2012. október 22. Határozd meg az útirányt

Éld bele magad egy percre, hogy egy egzotikus szigetre utazol. Már egy jó órája repültök, amikor a pilóta beleszól a mikrofonba:

"Van néhány jó és néhány rossz hírem. Az a rossz hír, hogy nem működik a rádió, és a navigációs rendszer felmondta a szolgálatot. A jó hír az, hogy nagyszerű hátszelet kaptunk, így akárhová tartunk, óránként ezer kilométeres sebességgel repülünk felé."

Nevetünk ezen, de az a szomorú igazság, hogy gyakran ehhez a repülőhöz hasonlítunk: cél nélkül, ugyanakkor a körülmények szele által nagy sebességgel hajtva repülünk.
Néhányan körülünk mintha ködben botorkálnának, amikor az a téma jön szóba, hogy milyen nőkké szeretnénk válni. Több időt töltünk a nyári szabadság, mint életünk megtervezésével! Ha valaki megkérdezné, hogy merre tartunk, esetleg így válaszolnánk: "Fociedzésre viszem a fiamat." Annyira lekötnek gyermekeink programjai: mikor hova kell rohanni, karrierünk, félelmeink, problémáink, hogy már nem látjuk a nagyobb képet. Elfelejtettük, kik vagyunk, és hogy céllal vagyunk ezen a földön. Meg sem állunk, hogy elgondolkozzunk tevékenységeinken, és ami még rosszabb, nem is imádkozunk értük.
Ez éppen az ellenkezője Isten tervének. Az ige figyelmeztet, hogy bölcsen járjunk ebben az életben.

"Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek, ne esztelenül, hanem bölcsen (a helyes életcéllal), kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. (Ef. 5:15-17)


Úgy kell élnünk, mint akik ismerik életük célját és értelmét. Ahogy Goethe, a német filozófus és költő fogalmazta meg: "Azok a dolgok, amik legtöbbet számítanak, nem függhetnek a kevésbé lényeges dolgoktól." Ha nem döntöttük el, hogy miért élünk, akkor életünk zsákutcába jut. Családunk, más emberek és a körülmények diktálják cselekedeteinket. Aki tudja, hogy mi életének értelme és célja, nem így él. Soha nem késő változtatni!
(Linda Dillow)

(Szegedi Tiszapart)