Első utam az Amazonászon...

Kedveseim, Nagyon köszönöm nektek az ima-befedést. A szolgálatunkat áthatotta egység és szeretet, holott sokan csak először láttuk egymást. Isten helyezte szívünkre a közös célt, az Ő célját: hogy embereknek fényt és reményt vigyünk. Mikor ott álltam a hajó tetején, a "szobankban", és körbenéztem az erdő fölött, ahova kilépni készültem, éreztem milyen kicsi itt az ember! Mennyire kiszolgáltatott! A meleg, az eső, a bogarak, a nem látott veszélyek, betegségek, higiénia hiánya. Emellett a tőrzsi kulturákból átmentett szokások a sötétség és félelem erejével bénítják az embereket. Mielőtt keztem vola elmélyedni az én kicsinységemben, Isten emlékeztetett, hogy én az Ő oltalma alatt vagyok ott, céllal, és hogy megmutassam életemmel és szavaimmal, ha kell, hogy kit szolgálok, kihez tartozom. Ez az a pillanat, mikor éreztem, és magamba szívtam minden értem szálló ima által kapott erőt, hitet. Ilyenkor Isten megtőlt erővel és bátorsággal.Szeretete és az Ő öröme túlcsordult szívemben ahogy kiléptem, ... egyszerű otthonaik küszöbén ülök és hallgatom történeteiket, tanulok tőlük mandzsóka-bijot készíteni, vagy gyermekeiket dajkálom... Köszönöm nektek! Szükségem van rátok! Hálával szívemben gondolok rátok! Isten áldjon!

Make a photo album