Vártam az Urat, és Ő lehajolt hozzám...

Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
(Zsolt. 40:2-3)

Oh, mennyei Istenünk, kinek kegyelméből

és hatalmából a világ biztonsággal fordul sötétbe,

majd tér vissza a világosságba,

A Te kezedbe tesszük befejezetlen feladatainkat,

megoldatlan problémáinkat és 

beteljesületlen reményeinket,

tudván, hogy csak az sikerülhet, amit Te is megáldasz.

A Te hatalmas szeretetedbe és védelmedbe

ajánljuk magunkat, és mindazokat,

akiket szeretünk, tudván, hogy egyedül benned

lelhetünk biztos védelemre,

Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

Isten ott van a múltunkban, Ő hozott át rajta,

Isten itt van a jelenünkben, most is mellettünk lépked.

Isten ott van a jövőnkben, Ő vezet majd át oda biztonságban.