KÖNYVKLUB: Corrie Ten Boom: A menedék

 Negyedik fejezet: Az órásbolt

1. Ebben a fejezetben olvashatjuk, hogy az anya agyvérzést kap, majd két hónapig tartó kóma után élete hátralévő részét ágyban kell töltenie úgy, hogy mindössze három szót képes kimondani. Így ír róla Corrie:

„Csodálatos volt, hogy megnyomorodott testével is milyen gyönyörűen tudott élni. [ … ] Ült a székében és szeretett minket. Szerette az embereket, akiket az utcán látott, és akiket az utcán túl: szeretete átfogta a várost, átfogta a Hollandiát, a világot. Így tanultam meg, hogy a szeretet nagyobb annál, mint hogy falak közé lehetne zárni.”

Közülünk valószínűleg kevesen voltak még ennyire „megnyomorított” állapotban. Elmondhatjuk-e magunkról – kevésbé nyomorúságos állapotunkban -, hogy „gyönyörűen tudunk élni”?

Ezek a sorok arra tanítanak, hogy nincs olyan nyomorúságos állapot, amiben ne tudnánk szeretni, másokra gondolni, adni… - akár csak egy képeslapnyi szeretetet, ahogy Corrie édesanyja is tette… Jellemző ez a mi életünkre?

2. Nollie esküvőjén ez a beteg anya „fiatalos, kislányos volt, szeme ragyogott az örömtől” és a „van Woerden família legtöbb rokona és barátja nem is sejtette, hogy az a kedélyes, mosolygó hölgy az első sorban egyedül sem járni, sem beszélni nem tud.”

Hogyan volt erre képes ez az édesanya? Miből eredt ez a béke, nyugalom, derű?  A veszteségektől, nehézségektől megterhelten tudjuk-e / tudnánk-e  mi is ezt árasztani magunkból?

A könyvklubon az fogalmazódott meg bennünk, hogy az „elengedés” volt az anya titka. Azért maradt minőségi az élete, mert a régit el tudta engedni, és meg tudta találni az értékeket, a szépet, a jót új helyzetében.

3. A 62-63. oldalon arról olvastunk, hogy egy véletlen folytán szerepet cserélt a két lány, Corrie és Betsie, ezáltal kiderült, hogy egész addig rosszul osztották le a feladatokat. Corrie sokkal jobban tudta végezni azokat a feladatokat, amiket addig Betsie csinált, Betsie pedig Corrie addigi szerepében tudott kiteljesedni. Véglegesült a szerepcsere: a lányok a „helyükre kerültek”.

Mi megtaláltuk-e az életünkben/magunkban azt, amiben ki tudunk teljesedni (amiben nem számít fáradság, idő…, amit tudunk örömmel, szívvel csinálni…)?

Szükséges-e, hogy ilyen munkánk legyen? Ha nem ilyen, kell-e keresnünk mást, vagy a hozzáállásunkon kell változtatnunk?

4. „Betsie minden vasárnap utánanézett az angol, francia, német és a hazai újságokban, hogy mi megy Európa rádióin, és megtervezte, hogy a következő héten milyen koncertet vagy előadást hallgassunk meg.”

A mi kikapcsolódásunk/szórakozásaink mennyire minőségiek? Megválogatjuk-e, hogy mit nézünk, mit hallgatunk? Fontos-e a tudatosság ezen a téren? Befolyásolja-e ez az életünket, személyiségünket?

5. Új alkalmazott a boltban Otto, a Hitlerjugend büszke tagja. Amikor ő azt állítja a család által tiszteletben tartott Ószövetségről, hogy az a zsidó „Hazugságok Könyve”, Corrie felháborodik (illetve sokkolja ez a kijelentés), az apa azonban minden (rossz)indulattól mentes marad, és ekképp szól: „Valami rosszat tanítottak neki … de ha látja, hogy mi ezt a könyvet szeretjük és becsületes emberek vagyunk, be fogja látni a tévedését.”

Amikor valaki számunkra elfogadhatatlan dolgot mond vagy tesz, az milyen indulatokat ébreszt bennünk? Tudunk-e arra a személyre tovább is szeretettel, neheztelés nélkül tekinteni? Tudunk-e tovább látni azon, hogy szavaival, tettével bántotta a mi igazságérzetünket? Tudunk-e ilyen helyzetekben távolságból tekinteni a helyzetre, a másikra, magunkra? Tudjuk-e az ilyen helyzeteket éretten, bölcsen, szeretettel kezelni?

(Andi)