De Istenem, én nem akarok itt kertet ültetni

"Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!"

Jeremiás 29:4-5

Az élet nehéz időszakaiban, vagy amikor kemény változásokkal kell szembenéznem, azon kapom magam, hogy kevésbé értem meg Isten terveit.

Életem azon részei, amiket nem akarok elfogadni vagy belenyugodni, az azért van, mert sokszor a vágyaim nem egyeznek Isten terveivel. Menekülni szeretnék, remélve, hogy Ő majd lenyúl és kiemel a kényelmetlen helyzetemből - de néha az a válasza, hogy maradj ott, ahol vagy. Építs házakat, ültess kerteket, és éld az életed.

A Jeremiás 29:4 ezt a meglepő parancsot mutatja be, amelyet Isten népének adott a száműzetésben. A hazájából Babilonba hurcolt Júda népe gyors visszatérésre vágyott Jeruzsálembe. Meg akartak szabadulni, azt akarták, hogy Isten oldja fel a fogságukat, és állítsa vissza őket korábbi életükbe. De az azonnali szabadulás helyett Isten üzenete Jeremiás prófétán keresztül az volt, hogy telepedjenek le ott, ahonnan menekülni akartak.
"Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene valamennyi fogolyhoz, akiket fogságba vitettem Jeruzsálemből Babilóniába: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét!" (Jeremiás 29:4-5)

Könnyű elképzelni a frusztrációjukat és reménytelenségüket. De Istenem, mi nem akarunk itt kerteket ültetni és házakat építeni. Nem tartozunk ide. Ez nem a mi otthonunk. Hozd helyre ezt, Uram!

Isten parancsa azonban egyértelmű volt - célja volt az izraelitákkal Babilonban. Hallani akarták az azonnali szabadulásra vonatkozó tervet, de ehelyett azt hallották, hogy nem lesz rövid az ott tartózkodásuk. Így arra bátorította őket, hogy fogadják el a jelent, ahelyett, hogy a múltba vágyakozva vagy egy távoli jövőről álmodozva vesztegetnék napjaikat.

Ez a szakasz megkérdőjelezi az élet nehéz időszakaihoz való hozzáállásunkat. Gyakran könyörgünk Istenhez, hogy változtassa meg a körülményeinket, szüntesse meg a fájdalmat, a küzdelmet vagy a kellemetlenségeket. De néha Isten válasza nem az, hogy megváltoztatja a helyzetünket, hanem az, hogy bennünket változtat meg benne. Ő arra hív minket, hogy építsünk és ültessünk, életet teremtsünk és szeressünk ott, ahol nem akarunk lenni.

Talán jelenleg úgy érzed, hogy nem vagy a helyeden, és arra vágysz, hogy Isten változtassa a körülményeket. Természetes, hogy el akarsz menekülni a nehézségek és a kényelmetlenségek elől. De mi van, ha Isten azt mondja neked, hogy maradj, és „ültess kertet” ott, ahol vagy? Mi van, ha Ő valamit végez benned, amihez időre, türelemre és kitartásra van szükség, hogy valódi növekedés történhessen?

Állj ellen annak, hogy csak eltűrd a helyzetedet. Inkább kérdezd meg Istent, hogyan tudsz befektetni abba az időszakba, amelyben Ő tart téged, és bízz abban, hogy még a várakozásra is van terve.

Az Ő kezében vagy, ezért sikerülni fog. Most pedig menj, ültesd el azt a kertet.

Uram, az élet megváltozott, és ez olyan nehéznek tűnik. Kérlek, adj nekem békét, add a képességet, hogy elfogadjam, ahol Te tartasz engem, add a bátorságot, hogy teljes mértékben éljek, bízva a Te terveidben, és a Te szuverenitásodban minden dolog felett. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/01/21/but-god-i-dont-want-to-plant-a-garden-here

pexels-pixabay-158636.jpg