VALENTIN NAP -- RENDHAGYÓ BEJEGYZÉS
Bármerre nézünk
mindenhol szívecskéket, csöpögős idézeteket látunk egy felturbózott
reklámhadjárat részeként. Mert ugye, a kereskedőknek is meg kell élniük
valamiből a karácsonyi nagy bevásárlás hullám utáni csendes időszakban.
Itt van hát nekünk a Valentin nap. Egész héten azon gondolkodtam, mit
érezhetnek az egyedülállók ilyenkor. A lányok, a társ után vágyók, az
özvegyek, az elhagyottak, az elvált nők, a gyermekeiket egyedül nevelő
asszonyok, vagy egy boldogtalan társkapcsolatban tengődők.
Több féle lehetőség létezik: meg lehet élni ezeket a napokat úgy, hogy magunkra nézünk, az egyedülállóságunkra koncentrálunk, de az mindenképpen zsákutca, mert depresszióhoz vezet. Egy másik hozzáállás szerint leverjük a lábunkról a port, rándíthatunk egyet a vállunkon, és a környezetünk felé azt demonstrálhatjuk, hogy "bennünket nem érdekel"- de ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor legbelül igenis sajog a magány ilyenkor.
És lehet Istenre tekinteni, Őbenne megerősödni. Őbenne élve nem fogjuk magányosnak érezni magunkat, és meg fogjuk találni a számunkra elkészített örömet. Mert Istennek terve van az életünkre vonatkozóan. Ő azt szeretné, hogy a Tőle kapott örömmel, melegséggel szeretetet tudjunk sugározni a környezetünk felé. Ekkor már nem a státuszod, hogy "férjes" vagy "egyedülálló" vagy-e a kérdés, hanem az, hogy nőként, Krisztus menyasszonyaként hogyan tudod betölteni feladatodat.
A
mai napon három bejegyzést olvashatsz: az első Garry Chapman gondolatai
lesznek a szeretet megéléséről, majd egy "Szeretet tesztet" fogsz
találni. Arra bátorítalak, hogy tölts ki te is, és a számodra fontos
személyek is (nem feltétlenül csak házastársra gondolok, hanem
barátokra, testvérekre, szülőkre, kollégákra is) hogy
megismerjétek egymás szeretet nyelvét, és ezáltal gazdagítsátok egymás
életét. A harmadik bejegyzést később, a nap folyamán fogjuk közzétenni,
ez az üzenet a feleségeknek szól, hogy miként imádkozzunk férjeink
szükségleteiért.Több féle lehetőség létezik: meg lehet élni ezeket a napokat úgy, hogy magunkra nézünk, az egyedülállóságunkra koncentrálunk, de az mindenképpen zsákutca, mert depresszióhoz vezet. Egy másik hozzáállás szerint leverjük a lábunkról a port, rándíthatunk egyet a vállunkon, és a környezetünk felé azt demonstrálhatjuk, hogy "bennünket nem érdekel"- de ha őszinték vagyunk magunkhoz, akkor legbelül igenis sajog a magány ilyenkor.
És lehet Istenre tekinteni, Őbenne megerősödni. Őbenne élve nem fogjuk magányosnak érezni magunkat, és meg fogjuk találni a számunkra elkészített örömet. Mert Istennek terve van az életünkre vonatkozóan. Ő azt szeretné, hogy a Tőle kapott örömmel, melegséggel szeretetet tudjunk sugározni a környezetünk felé. Ekkor már nem a státuszod, hogy "férjes" vagy "egyedülálló" vagy-e a kérdés, hanem az, hogy nőként, Krisztus menyasszonyaként hogyan tudod betölteni feladatodat.
Legyen egy áldott, örömteli, Krisztusban elrejtett napod!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése