Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek

(Jeremiás könyve 1:5)
 

A kezdet mindig nagyon meghatározó. Sőt, a kiindulópont az utazás minőségét és a végső célpontot is jelentősen befolyásolja. Az én utam, - csakúgy mint a tied, - Isten szívében és gondolataiban kezdődött. Mielőtt egy lélegzetet vettem volna, Isten tervében már szerepeltem, mert Ő már akkor szeretett és életre akart hívni engem. Ugyanez az igazság rád is vonatkozik, kedves barátnőm. Nem a véletlen szülöttje vagy. Téged és engem is Isten szeretete hívott életre az Ő terve alapján. Nem véletlenül élünk, Isten nem azután kezdett tervezni az életünkre vonatkozóan miután már megalkotott bennünket. A ránk vonatkozó terv már formáltatásunk előtt létezett. 

Ennek ellenére mégis voltak olyan időszakaim, amikor megkérdőjeleztem értékemet és fontosságomat. Minden egyes pillanatot igyekeztem jó cselekedetekkel megtölteni, remélve, ha így teszek, akkor majd megütöm a mércét. De ez a hozzáállás nem vált be. Soha nem lehetek elég jó ahhoz, hogy kiérdemeljem Isten szeretetét és megbecsülését. A jó hír az, hogy ezt nem nekem kell elérnem. Az értékemet és a fontosságomat az adja, hogy Isten gyermeke lehetek, mert Ő maga tervezett, alkotott és szeret engem. Isten felügyelte formáltatásunkat. Nem bábukat hozott létre, hanem önálló gondolkodó embereket, akiket egy bensőséges, személyes kapcsolatra hív.

"Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna.
Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." 

(139. Zsoltár 14-16)

Amikor fiúnk Jered négy éves volt, elkezdett hetente kétszer óvodába járni. Jered nagyon szeretett a többi gyerekkel játszani, és úgy tűnt, hogy társasági ember, és minden gond nélkül beilleszkedett a közösségbe. Egészen meglepődtem, és felháborodtam, amikor az óvónő megkért, hogy menjünk be egy személyes elbeszélgetésre hozzá. A férjem így bátorított: "Ugyan édesem, biztosan nincs nagy gond, hiszen Jered még csak négy éves!"  A gondozónő mosollyal az arcán fogadott bennünket, és így kezdte mondanivalóját: "Jered egy csodálatos kisfiú, azonban van egy kis gond. Mióta tudja Jered, hogy örökbe fogadták?" Nem értettem, miért jelent ez a tény problémát,  de így válaszoltam: "Mióta elkezdett beszélni." "Többször elmondtuk neki, hogy milyen csodálatos ő számunkra, és hogy ő egy kiválasztott baba. Az óvónő mosolygott és elmondta, hogy Jered azt mondta a többi gyereknek hogy azért ilyen különleges, mert őt örökbe fogadták. Sőt, Jered azt is tisztázta a többiekkel, hogy ő többet ér, mert az ő anyukája és apukája kiválasztották őt, míg a többi szülőnek nem volt  választási lehetőségük, hiszen készen kapták őket.

Kedves barátnőm, ha elkezded megérteni, majd megélni azt az örökkévaló igazságot, hogy Isten szeret téged, hogy az Ő terveiben te benne vagy, és céllal alkotott meg téged, akkor Isten életedre vonatkozó szándéka nap mint nap ki fog rajzolódni előtted. Ne felejtsd el, az Ő szemében te különleges vagy, és azt szeretné, ha mindinkább el tudnád ezt fogadni, és be tudnád tölteni életedre vonatkozó küldetésedet.

Atyám, szeretnélek megismerni téged, és megtalálni az életemre vonatkozó tervedet. Szeretném magamat a te szerető, megbocsátó és kegyelmes szemüvegeden keresztül szemlélni. Szeretnék azzá a nővé válni, akivé te megalkottál engem. Köszönöm, hogy Te ennyire szeretsz engem. Kérlek segíts minden napomat abban a tudatban megélnem, hogy a gyermeked vagyok. Jézus nevében, ámen.

Most te következel:

Valóban elhiszed, hogy Isten feltétel nélkül szeret téged?

Milyen bizonyítékát tudod megragadni az életedben ennek a meggyőződésednek?

Értékesnek tartod magad? Miért?

Egy hónapon keresztül minden reggel olvasd el a 139. Zsoltárt. Írd le, hogy milyen új igazságokra tanít meg Isten. A nézőpontod változásait és az új, mélyebb megismeréseket is írd le a naplódba.

A hónap végén, saját szavaiddal írd le a 139. zsoltárt, és olvasd fel egy barátodnak.

Sok évet töltöttem azzal, hogy kiérdemeljem Isten szeretetét és elismerését. Nagyon keményen küzdöttem azért, hogy azzá a valakivé váljak, akiről azt gondoltam, hogy Isten látni szeretne. Ehelyett inkább Őt kellett volna keresnem, hogy megértsem, hogy kivé alkotott engem. Rick Waren egyszer megkérdezte tőlem: "Mary, ki lesz majd te, ha te nem leszel te? Meg kellett állnom egy percre, hogy elgondolkodjam a kérdésen, de lassan beláttam, hogy Istennek tényleg van egy személyre szabott terve számomra, és akkor tudok leginkább engedelmes gyermeke lenni Istennek, ha minden egyes nap keresem ezt a tervet az életemben.

(Forrás: January 31, 2014 Getting Good at Being You Mary Southerland Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013 Used with permission www.girlfriendsingod.com )