2012. október 11. Isten szemszögéből a "sohasem elég"


Amikor egy nő az anyagi javakban keresi a megelégedettségét, egyre mélyebbre süllyed az elégedetlenségbe, mert a megkívánt dolgok fokozatosan magukhoz láncolják. A Bibliában sok utalást találhatunk a pénzre. Egészen világos, hogy Isten komolyan figyelmeztet bennünket a gazdagsággal kapcsolatban. Eddig három, a Bibliában található alapigazságot néztünk meg: 1:Minden Istené, 2:Szívünk hozzáállása az igazi kérdés, 3: Isten az első, az anyagiak csak a második helyen vannak.
Ma gondolkodjunk el a negyedik igazságon:

A vagyonunkat használni kell, nem pedig szeretni.


Jézus egyik legdrámaibb figyelmeztetése - a Lukács 12-ben bemutatott bolond gazdag - a mai kor emberének is szól. Amikor a földbirtokosnak bő termése lett, kapzsi módon óriási raktárakat épített, és felhalmozta e világi kincseit az elkövetkezendő évekre. "Most - gondolta-, az élet könnyű lesz és biztonságos". Isten ítélete azonnal lecsapott. Bolondnak nevezte a földbirtokost, és még azon az éjszakán meg kellett halnia. "Vigyázzatok! - figyelmeztetett Jézus. - Őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem vagyona tartja meg." (Luk. 12:15)
A.W. Tozer nagyon jól fejezte ki: "Az emberi szívet meghódították a dolgok. Isten ajándékai most elfoglalják Isten helyét, és a természet egész rendjét felborította ez a nagyméretű pótlás."
Összekevertük azt, amit szolgálunk és azt, amit használunk. Sajnos, sokan anyagi dolgokat szolgálnak, és Istent csupán "használják". pedig az ige azt tanítja, hogy éppen az ellenkezőjét kell tennünk.
Isten nemrégen adott Jodynak és nekem egy csodálatos ajándékot, egy házat a gyönyörű Colorado hegységben. Miután tizennyolc éven keresztül bérelt lakásokban és házakban éltünk külföldön, nagyon hálás vagyok azért az ajándékért, ugyanakkor félek is. Olyan könnyű lenne rabságba esnem. Ha egyszer valami az enyém lett, emberi ösztönöm azt diktálja, hogy szorosan ragaszkodjam hozzá. Isten naponta azt kívánja tőlem, hogy nyitott kézzel tegyem elé házamat, és ezt mondjam: "Ez a tiéd, Uram."
Olyan lelkületre vágyom, mint Agúré, azé a drága emberé, aki a Példabeszédek 30. részét írta. Ő egy alázatos férfi volt, aki megfelelő viszonyban látta magát a Szent Istennel.

Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: "Kicsoda az Úr?" El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Isten nevét! (Péld. 30:8/b-9)

Agúr szíve és kincs a megfelelő helyen volt. Istent szolgálta és nem a dolgokat. Az ige szavai világosak: Isten gyűlöli a kapzsiságot. Undorító a szemében. A kapzsiság további bűnöket szül. Felemészt és átveszi az irányítást. Félszívű kívánsággal vagy langyos imával nem tudunk megszabadulni tőle. Teljes szívünkkel Isten elé kell jönnünk, és könyörögnünk az Úrhoz, hogy távolítsa el ezt az átkos piócát, messzire kinyúló csápjaival.
(Linda Dillow)
 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések