Vedd észre a körülötted lévő nyilvánvaló valóságot

Amikor ezt Jézus észrevette, így szólt hozzájuk: "Mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? Hát még mindig nem veszitek észre, és nem értitek? Még mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek, és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek? Amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérda-rabokkal?" "És amikor a hét kenyeret törtem meg a négyezernek, hány kosarat szedtetek tele kenyérdarabokkal?" 
(Márk 8:17-20)

Időnként szükségünk van egy fejbekólintásra, hogy észrevegyük az előttünk heverő dolgokat. Nem találjuk a kulcsunkat, aztán egyszer csak rátalálunk az elveszettnek hitt kulcscsomóra egy jó látható helyen. Vagy biztosra vesszük, hogy elfogyott a tej, de jobban megnézve a hűtőt rálelünk egy felbontatlan dobozra a polcon. Nap mint nap megtörténik velünk, hogy a körülöttünk lévő nyilvánvaló dolgokat észre sem vesszük.

Ugyan így vagyunk az Istent érintő dolgokkal is. Annak ellenére, hogy Isten kristálytisztán megígérte nekünk a bennünket szüntelenül körbevevő jelenlétét, mégsem fedezzük fel az Urat életünk eseményeiben. Nem vagyunk azonban egyedül, a tanítványok például Márk evangéliumában azért aggódtak, hogy hol vásárolhatnának kenyeret ebédre. Milyen ostobák is voltak! Néhány órával korábban az Úr csodálatos ebédet készített hét kenyérből, és négy ezer embert vendégeltek meg belőle.

Mégsem vették észre a nyilvánvalót. Az Úr előttük állt, és mégsem látták Őt mint az Élet Kenyerét. Ha Jézus képes volt négyezer embert megvendégelni, nem tudta volna őket is ellátni? 

Olvasd el újra Márk evangéliumának 8. fejezetéből a 17-20. verseket. Az Úr megdöbbent tanítványai hitetlenségén. Tulajdonképpen ezt mondta nekik: "Süketek vagytok? Vagy talán vakok? Kihagy a memóriátok? Vagy a szívetek van megkeményedve?" Jézus csodálkozva tapasztalta, hogy a tanítványok nem vették észre az orruk előtt heverő valóságot.

Rád is vonatkozik az a valóság, hogy Jézus minden segítség és reménység forrása, és Ő életed minden körülményében jelen van. 



Élet kenyere..., Béke fejedelme..., minden vigasztalás Atyja..., tudatosítani szeretném magamban, hogy Te mindig jelen vagy az életemben. Kérlek mindig emlékeztess erre a valóságra. Nem szeretnék feledékeny gyermeked lenni.

(Forrás: Joni and Friends, Daily Devotionals, Don't miss the obvious  www.joniandfriends.org/daily-devotional/)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések