
- Amikor a legkedvezőbb akciót keresed ahelyett, hogy aláírnál egy csekket.
- Amikor feljebb lépsz a karrierlétrán, ahelyett, hogy egy csecsemőt ringatnál a karodban.
Igen, mindenkivel előfordul, hogy szertefoszlik egy álma.
Én azt álmodtam valamikor, hogy tele lesz a házunk gyerekekkel. A fiam születése után készen álltam, hogy megvalósuljon az álmom.
Imádtam anya lenni! Steven, a maga seprűnyi szempillájával, rózsaszín arcocskájával, selymes, fekete hajával elvarázsolt már az első pillanatban, amikor megpillantottam.
Tizennyolc hónappal később készen álltam, hogy kihordjam következő gyermekemet. Steven minden gond nélkül fogant, azt hittem, a testvérke ugyanilyen könnyen fog érkezni.
Stevennek is megmondtuk: Anyu és apu kéri a Jóistent, hogy ajándékozzon neked egy testvérkét! Közös esti imádságunk végén Steven mindig hozzátette: És Istenem, adj anyunak és apunak még egy Jaynes babát!
De a következő hónap úgy telt el, hogy nem érkezett hír az új Jaynes babáról. A következő hónapban sem. Meg a következőben sem. Jöttek az orvosi ellenőrzések, a meddőségi kezelések, és a szívem minden hónapban újra meg újra összetört. Nem erről volt szó. Nem így kellett volna folytatódnia a történetnek.
A csalódottság földre tepert. Zsigeri csüggedést éltem át.
Steven még ötéves korában is minden este imádkozott a testvérkéért, de úgy tűnt, hiába. Nem tudtam, mit mondjak kisfiamnak, aki ennyire tele volt hittel.
Istenem, ha ez a te terved családunk számára – sóhajtottam –, kérlek, oldd meg ezt a problémát Steven imádságával.
Egyik nap a konyhában Steven felnézett rám, és édes kis gyerekhangján így szólt. – Anyu, gondoltál már arra, hogy Isten azt akarja, hogy csak egy Jaynes babátok legyen?
– Igen, nekem is eszembe jutott – válaszoltam. – És ha ez az ő akarata, akkor hálás vagyok Neki, hogy megadta egybecsomagolva mindazt, amiben reménykedtem: TÉGED!
Oldalt hajtotta a kis fejét, és előállt az imatervvel: – Szerintem folytassuk az imádkozást az új babáért addig, míg olyan öreg nem leszel, hogy már nem lehet több gyereked. És akkor tudni fogjuk, hogy Isten így akarta!
Kiváló ötlet! Én egyfolytában Steven hitéért aggódtam, pedig végig az én hitem volt beteg.
Csalódottságomban kételkedni kezdtem Isten irántam való szeretetében.
Steven nem tudhatta, hány éves, aki „olyan öreg”, de gyermeki hittel tudta, hogy Isten mindenre képes. Ha Isten nemmel válaszol a kérésére, akkor nincs azzal semmi gond. Én is sokszor mondtam nemet neki, és tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem szeretem. A NEM annyit tesz, hogy azért nem, mert az édesanyád vagyok, és tudom, mi neked a legjobb.
Ez az, amire Isten meg akart tanítani. Amikor nemet mond, azt nem azért teszi, mert nem szeret, hanem mert ő tudja, mi nekem a legjobb, még ha én ezt nem is értem.
Nem tudom, téged mi bánt, de azt tudom, hogy Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeret minket, és tudja, mi a legjobb nekünk. A Biblia bátorít: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet” (Péld 3,5-6).
Lehet, nem értem a füstbement tervek miértjét, de tudom, hogy az összetört álmok egy olyan csodálatos mozaik darabkái lehetnek, amilyet el sem tudtam volna képzelni. A megpróbáltatások megtisztítják életünk szövetét az önelégültség csomóitól, és a csodák nyersanyagává válnak.
Nincs vége a történetnek. Mindig van tovább. A te történetedben is. A kisfiam, az egyetlen gyermekem, megtanított rá, hogy adjam át Istennek szertefoszló álmaimat, hogy még szebb álmokkal gazdagodjam. Add át Neki te is a tiedet, jó?




Uram, segíts, hogy Rád bízzam meghiúsult álmaimat. Kezemet és szívemet eléd tárom, bennük álmaim széttört darabkáival, amikből Te majd egy mesteri terv alapján csodálatos műalkotást készítesz. Jézus nevében, Ámen.


Sharon Jaynes: When You’re Struggling with Disappointment of the Worst Kind, Encouragement for today, 2017.05.12., www.proverbs31.org, kép:pinterest, fordító: eszmelkedesek.blogspot

2017. május 17., szerda

Maradandó nyom

„Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság helyett meg ünnepi öröméneket.” Iz 61,3


Ahogy a bőröm ég hosszabb napozás után, ugyanazt éreztem a kezeimen is órákig. Hogy kedvezzek a családnak, elkészítettem a Carol néni-féle Jalapeno paprikát. Egy éles késsel tizennyolc méregzöld paprikából ízletes csónakocskákat alkottam a vágódeszkán. Nem vettem számításba, hogy a tíz percnyi érintkezés a maró paprikaolajjal több órán át fennálló égető érzést fog eredményezni a száraz bőrömön.
Ahogy néztem kipirosodott, repedezett bőrű kezemet, eszembe jutott, hogy néhány hónapja hasonlóan kiszáradt, alultáplált volt bennem valami más is.
Rossz állapotban volt a lelkem. Mint egy kő. Elmentem a templomba, énekeltem, végeztem a mozdulatokat. De a szívem nem dicsőítette Jézust.
Úgy gondoltam, az istentisztelettel van a baj. Változtatni kell. Új énekekre van szükség, valamire, ami felfrissíti a megszokottat. De kiderült, nem a dicsőítést kell megváltoztatni – nekem kell megújulnom.
Tudtam, hogy ez nem megy magától. Újra meg kell találnom az öröm olaját, amit alapigénk említ. Elhatároztam, hogy mindennap az Úr jelenlétébe helyezem magam, s kérem, cserélje le a gyászruhámat az Ő örömére, szomorúságomat az Ő öröménekére.
Előtte is olvastam a Bibliát, imádkoztam is naponta, de nem töltöttem időt Isten jelenlétében, nem kértem, hogy újítsa meg a szívemet.
Így hát ettől kezdve minden napomat az Úrral indítottam, dicsőítettem Őt. A lelki kalauz, amit használok, különböző ötletekkel szolgált: ismételgessem az Úrra vonatkozó jelzőket (hűséges, szerető, jóságos stb.), szólongassam különböző nevein (Gyógyító, Gondviselő, Őriző stb.), énekeljek himnuszokat és dicsőítő énekeket, s ami a kedvencem: hangosan olvassam a zsoltárokat.
Az, hogy Királyom dicséretével indítottam minden napot, átalakította a szívemet. Minden reggelt egy énekkel kezdek, ami segít elterelni gondolataimat önmagamról Őrá. Azután elmélkedem Jézus személyéről. Öröm oson a szívembe, ahogy kimondom, ki Ő nekem: a reménységem, a biztonságom, az erőm. Aztán felidézem, hogy bár az élet tele van megpróbáltatásokkal – akár megszokottsággal is– Ő állandóan működik bennem és általam. Minden nap ki tudja cserélni szívem törődöttségét új perspektívákkal.
Miután hetek óta gyakoroltam ezt az új formáját Jézus megtapasztalásának és imádásának, észrevettem, hogy másként kezdem látni az előttem álló napot. Jelenlétének parazsa maradandó nyomot hagyott a szívemen, épp mint bőrömön a csípős paprika olajának égetése.
 


Uram, segíts, hogy minden nap örömmel lépjek be kapudon, dicsőítéssel Jelenléted udvarába. Jóságos vagy, Uram, méltó mindennapi szívből jövő imádásomra. Szeretlek! Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.06., Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 16., kedd

A remény megragadható számodra




Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28:20)





Megtörtént  már veled, hogy egy nehéz élethelyzetedben azon gondolkoztál, hogy miért nincs Isten melletted? Mert Jézus követői ezen tűnődtek, miután Mesterüket keresztre feszítették és a sírba helyezték. Álmaik és reményeik Vele együtt a sírba lettek zárva, és nem tudták merre, kihez fordulhatnának.
Azon a napon, amikor Péter és János felfedezték az üres sírt, másik két tanítvány Emmaus felé tartott. Ez a falu néhány kilométernyi távolságra volt Jeruzsálemtől. Miközben a hétvége tragikus eseményeit elemezték, egy harmadik ember is csatlakozott hozzájuk.

"Miről beszélgettek?" kérdezte tőlük. 
 "Talán látogató vagy Jeruzsálemben, és nem hallottál még az elmúlt napok történéseiről?"
"Mire gondoltok?" kérdezte tőlük a férfi.

Ezután a két tanítvány részletesen leírta, hogy Jézust miként tartóztatták le, feszítették keresztre, temették el, és az üres sírról is beszéltek Neki. A beszélgetés közben teljesen elvakította őket a kétségbeesés, és észre sem vették, hogy a Remény közvetlenül mellettük volt. Csakis a tragédiára koncentráltak, és a mellettük, a poros úton haladó Jézust nem ismerték fel.
Amikor elérték úticéljukat, elkezdték kérlelni az "idegent", hogy vacsorázzon velük. Az asztalnál Jézus a vendégfogadó szerepét töltötte be. Fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és megkínálta a mellette ülőket. Ebben a pillanatban a tanítványokat az emlékek sokasága árasztotta el...annak az eseménynek az emléke, amikor Jézus a követőinek törte meg a kenyeret ....
Talán, ami igazán rádöbbentette őket a vendégük valódi identitására, az a szögek okozta sebhelyes kéz lehetett, amely a kenyeret odanyújtotta nekik. "Megnyíltak a szemeik, és felismerték Őt, majd Jézus eltűnt a szemeik elől." (Lukács 24:31)
Talán már te is végigmentél a te saját, poros emmauszi utadon, oly körülmények árnyékában, melyek összezavartak, megnehezítették a lelkedet, és kétségbeesésbe hajszoltak. Ha így van, kedves barátnőm, soha ne felejtsd el: ha nem is látod vagy érzed Jézus jelenlétét, még nem jelenti azt, hogy Ő nem lenne melletted.
Mert Jézus melletted halad az úton, saját szavaival erősítette ezt meg: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsidóknak írt levél 13:5), "Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:20)
Ő a szavát adta ezért. És az életét áldozta ennek bizonyságául.

Drága Uram, tudom, soha sem hagysz magamra. Bocsásd meg kérlek, hogy időnként mégis az elhagyatottság miatt nyafogok. És kérlek, bocsásd meg, amikor azon kesergek, hogy senki sem ért meg engem. Tudom, hogy Te mindent ismersz. Te vagy az én reménységem, Aki mellettem halad az úton. Jézus nevében, Ámen.




Forrás: Girlfriends in God, When Hope is Walking Right Beside You, Don't Miss It, Sharon Jaynes, http://www.girlfriendsingod.com/2014/when-hope-is-walking-right-beside-you-dont-miss-it/, used with permission kép: pinterest.com

 

2017. május 15., hétfő

Mikor nincsenek szavaid

„Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van azokra, akik bíznak benne.” Náh 1,7


Nemrég megállt egy költöztető teherautó a barátnőm háza előtt. A költözés járhat örömteli izgalommal, de mély fájdalommal is.
Ez a költözés valaminek a végét jelentette. Néhány órás rakodás után egyik költöztető kihozta a házból a barátnőmék bekeretezett esküvői fotóját, és megkérdezte: „A képeket válasszuk külön a többitől?”
„Igen”, mondta, érzékelve a szavak iróniáját. Különválva. Ez a mostani állapota. Különválva a szomszédságtól. Különválva a férjétől. Különválva megálmodott életétől.
Kézbe vette az esküvői képet, és elbizonytalanodott. Könnyeivel küszködve felhívott. „Nem tudom, mihez kezdjek ezzel a képpel. Te mit csinálsz azokkal a dolgokkal, amiknek már nincs helyük az életedben? Együtt építettük fel az életünket, de ez az „együtt” nincs többé.”
Tudtam, hogy ez nem a kegyes tanácsadás pillanata. Pár éve, amikor a haldokló nővérem ágya mellett álltam, valaki így akart vigasztalni: „Egyszerűen ereszd el, és fogadd be Istent.” Jót akart, de csak feldühített. Nem, nem fogok odabökni valamit csak azért, hogy ne legyek csendben. A közhelyszerű szövegek nem fognak odabújni mellé éjszakánként, nem ölelik át nyugtalan szívét.
Biztos voltál te is hasonló helyzetben. Akármelyik oldalon álltál is – a fájdalom nyomasztott, vagy az, hogy nem tudod, mit mondjál –, megértem. Néha tudomásul kell vennünk, hogy egy darabig nem érezzük jól magunkat. Olyankor, amikor nincs mód arra, hogy jobb legyen, vessük meg lábunkat az egyetlen biztos ponton: Isten igazságán.
Szavai nem múlnak el úgy, mint az érzelmek.
Az ő igazságát nem nyelik el a könnyek.
Az ő igazsága veled marad akkor is, amikor belülről fakadó szavaid nem tükrözik kereszténységedet.
Végül ezt mondtam: „Nincsenek szavaim. De imádkozni még tudok. Le fogom írni Istennel való beszélgetésemet, abból látni fogod, hogy Ő most sem hallgat. Lát és hall téged. És vigasztalni akar az Ő igazságával.”
Elővettem a Bibliámat, és kiöntöttem magamból a fájdalmat és szomorúságot. „Uram, mutasd meg a válaszaidat. Használd a kezemet, hogy valami vigasztalót írhassak ki Igédből a barátnőmnek.”
ÉN: Uram, olyan rossz nézni, hogy szenved a barátnőm. Kért Téged, hogy mentsd meg a házasságát, és őszintén megmondom, nem értjük, miért esett szét mégis.
Az ÚR: Olyasmit érzel, mint Jób? „Napjaim elmúltak, szétfoszlottak terveim, szívemnek vágyai.” (Jób 7,11).
ÉN: De Uram, hát nem látod a könnyeit? Ha nekem megszakad a szívem ettől, biztos a tiéd is.
Az ÚR: Jusson eszedbe, milyen jó érzés bízni Abban, aki látja, mi van, és azt is, ami ezután jönni fog. „Jó az Úr! Menedék a nyomorúság idején, gondja van azokra, akik bíznak benne.” Náh 1,7
ÉN: Bízom benned, Uram. De nagyon nehéz elviselni, hogy így legyen vége. Olyan értelmetlennek látszik.
Az ÚR: Semmi nem értelmetlen, amit én megengedek. A legnagyobb szomorúság idején is munkálkodom érte: most is, és a jövőben is. Nagyszerű tervem van számára. „Hallgass a tanácsra, és fogadd el az intést, hogy végre bölcs légy! Sokféle szándék van az ember szívében, de csak az Úr célja valósul meg.” Péld 19,20-21
ÉN: Tudni szeretném, miért kell mindezt elszenvednie.
Az ÚR: Nem kell mindenre tudnod a választ. Bíznod kell. „Magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.” Ézs 55,9b.
ÉN: De mi lesz a vágyaival, Uram?
AZ ÚR: Egyedül én tudom teljességgel, mire irányulnak a vágyai. Új vágyakat adok neki, és segítek, hogy megvalósuljanak. Te csak biztasd, hogy bízzon bennem, és hogy bölcs döntéseket hozzon. „Bízzál az Úrban, és tedd a jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit!” Zsolt 37,3-4.
Elküldtem a barátnőmnek ezt a lejegyzett párbeszédet. Levelem nem szüntette meg a fájdalmat, nem adott választ a kérdéseire. Nem mutatta meg, hova tegye azokat a dolgokat, amiknek már nincs helyük az életében. De arra indította, hogy nyissa fel a Bibliáját, és kezdjen el beszélgetni az Úrral ő maga. S most hogy tovább indul, ez egy jó irányba tett első lépés.


Uram, Feléd nyújtom szenvedő barátnőmet. Te vagy az Egyetlen, aki felemelheti. Élete hullámvölgyeiben segítsd, hogy személyes közelségbe kerüljön Veled, és tudjon bízni Benned. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.17.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 14., vasárnap

Legyetek az Igének cselekvői!

Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.



(Jakab levele 1:22)

Emlékszel a Lukács evangéliumában leírt történetre a négy barátról, akik mozgássérült társukat Jézus elé vitték? Nem tudtak a tömegen átvergődni, így hát megbontották a tetőt, és a hasadékon keresztül engedték le barátjukat az Úr lába elé. A farizeusok és a törvény tanítók megdöbbenve és felháborodva szemlélték, hogy Jézus nem csak meggyógyította a férfit, hanem még a bűneit is megbocsátotta ennek a beteg embernek.


A történet főszereplői két csoportra oszlanak, a farizeusokra, akik üldögéltek, és a férfiakra, akik tevékenyen közbenjártak. Hasonlítsd össze a két csoport hozzáállását. Az egyik csoport ült, kritizált és elégedetlenkedett, a másik csoport pedig egy barátért járt közben. Ők azok akik hitben cselekedtek is. Isten azt szeretné, hogy ne csupán hallgassuk az Ő szavát, hanem töltsük is be a megértetteket. Amikor nem kritizálunk, hanem a tettek mezejére lépünk azáltal, hogy mások terheit hordozzuk, akkor többet kapunk az Úrtól, mint amire számítottunk. Gondolj csak a beteg emberre és a négy barátjára. Ők a gyógyulás reményében keresték fel Jézust, de ennél sokkal többet kaptak: a bűn megbocsátását is megtapasztalták!


Ha arra törekszel, hogy az Ige szavának megcselekvője légy, akkor sokkal többet fogsz nyerni, mint amire valaha is számítottál. Mert Isten olyan áldásokkal fog megajándékozni, amelyekre nem is gondoltál. Ne csak ülj a padban a gyülekezetedben, hanem hordozd is gyülekezeted terheit!


Úr Jézus, Gyógyítóm, és Tanítóm! Nem akarok a farizeusokhoz hasonlítani, akik csupán ücsörögtek és hallgatták szavadat. Én a négy baráthoz hasonlóan szeretnék az emberekhez viszonyulni. Kérlek, késztess a hitre és cselekvésre, ha a mai napon valakit szükségben látok. Segíts kérlek, hogy terheit hordozhassam, és ezáltal mindketten Téged dicsőíthessünk.



(Forrás: Joni and Friends, Daily devotional, Sitting...Carrying, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2017. május 13., szombat

Először a terv született meg...

A kezdet nagyon fontos. Valójában a kiinduló pont igencsak meghatározza az utazás minőségét és a célba érkezés milyenségét.

Az én utam, - akárcsak a tiéd, - Isten szívében és gondolataiban kezdődött. Mielőtt még egyetlen lélegzetet vettem volna, Isten már megtervezett, életre hívott és szeretett engem. És ez az igazság rád is vonatkozik. Nem a véletlen műve vagy. Téged és engem Isten a terve szerint, szeretetből alkotott meg. Nem tévedésből vagy ezen a világon, Isten nem lépett hátra, és nem ijedt meg születésedkor, és nem szólt így: „Jaj, megszületett, mit kezdjek most már vele?!”

Először egy terv jött létre.

Az életem során gyakran megkérdőjeleztem értékemet. Igyekeztem minden percet igazán hasznos dolgokkal kitölteni, abban bízva, hogy ily módon talán elég jó leszek. Nem értem el a célom.

Amikor az orvos közölte velünk, hogy nem lehet biológiai gyermekünk, összetörtem, de valójában nem voltam igazán meglepődve. Úgy gondoltam: nem érdemlem meg az ilyen jellegű örömet.

Klinikai depresszióval való két évi kemény küzdelmem teljesen összetört, reménytelenségbe taszított, és egy mély, sötét, magányos gödörben találtam magam. Tökéletes hely egy magamfajta vesztes számára.

Az MRI vizsgálat eredményét megnézve az orvosom a következőt mondta: „Most már értem, miért vannak ekkora fájdalmaid, Mary. Súlyos gerincferdülésed van. 
Miért is ne? A diagnózis még inkább megerősített abban, hogy nem vagyok más mint egy hibás edény.

Hozzátok hasonlóan, nem volt könnyű az életem. Pedig minden vágyam az volt, hogy azzá a nővé váljak, akinek Isten megalkotott, és Isten akaratát cselekedhessem.

És pontosan ezt teszem, és ez vagyok én… a fájdalmaimmal és hibáimmal együtt. Isten még a gyengeségeimet is felhasználja, annak érdekében, hogy a tervét megvalósíthassa az életemben.

Abban pedig egészen bizonyos vagyok, hogy minden egyes küzdelmem tökéletes lehetőséget teremt arra, hogy az Ő fénye a legcsodálatosabban ragyoghasson. Ezek nem csupán üres szavak, ezek tények:

Amikor szembesültünk a valósággal, miszerint nem lehetnek biológiai gyermekeink, örökbe fogadtunk egy kisfiút és egy kislányt… el sem tudom képzelni az életünket nélkülük. Mára már csodálatos felnőtté váltak, saját családot alapítottak. Mindketten élő bizonyítékai Isten kegyelmének és gondviselésének.

Klinikai depresszióval való küzdelmem még mindig tart, de ez az állapot folyamatosan arra késztet, hogy Isten jelenlétét keressem. A mélységben töltött két évem során sok mindent átértékeltem, és ez az időszak számos félelmemtől és bizonytalanságomtól szabadított meg engem.

A gerincferdülésem fájdalmas tüneteket produkál, melyeket kezelni lehet, de gyógyítani kevésbé. Ez a tapasztalat viszont képessé tesz engem, hogy együtt tudjak érezni a krónikus fájdalmakat megtapasztalókkal. A fájdalom pedig megállásra kényszerít, akkor is amikor pörögnék tovább, annak ellenére, hogy tudom, mennyire szükségem lenne a pihenésre, feltöltődésre ...

És valóban… soha sem tudok elég jó lenni ahhoz, hogy megnyerjem Isten szeretetét. Igazán jó hír az, hogy nem is kell ezen görcsölnöm. Az én értékem abban rejlik, hogy Isten már a születésemkor kiválasztott, mert tudta, hogy az Ő gyermeke leszek. A teremtő Isten tervezett meg, hívott életre és szeret engem… Lenyűgöző igazság: magának, Istennek, gondja volt az én – és a te – formáltatásunkra.

„ Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” 139. Zsoltár 14-16

Amikor azt az örökkévaló igazságot kezded megérteni és megélni, hogy a Teremtő Isten megtervezett, megalkotott, kiválasztott és szeret téged, akkor az Ő életedre vonatkozó csodálatos terve minden egyes nap ki fog bontakozni előtted. Az Ő szemében te különleges vagy. Az életedre vonatkozó terve felülmúlhatatlan. Ne érd be hát kevesebbel!

Atyám, egyre inkább meg szeretnélek ismerni téged, és az életemre vonatkozó tervedet. A te szereteted, megbocsátásod és kegyelmeden keresztül kívánom szemlélni önmagamat. Akaratod szerinti nővé kívánok válni. Köszönöm szeretetedet. Segíts minden napomat abban a tudatban megélnem, hogy a gyermeked vagyok. Jézus nevében jövök Hozzád, Ámen.




(Mary Southerland, The Plan Came First,  Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)

2017. május 12., péntek

Más szemszögből

Miért kellett a gyermekemnek sérülten születnie?
Miért kellett a fiam első barátnőjének meghalnia?
Olyan természetes, hogy így teszem fel a kérdést.
Pedig minden megváltozik, ha kiemelkedem énközpontúságomból, ha Isten gondviselő szemével próbálom látni életem eseményeit.
Isten szereti a sérülten születendő gyermekemet, és szereti azt a fiatal lányt, akinél majd szétszóródott agydaganatot diagnosztizálnak. Előre szereti őket, akkor, amikor én még nem is tudom, hogy meg fog születni a gyermekem, vagy hogy derékba törik egy fiatal élet. Ő látja, tudja előre. Nem akadályozza meg. De ahogy kiválasztotta Máriát, hogy a Fiának anyja legyen, úgy talált rá az én fiamra, hogy végigkísérje ezt a kislányt az utolsó, rettenetes hónapokon, és kiválasztott és alkalmassá tett engem, hogy anyja legyek egy önmagát ellátni képtelen sérült gyermeknek. Nem őt adta nekem, engem adott neki. Nem a beteget adta az egészségesnek, az egészségest adta a betegnek.
Meghajtom a fejem, és hálát adok Istennek a feladatért.
Milyen jó, hogy nekünk nem jelezte előre az angyal. Nem tudom, sőt szinte biztos vagyok benne, nem mertem volna igent mondani, nem hangzott volna el a jól ismert mondat: Legyen nekem a Te igéd szerint.
És mégis képesek lettünk rá, mert Ő képessé tett. Óráról-órára, napról-napra töltött fel épp annyi erővel, annyi szeretettel, kitartással, bölcsességgel, türelemmel, amennyire szükség volt.
Ne féljetek attól, mi következik. Semmi olyan nem érhet, amit Isten nem akar, amire nem tud alkalmassá tenni. Most, amíg csak mint félelmetes lehetőségre gondolsz rá, úgy érzed, nincs erőd hozzá, nem tudnád elviselni. Ne igyekezz, tényleg meghaladja az erődet a feladat. Most. Amíg még nem a jelenedhez tartozik. Akkor majd, ha bekövetkezne, megkapsz hozzá mindent, hogy elviseld. Hogy méltóképpen viseld el. Saját szenvedésedet vagy a másikét.

Encouragement for today, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest

2017. május 11., csütörtök

Hogyan mondjak nemet testem késztetéseinek

/Adja az Atya, hogy/ a szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével. Ef 3,17b-18

Nem szeretek szenvedni. Semmilyen formában. Ez az idegenkedés a szenvedéstől oda vezethet, hogy óvatlanul utánanyúlok bárminek - vagy bárkinek -, ami enyhítheti lelkemben a fájdalmat.
Talán érted, miről beszélek.
Például, amikor magányos vagy, és azt látod, hogy a volt barátod kirak egy képet az új barátnőjével, amin kézenfogva nevetnek, mint akik sosem voltak ennél boldogabbak – nos, ekkor a test arra indít, hogy belefogózz valamibe. Nehéz megállnod, mondjuk, hogy ne küldj sms-t egy másik srácnak, hogy valaki rád figyeljen, és ettől jobban érezd magad.
Amikor hallgatod, hogy a többi anyuka milyen lelkesen mesél csemetéje fejlődéséről az olvasásban, a tied meg még a betűk felismerésével küszködik, akkor szeretnél valamibe belekapaszkodni. Legszívesebben odavágnál egy csípős megjegyzést arról, amiben tudod, hogy az ő gyereke nem jeleskedik.
És ha engedsz a kísértésnek? Nem fogja megtölteni az űrt a lelkedben úgy, ahogy számítottál rá, sőt üresebbnek fogod érezni magad. De hogyan tudjunk nemet mondani a test késztetésének, mikor minden vágyunk, hogy enyhüljön a fájdalom?
Azt vettem észre, hogy minél inkább megtöltjük lelkünket Isten életadó szeretetével, annál kevésbé fog a test enyhülést kereső vágya uralkodni rajtunk.
Isten teljességének egyik legszebb leírását Pál levelében találjuk, amikor az efezusi hívekért imádkozik:
„Ezért térdre borulok az Atya előtt, akiről nevét kapja minden nemzetség mennyen és földön: adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által, hogy Krisztus lakjék szívetekben a hit által. A szeretetben meggyökerezve és megalapozva képesek legyetek felfogni minden szenttel együtt, mi a szélesség és hosszúság, magasság és mélység, megismerjétek Krisztus minden ismeretet meghaladó szeretetét, és így beteljetek Isten mindent átfogó teljességével (Ef 3,14-19).
Azt a részt szeretem legjobban, mikor kéri, hogy legyünk képesek felfogni Krisztus szeretetének teljességét, mert akkor megtelünk Isten teljességével.
Ha Krisztus teljes szeretetét befogadjuk, nem nyúlunk más után, hogy betöltsön minket. Ha mégis megtennénk, megérezzük. A lelkünk jelezni fog, és megálljt parancsol, ha a testünk boldogságot akar csórni valahonnan.
És a megállás nyújtotta szünetben meghozhatjuk a nap legnagyobb döntését: nemet mondok-e a testem késztetésének, hogy igent mondhassak Isten teljességére - ebben az adott helyzetben?
Ez nem azt jelenti, hogy amikor erőtlennek érezzük magunkat, bátor képet vágunk, és reméljük a legjobbakat. Krisztus ereje a miénk, mely fölötte van minden hatalomnak, beleértve a test késztetését is. Ha miénk Krisztus, teljesek vagyunk: Krisztus mindenestül szeret és elfogad, és ez erőt ad, hogy nemet mondjunk.
Igaz ez azokon a napokon is, amikor így érezzük, de akkor is, amikor egyáltalán nem érezzük Jézus szeretetét. Ha az Ő szeretetébe vagyunk belegyökerezve, ha ott megállapodtunk, akkor nemcsak tudunk szeretetéről, az értelem szintjén, de ez a tudat valóság is, melyben lehorgonyozhatunk. Fújjon bár a fájdalom szele, nem tud gyökerestül kiszakítani, nem tud széjjeltépni. Jézus szeretete megtart. Az Ő szeretete az alapozásunk. Jézus szeretete egy dicső nehezék, mely nem engedi, hogy a bántó szavak, a fájdalmas helyzetek destruktív erőként hassanak. Érezzük a szelet, de a szél nem tör össze minket. Ezt jelenti az „Isten teljessége”.
Ennek tudásában erő van. Nem függ a teljesítményünktől. Vagy attól, hogy egy másik ember szeret vagy elfogad-e. És attól sem, hogy teljesnek érezzük-e magunkat. Teljesek vagyunk, mert Jézustól megkaptuk a teljességet.
Igen, teljes a szeretet és az elfogadás, amit kapok, teljes az erő, amivel nemet mondhatok a test késztetéseire. Beszélj erről az igazságról azzal az erővel, amit kaptál Tőle. Éld ezt az igazságot azzal az erővel, amit kaptál Tőle.
Így mondhatunk hát nemet a testünknek. Így élhetünk betelve Isten teljességével.




Mennyei Atyám, hálás vagyok végtelen szeretetedért. Segíts, hogy Téged nézzelek, csak Téged lássalak, amikor fel akarom tölteni a bennem lévő űrt. Azt akarom, hogy gyökereim egyre mélyebben hatoljanak szeretetedbe. Jézus nevében, Ámen.

Lysa terKeurst: Telling My Flesh No, Encouragement for today, 2017.05.04., www.proverbs31.org, fordítás:eszmelkedesek.blogspot, kép: pinterest

2017. május 10., szerda

Gond van az apaképemmel?

„Ugye két verebet adnak egy filléren? A Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre.” Mt 10,29


Egyik barátnőm édesapja elhagyta a családját, mikor a gyerekek még kicsik voltak. Ennek a kislánynak felnőtt korában is nehezen ment Istenre apaként tekinteni. Egy másik barátnőm apja kemény, kritikus ember volt. Évekbe telt, amíg ez a lány hinni tudott Isten feltétel nélküli szeretetében.
Fiatal keresztényként én nem éreztem, hogy gond lenne az apaképemmel. Édesapám nem volt ugyan keresztény, de hagyta, hogy anyukám elvigyen minket a húgommal a templomba. És bár apámtól sosem hallottam azt a szót, hogy „szeretlek”, sosem láttam iskolai ünnepélyen, ahol én is szerepeltem, mégis tudtam, hogy szeret a maga módján. Apám jó ember volt, keményen dolgozott a családjáért, hűséges volt hozzánk. De valahogy nem volt igazán jelen az életemben.
Ha valami gondom volt, édesanyámhoz fordultam. Ha bajba kerültem, anyát hívtam. Ha tanácsra volt szükségem, sejted már, kit kérdeztem. És ez így volt természetes.
Éveken át büszke voltam magamra, hogy semmi neheztelés nincs bennem apám távolságtartása miatt. Tökéletesen tudtam, hogy ennél sokkal rosszabb is lehetett volna a helyzet, s hálát adtam Istennek a boldog gyermekkoromért. Úgy tíz évvel ezelőtt aztán kicsit mélyebbre kezdtem ásni a témában, hogyan befolyásolja földi apánkról alkotott képünk Istenképünket. Hogyan viszonyulunk emiatt Mennyei Atyánkhoz.
Arról beszéltek akkor sokan, hogy „apa-problémájuk” van Istennel (eredendően bűnös) földi édesapjuk miatt. Szerettem volna félresöpörni a kérdést, de aztán úgy döntöttem, foglalkozom vele. Vajon igaz rám is ez a képlet? Lehet, hogy hiányzik valami az Istennel való kapcsolatomból? Mélyre ásva felismertem, hogy bár bízom Isten szeretetében, igazából nem számítok a jelenlétére a bajban. Közbelépne, ha bajba kerülnék? Egyáltalán észrevenné, törődne vele?
Mindegyik kérdés ugyanarra a zavaró igazságra mutatott rá: a szívem mélyén nem tudok valóban, igazán, mélyen bízni Istenben. Hinni? Igen. Szeretni? Igen. De bízni benne? Szavak szintjén megy, de a szívem nem visszhangzott rá.
Ez a felismerés árnyékot vetett egy csomó dologra, amivel addig nem igazán foglalkoztam. Például, hogy nehezen tudok önmagamért imádkozni. Vagy a sok-sok félelemre a gyermekeimmel és magammal kapcsolatban, meg hogy nem fordultam Isten bölcsességéhez tanácsért, amikor döntéseket kellett hoznom.
Úgy látszik, mégis vannak „apa-problémáim”, amelyek hatnak az Istennel való bensőséges kapcsolatomra. Nincsenek élményeim, milyen az, ha édesapámhoz fordulok, mikor valami jó vagy rossz dolog történik velem. De meg akartam tanulni. Nagyon szerettem volna Istent a tökéletes apaként megismerni.
Így, bár idegenkedtem tőle, mégis próbáltam változtatni a kapcsolatunkon. Személyesebbé tettem az imádságaimat, még azzal is kísérleteztem, hogy az Atyát apunak, sőt apucinak szólítsam (Mk 14,36). Amikor valami kérdés merült fel, még az apróságokkal is Istenhez fordultam (Jak 1,5). Ha valami félelem kerített hatalmába, például mielőtt repülőgépre szálltam, így szóltam magamban: „Nem a pilótában bízom, nem a szerelőkben, akik a biztonsági övet felrakták az ülésre, nem az időjárásban, Benned bízom, Istenem!” (Zsolt 91).
Lassacskán a hitem és a bizalmam mélyülni kezdett. Elkaptam a kételkedő gondolatokat (2Kor 10,5), és tudatosan kicseréltem őket olyanokkal, amik Isten megbízhatóságáról szóltak a nehéz helyzetekben. Évekbe telt, míg beépítettem a tudatomba, hogy Isten akar és képes Mennyei Édesapám lenni. És bevallom, még mindig nem készültem el vele teljesen.
Mikor vissza-visszacsúszom eredetei függetlenségembe, tudatosítom újra meg újra azt, amit igaznak hiszek: van egy Mennyei Apukám, aki a hősöm, a bajnokom, a védelmezőm, a bizalmasom lehet – ha hagyom.
 

Mennyei Atyám, Te mindenben tökéletes vagy. Igéd azt mondja, szerető Apa vagy, és én ilyennek akarlak megismerni. Csak Te tudod, milyen hiányosságok vannak a kapcsolatunkban, amik az én tökéletlen ismereteimből származnak. Mutass rá ezekre, kérlek, és segíts feldolgoznom őket. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.16., Glynnis Whitwer, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

2017. május 9., kedd

Krisztus mellett lehetünk


"Akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt - kegyelemből van üdvösségetek! -és vele együtt feltámasztott, és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy megmutassa az eljövendő korszakokban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban."

                (Efézus 2:5-7)




         


Szerinted, hol van a helyed Isten előtt, amikor imádkozol? Úgy látod magad, mint aki a sapkáját a kezében gyűrögetve könyörög? Esetleg nem érzed magad a mennyei trónterembe valónak? Talán úgy gondolod, hogy Isten nagy messzeségben van tőled, és te félénken, szégyenlősen, az Úrhoz esedezve járulsz hozzá a közbenjárásáért?
Vannak olyan időszakok, amikor koldusként kell megközelítenünk Istent. Amikor magunkba fordulva, egy borzasztó bűnt őszintén megbánva, Hozzá járulunk. Azonban a fájdalom ezen időszakában is, Isten azt szeretné, ha megértenéd az imában elfoglalt dicső helyedet. Mert amikor Isten elé járulsz, hogy dicsőítsd Őt, vagy amikor a közbenjárását kéred, akkor abban a kiváltságban és örömben lehet részed, hogy imáid összefonódnak Krisztus könyörgésével, Aki Isten jobbján ül. Ezen a szent helyen a koldus Isten gyermekévé válik.


Isten felemelt téged, hogy Krisztus mellett lehess a mennyei országban. Ez azonban nem csak a kiváltságok helye, hanem a komoly felelősségé is. Mert amikor imáid összefonódnak Uradéval a mennyei trónteremben, akkor Jézus részes társa leszel egy lelki hadviselésben. Ha Jézus élete a közbenjárásról szól, akkor hasonlóképpen a te életednek is a közbenjárásról kell szólnia. Emlékezz hát, amikor imádkozol az Úr mellett, akkor gyenge és elhaló imád felrázza azon emberek szívét, akikért szavad a mennyei trón előtt elhangzik. Ez egy kiváltság. Ez egy felelősség is egyben.



Uram, Te szüntelenül közbenjársz értünk. Köszönöm, hogy életet adtál nekem, és lehetőséget is, hogy a mennyekben az én szavam is összefonódjék a Te könyörgéseddel.
 
 



(Forrás: Joni and Friends Daily Devotional   January 8, 2014 http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/ fotó:pinterest.com)