Nem akarok felnőni!

"Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy éreztem, mint gyermek, úgy gondolkoztam, mint gyermek; amikor pedig férfivá (felnőtté - angol fordítás szerint) lettem, elhagytam a gyermeki dolgokat."

 (I.Korinthusi levél 13:11)

Emlékszem, amikor először néztem meg a Pán Péter című filmet. Kislányként teljesen elbűvölt Péter személye, ő hozzá akartam hasonlítani. A film végén kirohantam a kertünkbe, hogy egy fáról leugorjak, - így próbáltam ki a repülést. Még jó, hogy semmim sem tört el, én pedig úgy döntöttem, hogy megelégszek azzal is, ha másképpen próbálok Péterhez hasonlítani. Például azonnal megfogadtam magamban, hogy soha sem fogok felnőni. Teljesen egyetértettem hősömmel, hogy a felnőttek világa nagyon ijesztő, telve van számomra irányíthatatlan dolgokkal. Azonban az életem nem rekedt meg ezen a ponton, sikerült átevickélnem az életem zavaros vizén, és hamarosan boldog házasságban találtam magam két gyermekünkkel. Ekkor megint ott tartottam, hogy azt kívántam, hogy bárcsak megállíthatnám vagy legalábbis lassíthatnám az idő múlását, hogy gyermekeink mindig csecsemők maradjanak. Persze ez a kívánságom sem vált valóra, de el kell ismernem, hogy életem nagyon boldog időszakát élem meg mostanság. Lányunk, Danna, egy csodálatos fiatalemberrel kötötte össze az életét, és két gyermekük született. Jered pedig egy gyönyörű lányt vett el és három gyermekük van. Jered és Danna is csodálatos fiatal felnőttekké váltak, és gyönyörű unokákkal ajándékoztak meg bennünket. A fejlődés iránti vágyunk teljesen természetes, az érett felnőtté válásunk folyamatának velejárója.

Ugyanez jellemzi a lelki fejlődésünket és növekedésünket is. Ha nincs meg bennünk a vágy, hogy növekedjünk lelkileg, akkor valami probléma van a lelki egészségünkkel. Mert egészséges keresztények növekednek és érnek Krisztusban. Ezt Isten nem csak szeretné az életünkre vonatkozóan, hanem Ő a fejlődést el is várja tőlünk.

Pál apostol a Korinthusiaknak írt levelében igyekszik helyre igazítani a gyülekezetet a lelki ajándékokat illetően. Arra bátorította őket, hogy nőjenek fel, hagyják el a kevésbé fontos dolgokat, és fontosabb ajándékok, mint például a szeretet, hit, és remény után vágyakozzanak.

Mi is ugyanezt a bátorítást alkalmazhatjuk az életünkre vonatkozóan. Itt az idő, hogy érett hívőként tegyük félre a gyermeki dolgainkat és gyermeteg hozzáállásunkat. Az érettségünk egyik legszembetűnőbb jele, hogy miként használjuk szavainkat, mert érett keresztények nem beszélnek úgy mint a gyerekek. A gyerekektől gyermekes szavakra számítunk, azonban itt nem szabad megrekedni, ahogy egy gyermek fizikailag és értelmében fejlődik, úgy kell egy kereszténynek is Krisztusban fejlődnie, mert Pál szerint mindenképpen jelzés értékű, hogy a felnőtt keresztények miként beszélnek, miként reagálnak dolgokra.

Tehát oda kell figyelnünk a kimondott szavainkra. Jakab könyvében kijózanító kijelentést találhatunk: "Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét." (Jakab 3:2) Ha kontrollálni tudjuk a nyelvünket, akkor kontrollálni tudjuk egész lényünket is. Jakab, Jézus tanítványa a nyelvet a következő dolgokhoz hasonlította: egy hajó kormánylapátjához, a lovak zablájához és egy szikrához, ami hatalmas tűzzé fejlődhet. Nyelvünknek nagy hatalma van, amit nagyon nehéz irányítanunk. Szavainkkal vagy erősítjük, vagy pusztítjuk az életet, mert a kimondott szavakat már nem lehet visszaszívni.

Arra kell törekednünk, hogy szavaink bátorítóak legyenek. Krisztus testében az egyik legfontosabb felelősségünk a bátorítás. Mert egy bátorító szó életet menthet amikor az élet viharának hullámai valakinek a feje fölött összecsapnak. Beszédünknek szavahihetőnek is kell lennie. Mark Twain a következőt mondta: "Míg az igazság a cipőjét húzza, addig a hazugság már félig körbejárja a világot." A hazugság rabságban tart, míg az igazság felszabadít bennünket.

Nagyon oda kell hát figyelnünk, hogy milyen szavak hagyják el a szánkat, mert a kimondott szónak hatalma van. Áldani vagy átkozni tudunk vele, vagy dicséretet mondhatunk vagy rágalmat suttoghatunk általa. Vagy az áldás eszközévé vagy a pusztítás fegyverévé válhat.  Így hát lelki fejlettségünket tükrözi vissza, hogy miként használjuk a nyelvünket, mert ha nem tanuljuk meg irányítani a nyelvünket, akkor a nyelvünk fog kontrollálni bennünket.

A felnőtté válás nem egyszerű dolog. Sokkal könnyebb lenne, ha babák maradhatnánk Krisztusban, de ha egy győzelmes, Istent dicsőítő életet szeretnénk élni, akkor célunkká kell váljon a lelki növekedés.

Fájdalmas arra gondolni, hogy a szavaink híven tükrözik lelki érettségünk szintjét. Gondolom, te is, hozzám hasonlóan a bátorítás ajándékát szeretnéd szavaid által megélni, mégis mennyivel könnyebb hirtelen kimondani gondolatainkat, ahelyett, hogy átgondolnánk azokat.

Olvasd gyakran Isten szavát, hogy a Bibliából tápláld a benned lévő jó dolgokat, melyek aztán szavaid forrásai lehetnek.

Kérd Istentől imában, hogy megfontoltan tudjál beszélgetni, kommunikálni a környezeteddel.

Amikor pedig elesel, ismerd be vétkedet, kapaszkodj Isten erejébe...és próbálkozz újra.

Atyám, be kell vallanom, hogy gyakran gyermekként viselkedek, és életem több területén is híján vagyok a lelki érettségnek. Most ezeket a területeket szeretném eléd tenni, és azt kérem, hogy vedd át Te az irányítást. Taníts meg az utadon járni. Uram, kérlek segíts, hogy uralkodni tudjak a nyelvemen, és olyan szavak hagyják el az ajkamat, melyek bátorítanak, és másokat építenek. Most ismét átadom életemet Neked, és azért imádkozom, hogy valóban felnőhessek, hogy a környezetem megtapasztalhassa az életemben munkálkodó Krisztust. Jézus nevében jövök eléd Istenem, Ámen.

Átgondolásra:

Szánj időt arra, hogy kiértékeld életed különböző területeit, különösen a szavaidra koncentrálj.

 A férjed, a gyerekeid, a szomszédaid, a munkatársaid, a barátaid, a gyülekezetben lévők, hogyan jellemeznék a szavaidat?

(Forrás: Mary Southerland, I don't want to grow up

Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013

Used with permission

www.girlfriendsingod.com)