Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (5) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (22) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (12) Atya (2) barátság (16) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (30) belső békesség (14) belső viharok (25) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (16) Bizalom (65) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (10) bűntudat (4) céltudatos élet (9) család (5) csalódások (5) Csendes percek (2216) csendesség (6) csüggedés (13) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (20) Döntések (20) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (12) elég vagy (1) elengedés (3) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (2) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (12) fáradtság (9) feladat (14) félelem (14) feltámadás (5) feltöltődés (10) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (9) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (5) Gyermeknevelés (31) Gyógyulás (11) győzelem (5) hála (11) hálaadás (11) harag (4) harc (6) házasság (29) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (11) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (21) Immánuel (2) irgalom (10) irigység (3) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (14) Isten gondoskodása (31) Isten hangja (4) Isten hűsége (34) Isten időzítése (4) Isten keresés (3) Isten követése (16) Isten lát (2) Isten munkálkodása (13) Isten neve (6) Isten szeretete (85) Isten terve (26) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (59) Istenen lévő tekintet (4) Istennel töltött idő (19) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (9) Jézus keresztje (1) Jézus követése (43) Jézus szeretete (17) jóság (4) jövő (2) kapcsolatok (31) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (4) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (9) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (33) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (4) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nincs véletlen (1) nyugalom (9) nyugtalanság (2) odafigyelés (8) odaszánás (2) olvasói gondolatok (41) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (39) önuralom (1) önvizsgálat (23) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (3) Pásztor (1) pihenés (7) prioritások (2) próba (4) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (28) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (6) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (7) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (47) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szív (1) szolgálat (24) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (5) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (15) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (21) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (3)

2014. április 30., szerda

A személyválogatásról

"Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká?"

(Jakab levele 2:1-4)

 
A minap egy étterem parkolójába készültem beállni, amikor két laza, tengerparti srác elém vágott az újdonsült motorjukkal. Nevetgélve szálltak le a járgányukról, miközben a homokot porolgatták koszos nadrágjukról és ujjatlan pólójukról. Lehuppantak a járdaszegélyre, hogy túlméretezett sportcipőjüket megkössék, utána pedig a farzsebükben kotorásztak hogy megtalálják cigarettájukat. Észrevettem, hogy az egyik fiúnak két fülbevalója volt... mindkét fülében. És persze az sem kerülte el a figyelmemet, hogy épp az én helyemet foglalták el a mozgássérült parkolóban...

Berobbantak az étterembe, és hangosan viháncolva álldogáltak a sorban a kiszolgálásra várva. Mögéjük kerekeztem be én is a tolószékemmel, és éppen azon tűnődtem magamban, hogy szóvá tegyem-e felháborító viselkedésüket. Már szólásra nyitottam a számat, amikor a fülbevalós srác megfordult, rám nézett, és illemtudó hangom megkérdezte: "Elnézést hölgyem, önt nem Joannie-nak hívják véletlenül?"

Hűha! Ez a taknyos gyerek velem kedveskedik? Jónáshoz hasonló érzések lettek rajtam úrrá, amikor felbosszantotta a prófétát a Ninivei emberekben lezajló változás. A fiú így folytatta: "Kisfiúként láttam az önről szóló filmet, akkor a közelben lévő gyülekezetbe jártam."

Megszégyenülve beszélgettem tovább ezzel a fiúval. Újra tudatosult bennem, hogy Isten azzal a céllal keresztezi életemet más emberekével, hogy az Ő szeretetéről beszélgethessek velük. És ez alól nem kivételek az elveszettnek tűnő, laza kaliforniai tengerparti srácok sem.

Ura az elveszetteknek is, kérlek segíts, hogy soha se legyek személyválogató. Szeretném a Te szeretetedet mindenkor, és minden fenntartás nélkül megosztani az életem útját keresztező emberekkel.



(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Playing Favoritism, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. április 29., kedd

Mű gyümölcs...valódi gyümölcs...

A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

(Galatáknak írt levél, 5:22,23)

Képtelenség a Lélek gyümölcseit, mint például a szeretetet, békességet, szelídséget önerőből előállítani. Magadra erőltetheted az öröm mázát, vagy önmegtartóztatást színlelhetsz, de előbb vagy utóbb valódi természetedről a lepel mindenképp lehull. Csak ideig-óráig tévesztheted meg önmagadat és környezetedet a mű szereteteddel és a hamis békességeddel.


Mert a mű gyümölcsöket önmagunk izzadjuk ki. Olyan ez, mintha szőlőt fordított menetben termesztenénk. De a mesterségesen előállított gyümölcs mindig hamar meg is rohad. Ilyenkor mindig a gyümölcsöt helyezzük előtérbe azután jönnek csak az ágak, a gyökerek, legvégül pedig a talaj.

Isten a gyümölcsöt éppen az ellenkező sorrendben növeszti. Először is elveti az Igéjének magvát a szívünk talajába, ezután Lelke által arra késztet bennünket, hogy a Szentírás szavai gyökeret eresszenek bennünk. Azt követően jön az Úrban való növekedés, majd az ágak édes, bőséges gyümölcstermést hoznak. Mert a valódi gyümölcstermés csakis a Tőkéből eredhet.

"Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem."


(János 15:4)

Uram, megvallom, sokszor saját erőmből igyekszem gyümölcsöt teremni. Magamra erőltetem az önmegtartóztatást, gyakran emlékeztetnem kell magam, hogy jó és kedves legyek. Magamra mázolom az öröm műmosolyát, és békességet színlelek. Bocsásd meg ezeket a mesterkélt gyümölcsöket az életemben. Segíts kérlek, hogy hűséges maradjak Igédhez, és Szentlelked irányításával összhangban lehessek a mai napon...Te magad teremj valódi, édes gyümölcsöket az életemben... 






(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Fake Fruits...Real Fruits, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. április 28., hétfő

A konfrontáció művészete, 2. rész

Jó szándékúak a baráttól kapott sebek

(Példabeszédek könyve 27:6)

Minden kapcsolat célja a valamilyen szintű egység megteremtése. Pál apostol elkötelezett híve volt az egységnek és a békének, még akkor is, ha a megvalósítása szinte lehetetlennek tűnt. Ezen elkötelezettségét az Istennel ápolt személyes kapcsolatából eredő szeretet táplálta. Ez a szeretet motiválta a Filippi gyülekezet levelének megírására is. Ő alapította ezt a gyülekezetet, mélyen szerette őket, a legközelebbi barátai innen származtak és a legmélyebb kapcsolatait ezekkel az emberekkel ápolta. Nagyon bántotta az apostolt a gyülekezetben lévő megosztottság, és levelét úgy fogalmazta meg, hogy egyrészről a bátorítás üzenetét közvetítse, ugyanakkor konfrontálja a szakadást okozó testvéreit.

Levelében Pál az emberi kapcsolatokban megmutatkozó Isten által megkívánt egységről beszél:  "Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek." (Filippi 2:2) Képtelenség! Egyszerűen lehetetlen elérni ezt a szintet minden kapcsolatunkban. Mert ugyanazt akarni, ugyanazt a szeretetet birtokolni, ugyanarra törekedni, csak az idő próbáját kiállt, sokat megélt, mély és kitartó kapcsolatban lehet, ahol már a szokásaikban is összehangolódik a két fél. Erről van szó! Isten azt szeretné, hogy sohase adjuk alább, így szeressük az embereket. Ez egy olyan elhívás, melyet egyedül Isten tud kimunkálni a szívünkben, de csakis akkor, ha teljes szívvel átadjuk minden személyes kapcsolatunk irányítását Neki.

Mielőtt Dan-el összeházasodtunk volna, felfedeztem néhány lecsiszolandó jellemvonását, és úgy éreztem, hogy ezeket én vagyok hivatott helyreigazítani. Hát nem erre valók a feleségek? - gondoltam magamban.


Elhatároztam, hogy visszafogom magam az első hónapokban, esélyt adva férjemnek, hogy saját maga változni tudjon, mielőtt közbeavatkoznék a jól kigondolt tervemmel. Egyedüli probléma az volt, hogy az én elképzeléseim nem voltak összhangban férjem elképzeléseivel. Neki fel sem tűntek azok a hibák, melyek az én szememet majd kiszúrták.

Az első hónapok rózsaszín köde után, a "Hozd helyre Dan-t tervemmel" kezdtem előrukkolni. Így aztán az elégedetlenség kezdet meggyökerezni majd növekedni közöttünk.

Az az erő, melyet mindig is csodáltam Dan-ben, kezdett makacssággá változni...

Azt a képességét ahogy egy bonyolult dolgot kielemzett, majd rövid, három lépés tervvé leegyszerűsített, kezdett atyáskodónak, sőt, időnként még kotnyelesnek is tűnni...

És amit egykor mély kötődésnek éreztem irántam, lassan személyem kontrollálásává alakult...


Eljött hát az idő, hogy férjem megváltoztatásának biztos tervét kivitelezzem, hogy azzá a férfivé válhasson akivé Isten és persze én formálni akartam. A fentiekből következik, hogy az egység megteremtésére nem is gondoltam. Visszatekintve igencsak dörzspapír feleséggé változtam, minden törekvésem pedig fájdalmas és katasztrofális eredményt hozott.


Vitatkozásaink közben jelentéktelen dolgokat fújtunk fel annak érdekében hogy kontrollálhassuk kapcsolatunkat. Dan-t minden egyes támadásom összezavarta és végig azon tűnődött, hogy mi történt feleségével. Házasságunk minden területe sérülést szenvedett, mi pedig nagyon boldogtalanok voltunk. Hála érte, hogy mindezek ellenére férjem kitartott mellettem, én pedig őmellette, mi pedig együtt ragaszkodtunk Istenhez és a házasságunkhoz.

Soha sem felejtem el azt a délután, amikor szerető szívvel és lenyűgöző békességgel konfrontált. Nem nagyon emlékszem már a beszélgetésünkre, de pontosan emlékszem szavaira, mely összetörte szívem keménységét, és mely megmentette házasságunkat. Gyengéden így szólt: "Drágám, nem értem mi zajlik most közöttünk, egyben viszont biztos vagyok: azzal a szeretettel szeretnélek szeretni, melyre neked szükséged van."

Ez a hozzáállás nem csak a sikeres házasság alapja, hanem minden emberi kapcsolat igazi egysége is ebben rejlik.

Mert én csupán saját elgondolásom szerint szerettem Dan-t, emberi elvárásokkal és követelőzéssel fordultam felé, azt gondolva, hogy neki van szüksége a változásra, míg én a háttérből felügyelem és irányítom a dolgokat. Meg kellett tanulnom a konfrontáció művészetét, és meg kellett tapasztalnom, hogy egyedül ezen hozzáállás hozhat egységet, békességet és örömet abba a kapcsolatban, ahol ezt igazán igénylik.


Sokan szeretnek vitatkozni, és gyakran összetévesztik ezt a fajta harcot a konfrontációval. A kettőnek azonban nincs sok köze egymáshoz. Az összecsapás szétzilálja és tönkreteszi a kapcsolatot, míg a konfrontáció egy olyan művészet, - melyet ha helyesen alkalmaznak, - megszilárdítja a kapcsolatot. A mi felelősségünk az, hogy Isten szerint konfrontálódjunk. Persze, ezt is lehet helyesen vagy helytelenül megtenni, a végeredmény azon múlik, hogy megértjük a a különbséget a két hozzáállás között.

Így hát szükséges alkalmaznunk a konfrontáció ajándékát az emberekhez való viszonyulásunkban, és ezt mindig olyan mértékkel tudjuk megtenni, amilyen szinten a szeretetünk van. Mert a szeretetteljes konfrontáció az érett és szilárd keresztény élet fokmérője.

Atyám, bevallom, sokszor nem sikerül jó barátként viselkednem. Kérlek taníts meg miként tápláljam egészséges konfrontációval emberi kapcsolataimat. Mert életem ezen területén is dicsőíteni és tisztelni szeretnélek Téged. Jézus nevében, Ámen


Arra bátorítalak, hogy Isten szeretetén keresztül vizsgáld meg kapcsolataidat. Mire jutottál?

Készséges vagy arra, hogy bátorító szavaidon keresztül Isten eszköze lehess, hogy megtapasztalhassa környezeted az Ő szeretetét?

Megtörtént már veled, hogy csendben maradtál mert ez kényelmesebbnek tűnt mint rávilágítani egy barátod vagy szeretted tévedésére?

Én nagyon sokszor elkövettem azt a hibát, hogy a könnyebb utat választottam ahelyett, hogy az egészséges kapcsolatért küzdöttem volna. Csatlakozz hozzám azon elhatározásomban, hogy az emberi kapcsolataimban is Istent szeretném megtisztelni a helyes konfrontáció elsajátítása által.
 
(Forrás: Girlfriends in God, The Art of Confrontation, Mary Southerland, http://www.girlfriendsingod.com/2014/the-art-of-confrontation-part-2/)
 

2014. április 27., vasárnap

A konfrontáció művészete, 1. rész

 Jó szándékúak a baráttól kapott sebek

(Példabeszédek könyve 27:6)

Gyámoltalanként születünk. Később, öntudatunkra ébredve a magányt is megtapasztaljuk. Mivel Isten társas lénynek alkotott bennünket, az emberi kapcsolatok létfontosságúak számunkra, és egy tükröt is tartanak elénk. A Szentírás lapjain Isten újra és újra hangsúlyozza az egészséges kapcsolatok értékét és előnyét. Ennek ellenére, sokszor úgy érzem, hogy az élet sokkal egyszerűbb lenne, ha mentesülhetnénk ezen kötelékektől, mert őszintén megvallva ezen kapcsolatok időnként igencsak embert próbálóak, különösen az úgynevezett "smirgli"emberek nehezítik meg életünket.

Ezek a bonyolult kapcsolatok és a szüntelenül belénk döfő emberek úgy tűnik állandó helyet kapnak környezetünkben, és nincs igazán esélyünk a menekülő útvonal kihasználására. Így tehát kénytelenek vagyunk egy döntést hozni. Vagy megtanuljuk kezelni ezeket az embereket, vagy mindenféle pótmegoldásba menekülünk, kitérve Isten szándéka elől. Ezek a pótlékok aztán felemésztik energiánkat, ahelyett, hogy a békés együttélést munkálnák az életünkben.

A házasságok sokszor konfliktusokkal és viharokkal terheltek, mert mindkét vagy az egyik házastárs "smirgli" ember. Barátságok hullanak szét, és munkatársi kapcsolatok romlanak meg a dörzspapír emberek szüntelen támadása miatt.

És ezek az emberek ritkán döbbennek rá és fogadják el, hogy ők okozzák a problémákat a kapcsolataikban. Mesterien hárítják át a felelősséget és hibáztatnak másokat azokért az érzelmi felfordulásokért, amelyek árnyékként követik őket.

Az egészséges kapcsolatok egyik értékes kincse, hogy megtanulunk adni és elfogadni. A barátságokban megtanulhatjuk, hogy miként bízzunk meg emberekben. A munkahelyek pedig kitűnő lehetőséget adnak személyiségünk megvizsgálására és a konfliktusok helyes kezelésére.
Minden egészséges emberi kötelék jellemzője az a rugalmasság, amely segít elfogadni azokat az embereket akik az idegeinkre mennek a hibáikkal és csípős megjegyzéseikkel együtt. A probléma ott kezdődik, hogy a smirgli emberek nem hajlandóak erre a rugalmasságra, mert attól tartanak, hogy bármilyen változás kirekesztené őket. De sajnos éppen a bántó és gyakran fájdalmat okozó magatartásuk az, amely ezt az elfordulást eredményezi.

A kérdés az, hogy milyen szerepet kell vállalnunk ezen nehéz természetű emberek kezelésében. Hogyan lelhetünk rá a megoldásra?

Minden egészséges kapcsolat alapszükséglete a konfrontáció művészete. A konfrontáció egy érzelmi megoldása a konfliktus békés megoldásának. Ahogy Isten is különválasztja tőlünk a bűnt, Ő azt várja el, hogy mi is ugyanígy cselekedjünk a dörzspapír emberekkel. Szét kell tudnunk választani a személyüket a cselekedeteiktől, szeretve a bűnöst, de elfordulva a bűnüktől, a gyengeségeiken túllátva, az erősségeikre koncentrálva.

A legtöbb ember nem szeret konfrontálódni, sőt, mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje azt. De ezzel azt sugallja, hogy egyetért az adódó problémával. Ne feledjük, hogy a hallgatásunk az egyetértésünket fejezi ki. Éppen ezért a konfrontáció az az ajándék, amelyet minden egészséges és kevésbé kiegyensúlyozott kapcsolatunknak megadhatunk. Ez azonban olyan lelki műtétet jelent, amely fájdalommal jár. A beavatkozás hiányában azonban a viszály és nézeteltérés rákos daganata elburjánzik, halálos mérgét elvetve az életünkben.

Atyám, minden kapcsolatomban Téged kívánlak tisztelni, és megdicsőíteni. Taníts meg a Te szereteteddel szeretni. Segíts tiszta szívvel, és helyes indítékkal konfrontálódni. Jézus nevében, Ámen.
Az élet tulajdonképpen arról szól, hogy miként éled meg emberi kapcsolataidat. A következő idézetekben olvasd el a barátság alapjait, és próbáld a mindennapi életedbe hasznosítani ezeket a tanácsokat:

Van ember, aki bajba juttatja felebarátait, de van olyan barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél.
(Példabeszédek 18:24)

1. Hogy viszonyulsz a nehézségekhez? Próbálj meg jó barát lenni, mert: " Mindig szeret a barát..." (Példabeszédek 17:17)

2. Adj hálát barátaidért: "Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok" (Filippieknek írt levél 1:3)




(Forrás:Girlfriends in God Daily Devotionals, Mary Southerland, The Art of Confrontation, Part 1. , http://www.girlfriendsingod.com/2014/the-art-of-confrontation-part-1/, used with permission. )

2014. április 26., szombat

A közösség

"Meg akarom ismerni Krisztust és feltámadásának erejét, valamint a szenvedéseiben való részesedés közösségét."


(Filippieknek írt levél, 3:10, angol fordítás szerint)
 
A "közösség" és a "szenvedés" szavak nem igazán illenek egymáshoz. Az egyik szó kényelmet és vigaszt sugall, míg a másik fájdalmat. Isten mégis összekapcsolja ezen szavakat, azt a tényt érzékeltetve, hogy a legmélyebb közösséget Ővele a szenvedésben találjuk meg.

A "közösség" nem klubbot jelent, és nem is az elit hívők zárt körét. Sőt ne is egy magasabb szinten lévő, célba ért, szuper-lelki szentekre gondoljunk a "közösség" szó hallatán. Mert ennek a kifejezésnek a görög megfelelője, koinonia, mely egyszerűen azt jelenti, hogy "természetfeletti társulás Krisztussal". Csodálatos rejtély, hogy Jézus miként tudja átérezni fájdalmunkat.


Amikor fájdalmat hordozok, amikor fizikai gyötrelmeket kell megélnem a sérülésemből adódóan, amikor lelkileg kínlódom, Jézushoz futok. A szenvedés közösségében tudom, hogy személyesen átérzi gyötrelmeimet. Ha elesnék is, Ő mellettem van, hogy megtartson engem. És amikor karjaiban pihenek, gyakran a következő szavakat szoktam énekelni:

Bűntől terhelt életemben talált meg Jézus,
Szívem fájdalommal volt teli,
Jézus erős szerető karjaival körbevont,
Majd megmutatta számomra az utat.
Senki sem szeret úgy mint Jézus,
Nincs hozzá hasonló jó barát,
Senki más nem tud a bűntől megszabadítani,
Mert Ő így gondoskodik rólam!

Köszönöm Jézus a szerető, bensőséges kapcsolatot, melyet a szenvedésben való közösségben találhatok meg. Áldalak azért, mert mindig alám nyúlsz, amikor elesem, és szerető karodban tartasz fájdalmam idején.

 


(Forrás: Joni and Friends, Daily Devotional, The fellowship, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

2014. április 25., péntek

Növekedés az imádkozásban

Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok. Mégsem kapjátok meg azért, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. ” 
Jak 4,2-3

A megtérésem utáni első években valahogy így imádkoztam:

„Istenem, segíts, hogy megkapjam az állást.”

„Jézus, gyógyítsd meg a torkomat, kérlek.”

„Uram, küldj elég pénzt a számlákra.”

„Atyám, szabadíts meg a félelemtől.”

Időbe telt, míg rájöttem, hogy ezek az időszakos, rövidke imák nem sokat érnek. Talán úgy gondolkoztam, hogy én megteszem, amit megtehetek, aztán ha mentőkötélre van szükségem, belekapaszkodom Istenbe. Igen ám, csakhogy egyfolytában szükségem van a mentőkötélre.

Kedvencem volt az az igevers, amelyik így szól: „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!” (Mt 7,7). Szaván fogtam Istent, és kértem, kerestem, zörgettem napi szinten. Felfigyeltem arra is, hogy: „…nem a tiétek, mert nem kéritek” (Jak 4,2b). Nagyszerű! Ezen ne múljék, gondoltam, és tovább kértem Istentől mindenfélét. Mégsem éreztem boldognak magam, nem láttam, hogy a kéréseimre válasz érkezne, ahogy szerettem volna.

Egyik nap, ahogy a Jakab levél 4. részét olvastam, szemembe tűnt egy mondat: ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. (Jak 4,3).

Lehet, hogy imádságom így tűnhetett Isten szemében: „Istenem add meg ezt, tedd meg azt, lengesd meg varázspálcádat a gondjaim felett stb.”? Összezavarodtam, és így kértem az Urat: „Mutasd meg, kérlek, hogyan kellene imádkoznom!”

És megmutatta!

Megértettem, hogy az imádkozás nem arról szól, hogy kérünk valamit – bár ez is hozzátartozik. Ennél viszont sokkal fontosabb, hogy beszélgessünk Istennel. Lépjünk oda Ahhoz, akit szeretünk, és maradjunk a közelében. Először Őt keressük, Őt akarjuk jobban megismerni, Vele akarjunk lenni, az Ő jelenlétére vágyakozzunk. Az imádság nem más, mint annak elismerése, hogy Ő az erőforrás, akitől függünk. Nem más, mint hogy időt szakítunk arra, hogy hívjuk: „Szólj, Uram, a lelkemhez, mondd el, amit hallanom kell.” Nem más, mint partnerség Vele. Nem más, mint hogy akaratunkat rákapcsoljuk az Övére, hogy láthassuk, hogyan teljesül be az Ő tökéletes szándéka. Nem más, mint hogy rácsatlakoztatjuk magunkat és az életünket Istenre.

Csak az imádság által kaphatjuk meg a maga teljességében, amit Isten nekünk szánt, és tarthatjuk vissza magunktól azt, ami nem szerepelt az Ő terveiben. Nem bízhatjuk a véletlenre az életünket. Állandóan, mindenről imádkoznunk kell, nem csak akkor és arról, ha valami rossz történik.

Mindent hozzunk szóba imádságunkban: nagy dolgokat - „mert Istennél semmi sem lehetetlen” (Lk 1,37), és a legkisebbeket is, mert – „Nektek minden szál hajatokat számon tartják” (Mt 10,30).

A Biblia megtanítja, mi a legfontosabb az imádságban: „aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Ő van és megjutalmazza azt, aki Őt keresi” (Zsid 11,6b).

Minél többet imádkozol, annál több témát fogsz majd találni, amit Isten elé vihetsz, és egyre többször fogsz majd másokért is imádkozni.

Ne engedd, hogy elbizonytalanítson egy megválaszolatlan imádság, s ne kezdj kételkedni abban, hogy Isten figyel-e rád. Amikor imádkozol, azt mindenképpen meghallja Isten, és Ő mindenképpen elkezd munkálkodni, akár felismered az életedben, akár nem. Valójában, valahányszor imádkozol, előrébb viszed Isten akaratának teljesülését az életedben. Imádság és Isten akaratának keresése nélkül Isten életedre vonatkozó célja nem tud kiteljesedni.


Uram, segíts ma, hogy közelebb kerüljek Hozzád szavaimmal, gondolataimmal tetteimmel. Segíts, hogy még jobban megosszam Veled az életem, és segíts, hogy így fel tudjam ismerni tökéletes akaratodat. Az Ő szent Nevében kérlek, Ámen.

(Forrás: Stormie Omartian: Maturing in Prayer Encouragement for today, 2014.04.15. www.proverbs31.org, fordítás: http://www.lelekerosito.hu/)

2014. április 24., csütörtök

Öt Szentírás alapú imádság fiadért

Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.

 Ef 6,12

Vasvillatekintettel néz rám. Tudom, ha most kijelenteném, hogy „az ég kék amikor süt a nap”, mindent megtenne, hogy bebizonyítsa, nincs igazam.

Néha már úgy érzem, hogy a fiam és én nem egy oldalon állunk, és ettől megszakad a szívem.

Ilyen napokon, mikor mindennel vitatkozik, amit mondok, és igyekszik a maga nyolcéves mindentudásával intézni a dolgait, úgy érzem, harcban állunk egymással, háború zajlik az otthonomban köztem és a kisfiam közt, és bármit megtennék, hogy megszűnjék az egyre mélyülő szakadék közöttünk.

Pedagógiai ismereteim alapján tudom, hogy a leszakadás folyamata természetes. A fiúk függetlenedni akarnak anyjuktól, és úgy érzik, bátran elindulnának oda, ahol a madár se jár. Erősek akarnak lenni, kinyilvánítani véleményüket, megvalósítani saját ötleteiket.

Mi most sajnos abban az átmeneti időszakban vagyunk, amikor az ötletek már felmerülnek, de kisfiam még nem elég érett hozzá, hogy vállalja megvalósításukért a felelősséget.

Így hát egymásnak feszül a homlokunk.

Néha hagyom, hogy a kialakult feszültség elhitesse velem, hogy a fiam ellen harcolnom kell. De aztán eszembe jut a fenti igevers:  Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak.

Amikor hosszúnak tűnnek a napok, és kimerít az anyaszerep, s mikor legszívesebben bezárnád a fiadat a szobájába, s eldobnád a kulcsot, jusson eszedbe: a fiad nem az ellenséged. De van egy ellenség.
Igen. Fiainknak van ellenségük, olyan, aki meg akarja lopni, meg akarja ölni, el akarja pusztítani őket (Jn 10,10). Szerencsére ennek az ellenségnek Isten Igéje szerint van egy ellenfele, aki szembe tud vele szállni.

Te magad.

És én. És minden anya, és minden szülő, aki hajlandó térdre borulni és Istenhez kiáltani gyermeke lelkéért. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” – olvassuk a Jak 5,16b-ben. A legjobb módja a küzdelemnek fiainkért, ha térdre borulunk. Kezdjük is el azonnal. Íme öt szentírásalapú imádság, amelyek segítségével Isten elé viheted fiadat:

1. Teremts fiamban tiszta szívet, Istenem, újítsd meg benne az erős lelket!(Zsolt 51,12.)

2. Add, Uram, hogy Téged kövessen a fiam, Téged féljen, tartsa meg parancsaidat. Hallgasson szavadra, imádjon Téged, és ragaszkodjon Hozzád! (5Móz 13,5).

3. Add, Uram, hogy fiam bátor legyen és erős! Ne féljen, és ne rettegjen! Tudja, hogy Te, Uram, vele vagy mindig, nem hagyod el, nem hagyod cserben (5Móz 31,6).

4. Add, Uram, hogy a fiam a színed előtt járjon, mint Dávid király, tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, tegyen meg mindent, amit kívánsz tőle, teljesítse parancsaidat és törvényeidet! (1Kir 9,4.)

5. Add, Uram, hogy mint Timóteus, fiam is legyen mások példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban (1Tim 4,12).

Mennyei Atyám, hálát adok Neked, hogy Igédben és az imádság által eszközt adsz a kezünkbe, amivel eléd tehetjük fiainkat. Segíts, hogy mindig észrevegyem, ki ellen is küzdök valójában amikor konfliktusba kerülök a fiammal. Add, hogy minden, amit mondok és teszek, a Te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Brooke McGlothlin: Five Scriptural Prayers for Your Son Encouragement for today, 2014. 03.18. www.proverbs31.org, fordítás: http://www.lelekerosito.hu/)

2014. április 23., szerda

Öt imádság a lányodért

...Ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.
(Ézsaiás 55:11)


Rájöttem, hogy van valami, amitől őrizkednem kell anyaként. Néha Mindenható akarok lenni a gyermekeim életében.

Én akarom megírni az élettörténetüket.

Én akarom felállítani jövőjük pályáját.

Én akarom meghatározni, mi a legjobb nekik.

Én akarom megóvni őket minden fájdalomtól.

Én akarok a gondviselőjük és védelmezőjük lenni.

És én akarok nekimenni mindenkinek, aki bántani merészeli a gyermekeimet.

Ismerős? Szerintem igen. El sem tudtuk volna képzelni régen, mennyire fogjuk szeretni ezeket az emberkéket, akiket Isten a gondunkra bízott. Akkor is, ha csecsemőkorukban nem alszunk miattuk, ha hisztiznek a dackorszakban, ha szemforgatással jelzik véleményüket kamaszként, majd később, ha olyan döntéseket hoznak, amiktől megszakad a szívünk – mieink ők. Hogy szeressük őket. Hogy vezessük őket. Hogy útjukra eresszük őket.

És mindezt jól akarjuk csinálni.

De aztán olyasmi történik, ami túl van a mi felségterületünkön, ami fölött nem rendelkezünk, és rájövünk, hogy nem mi vagyunk Isten. És nem tehetünk úgy, mintha az lennénk.

Mit tehetünk hát azzal az űrrel, ami anyai lehetőségeink vége és Istenben való bizalmunk kezdete között van? Ha a gyermekeimről van szó, mindent Istenre akarok bízni, ami túl van az én hatáskörömön. De ez annyira félelmetes. Olyan kockázatosnak tűnik.

A félelmetes és a kockázatos két olyan szó, amit anyai szívünk nem akar hallani gyermekeinkkel kapcsolatban.

Mit tehetek, hogy mélyüljön Istenbe vetett bizalmam? Hogyan békülhetek ki saját korlátaimmal, azzal, hogy nincs rálátásom mindenre, nincs hatalmam minden rossztól megvédeni őket? Mihez kezdjek aggodalmaimmal, amiktől jó esetben nem tudok aludni, rosszabb esetben pánikrohamot kapok, és úgy érzem, megőrjít a rettegés?

Egyetlen dologgal tudjuk betölteni az űrt, ami saját korlátaink és Istenbe vetett bizalmunk között tátong: imádsággal.

Tudom, tudom. Kegyes keresztény közhelynek hangzik. Tipikusnak. Hiperspirituálisnak. Nem ezt a választ szeretnénk hallani.
Pedig hát az imádság az egyetlen valós lehetőség.
Brooke McGlothlinn barátnőm írt egy elmélkedést szentírásalapú imádságokról fiainkért. Ez ihletett meg, hogy én is kössek csokorba szentírásalapú imádságokat, ezennel lányainkért.

Íme öt hathatós imádság a lányodért:

1. Add, hogy megtanulja minél hamarabb, hogy akkor élheti azt az életet, amire szíve mélyén vágyik, ha engedelmeskedik Neked, Uram (1Sám 15,22).

2. Add, hogy biztonságban érezze magát, tudva, hogy Te, Uram, lenyúlsz érte, megragadod, és kimented az élet mély habjaiból (2Sám 22,17-20).

3. Add, hogy bízzon Benned, Istenem, mert a nehéz időkben, amikor nem tudja, mit tegyen, elég, ha szemét Rád emeli (2Krón 20,12-17).

4. Add, hogy tudjon uralkodni magán, és ne robbanjon, ha emberek vagy események felbosszantják (Péld 29,11).

5. Add, hogy Tőled kapott értékeinek tudatában élje az életét. Adj neki erős munkamorált és egészséget, hogy elvégezze minden feladatát. Adj neki olyan szívet, mely odafordul a rászorulóhoz. Őrizd őt egy jó férj számára, akire felnézhet. Add, hogy nevetős, vidám asszony váljék belőle, akinek szépsége Krisztus-központú lényéből fakad (Péld 31).

Ezeket szoktam imádkozni, és megtapasztaltam, milyen hatásuk van lányaim életére.

Persze továbbra is idegeskedem és aggódom értük, és hajlandó vagyok nekimenni bárkinek, aki keresztbe tesz nekik.
A lányaim továbbra is követnek el tévedéseket, továbbra is áthágják néha a korlátokat, és okot adnak rá, hogy osztályfőnökük behívjon az iskolába.
De hol tartanánk vajon, ha nem járná át életünket Annak hatalma, aki meghallgatja imádságunkat?
És vajon milyen hatással van imádságom lányaim jövőjére, milyen lenne életük nélküle? Igen, az imádság az egyetlen valós lehetőség. És ezzel elérkezem oda, hogy ki tudjam mondani: „Szia, én csupán Anya vagyok. Nem Isten”.


Uram, tudom, hogy Igéd nem tér vissza dolga végezetlenül, és ezért hiszek lányaim nagyszerű jövőjében. Add, hogy növekedjünk Veled való kapcsolatunkban. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Five Prayers for Your Daughter Encouragement for today, 2014.03.19. ww.proverbs31.org, fordítás:http://www.lelekerosito.hu/)

2014. április 22., kedd

Imádság a Biblia szavaival

Nem olyan-e az én igém, mint a tűz - így szól az Úr -, vagy mint a sziklazúzó pöröly?

(Jeremiás könyve 23:29)


Szeretnél nagyobb hittel imádkozni? Hát persze, hogy szeretnél. Mindannyiunknak ez a szíve vágya. Teljesen egyértelműen levezethető tény, ha azt olvassuk a Bibliában, hogy a hit hallásból származik, a hallás pedig Isten Igéjéből, akkor maga az Ige a hit forrása. És ez az igazság az imádkozásra is vonatkozik.


Isten Igéje a keresztények valódi ima könyve. Az imáinkra kapott válaszok nyitja az, hogy hogyan használjuk Isten Szavát személyes imádkozásunk közben, - éppen ezért tanácsos nyitott Biblia mellett imádkozni. Szeretnéd dicsőítő szavaidat úgy hangolni, hogy az Urat dicsérő gyönyörű énekként hangozzék? Akkor az Énekek Éneke könyvében megfogalmazott szavakat használd, és ha imádatodat szeretnéd Isten felé kifejezni, olvasd a Zsoltárok könyvét.


A közbenjáró ima alatt is érdemes Isten szavát alkalmazni. Imádkozz szeretteidért a Kolossébeliekhez írt levél első fejezete, vagy a huszadik Zsoltár alapján. Miért fontos, hogy így tegyél? A zsoltáríró a következőképpen fogalmazza meg: "Soha sem felejtem előírásaidat, mert általuk újítottad meg életemet." Más szóval, Isten erejét kéred azon emberek életébe akikért közbenjársz, miközben Isten szavával imádkozol értük.


Ima előtt olvass a Szentírásból. Engedd, hogy Isten Lelke vezessen az Ige versekhez a dicsőítő vagy a közbenjáró imád alatt. Személyes elcsendesedésedkor, imádkozás közben, használd ezeket a verseket. Istennek kedves, ha Szavát használod az imád alatt. Olyan ez, mintha az Ő nyelvén beszélnél.








Uram, szeretném megköszönni, hogy Szavad olyan mint egy kalapács, mely áttöri hitetlenségem falát,  és Igéd olyan mint a tűz, mely szívemet lángra lobbantja. Kérlek, juttasd eszembe a Szentírás szavait imádkozásom közben.


(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Praying with Scripture, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)
 



2014. április 21., hétfő

Ülj le az emberek mellé

Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve.

(Ezékiel 3:15)

Nemrégiben, az egyik előadásom után, egy értelmileg sérült ember, aki vastag szemüveget és bő nadrágot viselt, odacsörtetett hozzám, és szorosan átölelt. Aztán beszélgettünk, miközben ő szorosan mellettem állt, nyakkendőjét csavargatva. Barátairól és gyülekezetéről kérdezgettem. Hirtelen elmosolyodott, kidüllesztette mellét, és a következőt mondta:  "Ezékiel 3:15, ... ezt szeretem a barátaimban!"

Nem éppen erre a válaszra számítottam, meg is kérdeztem tőle, hogy tulajdonképpen mi a különleges ebben a versben. Ő büszkén, kívülről idézte nekem az Igét:
"Így kerültem Tél-Ábíbba, a fogságban élőkhöz, akik a Kebár-folyó mellett laktak. Letelepedtem ott, ahol ők laktak, és ott ültem közöttük hét napig összetörve."

Nagyon értetlenkedve nézhettem rá, mert máris elkezdte magyarázni nekem jelentését: "Hát nem érted? 'leültem közéjük és hét napig velük voltam!' "

Azonnal kivilágosodott előttem mire gondol : "Óóóó! Most már értem. Boldog vagy, hogy a barátaid leülnek melléd, így a te szintedre kerülnek, ugye? És megpróbálják a te szemszögedből meglátni a dolgokat." Erre ő boldogan bólogatott, majd emlékeztetett arra, hogy Ezékiel idejében a rabságban lévőknek bizonyára sokat jelentett, amikor valaki leült közéjük, és egészen hét napon át velük volt. Mert ennyi idő alatt valószínűleg már át lehet érezni a másik fájdalmát.

Miután sérült beszélgető partnerem elköszönt, új megvilágításba került számomra a tény, hogy a legjelentéktelenebbnek tűnő versek is mekkora segítséget jelenthetnek. Ki gondolta volna, hogy Ezékiel 3:15-nek bármi köze lenne ahhoz, hogy barátokat együttérzésre és empátiára sarkalja?

Uram, kérlek segíts, hogy a fájdalmakat hordozók szintjére kerülhessek a mai napon. Segíts kérlek, hogy egy kis empátiát mutathassak a szükségben lévők iránt. Hiszen Te is így tettél...Ezékiel is így tett...a szellemileg sérült ismerősöm barátai is ezt teszik nap mint nap. Így hát én is képes vagyok erre a Te segítségeddel.


(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, Sit Where Others Sit, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)


2014. április 20., vasárnap

Jézus sebei

És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.

(János 20:20)


Néhány nappal Húsvét előtt Jézus feltámadásának történetét olvastam János evangéliumának huszadik fejezetéből. Sokszor olvastam már ezt a történetet korábban is, de most Isten egy új megvilágításba helyezte a történetet.

(az elbeszélésbe akkor kapcsolódunk bele, amikor Mária és az angyalok beszélgetnek...)

... "Asszony, miért sírsz?" kérdezték az angyalok Máriától.
"Elvitték az Uramat," válaszolta Mária könnyein keresztül. "Nem tudom, hová vitték Őt." Megzörrent a mirtusz bokor Mária mögött, és ő odafordult. Épp egy férfi lépett oda hozzá. Jézus volt az, de Mária nem ismerte fel Őt, hiszen nem is számított arra, hogy Vele találkozhat.

Jézus ugyanazt a kérdést tette fel Máriának, mint az angyalok korábban: "Asszony, miért sírsz?"
Mária először azt gondolta, hogy a kertésszel beszélget...Nem sokat tévedett, hiszen magával a Fő Kertésszel állt szemben.

"Mert elvitték az Uramat, és nem tudom hová tették."

Ezután Jézus egy egyszerű szót suttogott: "Mária"

És ahogy Jézus kiejtette nevét, Mária azonnal felismert az Urat.

Egy rövid beszélgetés után Mária visszasietett a tanítványokhoz, és így kiáltott: "Láttam Őt!'

"Kit?" kérdezték ők zavarodottan.


"Láttam Jézust! Életben van!" - felelte nagy örömmel Mária.

Később azon a napon, amikor a kiábrándult csoport a rejtekhelyén kuporgott, Jézus megjelent közöttük. Nem kopogtatott. Nem is nyitotta ki az ajtót. Egyszerűen csak ott termett közöttük.

"Békesség nektek! köszöntötte őket Jézus.

De a tanítványok nem ismerték fel Őt. Aki ott volt velük, úgy nézett ki mint Jézus, úgy beszélt, mint Jézus, .... mégis megdöbbentek, és nem fogták fel, hogy valóban Ő van ott velük.


Jézus annak érdekében, hogy meggyőzze tanítványait, hogy Ő a feltámadt Krisztus, egy egyszerű mozdulatot tett. Kinyújtotta karját és megmutatta szögektől sebes kezét. Ezután felhajtotta felső ruháját, hogy megmutassa a dárdadöféstől sebzett oldalát.

Csak ez után hittek neki...

A Biblia verseinek olvasása közben az utolsó szakasz ragadta meg figyelmemet:

Jézus megmutatta kezét és oldalát nekik.


Istenem! sóhajtottam fel, nem ismerték fel mindaddig Jézust, még sebeit meg nem mutatta a tanítványoknak!

Isten mintha a következő szavakat suttogta volna nekem: "Igen gyermekem, szerettem volna, ha felfigyeltél volna erre a tényre. Ők mindaddig nem ismerték fel Jézust, míg meg nem látták sebeit, de ez nincs máshogy a napjainkban sem... amikor nők és férfiak, akik megtapasztalták a sérüléseik gyógyulását az életükben, és nem szégyenlik megmutatni sebeiket ennek a vérző, szenvedő világnak, akkor tulajdonképpen Jézust mutatják meg az embereknek."

Jézusnak nem kellett volna megtartania sebhelyeit a feltámadt testén. Egy teljesen megújult, karcolás mentes testben is feltámadhatott volna. Hát nem Ő gyógyította meg a leprások kezét és lábát, nem Ő helyezett húst a csonka végtagokra? Úgy gondolom Jézus azért tartotta meg a sebeit, mert azok becsesek voltak  számára... és az emberek is ezeken a forradásokon keresztül ismerik fel Őt, mint Megváltót.


Mi is azáltal mutathatjuk be Jézust környezetünknek valóságosan, ha nem rejtegetjük saját sebeinket. Ha megmutatjuk begyógyult sérüléseinket, fájdalmainkat, és ezen keresztül mesélünk a Nagy Orvosról, Akinek a gyógyulásunkat köszönhetjük.


Drága Istenem! Köszönöm, hogy Jézus megtartotta sebeit feltámadásakor. Azért imádkozom, hogy soha se palástoljam el saját sebeimet, hanem az emberek ezeken a forradásokon keresztül tekinthessenek az orvosok Orvosára, és ismerhessenek meg Téged, szerető Istenem. Jézus nevében, Ámen


(Forrás: Girlfriends in God, Sharon Jaynes, Jesus' Scars, http://www.girlfriendsingod.com/2014/jesus-scars/, used with permission)

2014. április 19., szombat

"Bizony Isten Fia volt Ő!"

Jézus végre megpihent...A szégyen és a kínok hosszú napja véget ért. Isten Fia békességben pihent József sírboltjában...

"Az a szombat sötét és szomorú volt mindazok számára, akik Jézusba vetették bizalmukat. Hatalmas űr töltötte be a szívüket. ...Jézus, Akiről hitték, hogy Ő a Messiás, egy kölcsön vett sírba lett eltemetve. Amikor a remény elszáll, marad a sötétség.

Ugyanakkor azok, akik bíznak Krisztusban, soha nincsenek teljes sötétségben. Még akkor is, amikor úgy látszik, hogy a fény végleg kialudt, minden igaz hívő szívében megmarad a pislákoló gyertyabél. Ez a kis fény elég, hogy életben tartsa a reményt.

A tanítványok elfelejtették, hogy Jézus előre jelezte saját halálát, de ezzel együtt feltámadásáról is beszélt. Ha emlékeztek volna erre, akkor az a sötétség, amit azon a szombaton megtapasztaltak, utat engedett volna a világosságnak..."

(Mike Tucker: Jézus, Akire szükséged lehet)


2014. április 17., csütörtök

Az egyszerű fa kereszt

Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje.

(I.Korinthusi levél 1:18)



A tengeri fuvallat kisimította a feldúlt idegrendszeremet, amint a madarak kórusa vígan köszöntötte a napot. Mirtusz bokrok és színes fukszia virágok színesítették a homokos partot. Ugráló halak akrobata mutatványokkal köszöntötték a Teremtőt.


Egyik legkedvesebb helyem ezen a világon a tengerpart. Úgy tűnik, mintha Isten minden egyes gyönyörűen faragott kagyló, felreppenő sirály, és lenyűgöző hullám által beszélne hozzám. Ezen a tavaszi reggelen korán keltem, mielőtt még a többiek fölébredtek volna, mert az Úrral egy csésze kávét szerettem volna elfogyasztani.


Kint ültem a parti házikó teraszán, körbevett a gyönyörű tengerpart szépsége, és elnéztem az öböl csendes vízének fodrozódását. Amint Istennel beszélgettem, és megköszöntem neki a teremtés minden csodáját, a szemem egy, a vízben lévő visszatükröződésre tévedt.


Ahogy végigfuttattam a szemem az öblön, rájöttem, hogy a forrása ezen tükörképnek a másik oldalon álló időjárás által megtépázott két fa gerenda, melyek egy egyszerű keresztet formáztak. Tovább vizsgálódva láttam, hogy ez nem más, mint egy régi ruhaszárító egyik póznája. De akkor, azon a reggelen számomra sokkal-sokkal többet jelentett.


Éreztem, hogy a látvány egy üzenetet közvetített személyesen nekem. Lehet, hogy a kert tulajdonosa szemében ezek a póznák csupán a ruhaszárító kötelét tartották, azonban engem ott arra emlékeztettek, hogy az egész lenyűgöző teremtett világban a legfenségesebben a két fa gerenda tündököl.


Mindenkor ez a két egyszerű gerenda emlékezteti a világot Isten mindenen felülmúló szeretetére, mérhetetlen kegyelmének gazdagságára, irgalmának megragadhatatlan mélységére, mindazoknak, akik hisznek Benne.


És ez a kereszt csodálatosabb minden bimbózó virágnál, dallamosabban hangzó bármelyik tollas barátunk énekénél, és hatalmasabb bármely tengeri hullámnál.


Ne felejtsük el megköszönni Istennek a lehető legcsodálatosabb ajándékát...a Fiút...és a keresztet.



Drága mennyei Atyám!  Nagyon hálás vagyok a keresztért. Jézus áldozata árán örök élettel ajándékozol meg engem. Azért imádkozom, hogy soha ne felejtkezzem el erről a lenyűgöző áldozatról. Lehet, hogy a világ szemében a kereszt csupán bolondság, de számomra a kereszt üzenete Isten erejét szemlélteti. Jézus nevében, Ámen



Néhány kérdés átgondolásra:

Számodra mit jelent a kereszt?

Hogyan magyaráznád el jelentését annak, aki még nem ismeri Krisztust?

Miért mutat a kereszt üzenete Isten erejére?




(Forrás:Girlfriends in God Daily Devotions, A Simple Wooden Cross, Sharon Jaynes, http://www.girlfriendsingod.com/2014/a-simple-wooden-cross/, used with permission)



A RÉGI KERESZT/ THE OLD RUGGED CROSS

ALAN JACKSON 


 

Messze, fent egy hegyen áll egy régi kereszt.
Jelképe ez a szenvedésnek.
E hely nékem kedves, hol a tiszta és Szent
Minden bűnösért megöletett.

Kar:
Szívembe zárom emlékedet,
Kedvesebb vagy te minden felett.
Míg Győzve koronát nem nyerek,
Átkarollak te régi kereszt

Ez a kereszt, melyet e világ úgy megvet.
Csodálatosan, vonz engemet.
Báránya Istennek elhagyta a Mennyet.
Helyébe kínt és szenvedést nyert.

Ezen a kereszten, melyen Szent vére folyt,
Csodás gyönyörűséget látok:
Ott halt meg érettem, üdvöt azért nyertem,
E kegyelem mily csodálatos!

E kereszthez mindig igaz és hű leszek,
Szégyenét örömmel hordozom,
Tudom, ha majd egykor Uram haza szólít,
A jutalmat tőle megkapom!

2014. április 16., szerda

Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Megrendült és rengett a föld, a hegyek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
 Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt. Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán suhant.

 (18. Zsoltár: 7,8, 10,11) 


A megrendülve olvashatjuk a fenti zsoltárt, mely szerint Isten megmozgatja a mennyet és a földet, hogy a segítségünkre siessen, amikor Hozzá kiáltunk. Majd a tizenhetedik verstől tovább olvasva így szól Dávid: Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Megmentett engem erős ellenségemtől. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.

Sohase gondold azt, hogy amikor Istenhez fordulsz imában a segítségét kérve, Őt az esedezésed hidegen hagyná, vagy nem figyelne könyörgésedre. Isten nem a távoli messzeségben, hallótávolságon kívül van, és nem a gyönyörű palotájából szól neked, hogy imádkozz hangosabban. 

Isten odafigyel minden szükségletedre mint egy odaadó Atya ahogy odafigyel kedves gyermekére. Amikor egy kétségbeesett kiáltással Hozzá fordulsz, Ő a mennyet megmozgatva igyekszik segítségedre lenni. Ha elcsüggednél, és erre a tényre emlékezned szükséges, olvasd el az egész 18. Zsoltárt.

Aki őszinte, kétségbeesett kiáltással fordul Istenhez, semmiképpen sem gondol arra, hogy manipulálni akarná a Teremtőt. Ez egyszerűen lehetetlen! Egy szívből jövő kérés nem hordozza magában az Úr akaratának irányítását. A zsoltárban megfogalmazott alázatos kiáltáshoz hasonló ima inkább azt jelzi, hogy teljesen az Úr kegyelmére bízzuk magunkat, minden önző indíték nélkül. Ha valaki ilyen lelkülettel fordul Istenhez, Ő azonnal felismeri szíve őszinteségét, és rögtön a megoldást munkálja. 
Ó Uram, milyen csodálatos együttérzésed és felénk hajló szereteted!

(Forrás:Joni and Friends Daily Devotionals, God Rushes to Your Aid, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)


EGYEDÜL ÉS MÉGSEM EGYEDÜL

(ÉNEKLI: JONI EAREKSON TADA) 

 


Ha magányosnak is tűnök, 
sosem vagyok egyedül
Isten a fény, 
Aki a hazavezető utat megvilágítja nekem.



Szeretetével és jóságával
vezet a vadonon keresztül
Amikor egyedül kószálok,
lehet hogy magányosnak tűnök,
de sohasem vagyok egyedül.


A félelem nem fog megtörni engem,
mert tudom, hogy Ő a menedékem
és Ő mindig mellettem áll,
az Ő erejében bizton 
megerősödhetem.

Az Ő hűséges kegyelme folyton megmutatkozik,
Hatalmas és erős Pajzsom Ő,
Szeretete nyilvánvaló

Amikor eltévedek,
és kétségbeesetten vezetőre van szükségem,
Mindig megérzem érintését,
 és megnyugtató jelenlétét tapasztalhatom.


Magányosnak tűnhetek, de sosem vagyok egyedül,
Mert Ő sohasem hagy magamra,
Mindig erős karjaira támaszkodhatom,
és ő bizton megment a veszélyben.

És ha megbotlanék,
vagy elárulnának is engem,
Lehet hogy magányosnak tűnök,
de sohasem vagyok egyedül.




Amikor eltévedek,
és kétségbeesetten vezetőre van szükségem,
Mindig megérzem érintését,
megnyugtató jelenlétét tapasztalom.

Ő szeretetével vonzott  magához,
Őrző angyalok sokasága vigyáz rám
Minden gonoszsággal bizton
szembenézhetek,
mert tudom, hogy Ő megment engem

Soha sem félek,
ha egyedül is lennék,
mert lehet, hogy magányosnak tűnök,
de sohasem vagyok egyedül.

Mert ha magányosnak is tűnök,
sohasem vagyok egyedül...

2014. április 15., kedd

Jézus rád vár!

 Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta.

(Lukács 10:38)


A kiegyensúlyozottság megköveteli, hogy a prioritásainkat könyörtelenül nagyító alá tegyük. Mert a számunkra fontos dolgok nem csupán elvégzett feladatok és kitűzött célok listája, hanem szívünk vágyának őszinte visszatükröződései. És az elsőbbséget élvező dolgok az időnket, energiánkat, figyelmünket és a tartalékainkat emésztik fel. A helyes és kiegyensúlyozott mérlegelés fontossága Márta életében nagyon szembetűnő.


Jézus jól tudta, hogy Márta otthonában mindig szívesen látott vendég volt. Az Igében azt olvassuk, hogy Jézusnak "nem volt otthona, ahol fejét álomra hajthatta volna", de Ő gyakran meglátogatta barátai házát, amikor egy kis pihenésre vágyott, vagy éppen a követelődző tömeg elől kellett egy kicsit visszavonulnia. Harminc évesen Isten fia elhagyta földi otthonát, és nincs feljegyzés a Bibliában arról, hogy Ő valaha is visszatért volna oda. Ő azonban gyakran betért Betániába, Márta, Mária és Lázár otthonába, sőt földi életének utolsó hetét is ott töltötte. Jézusnak soha sem kellett azon aggódnia, hogy vajon szívesen látják-e, vagy Márta készen áll-e a látogatására. Mert tudta, hogy Márta mindig fel van készülve fogadására. Vajon Jézus elmondhatja ugyanezt rólunk is? Isten után vágyakozó szívvel éljük-e meg mindennapjainkat? Nyilvánvaló-e számunkra az életünkben jelenlévő Isten, fontosak-e számunkra az Ő tervei, és prioritásai?

Az Isten utáni vágyakozás az Ő lényének elfogadásával kezdődik, majd a következő lépés Megváltóként és Úrként való elfogadása. Mert ha Ő nem Úr minden területen, akkor egyáltalán nem Úr az életünkben. Sokszor nem a személyes kapcsolat elfogadása számunkra a probléma, hanem sokkal inkább az időhiánnyal küzdünk ezen kapcsolat életben tartása érdekében. A kiegyensúlyozottságot azonban csak akkor fogjuk megtapasztalni, amikor összhangba kerülünk Isten számunkra meghatározott tervével életünk minden pillanatában.

  
Egyik nyáron családunk a Pennsylvaniában lévő Ámis közösségeket látogatta meg. Mindig lenyűgöztek ezek az emberek, és minden percét élveztem a csodálatosan és gondosan megtervezett világukban megélt napoknak. Látogatásunk végén szuvenírt kerestem, ami a nyugalmas, közöttük eltöltött napokra emlékeztetett. A kezem ügyébe akadó dolgok azonban nagyon drágák voltak. Megrögzött vásárló lévén, ez nem ingatott meg vásárlási szándékomban. Ezután eldugott kis mellékutakat jártunk be, kutatva olyan ámis termékek után, melyeket csak kevesen ismertek és olyan vásárlók számára tartogattak akik elég kitartóak voltak meglelésükben. Már éppen kezdtem feladni, amikor egyszer csak egy kicsi, fehér táblát pillantottam meg egy egyszerűen tökéletes ház kerítésén. "Ámis kézműves termékek" állt a táblán. Épp ezt kerestem!


Ahogy kikecmeregtünk az autóból, azonnal megéreztük a bennünket körbeölelő békességet. Olyan volt, mintha egy ismerős, puha takaróval burkoltak volna be bennünket. Suttogásig halkítottuk szavunkat amint a keskeny kő járdán a házhoz tipegtünk. A szúnyoghálón belépve a tornácon gyönyörű ámis kézműves termékeket találtunk, majd egy asszony lépett ki a házból, kedvesen köszöntött bennünket gyönyörű mosolyával, és Máriaként mutatkozott be nekünk. Biztatott bennünket, hogy nézzünk körül, és szóljunk, ha bármire is szükségünk lenne. Be kell vallanom, szánalmasan udvariatlan voltam, ahogy a tornác ablakain keresztül igyekeztem a házba betekintést nyerni. Vendégfogadónk olvashatott a gondolataimban, mert kedvesen felajánlotta, hogy nézzünk körül az otthonában. Már kezdtem attól tartani, hogy sohasem fogja felajánlani!

Mária háza az enyémtől teljesen különböző világba repített. Egy olyan egyszerű életvitelt tárt elém, mely után sóvárogtam. A ház szellősen volt berendezve, csak a legszükségesebb dolgokat lehetett fellelni benne. Életét és mindennapi teendőit vendéglátónk mégis "nyugodt, egyszerű, békés, és derűs" -ként jellemezte. Amikor megkérdeztem, hogy miért döntött ezen életstílus mellett, a következőt válaszolta. Kedves, mély igazságot hordozó szavait soha sem fogom elfelejteni : "Rádöbbentem arra, ha túlzsúfolom életemet és szívemet, akkor nincs elég hely Isten számára." Teljesen egyetértek Máriával!

A kiegyensúlyozatlan élet egy túlzsúfolt élet, ahol nincs hely Isten számára. Könnyen száműzhetjük lelki életünket vallásos cselekedetek sokaságába, és észre sem vesszük, hogy sokszor az Istennel személyesen eltöltött idő kárára tesszük mindezt. Amikor könnyet ejtünk, Isten szeretné azokat letörölni, összegyűjtve minden egyes cseppet, hogy visszaönthesse az életünkbe frissítő, helyreállító esőként. Isten arra vágyik, hogy az Ő karjaiba fussunk, és megosszuk Vele minden fájdalmunkat és örömünket. Atyánk szeretné az Ő erős karjait körénk fonni, és megadni számunkra azt a békességet és kiegyensúlyozottságot, melyre oly kétségbeejtően szükségünk van. 



Ehelyett mi gyakran feláldozzuk életünk irányítását a világ által kínált értéktelen szükségletek oltárán. Mert elfelejtkezünk a valóban értékes dolgokról. Nem azt tapasztaljuk a mindennapjainkban, hogy a fontos teendők türelmesen félretolva vesztegelnek, míg a sürgős elintéznivalók utat nyernek? Persze ezen döntések tébolyt és kiegyensúlyozatlanságot eredményeznek életünkben. Olykor előfordulhat, hogy a fontos dolgok egyben sürgősek is, - de meg kell tanulnunk különbséget tenni a kettő között. Mi tévesen azt gondoljuk, hogy egy tevékeny élet automatikusan egy produktív élet is, és egy sűrű napirend mindenképpen egy kiteljesedett életet eredményez.
Ezzel szemben csodás hírem van. Isten magadért, a személyedért szeret téged, és nem a cselekedeteidért. Keresd az Ő társaságát a mai napon! Különíts el időt az Ő számára. Ő erre vár.

Atyám, gyakran oly elfoglalt vagyok, hogy úgy érzem, hogy teljesen szétcsúszik az életem. Belefáradtam ebbe a kiegyensúlyozatlan életstílusba. Kérlek segíts meghatároznom prioritásaimat, mely Számodra is örömet jelent, és hogy ezáltal az életemre vonatkozó terveiddel összhangba kerülhessek. Szeretném elhatározni, hogy minden napon időt töltök Veled, bölcsességedet és vezetésedet keresve. Szeretlek, Uram! Jézus nevében, Ámen



(Forrás: Girlfriends in God, Daily Devotions, Mary Southerland, He is Waiting for You, http://www.girlfriendsingod.com/2014/3812/, used with permission)



2014. április 13., vasárnap

Ne mondjátok azt, hogy én is keresztre feszítem Istent!

 Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él.
(Rómaiakhoz írt levél 6:10)

A balesetem után kizavartam egy barátnőmet a szobámból ezeket a szavakat ordibálva: "Nem akarlak többé látni!" Szeretném azt hinni, hogy dühkitörésem a gyógyszerek hatására történt, vagy a borzalmas fájdalomnak tudható be, amit az ideg szálaim újraéledése miatt éreztem. Persze, szeretnék ezen kifogások mögé bújni, de sajnos ezek csak kifogások. Mert én tényleg kimondtam ezeket az iszonyatos szavakat. És nem csak ezeket, hanem ennél sokkal többet is.

Amikor a fájdalmam enyhülni kezdett, rádöbbentem, hogy leginkább Istenre voltam mérges. De hát hogyan csaphattam volna oda egy láthatatlan személynek? Hogyan törölhettem volna orron olyat, akit nem tudtam elérni? És mivel közvetlenül nem hadakozhattam Istennel, embereken keresztül igyekeztem harcolni Vele - így hát, ha egy barát túlságosan erőszakosan prédikált nekem, vagy ha egy ügyetlen nővér az ágytálat a rácsnak ütötte, elkezdtem szitkozódni. Tulajdonképpen Istenre köpködtem, amikor velük ordítoztam.

Rájöttem arra, hogy a hatalmas és erős Istennek egy érzékeny pontja van: a gyermekei. Az Ő teste. Talán nem tudjuk Istent megfeszíteni, (valóban nem?!) de mindenképpen testének egy részét a keresztre tudjuk vinni éles szavainkkal.

Tehát, mielőtt rádörrennél a testvéredre, emlékezz arra, hogy az egymás iránt érzett méreg és harag tulajdonképpen Isten ellen irányul. Könyörögve kérlek, ne tegyél ilyet! Te és én is már bántalmaztuk Urunkat. Bűneinkkel már keresztre feszítettük Őt. Ne üss több szöget az Ő testébe.


Egy keresztre feszítés elég volt.
 
Úr Jézus! Köszönöm, hogy meghaltál bűneimért. Nincs szükség több kereszthalálra. Ez azt jelenti, hogy a Te erőd megszabadít a bűntől, és szabad lehetek Tested minden egyes részét szeretni. Minden egyes testvéremet a Krisztusban. Ahelyett, hogy Neked fájdalmat okozzak azzal, hogy a testvéremet bántom, kérlek segíts úgy szeretni Téged, hogy a testvéreimet szolgálom.

(Forrás: Joni and Friends Daily Devotionals, Me Crucify God? Never!, http://www.joniandfriends.org/daily-devotional/)